A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (negyedik tanács)
2018. május 30.(*)
„Európai uniós védjegy – Olyan ügyvéd általi képviselet, aki nem minősül a felperestől független harmadik személynek – Valamely peres fél helyett történő perbelépés – Európai uniós védjegy bejelentője jogainak átszállása – Olyan ügyvéd általi képviselet, aki nem minősül a fél helyébe lépő kérelmezőtől független harmadik személynek – Elfogadhatatlanság”
A T‑664/16. sz. ügyben,
PJ (képviseli: S. ügyvéd)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli kezdetben: S. Hanne, később: A. Söder, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
Erdmann & Rossi GmbH (székhelye: Berlin [Németország], képviselik: H. Kunz‑Hallstein és R. Kunz‑Hallstein ügyvédek),
az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának az Erdmann & Rossi és PJ közötti törlési eljárással kapcsolatban 2016. július 18‑án hozott határozata (R 1670/2015‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: H. Kanninen elnök, J. Schwarcz és C. Iliopoulos (előadó) bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 2011. szeptember 19‑én a felperes, PJ, az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i, módosított 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) [helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.)] alapján európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az Erdmann & Rossi szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható áruk és szolgáltatások osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑én kötött, felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás szerinti 12., 37. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában tették, az egyes osztályok tekintetében az alábbi leírással:
– 12. osztály: „Gépjárművek, különösen tuningolt gépjárművek; gépjármű‑karosszéria”;
– 37. osztály: „Gépjármű‑karbantartás és ‑javítás, beleértve gépjárművek felújítását és építmények/szerkezetek készítését járművekhez”;
– 42. osztály: „Gépjármű‑karosszériák tervezése, gyártása és műszaki kialakítása; gyártóberendezések tervezése; szerszámok és berendezések készítése járművek összeszereléséhez”.
4 A védjegyet 2012. február 3‑án a 010310481. számon lajstromozták.
5 2014. március 26‑án a beavatkozó fél, az Erdmann & Rossi GmbH kérelmet nyújtott be a vitatott védjegy törlése iránt, a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 2017/1001 rendelet 59. cikke (1) bekezdésének b) pontja) alapján.
6 A 2015. június 29‑i határozatával a törlési osztály a törlési kérelmet teljes egészében elutasította.
7 2015. augusztus 18‑án a beavatkozó fél a 207/2009 rendelet 58–64. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke) alapján fellebbezést nyújtott be a törlési osztály határozata ellen az EUIPO‑hoz.
8 2016. július 18‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa helyt adott a fellebbezésnek, és hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát.
Az eljárás és a felek kérelmei
9 A Törvényszék Hivatalához 2016. szeptember 14‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet. A keresetlevelet S. írta alá, ügyvédi minőségben.
10 A Törvényszék Hivatalához ugyanaznap benyújtott beadványában a felperes névtelenséget és egyes adatok bizalmas kezelését kérte, a Törvényszék eljárási szabályzatának 66. cikke szerint.
11 A Törvényszék Hivatalához 2016. október 7‑én benyújtott beadványában a felperes értesítette a Törvényszéket arról, hogy a névtelenség és bizonyos adatoknak a nyilvánosság számára hozzáférhető dokumentumokból való kihagyása iránti kérelmének benyújtását követően, 2016. szeptember 14‑én az EUIPO – ideiglenesen, a Bíróság által hozott határozat jogerőre emelkedéséig – internetes honlapján hozzáférhetetlenné tette a megtámadott határozatot, valamint az összes olyan írásbeli beadványt, amelyet a felek a törlési osztályhoz, illetve a fellebbezési tanácshoz benyújtottak.
12 2016. október 28‑án a Törvényszék helyt adott a felperes azon kérelmének, hogy nevét és címét hagyják ki az ügyre vonatkozóan közzétett változatokból, és neve helyett a „PJ” betűket használják.
13 2017. január 24‑i határozatával és a felperesnek a Törvényszék által feltett írásbeli kérdésére adott válaszát követően ez utóbbi elutasította a felperes bizonyos adatoknak a nyilvánosság számára hozzáférhető dokumentumokból való kihagyása iránti kérelmét.
14 2017. március 28‑án a beavatkozó fél válaszbeadványt nyújtott be a Törvényszék Hivatalához.
15 A Törvényszék Hivatalához 2017. március 31‑én benyújtott beadványában az EUIPO a Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése szerinti elfogadhatatlansági kifogást emelt.
16 A Törvényszék Hivatalához 2017. április 3‑án benyújtott és a Törvényszék negyedik tanácsa elnökének 2017. május 17‑i határozatával az ügy irataihoz csatolt levelében az EUIPO tájékoztatta a Törvényszéket arról, hogy a vitatott védjegyet 2017. február 28‑án egy új jogosult, nevezetesen az „[X] [GmbH & Co. KG]” javára bejegyezték a védjegylajstromba. Az e levélhez csatolt mellékletekből az derül ki, hogy e lajstromozás később javítás tárgyát képezte az EUIPO részéről, és a védjegyet 2017. március 1-jén egy másik jogosult, nevezetesen az „[Y]‑GmbH” javára lajstromozták.
