AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2009. március 4.*(1)

„Állami támogatások – A gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok részvényeire specializálódott, átruházható értékpapírokkal foglalkozó egyes kollektív befektetési szervezetek javára szóló, az olasz hatóságok által kialakított támogatási program – A támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat – Megsemmisítés iránti kereset – Közvetlen és személyében való érintettség – Elfogadhatóság – Indokolási kötelezettség – Az intézkedés szelektív jellege – Visszatéríttetési kötelezettség”

A T‑445/05. sz. ügyben,

az Associazione italiana del risparmio gestito (székhelye: Róma [Olaszország]),

a Fineco Asset Management SpA (székhelye: Róma)

(képviselik őket: G. Escalar, G. Cipolla és V. Giordano ügyvédek)

felpereseknek

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: V. Di Bucci és E. Righini, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az Olaszország által a szabályozott értékpapírpiacokon jegyzett kis vagy közepes kapitalizációjú társaságokra specializálódott átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások részére nyújtott állami támogatásról [helyesen: a szabályozott értékpapírpiacokon jegyzett gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok részvényeire specializálódott, átruházható értékpapírokkal foglalkozó egyes kollektív befektetési szervezetek javára szóló, Olaszország által végrehajtani szándékozott támogatási programról] szóló, 2005. szeptember 6‑i 2006/638/EK bizottsági határozat (HL 2006. L 268., 1. o.) megsemmisítése tárgyában

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA

(ötödik tanács),

tagjai: M. Vilaras elnök, F. Dehousse (előadó) és D. Šváby bírák,

hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. november 20‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

 A szóban forgó intézkedés

1        A szóban forgó intézkedést a 2003. november 24‑én 326. sz. alatt törvényerőre emelt, 2003. szeptember 30‑i 269. sz. decreto legge recante „Disposizioni urgenti per favorire lo sviluppo e la correzione dell’andamento dei conti pubblici” („a gazdaság fejlesztésére és az állami költségvetés kiigazítására irányuló intézkedésekről” szóló olasz törvényerejű rendelet) (a továbbiakban: DL 269/2003) 12. cikke tartalmazza. Az intézkedés 2003. október 2‑án, vagyis a DL 269/2003‑nak a Gazzetta Ufficiale della Repubblica italianában (az Olasz Köztársaság hivatalos lapja) történő közzététele napján lépett hatályba, anélkül hogy azt a Bizottságnak bejelentették volna.

2        A DL 269/2003 12. cikke módosítja az Európai Unió szabályozott értékpapírpiacain jegyzett, gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok részvényeire specializálódott, átruházható értékpapírokkal foglalkozó egyes kollektív befektetési szervezetekre (a továbbiakban: specializált befektetési szervezetek) vonatkozó adójogi szabályozást.

3        E cikk többek között akként rendelkezik, hogy attól a költségvetési évtől kezdve, amelynek során bizonyos különleges követelmények teljesülnek, a specializált befektetési szervezetek által szerzett jövedelmekre a szokásos 12,5% helyett 5% mértékű, a társasági adót helyettesítő adó vonatkozik.

4        Annak érdekében, hogy biztosított legyen a külföldi és olasz befektetési szervezetek tényleges adóztatásának azonos szintje, a DL 269/2003 12. cikke akként rendelkezik, hogy azon nem specializált olasz befektetési szervezetek által szerzett tőkejövedelmekre, amelyek specializált olasz befektetési szervezetekbe fektetnek be, a jövedelmeiknek az e specializált befektetési szervezetekből származó hányada vonatkozásában csökkentett, 5% mértékű helyettesítő adót kell alkalmazni, míg az olasz befektetési szervezetek által szerzett azon tőkejövedelmekre, amelyek külföldi befektetési szervezetekből származnak, 60% mértékű adómentesség vonatkozik.

5        Annak érdekében, hogy az ösztönzést kiterjessze más befektetési szervezetekre is, a DL 269/2003 12. cikke akként rendelkezik, hogy 5% mértékű tényleges adó vonatkozik a nyugdíjalapok jövedelmeinek azon hányadára is, amely specializált külföldi befektetési szervezetekből származik, az olasz befektetési szervezetekből származó bevételek pedig 6% mértékű adójóváírásban részesülnek, amely megfelel az olyan specializált befektetési szervezetek által szerzett tőkejövedelmeket terhelő, 5% mértékű helyettesítő adónak, amelyekben e nyugdíjalapok részesedéssel bírnak.

6        Az összes olasz befektetési szervezet, és azok a befektetési szervezetek, amelyeket az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1985. december 20‑i 85/611/EGK tanácsi irányelv (HL L 375., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 139. o.) szabályoz, részesülhetnek az 5%‑os csökkentett adómértékben, feltéve hogy azon gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok részvényeibe történő befektetésre specializálódtak, amelyek valamely szabályozott európai értékpapírpiacon kereskedhetnek (a továbbiakban: gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok). A DL 269/2003 12. cikke szerint e társaságoknak azok a társaságok minősülnek, amelyek tőkéje nem haladja meg a 800 millió eurót, amely tőkének a meghatározása a társaság részvényeinek minden negyedév utolsó kereskedési napján érvényes átlagos piaci ára alapján történik.

7        A DL 269/2003 12. cikke értelmében a befektetési szervezetek akkor specializáltak, ha olyan értékben birtokolják gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok részvényeit, amely megfelel az adott naptári évben meglévő vagyonuk legalább kétharmadának, az alapoknak az e szervezetek időszakos pénzügyi beszámolóiban feltüntetett összes működési napja legalább egyhatodának megfelelő ideig. A rendszer kizárólag azon költségvetési évtől alkalmazandó, amelynek során valamely befektetési szervezet teljes vagyonának legalább kétharmadát gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok részvényeibe fekteti, vagy pedig azon időponttól, amikor a befektetési szervezet alapszabálya előírja, hogy a befektetési szervezet elsősorban gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok részvényeibe fektessen be.

8        Az olasz befektetési szervezeteken kívül a többi nyílt végű és zárt végű olasz befektetési alap (a „történelmi luxemburgi alapok”), a változó alaptőkéjű befektetési társaságok (a továbbiakban: VABT), valamint a külföldi befektetési szervezetek is részesülhetnek az 5%‑os csökkentett adómértékben, feltéve hogy specializált befektetési szervezetekként vannak bejegyezve, vagy pedig a jövedelmeik azon hányada vonatkozásában, amelyet bejegyzett specializált befektetési szervezetekbe fektetnek be.

 A közigazgatási eljárás

9        A Bizottság 2003. október 22‑i levelében felhívta az olasz hatóságokat, hogy adjanak felvilágosítást a DL 269/2003 szerint elfogadott intézkedésekről és azok hatálybalépéséről, annak érdekében, hogy a Bizottság vizsgálni tudja, hogy adott esetben az EK 87. cikk értelmében vett támogatásokról van‑e szó; ezzel együtt emlékeztette az Olasz Köztársaságot az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján fennálló bejelentési kötelezettségére.

10      Az olasz hatóságok 2003. november 11‑én és november 26‑án megadták a kért felvilágosítást. A Bizottság 2003. december 19‑én ismét emlékeztette e hatóságokat az EK 88. cikk (3) bekezdése értelmében rájuk háruló kötelezettségekre, és felhívta őket, hogy az esetleges kedvezményezetteket tájékoztassák a Szerződésben és az EK‑Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 14. cikkében arra az esetre előírt jogkövetkezményekről, ha megállapítást nyer, hogy a szóban forgó intézkedés jogellenesen végrehajtott támogatást képez.

11      A Bizottság 2004. május 11‑i levelében értesítette az Olasz Köztársaságot a 2004. május 7‑én meghozott azon döntéséről, hogy a DL 269/2003 12. cikke értelmében nyújtott pénzügyi támogatások vonatkozásában megindítja az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást.

12      Az olasz hatóságok 2004. július 14‑i levelükben benyújtották észrevételeiket a Bizottsághoz.

13      A hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot 2004. szeptember 9‑én tették közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL C 225., 8. o.).

14      Az Associazione italiana del risparmio gestito (a továbbiakban: Assogestioni) 2004. október 7‑i és 2005. február 18‑i leveleiben észrevételeket nyújtott be.

 A megtámadott határozat

15      Az Olaszország által a szabályozott értékpapírpiacokon jegyzett kis vagy közepes kapitalizációjú társaságokra specializálódott átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások részére nyújtott állami támogatásról [helyesen: a szabályozott értékpapírpiacokon jegyzett gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok részvényeire specializálódott, átruházható értékpapírokkal foglalkozó egyes kollektív befektetési szervezetek javára szóló, Olaszország által végrehajtani szándékozott támogatási programról] szóló, 2005. szeptember 6‑i 2006/638/EK bizottsági határozat (HL 2006. L 268., 1. o.) (a továbbiakban: megtámadott határozat) először az elfogadásához vezető eljárás (I. fejezet), ezt követően pedig a szóban forgó intézkedés leírását (II. fejezet) tartalmazza.

16      Ez utóbbi keretében a Bizottság először azon általános összefüggéseket tekinti át, amelyekbe a DL 269/2003 12. cikke illeszkedik. Ennek kapcsán a befektetési szervezeteket az átruházható értékpapírokkal foglalkozó olyan kollektív befektetési szervezetekként (vagy ÁÉKBV‑ként) határozza meg, amelyek több befektető közös érdekeinek megfelelően járnak el, és hozzáteszi, hogy az ilyen befektetési szervezetek működhetnek mind a vagyoni szempontból önálló kezelőtársaság (a továbbiakban: KTS) által kezelt, jogi személyiség nélküli szerződéses befektetési alapok, mind társasági formájú befektetési alapok (például VABT), mind pedig nyugdíjalapok formájában. Ezt követően meghatározza, hogy melyek minősülnek a DL 269/2003 12. cikke értelmében vett specializált befektetési szervezeteknek, majd részletesen ismerteti a különböző befektetési szervezetekre vonatkozó adójogi szabályozást.

17      A megtámadott határozat ezt követően bemutatja az eljárás megindításához vezető okokat (III. fejezet), valamint az olasz hatóságok és az érdekelt harmadik személyek észrevételeit (IV. fejezet).

18      A Bizottság által végzett értékelés (V. fejezet) hét alfejezetet tartalmaz. A Bizottság elöljáróban megjegyzi, hogy a szóban forgó intézkedés többszörösen eleget tesz az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti szempontoknak. A Bizottság bemutatja a szelektív versenyelőny fennállását, mégpedig először is a specializált befektetési szervezetek vonatkozásában, ezt követően pedig azon gyengén vagy átlagosan tőkésített vállalkozások vonatkozásában, amelyek részvényeit az említett specializált befektetési szervezetek birtokolják.

19      A megtámadott határozat V. fejezetének „Állami források” című negyedik alfejezetéből következik, hogy a biztosított előnyök állami forrásból származnak, amennyiben az állam lemond az olasz Államkincstárba rendes körülmények között befolyó bevételekről. Az ezt követő alfejezet az intézkedésnek a versenyre gyakorolt hatásáról szól. A Bizottság ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a specializált befektetési szervezetek versenyhelyzetben vannak az egyéb pénzügyi vállalkozásokkal, és olyan nyílt piacon működnek, amelyre jelentős közösségi kereskedelem jellemző. Ezenkívül kifejti, hogy a szóban forgó intézkedés előnyeiben részesülő egyes gyengén tőkésített társaságok olyan ágazatokban működnek, amelyekben fennáll a tagállamok közötti kereskedelem.

20      A Bizottság „Az intézkedés jogszerűsége” című hatodik alfejezetben hangsúlyozza, hogy az olasz hatóságok [a Bizottságnak történő] előzetes bejelentés nélkül hajtották végre az intézkedést, vagyis az jogellenes támogatást képez.

21      A Bizottság által végzett értékelés hetedik alfejezete a támogatási program közös piaccal való összeegyeztethetőségét vizsgálja.

22      A megtámadott határozat rendelkező része a következő:

„1. cikk

Összeegyeztethetetlen a közös piaccal a [DL] 269/2003 […] 12. cikkében leírt [helyesen: szabályozott] állami támogatás [helyesen: állami támogatási program], amely adózási ösztönzőket hagy jóvá [helyesen: biztosít] [a specializált befektetési szervezeteknek], és amelyet [az Olasz Köztársaság] [az EK ]88. cikk[…] (3) bekezdésének megsértésével léptetett hatályba [helyesen: hajtott végre].

2. cikk

[Az Olasz Köztársaság] ennek a határozatnak az értesítésétől számított két hónapon belül megsemmisíti az 1. cikkben említett támogatási intézkedést [helyesen: e határozat közlésétől számított két hónapon belül köteles megszüntetni az 1. cikkben említett támogatási programot].

3. cikk

1. Ennek a határozatnak az értesítésétől [helyesen: közlésétől] számított két hónapon belül [az Olasz Köztársaság] tájékoztat minden olyan pénzügyi közvetítőt, ideértve a [specializált befektetési szervezeteket], és minden más olyan érdekeltet, akire az 1. cikkben említett állami támogatási intézkedés [helyesen: állami támogatási program] vonatkozik, hogy a Bizottság azt ebben a határozatában a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősítette.

2. A nemzeti jog által meghatározott esetleges jogorvoslat sérelme nélkül az Olasz Köztársaság minden szükséges lépést megtesz, hogy az 1. cikkben említett és a kedvezményezettek számára jogszerűtlenül nyújtott támogatást visszakövetelje a társasági formájú befektetési [szervezetektől] vagy – megfelelő esetben – a befektetési [szervezeteket] szerződéses formában kezelő vállalkozásoktól.

Ennek a határozatnak az értesítésétől [helyesen: közlésétől] számított két hónapon belül az Olasz Köztársaság tájékoztatja a Bizottságot a kedvezményezettek azonosságáról, az egyenként nyújtott támogatások összegéről, és arról a módszerről, amellyel ezeket az összegeket meghatározták.

3. A visszatérítést késedelem nélkül és a nemzeti jog szerinti eljárás keretében kell végrehajtani, ennek a határozatnak azonnali és hatékony végrehajtása érdekében.

4. A visszatérítendő támogatások magukban foglalják a kamatot is, amely a támogatásnak a kedvezményezett rendelkezésére bocsátása napjától a tényleges visszatérítés napjáig esedékes.

A kamatokat a 794/2004/EK bizottsági határozat [helyesen: rendelet] V. fejezetének rendelkezései alapján kell kiszámítani.

