A BÍRÓSÁG ELNÖKHELYETTESÉNEK VÉGZÉSE
2023. szeptember 28.(*)
„Fellebbezés – Ideiglenes intézkedés – Az ukrajnai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök és a gazdasági erőforrások befagyasztása – Valamely természetes személy nevének az ezen intézkedések hatálya alá tartozó személyek, szervezetek és szervek jegyzékén való fenntartása – Az e személy »újbóli jegyzékbe vételére« irányuló eljárás felfüggesztése – Értesítés közzététele az Európai Unió Hivatalos Lapjában – A tagállamok által kiadott vízumokkal kapcsolatos intézkedések meghozatalára vonatkozó kötelezettség – Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró által meghozható intézkedések”
A C‑564/23. P (R). sz. ügyben,
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: P. Mahnič, R. Meyer és J. Rurarz, meghatalmazotti minőségben)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmánya 57. cikkének második bekezdése alapján 2023. szeptember 13‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
Nikita Dmitrievich Mazepin (lakóhelye: Moszkva [Oroszország]) (képviselik: A. Bass, T. Marembert, D. Rovetta avocats, M. Campa, M. Moretto és V. Villante avvocati)
felperes az elsőfokú eljárásban,
a Lett Köztársaság
beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG ELNÖKHELYETTESE,
M. Szpunar főtanácsnok meghallgatását követően,
meghozta a következő
Végzést
1 Fellebbezésével az Európai Unió Tanácsa az Európai Unió Törvényszékének elnöke által meghozott, 2023. szeptember 7‑i Mazepin kontra Tanács végzés (T‑743/22 RIII, a továbbiakban: megtámadott végzés) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék elnöke helyt adott a Nikita Dmitrievich Mazepin által benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek.
Jogi háttér
A 2014/145/KKBP határozat
2 A 2023. június 23‑i (KKBP) 2023/1218 tanácsi határozattal (HL 2023. L 159I., 526. o.) módosított, az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló, 2014. március 17‑i 2014/145/KKBP tanácsi határozat (HL 2014. L 78., 16. o.; helyesbítés: HL 2014. L 263., 35. o.) 1. cikkének (1), (6) és (7) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy megakadályozzák az alábbi személyeknek a területükre történő beutazását vagy azon való átutazását:
[…]
e) Oroszországban működő vezető üzletemberek és azok közvetlen családtagjai, vagy egyéb olyan természetes személyek, akik általuk előnyhöz jutnak, vagy a Krím annektálásáért és Ukrajna destabilizálásáért felelős Oroszországi Föderáció kormányának jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykedő üzletemberek; […]
[…]
valamint a velük vagy a […] felsorolt jogi személyekkel, szervezetekkel vagy szervekkel kapcsolatban álló természetes személyek, a mellékletben felsoroltak szerint.
[…]
(6) A tagállamok mentességeket adhatnak az (1) bekezdés szerint elrendelt intézkedések alól, amennyiben az utazást sürgető humanitárius szükség, vagy kormányközi találkozókon, illetve az [Európai] Unió által támogatott vagy a területén szervezett, vagy az [Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet] elnökségét ellátó tagállam területén szervezett, a korlátozó intézkedések politikai célkitűzéseinek – többek között a területi integritás, a szuverenitás és a függetlenség támogatásának – a közvetlen előmozdítása érdekében folyó politikai párbeszédnek helyet adó találkozókon való részvétel indokolja.
(7) A (6) bekezdésben említett mentességet adni kívánó tagállamok írásban kötelesek tájékoztatni a Tanácsot. A mentességet megadottnak kell tekinteni, kivéve, ha az ellen a Tanács egy vagy több tagja – a javasolt mentességről szóló értesítés kézhezvételétől számított két munkanapon belül – írásban kifogást emel. Abban az esetben, ha a Tanács egy vagy több tagja kifogást emel, a Tanács minősített többséggel határozhat a javasolt mentesség megadásáról.”
A 269/2014/EU rendelet
3 A 2014. május 12‑i 476/2014/EU tanácsi rendelettel (HL 2014. L. 137., 1. o.) módosított, az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló, 2014. március 17‑i 269/2014/EU tanácsi rendelet (HL 2014. L 78., 6. o.; helyesbítések: HL 2014. L 121., 60. o.; HL 2014. L 294., 50. o.) 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Az I. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez vagy a velük összefüggésbe hozható természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, az ezek birtokában lévő vagy ellenőrzése alatt álló minden pénzeszközt és gazdasági erőforrást be kell fagyasztani.”
4 E rendelet 14. cikkének (4) bekezdése kimondja:
„Az I. mellékletben foglalt jegyzéket rendszeresen és legalább tizenkét havonta felül kell vizsgálni.”
A jogvita előzményei
5 2022. március 9‑én a Tanács elfogadta a 2014/145 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2022/397 határozatot (HL 2022. L 80., 31. o.; helyesbítések: HL 2022. L 117., 118. o.; HL 2022. L 156., 160. o.), amellyel felvette N. D. Mazepin nevét a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek, szervezetek és szervek 2014/145 határozat mellékletében foglalt jegyzékébe.
6 Ugyanezen a napon a Tanács elfogadta a 269/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2022/396 végrehajtási rendeletet (HL 2022. L 80., 1. o.; helyesbítések: HL 2022. L 117., 117. o.; HL 2022. L 154., 76. o.), amellyel felvette N. D. Mazepin nevét a természetes vagy jogi személyek, szervezetek és szervek 269/2014 rendelet I. mellékletében foglalt jegyzékébe.