17 A Törvényszék Hivatalához 2017. május 8‑án benyújtott és a Törvényszék negyedik tanácsa elnökének 2017. május 18‑i határozatával az ügy irataihoz csatolt levelében a felperes többek között kérte egyrészt eljárásvezető intézkedés meghozatalát az eljárási szabályzat 89. cikke (3) bekezdésének c) és d) pontja alapján, a közigazgatási eljárás ügyiratainak manipulálása gyanújának tisztázása érdekében, másrészt a jelen eljárásnak az eljárási szabályzat 69. cikkének d) pontja szerinti felfüggesztését mindaddig, amíg az EUIPO munkatársai elleni nyomozás le nem zárul.
18 A Törvényszék Hivatalához 2017. május 23‑án benyújtott beadványával az EUIPO újabb bizonyítékokat ajánlott fel a Törvényszék eljárási szabályzata 85. cikkének (3) bekezdése szerinti elfogadhatatlansági kifogásának alátámasztására.
19 A Törvényszék Hivatalához 2017. május 23‑án benyújtott beadványával a felperes képviselője, S. az eljárási szabályzat 174. cikke szerinti kérelmet nyújtott be az iránt, hogy az [Y]‑GmbH (a továbbiakban: „a fél helyébe lépő kérelmező”) léphessen a felperes helyébe a perben. 2017. június 1‑jén a Törvényszék az eljárási szabályzat 176. cikkének (2) bekezdése alapján felhívta az eljárás feleit arra, hogy terjesszék elő észrevételeiket az említett, fél helyett történő perbelépési kérelmet illetően.
20 A Törvényszék Hivatalához 2017. május 24‑én benyújtott beadványában a felperes előterjesztette észrevételeit az EUIPO által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban.
21 A Törvényszék Hivatalához 2017. június 2‑án benyújtott beadványában a beavatkozó fél előterjesztette észrevételeit az EUIPO 2017. április 3‑i és a felperes 2017. május 8‑i levelével kapcsolatban.
22 A Törvényszék Hivatalához 2017. június 7‑én benyújtott beadványában a felperes előterjesztette észrevételeit az EUIPO 2017. április 3‑i levelével kapcsolatban. A felperes különösen arra hivatkozott, hogy meghallgatáshoz való joga, valamint a méltányos eljárás elve alapján a számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy válaszolhasson a beavatkozó fél 2017. március 28‑i beadványára.
23 A Törvényszék Hivatalához 2017. június 9‑én, illetve 15‑én benyújtott beadványaikban a beavatkozó fél és az EUIPO jelezték, hogy a fél helyett történő perbelépési kérelmet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
24 A Törvényszék negyedik tanácsa elnökének 2017. június 14‑i határozatával az EUIPO által a 2017. május 23‑i levélben felajánlott újabb bizonyítékokat (lásd a fenti 18. pontot) csatolták az ügy irataihoz, és az eljárási szabályzat 85. cikkének (4) bekezdésének megfelelően határidőt állapítottak meg arra, hogy a felperes és a beavatkozó fél állást tudjon foglalni e felajánlott új bizonyítékokkal kapcsolatban, amelyet e felek a megadott határidőn belül, 2017. június 28‑án, illetve 2017. június 20‑án meg is tettek.
25 A Törvényszék Hivatalához 2017. július 20‑án benyújtott beadványában a felperes megismételte 2017. május 8‑i azon kérelmét, amely az eljárási szabályzat 69. cikkének d) pontja alapján az eljárás felfüggesztésére irányult.
26 A Törvényszék Hivatalához 2017. augusztus 14‑én, illetve 2017. augusztus 21‑én benyújtott beadványaiban a beavatkozó fél és az EUIPO benyújtották észrevételeiket a felfüggesztés iránti kérelemmel kapcsolatban, azt kérve, hogy az említett kérelmet utasítsák el.
27 2017. október 9‑i határozatával a Törvényszék elutasította a felperes által benyújtott eljárás felfüggesztése iránti kérelmet.
28 Keresetlevelében a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az EUIPO‑t kötelezze a jelen eljárás, valamint a törlési osztály és a fellebbezési tanács előtti törlési eljárás költségeinek viselésére.
29 Elfogadhatatlansági kifogásában az EUIPO lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
30 Az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiben a felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el az elfogadhatatlansági kifogást;
– adjon helyt a keresetnek mint elfogadhatónak.
31 Válaszbeadványában a beavatkozó fél lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
32 Az eljárási szabályzat 130. cikke (1) bekezdésének értelmében az alperes kérheti, hogy a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve döntsön az elfogadhatatlanság tárgyában. Az említett szabályzat 130. cikkének (6) bekezdése értelmében a Törvényszék úgy határozhat, hogy az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát.
33 A jelen esetben a Törvényszék megítélése szerint az ügy iratai alapján kellő információ áll a rendelkezésére, és úgy dönt, hogy a szóbeli szakasz megindítása nélkül hoz határozatot.
34 A jelen kereset és a fél helyett történő perbelépés iránti kérelem elfogadhatóságának vizsgálata előtt el kell bírálni a felperes arra irányuló kérelmeit, hogy a Törvényszék mint elfogadhatatlanokat utasítsa el mind a 2017. március 31‑i elfogadhatatlansági kifogást, mind a 2017. május 23‑án felajánlott bizonyítékokat.
Az EUIPO által felhozott elfogadhatatlansági kifogás elfogadhatóságáról
35 A felperes szerint az EUIPO elfogadhatatlansági kifogása elfogadhatlan, amiatt, hogy elkésett. Közelebbről a felperes arra hivatkozik, hogy egyrészt azt EUIPO nem tartotta be az eljárási szabályzat 81. cikkének (1) bekezdésében foglalt két hónapos határidőt, másrészt, hogy az ugyanezen rendelet 60. cikkében említett, távolságra tekintettel járó, tíznapos átalány‑határidő nem alkalmazható az e‑Curia alkalmazáson keresztül benyújtott iratok esetében.
