A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2024. április 9.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Uniós jogi elvek – Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése – A lojális együttműködés elve – Eljárási autonómia – Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve – A nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének elve – Jogerős ítélettel befejezett polgári eljárás kapcsán perújítást lehetővé tevő rendkívüli jogorvoslatot biztosító nemzeti szabályozás – Indokok – Az alkotmánybíróság későbbi, az ezen ítélet alapjául szolgáló nemzeti jogi rendelkezés alkotmánnyal való összeegyeztethetetlenségét megállapító határozata – Jogsértés folytán az eljárásban való részvétel lehetőségtől való megfosztás – E jogorvoslati lehetőség kiterjesztő alkalmazása – Az uniós jognak a Bíróság EUMSZ 267. cikk alapján hozott, e jog értelmezésére vonatkozó későbbi ítéletéből eredő állítólagos megsértése – 93/13/EGK irányelv – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – Mulasztási ítélet – A szerződési feltételek esetlegesen tisztességtelen jellege hivatalból történő vizsgálatának hiánya”
A C‑582/21. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Sąd Okręgowy Warszawa‑Praga (varsó‑pragai regionális bíróság, Lengyelország) a Bírósághoz 2021. szeptember 17‑én érkezett, 2021. augusztus 31‑i határozatával terjesztett elő az
FY
és
a Profi Credit Polska S. A. w Bielsku Białej
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: K. Lenaerts elnök, L. Bay Larsen elnökhelyettes, A. Arabadjiev, A. Prechal, K. Jürimäe, F. Biltgen, N. Piçarra és O. Spineanu‑Matei (előadó) tanácselnökök, S. Rodin, P. G. Xuereb, I. Ziemele, J. Passer és D. Gratsias bírák,
főtanácsnok: N. Emiliou,
hivatalvezető: M. Siekierzyńska tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2023. január 24‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna és S. Żyrek, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében N. Ruiz García, A. Szmytkowska és P. Van Nuffel, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2023. szeptember 14‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének, valamint az egyenértékűség és a nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezése elvének értelmezésére irányul.
2 E kérelmet az FY és a Profi Credit Polska S.A. w Bielsku Białej (a továbbiakban: Profi Credit Polska) között az FY által kölcsönszerződés keretében visszafizetendő összegek tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) huszonnegyedik preambulumbekezdése kimondja:
„mivel a tagállamok bíróságainak és közigazgatási szerveinek megfelelő és hatékony eszközökkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy megszüntessék a fogyasztókkal kötött szerződésekben a tisztességtelen feltételek alkalmazását”.
4 Ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint:
„Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.”
5 Ugyanezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:
„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”
6 Ugyanezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.”
A lengyel jog
A lengyel alkotmány
7 A Konstytucja Rzeczypospolitej Polskiej (a Lengyel Köztársaság alkotmánya, a továbbiakban: lengyel alkotmány) 188. cikkének 1. pontja előírja, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság, Lengyelország) határoz többek között a törvények ezen alkotmánnyal való összeegyeztethetőségéről.
8 A lengyel alkotmány 190. cikkének 1–4. pontja a következőképpen rendelkezik:
„1. „A Trybunał Konstytucyjny [(alkotmánybíróság)] határozatai erga omnes kötelező erejűek és jogerősek.
2. A Trybunał Konstytucyjny [(alkotmánybíróság)] 188. cikkben felsorolt kérdésekben hozott határozatait haladéktalanul közzé kell tenni a normatív jogi aktust kihirdető hivatalos szervben. Ha a jogi aktust nem hirdették ki, a határozatot a Lengyel Köztársaság Hivatalos Lapjában, a „Monitor Polski”‑ban kell közzétenni.
3. A Trybunał Konstytucyjny [(alkotmánybíróság)] határozata közzétételének napján lép hatályba, a [Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság)] azonban a normatív jogi aktus kötelező erejének megszűnésére más időpontját is meghatározhat. […]
4. A Trybunał Konstytucyjny [(alkotmánybíróság)] jogerős bírósági határozat, jogerős közigazgatási határozat vagy más ügyre vonatkozó határozat meghozatalának alapjául szolgáló normatív jogi aktus alkotmánynak, nemzetközi szerződésnek vagy törvénynek való megfelelése hiányát kimondó határozata az eljárás újbóli megindításához, a határozat megsemmisítéséhez vagy más megoldáshoz vezet, az adott eljárásra vonatkozó megfelelő rendelkezésekben előírt elvek és módszer alapján.”
A polgári perrendtartás
9 Az 1964. november 17‑i ustawa – Kodeks postępowania cywilnego (a polgári perrendtartásról szóló törvény; Dz. U 1964, 43. szám, 296. tétel, a továbbiakban: polgári perrendtartás) alapeljárásban alkalmazandó változata 399. cikkének 1. §‑a értelmében:
„Az e fejezetben említett esetekben a jogerősen befejezett eljárás tekintetében perújítás kérelmezhető.”
10 A polgári perrendtartás 401. cikkének 2) pontja értelmében az eljárás érvénytelenség miatti megismétlése akkor kérhető, „ha valamely [felet] jogsértés folytán megfosztották az eljárásban való részvétel lehetőségétől; mindenesetre az eljárás megismétlésére nem kerülhet sor, ha az eljárási lehetőség akadálya az ítélet jogerőre emelkedését megelőzően megszűnt, vagy ha a képviselet hiányára a kérelemben hivatkoztak, illetve ha a fél a [korábbi] eljárási szakaszok lefolytatásába beleegyezett.”
11 A polgári perrendtartás 4011. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A perújítási kérelem abban az esetben is elfogadható, ha a Trybunał Konstytucyjny [(alkotmánybíróság)] megállapította valamely normatív jogi aktusnak az alkotmánnyal, ratifikált nemzetközi megállapodással vagy a határozat meghozatalának alapjául szolgáló törvénnyel való összeegyeztethetetlenségét.”
12 A polgári perrendtartás 407. cikkének 1. és 2. §‑a a következőket írja elő:
„§ 1. A perújítási kérelmet három hónapos határidőn belül kell benyújtani; ezt a határidőt attól az időponttól kell számítani, amikor a fél tudomást szerzett a perújítás jogalapjáról, amennyiben pedig jogalapul az eljárásban való részvételtől való megfosztás vagy a megfelelő képviselet hiánya szolgál, attól az időponttól kezdve, amikor a fél, annak szerve vagy képviselője tudomást szerzett az ítéletről.
