T‑208/11. és T‑508/11. sz. egyesített ügyek
Liberation Tigers of Tamil Eelam (LTTE)
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Közös kül‑ és biztonságpolitika – A terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – A 2580/2001/EK rendelet fegyveres konfliktusokra való alkalmazhatósága – Lehetőség arra, hogy valamely harmadik állam hatósága a 2001/931/KKBP közös álláspont értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóságnak minősüljön – A pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozatok ténybeli alapja – Terrorcselekményekre történő hivatkozás – A 2001/931 közös álláspont értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóság határozatának szükségessége”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (hatodik kibővített tanács), 2014. október 16.
1. Közös kül‑ és biztonságpolitika – A terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – 2580/2001 rendelet – Hatály – A nemzetközi humanitárius jog értelmében vett fegyveres konfliktus – Bennfoglaltság
(2001/931 tanácsi közös álláspont; 2580/2001 tanácsi rendelet)
2. Közös kül‑ és biztonságpolitika – A terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések – Pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat – Nyomozás vagy büntetőeljárás megindítását elrendelő nemzeti határozat alapján történő elfogadás vagy fenntartás – Az említett nemzeti határozat meghozatalára hatáskörrel rendelkező hatóság – Fogalom – Közigazgatási hatóság – Bennfoglaltság – Feltételek
(2001/931 tanácsi közös álláspont, 1. cikk, (4) bekezdés)
3. Közös kül‑ és biztonságpolitika – A terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések – Pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat – Nyomozás vagy büntetőeljárás megindítását elrendelő nemzeti határozat alapján történő elfogadás vagy fenntartás –A szó szoros értelmében vett büntetőeljárás részét képező nemzeti határozatra vonatkozó kötelezettség hiánya – Feltételek
(2001/931 tanácsi közös álláspont, 1. cikk, (4) bekezdés)
4. Közös kül‑ és biztonságpolitika – A terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések – Pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat – Nyomozás vagy büntetőeljárás megindítását elrendelő nemzeti határozat alapján történő elfogadás vagy fenntartás – A jóhiszemű együttműködés kötelezettsége – Az Unió és a harmadik államok közötti kapcsolatokban való alkalmazhatatlanság – Harmadik állam hatóságainak hatáskörrel rendelkező hatóságokként történő minősítésére gyakorolt hatás hiánya
(EUMSZ 4. cikk, (3) bekezdés; 2001/931 tanácsi közös álláspont, 1. cikk, (4) bekezdés; 2580/2001 tanácsi rendelet, 2. cikk, (3) bekezdés)
5. Közös kül‑ és biztonságpolitika – A terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések – Pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat – Nyomozás vagy büntetőeljárás megindítását elrendelő nemzeti határozat alapján történő elfogadás vagy fenntartás – Az említett nemzeti határozat meghozatalára hatáskörrel rendelkező hatóság – Harmadik állam hatósága – Megengedhetőség – Feltételek – A 2001/931 közös álláspont értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatósággal szemben előírt feltételeknek megfelelő szabályozás létezésének a Tanács által történő ellenőrzése
(2001/931 tanácsi közös álláspont, 1. cikk, (4) bekezdés)
6. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Egyes, terrorista tevékenységekkel gyanúsított személyekkel és szervezetekkel szemben a pénzeszközök befagyasztására vonatkozóan hozott határozat – A múltban terrorcselekményeket elkövető személyre vagy szervezetre vonatkozó határozat – Minimális követelmények – A határozat ténybeli alapja, amelynek a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok határozataiban konkrétan megvizsgált és figyelembe vett bizonyítékokon kell alapulnia
(2001/931 tanácsi közös álláspont)
7. Közös kül‑ és biztonságpolitika – A terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések – Pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat – Nyomozás vagy büntetőeljárás megindítását elrendelő nemzeti határozat alapján történő elfogadás vagy fenntartás – A pénzeszközök befagyasztását előíró listán történő fenntartás igazolása céljából történő felülvizsgálat – A Tanácsot terhelő indokolási kötelezettség – Terjedelem