7 2022. szeptember 14‑én a Tanács elfogadta a 2014/145 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2022/1530 határozatot (HL 2022. L 239., 149. o.), amellyel úgy határozott, hogy N. D. Mazepin nevét – a jegyzékbe vétel indokolásának módosításával – fenntartja a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek, szervezetek és szervek 2014/145 határozat mellékletében foglalt jegyzékén.
8 Ugyanezen a napon a Tanács elfogadta a 269/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2022/1529 végrehajtási rendeletet (HL 2022. L 239., 1. o.), amellyel N. D. Mazepin nevét fenntartotta a természetes vagy jogi személyek, szervezetek és szervek 269/2014 rendelet I. mellékletében foglalt jegyzékén, az indokolás – előző pontban hivatkozottakkal azonos – módosítása mellett.
9 2023. március 13‑án a Tanács elfogadta a 2014/145 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2023/572 határozatot (HL 2023. L 75I., 134. o.), amellyel úgy határozott, hogy N. D. Mazepin nevét fenntartja a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek, szervezetek és szervek 2014/145 határozat mellékletében foglalt jegyzékén, módosítva a jegyzékbe vétele indokolását és az azonosító adatait.
10 Ugyanezen a napon a Tanács elfogadta a 269/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2023/571 végrehajtási rendeletet (HL 2023. L 75I., 1. o.), amellyel N. D. Mazepin nevét fenntartotta a természetes vagy jogi személyek, szervezetek és szervek 269/2014 rendelet I. mellékletében foglalt jegyzékén, az indokolás és az azonosító adatok – előző pontban hivatkozottakkal azonos – módosítása mellett.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott végzés
11 A Törvényszék Hivatalához 2022. november 25‑én benyújtott keresetlevelével N. D. Mazepin keresetet indított a 2022/1530 határozat és a 2022/1529 végrehajtási rendelet őt érintő részében történő megsemmisítése iránt (a továbbiakban együtt: elsőként vitatott jogi aktusok).
12 A Törvényszék Hivatalához 2022. december 9‑én benyújtott külön beadványában N. D. Mazepin egy ideiglenes intézkedés iránti első kérelmet terjesztett elő, amely lényegében az elsőként vitatott jogi aktusok végrehajtásának felfüggesztésére irányult. A 2023. március 1‑jei Mazepin kontra Tanács végzésben (T‑743/22 R, EU:T:2023:102) a Törvényszék elnöke helyt adott e kérelemnek, és elrendelte e jogi aktusok végrehajtásának felfüggesztését az N. D. Mazepinre vonatkozó részükben.
13 A Törvényszék Hivatalához 2023. április 4‑én benyújtott külön beadványában N. D. Mazepin a Törvényszék eljárási szabályzatának 86. cikke alapján a jelen végzés 11. pontjában említett keresetlevelet kiigazította, úgy, hogy az immár a 2023/572 határozat és a 2023/571 végrehajtási rendelet (a továbbiakban együtt: másodikként vitatott jogi aktusok) megsemmisítésére is irányul.
14 A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön beadványában N. D. Mazepin egy ideiglenes intézkedés iránti második kérelmet terjesztett elő, amely lényegében a másodikként vitatott jogi aktusok végrehajtásának felfüggesztésére irányult. A 2023. július 19‑i Mazepin kontra Tanács végzésben (T‑743/22 RII, EU:T:2023:406) a Törvényszék elnöke helyt adott e kérelemnek, és elrendelte e jogi aktusok végrehajtásának felfüggesztését az N. D. Mazepinre vonatkozó részükben.
15 A Törvényszék Hivatalához 2023. szeptember 7‑én benyújtott külön beadványban N. D. Mazepin egy ideiglenes intézkedés iránti harmadik kérelmet nyújtott be.
16 A megtámadott végzésben a Törvényszék elnöke helyt adott e kérelemnek, és lényegében a következőket rendelte el:
– e végzés rendelkező részének 1. pontjában az N. D. Mazepin tekintetében bejelentett „újbóli jegyzékbe vétel” végrehajtásának felfüggesztését a Törvényszék elnöke által meghozott, 2023. július 19‑i Mazepin kontra Tanács végzés (T‑743/22 RII, EU:T:2023:406) rendelkező részének 1. és 2. pontjában előírtakkal azonos feltételek mellett;
– e rendelkező rész 2. pontjában értesítés közzétételét az Európai Unió Hivatalos Lapjában, amelyből egyértelműen kitűnik a bejelentett „újbóli jegyzékbe vétel” végrehajtásának felfüggesztése;
– az említett rendelkező rész 3. pontjában, hogy a Tanács tegye meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok hatékonyan és teljeskörűen megfeleljenek a Törvényszék elnöke által meghozott, 2023. július 19‑i Mazepin kontra Tanács végzésnek (T‑743/22 RII, EU:T:2023:406), ezen belül különösen, hogy az N. D. Mazepin számára 2023. augusztus 7‑én kiállított vízum vagy bármely más, időközben szükségessé váló vízum legalább a schengeni térség tagállamainak területére kiterjedjen, és érvényes maradjon mindaddig, amíg csak szükséges, hogy N. D. Mazepin hatékonyan gyakorolhassa az e végzésben biztosított jogokat, valamint
– ugyanezen rendelkező rész 4. pontjában, hogy a Tanács tájékoztassa a Törvényszék elnökét az elfogadott intézkedésekről.
17 2023. szeptember 14‑én N. D. Mazepin a Törvényszék eljárási szabályzatának 164. cikke alapján a megtámadott végzés kijavítása iránti kérelmet terjesztett elő.
18 A Törvényszék elnöke a 2023. szeptember 19‑i Mazepin kontra Tanács végzésben (T‑743/22 RIII) a jelen végzés 16. pontjában bemutatottakhoz lényegében hasonló ideiglenes intézkedéseket fogadott el, és visszavonta a megtámadott végzést.