4. cikk

Ennek a határozatnak az értesítési idejétől [helyesen: közlésétől] számított két hónapon belül [az Olasz Köztársaság] tájékoztatja a Bizottságot a határozatnak való megfelelés érdekében elfogadott és tervezett intézkedésekről. Ezeket az információkat az ennek a határozatnak a mellékletében található kérdőív segítségével kell közölni. [Az Olasz Köztársaság] ugyanilyen határidővel köteles bemutatni minden olyan dokumentumot, amely igazolja visszatérítési eljárás megindítását a jogszerűtlen támogatás kedvezményezettjeivel szemben.

5. cikk

E határozat címzettje az Olasz Köztársaság.”

 Az eljárás és a felek kérelmei

23      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. december 19‑én benyújtott keresetlevelükkel az Assogestioni és a Fineco Asset Management SpA (a továbbiakban ez utóbbi: Fineco, együtt: felperesek) keresetet indítottak a megtámadott határozat ellen.

24      Az Assogestioni a vagyonkezelő társaságok és a vagyonkezelői szolgáltatásokat nyújtó társaságok közös érdekeinek előmozdítása céljából létrehozott szervezet. Az Assogestioni tagjai között olyan vagyonkezelő társaságok szerepelnek, így többek között a Fineco, amelyek a DL 269/2003 12. cikkében foglalt rendelkezések hatálya alá tartozó specializált ÁÉKBV‑ket kezelnek.

25      A Fineco részvénytársasági formában létrehozott vagyonkezelő társaság. A Fineco két közös alap kezelői feladatait látja el az gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságokra specializálódott azon három közös alap közül, amelyek a DL 269/2003 12. cikke szerinti adójogi intézkedés előnyeiben részesültek, és amelyek Olaszországban működnek.

26      A felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        teljes egészében semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        másodlagosan, a megtámadott határozatot abban a részében semmisítse meg, amelyben az elrendeli a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatások visszatéríttetését;

–        az alperest kötelezze a költségek viselésére.

27      A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

 Az elfogadhatóságról

 A felek érvei

28      A Bizottság, anélkül hogy az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján külön beadványban elfogadhatatlansági kifogást terjesztett volna elő, az ellenkérelmében részletes fejtegetésekbe bocsátkozott annak bizonyítása érdekében, hogy a felperesek által benyújtott keresetet elfogadhatatlannak kell tekinteni.

29      A Bizottság lényegében úgy véli, hogy a Finecónak nincs kereshetőségi joga, mivel nem bizonyította az egyéni kereshetőségi jog fennállását a határozatban vizsgált támogatási program azon kedvezményezettjei kapcsán, amelyeknek egyikét képezi. Az Assogestioni által az e kedvezményezettek érdekeit képviselő szervezetként eljárva benyújtott kereset a Bizottság szerint szintén elfogadhatatlan.

30      A Bizottság annak megállapításával kezdi, hogy a megtámadott határozatot az egyik tagállamhoz, nem pedig a felperesekhez címezték. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a felpereseket közvetlenül és személyükben érinti‑e a megtámadott határozat. Márpedig a Finecót, ebből következően pedig az Assogestionit nem érinti személyében a megtámadott határozat.

31      Ugyanis, mivel a megtámadott határozat meg nem határozott számú vállalkozásra alkalmazandó állami támogatási programot nyilvánított a közös piaccal összeegyeztethetetlennek, általános hatályú jogi aktusról van szó. Márpedig a magánszemélyeknek a valamely általános hatályú jogi aktus vonatkozásában fennálló egyéni érdekét szigorúan vizsgálja az ítélkezési gyakorlat.

32      A jelen esetben a kedvezményezett vállalkozások nem hivatkozhatnak egyedi jellemzőikre vagy az őket minden más vállalkozástól megkülönböztető különleges körülményekre. Ezt az elemzést megerősíti az ítélkezési gyakorlat. A Bizottság ezzel kapcsolatban különböző ítéletekre hivatkozik, köztük a Bíróság C‑346/03. és C‑529/03. sz., Atzeni és társai egyesített ügyekben 2006. február 23‑án hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑1875. o.) 32–34. pontjára.

33      A Bizottság megvizsgál különböző, a megsemmisítés iránti kereseteket elfogadhatónak nyilvánító ítéleteket, így többek között azokat, amelyekre a felperesek hivatkoznak, és kiemeli azokat a különbségeket, amelyek a szóban forgó ügyeket a jelen ügytől elhatárolják.

34      Különösen, a Bíróság C‑15/98. és C‑105/99. sz., Olaszország és Sardegna Lines kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. október 19‑én hozott ítéletét (EBHT 2000., I‑8855. o.) (a továbbiakban: Sardegna Lines ügyben hozott ítélet) az adott ügy ténybeli körülményei indokolták, vagyis az a tény, hogy a felperes Sardegna Lines a szóban forgó támogatási program fő kedvezményezettje volt, amiről a Bizottság is tudott, amikor a támogatási programról határozatot hozott.

35      A Bizottság előadja, hogy mindenképp el kell oszlatni a bizonyos ítéletekből esetleg következő azon vélekedést, mely szerint a visszatéríttetési előírás léte meghatározó jelentőségű lenne a keresetek elfogadhatóságának vizsgálata szempontjából. Az ilyen megközelítés ugyanis azzal a következménnyel járna, hogy a be nem jelentett támogatási programok tényleges kedvezményezettjei a kereseteik elfogadhatósága szempontjából előnyösebb helyzetbe kerülnének, mint a bejelentett támogatási programok potenciális kedvezményezettjei, ez pedig arra ösztönözné a tagállamokat, hogy a támogatásokat ne jelentsék be, veszélyeztetve ezzel a Szerződésben előírt ellenőrzési mechanizmust. Ezenkívül a támogatás vállalkozásokkal való visszatéríttetése kötelezettségének tényleges fennállása csak olyan vizsgálatok elvégzése után állapítható meg, amelyek jellege a körülményektől függően változhat. Másfelől a be nem jelentett támogatási programok keretében nyújtott támogatások tényleges kedvezményezettjei által indított keresetek elfogadhatóságának megengedése azzal a kockázattal járna e vállalkozások számára, hogy utóbb elveszítenék a bírósági jogvédelem minden lehetőségét a nemzeti bíróságok előtt, tekintettel a Bíróság C‑188/92. sz., TWD Textilwerke Deggendorf ügyben 1994. március 9‑én hozott ítéletére (EBHT 1994., I‑833. o.). A Bizottság ezenkívül azon nem kívánt gyakorlati hatásokra is felhívja az Elsőfokú Bíróság figyelmét, amelyekkel az említett keresetek elfogadhatósága járna, így különösen a keresetek száma megtöbbszöröződne abban az esetben, ha a határozat valamely kedvező adójogi szabályozásra, illetőleg bármi egyéb olyan tehercsökkentésre vonatkozik, amelyben nagyszámú vállalkozás részesül.

36      Másfelől az Assogestioni kapcsán a Bizottság azt állítja, hogy az ő esetében a tagjai közös érdekeinek előmozdítása céljából létrehozott szervezetről van szó. Márpedig e tagok a Finecóhoz hasonlóan nem hivatkozhatnak arra, hogy a megtámadott határozat személyükben érinti őket, vagyis az Assogestioni által benyújtott keresetet is – mint elfogadhatatlant – el kell utasítani.

37      A Fineco épp ellenkezőleg úgy véli, hogy a keresetet elfogadhatónak kell nyilvánítani, mivel a megtámadott határozat nem csupán közvetlenül, hanem személyében is érinti őt. A Finecót azon minőségében érinti személyében a megtámadott határozat, hogy ő az e határozat tárgyát képező támogatási program tényleges kedvezményezettje. Ezenkívül a megtámadott határozatot közvetlenül közölte vele az Olasz Köztársaság. A Fineco azt állítja, hogy ő a megtámadott határozat többi potenciális címzettjétől is különbözik, mivel e határozat elfogadásának időpontjában az általa kezelt közös befektetési alapok közül kettő is megfelelt az ahhoz előírt feltételeknek, hogy a szóban forgó adójogi intézkedés előnyeiben részesüljön. A Fineco szerint a Bíróság elismerte, hogy az a tény, hogy adott vállalkozás valamely támogatási intézkedés kedvezményezettje volt, lehetővé teszi számára, hogy az e támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító bizottsági határozatot vitassa, függetlenül attól, hogy a határozatot a tagállamhoz címezték. Ugyanez vonatkozik a valamely támogatási programot jogellenesnek nyilvánító bizottsági határozatokra, mint az különböző ítéletekből kiderül.

38      A Fineco azt állítja, hogy a Bizottság által a kereset elfogadhatatlanságának alátámasztása érdekében hivatkozott ítélkezési gyakorlat a jelen ügyre nem vonatkoztatható.

39      A Fineco másfelől úgy véli, hogy a Bizottság olyan többletfeltételnek akarja alávetni e keresetek elfogadhatóságát, amelyet az ítélkezési gyakorlat nem ismer, mégpedig a nemzeti hatóságok által elfogadott egyedi közigazgatási aktus létének.

40      A Fineco más okból is úgy látja, hogy ő a megtámadott határozat által személyében érintett, nevezetesen azért, mert létezik olyan visszatéríttetési előírás, amely az adócsökkentések tényleges kedvezményezettjeként közvetlenül érinti őt.

41      Az Assogestioni a maga részéről azt állítja, hogy ő nem csupán a saját érdekeit, hanem a BNL Gestioni és a Fineco érdekeit is képviseli. Mivel e társaságokat közvetlenül és személyükben érinti a megtámadott határozat, az Assogestioni úgy véli, hogy ő maga is jogosult a nevükben eljárni. Az Assogestioni hangsúlyozza, hogy ő egyébként részt vett a megtámadott határozat elfogadását megelőző eljárásban is.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

42      Az EK 230. cikk negyedik bekezdése szerint bármely természetes vagy jogi személy eljárást indíthat a neki címzett határozat, vagy az olyan határozat ellen, amelyet ugyan rendeletként vagy egy másik személyhez címzett határozatként hoztak, de őt közvetlenül és személyében érinti.

43      A jelen esetben nem vitatott, hogy a határozat címzettje az Olasz Köztársaság, nem pedig a felperesek. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a megtámadott aktus a felperesek mindegyikét közvetlenül és személyében érinti‑e.

44      Az Elsőfokú Bíróság ennek kapcsán célszerűnek ítéli először azt megvizsgálni, hogy a Finecót személyében és közvetlenül érinti‑e a megtámadott határozat.

45      Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében azon alanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (a Bíróság 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15‑én hozott ítélete [EBHT 1963., 197. o., 223. o.], valamint a fenti 34. pontban hivatkozott Sardegna Lines ügyben hozott ítélet 32. pontja).

46      A Bíróság úgy ítélte meg, hogy valamely vállalkozás a Bizottság ágazati támogatási programot tiltó határozatát, ha őt ez a határozat nem érinti, főszabály szerint csak a szóban forgó ágazathoz való tartozása miatt és az említett rendszer potenciális kedvezményezettjének minőségében támadhatja meg. Az ilyen határozat ugyanis a felperes vállalkozás vonatkozásában olyan általános hatályú intézkedésként jelenik meg, amely objektív módon meghatározott helyzetekre alkalmazandó, és amely általánosan és elvontan körülírt személyek vonatkozásában fejt ki joghatásokat (lásd a Bíróság C‑298/00. P. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑4087. o.] 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

47      Meg kell állapítani, hogy a határozat nem azonosítja a szóban fogó támogatás kedvezményében részesülő vállalkozást/vállalkozásokat. A határozat 1. cikkének (1) bekezdése a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja az Olasz Köztársaság által adójogi ösztönzések formájában a specializált befektetési szervezetek javára szólóan végrehajtott támogatási programot. A megtámadott határozat tehát a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerinti objektív módon meghatározott helyzetekre alkalmazandó, valamint általánosan és elvontan körülírt személyek vonatkozásában fejt ki joghatásokat.

48      Emlékeztetni kell ugyanakkor arra, hogy a Bíróság a fenti 34. pontban hivatkozott Sardegna Lines ügyben hozott ítélet 34. és 35. pontjában úgy ítélte meg, hogy mivel az ezen ügy tárgyát képező határozat a Sardegna Lines nevű vállalkozást nem csupán a szardíniai hajózás területén működő vállalkozásként, vagyis a szardíniai hajóflottákra vonatkozó támogatási program potenciális kedvezményezettjeként, hanem az e program címén nyújtott egyedi támogatás – amelynek visszafizetését a Bizottság elrendelte – tényleges kedvezményezettjének minőségében is érintette, a vállalkozás az említett határozat által személyében érintettnek minősült, a határozat ellen benyújtott keresete pedig elfogadható volt (az Elsőfokú Bíróság T‑136/05. sz., Salvat père & fils és társai kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑4063. o.] 69. pontja).

49      Ezért meg kell vizsgálni, hogy a Fineco valamely ágazati támogatási program keretében nyújtott olyan egyedi támogatás tényleges kedvezményezettjének minősül‑e, amelynek a visszatéríttetését a Bizottság elrendelte.

50      Nem vitatott, hogy a Fineco vagyonkezelő társaságként működik, ennek keretében pedig a gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok részvényeire specializálódott, a DL 269/2003 12. cikkének hatálya alá tartozó két közös alap, nevezetesen a „Fineco AM Small Cap Italy” és a „Fineco Small Cap Europe” kezelői feladatait látja el. Ezen alapok kezelőjeként a hivatkozott rendelkezésben előírt helyettesítő adót köteles megfizetni, vagyis azon intézkedés előnyében részesül, amelynek visszatéríttetését elrendelték. A Bizottság egyébként a tárgyaláson elismerte, hogy a Fineco már alkalmazta a szóban forgó intézkedést, elvileg pedig vonatkozik rá a visszatéríttetési előírás.

51      A Fineco tehát azon egyedi támogatások tényleges kedvezményezettje, amelyek visszatéríttetését elrendelték. A megtámadott határozat tehát személyében érinti őt.

52      Ami a Fineco közvetlen érintettségét illeti, mivel a határozat 3. cikkének (2) bekezdése kötelezi az Olasz Köztársaságot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést az ugyanezen határozat 1. cikkében említett támogatások visszatéríttetése érdekében, meg kell állapítani, hogy a Finecót e határozat közvetlenül érinti (lásd ebben az értelemben a fenti 34. pontban hivatkozott Sardegna Lines ügyben hozott ítélet 36. pontját, valamint a fenti 48. pontban hivatkozott Salvat père & fils és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 75. pontját).

53      A közvetlen érintettségnek az ítélkezési gyakorlatból levezethető két feltétele ugyanis – vagyis hogy egyrészt a szóban forgó jogi aktusnak közvetlen hatást kell gyakorolnia a magánszemély jogi helyzetére, másrészt pedig a nevezett jogi aktus nem hagyhat semmilyen mérlegelési lehetőséget a végrehajtásával megbízott címzettek számára – a jelen esetben teljesül (a fenti 48. pontban hivatkozott Salvat père & fils és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 76. pontja).