36 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az eljárási szabályzat 81. cikkének és 130. cikke (1) bekezdésének együttes olvasatából az következik, hogy az alperes által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogást külön beadványban kell benyújtani, a keresetlevél kézbesítését követő két hónapon belül. Ugyanezen szabályzat 60. cikkének megfelelően e határidő a távolságra tekintettel járó, tíznapos határidővel meghosszabbodik (2017. március 23‑i Gollnisch kontra Parlament végzés, T‑624/16, nem tették közzé, EU:T:2017:243, 32. pont).
37 Ezenfelül, az eljárási iratoknak az e‑Curia alkalmazáson keresztül történő benyújtásáról és kézbesítéséről szóló, 2011. szeptember 14‑i határozattal (HL 2011. C 289., 9. o.) a Törvényszék bevezette az eljárási iratok elektronikus úton való benyújtásának és kézbesítésének lehetőségét. E határozat 7. cikke második bekezdésének első mondata szerint az eljárási irat akkor minősül kézbesítettnek, amikor a címzett hozzáférést kér ezen irathoz.
38 Mivel a jelen esetben az EUIPO‑nak 2017. január 24‑én küldtek üzenetet az e‑Curia alkalmazáson keresztül, és e szerv 2017. január 26‑án kért hozzáférést a keresetlevélhez, az elfogadhatatlansági kifogás előterjesztésére szolgáló határidő 2017. április 5‑én járt le.
39 Ebből következik, hogy mivel azt a Törvényszék Hivatalához 2017. március 31‑én külön iratban benyújtották, az EUIPO elfogadhatalansági kifogása határidőn belül került benyújtásra.
40 E következtetést nem döntheti meg a felperes azon érve, miszerint a távolságra tekintettel járó határidő a jelen esetben nem alkalmazható, mivel az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy az eljárási szabályzat 73. cikkének (3) bekezdését – amely úgy rendelkezik, hogy az említett határidő nem alkalmazható olyan esetben, amikor az irat eredeti példányának benyújtását megelőzi annak a Törvényszék Hivatalához faxon történő megküldése – analógia útján alkalmazzák az iratoknak az e‑Curia alkalmazás útján való benyújtására is. A felperes által állítottakkal ellentétben, az eljárási szabályzat 60. cikkében említett, távolságra tekintettel járó tíznapos átalány‑határidő minden, a Szerződésekben, az Európai Unió Bíróságának Alapokmányában és az eljárási szabályzatban említett eljárási határidőre alkalmazandó, az eljárási irat (papíron vagy az e‑Curia alkalmazáson keresztül történő) benyújtásának módjától függetlenül. Az e‑Curia alkalmazás útján történő iratbenyújtást illetően az eljárási szabályzatban foglalt ellenkező értelmű utalás hiányában azt kell megállapítani, hogy az eljárási szabályzat 60. cikkében említett, távolságra tekintettel járó tíznapos átalány‑határidő az elfogadhatatlansági kifogások e‑Curia alkalmazáson keresztül történő benyújtására is irányadó (lásd ebben az értelemben: 2017. március 23‑i Gollnisch kontra Parlament végzés, T‑624/16, nem tették közzé, EU:T:2017:243, 32. és 33. pont).
41 Végül, mint megalapozatlant, el kell vetni a felperes azon állítását, miszerint az EUIPO által felvetett elfogadhatatlansági kifogás benyújtása nem az eljárási iratoknak az e‑Curia alkalmazáson keresztül történő benyújtásáról és kézbesítéséről szóló, 2011. szeptember 14‑i törvényszéki határozat 5. cikkének megfelelően történt. Ugyanis a felek részére kézbesített elfogadhatatlansági kifogás előlapján egyértelműen látható, hogy az e‑Curia alkalmazáson keresztüli benyújtást az EUIPO meghatalmazottja, A. Söder, 2017. március 31‑én validálta. Ami a felperes azon állítását illeti, miszerint „az ügyiratok[nak a felperes képviselője által] 2017. április 26‑án történt megvizsgálásából nem az derül ki, hogy a 2017. március 31‑i benyújtásnál [A. Söder] azonosítóját és jelszavát használták volna”, azt kell megállapítani, hogy technikailag lehetetlen, hogy valamely fél képviselője maga le tudja ellenőrizni, hogy a másik fél képviselője használta‑e – és ha igen, mikor – az e‑Curia informatikai alkalmazás használatához szükséges azonosítóját és jelszavát.
42 Ennélfogva a felperes által hivatkozott elfogadhatatlansági okot el kell vetni.
Az EUIPO által az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdése alapján 2017. május 23‑án felkínált bizonyítékok elfogadhatóságáról
43 A felperes azon új bizonyítékok elfogadhatatlanságára hivatkozik, amelyeket az EUIPO a 2017. május 23‑i levélben az elfogadhatatlansági kifogásának alátámasztásaként nyújtott be. Egy olyan levélről van szó, amelyet a beavatkozó fél 2017. május 11‑én küldött az EUIPO‑nak, és amely a gemeinsames Registerportal der Länder (a német Landok közös cégnyilvántartási portálja) egyik kivonatát tartalmazta, amely fizetés ellenében hozzáférést biztosít a német Landok egészének közös cégnyilvántartásához. Az EUIPO szerint e kivonat egyrészt annak bizonyítására szolgál, hogy a felperes egyedül is jogosult képviselni a [Z.] ügyvédi irodát, és azzal jogügyleteket kötni, másrészt annak bizonyítására, hogy az az ügyvéd, név szerint S., akit a felperes a Törvényszék előtti eljárásban való képviseletre meghatalmazott, nem tagja a fent említett ügyvédi irodának. Ennélfogva szerinte evidens, hogy a felperes irodája és S. között munkaszerződés, következésképpen munkáltató és munkavállaló közötti jogviszony áll fenn.