A felek kérelmei
19 A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést;
– utasítsa el az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, és
– a költségekről jelenleg ne határozzon.
20 N. D. Mazepin azt kéri, hogy a Bíróság:
– állapítsa meg, hogy az ideiglenes intézkedések meghozatalával kapcsolatos jelen eljárásban már nem szükséges határozni, vagy
– utasítsa el a fellebbezést, és minden esetben
– a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.
Az okafogyottságról
Érvelés
21 N. D. Mazepin előadja, hogy mivel a 2023. szeptember 19‑i Mazepin kontra Tanács végzéssel (T‑743/22 RIII) a Törvényszék elnöke visszavonta a megtámadott végzést, a jelen fellebbezés okafogyottá vált, következésképpen arról már nem szükséges határozni.
Értékelés
22 A Törvényszék elnökének 2023. szeptember 19‑i Mazepin kontra Tanács végzése (T‑743/22 RIII) rendelkező részének a szövegéből magából is kitűnik, hogy a Törvényszék elnöke a megtámadott végzést visszavonta.
23 Ezzel összefüggésben a Törvényszék eljárási szabályzatának 159. cikke kimondja, hogy a körülmények megváltozása esetén az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzés a fél kérelmére bármikor módosítható vagy visszavonható.
24 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró ideiglenes intézkedést elrendelő végzést visszavonó határozata nem e végzés visszamenőleges megsemmisítését, hanem csupán módosítását vagy pro futuro hatályon kívül helyezését vonja maga után, mivel az ideiglenes intézkedésről határozó bíró kizárólag a jövőre nézve vizsgálhatja felül az ilyen végzést (lásd ebben az értelemben: 2002. február 14‑i Bizottság kontra Artegodan végzés, C‑440/01 P(R), EU:C:2002:95, 65. pont; a Bíróság elnökhelyettesének 2022. május 19‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország [Turówi bánya] végzése, C‑121/21 R, EU:C:2022:408, 22. pont).
25 Ez a határozat ezért nem eredményezheti az ideiglenes intézkedést elrendelő végzés múltbeli hatásainak vitatását (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökhelyettesének 2022. május 19‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország [Turówi bánya] végzése, C‑121/21 R, EU:C:2022:408, 23. pont).
26 Ebből az következik, hogy a Törvényszék elnökének 2023. szeptember 19‑i Mazepin kontra Tanács végzése (T‑743/22 RIII) a felek számára történő kézbesítés időpontjától legfeljebb megszüntetheti a megtámadott végzés joghatásait, de a végzést nem törli az Unió jogrendjéből annyiban, hogy az e végzés által a kézbesítése és a visszavonásáról szóló végzés kézbesítésének időpontja között kiváltott joghatások továbbra is fennmaradnak.
27 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a jelen fellebbezésnek továbbra is van tárgya, amelyről így határozni kell.
A fellebbezésről
28 Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Tanács öt jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első az indokolási kötelezettség megsértésén, a második és a negyedik az ideiglenes intézkedésről határozó bíró hatáskörének terjedelmével kapcsolatos nyilvánvalóan téves jogalkalmazáson, a harmadik az ideiglenes intézkedések elrendelésére vonatkozó feltételek nyilvánvalóan téves alkalmazásán, az ötödik pedig a megtámadott végzés rendelkező részének 3. pontját érintő nyilvánvalóan téves jogalkalmazáson alapul.
Az ötödik jogalapról
Érvelés
29 Ötödik jogalapjával, amelyet célszerű elsőként vizsgálni, a Tanács azt állítja, hogy a megtámadott végzés rendelkező részének 3. pontját érintő nyilvánvalóan téves jogalkalmazás állapítható meg több tekintetben is.
30 Mindenekelőtt az az intézkedés, amelyre e 3. pont a Tanácsot kötelezi, nem illeszkedik az EUMSZ 266. cikkben tükröződő hatáskörmegosztásba. Az e végzés végrehajtásához szükséges intézkedéseket ugyanis nem az uniós bíróságoknak, hanem a Tanácsnak kell meghoznia.
31 Az említett 3. pont téves jogalkalmazáson alapul továbbá azért is, mert olyan intézkedés meghozatalára kötelezi a Tanácsot, amelyre annak nincs hatásköre. Így a Tanácsnak nincs olyan hatásköre, amely alapján az uniós jog tagállami alkalmazását biztosíthatná. Ezen belül konkrétan sem az elsődleges uniós jog, sem a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló, 2009. július 13‑i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (vízumkódex) (HL 2009. L 243., 1. o.; helyesbítés: HL 2018. L 284., 38. o.) nem teszi lehetővé a számára, hogy beavatkozzon a vízumok tagállamok általi kiadásába. Márpedig az EUSZ 13. cikk (2) bekezdésének megfelelően a Tanács csak a rá ruházott hatáskörök határain belül járhat el.
32 Végül, ugyanezen 3. pontban a Törvényszék elnöke gyakorlatilag utasítást adott a tagállamok számára, és ezzel túllépte a hatáskörét.
33 N. D. Mazepin előadja, hogy az EUSZ 13. cikk (2) bekezdésének és az EUMSZ 266. cikknek való megfelelés érdekében a Tanács köteles végrehajtani a megtámadott végzés rendelkező részében foglalt intézkedéseket.
