A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített hetedik tanács)
2023. április 19.(*)
„Közszolgálat – Tisztviselők – A Covid19‑világjárványhoz kapcsolódó egészségügyi válság – A részmunkaidős munkavégzést annak érdekében engedélyező határozat, hogy az érintett az alkalmazási helyen kívül gondoskodhasson közeli hozzátartozóiról – A távmunka teljes munkaidőben az alkalmazási helyen kívül történő végzése lehetőségének hiánya – A pert megelőző eljárás szabálytalansága – Részmunkaidős munkavégzés iránti kérelemnek helyt adó határozat – Az eljáráshoz fűződő érdek hiánya – Elfogadhatatlanság – Díjazás – A külföldi munkavégzési támogatás felfüggesztése – A személyzeti szabályzat 62. és 69. cikke – A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikkének megsértése”
A T‑39/21. sz. ügyben,
PP,
PQ,
PR,
PS,
PT
(képviseli őket: M. Casado García‑Hirschfeld ügyvéd)
felperesek
az Európai Parlament (képviselik: S. Seyr, Boytha D. és M. Windisch, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
A TÖRVÉNSZÉK (kibővített hetedik tanács),
a tanácskozások során tagjai: R. da Silva Passos elnök, V. Valančius, I. Reine (előadó), L. Truchot és M. Sampol Pucurull bírák,
hivatalvezető: H. Eriksson tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel a 2022. július 14‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A felperesek, PP, PS, PQ, PR és PT, az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott keresetükkel lényegében egyrészt az alábbi határozatok megsemmisítését kérik: az Európai Parlament 2020. április 14‑i azon határozatai, amelyek a Covid19‑világjárvány miatt engedélyezték PQ és PS számára tevékenységüknek részmunkaidőben, alkalmazási helyükön kívül történő végzését, 2020. május 18‑i, azon határozata, amely a Covid19‑világjárvány miatt engedélyezte PP számára tevékenységének részmunkaidőben, alkalmazási helyén kívül történő végzését (a továbbiakban együtt: a részmunkaidős munkavégzés engedélyezéséről szóló határozatok), a 2020. április 7‑i, 15‑i, 16‑i és május 19‑i azon határozatai, amelyek felfüggesztették a felperesek külföldi munkavégzési támogatásának folyósítását az alkalmazási helyen kívül történő munkavégzés időtartama alatt (a továbbiakban együtt: a külföldi munkavégzési támogatás felfüggesztéséről szóló határozatok), valamint a 2020. május 6‑i azon határozatai, amelyek a túlfizetett összegeket visszatéríttetik PR‑rel és PT‑vel (a továbbiakban együtt: a jogosulatlan kifizetések visszatéríttetéséről szóló határozatok), másrészt az őket e határozatok folytán ért károk megtérítését kérik.
I. A jogvita előzményei
2 A felperesek az Európai Parlament tisztviselői. Szolgálatba lépésükkor megállapították a felperesek külföldi munkavégzési támogatáshoz való jogosultságát.
3 2020. március 11‑én, mivel a SARS‑CoV‑2, azaz a Covid19‑vírus által okozott koronavírus‑megbetegedés terjedése és súlyossága riasztó méreteket öltött, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a Covid19‑járványt világjárványnak nyilvánította az esetszámok Kínán kívüli gyors növekedése és az érintett országok emelkedő száma miatt.
4 Ugyanaznap kelt elektronikus levelében a Parlament főtitkára (a továbbiakban: főtitkár) a személyzet valamennyi tagját tájékoztatta arról, hogy az egészségügyi helyzetre tekintettel utasítást adott a főigazgatóknak, hogy minden olyan munkatárs számára, akinek a Parlament helyiségeiben való fizikai jelenléte nem feltétlenül nélkülözhetetlen, vezessék be a távmunkát a munkaidő 70%‑ában. Az elektronikus levél azt is pontosította, hogy ez az intézkedés 2020. március 16‑án lép hatályba, és hogy a helyzet alakulásának függvényében a távmunka a munkaidő 100%‑ára is kiterjeszthető majd.
5 2020. március 16‑án a főtitkár tájékoztatta a személyzet tagjait arról, hogy az egészségügyi helyzet alakulására tekintettel azon kollégák távmunkaidejét, akiknek a Parlament helyiségeiben való fizikai jelenléte nem nélkülözhetetlen, és akik már 70%‑ban távmunkában dolgoznak, 100%‑ra emelik.
6 2020. március 19‑én a főtitkár elektronikus levelet címzett a személyzet minden tagjához, amelynek értelmében a Covid19‑világjárvány körülményei között engedélyezi számukra a félmunkaidős munkavégzést annak érdekében, hogy közvetlen családtagjaikról gondoskodni tudjanak. A szokásos gyakorlattal ellentétben erre a félmunkaidős munkavégzésre az Európai Unió bármely tagállamából sor kerülhetett azon közeli hozzátartozó lakóhelyének függvényében, akiről a tisztviselő vagy alkalmazott gondoskodni kívánt. Ez a határozat azonnal hatályba lépett, azzal, hogy azt a Covid19‑világjárvány egész tartama alatt alkalmazni kell.
7 2020. március 31‑én a főtitkár új határozatot hozott a Covid19‑világjárványra válaszul családi okból az alkalmazási helyen kívüli ideiglenes részmunkaidős munkavégzésről (a továbbiakban: a főtitkár 2020. március 31‑i határozata). Ez a határozat, amely a félmunkaidős munkavégzésről szóló 2020. március 19‑i határozat helyébe lépett, így szólt:
„[T]ekintettel az Európai Parlament eljárási szabályzata 234. cikkének (2) bekezdésére:
Azon munkatársak számára, akik intenzívebben kívánnak közvetlen családtagjaikról, így szüleikről, gyermekeikről vagy házastársukról gondoskodni a Covid19 által okozott e különleges helyzet tartama alatt, engedélyezett a részmunkaidős (75%) munkavégzés.
A szokásos gyakorlattal ellentétben e részmunkaidős munkavégzésre az e közeli hozzátartozói lakóhelyének függvényében az Európai Unió bármely tagállamából és az átmeneti időszak végéig, 2020. december 31‑ig az Egyesült Királyságból is sor kerülhet.
A humán erőforrásért felelős igazgatónál nyújtsanak be hivatalos kérelmet minél korábban a kért kezdőnap előtt.
A kérelemben fel kell tüntetni a közeli hozzátartozó nevét, a családi kapcsolatot, valamint a kért időszakot.
Az engedéllyel érintett időszakra a személyzet tagja díjazásának 75%‑ára jogosult. [Az Európai Unió tisztviselői] személyzeti szabályzata IV. mellékletének 3. cikkét alkalmazni kell. Nem folyósítható sem a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4. cikkében előírt külföldi munkavégzési támogatás, sem külföldi tartózkodási támogatás.
E határozatot a Parlament főtitkárságának alkalmazásában álló tisztviselőkre kell alkalmazni.
E határozatot analógia útján alkalmazni kell azokra a tisztviselőkre, akik elhagyták alkalmazási helyüket, és módjukban áll távmunkát végezni. Ilyen esetben a kinevezésre jogosult hatóság formális kérelem hiányában is hozhat határozatot.
A kinevezésre jogosult hatóság fenntartja a jogot a részmunkaidős munkavégzésre vonatkozó belső szabályzat 6. cikke (2) bekezdésének megfelelően benyújtott kérelmek elutasítására.
A részmunkaidős munkavégzésre vonatkozó engedély három hónapos időszakra adható meg, amely meghosszabbítható.
A jelen határozat 2020. április 1‑jén lép hatályba, és addig alkalmazandó, amíg a Covid19‑világjárvány tart. E határozat a 2020. március 19‑i határozat helyébe lép.” [nem hivatalos fordítás]
A. PP helyzetéről
8 PP a Parlament tisztviselője Luxembourgban (Luxemburg).
9 PP 2020. március 14‑én Magyarországra utazott családjával, hogy fia mellett lehessen, tekintettel azon bentlakásos iskola közelgő bezárására, ahol fia tanult.
10 2020. május 12‑én, tekintettel a főtitkár 2020. március 31‑i határozatára, PP kérelmet nyújtott be az iránt, hogy engedélyezzék számára tevékenységének 75%‑os részmunkaidőben, Magyarországról történő végzését visszamenőleg 2020. április 1‑jétől kezdve. 2020. május 18‑án e kérelmének helyt adtak a 2020. április 1. és június 30. közötti időszakra.
11 2020. május 18‑án PP újból teljes munkaidőben kezdett dolgozni Luxembourgban.
