A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2010. május 12.
T‑491/08. P. sz. ügy
Philippe Bui Van
kontra
Európai Bizottság
„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Kinevezés – Besorolási fokozatba történő besorolás – Közigazgatási aktus visszavonása – Bizalomvédelem – Ésszerű határidő – Meghallgatáshoz való jog”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (második tanács) az F‑51/07. sz., Bui Van kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 11‑én hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑289. o. és II‑A‑1‑1533. o.) ellen benyújtott és ezen ítélet hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés. A Bizottság által benyújtott csatlakozó fellebbezés.
Határozat: A Törvényszék az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (második tanács) az F‑51/07. sz., Bui Van kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 11‑én hozott ítéletét hatályon kívül helyezi annyiban, amennyiben az 1500 euró kártérítést állapít meg Philippe Bui Van részére. A Törvényszék a fellebbezést és a csatlakozó fellebbezést ezt meghaladó részében elutasítja. A Törvényszék az ügyet visszautalja a Közszolgálati Törvényszék elé abból a célból, hogy az határozzon a kártérítési kérelemről. A Törvényszék a költségekről nem határoz.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Elvek – Bizalomvédelem – Feltételek
(Személyzeti szabályzat, 85. cikk, első bekezdés)
2. Fellebbezés – Jogalapok – Az ítélet rendelkező részének megalapozásához nem szükséges indokolással szemben felhozott jogalap – Hatástalan jogalap
3. Intézmények jogi aktusai – Visszavonás – Jogellenes aktusok – Feltételek – Ésszerű határidő
4. Tisztviselők – Elvek – Védelemhez való jog – Arra vonatkozó kötelezettség, hogy az érdekeltet meghallgassák a neki sérelmet okozó aktus elfogadása előtt – Terjedelem
5. Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Terjedelem – Korlátok – A kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartása
(EUMSZ 261. cikk; személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés)
6. Közösségi jog – Elvek – Védelemhez való jog – A kontradiktórius eljárás elve – Terjedelem
1. A bizalomvédelem elve ugyan korlátozhatja az adminisztráció azon jogát, hogy visszamenőleges hatállyal visszavonjon valamely jogellenes jogi aktust abban az esetben, ha a jogi aktus címzettje bízhatott ezen aktus jogszerűségének látszatában, e feltétel nem tekinthető teljesültnek olyan objektív körülmények fennállása esetén, amelyek az érdekeltet a szóban forgó tévedés felismerésére vezethették volna, vagy másképp fogalmazva olyan tényezők fennállása esetén, amelyek kétséget ébreszthetnek jogi aktus jogszerűségét illetően. Következésképpen az érdekelt nem bízhat a visszavont jogi aktus jogszerűségének látszatában többek között akkor, ha az említett jogi aktusnak hiányzik a jogalapja, vagy a vonatkozó jogi szabályok megsértésével fogadták azt el. Az anyagi jogokat biztosító jogellenes jogi aktusok visszaható hatállyal való visszavonását érintő ítélkezési gyakorlat két elv, nevezetesen a bizalomvédelem és a jogszerűség elvének az összeegyeztetését célozza. Amennyiben valamely gondos tisztviselő figyelmét nem kerülheti el a jogellenesség, a bizalom nem tekinthető jogosnak, és ezért a jogszerűség elve alkalmazandó teljes mértékben. Ennélfogva az adminisztráció azon kötelezettsége ellenére, hogy mindent megtegyen ezen határozatok jogszerűségének biztosítása érdekében, a tisztviselők nem hivatkozhatnak a nyilvánvalóan jogellenes jogi aktus fenntartásába vetett jogos bizalomra. Ezenkívül a tisztviselő az esetleges jogos bizalma fennállásának megállapítása érdekében nem hivatkozhat kizárólag azon körülményre, hogy az adminisztráció által elkövetett tévedés többször elkerülte magának az adminisztrációnak a figyelmét is, bármennyire sajnálatos is ez, tekintettel arra, hogy olyan objektív körülmények állnak fenn, amelyeknek a szóban forgó tisztviselőt az említett tévedés felismerésére kellett volna vezetniük.