34 Ezenfelül a Tanács az EUSZ 16. cikk (1) bekezdésében és az EUSZ 32. cikkben meghatározottak szerint hatáskörrel rendelkezik a tagállamok tevékenységeinek a közös kül‑ és biztonságpolitika keretében történő összehangolására. Így a Törvényszék elnöke által meghozott, 2023. július 19‑i Mazepin kontra Tanács végzés (T‑743/22 RII, EU:T:2023:406) tagállamok általi alkalmazását illetően például a Tanács ösztönözheti a tagállamokat, hogy fogadjanak el egy közös megközelítést, amely szerint N. D. Mazepin számára egységes vízumot adnak ki, azzal, hogy az érintett tagállamra bízzák annak értékelését, hogy az N. D. Mazepin által e tagállam területére való belépés érdekében hivatkozott indokok megfelelnek‑e az e végzésben rögzített feltételeknek.
Értékelés
35 Az EUSZ 13. cikk (2) bekezdésének megfelelően az uniós intézmények csak a Szerződésekben rájuk ruházott hatáskörök határain belül járhatnak el (lásd ebben az értelemben: 2007. október 23‑i Parlament kontra Bizottság ítélet, C‑403/05, EU:C:2007:624, 49. pont).
36 Ezzel a – valamennyi uniós intézményre kötelező – rendelkezéssel ellentétes, ha az ideiglenes intézkedésről határozó bíró arra kötelezi a Tanácsot, hogy egy vagy több olyan intézkedést hozzon, amelyek nem tartoznak ezen intézmény hatáskörébe.
37 Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott végzés rendelkező részének 3. pontjában a Törvényszék elnöke elrendelte, hogy a Tanács tegye meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok hatékonyan és teljeskörűen megfeleljenek a Törvényszék elnöke által meghozott, 2023. július 19‑i Mazepin kontra Tanács végzésnek (T‑743/22 RII, EU:T:2023:406), ezen belül különösen, hogy az N. D. Mazepin számára 2023. augusztus 7‑én kiállított vízum vagy bármely más, időközben szükségessé váló vízum legalább a schengeni térség tagállamainak területére kiterjedjen, és érvényes maradjon mindaddig, amíg csak szükséges, hogy N. D. Mazepin hatékonyan gyakorolhassa az e végzésben biztosított jogokat.
38 Márpedig először is meg kell állapítani, hogy az elsődleges uniós jog nem ruházza fel a Tanácsot olyan általános hatáskörrel, amely alapján az elsőként vagy a másodikként vitatott jogi aktusokhoz hasonló jogi aktusok tagállami alkalmazását szabályozó intézkedéseket fogadhatna el. Az EUSZ 32. cikkben előírt azon kötelezettséget, hogy a tagállamok az Európai Tanácson és a Tanácson belül tanácskozzanak minden általános érdekű kül‑ és biztonságpolitikai kérdésről, kiváltképp nem lehet úgy értelmezni, hogy az a Tanácsot olyan intézkedések meghozatalára hatalmazza fel, amelyek célja, hogy a tagállamokat a megtámadott végzésben meghatározott feltételek szerinti vízumkiadásra ösztönözzék.
39 E jog nem ruház továbbá olyan hatáskört sem a Tanácsra, amely alapján olyan egyedi intézkedéseket hozhatna, amelyek annak biztosítására irányulnak, hogy valamely tagállam vízumot adjon ki, vagy garantálják, hogy e vízum meghatározott földrajzi és időbeli hatállyal rendelkezzen.
40 Másodszor, a tagállamok vízumpolitikáját harmonizáló uniós jogi aktusok sem ruháznak ilyen hatáskört a Tanácsra. Konkrétan a 810/2009 rendelet semmiféle ilyen hatáskörről nem rendelkezik.
41 Harmadszor, kétségkívül meg kell állapítani, hogy a 2023/1218 határozattal módosított 2014/145 határozat 1. cikkének (7) bekezdése alapján bizonyos esetekben a Tanács határoz arról, hogy egy tagállam az e határozat 1. cikkének (1) bekezdéséből fakadó korlátozó intézkedések alóli mentesség adásával adhat‑e ki vízumot.
42 Ezen 1. cikk (7) bekezdése azonban nem teszi lehetővé a Tanács számára, hogy hivatalból fellépjen valamely tagállamnál, vagy hogy valamely tagállamnak utasításokat adjon a vízum kiadására vagy hatályára vonatkozóan, hanem kizárólag az arról való döntés lehetőségét biztosítja ezen intézmény számára, hogy adhat‑e mentességet e korlátozó intézkedések alól egy vízumot kiadni kívánó tagállam abban az esetben, ha a Tanács egy vagy több tagja e vízum kiadása ellen kifogást emel.
43 A fentiekből következik, hogy a Tanácsnak nincs hatásköre a megtámadott végzés rendelkező részének 3. pontjában foglalt intézkedések meghozatalára, és ezért a Törvényszék elnöke nem kötelezhette a Tanácsot ilyen intézkedések elfogadására az EUSZ 13. cikk (2) bekezdésének megsértése nélkül.
44 Következésképpen az ötödik jogalapnak helyt kell adni.
45 Mivel e jogalap csak a megtámadott végzés rendelkező részének 3. pontjára vonatkozik, a második fellebbezési jogalapot is vizsgálni kell.
A második jogalapról
Érvelés
46 Második jogalapjával, amelyet másodikként célszerű vizsgálni, a Tanács azt állítja, hogy a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés rendelkező részének 1–3. pontjában foglalt intézkedések elrendelése során nyilvánvalóan tévesen alkalmazta a jogot az ideiglenes intézkedésről határozó bíróként őt megillető hatáskör terjedelmét illetően.
