Language of document : ECLI:EU:T:2017:542

A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE

2017. július 21.(*)

„Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A földgáz belső piaca – 2009/73/EK irányelv – A Bundesnetzagentur kérelme az uniós szabályoktól való, az OPAL gázvezeték üzemeltetésére vonatkozó eltérés feltételeinek a módosítása iránt – Az uniós szabályoktól való eltérés feltételeinek a módosítására vonatkozó bizottsági határozat – Végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem – A sürgősség hiánya”

A T‑883/16. R. sz. ügyben,

a Lengyel Köztársaság (képviselik: B. Majczyna, M. Kawnik és K. Rudzińska, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek,

támogatja:

a Litván Köztársaság (képviselik: D. Kriaučiūnas és R. Krasuckaitė, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél,

az Európai Bizottság (képviselik: O. Beynet és K. Herrmann, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: T. Henze és R. Kanitz, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél,

a 2003/55/EK irányelv által megállapított, harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályoktól és tarifális szabályozástól való, az OPAL gázvezeték tekintetében alkalmazott eltérést érintő feltételek módosításáról szóló, 2016. október 28‑i C(2016) 6950 final bizottsági határozat végrehajtásának a felfüggesztése iránti, az EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikken alapuló kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE

meghozta a következő

Végzést

 A jogvita előzményei

1        Az Európai Közösségek Bizottsága a 2009. június 12‑i C(2009) 4694 határozatban a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26‑i 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 176., 57. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 230. o.) 22. cikke alapján azt kérte a Bundesnetzagenturtól (BNetzA, szövetségi hálózati ügynökség, Németország), hogy módosítsa a 2009. február 25‑i, azon határozatát, amely az említett irányelv 18. cikke által a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozóan előírt szabályok, valamint az ezen irányelv 25. cikkének (2), (3) és (4) bekezdésében előírt tarifális szabályok alkalmazásából kizárja az Ostseepipeline‑Anbindungsleitung (OPAL) gázvezetékprojekt szállítási kapacitásait, mely gázvezeték az Északi Áramlat 1. gázvezeték keleti szárazföldi szakasza, és amelynek betáplálási pontja a németországi Greifswald közelében található Lubmin nevű település mellett, a kiadási pontja pedig a Cseh Köztársaságban található Brandov nevű településen helyezkedik el.

2        A Bizottság 2009. június 12‑i határozata a következő feltételeket írta elő:

„a) A b) pontban [előírt] szabály sérelme nélkül olyan vállalkozás, amely a Cseh Köztársaságot lefedő egy vagy több nagy downstream vagy upstream földgázpiacon piaci erőfölénnyel rendelkezik, egy év alatt nem kötheti le a cseh határon fekvő gázvezeték szállítási kapacitásának több mint 50%‑át. Az ugyanazon csoporthoz tartozó, olyan vállalkozások lekötései, mint amilyen a Gazprom és a Wingas, együttesen vizsgálandók. Az olyan domináns vállalkozások vagy domináns vállalkozáscsoportok lekötései, amelyek jelentős hosszú távú gázszolgáltatási szerződéseket kötöttek, összesítve vizsgálandók […].

b) A kapacitások 50%‑ára vonatkozó korlát átléphető abban az esetben, ha az érintett vállalkozás nyílt, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes eljárás keretében az OPAL gázvezetékből származó gázból 3 milliárd m³‑t a piacnak értékesít (»gázkészlet‑értékesítési program«). A gázvezetéket üzemeltető vállalkozásnak vagy a program végrehajtására köteles vállalkozásnak garantálnia kell a megfelelő szállítási kapacitások rendelkezésre állását és a kivételi pont szabad megválasztását (»kapacitásértékesítési program«). A »gázkészlet‑értékesítési program« és a »kapacitásértékesítési program« formáját a BNetzA‑nak jóvá kell hagynia.”

3        A BNetzA 2009. július 7‑én módosította a 2009. február 25‑i határozatát oly módon, hogy azt a 2009. június 12‑i bizottsági határozatban foglalt, fent említett feltételekhez igazította. A szabályoktól való eltérést a BNetzA 22 éves időszakra engedélyezte.

4        Az OPAL gázvezetéket 2011. július 13‑án üzembe helyezték, és az megközelítőleg 36,5 milliárd m³ kapacitással rendelkezik. A Bizottságnak a 2009. június 12‑i határozata és a BNetzA‑nak a 2009. július 7‑i határozatával módosított 2009. február 25‑i határozata értelmében az OPAL gázvezeték kapacitásait teljes mértékben mentesítették a 2003/55 irányelven alapuló, harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályok, valamint az ezen irányelv által előírt tarifális szabályok alkalmazása alól.

5        Az említett gázvezeték kapacitásának a le nem kötött 50%‑át soha nem használták, mivel a Gazprom nem hajtotta végre a 2009. június 12‑i bizottsági határozat szerinti gázkészlet‑értékesítési programot. A gázvezetéknek a Greifswald közelében található betáplálási kapacitásában csak olyan harmadik személyek lehetnek érdekeltek, akik a gázvezeték e pontján gázt tudnak betáplálni. A jelenlegi műszaki kialakításban a földgázt ehhez a betáplálási ponthoz csak az Északi Áramlat 1. gázvezeték szállíthatja, amelyet a Gazprom csoport használ az orosz földgáztelepülésekből származó gáz szállítására, így úgy tűnik, hogy eleve csak az OPAL gázvezeték szállítási kapacitásának az 50%‑a használható fel.