54      A Fineco által benyújtott keresetet tehát elfogadhatónak kell nyilvánítani.

55      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az olyan egyesület, amelynek feladata a vállalkozások közös érdekeinek védelme, állami támogatásokkal kapcsolatos végleges bizottsági határozat megsemmisítése iránt főszabály szerint csak akkor indíthat elfogadható keresetet, ha a kérdéses vállalkozások erre egyénileg is jogosultak, vagy megfelelő saját érdeket tud igazolni a kereset alátámasztására, így különösen, ha tárgyalási helyzetét érintette az az aktus, amelynek megsemmisítését kéri (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑55/99. sz., CETM kontra Bizottság ügyben 2000. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑3207. o.] 23. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

56      A fenti ítélkezési gyakorlat alapján, mivel az Assogestioni feladata a tagjai közös érdekeinek védelme, e tagok közül pedig legalább az egyik – mégpedig a Fineco – jogosult megtámadni a határozatot, az Assogestioni keresete is elfogadható.

 Az ügy érdeméről

 Az EK 88. cikkel összefüggésben értelmezett EK 253. cikknek a megtámadott határozat ellentmondásos vagy hiányos indokolásában megnyilvánuló megsértésére alapított első jogalapról

 A felek érvei

57      E jogalap első részében a felperesek lényegében arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat indokolása a szelektív versenyelőny fennállását illetően ellentmondásos vagy hiányos.

58      A felperesek először is azt állítják, hogy a megtámadott határozat indokolása ellentmond a hivatalos vizsgálati eljárást kezdeményező határozatban (a továbbiakban: eljárást kezdeményező határozat) kifejtett érvelésnek. Ez utóbbi érvelés keretében ugyanis a Bizottság arra hivatkozott, hogy a specializált befektetési szervezetek az adócsökkentés révén közvetlen előnyben részesültek. Márpedig a megtámadott határozatban a Bizottság, miután megerősítette az eredeti álláspontját, újabb érvet adott elő, mely szerint a szóban forgó intézkedés fizetőképességben, valamint magasabb jutalékokban megnyilvánuló közvetett előnyt biztosított a specializált befektetési szervezetek számára.

59      Másodszor, miután az eljárást kezdeményező határozatban és a megtámadott határozat (36) preambulumbekezdésében megállapítja, hogy a szóban forgó intézkedés közvetett előnyt biztosít a specializált befektetési szervezeteknek, a Bizottság a megtámadott határozat (37) preambulumbekezdésében azonnal ellentmond önmagának, amennyiben eszerint a támogatás kedvezményezettjei már nem a specializált befektetési szervezetek, hanem a VABT‑k és a KTS‑ek. Ebben az esetben pedig nincs semmilyen jelentősége annak a vizsgálatnak, amely arra irányul, hogy a VABT‑k és a nem társasági formában működő befektetési szervezetek vállalkozásoknak minősülnek‑e. A Bizottság ugyanakkor a megtámadott határozat (38) preambulumbekezdésében – teljes mértékben következetlen módon – ismét arra emlékeztet, hogy még a nem társasági formában működő specializált befektetési szervezetek is vállalkozásoknak minősülnek. A Bizottság a megtámadott határozat (45) preambulumbekezdésében megállapítja, hogy e specializált befektetési szervezetek versenyhelyzetben vannak más pénzügyi vállalkozásokkal. A Bizottság ily módon összekeveri a kollektív befektetési szervezeteket és a vagyonkezelő társaságokat.

60      E fogalomzavar a felperesek szerint az ellenkérelemben is megjelenik, amelynek 149. pontjában a Bizottság vállalkozásoknak minősíti a tisztán szerződéses formában működő befektetési szervezeteket, miután ugyanezen ellenkérelem 130. pontjában azt állította, hogy a jogi személyiség nélküli alapokat soha nem minősítette vállalkozásnak.

61      A felperesek harmadszor azt állítják, hogy a Bizottság nem indokolja megfelelően a gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságokat érintő gazdasági előny fennállását, még ha a megtámadott határozat (42) preambulumbekezdésében akként is jellemzi e feltételezett előnyt, hogy az a „részvényeik iránti megnövekedett keresletben és likviditásuk növekedésében mutatkozik meg”.

62      A felperesek szerint e megfontolások a megtámadott határozatot ellentmondásossá teszik, és nem teszik lehetővé az érintettek számára a meghozott intézkedés indokainak megismerését, az illetékes bíróság számára pedig a felülvizsgálat gyakorlását, ahogyan az a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság ítélkezési gyakorlatából következne.

63      A felperesek ugyanezen jogalap második részében azt kívánják bizonyítani, hogy a megtámadott határozat indokolása a tagállamok közötti kereskedelmet érintő versenytorzítás fennállását illetően is ellentmondásos és hiányos.

64      A felperesek szerint csupán látszólagos indokolásnak minősül azon tény említése, hogy a kedvezményezett társaságok nemzetközi piacokon is működhetnek, továbbá olyan piacokon is gyakorolhatnak kereskedelmi tevékenységet és egyéb gazdasági tevékenységet, amelyekre erőteljes verseny jellemző. A Bizottság elmulasztotta megmagyarázni, hogy a kedvezményezett társaságoknak nyújtott közvetett gazdasági előny miért torzíthatná a versenyt, miközben olyan jelentéktelen összegekről van szó, amelyekben nagyszámú vállalkozás részesül.

65      A Bizottság vitatja a felperesek érveit.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

66      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az EK 253. cikkre alapított jogalap a nyilvánvaló mérlegelési hibától elkülönülő, önálló jogalap. Ugyanis míg az előbbi, amely az indokolás hiányát vagy elégtelenségét célozza, az EK 230. cikk értelmében a lényeges eljárási szabályok megsértését, és olyan közérdekkel kapcsolatos jogalapot jelent, amelyet a közösségi bíróságnak hivatalból kell figyelembe vennie, az utóbbi, amely a határozat érdemi jogszerűségével kapcsolatos, az ugyanazon EK 230. cikk értelmében a Szerződés alkalmazására vonatkozó jogi rendelkezés megsértését jelenti, amelyet a közösségi bíróságnak csak a felperes indítványára kell figyelembe vennie. Az indokolási kötelezettség tehát az indokolás megalapozottságához képest különálló kérdés (a Bíróság C‑367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑1719. o.] 67. pontja, a C‑17/99. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 2001. március 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑2481. o.] 35. pontja és a C‑159/01. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2004. április 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑4461. o.] 65. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑158/99. sz., Thermenhotel Stoiser Franz és társai kontra Bizottság ügyben 2004. január 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑1. o.] 97. pontja).

67      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 253. cikkben előírt indokolásnak igazodnia kell az adott jogi aktus természetéhez, és az indokolásban világosan és egyértelműen ki kell fejteni a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és a hatáskörrel rendelkező bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Az indokolási kötelezettséget az adott eset körülményei alapján kell megítélni. Az indokolásban nem kell ismertetni az összes ténybeli és jogi jelentőséggel bíró elemet, mivel azt a kérdést, hogy valamely jogi aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikk követelményeinek, nemcsak annak szövege, hanem összefüggései és az érintett területre vonatkozó összes jogi rendelkezés alapján kell megítélni. Különösen a Bizottságnak nem kell állást foglalnia az érdekeltek által elé terjesztett minden érvet illetően, hanem elég, ha a határozat rendszerét illetően alapvető fontossággal bíró tényeket és jogi érveket ismerteti (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑198/01. sz., Technische Glaswerke Ilmenau kontra Bizottság ügyben 2004. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑2717. o.] 59. és 60. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

68      Másfelől a támogatási programok esetén a Bizottság arra szorítkozhat, hogy a kérdéses program általános jellemzőit tanulmányozza, anélkül hogy köteles lenne minden egyes alkalmazási esetet megvizsgálni (a Bíróságnak a fenti 34. pontban hivatkozott Sardegna Lines ügyben hozott ítélete 51. pontja, valamint a C‑278/00. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29‑én hozott ítélete [EBHT 2004., I‑3997. o.] 24. pontja) annak megállapítása érdekében, hogy e program támogatási elemeket tartalmaz‑e.

69      Ezek azok az elvek, amelyek alapján vizsgálni kell, hogy a megtámadott határozat a hivatkozott különböző szempontokra tekintettel megfelelő indokolást tartalmaz‑e.

–       Az első jogalapnak a szelektív versenyelőny fennállásával kapcsolatos indokolásra vonatkozó első részéről

70      Mint a megtámadott határozat fenti 15–22. pontban foglalt ismertetéséből kiderül, a Bizottság a szóban forgó intézkedés leírása keretében kifejti, hogy a befektetési szervezetek működhetnek mind KTS által kezelt, jogi személyiség nélküli szerződéses befektetési alapok, mind társasági formájú befektetési alapok (például VABT), mind pedig nyugdíjalapok formájában (a (13) preambulumbekezdés).

71      Az eljárás megindításához vezető okok tárgyalása kapcsán a Bizottság a megtámadott határozat (29) preambulumbekezdésében előadja, hogy miután kétségei támadtak a specializált befektetési szervezetek javára szóló támogatás lehetséges fennállásával kapcsolatban, úgy ítélte meg, hogy e szervezetek az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett vállalkozásoknak minősülnek, amennyiben vagy társasági formában működnek, és ez esetben maguk is vállalkozásokat képeznek, vagy pedig olyan elkülönült vagyontömegeket alkotnak, amelyeket a befektetési piaci versenyben részt vevő vállalkozások kezelnek.

72      A Bizottság a megtámadott határozat (35) preambulumbekezdésében ismerteti a támogatásra vonatkozó értékelését, melynek keretében megállapítja, hogy a befektetők adójának csökkentése állami támogatást képez mind a specializált befektetési szervezetek javára, mind pedig azon gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok javára, amelyek részvényeit e szervezetek birtokolják.

73      Ezt követően a Bizottság a fenti különbségtételnek megfelelően aszerint bontja elemeire a vizsgálatot, hogy a megtámadott határozat (36)–(41) preambulumbekezdésében a specializált befektetési szervezetek javára fennálló szelektív versenyelőnyről, a (42) és (43) preambulumbekezdésben pedig a szóban forgó gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok javára fennálló versenyelőnyről szól.

74      A specializált befektetési szervezetekkel kapcsolatban a Bizottság a megtámadott határozat (36) preambulumbekezdésében emlékeztet arra, hogy a befektetési szervezetek bizonyos esetekben az EK 87. cikk értelmében vett vállalkozásoknak minősülnek, következésképpen részesülhetnek a DL 269/2003 12. cikkében előírt adócsökkentésből. A Bizottság megjegyzi, hogy jóllehet a befektetési szervezetek nem közvetlenül részesülnek a befektetőiknek biztosított adócsökkentés előnyeiből, abból mégis közvetett gazdasági előny származik számukra, mivel a szóban forgó intézkedés arra ösztönzi a befektetőket, hogy e specializált szervezetek befektetési jegyeit megszerezzék, ezáltal megbízási díj és jegyzési díj formájában likviditást és kiegészítő jövedelmeket biztosítva e szervezeteknek.

75      A Bizottság a megtámadott határozat (37) preambulumbekezdésében tudomásul veszi az olasz hatóságok azon észrevételét, mely szerint azon specializált befektetési szervezetek esetében, amelyekre a DL 269/2003 12. cikke szerinti adócsökkentés vonatkozik, egyszerű vagyontömegekről van szó, így e szervezetek elvileg nem tekinthetők az EK 87. cikk értelmében vett vállalkozásoknak. A Bizottság mindenesetre megjegyzi, hogy az ilyen befektetési szervezetek bizonyos esetekben társasági formában működnek, és egyénileg részesülhetnek az előnyökből. A Bizottság azt is hangsúlyozza, hogy más, jogi személyiség nélküli befektetési szervezeteket olyan vállalkozások kezelnek, amelyek vagyonkezelést végző gazdasági szereplőkkel állnak versenyben, következésképpen pedig e vállalkozások részesülhetnek az előnyökből.

76      A Bizottság a megtámadott határozat (38) preambulumbekezdésében annak megállapításával folytatja, hogy úgy véli, hogy a specializált befektetési szervezetek – akár társasági formában működnek, akár nem – gazdasági tevékenységet végeznek, és így az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vállalkozásnak minősülnek. A Bizottság szerint a hozzáadottérték‑adó (a továbbiakban: HÉA) területén ezt a Bíróság ítélkezési gyakorlata is megerősíti, amelyből kiderül, hogy a VABT‑ok által az átruházható értékpapírokba történő kollektív befektetések formájában végzett műveletek a HÉA tárgyában elfogadott irányelvek alapján adóalanyok által végzett gazdasági tevékenységnek tekintendők.

77      A Bizottság a megtámadott határozat (39) preambulumbekezdésében a fentiekből azt vezeti le, hogy az olyan befektetőknek nyújtott adózási kedvezmény, amelyek specializált befektetési szervezetekbe fektetnek be, előnyben részesíti magukat e szervezeteket mint vállalkozásokat, amennyiben azok társasági formában működnek, illetve az ilyen szervezeteket kezelő vállalkozásokat, amennyiben e szervezetek szerződéses formában működnek.

78      A Bizottság a megtámadott határozat (40) preambulumbekezdésében kifejti, hogy a szelektív jelleggel kapcsolatos feltétel teljesül, mivel a szóban forgó intézkedés olyan kivételes adócsökkentést ír elő, amely a specializált befektetési szervezetekre és azok kezelőtársaságaira korlátozódik. Hozzáteszi, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az a tény, hogy csupán közvetett előnyről van szó, nem zárhatja ki az állami támogatás fennállását.

79      Végül a Bizottság a megtámadott határozat (41) preambulumbekezdésében arra a következtetésre jut, hogy a szóban forgó intézkedés a fent kifejtett különleges közvetett előnyt azon más vállalkozások hátrányára biztosítja a specializált befektetési vállalkozásoknak és kezelőtársaságaiknak, amelyek alternatív befektetési formákat kínálnak.

80      Az eddigiekből következik, hogy a megtámadott határozat tartalmaz indokolást a specializált befektetési szervezeteknek nyújtott közvetett szelektív versenyelőny fennállására vonatkozóan. A megtámadott határozat kifejti – még ha ezt az érintett különböző befektetési szervezetek jogi formájától függően eltérő módon is teszi –, hogy e befektetési szervezetek mennyiben tekinthetők úgy, hogy gazdasági tevékenységet gyakorolnak, következésképpen pedig az EK 87. cikk értelmében vett vállalkozásoknak minősülnek. A kedvezményezett vállalkozást vagy maga a befektetési szervezet képezi, amennyiben az társasági formában működik, vagy pedig a kezelőtársaság, amennyiben a befektetési szervezet szerződéses formában működik.