47 A Törvényszék ideiglenes intézkedésről határozó bírája a Törvényszék eljárási szabályzata 157. cikkének (2) bekezdése alkalmazásával jogosult ideiglenes intézkedéseket hozni az ideiglenes intézkedés iránti kérelem tárgyában meghozandó határozat hatékonyságának védelme érdekében, amely kérelem célja, hogy biztosítsa az azon kereset tárgyában meghozandó döntésnek a hatékonyságát, amelyhez ez az ideiglenes intézkedés iránti kérelem járulékosan kapcsolódik.
48 A jelen ügyben az N. D. Mazepin által benyújtott kereset négy uniós jogi aktusra vonatkozik. Következésképpen a jelen eljárásban a Törvényszék elnöke csak olyan ideiglenes intézkedéseket fogadhat el, amelyek célja az e jogi aktusok esetleges megsemmisítéséről szóló határozat hatékonyságának biztosítása. Ezért a Törvényszék eljárási szabályzata 157. cikkének (2) bekezdése alapján meghozott intézkedések kizárólag arra irányulhatnak, hogy ezen ideiglenes intézkedések hatékonyságát biztosítsák.
49 Márpedig a Törvényszék elnöke által a megtámadott végzésben elfogadott intézkedések olyan jogi aktusokhoz kapcsolódnak, amelyek nem képezik az N. D. Mazepin által benyújtott kereset tárgyát, és amelyeket még el sem fogadtak. Ezáltal a Törvényszék elnöke túllépte a hatáskörét.
50 Ezt az elemzést támasztja alá az EUMSZ 278. cikknek és a Törvényszék eljárási szabályzata 156. cikke (1) bekezdésének a megfogalmazása is, amelyből kitűnik, hogy a Törvényszék elnöke csak a Törvényszékhez benyújtott keresetben megtámadott jogi aktus végrehajtását függesztheti fel.
51 Bár az EUMSZ 279. cikk és a Törvényszék eljárási szabályzata 156. cikkének (2) bekezdése kétségkívül lehetővé teszi ezen igazságszolgáltatási fórum számára, hogy más típusú ideiglenes intézkedéseket is elfogadjon, e rendelkezések ugyanakkor azt is előírják, hogy ezen intézkedések kapcsolódjanak az érintett felperes által az említett igazságszolgáltatási fórumhoz benyújtott keresethez, és a jelen ügyben nem ez a helyzet.
52 N. D. Mazepin elsődlegesen azt állítja, hogy a megtámadott végzéssel a Törvényszék elnöke nem egy jövőbeli aktus végrehajtásának felfüggesztését rendelte el, hanem egy – e végzés aláírásának időpontjában folyamatban lévő – közigazgatási eljárás felfüggesztését. Az EUMSZ 279. cikk alapján ilyen intézkedést lehet hozni annak érdekében, hogy biztosítsák, hogy a Tanács tiszteletben tartja az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott azon végzéseket, amelyeket a Törvényszék elnöke a jelen ügyben már elfogadott, amennyiben a Tanács nyilvánvalóan elmulasztaná az ez utóbbi végzésekből eredő kötelezettségek teljesítését.
53 N. D. Mazepin másodlagosan arra hivatkozik, hogy a Törvényszék elnöke által elfogadott intézkedések elengedhetetlenek ahhoz, hogy a hatékony bírói jogvédelem biztosított legyen a számára.
54 Harmadlagosan előadja, hogy a megtámadott végzés idő előtti jellegéből fakadó valamennyi hiba megszűnt, amennyiben annak kézbesítését követően kiigazította a megsemmisítés iránti keresetében foglalt kérelmeket.
Értékelés
55 Előzetesen hangsúlyozni kell, hogy bár a második jogalap a megtámadott végzés rendelkező részének 1–3. pontjára vonatkozik, e rendelkező rész 3. pontjának jogellenessége már a jelen végzés 43. pontjából is kitűnik. Következésképpen e jogalapot kizárólag az említett rendelkező rész 1. és 2. pontját érintő részében indokolt vizsgálni.
56 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 39. cikkének első bekezdése, amelyet ezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése értelmében a Törvényszék előtti eljárásra is alkalmazni kell, úgy rendelkezik, hogy az elnök határozhat – „az [említett] alapokmányban foglalt egyes szabályoktól a szükséges mértékig eltérő és az eljárási szabályzatban megállapított gyorsított eljárással” – az EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikkben előírt intézkedések elrendelésére irányuló kérelmekről.
57 Ennek keretében a Törvényszék eljárási szabályzata 157. cikkének (1) bekezdése felhatalmazza a Törvényszék elnökét, hogy a másik fél számára rövid határidőt állapítson meg írásbeli vagy szóbeli észrevételei előterjesztésére. E szabályzat 157. cikkének (2) bekezdése ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy a Törvényszék elnöke a másik fél észrevételeinek előterjesztését megelőzően is helyt adhat a fél által benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek.
58 E rendelkezésekből kifolyólag a Törvényszék elnöke ideiglenes intézkedésről határozó bíróként eljárva jogosult arra, hogy a felek észrevételeinek előzetes meghallgatása nélkül határozzon (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökhelyettesének 2020. december 8‑i Price kontra Tanács végzése, C‑298/20 P(R), EU:C:2020:1006, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
59 A Bíróságnak a Bíróság eljárási szabályzata 160. cikkének (7) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatából – amely rendelkezés megfelel a Törvényszék eljárási szabályzata 157. cikke (2) bekezdésének – kitűnik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elbíráló bíró akár a másik fél észrevételeinek benyújtását megelőzően is elfogadhat ilyen biztosítási intézkedéseket az ideiglenes intézkedés iránti eljárást befejező végzés kihirdetéséig, vagy – ha ez korábbi – az alapeljárás befejezéséig, amennyiben ezen intézkedések elrendelésére a megfelelő igazságszolgáltatás, különösen az ideiglenes intézkedések iránti eljárás hatékonyságának biztosítása érdekében kerül sor (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökhelyettesének 2023. július 27‑i VC kontra EU‑OSHA végzése, C‑456/23 P(R)‑R, EU:C:2023:612, 4. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
60 A Törvényszék eljárási szabályzata 157. cikkének (2) bekezdésében intézményesített eljárás tehát egy olyan kivételes eljárás, amelynek célja, hogy a lehető leggyorsabban el lehessen rendelni az ideiglenes intézkedéseket, annak biztosítása érdekében, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről – konktradiktórius eljárásban – történő határozathozatalhoz szükséges időmúlás következtében az e kérelmet benyújtó fél ne legyen megfosztva a megfelelő bírói jogvédelemtől.