6        A BNetzA a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 211., 94. o.) 36. cikke alapján 2016. május 13-án értesítette a Bizottságot arról a szándékáról, hogy az OPAL gázvezetéknek az Opal Gastransport GmbH & Co. KG (a továbbiakban: OGT) által üzemeltetett szakaszára vonatkozóan 2009‑ben engedélyezett eltérés bizonyos rendelkezéseit módosítani kívánja.

7        A Bizottság 2016. október 28‑án a 2009/73 irányelv 36. cikkének (9) bekezdése alapján elfogadta az OPAL gázvezetéknek a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozóan a 2003/55/EK irányelv által megállapított szabályok és a 2003/55/EK irányelv által megállapított tarifális szabályozás alóli mentességére vonatkozó feltételek módosításáról szóló, 2016. október 28‑i C(2016) 6950 final határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat), melyet a BNetzA‑hoz címzett.

8        A Bizottság a megtámadott határozatban fenntartotta a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályok alóli, az OPAL gázvezetékre vonatkozóan engedélyezett mentességet a Greifswald melletti betáplálási pont és a Brandovban található kivételi pont közötti szakasz tekintetében a kapacitások maximum 50%‑a erejéig, amit a 2009. június 12‑i határozatában már jóváhagyott. Ezzel szemben az e szakasz kapacitása tekintetében fennmaradó 50%‑ot, melyet addig nem használtak fel amiatt, hogy a Gazprom nem hajtott végre gázkészlet‑értékesítési programot, szabaddá tette, azaz arra kiterjesztette a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályokat. E szabaddá tételnek a szállítási kapacitások elosztása formájában kell megtörténnie, mely kapacitásokat a gázvezeték üzemeltetőjének átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes aukció keretében kell szétosztania.

9        Mivel az ily módon szabaddá tett szállítási kapacitások e hátrányos megkülönböztetéstől mentes és átlátható rendelkezésre bocsátása ténylegesen ahhoz is vezethet, hogy azokat a Gazprom eksport használja fel, a Bizottság annak biztosítása érdekében, hogy a harmadik személyek ténylegesen hozzáférhessenek a „szabaddá tett” kapacitásokhoz, a BNetzA által az FZK (feste frei zuordenbare Kapazitäten / nem megszakítható szabadon kiosztható kapacitások) típusú rendszerösszekötő kapacitásokat érintően javasolt plafont a kivételi pontnál megemelte.Az OPAL gázvezeték üzemeltetője így aukció keretében a földgáz cseh piacán domináns társaságtól eltérő egyéb felhasználók számára köteles rendelkezésre bocsátani az FZK rendszerösszekötő kapacitások 3,2 millió kWh kezdeti mennyiségét. Ha azonban az éves aukció során úgy tűnik, hogy a brandovi kivételi pontnál az FKZ‑kapacitások iránti kereslet meghaladja a felkínált kapacitások 90%‑át, a BNetzA a rendelkezésre álló FKZ‑kapacitások mennyiségét a következő éves aukció során köteles 1,6 millió kWh‑val megemelni. A rendelkezésre álló FKZ‑kapacitások végül 6,4 millió kWh mennyiséget érhetnek el, azaz az OPAL gázvezeték teljes kapacitásának 20%‑át.

10      Ezenfelül az aukció emelkedő áras jellegére tekintettel, és annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a cseh piacon domináns jogalany rálicitálását, a Bizottság bevezetett egy további feltételt, amely szerint az ilyen jogalany az FZK‑kapacitások aukciója keretében csak a kapacitások alapárán nyújthatja be az ajánlatát, aminek eredményeképpen a kínált ár nem haladhatja meg a németországi gaspooli kereskedelmi zónától a Cseh Köztársasághoz vezető kereskedelmi hálózat vonatkozásában ugyanezen év során a hasonló termékek tekintetében alkalmazott szabályozott tarifa átlagos alapárát.

11      A BNetzA 2016. november 28‑án a megtámadott határozatnak megfelelően módosította az OPAL gázvezeték üzemeltetőjének a 2009. február 25‑i határozatával engedélyezett eltérést.

 Az eljárás és a felek kérelmei

12      A Törvényszék Hivatalához 2016. december 16‑án benyújtott keresetlevelével a Lengyel Köztársaság keresetet indított a megtámadott határozat megsemmisítése iránt.

13      A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön beadványban a Lengyel Köztársaság előterjesztette a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, amelyben lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék elnöke:

–        függessze fel a megtámadott határozat végrehajtását az alapügyet elbíráló ítélet kihirdetéséig;

–        kötelezze a Bizottságot annak a megkövetelésére, hogy a BNetzA az alapügyet elbíráló ítélet kihirdetéséig függessze fel a Bizottság által a megtámadott határozatban kifejtett álláspont végrehajtását;

–        kötelezze a Bizottságot annak a megkövetelésére, hogy a BNetzA hozzon meg minden lehetséges jogi intézkedést az olyan határozatok, ügyletek, közjogi megállapodások vagy más végrehajtási intézkedések végrehajtásának az alapügyet elbíráló ítélet kihirdetéséig való felfüggesztése érdekében, amelyek módosítják, kiegészítik, hatályon kívül helyezik vagy egyéb módon érintik a BNetzA 2009. február 25‑i határozatának a 2009. július 7‑i változatát;

–        kötelezze a Bizottságot annak a megkövetelésére, hogy az OGT az alapügyet elbíráló ítélet kihirdetéséig tartózkodjon az OPAL gázvezeték szállítási kapacitásaihoz való hozzáférés olyan feltételek mellett való engedélyezésétől, amelyek eltérnek a BNetzA 2009. február 25‑i határozatának a 2009. július 7‑i változatában meghatározott feltételektől;

–        2016. december 23. előtt vizsgálja meg a jelen kérelmet a Törvényszék eljárási szabályzata 157. cikkének (2) bekezdése alapján.

