Language of document : ECLI:EU:C:2021:218

MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2021. március 18.(1)

C848/19. P. sz. ügy

Németországi Szövetségi Köztársaság

kontra

Lengyel Köztársaság,

Európai Bizottság

„Fellebbezés – A földgáz belső piaca – Az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdése – 2009/73/EK irányelv – A német hatóságnak (Bundesnetzagentur) az OPAL gázvezeték üzemeltetésére vonatkozó uniós szabályok hatályon kívül helyezése feltételei módosítására irányuló kérelme – Az uniós szabályok hatályon kívül helyezésére vonatkozó feltételek módosításáról szóló bizottsági határozat – Az energiapolitikai szolidaritás elve”






1.        A Németországi Szövetségi Köztársaság fellebbezést nyújtott be a Törvényszék 2019. szeptember 10‑i ítélete(2) ellen, amely megsemmisítette az Európai Bizottság azon (valamely korábbi határozatban foglalt) feltételeket módosító 2016. október 28‑i határozatát, amelyek alapján az OPAL gázvezeték(3) mentesülhetett a harmadik személyek hozzáférésére és a tarifákra vonatkozó szabályok hatálya alól.(4)

2.        A Törvényszék megsemmisítette a megtámadott határozatot, mert úgy vélte, hogy azt „az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdése által meghatározott energiapolitikai szolidaritás elvének a megsértésével fogadták el”.

3.        A Törvényszék előtti eljárásban alperes Bizottság az ítélettel szemben nem nyújtott be fellebbezést, annak ellenére, hogy a határozatát megsemmisítették. A Németországi Szövetségi Köztársaság tette meg ezt, elsődlegesen azzal érvelve, hogy az energiapolitikai szolidaritás csak politikai jellegű fogalom, nem pedig olyan jogi kritérium, amelyből az Unió vagy a tagállamok számára közvetlenül jogok és kötelezettségek következhetnek.

4.        Lengyelország, Lettország és Litvánia a Törvényszék értelmezését támogatja. Megítélésük szerint az energiapolitikai szolidaritás olyan elv, amely a másodlagos jog szabályai és az energiaügyi határozatok bírósági felülvizsgálatának paramétereként szolgálhat.

5.        A fellebbezés tehát arra kötelezi a Bíróságot, hogy az energiapolitikai szolidaritás elvének fennállásáról határozzon, esetlegesen pedig annak jellegéről és terjedelméről.(5)

I.      Jogi háttér

A.      Az uniós jog

6.        Az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdése előírja:

„A belső piac létrehozása, illetve működése keretében, valamint a környezet megőrzésének és javításának szükségességére tekintettel az Unió energiapolitikájának céljai – a tagállamok közötti szolidaritás szellemében – a következők:

a)      az energiapiac működésének biztosítása,

b)      az energiaellátás biztonságának garantálása az Unión belül,

c)      az energiahatékonyság és az energiatakarékosság, valamint az új és megújuló energiaforrások kifejlesztésének előmozdítása; és

d)      az energiahálózatok összekapcsolásának előmozdítása.”

7.        A földgáz és a villamos energia piacára vonatkozó közös szabályokat a 2009/73/EK irányelv(6) tartalmazza. Ennek 32. cikke, amely megegyezik a 2003/55 irányelv 18. cikkével, a harmadik felek hozzáférésére vonatkozik, és megállapítja:

„(1)      A tagállamok olyan rendszert hoznak létre, amelyben harmadik felek szállító‑ és elosztóhálózathoz, valamint [cseppfolyósított földgáz, a továbbiakban. LNG létesítményeihez] való hozzáférését nyilvános, minden feljogosított felhasználóra, beleértve az ellátó vállalkozásokat is, vonatkozó díjak alapján teszik lehetővé, objektív kritériumok alapján, a rendszerhasználók közötti megkülönböztetés nélkül. A tagállamok biztosítják, hogy ezeket a díjakat vagy a díjak számításához alkalmazott módszereket a 39. cikk (1) bekezdésében említett szabályozó hatóság azok 41. cikkel összhangban történő hatálybalépésüket megelőzően jóváhagyja, és hogy ezeket a díjakat, és – amennyiben csak a módszerek kerültek jóváhagyásra – a módszereket hatálybalépésük előtt közzétegyék.

(2)      A szállításirendszer‑üzemeltetők számára, ha feladatuk ellátásához szükséges, beleértve a határokon keresztül történő szállítás feladatait is, biztosítani kell a hozzáférést más szállításirendszer‑üzemeltetők hálózatához.

(3)      Ezen irányelv előírásai nem akadályozzák meg a hosszú távú szerződések megkötését, amennyiben azok megfelelnek a közösségi versenyszabályoknak.”

8.        A 2009/73 irányelv új infrastruktúráról szóló 36. cikke, amely a 2003/55 irányelv 22. cikkének helyébe lépett, így rendelkezik:

„(1)      A jelentősebb új gázipari infrastruktúra, azaz a rendszerösszekötők, az LNG‑létesítmények és a földgáztárolók kérelem alapján, a következő feltételek mellett – meghatározott ideig – mentesülhetnek a 9., 32., 33. és 34. cikke [helyesen: cikk], valamint a 41. cikk (6), (8) és (10) bekezdése rendelkezéseinek hatálya alól:

a)      a beruházásnak a gázellátásban kialakuló versenyt és a gázellátás biztonságát kell növelnie;

b)      a beruházással kapcsolatos kockázatoknak olyan mértékűnek kell lenniük, hogy a beruházás meg sem valósulna, ha a mentességet nem kapná meg;

c)      az infrastruktúra tulajdonosa olyan természetes vagy jogi személy kell legyen, aki/amely legalább társasági formáját tekintve elkülönül azoktól a rendszerüzemeltetőktől, akiknek a rendszerébe az új infrastruktúra beépül;

d)      az infrastruktúra használóira díjat kell kivetni; és

e)      a mentesség nem lehet hátrányos hatással a versenyre, illetve a gáz belső piacának hatékony működésére, vagy annak a szabályozott rendszernek a hatékony működésére, amelyre az új infrastruktúra rácsatlakozik.

[…]

(3)      A VIII. fejezetben említett szabályozó hatóság eseti alapon [helyesen: esetről esetre] dönthet az (1) és (2) bekezdésben említett mentességről.

[…]

(6)      A mentesség az új infrastruktúra vagy a már meglévő, de jelentős mértékben bővített kapacitású infrastruktúra teljes kapacitására vagy annak egy részére vonatkozhat.

A mentesség megadásával kapcsolatos döntés meghozatalakor eseti alapon [helyesen: minden egyes esetben] megfontolás tárgyává kell tenni, hogy nincs‑e szükség a mentesség időtartamára és az infrastruktúrához való megkülönböztetéstől mentes hozzáférésre vonatkozó feltételek kikötésére. Az említett feltételekre vonatkozó döntéskor különösen a megépítendő új kapacitásokat vagy a meglévő kapacitások módosítását, a projekt időbeli határait és a nemzeti sajátosságokat kell figyelembe venni.

[…]

(8)      A szabályozó hatóság a mentességi kérelem kézhezvétele után haladéktalanul eljuttatja annak másolatát a Bizottsághoz. A hatáskörrel rendelkező hatóság a határozatról – az adott határozatra vonatkozó összes információval együtt – haladéktalanul értesíti a Bizottságot. Ezeket az információkat összesített formában is be lehet nyújtani a Bizottsághoz, lehetővé téve, hogy a Bizottság megalapozott határozatot hozhasson. A tájékoztatás különösen a következőkre tér ki:

a)      azok a részletes indokok, amelyek alapján a szabályozó hatóság vagy a tagállam megadta vagy megtagadta a mentességet, hivatkozva arra az (1) bekezdésre, az e bekezdés vonatkozó pontjára vagy pontjaira, amely alapján döntését meghozta, beleértve a mentességet igazoló pénzügyi információkat;

b)      a versenyre és a földgáz belső piacának hatékony működésére gyakorolt hatás [helyesen: azon hatás] elemzése, amely a mentesség következtében várható;

c)      a mentesség időtartamának és a gázinfrastruktúra összes kapacitása azon részének megindokolása, amelyre a mentességet megadják;

d)      a rendszerösszekötővel kapcsolatos mentesség esetén az érintett szabályozó hatóságokkal folytatott konzultáció eredménye; és

e)      az infrastruktúrának a gázellátás diverzifikációjára gyakorolt hatása.

(9)      A Bizottság az értesítés kézhezvételének napját követő két hónapon belül úgy dönthet, hogy felszólítja a szabályozó hatóságot a mentességet megadó határozat módosítására vagy visszavonására. A két hónapos határidő további két hónappal meghosszabbítható, ha a Bizottság további információt kér. Ez a további időszak a hiánytalan információk [helyesen: a további információk] kézhezvételét követő napon kezdődik. Az eredeti két hónapos időszak a Bizottság és a szabályozó hatóság hozzájárulásával is meghosszabbítható.

[…]

A szabályozó hatóság egy hónapon belül végrehajtja a Bizottságnak a mentességet megadó határozat módosítására vagy visszavonására vonatkozó határozatát, és erről tájékoztatja a Bizottságot.

[…]”

9.        A jogvita tényállásának megvalósulását követően a 2009/73 irányelvet módosította az (EU) 2019/692 irányelv.(7)

B.      A német jog

10.      A 2005. július 7‑i Gesetz über die Elektrizitäts‑ und Gasversorgung (Energiewirtschaftsgesetz – EnWG)(8) 28a. §‑a (1) bekezdésének az ügy tényállása tekintetében alkalmazandó változata lehetővé teszi a Bundesnetzagentur (szövetségi hálózati ügynökség, Németország; a továbbiakban: BNetzA) számára többek között azt, hogy mentesítse a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályok alól a Németországi Szövetségi Köztársaság és más államok közötti kapcsolódásokat. A hivatkozott cikk alkalmazására vonatkozó feltételek lényegében megfelelnek a 2009/73 irányelv 36. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételeknek.

II.    A megtámadott határozat előzményei

11.      A jogvita előzményeit a megtámadott határozat elfogadásáig a megtámadott ítélet 5–15. pontja írja le, amelyeket véleményem szerint nem kell teljes egészében átvenni. Csak az általam legfontosabbnak tekintett előzmények ismertetésére szorítkozom.

12.      2009. március 13‑án a BNetzA két 2009. február 25‑i határozatról tájékoztatta a Bizottságot, amelyek a 2003/55 irányelv 18. cikke által a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozóan előírt szabályok, valamint az ezen irányelv 25. cikkének (2)–(4) bekezdésében előírt tarifális szabályok alkalmazásából kizárja az OPAL gázvezetékprojekt határokon átnyúló szállítási kapacitásait.(9)

13.      A Bizottság a 2009. június 12‑i C(2009) 4694 határozatban (a továbbiakban: eredeti határozat) a 2003/55/EK irányelv 22. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése (jelenleg a 2009/73 irányelv 36. cikkének (9) bekezdése) alapján azt kérte a BNetzA‑tól, hogy módosítsa a 2009. február 25‑i határozatait, valamint bizonyos feltételeket írt elő.

14.      A BNetzA 2009. július 7‑én módosította a 2009. február 25‑i határozatait oly módon, hogy azokat az előző pontban említett feltételekhez igazította. A BNetzA a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályoktól és a tarifális szabályoktól való eltérést 22 éves időszakra engedélyezte.

15.      Az OPAL gázvezetéket 2011. július 13‑án helyezték üzembe.(10)

16.      Az eredeti határozat és a BNetzA‑nak a 2009. július 7‑i határozataival módosított 2009. február 25‑i határozatai értelmében az OPAL gázvezeték kapacitásait bizonyos feltételekkel mentesítették a 2003/55 irányelv (harmadik személyek hozzáférésére és a díjakra vonatkozó) közös szabályainak alkalmazása alól.