61 Ettől függetlenül azonban ez a kivételes eljárás még az EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikket, valamint az Európai Unió Bírósága alapokmánya 39. cikkének első bekezdését végrehajtó különös szabály. Ebből következően meg kell állapítani, hogy – amint azt a Tanács állítja – az említett eljárás nem teszi lehetővé az ideiglenes intézkedésről határozó bíró számára olyan intézkedések meghozatalát, amelyek elfogadására az EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikk alapján nem jogosult.
62 Mivel a megtámadott végzés nem rögzíti, hogy a rendelkező részének 1. és 2. pontjában elrendelt intézkedések az EUMSZ 278. vagy az EUMSZ 279. cikken alapulnak‑e, meg kell vizsgálni, hogy ezek az intézkedések az említett cikkek valamelyikében az ideiglenes intézkedésről határozó bíróra ruházott hatáskörbe tartoznak‑e.
63 Először is, ami az EUMSZ 278. cikket illeti, az úgy rendelkezik, hogy a Bírósághoz benyújtott kereseteknek nincs halasztó hatályuk, a Bíróság azonban elrendelheti a megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését, ha a körülmények alapján azt szükségesnek tartja.
64 E cikket a Törvényszék eljárási szabályzata 156. cikkének (1) bekezdése hajtja végre, amely rögzíti, hogy intézmény által hozott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem, amelyet az EUMSZ 278. cikk alapján terjesztettek elő, csak akkor fogadható el, ha a kérelmező ezt a jogi aktust a Törvényszék előtt megtámadta.
65 A jelen ügyben a megtámadott végzés aláírásának időpontjában N. D. Mazepin már a Törvényszékhez fordult a 2022/1530 határozat és a 2023/572 határozat, valamint a 2022/1529 végrehajtási rendelet és a 2023/571 végrehajtási rendelet (a továbbiakban: vitatott jogi aktusok) tárgyában ezen igazságszolgáltatási fórumhoz benyújtott megsemmisítés iránti keresettel.
66 Ezzel összefüggésben meg kell állapítani, hogy e végzés rendelkező részének 1. és 2. pontja – megfogalmazása szerint – formálisan nem az N. D. Mazepin által a Törvényszék előtt megtámadott egy vagy több jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését rendeli el.
67 Nem tekinthető továbbá úgy sem, hogy e pontok lényegében e jogi aktusok egyes joghatásainak felfüggesztését rendelnék el.
68 Az „újbóli jegyzékbe vételi” eljárás ugyanis, amelynek felfüggesztését a megtámadott végzés rendelkező részének 1. pontja elrendeli, egyrészt a 2014/145 határozat, másrészt a 269/2014 rendelet módosítására irányul azáltal, hogy meghosszabbítja a 2014/145 határozat hatályát, és végrehajtja a 269/2014 rendelet 14. cikkének (4) bekezdésében foglalt kötelezettséget, amely szerint az e rendelet I. mellékletében foglalt jegyzéket rendszeresen felül kell vizsgálni.
69 Ennélfogva, mivel a vitatott jogi aktusok szintén csupán a 2014/145 határozat és a 269/2014 rendelet módosítására szorítkoznak, ugyanakkor nem kötelezik a Tanácsot egy jövőbeli újabb „újbóli jegyzékbe vételi” eljárás lefolytatására, az ezen 1. pontban említett eljárás nem tekinthető e jogi aktusok joghatásának vagy végrehajtási intézkedésének.
70 Ami a megtámadott végzés rendelkező részének 2. pontját illeti, az egy értesítés közzétételét rendeli el az Európai Unió Hivatalos Lapjában, amely közzétételről az említett jogi aktusok nem rendelkeznek, és azt nem is tiltják.
71 Ebből következik, hogy e rendelkező rész 1. és 2. pontja nem alapulhatott érvényesen az EUMSZ 278. cikken.
72 Másodszor, ami az EUMSZ 279. cikket illeti, az kimondja, hogy a Bíróság az elé terjesztett ügyekben bármely szükséges ideiglenes intézkedést elrendelhet.
73 E cikk széles mérlegelési mozgásteret biztosít az ideiglenes intézkedésről határozó bíró számára a meghozandó intézkedések tekintetében, amelyek konkrétan lehetnek megfelelő kötelezettségeket előíró intézkedések és az e bíró által elrendelt ideiglenes intézkedések hatékonyságának biztosítását szolgáló kiegészítő intézkedések (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökének 2008. április 24‑i Bizottság kontra Málta végzése, C‑76/08 R, EU:C:2008:252, 19. pont; 2017. november 20‑i Bizottság kontra Lengyelország végzés, C‑441/17 R, EU:C:2017:877, 96., 97. és 99. pont).
