T‑444/11. sz. ügy
Gold East Paper (Jiangsu) Co. Ltd
és
Gold Huasheng Paper (Suzhou Industrial Park) Co. Ltd
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Szubvenciók – Kínából származó bevont finompapír behozatala – Módszer – Az előny kiszámítása – Nyilvánvaló mérlegelési hiba – Egyedi jelleg – Értékcsökkenési időszak – Kedvezményes adóztatás – Kiegyenlítő intézkedések – Kár – A haszonkulcs meghatározása – Az érintett termék meghatározása – Közösségi gazdasági ágazat – Okozati összefüggés”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (harmadik tanács), 2014. szeptember 11.
1. Közös kereskedelempolitika – A harmadik államok szubvenciós gyakorlata elleni védekezés – Kiegyenlíthető szubvenció – Számítási módszer
(597/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) és (2) bekezdés)
2. Közös kereskedelempolitika – A harmadik államok szubvenciós gyakorlata elleni védekezés – Kár – Az intézmények mérlegelési jogköre – Korlát – A kárértékelés egyik kritériumát érintő nyilvánvaló hiba – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(597/2009 tanácsi rendelet)
3. Közös kereskedelempolitika – A harmadik államok szubvenciós gyakorlata elleni védekezés – Kiegyenlíthető szubvenció – A címzettnek nyújtott előny kiszámítása – Valamely Unión kívüli ország viszonyítási alap céljából történő kiválasztása – Az intézmények mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem
(597/2009 tanácsi rendelet, 6. cikk, d) pont, ii) alpont)
4. Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A felhozott jogalapok rövid ismertetése – Hiány – Elfogadhatatlanság – Más, akár a keresetlevélhez mellékelt iratokra való általános hivatkozás – Elfogadhatatlanság
(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk, első bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)
5. Közös kereskedelempolitika – A harmadik államok szubvenciós gyakorlata elleni védekezés – Kiegyenlíthető szubvenció – Kiszámítás – Az eszközök rendes értékcsökkenési időszakának kiszámítása – Az érintett exportőrök által közölt időszakok figyelembevételére vonatkozó kötelezettség – Hiány – Az intézmények mérlegelési jogköre – Korlátok
(597/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (3) bekezdés)
6. Közös kereskedelempolitika – A harmadik államok szubvenciós gyakorlata elleni védekezés – Kiegyenlíthető szubvenció – Harmadik állambeli, kormányzati szervek irányítása alatt álló bankok által nyújtott hitelek – Kormányzati szervek által nyújtott előny fennállása
(597/2009 tanácsi rendelet, 6. cikk, b) pont, és 28. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés)
7. Közös kereskedelempolitika – A harmadik országok dömping‑, illetve szubvenciós gyakorlata elleni védekezés – A dömpingellenes és szubvencióellenes intézkedések társítása – Megengedhetőség – Korlátok
(597/2009 tanácsi rendelet, 14. cikk, (2) bekezdés, és 15. cikk, (1) bekezdés, és 1225/2009 tanácsi rendelet, 9. cikk, (4) bekezdés)
8. Közös kereskedelempolitika – A harmadik államok szubvenciós gyakorlata elleni védekezés – Végleges kiegyenlítő vám kivetése – A haszonkulcs kiszámítása – Az intézmények mérlegelési jogköre – Terjedelem
(597/2009 tanácsi rendelet, 2. cikk, d) pont, és 15. cikk, (1) bekezdés)
9. Közös kereskedelempolitika – A harmadik államok szubvenciós gyakorlata elleni védekezés – A vizsgálat lefolytatása – Az érintett termék meghatározása – Figyelembe vehető tényezők
(597/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, 9. cikk, (1) bekezdés, és 10. cikk, (6) bekezdés)
10. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Szubvencióellenes vámokat megállapító rendelet
(EUMSZ 296. cikk)
11. Közös kereskedelempolitika – A harmadik államok szubvenciós gyakorlata elleni védekezés – Kár – Az okozati összefüggés megállapítása – Az intézmények kötelezettségei – A támogatáson kívüli tényezők figyelembevétele – Mérlegelési jogkör – Bizonyítási teher
(597/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) és (6) bekezdés)
1. A harmadik országok részéről folytatott szubvenciós gyakorlat elleni eljárás keretében, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező szubvencionált behozatallal szembeni védelemről szóló 597/2009 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint, amennyiben a szubvenció megítélése nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szerint kerül meghatározásra, a kiegyenlíthető szubvenció összegének meghatározásában a teljes szubvenció összegét a vizsgált szubvencionálási időszak vonatkozásában az adott esetnek megfelelő módon a termelési, értékesítési vagy szállítási szinteken részarányosan osztják el. E tekintetben az Unió valamely intézménye jogosult arra, hogy a szubvenció összegének számítása során az érintett vállalkozások összes értékesítését magában foglaló forgalmat használja nevezőként, ideértve az exportcélú forgalom kiigazításait is, annak biztosítása érdekében, hogy a forgalom az érintett termék értékesítéseinek teljes értékét tükrözze.