Továbbá azon kérdés, hogy az érintett érdekénél jelentősebb, mindenekfölött álló közérdek áll‑e fenn, csak akkor releváns, ha bebizonyosodik, hogy az érdekelt bízhatott a szóban forgó jogi aktus jogszerűségének látszatában, és igényelhette annak fenntartását.
(lásd a 44., 45., 49., 50. és 52. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 14/81. sz., Alpha Steel kontra Bizottság ügyben 1982. március 3‑án hozott ítéletének (EBHT 1982., 749. o.) 10–12. pontja; a Bíróság C‑248/89. sz., Cargill kontra Bizottság ügyben 1991. június 20‑án hozott ítéletének (EBHT 1991., I‑2987. o.) 20. pontja; a Bíróság C‑90/95. P. sz., De Compte kontra Parlament ügyben 1997. április 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1997., I‑1999. o.) 39. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑20/96. sz., Pascall kontra Bizottság ügyben 1997. november 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑361. o. és II‑977. o.) 75. és 76. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑66/96. és T‑221/97. sz., Mellett kontra Bíróság egyesített ügyekben 1998. július 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑449. o. és II‑1305. o.) 122. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑197/99. sz., Gooch kontra Bizottság ügyben 2000. december 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑271. o. és II‑1247. o.) 56. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑416/04. sz., Kontouli kontra Tanács ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑181. o. és II‑A‑2‑897. o.) 164–166. pontja.
2. Fellebbezés keretében a megtámadott ítélet tárgyhoz szorosan nem tartozó indokolása ellen irányuló jogalap, amely ítélet rendelkező része más indokok alapján jogilag kellően megalapozott, hatástalan, és azt ebből következően el kell utasítani.
(lásd az 52. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑244/91. P. sz., Pincherle kontra Bizottság ügyben 1993. december 22‑én hozott ítéletének (EBHT 1993., I‑6965. o.) 25. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑253/06. P. sz., Chassagne kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 19‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 95. pontja.
3. A határidő ésszerűségét az adott ügy körülményeinek összessége alapján kell megítélni. Az előre meghatározott időtartamról nem vélelmezhető általában véve, hogy ésszerű határidőt jelent. A Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazza a jogot, amikor úgy ítéli meg, hogy az előre meghatározott időtartamú határidőről vélelmezhető, hogy ésszerű, még ha e téves jogalkalmazásnak nincs is hatása a megtámadott ítélet szabályosságára, mivel az említett bíróság a határidő ésszerűségének vizsgálata során megdönti azt a vélelmet, amelyet tévesen állapított meg.
Ezenkívül a jogi aktusnak az érintett tisztviselő szakmai előmenetele szempontjából vett jelentősége nem befolyásolja azon határidő ésszerűségének megítélését, amelyen belül azt visszavonták. Nem állapítható meg ugyanis, hogy minél fontosabb valamely jogi aktus az érintett számára, annál hosszabb határidő áll az adminisztráció rendelkezésre annak visszavonására. Épp ellenkezőleg, a bíróság figyelembe veheti a határidő ésszerűségének megítélése során azt a rövid időtartamot, amely alatt az olyan jogi aktus fejtett ki hatást, mint a tisztviselő eredeti besorolási határozata. Mivel ugyanis e körülmény többek között pénzügyileg befolyásolja a visszavonás visszaható hatályának a tisztviselőre gyakorolt hatását, nincs ok azon körülmények kizárására, amelyeket figyelembe lehet venni az említett határidő ésszerűségének vizsgálata során.