§ 2. A 4011. cikkben meghatározott esetben a perújítási kérelmet a Trybunał Konstytucyjny [(alkotmánybíróság)] határozatának hatálybalépésétől számított három hónapos határidőn belül kell benyújtani. Ha a 4011. cikkben említett határozat a Trybunał Konstytucyjny [(alkotmánybíróság)] határozata meghozatalának időpontjában még nem emelkedett jogerőre egy jogorvoslati kérelem benyújtása miatt, amelyet ezt követően elutasítottak, a határidő az elutasító végzés kézbesítésének időpontjától, nyilvános tárgyaláson való meghozatala esetén pedig e végzés kihirdetésének időpontjától kezdődik.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
13 2015. június 16‑án FY 4000 lengyel złoty (PLN) (hozzávetőleg 920 euró) összegű kölcsönszerződést kötött a Profi Credit Polska hitelintézettel. E szerződés értelmében az FY által visszafizetendő teljes összeg 13 104 PLN (hozzávetőleg 3020 euró), amelyet 48 havi, egyenként 273 PLN (hozzávetőleg 63 euró) összegű részletben kell visszafizetni.
14 Az említett szerződés megkötésekor FY kitöltetlen (blanketta) saját váltót állított ki, amelyet később a Profi Credit Polska kiegészített, 8 170,11 PLN (hozzávetőleg 1880 euró) összeg feltüntetésével és a fizetés esedékességének időpontjával.
15 2017. október 30‑án a Profi Credit Polska keresetet nyújtott be a Sąd Rejonowy dla Warszawy Pragi–Południéhoz (varsó‑dél‑pragai kerületi bíróság, Lengyelország; a továbbiakban: elsőfokú bíróság) 8 170,11 PLN főösszeg szerződéses kamatokkal növelt összegének megfizetése iránt. A keresetlevélhez csak az említett váltót és az alapügyben szóban forgó kölcsönszerződés felmondására vonatkozó értesítést csatolták, amely 6 779 PLN (hozzávetőleg 1560 euró) esedékes összegre és a teljes hátralék 8 170,11 PLN‑nek megfelelő összegére vonatkozott.
16 2018. április 17‑én az elsőfokú bíróság mulasztási ítéletet hozott, amelyet azonnal végrehajthatónak nyilvánított, és amely arra kötelezte FY‑t, hogy fizessen meg a Profi Credit Polska részére 8 170,11 PLN törvényes késedelmi kamatokkal növelt összegét, és a szerződéses kamatokra vonatkozó kereseti kérelmet elutasította.
17 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy ez az ítélet kizárólag az FY által aláírt váltón és a Profi Credit Polska keresetében szereplő állításokon alapult. Ez utóbbi nem nyújtotta be az alapügyben szóban forgó kölcsönszerződést, és az elsőfokú bíróság nem is hívta fel annak benyújtására.
18 FY nem terjesztett elő ellentmondást a mulasztási ítélettel szemben, amely így az előírt kéthetes határidő lejártát követően jogerőre emelkedett.
19 2019. június 25‑én FY a mulasztási ítélettel szemben perújítási kérelmet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz. FY e kérelmet a polgári perrendtartás 401. cikkének 2) pontjára alapította, mivel úgy vélte, hogy e bíróság tévesen értelmezte a 93/13 irányelvet, és e rendelkezés értelmében véve, jogsértés folytán megfosztották az eljárásban való részvétel lehetőségétől. Közelebbről FY azt rótta fel az említett bíróságnak, hogy az általa kiállított váltó alapján helyt adott a Profi Credit Polska kérelmének, anélkül hogy megvizsgálta volna a megkötött kölcsönszerződés feltételeinek, különösen a nem kamatjellegű költségeknek az esetlegesen tisztességtelen jellegét. E tekintetben FY többek között a 2018. szeptember 13‑i Profi Credit Polska ítéletre (C‑176/17, EU:C:2018:711, a továbbiakban: „Profi Credit Polska I” ítélet) hivatkozott. A Profi Credit Polska a perújítási kérelem elutasítását kérte azzal az indokkal, hogy azt az e célból előírt határidő lejártát követően nyújtották be. Arra is hivatkozott, hogy FY, aki ismerte a mulasztási ítélet tartalmát, nem élt azzal szemben ellentmondással.
20 2020. augusztus 27‑i végzésével az elsőfokú bíróság elutasította a perújítási kérelmet, mivel azt késedelmesen nyújtották be, és ezenkívül megállapította, hogy e kérelem nem törvényes jogalapon alapul.
21 FY e végzéssel szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Sąd Okręgowy Warszawa‑Pragához (varsó‑pragai regionális bíróság, Lengyelország), és többek között azt kifogásolja, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe az uniós jogot és a Bíróság ítélkezési gyakorlatát, különösen pedig a nemzeti bíróságok azon kötelezettségét, hogy hivatalból vizsgálják a fogyasztói szerződés feltételeinek esetlegesen tisztességtelen jellegét.
22 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy mivel az elsőfokú bíróság nem vizsgálta meg az alapügyben szóban forgó kölcsönszerződést, és ennélfogva az abban szereplő feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegét sem, valószínű, hogy a mulasztási ítélet sérti a 93/13 irányelvnek a Bíróság által többek között a „Profi Credit Polska I” ítéletben értelmezett 6. és 7. cikkét.
23 E körülmények között e bíróság arra keresi a választ, hogy az uniós jog alapján nem köteles‑e helyt adni az FY által benyújtott perújítási kérelemnek, függetlenül attól, hogy FY nem élt ellentmondással a mulasztási ítélettel szemben.
24 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság egyrészt hangsúlyozza a jogerő elvének fontosságát, valamint a jogerős ítéletek megváltoztathatatlanságát, megemlíti, hogy a lengyel jogban nincs olyan rendelkezés, amely kifejezetten előírná, hogy a Bíróság ítélete perújítási jogalapot képez, és megjegyzi, hogy az uniós jog a nemzeti bíróságokkal szemben nem ír elő arra vonatkozó általános kötelezettséget, hogy a Bíróság uniós jogot értelmező ítéletének figyelembevétele érdekében megismételjenek egy olyan eljárást, amely már jogerős bírósági határozathoz vezetett.
25 Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az egyenértékűség elve és a nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének elve alapján nem köteles‑e arra, hogy a lengyel jog releváns rendelkezéseit úgy értelmezze, hogy azok lehetővé teszik a perújítást. Konkrétabban a polgári perrendtartás két rendelkezésére hivatkozik.
26 E bíróság először is a polgári perrendtartás 4011. cikkét említi, amely lehetővé teszi a jogerős ítélettel szembeni perújítást a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) olyan határozata nyomán, amely az ítélet alapjául szolgáló nemzeti jogi rendelkezés alkotmányellenességét állapítja meg. Arra vár választ, hogy az egyenértékűség elve alapján nem köteles‑e analógia útján alkalmazni e rendelkezést akkor, amikor a nemzeti ítélet jogerőre emelkedését követően a Bíróság ítélete a jogerőre emelkedett ítélet alapjául szolgáló nemzeti jogi rendelkezés uniós joggal való összeegyeztethetetlenségének megállapításához vezet.
