Language of document : ECLI:EU:T:2021:44

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített harmadik tanács)

2021. január 27.(*)

„Környezet – 2010/75/EU irányelv – Ipari kibocsátások – (EU) 2017/1442 végrehajtási határozat – Nagy tüzelőberendezések – Az elérhető legjobb technikákkal (BAT) kapcsolatos következtetések – Az EUSZ 16. cikk (4) és (5) bekezdése – Az átmeneti rendelkezésekről szóló (36. sz.) jegyzőkönyv 3. cikkének (2) és (3) bekezdése – A törvény időbeli alkalmazása – Komitológia”

A T‑699/17. sz. ügyben,

a Lengyel Köztársaság (képviselik: B. Majczyna és D. Krawczyk, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek,

támogatják:

a Bolgár Köztársaság (képviselik: E. Petranova és T. Mitova, meghatalmazotti minőségben),

Magyarország (képviseli: Fehér M. Z., meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó felek,

az Európai Bizottság (képviselik: Ł. Habiak, K. Herrmann és R. Tricot, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Belga Királyság (képviseli: M. Jacobs, meghatalmazotti minőségben),

a Francia Köztársaság (képviselik: J. Traband és A.‑L. Desjonquères, meghatalmazotti minőségben),

a Svéd Királyság (képviselik: C. Meyer‑Seitz, H. Shev, L. Zettergren és A. Alriksson, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó felek,

a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti elérhető legjobb technikákkal (BAT) kapcsolatos következtetéseknek a nagy tüzelőberendezések tekintetében történő meghatározásáról szóló, 2017. július 31‑i (EU) 2017/1442 bizottsági végrehajtási határozat (HL 2017. L 212., 1. o.) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács),

tagjai: A. M. Collins elnök, V. Kreuschitz (előadó), Csehi Z., G. De Baere és G. Steinfatt bírák,

hivatalvezető: R. Ūkelytė tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2020. szeptember 17‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

 Az elérhető legjobb technikákkal (BAT) kapcsolatos következtetések elfogadásának eljárásáról

1        Az elérhető legjobb technikákkal (BAT) kapcsolatos következtetések az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) szóló, 2010. november 24‑i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2010. L 334., 17. o.) 14. cikkének (3) bekezdése értelmében kiindulópontként szolgálnak a tüzelőberendezések üzemeltetési engedélyében foglalt feltételek megállapításához.

2        A BAT‑tal kapcsolatos következtetéseket, a 2010/75 irányelv 13. cikkének és az ipari kibocsátásokról szóló 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben említett adatgyűjtéssel, a BAT‑referenciadokumentumok kidolgozásával és minőségbiztosításukkal kapcsolatos iránymutatásokra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2012. február 10‑i 2012/119/EU bizottsági végrehajtási határozat (HL 2012. L 63., 1. o.) mellékletével összhangban, két szakaszban fogadják el.

3        Az első szakasz abból áll, hogy az Európai Bizottság, a tagállamok, az érintett iparágak és a környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervek közötti információcserét követően BAT szakmai referenciadokumentumot (a továbbiakban: BREF) dolgoznak ki. Ennek keretében egy szakmai munkacsoport az adott ágazatra vonatkozó információcsere eredményét figyelembe véve kidolgozza a BREF‑re vonatkozó dokumentumokat. A BREF végleges tervezetét megküldik a 2010/75 irányelv 13. cikkének (3) bekezdése által létrehozott fórumnak, amely véleményt nyilvánít a technikai szinten végzett munka eredményeként létrejött BREF javasolt tartalmáról.

4        A második szakaszban, a 2010/75 irányelv 13. cikkének (5) bekezdésével és 75. cikkének (2) bekezdésével összhangban, a Bizottság a BAT‑tal kapcsolatos következtetésekre vonatkozó végrehajtási határozat tervezetét megküldi a 2010/75 irányelv 75. cikke által létrehozott bizottságnak (a továbbiakban: bizottság), amely a tagállamok képviselőiből áll. E bizottság a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16‑i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2011. L 55., 13. o.) 5. cikkében említett vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazásában az EUSZ 16. cikk (4) és (5) bekezdésében meghatározott minősített többséggel kibocsátja véleményét a bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről. Amennyiben e vélemény kedvező, a Bizottság elfogadja a BAT‑tal kapcsolatos következtetések meghatározásáról szóló végrehajtási határozatot.

 A minősített többségre vonatkozóan irányadó rendelkezésekről

5        Az EUSZ 16. cikk (4) és (5) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(4)      2014. november 1‑jétől a minősített többséghez a Tanács tagjai legalább 55%‑ának – legalább tizenöt tag által leadott, egyben az Unió népességének legalább 65%‑át kitevő tagállamokat képviselő – szavazata szükséges.

A blokkoló kisebbségnek a Tanács legalább négy tagjából kell állnia, ennek hiányában a minősített többséget elértnek kell tekinteni.

A minősített többségi szavazásra alkalmazandó egyéb szabályokat az [EUMSZ] 238. cikkének (2) bekezdése állapítja meg.

(5)      A 2014. október 31‑ig, valamint a 2014. november 1. és 2017. március 31. között alkalmazandó, a minősített többség meghatározására vonatkozó átmeneti rendelkezéseket az átmeneti rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv állapítja meg.”