(vö. 43., 47–55. pont)
2. A kereskedelempolitikai védintézkedések területén az uniós intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan. Az uniós bíróság e felülvizsgálat keretében ellenőrzi, hogy az eljárási szabályokat tiszteletben tartották‑e, a vitatott választást megalapozó tények a valóságnak megfelelnek‑e, valamint nem történt‑e nyilvánvaló hiba e tények mérlegelésében, illetve nem történt‑e hatáskörrel való visszaélés.
A felperes feladata, hogy olyan bizonyítékot szolgáltassanak, amely lehetővé teszi az uniós bíróság számára annak megállapítását, hogy valamely uniós intézmény nyilvánvaló mérlegelési hibát követett‑e el, ideértve a kár értékelését is. Így különösen annak alátámasztásához, hogy valamely uniós intézmény olyan nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amely a jogi aktus megsemmisítését indokolhatja, a felperesnek elegendő bizonyítékkal kell szolgálnia ahhoz, hogy a tényekre vonatkozó, a megtámadott rendeletben lefolytatott mérlegelés hihetőségét megkérdőjelezzék.
Egyébként a szubvencióellenes ügyekben a Tanács és a Bizottság rá van utalva a felek önkéntes együttműködésére, hogy számukra az előírt határidőn belül benyújtsák a szükséges információkat. Így az a körülmény, hogy valamely uniós gyártó nem válaszolt a Bizottság információkérésére, nem minősülhet az uniós gazdasági ágazatot ért kár értékelésére vonatkozó objektív bizonyítékokon alapuló konkrét vizsgálat keretében elkövetett mulasztásnak.
E feltételek mellett az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező szubvencionált behozatallal szembeni védelemről szóló 597/2009 rendeletből eredő egyik kötelezettség sem foglalja magában, hogy az uniós intézményeknek a kritériumokat makrogazdasági és mikrogazdasági kategóriába kellene besorolniuk, vagy hogy a gyártókon belül ne képezhetnének alcsoportokat, amennyiben a Bizottság olyan bizonyítékokon alapuló objektív vizsgálatot folytat, amelyek maguk is objektívek.
(vö. 62., 71., 73., 225–228., 236., 243., 265., 269., 275., 291., 293., 363., 364. pont)
3. A harmadik országok részéről folytatott szubvenciós gyakorlat elleni eljárás keretében az uniós intézmény köteles lehet arra, hogy az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező szubvencionált behozatallal szembeni védelemről szóló 597/2009 rendelet 6. cikke d) pontjának ii) alpontja értelmében a címzettnek nyújtott előny kiszámításhoz külső viszonyítási alapot használjon. A viszonyítási alapként szolgáló ország kiválasztása azon mérlegelési jogkör kereteibe illeszkedik, amely az intézményeket az összetett gazdasági helyzetek elemzése során megilleti.
A viszonyítási alapként szolgáló ország kiválasztásának bírósági felülvizsgálata során az uniós bíróságnak azt kell megvizsgálni, hogy az uniós intézmények nem mulasztották‑e el a kiválasztott ország megfelelő jellegének a megállapítása céljából figyelembe venni az alapvető tényezőket, és hogy az iratokban szereplő információkat a megkövetelt gondossággal vizsgálták‑e meg. Nem lehet velük szemben kifogásolni azt, hogy nem a szóban forgó szubvenciók biztosításának időpontjában a viszonyítási alapként szolgáló országban uralkodó piaci viszonyokat, hanem ehelyett a vizsgálat időpontjában fennálló aktuális viszonyokat vették figyelembe.
(vö. 68., 72., 74., 87., 90. pont)
4. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 93., 103. pont)
5. A harmadik országok részéről folytatott szubvenciós gyakorlat elleni eljárás keretében különösen az érintett gazdasági ágazatban az eszközök rendes értékcsökkenési időszakának értékelése során az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező szubvencionált behozatallal szembeni védelemről szóló 597/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése szerint az uniós intézmények figyelembe vehetik az uniós gazdasági ágazat, valamint az együttműködő gyártó‑exportőrök által közölt időszakokat, de nem vehetik figyelembe az érintett exportőrök által közölt időszakokat.