(lásd az 58. és 60–62. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 7/56. és 3/57–7./57. sz., Algera és társai kontra Assemblée commune de la CECA egyesített ügyekben 1957. július 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1957., 81. o.) 116. pontja; a Bíróság a fent hivatkozott De Compte kontra Parlament ügyben hozott ítélete; a Bíróság C‑238/99. P., C‑244/99. P., C‑245/99. P., C‑247/99. P., C‑250/99. P.–C‑252/99. P. és C‑254/99. P. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 15‑én hozott ítéletének (EBHT 2002., I‑8375. o.) 187. pontja;
a Bíróság a fent hivatkozott Pascall kontra Bizottság ügyben hozott ítélete.
4. Ami annak a tisztviselőnek a meghallgatáshoz való jogát illeti, aki az adminisztráció jogi aktusának a címzettje, az a tény, hogy eljárásjogi szempontból valamely határozat sérelmet okozó aktusnak minősül, nem teszi lehetővé, hogy abból automatikusan, az érintett ellen megindított eljárás jellegére tekintet nélkül le lehessen vonni azt a következtetést, hogy a kinevezésre jogosult hatóság köteles megfelelően meghallgatni az érintettet a jogi aktus elfogadása előtt. Az a döntés azonban, amely a tisztviselő adminisztratív helyzetét érinti, nevezetesen amely e tisztviselő szakmai előmenetelét befolyásolhatja annyiban, amennyiben hatással lehet a jövőbeli szakmai kilátásaira, és a díjazása csökkenését válthatja ki, akkor is az uniós jog alapvető elvének, a védelemhez való jog tiszteletben tartása elvének alkalmazását igényli, ha a szóban forgó eljárást érintően semmilyen szabályozás nem létezik. Következésképpen az ilyen határozatot csak azután lehet elfogadni, hogy az érintettnek lehetőséget biztosítottak arra, hogy megfelelően ismertethesse a határozattervezettel kapcsolatos álláspontját.
(lásd a 75. és 77. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑111/02. P. sz., Parlament kontra Reynolds ügyben 2004. április 29‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., I‑5475. o.) 57. pontja; a Bíróság C‑59/06. P. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2007. december 6‑án hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑182. o.) 45–47. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
5. Ami a nem vagyoni kár megtérítése iránti kérelmet illeti, feltételezve akár, hogy az uniós bíróság a személyzeti szabályzat 91. cikkében többek között a pénzügyi jellegű jogvitákban számára elismert teljes felülvizsgálati jogkörében eljárva jogosult a felperesnek fizetendő kártérítés összegét növelni ahhoz képest, amit az a bíróságtól kért, nem fogadható el, hogy a bíróság e jogkörével anélkül élhessen, hogy előzetesen felhívná az említett megnövelt összeg megfizetésére köteles felet, hogy e lehetőségéről nyilatkozzon.
Ezenkívül az ilyen kérelem elfogadhatóságának vizsgálata szempontjából a keresetlevélnek meg kell jelölnie a jogvita tárgyát, és tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését, amelynek kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes részére a védekezésének előkészítését. Ez nem jelenti azt, hogy a felperesnek kötelező összegszerűen megjelölnie a hivatkozott kárt. Mindazonáltal elő kell adnia azon tényezőket, amelyek lehetővé teszik a kár jellegének és terjedelmének vizsgálatát többek között annak érdekében, hogy az alperes biztosíthassa a védekezését.