27 Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság a polgári perrendtartás 401. cikkének 2) pontjára hivatkozik, amely lehetővé teszi a jogerős ítélettel szembeni perújítást, ha valamely felet jogsértés folytán megfosztották az eljárásban való részvétel lehetőségétől. E bíróság arra keresi a választ, hogy a nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének elve alapján ezt a rendelkezést nem úgy kell‑e értelmezni, hogy az azokra az esetekre is kiterjed, amelyekben az eladó vagy szolgáltató fogyasztóval kötött szerződésen alapuló keresetéről mulasztási ítéletet hozó nemzeti bíróság nem vizsgálta meg hivatalból, hogy e szerződés esetlegesen tisztességtelen feltételeket tartalmaz‑e, megsértve ezzel a 93/13 irányelvet. E tekintetben az említett bíróság megjegyzi, hogy a mulasztási ítélettel szembeni ellentmondás benyújtásához való jog gyakorlásának szabályai nagymértékben hasonlóak a bírósági fizetési meghagyással szembeni ellentmondás benyújtásához való jogra vonatkozó szabályokhoz, amelyekről a Bíróság a „Profi Credit Polska I” ítéletben kimondta, hogy különösen korlátozó jellegük miatt nem elhanyagolható annak a kockázata, hogy az érintett fogyasztó nem gyakorolja e jogot, és így e szabályok nem teszik lehetővé a fogyasztók ezen irányelvből eredő jogai tiszteletben tartásának biztosítását.
28 E körülmények között a Sąd Okręgowy Warszawa‑Praga (varsó‑pragai regionális bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni az [EUSZ 4. cikk] (3) bekezdését és [az EUSZ 19. cikk] (1) bekezdését az […] egyenértékűség elvére figyelemmel, hogy [a Bíróságnak] az EUMSZ 267. cikk első bekezdése alapján az uniós jog értelmezése tárgyában hozott határozata a korábbi jogerős határozattal befejezett polgári peres eljárás tekintetében a perújítás jogalapját képezi, amennyiben az olyan nemzeti jogi rendelkezés, mint a polgári perrendtartás 4011. cikke, lehetővé teszi a perújítást egy olyan rendelkezés alapján hozott jogerős határozat esetében, amelyet a Trybunał Konstytucyjny [(alkotmánybíróság)] ítéletével magasabb szintű jogi aktussal összeegyeztethetetlennek minősített?
2) Szükségessé teszi‑e a nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének az [EUSZ 4. cikk] (3) bekezdéséből […] következő elve a polgári perrendtartás 401. cikkének 2) pontjához hasonló nemzeti rendelkezés oly módon történő kiterjesztő értelmezését, hogy az abban meghatározott jogalap azon jogerős mulasztási ítélet elleni perújításra is vonatkozzon, amelyben a bíróság kizárólag a váltó formális érvényességének vizsgálatára szorítkozva – a Bíróság [„Profi Credit Polska I”] ítéletéből következő kötelezettségek megsértésével – elmulasztotta a fogyasztó és a hitelező között létrejött szerződés tisztességtelen szerződési feltételek tekintetében történő vizsgálatát?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
29 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a Bíróság által 2022. július 13‑án hozzá intézett információkérés nyomán a kérdést előterjesztő bíróság pontosította, hogy az első kérdés mind a lengyel alkotmány 190. cikkének 4. pontjában említett azon határozatokra vonatkozik, amelyekben a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) megállapította a jogerős ítélet meghozatalának alapjául szolgáló nemzeti jogi rendelkezés ezen alkotmánnyal vagy más magasabb szintű normával való összeegyeztethetetlenségét, mind pedig az úgynevezett „negatív értelmező” határozatokra, amelyekkel ez utóbbi bíróság megállapította, hogy az ilyen ítélet alapjául szolgáló nemzeti jogi rendelkezés bizonyos értelmezése összeegyeztethetetlen az említett alkotmánnyal vagy más magasabb szintű normával.
30 A kérdést előterjesztő bíróság jelezte, hogy bár a jogerős ítélettel befejezett polgári eljárások keretében e negatív értelmező határozatok hatálya vitatott, úgy véli, hogy az ilyen határozat meghozatala a lengyel jogban perújítási jogalapot szolgáltat. A lengyel kormány vitatja ezt az értelmezést.
31 E tekintetben azonban elegendő emlékeztetni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 267. cikkben említett eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, az alapügy konkrét tényállásának a megállapítása és megítélése, valamint a nemzeti jog értelmezése és alkalmazása kizárólag a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik (2012. június 14‑i Banco Español de Crédito ítélet, C‑618/10, EU:C:2012:349, 76. pont; 2022. szeptember 22‑i Servicios Prescriptor y medios de pagos EFC ítélet, C‑215/21, EU:C:2022:723, 26. pont).
32 A jelen kérdést tehát a kérdést előterjesztő bíróságnak a jelen ítélet 29. pontjában említett megjegyzései által pontosított formában kell figyelembe venni.
33 Következésképpen meg kell állapítani, hogy első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdését, valamint az egyenértékűség elvét úgy kell‑e értelmezni, hogy amennyiben valamely nemzeti eljárási rendelkezésben biztosított rendkívüli jogorvoslati lehetőség lehetővé teszi a jogalany számára, hogy a jogerős ítélethez vezető eljárás kapcsán – az érintett tagállam alkotmánybíróságának az ezen ítélet alapjául szolgáló valamely nemzeti jogi rendelkezés vagy az ilyen rendelkezés bizonyos értelmezése alkotmánnyal vagy más magasabb szintű normával való összeegyeztethetetlenségét megállapító későbbi határozatára hivatkozva – perújítást kérjen, megkövetelik, hogy e jogorvoslati lehetőség nyitva álljon a Bíróságnak az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatali eljárásban hozott, uniós jogot értelmező határozatára (a továbbiakban: előzetes döntéshozatali eljárásban hozott értelmező ítélet) való hivatkozás esetén is.
34 Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése kapcsán a kérdést előterjesztő bíróság által egyedüliként hivatkozott második albekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy megteremtsék azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a jogalanyok hatékony bírói jogvédelemhez való joga tiszteletben tartásához szükségesek (2021. december 21‑i Randstad Italia ítélet, C‑497/20, EU:C:2021:1037, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Mindazonáltal a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartása nem vonja maga után a tagállamok azon kötelezettségét, hogy olyan rendkívüli jogorvoslati lehetőségeket írjanak elő, amelyek egy előzetes döntéshozatali eljárásban hozott értelmező ítélet nyomán lehetővé teszik a jogerős ítélettel szembeni perújítást.