6        Az átmeneti rendelkezésekről szóló (36. sz.) jegyzőkönyv (HL 2016. C 202., 321. o.; a továbbiakban: 36. sz. jegyzőkönyv) 3. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)      Az [EUSZ] 16. cikkének (4) bekezdésével összhangban az említett bekezdésben foglalt rendelkezések, valamint az [EUMSZ] 238. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezések, amelyek az Európai Tanácsban és a Tanácsban a minősített többség meghatározására vonatkoznak, 2014. november 1‑jén lépnek hatályba.

(2)      2014. november 1. és 2017. március 31. között, amennyiben egy jogi aktust minősített többséggel kell elfogadni, a Tanács bármely tagja kérheti, hogy a jogi aktust a (3) bekezdésben meghatározott minősített többséggel fogadják el. Ebben az esetben a (3) és (4) bekezdést kell alkalmazni.

(3)      A következő rendelkezések – az [EUMSZ] 235. cikke (1) bekezdése második albekezdésének sérelme nélkül – 2014. október 31‑ig hatályban maradnak.

Amennyiben az Európai Tanács, illetve a Tanács eljárásához minősített többség szükséges, tagjaik szavazatait a következőképpen kell súlyozni:

Belgium

12

Bulgária

10

Cseh Köztársaság

12

Dánia

7

Németország

29

Észtország

4

Írország

7

Görögország

12

Spanyolország

27

Franciaország

29

Horvátország

7

Olaszország

29

Ciprus

4

Lettország

4

Litvánia

7

Luxemburg

4

Magyarország

12

Málta

3

Hollandia

13

Ausztria

10

Lengyelország

27

Portugália

12

Románia

14

Szlovénia

4

Szlovákia

7

Finnország

7

Svédország

10

Egyesült Királyság

29


A jogi aktusok elfogadásához a tagok többsége által leadott legalább 260 igen szavazat szükséges, ha azokat a Szerződések értelmében a Bizottság javaslata alapján kell elfogadni. Egyéb esetekben a jogi aktusok elfogadásához legalább a tagok kétharmada által leadott, legalább 260 igen szavazat szükséges.

Ha az Európai Tanács vagy a Tanács valamely jogi aktusát minősített többséggel kell elfogadni, az Európai Tanács, illetve a Tanács bármely tagja kérheti annak megvizsgálását, hogy a minősített többséget adó tagállamok képviselik‑e az Unió népességének legalább 62%‑át. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, a jogi aktus nem kerül elfogadásra.

(4)      2014. október 31‑ig azokban az esetekben, amikor a Szerződések értelmében a Tanácsnak nem az összes tagja vesz részt a szavazásban, nevezetesen az [EUMSZ] 238. cikkének (3) bekezdésével összhangban meghatározott minősített többségre történő hivatkozás esetén, a minősített többséget a súlyozott szavazatok ugyanolyan arányában, és a Tanács tagjainak ugyanolyan arányában, valamint adott esetben a tagállamok népességének ugyanolyan százalékában kell meghatározni, mint ahogyan azt az e cikk (3) bekezdése meghatározza.”

7        A 182/2011 rendelet 5. cikke a következőket írja elő:

„(1)      Amennyiben a vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazandó, a bizottság az [EUSZ] 16. cikkének (4) és (5) bekezdésében, és adott esetben, a Bizottság javaslata alapján elfogadandó jogi aktusokkal kapcsolatban az EUMSZ 238. cikkének (3) bekezdésében meghatározott többséggel nyilvánít véleményt. A tagállamok bizottságbeli képviselőinek szavazatait az ugyanezen cikkekben meghatározott módon kell súlyozni.

(2)      Ha a bizottság véleménye kedvező, a Bizottság elfogadja a végrehajtási jogi aktus tervezetét.

[…]”

 A jogvita előzményei

8        2017. március 9‑én a Bizottság mint a bizottság elnöke a 2010/75 irányelv szerinti BAT‑tal kapcsolatos következtetéseknek a nagy tüzelőberendezések tekintetében történő meghatározásáról szóló végrehajtási határozat tervezetét terjesztette a bizottság elé.

9        2017. március 23‑i levelében a Bizottság egy 2017. április 28‑án tartandó ülésre hívta össze a bizottság tagjait. Ezen ülés tárgya a végrehajtási határozat tervezetére vonatkozó véleményről történő szavazás volt. E levélhez csatolták a napirend tervezetét.

10      2017. március 30‑án a Lengyel Köztársaság kérte, hogy a bizottság a végrehajtási határozat tervezetére vonatkozó véleményről a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében megállapított szabályok szerint szavazzon.

11      2017. április 4‑én az Európai Unió Tanácsának jogi szolgálata a tagállamok állandó képviselőinek bizottsága elé terjesztette véleményét, amely szerint ahhoz, hogy egy jogi aktus tervezetéről a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőzően alkalmazandó szabályok szerint szavazzanak, lényegében az szükséges, hogy a tagállam ez irányú kérelmet terjesszen elő legkésőbb 2017. március 31‑ig, és hogy a kérelem tárgyát képező szavazásra ugyancsak ezen időpontot megelőzően kerüljön sor.

12      2017. április 10‑én a Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága a Lengyel Köztársaság 2017. március 30‑i kérelmét elutasította azzal az indokkal, hogy a véleményről történő szavazás 2017. április 28‑ra, azaz a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdésében előírt 2017. március 31‑i határidőt követően van előirányozva.

