T‑306/11. sz. ügy
Schwenk Zement KG
kontra
Európai Bizottság
„Verseny – Közigazgatási eljárás – Információkérő határozat – A kért információk szükségessége – Indokolási kötelezettség – Arányosság”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (hetedik tanács), 2014. március 14.
1. Verseny – Közigazgatási eljárás – Tájékoztatáskérés – A kérelem jogalapjainak és céljának feltüntetése – Terjedelem – Az indokolási kötelezettség megsértése – Hiány
(EUMSZ 101. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 18. cikk, (3) bekezdés)
2. Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Az érintett vállalkozásnak csupán a kifogásközlés megküldése után fennálló azon lehetősége, hogy teljes mértékben éljen az említett joggal
(EUMSZ 101. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet)
3. Verseny – Közigazgatási eljárás – Tájékoztatáskérés – A kérelem jogalapjainak és céljának feltüntetése – A kért tájékoztatás és a vizsgált jogsértés közötti szükségszerű kapcsolat követelménye – A Bizottság mérlegelési mozgástere – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem
(EUMSZ 101. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 18. cikk, (3) bekezdés)
4. Verseny – Közigazgatási eljárás – Tájékoztatáskérés – Módozatok – Az egyszerű tájékoztatáskérés és a határozat közötti választás – Az arányosság elvének tiszteletben tartása – Bírósági felülvizsgálat
(EUMSZ 101. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 18. cikk, (1)–(3) bekezdés)
5. Verseny – Közigazgatási eljárás – Tájékoztatáskérés – Védelemhez való jog – A közhatalom önkényes vagy aránytalan beavatkozásával szembeni védelmet előíró általános uniós jogi elv tiszteletben tartása – Terjedelem
(EUMSZ 101. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 18. cikk, (3) bekezdés)
6. Verseny – Közigazgatási eljárás – Tájékoztatáskérés – A Bizottság hatásköre – Korlát – Az arányosság elvének tiszteletben tartása – A vállalkozás számára előírt válaszadási határidő – Az arányos jelleg értékelése
(1/2003 tanácsi rendelet, 18. cikk, (3) bekezdés)
7. Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése szerinti információkérő határozat – Az eljáráshoz fűződő érdek – A megtámadott határozatban foglaltak teljesítésének ténye – Hatás hiánya
(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 18. cikk, (3) bekezdés)
1. Az információkérő határozat indokolásának lényeges elemeit maga az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése határozza meg. E rendelkezés előírja, hogy a Bizottság közli a kérelem jogalapját és célját, meghatározza, milyen információra van szükség, és meghatározza azt a határidőt, amelyen belül az információt be kell nyújtani. Az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése ezenkívül kifejti, hogy a Bizottság utal a 23. cikkben előírt szankciókra is, utal a 24. cikkben előírt szankciókra vagy kiszabja azokat, és utal továbbá arra a jogra, hogy határozata a Bírósággal felülvizsgáltatható. E tekintetben a Bizottság nem köteles a feltételezett jogsértésekről birtokában lévő valamennyi információt közölni az ilyen határozat címzettjével, és nem köteles e jogsértések pontos jogi minősítésére, ugyanakkor világosan meg kell jelölnie az általa vizsgálni kívánt feltételezéseket.
Így, noha valamely, igen általánosan megfogalmazott határozat indokolása, amely pontosításra szorult volna, e tekintetben kifogásolható, mindazonáltal úgy lehet tekinteni, hogy a feltételezett jogsértésekre való hivatkozás – az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése szerinti eljárást megindító határozattal együtt értelmezve – megfelel az egyértelműség azon minimális fokának, amely arra enged következtetni, hogy az említett rendelet 18. cikkének (3) bekezdésében foglalt előírásokat tiszteletben tartották.
(vö. 21., 24., 31., 37. pont)
2. Az 1/2003 rendelet szerinti közigazgatási eljárás keretében az érintett vállalkozás csak a kifogásközlés megküldése után élhet teljes mértékben a védelemhez való jogával. Az ugyanis, ha e jogokat a kifogásközlés megküldését megelőző szakaszra is kiterjesztenék, veszélyeztethetné a Bizottság vizsgálatának sikerességét, mivel az érintett vállalkozás már az előzetes vizsgálati szakaszban azonosíthatná, mely információk vannak a Bizottság birtokában, és ennélfogva mely információk tarthatók még előtte titokban.
Ugyanakkor a Bizottság által az előzetes vizsgálati szakaszban lefolytatott bizonyításfelvétel, különösen a vizsgálati intézkedések és az információkérések, jellegüknél fogva jogsértést rónak fel, és jelentős következményekkel járhatnak a gyanúsított vállalkozások helyzetére. Következésképpen el kell kerülni azt, hogy a védelemhez való jog orvosolhatatlanul sérülhessen a közigazgatási eljárás ezen szakaszában, mivel a bizonyításfelvétel keretében tett intézkedések meghatározók lehetnek a vállalkozások felelősségét megalapozó magatartások jogellenes jellegét alátámasztó bizonyítékok megállapítása tekintetében.
A Bizottság azonban nem kötelezhető arra, hogy az előzetes vizsgálati szakaszban az általa megvizsgálni kívánt feltételezett jogsértéseken kívül a valószínűsítő körülményeket, vagyis az EUMSZ 101. cikk megsértésének feltételezéséhez vezető tényezőket is megjelölje. Ez a kötelezettség ugyanis veszélyeztetné a vizsgálat sikerességének és az érintett vállalkozás védelemhez való jogának megőrzése között az ítélkezési gyakorlat által megteremtett egyensúlyt.