36 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis kitűnik, hogy az uniós jog nem követeli meg, hogy valamely bírósági szerv főszabály szerint visszavonjon egy jogerős határozatot az uniós jog releváns rendelkezése Bíróság által e határozatot követően elfogadott értelmezésének a figyelembevétele céljából (2014. július 10‑i Impresa Pizzarotti ítélet, C‑213/13, EU:C:2014:2067, 60. pont; 2015. október 6‑i Târșia ítélet, EU:C:2015:662, 38. pont).
37 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a jogerő elve úgy az uniós, mint a nemzeti jogrendekben jelentős szerepet tölt be. Ugyanis mind a jog, mind a jogviszonyok stabilitásának, illetve az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosításához fontos, hogy ne lehessen többé vita tárgyává tenni azokat a bírósági határozatokat, amelyek a rendelkezésre álló jogorvoslatok kimerülését, illetve az azok előterjesztésére nyitva álló határidők elteltét követően jogerőre emelkedtek (2015. október 6‑i Târşia ítélet, C‑69/14, EU:C:2015:662, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. május 17‑i Ibercaja Banco ítélet, C‑600/19, EU:C:2022:394, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 Ennélfogva az uniós jog nem írja elő a nemzeti bíróságnak, hogy eltérjen a bírósági határozatokat jogerőre emelő belső eljárási szabályok alkalmazásától, még akkor sem, ha ez lehetővé tenné az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti helyzet orvoslását (2015. október 6‑i Târşia ítélet, C‑69/14, EU:C:2015:662, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. május 17‑i Ibercaja Banco ítélet, C‑600/19, EU:C:2022:394, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 Így a tárgykörre vonatkozó uniós szabályozás hiányában a jogerő elve megvalósításának módjai a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján azok belső jogrendjébe tartoznak, tiszteletben tartva azonban az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét (2014. július 10‑i Impresa Pizzarotti ítélet, C‑213/13, EU:C:2014:2067, 54. pont; 2018. október 24‑i XC és társai ítélet, C‑234/17, EU:C:2018:853, 21. pont).
40 Ugyanis az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében kimondott lojális együttműködés elve értelmében azon keresetek eljárási szabályai, amelyek az egyén uniós jogból származó jogainak védelmét hivatottak biztosítani, nem lehetnek kevésbé kedvezőek, mint a megfelelő belső jogi keresetek esetében (az egyenértékűség elve), és az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé (a tényleges érvényesülés elve) (2018. október 24‑i XC és társai ítélet, C‑234/17, EU:C:2018:853, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
41 Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvéből eredő követelmények tiszteletben tartását az érintett rendelkezéseknek a különböző nemzeti hatóságok előtti eljárás egésze során betöltött helyének, valamint alkalmazásának és sajátosságainak figyelembevételével kell megvizsgálni (2018. október 24‑i XC és társai ítélet, C‑234/17, EU:C:2018:853, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
42 A fentiekből következik, hogy ha az alkalmazandó belső eljárási szabályok bizonyos feltételek mellett lehetővé teszik a nemzeti bíróság számára, hogy visszavonjon egy jogerős határozatot annak érdekében, hogy a helyzetet a nemzeti joggal összeegyeztethetővé tegye, e feltételek teljesülése esetén az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének megfelelően e lehetőségnek kell érvényesülnie, hogy a szóban forgó helyzetnek az uniós szabályozással való összeegyeztethetőségét helyreállítsák (2015. október 6‑i Târşia ítélet, C‑69/14, EU:C:2015:662, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
43 Ami különösen a jelen kérdés szempontjából egyedül felmerülő egyenértékűség elvéből eredő követelményeket illeti, a nemzeti bíróság feladata, hogy a nemzeti jogban a jogorvoslatokra alkalmazandó eljárási szabályokra tekintettel megvizsgálja ezen elv tiszteletben tartását, figyelembe véve az érintett keresetek tárgyát, indokait és lényeges elemeit (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 20‑i EOS KSI Slovensko ítélet, C‑448/17, EU:C:2018:745, 40. pont; 2022. május 17‑i Unicaja Banco ítélet, C‑869/19, EU:C:2022:397, 23. pont).
44 Az alapügy összefüggésében e vizsgálat magában foglalja annak elemzését, hogy – amennyiben a nemzeti jog biztosítja a jogalanyok számára azt a jogot, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) határozata által a lengyel alkotmánnyal vagy más magasabb szintű normával összeegyeztethetetlennek nyilvánított nemzeti jogi rendelkezésen vagy ilyen rendelkezés bizonyos értelmezésén alapuló jogerős ítélettel szemben perújítással éljenek – a jogalanyok számára egyenértékű jogot kell‑e elismerni arra az esetre, ha a Bíróság által az ilyen jogerős ítéletet követően, előzetes döntéshozatali eljárásban hozott értelmező ítéletből az következik, hogy az ítélet a nemzeti jognak az uniós joggal összeegyeztethetetlen rendelkezésén vagy valamely rendelkezés ilyen értelmezésén alapul. Amint arra a főtanácsnok az indítványának 54. pontjában lényegében rámutatott, az említett vizsgálat végső soron annak meghatározását jelenti, hogy megállapítható‑e az alkotmánybíróság ilyen határozata és a Bíróság ilyen ítélete közötti egyenértékűség.
45 E tekintetben – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok függvényében – a lengyel alkotmány 188. cikkének 1. pontjára és 190. cikkének 4. pontjára, valamint az e bíróság által szolgáltatott információkra tekintettel úgy tűnik, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) előtti kereset a nemzeti jog valamely rendelkezésének vagy az ilyen rendelkezés bizonyos értelmezésének érvényességéről való határozathozatalra irányul. E keresetre e rendelkezésnek, illetve értelmezésnek az alkotmánnyal vagy más magasabb szintű normával való állítólagos összeegyeztethetetlensége ad okot.
46 Egyébiránt úgy tűnik, hogy ezen eljárás egyik lényeges eleme az ilyen keresetnek helyt adó, a Trybunał Konstytucyjnynak (alkotmánybíróság) a vitatott nemzeti jogi rendelkezés lengyel alkotmánnyal vagy más magasabb szintű normával való összeegyeztethetőségét megállapító határozatának joghatása. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő megjegyzések szerint ugyanis a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) ilyen határozata megfosztja az érintett rendelkezést kötelező erejétől. Mivel ezen alkotmány 190. cikkének 1. pontja úgy rendelkezik, hogy e bíróság határozatai erga omnes kötelező erejűek és jogerősek, úgy tűnik, hogy e határozat jogkövetkezményeként e rendelkezés kikerül a nemzeti jogrendből.
47 E megjegyzésekből az is következik, hogy a lengyel alkotmány 190. cikkének 4. pontjában és a polgári perrendtartás 4011. cikkében a jogalanyok számára biztosított azon jog, hogy vitathassák a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) későbbi határozatával az alkotmánnyal vagy más magasabb szintű normával összeegyeztethetetlennek nyilvánított nemzeti jogi rendelkezésen alapuló jogerős ítéletet, abból ered, hogy e rendelkezés elveszíti kötelező erejét, és így az ilyen ítéletnek e határozat következtében megszűnik a jogalapja.
