T‑418/10. sz. ügy

voestalpine AG,

és

voestalpine Wire Rod Austria GmbH

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Kartellek – Az előfeszített acél európai piaca – Az árak rögzítése, a piac felosztása és érzékeny kereskedelmi információk cseréje – Egységes, összetett és folyamatos jogsértés – Ügynöki megállapodás – Az ügynök jogsértő magatartásának a megbízónak való betudhatósága – A megbízónak az ügynök jogsértő magatartásáról való tudomásának hiánya – A jogsértés valamely összetevőjében való részvétel és az átfogó terv ismerete – A 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás – Arányosság – A büntetések és szankciók egyéniesítésének elve – Korlátlan felülvizsgálat”

Összefoglaló – A Törvényszék (hatodik tanács) 2015. július 15‑i ítélete

1.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A jogsértés és időtartama bizonyításának a Bizottságra háruló terhe – A bizonyítási teher terjedelme – A Bizottság által elfogadott bizonyítékok esetében megkövetelt pontosság mértéke – Valószínűsítő körülmények csoportja – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem – A bíróság kételyeit el nem oszlató határozat – Az ártatlanság vélelme elvének tiszteletben tartása

(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 48. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 2. cikk)

2.      Kartellek – Tilalom – Jogsértések – Egységes jogsértést megvalósító megállapodások és összehangolt magatartások – A jogsértés egészéért való felelősség betudása valamely vállalkozásnak, tekintet nélkül e vállalkozás korlátozott szerepére – Megengedhetőség – A jogsértés súlyának értékelésekor és a bírság összegének meghatározásakor való figyelembevétel

(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)

3.      Kartellek – Versenyellenes célú találkozókon való részvétel – A meghozott döntésektől való elhatárolódás hiányában az ezen döntésekből eredő kartellben való részvételre következtetést engedő körülmény – A kartellen belül meghatározottól eltérő magatartás – Hatás hiánya – Az eljárási garanciák Bizottság általi betartása – Bírósági felülvizsgálat

(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)

4.      Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Betudás – Vállalkozás – Fogalom – Gazdasági egység – Vertikális kapcsolatban álló társaságok – Ügynöki szerződés által összekapcsolt társaságok – Értékelési szempontok

(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)

5.      Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Betudás – Vállalkozás – Fogalom – Gazdasági egység – Ügynöki szerződés által összekapcsolt társaságok – Értékelési szempontok – A gazdasági kockázatnak a közvetítő általi vállalása

(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; 2000/C 291/01 bizottsági közlemény)

6.      Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Betudás – Vállalkozás – Fogalom – Gazdasági egység – Ügynöki szerződés által összekapcsolt társaságok – A kartell két résztvevője nevében eljáró ügynök – Értékelési szempontok – Gazdasági kockázat

(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)

7.      Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Betudás – Vállalkozás – Fogalom – Gazdasági egység – Ügynöki szerződés által összekapcsolt társaságok – Értékelési szempontok – A megbízónak az ügynök versenyellenes magatartásáról való tudomásának hiánya – Hatás hiánya

(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)

8.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az alapösszeg megállapítása – A jogsértés súlya – Értékelési szempontok – A Bizottságnak fenntartott mérlegelési mozgástér – Korlátok – Az arányosság elvének, valamint a büntetések és szankciók egyéniesítése elvének tiszteletben tartása

(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 49. cikk, (3) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény)

9.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A bizottsági iránymutatásokban meghatározott számítási módszer – A büntetésnek az összeg meghatározása különböző szakaszaiban történő egyéniesítése

(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 22., 27., 29., 36. és 37. pont)

10.    Verseny – Bírságok – Összeg – A Bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Hatály – A bírságkiszabási iránymutatás hatálya alá tartozás – Kizártság – Figyelembe veendő körülmények

(EK 229. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 31. cikk; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 116–118. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 119–124. pont)