81      A felperesek ugyanakkor különböző ellentmondásokra hivatkoznak a megtámadott határozat indokolása kapcsán.

82      Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy valamely határozat indokolásának ellentmondásos jellege akkor képezi az EK 253. cikkből eredő kötelezettségnek a szóban forgó jogi aktus érvényességét érintő megsértését, ha bizonyítást nyer, hogy ezen ellentmondás miatt a jogi aktus címzettje részben vagy egészben nem tudja megismerni a határozat valódi indokait, e ténynél fogva pedig a jogi aktus rendelkező része részben vagy egészben nélkülözi a jogi alátámasztást (az Elsőfokú Bíróság T‑65/96. sz., Kish Glass kontra Bizottság ügyben 2000. március 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑1885. o.] 85. pontja).

83      Először is, a megtámadott határozat indokolása és az eljárást kezdeményező határozat indokolása közötti állítólagos ellentmondással kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a két határozat közötti eltérés, még ha azt bizonyítottnak is feltételezzük, nem jelentheti azt, hogy a felperesek nem tudják megismerni a megtámadott határozat indokait, amelyek a megtámadott határozatból kiderülnek.

84      Ezenkívül az eljárást kezdeményező határozat a 659/1999 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően a vonatkozó ténybeli és jogi kérdéseket foglalja össze, a Bizottság előzetes értékelését tartalmazza, valamint a közös piaccal való összeegyeztethetőséggel kapcsolatban felmerült kétségeket határozza meg. Az eljárást kezdeményező határozatban felvetett kérdések alaposabb vizsgálatát és tisztázását maga a hivatalos vizsgálati eljárás teszi lehetővé. A 659/1999 rendelet 7. cikkéből következik, hogy ezen eljárás végén ölthet formát a Bizottság által végzett elemzés, mivel a Bizottság végleges határozatot hozhat arról, hogy az intézkedés nem minősül támogatásnak, vagy a közös piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó kételyek megszűntek. Ebből következik, hogy a végleges határozat bizonyos eltéréseket mutathat az eljárást kezdeményező határozathoz képest, anélkül hogy ezek az eltérések érvénytelenné tennék a végleges határozatot.

85      Mindamellett a jelen esetben sem a szóban forgó előnyt, sem pedig az érintett szervezeteket illetően semmilyen ellentmondás nem fedezhető fel az eljárást kezdeményező határozat és a megtámadott határozat között.

86      Azon közvetett előnnyel kapcsolatban ugyanis, amelyet a szóban forgó intézkedés a specializált befektetési szervezeteknek biztosít, a Bizottság az eljárást kezdeményező határozatban úgy ítélte meg, hogy ez az előny abban nyilvánulhatott meg, hogy a befektetők adózás utáni jövedelmeinek növelésével ösztönözte a részükről az e szervezetek részvényei iránt fennálló keresletet. Márpedig ez az értékelés nem tekinthető úgy, hogy ellentmondásban állna a megtámadott határozat (36) preambulumbekezdésében foglalt értékeléssel, mely szerint a szóban forgó intézkedés közvetett előnyt biztosít a specializált befektetési szervezetek számára, „amennyiben a [specializált szervezetekbe] történő befektetések adóterhének csökkentése arra ösztönzi a [befektetőket], hogy [e specializált szervezetek] befektetési jegyeit vásárolják meg, így [megbízási díj] és jegyzési díj formájában ezeknek likviditást és kiegészítő jövedelmet [juttassanak]”. Másfelől nem minősíthető ellentmondásnak az a tény, hogy a Bizottság a specializált befektetési szervezetek számára adócsökkentésben megnyilvánuló közvetett előny biztosítására vonatkozó kifogást nem emelte át a megtámadott határozatba.

87      Az érintett befektetési szervezetekkel kapcsolatban a felperesek arra is tévesen hivatkoznak, hogy az érintett kedvezményezettek már nem a specializált befektetési szervezetek, hanem a társasági formában működő befektetési szervezetek, valamint – amennyiben e szervezetek közös alap formájában működnek – az ezeket kezelő társaságok.

88      Egyrészt ugyanis a megtámadott határozat továbbra is a specializált befektetési szervezeteket tekinti a szóban forgó intézkedés kedvezményezettjeinek, még akkor is, ha e határozat azt állapítja meg, hogy e szervezetek vállalkozásokként minősülnek kedvezményezettnek abban az esetben, ha társasági formában működnek, illetve az őket kezelő társaságokon keresztül abban az esetben, ha szerződéses formában működnek (a (39) preambulumbekezdés).

89      Másrészt a Bizottság az eljárást kezdeményező határozatban már megállapította, hogy a specializált befektetési szervezetekre vonatkozó adócsökkentések az ilyen alapokat kezelő társaságokat is előnyben részesíthetik, amelyek szintén az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett vállalkozásoknak minősülnek.

90      A felperesek másodszor azt állítják, hogy magának a megtámadott határozatnak az indokolása is különböző pontatlanságokat és ellentmondásokat tartalmaz.

91      Először is a szóban forgó intézkedés kedvezményezettjeivel és e kedvezményezetteknek az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett vállalkozási minőségével kapcsolatban a megtámadott határozat (35) preambulumbekezdéséből egyértelműen kiderül, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó intézkedés a specializált befektetési szervezetek, valamint azon gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok javára képez állami támogatást, amelyek részvényeit e szervezetek birtokolják.

92      A specializált befektetési szervezetek kapcsán a (13) és a (37) preambulumbekezdésből kiderül, hogy e szervezetek különböző formákban működhetnek, mégpedig – lényegében, ami ezek közül jelen esetben érdekesnek bizonyul – valamely KTS által kezelt, jogi személyiség nélküli szerződéses befektetési alapok, illetőleg társasági formájú befektetési alapok (például VABT) formájában.

93      A Bizottság tehát logikusan állítja a megtámadott határozat (39) preambulumbekezdésében, hogy a szóban forgó intézkedés maguknak a befektetési szervezeteknek mint vállalkozásoknak biztosít előnyt abban az esetben, ha e szervezetek társasági formában működnek, illetve az ilyen szervezeteket kezelő társaságoknak abban az esetben, ha e szervezetek szerződéses formában működnek. A Bizottság következetes módon, a befektetési szervezetek különböző formáinak vizsgálata alapján – a fentieket a megtámadott határozat (41) preambulumbekezdésében megismételve – arra a következtetésre jut, hogy a szóban forgó előny mind a befektetési szervezetek, mind pedig azok kezelőtársaságai vonatkozásában fennáll.

94      A felpereseknek tehát – amelyek közül az egyik a szóban forgó intézkedéssel érintett két alap kezelőtársasága minőségében, a másik pedig az ilyen kezelőtársaságokat képviselő szervezet minőségében jár el – módjában állt megismerni a megtámadott határozat indokait, valamint felmérni, hogy a megtámadott határozat mennyiben vonatkozik rájuk.

95      E következtetést nem vonja kétségbe a megtámadott határozat (38) preambulumbekezdésében foglalt állítólagos ellentmondás.

96      E preambulumbekezdés ugyanis azzal, hogy a Bíróságnak a VABT‑kra vonatkozó adójogi szabályozás területén kialakult ítélkezési gyakorlatára utal, nyilvánvalóan az e VABT‑k vállalkozási minőségének bizonyítására irányuló gondolatmenetbe illeszkedik. Márpedig még ha ez a bizonyítás egyes vonatkozásaiban vitathatónak vagy félreérthetőnek is tűnhet, egyrészt nem érinti a felpereseket, mivel a VABT‑kre vonatkozik, másrészt pedig – és főként – e preambulumbekezdést az összefüggéseibe kell helyezni, és a megtámadott határozat, valamint annak rendelkező része egészére tekintettel kell értelmezni, amelynek önmagában nem képezi alapvető alátámasztását. E preambulumbekezdésről tehát nem állapítható meg, hogy kétségbe vonná azt az értelmezést, amelyet a felperesek a saját vonatkozásukban a megtámadott határozat indokolása alapján kialakíthattak, ahogyan az többek között a (13), (29), (36), (37), (39) és (41) preambulumbekezdésből következik.

97      Másodszor, a gyengén vagy átlagosan tőkésített azon társaságok részére biztosított szelektív versenyelőnyre vonatkozó indokolás hiányával kapcsolatban, amelyek részvényeit specializált befektetési szervezetek birtokolják, meg kell állapítani, hogy a Bizottság e versenyelőny kérdését tárgyalja a megtámadott határozat (42) és (43) preambulumbekezdésében.

98      A Bizottság a megtámadott határozat (42) preambulumbekezdésében kifejti, hogy az e társaságok részére biztosított versenyelőny a részvényeik iránti megnövekedett keresletben és likviditásuk növekedésében mutatkozik meg. A Bizottság elutasítja azt az érvet, mely szerint e társaságok semmilyen versenyelőnyben nem részesültek, hiszen az alapok és a befektetők mindenekelőtt a nyereségük maximalizálása érdekében működnek. A Bizottság ugyanis úgy ítéli meg, hogy a kedvezőbb adózás vonzóbbá teszi a befektetést, amely így nagyobb likviditást biztosít az említett társaságoknak, még akkor is, ha e társaságok tevékenyen nem működtek közre az ilyen előny megszerzésében.

99      A Bizottság ezt követően, a megtámadott határozat (43) preambulumbekezdésében cáfolja azt az érvet, mely szerint a szóban forgó intézkedés általános adópolitikai intézkedést képezne, amelynek célja a gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok feltőkésítésének elősegítése lenne, és amely nem tartozna az állami támogatásokra vonatkozó szabályok hatálya alá.

100    A Bizottság ezért a megtámadott határozatban világosan megindokolta a gyengén vagy átlagosan tőkésített azon társaságok javára szóló szelektív versenyelőny fennállását, amelyek részvényeit specializált befektetési szervezetek birtokolják. A felperesek egyébként ennek kapcsán inkább az indokolás megalapozottságát vitatják, amely az indokolás hiányára alapított jelen jogalap keretében – a fenti 66. pontban idézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – nem hivatkozható.

101    Következésképpen az első jogalap első részét el kell utasítani.

–       Az első jogalapnak a tagállamok közötti kereskedelmet érintő versenytorzítás fennállásával kapcsolatos indokolás hiányára vonatkozó második részéről

102    Emlékeztetni kell arra, hogy jóllehet a Bizottság a határozata indokolásában köteles legalább a támogatás nyújtásának körülményeit kifejteni, ha azok bizonyíthatják, hogy a támogatás olyan jellegű, amely érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, nem köteles azonban bemutatni a már nyújtott támogatás tényleges hatásait. Ha ugyanis köteles lenne, akkor ez a követelmény azzal a következménnyel járna, hogy a jogellenes támogatásokat nyújtó tagállamokat azon tagállamok kárára részesítenék előnyben, amelyek már a tervezési szakaszban bejelentik a támogatásokat (a fenti 67. pontban hivatkozott Technische Glaswerke Ilmenau kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 215. pontja).

103    A fenti ítélkezési gyakorlatra tekintettel nem tűnik úgy, hogy a Bizottság jelen esetben nem tett volna eleget azon kötelezettségének, hogy megfelelően indokolja a megtámadott határozatot.

104    A Bizottság ugyanis a megtámadott határozatban három preambulumbekezdésen át vizsgálja a szóban forgó intézkedésnek a versenyre gyakorolt hatását, egyrészt kifejtve azt, hogy álláspontja szerint a szóban forgó intézkedés mennyiben torzítja a versenyt, és mennyiben van hatással a tagállamok közötti kereskedelemre, másrészt pedig válaszolva egyes olyan kifogásokra, amelyeket a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárás során fogalmaztak meg.

105    A Bizottság a megtámadott határozat (45) preambulumbekezdésében így kifejti, hogy a szóban forgó intézkedés torzíthatja a vállalkozások közötti versenyt és érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel „a kedvezményezett társaságok nemzetközi piacokon is működhetnek, valamint kereskedelmi és egyéb gazdasági tevékenységeket fejthetnek ki olyan piacokon, amelyekre jellemző az élénk verseny”. A Bizottság hozzáteszi, hogy a specializált befektetési szervezetek „versenyeznek más pénzügyi vállalkozásokkal és jelentős Közösségen belüli kereskedelemmel működő, nyílt piacon működnek”, valamint hogy egyes gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok olyan ágazatokban tevékenykednek, amelyekre jellemző a tagállamok közötti kereskedelem.

106    A Bizottság a (46) preambulumbekezdésben elutasítja a szóban forgó intézkedéssel járó korlátozott adóköltségre, valamint a 2004‑ben – vagyis a Bizottság által a szóban forgó intézkedés kapcsán indított eljárással érintett évben – működő specializált befektetési szervezetek korlátozott számára alapított érvet. Ezzel kapcsolatban először is emlékeztet az állandó ítélkezési gyakorlatra, mely szerint még a csekély összegű támogatás is érinti a kereskedelmet. Másodszor hangsúlyozza, hogy az Olasz Köztársaság nem zárja ki, hogy a szóban forgó intézkedésnek a jövőben sokkal jelentősebb gazdasági hatása lehet. Hozzáteszi, hogy a szóban forgó intézkedés korlátozott hatása azzal is magyarázható, hogy a Bizottság ezzel kapcsolatos gyors cselekvése befolyásolta a gazdasági szereplők magatartását. A Bizottság végül megállapítja, hogy az Olaszország által rendelkezésére bocsátott adatok alapján nem lehet arra következtetni, hogy a szóban forgó intézkedés által az egyes kedvezményezettek részére biztosított előnyök a de minimis állami támogatások korlátain belül maradnának.

107    A Bizottság ezért a megtámadott határozat (47) preambulumbekezdésében arra a következtetésre jut, hogy a szóban forgó intézkedés „(a befektetők adózása által) megváltoztatja bizonyos kereskedelmi tevékenységet végző vállalkozások versenyhelyzetét, és – amennyiben ezek a nemzetközi versenyre nyitott piacokon működnek – torzítja a versenyt”.

108    A megtámadott határozat indokolása tehát lehetővé teszi a felperesek és a közösségi bíróság számára, hogy megismerjék azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelen esetben teljesülnek az EK 87. cikk (1) bekezdésének a tagállamok közötti kereskedelem érintettségére és a verseny torzítására vonatkozó alkalmazási feltételei.