12 2020. május 19‑i határozatával, PP fenti 10. pontban említett kérelmét követően és a főtitkár 2020. március 31‑i határozata alkalmazásának közvetlen következményeként a Parlament Humánerőforrás-ügyi Főigazgatósága „Egyéni jogosultságok” osztályának osztályvezetője felfüggesztette PP külföldi munkavégzési támogatását 2020. április 1‑jétől arra az időszakra, amelyre engedélyezték számára a Magyarországon történő részmunkaidős munkavégzést.
13 2020. június 12‑én PP panaszt nyújtott be többek között a fenti 10. és 12. pontban említett határozatokkal szemben.
14 2020. október 27‑én a főtitkár, mint kinevezésre jogosult hatóság, elutasította PP panaszát azon részében, amely a fenti 10. és 12. pontban említett határozatok ellen irányult.
B. PQ helyzetéről
15 PQ a Parlament tisztviselője Luxembourgban.
16 PQ 2020. március 10‑én, az Unióban a Covid19‑világjárvány miatt előírt első utazási korlátozások bevezetését megelőzően Dániába utazott repülővel. Március 22‑ére tervezett visszatérésére nem kerülhetett sor, mivel minden légi járatot töröltek Luxemburg és Dánia között. Tekintettel arra, hogy szeretett volna férje mellett maradni, aki a vírussal szemben kockázatnak kitett személynek minősült, PQ számára kivételesen engedélyzeték, hogy ideiglenesen Dániából dolgozzon addig, amíg a Parlament meghozza az egészségügyi helyzetre vonatkozó általános intézkedéseket.
17 2020. április 6‑án, tekintettel a főtitkár 2020. március 31‑i határozatára, PQ kérelmet nyújtott be az iránt, hogy engedélyezzék számára tevékenységének 75%‑os részmunkaidőben, Dániából történő végzését a 2020. április 1‑jén kezdődő három hónapos időszakban.
18 2020. április 14‑én a Parlament Fordítási Főigazgatóságának főigazgatója helyt adott PQ 75%‑os részmunkaidős munkavégzésre vonatkozó kérelmének a 2020. április 1. és június 30. közötti időszakra.
19 2020. április 15‑én, PQ fenti 17. pontban említett kérelmét követően és a főtitkár 2020. március 31‑i határozata alkalmazásának közvetlen következményeként a Parlament Humánerőforrásügyi Főigazgatósága „Egyéni jogosultságok” osztályának osztályvezetője felfüggesztette PQ külföldi munkavégzési támogatását 2020. április 1‑jétől arra az időszakra, amelyre engedélyezték számára a Dániában történő részmunkaidős munkavégzést.
20 2020. május 27‑én PQ panaszt nyújtott be a fenti 17. és 19. pontban említett határozatokkal szemben.
21 2020. július 1‑jén PQ újból teljes munkaidőben kezdett dolgozni Luxembourgban.
22 2020. október 16‑án a főtitkár, mint kinevezésre jogosult hatóság, elutasította PQ panaszát.
C. PR helyzetéről
23 PR a Parlament tisztviselője Luxembourgban.
24 2020. március 27‑én Franciaországba utazott, hogy szüleiről gondoskodjon.
25 2020. április 2‑án, a főtitkár 2020. március 31‑i határozatának meghozatalát követően, PR kérelmet nyújtott be az iránt, hogy engedélyezzék számára tevékenységének 75%‑os részmunkaidőben történő végzését három hónapos időtartamra, amely kérelemnek egy még ugyanaznap kelt határozattal helyt adtak.
26 2020. április 7‑i határozatával, PR fenti 25. pontban említett kérelmét követően és a főtitkár 2020. március 31‑i határozata alkalmazásának közvetlen következményeként a Parlament Humánerőforrásügyi Főigazgatósága „Egyéni jogosultságok” osztályának osztályvezetője felfüggesztette PR külföldi munkavégzési támogatását 2020. április 2‑től arra az időszakra, amelyre engedélyezték számára a részmunkaidős munkavégzést.
27 PR‑t egy 2020. május 6‑i elektronikus levél útján tájékoztatták arról, hogy munkaidejének a Covid19‑világjárvány folytán történt módosítását követően jogosulatlanul kapott 2173,40 euró összeget, és ezt az összeget 2020. májusi díjazásából való visszatartás útján fogják vele visszafizettetni.
28 2020. június 3‑án PR panaszt nyújtott be a fenti 26. pontban említett, külföldi munkavégzési támogatásának felfüggesztéséről szóló határozattal, valamint a fenti 27. pontban említett, a jogosulatlan kifizetések visszatéríttetéséről szóló határozattal szemben.
29 2020. július 1‑jén PR visszatért Luxembourgba.
30 2020. október 22‑én a főtitkár, mint kinevezésre jogosult hatóság, elutasította PR panaszát.
D. PS helyzetéről
31 PS a Parlament tisztviselője Luxembourgban.
32 PS 2020 márciusának végén Máltára utazott, hogy lányáról gondoskodni tudjon.
33 2020. április 7‑én, tekintettel a főtitkár 2020. március 31‑i határozatára, PS kérelmet nyújtott be az iránt, hogy engedélyezzék számára tevékenységének 75%‑os részmunkaidőben, Máltán történő végzését. E kérelemnek április 14‑én helyt adtak a 2020. március 23‑tól június 23‑ig terjedő három hónapos időszakra.
34 2020. április 15‑i határozatával, PS fenti 33. pontban említett kérelmét követően és a főtitkár 2020. március 31‑i határozata alkalmazásának közvetlen következményeként a Parlament Humánerőforrásügyi Főigazgatósága „Egyéni jogosultságok” osztályának osztályvezetője felfüggesztette PS külföldi munkavégzési támogatását 2020. március 23‑től arra az időszakra, amelyre engedélyezték számára a részmunkaidőben, Máltán történő munkavégzést.
35 2020. július 4‑jén PS újból teljes munkaidőben kezdett dolgozni Luxembourgban.
36 2020. július 13‑án PS panaszt nyújtott be a fenti 33. és 34. pontban említett határozatokkal szemben.
37 2020. november 24‑i határozatával, amelyet december 2‑án postai úton kézbesítettek PS számára, a főtitkár, mint kinevezésre jogosult hatóság, elutasította PS panaszát.
E. PT helyzetérő
38 PT a Parlament tisztviselője Brüsszelben (Belgium).
39 2020. március 13‑án PT Írországba utazott, hogy gyermekei mellett legyen.
40 2020. április 14‑én, a főtitkár 2020. március 31‑i határozata alapján, PT kérelmet nyújtott be az iránt, hogy engedélyezzék számára tevékenységének 75%‑os részmunkaidőben, Írországban történő végzését. E kérelemnek még aznap helyt adtak egy 2020. április 15‑vel kezdődő időszakra.
41 2020. április 16‑i határozatával, PT fenti 40. pontban említett kérelmét követően és a főtitkár 2020. március 31‑i határozata alkalmazásának közvetlen következményeként a Parlament Humánerőforrásügyi Főigazgatósága „Egyéni jogosultságok” osztályának osztályvezetője felfüggesztette PT külföldi munkavégzési támogatását 2020. április 15‑től arra az időszakra, amelynek folyamán tevékenységét részmunkaidőben, Írországban végzi.
42 Egy 2020. május 6‑i elektronikus levél útján PT‑t tájékoztatták arról, hogy munkaidejének a Covid19‑világjárvány folytán történt módosítását követően jogosulatlanul kapott 931,01 euró összeget, és ezt az összeget 2020. májusi díjazásából való visszatartás útján fogják vele visszafizettetni.
43 2020. június 23‑án PT panaszt nyújtott be a fenti 41. pontban említett, külföldi munkavégzési támogatásának felfüggesztéséről szóló határozattal szemben, és kérte e határozat valamennyi joghatásának megszüntetését.
44 2020. október 27‑i határozatával, amelyet PT december 20‑án vett kézhez, a főtitkár, mint kinevezésre jogosult hatóság, elutasította PT panaszát.
II. A felek kérelmei
45 A felperesek lényegében azt kérik, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg először a részmunkaidős munkavégzés engedélyezéséről szóló határozatokat, másodszor a külföldi munkavégzési támogatás felfüggesztéséről szóló határozatokat, és harmadszor, a jogosulatlan kifizetések visszatéríttetéséről szóló határozatokat (a továbbiakban együtt: megtámadott határozatok);
– semmisítse meg, szükség esetén, azon határozatokat, amelyekkel a Parlament elutasította a felperesek által a megtámadott határozatokkal szemben benyújtott panaszokat;
– a Parlamentet kötelezze az általuk elszenvedett – az egyes felperesek tekintetében ex aequo et bono személyenként 1000 euróra becsült – nem vagyoni kár megtérítésére;
– a Parlamentet kötelezze az elszenvedett vagyoni kár megtérítésére, amelynek mértéke az egyes felperesek díjazása 25%‑ának a kiegyenlítő kamatokkal és az esedékessé vált késedelmi kamatokkal növelt összege;
– a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.