48 Tekintettel arra – a kérdést előterjesztő bíróság által e tekintetben elvégzendő vizsgálatok függvényében –, hogy e bíróság a negatív értelmező határozatot a nemzeti jog valamely rendelkezésének a lengyel alkotmánnyal vagy más magasabb szintű normával való összeegyeztethetetlenségét megállapító határozattal azonos módon kezeli, úgy tűnik, hogy amikor a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) előtt egy ilyen rendelkezés bizonyos értelmezéséről van szó, e bíróságnak az ezen értelmezés alkotmánnyal vagy más magasabb szintű normával való összeegyeztethetetlenségét megállapító határozata analógia útján azzal a hatással jár, hogy ipso facto megfosztja az említett értelmezést az ítélet alátámasztására való képességétől.
49 Amint arra a főtanácsnok az indítványának 78. és 88. pontjában lényegében rámutatott, úgy tűnik tehát, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) jelen ítélet 46–48. pontjában említett határozatai a szóban forgó nemzeti jogi rendelkezés vagy valamely rendelkezés bizonyos értelmezése lengyel alkotmánnyal vagy más magasabb szintű normával való összeegyeztethetetlenségére vonatkozó megállapítást tartalmaznak. E megállapításhoz nem szükséges későbbi bírósági határozat elfogadása, és azzal a hatással jár, hogy megfosztja e rendelkezést vagy ezen értelmezést kötelező erejétől, és kizárja azt a nemzeti jogrendből, aminek közvetlen jogkövetkezményeként az említett rendelkezés vagy értelmezés alapján hozott jogerős ítélet elveszíti jogalapját.
50 Márpedig e tekintetben az előzetes döntéshozatali eljárás keretében hozott értelmező ítéletek különböznek a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) ilyen határozataitól. Nem vitatott ugyanis, hogy bár a Bíróság feladata az uniós jog kötelező értelmezése, az ezen értelmezésből a konkrét ügyre vonatkozó következtetések levonása a nemzeti bíróságok feladata.
51 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikkben előírt előzetes döntéshozatali eljárás a Bíróság és a tagállami bíróságok között olyan, bírák közötti párbeszédet vezet be, amelynek célja az uniós jog értelmezése egységességének biztosítása, így lehetővé téve az uniós jog koherenciájának, teljes érvényesülésének és autonómiájának, valamint végső soron a Szerződésekkel létrehozott jog sajátos jellegének biztosítását (2021. október 6‑i Consorzio Italian Management és Catania Multiservizi ítélet, C‑561/19, EU:C:2021:799, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
52 Az e rendelkezéssel bevezetett rendszer ennélfogva közvetlen együttműködést hoz létre a Bíróság és a nemzeti bíróságok között olyan keretben, amelyben ez utóbbiak szigorúan ügyelnek az uniós jog megfelelő alkalmazására és egységes értelmezésére, valamint az e jogrend által a magánszemélyek részére biztosított jogok védelmére (2021. október 6‑i Consorzio Italian Management és Catania Multiservizi ítélet, C‑561/19, EU:C:2021:799, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
53 Ezen együttműködés keretében a Bíróság a nemzeti bíróságok, mint az uniós jog alkalmazásáért felelős bíróságok rendelkezésére bocsátja e jog értelmezésének azon támpontjait, amelyek az általuk elbírálandó jogvita megoldásához szükségesek (2021. október 6‑i Consorzio Italian Management és Catania Multiservizi ítélet, C‑561/19, EU:C:2021:799, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
54 Egyébiránt, amint arra a jelen ítélet 31. pontja emlékeztet, az EUMSZ 267. cikkben említett eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, a nemzeti jog értelmezése és alkalmazása kizárólag a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. Ebből következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügyben a Bíróság által az ezen ügyben elé terjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelemre válaszul adott értelmezés alkalmazása e bíróság feladata (lásd ebben az értelemben: 2022. július 7‑i F. Hoffmann‑La Roche és társai ítélet, C‑261/21, EU:C:2022:534, 55. pont).
55 Így az előzetes döntéshozatali eljárás keretében a Bíróságnak nem feladata, hogy valamely nemzeti rendelkezés uniós joggal való összeegyeztethetőségéről határozzon. A nemzeti bíróság feladata, hogy a Bíróság által nyújtott értelmezési szempontok fényében elvégezze ezt az értékelést (lásd ebben az értelemben: 2021. április 20‑i Repubblika ítélet, C‑896/19, EU:C:2021:311, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
56 Következésképpen a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) szóban forgó, valamely nemzeti jogi rendelkezés, illetve valamely rendelkezés bizonyos értelmezése lengyel alkotmánnyal vagy más magasabb szintű normával való összeegyeztethetetlenségét megállapító határozataitól eltérően a Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásban hozott értelmező ítélete arra irányul, hogy az uniós jog értelmezéséhez megadja a nemzeti bíróságok számára azokat a támpontokat, amelyek az utóbbiak által eldöntendő jogvita megoldásához szükségesek. Ami a nemzeti bíróság előtt szóban forgó nemzeti jogi rendelkezésnek vagy ilyen rendelkezés értelmezésének az uniós joggal való esetleges összeegyeztethetetlenségét, valamint ezen esetleges összeegyeztethetetlenség következményeit illeti, az e tekintetben az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott értelmező ítélet fényében elvégzendő értékelések és megállapítások végső soron e nemzeti bíróság hatáskörébe tartoznak, tekintettel a feladatoknak ‑ a Bíróság által az uniós jog értelmezése tárgyában az EUMSZ 267. cikk alapján folytatott eljárásra jellemző ‑ szétválasztására.
57 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ilyen értékelések és megállapítások nemcsak attól függhetnek, hogy az uniós jog érintett rendelkezése közvetlen hatályú‑e, mivel kizárólag a közvetlen hatályú uniós jogi rendelkezésre lehet hivatkozni az uniós jog hatálya alá tartozó jogvitában annak érdekében, hogy az uniós jog elsőbbségének elve alapján elkerülhető legyen az azzal ellentétes nemzeti jogi rendelkezés alkalmazása (lásd ebben az értelemben: 2019. június 24‑i Popławski ítélet, C‑573/17, EU:C:2019:530, 61. és 62. pont), hanem a szóban forgó nemzeti jogi norma uniós joggal összhangban álló értelmezésének lehetőségétől is. A nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének elve értelmében ugyanis a nemzeti bíróság köteles a belső jogot a lehető legteljesebb mértékben az uniós jog követelményeinek megfelelően értelmezni (2019. június 24‑i Popławski ítélet, C‑573/17, EU:C:2019:530, 55. pont).
