C‑408/06. sz. ügy

Landesanstalt für Landwirtschaft

kontra

Franz Götz

(a Bundesfinanzhof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Hatodik HÉA-irányelv – Gazdasági tevékenység – Adóalanyok – Közjogi intézmények – Tejkvóta-árusítóhely – Mezőgazdasági intervenciós hivatalok és árusítóhelyek ügyletei – A verseny jelentős torzulása – Földrajzi piac”

Az ítélet összefoglalása

1.        Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Forgalmi adó – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – A hatodik irányelv 4. cikke értelmében vett gazdasági tevékenységek

(77/388 tanácsi irányelv, 4. cikk)

2.        Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Forgalmi adó – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – Adóalanyok

(77/388 tanácsi irányelv, 4. cikk, (5) bekezdés)

3.        Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Forgalmi adó – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – Adóalanyok

(77/388 tanácsi irányelv, 4. cikk, (5) bekezdés)

1.        A tejkvóta-árusítóhelyek által végzett, a beszállítási referenciamennyiségek ellenérték fejében történő átruházására vonatkozó tevékenység a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388 hatodik irányelv 4. cikke értelmében vett gazdasági tevékenységnek minősül, ha tartós jellegű és a tevékenység gyakorlója ellenérték fejében végzi azt. A nemzeti bíróság feladata annak meghatározása, hogy az érintett tevékenység megfelel‑e e két feltételnek, valamint annak megállapítása adott esetben, hogy a tejkvóta-árusítóhelyek e tevékenységet ellenérték fejében gyakorolják‑e, figyelembe véve azt, hogy önmagában a díjbeszedés nem minősít gazdasági jellegűvé egy adott tevékenységet.

(vö. 18., 20–21. pont)

2.        A tejkvóta-árusítóhely nem minősül sem a 2001/4 irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388 hatodik irányelv 4. cikke (5) bekezdésének a D. melléklet 7. pontjával összefüggésben értelmezett harmadik albekezdése szerinti mezőgazdasági intervenciós hivatalnak, sem pedig az említett 4. cikk (5) bekezdésének az említett irányelv D. mellékletének 12. pontjával összefüggésben értelmezett harmadik albekezdése szerinti árusítóhelynek.

A tejkvóta-árusítóhely feladata ugyanis lényegesen különbözik a mezőgazdasági intervenciós hivatalétól, amely a mezőgazdasági termékek felvásárlására és viszonteladására irányul, így e tevékenység, amelyet bármely gazdasági szereplő végezhetne, különösen tartalékképzésben nyilvánul meg, amint többek között a gabonafélék piaca is mutatja. A hatodik irányelv D. melléklete szerinti kötelező adóalanyiság logikája tehát kizárja alkalmazási köréből a tejkvóták termelők közötti újraelosztására irányuló tevékenységet, mivel a termelők különféle igényeinek összesítése nem minősül a mezőgazdasági termékek felvásárlására és viszonteladására irányuló tevékenységnek.

Másfelől a hatodik irányelv D. melléklete 12. pontjának német, francia, angol, spanyol és olasz nyelvi változatainak összehasonlítása alapján megállapítható, hogy az említett pont szerinti „árusítóhely” fogalma olyan szervezeteket foglal magában, amelyek feladata különféle termékek és árucikkek árusítása azon vállalkozás vagy hivatal személyzete részére, amelyhez e szervezet tartozik. A tejkvóta-árusítóhely feladata nem ez, hiszen ezen árusítóhely feladata a beszállítási referenciamennyiségeknek a vonatkozó határértékek és az egyes termelők érdekeinek figyelembevételével történő elosztásában történő közreműködés.

(vö. 26., 31., 33. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.        A tejkvóta-árusítóhelyeknek a hatósági jogkörben végzett tevékenységei vagy ügyletei vonatkozásában a 2001/4 irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388 hatodik irányelv 4. cikkének (5) bekezdése értelmében nem adóalanyként történő kezelése nem eredményezheti a verseny jelentős torzulását, mivel ezen árusítóhelyek nem állnak versenyhelyzetben olyan magánjogi szervezetekkel, amelyek az általuk nyújtott közszolgáltatással versenyző szolgáltatást nyújtanak. Mivel ez a megállapítás érvényes valmennyi tejkvóta-árusítóhelyre, amely egy adott, az érintett tagállam által a beszállítási referenciamennyiségekre vonatkozóan meghatározott átruházási területen folytatja tevékenységét, meg kell állapítani, hogy a verseny jelentős torzulásának meghatározása céljából az említett területet kell érintett földrajzi piacnak tekinteni.

(vö. 45. pont és a rendelkező rész 2. pontja)