44 A felperes szerint az EUIPO e nyilvántartásba betekinthetett volna, és azt meg is kellett volna tennie ahhoz, hogy bizonyítékot szolgáltasson az elfogadhatatlansági kifogásának benyújtásához, hiszen egyrészt a benyújtott cégkivonat 2013 óta létezik, másrészt az EUIPO többször is jelezte az elfogadhatatlansági kifogásában, hogy a kérdéses ügyvédi iroda egy polgári jog szabályai szerint létesült, szakmai célú társulás.
45 Emlékeztetni kell, hogy az eljárási szabályzat 85. cikkének (1) és (3) bekezdése szerint a bizonyítékokat és a bizonyítékok felajánlását az első beadványváltás keretében kell előterjeszteni, az eljárás szóbeli szakaszának befejezését megelőzően pedig a felperes és az alperes kivételesen további bizonyítékokat terjeszthet elő, illetve további bizonyítékokat ajánlhat fel, feltéve hogy a késedelmes előterjesztés igazolt.
46 A jelen esetben azt kell megállapítani, hogy az EUIPO a fenti 43. pontban említett kivonatot 2017. május 23‑án nyújtotta be, vagyis majdnem két hónappal a 2017. március 31‑i elfogadhatatlansági kifogás benyújtása után. Ugyanakkor az EUIPO részéről e késedelmes benyújtás annak tudható be, hogy először is, az e kivonatot tartalmazó levelet a részére a beavatkozó fél csak 2017. május 11‑én küldte meg, másodszor, az EUIPO nem rendelkezett hozzáféréssel a német Landok közös cégnyilvántartási portáljához, harmadszor pedig a fizetés ellenében való ilyen hozzáférés az EUIPO tevékenységeire tekintettel nem indokolt.
47 Ennélfogva az új bizonyíték késedelmes előterjesztése igazolt, és ennélfogva elfogadható. Mindenesetre, emlékeztetni kell arra, hogy a felperes képviseletének kérdése közérdekű kérdés (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 5‑i ClientEarth kontra Tanács végzés, C‑573/11 P, nem tették közzé, EU:C:2013:564, 20. pont), és e címen azt a Törvényszék az eljárási szabályzat 129. cikke értelmében hivatalból bármikor vizsgálhatja.
A kereset elfogadhatóságáról
48 Elfogadhatatlansági kifogásával az EUIPO lényegében arra hivatkozik, hogy a felperest nem az eljárási szabályzatnak az Európai Unió Bíróságának Alapokmánya 19. cikke harmadik bekezdésével együttesen értelmezett 51. cikkének (1) bekezdése értelmében vett ügyvéd képviselte, és hogy a keresetlevél nem felelt meg az eljárási szabályzat 73. cikke (1) bekezdése követelményeinek.
49 Elfogadhatatlansági kifogásának alátámasztásaként az EUIPO két elfogadhatatlansági okra hivatkozik, amelyek közül az elsőt arra alapítja, hogy a felperes azzal, hogy annak a [Z.] ügyvédi irodának adott általános meghatalmazást, amelynek a társtulajdonosa, szükségképpen saját magát is meghatalmazta, a másodikat pedig arra, hogy a keresetet aláíró és benyújtó képviselő, S. az említett ügyvédi iroda alkalmazottja, és így nem felel meg a függetlenségre vonatkozó azon követelménynek, amely az Európai Bíróság Alapokmányából és az eljárási szabályzatból következik, hiszen ténylegesen függő viszonyban áll a felperessel, aki mint társtulajdonos és ezen ügyvédi iroda vezetője, utasítási joggal rendelkezik felette.
50 A felperes vitatja az EUIPO érvelését. A felperes szerint jelen esetben sem a saját maga tekintetében fennálló „önképviselet” meglétére vonatkozó feltételek, sem a képviselőjének függetlenségének hiányára vonatkozó feltételek nem állnak fenn.
51 Emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bíróságának Alapokmánya 19. cikkének harmadik és negyedik bekezdése, valamint 21. cikkének első bekezdése értelmében – amelyet ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése alapján a Törvényszék előtti eljárásban is alkalmazni kell –, valamint a Törvényszék eljárási szabályzata 73. cikkének (1) bekezdése szerint a feleket – a tagállamok, az uniós intézmények, az EFTA Felügyeleti Hatóság, valamint az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodásban részes államok kivételével – a valamely tagállam bírósága előtt vagy az EGT‑megállapodás más részes államának bírósága előtti eljárásra való jogosultsággal kapcsolatos feltételnek megfelelő ügyvédnek kell képviselnie. Ezen túlmenően, a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felperes nevét és lakóhelyét vagy székhelyét, valamint az aláíró jogállását. Végezetül, a fél meghatalmazottja vagy ügyvédje köteles minden eljárási irat eredeti példányát aláírni.