109    A felperesek nem kifogásolhatják a Bizottsággal szemben, hogy nem vizsgálta meg alaposabban a vitatott támogatásnak a tagállamok közötti kereskedelemre és a versenyre gyakorolt konkrét hatásait. A Bizottságnak ugyanis nem volt feladata, hogy elvégezze az érintett piac tényleges helyzetének, a támogatásokban részesülő kedvezményezett vállalkozások piaci részesedésének, a versenytárs vállalkozások helyzetének és a szóban forgó szolgáltatások tagállamok közötti kereskedelmi forgalmának gazdasági elemzését, mivel korábban már kifejtette, hogy a vitatott támogatások mennyiben torzítják a versenyt, és mennyiben érintik a tagállamok közötti kereskedelmet. Ami a be nem jelentett támogatást illeti, a Bizottságnak nem kellett bizonyítania e támogatás tényleges hatását (lásd ebben az értelemben a fenti 55. pontban hivatkozott CETM kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 102. és 103. pontját).

110    Nem megalapozott tehát az első jogalap második része, amely a szóban forgó intézkedés által a versenyre és a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatással kapcsolatban a megtámadott határozat indokolásának hiányán alapul.

111    Az első jogalapot tehát teljes egészében el kell utasítani.

 Az EK 87. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított második jogalapról, mely szerint az intézkedés nem képez állami támogatást

 A felek érvei

112    A felperesek a második jogalap első részében azt állítják, hogy a szóban forgó intézkedés nem állami támogatást, hanem általános adópolitikai intézkedést képez, mivel az a befektetési szervezetek befektetési jegyeinek valamennyi vásárlóját előnyben részesíti.

113    A felperesek először is azt állítják, hogy a szóban forgó intézkedésből eredő adócsökkentés a befektetési szervezetek befektetési jegyeinek birtokosait részesíti közvetlen előnyben. A külföldi befektetési szervezetek esetében ugyanis ez az intézkedés abban nyilvánul meg, hogy az e befektetési szervezetek befektetési jegyei vásárlóinak jövedelmét terhelő levonás mértéke tekintetében 12,5%‑ról 5%‑ra történő közvetlen csökkentést ír elő, míg az olasz befektetési szervezetek esetében ugyanez az intézkedés – amely az említett befektetési szervezeteket terhelő helyettesítő adómérték csökkentéséről rendelkezik – azon összegek azonnali és közvetlen növelésében jut kifejezésre, amelyeket a befektetők az időszakonként történő osztalékfizetés, illetve a befektetési jegyek visszatérítése vagy visszavásárlása során szerezhetnek. Ezenkívül a befektetési szervezetek alaptőkéjének növelése a befektetők számára, nem pedig a kezelőtársaságok számára biztosít előnyt. A VABT‑k vonatkozásában a felperesek előadják, hogy nem lehet szó a kapott megbízási díjak növekedéséről, mivel a VABT‑k a vagyonuk kezelését más kezelőtársaságokra bízzák. Az olyan specializált befektetési szervezetekkel kapcsolatban, amelyek székhelye Olaszországon kívül található, a felperesek úgy vélik, hogy a megbízási díjak a helyettesítő adó levonása előtti bruttó üzleti eredménnyel arányosak, mivel e befektetési szervezetekre nem vonatkozik az üzleti eredményre kivetett helyettesítő adó.

114    A felperesek másodszor megjegyzik, hogy a szóban forgó befektetők általában magánszemélyek, nem pedig vállalkozások, vagyis a megtámadott határozat tévesen állapította meg, hogy a kérdéses intézkedés állami támogatást tartalmaz.

115    A felperesek a második jogalapjuk második részében azt állítják, hogy a szóban forgó intézkedés által bevezetett adócsökkentésből semmilyen szelektív versenyelőny nem származik a VABT‑k és a KTS‑ek számára.

116    A felperesek először is azt állítják, hogy a szóban forgó adócsökkentés önmagában nem biztosíthatja, hogy a specializált befektetési szervezeteket kezelő társaságok a megbízási díjakból származó további bevételekre tegyenek szert. Még ha fel is tételezzük, hogy a szóban forgó intézkedés a specializált befektetési szervezetek befektetési jegyeinek vásárlására ösztönözhet, az e szervezeteket kezelő társaságok számára ez nem feltétlenül biztosít előnyt. A specializált befektetési szervezetek befektetési jegyeinek megvásárlása ugyanis a nem specializált befektetési szervezetek befektetési jegyeinek átruházásával járhat együtt. Ha e befektetési szervezeteket ugyanazon KTS kezeli, a specializált befektetési szervezetek kezeléséért kapott megbízási díjak növekedését ellensúlyozza a nem specializált befektetési szervezetek kezeléséért kapott megbízási díjak csökkenése. Az érintett társaságokra vonatkozó közvetett gazdasági előny fennállása soha nem nyert bizonyítást.

117    A felperesek továbbá azt állítják, hogy a Bizottság gyakorlata szerint a befektetési szervezetek és az alapok előnyére szolgáló intézkedések nem jelentenek állami támogatást azon vállalkozások számára, amelyek e szervezeteket és alapokat kezelik. Ezenkívül a felperesek megjegyzik, hogy a megbízási díjak a VABT‑k számára költséget, nem pedig előnyt képeznek.

118    A felperesek másodszor arra hivatkoznak, hogy a VABT‑knek és a KTS‑eknek nyújtott feltételezett előny szelektív jellege hiányzik. A Bizottság által a megtámadott határozatban leírt előny ugyanis minden KTS számára hozzáférhető, mivel lehetőségük van arra, hogy olyan befektetési szervezeteket hozzanak létre, amelyek megfelelnek a szóban forgó intézkedésben előírt feltételeknek. Hasonlóképpen, a létező alapok vagy VABT‑k is működhetnek specializált befektetési szervezetekként. Mindenesetre a kérdéses előny szelektív jellege nem következhet abból, hogy a tőkegyűjtés érdekében más befektetési eszközöket igénybe vevő vállalkozások nem lehetnek a szóban forgó intézkedés kedvezményezettjei. A felperesek szerint ez a szemléletmód elfogadhatatlan terjedelmet biztosítana a szelektivitás fogalmának, az állami támogatás fogalmát pedig kiterjesztené azokra a csökkentett adómértékekre, amelyek kizárólag a bizonyos típusú befektetési eszközökre vonatkoznak.

119    A felperesek a második jogalap harmadik részében vitatják, hogy a befektetési szervezeteket vállalkozásoknak lehet minősíteni.

120    Azt állítják, hogy a közös befektetési alapok csupán olyan vagyontömegeket képeznek, amelyeknek nincs önálló jogi személyiségük. Ráadásul a Bizottság, miután az eljárást kezdeményező határozatban elismerte, hogy a közös alapok nem állítanak elő javakat és nem nyújtanak szolgáltatásokat, ezen alapokat nem tekintheti vállalkozásoknak. Ezenkívül a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló, 2003. június 3‑i 2003/48/EK tanácsi irányelv (HL L 157., 38. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 369. o.) is kamatnak, nem pedig a vállalkozások nyereségének tekinti azokat a jövedelmeket, amelyek a befektetési szervezetek által teljesített kifizetésekből származnak.

121    A felperesek a második jogalap negyedik részében vitatják, hogy a szóban forgó intézkedés szelektív versenyelőnyt biztosított volna a gyengén vagy átlagosan tőkésített azon társaságoknak, amelyek részvényeit specializált befektetési szervezetek birtokolják.

122    Nehéz lenne elképzelni, hogy a jelentéktelen, hozzávetőleg 600 000 euró összegű intézkedés, amely rendkívül nagyszámú, a felperesek becslése szerint mintegy 6900 vállalkozásnak kedvez, a befektetések növekedését és ezzel együtt a kérdéses vállalkozások fizetőképességének növekedését eredményezhetné. A Bizottság a megtámadott határozatban semmilyen módon nem bizonyította ezt az állítólagos hatást.

123    Mindenesetre a szóban forgó intézkedés célja nem a gyengén tőkésített társaságok likviditásának növelése, hanem az, hogy a befektetőket a befektetési portfólióik változatosabbá tételére ösztönözze. Az Assogestioni kifejezetten vitatja, hogy azt a nyilatkozatot tette volna, amelyet a Bizottság a megtámadott határozat (32) preambulumbekezdésében tulajdonít neki, mely szerint a szóban forgó intézkedés az említett társaságok feltőkésítését szolgálná. A felperesek végül hangsúlyozzák, hogy a szóban forgó intézkedés nem jár azzal a hatással, hogy a szóban forgó társaságokba történő befektetésekkel összefüggésben felmerülő költségeket csökkentené, vagyis nem állapítható meg a KTS‑ek javát szolgáló beruházási támogatás fennállása.

124    Még ha fel is tételezzük, hogy a szóban forgó intézkedés közvetett gazdasági előnyt tartalmaz a gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok számára, a felperesek vitatják az ilyen előny szelektív jellegét, mivel az e vállalkozások helyzetét nem lehet összehasonlítani az értékpapírpiacokon jegyzett egyéb társaságok helyzetével. Az értékpapírpiacokon jegyzett gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok részére biztosított feltételezett előnyt így a szóban forgó intézkedéssel elérni kívánt cél indokolja.

125    A Bizottság vitatja a felperesek érveit.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

126    A felperesek a második jogalapjukban érdemi kifogást fogalmaznak meg a megtámadott határozattal szemben, mégpedig a szóban forgó intézkedés kedvezményezettjeinek azonosításával (első rész), az állítólagos kedvezményezettek különböző csoportjait megillető szelektív versenyelőny biztosításával (második és negyedik rész), valamint a különböző befektetési szervezetek vállalkozásnak minősítésével (harmadik rész) kapcsolatban. E jogalap első és harmadik részét együtt kell vizsgálni.

–       A szóban forgó intézkedés kedvezményezettjeinek azonosításáról és vállalkozásnak minősítéséről

127    Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az EK 87. cikk anélkül tiltja az állam által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott támogatásokat, hogy különbséget tenne aszerint, hogy a támogatásokhoz kapcsolódó előnyöket közvetlenül vagy közvetve biztosítják. Az ítélkezési gyakorlat így elismerte, hogy az egyes olyan természetes vagy jogi személyek részére biztosított közvetlen előny, amelyek nem feltétlenül vállalkozások, közvetett előnyt képezhet, ennek következtében pedig állami támogatásnak minősülhet az olyan egyéb természetes vagy jogi személyek vonatkozásában, amelyek vállalkozások (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑156/98. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2000. szeptember 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑6857. o.] 22–35. pontját, valamint a C‑382/99. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2002. június 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑5163. o.] 38. és 60–66. pontját).

128    A megtámadott határozat (35) preambulumbekezdése szerint „a befektetők adójának csökkentése állami támogatásnak minősül a [gyengén vagy átlagosan tőkésített] társaságok részvényeibe való befektetésekre specializálódott [szervezetek] javára”. A Bizottság a megtámadott határozat (36) preambulumbekezdésében kifejti, hogy „jóllehet nem minden [specializált befektetési szervezet] részesül közvetlenül a [befektetőinek] biztosított adócsökkentés előnyeiből, legalábbis közvetett gazdasági előnyhöz jutnak”. A megtámadott határozat (39) preambulumbekezdésében megismétli, hogy álláspontja szerint az olyan befektetőknek nyújtott adózási kedvezmény, amelyek a specializált befektetési szervezetekbe fektetnek be, maguknak e szervezeteknek biztosít előnyt.

129    Másfelől a megtámadott határozat (42) preambulumbekezdéséből következően a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó intézkedés a gyengén vagy átlagosan tőkésített azon társaságok számára, amelyek részvényeit specializált befektetési szervezetek birtokolják, olyan közvetett szelektív versenyelőnyt biztosít, amely a részvényeik iránti kereslet növekedésében és a likviditásuk növekedésében nyilvánul meg.

130    A megtámadott határozatból következően tehát a Bizottság – anélkül, hogy vitatná, a szóban forgó intézkedés közvetlen kedvezményezettjei a befektetők – a szóban forgó intézkedést állami támogatásnak minősítette a közvetett kedvezményezettjei vonatkozásában, akik álláspontja szerint a specializált befektetési szervezetek, valamint a gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok.

131    Márpedig a fenti 127. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján az a tény, hogy a szóban forgó intézkedés – mint azt a felperesek állítják – nem képezhet állami támogatást a specializált befektetési szervezetek befektetői javára, nem akadályozza meg az állami támogatásnak minősítést az olyan vállalkozások vonatkozásában, amelyek ennek az intézkedésnek csak közvetett kedvezményezettjei. Ahhoz, hogy meg lehessen állapítani az állami forrásokból történő beavatkozás fennállását valamely vállalkozás javára, nem szükséges, hogy e vállalkozás az adott beavatkozás közvetlen kedvezményezettje legyen (az Elsőfokú Bíróság T‑93/02. sz., Confédération nationale du Crédit mutuel kontra Bizottság ügyben 2005. január 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑143. o.] 95. pontja).

132    A Bizottság tehát nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a szóban forgó intézkedést annak közvetett kedvezményezettjei vonatkozásában mérlegelte.

133    Ebből következően nincs jelentősége a felperesek által annak bizonyítása érdekében előterjesztett érvelésnek, hogy a szóban forgó intézkedés közvetlen kedvezményezettjei szintjén nem áll fenn állami támogatás. Az EK 87. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételeknek ugyanis nem a közvetlen kedvezményezettek szintjén, hanem a közvetett kedvezményezettek szintjén kell teljesülniük.

134    Ennek keretében, mielőtt sor kerülne a közvetett kedvezményezetteket megillető előny fennállásának vizsgálatára, el kell dönteni – mint azt a felperesek e jogalap harmadik részében indítványozzák –, hogy a Bizottság helyesen minősítette‑e vállalkozásoknak az érintett különböző közvetett kedvezményezetteket.

135    Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat két esetkört különböztet meg (lásd a (13), (29), (37) és (39) preambulumbekezdést, valamint a fenti 75., 77., 92. és 93. pontot). Bizonyos esetekben e specializált befektetési szervezetek társasági formában működnek, és mint vállalkozások maguk is részesülhetnek a szóban forgó előnyben. Más esetekben az említett szervezetek nem rendelkeznek jogi személyiséggel, viszont olyan vállalkozások kezelik őket, amelyeket az EK 87. cikk értelmében vett előnyben részesítenek. Ezért még ha a DL 269/2003 12. cikke által érintett specializált befektetési vállalkozások – mint azt a felperesek állítják– csupán olyan egyszerű vagyontömegek is, amelyek nem rendelkeznek jogi személyiséggel, a megtámadott határozat szerint az e vagyontömegeket kezelő vállalkozások azok, amelyek közvetetten részesülnek a szóban forgó előnyben. Márpedig a jogi személyiséggel nem rendelkező szerződéses alapokat kezelő ezen társaságok létezését és vállalkozásként minősítését nem vitatták. Ebből következik, hogy a szóban forgó intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett vállalkozásokat részesít előnyben.