74 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanakkor kitűnik, hogy az ilyen ideiglenes intézkedéseknek közvetlen kapcsolatban kell állniuk a kereset tárgyával (lásd ebben az értelemben: 1976. október 19‑i Société pour l’Exportation des Sucres kontra Bizottság végzés, 88/76 R, EU:C:1976:140, 5. pont; 1980. december 16‑i Metallurgica Rumi kontra Bizottság végzés, 258/80 R, EU:C:1980:296, 21. pont), amely követelményre lényegében a Törvényszék eljárási szabályzata 156. cikkének (2) bekezdése is emlékeztet, amely előírja, hogy bármilyen, az EUMSZ 279. cikkben említett ideiglenes intézkedés iránti kérelem csak akkor fogadható el, ha azt a Törvényszék előtti ügyben részt vevő felperes vagy alperes nyújtotta be, és ha az az üggyel kapcsolatos.
75 Így az EUMSZ 279. cikk alapján elfogadott ideiglenes intézkedések nem terjeszkedhetnek túl a jogvita keresetben meghatározott keretein, mivel ezen intézkedések tárgya nem lehet más, mint a Törvényszék előtt folyamatban lévő eljárásban részt vevő egyik fél érdekeinek védelme annak érdekében, hogy az eljárást befejező ítélet – megfosztva a hatékony érvényesüléstől – ne váljon illuzórikussá (lásd ebben az értelemben: 1991. május 17‑i CIRFS és társai kontra Bizottság végzés, C‑313/90 R, EU:C:1991:220, 24. pont; a Bíróság elnökének 2008. április 24‑i Bizottság kontra Málta végzése, C‑76/08 R, EU:C:2008:252, 15. pont).
76 Következésképpen, mivel a megsemmisítést kimondó ítélet azzal a hatással jár, hogy a megsemmisített jogi aktust visszamenőleges hatállyal törli az uniós jogrendből (lásd ebben az értelemben: 1971. március 31‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, 22/70, EU:C:1971:32, 60. pont), az ideiglenes intézkedésről határozó bíró az EUMSZ 279. cikk alapján többek között elrendelheti, hogy valamely uniós intézmény ne fogadjon el olyan jogi aktust, amely valamilyen formában a megsemmisített jogi aktust hajtaná végre, vagy amelynek következtében a megsemmisített jogi aktus bizonyos joghatásai véglegessé válnának.
77 Ezzel szemben az ideiglenes intézkedésről határozó bíró a megsemmisítés iránti keresettel kapcsolatos jogvita kereteinek túllépése nélkül nem kötelezhet egy uniós intézményt a megtámadott jogi aktustól független eljárás felfüggesztésére annak elkerülése érdekében, hogy az ezen eljárás végén elfogadott jogi aktus az e keresetben állítottakkal azonos módon ugyanúgy jogellenes legyen.
78 Kétségtelen, hogy a Bíróság már megállapította, hogy egy olyan rendelet megsemmisítése esetén, amelynek időbeli hatálya egy pontosan meghatározott időtartamra korlátozódik, az azt kibocsátó intézmény köteles a megsemmisítést kimondó ítéletet követően meghozandó, az ítélet meghozatala utáni időszakra vonatkozó új jogszabályból kizárni minden olyan rendelkezést, amelynek tartalma azonos a jogellenesnek ítélt rendelkezésével (lásd ebben az értelemben: 1988. április 26‑i Asteris és társai kontra Bizottság ítélet, 97/86, 99/86, 193/86 és 215/86, EU:C:1988:199, 29. pont).
79 Mindazonáltal egyrészt, bár egy megsemmisítést kimondó ítélet erga omnes hatálya a rendelkező résznek és a rendelkező rész alátámasztásához szükséges indokolásnak is sajátja, ez nem jelenti azt, hogy ez az uniós bíróságok elé nem utalt, de feltételezhetően ugyanolyan hibában szenvedő aktus megsemmisítését eredményezné (lásd ebben az értelemben: 1999. szeptember 14‑i Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ítélet, C‑310/97 P, EU:C:1999:407, 54. pont). Másrészt, e bíróságok nem rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy a megsemmisítést kimondó ítélet keretében megjelöljék azokat az intézkedéseket, amelyeket az érintett intézménynek ezen ítélet végrehajtása érdekében meg kell hoznia (lásd ebben az értelemben: 1986. június 24‑i AKZO Chemie és AKZO Chemie UK kontra Bizottság ítélet, 53/85, EU:C:1986:256, 23. pont; 1993. május 25‑i Foyer culturel du Sart‑Tilman kontra Bizottság ítélet, C‑199/91, EU:C:1993:205, 17. pont).
80 Ebből az következik, hogy a megsemmisítést kimondó ítélet nem vezethet közvetlenül a megsemmisített jogi aktusnál későbbi aktus érvényességének vitatásához azon indok alapján, hogy e későbbi aktus ugyanazért jogellenes, mint a megsemmisített aktus.
81 E körülményekre tekintettel az ideiglenes intézkedésről határozó bíró azon végzése, amellyel valamely uniós intézményt az ilyen későbbi aktus elfogadásához vezető eljárás felfüggesztésére kötelez, nem az intézmény által elfogadott aktusok joghatásaival szemben biztosítana védelmet az érintett felperes számára, amint azt az elsődleges uniós jog előírja, hanem egy teljesen más jellegű megelőző védelmet nyújtana.
82 Egy ilyen védelem biztosítása érdekében az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről határozó bíró arra lenne köteles, hogy olyan kérdéseket értékeljen, amelyekről az érintett intézménynek még nem volt alkalma határozni, ami így azt eredményezné, hogy előrehoznák az érdemi vitákat, és összemosnák a közigazgatási és a bírósági eljárás különböző szakaszait (lásd analógia útján: 1981. november 11‑i IBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 20. pont), jóllehet e bíró nem léphet ezen intézmény helyébe (lásd ebben az értelemben: 1969. október 5‑i Németország kontra Bizottság végzés, 50/69 R, EU:C:1969:42, 451. pont).