58 Ebből következik, hogy – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében – úgy tűnik, hogy a Trybunał Konstytucyjnynak (alkotmánybíróság) a valamely nemzeti jogi rendelkezés vagy az ilyen rendelkezés bizonyos értelmezése lengyel alkotmánnyal vagy más magasabb szintű normával való összeegyeztethetetlenségét megállapító határozatának hatálya eltér az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott értelmező ítélet hatályától, mivel az ilyen ítéletben a Bíróság az uniós jog értelmezésekor nem foglal közvetlenül állást valamely nemzeti jogi rendelkezés vagy az ilyen értelmezés uniós joggal való esetleges összeegyeztethetetlenségéről, tekintettel arra, hogy e kérdést végső soron a kérdést előterjesztő bíróságnak kell eldöntenie.
59 Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését és az egyenértékűség elvét úgy kell értelmezni, hogy amennyiben valamely nemzeti eljárási rendelkezésben biztosított rendkívüli jogorvoslati lehetőség lehetővé teszi a jogalany számára, hogy a jogerős ítélethez vezető eljárás kapcsán – az érintett tagállam alkotmánybíróságának az ezen ítélet alapjául szolgáló valamely nemzeti jogi rendelkezés vagy az ilyen rendelkezés bizonyos értelmezése alkotmánnyal vagy más magasabb szintű normával való összeegyeztethetetlenségét megállapító későbbi határozatára hivatkozva – perújítást kérjen, azok nem követelik meg, hogy e jogorvoslati lehetőség nyitva álljon az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott értelmező ítéletre való hivatkozás esetén is, amennyiben az alkotmánybíróság ilyen határozatának az említett jogerős ítélet alapjául szolgáló nemzeti jogi rendelkezés vagy az ilyen rendelkezés értelmezése tekintetében kiváltott konkrét következményei közvetlenül e határozatból erednek.
A második kérdésről
60 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének elvét úgy kell‑e értelmezni, hogy a nemzeti jog olyan rendkívüli jogorvoslati lehetőséget biztosító rendelkezését, amely lehetővé teszi valamely fél számára, hogy a jogerős ítélettel befejezett eljárás kapcsán perújítással éljen, ha jogsértés folytán megfosztották az eljárásban való részvétel lehetőségétől, kiterjesztően kell értelmezni oly módon, hogy arra helyzetre is kiterjedjen, amelyben a bíróság az eladó vagy szolgáltató által a fogyasztóval kötött szerződés alapján benyújtott kérelemnek helyt adó jogerős mulasztási ítéletben elmulasztotta hivatalból vizsgálni e szerződést a tisztességtelen feltételek esetleges fennállása tekintetében, megsértve ezzel a 93/13 irányelvből eredő kötelezettségeit.
61 Emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének elve a Szerződések rendszeréből következik, amennyiben lehetővé teszi a nemzeti bíróságoknak, hogy az előttük folyamatban lévő ügyek elbírálása során hatáskörüknek megfelelően biztosítsák az uniós jog teljes érvényesülését (2021. január 21‑i Whiteland Import Export ítélet, C‑308/19, EU:C:2021:47, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
62 Ezen elv értelmében a nemzeti bíróságok feladata, hogy a nemzeti jogszabályok összességének figyelembevételével és a nemzeti jog által elismert értelmezési módszerek alkalmazásával eldöntsék, hogy a nemzeti rendelkezés értelmezhető‑e, és ha igen, milyen mértékben, az uniós jog releváns rendelkezéseivel összhangban (2018. április 17‑i Egenberger ítélet, C‑414/16, EU:C:2018:257, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
63 Az említett elvnek vannak bizonyos korlátai. Így az általános jogelvek korlátozzák a nemzeti bíróságok azon kötelezettségét, hogy a belső jog releváns szabályainak értelmezésekor és alkalmazásakor figyelembe kell venniük az uniós jog tartalmát, továbbá e kötelezettség nem szolgálhat a nemzeti jog contra legem értelmezésének alapjául (2022. január 18‑i Thelen Technopark Berlin ítélet, C‑261/20, EU:C:2022:33, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
64 Tekintettel arra, hogy a jelen ítélet 31. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően kizárólag a nemzeti bíróságok rendelkeznek hatáskörrel a nemzeti jog értelmezésére, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy a polgári perrendtartás 401. cikke 2) pontjának általa javasolt értelmezése az előző pontban említett korlátokra tekintettel lehetséges‑e, vagy sem. Mindemellett a Bíróság feladata, hogy e bíróság számára az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő tényezők kapcsán hasznos útmutatásokat adjon.
65 Ami a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott, az érintett perújítási indokra vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlatot illeti, amely szerint az a tény, hogy valamely felet a polgári perrendtartás 401. cikkének 2) pontja értelmében jogsértés folytán megfosztották az eljárásban való részvétel lehetőségétől, csak az eljárási szabályok megsértésére vonatkozik, meg kell jegyezni, hogy a nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének követelménye többek között magában foglalja a nemzeti bíróságok azon kötelezettségét, hogy adott esetben módosítsák az állandó ítélkezési gyakorlatot, amennyiben az a nemzeti jog valamely irányelv céljaival összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul. Következésképpen valamely nemzeti bíróság nem tekintheti megalapozottan úgy, hogy csupán azon okból kifolyólag nem tud valamely nemzeti jogi rendelkezést az uniós joggal összhangban értelmezni, mivel e rendelkezést állandó jelleggel e joggal összeegyeztethetetlen módon értelmezték (2018. november 6‑i Bauer és Willmeroth ítélet, C‑569/16 és C‑570/16, EU:C:2018:871, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
66 Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a fogyasztóval kötött szerződésben foglalt egyes feltételek tisztességtelen jellegének hivatalból történő vizsgálatára vonatkozó kötelezettség az igazságszolgáltatási hatóságokat terhelő eljárási szabálynak minősül (lásd ebben az értelemben: 2019. november 7‑i Profi Credit Polska ítélet, C‑419/18 és C‑483/18, EU:C:2019:930, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
67 Ezenkívül az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő megjegyzésekből kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak a második kérdés alapjául szolgáló megfontolásai nemcsak arra vonatkoznak, hogy az elsőfokú bíróság a mulasztási ítéletet kizárólag az FY által kiállított váltó és a Profi Credit Polska által küldött, az FY‑nal kötött kölcsönszerződés felmondásáról szóló értesítés alapján hozta meg, anélkül hogy megvizsgálta volna e szerződés feltételeinek esetlegesen tisztességtelen jellegét, hanem az ilyen ítélettel szembeni ellentmondáshoz való jog gyakorlásának eljárási szabályaira is.