13      2017. április 28‑án a bizottság ülést tartott, amelyen a tagok szavaztak a végrehajtási határozat módosított tervezetére vonatkozó vélemény elfogadásáról. A szavazásra az EUSZ 16. cikk (4) bekezdésében megállapított szabályok, nem pedig a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében megállapított szabályok alkalmazásával került sor. A szavazás a bizottságnak a tervezetre vonatkozó kedvező véleményéhez vezetett, miután a népesség 65,14%‑át képviselő 20 tagállam és az említett bizottság tagjainak 71,43%‑a igennel szavazott. Nyolc tagállam, köztük a Lengyel Köztársaság nemmel szavazott.

14      2017. július 31‑én, e szavazást követően, a Bizottság elfogadta a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti elérhető legjobb technikákkal (BAT) kapcsolatos következtetéseknek a nagy tüzelőberendezések tekintetében történő meghatározásáról szóló, 2017. július 31‑i (EU) 2017/1442 bizottsági végrehajtási határozatot (HL 2017. L 212., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat).

15      A megtámadott határozat többek között a rendelkezésre álló legjobb műszaki megoldásokhoz kapcsolódó kibocsátási szinteket (a továbbiakban: BAT‑AEL) írja elő a nitrogén‑oxidok (NOx), a higany (Hg) és a hidrogén‑klorid (HCl) tekintetében a nagy tüzelőberendezések, azaz olyan létesítmények számára, amelyek névleges fűtőteljesítménye, függetlenül a használt fűtőanyag típusától, legalább 50 megawatt (MW).

 Az eljárás és a felek kérelmei

16      A Törvényszék Hivatalához 2017. október 11‑én benyújtott keresetlevelével a Lengyel Köztársaság előterjesztette a jelen keresetet.

17      A Törvényszék Hivatalához 2018. január 4‑én, illetve 15‑én benyújtott beadványában Magyarország és a Bolgár Köztársaság kérte, hogy a jelen eljárásba a Lengyel Köztársaság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Törvényszék harmadik tanácsának (korábbi összetétel) elnöke 2018. február 19‑i határozatával megengedte a beavatkozást.

18      A Törvényszék Hivatalához 2018. január 16‑án, illetve 25‑én benyújtott beadványában a Belga Királyság, a Francia Köztársaság és a Svéd Királyság kérte, hogy a jelen eljárásba a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Törvényszék harmadik tanácsának (korábbi összetétel) elnöke 2018. február 19‑i, illetve 21‑i határozatával megengedte a beavatkozást.

19      A beavatkozó felek a megadott határidőn belül benyújtották beadványaikat, a felek pedig benyújtották az azokra tett észrevételeiket.

20      A Törvényszék eljárási szabályzata 27. cikkének (3) bekezdése alkalmazásában a Törvényszék elnőke 2019. március 11‑i határozatával az ügyet egy másik, a harmadik tanácsba (korábbi összetétel) beosztott előadó bírónak osztotta ki.

21      Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele módosult, az eljárási szabályzat 27. cikkének (5) bekezdése alapján az előadó bírót a harmadik tanácsba (új összetétel) osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.

22      A Törvényszék harmadik tanácsának (új összetétel) javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzat 28. cikke alapján úgy határozott, hogy az ügyet kibővített ítélkező testület elé utalja.

23      Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (harmadik kibővített tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és az eljárási szabályzat 89. cikke (3) bekezdésének a) és b) pontjában előírt pervezető intézkedések keretében kérdéseket tett fel a feleknek, valamint felhívta őket arra, hogy a jogvita egyes vonatkozásai tekintetében írásban fejtsék ki véleményüket. Az eljárás felei e kérdésekre a megjelölt határidőn belül válaszoltak.

24      A Törvényszék a 2020. szeptember 17‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.

25      A Lengyel Köztársaság, amelyet a Bolgár Köztársaság és Magyarország támogat, azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

26      A Bizottság, amelyet a Belga Királyság, a Francia Köztársaság és a Svéd Királyság támogat, azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a Lengyel Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

27      Keresetének alátámasztása céljából a Lengyel Köztársaság öt jogalapra hivatkozik.

28      Az első jogalapot a minősített többség tárgyában alkalmazandó rendelkezések megsértésére alapítja. A Lengyel Köztársaság úgy véli, hogy az erre vonatkozó kérelmet követően és a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (2) és (3) bekezdése alkalmazásában a megtámadott határozatot a minősített többségre vonatkozóan a Nizzai Szerződésben foglalt szabályok, nem pedig a Lisszaboni Szerződésben foglalt szabályok szerint kellett volna elfogadni.

29      Második és harmadik jogalapjával a Lengyel Köztársaság úgy véli, hogy a megtámadott határozatban a nagy tüzelőberendezések nitrogén‑oxid (NOx), higany (Hg) és hidrogén‑klorid (HCl) kibocsátásai tekintetében előírt BAT‑AEL‑t, valamint az egyes olyan nagy fűtőberendezések tekintetében alkalmazandó BAT‑AEL‑t, amelyek éves üzemideje nem haladja meg az 1500 órát, téves és nem reprezentatív adatok alapján határozták meg, és azok sértik az arányosság elvét.

30      Negyedik és ötödik jogalapjával a Lengyel Köztársaság vitatja azon eltérés jogszerűségét, amelyet a megtámadott határozat a nehéz fűtőolajat és/vagy gázolajat égető motorokra vonatkozó BAT‑AEL alkalmazása tekintetében egyes szigeti régióknak biztosít.