46 A Parlament lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el, mint részben elfogadhatatlant és részben megalapozatlant, a nem vagyoni kár megtérítése iránti kérelmet;
– utasítsa el a keresetet mint mindenképpen megalapozatlant;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
III. A jogkérdésről
A. A megsemmisítés iránti kereseti kérelmekről
1. A megsemmisítés iránti kereseti kérelmek tárgyáról
47 Második kereseti kérelmükkel a felperesek azon határozatok szükség szerinti megsemmisítését kérik, amelyekkel a Parlament elutasította panaszukat.
48 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésében említett közigazgatási panasz és annak – kifejezett vagy hallgatólagos – elutasítása egy összetett eljárás szerves részét képezi, és csupán a bírósághoz fordulás egyik előfeltételét jelenti. Ilyen körülmények között a kereset, még ha formailag a panasz elutasítása ellen irányul is, a bíróság szempontjából olyannak tekintendő, mint amelyet a panasszal támadott, sérelmet okozó aktus ellen nyújtottak be kivéve, ha a panasz elutasításának hatálya eltér azon aktus hatályától, amely ellen a panaszt benyújtották (lásd: 2017. április 24‑i HF kontra Parlament ítélet, T‑584/16, EU:T:2017:282, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
49 Előfordulhat ugyanis, hogy a panaszt kifejezetten elutasító határozat a tartalma alapján nem minősül a vitatott aktust megerősítő jellegűnek. Ez a helyzet, amikor a panaszt elutasító határozat új jogi vagy ténybeli elemek alapján újraértékeli az érintett helyzetét, illetve amikor módosítja vagy kiegészíti az eredeti határozatot. Ezekben az esetekben a panasz elutasítása bírósági felülvizsgálat tárgyát képező aktusnak minősül, amelyet a bíróság figyelembe vesz a vitatott aktus jogszerűségének megítélésekor, sőt az utóbbi aktus helyébe lépő, sérelmet okozó aktusnak tekint (lásd: 2017. április 24‑i HF kontra Parlament ügy, T‑584/16, EU:T:2017:282, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
50 A jelen ügyben a PP panaszát azon részében elutasító határozat, amely a rá vonatkozó, a részmunkaidős munkavégzés engedélyezéséről szóló 2020. május 18‑i és a külföldi munkavégzési támogatás felfüggesztéséről szóló 2020. május 19‑i határozat ellen irányul, az e két határozat ellen irányuló panasz elutasításával mindössze megerősíti e határozatokat.
51 Ezenkívül a PS, valamint PR és PT panaszait elutasító határozatok mindössze megerősítik azon határozatokat, amelyek ellen e panaszok irányulnak, pontosítva az e határozatokat alátámasztó indokokat.
52 Tehát a PP, PS, valamint PR és PT panaszainak elutasításáról szóló határozatok megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmek nem bírnak önálló tartalommal a fenti 50. pontban említett megtámadott határozatokhoz képest, így ez utóbbiak tárgyában nem szükséges külön határozni. Mindazonáltal az egyes megtámadott határozatok jogszerűségének vizsgálata során figyelembe kell venni a panaszt elutasító határozatban szereplő indokolást, mivel ennek egybe kell esnie a jelen ügyben megtámadott határozatok indokolásával (lásd ebben az értelemben: 2019. április 30‑i Wattiau kontra Parlament ítélet, T‑737/17, EU:T:2019:273, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
53 A PQ panaszának elutasításáról szóló határozatban a főtitkár nem csak a lényegében a 2020. április 14‑i, részmunkaidős munkavégzésének engedélyezéséről szóló határozat ellen irányuló panaszt vizsgálta, hanem PQ‑nak az első alkalommal a panaszában megfogalmazott, annak engedélyezése iránti kérelmét is, hogy a jövőben teljes munkaidőben alkalmazási helyén kívül végezze a tevékenységét. E határozat rendszeréből az következik, hogy a főtitkár ugyanazon indokokkal utasította el ezt a kérelmet, mint amelyekre a panasz elutasításának alátámasztásául hivatkozik.
54 Ekként, a PQ panaszának elutasításáról szóló határozatnak, amennyiben az elutasítja a teljes munkaidőben az alkalmazási helyen kívül történő munkavégzés iránti kérelmet, nem lehet a vitatott aktust megerősítő jellege, következésképpen az olyan aktusnak minősül, amely a Törvényszék általi felülvizsgálat tárgyát képezi.
2. Az elfogadhatóságról
a) A megsemmisítés iránti kereseti kérelmek elfogadhatóságáról általában
55 A Parlament úgy véli, hogy a keresetlevél nem egyértelmű a megsemmisítés iránti kérelem egyes jogalapjaival érintett határozatokat illetően. A Parlament tehát kételyeket táplál a tekintetben, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 76. cikkének d) pontjában előírt egyértelműségi követelményeket tiszteletben tartották‑e.
56 A Parlament úgy véli továbbá, hogy válaszukban a felperesek kiterjesztették a főtitkár 2020. március 31‑i határozatával szemben felhozott jogellenességi kifogás terjedelmét a második, harmadik és negyedik jogalapra, amelyekre a megtámadott határozatok jogszerűségének vitatása érdekében hivatkoznak. A válasz szakaszában egy ilyen pontosítás egyenértékű a keresetlevél módosításával, ami pedig elfogadhatatlan.
57 Emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 21. cikkének és a Törvényszék eljárási szabályzata 76. cikke d) pontjának megfelelően a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie, hogy lehetővé tegye az alperes számára védekezésének előkészítését, és a Törvényszék számára a felülvizsgálat gyakorlását, adott esetben további információ nélkül (lásd ebben az értelemben: 2019. április 2‑i Fleig kontra SEAE ítélet, T‑492/17, EU:T:2019:211, 41. pont [nem tették közzé]).
58 Egyébként elegendő lehet, ha a jogalapokat inkább tartalmukon, nem pedig jogi minősítésükön keresztül ismertetik, feltéve hogy az említett jogalapok kellően egyértelműen kitűnnek a keresetlevélből (2020. május 13‑i Agmin Italy kontra Bizottság ítélet, T‑290/18, nem tették közzé, EU:T:2020:196, 96. pont). Ezenfelül implicite emelt jogellenességi kifogásról van szó akkor, ha viszonylag egyértelműen kitűnik, hogy a felperes ténylegesen ilyen kifogást fogalmaz meg (lásd: 2021. június 30‑i GY kontra EKB ítélet, T‑746/19, nem tették közzé, EU:T:2021:390, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
59 A jelen ügyben, jóllehet a keresetlevél szövege nem mindig jelöli meg kifejezetten azokat az aktusokat, amelyek ellen a különböző jogalapok és érvek irányulnak, a keresetlevél 2–6. pontjából, valamint a kereseti kérelmekből mindazonáltal egyértelműen kitűnik, hogy a megsemmisítés iránti kérelemmel érintett határozatok a fenti 45. pontban megjelölt megtámadott határozatok, valamint, szükség szerint, lényegében azok a határozatok, amelyek az egyes felperesek által e határozatokkal szemben benyújtott panaszt elutasítják. A felperesek egyébiránt a válaszban megerősítették, hogy e határozatok képezik a jogvita tárgyát, amiről a Parlament tudomást vett a viszonválaszban.
60 Ezenkívül kellően egyértelműen kitűnik a keresetlevélből és a válaszból, hogy az első jogalap a főtitkár 2020. március 31‑i határozatának jogellenessége miatt emelt kifogásra vonatkozik.
61 A második jogalap egyaránt vonatkozik a főtitkár 2020. március 31‑i határozatának és a megtámadott határozatoknak a jogszerűségére. Noha a válaszban az szerepel, hogy a második jogalap második részére a felperesek csak abban az esetben hivatkoznak, ha a Törvényszék elutasítaná a főtitkár 2020. március 31‑i határozatának jogellenessége miatt emelt kifogást, ettől még az e részben kifejtett érvek is e határozat jogszerűségére vonatkoznak.