52 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a fent említett rendelkezésekből, különösen az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 19. cikkének harmadik bekezdésében szereplő „képviselnie” szó alkalmazásából az következik, hogy a Törvényszék előtti keresetindítás céljából az e cikk értelmében vett „fél” nem jogosult saját maga eljárni, hanem olyan, e célból harmadik személy szolgáltatásait kell igénybe vennie, aki valamely tagállam bíróságai vagy az EGT‑megállapodás más részes államának bíróságai előtt jogosult eljárni (lásd: 2016. július 20‑i PITEE kontra Bizottság végzés, T‑674/15, nem tették közzé, EU:T:2016:444, 8. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
53 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ügyvéd szerepének létrejötte az uniós jogrendben, amely a tagállamok közös jogi hagyományaiból ered és amelyen az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 19. cikke alapul, egy, az igazságszolgáltatásban közreműködő olyan személyt tételez fel, aki köteles teljesen függetlenül és az igazságszolgáltatás mindenekfeletti érdekeit szem előtt tartva azt a jogi segítséget megadni, amelyre az ügyfélnek szüksége van (lásd: 2016. szeptember 16‑i Salavrakos kontra Parlament végzés, T‑396/16, nem tették közzé, EU:T:2016:588, 9. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E segítséget csak olyan ügyvéd tudja nyújtani, aki szervezetileg, hierarchiailag és funkcionálisan is harmadik személynek minősül azon személyhez viszonyítva, aki e segítségben részesül (2007. szeptember 17‑i Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság ítélet, T‑125/03 és T‑253/03, EU:T:2007:287, 168. pont). Az ügyvédi függetlenség követelményének ezen értelmezésének az uniós bíróságok előtti képviselet szempontjából jelentősége van (lásd ebben az értelemben: 2011. november 9‑i Glaxo Group kontra OHIM – Farmodiética [ADVANCE] végzés, T‑243/11, nem tették közzé, EU:T:2011:649, 16. pont).
54 Ily módon, amint az már korábban megállapításra került, az ügyvédi függetlenség követelménye azt jelenti, hogy az ügyvéd és ügyfele között nem lehet semmiféle munkaviszony. Az ügyvédi függetlenség fogalma ugyanis nemcsak pozitív módon, azaz a szakmai etikai szabályokra való hivatkozással határozható meg, hanem negatív módon, azaz a munkaviszony hiányával is (lásd: 2012. szeptember 6‑i Prezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej kontra Bizottság ítélet, C‑422/11 P és C‑423/11 P, EU:C:2012:553, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
55 Ezen érvelés ugyanezzel az erővel alkalmazható az olyan esetekre is, amikor az ügyvédet egy olyan cég alkalmazza, amely az ügyvéd által képviselt félhez köthető (2012. szeptember 6‑i Prezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej kontra Bizottság ítélet, C‑422/11 P és C‑423/11 P, EU:C:2012:553, 25. pont), vagy amikor az ügyvédet polgári jogi szerződés köti a felpereshez.
56 Korábban már az is megállapítást nyert, hogy az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 19. cikkének harmadik bekezdése szerinti fél ügyvédjének nem állhat fenn a szóban forgó ügyhöz fűződő olyan személyes kötődése, illetve nem tarthat fenn az ügyfelével olyan függőségi viszonyt, amely a jellegénél fogva annak kockázatával járna, hogy az ügyvéd nem képes a legmegfelelőbb módon ellátni az igazságszolgáltatásban való közreműködésre irányuló alapvető szerepét. Különösen, a Törvényszék megállapította, hogy a képviselő által az ügyfelével fenntartott gazdasági vagy szervezeti kapcsolatok nem lehetnek olyan jellegűek, hogy az ügyfél saját érdekei összekeveredjenek a képviselőjének személyes érdekeivel (2011. szeptember 6‑i ClientEarth kontra Tanács végzés, T‑452/10, nem tették közzé, EU:T:2011:420, 20. pont).
57 Így az uniós jog által a nem privilegizált felekkel szemben előírt azon követelményt, hogy a Törvényszék előtt független harmadik személlyel képviseltessék magukat, nem lehet olyan követelményként felfogni, mint amely kizárólag arra irányul, hogy kizárja a megbízó munkavállalói vagy olyan személyek által ellátott képviseletet, akik a megbízótól gazdaságilag függenek (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 5‑i ClientEarth kontra Tanács végzés, C‑573/11 P, nem tették közzé, EU:C:2013:564, 13. pont). Olyan általánosabb követelményről van szó, amelynek a tiszteletben tartását esetről esetre kell vizsgálni (2017. november 20‑i BikeWorld kontra Bizottság végzés, T‑702/15, EU:T:2017:834, 35. pont).
58 Ezen elvek fényében kell tehát vizsgálni az EUIPO által felhozott elfogadhatatlansági kifogást.
59 Először is, az EUIPO által hivatkozott, első elfogadhatatlansági okot illetően, amely szerint állítólag „önképviselet” esete áll fenn, azt kell megállapítani, hogy az eljárást megindító keresetlevelet aláíró és azt az e‑Curia alkalmazáson keresztül benyújtó képviselő S. volt, és nem a felperes. Ebből következik, hogy az EUIPO által hivatkozott első elfogadhatatlansági okot mint megalapozatlant el kell vetni.