 Az első, az EUSZ 16. cikk (4) és (5) bekezdése és a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikke (2) és (3) bekezdése egymással összefüggő rendelkezéseinek megsértésére alapított jogalapról

31      A Lengyel Köztársaság, amelyet Magyarország támogat, úgy véli, hogy a megtámadott határozatot az EUSZ 16. cikk (4) és (5) bekezdésében és a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglalt minősített többségre vonatkozó szabályok megsértésével fogadták el. A Lengyel Köztársaság lényegében úgy véli, hogy az e jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében előírt minősített többségre vonatkozó szabályok alkalmazásához elegendő, hogy egy tagállam erre vonatkozó kérelmet terjeszt elő az említett jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdésében megjelölt határidőn belül, azaz 2014. november 1. és 2017. március 31. között. Mivel a Lengyel Köztársaság e kérelmét 2017. március 30‑án terjesztette elő, ezen, minősített többségre vonatkozó szabályokat kellett volna alkalmazni a 2017. április 28‑i bizottsági ülés során a megtámadott határozat tervezetére vonatkozóan tartott szavazáson. Magyarország hozzáteszi, hogy az említett szabályok alkalmazásában az említett tervezet elfogadásához szükséges szavazati küszöböt nem érhették volna el, és ezzel a szavazás eltérő eredményre vezetett volna.

32      A Bizottság, amelyet a Belga Királyság, a Francia Köztársaság és a Svéd Királyság támogat, erre lényegében azzal válaszol, hogy a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott időszak magában foglalja mind azt az időpontot, amikor a Tanács tagja előterjeszti kérelmét, mind magának a szavazásnak az időpontját. Álláspontja szerint e rendelkezés az EUSZ 16. cikk (4) bekezdésében foglalt általános szabály alóli kivételt állapít meg, ekként szigorúan értelmezendő. Az EUSZ 16. cikk (5) bekezdése határozottan kimondja a 36. sz. jegyzőkönyvben foglalt átmeneti rendelkezések tárgyi hatályát, és szövegéből, valamint a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikke (2) bekezdésének szövegéből egyértelműen az következik, hogy a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározott minősített többség kizárólag azokra a szavazásokra alkalmazható, amelyekre 2014. november 1. és 2017. március 31. között kerül sor. A Bizottság úgy véli, hogy a Lengyel Köztársaság megközelítése annak elismeréséhez vezet, hogy a minősített többség meghatározására vonatkozó átmeneti rendelkezések kizárólag valamely tagállam egyoldalú döntésétől függnek, és azok korlátlanul alkalmazhatók, ami megfosztaná hatékony érvényesülésétől az EUSZ 16. cikk (4) bekezdését és a bizottsági eljárást, és a jogbiztonság elvének megsértéséhez vezetne. A Bizottság kifejti, hogy az átmeneti időszak tartamát a priori ismerni kell, és azt a Szerződés alkotói egyértelműen meghatározták.

33      A jelen jogalap keretében a Törvényszéknek a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikke (2) bekezdésének tárgyában, közelebbről abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy az említett cikk (3) bekezdésében foglalt, minősített többségre vonatkozó szabályok alkalmazásához – amelyek a Nizzai Szerződés szerinti minősített többségnek felelnek meg –elegendő‑e, hogy a tagállam erre vonatkozóan 2014. november 1. és 2017. március 31. között kérelmet nyújtott be, vagy az is szükséges, hogy a határozatot is ezen időszak folyamán hozzák.

34      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem azt a kontextust is figyelembe kell venni, amelybe illeszkedik, valamint azon jogi aktus céljait is, amelynek az a részét képezi. Az uniós jogi rendelkezés keletkezése szintén felfedhet az értelmezése szempontjából releváns tényezőket (2020. június 25‑i A és társai ítélet [Szélerőművek Aalter és Nevele területén], C‑24/19, EU:C:2020:503, 37. pont). Tehát el kell végezni a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikke (2) bekezdésének szó szerinti, rendszertani, teleológiai és történeti értelmezését. Ebben az összefüggésben figyelemmel kell lenni arra, hogy az uniós jogi szövegeket több nyelven készítik el, és hogy valamennyi nyelvi változat egyaránt hiteles, ami szükségessé teheti a nyelvi változatok összehasonlítását (lásd: 2016. július 14‑i Lettország kontra Bizottság ítélet, T‑661/14, EU:T:2016:412, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35      Először is, ami a szó szerinti értelmezést illeti, a felek egyetértenek abban, hogy a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikke (2) bekezdésének szövege alapján nem oszlatható el a kétely e rendelkezés pontos tartalma tekintetében. Azon szövegből ugyanis, amely szerint „2014. november 1. és 2017. március 31. között, amennyiben egy jogi aktust minősített többséggel kell elfogadni, a Tanács bármely tagja kérheti, hogy a jogi aktust a (3) bekezdésben meghatározott minősített többséggel fogadják el”, nem derül ki, hogy az említett jogi aktust ugyancsak ebben az időszakban kell‑e elfogadni, vagy sem.

36      A 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikke (2) bekezdésének más nyelvi változatai alapján ugyancsak nem oszlatható el a kétely az említett rendelkezés pontos tartalma tekintetében.