62 Ezenkívül a harmadik jogalap keretében – a keresetlevélben és a válaszban egyaránt – előadott érvekből kitűnik, hogy a felperesek ezekkel a megtámadott határozatok jogszerűségét vitatják azzal az indokkal, hogy e határozatokat egyrészt az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének a megsértésével, másrészt a megfelelő ügyintézés elvének és a gondossági kötelezettségnek a megsértésével hozták. E kifogások, amint azt a felperesek a tárgyaláson megerősítették, a keresetlevélben, csakúgy mint a válaszban, a megtámadott határozatok jogszerűségére vonatkoznak.
63 Egyébiránt a negyedik jogalapot, amely a tisztviselőnek vagy alkalmazottnak jogosulatlanul kifizetett összegek visszatéríttetéséhez a személyzeti szabályzat 85. cikkében előírt feltételek megsértésére vonatkozik, a felperesek másodlagosan terjesztették elő arra az esetre, ha a Törvényszék elutasítaná az első három jogalapot. E jogalap kizárólag a jogosulatlan kifizetések visszatéríttetéséről szóló határozatok jogszerűségére vonatkozik.
64 Következésképpen, a Parlament állításával ellentétben, meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben teljesültek az eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontjában előírt követelmények, valamint azt, hogy a válasz nem tartalmaz semmilyen módosítást a főtitkár 2020. március 31‑i határozatával szemben emelt jogellenességi kifogás terjedelme tekintetében.
b) A részmunkaidős munkavégzés engedélyezéséről szóló határozatok és a PQ panaszának elutasításáról szóló határozat – amennyiben az elutasítja PQ teljes munkaidőben való munkavégzésre vonatkozó kérelmét – megsemmisítése iránti kereseti kérelmek elfogadhatóságáról
65 A pervezető intézkedésekre adott válaszainak keretében a Parlament vitatja a részmunkaidős munkavégzés engedélyezéséről szóló határozatok megsemmisítése iránti kereseti kérelmek elfogadhatóságát. A Parlament úgy véli ugyanis többek között, hogy e határozatok meghozatalával eleget tett PP, PS és PQ kérelmeinek, miáltal e felpereseknek semmilyen érdekük nem fűződik az eljáráshoz e határozatok tekintetében.
66 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy csak PP, PS és PQ kéri a személyükkel kapcsolatban hozott, részmunkaidős munkavégzés engedélyezéséről szóló határozatok megsemmisítését.
67 Emlékeztetni kell arra, hogy a megsemmisítés iránti kereset csak akkor elfogadható, ha az azt indító természetes vagy jogi személynek létrejött és fennálló érdeke fűződik a megtámadott aktus megsemmisítéséhez. Ez az érdek azt feltételezi többek között, hogy a megtámadott jogi aktus sérelmet okoz a keresetet indító személynek, következésképpen ezen aktus megsemmisítése előnnyel szolgálhat a számára. Tehát egy olyan jogi aktus, amely egészében ennek a személynek kedvez, per definitionem nem okozhat neki sérelmet, és ennek a személynek nem fűződik érdeke ahhoz, hogy annak megsemmisítését kérje (lásd: 2012. február 1‑jei mtronix kontra OHIM – Growth Finance [mtronix] ítélet, T‑353/09, nem tették közzé, EU:T:2012:40, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá ebben az értelemben: 2009. március 11‑i TF1 kontra Bizottság ítélet, T‑354/05, EU:T:2009:66, 85. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
68 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a PP, PS és PQ részmunkaidős munkavégzésének engedélyezéséről szóló határozatokat e személyek kérelmére, a főtitkár 2020. március 31‑i határozata alapján hozták annak érdekében, hogy ők alkalmazási helyükön kívül közeli hozzátartozóik mellett lehessenek, és a Parlament e kérelmeiknek teljes egészében helyt adott.
69 Mivel a Parlament eleget tett az érintett felperesek kérelmeinek, e felpereseknek nem fűződik érdekük ahhoz, hogy a részmunkaidős munkavégzés engedélyezéséről szóló határozatok megsemmisítését kérjék, következésképpen erre irányuló kereseti kérelmeiket, mint elfogadhatatlanokat, el kell utasítani.
70 Vitathatatlan, hogy a felperesek arra hivatkoztak, hogy kénytelenek voltak a főtitkár 2020. március 31‑i határozata alapján részmunkaidős munkavégzés iránti kérelmet benyújtani, mivel e határozat alapozta meg az egyetlen lehetőségét annak, hogy elhagyják alkalmazási helyüket, és közeli hozzátartozóik mellett legyenek úgy, hogy közben folytatják a munkavégzést.
71 Ugyanakkor, jóllehet a Parlament főtitkára nem hozott egyetlen más olyan határozatot sem, amely lehetőséget kínált volna a tisztviselők számára a teljes munkaidőben az alkalmazási helyen kívüli munkavégzés iránti kérelem benyújtására, a felpereseknek rendelkezésére állt az a lehetőség, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján ezirányú kérelmet nyújtsanak be a kinevezésre jogosult hatóságnál kérelmük sajátos indokait bemutatva.
72 Következésképpen a részmunkaidős munkavégzés engedélyezéséről szóló határozatok megsemmisítése iránti kereseti kérelmeket, mint elfogadhatatlanokat, el kell utasítani.
73 Egyébiránt, amint az a fenti 53. és 54. pontból kitűnik, panaszában PQ kérte a Parlamenttől, hogy biztosítsa számára annak lehetőségét, hogy teljes munkaidőben alkalmazási helyén kívül dolgozzon. PQ a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése értelmében kérelmezte tehát, hogy a kinevezésre jogosult hatóság határozatot hozzon személyével kapcsolatban, amely kérelmét a panaszának elutasításáról szóló határozatban elutasították.
74 Mindemellett emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszék előtt az EUMSZ 270. cikk és a személyzeti szabályzat 91. cikke alapján benyújtott kereset elfogadhatósága a pert megelőző eljárás szabályos lefolytatásához és az ezen eljárásban előírt határidők betartásához van kötve (lásd: 2017. április 24‑i HF kontra Parlament ítélet, T‑584/16, EU:T:2017:282, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Konkrétabban a kinevezésre jogosult hatóságtól származó sérelmet okozó aktussal szembeni valamennyi keresetet főszabály szerint feltétlenül meg kell előznie egy kifejezett vagy hallgatólagos határozattal elutasított pert megelőző panasznak (lásd ebben az értelemben: 2000. március 23‑i Rudolph kontra Bizottság ítélet, T‑197/98, EU:T:2000:86, 53. pont).
75 Márpedig a jelen ügyben PQ nem nyújtott be panaszt a teljes munkaidős munkavégzés iránti kérelmét elutasító határozattal szemben, amely a szóban forgó panaszt kifejezetten elutasító határozatban szerepel. Mivel a kötelező pert megelőző eljárást nem tartották tiszteletben, a felperes teljes munkaidős munkavégzés iránti kérelmét elutasító ezen határozat megsemmisítése iránti kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
76 Ráadásul, noha a felperesek azt kívánják felróni, hogy a Parlament pszichológiai nyomást gyakorolt rájuk, hogy a főtitkár 2020. március 31‑i határozatának alkalmazását kérjék, egy ilyen nyomásgyakorlás nem megsemmisítés iránti keresettel megtámadható, sérelmet okozó aktusnak minősülne, hanem a Parlament határozati jelleget nélkülöző magatartásának, amelynek vitatására a felpereseknek kártérítési kereset keretében lenne lehetőségük.
77 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az olyan kártérítési keresetet, amely nem azon, sérelmet okozó aktus által okozott kár megtérítésére irányul, amelynek megsemmisítését kérik, hanem az adminisztráció határozati jelleget nélkülöző magatartása által okozott kár megtérítésére, az elfogadhatatlanság terhe mellett két lépésből álló közigazgatási eljárásnak kell megelőznie. Ezen eljárásnak feltétlenül a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti kérelem benyújtásával kell indulnia, amely kéri a kinevezésre jogosult hatóságot a hivatkozott kár megtérítésére, majd adott esetben a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti, a kérelem elutasításáról szóló határozattal szembeni panasz benyújtásával kell folytatódnia (lásd ebben az értelemben: 1999. május 19‑i Connolly kontra Bizottság ítélet, T‑214/96, EU:T:1999:103, 34. pont). A tisztviselők vagy alkalmazottak feladata, hogy ilyen kérelemmel a kifogásolt helyzetről való tudomásszerzéstől számítva észszerű határidőn belül forduljanak az intézményhez. A határidő észszerű jellegét az egyes ügyek sajátos körülményeinek figyelembevételével kell megállapítani, különös tekintettel a jogvitának az érintett szempontjából felmerülő tétjére, az ügy bonyolultságára és a jelen lévő felek magatartására (lásd ebben az értelemben: 2013. február 28‑i Arango Jaramillo és társai kontra EBB [felülvizsgálat] ítélet, C‑334/12 RX‑II, EU:C:2013:134, 28. pont).