14      A Törvényszék Hivatalához 2016. december 23‑án benyújtott, az ideiglenes intézkedés iránti kérelemre vonatkozó észrevételeiben a Bizottság lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék elnöke:

–        utasítsa el a kérelmet;

–        a Lengyel Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

15      A 2016. december 23‑i Lengyelország kontra Bizottság végzéssel (T‑883/16 R) a Törvényszék elnöke az eljárási szabályzat 157. cikkének (2) bekezdése alapján helyt adott a végrehajtásnak az ideiglenes intézkedés iránti jelen eljárást befejező végzés meghozataláig való felfüggesztésére vonatkozó kérelemnek. A Törvényszék elnöke ezenfelül számos kérdést intézett a felekhez, és a kérdésekre a Lengyel Köztársaság 2017. január 13‑án, a Bizottság pedig 2017. január 16‑án válaszolt. A Lengyel Köztársaság ezen alkalommal előterjesztett egy pervezető intézkedés iránti kérelmet is, amelyre vonatkozóan a Bizottság 2017. január 20‑án olyan észrevételeket nyújtott be, melyek az említett kérelem elutasítására irányultak.

16      A Törvényszék elnöke 2017. február 2‑án helyt adott a Németországi Szövetségi Köztársaság által 2017. január 19‑én benyújtott beavatkozási kérelemnek, melyre vonatkozóan sem a Bizottság, sem Lengyelország nem emelt kifogást a 2017. január 30‑án, illetve 2017. január 31‑én benyújtott észrevételeiben. A Németországi Szövetségi Köztársaságnak a Bizottság kérelmeit támogató beavatkozási beadványát a Törvényszék Hivatalánál 2017. február 9‑én vették nyilvántartásba. Az alapügy felei 2017. március 3‑án előterjesztették az e beadványra vonatkozó észrevételeiket.

17      2017. március 1‑jén a Lengyel Köztársaság kiegészítő beadványt nyújtott be, valamint két, 2016. augusztus 30‑i, illetve 2016. december 9‑i keltű levelet, melyeket az Oroszországi Föderáció energiaügyi minisztere küldött a Lengyel Köztársaság energiaügyi miniszterének.

18      2017. május 5‑én megengedték, hogy a Litván Köztársaság beavatkozzon az alapügybe a Lengyel Köztársaság kérelmeinek a támogatása végett. A Litván Köztársaság beavatkozási beadványát a jelen ügyben 2017. május 22‑én nyújtották be. 2017. június 9‑én a Lengyel Köztársaság és a Bizottság benyújtotta az e beadványra vonatkozó észrevételeit.

19      A 2017. június 22‑i levélben a feleket beidézték a 2017. július 5‑re kitűzött tárgyalásra annak érdekében, hogy kifejtsék a sürgősségre és az érdekek mérlegelésére vonatkozó feltételeket érintő érveiket. Ezen alkalommal a Bizottságot és a beavatkozó feleket felkérték arra, hogy fejtsék ki a Lengyel Köztársaság által 2017. március 1‑jén benyújtott, azon kiegészítő beadványra vonatkozó észrevételeiket, melyhez a Lengyel Köztársaság a kérelmét alátámasztó kiegészítő bizonyítékokat mellékelt.

20      A Litván Köztársaság a 2017. június 23‑i levélben közölte a Törvényszékkel, hogy a tárgyaláson nem vesz részt.

21      A 2017. július 5‑i tárgyaláson a Lengyel Köztársaság, a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság előadták az érveiket, és válaszoltak a Törvényszék elnöke által feltett kérdésekre.

 A jogkérdésről

 Általános megfontolások

22      Egyfelől az EUMSZ 278. cikknek és az EUMSZ 279. cikknek, másfelől az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének az együttes olvasatából kitűnik, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró – ha a körülmények alapján azt szükségesnek tartja – az eljárási szabályzat 156. cikke alapján elrendelheti a Törvényszék előtt megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését vagy a szükséges ideiglenes intézkedéseket. Az EUMSZ 278. cikk mindazonáltal a fellebbezések felfüggesztő jellege hiányának az elvét fogalmazza meg, mivel az európai uniós intézmények jogi aktusait megilleti a jogszerűség vélelme. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró tehát csak kivételesen rendelheti el a Törvényszék előtt megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését, és csak kivételesen írhat elő ideiglenes intézkedéseket (2016. július 19‑i Belgium kontra Bizottság végzés, T‑131/16 R, EU:T:2016:427, 12. pont).

23      Egyébiránt az eljárási szabályzat 156. cikke (4) bekezdésének első mondata úgy rendelkezik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek tartalmaznia kell „a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek első látásra valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét”.

24      Ennek megfelelően az ideiglenes intézkedésről határozó bíró akkor rendelheti el a végrehajtás felfüggesztését és más ideiglenes intézkedéseket, ha azok szükségességét a ténybeli és jogi alapok első látásra valószínűsítik (fumus boni iuris), és azok sürgősek olyan értelemben, hogy a kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozása érdekében azokat az alapkeresetről való döntést megelőzően el kell rendelni, és azoknak az alapkeresetről való döntést megelőzően ki kell fejteniük a joghatásaikat. Ezek konjunktív feltételek, vagyis ha közülük bármelyik nem teljesül, az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegeli (lásd: 2016. március 2‑i Evonik Degussa kontra Bizottság végzés, C‑162/15 P‑R, EU:C:2016:142, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25      Ezen együttes vizsgálat során az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az ügy jellegzetességeire tekintettel szabadon határozza meg e különböző feltételek vizsgálatának módját és rendjét, mivel semmilyen jogszabály nem ír elő számára előre meghatározott vizsgálati módot az ideiglenes intézkedés szükségességének értékeléséhez (lásd: 2012. július 19‑i Akhras kontra Tanács ítélet, C‑110/12 P(R), nem tették közzé, EU:C:2012:507, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26      A jelen ügy körülményei között először is meg kell vizsgálni, hogy a sürgősségre vonatkozó feltétel teljesül‑e.