17.      A jelenlegi műszaki kialakításban a földgázt a gázvezetéknek a Greifswald közelében található betáplálási pontjához csak az Északi Áramlat gázvezeték szállítja, amelyet a Gazpromcsoport használ az orosz földgázlelőhelyekből származó gáz szállítására. Mivel a Gazprom nem hajtotta végre az eredeti határozat szerinti gázkészletértékesítési programot,(11) e gázvezeték kapacitásának a le nem kötött 50%‑át soha nem használták, így úgy tűnik, hogy szállítási kapacitásainak csak az 50%‑át használták fel.

18.      2013. április 12‑én az OGT, az OAO Gazprom és a Gazprom Eksport LLC arra kérték a BNetzA‑t, hogy módosítsa a 2009‑ben engedélyezett mentességet, de nem kaptak kedvező választ. A Gazprom 2015 szeptemberében és 2016 szeptemberében árveréseket tartott, amelyek nem vonzották a versenytársakat, ami okot szolgáltatott arra, hogy ismét az eredeti határozat módosítását kérje.(12)

19.      A BNetzA a 2009/73 irányelv 36. cikke – valamint az OGT, az OAO Gazprom és a Gazprom Eksport kérelme – alapján 2016. május 13‑án értesítette a Bizottságot arról a szándékáról, hogy az OPAL gázvezetéknek az OGT által üzemeltetett szakaszára vonatkozóan 2009‑ben engedélyezett mentességet módosítani kívánja.(13)

III. A megtámadott határozat

20.      A Bizottság 2016. október 28‑án a 2009/73 irányelv 36. cikkének (9) bekezdése alapján elfogadta a BNetzA‑nak címzett megtámadott határozatot.

21.      A Törvényszék (a megtámadott ítélet 16. és 17. pontja) az alábbiak szerint foglalta össze a megtámadott határozat feltételeit:

„[…] Az ilyen módosítás alapfeltételeit illetően a Bizottság megállapította, hogy a felülvizsgálatra vonatkozó különös kikötések hiányában igazolni kell a korábban megadott mentesség terjedelmét vagy a mentességet meghatározó feltételeket érintő változtatásokat, továbbá ezzel kapcsolatban, hogy az eredeti mentességi határozatot követően bekövetkezett újabb ténybeli fejlemények megalapozott indokként szolgálnak ezen eredeti határozat felülvizsgálatához.

Az ügy érdemét illetően a Bizottság a megtámadott határozattal jóváhagyta a mentességi szabályozásnak a BNetzA által tervezett módosítását, néhány változtatás mellett, ideértve különösen a következőket:

–        az árverésre bocsátott kapacitásokat érintő eredeti ajánlatnak 3 200 000 kWh/h (körülbelül 2,48 milliárd m³/év) FZK rendszerösszekötő kapacitásra és 12 664 532 kWh/h (körülbelül 9,83 milliárd m³/év) DZK rendszerösszekötő kapacitásra kell vonatkoznia;

–        amint az éves aukció során a kapacitások iránti kereslet meghaladja a felkínált FZK rendszerösszekötő kapacitások 90%‑át, a következő évben 1 600 000 kWh/h‑nak (körülbelül 1,24 milliárd m³/év) megfelelő lépésekben növelni kell az FZK rendszerösszekötő kapacitások mennyiségét maximum 6 400 000 kWh/h‑ig (körülbelül 4,97 milliárd m³/év);

–        a Cseh Köztársaságban erőfölényben lévő vagy a Greifswaldba érkező gáz több mint 50%‑át ellenőrző vállalkozások vagy vállalkozáscsoportok az FZK‑kapacitásokra csak a kapacitások alapárán tehetnek ajánlatot, amely nem haladhatja meg a Gaspool nevű zónától a Cseh Köztársasághoz vezető szállítási hálózat vonatkozásában ugyanezen év során a hasonló termékek tekintetében alkalmazott szabályozott tarifa átlagos alapárát.”

22.      A Törvényszék hozzátette (a megtámadott ítélet 18. pontja), hogy „a BNetzA 2016. november 28‑án a megtámadott határozatnak megfelelően módosította az OPAL gázvezetékben az OGT‑t megillető részesedés vonatkozásában a 2009. február 25‑i határozatával engedélyezett mentességet, és az OGT‑vel közjogi szerződést kötött, amely a német jog értelmében a közigazgatási határozattal egyenértékű”.

23.      A gyakorlatban a megtámadott határozat támogatta a Gazpromnak az OPAL gázvezetékben történő gázáramlás feletti ellenőrzését, és ezzel együtt a Yamal és a Testvériség(14) gázvezetékeken keresztül történő gázáramlás esetleges csökkenését, valamint a Gazprom helyzetének a közép‑ és kelet‑európai országok gázpiacain való megerősítését.(15)

IV.    Az OPAL gázvezetékkel kapcsolatos peres eljárás

24.      A megtámadott határozat növelte a gázpiac egyes szereplőinek, valamint a közép‑ és kelet‑európai országok bizonyos kormányának azon félelmét, hogy a Gazprom nagyobb befolyást szerez a gázpiacon, ami magyarázatot ad arra, hogy miért fűződik érdekük a megtámadott határozattal szembeni megsemmisítés iránti kereset előterjesztéséhez.

25.      Ilyen keresetet indított – sikertelenül – a Polskie Górnictwo Naftowe i Gazownictwo lengyel földgázkitermelő társaság, amely a Yamal‑Europa gázvezeték lengyel részének társtulajdonosa(16) és a lengyel földgázkitermelő társaság német leányvállalata (PGNiG Supply & Trading GmbH).(17)

26.      A Bíróság fellebbezési eljárásban helybenhagyta a Törvényszék elfogadhatatlanságot megállapító végzéseit.(18)

27.      A Lengyel Köztársaság ezenfelül újabb megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be a Törvényszékhez a megtámadott határozattal szemben, amely a jelen ügyben megtámadott ítélethez vezetett.

V.      A Lengyel Köztársaság által a megtámadott határozattal szemben benyújtott kereset és a megtámadott ítélettel szemben benyújtott fellebbezés

28.      A Lengyel Köztársaság hat jogalapra hivatkozott a megtámadott határozat semmisségének alátámasztása céljából. E jogalapok az alábbiakon alapulnak: az első a 2009/73/EK irányelvnek az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdése b) pontjával összefüggésben értelmezett 36. cikke (1) bekezdése a) pontja és a szolidaritás elvének megsértésén; a második a Bizottság hatáskörének hiányán és a 2009/73 irányelv 36. cikke (1) bekezdésének megsértésén; a harmadik a 2009/73/EK irányelv 36. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésén; a negyedik a 2009/73/EK irányelv 36. cikke (1) bekezdése a) és e) pontjának megsértésén; az ötödik azon nemzetközi szerződések megsértésén, amelyekben az Unió részes fél; a hatodik a jogbiztonság elvének megsértésén.

29.      A Törvényszék anélkül fogadta el a kereset első jogalapját, hogy a többi jogalapról állást foglalt volna, és megállapította a megtámadott határozat semmisségét.

30.      A Törvényszék „az energiapolitikai szolidaritás elvének terjedelmével” kapcsolatos elemzésében kijelentette, hogy az nem korlátozódik rendkívüli helyzetekre, hanem „az Unió és a tagállamok részéről magában foglal[…] [egy] […] általános kötelezettséget”, amely alapján az Uniónak és a tagállamoknak „az egymásrautaltságuk és a tényleges szolidaritásuk felvállalása érdekében a hatásköreik e politika címén történő gyakorlása során meg kell próbálniuk elkerülni az olyan intézkedések meghozatalát, amelyek – az ellátás biztonsága, gazdasági és politikai életképessége, valamint az ellátási források és az ellátás diverzifikációja tekintetében – hatással lehetnek az Unió és a többi tagállam érdekeire”(19).

31.      A Törvényszék annak megállapításával árnyalta a fenti megállapításait, hogy „az energiapolitikai szolidaritás elvének alkalmazása nem jelenti […] azt, hogy az Unió energiapolitikája semmilyen esetben sem járhat negatív következményekkel valamely tagállam sajátos energetikai érdekeire nézve. Az uniós intézmények és a tagállamok ugyanakkor az említett politika végrehajtása során kötelesek tekintettel lenni az Unió és a különböző tagállamok érdekeire egyaránt, illetve ellentmondás esetén kötelesek egyensúlyba hozni ezeket az érdekeket”(20).

32.      Annak értékelése során, hogy „a megtámadott határozat sérti‑e az energiapolitikai szolidaritás elvét”, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az említett határozat nem említi a hivatkozott elvet, és a Bizottság megsértette azt, mivel:

–        „Nem vizsgálta kiváltképp azt, hogy az OPAL gázvezeték üzemeltetésére vonatkozó szabályozás módosítása milyen hatással jár Lengyelország ellátásának biztonságára nézve.”(21)

–        „Nem tűnik úgy, hogy a Bizottság […] megvizsgálta volna, hogy milyen középtávú következményekkel jár többek között a Lengyel Köztársaság energiapolitikájára nézve a korábban a Yamal és Braterstwo gázvezetékek által szállított földgázmennyiségek egy részének az Északi Áramlat 1./OPAL szállítási vonal felé történő átirányítása, emellett pedig a Bizottság nem mérlegelte azt sem, hogy milyen viszonyban állnak e hatások az ellátás biztonságának az Unió szintjén történő – általa megállapított – növelésével.”(22)

33.      Az említett előfeltevésekből a Törvényszék azt a következtetést vonta le, hogy „a megtámadott határozatot az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdése által meghatározott energiapolitikai szolidaritás elvének a megsértésével fogadták el”(23).

VI.    A megtámadott ítéletet követő események és az (EU) 2019/692 irányelv hatása

34.      Még ha nem is érintik közvetlenül a fellebbezés tárgyában hozandó határozatot, célszerű ismertetni a Törvényszék ítéletét követően bekövetkezett olyan bizonyos eseményeket, amelyek befolyásolhatják az ítélet végrehajtását.

35.      2019. szeptember 13‑án a BNetzA végrehajtotta a megtámadott ítéletet,(24) ami a 2009. évi eredeti határozattal bevezetett korlátozásokhoz való visszatérést és a megtámadott határozat által rögzített helyzet megszüntetését jelentette.

36.      Úgy tűnik, hogy ezen intézkedés közvetlen hatása az volt, hogy a Gazprom nem használt ki mintegy évi 12 vagy 13 milliárd köbméter kapacitást az OPAL gázvezetéken, és ezt az Ukrajnán áthaladó gázvezetékeken keresztül érkező nagyobb mértékű gázáramlással ellensúlyozza.(25)

37.      A megtámadott ítéletben lefektetett ítélkezési gyakorlat más olyan gázvezetékek körülményeire is kihathat, mint az Északi Áramlat 2 és annak szárazföldi meghosszabbítása, az EUGAL,(26) illetve a Török Áramlat II gázvezeték.(27) Ha a Törvényszéknek az energiapolitikai szolidaritás elvére vonatkozó álláspontja erősödik meg, a Gazprom és kapcsolt vállalkozásai több nehézséggel szembesülhetnek a (gázáramlások teljes liberalizációját előíró) uniós szabályoknak az Északi Áramlat 2 gázvezetékre való alkalmazása alóli átmeneti mentesség megszerzése során, amivel kapcsolatban szintén vannak folyamatban jogviták a Bíróság előtt.(28)

38.      Ezenfelül emlékeztetni kell arra, hogy a 2019/692 irányelv (a (3) preambulumbekezdése szerint) abból a célból módosította a 2009/73 irányelvet, hogy „felszámolja a földgáz belső piacának teljes kiépítését akadályozó azon tényezőket, amelyek a harmadik országokba irányuló, illetve onnan kiinduló földgázszállító vezetékekre vonatkozó uniós piaci szabályok alkalmazásának elmulasztásából származnak. Az ezen irányelvvel bevezetett módosítások célja, hogy az Unión belül a két vagy több tagállamot összekötő földgázszállító vezetékekre vonatkozó szabályok alkalmazandók legyenek a harmadik országokba irányuló, illetve onnan kiinduló földgázszállító vezetékekre is”(29).