(2001/931 tanácsi közös álláspont, 1. cikk, (4) bekezdés; 2580/2001 tanácsi rendelet)
8. Közös kül‑ és biztonságpolitika – A terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések – Pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat – Nyomozás vagy büntetőeljárás megindítását elrendelő nemzeti határozat alapján történő elfogadás vagy fenntartás – A pénzeszközök befagyasztását előíró listán történő fenntartás igazolása céljából történő felülvizsgálat – A Tanács és a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti együttműködés – Terjedelem
(2001/931 tanácsi közös álláspont, 1. cikk, (4) bekezdés; 2580/2001 tanácsi rendelet)
9. Közös kül‑ és biztonságpolitika – A terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések – Pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat – A múltban terrorcselekményeket elkövető személyek vagy szervezetek – Bennfoglaltság – Feltételek
(2001/931 tanácsi közös álláspont; 2580/2001 tanácsi rendelet)
10. Megsemmisítés iránti kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – A Bíróság általi korlátozás – A terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – A rendelet megsemmisítésére vonatkozó határozatnak a fellebbezési határidő lejárta napjától vagy a fellebbezés elutasítása napjától történő hatálybalépése – E határidőnek a határozat megsemmisítése hatálybalépésére történő alkalmazása
(EUMSZ 264. cikk, második bekezdés; a Bíróság alapokmánya, 56. cikk, első bekezdés, és 60. cikk, második bekezdés; 790/2014 végrehajtási rendelet)
1. A nemzetközi humanitárius jog valamely fegyveres konfliktusra és az ennek keretében elkövetett cselekményekre való alkalmazhatósága nem vonja maga után a terrorizmusra vonatkozó valamely szabályozásnak az e cselekményekre való alkalmazhatatlanságát.
Először is a nemzetközi humanitárius jog értelmében vett fegyveres konfliktus fennállása nem zárja ki a terrorizmusra vonatkozó uniós jogi rendelkezések ebben az összefüggésben elkövetett esetleges terrorcselekményekre való alkalmazását. Egyrészt ugyanis a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931 közös álláspont nem tesz különbséget hatálya tekintetében aszerint, hogy a szóban forgó cselekményt a nemzetközi humanitárius jog értelmében vett fegyveres konfliktus keretében követték‑e el, vagy sem. Másrészt az Unió és tagállamai célja a terrorizmus – függetlenül attól, hogy az milyen formákban jelenik meg – elleni küzdelem a hatályos nemzetközi jog célkitűzéseinek megfelelően.
Másodszor terrorcselekményeknek a fegyveres konfliktusban részt vevő felek általi elkövetését a nemzetközi humanitárius jog ilyenként kifejezetten szabályozza és elítéli. Továbbá a nemzetközi humanitárius jog értelmében vett fegyveres konfliktus fennállása nem tűnik úgy, hogy kizárja az e konfliktus keretében elkövetett terrorcselekmény esetében – az említett humanitárius jognak a fegyveres konfliktusok joga megsértésére vonatkozó rendelkezésein túl – a nemzetközi jog terrorizmusra vonatkozó konkrét rendelkezéseinek az alkalmazását.
(vö. 56–58., 62., 63. pont)
2. Noha a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931 közös álláspont 1. cikke (4) bekezdésének második albekezdése az igazságügyi hatóságoktól származó határozatokat részesíti előnyben, egyáltalán nem zárja ki a közigazgatási hatóságoktól származó határozatok figyelembevételét, amikor egyrészt e hatóságok a nemzeti jogban ténylegesen hatáskörrel rendelkeznek a terrorizmusban részt vevő csoportokkal szembeni korlátozó határozatok elfogadására, másrészt pedig amikor e hatóságok – jóllehet csak közigazgatási hatóságok – mindazonáltal az igazságügyi hatóságokkal „egyenértékűeknek” tekinthetők.
(vö. 107. pont)
3. A terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931 közös álláspont nem követeli meg, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság határozata a szó szoros értelmében vett büntetőeljárás részét képezze, bár leggyakrabban ez a helyzet. Egyébként a 2001/931 közös álláspont által követett célkitűzésekre tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 1373. (2001) számú határozata végrehajtásának keretében a szóban forgó nemzeti eljárás tárgyának mégis a tágabb értelemben vett terrorizmus elleni küzdelemnek kell lennie.
