C‑326/07. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Olasz Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés – EK 43. cikk és EK 56. cikk – Privatizált vállalkozások létesítő okirata – Az állam bizonyos különleges jogai gyakorlásának kritériumai”

Az ítélet összefoglalása

1.        Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – A tőke szabad mozgása – A Szerződés rendelkezései – Hatály

(EK 43. cikk és EK 56. cikk)

2.        Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – A tőke szabad mozgása – Korlátozások – Társasági jog

(EK 43. cikk és EK 56. cikk)

3.        Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Korlátozások – Társasági jog

(EK 43. cikk)

1.        Az a nemzeti szabályozás, amely célja szerint nem kizárólag a társaság döntéseinek meghatározó befolyásolását és tevékenységének meghatározását lehetővé tevő részesedésekre alkalmazandó, hanem amely a részvényesnek a társaságban fennálló részesedése mértékétől függetlenül alkalmazandó, éppúgy tartozhat az EK 43. cikk, mint az EK 56. cikk hatálya alá.

Ennek megfelelően az érintett tagállami társaság esetében a szavazati jogok meghatározott százalékát képviselő részesedések megszerzésével vagy ilyen részvényesi megállapodások megkötésével szemben az állam által gyakorolható kifogáshoz való jogokat illetően a legalább 5%‑os vagy adott esetben annál alacsonyabban rögzített szavazati aránynak lehetővé kell tennie az érintettek számára, hogy ténylegesen részt vegyenek az említett társaság irányításában, ami az EK 56. cikk rendelkezéseinek hatálya alá tartozik. Olyan társaságok esetében azonban, ahol a tulajdonosi szerkezet általában nagyon elaprózott, nem kizárt, hogy a fenti arányú részesedések tulajdonosai képesek meghatározó módon befolyásolni az ilyen társaságok irányítását, és meghatározni azok tevékenységét, ami az EK 43. cikk rendelkezéseinek hatálya alá tartozik. Ráadásul, mivel a szóban forgó nemzeti szabályozás minimális százalékos arányt ír elő, e szabályozás arra is hivatott, hogy azt a fenti százalékos arányt meghaladó és jelentős irányítási jogot biztosító részesedésekre is alkalmazzák.

Az érintett tagállami társaság egyes döntéseivel szemben gyakorolható vétójog tekintetében meg kell állapítani, hogy e jog a társaság irányításával kapcsolatos döntésekre, tehát csak az érintett társaságokra meghatározó befolyást gyakorolni képes részvényesekre vonatkozik, ezért az említett jog gyakorlását érintő kritériumokat az EK 43. cikk alapján kell megvizsgálni. Még annak feltételezése esetén is, hogy e szabályozás korlátozó hatást gyakorol a tőke szabad mozgására, e hatás a letelepedés szabadsága esetleges korlátozásának elkerülhetetlen következménye, ezért nem indokolja az említett szabályozásnak az EK 56. cikk szempontjából történő önálló vizsgálatát.

(vö. 36–39. pont)

2.        Nem teljesíti az EK 43. és az EK 56. cikkből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely olyan nemzeti szabályozást fogad el, amely az érintett tagállami társaságok vonatkozásában meghatározza a szavazati jogok meghatározott százalékos arányát meghaladó részesedésszerzéssel vagy részvényesi megállapodás megkötésével szemben az államot megillető kifogáshoz való jog gyakorlásának kritériumait, ha e kritériumok alkalmazása a kritériumok és az említett jogok közötti kapcsolat hiánya miatt nem alkalmas a jelen esetben kitűzött célok elérésére.

A tagállamnak a kifogáshoz való jogokhoz hasonló azon beavatkozási jogai ugyanis, amelyek gyakorlásának feltételeit olyan kritériumok határozzák meg, amelyek az állami érdekek védelmére történő általánosan megfogalmazott hivatkozáson kívül nem függnek semmilyen feltételtől, anélkül hogy meghatározásra kerülnének az e jogok gyakorlására okot adó különleges és objektív körülmények, a tőke szabad mozgásának súlyos megsértését valósítják meg. E vonatkozásban meg kell említeni, hogy még abban az esetben is, ha a kérdéses kritériumok különféle típusú közérdekeket érintenek, különösen az energiaforrásokkal és a társadalom számára alapvető javakkal való minimális ellátást, a közszolgáltatások folytonosságát, az alapvető közszolgáltatások keretében használt létesítmények biztonságát, a nemzetvédelmet, a közrend és a közbiztonság védelmét, valamint az egészségügyi vészhelyzeteket érintő közérdekeket, megfogalmazásuk homályos és pontatlan. Ráadásul a fenti kritériumok és a hozzájuk rendelt különleges jogok közötti kapcsolat hiánya erősíti a különleges jogok gyakorlását lehetővé tevő körülményeket érintő bizonytalanságot, és e jogokat diszkrecionálissá teszi, tekintettel arra a mérlegelési mozgástérre, amellyel a tagállami hatóságok e jogok gyakorlása során rendelkeznek. E mérlegelési mozgástér aránytalan az elérni kívánt célhoz képest.