39.      E liberalizáció alóli kivételként azonban a 2019/692 irányelv beillesztette a 2009/73 irányelvbe a 49a. cikk (1) bekezdését, amely eltérést enged egy tagállam és egy harmadik ország közötti, 2019. május 23‑át megelőzően kiépített szállítóvezetékek tekintetében.(30)

40.      Az Északi Áramlat és az Északi Áramlat 2 társaságok a 2019/692 irányelv megsemmisítését kérték, a Törvényszék azonban a kereshetőségi jog hiánya miatt kereseteiket elfogadhatatlannak nyilvánította, és úgy tekintette, hogy a hivatkozott irányelv sem közvetlenül, sem személyükben nem érinti őket, mivel nemzeti átültető intézkedésekre van szükség.(31)

41.      2020. május 15‑én a BNetzA elutasította az Északi Áramlat 2 által a 2009/73 irányelv (új) 49a. cikke alapján benyújtott, mentesség iránti kérelmet. Az elutasítás azon alapult, hogy a gázvezeték fizikai megépítése 2019. május 23‑ig nem fejeződött be, továbbá azon, hogy az uniós jogalkotó ki kívánta zárni a kérelmezőt a 49a. cikk szerinti mentességre vonatkozó szabályozás hatálya alól.(32)

42.      Az OPAL gázvezetékkel kapcsolatos peres eljárásra hatással lévő másik tényező a Kereskedelmi Világszervezet (a továbbiakban: WTO) vizsgálóbizottságának egy olyan jogvita kapcsán kiadott, 2018. augusztus 10‑i jelentése,(33) amelyben Oroszország a földgáz forgalmazására vonatkozó uniós szabályozás különböző elemeinek a WTO jogával való összeegyeztethetőségét vitatta. Ezen elemek között szerepelt a 2009/73 irányelv 36. cikke szerinti mentességi szabályozásnak az OPAL gázvezetékre történő alkalmazása is.

43.      Az orosz panaszok többségét a WTO vizsgálóbizottsága elutasította. Ez utóbbi azonban az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XI. cikkének (1) bekezdésével összeegyeztethetetlennek tekintette a (2009. évi) eredeti határozatban foglalt, az OPAL gázvezetékre vonatkozó két feltételt, vagyis az 50%‑os maximális kapacitáshatárt (amely korlátozza a szállítási kapacitásoknak a Gazprom és a kapcsolt vállalkozásai számára történő kiosztását), valamint a gázkészletértékesítési programot, amely a Gazpromot és kapcsolt vállalkozásait arra kötelezi, hogy évenként 3 milliárd köbméter gázt értékesítsenek említett határérték meghaladásának céljából.

44.      Oroszország azzal érvelt, hogy az említett feltételek de facto az importált gázmennyiség mennyiségi korlátozásához vezetnek. A WTO vizsgálóbizottsága megállapította, hogy az orosz földgáz Európai Unióba történő behozatalával kapcsolatos versenylehetőségek csökkentek.(34)

45.      Az Európai Unió 2018. szeptember 21‑én értesítette a WTO Vitarendezési Testületét azon döntéséről, hogy fellebbezést nyújt be a vizsgálóbizottság jelentésében tárgyalt, meghatározott jogkérdések és jogértelmezési kérdések tekintetében.(35) A WTO Fellebbezési Testülete tisztújításának elmaradása miatti leállása mostanáig megakadályozta az említett ügyben való döntéshozatalt.

46.      A megtámadott határozat azon esetleges tényezők szinte teljes megszüntetését jelentheti, amelyek az Északi Áramlat/OPAL gázvezetékre alkalmazott szabályozásnak a WTO jogával való összeegyeztethetetlenséggel kapcsolatosak. Mivel azonban a Törvényszék megsemmisítette a megtámadott határozatot, ismét a (2009. évi) eredeti határozat mentességi szabályozását kell alkalmazni, azt, amelyről megállapították, hogy összeegyeztethetetlen az 1994. évi GATT XI. cikkének (1) bekezdésével. Következésképpen lehetséges, hogy meg kell vizsgálni a kialakított megoldásnak a WTO jogával való kollízióját.

VII. A Bíróság előtti eljárás

47.      A Németországi Szövetségi Köztársaság fellebbezésében azt kéri a Bíróságtól, hogy:

–        helyezze hatályon kívül a Törvényszék által a T‑883/16. sz. ügyben hozott, 2019. szeptember 10‑i ítéletet;

–        utalja vissza a T‑883/16. sz. ügyet az Európai Unió Törvényszéke elé,

–        a költségekről jelenleg ne határozzon.

48.      A Lengyel Köztársaság azt kéri a Bíróságtól, hogy:

–        a fellebbezést mint megalapozatlant teljes egészében utasítsa el, és a harmadik fellebbezési jogalapot mint elfogadhatatlant utasítsa el.

–        a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

49.      A Lett Köztársaság és a Litván Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést.

50.      A Bizottság a tárgyaláson támogatta, hogy helyt adjanak az első fellebbezési jogalapnak.

51.      A Németországi Szövetségi Köztársaság fellebbezésének alátámasztására öt jogalapra hivatkozik, amelyek közül – összefoglalva – az első és a második jogalap az energiapolitikai szolidaritás elvére és a megtámadott határozatban való alkalmazhatatlanságára vonatkozik. A harmadik, negyedik és ötödik jogalap keretében (amelyeket arra az esetre terjesztett elő, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy a hivatkozott elv alkalmazható) azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az energiapolitikai szolidaritás elvét.

VIII. Első fellebbezési jogalap: az energiapolitikai szolidaritás elve jogi jellegének hiánya

A.      Előzetes megjegyzések

52.      Mielőtt e fellebbezési jogalapról állást foglalnék, célszerűnek tűnik számomra megvizsgálni, hogy a szolidaritás milyen jogi formában jelenik meg az uniós jogban, és miként tükröződik az energiapolitikával kapcsolatos szabályokban.

1.      Szolidaritás az elsődleges uniós jogban

53.      Az EUMSZ 194. cikken kívül más elsődleges uniós jog szabályokban is található utalás a szolidaritásra, úgy az EU‑Szerződésben, mint az EUM‑Szerződésben.

54.      Az EU‑Szerződés a preambulumában említi ezt a fogalmat („Azzal az óhajjal, hogy elmélyítsék a népeik közötti szolidaritást, miközben történelmüket, kultúrájukat és hagyományaikat tiszteletben tartják”). 2. cikkében szintén megemlíti, mint az Unió tagállamainak közös értékeit hordozó társadalom egyik jellemzőjét,(36) 3. cikkében pedig kimondja, hogy „előmozdítja a gazdasági, a társadalmi és a területi kohéziót, valamint a tagállamok közötti szolidaritást” (a (3) bekezdés).(37)

55.      Az EUSZ 21. cikk (1) bekezdése a szolidaritást az Unió külső fellépésének egyik vezérelveként rögzíti. A közös kül‑ és biztonságpolitikára vonatkozó különös rendelkezések közül az EUSZ 24. cikk (2) és (3) bekezdése a tagállamok közötti „kölcsönös politikai szolidaritásáról” rendelkezik.(38)

56.      Az EUM‑Szerződést illetően, 67. cikkének (2) bekezdése a menekültügyet, a bevándorlást és a külső határok ellenőrzését a tagállamok közötti szolidaritással kapcsolja össze, amit az EUMSZ 80. cikk is megerősít.(39)

57.      A gazdaságpolitika területén az EUMSZ 122. cikk (1) és (2) bekezdése szintén tartalmaz egy kifejezett utalást a tagállamok közötti szolidaritás szellemére.(40) A szolidaritás szellemére hivatkozik az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdése is, amelyről a jogvita szól, és az EUMSZ 222. cikk.(41)

58.      Az Európai Unió Alapjogi Chartájának IV. címe a szolidaritás cím alatt csoportosít számos, a szociális és munkaügyi területhez (27–34. cikk), az egészségvédelemhez, az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés, illetve a környezetvédelem vagy a fogyasztók védelmének területéhez (35–38. cikk) tartozó jogot.

59.      Ezeken kívül léteznek más elsődleges jogi szabályok is, amelyek mögött a szolidaritás húzódik meg. Ez a helyzet áll fenn az euróövezetbe nem tartozó uniós országoknak nyújtott pénzügyi támogatási mechanizmus (EUMSZ 143. cikk), vagy a gazdasági, társadalmi és területi kohézióra vonatkozó rendelkezések (EUMSZ 174–EUMSZ 78. cikk) esetében.

60.      E rendelkezések összességéből azonban nehezen lehet arra következtetésre jutni, hogy az uniós jogban létezik a szolidaritás teljes és mindenre kiterjedő fogalma. Olyan fogalom ez, amely egyaránt kapcsolódik a (tagállamok közötti, az intézmények közötti, a népek vagy nemzedékek közötti, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti) horizontális viszonyokhoz, valamint különféle jogterületeken (az Unió és tagállamai közötti) vertikális viszonyokhoz.(42)

61.      Ennek ellenére mégis hangsúlyozni kell, hogy az elsődleges uniós jogban a szolidaritás anyagi jogi szempontból alkotmányosnak minősíthető rangú elvként jelenik meg, mint olyan érték (EUSZ 2. cikk) és mint olyan cél (EUSZ 3. cikk), amelyek megvalósulását a szolidaritásnak elő kell segítenie. Hasonlóképpen, ez az elv egyre inkább kiindulópontja lesz az Unió politikai és gazdasági döntéseinek.(43)

62.      Az EUM‑Szerződés fent idézett egyes rendelkezései a „szolidaritás szellemét” említik, míg más rendelkezések közvetlenül a „szolidaritás elve” kifejezést használják (EUMSZ 80. cikk).

63.      A kulcsfontosságú kérdés az, hogy a szolidaritás jogelvnek minősül‑e, és ha igen, akkor az milyen jellegű és terjedelmű. Az alternatívát az jelentené, ha a hivatkozott fogalomnak pusztán szimbolikus értéke lenne, és nem rendelkezne normatív erővel.

64.      Jogelméleti szempontból azok között folyik vita, akik elutasítják a szolidaritás jogelvi (vagy legalábbis általános jogelvi) minőségét,(44) illetve akik azt állítják, hogy az egy olyan alkotmányos vagy strukturális elvnek,(45) illetve egy olyan általános jogelvnek minősül, amely a lojális együttműködés elvéhez szorosan kapcsolódik,(46) amelynek körvonalait már pontosabban meghatározták.

2.      Szolidaritás a Bíróság ítélkezési gyakorlatában

65.      A Bíróság alkalmazta a szolidaritás elvét az ítélkezési gyakorlatában, azonban annak körvonalait általános jelleggel nem határozta meg. Rendszerint olyan jogvitákkal kapcsolatban tette ezt meg, amelyekben a hivatkozott elvvel ellentétes állami intézkedéseket bírált el.

66.      Így történt kezdetben egy, a Bizottság kontra Franciaország ítéletben elbírált állami támogatás ügyében,(47) vagy egy másik, a Bizottság kontra Olaszország ítélettel megoldott későbbi ügyben,(48) amely az agrárpolitika területére vonatkozó uniós szabályok megsértéséről szólt. Ez utóbbi ügyben a Bíróság megállapította, hogy „a Közösséghez való csatlakozásukkal a tagállamok által elfogadott szolidaritási kötelezettségeik ilyetén nemteljesítése a közösségi jogrend alapvető lényegét támadja”.