37      Másodszor, a szóban forgó rendelkezés történeti elemzése ugyancsak nem teszi világosabbá annak szövegét. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Lisszaboni Szerződést, amely módosította a minősített többség számítására vonatkozó szabályokat, egy, az EU‑Szerződést és az EK‑Szerződést módosító szerződés tervezetének kidolgozása céljából összehívott kormányközi konferenciának adott megbízás nyomán fogadták el. E megbízásnak a szövege szerint „a 2017. március 31‑ig tartó átmeneti időszak alatt, amennyiben egy határozatot minősített többséggel kell elfogadni, a Tanács tagjai kérhetik, hogy a határozatot a jelenlegi EK‑Sz[erződés] 205. cikke (2) bekezdésében meghatározott minősített többséggel fogadják el” (az Európai Tanács 2007. június 21–22‑i brüsszeli ülésének elnökségi következtetései, 11177/1/07 REV 1, I. mellékletének 18. pontjában foglalt megbízás 13. pontja). Tekintettel arra, hogy az e megbízásban szereplő szöveg igen hasonló a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikke (2) bekezdésének szövegéhez, nem teszi lehetővé a fenti 35. pontban említett kétértelműség feloldását, amint azt a Bíróság helytállóan megjegyzi. Ekként tehát nem tűnik ki e dokumentumból, amint azt a Lengyel Köztársaság előadja, hogy a Nizzai Szerződés szabályai szerint történő szavazásra 2017. április 1‑jét megelőzően kell‑e sort keríteni.

38      Harmadszor, ami a teleologikus értelmezést illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a 36. sz. jegyzőkönyv célja, egyetlen preambulumbekezdése értelmében, „a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt alkalmazandó Szerződések intézményi rendelkezései és az említett szerződésben előírt rendelkezések közötti átmenet megszervezése”.

39      Ennek érdekében a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdése feljogosítja a tagállamokat arra, hogy a 2014. november 1. és 2017. március 31. közötti időszakban kérelmet nyújtsanak be a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározott, a Nizzai Szerződésben foglaltnak megfelelő minősített többség alkalmazása iránt, amit egyébként, úgy tűnik, a felek nem vitatnak.

40      Ezzel szemben a felek véleménye eltér azon kérdés tekintetében, hogy a szavazásnak ugyancsak ezen időszakban kell‑e történnie. Márpedig a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdése által a tagállamoknak biztosított azon lehetőség, hogy a Nizzai Szerződés szabályai szerinti minősített többségi szavazás iránt kérelmet terjesszenek elő az e cikk által meghatározott időszakban, szükségszerűen azt feltételezi, hogy az ilyen kérelem tagállam által történt előterjesztését követően a szavazás e szabályok szerint történik, akkor is, ha e szavazásra 2017. március 31‑ét követően kerül sor. Ugyanis csak ez az értelmezés biztosíthatja, hogy a tagállam ezen időszak egésze folyamán és az előírt határidő legutolsó napjáig hatékonyan gyakorolhassa az említett jogot.

41      Minden ezzel ellentétes értelmezés megfosztaná hatékony érvényesülésétől a szóban forgó jog gyakorlására vonatkozó 2014. november 1‑jétől 2017. március 31‑ig tartó időszak kifejezett meghatározását, és jelentősen csökkentené azon határidő hosszát, amelyen belül valamely tagállam ténylegesen kérheti a Nizzai Szerződés szabályai szerinti szavazást. Ezen értelmezés azt eredményezné ugyanis, hogy az ezen időszak végén előterjesztett kérelem a gyakorlatban megkésett lenne a Nizzai Szerződés szabályai alkalmazásának elindításához. Az ezzel ellentétes értelmezés arra kényszerítené a tagállamokat, hogy adott esetben kérelmüket sokkal korábban, a szavazás – előre nem látható – időpontja függvényében terjesszék elő. Az ilyen eredmény ellentétes lenne a tagállamok arra vonatkozó jogával, hogy a 36. sz. jegyzőkönyv. 3. cikkének (2) bekezdésében előírt időszak utolsó napjáig kérelmet terjesszenek elő a Nizzai Szerződésben foglalt szabályok szerinti szavazás iránt.

42      Következésképpen a szóban forgó rendelkezés teleológiai értelmezéséből az következik, hogy a minősített többségnek a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében foglalt meghatározása alkalmazható 2017. március 31‑ét követően tartott szavazásokra is, azzal a feltétellel, hogy alkalmazása iránt valamely tagállam ezen időpontot megelőzően kérelmet terjesztett elő.

43      Negyedszer, ki kell emelni, hogy e megállapítást alátámasztja a szóban forgó rendelkezés rendszertani értelmezése is. E tekintetben megjegyzendő, hogy a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdése a Lisszaboni Szerződésben foglalt minősített többségre vonatkozó szabályok hatálybalépéséig alkalmazandó három átmeneti szakaszba illeszkedik.

44      Ugyanis, jóllehet a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1‑jén lépett hatályba, a minősített többség EUSZ 16. cikkének (4) bekezdése szerinti meghatározása csak 2014. november 1‑jén hatályosult. Az EUSZ 16. cikk (5) bekezdése értelmében az átmeneti rendelkezések egyrészt 2014. október 31‑ig, másrészt 2014. november 1. és 2017. március 31. között alkalmazandók, amint azokat az átmeneti rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv, azaz a 36. sz. jegyzőkönyv megállapítja.