136    Mindamellett ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy mivel a jelen esetben támogatási programról van szó, a Bizottság arra szorítkozhatott, hogy a kérdéses program általános jellemzőit tanulmányozza, anélkül hogy köteles lett volna minden egyes alkalmazási esetet megvizsgálni (lásd a fenti 68. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A Bíróság az EK 87. cikk (1) bekezdésének a támogatási programokra történő alkalmazása kapcsán elegendőnek találta, ha az adott támogatási program bizonyos vállalkozásokat előnyben részesít, anélkül hogy e megállapítást kétségbe vonná az a körülmény, hogy a támogatási programnak olyan kedvezményezettjei is vannak, amelyek nem vállalkozások (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑66/02. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2005. december 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑10901. o.] 91. és 92. pontját). A Bizottság ezért megelégedhetett annak bizonyításával, hogy a befektetési szervezetek bizonyos esetekben vállalkozásoknak minősülnek (a megtámadott határozat (36) preambulumbekezdése).

137    A második jogalap első és harmadik része tehát nem megalapozott.

–       A specializált befektetési szervezeteket vagy az e szervezeteket kezelő vállalkozásokat megillető szelektív versenyelőny fennállásáról

138    Emlékeztetni kell arra, hogy nevezetesen támogatásnak minősülnek mindazok az intézkedések, amelyek bármely formában könnyítenek a vállalkozások költségvetésére rendes esetben nehezedő terheken, illetve amelyek bár a szó szoros értelmében nem támogatások, de a támogatásokkal azonos természetűek, és ugyanolyan hatással bírnak (lásd többek között a Bíróság C‑75/97. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1999. június 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑3671. o.] 23. pontját, valamint a C‑387/92. sz. Banco Exterior de España ügyben 1994. március 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1994., I‑877. o.] 13. pontját).

139    A megtámadott határozat (36) preambulumbekezdéséből következik, hogy a specializált befektetési szervezetek közvetett előnyhöz jutnak, mivel a specializált szervezetekbe történő befektetések adóterhének csökkentése arra ösztönzi a befektetőket, hogy e szervezetek befektetési jegyeit vásárolják meg, ezáltal megbízási díj és jegyzési díj formájában likviditást és kiegészítő jövedelmeket biztosítva nekik. A Bizottság a megtámadott határozat (39) preambulumbekezdésében megismétli, hogy a specializált befektetési szervezetek befektetési jegyei iránti kereslet növekedése az e szervezetek és az őket kezelő vállalkozások által kapott megbízási díjak és jegyzési díjak emelkedését eredményezi.

140    A felperesek ugyanakkor még a specializált befektetési szervezeteket és az őket kezelő vállalkozásokat megillető ilyen előny fennállását is vitatják.

141    Azzal az érvvel kapcsolatban, mely szerint a specializált befektetési szervezeteket kezelő társaságoknak csak a szakmai jártasságukon múlik, hogy kiegészítő megbízási díjakhoz jussanak, elegendő megállapítani, hogy – mint azt a felperesek is elismerik – a szóban forgó intézkedés az ilyen típusú befektetési szervezetek befektetési jegyeinek vásárlására kívánja ösztönözni a befektetőket. Márpedig mivel nem vitatott, hogy a megbízási díjakat a jegyzett mennyiséggel arányosan a befektetési jegyek megvásárlása során és/vagy az alapok kezeléséért fizetik, még ha a fizetési módok változhatnak is, a megvásárolt befektetési jegyek számának növekedése szükségképpen azt eredményezi, hogy az e szervezetek vagy az őket kezelő vállalkozások által kapott megbízási díjak és jegyzési díjak is emelkednek, ahogy azt a Bizottság a megtámadott határozat (39) preambulumbekezdésében állítja. A felperesek érve tehát nem megalapozott.

142    A specializált befektetési szervezetek kezeléséért kapott megbízási díjak esetleges növekedésének és a nem specializált befektetési szervezetek kezeléséért kapott díjak csökkenésének egymást kiegyenlítő hatására alapított érvvel kapcsolatban egyrészt meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (36) preambulumbekezdésében mind a megbízási díjakra, mind pedig a jegyzési díjakra hivatkozott. Márpedig a felperesek érvelése mindenképpen csak a megbízási díjakra vonatkozik. Másrészt, jóllehet lehetséges, hogy a felperesek által a megbízási díjakkal kapcsolatban állított kiegyensúlyozó hatás bizonyos esetekben működik, semmi nem utal arra, hogy e kiegyensúlyozó hatás olyan automatikus jellegű lenne, amely minden esetben megszüntetheti a szóban forgó intézkedés által biztosított előnyt.

143    Mindamellett az a tény, hogy a szóban forgó intézkedés által biztosított előny néha semlegesíthető, önmagában nem jelenti azt, hogy az előny a továbbiakban nem minősülhet az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett előnynek. Ahhoz, hogy a vállalkozások – elvonatkoztatva a szelektivitás feltételétől – az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett előnyben részesüljenek, elegendő, ha a szóban forgó intézkedés a specializált befektetési szervezetek befektetési jegyei iránti kereslet növekedését, következésképpen pedig az e szervezetek vagy az őket kezelő vállalkozások által kapott megbízási díjak és jegyzési díjak emelkedését eredményezi. Ezzel kapcsolatban lényegtelen, hogy az e vállalkozások által a szóban forgó intézkedés elfogadását megelőzően kapott összes megbízás száma – figyelembe véve valamennyi szervezetet és valamennyi műveletet – emelkedett‑e, vagy sem, illetve emelkedhet‑e, vagy sem.

144    Másfelől hangsúlyozni kell, hogy amikor a felperesek azt állítják, hogy a megbízási díjak a VABT‑k számára költséget képeznek, mivel azokat a kezelésükért felelős társaságok részére fizetik ki, valójában a Bizottság által kifejtett azon álláspontot ismerik el, mely szerint ha a specializált befektetési szervezetet valamely kezelőtársaság kezeli, akkor ez utóbbi az, amely a szóban forgó intézkedés előnyeiben részesül a megbízási díjak és a jegyzési díjak emelkedése formájában (lásd a megtámadott határozat (39) preambulumbekezdését).

145    Végül nem meggyőző a felperesek azon érve sem, amelyet a Bizottság döntéshozatali gyakorlatára alapítanak. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az állami támogatás fogalma olyan objektív helyzetre vonatkozik, amely a bizottsági határozat meghozatalának időpontjában kerül mérlegelésre (a Bíróság C‑182/03. és C‑217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑5479. o.] 137. pontja), és amely kizárólag attól a kérdéstől függ, hogy valamely állami intézkedés előnyt biztosít‑e, vagy sem egy vagy több vállalkozás számára (az Elsőfokú Bíróság T‑228/99. és T‑233/99. sz., Westdeutsche Landesbank Girozentrale és Land Nordrhein‑Westfalen kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. március 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑435. o.] 180. pontja). A Bíróság erre a tárgyra vonatkozó döntéshozatali gyakorlata tehát – amellyel egyébként a felperesek nem értenek egyet – nem bizonyulhat meghatározó jelentőségűnek.

146    A specializált befektetési szervezeteket vagy az őket kezelő vállalkozásokat megillető előny fennállásának vitatása érdekében a felperesek által előterjesztett érvek közül tehát egyik sem megalapozott.

147    A felperesek ugyanakkor azt is vitatják, hogy a szóban forgó intézkedés az említett szervezeteket vagy vállalkozásokat illetően szelektív jellegű lenne.

148    Mint az az EK 87. cikk (1) bekezdésének szövegéből kiderül, a valamely tagállam által nyújtott gazdasági előny csak akkor minősül állami támogatásnak, ha bizonyos mértékű szelektív jellege folytán „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését” részesítheti előnyben. E rendelkezés alkalmazása során kizárólag azt kell eldönteni, hogy adott jogrendszer keretein belül valamely állami intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében előnyben részesíthet‑e „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését”, az érintett intézkedés által követett célkitűzés szempontjából hasonló ténybeli és jogi helyzetben található más vállalkozásokhoz képest (lásd a Bíróság C‑143/99. sz., Adria‑Wien Pipeline és Wietersdorfer & Peggauer Zementwerke ügyben 2001. november 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑8365. o.] 34. és 41. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

149    A Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően nem tesz eleget a szelektivitási feltételnek az az intézkedés, amely bár előnyt jelent a kedvezményezettjének, a vonatkozó rendszer természetével vagy általános belső felépítésével igazolható (a fenti 148. pontban hivatkozott Adria‑Wien Pipeline és Wietersdorfer & Peggauer Zementwerke ügyben hozott ítélet 42. pontja).

150    Először is azokkal a specializált befektetési szervezetekkel kapcsolatban, amelyek társasági formában működnek, és mint vállalkozások maguk is részesülhetnek a szóban forgó előnyben (lásd a fenti 135. pontot), mint az a megtámadott határozat (11)–(19) preambulumbekezdésében foglalt ismertetésből és az ugyanezen határozat (40) preambulumbekezdésében kifejtett magyarázatból következik, a szóban forgó intézkedés olyan adócsökkentést ír elő, amely a „[specializált befektetési szervezetekre] és [kezelőtársaságaikra] korlátozott”. Mivel a szóban forgó intézkedés korlátozott módon, pontosan meghatározott befektetési szervezetekre irányul, és „a többi, alternatív befektetési formákat kínáló vállalkozás [hátrányára]” felel meg egyes különleges feltételeknek (a megtámadott határozat (41) preambulumbekezdése), bizonyos befektetési szervezeteket előnyben részesít azon más befektetési szervezetekhez képest, amelyek a fenti 148. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében összehasonlítható jogi és ténybeli helyzetben vannak. A szóban forgó intézkedésnek tehát az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett szelektív jellege van.

151    Ezzel kapcsolatban a felperesek azon érve, mely szerint a szóban forgó intézkedésből származó előnyben minden olyan befektetési szervezet részesülhet, amely megfelel az előírt feltételeknek, vagyis általános intézkedésről van szó, nem meggyőző.

152    Önmagában ugyanis az a tény, hogy az előny az előírt feltételeknek megfelelő valamennyi befektetési szervezetet megillet, nem alapozza meg a szóban forgó intézkedés általános jellegét, és nem zárja ki, hogy a szóban forgó intézkedés szelektív jellegű legyen (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑92/00. és T‑103/00. sz., Diputación Foral de Álava és társai egyesített ügyekben 2002. március 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1385. o.] 58. pontját).

153    A fentiekből következik, hogy a szóban forgó intézkedés szelektív versenyelőnyt biztosít bizonyos specializált befektetési szervezetek számára, és az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik. E megállapítást nem kérdőjelezi meg az a körülmény, hogy a jelen támogatási programnak olyan kedvezményezettjei is vannak, amelyek nem minősülnek vállalkozásoknak (lásd a fenti 136. pontot). Ezért e megfontolások mindenképpen elegendők ahhoz, hogy indokolják a második jogalap második részének elutasítását.

154    Közelebbről az olyan specializált befektetési szervezetekkel kapcsolatban, amelyek nem rendelkeznek jogi személyiséggel, másodlagosan meg kell jegyezni, hogy a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó intézkedés az ezen szervezetek kezeléséért felelős kezelőtársaságoknak biztosít előnyt, amelyeknek a vállalkozási minősége nem vitatott (lásd többek között a megtámadott határozat (37) és (39) preambulumbekezdését). Márpedig meg kell állapítani, hogy a szelektivitás feltétele a fenti 148. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően velük szemben is teljesül.

155    Hangsúlyozni kell ugyanis, hogy valamely támogatás az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében még akkor is szelektív lehet, ha valamely gazdasági ágazatot teljes egészében érint (a fenti 136. pontban hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 95. pontja).

156    A jelen esetben a szóban forgó intézkedés a pénzügyi ágazatra alkalmazandó. Ezen belül kizárólag azokat a vállalkozásokat részesíti előnyben, amelyek az érintett műveleteket végzik. Mivel nem alkalmazandó minden gazdasági szereplőre, nem tekinthető általános pénzügyi vagy gazdasági intézkedésnek. Valójában eltérést ír elő az általános szabályok szerinti adózási rendszerhez képest. A kedvezményezett kezelőtársaságok közvetetten olyan előnyökben részesülnek, amelyek ezen adózási rendszer általános alkalmazása keretében nem biztosítottak, és amelyekre nem tarthatnak igényt a pénzügyi ágazat azon vállalkozásai, amelyek nem végeznek specializált befektetési szervezetek kezelésére irányuló műveleteket (lásd ebben az értelemben a fenti 136. pontban hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 96., 97., 99. és 100. pontját). A szóban forgó intézkedés ezért a specializált befektetési szervezetek kezelőtársaságai vonatkozásában is szelektív jellegű.

157    A fenti következtetést nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy előfordulhat, hogy bizonyos KTS‑ek egyes tevékenységeik vonatkozásában részesülnek a szóban forgó intézkedésből származó előnyökben, más tevékenységeik vonatkozásában pedig nem. Ez ugyanis nem változtat azon, hogy a szóban forgó intézkedés egyes meghatározott tevékenységek vonatkozásában előnyt biztosít számukra, míg más nem specializált KTS‑ek nem részesülnek ebben az előnyben.

158    Az eddigi megfontolásokból következik, hogy a második jogalap második részét el kell utasítani.

–       Az értékpapírpiacokon jegyzett gyengén vagy átlagosan tőkésített azon társaságokat megillető közvetett szelektív versenyelőny fennállásáról, amelyek részvényeit specializált befektetési szervezetek birtokolják

159    A megtámadott határozat (42) preambulumbekezdéséből következően a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó intézkedés közvetett szelektív versenyelőnyt biztosít a gyengén vagy átlagosan tőkésített azon társaságoknak, amelyeknek a részvényeit specializált befektetési szervezetek birtokolják, mégpedig a befektetés vonzóbbá válásához kapcsolódóan a részvényeik iránti kereslet növekedése, valamint likviditásuk növekedése formájában.

160    A felperesek vitatják, hogy a szóban forgó intézkedés ilyen növekedéseket eredményezhetne. Szerintük ez az állítás nemcsak hogy nem hiteles – lévén, hogy az Olasz Köztársaság az érintett társaságok nagy számához viszonyítva jelentéktelen összeget rendelt a szóban forgó intézkedéshez –, hanem a megtámadott határozat sem támasztja alá bizonyítékokkal.