 A sürgősségről

27      A kért ideiglenes intézkedések sürgősségének vizsgálata érdekében emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja a jövőbeli végleges határozat teljes hatékonyságának biztosítása annak elkerülése érdekében, hogy az uniós bíróság által nyújtott védelemben hézag keletkezhessen. E célból a sürgősséget annak a fényében kell mérlegelni, hogy mennyire szükséges ideiglenesen végzést hozni annak érdekében, hogy az ideiglenes védelmet kérő felet ne érje súlyos és helyrehozhatatlan sérelem. E félnek kell bizonyítania, hogy nem várhatja ki az alapügyben folyó eljárás végkimenetelét anélkül, hogy ne szenvedne súlyos és helyrehozhatatlan kárt (lásd: 2016. január 14‑i AGC Glass Europe és társai kontra Bizottság végzés, C‑517/15 P‑R, EU:C:2016:21, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28      A jelen ügyben a Lengyel Köztársaság attól tart, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítása esetén súlyos és helyrehozhatatlan kárt fog elszenvedni, mivel a megtámadott határozat végrehajtása, mely határozat az OPAL gázvezeték szállítási kapacitásait megnöveli, szükségszerűen a Yamal‑Europe és a Testvériség gázvezetékeken való gázszállításnak a csökkenéséhez vezet, és ezáltal veszélyezteti a lengyelországi gázellátás biztonságát.

29      Először is meg kell állapítani, hogy nem vitatott, hogy a megtámadott határozat hatásai az OPAL gázvezeték kapacitásainak a fokozott használatához vezetnek.

30      Ami az OPAL gázvezetéken való gázszállítás kapacitásának a kiterjesztése, a Yamal‑Europe és a Testvériség gázvezetékeken való gázszállításnak a csökkenése és a lengyelországi gázellátás biztonságának a veszélyeztetése közötti kapcsolatot illeti, a Lengyel Köztársaság lényegében úgy véli, hogy az két ezt kísérő eseménysorozat kombinációjából adódik.

31      Egyrészt a Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a megtámadott határozat végrehajtása lehetővé teszi a Gazprom számára, hogy az OPAL gázvezeték szállítási kapacitásainak legalább a 90%‑át lekösse. A megtámadott határozat az OPAL gázvezeték összes szállítási kapacitása 50%‑ának az aukcióját szervezi meg. Ugyanakkor a Lengyel Köztársaság álláspontja szerint a szabályozási eltérésnek a megtámadott határozatban meghatározott feltételei azzal a következménnyel járnak, hogy a Gazpromnak lehetősége lesz az OPAL gázvezeték részlegesen szabályozott, árverezésre bocsátott szállítási kapacitásai legalább 80%‑ának a megszerzésére. Mivel az OPAL gázvezeték szállítási kapacitásainak a másik 50%‑a kizárt az uniós jog és a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályok hatálya alól, és azt teljes egészében a Gazprom kapja meg, e társaság valójában az OPAL gázvezeték összes szállítási kapacitásának legalább a 90%‑ához garantált hozzáférésben részesülhet.

32      Másrészt a Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a Gazprom e lehetősége arra, hogy az OPAL gázvezeték által kínált szállítási kapacitások használatát növelje, lehetővé teszi a számára a kereskedelmi stratégiájának a módosítását, ami a gáznak az e társaság által a német piacon a Yamal‑Europe gázvezetéken való szolgáltatásának a lényeges csökkenéséhez vagy teljes mértékű megszűnéséhez és a gáznak a lengyel piacon a Yamal‑Europe és a Testvériség gázvezetéken való szolgáltatására vonatkozó feltételek megváltozásához vezet. Mindenekelőtt a Gazprom általi üzemeltetés e csökkentése vagy megszüntetése többek között azzal a következménnyel jár, hogy először is a Yamal‑Europe gázvezeték működési költségeit kisebb gázmennyiségre kell vonatkoztatni, ami a szállítási költségek jelentős növekedéséhez vezet, melynek az a következménye, hogy az érdekelt piaci szereplők számára nem lesz lehetséges, hogy a nyugatról érkező legnagyobb határ menti rendszerösszekötő szintjén (a mallnowi [Németország] rendszerösszekötő) hozzáférjenek ehhez az infrastruktúrához; másodszor a piaci szereplőknek csökkenni fog az arra vonatkozó lehetősége, hogy a Yamal‑Europe gázvezetéken a lehetséges inverziós szolgáltatásokat igénybe vegyék, és ily módon korlátozódik azon alternatív szállítóknak a lengyel gázpiachoz való hozzáférése, akik a Gazpromra tekintettel a Németországban vásárolt gázt el kívánják adni, és harmadszor a határokon átnyúló egyéb kapacitások iránti kereslet fokozódása miatt növekednek a gáznak a Lengyelország és az Unió közötti más rendszerösszekötő pontokhoz való szállítására vonatkozó költségek. Ezenfelül a nyugatról érkező gázszállítás megszakítása miatt a Gazprom hasznot húzhat a lengyel piacon betöltött domináns szerepéből, és szabadon meghatározhatja a Lengyelországba való gázszállítás árait, ami a végső felhasználók számára áremelkedést okozna. Végezetül a Lengyel Köztársaság álláspontja szerint az OPAL gázvezeték további szállítási kapacitásaihoz való hozzáférés lehetővé tenné a Gazprom számára, hogy folytassa a gáztranzitnak az Ukrajna területéről az Északi Áramlat 1. gázvezeték felé való átirányítását, ily módon lehetetlenné téve, hogy fennmaradjon Lengyelország területének a Testvériség gázvezetéknek a lengyel–ukrán határon található Drozdowicze ponthoz csatlakozó ágazatán keresztül való ellátása, aminek az lenne a következménye, hogy veszélybe kerülne Lengyelország energetikai biztonsága, mivel nem lenne lehetséges a Lengyelország délkeleti részén található ügyfelek ellátása folytonosságának a biztosítása, mivel ezen ügyfelek ellátása közvetlenül Ukrajnából történik.