3.      Valamely vállalkozás versenyellenes kartellben való részvételének megfelelő bizonyításához elegendő az, ha a Bizottság bizonyítja, hogy az érintett vállalkozás olyan találkozókon vett részt, amelyeken versenyellenes megállapodásokat kötöttek, anélkül hogy ezek ellen kifejezetten tiltakozott volna. Amennyiben az ilyen találkozókon való részvétel bizonyított, e vállalkozás feladata olyan valószínűsítő körülmények bemutatása, amelyek bizonyítják, hogy az említett találkozókon való részvétele minden versenyellenes szándékot nélkülözött, és bizonyítania kell, hogy tájékoztatta a versenytársait arról, hogy az e találkozókon való részvételi szándéka eltér az övékétől. Ráadásul az a körülmény, hogy egy vállalkozás nem a versenyellenes célú találkozó eredményeinek megfelelően cselekszik, nem hárítja el a kartellben való részvételéért való felelősségét, kivéve ha a vállalkozás nyilvánosan elhatárolódott annak tartalmától. Azon tény, hogy valamely vállalkozás nem vett részt a kartell összes alkotóelemében, illetve csekély szerepet játszott azon aspektusokban, amelyekben részt vett, csupán a jogsértés súlyának értékelésénél, illetve adott esetben a bírság összegének megállapításánál releváns. E tekintetben, amennyiben a vállalkozások versenyellenes magatartásokért való felelőssége a Bizottság álláspontja szerint az ilyen magatartásokat megvalósító találkozókon való részvételükből ered, az uniós bíróságoknak vizsgálniuk kell, hogy e vállalkozásoknak mind a közigazgatási eljárás során, mind az előttük folyó eljárás során alkalmuk volt‑e arra, hogy az ily módon levont következtetéseket megcáfolják, és adott esetben bizonyítsák olyan körülmények fennállását, amelyek más megvilágításba helyezik a Bizottság által megállapított tényeket, és amelyek lehetővé teszik a tényeknek az ezen intézmény által adottól eltérő magyarázatát.

(vö. 125., 127., 128. pont)

4.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 134–139. pont)

5.      A versenyjogban az olyan két társaság közötti gazdasági egység fennállásának megállapítása során, amelyek a megbízó és az ügynöke vagy közvetítője közötti kapcsolathoz hasonló vertikális kapcsolatban állnak, két olyan tényező került megállapításra, amely fő referenciaparaméternek minősül: egyrészt az, hogy a közvetítő vállalja‑e a gazdasági kockázatot, vagy sem, és másrészt az, hogy a közvetítő által nyújtott szolgáltatások kizárólagosak‑e, vagy sem.

E tekintetben a gazdasági kockázat vállalását illetően a közvetítő nem tekinthető a megbízó vállalkozásába integrált segédszervnek abban az esetben, ha az előbbivel fennálló megállapodás olyan feladatokat ruház rá vagy bíz rá, amelyek gazdasági szempontból a független kereskedő feladataihoz hasonlóak azáltal, hogy a megállapodás előírja az eladásokhoz vagy a harmadik személyekkel kötött szerződések teljesítéséhez kapcsolódó pénzügyi kockázatoknak a közvetítő általi viselését. Így a vertikális korlátozásokról szóló iránymutatás 12. pontja értelmében vett ügynöki megállapodásként vizsgálandó olyan szerződés esetén, amely értelmében az ügynök csak a járulékos költségeket viseli, az elhanyagolható mértékűt meghaladó gazdasági kockázatot azonban nem, az ügynök nem olyan feladatokkal van megbízva, amelyek gazdasági szempontból hasonlóak lennének a független kereskedő feladataihoz.

(vö. 139., 140., 145., 147., 148. pont)

6.      A versenyjogban a megbízó és az ügynöke közötti gazdasági egység fennállása két fő referenciaparaméter alapján értékelendő: egyrészt, hogy a közvetítő vállalja‑e a gazdasági kockázatot, vagy sem, másrészt pedig, hogy a közvetítő által nyújtott szolgáltatások kizárólagosak‑e, vagy sem.

E tekintetben a közvetítő által nyújtott szolgáltatások kizárólagos jellegét illetően az, ha a megbízó javára gyakorolt tevékenységekkel párhuzamosan a közvetítő független kereskedőként a kérdéses áru vagy szolgáltatás piacán jelentős mennyiségű ügyletet bonyolít, nem szól a gazdasági egység fennállása mellett. Amikor azonban az ügynök a kartell két résztvevője nevében jár el, anélkül hogy az érintett piacon saját nevében tevékenykedne, az ügynök és az egyik megbízója közötti gazdasági egység fennállásának megállapításához fontos tudni azt, hogy ezen ügynök az e megbízó által rábízott tevékenységek vonatkozásában olyan független kereskedőként viselkedhet‑e, aki szabadon határozza meg a saját kereskedelmi stratégiáját. Ha az ügynök nem viselkedhet ilyen kereskedőként, az általa az említett megbízó javára ellátott feladatok e megbízó tevékenységének szerves részét képezik.