67.      A termelők közötti szolidaritást szintén említették bizonyos ítéletek, terheknek és a hasznoknak az uniós szabályok által előírt megosztása igazolása céljából, anélkül azonban, hogy azt általános jogelvként határozták volna meg,(49) más ítéletek pedig az uniós polgársággal és a szociális intézkedésekkel kapcsolatban említik, jóllehet korlátozott formában. E fogalmat – legalábbis kifejezetten – nem használták a 2008‑as gazdasági válságot követő pénzügyi segítségnyújtási intézkedésekkel kapcsolatos ítéletekben.(50)

68.      A bevándorlással, a menekültüggyel és a határok ellenőrzésével kapcsolatos politikák (EUMSZ 80. cikk) az a jogterület, amelyen a Bíróság a szolidaritás fogalmát az EUM‑Szerződés valamely cikkének értelmezéséhez szükséges kulcsfontosságú elemként kiemelten használja.

69.      A Bíróság ugyanis kifejezetten a szolidaritás elvét alkalmazta, amikor a nemzetközi védelmet kérelmezőkre vonatkozó kvótáknak a tagállamok közötti megosztásáról kellett ítélkeznie.(51) Miután megállapította, hogy „az EUMSZ 80. cikknek megfelelően [a szolidaritás elve] az irányadó az uniós menekültügyi politikára”,(52) ebből olyan releváns jogi következtetéseket vont le, egészen annak meghatározásáig, a Bizottság által az e területen kötelezettségeiket megszegő tagállamokkal szemben indított kereseteknek helyt kell adni.

70.      Az ítélkezési gyakorlat ezen felületes elemzéséből az tűnik ki, hogy még ha a szolidaritás elve különböző oldalait mutatja is és különböző szinteken konkretizálódik, jelentősége az elsődleges jogban mint érték és mint az európai integráció folyamatának célja(53) lehetővé teszi, hogy azt jogkövetkezmények kiváltására alkalmas jelentéssel ruházzák fel.

71.      Az ítélkezési gyakorlat e megközelítésének hátterében a Szerződések normatív értékének bizonyos fogalma rejtőzködik: rendelkezéseik ugyanarra a célra szolgálnak, mint bármely alkotmányos rangú szabály, és az értelmezésükre hivatott testületnek (végső soron a Bíróságnak) kell tisztáznia, hogy tartalmuk kötelező erejű‑e.

72.      Az igaz, hogy a szolidaritási elv megnyilvánulásainak sokfélesége megnehezíti, hogy azt Unió hatáskörébe tartozó valamennyi jogterületen azonos módon és mértékben alkalmazzák. Márpedig hangsúlyozom, semmi akadálya annak, hogy bizonyos hatáskörökben az Unió ezzel összefüggő tevékenységének „vezérelveként” érvényesüljön, amely hatással van az Unió jogi szempontból való működőképességére.

73.      Ez történik a szolidaritás elvével a menekültpolitika területén, és véleményem szerint, analógia útján, az energiapolitika terén is hasonlóképpen kell történnie.

3.      Az energiapolitikai szolidaritás elve

74.      Az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdése kimondja:

„[…] az Unió energiapolitikájának céljai – a tagállamok közötti szolidaritás szellemében – a következők:

a)      az energiapiac működésének biztosítása,

b)      az energiaellátás biztonságának garantálása az Unión belül,

c)      az energiahatékonyság és az energiatakarékosság, valamint az új és megújuló energiaforrások kifejlesztésének előmozdítása; és

d)      az energiahálózatok összekapcsolásának előmozdítása.”

75.      Az EUMSZ 194. cikket a Lisszaboni Szerződés vezette be mint az Uniónak az energia jogterületére vonatkozó hatáskörei bővítésének jogi alapját.(54)

76.      A „szolidaritás szellemének” át kell járnia az Unió energiapolitikai céljait, és elő kell segítenie e politika fejlődését. Ebből a szempontból az energiapolitikai szolidaritást nem lehet pusztán az energiabiztonsággal (vagy az „energiaellátás biztonságával”) azonosítani, amely annak csak az egyik megnyilvánulása.(55)

77.      A szolidaritás az Unió összes egyéb energiapolitikai céljának alapját képezi, csoportokba rendezve azokat és koherenciát biztosítva azoknak. Különösen:

–        Az „energiapiac működését” illetően, amelynek hozzá kell járulnia a tagállamokban a jobb versenyfeltételek melletti ellátáshoz.

–        „Az energiahálózatok összekapcsolásának” előmozdítását illetően, amely kulcsfontosságú a belső energiapiac megvalósítása érdekében.

–        Az „energiahatékonyságot és az energiatakarékosságot”, valamint az „új és megújuló energiaforrások kifejlesztését” illetően, amelyek lehetővé teszik a magasabb szintű környezetvédelemmel összeegyeztethető, a tagállamok közötti nagyobb mértékű energiapolitikai szolidaritást.

78.      Az energiapolitikai szolidaritás szellemének az elsődleges jogi szövegekbe való belefoglalását az EU‑Szerződéshez és az EUM‑Szerződéshez csatolt 35. nyilatkozat árnyalta, amely szerint „a Konferencia úgy véli, hogy a 194. cikk nem befolyásolja a tagállamok azon jogát, hogy – a 347. cikkben megállapított feltételek szerint – energiaellátásuk biztosítása érdekében megtegyék a szükséges intézkedéseket”. E nyilatkozat valójában az állami szuverenitás védelmét jelentette az energia területén, amely az EUMSZ 194. cikk (2) bekezdésének második albekezdéséből eredő védelmet egészítette ki.(56)

79.      Az Uniónak az energia területére vonatkozó hatáskörei bővítésével szemben az állami szuverenitás e biztosítékainak az elsődleges jog szabályaiba való belefoglalása jobban érthető a szolidaritás elvén alapuló uniós energiapolitika megteremtéséből kiindulva, amint annak az elsődleges jogban való kifejezett előírásával. Ezen elv jogi jellege olyan vitathatatlannak tűnik számomra, mint az állami szuverenitás biztosítékainak jogi jellege, amelyeket annak árnyalása céljából vezettek be.

80.      A Bíróság korábban elismerte, hogy valamely ország energiaellátásának biztonsága nyomós közérdek,(57) amely a nemzeti biztonság körébe tartozik (amely az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése szerint a tagállamok kizárólagos hatáskörét képezi).

81.      Az energia területén az állami szuverenitásra vonatkozó biztosítékok ellenére az Unió másodlagos jogi szabályok útján fokozatosan fejlesztette energiapolitikáját, amelyekben az energiapolitikai szolidaritás egyre inkább főszerephez jutott. A Bizottság egyébként ezt ösztönözte az energiaunió elérésére irányuló stratégiájában,(58) amely a földgázpiacra vonatkozó legújabb uniós szabályok elfogadásának alapját képezi.

82.      E piacok műszaki és gazdasági jellemzői miatt a szolidaritás elvének megszilárdítása kulcsfontosságú ahhoz, hogy az Unió energiapolitikája elérje céljait, amelyek jelenleg mind inkább a környezetvédelemmel fonódnak össze.(59)

83.      Konkrétan, a transznacionális és a harmadik országokkal fennálló gázinfrastruktúra fejlesztése elengedhetetlennek minősülhet a tagállamok közötti energiapolitikai szolidaritás lehetővé tételéhez, amely ok miatt az Unió aktívan ösztönözte az ilyen infrastruktúrákat.(60)

84.      A szolidaritás elve ebből és más nézőpontokból többek közt a következőképpen jelenik meg a pozitív szabályokban:

–        A 2017/1938/EU rendelet(61), amely felváltotta a 994/2010/EU rendeletet.(62) Ez utóbbi rendelet olyan, különös intézkedéseket tartalmazó válaszmechanizmust írt elő a földgáz‑ellátási válságra, amelyeknek végső felelősei a tagállamok voltak.(63) Az említett mechanizmuson a 2017/1938 rendelet javított,(64) ily módon növelve az energiapolitikai szolidaritás elvének hatékony érvényesülését.(65)

–        Az (EU) 2019/452 rendelet(66), amely a tagállamok között, illetve a tagállamok és a Bizottság között hoz létre egy olyan együttműködési rendszert, amely alapján az államok észrevételeket nyújthatnak be és a Bizottság véleményt bocsáthat ki a közvetlen külföldi befektetések hatásával, és a területükön, illetve annak az Unió egész területén való lehetséges korlátozásával kapcsolatban. A rendelet többek között a következő területeken történő befektetésekre vonatkozik: „kritikus infrastruktúrák; ide tartozhatnak akár fizikai, akár virtuális infrastruktúrák, ideértve az energetikai infrastruktúrákat is” és a „kritikus jelentőségű termelési tényezőkkel – például energiával […] – való ellátottság”.

85.      Az eddig kifejtettek megerősítik, hogy az uniós jogalkotó nem habozott, hogy az energiapolitikai szolidaritás elvét az e területre vonatkozó politikája vezető elveként fogadja el. Már csak azt kell meghatározni, hogy a hivatkozott elv, amelynek Mengozzi főtanácsnok már „alkotmányos” jelleget tulajdonított,(67) az említett szerepén kívül a jogalkotási szinten túl is válthat‑e ki joghatást.

86.      Ezen megállapításokból kiindulva vizsgálom meg az első fellebbezési jogalapot.

B.      A felek érvei

87.      A Németországi Szövetségi Köztársaság első fellebbezési jogalapjában azt rója fel a Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a jogot annak kimondásával, hogy az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdése szerinti energiapolitikai szolidaritás olyan jogelv, amely az Unió és a tagállamok számára is jogokat és kötelezettségeket keletkeztet.

88.      A fellebbező szerint az energiapolitikai szolidaritás kizárólag „tisztán politikai fogalom”, és nem egy olyan jogi kritérium, amelyből az Unió vagy a tagállamok számára jogok és kötelezettségek következhetnek. Elvont és meghatározatlan jellege miatt az energiaágazatban a szolidaritásra nem lehet „a bíróság előtt hivatkozni”.(68)

89.      A Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság az Unió végrehajtó szerveként csak a másodlagos jog (konkrétan a 2009/73 irányelv 36. cikkének (1) bekezdését) alkalmazására volt köteles. E cikk a megtámadott határozat jogszerűségi vizsgálatának egyetlen paraméterét jelenti. Az energiapolitikai szolidaritás elvének más vonatkozásait „nem kell vizsgálni, és a Bizottság határozatai szempontjából nem minősülnek kritériumoknak”.

90.      Mindenesetre a fellebbező szerint a hivatkozott elv „legfeljebb csak az uniós jogalkotót” kötelezi. A Németországi Szövetségi Köztársaság hangsúlyozza, hogy a Bizottságot „sem az EUMSZ 194. cikk, sem pedig az energiapolitikai szolidaritás elve nem kötelezi” a 2009/73 irányelv 36. cikke szerinti mentességről szóló határozatok meghozatala során.

91.      A Bizottság, amely nem nyújtott be fellebbezést a Törvényszék ítéletével szemben, és a Bíróság felhívta a tárgyaláson való beavatkozásra, azt állította, hogy az energiapolitikai szolidaritás az uniós energiapolitika egyik vezérelve, amely a másodlagos jog szabályainak elfogadása során kötelezi az uniós jogalkotót.

92.      A Bizottság szerint azonban az EUMSZ 194. cikkben foglalt szolidaritás túl általános és elvont fogalom ahhoz, hogy jogi aktusainak jogszerűségi vizsgálata során használható, önálló elvként működjön. A megtámadott határozatnak a 2009/73 irányelv 36. cikkének alkalmazására kellett korlátozódnia, kizárva bármely, kizárólag a szolidaritás elvén alapuló további értékelést.