60 E megállapítást nem döntheti meg az EUIPO azon érve, miszerint a felperes annak a [Z.] ügyvédi irodának adott általános meghatalmazást, amely irodának ő az egyik alapító tagja, ami szerinte ezáltal valójában egy önképviseleti meghatalmazás. E tekintetben megjegyzendő, hogy az eljárási szabályzat 51. cikkének (3) bekezdése kiköti, hogy ha az ügyvéd által képviselt fél a magánjog hatálya alá tartozó jogi személy, az ügyvéd köteles az e jogi személy által kiállított meghatalmazást benyújtani a Törvényszék Hivatalához. Márpedig e követelmény nem alkalmazandó olyan esetben, amikor a felperes természetes személy, mint a jelen esetben is. Ennélfogva annak a ténynek, hogy a felperes a [Z.] ügyvédi irodát hatalmazta meg, nincs semmiféle kihatása az állítólagos önképviselet értékelésére.
61 Másodszor, ami az EUIPO által hivatkozott második elfogadhatatlansági okot illeti, amely azzal a kérdéssel kapcsolatos, hogy S. abban a helyzetben van‑e, hogy „teljes függetlenség mellett” tud jogi segítséget nyújtani a felperes számára, azt kell vizsgálni, hogy az S.‑t a felpereshez kötő szálak összeegyeztethetők‑e a nem privilegizált felek uniós bíróságok előtti képviseletére irányadó követelményekkel.
62 E tekintetben nem vitás, hogy a felperes a [Z.] ügyvédi iroda egyik alapító tagja és ezen iroda két társtulajdonosának egyike. Ezenfelül, az ügyiratokból – különösen a keresetlevél benyújtásához használt irat fejlécéből és az ügyvédi iroda honlapjáról – az derül ki, hogy S. nem társtulajdonos a [Z.] ügyvédi irodában. Az ügyiratokból az is kiderül, hogy a [Z.] ügyvédi iroda egy bejegyzett társaság, és jogilag elkülönül a felperestől, még akkor is, ha ez utóbbi jogosult az előbbi képviseletében eljárni (lásd az EUIPO által 2017. május 23‑án szolgáltatott bizonyítékot, fenti 43–47. pont). Egyébként megállapítást nyert, hogy a felperes a [Z.] ügyvédi irodát hatalmazta meg képviseletének ellátására, és S. ezen ügyvédi iroda alkalmazásában jár el.
63 Márpedig, még ha elismerésre kerül is, hogy a felperes nem az egyedüli tulajdonosa a [Z.] ügyvédi irodának, és amint azt a felperes az elfogadhatatlansági kifogásra adott írásbeli észrevételeiben jelezte, az említett iroda döntéseit egyhangúlag hozzák meg, a felperes egyedül nem jogosult „sem felvenni, sem előléptetni” az említett iroda munkatársait, ettől még nem kétséges, hogy éppen amiatt, hogy a döntéseket a két társtulajdonos egyhangúlag hozza meg, a felperes tényleges ellenőrzést gyakorol az ügyvédi iroda minden döntése felett, ideértve az említett iroda olyan munkatársaival kapcsolatos döntéseket is, mint amilyen S. is. Ennélfogva annak ellenére, hogy S. az ügyvédi kamara bejegyzett tagja, és ebből eredően őt az ügyvédi hivatás szakmai szabályai kötik, S. a felperes tekintetében nem élvez ugyanolyan fokú függetlenséget, mint egy olyan ügyvéd, aki nem annál az irodánál folytatja tevékenységét, amelynek az ő ügyfele a társtulajdonosa. E körülményekre tekintettel S.‑nek nehezebb lehet orvosolnia a rá vonatkozó szakmai kötelezettségek és az ügyfele által elérni kívánt célok közötti esetleges feszültségeket (lásd analógia útján: 2010. szeptember 14‑i Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság és társai ítélet, C‑550/07 P, EU:C:2010:512, 45. pont).
64 Egyébként az S.‑t a [Z.] ügyvédi irodához fűző viszony, annak ellenére, hogy az jogilag elkülönül a felperestől, kihatással lehet S. függetlenségére, hiszen a [Z.] ügyvédi iroda érdekei nagymértékben összefonódnak a felperes érdekeivel. Ennélfogva fennáll annak a veszélye, hogy S. szakmai véleményére, legalábbis valamelyest, kihatással lehet a szakmai környezete (2012. szeptember 6‑i Prezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej kontra Bizottság ítélet, C‑422/11 P és C‑423/11 P, EU:C:2012:553, 25. pont; 2016. november 14‑i Dimos Athinaion kontra Bizottság végzés, T‑360/16, nem tették közzé, EU:T:2016:694, 10. pont).
65 E szakmai kapcsolat tehát, amely S.‑t a keresetlevél benyújtásakor a felpereshez fűzte, olyan jellegű, ami annak kockázatával jár, hogy nem lesz képes a legmegfelelőbb módon ellátni az igazságszolgáltatásban való közreműködésre irányuló alapvető szerepét.