33      Anélkül, hogy szükséges lenne értékelni egyrészt e két eseménysorozat esetlegesen hipotetikus jellegét, mely eseményekre vonatkozóan a Lengyel Köztársaság számos információt és dokumentumot előterjeszt a biztos jelleg kellő szintjének a bizonyításaképpen, amelyet a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság ugyanakkor vitat, és anélkül, hogy szükséges lenne értékelni másrészt az ezen két eseménysorozat és a megtámadott határozat közötti okozati kapcsolat fennállását, elég megállapítani, hogy a jelen ügyben nem áll fenn az állítólagos kár azonnali jellege.

34      Amint arra a fenti 27. pont emlékeztetett, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ideiglenes intézkedés iránti kérelem sürgősségét az alapján kell értékelni, hogy a kérelmező felet fenyegető súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozása érdekében szükséges‑e ideiglenes intézkedés elrendelése azt megelőzően, hogy a megsemmisítés iránti alapkérelemről határozat születik, és e félnek kell komoly bizonyítékot előterjesztenie arra vonatkozóan, hogy az alapkeresetre vonatkozó eljárás kimenetelét nem lehet megvárni anélkül, hogy e fél személyesen el ne szenvedne ilyen jellegű kárt.

35      Márpedig a jelen ügyben az iratanyag információiból, melyeket a Lengyel Köztársaság nem vitat, az következik, hogy jelenleg hatályban van egy a Gazprommal kötött, a földgáznak a Yamal‑Europe gázvezeték lengyel szakaszán való szállítására vonatkozó tranzitszerződés (32,3 milliárd m³ gázmennyiségig) Nyugat‑Európa – ideértve Lengyelországot is – piacainak a 2020‑ig való ellátása céljából, valamint hatályban van egy, a PGNiG S.A. és a Gazprom között 1996‑ban kötött szerződés a földgázszállításra vonatkozóan (10,2 milliárd m³ gázmennyiségig), amely 2022 végén fog lejárni.

36      Ezek az információk, amelyek a Lengyel Köztársaság első kérelméből hiányoznak, és amelyeket a Bizottság közölt először a 2016. december 23‑i észrevételeiben, meghatározó jelentőségűek a sürgősségre vonatkozó feltételnek az ideiglenes intézkedésről határozó bíró általi értékelése szempontjából. E szerződésekből ugyanis az következik, hogy a Yamal‑Europe gázvezeték lengyelországi szakasza szállítási kapacitásának az üzemeltetése első ránézésre legalább 2019 végéig biztosított, a Gazpromnak a lengyel piacra irányuló szállításai pedig 2022‑ig. E tekintetben ezen szerződéses kötelezettségek megsértése olyan sajátos jogi utakat nyit meg, amelyeket adott esetben a Lengyel Köztársaságnak kell igénybe vennie. Ebben a kontextusban ezenfelül a Lengyel Köztársaság számára mérlegelhető lenne, hogy az eljárási szabályzat 160. cikke alapján az ideiglenes intézkedésről határozó bíróhoz forduljon.

37      Következésképpen és első ránézésre megállapítható, hogy még ha a Lengyel Köztársaság által hivatkozott kár biztos jellege kellőképpen bizonyított is lenne, e kár legkorábban csak az említett szerződések lejártakor következhetne be, ha ezen utóbbi szerződések nem kerülnek meghosszabbításra. Márpedig a Lengyel Köztársaság a Németországi Szövetségi Köztársaság beadványára vonatkozó 2017. március 3‑i észrevételében úgy véli, hogy a jelen ügyben az érdemi ítéletet valószínűleg két éven belül, azaz 2019‑ben hozzák meg. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Lengyel Köztársaság továbbra is adós maradt az arra vonatkozó komoly bizonyíték előterjesztésével, hogy az alapkeresetre vonatkozó eljárás kimenetelét nem lehet megvárni anélkül, hogy személyesen ne szenvedne el súlyos és helyrehozhatatlan kárt.