93.      A Bizottság mindazonáltal elismerte, hogy határozatainak jogszerűségi vizsgálata „az energiapolitikai szolidaritás elvére” mint a másodlagos jog szabályainak értelmezési kritériumára tekintettel is elvégezhető.

94.      A Lengyel Köztársaság, a Lett Köztársaság és a Litván Köztársaság elutasította a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Bizottság érveit.

C.      Értékelés

95.      Véleményem szerint a Törvényszék helyesen – téves jogalkalmazás nélkül – állapította meg, hogy az energiapolitikai szolidaritás elve „az Unió és a tagállamok számára egyaránt magában foglal jogokat és kötelezettségeket”.(69)

96.      Úgy vélem, hogy az energiapolitikai szolidaritásnak az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdése szerinti elve joghatásokat és nem pusztán politikai hatásokat vált ki: a) mint az Uniónak az energia jogterületére vonatkozó hatáskörei alkalmazása során elfogadott másodlagos jogszabályok értelmezési kritériuma; b) mint az ugyanezen szabályokban feltárt joghézagok kitöltésére szolgáló elem; és c) mint a hivatkozott másodlagos jogszabályok jogszerűsége, illetve az Unió szervei által az említett területen hozott határozatok bírósági felülvizsgálatához szükséges paraméter.

97.      Amikor a Szerződésekben a szolidaritás tisztán politikai alkotóelemét kívánták hangsúlyozni, azt kifejezetten tették. Ez tűnik ki a közös kül‑ és biztonságpolitikára vonatkozó különös rendelkezésekből, amelyek közül az EUSZ 24. cikk (2) és (3) bekezdése a tagállamok közötti „kölcsönös politikai szolidaritásra” utal.

98.      Más a helyzet a menekültügy (EUMSZ 67. cikk) vagy az energia területén (EUMSZ 194. cikk) alkalmazandó szolidaritási elv esetében. Ha az előbbi, amint arra szintén emlékeztettem, lehetővé tette a Bíróság számára normatív értékének elismerését, hogy abból bizonyos következtetéseket lehessen levonni, ez utóbbi esetében is ugyanennek kellene történnie.(70)

99.      Egyetértek tehát a Törvényszékkel abban, hogy az energetikai szolidaritás elvének jogi jellege van, ami lehetővé tesz a jogi alkalmazását. Mint ilyen elv, a puszta szabályokkal ellentétben, jellegétől függően, nem csak akkor fejthet ki joghatást, ha valamely másodlagos jogi szabályban fejeződik ki, hanem esetlegesen ilyen szabály hiányában, és természetesen az azon jogterületen elfogadott határozatok bírósági felülvizsgálata keretében is, amelynek számára létrehozták.

100. Nem értek tehát egyet a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Bizottság által a tárgyaláson képviselt azon állásponttal, amely szerint az energiapolitikai szolidaritás elve túl elvont ahhoz, hogy azt a Bizottság jogi aktusainak jogszerűségi vizsgálata során alkalmazni lehessen.

101. A Bizottság a tárgyaláson elfogadta, hogy jogellenességre alapított kifogás keretében hivatkozni lehet az energiapolitikai szolidaritás elvére a 2009/73 irányelv 36. cikke jogszerűségének vitatása, valamint azon jogi aktusok ezen elv alapján történő értelmezése céljából, amelyek az említett rendelkezést alkalmazzák. Tekintettel erre, nem látok semmiféle okot annak elutasítására, hogy az említett elv a jogszerűségi vizsgálat önálló paramétereként érvényesülhessen a Bizottság határozataival szembeni közvetlen keresetek esetén.

102. A megtámadott ítélet megállapítja, hogy az energiapolitikai szolidaritás elve köti az Uniót és a tagállamokat, amelyek a vonatkozó hatásköreik gyakorlása során más szereplők érdekeit is figyelembe kell venniük.(71) Mivel a jogvita a Bizottság egyik határozatának bírósági felülvizsgálatára vonatkozik, megoldásához az elvnek nem a tagállamok (egyoldalú vagy egymás közötti) tevékenységére gyakorolt hatásának vizsgálata az elengedhetetlen, hanem csak azon hatás vizsgálata, amelyet az a Bizottságot kötő erőre gyakorol.

103. Számomra megalapozatlannak tűnik azon érvelés, hogy ez az elv, adott esetben, kizárólag az uniós jogalkotót köti (az Európai Unió Tanácsát és az Európai Parlamentet, a másodlagos jogi normák elfogadása során), a Bizottságot azonban nem. Ezzel szemben úgy vélem, hogy az elv a fent hivatkozott „alkotmányos” dimenziójában valamennyi uniós intézményt és szervet kötelezi, kivéve, ha az elsődleges jog kifejezetten ellentétes rendelkezést tartalmazna, ilyen azonban nem létezik az energia jogterületén.

104. Ahogy azt már előrebocsátottam, az energiapolitikai szolidaritás elve nem merül ki az ellátás biztonságának a 2009/73 irányelv 36. cikke (1) bekezdése a) pontjában hivatkozott biztosításában. A nagyobb gázellátás nem feltétlenül jelent nagyobb mértékű szolidaritást a belső gázpiacon: ha az ellátás növekedése néhány államban összpontosul, és egy erőfölényben lévő olyan vállalkozás kezében marad, amely torzíthatja a versenyt ezen a piacon, lehetséges, hogy indokolatlanul (a szolidaritást mellőzve) valamely másik tagállam vagy tagállamok érdekeit károsítja.

105. Kétségtelen, a 2009/73 irányelv 36. cikke nem említi kifejezetten az energiapolitikai szolidaritást azon tényezők között, amelyeket az új gázvezetékekre vonatkozóan (a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályok és a tarifális szabályozás alóli) mentesség nyújtása során figyelembe kell venni az építésükbe való befektetések előmozdítása érdekében. A kifejezett említés hiánya azonban nem mentesítette a Bizottságot annak értékelésétől, hogy az energiapolitikai szolidaritás elve milyen hatással van mentességet biztosító határozataira, mert annak tiszteletben tartását az EUMSZ 194. cikk írja elő.(72)

106. Ahogyan arra a Lengyel Köztársaság a tárgyaláson rámutatott, a Bizottságnak a megtámadott ítéletet követő közigazgatási gyakorlata ugyanis komolyabb nehézség nélkül építette be az energiapolitikai szolidaritás elvének a jelen ügyben megtámadott határozattal analóg, mentességet biztosító más határozatokra való alkalmazását.(73)

107. Az energiapolitikai szolidaritás elve következményeinek a bizottsági határozatokban való elengedhetetlen értékelését az a módosítás könnyítette meg, amelyet a 2019/692 irányelv vezetett be a 2009/73 irányelv 36. cikke (1) bekezdésének e) pontjába.

108. Az említett módosítás egyértelművé teszi azt, amire véleményem szerint az energiapolitikai szolidaritás elvére tekintettel értelmezett korábbi szövegből lehetett következtetni: a mentesség nem lehet hátrányos hatással „a versenyre azokon a releváns piacokon, amelyeket valószínűsíthetően a beruházás érint, a földgáz belső piacának hatékony működésére, az érintett szabályozott rendszerek hatékony működésére vagy az Unión belüli földgázellátás biztonságára”.

109. Ily módon figyelembevételre kerül az energiapolitikai szolidaritás elve, továbbá könnyebbé válik ezen elvnek a tagállamok vagy a mentességgel érintett harmadik országok hatóságaival tartott konzultációt követő alkalmazása.(74)

110. Az információhiány, amelyre a Bizottság a tárgyaláson annak igazolásaképpen hivatkozott, hogy a megtámadott határozatban nem értékelte az energiapolitikai szolidaritás elvét, számomra nem tűnik szilárd érvnek. Egy, a gáz belső piacára olyan hatással bíró kérdésben, mint az OPAL gázvezeték mentessége, a Bizottság szolgálatai annak érdekében, hogy mentesüljenek az energiapolitikai szolidaritás elve hatásának értékelésétől nem hivatkozhatnak arra, hogy a tagállamok nem szolgáltattak információt.

111. Tudatában vagyok annak, hogy a legtöbb jogelvhez hasonlóan az energiapolitikai szolidaritás jogelve is magában foglal bizonyos mértékű absztrakciót, ami megnehezíti az alkalmazását.

112. Az említett viszonylagosan absztrakt jellegből per definitionem az következik, hogy az energiapolitikai szolidaritás elvéből nem mindig könnyű egyértelmű megoldásokat levonni, így gyakorlati alkalmazása során a bizonyosság övezetei mellett egyéb olyan, szürkébb zónák is fennállnak, amelyeket az értelmezőnek gondosan kell mérlegelnie.

113. Véleményem szerint (ismét a Törvényszékkel egyezően) ez az elv azt követeli meg, hogy akinek azt át kell ültetnie a gyakorlatba – a jelen ügyben a Bizottságnak –, esetről esetre értékelje a szóban forgó érdekeket. Nem olyan megközelítés elfogadásáról van szó, amely eltekintene az egyes helyzetek egyedi jellegétől, vagyis amely minden egyes tényállás esetében előre eldöntené az ügy meghatározott kimenetelét.(75)

114. Bár nincsenek kétségeim afelől, hogy e jogalapot el kell utasítani, elismerem, hogy óvatosan kell értékelni azon felülvizsgálat intenzitását, amelyet a Törvényszék (vagy adott esetben a Bíróság) a Bizottságnak a jelen ügyben megtámadotthoz hasonló határozatai felett az energiapolitikai szolidaritás elve alapján gyakorolhat.

115. Az említett felülvizsgálatnak korlátozottnak kell lennie, mivel olyan összetett műszaki kérdésekre vonatkozó döntésekről van szó, amelyekben inkább a Bizottság, mintsem a bíróságok, rendelkezik magas szintű műszaki és gazdasági elemzőképeséggel. Ezért a Bizottságnak, ahogyan azt a megtámadott ítélet vele szemben megköveteli, értékelnie kell minden olyan gazdasági és más jellegű következményt, amely egy gázvezeték használati feltételeivel és szintjével jár, csakúgy, mint az európai gázpiacra és a nemzeti gázpiacokra gyakorolt hatását.

116. E határozatok bírósági felülvizsgálata mindenekelőtt annak megállapítását követeli meg, hogy az uniós intézmények az energiapolitikai szolidaritással összhangban mérlegelték‑e a szóban forgó érdekeket, figyelembe véve, hangsúlyozom, mind a tagállamok, mind pedig az egész Unió érdekeit. Amennyiben a helyzet szóban forgó mérlegelése során egy vagy több tagállam nyilvánvalóan kimarad abból, a Bizottság határozata nem felel meg ezen elv követelményeinek.

117. Ahogyan az az uniós jog más elvei esetében is történt, az érdekeknek az energiapolitikai szolidaritás elve fényében történő értékelése határozott körvonalakat fog magára ölteni a Bíróság általi vizsgálata következtében, és olyan evolutív jelleggel fog rendelkezni, amely hatással lesz az Unió energiapolitikájának jövőbeli fejlődésére is.(76)

118. A fenti okfejtések alapján az első fellebbezési jogalap elutasítását javaslom.

IX.    Második fellebbezési jogalap: az energiapolitikai szolidaritás elvének a válsághelyzetekre való korlátozása

A.      A felek érvei

119. A Németországi Szövetségi Köztársaság arra hivatkozik, hogy az a szolidaritás elve az energiaágazathoz kapcsolódóan nem volt alkalmazható a megtámadott határozatban. Ez az elv csak az ellátási válsághelyzetekben irányadó, és nem értelmezhető úgy, hogy „feltétel nélküli lojalitást” követel meg valamennyi tagállam érdekeivel szemben. Ellenkező esetben blokkolódnának az energiapolitikával kapcsolatos döntések.