E tekintetben az intézményi döntéshozatali gyakorlat nem biztosít jogi keretet a rendes értékcsökkenési időszak meghatározásához, mivel a Bizottság kereskedelempolitikai védintézkedések területén széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amelynek gyakorlása során nem kötik őt az általa korábban végzett mérlegelések, de köteles tiszteletben tartani az általános jogelveket, köztük az egyenlő bánásmód elvét.
(vö. 150., 152., 153., 156., 160., 161., 166–169. pont)
6. A harmadik országok részéről folytatott szubvenciós gyakorlat elleni eljárás keretében egy kormányzati szervek által nyújtott hitelhez kapcsolódó előny kiszámítása során az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező szubvencionált behozatallal szembeni védelemről szóló 597/2009 rendelet 6. cikkének b) pontja szerint az uniós intézmények jogosan állapítják meg a harmadik állambeli bankok által nyújtott hitelek révén fennálló előnyt, amennyiben az említett bankok a kormányzati szervek irányítása alatt állnak és közhatalmi jogosítványokat gyakorolnak, továbbá a harmadik állam a kamatlábak ingadozását különleges szabályokkal tartja keretek között.
(vö. 187., 188. pont)
7. Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező szubvencionált behozatallal szembeni védelemről szóló 597/2009 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése nem kötelezi az uniós intézményeket a dömpingellenes és szubvencióellenes intézkedések közötti választásra, és nem tartalmaz semmilyen szabályt azon módszerekkel kapcsolatban, amelyek alapján az intézkedések e két típusa megfelelően társítható. Ugyanakkor az intézkedések az említett 597/2009 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése, illetve az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 1225/2009 rendelet 9. cikkének (4) bekezdése értelmében nem haladhatják meg a megállapított dömping vagy szubvenciók teljes összegét, illetve a kárkülönbözetet. Továbbá a Bizottság nem köteles a vizsgálat megszüntetését javasolni a Tanácsnak azzal az indokkal, hogy a kiegyenlítő vámok kivetése közömbös, mivel a kárkülönbözet változatlan maradna.
Abban az esetben, ha a teljes szubvenciókülönbözet a 43,5 %‑os teljes dömpingkülönbözet mellett 12 %, a 12 %‑os végleges kiegyenlítő vám és a 8 %‑os dömpingellenes vám felső határa pedig a közös kárkülönbözet szintjéhez, vagyis a 20 %‑hoz igazodik, az alkalmazott intézkedések nem haladják meg a szubvenciók, a dömping vagy a vizsgálatok eredményeként megállapított kár mértékét. Hasonlóképpen, amennyiben a dömpingkülönbözet és a szubvenciókülönbözet közötti 31,5 %‑os eltérés magasabb a 8 %‑os dömpingellenes vám összegénél, a kiegyenlítő vámok és a dömpingellenes vámok közötti átfedés kérdése fel sem merül.
(vö. 217–219. pont)
8. A harmadik országok részéről folytatott szubvenciós gyakorlat elleni eljárás keretében azt a haszonkulcsot, amelyet az uniós gazdasági ágazatot ért kár megszüntetésére alkalmas elérendő ár számításához figyelembe kell vennie, arra a haszonkulcsra kell korlátozni, amelyre az uniós gazdasági ágazat rendes versenyfeltételek mellett, szubvencionált behozatal hiányában ésszerűen számíthatna. Nem egyeztethető össze az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező szubvencionált behozatallal szembeni védelemről szóló 597/2009 rendelet 2. cikkének d) pontjával és 15. cikkének (1) bekezdésével, ha az uniós gazdasági ágazatnak olyan haszonkulcsot biztosítanak, amelyet szubvenciók hiányában sem tudott volna elérni.
Egyébként az uniós intézmények az e rendelet keretében rájuk ruházott mérlegelési jogkör gyakorlásakor nem kötelesek részletesen és előre kifejteni azokat a feltételeket, amelyeket adott esetben alkalmazni kívánnak, még abban az esetben sem, ha az intézmények új elvi lehetőségeket fogalmaznak meg.
(vö. 287., 296. pont)
9. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 329. pont)
10. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 342–344. pont)
11. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 362–364. pont)