Különösen a nem vagyoni kár megtérítése iránti, jelképes vagy valódi kártérítésre irányuló kérelemnek pontosítania kell a hivatkozott sérelem természetét az alperes felrótt magatartására tekintettel, és még ha megközelítően is, de meg kell becsülnie e sérelem összességének mértékét. Igaz ugyanis, hogy a teljes felülvizsgálati jogkör az uniós bíróságra azt a feladatot ruházza, hogy az előtte folyamatban lévő ügyekben teljes megoldást biztosítson, és lehetővé teszi számára, hogy akár szabályos, ilyen irányú kérelmek hiányában is ne csak megsemmisítse, hanem ha szükséges, hivatalból kötelezze az alperest a közszolgálati hivatalszegése által okozott nem vagyoni kár megtérítésére. Az uniós bíróság azonban főszabály szerint nem járhat így el anélkül, hogy előzőleg felhívná a feleket az ilyen kártérítés esetleges megítélésével kapcsolatos észrevételeik előterjesztésére. Következésképpen az intézmények és alkalmazottaik közötti pénzügyi jogvitában az uniós bíróságoknak biztosított teljes felülvizsgálati jogkör nem tekinthető úgy, hogy e bíróságokat feljogosítja arra, hogy kivonja az ilyen jogvitákat a kontradiktórius eljárás elvéhez kapcsolódó eljárási szabályok tiszteletben tartása alól. E következtetést erősíti az EUMSZ 261. cikk szerinti bírságra vonatkozó ítélkezési gyakorlat is, amelyből kitűnik, hogy az a lehetőség, hogy az uniós bíróság korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva megnövelje az említett bírság összegét, nem használható ki olyan tényezők, körülmények vagy szempontok alapján, amelyről az érintett fél nem szerezhetett tudomást. Amennyiben ezt a felet nem hallgatták meg az ilyen növelés lehetőségéről, és ezért nem volt lehetősége állást foglalni e növelés célszerűségéről, sem pedig az annak összegét befolyásolni képes tényezőkről, az uniós bíróság nem végez ilyen felülvizsgálatot.
(lásd a 83., 86., 88. és 89. pontot)
Hivatkozás:
P. Verloren van Themaat főtanácsnoknak a C‑240/82–C‑242/82., C‑261/82., C‑262/82., C‑268/82. és C‑269/82. sz., Stichting Sigarettenindustrie és társai kontra Bizottság egyesített ügyekre vonatkozó indítványa (EBHT 1985., 3831., 3851. o.); a Bíróság C‑3/06. P. sz., Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2007. február 8‑án hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑1331. o.) 82. és 83. pontja; a Bíróság C‑197/09. RX‑II. sz., M kontra EMEA ügyben 2009. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT 2009., I‑1233. o.) 56–58. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
az Elsőfokú Bíróság T‑277/97. sz., Ismeri Europa kontra Számvevőszék ügyben 1999. június 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1999., II‑1825. o.) 28–30. és 81. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; az Elsőfokú Bíróság T‑224/00. sz., Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletének (EBHT 2003., II‑2597. o.) 374–376. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑67/00., T‑68/00., T‑71/00. és T‑78/00. sz., JFE Engineering kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. július 8‑án hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑2501. o.) 578. pontja.
6. A védelemhez való jog tiszteletben tartása megköveteli, hogy valamely eljárás feleinek lehetőségük legyen állást foglalni azokról a tényekről és dokumentumokról, amelyeken a bírósági határozat alapulni fog, valamint megvitatni a bíróság elé terjesztett bizonyítékokat és észrevételeket, illetve azokat a jogalapokat, amelyeken a bíróság határozata alapulni fog. A tisztességes eljáráshoz való joghoz kapcsolódó követelmények betartása érdekében fontos, hogy a felek mind az olyan tényállási elemeket, mind pedig az olyan jogi kérdéseket megvitathassák, amelyek az eljárás kimenete szempontjából meghatározóak. E jogot úgy kell értelmezni, hogy az biztosítja, hogy a felek ne szembesülhessenek teljesen váratlan bírósági határozattal. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a bíróságnak biztosítania kell a feleknek azt a jogot, hogy az ítélete meghozatala előtt meghallgassák őket a bíróság jogi értékelésének minden egyes eleméről.
(lásd a 84. és 85. pontot)
Hivatkozás:
J. Kokott főtanácsnoknak a C‑229/05. P. sz., PKK és KNK kontra Tanács ügyre vonatkozó indítványának (EBHT 2007., I‑439. o.) 66. és 67. pontja; a Bíróság fent hivatkozott M kontra EMEA ügyben hozott ítéletének 41. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.