Ezenkívül a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „nyomozás vagy vádemelés [helyesen: nyomozás vagy büntetőeljárás] megindításá[t]” elrendelő határozat – annak érdekében, hogy arra a Tanács érvényesen hivatkozhasson – a terrorizmus elleni küzdelem céljából, az érdekeltnek a terrorizmusban való részvétele miatti megelőző vagy megtorló jellegű intézkedés érdekelttel szembeni meghozatalára közvetlenül és elsődlegesen irányuló nemzeti eljárás részét kell, hogy képezze.
(vö. 113., 114. pont)
4. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 132–136. pont)
5. Nem lehet kizárni, hogy valamely harmadik állam hatóságát a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931 közös álláspont értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóságnak lehessen minősíteni. A Tanács feladata azonban – mielőtt a harmadik állam hatóságának a határozatára alapozna – annak gondos ellenőrzése, hogy ezen állam releváns szabályozása a védelemhez való jognak és a hatékony bírói jogvédelemhez való jognak az uniós szinten biztosítottal egyenértékű védelmét biztosítja. Továbbá nem létezhetnek azt bizonyító körülmények, hogy a harmadik állam a gyakorlatban sérti e szabályozást. Ha ez lenne a helyzet, a fent említett feltételeket formálisan teljesítő szabályozás létezéséből nem lehetne ugyanakkor a 2001/931 közös álláspont értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóság létezésére következtetni.
A harmadik állam szabályozása által biztosított és az uniós szinten biztosított védelmi szint közötti egyenértékűség hiányában a 2001/931 közös álláspont értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóság minőségnek a harmadik állam nemzeti hatósága esetében történő elismerése a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó uniós intézkedések által érintett személyek közötti eltérő bánásmódhoz vezet, aszerint hogy az ezen intézkedések alapjául szolgáló nemzeti határozatok harmadik államok hatóságaitól vagy tagállami hatóságoktól származnak‑e.
(vö. 135., 139., 140. pont)
6. A terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931 közös álláspont az érintett személyek védelme érdekében, valamint az Unió saját nyomozási eszközeinek hiányára tekintettel azt követeli meg, hogy a terrorizmus tárgyában a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó uniós határozat ténybeli alapja ne a Tanács által a sajtóban vagy az interneten talált információkon, hanem a 2001/931 közös álláspont értelmében vett hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok határozataiban konkrétan megvizsgált és figyelembe vett bizonyítékokon alapuljon.
A Tanács kizárólag ilyen megbízható ténybeli alap alapján gyakorolhatja ezt követően az őt a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozatok uniós szintű elfogadásának keretében megillető széles mérlegelési jogkört, különösen azon célszerűségi megfontolások tekintetében, amelyeken az ilyen határozatok alapulnak.
(vö. 187., 188. pont)
7. Amennyiben a felülvizsgálat során a lényeges kérdés az, hogy az érintett személynek a pénzeszközök befagyasztását előíró listára történt felvétele vagy az előző felülvizsgálat óta a ténybeli helyzet oly mértékben megváltozott‑e, hogy abból e személynek a terrorista tevékenységekben való részvétele tekintetében már nem vonható le ugyanez a következtetés, amely azzal a következménnyel jár, hogy a Tanács adott esetben és széles mérlegelési jogkörének keretében határozhat a ténybeli helyzet változásának hiányában valamely személynek a pénzeszközök befagyasztását előíró listán történő fenntartásáról, ugyanakkor minden új terrorcselekménynek – amelyet a Tanács e felülvizsgálat alkalmával indokolásába illeszt az érintett személynek a pénzeszközök befagyasztását előíró listán történő fenntartásának igazolása érdekében – a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931 közös álláspont kétszintű döntéshozatali rendszerében és a Tanács nyomozási eszközei hiányában vizsgálatnak és az e közös álláspont értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóság határozatának tárgyát kell képeznie. A Tanács arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a terrorizmus tárgyában a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozatait a hatáskörrel rendelkező hatóságok határozataiban szereplő ténybeli alapra alapítsa, közvetlenül a 2001/931 közös álláspont által létrehozott kétszintű rendszerből ered. E kötelezettség tehát nem függ az érintett személy vagy csoport magatartásától. A Tanácsnak az indokolási kötelezettség – amely egy lényeges eljárási szabály – alapján meg kell jelölnie a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozatai indokolásában a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok azon határozatait, amelyek konkrétan megvizsgálták és figyelembe vették azon terrorcselekményeket, amelyeket saját határozatai ténybeli alapjaként átvesz.