38      E tekintetben ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a Lengyel Köztársaság a 2017. március 1‑jei kiegészítő beadványához két, 2016. augusztus 30‑án, illetve december 9‑én kelt levelet mellékelt, melyeket az Oroszországi Föderáció energiaügyi minisztere küldött a Lengyel Köztársaság energiaügyi miniszterének. Az első levél az Urząd Regulacji Energetyki (energiaügyi szabályozó hivatal, Lengyelország) által elfogadott, 2015. május 19‑i határozatra vonatkozik, amelynek tárgya egy függetlenségi igazolásnak a Gaz‑System számára való megadása a Yamal‑Europe gázvezeték lengyelországi része üzemeltetői funkciójának a gyakorlását érintően, mely határozattal kapcsolatban az orosz miniszter azt állítja, hogy az sérti az ezen gázvezeték lengyel szakaszáért felelős üzemeltető kötelezettségeire vonatkozó, 2010. október 25‑i megállapodást, amely a gázvezetékeknek az orosz gáznak a Lengyelország területén való áthaladása céljából való megépítéséről szóló, 1993. augusztus 25‑i orosz–lengyel megállapodáson alapul. A második levél célja a lengyel miniszter tájékoztatása arról, hogy a Gazprom Ukrajnában nehézségekbe ütközött, mivel az ukrán hatóságok pénzbüntetést szabtak ki rá. Az orosz miniszter a lengyel minisztert arról értesítette, hogy e nehézségek olyan jellegűek, hogy amennyiben azok nem oldódnak meg, a Gazprom általi gázszállítás csökkenéséhez vezethetnek. Így a Lengyel Köztársaság lényegében azzal érvel, hogy e dokumentumok bizonyítják a Yamal‑Europe gázvezetéken át a lengyel területen való gázszállítás korlátozása vagy megszüntetése kockázatának a realitását, mely korlátozást azóta lehetővé tettek a megtámadott határozatban foglalt, az OPAL gázvezeték üzemeltetésére vonatkozó új feltételek.

39      Először is meg kell állapítani, hogy annak ellenére, hogy úgy tűnik, hogy a Lengyel Köztársaság e kiegészítő bizonyítékoknak elsődleges fontosságot tulajdonít, azok nem szerepeltek a 2016. december 16‑án benyújtott, ideiglenes intézkedés iránti kérelemben. Ezenfelül – anélkül, hogy e szakaszban szükséges lenne elbírálni az e dokumentumok tartalma és a megtámadott határozat közötti kapcsolat fennállását – elég megállapítani azt, hogy az állítólagos veszélyek első látásra az energiaügyi szabályozó hivatal 2015. május 19‑i határozatának a végrehajtásához kötődnek, melynek legkésőbb 2017 májusában kellett megtörténnie. A tárgyalás során a Lengyel Köztársaság tájékoztatta a Törvényszék elnökét arról, hogy e végrehajtásra még mindig nem került sor. Következésképpen ha e represszív cselekedetek e végrehajtást követően konkretizálódnak, azok valószínűleg olyan új információknak minősülnek, amelyek lehetővé teszik a Lengyel Köztársaság számára, hogy az eljárási szabályzat 160. cikke alapján az ideiglenes intézkedésről határozó bíróhoz forduljon, aki ebben az esetben az eljárási szabályzat 157. cikkének (2) bekezdése alapján új inaudita altera parte felfüggesztési intézkedést fogadna el annak érdekében, hogy ideiglenesen visszaállítsa a megtámadott határozat által előírt szabályozás bevezetése előtt alkalmazandó szabályozást addig, amíg el nem bírálja az új kérelem megalapozottságát az új tényekre tekintettel.

40      Így meg kell állapítani, hogy mivel az állítólagos kár azonnali jellege nem került bizonyításra, a Lengyel Köztársaság nem teljesítette azt a feltételt, amely szerint a Törvényszéknek az alapügyben hozott határozatának a kihirdetése nem várható meg anélkül, hogy az állítólagos kár be ne következne.

41      Ez akkor is így lenne, ha az események mostantól valósulnának meg, az állítólagos kárt okozó helyzetet visszafordíthatatlanná téve. Márpedig úgy tűnik ugyanis, hogy a Lengyel Köztársaság úgy véli, hogy az alapügy tényei ilyen következtetésre vezetnek, mivel a Gazprom lehetősége arra, hogy a megtámadott határozat által szabaddá tett szállítási kapacitások 50%‑os részére vonatkozó következő éves aukció során hosszú távú lekötéseket hajtson végre, a helyzetet változatlanná teszi oly módon, hogy a megtámadott határozat joghatásainak a terjedelme messzemenően meghaladja a jogi létezésének a tartamát.

42      Először is a Lengyel Köztársaság hangsúlyozza, hogy az OPAL gázvezeték használatára vonatkozó új feltételeknek megfelelően aukció tárgyát képező szállítási kapacitások lekötése tizenöt éves időtartamra történhet. Márpedig a Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy számítani kell arra, hogy a Gazprom a szállítási kapacitások jelentős részét leköti erre az időtartamra, és így a helyzetet a 32. pontban leírt módon változatlanná teszi az elkövetkezendő tizenöt évre.

43      Másodszor a Lengyel Köztársaság kifejti, hogy a későbbiekben a magánjogi szerződések formáját öltő lekötések védelmet élvező természetes és jogi személyek jogainak és kötelezettségeinek a forrásává válnak az alapkereset kimenetelétől függetlenül. Álláspontja szerint még a megtámadott határozat megsemmisítése sem járna a gáznak az OPAL gázvezetéken való szállítását és szolgáltatását érintő szerződések érvénytelenítésével. Hangsúlyozza azt is, hogy ezen szállítási szerződések párhuzamos következményként gázkereskedelmi szerződések megkötését eredményezik, amelyek további akadályt képeznek a szállítási szerződések felmondása tekintetében.

