2011. január 24-én benyújtott kereset - Martinair Holland kontra Bizottság

(T-67/11. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Martinair Holland NV (Haarlemmermeer, Hollandia) (képviselő: R. Wesseling ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

A Törvényszék teljes egészében vagy részben semmisítse meg a határozat 1., 2., 3., 4., 5., 6. és 7. cikkét, vagy

csökkentse a határozat 5. cikkében kiszabott bírságokat, és

a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes az EUMSZ 263. cikk, az EUMSZ 261. cikk és az 1/2003 rendelet 31. cikke alapján az EUMSZ 101. cikk, az EGT-Megállapodás 53. cikke, valamint az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között a légi közlekedésre vonatkozóan létrejött megállapodás 8. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/39258 - "légi árufuvarozás"-ügy) a Martinair Holland N.V.-nek címzett, 2010. november 9-én hozott C (2010) 7694 végleges bizottsági határozat felülvizsgálatát és megsemmisítését, másodlagosan pedig a kiszabott bírság csökkentését kéri.

Keresetének alátámasztására a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.    Az első jogalappal a felperes azt állítja, hogy:

-    a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikk és a Charta 41. cikke (a megfelelő ügyintézéshez való jog) szerinti indokolási kötelezettségét, hiszen a határozatból nem állapítható meg a jogsértés(ek) jellege és terjedelme; egyrészt, a határozat rendelkező része világosan négy (feltehetőleg egyszeri és folyamatos) jogsértést nevez meg a címzettek különböző csoportjai, különféle időtartamok és földrajzi útvonalak tekintetében. Másrészt, az indokolás nem e négy konkrét jogsértés valamelyikén alapul, és nem is arra hivatkozik;

-    amennyiben a Bíróság azért nem tudja teljes mértékben felülvizsgálni a határozat alapját képező indokolást, mert annak (kellően világos) indokolása hiányzik, akkor a Bizottság megsértette a felperes alapvető eljárási jogait; a felperes főként arra hivatkozik, hogy a határozat sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41., 47. és 48. cikkei szerinti megfelelő ügyintézéshez való jogot, hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való jogot, ártatlanság vélelmét és védelemhez való jogot.

2.    A második jogalappal a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibákat vétett a bírság kiszámításánál, megsértve ezzel az 1/2003 rendeletet¹, a bírságkiszabási iránymutatásokat, továbbá az arányosság elvét, az egyenlő bánásmód elvét és az indokolási kötelezettséget, megsértve ezzel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. és 49. cikkét, az EUMSZ 296. cikket és az uniós jog más általános elveit. E tekintetben a felperes arra hivatkozik, hogy:

-    először is: a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibákat vétett, amelyekkel megsértette a bírságkiszabási iránymutatásokat, az arányosság elvét és az egyenlő bánásmód elvét azáltal, hogy figyelembe vette a forgalmat a díjakkal és a beérkező járatokkal összefüggésben az értékesítések összegének kiszámításánál,

-    másodszor: a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett a jogsértés súlyának megítélésénél, megsértve ezzel az 1/2003 rendeletet, a bírságkiszabási iránymutatásokat és az arányosság elvét,

-    harmadszor: a Bizottság megsértette az 1/2003 rendeletet, a bírságkiszabási iránymutatásokat és az arányosság elvét azzal, hogy a szabályozási hátteret, mint enyhítő körülményt csupán a bírság összegének 15%-kal való csökkentése erejéig vette figyelembe,

-    negyedszer: a Bizottság megsértette indokolási kötelezettségét a bírság kiszámítását illetően, megsértve ezzel az EUMSZ 296. cikket és a Charta 41. cikkét.

____________

¹ - A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L. 1., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.)