161    Azzal az összefüggéssel kapcsolatban, amelyet a felperesek próbálnak felállítani az olasz hatóságok által a szóban forgó intézkedéshez rendelt összeg és a gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok száma között, meg kell jegyezni, hogy ez nem cáfolhatja a megtámadott határozat (42) preambulumbekezdésében kifejtett azon összefüggést, amely az e társaságokba történő befektetés vonzóbbá válása, valamint e társaságok likviditásának növekedése között áll fenn.

162    Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy az Olasz Köztársaság azt állította, hogy a szóban forgó intézkedés a gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok tőzsdei tőkésítését hivatott javítani a többi, európai értékpapírpiacokon jegyzett társasággal szemben (a megtámadott határozat (32) preambulumbekezdése). A Bizottság a jelen ügyben benyújtott viszonválaszában még idézte is az olasz hatóságok által a T‑424/05. sz. ügyben benyújtott keresetlevél kivonatát, amelyből kiderül, hogy a gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságokban érdekeltséggel rendelkező intézményi befektetőket megillető adócsökkentések biztosítása azzal a hatással jár, hogy mérséklik az alacsony tőkésítés által a vállalkozások növekedési kilátásaira gyakorolt kedvezőtlen hatásokat, mivel a magas tőkésítés ösztönzi a társaságok méretének növekedését. Kétségtelen, hogy a felperesek állítása szerint a szóban forgó intézkedés célja nem az, hogy a gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok likviditását növelje. Azt állítják ugyanakkor, hogy a szóban forgó intézkedés arra irányult, hogy a befektetőket a befektetési portfóliójuknak a specializált befektetési szervezetekben való részesedésszerzés útján történő változatosabbá tételére ösztönözze, ezzel egyidejűleg pedig a KTS‑eket a termékeik választékának szélesítésére késztesse. Márpedig, még ha a szóban forgó intézkedésnek nem is az lett volna a célja, amit a kibocsátója állít, hanem az, amit a felperesek előadnak, ez sem változtatna azon, hogy a befektetők számára vonzóbbá tette az említett társaságokba történő befektetéseket, a részvényeik iránti kereslet növekedése révén pedig előnyt biztosított e társaságoknak.

163    A Bíróság egyébként már korábban úgy ítélte meg, hogy az olyan intézkedés, amely az érdekelt vállalkozások számára kedvezőbb feltételek mellett teszi lehetővé a saját forrásaik növelését, állami támogatást képezhet (lásd ebben az értelemben a fenti 127. pontban hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 34. pontját). A felperesek állításával ellentétben tehát már a likviditás növekedése is az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett előnyt képezhet.

164    Másfelől nem meggyőző a felperesek azon érve, mely szerint a VABT‑k vagy a KTS‑ek a nyereség maximalizálására irányuló logika szerint, nem pedig az esetleges adócsökkentések szerint működnek. Egyrészt ugyanis nincs ellentmondás e két ösztönző tényező között, mivel az esetleges adócsökkentések főszabály szerint növelik a nyereséget. Másrészt, ha a szóban forgó intézkedés megvalósítja a felperesek által állított célkitűzést, vagyis a KTS‑eket a termékeik választékának szélesítésére készteti, akkor értelemszerűen befolyásolja az üzletpolitikájukat, ezáltal a gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok részvényei iránti kereslet növekedését váltva ki.

165    Következésképpen a Bizottság megalapozottan állapítja meg a megtámadott határozat (42) preambulumbekezdésében, hogy a megtámadott intézkedés a gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok részvényei iránti befektetői kereslet növelésével közvetett előnyt biztosít e társaságoknak.

166    A fenti 148. és 149. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból ugyanakkor egyrészt az következik, hogy valamely intézkedés szelektív jellegének vizsgálata feltételezi a kedvezményezett vállalkozások helyzetének az érintett intézkedés által követett célkitűzés szempontjából hasonló ténybeli és jogi helyzetben található más vállalkozások helyzetével történő összehasonlítását, másrészt pedig, hogy az előnyt képező valamely intézkedés nem tesz eleget a szelektivitási feltételnek, ha a vonatkozó rendszer természetével vagy általános belső felépítésével igazolható.

167    Márpedig a felperesek egyrészt azt állítják, hogy az értékpapírpiacokon jegyzett gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok helyzete nem hasonlítható össze az ennél jelentősebb társaságok helyzetével, másrészt pedig, hogy az intézkedésnek az előbbi társaságokra korlátozása nem képez szelektivitási feltételt, mivel azt az elérni kívánt cél igazolja.

168    Az első érvvel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a felperesek nem terjesztettek elő semmilyen bizonyítékot, amely alátámaszthatná, hogy a gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságokba történő kollektív befektetések helyzetét nem lehet összehasonlítani a más társaságokba történő kollektív befektetések, sőt az egyéni befektetések helyzetével. Különösen az a tény, hogy a tőkeerős társaságok éppen jelentős tőkével rendelkeznek, és már nagymértékben jelen vannak a piacon, valamint a befektetési szervezetek portfóliójában, önmagában ezen indokok alapján nem zárja ki, hogy össze lehessen hasonlítani őket a gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságokkal. Egyébként pedig, miközben a felperesek azt állítják, hogy a szóban forgó intézkedés arra irányul, hogy a befektetőket a befektetési portfóliójuk változatosabbá tételére ösztönözze, a KTS‑eket pedig a termékeik választékának szélesítésére késztesse, hallgatólagosan elismerik, hogy a gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságokban, valamint az egyéb, például a tőkeerős társaságokban fennálló részesedések olyan befektetéseknek és termékeknek minősülnek, amelyek ugyanazon portfólió részét képezhetik. Jóllehet a szóban forgó intézkedés a portfóliójuk kiegyensúlyozására ösztönözheti a befektetőket, kétségtelen, hogy az ő megítélésük szerint a gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságokba történő befektetések összehasonlíthatók az egyéb társaságokba történő befektetésekkel, vagyis felkelthetik a befektetők érdeklődését, amennyiben azokból olyan előny származik számukra, mint amelyet a szóban forgó intézkedés is biztosít.

169    Ami a második érvet illeti, a Bizottság azt a megtámadott határozat (43) preambulumbekezdésében megvizsgálta. A Bizottság e preambulumbekezdésben úgy véli, hogy a biztosított adózási kedvezmény nem ellensúlyozza az alapvető adózásbeli különbséget egyrészt a gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságokba történő kollektív befektetések, másrészt pedig a más társaságokba történő kollektív befektetések, illetve az értékpapírpiacokon nem jegyzett társaságokba történő egyéni befektetések között. A szóban forgó intézkedés nem igazolható saját egyedi célkitűzése alapján sem, mivel arra korlátozódik, hogy csak a gyengén vagy átlagosan tőkésített társaságok részvényeire specializált kollektív befektetések vonatkozásában írjon elő adócsökkentést, és mint ilyen az e társaságok feltőkésítésének célkitűzéséhez képest sem szelektívnek, sem pedig arányosnak nem minősül, hanem sokkal inkább annak a feltételnek van alárendelve, hogy az ilyen befektetéseket specializált befektetési szervezetek közreműködésével hajtsák végre.

170    Márpedig a felperesek nem terjesztettek elő semmilyen bizonyítékot, amely alátámaszthatná azon állításukat, mely szerint a szóban forgó intézkedést igazolja az ezen intézkedéssel elérni kívént cél, vagyis a felperesek szerint az, hogy a befektetők számára biztosítsák a befektetési portfóliójuknak a specializált befektetési szervezetek befektetési jegyei megvásárlásával történő változatosabbá tételét, az olasz hatóságok szerint pedig az, hogy elősegítsék e társaságok feltőkésítését. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy ha az olyan gazdaságpolitikai vagy iparpolitikai célkitűzést, mint például a befektetések ösztönzése, akként kellene megítélni, hogy az valamely szelektív intézkedést mentesíthet az EK 87. cikk (1) bekezdésének alkalmazása alól, ez teljes mértékben megfosztaná e rendelkezést a hatékony érvényesülésétől. Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően tehát meg kell állapítani, hogy a szóban forgó intézkedés által megvalósítani kívánt célkitűzés nem teszi lehetővé, hogy ez az intézkedés mentesüljön az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősítés alól (a fenti 152. pontban hivatkozott Diputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 51. pontja).

171    Végül meg kell jegyezni, hogy a második jogalap e része, még ha megalapozott lenne is, önmagában nem lenne elegendő a megtámadott határozat megsemmisítéséhez, mivel e határozat a specializált befektetési szervezetekre vagy a kezelőtársaságaikra is vonatkozik.

172    A második jogalapnak tehát a negyedik része sem megalapozott, vagyis a második jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 Az EK 87. cikk (2) bekezdésének a) pontja, valamint az EK 88. cikk azáltal történő megsértésére alapított, másodlagosan előterjesztett harmadik jogalapról, hogy a Bizottság a szóban forgó intézkedést a közös piaccal összeegyeztethetetlennek ítélte

 A felek érvei

173    A felperesek a harmadik jogalapot másodlagosan terjesztik elő, arra az esetre, ha az Elsőfokú Bíróság úgy ítélné meg, hogy a szóban forgó intézkedés állami támogatást képez. Álláspontjuk szerint a szóban forgó intézkedés megfelel az EK 87. cikk (2) bekezdésének a) pontjában előírt két feltételnek. Először is olyan szociális jellegű intézkedésről van szó, amely a befektetők előnyére szolgál. Másodszor, az intézkedés nem tesz semmilyen hátrányos megkülönböztetést a nemzeti és a közösségi termékek között. Az intézkedés szociális jellege abból adódik, hogy olyan struktúra létrehozatalára irányul, amely a kisebb összegű megtakarításokkal rendelkezőknek lehetővé teszi, hogy megszerezzék a társaságok olyan részvényeit, amelyek egyébként nehezen lennének elérhetők számukra.

174    Mindenesetre az Elsőfokú Bíróság T‑200/04. sz., Regione autonoma della Sardegna kontra Bizottság ügyben 2005. december 14‑én hozott ítélete (az EBHT‑ban még nem tették közzé), amelyre a Bizottság hivatkozik, nem releváns, mivel az Elsőfokú Bíróság az ítélet idézett szövegrészében olyan kifogásra válaszolt, amelyet a bizonyításfelvétel hiányára alapítva terjesztettek elő.

175    A Bizottság vitatja a felperesek érveit.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

176    Egyrészt ami annak megállapítását illeti, hogy valamely támogatás kedvezményezettje felhasználhatja‑e azokat a tényeket és dokumentumokat, amelyeket nem hozott a Bizottság tudomására a bizottsági határozat elfogadását megelőzően, másrészt hogy az ilyen tényekre és dokumentumokra alapozott jogalapok elfogadhatók‑e, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat alapján az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset esetében valamely közösségi aktus jogszerűségét az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek függvényében kell mérlegelni. Így különösen a Bizottság által végzett átfogó mérlegelést kizárólag a mérlegelés során a Bizottság rendelkezésére álló információk függvényében kell vizsgálni. Mivel a Bizottság nem köteles hivatalból és feltételezések alapján vizsgálni, hogy milyen bizonyítékokat bocsáthattak volna a rendelkezésére, nem lehet kifogásolni, hogy nem vette figyelembe azokat az esetleges információkat, amelyeket a közigazgatási eljárás során rendelkezésére bocsáthattak volna, ám ezt nem tették meg (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑217/02. sz., Ter Lembeek kontra Bizottság ügyben 2006. november 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4483. o.] 82. és 83. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

177    Az Elsőfokú Bíróság ebből arra következtetett, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott hivatalos vizsgálati eljárásban részt vevő felperes nem hivatkozhat olyan ténybeli érvekre, amelyek a Bizottság számára ismeretlenek, és amelyekről a hivatalos vizsgálati eljárás során nem tájékoztatta a Bizottságot. Ezzel ellentétben nincs akadálya annak, hogy az érdekelt fél a végleges határozat ellen olyan jogalapra hivatkozzék, amelyet nem terjesztett elő a közigazgatási eljárás során (a fenti 176. pontban hivatkozott Ter Lembeek kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 84. pontja).

178    Ezért kétségtelen, hogy a felperesek a jelen eljárási szakaszban nem hivatkozhatnak olyan ténybeli elemekre, amelyek a Bizottság számára a határozata elfogadásának időpontjában ismeretlenek voltak, és amelyeket a hivatalos vizsgálati eljárás során sem közöltek vele. Nincs azonban akadálya annak, hogy a felperesek a jelen kereset keretében az EK 87. cikk (2) bekezdése a) pontjának megsértésére hivatkozzanak, még akkor is, ha a Bizottság által a hivatalos vizsgálati eljárás kezdeményezéséről szóló határozatban az EK 87. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti eltérések alkalmazhatatlanságára vonatkozóan kialakított mérlegelést kifejezetten nem vitatták.

179    E jogalap érdemi vizsgálata kapcsán elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy mivel az állami támogatások közös piaccal való összeegyeztethetetlenségére vonatkozó, az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti általános elv alóli eltérésről van szó, az EK 87. cikk (2) bekezdésének a) pontját szigorúan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben a fenti 127. pontban hivatkozott, Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 49. pontját).

180    A megtámadott határozat az (52) preambulumbekezdésében kifejezetten kizárja a felperesek által hivatkozott eltérés alkalmazását.

181    Az EK 87. cikk (2) bekezdése a) pontjának szövegéből következően ezen eltérés alkalmazásának feltétele, hogy olyan szociális jellegű támogatásról legyen szó, amelyet a magánszemély fogyasztóknak nyújtanak, és ne álljon fenn a termék származásán alapuló hátrányos megkülönböztetés.

182    Márpedig, jóllehet nem vitatott, hogy a támogatást az érintett befektetési szervezetek származásán alapuló hátrányos megkülönböztetés nélkül nyújtják, e támogatás címzettjei a befektetők, beleértve azok valamennyi kategóriáját, akiknek az adóit vagy egyéb közterheit csökkenti. A szóban forgó intézkedésnek ezért nincs semmilyen szociális jellege. Következésképpen a Bizottság helyesen zárta ki az EK 87. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti eltérés alkalmazását.