44      Ugyanakkor először is meg kell állapítani, hogy ez az elemzés a Szerződések által létrehozott saját jogrend működésének a téves értelmezésén alapul (lásd ebben az értelemben: 1964. július 15‑i Costa ítélet, 6/64, EU:C:1964:66, 1158. pont). A megtámadott határozat megsemmisítése esetén az OPAL gázvezeték használatának az e határozat által engedélyezett feltételei nem lesznek többé alkalmazandóak. Következésképpen az e feltételeken alapuló magánjogi aktusok nem lesznek végrehajthatóak. Mind a Bizottság, mind a Németországi Szövetségi Köztársaság jogosan hangsúlyozta ezt a vonatkozást mind az írásbeli beadványaiban, mind pedig a 2017. július 5‑i tárgyaláson.

45      E tekintetben a jogi akadályokon túlmenően, melyeknek a fennállását nem lehet elismerni, amint arra a fenti 44. pont emlékeztetett, a Lengyel Köztársaság az említett megsemmisítés joghatásainak a végrehajtását érintő gyakorlati nehézségekre hivatkozik. Ugyanakkor ezt a kifogást is el kell utasítani. Amint ugyanis azt a Bizottság a Törvényszék által 2016. december 23‑án feltett kérdésekre 2017. január 16‑án adott válaszaiban hangsúlyozza, ha a Törvényszék megsemmisíti a megtámadott határozatot, a Törvényszék ítéletének a kihirdetését követő időszak tekintetében az éves kapacitástermékek lekötéseit érvényteleníteni kell, mivel azok más éves termékeket érintenek, amelyeket csak abban az esetben lehet tizenöt évig terjedő időtartamra lekötni, ha azokat más termékekkel kumulálják, és ezért egymástól független termékekről van szó. Ezenfelül az OPAL gázvezetéken történő gázszállításra alkalmazandó általános szerződési feltételekből, melyeket a Bizottság közölt, az következik, hogy a hálózathasználók és az OGT között a kapacitástermékek aukció keretében való megszerzését érintően kötött szállítási szerződések jelentős indokok alapján azonnal felmondhatók, és a megtámadott határozatnak a Törvényszék általi megsemmisítése kétségtelenül ilyen indoknak minősül. A Bizottság jogosan fűzi hozzá, hogy ez a megsemmisítés olyan előre nem látott körülményt képez, amely jogi következményekkel jár a szerződésre nézve abban az értelemben, hogy igazolja az említett szerződés feltételeinek a kiigazítását. Ezen általános feltételek továbbá engedélyezik az OGT számára, hogy a jövőben módosítsa a szerződési feltételeket, ha a jogi helyzet figyelembevételének a szükségessége ezt megkívánja, például egy nemzetközi bíróság által meghozott ítélet miatt. Ezenfelül nem tűnik úgy, hogy eleve kizárható lenne az, hogy a Törvényszék előtt folyamatban lévő jogvitára tekintettel minden olyan szerződésbe, amelyet a jövőbeni akciókat érintően írnak alá (például downstream szerződések, melyeket a Gazprom által nyújtott gáz szállításában, értékesítésében és szolgáltatásában érintett piaci szereplők kötnek meg, valamint a gázkereskedelmi szerződések) védzáradék kerüljön annak érdekében, hogy megtervezzék a megtámadott határozat esetleges új felfüggesztésének vagy ezen utóbbi megsemmisítésének a következményeit. Mindenesetre, mivel a megtámadott határozattal szemben a Törvényszék előtt eljárásokat indítottak, kétségtelenül fennáll bizonyos olyan kereskedelmi kockázat, amelyet a piaci szereplők nem hagyhatnak figyelmen kívül.

46      A fentiekből az következik, hogy a fenti 31. és 32. pontban leírt két eseménysorozat kombinációjához kapcsolódó következmények, még ha azok biztos jellegét bizonyítanák is, semmiképpen nem terjednének ki tizenöt évre, hanem valójában a Törvényszék által meghozott, az alapeljárást befejező ítélet kihirdetésének az időpontját megelőző időszakra korlátozódnak. E tekintetben egyrészt meg kell jegyezni, hogy bár a Lengyel Köztársaság nem tartotta célszerűnek, hogy az alapkeresete keretében gyorsított eljárás iránti kérelmet terjesszen elő, nem kizárt, hogy a Törvényszék hivatalból úgy dönt, hogy ezen ügyet ilyen eljárásban bírálja el az eljárási szabályzat 151. cikkének (2) bekezdése alapján. Ennek hiányában az sem kizárt, hogy ha a körülmények ezt megkövetelik, az a döntés születik, hogy a jelen ügyet ugyanezen szabályzat 67. cikkének (2) bekezdése értelmében soron kívül bírálják el. Másrészt a Németországi Szövetségi Köztársaság beadványára vonatkozó észrevételeiben a Lengyel Köztársaság hangsúlyozza, hogy a kára mindenekelőtt a gáz Unió felé irányuló tranzitútjának az esetleges módosításából származik. Márpedig, amint az a fenti 35. és 36. pontban megállapításra került, nemcsak a jelenleg hatályban lévő jogi megállapodások akadályozzák legalább 2020‑ig e feltételezés megvalósulását, hanem azon sajátos jogi utak is – ideértve az új tények alapján az ideiglenes intézkedésről határozó bíróhoz fordulást –, amelyek a Lengyel Köztársaság számára a Törvényszék előtti jogvitája keretében biztosítják a hatékony bírói jogvédelmet e megállapodások megsértése esetén. Így kizárólag a fenti 31. pontban leírt, és a Lengyel Köztársaság által számba vett eset következhet be esetlegesen a Törvényszék által meghozott, az alapeljárást befejező ítélet időpontját megelőző időszakban. Márpedig ez az eset, amely az OPAL gázvezeték szállítási kapacitása legalább 90%‑ának a Gazprom általi felhasználásában áll, önmagában nem vezet a Lengyel Köztársaság által hivatkozott kárhoz, nevezetesen a lengyelországi gázellátás biztonságára vonatkozó veszélyhez. Így még ha ezen eset hatásai visszafordíthatatlanok is lennének, nem teljesül a Lengyel Köztársaság számára bekövetkező, olyan súlyos és helyrehozhatatlan kár bizonyításának a követelménye, amely igazolná a kért ideiglenes intézkedések elfogadását.