78 Márpedig a jelen ügyben a felperesek nem terjesztettek elő kártérítési kérelmet a Parlament magatartása címén, amely intézmény állításuk szerint nyomást gyakorolt rájuk, hogy részmunkaidős munkavégzés iránti kérelmet nyújtsanak be.
3. Az ügy érdeméről
79 Megsemmisítés iránti kereseti kérelmeik alátámasztásául a felperesek négy jogalapra hivatkoznak, amelyek közül az elsőt a főtitkár 2020. március 31‑i határozatának jogellenességére, a másodikat a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikkének megsértésére, nyilvánvaló értékelési hiba fennállására, a „külföldi munkavégzés” fogalmának nyilvánvaló megsértésére, a személyzeti szabályzat 62. és 69. cikkének megsértésére, valamint a jogszerűség és a jogbiztonság elvének megsértésére, a harmadikat az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére, valamint a megfelelő ügyintézés elvének és a gondossági kötelezettségnek a megsértésére, míg a negyediket a személyzeti szabályzat 85. cikkének és a bizalomvédelem elvének a megsértésére alapítják.
80 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy csak az első három jogalap vonatkozik a külföldi munkavégzési támogatás felfüggesztéséről szóló határozatokra, következésképpen e határozatok jogszerűségét e három jogalap fényében kell vizsgálni.
81 A negyedik jogalapot, amely a jogosulatlan kifizetések visszatéríttetéséről szóló határozatokra vonatkozik, a felperesek másodlagosan terjesztették elő arra az esetre, ha a Törvényszék elutasítaná a megtámadott határozatok megsemmisítése iránti kereseti kérelmeiket. E negyedik jogalap vizsgálata tehát kizárólag és csak annyiban lesz szükséges, amennyiben a Törvényszék az első három jogalapot a többi megtámadott határozatot érintő részében elutasítja.
a) A külföldi munkavégzési támogatás felfüggesztéséről szóló határozatok megsemmisítése iránti kereseti kérelmekről
82 Amint az a fenti 79. és 80. pontból kitűnik, a felperesek három jogalapot adnak elő a külföldi munkavégzési támogatás felfüggesztéséről szóló határozatok megsemmisítése iránti kérelmük alátámasztásául.
83 Közelebbről, az első jogalap keretében a felperesek arra hivatkoznak, hogy a főtitkár a Parlament eljárási szabályzata 234. cikkének (2) bekezdése alapján nem módosíthatta volna a külföldi munkavégzési támogatás tekintetében a személyzeti szabályzat rendelkezéseiből eredő jogaikat.
84 Ezenfelül a felperesek második jogalapjuk első részével azt állítják, hogy a külföldi munkavégzési támogatás általános jellegű felfüggesztése, amint arról a főtitkár 2020. március 31‑i határozata rendelkezik, ellentétes a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjával. A külföldi munkavégzési támogatáshoz való jogot ugyanis az egyes tisztviselő vagy alkalmazott uniós szolgálatba lépésének időpontjában kell értékelni, és e jogot a személyzeti szabályzat e rendelkezése által előírt feltételek teljesülése esetén az érintett megszerzi. Márpedig a jelen ügyben nem történt egyetlen olyan esemény sem, amely lényegesen módosította volna a felperesek helyzetét, lehetővé téve ekként a Parlament számára, hogy helyzetüket felülvizsgálja a külföldi munkavégzési támogatás nyújtása szempontjából.
85 A felperesek előadják továbbá, hogy a tisztviselőnek nem kell alkalmazási helyén laknia ahhoz, hogy külföldi munkavégzési támogatásban részesülhessen. Legfeljebb arra köteles a személyzeti szabályzat 20. cikkének megfelelően, hogy olyan távolságra lakjon, amely nem akadályozza feladatainak ellátásában. Márpedig a külföldi munkavégzési támogatás felfüggesztéséről szóló határozatok meghozatalának időpontjában az egészségügyi helyzetre tekintettel a teljes személyzet a kötelező távmunka rendszere alá tartozott. Így a távolságot azon helyet illetően, amelyről a tisztviselő munkáját végzi, a Covid19‑világjárványból eredő kivételes körülményekre figyelemmel kell értelmezni.
86 A Parlament azt válaszolja, hogy noha eljárási szabályzata 234. cikkének (2) bekezdése nem tartalmaz olyan hatáskör‑átruházást, amely közvetlenül feljogosítaná a főtitkárt a Parlament titkársága személyzetének munkafeltételeit illető konkrét intézkedések meghozatalára, a főtitkár a Parlament Elnöksége által adott felhatalmazás alapján mindazonáltal jogosult a tisztviselők munkafeltételeire vonatkozó belső szabályok meghozatalára. Ezzel a Covid19‑világjárvány gyors terjedésére tekintettel a Parlament elnökének határozata is megbízta.
87 A Parlament hozzáteszi, hogy a főtitkár 2020. március 31‑i határozata nem rendelkezik a külföldi munkavégzési támogatás visszavonásáról, csak annak arra az időtartamra való felfüggesztéséről, amíg az érintett személy kérelmére engedélyezett részmunkaidős munkavégzés rendszere tart. A felperesek külföldi munkavégzési támogatáshoz való jogát egyáltalán nem vizsgálták felül, mivel sem alkalmazási helyük, sem az alkalmazási hely szerinti országba való beilleszkedésük mértéke nem változott.
88 A Parlament szerint a külföldi munkavégzési támogatás célja a tisztviselő származási országától való eltávolodásából eredő következmények kompenzálása. Tehát nem indokolt többé e támogatás azon tisztviselőknek történő folyósítása, akik a távmunkát alkalmazási helyükön kívül végzik.
89 Ezenkívül az alkalmazási helyen való lakóhelynek a személyzeti szabályzat 20. cikkében előírt követelményét minden olyan tisztviselőre alkalmazni kell, a felpereseket is ideértve, akik a Fordítási Főigazgatóság alkalmazásában állnak, és akik a részmunkaidős munkavégzés rendszerét igénybe vették, amint arról a személyzeti szabályzat 55b. cikke és IV. melléklete rendelkezik. Ezt a kötelezettséget az intézmény megfelelő működése biztosításának szükségessége indokolja. A távmunka a személyzeti szabályzatban rögzített jognak sem minősül, és nem mentesíti a tisztviselőket azon kötelezettségük alól, hogy bármikor intézményük rendelkezésére álljanak. Márpedig az egészségügyi válság kezdetén a tisztviselők közelsége alapvető fontosságú volt a Parlament folyamatos tevékenységének biztosításához.
90 A jelen ügyben a főtitkár 2020. március 31‑i határozatából az következik, hogy az e határozat szerinti részmunkaidős munkavégzésre vonatkozó engedéllyel érintett időszakra a tisztviselő nem kapja a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4. cikkében előírt külföldi munkavégzési támogatást, amelyre rendes körülmények között jogosult volna. E határozat eltér tehát e rendelkezéstől a Parlament személyzetének érintett tagjait illetően.
91 A személyzeti szabályzat jelen ügyben (2020. január 1‑jén) alkalmazandó változata VII. melléklete 4. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„A háztartási támogatással és az eltartott gyermek után nyújtott támogatással növelt alapilletmény 16%‑ának megfelelő külföldi munkavégzési támogatást kell folyósítani:
a) az olyan tisztviselők részére:
– akik nem állampolgárai, és soha nem is voltak állampolgárai annak az államnak, amelynek a területén alkalmazási helyük található, és
– akik a szolgálatba lépésük időpontját megelőző hat hónappal záródó ötéves időszakban nem rendelkeztek lakóhellyel, illetve nem folytattak főfoglalkozásként végzett tevékenységet azon állam európai területén. E rendelkezés alkalmazásában egy másik állam, vagy egy nemzetközi szervezet részére végzett tevékenységből származó körülményeket nem kell figyelembe venni;
b) az olyan tisztviselők részére, akik azon állam állampolgárai vagy volt állampolgárai, amelynek területén alkalmazzák őket, de akiknek a szolgálatba lépésük napjával záródó 10 éves időtartam alatt lakóhelyük, valamely állam vagy nemzetközi szervezet szolgálatában végzett feladatok ellátásától eltérő okból az adott állam európai területén kívül volt.