183    A harmadik jogalapot tehát el kell utasítani.

 Az EK 88. cikk és a 659/1999 rendelet 14. cikke azáltal történő megsértésére alapított, az előző jogalaphoz képest is másodlagosan előterjesztett negyedik jogalapról, hogy a Bizottság elrendelte az érintett támogatásoknak a társasági formában működő befektetési szervezetekkel, valamint a szerződéses formában működő befektetési szervezeteket kezelő vállalkozásokkal történő visszatéríttetését

 A felek érvei

184    A felperesek e jogalappal – amelyet a harmadik jogalaphoz képest is másodlagosan, arra az esetre terjesztenek elő, ha az Elsőfokú Bíróság a megtámadott határozatot nem teljes egészében semmisítené meg – a visszatéríttetési előírás annyiban történő megsemmisítését indítványozzák, amennyiben az a társasági formában működő befektetési szervezetekre, valamint a szerződéses formában működő befektetési szervezeteket kezelő vállalkozásokra vonatkozik.

185    A felperesek szerint a visszatéríttetési kötelezettség jogellenessége először is abból következik, hogy nem áll fenn azonosság a szóban forgó intézkedés tényleges kedvezményezettjei és a kérdéses visszatéríttetési előírással érintett személyek, vagyis a specializált olasz VABT‑k és a specializált közös alapokat kezelő olasz KTS‑ek között. Az EK 88. cikkből és a 659/1999 rendelet 14. cikkéből következik ugyanis, hogy a visszatéríttetési előírás a támogatásoknak csak a közvetlen és tényleges kedvezményezettjeit érintheti. Márpedig a Bizottság többek között a megtámadott határozat (42) preambulumbekezdésében elismerte, hogy a vizsgált intézkedésnek csak a befektetők a tényleges kedvezményezettjei, a specializált befektetési szervezetek csak közvetetten részesülnek annak előnyeiből.

186    A felperesek úgy vélik, hogy az érintett VABT‑kkel és KTS‑ekkel szemben aránytalan az üzleti eredményükre kivetett helyettesítő adó csökkentésének megfelelő összeg visszatérítését előírni, miközben az az előny, amelyben részesültek, a kapott megbízási díjak növekedésében nyilvánult meg. Nem helyénvaló, hogy a Bizottság olyan összeg visszatéríttetését írja elő, amely nem azon előny összegének felel meg, amelyben a vállalkozások ténylegesen részesültek. A Bizottság azáltal, hogy aránytalan összeg visszatéríttetését írja elő, megsérti a 659/1999 rendelet 14. cikkének (1) bekezdését, amelynek értelmében „a Bizottság nem követeli meg a támogatás visszatérítését, amennyiben az ellentétes a közösségi jog valamelyik általános elvével”. Ezzel kapcsolatban a felperesek hangsúlyozzák, hogy nem magát a visszatéríttetési előírást mint olyat tartják aránytalannak.

187    A felperesek másodszor azt állítják, hogy a visszatéríttetési előírás végrehajtása a specializált olasz VABT‑ket és a specializált közös alapokat kezelő olasz KTS‑eket hátrányosabb helyzetbe hozná ahhoz képest, amelyben a szóban forgó intézkedés hiányában lennének, mivel az adócsökkentésnek megfelelő összeg visszatérítése olyan terhet képezne, amelyet egyébként nem kellett volna viselniük. Ezenkívül nincs lehetőségük arra, hogy e terhet továbbhárítsák a befektetőkre. Az ilyen többletteher megállapítása tehát ellentétes azzal az ítélkezési gyakorlattal, amely az eredeti állapotnak a jogellenesen nyújtott támogatások visszatéríttetésével történő helyreállítását írja elő.

188    A felperesek harmadszor megjegyzik, hogy az olasz hatóságoknak nem áll módjukban végrehajtani az olyan specializált befektetési szervezetekkel szemben előírt visszatéríttetést, amelyek székhelye valamely más tagállamban található, akár VABT‑kről, akár pedig közös alapokat kezelő KTS‑ekről van szó, vagyis a szóban forgó visszatéríttetési előírás nem csupán jogellenes, hanem alkalmazhatatlan is, ez pedig a specializált befektetési szervezetek székhelyén alapuló hátrányos megkülönböztetés forrását képezi.

189    A Bizottság vitatja a felperesek érveit.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

190    A 659/1999 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére. A Bizottság nem követeli meg a támogatás visszatérítését, amennyiben az ellentétes a közösségi jog valamelyik általános elvével.

191    Emlékeztetni kell arra, hogy a jogellenes támogatás visszatérítés útján történő megszüntetése a jogellenesség megállapításának logikus következménye, célja pedig a korábbi helyzet visszaállítása (a Bíróság C‑277/00. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑3925. o.] 74. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑318/00. sz., Freistaat Thüringen kontra Bizottság ügyben 2005. október 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑4179. o.] 308. pontja).

192    A jogellenes állami támogatás visszatérítésének fő célkitűzése a versenytorzítás megszüntetése, amelyet a jogellenes támogatás által létrehozott versenyelőny okozott (a fenti 191. pontban hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 76. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑111/01. és T‑133/01. sz., Saxonia Edelmetalle és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. május 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1579. o.] 114. pontja, valamint a fenti 191. pontban hivatkozott Freistaat Thüringen kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 310. pontja).

193    A korábbi helyzet visszaállítása érdekében történő visszatéríttetés főszabály szerint nem tekinthető aránytalan intézkedésnek a Szerződésnek az állami támogatásokkal kapcsolatos rendelkezései céljaihoz képest. A visszatérítéssel a kedvezményezett elveszti azt az előnyét, amelyet a piacon versenytársaival szemben élvezett, és a támogatás odaítélése előtti helyzet helyreáll (a Bíróság C‑372/97. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑3679. o.] 103. és 104. pontja, valamint a C‑148/04. sz. Unicredito Italiano ügyben 2005. december 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑11137. o.] 113. pontja).

194    A pénzügyi jellegű támogatásokkal kapcsolatban a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a korábbi helyzet helyreállítása azt jelenti, hogy amennyire lehetséges, vissza kell térni ahhoz az állapothoz, amely akkor következett volna be, ha a szóban forgó ügyleteket adócsökkentés nélkül hajtották volna végre. E helyreállítás nem jelenti azt, hogy a múltbeli helyzetet olyan hipotetikus tényezők alapján kellene eltérő módon rekonstruálni, mint azok a gyakran bonyolult döntések, amelyeket az érdekelt gazdasági szereplők hozhattak volna, tekintettel arra, hogy a támogatás alapulvételével ténylegesen meghozott döntések visszafordíthatatlannak bizonyulhatnak (a fenti 193. pontban hivatkozott Unicredito Italiano ügyben hozott ítélet 117. és 118. pontja).

195    Ezek azok az elvek, amelyek alapján a negyedik jogalapot vizsgálni kell.

196    A megtámadott határozat 3. cikke (2) bekezdésének hiteles olasz nyelvű változata arra kötelezi az Olasz Köztársaságot, hogy a nemzeti jogszabályokban biztosított esetleges jogorvoslati lehetőségek sérelme nélkül tegyen meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a társasági formában működő befektetési szervezetekkel, valamint adott esetben a szerződéses formában működő befektetési szervezeteket kezelő vállalkozásokkal visszatéríttesse a kedvezményezetteknek jogellenesen nyújtott támogatásokat.

197    A megtámadott határozat (60) preambulumbekezdése kimondja, hogy az Olasz Köztársaságnak vissza kell téríttetnie a támogatást a befektetési szervezetekkel vagy az e befektetési szervezeteket kezelő vállalkozásokkal, amelyek a támogatás elsődleges kedvezményezettjeinek és ezzel egyidejűleg azon személyeknek minősülnek, akik az üzleti eredményük után az állam részére helyettesítő adó fizetésére kötelezettek. A visszatérítendő támogatás megfelel a rendes helyettesítő adó és a kérdéses adózási ösztönzőkkel csökkentett helyettesítő adó közötti különbségnek. A (60) preambulumbekezdés értelmében a Bizottság nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a befektetési szervezetek vagy az e szervezeteket kezelő vállalkozások ennek megfelelő összeget követeljenek befektetőiktől, amennyiben ezt a nemzeti jogszabályok lehetővé teszik. A Bizottság azt is hangsúlyozza, hogy lehetséges, hogy az egyéni kedvezményezetteknek nyújtott támogatások közül néhány vagy mindegyik a de minimis támogatásokra vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartozik.

198    Először is meg kell állapítani, hogy a specializált befektetési szervezetek vagy az e szervezeteket kezelő KTS‑ek a szóban forgó intézkedés kedvezményezettjeinek minősülnek, mint ez a fenti 127–132. és 138–146. pontból is következik, vagyis a felperesek tévesen hivatkoznak az EK 88. cikk és a 659/1999 rendelet 14. cikke azáltal történő megsértésére, hogy a megtámadott határozat azon személyek vonatkozásában kötelezi az Olasz Köztársaságot a támogatás visszatéríttetésére, akik nem azonosak e támogatásnak a megtámadott határozat szerinti kedvezményezettjeivel. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy az érintett tagállam által történő visszatéríttetést illetően sem a Szerződés, sem pedig a 659/1999 rendelet nem tesz különbséget aszerint, hogy a szóban forgó jogellenes támogatás közvetlen vagy közvetett kedvezményezettjéről van‑e szó.

199    A felperesek ugyanakkor arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat olyan előny visszatéríttetését rendeli el a specializált befektetési szervezetekkel vagy az e szervezeteket kezelő KTS‑ekkel szemben, amely teljes mértékben eltér attól, amelyben a Bizottság szerint részesültek. Annak az adócsökkentésnek az összegét kellene ugyanis visszatéríteniük, amelynek nem ők a közvetlen kedvezményezettjei, miközben az őket megillető előny a Bizottság szerint a jegyzési díjaik és megbízási díjaik növekedésében nyilvánul meg. Az arányosság elve tehát sérül.

200    Ezzel kapcsolatban a megtámadott határozat (60) preambulumbekezdéséből következik, hogy a visszatérítést a specializált befektetési szervezetekkel és az e szervezeteket kezelő KTS‑ekkel szemben kell elrendelni, és e kötelezettség mind a támogatás közvetett kedvezményezettjeiként, mind pedig a helyettesítő adó megfizetésére köteles adóalanyokként terheli őket.

201    Márpedig adóalanyi minőségükben a specializált befektetési szervezetek vagy az e szervezeteket kezelő KTS‑ek az egyedüli lehetséges jogalanyok, akikkel szemben az Olasz Köztársaság eljárhat a jogellenes támogatás visszatéríttetése érdekében. A korábbi helyzet – amely akkor következett volna be, ha a szóban forgó ügyleteket adócsökkentés nélkül hajtották volna végre – helyreállítása tehát megköveteli, hogy velük téríttessék vissza a rendes helyettesítő adó és a szóban forgó intézkedésből eredően csökkentett helyettesítő adó közötti különbséget, azzal a feltétellel, hogy ezt követően adott esetben igényt érvényesíthetnek a befektetőikkel vagy magával az állammal szemben, a nemzeti jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően.

202    Másfelől figyelembe véve, hogy a specializált befektetési szervezetek vagy az e szervezeteket kezelő KTS‑ek a szóban forgó jogellenes támogatás kedvezményezettjei, e támogatásnak a velük történő visszatéríttetése a fenti 192–194. pontban idézett ítélkezési gyakorlat alapján nem tekinthető aránytalannak. A szóban forgó adócsökkentés ugyanis az – amelynek visszatéríttetését a Bizottság előírta –, amely előidézte a verseny torzulását a specializált befektetési szervezetek vagy az e szervezeteket kezelő vállalkozások javára az egyéb befektetési szervezetekhez képest.

203    El kell utasítani azt az érvet is, mely szerint az elrendelt visszatéríttetés eredményeképpen a specializált befektetési szervezetek és az e szervezeteket kezelő KTS‑ek még hátrányosabb helyzetbe kerülnének, mint ha egyáltalán nem részesültek volna a szóban forgó intézkedés előnyeiben. A visszatérítendő összeget ugyanis nem lehet a különböző olyan ügyletek figyelembevételével meghatározni, amelyeket a vállalkozások akkor eszközölhettek volna, ha nem a támogatott ügyleti forma mellett döntöttek volna (a fenti 193. pontban hivatkozott Unicredito Italiano ügyben hozott ítélet 114. pontja).

204    Másodszor, mindamellett meg kell jegyezni, hogy a felperesek által hivatkozott gyakorlati nehézségek, még ha fel is tételezzük azok fennállását, nem vonhatnák kétségbe a visszatéríttetési előírás érvényességét, amely megkülönböztetés nélkül vonatkozik minden specializált befektetési szervezetre vagy az e szervezeteket kezelő társaságokra.

205    Ezért e jogalap sem fogadható el, vagyis a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

206    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja.

2)      Az Elsőfokú Bíróság a felpereseket kötelezi a költségek viselésére.

Vilaras Dehousse Šváby

Kihirdetve Luxembourgban, a 2009. március 4‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

A szóban forgó intézkedés

A közigazgatási eljárás

A megtámadott határozat

Az eljárás és a felek kérelmei

Az elfogadhatóságról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

Az ügy érdeméről

Az EK 88. cikkel összefüggésben értelmezett EK 253. cikknek a megtámadott határozat ellentmondásos vagy hiányos indokolásában megnyilvánuló megsértésére alapított első jogalapról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

– Az első jogalapnak a szelektív versenyelőny fennállásával kapcsolatos indokolásra vonatkozó első részéről

– Az első jogalapnak a tagállamok közötti kereskedelmet érintő versenytorzítás fennállásával kapcsolatos indokolás hiányára vonatkozó második részéről

Az EK 87. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított második jogalapról, mely szerint az intézkedés nem képez állami támogatást

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

– A szóban forgó intézkedés kedvezményezettjeinek azonosításáról és vállalkozásnak minősítéséről

– A specializált befektetési szervezeteket vagy az e szervezeteket kezelő vállalkozásokat megillető szelektív versenyelőny fennállásáról

– Az értékpapírpiacokon jegyzett gyengén vagy átlagosan tőkésített azon társaságokat megillető közvetett szelektív versenyelőny fennállásáról, amelyek részvényeit specializált befektetési szervezetek birtokolják

Az EK 87. cikk (2) bekezdésének a) pontja, valamint az EK 88. cikk azáltal történő megsértésére alapított, másodlagosan előterjesztett harmadik jogalapról, hogy a Bizottság a szóban forgó intézkedést a közös piaccal összeegyeztethetetlennek ítélte

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

Az EK 88. cikk és a 659/1999 rendelet 14. cikke azáltal történő megsértésére alapított, az előző jogalaphoz képest is másodlagosan előterjesztett negyedik jogalapról, hogy a Bizottság elrendelte az érintett támogatásoknak a társasági formában működő befektetési szervezetekkel, valamint a szerződéses formában működő befektetési szervezeteket kezelő vállalkozásokkal történő visszatéríttetését

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A költségekről

1* Az eljárás nyelve: olasz.