(vö. 27., 28., 32. pont)
3. A Bizottságra rótt azon kötelezettség, hogy az információkérés jogi alapját és célját meg kell jelölnie, alapvető követelmény azért, hogy az érintett vállalkozásoktól kért információk indokoltsága kitűnjön, valamint azért, hogy e vállalkozások megérthessék, hogy a védelemhez való joguk megtartása mellett milyen mértékű együttműködésre kötelesek. Ebből következik, hogy a Bizottság csak olyan információk közlését kérheti, amelyek lehetővé tehetik számára a vizsgálat lefolytatását indokoló és az információkérésben megjelölt feltételezett jogsértések vizsgálatát.
Széles vizsgálati és ellenőrzési hatáskörére tekintettel, a Bizottság feladata az érintett vállalkozásoktól kért információk szükségességének mérlegelése. Ami a Törvényszéknek a Bizottság e mérlegelésére vonatkozó felülvizsgálatát illeti, a „szükséges információk” fogalmát azon célok függvényében kell értelmezni, amelyek érdekében a Bizottságra a szóban forgó vizsgálati hatáskört ruházták. Így az információkérés és a feltételezett jogsértés közötti összefüggés követelménye teljesül, ha az eljárás e szakaszában az említett kérelem jogszerűen a feltételezett jogsértéssel kapcsolatban állónak tekinthető abban az értelemben, hogy a Bizottság ésszerűen feltételezheti, hogy a dokumentum az állítólagos jogsértés fennállásának meghatározásában segíti majd.
(vö. 29., 59., 60. pont)
4. Az uniós jog általános elvei közé tartozó arányosság elve megköveteli, hogy az intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogos célok elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, azaz több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, és az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérendő célokhoz képest.
A Bizottság az 1/2003 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében egyszerű kérelem vagy határozat formájában kérhet információt anélkül, hogy e rendelkezés a határozat elfogadását előzetes egyszerű kérelemtől tenné függővé. A Bizottságnak az 1/2003 rendelet 18. cikkének (2) bekezdése értelmében vett egyszerű információkérés és az ugyanezen rendelet 18. cikkének (3) bekezdése értelmében vett információkérő határozat közötti választására kiterjed az uniós bíróságnak az arányosság elve alapján végzett felülvizsgálata. Egy ilyen vizsgálatnak az adott ügy sajátosságainak megfelelő vizsgálat követelményeitől kell függenie.
(vö. 47–50. pont)
5. A közhatalom bármely természetes vagy jogi személy magántevékenységi körébe való önkényes vagy aránytalan beavatkozása elleni védelem követelménye az uniós jog általános elvét képezi. Ezen általános elv tiszteletben tartásához valamely információkérő határozatnak azon meghatározott ténybeli és jogi helyzet valóságának és jelentőségének bizonyításához szükséges dokumentumok begyűjtésére kell irányulnia, amelyekre nézve a Bizottság már rendelkezik információval.
Ugyanakkor az információkérő határozat esetlegesen önkényes jellegét nem lehet az információkérés terjedelme alapján megállapítani, hiszen a Bizottság jogszerűen folytathat széleskörű vizsgálatot, amennyiben kellően komoly valószínűsítő körülmények állnak rendelkezésére a vállalkozásnak a vizsgálni kívánt különböző feltételezett jogsértésekben való részvételével kapcsolatban.
(vö. 64–66. pont)
6. A Bizottság által a valamely vállalkozáshoz címzett információkéréseknek tiszteletben kell tartaniuk az arányosság elvét, és a vállalkozást terhelő információszolgáltatási kötelezettség nem jelenthet számára aránytalan terhet a vizsgálat érdekében szükségeshez képest.
A kérdések Bizottság által meghatározott határidőn belüli megválaszolásának kötelezettségével járó teher esetlegesen aránytalan jellegének mérlegeléséhez figyelembe kell venni azt, hogy az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése szerinti információkérő határozat címzett vállalkozása annak a veszélynek van kitéve, hogy vele szemben nem csupán az 1/2003 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének b) pontja, illetve 24. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében, hiányos vagy késedelmes információszolgáltatás, illetve az információszolgáltatás elmulasztása miatt szabnak ki bírságot vagy kényszerítő bírságot, hanem az említett rendelet 23. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a Bizottság által tévesnek vagy „félrevezetőnekˮ minősített információk közlése esetén is bírságot szabnak ki vele szemben.
Ebből következik, hogy a valamely információkérő határozatban előírt határidő megfelelőségének vizsgálata különös jelentőséggel bír. Az szükséges ugyanis, hogy az említett határidő ne csupán a tényleges válaszadást tegye lehetővé a címzett számára, hanem azt is, hogy meggyőződjön a szolgáltatott információk hiánytalanságáról, pontosságáról és helytállóságáról.
(vö. 71–73. pont)
7. Egy információszolgáltatást elrendelő határozattal szembeni eljáráshoz fűződő érdek akkor is fennmarad, ha a címzettje azt már végrehajtotta. Ugyanis az ilyen határozat megsemmisítése önmagában alkalmas joghatások kiváltására, különösen mivel arra kötelezi a Bizottságot, hogy a Törvényszék ítéletét végrehajtó intézkedéseket hozzon, és mivel megelőzi azt, hogy a Bizottság ismét ilyen gyakorlatot folytasson.
Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a vállalkozásnak érdeke fűződik az információkérő határozattal szembeni eljáráshoz, és jogosult olyan jogalapokra hivatkozni, amelyek véleménye szerint alkalmasak arra, hogy a Törvényszék helyt adjon a kereseti kérelmeinek.
(vö. 75., 76. pont)