A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE
(első tanács)
2009. május 20.
F‑73/08. sz. ügy
Luigi Marcuccio
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Tisztviselők – Szociális biztonság – Betegségbiztosítás – A gyógykezelési költségek megtérítése iránti kérelem elutasítása”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. Marcuccio többek között azt kéri először is, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a Bizottság azon határozatait, amelyek hallgatólagosan elutasították egyrészt a különböző gyógykezelési költségei általános mértékben való megtérítése iránti, 2007. június 27‑i és 30‑i kérelmeit, másrészt pedig az ugyanezen gyógykezelési költségeinek „kiegészítő”, azaz 100%‑ban való megtérítése iránti 2007. június 29‑i és július 2‑i kérelmeit; másodszor, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a Bizottság a 2008. április 29‑i kifejezett határozatát, amely elutasítja az említett határozatokkal szemben előterjesztett panaszait; harmadszor, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze a Bizottságot, hogy e költségek 100%‑os megtérítése címén fizessen meg a felperesnek 4747,29 eurót, illetve olyan más összeget, amelyet a Közszolgálati Törvényszék e címen megfelelőnek ítél, valamint évi 10%‑os mértékű, évente tőkésített kamatot 2007. november 7‑től.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet részben mint jogilag nyilvánvalóan megalapozatlant, részben mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezi a költségek viselésére.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – Gyógykezelési költségek megtérítése iránti kérelem
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés)
2. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Megerősítő aktus
(Személyzeti szabályzat, 72. cikk, (1) bekezdés, 90. cikk és 91. cikk)
1. A gyógykezelési költségek megtérítése iránti kérelmet elutasító határozat kellően meg van indokolva, ha tájékoztatja a tisztviselőt arról, hogy hogyan jártak el a kérelmével, és azokról a ténybeli és jogi indokokról, amelyek igazolják az Európai Közösségek egészségbiztosítási rendszere általi térítést, jóllehet e tisztviselő nem volt az kifizető hivatal valamennyi elszámolásának címzettje. Az a körülmény, hogy a tisztviselő az elutasító határozatok kézhezvétele előtt nem tudott az ilyen elszámolások létezéséről, nem befolyásolja a határozat jogszerűségét.
Ezenkívül és mindenesetre akár akkor is, ha az ilyen elutasító határozat nem lenne kellően megindokolva, azt úgy kell vizsgálni, mint amely legalább az indokolás kezdetét tartalmazza, lehetővé téve az intézménynek, hogy ahhoz az eljárás során kiegészítő információkat fűzzön, és teljesítse az indokolási kötelezettségét.
(lásd az 51., 52. és 54. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑37/89. sz., Hanning kontra Parlament ügyben 1990. szeptember 20‑án hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑463. o.) 41. és 44. pontja.
2. Az gyógykezelési költségek 100%‑os megtérítése iránti kérelmet elutasító határozat – mivel nem tartalmaz új elemet a korábban elutasított és a közösségi bíróság előtt kereset tárgyát képező megegyező kérelemhez képest – nem módosítja a felperes jogi helyzetét, és ezért nem minősül a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke értelmében vett sérelmet okozó aktusnak.
Feltételezve akár, hogy az ilyen határozat az első határozatot megerősítő aktusnak tekinthető, valamint hogy így a kettő összetéveszthető, és erre tekintettel az okozhat sérelmet, az e határozat elleni keresetet elbíráló közösségi bíróságnak hivatalból kellene figyelembe vennie azt, hogy a kereset ugyanazon feleket állítja szembe, ugyanazon tárgyra irányul, és ugyanazon jogalapokon alapul. Ilyen körülmények között a kereset perfüggőségi kifogásba ütközik, és ezért azt mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani.
(lásd a 60. és 61. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 58/72. és 75/72. sz., Perinciolo kontra Tanács egyesített ügyekben 1973. május 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1973., 511. o.) 3–5. pontja; 172/83. és 226/83. sz., Hoogovens Groep kontra Bizottság ügyben 1985. szeptember 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1985., 2831. o.) 9. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑68/07. sz., Landtag Schleswig‑Holstein kontra Bizottság ügyben 2007. június 14‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 16. pontja; T‑296/05. és T‑408/05. sz., Marcuccio kontra Bizottság egyesített ügyekben 2008. július 9‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 47–49. pontja; T‑143/08. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 9‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑2‑0000. o. és II‑A‑2‑0000. o.) 39–41. pontja; T‑144/08. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 9‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑2‑0000. o. és II‑A‑2‑0000. o.) 32–34. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑80/06. sz., Duyster kontra Bizottság ügyben 2008. január 25‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 52. pontja.