(vö. 204., 206. pont)
8. A terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931 közös álláspont kétszintű rendszerében és a terrorizmus elleni küzdelem hatékonyságának biztosítása érdekében a tagállamok feladata az, hogy rendszeresen továbbítsák a Tanácsnak – az utóbbi feladata pedig az, hogy összegyűjtse – a hatáskörrel rendelkező hatóságok említett tagállamokban elfogadott határozatait, valamint e határozatok indokait. Amennyiben az információk e továbbítása ellenére a Tanács nem rendelkezik a hatáskörrel rendelkező hatóság határozatával egy olyan meghatározott cselekmény tekintetében, amely terrorcselekménynek minősülhet, saját nyomozási eszközök hiányában az ő feladata a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságtól e cselekménnyel összefüggésben értékelés kérése e hatóság határozatának meghozatala érdekében. Ennek érdekében a Tanács az Unió 28 tagállamához fordulhat, közülük pedig különösen azokhoz, amelyek esetlegesen már megvizsgálták az érintett személy vagy csoport helyzetét. Fordulhat olyan harmadik államhoz is, amely teljesíti a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogorvoslat védelme tekintetében szükséges feltételeket. A szóban forgó határozatnak – amelynek a 2001/931 közös álláspont értelmében „nyomozás vagy vádemelés [helyesen: büntetőeljárás] megindításá[nak] […] vagy […] ítéletek[nek]” kell lennie – nem kell szükségszerűen az érintett személy vagy csoport pénzeszközök befagyasztását előíró nemzeti listára történt felvételének időszakos felülvizsgálatára vonatkozó nemzeti határozatnak lennie. Ez utóbbi esetben is azonban az időszakos felülvizsgálatnak az uniós szinten hatályban lévőtől eltérő nemzeti szintű időbeli ütemezése nem igazolhatja azt, hogy az érintett tagállam elhalasztja a szóban forgó cselekmény Tanács által kért vizsgálatát. Tekintettel a 2001/931 közös álláspont által létrehozott rendszer kétszintű szerkezetére, valamint a tagállamok és az Unió között létező jóhiszemű együttműködéssel összefüggő kölcsönös kötelezettségekre, a Tanács által megkeresett tagállamoknak haladéktalanul teljesíteniük kell a Tanács értékelés, adott esetben pedig a 2001/931 közös álláspont értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóság határozatának megszerzése iránti kérelmeit olyan tény tekintetében, amely terrorcselekménynek minősülhet.
(vö. 210., 212., 213. pont)
9. Minden új terrorcselekmény hiánya adott hat hónapos időszak tekintetében egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Tanácsnak törölnie kellene az érintett személyt vagy csoportot a pénzeszközök befagyasztását előíró listáról. Ugyanis a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001 rendelet és a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931 közös álláspont rendelkezéseiben semmi nem tiltja azt, hogy ezt igazoló körülmények fennállása esetén korlátozó intézkedéseket lehessen előírni vagy fenntartani olyan személyekkel vagy szervezetekkel szemben, akik, illetve amelyek terrorcselekményeket követtek el a múltban, akkor is, ha nincsen bizonyíték arra, hogy jelenleg elkövetnek ilyen cselekményeket vagy részt vesznek azokban. Ekképpen a terrorcselekményeknek kizárólag a hatáskörrel rendelkező hatóságok határozatai alapján történő új betudásával kapcsolatos kötelezettséggel egyáltalán nem ellentétes a Tanács azon joga, hogy fenntartsa az érintett személyt a pénzeszközök befagyasztását előíró listán, még a szó szoros értelmében vett terrorista tevékenység befejezését követően is, ha a körülmények ezt igazolják.
(vö. 215. pont)
10. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 228., 229. pont)