45      Különbséget kell tehát tenni három időszak, azaz először a 2009. december 1. és 2014. október 31. közötti, másodszor a 2014. november 1. és 2017. március 31. közötti, harmadszor a 2017. április 1‑jével kezdődő időszak között.

46      Az első időszakban a minősített többségre vonatkozó, a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározott szabályok, a Nizzai Szerződés szabályait meghosszabbítva voltak alkalmazandók, és azoknak meg is feleltek. A második időszakban a vitatott rendelkezés, azaz a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdése alapján a Tanács bármely tagja kérhette, hogy a jogi aktust a Nizzai Szerződésben foglalt szabályoknak megfelelően fogadják el. Ilyen kérelem hiányában a minősített többség új, EUSZ 16. cikk (4) bekezdésében foglalt meghatározását kellett alkalmazni, amint azt a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdése kiemeli. A harmadik időszakban a minősített többség tekintetében az EUSZ 16. cikk (4) bekezdésben foglalt meghatározás irányadó, anélkül hogy lehetőség volna kérelmet előterjeszteni a szavazatszámlálás más módja iránt.

47      Következésképpen, a Bizottság álláspontjával ellentétben, a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdése nem az EUSZ 16. cikk (4) bekezdésében meghatározott szabály kivételének tekinthető, hanem a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően egymás után alkalmazandó három átmeneti szakasz egyikét szabályozó átmeneti rendelkezésnek. Átmeneti jellegét megerősíti a 36. sz. jegyzőkönyv egyetlen preambulumbekezdése (lásd a fenti 38. pontot), valamint a 36. sz. jegyzőkönyv „az átmeneti rendelkezésekről szóló” címe, illetve az EUSZ 16. cikk (5) bekezdésének szövege, amely akként rendelkezik, hogy az „átmeneti rendelkezéseket” jegyzőkönyv állapítja meg a 2014. november 1. és 2017. március 31. közötti időszakra.

48      Márpedig a fenti 42. pontban foglalt értelmezés összhangban áll az EUSZ 16. cikk (5) bekezdésében előírt követelményekkel, amely bekezdés alkalmazásában elfogadták a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdését. Ugyanezen értelmezés szerint ugyanis az említett jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdése egyrészt 2014. november 11. és 2017. március 31. között volt alkalmazható, mivel a minősített többség alkalmazása iránti kérelem benyújtásának határideje, amelyet ugyanezen cikk (3) bekezdése határozott meg, 2017. március 31. volt, másrészt e rendelkezés átmeneti jellegű volt, mivel az ilyen minősített többséggel történő szavazásra csak olyan jogi aktusok esetében került sor, amelyek tekintetében erre vonatkozó kérelmet terjesztettek elő ezen időszak folyamán. A Bizottság tehát tévesen véli úgy, hogy az EUSZ 16. cikk (5) bekezdése azt követeli meg, hogy a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározott minősített többséget csak a 2009. november 1. és 2014. október 31. között tartott szavazásokon alkalmazzák. Ugyanakkor a Lengyel Köztársaság azon állítása sem megalapozott, amely szerint az EUSZ 16. cikk (5) bekezdésének hatálya nem érinti a minősített többség meghatározását.

49      Mindenesetre, amint azt a felek által előadott ezen eltérő értelmezések bizonyítják, az EUSZ 16. cikk (5) bekezdésének a szövege olyan mértékben kétértelmű, hogy nem teszi lehetővé a fenti 42. pontban foglalt értelmezés megcáfolását.

50      A fenti 42. pontban foglalt értelmezés, ellentétben azzal, amit a Bizottság állít, összhangban áll továbbá azon, az állandó ítélkezési gyakorlatból eredő követelménnyel, amelynek értelmében egy átmeneti rendelkezést szigorúan kell értelmezni (lásd: 2019. február 27‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, C‑670/17 P, EU:C:2019:145, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá ebben az értelemben: 2010. október 28‑i Bizottság kontra Lengyelország ítélet, C‑49/09, EU:C:2010:644, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Egyrészt ugyanis ezen értelmezés keretében a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikke (2) bekezdésének alkalmazása továbbra is egy jól meghatározott időbeli korlátozásnak van alávetve (lásd a fenti 48. pontot), és ennélfogva biztosítja annak átmeneti jellegét (lásd a fenti 38. pontot). Másrészt az említett értelmezés elengedhetetlen ahhoz, hogy valamely tagállam hatékonyan és ténylegesen gyakorolhassa jogát a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdésében előírt határidő legutolsó napjáig (lásd a fenti 40. és 41. pontot), és következésképpen nem haladja meg azt, ami e jog gyakorlásának biztosításához szükséges.

51      Ezenfelül nem megalapozott a Bizottság azon állítása, amely szerint a fenti 42. pontban bemutatott értelmezés megfosztja hatékony érvényesülésétől az EUSZ 16. cikk (4) bekezdését és a bizottsági eljárást, amelyek célja a demokratikus legitimitás és a polgárok képviseletének erősítése. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdése ugyancsak az elsődleges jog körébe tartozik, hatékony érvényesülését tehát a Bizottságnak ugyanolyan módon kell garantálnia, mint a Szerződésekét, következésképpen az nem hanyagolható el az EUSZ 16. cikk (4) bekezdése idő előtti alkalmazásának javára.