Így kettős képviselet esetén a gazdasági egység fennállása megállapításának döntő eleme az eladásokhoz vagy a harmadik személyekkel kötött szerződések teljesítéséhez kapcsolódó pénzügyi kockázatok értékelésében rejlik. Amennyiben a képviselt társaságok valamelyikével kötött ügynöki megállapodás nem teszi lehetővé az ügynök számára, hogy versenyjogi értelemben független kereskedőként járjon el a rábízott tevékenységek vonatkozásában, a kettős képviselet nem kérdőjelezi meg azt a megállapítást, miszerint az ügynök de facto segédszervként tevékenykedik, és ennélfogva e vállalkozással egyetlen gazdasági egységet képez. Úgy tekinthető ugyanis, hogy az ügynök egyszerre képez egy gazdasági egységet a kartellnek az egyik, illetve a másik résztvevőjével is. Amikor a kettős képviselet hozzáférést biztosít számára olyan érzékeny kereskedelmi információkhoz, amelyek két forrásból származnak, ez a sajátosság a kartell keretében a koordinációt javító tényezőnek minősül.

(vö. 139., 141., 149., 151–153., 155., 158., 160., 161., 163. pont)

7.      A versenyjogban, amikor az ügynök a megbízó nevében és javára, és a rábízott tevékenységekhez kapcsolódó gazdasági kockázat viselése nélkül jár el, ezen ügynöknek az e tevékenységek keretében tanúsított versenyellenes magatartása betudható a megbízónak, ugyanúgy, ahogy az egy munkáltató esetében történhet az egyik munkavállalójának kifogásolható cselekedete esetén, még ha nincs is bizonyíték arra, hogy a megbízónak tudomása volt az ügynök versenyellenes magatartásáról. Az ügynöknek ugyanis az ügynöki szerződésre tekintettel, és mivel olyan leányvállalatról van szó, amely 100%‑ban vagy majdnem 100%‑ban az anyavállalat irányítása alatt áll, vagy olyan alkalmazottról, amely a munkaadója nevében jár el, a megbízó javára kell eljárnia, és azzal egyetlen egységet alkot.

(vö. 175., 394. pont)

8.      Az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, hogy a büntetések súlyossága nem lehet aránytalan a bűncselekményhez mérten.

E tekintetben a versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírságok összegének meghatározásakor figyelembe kell venni az összes olyan tényezőt, amely hatással lehet az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének (1) bekezdésében a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított megállapodások és összehangolt magatartások súlyának értékelésére, mint például az egyes vállalkozásoknak a jogsértésben játszott szerepét, valamint azt, hogy az ilyen típusú jogsértések milyen kockázatot jelentenek az Unió céljai számára. Ugyanígy azon tényt, hogy valamely vállalkozás nem vett részt a kartell összes alkotóelemében, illetve csekély szerepet játszott azon aspektusokban, amelyekben részt vett, figyelembe kell venni a jogsértés súlyának értékelése és – adott esetben – a bírság meghatározása során. Különösen abban az esetben, ha egységes jogsértés áll fenn, olyan összetett jogsértés értelmében véve, amely számos megállapodást és összehangolt magatartást egyesít olyan különálló piacokon, amelyeken a jogsértés elkövetői nincsenek mind jelen, vagy csak részleges tudomásuk lehet az átfogó tervről, a szankciókat egyéniesíteni kell abban az értelemben, hogy azoknak az érintett vállalkozások saját magatartására és jellemzőire kell vonatkozniuk. Ebben az összefüggésben az arányosság elve megköveteli, hogy a bírság magának a jogsértés objektív súlyának, valamint a szankcionált vállalkozás jogsértésben való részvétele viszonylagos súlyának az értékelése során figyelembe veendő tényezőkkel arányosan kerüljön megállapításra. Így a kartellekre vonatkozó versenyjog megsértése miatt kiszabott szankció esetén a Bizottságnak ügyelnie kell arra, hogy a jogsértés viszonylatában a büntetéseket az egyes jogsértők sajátos helyzetét figyelembe véve egyéniesítse. E tekintetben az olyan jogsértő vállalkozás, amelynek valamely egységes jogsértés bizonyos ágai tekintetében nem állapították meg a felelősségét, nem játszhatott szerepet az említett ágak működtetésében. A jogsértésnek az e vállalkozás tekintetében megállapított korlátozott terjedelme miatt a versenyjog megsértése szükségszerűen kevésbé súlyos, mint az azoknak a jogsértő vállalkozásoknak betudott jogsértés, amelyek a jogsértés valamennyi ágában részt vettek.