83 Ezenkívül az, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak nincs hatásköre arra, hogy egy uniós intézményt egy megtámadott jogi aktustól független eljárás felfüggesztésére kötelezzen annak elkerülése érdekében, hogy az ezen eljárás végén elfogadott jogi aktus a megsemmisítés iránti keresetben állítottakkal azonos módon ugyanúgy jogellenes legyen, N. D. Mazepin állításával ellentétben nem fosztja meg őt az elsődleges uniós jog által neki biztosított bírói jogvédelemtől, amennyiben ez utóbbi jogi aktus tárgyában megsemmisítés iránti keresetet lehet benyújtani, valamint ahhoz kapcsolódóan ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is elő lehet terjeszteni, adott esetben a Törvényszék eljárási szabályzata 156. cikkének (2) bekezdése szerinti ideiglenes intézkedések elrendelése érdekében is.
84 A jelen ügyben, amint az a jelen végzés 65. pontjából kitűnik, a megtámadott végzés aláírásának időpontjában N. D. Mazepin már a Törvényszékhez fordult a vitatott jogi aktusok tárgyában ezen igazságszolgáltatási fórumhoz benyújtott megsemmisítés iránti keresettel.
85 Márpedig egyrészt a jelen végzés 68. és 69. pontjában megjelölt okokból a jelen ügyben szóban forgó „újbóli jegyzékbe vételi” eljárás keretében a Tanács által elfogadható jogi aktusokat úgy kell tekinteni, hogy azok a vitatott jogi aktusoktól független eljárás eredményeként születnek, és ezen belül különösen nem ez utóbbi jogi aktusokat hajtják végre.
86 Másrészt, az ezen eljárás keretében a Tanács által elfogadható jogi aktusok rendeltetése ezen intézmény gyakorlatára tekintettel az, hogy a vitatott jogi aktusok által szabályozott időszakot követő időszakra legyenek alkalmazandók, ily módon nem alkalmasak arra, hogy a vitatott jogi aktusok joghatásait véglegessé tegyék.
87 Ebből következik, hogy a megtámadott végzés rendelkező részének 1. pontjában elrendelt intézkedés nem áll közvetlen kapcsolatban az N. D. Mazepin által a Törvényszékhez benyújtott megsemmisítés iránti kereset tárgyával. Ilyen kapcsolat hiányában ez az intézkedés nem tekinthető a Törvényszék elnöke által a jelen ügyben hozott, a jelen végzés 12. és 14. pontjában említett korábbi végzésekben már elrendelt ideiglenes intézkedések hatékonyságának biztosítására irányuló járulékos intézkedésnek, mivel ezekben a végzésekben a Törvényszék elnöke az e megsemmisítés iránti keresettel érintett aktusok végrehajtásának részleges felfüggesztését rendelte el. Következésképpen az ezen 1. pontban elrendelt intézkedést nem lehetett érvényesen elfogadni az EUMSZ 279. cikk alapján.
88 Ugyanez vonatkozik a megtámadott végzés rendelkező részének 2. pontjában elrendelt intézkedésre is, mivel az csupán az e végzés rendelkező részének 1. pontjában elrendelt intézkedés nyilvánosságának biztosítására szorítkozik.
89 Mindenesetre a fenti megfontolásokat nem befolyásolja az a körülmény, hogy N. D. Mazepin a megtámadott végzés aláírásának időpontját követően a kereseti kérelmeit kiigazító beadványt nyújtott be a Törvényszékhez, mivel e beadvány a Tanács által elfogadott újabb jogi aktusok megsemmisítésére irányul, amely jogi aktusokat nem érintik közvetlenül az e végzés rendelkező részében foglalt intézkedések.
90 Ebből következik, hogy a második jogalapnak helyt kell adni, és anélkül, hogy az első, a harmadik és a negyedik jogalapról határozni kellene, a megtámadott végzést teljes egészében hatályon kívül kell helyezni, amennyiben e végzés rendelkező részének 4. pontja nem választható el annak 1–3. pontjától.
A Törvényszékhez benyújtott, ideiglenes intézkedés iránti kérelemről
91 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése értelmében, ha a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi, ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez. E rendelkezés az ezen alapokmány 57. cikkének második bekezdése alapján benyújtott fellebbezésekre is alkalmazandó (a Bíróság elnökhelyettesének 2022. május 24‑i Puigdemont i Casamajó és társai kontra Parlament és Spanyolország végzése, C‑629/21 P(R), EU:C:2022:413, 172. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
92 A jelen ügyben a Törvényszék elnöke azelőtt hozott határozatot, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 157. cikke (1) bekezdésének megfelelően az eljárásban részt vevő többi fél előterjeszthette volna észrevételeit.
93 E körülmények között nyilvánvaló, hogy a per állása nem engedi meg az ügy érdemben való eldöntését, ezért azt vissza kell utalni a Törvényszék elé.
A költségekről
94 Mivel az ügyet a Bíróság visszautalta a Törvényszék elé, a költségekről jelenleg nem kell határozni.
A fenti indokok alapján a Bíróság elnökhelyettese a következőképpen határozott:
1) A Bíróság elnökhelyettese az Európai Unió Törvényszéke elnökének 2023. szeptember 7‑i Mazepin kontra Tanács végzését (T‑743/22 RIII) hatályon kívül helyezi.
2) A Bíróság elnökhelyettese az ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé.
3) A Bíróság elnökhelyettese a költségekről jelenleg nem határoz.
Aláírások