Ezenkívül e kritériumok alkalmazását nem teszi összeegyeztethetővé a közösségi joggal annak a nemzeti szabályozásban történő egyszerű említése, hogy a különleges jogok csak a közösségi jognak megfelelően gyakorolhatók. A kritériumok általánossága és elvontsága ugyanis nem garantálja, hogy a különleges jogok gyakorlására a közösségi jog követelményeinek megfelelően kerül sor.

Végül, bár azon körülmény, hogy a különleges jogok gyakorlása a nemzeti bíróságok ellenőrzésének vethető alá, a tőke szabad mozgására vonatkozó szabályok alkalmazására tekintettel szükséges a személyek védelméhez, e körülmény önmagában nem képes orvosolni az említett szabályok és a különleges jogok alkalmazási kritériumainak összeegyeztethetetlenségét.

Amennyiben a kifogáshoz való jogok gyakorlása olyan részesedéseket is érint, amelyek tulajdonosaik számára jogot biztosítanak az érintett társaságok irányításának meghatározó befolyásolására, valamint tevékenységük meghatározására, és ily módon korlátozhatja a letelepedés szabadságát, a fentiekkel megegyező okokból meg kell állapítani, hogy a szóban forgó kritériumok a kifogáshoz való jogok gyakorlása során aránytalan mérlegelési mozgásteret biztosítanak a nemzeti hatóságoknak.

(vö. 40., 45., 47., 51–57. pont és a rendelkező rész)

3.        Nem teljesíti az EK 43. cikkből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely olyan nemzeti szabályozást fogad el, amely meghatározza az érintett tagállami társaságoknak a megszűnésükkel, a vállalkozás átruházásával, az összeolvadással, a szétválással, a székhely külföldre történő áthelyezésével, a társaság tevékenységi körének módosításával, valamint a társasági szerződésnek a különleges jogok eltörlését vagy módosítását eredményező módosításával kapcsolatos határozatai esetében az államot megillető vétójogra vonatkozó különleges jog gyakorlásának kritériumait, amennyiben az e jog gyakorlását lehetővé tevő körülmények pontatlanok, és a szabályozás aránytalan a kitűzött célhoz képest.

E vonatkozásban meg kell állapítani, hogy még abban az esetben is, ha e jog csak súlyos és tényleges veszélyhelyzet vagy egészségügyi vészhelyzet esetén, és a nemzeti szabályozásban említett feltételek tiszteletben tartása mellett, azaz különösen a közrendet, a közbiztonságot, a közegészséget és a védelmet érintő indokokra hivatkozva gyakorolható, a kérdéses jog gyakorlását lehetővé tevő konkrét körülmények pontos meghatározásának hiányában a befektetők nem tudják, hogy e vétójog mikor alkalmazható. Következésképpen figyelembe kell venni, hogy a vétójog gyakorlását lehetővé tevő helyzetek száma jelentős, meghatározatlan és meghatározhatatlan lehet, és e helyzetek széles mérlegelési mozgásteret hagynak a tagállami hatóságok számára. A szóban forgó nemzeti szabályozás tehát nem pontosítja azon konkrét körülményeket, amelyek megvalósulása esetén a vétójog gyakorolható, így az általa meghatározott kritériumok nem alapulnak objektív és ellenőrizhető feltételeken.

Annak kimondása, hogy a vétójog kizárólag a közösségi jognak megfelelően és a tagállami bíróság ellenőrzése mellett gyakorolható, a szóban forgó szabályozást nem teszi a közösségi joggal összeegyeztethetővé.

(vö. 45., 60–63., 66., 72–74. pont és a rendelkező rész)