T‑84/07. sz. ügy
EuroChem Mineral and Chemical Company OAO (EuroChem MCC)
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Dömping – Oroszországból származó karbamid‑ és ammónium‑nitrát‑oldatok behozatala – Hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelem – Időközi felülvizsgálat iránti kérelem – Elfogadhatóság – Rendes érték – Exportár – A 384/96/EK tanácsi rendelet 1. és 2. cikke, valamint 11. cikkének (1)–(3) bekezdése (jelenleg az 1225/2009/EK tanácsi rendelet 1. és 2. cikke, valamint 11. cikkének (1)–(3) bekezdése)”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (nyolcadik tanács), 2013. február 7.
1. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Az intézmények mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
2. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – A számtanilag képzett érték alkalmazása – A termelési költségek figyelembevétele – A nyilvántartott adatokon alapuló költségszámítás – Piaci torzulás által érintett költségek – Kiigazítás – Megengedhetőség – Szempontok
(384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, (3) és (5) bekezdés, valamint 1225/2009 tanácsi rendelet, 2. cikk, (3) és (5) bekezdés)
3. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A GATT 1994. évi dömpingellenes megállapodásában foglalt, dömpingellenes különbözet kiszámítására vonatkozó szabályok – Az uniós jogba a dömpingellenes alaprendelet révén való átültetés – Az említett rendelet 2. cikke (5) bekezdésének az említett dömpingellenes megállapodással összhangban való értelmezése
(az Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás, „1994. évi dömpingellenes megállapodás”, 2.2.1.1. cikk; 384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, (5) bekezdés, és 1225/2009 tanácsi rendelet, 2. cikk, (5) bekezdés)
4. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – A rendes érték meghatározásáról szóló határozat – Indokolás – A közigazgatási eljárás során az érintett vállalkozásokkal közölt információk figyelembevétele
(EUMSZ 296. cikk; 384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, és 1225/2009 tanácsi rendelet, 2. cikk)
5. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték és az exportár közötti aszimmetria, amely befolyásolja ezek összehasonlíthatóságát – Kiigazítások – Az eladások után kifizetett jutalékok figyelembevétele
(384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, (10) bekezdés, i) pont, és 1225/2009 tanácsi rendelet, 2. cikk, (10) bekezdés, i) pont)
1. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 31., 32. pont)
2. A 384/96 dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének első mondata (jelenleg az 1225/2009 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének első albekezdése) a képzett rendes érték tekintetében olyan számítási módszert ír elő, amely akkor alkalmazandó, ha a rendes kereskedelmi forgalomban hasonló terméket nem értékesítenek, vagy az nem kielégítő mértékben kerül értékesítésre, vagy ha az adott piaci helyzet miatt ilyen eladások nem teszik lehetővé a megfelelő összehasonlítást. Az említett rendelet 2. cikke (5) bekezdésének első mondata (jelenleg az 1225/2009 rendelet 2. cikke (5) bekezdésének első albekezdése) szerint a képzett rendes érték kiszámítása rendszerint az előállítási költségek alapján történik. Ilyen esetben a költségeket rendszerint a vizsgált fél által nyilvántartott adatok alapján számítják ki. Ugyanezen rendelkezés szerint azonban az érintett fél nyilvántartásait nem veszik alapul a rendes érték kiszámításához, ha e nyilvántartások nem tükrözik megfelelően a vizsgált termék előállításával kapcsolatos költségeket.
Erről van szó abban az esetben, ha az érintett termék előállítási költségét a belső piac torzulása befolyásolja, mint amikor a termék ára szabályozott az exportáló országban, és így azt nem a piaci viszonyok határozzák meg. Ebben az esetben a nyilvántartásokból kitűnő költségeket nem lehet megfelelőnek tekinteni, ezért e költségeket az intézmények kiigazíthatják olyan piacok más információforrásaira támaszkodva, amelyeket reprezentatívabbnak tekintenek. Ugyanis az említett rendelet 2. cikkének (5) bekezdése lehetővé teszi az intézmények számára, hogy bizonyos feltételek mellett az exportáló vagy származási ország piacától eltérő piacokról származó információkat vegyenek figyelembe.