Következésképpen az arányosság elve megköveteli különösen azt, hogy a Bizottság a bírság összegének kiszámításakor vegye figyelembe azt, hogy a vállalkozás ügynök közvetítésével az egységes jogsértésnek csak egyetlen ágában vett részt, és e rész tekintetében nem lehet megállapítani – az átfogó kartell európai szintjén való részvétel hiányában –, hogy e részvételnek a célja és a hatásai is kiterjedhettek egyetlen tagállam területén kívülre. Amennyiben valamely vállalkozással szemben olyan bírságot szabnak ki, amely azonos azzal, amelyet akkor kellett volna megfizetnie, ha az egységes jogsértés valamennyi ágában való részvételt betudták volna neki, a Bizottság határozatát meg kell semmisíteni, mivel az nem vette figyelembe az érintett vállalkozás helyzetének sajátosságát. E tekintetben önmagában az, hogy e vállalkozásnak tudomása lehetett az átfogó kartell páneurópai dimenziójáról, noha ez nem került bizonyításra, nem elég ahhoz, hogy a bírság kiszámításakor figyelembe lehessen venni az e piacokon végrehajtott eladások értékét, mely piacokkal kapcsolatban nem bizonyított az, hogy az említett vállalkozás versenyellenes magatartást tanúsított.

(vö. 408., 411–415., 437., 442–447. pont)

9.      A kartellekre vonatkozó versenyjog megsértése miatt kiszabott szankció esetén a Bizottságnak ügyelnie kell arra, hogy a jogsértés viszonylatában a büntetéseket az egyes jogsértők sajátos helyzetét figyelembe véve egyéniesítse. A gyakorlatban a büntetésnek a jogsértés viszonylatában való egyéniesítése a bírság összege meghatározásának különböző szakaszaiban történhet.

Először is a Bizottság elismerheti a vállalkozás jogsértésben való részvételének sajátosságát az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás 22. pontja értelmében az egységes jogsértés objektív súlya értékelésének szakaszában.

Másodszor a Bizottság elismerheti az említett sajátosságot az iránymutatás 29. pontjában említett enyhítő körülmények mérlegelésének szakaszában, az összes releváns körülmény átfogó értékelése keretében (lásd az említett iránymutatás 27. pontját).

Harmadszor a Bizottság elismerheti e sajátosságot a jogsértés objektív súlya értékelésének vagy az érintett vállalkozások által hivatkozott enyhítő körülmények mérlegelésének szakaszát követő szakaszban is. Az iránymutatás 36. pontja kimondja, hogy a Bizottság adott esetben jelképes bírságot is kiszabhat, és amint azt ezen iránymutatás 37. pontja leszögezi, eltérhet a bírságok összegének megállapítása érdekében meghatározott általános módszertől, többek között az egyes ügyek egyedisége okán.

(vö. 415–417., 420., 423. pont)

10.    A versenyjog területén az EK 229. cikk alapján az 1/2003 rendelet 31. cikke által az uniós bíróságra ruházott korlátlan felülvizsgálati jogkör a szankció jogszerűségének egyszerű felülvizsgálatán túl – amely csupán a megsemmisítés iránti kereset elutasítását vagy a megtámadott jogi aktus megsemmisítését teszi lehetővé – feljogosítja az uniós bíróságot arra, hogy a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse, és következésképpen megsemmisítés nélkül is megváltoztassa a megtámadott jogi aktust valamennyi ténybeli körülményt figyelembe véve, különösen a kiszabott bírságot módosítva, amennyiben a bírság összegének kérdése az értékelésére van bízva.

E tekintetben, amikor az uniós bíróságok bírságot állapítanak meg, azt jellegénél fogva nem pontos aritmetikai számításokkal végzik. Egyébiránt az uniós bíróságot nem kötik a Bizottság számításai, sem annak iránymutatásai akkor, amikor korlátlan felülvizsgálati jogkörében határoz, hanem az ügy összes körülményét figyelembe véve saját maga végzi el értékelését.

Ezzel összefüggésben az uniós bíróságok figyelembe veszik különösen a szóban forgó versenykorlátozások jellegét, tekintettel arra, hogy a kvóták felosztása és az árak rögzítése a legsúlyosabb versenykorlátozások közé tartozik. Egyébiránt adott esetben figyelembe kell venni olyan sajátosságokat, mint azt a tényt, hogy az érintett vállalkozás a páneurópai szintű egységes jogsértésnek csak az egyik, egyetlen tagállam területére korlátozódó ágában vett részt, valamint azt a körülményt, hogy e vállalkozás jogsértésben való részvétele elsősorban egy közvetítő ténykedéséből ered, miközben nem bizonyított az, hogy a vállalkozás tudott az ügynöke magatartásáról.

(vö. 450–453., 462–465. pont)