52      A rendszertani elemzés megerősíti tehát a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikke (2) bekezdésének a fenti 42. pontban foglalt értelmezését.

53      Ötödször, ki kell emelni, hogy ezt az értelmezést megerősíti a jogbiztonság elve, amely megköveteli egyrészt azt, hogy a jogi szabályok egyértelműek és pontosak legyenek, másrészt hogy a jogalanyok előre láthassák azok alkalmazását. Az említett elv konkrétan megköveteli, hogy a szabályozás tegye lehetővé az érdekeltek számára az ennek alapján őket terhelő kötelezettség terjedelmének pontos ismeretét, hogy egyértelműen megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járjanak el (lásd: 2014. július 1‑jei Ålands Vindkraft ítélet, C‑573/12, EU:C:2014:2037, 127. és 128. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54      E tekintetben a Bizottság nem állíthatja, hogy ha az átmeneti rendelkezés alkalmazását kizárólag valamely tagállam egyoldalú kérelmétől teszik függővé, az e rendelkezés időben korlátlan alkalmazását teszi lehetővé, mivel formális szempontból valamely jogi aktus továbbra is a Tanács határozatainak tárgyát képezi, amennyiben a Bizottság azt nem vonta vissza. Ez az érv nemcsak azt nem veszi tekintetbe, hogy az átmeneti rendelkezés alkalmazása ahhoz az egyetlen feltételhez van kötve, hogy a tagállam ez irányú kérelmet terjesszen elő, amely időben korlátozott, lévén azt legkésőbb 2017. március 31‑ig kell előterjeszteni, de azt sem, hogy azon határozathozatalok, amelyek szavazáshoz vezetnek, véget vetnek ezen átmeneti rendelkezés alkalmazásának, következésképpen ezen alkalmazás időben nem korlátlan.

55      Ezzel szemben a Bizottság által javasolt értelmezés, amely valamely átmeneti rendelkezés alkalmazását azon együttes követelményekhez köti, hogy valamely tagállam kérelmének előterjesztésére és a szavazásra is legkésőbb 2017. március 31‑ig sor kerüljön, az átmeneti időszak végén bizonytalanságot eredményezne a minősített többségnek a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében foglalt meghatározása szerinti időbeli alkalmazása tekintetében. Tekintettel arra ugyanis, hogy valamely jogi aktus tervezete munkálatainak hossza változó lehet, az a tagállam, amely él a számára e rendelkezés által biztosított jogával az átmeneti időszak folyamán, főként ha a kérelem előterjesztésének időpontja 2017. március 31‑hez közel esik, nem lehetne biztos abban, hogy a szavazásra ténylegesen az említett szabályok szerint kerülhet sor. Amennyiben a jogi aktus tervezetének munkálatai 2017. március 31‑ét követően is folytatódnak, a Bizottság által védett értelmezésnek az lenne a következménye, hogy a szavazást az EUSZ 16. cikk (4) bekezdése szerinti minősített többség szerint kell lefolytatni, míg az említett munkálatok ezen időpontot megelőzően történő véglegesítése, amely lehetővé teszi, hogy a szavazásra 2017. március 31‑e előtt kerüljön sor, a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározott minősített többség alkalmazását vonná maga után. Ezenfelül az ilyen értelmezés nemcsak az előreláthatóság hiányát eredményezné, de a szóban forgó átmeneti rendelkezés megkerüléséhez is vezethetne azzal, hogy a szavazás időpontját 2017. március 31‑ét követő időpontra tűzi ki.

56      A fenti megfontolások összességének fényében a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy valamely jogi aktus tervezetének a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében előírt minősített többségre vonatkozó – a Nizzai Szerződésben foglaltaknak megfelelő – szabályok alkalmazásával történő elfogadásához elegendő, hogy egy tagállam az e szabályok alkalmazására vonatkozó kérelmet terjeszt elő 2014. november 1. és 2017. március 31. között, és nem szükséges, hogy a szóban forgó jogi aktus tervezetére vonatkozó szavazásra ugyancsak az ezen időpontok közötti időszakban kerüljön sor.

57      A jelen ügyben, mivel a Lengyel Köztársaság a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdése alapján 2017. március 30‑án terjesztett elő kérelmet, az említett szabályokat kellett volna alkalmazni a megtámadott határozat tervezetéről szóló szavazáson 2017. március 30‑án.

58      Az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a valamely sérelmet okozó aktus elfogadására vonatkozó eljárási szabályok megsértése az EUMSZ 263. cikk értelmében vett lényeges eljárási szabályok megsértésének minősül (lásd ebben az értelemben: 1988. február 23‑i Egyesült Királyság kontra Tanács ítélet, 68/86, EU:C:1988:85, 49. pont; 2015. április 28‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑28/12, EU:C:2015:282, 55. pont; 2017. szeptember 20‑i Tilly‑Sabco kontra Bizottság ítélet, C‑183/16 P, EU:C:2017:704, 115. pont), ami szükségszerűen az ilyen hibában szenvedő jogi aktus megsemmisítését eredményezi, attól függetlenül, hogy e jogsértés okozott‑e kárt annak, aki arra hivatkozik (lásd ebben az értelemben: 2000. április 6‑i Bizottság kontra ICI ítélet, C‑286/95 P, EU:C:2000:188, 52. pont; 2017. szeptember 21‑i Feralpi kontra Bizottság ítélet, C‑85/15 P, EU:C:2017:709, 45–47. pont; 2016. szeptember 8‑i Goldfish és társai kontra Bizottság ítélet, T‑54/14, EU:T:2016:455, 47. pont).