47      Így a fenti fejtegetésekből az következik, hogy a Lengyel Köztársaság nem bizonyította, hogy az alapkeresetre vonatkozó eljárás kimenetele nem várható meg anélkül, hogy a megtámadott határozat végrehajtása ne okozná súlyos és helyrehozhatatlan kár személyes elszenvedését.

48      Következésképpen a sürgősségi feltétel nem teljesül, így a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani, anélkül hogy szükséges lenne megvizsgálni a fumus boni iuris fennállásához kapcsolódó feltételt, vagy mérlegelni kellene az érdekeket.

 A pervezető intézkedések iránti kérelemről

49      A Lengyel Köztársaság a 2017. január 13‑án benyújtott, pervezető intézkedések iránti kérelmében lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot arra, hogy adjon tájékoztatást a következőkről:

–        a megtámadott határozat alkalmazásának hatásai, különös figyelemmel az OPAL gázvezeték szállítási kapacitásait érintő azon aukciók számára és típusára, amelyeket a megtámadott határozat alkalmazásának ideje alatt szerveztek, valamint ezen aukciók eredményeire, és az OPAL gázvezetékben áramló gázforgalomnak a korábbi időszakhoz viszonyított növekedésének szintjére (mennyiségben és százalékban);

–        a 2016. december 23‑i Lengyelország kontra Bizottság végzés (T‑883/16 R) végrehajtásának a részletszabályai, mely végzés elrendeli a megtámadott határozat végrehajtásának a felfüggesztését, kifejtve azokat az indokokat, amelyek miatt az OPAL gázvezeték szállítási kapacitásaira vonatkozóan az említett végzés kihirdetésének az időpontját követően aukciókat szerveztek, és jelezve az OPAL gázvezetékben áramló gázforgalomnak a végzés kihirdetésének időpontját követő növekedésének szintjét (mennyiségben és százalékban).

50      E tekintetben először is elég megállapítani azt, hogy bár jogos kérdések tehetők fel az OPAL gázvezeték szállítási kapacitásainak a felhasználásához kapcsolódó azon tényeket érintően, amelyek a 2016. december 23‑i Lengyelország kontra Bizottság végzés (T‑883/16 R) meghozatalát követték, az iratanyag információiból az következik, hogy egyrészt e gázvezeték jelenlegi használatát a megtámadott határozat elfogadása előtt alkalmazandó feltételek vezérlik, másrészt a 2017. március 6‑ra tervezett aukciókat, melyeket a Lengyel Köztársaság különösen fontosnak tartott e körülmények tisztázásához, nem tartották meg.

51      Másodszor, bár a Németországi Szövetségi Köztársaság a 2017. július 5‑i tárgyaláson megerősítette, hogy a 2016. december 23‑i Lengyelország kontra Bizottság végzés (T‑883/16 R) elfogadását megelőzően szervezett aukciókhoz kapcsolódó bizonyos szerződéseket az ideiglenes intézkedésről határozó bíró által a végzésében megállapított felfüggesztő joghatásokat sértő módon végrehajtottak, hangsúlyozta a zavart, mellyel e helyzetben szembe kellett néznie. Az említett végzés elfogadását követően ugyanis eljárás indult az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi tartományi legfelsőbb bíróság, Németország) előtt, amely a 2016. december 30‑i azon határozat elfogadásához vezetett, amely felfüggesztette az OGT és a BNetzA között 2016. november 28‑án kötött megállapodást. A Németországi Szövetségi Köztársaság tehát, amint azt a tárgyaláson elismerte, tévesen vélte úgy, hogy a 2016. december 23‑i Lengyelország kontra Bizottság végzés (T‑883/16 R) csak a jövőbeli aukciók szervezését érinti, és a múltbeli aukciókhoz kapcsolódó szerződések végrehajtása tekintetében nem állnak fenn joghatások. Azokra a levélváltásokra tekintettel, amelyekre ezt követően került sor a jelen eljárás keretében, a Németországi Szövetségi Köztársaság úgy véli, hogy e téves értelmezés nem ismétlődhet meg sem abban az esetben, ha az ideiglenes intézkedésről határozó bíró újabb felfüggesztés mellett dönt, sem abban az esetben, ha a megtámadott határozatot a Törvényszék megsemmisíti. E tekintetben kijelentette, hogy a német szabályozás értelmében utasítási jogkörrel rendelkezik a BNetzA tekintetében, ami elegendő a Törvényszék és az ideiglenes intézkedésről határozó bíró határozatai teljes mértékű érvényesülésének a biztosításához.

52      Következésképpen nem tűnik szükségesnek az említett kérelemben említett információk megszerzése, és e kérelmet el kell utasítani.

53      Az eljárási szabályzat 158. cikkének (5) bekezdése értelmében a költségekről jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.

2)      A Törvényszék elnöke a 2016. december 23i Lengyelország kontra Bizottság végzést (T883/16 R) visszavonja.

3)      A Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.

Luxembourg, 2017. július 21.

hivatalvezető

 

      elnök

E. Coulon

 

M. Jaeger


*      Az eljárás nyelve: lengyel.