120. Véleményem szerint az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésének a szolidaritásra való utalásai e fogalom tartalmának pontosítása érdekében az EUMSZ 222. cikk figyelembevételére köteleznek, ennek megfelelően az energiapolitikai szolidaritás csak válsághelyzetekben történő kölcsönös segítségnyújtási kötelezettséget határoz meg. Ezt a 2017/1938 rendelet 13. cikke megerősíti.

121. A Lengyel Köztársaság, a Lett Köztársaság és a Litván Köztársaság vitatja ezen állításokat.

B.      Értékelés

122. Nem értek egyet a Németországi Szövetségi Köztársaság érvelésével. Egyetértek ellenben a Törvényszékkel abban, hogy az energiapolitikai szolidaritás elve az EUMSZ 222. cikk szerinti válsághelyzeteken túl is kiválthat joghatásokat.

123. A Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot a megtámadott ítéletben annak megállapításával, hogy „az energiapolitikai szolidaritás elve nem korlátozható ilyen rendkívüli helyzetekre, amelyek kizárólag az uniós jogalkotó hatáskörébe tartoznak”, és „az Unió és a tagállamok részéről magában foglalja azt az általános kötelezettséget is, hogy a hatásköreik gyakorlása során a többi szereplő érdekére szintén tekintettel legyenek” (71. és 72. pont).

124. Az EUMSZ 222. cikk a szolidaritás elvének egyik (de nem az egyetlen) kifejeződése az elsődleges uniós jogban. Ez a cikk a tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtást írja elő terrortámadás, illetve természeti vagy ember okozta katasztrófa esetén.

125. Nem látok azonban semmiféle meggyőző okot arra vonatkozóan, hogy az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdése az energiapolitikai szolidaritást miért kizárólag az EUMSZ 222. cikk szerinti kritikus helyzetekkel kapcsolatban említené meg.

126. Egyfelől, a terrortámadásnak, illetve a természeti vagy ember okozta katasztrófának nem kell szükségszerűen a tagállam létfontosságú érdekeit érintő energiaválságot okoznia.

127. Másfelől, az államok közötti energiapolitikai szolidaritás elengedhetetlen lehet az EUMSZ 222. cikkben hivatkozott támadásoktól vagy katasztrófáktól eltérő helyzetekben is.

128. Ez történne legalábbis súlyos gazdasági helyzetben (amikor is az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdésében az energia területén felmerülő nehézségekre való utalás relevánssá válik), vagy az ellátásnak egy gázexportáló harmadik ország és egy harmadik tranzitország közötti nézeteltérések miatti jelentős csökkenése (például 2006‑ban az Ukrajna és Oroszország közötti válság) esetén.

129. Már kifejtettem, hogy véleményem szerint az energiapolitikai szolidaritás túlmutat az energiaellátás puszta biztonságán. Még ha ez utóbbira korlátozódna is, a hivatkozott elv segít az ellátási válságok elkerülésében, ahogyan azt Lengyelország állítja észrevételeiben, ami magyarázatul szolgál arra, hogy a 2017/1938 rendeletben előírt mechanizmusok többsége miért megelőző jellegű. Kívánatosabb, ha az energiapolitikai szolidaritás a válságok megelőzése céljából érvényesül, és nem csak a válságokkal szembeni reagálási mechanizmusokban tükröződik.

130. Nem értek egyet azzal az érvvel sem, amellyel a Németországi Szövetségi Köztársaság azt kifogásolta, hogy a Törvényszék megállapította, hogy az energiapolitikai szolidaritás elve feltétlen lojalitási kötelezettséget fejez ki, azaz valamennyi tagállam érdekeinek mérlegelésére vonatkozó kötelezettséget.

131. Az említett érv nem felel meg a megtámadott ítélet vonatkozó tartalmával, amely ítélet 77. pontja szerint „az energiapolitikai szolidaritás elvének alkalmazása nem jelenti […] azt, hogy az Unió energiapolitikája semmilyen esetben sem járhat negatív következményekkel valamely tagállam sajátos energetikai érdekeire nézve”.

132. Következésképpen – a Németországi Szövetségi Köztársaság állításával szemben – a Törvényszék nem állította, hogy az energiapolitikai szolidaritás elvének olyan feltétel nélküli lojalitást kell maga után vonnia, amely tiszteletben tartja valamennyi tagállam érdekeit.

133. Amit a megtámadott ítélet megállapít (és ez egy olyan értékelés, amellyel egyetértek), az nem más, minthogy ez az elv a különböző tagállamok és az Unió szóban forgó érdekeinek mérlegelésére kötelez az energia területén történő döntéshozatal során.

134. Következésképpen a második fellebbezési jogalapot el kell utasítani.

X.      Harmadik fellebbezési jogalap: a Törvényszék arra vonatkozó téves megállapítása, hogy a Bizottság megsértette az energiapolitikai szolidaritás elvét

A.      A felek érvei

135. A Németországi Szövetségi Köztársaság szerint a Törvényszék tévesen ítélte meg úgy, hogy a Bizottság nem mérlegelte az energiapolitikai szolidaritás elvének és a megtámadott határozatnak a lengyel gázpiacra vonatkozó következményeit.

136. Véleménye szerint a Bizottság igenis értékelte az említett hatást, amit az alábbi bizonyítékok támasztanak alá:

–        Lengyelország 2013‑ban a megtámadott határozat elfogadását megelőző tanácsadó bizottsági eljárás során észrevételeket nyújtott be.

–        Az a tény, hogy egy munkacsoport az Oroszországi Föderáció energiaügyi minisztériuma, a Bizottság, a BNetzA és a Gazprom képviselőivel együtt tanulmányozta az OPAL gázvezeték leghatékonyabb üzemeltetését.

–        A megtámadott határozatról szóló bizottsági sajtóközlemény tartalma.

–        Lengyelország ténybeli helyzete a gázellátást és a Gazprommal 2022‑ig fennálló tranzitszerződésének tartalmát illetően.

–        Az OPAL gázvezeték fokozott igénybevételének a Yamal gázvezeték használatára gyakorolt hatása.

–        Az orosz gáz Lengyelországba való behozatalának százalékos aránya és a cseppfolyósított földgáz növekvő felhasználása, amivel Lengyelország 2022/2023 táján függetlenedni kíván az orosz gáztól.

–        A megtámadott határozat haszna a lengyel gázpiac, a határokon átnyúló kereskedelem és az ellátás biztonsága tekintetében.

137. E ténybeli elemek alapján a Németországi Szövetségi Köztársaság úgy véli, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megfelelően figyelembe vette a lengyel gázpiac helyzetét, mivel nem volt szükséges annak mélyreható elemzése.

138. A Lengyel Köztársaság úgy ítéli meg, hogy a jogalap elfogadhatatlan, mivel a Törvényszék puszta ténybeli értékeléseire vonatkozik, és ha a bíróság elfogadhatónak minősíti azt, akkor el kell utasítani, amint az a Lett Köztársaság is állítja.

139. A Litván Köztársaság e jogalapra a negyedik jogalappal együtt hivatkozik, és szintén annak elutasítását támogatja.

B.      Értékelés

140. A megtámadott ítéletben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a szolidaritás elvének alkalmazása alapján „a Bizottság feladata annak megítélése a megtámadott határozat keretében, hogy az OPAL gázvezeték üzemeltetésére vonatkozó szabályozásnak a német szabályozó hatóság által javasolt módosítása hatással járhat‑e más tagállamok energetikai érdekeire nézve, továbbá igenlő válasz esetén, hogy egyensúlyba hozza ezeket az érdekeket azzal az érdekkel, amelyet az említett módosítás a Németországi Szövetségi Köztársaság, illetve adott esetben az Unió számára jelent”(77).

141. A Törvényszék szerint a megtámadott határozat nem tartalmaz ilyen vizsgálatot: „a megtámadott határozat […] nemcsak a szolidaritás elvét nem említi, hanem arra sem utal, hogy a Bizottság ténylegesen megvizsgálta volna ezt az elvet”(78).

142. A Törvényszék elismeri, hogy „a megtámadott határozat 4.2. pontjában ((48)–(53) preambulumbekezdések) a Bizottság észrevételeket tett az [Unió általános] ellátás[a] biztonságának növelésére vonatkozó feltétel tekintetében”(79). Mindazonáltal megállapítja, hogy az említett vizsgálat nem értékelte, hogy „az OPAL gázvezeték üzemeltetésére vonatkozó szabályozás módosítása milyen hatással jár Lengyelország ellátásának biztonságára nézve”.

143. A Törvényszék hozzátette, amint azt már megjegyeztem,(80) hogy a megtámadott határozatból nem tűnik ki, hogy „a Bizottság különösebben megvizsgálta volna, hogy milyen középtávú következményekkel jár többek között a Lengyel Köztársaság energiapolitikájára nézve a korábban a Yamal és Braterstwo gázvezetékek által szállított földgázmennyiségek egy részének az Északi Áramlat 1/OPAL szállítási vonal felé történő átirányítása, emellett pedig a Bizottság nem mérlegelte azt sem, hogy milyen viszonyban állnak e hatások az ellátás biztonságának az Unió szintjén történő – általa megállapított – növelésével”(81).

144. A Bizottság, amely ellen a Törvényszék ítéletében e tekintetben megfogalmazott kifogások közvetlen irányulnak, nem vitatta e kifogásokat.

145. Az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdéséből, valamint a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből az következik, hogy a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat.

146. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszék kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a tényállás megállapítására és mérlegelésére, valamint – főszabály szerint – az általa e tényállás alátámasztása érdekében elfogadott bizonyítékok megvizsgálására. Amennyiben e bizonyítékok megszerzése jogszerűen történt, továbbá az általános jogelveket, valamint a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó eljárási szabályokat tiszteletben tartották, kizárólag a Törvényszék feladata annak mérlegelése, hogy a hozzá benyújtott bizonyítékoknak milyen bizonyító erőt kell tulajdonítani. E mérlegelés – eltekintve e bizonyítékok elferdítésétől – nem minősül a Bíróság felülvizsgálati jogkörébe tartozó jogkérdésnek.(82)

147. Ahhoz, hogy a Bíróság a bizonyítékok elferdítését megállapíthassa, annak nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése.(83)

148. Márpedig e jogalapból elsőként az tűnik ki, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság nem hivatkozott a Törvényszék által értékelt tények és bizonyítékok elferdítésére.

149. A fellebbezési jogalapban a tények azon változata szerepel, amelyeket a felperes bizonyítottnak tekint azon következtetés levonásához, miszerint a megtámadott határozat „nem veszélyeztette a Lengyel Köztársaság ellátásának biztonságát”.

150. A fellebbező szerint, miután Lengyelország ellátási biztonsága bizonyítást nyert, „nem volt indokolt [a megtámadott határozat] következményeinek alaposabb vizsgálata a Lengyel Köztársaság tekintetében, azaz a Cseh Köztársaságra vonatkozó vizsgálathoz hasonló mértékben”.

151. Ez a kiindulópont (a fellebbezés 38. és 39. pontja) akadályát képezi a jogalap további kibontásának, mivel nem veszi figyelembe a következőket:

–        Egyfelől, a Törvényszék kifejezetten tagadta, hogy a Bizottság a vizsgálata során értékelte volna „az OPAL gázvezeték üzemeltetésére vonatkozó szabályozás módosításának a lengyelországi ellátás biztonságára gyakorolt hatását”.

–        Másfelől, a Törvényszéknek a megtámadott határozattal szembeni kifogása túlmutatott Lengyelország energiaellátásának biztonságán. A Törvényszék kifogása e tekintetben az volt, hogy a Bizottság nem tért ki „az energiapolitikai szolidaritás elvének tágabb vonatkozásaira”.

152. A harmadik fellebbezési jogalap elfogadhatatlan, mivel oly módon szakad el a megtámadott ítélet e megállapításaitól, hogy nem hivatkozik a Törvényszék által megállapított tények elferdítésére.