66 A felperes érvei nem alkalmasak e következtetés megdöntésére.
67 Először is, a felperes azt állítja, hogy S. függetlensége semmiféleképpen nem sérül, hiszen e sérelem ellentétes lenne az 1959. augusztus 1‑jei Bundesrechtsanwaltsordnung (az ügyvédekről szóló szövetségi törvény) (BGBl. 1959 I, 565. o.) és a Berufsordnung für Rechtsanwälte (ügyvédi szakmai szabályzat) által meghatározott német nemzeti szabályokkal. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy bár az ügyvéd szerepének létrejötte az uniós jogrendben a tagállamok közös jogi hagyományaiból ered, az uniós bíróságok előtt indított eljárásokban olyan objektív alkalmazás tárgyát képezi, amely szükségképpen független a nemzeti jogrendektől. Ennélfogva a nem privilegizált felek uniós bíróságok előtti képviseletére vonatkozó rendelkezéseket, amennyire csak lehetséges, önállóan, a nemzeti jogra való utalás nélkül kell értelmezni (2012. szeptember 6‑i Prezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej kontra Bizottság ítélet, C‑422/11 P és C‑423/11 P, EU:C:2012:553, 34. és 35. pont; 2016. november 14‑i Dimos Athinaion kontra Bizottság végzés, T‑360/16, nem tették közzé, EU:T:2016:694, 13. pont). Márpedig, amint az a fenti 53–56. pontból kiderül, az ügyvédi függetlenség fogalma az uniós jogban nemcsak pozitív módon, azaz a kamarai tagság vagy a szakmai etikai szabályoknak való alárendeltség alapján, hanem negatív módon is meghatározható.
68 Másodszor, a felperes azt állítja, hogy vállalkozási tevékenysége, mint a vitatott védjegy természetes személy jogosultjáé, egyértelműen elkülönül a jogi személy, különösen a [Z.] ügyvédi iroda tevékenységétől, amely a jogvitában nem vesz részt peres félként. Márpedig, még ha igaz is, hogy a jogi személy jogilag független a társtulajdonosaitól, a jelen esetben formális szempontból nehéz elhatárolni egymástól a jogi személy és a természetes személy eljárását. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a jogi személy tevékenységei a társtulajdonos mint természetes személy érdekeit és tevékenységeit szolgálják.
69 Harmadszor, a felperes azt állítja, hogy az ítélkezési gyakorlat által megkövetelt ügyvédi függetlenség nem szerepel követelményként az Európai Unió Bíróságának Alapokmánya 19. cikkében, és az eljárási szabályzat 51. cikkéből sem következik, valamint hogy a kereset elfogadhatatlansága ennélfogva ellentmondásban van a jogbiztonság elvével, hiszen ez utóbbi megköveteli, hogy valamely jogi szabály, amely terheket ró a jogalanyokra, világos és egyértelmű legyen, és annak alkalmazása az érintettek számára előre látható legyen.
70 E tekintetben megjegyzendő, hogy a jogbiztonság általános elve kétségtelenül megköveteli, hogy valamely szabályozás világos és pontos legyen, ahhoz, hogy a jogalanyok a jogaikat és kötelezettségeiket egyértelműen megismerhessék, és annak alapján intézkedéseiket meghozhassák. Ugyanakkor, annak eldöntése céljából, hogy az ezen elvből eredő követelményeknek eleget tesznek‑e, minden olyan releváns tényezőt figyelembe kell venni, amely e szabályozás szövegéből, céljából vagy logikájából ered, szükség esetén akár a bíróságok által adott értelmezés segítségével.
71 Márpedig, először is azt kell megállapítani, hogy az Európai Unió Bíróságának Alapokmánya 19. cikke harmadik bekezdésében szereplő, „[a] többi felet ügyvédnek kell képviselnie” fordulat ennélfogva kizárja, hogy valamely fél és képviselője ugyanaz a személy lehessen (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 3‑i Lambauer kontra Tanács végzés, C‑52/15 P, nem tették közzé, EU:C:2015:549, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. november 16‑i García Ruiz kontra Parlament végzés, T‑628/16, nem tették közzé, EU:T:2016:669, 8. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezt követően az ügyvédi szerep létrejötte az uniós jogrendben, és különösen a függetlenség követelménye, amelynek tiszteletben tartását esetről esetre kell vizsgálni (lásd a fenti 57. pontot), a tagállamok közös jogi hagyományaiból ered (lásd a fenti 53. pontot). Végül, az uniós bíróságok állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a „teljes függetlenség mellett” nyújtott jogi segítséget csak olyan ügyvéd képes nyújtani, aki szervezetileg, hierarchiailag és funkcionálisan is harmadik személynek minősül azon személy tekintetében, aki e segítségben részesül (lásd a fenti 53. pontot). Ennélfogva az a tény, hogy a függetlenség követelményéről az Európai Unió Bíróságának Alapokmánya, illetve az eljárási szabályzat nem rendelkezik explicit módon, nem sértheti a jogbiztonság elvét.
72 A fentiekből következik, hogy mivel az eljárást megindító keresetlevelet nem független ügyvéd írta alá, a jelen keresetet nem az Európai Unió Bíróságának Alapokmánya 19. cikkének harmadik és negyedik bekezdésével, valamint nem az eljárási szabályzat 51. cikkének (1) bekezdésével összhangban nyújtották be.
73 Következésképpen, anélkül hogy a felperes által kért eljárásvezető intézkedést kellene elrendelni, a keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
A fél helyett történő perbelépés iránti kérelemről
74 Az EUIPO és a beavatkozó fél azt állítja, hogy a fél helyébe lépő kérelmezőnek – aki a felperes szerint a vitatott védjegy új jogosultjává vált és ennélfogva kereshetőségi joga van – a felperes helyett történő perbelépés iránti kérelme elfogadhatatlan. Az EUIPO és a beavatkozó fél szerint a fél helyébe lépő kérelmezőt nem az eljárási szabályzat 175. cikke (3) bekezdésének megfelelően képviselték.