A külföldi munkavégzési támogatás összege nem lehet kevesebb havi 567,38 [eurónál].”
92 A főtitkár 2020. március 31‑i határozatát a Parlament eljárási szabályzata 234. cikkének (2) bekezdése alapján hozta. E rendelkezés értelmében a Parlament Elnöksége által meghatározott összetételű és szervezetű Főtitkárságot a főtitkár vezeti.
93 Emlékeztetni kell arra, hogy a Parlament eljárási szabályzata 234. cikkének (2) bekezdése nem értelmezhető akként, hogy a főtitkár jogkörrel rendelkezne – akár a Covid19‑világjárványhoz kapcsolódó körülményekhez hasonló kivételes körülmények között – olyan belső iránymutatások meghozatalára, amelyek eltérnek a hierarchiában feljebb álló rendelkezésektől, például a személyzeti szabályzat rendelkezéseitől (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2007. november 20‑i Ianniello kontra Bizottság ítélet, T‑308/04, EU:T:2007:347, 38. pont; 2018. március 20‑i Argyraki kontra Bizottság ítélet, T‑734/16, nem tették közzé, EU:T:2018:160, 66. és 67. pont).
94 Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikkének (1) pontja nem írja elő kifejezetten a külföldi munkavégzési támogatásra való jogosultság felülvizsgálatának lehetőségét a körülményeknek a tisztviselő szakmai pályafutása során bekövetkező változására tekintettel (2020. október 5‑i Brown kontra Bizottság ítélet, T‑18/19, EU:T:2020:465, 36. pont), még kevésbé azt, hogy e támogatás folyósítását fel kell függeszteni, ha a tisztviselőnek szakmai pályafutása során ideiglenesen alkalmazási helyén kívül kell távmunkát végeznie.
95 Mindemellett, a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikkének (1) bekezdéséből egyáltalán nem következik, hogy a külföldi munkavégzési támogatásra való jogosultság szerzett jog lenne (lásd ebben az értelemben: 1993. szeptember 28‑i Magdalena Fernández kontra Bizottság ítélet, T‑90/92, EU:T:1993:78, 32. pont). A tisztviselő pénzbeli jogosultságait felülvizsgálhatja az őt alkalmazó intézmény, amennyiben e jogosultságok biztosítása vagy további nyújtása szabálytalan lenne (lásd ebben az értelemben: 1978. március 9‑i Herpels kontra Bizottság ítélet, 54/77, EU:C:1978:45, 39. pont).
96 Ezenkívül a támogatást azon tisztviselők számára folyósítják havonta, akik teljesítik ennek feltételeit. Az adminisztráció a támogatást tehát nem folyósíthatja tovább, ha olyan esemény következik be, amely lényegesen megváltoztatja a támogatásban részesülő személy helyzetét, amennyiben ez az esemény befolyásolja az e támogatás nyújtásának feltételeit. Valamely határozat visszaható hatályú visszavonásával ellentétben ugyanis a jövőre nézve történő hatályon kívül helyezés mindig lehetséges, ha az e határozatot indokoló körülmények már nem állnak fenn (2020. október 5‑i Brown kontra Bizottság ítélet, T‑18/19, EU:T:2020:465, 37. pont).
97 Meg kell tehát vizsgálni, hogy a jelen ügyben a távmunka alkalmazási helyen kívüli ideiglenes végzése a Covid19‑világjárvány körülményei között olyan eseménynek minősül‑e, amely lényegesen megváltoztathatja a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikkének (1) bekezdése alapján külföldi munkavégzési támogatásban részesülő tisztviselő ténybeli vagy jogi helyzetét.
98 E tekintetben a személyzeti szabályzat 69. cikkében előírt külföldi munkavégzési támogatás célja – amely támogatás nyújtásának részletes szabályait a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikkének (1) bekezdése határozza meg – az, hogy ellentételezze az Uniónál történő munkavállalás megkezdéséből eredő egyedi terheket és hátrányokat azon tisztviselők részére, akik ezen okból kötelesek lakóhelyüket a korábbi országból az alkalmazási hely szerinti országba áttenni, és új környezetbe beilleszkedni (lásd: 1985. május 2‑i De Angelis kontra Bizottság ítélet, 246/83, EU:C:1985:165, 13. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2007. november 29‑i Salvador García kontra Bizottság ítélet, C‑7/06 P, EU:C:2007:724, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2008. január 24‑i Adam kontra Bizottság ítélet, C‑211/06 P, EU:C:2008:34, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
99 Az „egyedi terhek és hátrányok” fogalmát a Tanács külföldi tartózkodási támogatásról vagy távolléti pótlékról szóló, 1959. december 11‑i GS/84/59. sz. tájékoztató feljegyzése fejtette ki. Amint arra a Parlament rámutatott, e feljegyzésből, amely a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4. cikkére vonatkozó előkészítő munkálatok részét képezi, kitűnik, hogy a „külföldi tartózkodási támogatást vagy távolléti pótlékot” az abból eredő anyagi költségek és nem vagyoni hátrányok ellentételezéséül nyújtják, hogy a tiszviselő elhagyta a származási helyét, valamint hogy általában családi kapcsolatokat tart fenn a származási területével.
100 A fentiek fényében meg kell vizsgálni, hogy a Covid19‑világjárvány körülményei között az olyan tisztviselők, akik – a felperesekhez hasonlóan – ideiglenesen megváltoztatták tényleges lakóhelyüket, hogy közeli hozzátartozóikról gondoskodjanak, továbbra is viselték‑e az abból eredő anyagi terheket és nem vagyoni hátrányokat, hogy az Uniónál fennálló feladataikat új környezetben kell ellátniuk.
101 Ami az anyagi terheket illeti, az ügyiratokból kitűnik, hogy a felperesek egy rövid időszak folyamán dolgoztak alkalmazási helyükön kívül, amely során továbbra is viselték az említett alkalmazási helyen fenntartott lakóhelyükhöz kapcsolódó költségeket, mint amilyen a lakbér vagy a hiteltörlesztő részlet, az energia‑ és vízszámlák vagy a közös költség. E költségek továbbra is őket terhelték, tekintettel arra, hogy a főtitkár 2020. március 31‑i határozata, amely ideiglenes jellegű kivételes intézkedésnek minősül, csak azt tette lehetővé a számukra, hogy egy kezdeti, három hónapos időszak folyamán dolgozzanak alkalmazási helyükön kívül a Covid19‑világjárvány alatt, amelynek időtartamát senki sem láthatta előre.
102 Tehát a Covid19‑világjárványhoz kapcsolódó kivételes körülmények között a külföldi munkavégzési támogatás felpereseknek való folyósítása egyáltalán nem veszítette el létjogosultságát.
103 Nyilvánvaló, hogy a külföldi munkavégzési támogatás nyújtása a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének megfelelően elválaszthatatlanul kapcsolódik az uniós tisztviselők lakóhelyére vonatkozó, a személyzeti szabályzat 20. cikkében előírt követelményhez, amelynek értelmében a tisztviselőnek egyrészt az alkalmazás helyén vagy olyan helyen kell laknia, amely nincs nagyobb távolságra az alkalmazás helyétől, mint ami feladatainak megfelelő ellátásával összeegyeztethető, másrészt értesítenie kell a kinevezésre jogosult hatóságot lakcíméről, és haladéktalanul tájékoztatnia kell lakcímének bármely változásáról.
104 Ugyanakkor a személyzeti szabályzat 20. cikkét e szabályzat 55. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben kell értelmezni, amely bekezdés szerint az aktív foglalkoztatásban álló tisztviselőknek mindenkor az intézményük rendelkezésére kell állniuk. Következésképpen annak a tisztviselőnek, aki nem alkalmazási helyén lakik, mindazonáltal képesnek kell lennie arra, hogy bármikor eljusson munkahelyére a rá vonatkozó munkaszervezési szabályoknak megfelelően, hogy ott a szolgálat érdekében elvégezze a rá háruló feladatokat.
105 Márpedig a Covid19‑világjárványhoz kapcsolódó kivételes körülmények között ideiglenesen nem voltak alkalmazhatók a távmunkára és a személyzet tagjainak a Parlament helyiségeiben való fizikai jelenlétére vonatkozó belső szabályok, amint azt tanúsítják a főtitkárnak világjárvány kezdetén hozott, a fenti 4–7. pontban említett határozatai. Ugyanis a személyzet minden olyan tagja, akinek jelenléte nem minősült nélkülözhetetlennek, kötelezően, teljes munkaidőben távmunkában dolgozott 2020. március 16. óta, köztük a felperesek is, amint az a fenti 5. pontból kitűnik.