XI.    Negyedik fellebbezési jogalap: a Bizottság nem volt köteles arra, hogy a megtámadott határozatban kifejezetten megemlítse az energiapolitikai szolidaritás elvét

A.      A felek érvei

153. A Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 79. pontjában megállapította, hogy a megtámadott határozat „nemcsak a szolidaritás elvét nem említi, hanem arra sem utal, hogy a Bizottság ténylegesen megvizsgálta volna ezt az elvet”.

154. A felperes szerint nem követelhető meg a Bizottságtól, hogy kifejezetten megemlítse az energiapolitikai szolidaritás elvét. A Bizottság a határozatainak elfogadása során nem köteles kimerítő indokolást adni; az alapvető jogi megfontolások kifejtése elegendő a határozatot igazoló érvelés megértéséhez.

155. A Lengyel Köztársaság és a Litván Köztársaság vitatja ezeket az állításokat.

B.      Értékelés

156. A negyedik fellebbezési jogalap hatástalan, mivel a Törvényszék olyan megállapítása ellen irányul, amely nem képezi részét az ítélete alapjául szolgáló érvelésnek.

157. A Törvényszék – amely kétségkívül hangsúlyozta, hogy a megtámadott határozat nem említette az energiapolitikai szolidaritás elvét – nem ezen említés hiánya miatt semmisítette meg a megtámadott határozatot, hanem azért, mert a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően az ezen elvből eredő követelményeket.

158. A Törvényszék szerint, ahogyan azt már hangsúlyoztam, az említett vizsgálat arra kötelezte volna a Bizottságot, hogy figyelembe vegye az OPAL gázvezeték teljes körű használatának a lengyel gázpiacra, a más tagállamokra és az egész Unióra gyakorolt hatását.

159. Nem az elv puszta említése(84) volt tehát releváns, hanem az OPAL gázvezeték mentességéhez fűződő, szóban forgó érdekekre gyakorolt hatásainak megfelelő értékelése. A Törvényszék úgy véli, hogy nem történt meg az említett mérlegelés, függetlenül attól, hogy ha arra sor került volna, az az OPAL gázvezetéknek a Gazprom és kapcsolt vállalkozásai javára történő teljes liberalizációjához vezethetett volna‑e vagy sem.

160. A negyedik fellebbezési jogalap így tehát a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapszik, amely – hangsúlyozom – nem az energiapolitikai szolidaritás elve kifejezett említésének hiánya miatt semmisítette meg a megtámadott határozatot.

161. A megtámadott ítéletet formalizmussal(85) lehetne vádolni, ha ezen elv említésének elmulasztása meghatározó lett volna a semmisség megállapítása szempontjából, és ezt egyébként semlegesítené a határozat tartalma, amely nyilvánvalóvá tehette volna, hogy valamennyi érintett szereplő esetében ténylegesen figyelembe vették ezt az elvet. Valójában épp ezen utóbbi tény az, amelyben a Törvényszék kételkedett.

162. A Törvényszék ugyanis kiemeli, hogy a Bizottság alapvetően az OPAL gázvezetékre vonatkozó mentesség kiterjesztésének a cseh gázpiacra gyakorolt hatását elemezte, azonban figyelmen kívül hagyta a lengyel gázpiacra, valamint a többi közép‑ és kelet‑európai állam piacaira gyakorolt releváns hatásának vizsgálatát.(86)

163. A negyedik fellebbezési jogalapot tehát el kell utasítani.

XII. Ötödik fellebbezési jogalap: állítólagos alaki hibák

A.      A felek érvei

164. A Németországi Szövetségi Köztársaság először is azt állítja, hogy még ha elégtelennek is lehetne minősíteni a megtámadott határozat indokolását, e hiba nem befolyásolta volna az érdemi döntést. Következésképpen a Törvényszéknek nem kellett volna megsemmisítenie a határozatot.(87)

165. Másodsorban arra hivatkozik, hogy a megsemmisítés iránti kérelmet a (2009. évi) első határozattal kapcsolatban kellett volna előterjeszteni. A Törvényszék eljárási hibát követett el, amikor figyelembe vette a Lengyel Köztársaság azon, Németország szerint késedelmes érvelését, hogy a megtámadott határozat megsértette az energiapolitikai szolidaritás elvét.

166. A Lengyel Köztársaság és a Litván Köztársaság vitatja ezeket az állításokat.

B.      Értékelés

167. Az ötödik jogalap első érvét el kell utasítani, mivel a Törvényszék nem az indokolás hibái miatt semmisítette meg a megtámadott határozatot, hanem az energiapolitikai szolidaritás elvének megsértése miatt, amint azt az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdése rögzíti.

168. A második érvet is el kell utasítani, mivel az megalapozatlanul tagadja meg Lengyelország azon jogát, hogy határidőn belül a megtámadott határozat megsemmisítését kérje annak alapján, hogy e tagállam annak idején nem támadta meg a (2009. évi) első határozatot.

169. Az ehhez hasonló érvelés legalábbis azt feltételezi, hogy Lengyelországnak érdeke fűződött az első határozat megsemmisítéséhez, és mindenekelőtt azt, hogy a megtámadott határozat átvette az első határozat tartalmát.

170. Az érveléssel nem lehet egyetérteni, mivel éppen a 2016. évi határozat (a megtámadott határozat) módosította az első határozatban elismert mentesség feltételeit, ami megnyitja az utat a határozat attól független bírósági felülvizsgálata előtt, amelyet a 2009. évi határozat tekintetében lehetett volna elvégezni.

171. Az ötödik fellebbezési jogalapot tehát el kell utasítani.

XIII. Költségek

172. A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 138. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

173. A jelen ügyben a Lengyel Köztársaság azt kérte, hogy a Bíróság a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.

XIV. Végkövetkeztetés

174. A fenti megállapításokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság:

1)      Utasítsa el a Németországi Szövetségi Köztársaság által benyújtott fellebbezés első, második, negyedik és ötödik jogalapját.

2)      Nyilvánítsa elfogadhatatlannak a Németországi Szövetségi Köztársaság által benyújtott fellebbezés harmadik jogalapját.

3)      A Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze saját költségei, valamint a Lengyel Köztársaság részéről felmerült költségek viselésére.


1      Eredeti nyelv: spanyol.


2      Lengyelország kontra Bizottság ítélet (T‑883/16, EU:T:2019:567; a továbbiakban: megtámadott ítélet).


3      Az OPAL az Ostseepeline‑Anbindungsleitung rövidítése. Az OPAL gázvezeték az Északi Áramlat gázvezeték nyugati szárazföldi ága, amelynek betáplálási pontja Németországban, Greifswaldhoz közel, Lubmin település közvetlen közelében van, kiadási pontja pedig Brandov településen, a Cseh Köztársaságban található. Az Északi Áramlat gázvezeték az orosz lelőhelyekből származó gázt a Balti‑tengeren keresztül szállítja Németországba. Az Északi Áramlat egy másik szárazföldi meghosszabbítással, a 20 millió köbméter kapacitású NEL (Nordeuropäische Erdgasleitung) gázvezetékkel rendelkezik, amely Greifswaldból Hollandiába és Északnyugat‑Európa többi részébe irányul.


4      Az OPAL gázvezetéknek a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozóan a 2003/55/EK irányelv által megállapított szabályok és a 2003/55/EK irányelv által megállapított tarifális szabályozás alóli mentességére vonatkozó feltételek módosításáról szóló 2016. október 28‑i C(2016) 6950 végleges határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat). A német változat hiteles, és csak egy további angol változat létezik. A határozatot 2017. január 3‑án tették közzé a Bizottság weboldalán.


5      Az energiapolitikai szolidaritás elve működőképes jellegének megerősítése hatással lehet az Unió – éghajlat‑politikájával egyre inkább összefonódott – energiapolitikájának fejlődésére, részben geopolitikai (Európa Oroszország és annak állami vállalkozása, a Gazprom által történő gázellátása), részben gazdasági (az Európát ellátó gázvezetékek használatát és az üzemeltető vállalkozásokat érintő) jellegű más következmények mellett.


6      A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 211., 94. o.; helyesbítés: HL 2015. L 167., 97. o.; a továbbiakban: 2009/73 irányelv), amely hatályon kívül helyezte és felváltotta a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26‑i 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL 2003. L 176., 57. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 230. o.).


7      A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2009/73/EK irányelv módosításáról szóló, 2019. április 17‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2019. L 117., 1. o.).


8      A villamosenergia‑ és gázellátásról szóló törvény (az energiagazdálkodásról szóló törvény, a továbbiakban: EnWG) (BGBl. 2005 I, 1970. o., 3621. o.).


9      A két határozat az OPAL gázvezeték két tulajdonosának részesedésére vonatkozott, amelynek tulajdonosai a WIGA Transport Beteiligungs‑GmbH & Co. (a továbbiakban: WIGA, korábban W & G Beteiligungs‑GmbH & Co. KG, még korábban Wingas GmbH & Co. KG) 80%‑os részesedéssel, az E.ON Ruhrgas AG pedig 20%‑os részesedéssel rendelkezik. A WIGA az OAO Gazprom és a BASF SE által együttesen ellenőrzött társaság. Az OPAL gázvezetéknek a WIGA‑hoz tartozó részét az OPAL Gastransport GmbH & Co. KG (a továbbiakban: OGT) üzemelteti.


10      Az OPAL gázvezeték a Greifswald, valamint a Berlintől délre fekvő Groß‑Körisben (Németország) található betáplálási pontja közötti északi részén megközelítőleg 36,5 milliárd m³/év kapacitással rendelkezik. A Groß‑Köris és a Brandovban található kiadási pontja közötti déli része 32 milliárd m³/év kapacitással rendelkezik. A 4,5 milliárd m³/év különbözetet a Németország északi és keleti részét magában foglaló, Gaspool nevű vállalkozási övezetben történő eladásra szánták.


11      Ridley, A., szerint: „Gazprom refused to provide a gas release programme because it would have resulted in an open auction for gas with third parties. In such an auction, the prices set at market could have been used against Gazprom. For example, customers with long term supply contracts with Gazprom, with price review clauses, could have been incentivised to use the evidence of those auctions to take Gazprom to arbitration to force a reduction in the price they themselves paid for gas. Therefore, Gazprom and its German ally were limited to using no more than half of the pipeline capacity” (Ridley, A., „The »principle of solidarity«: OPAL, Nord Stream, and the shadow over Gazprom”, Atlantic Council, 2019. október 17., https://www.atlanticcouncil.org/blogs/energysource/the‑principle‑of‑solidarity‑opal‑nord‑stream‑and‑the‑shadow‑over‑gazprom/).


12      Yafimava, K., „The OPAL Exemption Decision: past, present, and future”, Oxford Institute for Energy Studies, 2017., 10–13. o., megtekinthető a következő internetcímen: https://www.oxfordenergy.org/wpcms/wp‑content/uploads/2017/01/The‑OPAL‑Exemption‑Decision‑past‑present‑and‑future‑NG‑117.pdf.


13      A BNetzA által tervezett módosítás lényegében arra irányult, hogy az eredeti határozat alkalmazásával előírt, az erőfölényben lévő vállalkozások által leköthető kapacitások korlátozását az OGT arra irányuló kötelezettségével pótolja, hogy árverés útján értékesíti az általa hasznosított kapacitás legalább 50%‑át, azaz 15 864 532 kWh/h‑t (megközelítőleg 12,3 milliárd m³/év), ebből a Brandovban található kiadási pontnál 14 064 532 kWh/h‑t (körülbelül 10,98 milliárd m³/év) nem megszakítható dinamikusan kiosztható kapacitás formájában (feste dynamisch zuordenbare Kapazitäten; a továbbiakban: DZK), 1 800 000 kWh/h‑t (körülbelül 1,38 milliárd m3/év) pedig nem megszakítható szabadon kiosztható kapacitás formájában (feste frei zuordenbare Kapazitäten; a továbbiakban: FZK). Abban az estben, ha két egymást követő évben az FZK kapacitás iránti igény meghaladná az eredeti ajánlat szerinti 1 800 000 kWh/h‑t, az OGT – bizonyos feltételek mellett – köteles lenne az e kapacitásra irányuló ajánlatot maximum 3 600 000 kWh/h‑ra (megközelítőleg 2,8 milliárd m3/év) emelni.


