2011. december 2-án benyújtott kereset - ATMvision kontra Bizottság

(T-627/11. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: ATMvision AG (Salem, Németország) (képviselők: A. Cordewener, F. Kutt és C. Jehke ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg teljes egészében a C 7/2010 (korábbi CP 250/2009 és NN 5/2010) állami támogatásról (KStG, szanálási rendelkezés) szóló eljárásban 2011. január 26-án hozott alperesi határozatot;

másodlagosan: a hivatkozott határozatot legalább annyiban helyezze hatályon kívül, amennyiben az a bizalomvédelem elve alapján nem mentesítette a felperes helyzetében lévő vállalkozásokat a 4. és 5. cikkben előírt visszatéríttetési kötelezettség alól, illetve nem rendelt el átmeneti szabályozást az ilyen vállalkozások javára;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes lényegében az alábbiakra hivatkozik:

Az alperes a megtámadott határozatban tévesen állapítja meg, hogy a társasági adóról szóló német törvény (Körperschaftsteuergesetz, KStG) 8c. §-ának (1a) bekezdésében foglalt "szanálási rendelkezés" esetében az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti jogellenes állami támogatásról van szó. A felperes e tekintetben többek között előadja, hogy az alperes tévesen véli úgy, hogy a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdésében foglalt szabályozás szelektív jellegű, és nem képez indokolt kivételt a KStG 8c. §-ának (1) bekezdésében foglalt elv alól, amely szerint a társaság adójogi veszteségei bizonyos feltételek mellett nem számolhatók el a társasági részesedések tulajdonosainak megváltozása esetén. A felperes álláspontja szerint az alperes jogsértő módon tekintette a KStG 8c. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályozást az állami támogatások ellenőrzése során irányadó nemzeti referenciarendszernek.

Az irányadó referenciarendszer a német jogban főszabályt képező időközi veszteségelszámolás lehetősége, amely az úgynevezett objektív nettó elszámolás elvéből következik. A felperes álláspontja szerint a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdésében foglalt "szanálási rendelkezés" csak megerősíti e referenciarendszert. Ezen túlmenően a KStG 8c. §-ának (1) bekezdése azért sem lehet az irányadó nemzeti referenciarendszer, mert e szabály a német alaptörvény rendelkezései szerint alkotmánysértő.

Továbbá a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdésében foglalt szabályozás úgynevezett általános intézkedés, amely lehetőség szerint minden veszteséges gazdasági szereplő számára kedvező, és nem részesíti előnyben a piaci szereplők valamely szűk csoportját. Így a felperes álláspontja szerint a "szanálási rendelkezésnek" nincs szelektív jellege.

A KStG 8c. §-ának (1a) bekezdésében foglalt "szanálási rendelkezést" igazolja a német adórendszer jellege és belső felépítése, mivel e szabály a KStG 8c. §-ának (1) bekezdésében foglalt veszteséglevonási korlát hatásait ellensúlyozza. A felperes ezzel kapcsolatban előadja, hogy a KStG 8c. §-ának eredeti változatával a visszaéléseket kívánták elkerülni, azonban e szabályozás túl messzire ment, és az, hogy e rendelkezést utólag (visszaható hatállyal) kiegészítették a KStG 8c. §-a (1a) bekezdésével, csupán mérsékli a KStG 8c. §-ának (1) bekezdésében foglalt, célt meghaladó szabályozási tartalmat, ennyiben pedig visszaállítja az általános időközi veszteségelszámolás mint vonatkozó referenciarendszer érvényét.

Végül a felperes úgy érvel, hogy hivatkozhat a bizalomvédelem elvére, mivel nem számolhatott az alperes marasztaló határozatával, tekintettel arra, hogy az alperes nem kifogásolta sem a KStG 8. §-ának (4) bekezdésében foglalt hasonló szerkezetű szabály korábbi változatát, sem más tagállamok összehasonlítható szabályozásait.

____________