106 A Parlament nem állíthatja tehát, hogy a külföldi munkavégzési támogatás folyósításának a főtitkár 2020. március 31‑i határozatában előírt „általános felfüggesztése”, ideértve a felperesek számára történő folyósítás felfüggesztését is, a személyzeti szabályzat 20. cikkében előírt lakóhelyre vonatkozó követelmény megsértéséhez kapcsolódott.
107 Egyébiránt a személyzeti szabályzat nem tartalmaz egyetlen olyan rendelkezést sem, amely az Unió valamely intézménye, szerve vagy hivatala számára lehetőséget biztosítana arra, hogy felfüggessze a külföldi munkavégzési támogatást, még a Covid19‑világjárványhoz kapcsolódó körülményekhez hasonló kivételes körülmények között sem.
108 Ekként a külföldi munkavégzési támogatásnak a főtitkár 2020. március 31‑i határozatában előírt felfüggesztése ellentétes a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikkének (1) bekezdésével.
109 Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy jóllehet a főtitkár 2020. március 31‑i határozata a külföldi munkavégzési támogatáshoz való jogot nem vonta vissza véglegesen, csak felfüggesztette egy korlátozott időtartamra, e felfüggesztés mindazonáltal azzal a hatással járt, hogy csökkentette a felperesek díjazását erre az időszakra, anélkül, hogy lehetőség volna annak visszakövetelésére.
110 Következésképpen az a tény, hogy a főtitkár 2020. március 31‑i határozata az érintett parlamenti tisztviselők, köztük a felperesek, külföldi munkavégzési támogatásának kizárólag a felfüggesztéséről rendelkezett, nem pedig e támogatás visszavonásáról, nem olyan jellegű, hogy e határozat jogellenességét kizárja.
111 A fentiek fényében meg kell állapítani, hogy a főtitkár 2020. március 31‑i határozatát a hierarchiában magasabb szintű rendelkezések megsértésével fogadta el, vagyis a főtitkár e tekintetben túllépte hatáskörének korlátait. E határozat sérti a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikkének (1) bekezdését, amennyiben előírja azon tisztviselők külföldi munkavégzési támogatása folyósításának felfüggesztését, akik ideiglenesen alkalmazási helyükön kívül dolgoznak távmunkában, hogy a Covid19-világjárvány körülményei között közeli hozzátartozóikról gondoskodjanak.
112 Következésképpen a külföldi munkavégzési támogatás felfüggesztéséről szóló határozatoknak nincs jogalapjuk, miáltal azokat meg kell semmisíteni, anélkül, hogy a felperesek által e határozatok megsemmisítése iránti kérelmeik alátámasztásául felhozott többi jogalap és érv vizsgálata szükséges volna.
b) A jogosulatlan kifizetések visszatéríttetéséről szóló határozatok megsemmisítése iránti kereseti kérelmekről
113 Meg kell állapítani, hogy a jelen megsemmisítés iránti kereset tárgyát képező, jogosulatlan kifizetések visszatéríttetéséről szóló határozatok megsemmisítését csak PT és PR kéri.
114 A negyedik jogalap keretében, amely a jogosulatlan kifizetések visszatéríttetéséről szóló határozatok megsemmisítése iránti kérelem alátámasztásául hivatkozott egyetlen jogalap, a felperesek azt állítják másodlagosan, arra az esetre, ha a Törvényszék elutasítaná a többi megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelmet, hogy a jogosulatlan kifizetések visszatéríttetéséhez a személyzeti szabályzat 85. cikkében előírt feltételek nem teljesülnek. A felperesek hozzáteszik, hogy amikor a főtitkár meghozta 2020. március 31‑i határozatát, PT és PR már megszervezték a családjukhoz, alkalmazási helyükön kívülre történő utazást, tehát jogos bizalmat tápláltak azt illetően, hogy megőrzik díjazásuk egészét.
115 A Parlament vitatja a felperesek érveit.
116 A jelen ügyben, amint az a fenti 112. pontból következik, a külföldi munkavégzési támogatás felfüggesztéséről szóló határozatoknak nincs jogalapjuk, és azokat meg kell semmisíteni. Ezzel szemben a részmunkaidős munkavégzés engedélyezéséről szóló határozatok megsemmisítése iránti kérelem, mint elfogadhatatlan, elutasításra került, a kereset azon részével egyetemben, amely a PQ teljes munkaidőben történő munkavégzés iránti kérelmét elutasító határozat ellen irányul. Mivel a negyedik jogalapra a felperesek csak másodlagos jelleggel, arra az esetre hivatkoznak, ha a Törvényszék elutasítaná a többi megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelmet, e jogalapot kizárólag annyiban szükséges megvizsgálni, amennyiben az PT és PR díjazása munkaidejük 75%‑ra történő korlátozásából eredő részének a visszakövetelésére vonatkozik.
117 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a személyzeti szabályzat 85. cikkének első bekezdése akként rendelkezik, hogy minden túlfizetett összeget vissza kell téríteni, amennyiben az átvevő tudatában volt annak, hogy a kifizetésnek nem volt jogos indoka, vagy amennyiben a túlfizetés ténye nyilvánvalóan olyan, hogy azt nem lehetett figyelmen kívül hagyni.
118 Márpedig a jelen ügyben egyértelműen kitűnik a főtitkár 2020. március 31‑i határozatából, hogy azok a tisztviselők, akik számára biztosították az e határozat által bevezetett eltérő rendszert, a munkaidő arányában számított, vagyis 75%‑os díjazást kapnak. PR‑nek és PT‑nek, akik kérték az e határozat által bevezetett rendszerben való részvételt, mindenképpen ismerniük kellett legalább a számukra nyújtandó engedély pénzügyi következményeit.
119 Másodszor, ami a bizalomvédelem elvének állítólagos megsértését illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az e védelemre való hivatkozás joga három feltétel együttes teljesülését igényli. Először is az uniós adminisztrációnak pontos, feltétel nélküli és egybehangzó, feljogosított és megbízható forrásokból származó ígéreteket kell tennie az érintettnek. Másodszor ezen ígéreteknek jogos bizalmat kell kelteniük abban a személyben, akihez azokat intézik. Harmadszor az adott ígéreteknek összhangban kell állniuk az alkalmazandó szabályokkal (2020. február 12‑i ZF kontra Bizottság ítélet, T‑605/18, EU:T:2020:51, 151. pont).
120 Márpedig a jelen ügyben a felperesek nem terjesztenek elő egyetlen olyan tényezőt sem, amely alkalmas lehet annak bizonyítására, hogy a Parlament olyan pontos, feltétel nélküli és egybehangzó ígéreteket tett volna PR‑nek vagy PT‑nek, amely jogos bizalmat keltett a tekintetben, hogy teljes díjazásuk fennmarad az alkalmazási helyükön kívül történő részmunkaidős munkavégzés időtartama alatt. Ezenkívül a díjazás fenntartása ellentétes lenne a személyzeti szabályzat IVa. melléklete 3. cikkének első bekezdésével, amely akként rendelkezik, hogy a tisztviselő az engedélyezett részmunkaidős munkavégzés időtartamára díjazásának a rendes munkaidő ledolgozott részének megfelelő százalékára jogosult.
121 A negyedik jogalap tehát nem megalapozott.
122 Következésképpen a jogosulatlan kifizetések visszatéríttetéséről szóló határozatok megsemmisítése iránti, a negyedik jogalapon alapuló kereseti kérelmeket el kell utasítani anélkül, hogy ezen, PT által előterjesztett kereseti kérelmek elfogadhatóságát vizsgálni kellene.
4. A megsemmisítés iránti kérelmekre vonatkozó végkövetkeztetés
123 A fentiekből az következik, hogy a külföldi munkavégzési támogatás felfüggesztéséről szóló határozatok megsemmisítése iránti kérelemnek a második jogalap első része alapján helyt kell adni.
124 Ezzel szemben a részmunkaidős munkavégzés engedélyezéséről szóló határozatok megsemmisítése iránti kérelmet, mint elfogadhatatlant el kell utasítani, a PQ panaszát elutasító határozat azon részében történő megsemmisítése iránti kérelmet, amely elutasítja a teljes munkaidőben történő munkavégzésre vonatkozó kérelmét, pedig mint nyilvánvalóan elfogadhatlant, el kell utasítani. Ezenfelül a jogosulatlan kifizetések visszatéríttetéséről szóló határozatok megsemmisítése iránti kérelmet, mint mindenképpen megalapozatlant, el kell utasítani.