(vö. 45., 51., 53., 58., 60–62. pont)
3. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) megállapodásai – tekintettel jellegükre és rendszerükre – főszabály szerint nem tartoznak azon normák közé, amelyek alapján az uniós bíróság az EK 230. cikk első bekezdése értelmében felülvizsgálja az uniós intézmények jogi aktusainak jogszerűségét. Mindazonáltal abban az esetben, ha az Unió a WTO keretében vállalt valamely különös kötelezettséget szándékozott teljesíteni, vagy – mint a jelen esetben – ha az uniós jogi aktus kifejezetten utal a WTO‑megállapodások meghatározott rendelkezéseire, az uniós bíróság vizsgálhatja a szóban forgó uniós jogi aktusnak a WTO‑szabályok alapján fennálló jogszerűségét.
E tekintetben a 384/96 dömpingellenes alaprendelet (5) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e rendeletnek többek között az a célja, hogy a lehető legteljesebb mértékben átültesse az uniós jogba az 1994. évi dömpingellenes megállapodásban szereplő új részletszabályokat, amelyek közé különösen a dömpingkülönbözet kiszámítására vonatkozó normák is tartoznak. Ennélfogva az Unió e rendelet 2. cikke (5) bekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelet 2. cikke (5) bekezdése) révén kívánta teljesíteni az 1994. évi dömpingellenes megállapodás 2. cikkének 2.1.1. pontjából eredő kötelezettségeit. Ebből következően a dömpingellenes alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdését lehetőség szerint az említett megállapodás 2. cikkének 2.1.1. pontjára tekintettel kell értelmezni.
Másfelől úgy tűnik, hogy az 1994. évi dömpingellenes megállapodás 2. cikke 2.1.1. pontjának szövege érdemben nem tér el a dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése első albekezdése első mondatának (jelenleg az 1225/2009 rendelet 2. cikke (5) bekezdése első albekezdésének) szövegétől, amely arra irányul, hogy az adatokat az exportáló ország általánosan elfogadott számviteli elveinek megfelelően tartják nyilván, és elfogadható módon figyelembe veszik az érintett termék gyártásának, illetve értékesítésének költségeit.
Ellenben az említett rendelet 2. cikke (5) bekezdése első albekezdésének második mondatában (jelenleg az 1225/2009 rendelet 2. cikke (5) bekezdésének második albekezdésében) foglalt rendelkezés nem szerepel az 1994. évi dömpingellenes megállapodásban, így az nem értelmezhető az említett egyezmény alapján.
(vö. 74–78., 81., 82. pont)
4. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 112. pont)
5. Mind a levélből, mind a 384/96 dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének (jelenleg az 1225/2009 rendelet 2. cikke (10) bekezdésének) szerkezetéből kitűnik, hogy az exportár vagy a rendes érték kiigazítása kizárólag az árakat, és így az azok összehasonlíthatóságát érintő tényezőkre vonatkozó különbségek figyelembevétele érdekében végezhető el. Más szóval a kiigazítás célja a rendes érték és az exportár közötti szimmetria helyreállítása.
Így különösen az eladások után kifizetett jutalékok figyelembevétele kapcsán, amelyet a dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja (jelenleg az 1225/2009 rendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja) ír elő, e rendelkezés kimondja, hogy e jutalékok magukban foglalják azt az árrést is, amelyet az adott termék vagy a hasonló termék kereskedője akkor kap, ha hasonló feladatokat lát el, mint a jutalék alapján dolgozó ügynök. Következésképpen a dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja nemcsak az érintett eladások után kifizetett jutalékok eltéréseinek címén tesz lehetővé kiigazítást, hanem a terméket értékesítő gazdasági szereplőknek juttatott árrés címén is, amennyiben ezek feladatai a jutalék alapján dolgozó ügynök feladataihoz hasonlók.
(vö. 124., 125., 127. pont)