68 E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az elsőfokú bíróság előtti eljárást egészében kell vizsgálni, figyelembe véve FY azon jogát is, hogy ezen ítélettel szemben ellentmondással éljen (lásd ebben az értelemben: „Profi Credit Polska I” ítélet, 54. pont).
69 Az alapügy vonatkozásában meg kell jegyezni, hogy a mulasztási ítélettel szemben előterjeszthető ellentmondásra vonatkozóan a kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett eljárási szabályok, nevezetesen az ellentmondás benyújtására nyitva álló kéthetes határidő tiszteletben tartása, valamennyi kifogás és követelés haladéktalan megfogalmazásának kötelezettsége, a fellebbezésre vonatkozó költségek felének megfelelő költségek viselése, valamint az ellentmondás benyújtása felfüggesztő hatályának hiánya, jelentős hasonlóságokat mutatnak a Bíróság által a „Profi Credit Polska I” ítélet 64–68. pontjában vizsgált eljárási szabályokkal, amely szabályok tekintetében ezen ítélet 70. pontjában úgy ítélte meg, hogy nem elhanyagolható annak a kockázata, hogy az érintett fogyasztók nem terjesztenek elő ellentmondást.
70 Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügyben szóban forgó szabályok, amennyiben nem teszik lehetővé a fogyasztót a 93/13 irányelv alapján megillető jogok tiszteletben tartásának biztosítását, olyan helyzetet teremthetnek‑e, hogy a felet a polgári perrendtartás 401. cikkének 2) pontja értelmében jogsértés folytán megfosztják az eljárásban való részvétel lehetőségétől.
71 Mindemellett meg kell jegyezni, hogy a jogerős ítélettel szembeni perújításhoz való jognak a nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezése elvének alkalmazása alapján történő elismerése a priori nem tekinthető az egyetlen olyan eszköznek, amely az alapügy körülményeihez hasonló körülmények között biztosíthatja a fogyasztó számára a 93/13 irányelv által elérni kívánt védelmet.
72 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy tekintettel arra, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve. Olyan kógens rendelkezésről van szó, amely arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse (2022. május 17‑i Ibercaja Banco ítélet, C‑600/19, EU:C:2022:394, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E rendelkezést azon nemzeti jogszabályokkal egyenértékűnek kell tekinteni, amelyek a nemzeti jogrendben a közrendi szabályok jellegével bírnak (2016. december 21‑i Gutiérrez Naranjo és társai ítélet, C‑154/15, C‑307/15 és C‑308/15, EU:C:2016:980, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
73 Egyébiránt a fogyasztók védeleméhez fűződő közérdek jellegére és fontosságára tekintettel a 93/13 irányelv – amint az a 7. cikkének az irányelv huszonnegyedik preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből következik – arra kötelezi a tagállamokat, hogy rendelkezzenek megfelelő és hatékony eszközökről annak érdekében, hogy „megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását” (2016. december 21‑i Gutiérrez Naranjo és társai ítélet, C‑154/15, C‑307/15 és C‑308/15, EU:C:2016:980, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
74 E tekintetben az uniós jog nem harmonizálja a valamely szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegének vizsgálatára irányuló eljárásokat, így azok a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján azok belső jogrendjébe tartoznak, azzal a feltétellel azonban, hogy tiszteletben tartják az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét (lásd ebben az értelemben: „Profi Credit Polska I” ítélet, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
75 A jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból nem tűnik ki, hogy az egyenértékűség elve megkövetelhetné a polgári perrendtartás 401. cikke 2) pontjának alkalmazását az alapügyben szóban forgóhoz hasonló körülmények között. Semmi nem utal ugyanis arra, hogy e rendelkezés alkalmazandó lenne a valamely közrendi jellegű olyan nemzeti jogszabályon alapuló jogalap hivatalból történő figyelembevételének elmulasztása esetén, amely szabállyal – amint arra a jelen ítélet 72. pontja emlékeztet – a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését egyenértékűnek kell tekinteni.
76 A tényleges érvényesülés elvét illetően hangsúlyozni kell, hogy a tagállamok azon kötelezettsége, hogy biztosítsák a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak tényleges érvényesülését, többek között a 93/13 irányelvből eredő jogok tekintetében az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében is kimondott hatékony bírói jogvédelem követelményét jelenti, amely különösen az ilyen jogokon alapuló keresetekre vonatkozó eljárási szabályokra érvényes (2021. április 22‑i Profi Credit Slovakia ítélet, C‑485/19, EU:C:2021:313, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
77 E tekintetben, amennyiben az alapügyben a kérdést előterjesztő bíróság – többek között a jelen ítélet 67–69. pontjában kifejtett tényezőkre tekintettel – arra a megállapításra jutna, hogy a mulasztási ítélettel szembeni ellentmondáshoz való jog gyakorlására irányadó eljárási szabályok nem teszik lehetővé a fogyasztók 93/13 irányelvből eredő jogai tiszteletben tartásának biztosítását, ebből az következne, hogy ez az eljárás nem egyeztethető össze a fogyasztók hatékony jogorvoslathoz való jogával.
78 Következésképpen, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy az alapügyben szóban forgó helyzet nem tartozhat a polgári perrendtartás 401. cikkének 2) pontjában előírt „valamely félnek az eljárásban való részvétel lehetőségétől jogsértés folytán történő megfosztására vonatkozó perújítási ok” hatálya alá, meg kellene állapítani, hogy az FY‑hoz hasonló fogyasztónak más jogorvoslati lehetőséggel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a 93/13 irányelv által célzott védelem ténylegesen biztosítva legyen számára. A szóban forgó szerződés feltételei esetlegesen tisztességtelen jellegének vizsgálata nélkül meghozott mulasztási ítélet jogereje ennek nem képezheti akadályát.
79 Márpedig meg kell jegyezni, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az ezen irányelvben biztosított jogok tiszteletben tartását adott esetben a végrehajtási eljárás keretében, sőt ezen eljárás befejezését követően is biztosítani kell.
80 Egyrészt ugyanis, ha az eladó vagy szolgáltató a fogyasztóval kötött szerződésen alapuló végrehajtható okiratot szerzett a fogyasztóval szemben anélkül, hogy megvizsgálták volna e szerződés valamennyi feltételének vagy a feltételek egy részének esetlegesen tisztességtelen jellegét, a tényleges érvényesülés elve azt jelenti, hogy az ezen okirat végrehajtása tárgyában eljáró bíróság adott esetben hivatalból is elvégezheti ezt a vizsgálatot (lásd ebben az értelemben: 2016. február 18‑i Finanmadrid EFC ítélet, C‑49/14, EU:C:2016:98, 55. pont).