B. A kártérítési kérelemről
125 Kártérítési kereseti kérelmeik keretében a felperesek kérik egyrészt a vagyoni kár megtérítését, amelynek mértéke díjazásuk 25%‑ának a kiegyenlítő kamatokkal és az időközben esedékessé vált késedelmi kamatokkal növelt összege, másrészt az elszenvedett – az egyes felperesek tekintetében ex aequo et bono személyenként 1000 euróra becsült – nem vagyoni kár megtérítését.
126 A felperesek arra hivatkoznak, hogy e károk abból erednek, hogy a főtitkár 2020. március 31‑i határozata nélkülöz minden jogalapot, és jogellenes, valamint abból, hogy a Parlament velük szemben hivatali visszásságot követett el, és nem gondosan járt el. Előadják továbbá, hogy sérültek a munkafeltételekhez való jogaik, amelyeknek tiszteletben kellett volna tartaniuk egészségüket és méltóságukat, valamint hogy a Parlament szolgálata kötelezettségszegést követett el azzal, hogy nem biztosította számukra a teljes munkaidőben való munkavégzést.
127 A Parlament vitatja a felperesek érveit.
128 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kártérítési kereset megalapozottságához teljesülnie kell az összes következő feltételnek: az intézményeknek felrótt magatartás jogellenessége, a hivatkozott kár ténylegessége, valamint a hivatkozott magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállása (1994. június 1‑jei Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai ítélet, C‑136/92 P, EU:C:1994:211, 42. pont; 2008. február 21‑i Bizottság kontra Girardot ítélet, C‑348/06 P, EU:C:2008:107, 52. pont). Ez három kumulatív feltétel, vagyis közülük egynek a hiánya is elégséges a kártérítési kereset elutasításához.
1. A vagyoni kárról
129 A hivatkozott vagyoni kárral kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a felperesek kizárólag azon vagyoni kár megtérítését kérik, amely díjazásuk 25%‑a kiegyenlítő kamatokkal és az időközben esedékessé vált késedelmi kamatokkal növelt összegének felel meg. E kár lényegében munkaidejüknek a részmunkaidős munkavégzés engedélyezéséről szóló határozatok meghozatalát követő 75%‑ra történt csökkentéséhez kapcsolódik.
130 A közszolgálati tárgyú állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kártérítési kereseti kérelmet el kell utasítani, amennyiben az szoros összefüggésben áll olyan megsemmisítés iránti kereseti kérelemmel, amelyet akár elfogadhatatlan, akár megalapozatlan kérelemként szintén elutasítottak (2003. szeptember 30‑i Martínez Valls kontra Parlament ítélet, T‑214/02, EU:T:2003:254, 43. pont; lásd továbbá, ebben az értelemben: 2019. április 9‑i Aldridge és társai kontra Bizottság ítélet, T‑319/17, nem tették közzé, EU:T:2019:231, 64. pont).
131 Márpedig a jelen ügyben a vagyoni kár megtérítése iránti kereseti kérelmek szorosan kapcsolódnak a részmunkaidős munkavégzés engedélyezéséről szóló határozatok megsemmisítése iránti kereseti kérelmekhez, amelyek, mint elfogadhatatlanok, elutasításra kerültek, valamint a PQ panaszának elutasításáról szóló határozat azon részében történő megsemmisítése iránti kereseti kérelemhez, amelyben az elutasítja a teljes munkaidőben történő munkavégzés iránti kérelmét, amely kereseti kérelem pedig, mint nyilvánvalóan elfogadhatatlan, elutasításra került.
132 Egyébiránt, mivel a felperesek nem terjesztenek elő egyetlen olyan érvet sem, amely alapján érthető lenne, hogy a főtitkár 2020. március 31‑i határozata, amely lehetővé tette a tisztviselők számára, hogy tevékenységüket közeli hozzátartozóik mellett végezzék a Covid19‑világjárvány körülményei között, mennyiben sértette az egészségüket és méltóságukat tiszteletben tartó munkafeltételekhez való jogukat.
133 Következésképpen a vagyoni kár megtérítése iránti kérelmet el kell utasítani.
2. A nem vagyoni kárról
134 A részmunkaidős munkavégzés engedélyezéséről szóló határozatok elfogadásából eredő nem vagyoni kár megtérítése iránti kereseti kérelmeket a fenti 130–132. pontban bemutatottakkal azonos indokokkal el kell utasítani.
135 Ami a külföldi munkavégzési támogatás felfüggesztéséről szóló határozatok elfogadásából eredő nem vagyoni kár megtérítését illeti, a fenti 112. pontból az következik, hogy e határozatokat meg kell semmisíteni, mivel jogellenes a főtitkár 2020. március 31‑i határozata, amelyen e határozatok alapulnak. Teljesül tehát az adminisztráció magatartásának jogellenességére vonatkozó, a fenti 128. pontban felidézett feltétel.
136 Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy egy jogellenes aktus megsemmisítése önmagában megfelelő és főszabályként elégséges jóvátételét jelentheti minden olyan nem vagyoni kárnak, amelyet ezen aktus okozhatott, kivéve, ha a felperes bizonyítja, hogy őt e megsemmisítéssel teljes mértékben helyre nem hozható nem vagyoni kár érte (2021. április 28‑i Correia kontra EGSZB ítélet, T‑843/19, EU:T:2021:221, 86. pont).
137 A jelen ügyben a felperesek azt állítják, hogy a külföldi munkavégzési támogatás felfüggesztéséről szóló határozatok megsemmisítése nem jelenti a nem vagyoni kár megfelelő és elégséges jóvátételét, tekintettel a méltóságukat és szakmai életük minőségét ért sérelemre, továbba az okozott aggodalomra és azon egészségügyi problémákra, amelyekben például PP szenvedett. Válaszukban a felperesek hozzáteszik, hogy díjazásuk egy részének elveszítése álmatlanságot és stressz‑rohamokat okozott.
138 Mindemellett meg kell állapítani, hogy a felperesek nem terjesztenek elő egyetlen olyan bizonyítékot sem, amely alkalmas állításaik alátámasztására. Azt sem fejtik ki, hogy a külföldi munkavégzési támogatás felfüggesztéséről szóló határozatok mennyiben sérthették méltóságukat és szakmai életük minőségét.
139 Következésképpen a vagyoni kár és a nem vagyoni kár megtérítése iránti kérelmet el kell utasítani.
IV. A költségekről
140 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is.
141 A jelen ügyben a Törvényszék helyt ad a megsemmisítés iránti kereseti kérelmeknek a külföldi munkavégzési támogatás felfüggesztéséről szóló határozatokra vonatkozó részeikben. Ezzel szemben elutasítja e kérelmeket a részmunkaidős munkavégzés engedélyezéséről szóló határozatokra és a jogosulatlan kifizetések visszatéríttetéséről szóló határozatokra vonatkozó részükben, illetve azon részükben, amelyek a PQ teljes munkaidőben történő munkavégzés iránti kérelmét elutasító, a PQ panaszát elutasító határozatban szereplő határozat ellen irányulnak. A Törvényszék ugyancsak elutasította a kártérítés iránti kereseti kérelmeket.
142 A jelen ügy körülményei között úgy kell határozni, hogy a felperesek viselik a költségeik felét. A Parlament, a saját költségein felül, viseli a felperesek költségeinek a felét.
A fenti indokok alapján,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hetedik tanács)
A következőképpen határozott:
1) A Törvényszék megsemmisíti az Európai Parlament 2020. május 19‑i, PP külföldi munkavégzési támogatásának felfüggesztéséről szóló határozatát.
2) A Törvényszék megsemmisíti a Parlament 2020. április 7‑i, PR külföldi munkavégzési támogatásának felfüggesztéséről szóló határozatát.
3) A Törvényszék megsemmisíti a Parlament 2020. április 15‑i, PQ külföldi munkavégzési támogatásának felfüggesztéséről szóló határozatát.
4) A Törvényszék megsemmisíti a Parlament 2020. április 15‑i, PS külföldi munkavégzési támogatásának felfüggesztéséről szóló határozatát.
5) A Törvényszék megsemmisíti a Parlament 2020. április 16‑i, PT külföldi munkavégzési támogatásának felfüggesztéséről szóló határozatát.
6) A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.
7) PP, PS, PR, PQ és PT maguk viselik a költségeik felét.
8) A Parlament viseli saját költségein felül PP, PS, PR, PQ és PT költségeinek a felét.
da Silva Passos | Valančius | Reine |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. április 19‑i nyilvános ülésen.
Aláírások