59      Következésképpen nem releváns az a kérdés, hogy a Bizottság megszervezhette volna‑e szavazást 2017. április 1. előtt, vagy hogy a Lengyel Köztársaság kérelmet nyújthatott volna‑e be az iránt, hogy az említett szavazásra ezen időpontot megelőzően kerüljön sor. A szavazás fenti 13. pontban bemutatott eredményére tekintettel a minősített többségre vonatkozóan a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározott szabályok alkalmazásában semmiképpen nem érték volna el a megtámadott határozat tervezetének elfogadásához szükséges küszöböt.

60      Következésképpen az első jogalapnak helyt kell adni, és a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, anélkül hogy a felperes által hivatkozott második és harmadik jogalap vizsgálata szükséges lenne.

 A megtámadott határozat megsemmisítésének időbeli hatályáról

61      Az EUMSZ 264. cikk második bekezdése értelmében, ha az uniós bíróság szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított jogi aktusoknak azokat a joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak. E rendelkezést többek között úgy értelmezték, hogy az a jogbiztonsághoz kapcsolódó okokból (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 20‑i Tilly‑Sabco kontra Bizottság ítélet, C‑183/16 P, EU:C:2017:704, 124. pont; 2018. szeptember 4‑i Bizottság kontra Tanács [Kazahsztánnal való megállapodás] ítélet, C‑244/17, EU:C:2018:662, 52. pont), valamint az Unió által többek között a környezet vagy a közegészség védelme céljából folytatott vagy támogatott politikák végrehajtását érintő megszakadás vagy visszalépés elkerülését célzó indokok miatt (lásd ebben az értelemben: 1999. február 25‑i Parlament kontra Tanács ítélet, C‑164/97 és C‑165/97, EU:C:1999:99, 22–24. pont; 2015. április 16‑i Parlament kontra Tanács ítélet, C‑317/13 és C‑679/13, EU:C:2015:223, 72–74. pont), lehetővé teszi a megsemmisített jogi aktus joghatásainak észszerű időn át tartó fenntartását.

62      A jelen ügyben a Törvényszéknek az általa elrendelhető megsemmisítés joghatásainak esetleges időbeli változtatására vonatkozóan a tárgyaláson feltett kérdésére a Lengyel Köztársaság nemleges választ adott, míg a Bizottság kért ilyen változtatást a megtámadott határozat megsemmisítésének esetére.

63      Tekintettel arra, hogy a megtámadott határozat által megállapított BAT‑AEL‑ek, amint azt a fenti 1. pont bemutatja, kiindulópontként szolgálnak a nemzeti hatóságok számára a nagy tüzelőberendezések üzemeltetési engedélyében foglalt feltételek megállapításához, a megtámadott határozat azonnali hatállyal történő megsemmisítése veszélyeztethetné az ilyen típusú létesítmények engedélyezésének az Unión belül egységes feltételeit, és a BAT‑tal kapcsolatos következtetésekre vonatkozó új határozat hatálybalépéséig jogi bizonytalanságot okozhatna az érintett felek, többek között a nagy tüzelőberendezések üzemeltetői számára.

64      A megtámadott határozat azonnali hatállyal történő megsemmisítése ellentétes lenne továbbá a magas szintű környezetvédelem biztosítására és a környezet minőségének a javítására irányuló, az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésében, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 37. cikkében és a 2010/75 irányelv (2) és (44) preambulumbekezdésében, valamint 1. cikkében foglalt célkitűzésekkel, amelyekhez a megtámadott határozat hozzájárul.

65      Következésképpen a megtámadott határozat joghatásait fenn kell tartani az azt felváltani hivatott és a minősített többségnek a 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében előírt szabályai szerint elfogadott új jogi aktus – észszerű, a jelen ítélet kihirdetésétől számított tizenkét hónapot meg nem haladó határidőn belül történő – hatálybalépéséig.

 A költségekről

66      A Bíróság eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a Lengyel Köztársaság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

67      Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Belga Királyság, a Bolgár Köztársaság, a Francia Köztársaság, Magyarország és a Svéd Királyság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék megsemmisíti a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti elérhető legjobb technikákkal (BAT) kapcsolatos következtetéseknek a nagy tüzelőberendezések tekintetében történő meghatározásáról szóló, 2017. július 31i (EU) 2017/1442 bizottsági végrehajtási határozatot.

2)      A Törvényszék fenntartja a jelen rendelkező rész 1. pontja értelmében megsemmisített végrehajtási határozat joghatásait az azt felváltani hivatott és a minősített többségnek az átmeneti rendelkezésekről szóló (36. sz.) jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében előírt szabályai szerint elfogadott új jogi aktus – észszerű, a jelen ítélet kihirdetésétől számított tizenkét hónapot meg nem haladó határidőn belül történő – hatálybalépéséig.

3)      Az Európai Bizottság a saját költségein felül viseli a Lengyel Köztársaság részéről felmerült költségeket is.

4)      A Belga Királyság, a Bolgár Köztársaság, a Francia Köztársaság, Magyarország és a Svéd Királyság maga viseli saját költségeit.

Collins

Kreuschitz

Csehi

De Baere

 

      Steinfatt

Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. január 27‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: lengyel.