81 Nincs jelentősége annak, hogy az ilyen feltételek korábbi vizsgálatának hiánya – mint a jelen ítélet 80. pontjában említett ítélet alapjául szolgáló ügyben is – abból ered, hogy a végrehajtható okiratot kibocsátó hatóság nem rendelkezik hatáskörrel e vizsgálat elvégzésére, vagy pedig – mint az alapügyben is – abból, hogy az azonnal végrehajtható mulasztási ítéletet hozó bíróság elmulasztotta elvégezni ezt a vizsgálatot, amihez hozzáadódik az ezen ítélettel szembeni ellentmondáshoz való jog gyakorlásának esetlegesen túlságosan korlátozó jellege. Az érintett szerződés feltételeinek esetlegesen tisztességtelen jellege hatékony vizsgálatának hiányában ugyanis nem lehet garantálni a 93/13 irányelv által biztosított jogok tiszteletben tartását („Profi Credit Polska I” ítélet, 62. pont).
82 Hangsúlyozni kell azonban, hogy ilyen helyzetben a fogyasztók 93/13 irányelv által előírt védelmének teljes érvényesülése megköveteli továbbá, hogy a végrehajtási eljárást adott esetben olyan módon is fel lehessen függeszteni, amely nem tartja vissza a fogyasztót attól, hogy keresetet nyújtson be és tartson fenn, amíg a hatáskörrel rendelkező bíróság meg nem vizsgálja az érintett szerződés feltételeinek esetlegesen tisztességtelen jellegét (lásd ebben az értelemben: 2014. július 17‑i Sánchez Morcillo és Abril García ítélet, C‑169/14, EU:C:2014:2099, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. május 17‑i Impuls Leasing România ítélet, C‑725/19, EU:C:2022:396, 60. pont).
83 Másrészt, abban az esetben, ha a végrehajtási eljárás már lezárult, a fogyasztónak – a 93/13 irányelvnek a tényleges érvényesülés elve fényében értelmezett 6. cikke (1) bekezdésének és 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően – lehetősége kell, hogy legyen arra, hogy egy ezt követő eljárásban a szerződés feltételeinek tisztességtelen jellegére hivatkozzon annak érdekében, hogy ténylegesen és maradéktalanul gyakorolhassa az ezen irányelv szerinti jogait az e feltételek alkalmazásával okozott vagyoni kár megtérítése érdekében (lásd ebben az értelemben: 2022. május 17‑i Ibercaja Banco ítélet, C‑600/19, EU:C:2022:394, 58. pont).
84 E körülmények között a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének elvét úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróság feladata annak értékelése, hogy a nemzeti jog olyan rendkívüli jogorvoslati lehetőséget biztosító rendelkezése, amely lehetővé teszi valamely fél számára, hogy a jogerős ítélettel befejezett eljárás kapcsán perújítással éljen, ha jogsértés folytán megfosztották az eljárásban való részvétel lehetőségétől, kiterjesztően értelmezhető‑e oly módon, hogy arra a helyzetre is kiterjedjen, amelyben a bíróság az eladó vagy szolgáltató által a fogyasztóval kötött szerződés alapján benyújtott kérelemnek helyt adó jogerős mulasztási ítéletben elmulasztotta hivatalból vizsgálni e szerződést a tisztességtelen feltételek esetleges fennállása tekintetében, megsértve ezzel a 93/13 irányelvből eredő kötelezettségeit, és amelyben bizonyítást nyer, hogy a mulasztási ítélettel szemben előterjeszthető ellentmondásra vonatkozó eljárási szabályok tekintetében nem elhanyagolható annak a kockázata, hogy az említett fogyasztó lemond e jogáról, következésképpen e szabályok nem teszik lehetővé a fogyasztók ezen irányelvből eredő jogai tiszteletben tartásának biztosítását. Amennyiben az ilyen kiterjesztő értelmezés az általános jogelvek által jelentett korlátok és a contra legem értelmezés megengedhetetlensége miatt nem lehetséges, a tényleges érvényesülés elve megköveteli, hogy e jogok tiszteletben tartását a mulasztási ítélet végrehajtására irányuló eljárás vagy egy azt követő külön eljárás keretében biztosítsák.
A költségekről
85 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését és az egyenértékűség elvét
a következőképpen kell értelmezni:
amennyiben valamely nemzeti eljárási rendelkezésben biztosított rendkívüli jogorvoslati lehetőség lehetővé teszi a jogalany számára, hogy a jogerős ítélethez vezető eljárás kapcsán – az érintett tagállam alkotmánybíróságának az ezen ítélet alapjául szolgáló valamely nemzeti jogi rendelkezés vagy az ilyen rendelkezés bizonyos értelmezése alkotmánnyal vagy más magasabb szintű normával való összeegyeztethetetlenségét megállapító későbbi határozatára hivatkozva – perújítást kérjen, azok nem követelik meg, hogy e jogorvoslati lehetőség nyitva álljon a Bíróságnak az EUMSZ 267. cikk alapján az uniós jogot értelmező, előzetes döntéshozatali eljárásban hozott határozatára való hivatkozás esetén is, amennyiben az alkotmánybíróság ilyen határozatának az említett jogerős ítélet alapjául szolgáló nemzeti jogi rendelkezés vagy az ilyen rendelkezés értelmezése tekintetében kiváltott konkrét következményei közvetlenül e határozatból erednek.
2) A nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének elvét
a következőképpen kell értelmezni:
a nemzeti bíróság feladata annak értékelése, hogy a nemzeti jog olyan rendkívüli jogorvoslati lehetőséget biztosító rendelkezése, amely lehetővé teszi valamely fél számára, hogy a jogerős ítélettel befejezett eljárás kapcsán perújítással éljen, ha jogsértés folytán megfosztották az eljárásban való részvétel lehetőségétől, kiterjesztően értelmezhető‑e oly módon, hogy arra a helyzetre is kiterjedjen, amelyben a bíróság az eladó vagy szolgáltató által a fogyasztóval kötött szerződés alapján benyújtott kérelemnek helyt adó jogerős mulasztási ítéletben elmulasztotta hivatalból vizsgálni e szerződést a tisztességtelen feltételek esetleges fennállása tekintetében, megsértve ezzel a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelvből eredő kötelezettségeit, és amelyben bizonyítást nyer, hogy a mulasztási ítélettel szemben előterjeszthető ellentmondásra vonatkozó eljárási szabályok tekintetében nem elhanyagolható annak a kockázata, hogy az említett fogyasztó lemond e jogáról, következésképpen e szabályok nem teszik lehetővé a fogyasztók ezen irányelvből eredő jogai tiszteletben tartásának biztosítását. Amennyiben az ilyen kiterjesztő értelmezés az általános jogelvek által jelentett korlátok és a contra legem értelmezés megengedhetetlensége miatt nem lehetséges, a tényleges érvényesülés elve megköveteli, hogy e jogok tiszteletben tartását a mulasztási ítélet végrehajtására irányuló eljárás vagy egy azt követő külön eljárás keretében biztosítsák.
Aláírások