75 Az eljárási szabályzat 176. cikkének (3) bekezdése értelmében a fél helyett történő perbelépés iránti kérelemről az elnök által hozott indokolt végzéssel vagy az eljárást befejező határozatban kell határozni.
76 Az eljárási szabályzat 174. cikkének megfelelően, amikor a jogvitában érintett szellemi tulajdonjog az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban részt vevő félről átszáll egy harmadik személyre, a jogutód a Törvényszék előtti eljárásban kérheti az eredeti fél helyett történő perbelépés engedélyezését. Az eljárási szabályzat 176. cikkének (5) bekezdése pontosítja, hogy ha a fél helyett történő perbelépés iránti kérelemnek helyt adnak, a jogutód a jogvitát a fél helyett történő perbelépéskori állapotában fogadja el. A jogutódot kötik az azon fél által benyújtott eljárási iratok, aki helyett perbe lép. A 207/2009 rendelet 17. és 24. cikkéből (jelenleg a 2017/1001 rendelet 20. és 28. cikke) egyébként az következik, hogy miután az európai uniós védjegy bejelentésének átszállását bejegyzik az EUIPO lajstromába, a jogutód érvényesítheti az e bejelentésből eredő jogokat.
77 Végül, az eljárási szabályzat 175. cikke (3) bekezdésének megfelelően, a fél helyébe lépő kérelmező képviseletére az Európai Unió Bíróságának Alapokmánya 19. cikke rendelkezései az irányadók.
78 Először is meg kell állapítani, hogy a fél helyett történő perbelépés iránti kérelemről már nem szükséges határozni, hiszen a Törvényszék a fenti 59–73. pontban említett okok miatt úgy ítélte meg, hogy a kereset elfogadhatatlan. Olyan esetben ugyanis, mint a jelen eset, amikor a fél helyébe lépő kérelmező szoros kapcsolatban áll a felperessel, a fél helyett történő perbelépés iránti kérelem irrelevánssá válik, ha a keresetet a felperes képviseletével kapcsolatos szabálytalanság miatt mint elfogadhatatlant elutasítják.
79 Másodszor, mindenesetre hangsúlyozni kell, hogy a fél helyett történő perbelépés iránti kérelem, a jelen ügy tényállására figyelemmel, nem tekinthető elfogadhatónak. Közelebbről, S. értesítette a Törvényszéket a szóban forgó védjegybejelentésnek a felperesről a fél helyébe lépő kérelmezőre történt átszállásáról, és mint az utóbbi képviselője, kérte, hogy e kérelmező a jelen eljárásban a felperes helyett perbe léphessen. S. a vitatott védjegybejelentésnek a fél helyébe lépő kérelmezőre történő átszállásának bizonyítékaként többek között csatolta az EUIPO 2017. március 1‑jei értesítését, valamint egy EUIPO‑lajstromkivonatot. S. ezenfelül benyújtotta annak a meghatalmazásnak egy másolatát, amelyet a fél helyébe lépő kérelmező a [Z.] ügyvédi irodának adott.
80 Márpedig, amint arra a fenti 77. pontban emlékeztettünk, a képviseletnek az Európai Unió Bíróságának Alapokmánya 19. cikke szerinti feltételei a fél helyett történő perbelépés iránti kérelemre is irányadók. E tekintetben azt kell megállapítani, hogy az az ügyvéd, azaz S., aki a fél helyett történő perbelépés iránti kérelmet aláírta, a fél helyébe lépő kérelmező tekintetében az Európai Unió Bíróságának Alapokmánya 19. cikke értelmében nem független ügyvéd, hiszen e kérelmező ügyvezetője és a fenti 79. pontban említett meghatalmazás aláírója a felperes, aki annak a [Z.] ügyvédi iroda két társtulajdonosának egyike, amelyen belül a fél helyett történő perbelépés iránti kérelem benyújtásakor S. az ügyvédi tevékenységét végezte (lásd e tekintetben a fenti 63–65. pontot).
81 E körülményekre tekintettel a kérelmező által előterjesztett, fél helyett történő perbelépés iránti kérelemről már nem szükséges határozni.
A költségekről
82 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az EUIPO és a beavatkozó fél kérelmének megfelelően őt kell kötelezni a költségek viselésére.
83 Az eljárási szabályzat 176. cikkének (4) bekezdése értelmében a fél helyett történő perbelépés iránti kérelem elutasítása esetén rendelkezni kell az említett kérelem kapcsán felmerült költségek viseléséről, ideértve a 134. és 135. cikk rendelkezéseinek alkalmazásában a kérelmező részéről felmerült költségeket is. Mivel a fél helyett történő perbelépés iránti kérelem elutasításra került, és az e kérelem kapcsán felmerült költségek viselésére való kötelezés iránt nem terjesztettek elő kérelmet, úgy kell rendelkezni, hogy egyrészt a fél helyett történő perbelépést kérelmező fél viseli a saját költségeit, másrészt minden fél maga viseli az említett perbelépés iránti kérelem kapcsán felmerült saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.
2) A fél helyett történő perbelépés iránti kérelemről már nem szükséges határozni.
3) A Törvényszék PJ‑t kötelezi a költségek viselésére.
4) Az Y‑GmbH és minden fél maga viseli a fél helyett történő perbelépés iránti kérelem kapcsán felmerült saját költségeit.
Luxembourg, 2018. május 30.