14      A Testvériség gázvezeték kilép Oroszországból, átszeli Ukrajnát, illetve Szlovákiát, és belép a Cseh Köztársaságba, ahonnan a gáz összekapcsolt vezetékeken keresztül más tagállamokba irányul. A Gazprom a Yamal gázvezetéken keresztül is szállít gázt, amely átszeli Fehéroroszországot, belép a balti államokba, keresztülhalad Lengyelországon, belép Németországba, és innen halad tovább.


15      Ridley, A. szerint: „In December 2016, Gazprom – with the assistance and approval of the German energy regulator – was able to obtain an amendment to the 2009 OPAL exemption from the European Commission. In essence, the cap was lifted. 50 percent of OPAL’s capacity would be exempt from third party access and tariff regulation. The rest of the pipeline’s capacity would be subject to two auction regimes. However, as Gazprom was dominant in the marketplace, the reality was that Gazprom or Gazprom’s allies would take up all the auctioned capacity. In essence, Gazprom was gifted the rest of the capacity by the Commission. The actual operation of the pipeline after December 2016 demonstrated that this is exactly what happened. OPAL wholly became a route for flooding Gazprom‑controlled gas from Nord Stream 1, while gas flows through the Ukrainian transit route along the Brotherhood pipeline network fell” (Ridley, A., „The »principle of solidarity«: OptiAL, Nord Stream, and the shadow over Gazprom”, Atlantic Council, 2019. október 17., https://www.atlanticcouncil.org/blogs/energysource/the‑principle‑of‑solidarity‑opal‑nord‑stream‑and‑the‑shadow‑over‑gazprom/.


16      A Törvényszék perbeli legitimáció hiányában mint elfogadhatatlant elutasította az említett vállalkozás által a megtámadott határozattal szemben indított megsemmisítés iránti keresetet, mivel úgy ítélte meg, hogy a megtámadott határozat őt közvetlenül és személyében nem érinti, és az nem minősül rendeleti jellegű jogi aktusnak. A Törvényszék 2018. március 15‑i Polskie Górnictwo Naftowe i Gazownictwo kontra Bizottság végzése (T‑130/17, nem tették közzé, EU:T:2018:155).


17      A Törvényszék a 2017. december 14‑i PGNiG Supply & Trading kontra Bizottság végzésben (T‑849/16, EU:T:2017:924) szintén mint elfogadhatatlant utasította el a keresetét, ismét perbeli legitimáció hiányában.


18      2019. december 4‑i Polskie Górnictwo Naftowe i Gazownictwo kontra Bizottság ítélet (C‑342/18 P, EU:C:2019:1043, nem tették közzé); 2019. december 4‑i PGNiG Supply & Trading kontra Bizottság ítélet (C‑117/18 P, EU:C:2019:1042, nem tették közzé); 2019. december 4‑i Lengyelország kontra Bizottság végzés (C‑181/18 P, EU:C:2019:1041, nem tették közzé).


19      A megtámadott ítélet 71–73. pontja.


20      Uo., 77. pont.


21      Uo., 81. pont.


22      Uo., 82. pont.


23      Uo., 83. pont.


24      „Bundesnetzagentur orders immediate implementation of OPAL judgment of European Court”, www.bundesnetzagentur.de/SharedDocs/Pressemitteilungen/EN/2019/20190913_Opal.html.


25      Konkrétan, 2019. december 30‑án a Gazprom és a Naftogaz Ukrainy az orosz gáz Ukrajnán keresztül történő szállítását lefedő megállapodásokat kötött a 2020 és 2024 közötti időszakra, 2020‑ban 65 milliárd köbméter, a 2021 és 2024 közötti időszakra pedig évi 40 milliárd köbméter mennyiségre (összesen 225 milliárd köbméter), szükség esetén további mennyiségek küldésére vonatkozó rendelkezésekkel. Lásd e tekintetben: Pirani, S., és Sharples, J., „The Russia‑Ukraine gas transit deal: opening a new chapter”, Energy Insight: 64, Oxford Institute for Energy Studies, 2020. február, a https://www.oxfordenergy.org/wpcms/wp‑content/uploads/2020/02/The‑Russia‑Ukraine‑gas‑transit‑deal‑Insight‑64.pdf címen elérhető.


26      Az Északi Áramlat 2 gázvezeték két gázszállító csővezetékből áll, illetve a Viborg (Oroszország) és a Greifswaldhoz (Németország) közeli Lubmin (Németország) közötti gázszállítást fogja biztosítani. Német területre érve az Északi Áramlat 2 által szállított gázt az ENEL szárazföldi gázvezetéken és az újonnan épült EUGAL szárazföldi gázvezetéken szállítja el; a 2009/73 irányelv alapján ez utóbbi kettőt szintén Németországban szabályozzák.


27      Lásd: Pirani, S., Sharples, J., Yafimava, K., és Yermakov, V., elemzését: „Implications of the Russia‑Ukraine Gas Transit Deal for Alternative Pipeline Routes and the Ukrainian and European markets”, Energy Insight: 65, Az Oxford Institute for Energy Studies, 2020. március, a https://www.oxfordenergy.org/wpcms/wp‑content/uploads/2020/03/Insight‑65‑Implications‑of‑the‑Russia‑Ukraine‑gas‑transit‑deal‑for‑alternative‑pipeline‑routes‑and‑the‑Ukrainian‑and‑European‑markets.pdf címen elérhető.


28      Lásd a jelen indítvány 31. lábjegyzetét.


29      A módosított 2009/73 irányelv 2. cikkének 17. pontja immár azt írja elő, hogy a „rendszerösszekötő” fogalmába tartozik nemcsak „[minden] olyan szállítóvezeték, amely az érintett tagállamok nemzeti szállítási rendszereinek összekapcsolása céljából keresztezi a tagállamok közötti határt vagy azon átnyúlik”, hanem „[minden] olyan szállítóvezeték [is], amely egy tagállam és egy harmadik ország között a tagállamok területéig vagy e tagállam parti tengeréig terjed”.


30      Konkrétan, a 2019/692 irányelv 49a. cikkének (1) bekezdése rámutat arra, hogy „egy tagállam és egy harmadik ország közötti, 2019. május 23‑át megelőzően kiépített szállítóvezetékek tekintetében azon tagállam, amelynek területén a szóban forgó szállítóvezeték először csatlakozik […] [az említett] tagállam[…] hálózat[á]hoz, határozhat úgy, hogy a területén és a parti tengerén található szóban forgó szállítóvezeték‑szakaszok tekintetében objektív okokból, például a beruházás megtérülésének lehetővé tétele céljából, vagy ellátásbiztonsági okokból eltér a […] [a 2009/73 irányelv meghatározott rendelkezéseitől], amennyiben az eltérés nincs hátrányos hatással a versenyre vagy a földgáz belső piacának hatékony működésére vagy az Unión belüli ellátásbiztonságra”. A 49a. cikk (1) bekezdése ugyanakkor azt is megállapítja, hogy az említett eltérést „időben korlátozni kell, objektív indokolás alapján legfeljebb 20 évre, amely indokolt esetben megújítható, és olyan feltételekhez lehet kötni, amelyek a fenti körülmények eléréséhez hozzájárulnak”, másrészt pedig „az ilyen eltérések nem alkalmazhatók egy tagállam és egy olyan harmadik ország közötti szállítóvezetékekre, amely [az Unióval kötött megállapodás értelmében] köteles […] [a módosított 2009/73 irányelvet a jogrendjébe] átültetni”.


      A 2019/692 irányelv egyébiránt úgy módosította a 2009/73 irányelv 36. cikkét, hogy e cikk (1) bekezdésének e) pontjába foglalta azt, hogy az új infrastruktúrákhoz az e rendelkezés alapján biztosított mentesség nem lehet hátrányos hatással különösképpen „az Unión belüli földgázellátás biztonságára”.


31      A Törvényszék 2020. május 20‑i Nord Stream kontra Parlament és Tanács végzése (T‑530/19, EU:T:2020:213); Nord Stream 2 kontra Parlament és Tanács végzése (T‑526/19, EU:T:2020:210), amely utóbbival szemben a még folyamatban lévő C‑348/20 P, Nord Stream 2 kontra Parlament és Tanács ügyben nyújtottak be fellebbezést.


32      A BNetzA 2020. május 15‑i BK7‑20‑004. sz. határozata, amely elérhető itt: https://www.bundesnetzagentur.de/DE/Beschlusskammern/1_GZ/BK7-GZ/2020/BK7-20-0004/BK7-20-0004_Beschluss_EN_download.pdf?_blob=publicationFile&v=3.


33      WT/DS476/R, Európai Unió és tagállamai – Az energiaágazatra vonatkozó különböző intézkedések. Az e vitára vonatkozó információk a WTO honlapján találhatók.


34      I. m., különösen a 7.1000‑7.1003. §. Lásd: Pogoretsky, V., és Talus, K. elemzése: „The WTO Panel Report in EU‑Energy Package and its implications for the EU’s gas market and energy security”, World Trade Review, 2020., 4. szám, 531–549. o.


35      A WTO vizsgálóbizottságának határozata kizárja, hogy az OPAL gázvezeték kapacitásértékesítési programja lehetővé tette volna a Gazprom számára a gázvezeték teljes kapacitásának kihasználását, bár ehhez gyakorlatilag a behozott földgáz felét árverésre kellett volna bocsátania, amit az mellőzött, mert úgy tűnik, hogy – ahogy azt már kifejtettem – ez kereskedelmi szempontból nem állt érdekében.


36      Az Unió alapját képező értékek „közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában” (kiemelés tőlem).


37      Kiemelés tőlem. Az EUSZ 3. cikk „a nemzedékek közötti szolidaritást” (a (3) bekezdés) és „a népek közötti szolidaritást és kölcsönös tiszteletet” (az (5) bekezdés) is tartalmazza.


38      E rendelkezés (2) bekezdése szerint „az Unió […] közös kül‑ és biztonságpolitikát folytat, határoz meg és hajt végre, amely a tagállamok közötti kölcsönös politikai szolidaritás továbbfejlesztésén […] alapul”. A (3) bekezdés előírja, hogy: „A tagállamok az Unió kül‑ és biztonságpolitikáját a lojalitás és a kölcsönös szolidaritás jegyében tevékenyen és fenntartások nélkül támogatják […]. A tagállamok együtt munkálkodnak kölcsönös politikai szolidaritásuk erősítésén és továbbfejlesztésén.”


39      E politikákra és azok végrehajtására „a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztásának elve az irányadó, ideértve annak pénzügyi vonatkozásait is. Az Unió e fejezet alapján elfogadott jogi aktusaiban, minden olyan esetben, amikor erre szükség van, megfelelő módon rendelkezni kell ennek az elvnek az alkalmazásáról.”


40      E rendelkezés (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy az Unió a „tagállamok közötti szolidaritás szellemében határozhat a gazdasági helyzetnek megfelelő intézkedésekről, különösen ha egyes termékekkel való ellátásban – ideértve különösképpen az energia területét – súlyos nehézségek merülnek fel”. A (2) bekezdés alapján az Unió pénzügyi támogatást nyújthat valamely tagállamnak, „ha egy tagállam természeti csapások vagy általa nem befolyásolható rendkívüli események folytán nehézségekkel küzd, vagy súlyos nehézségek komoly veszélye áll fenn”.


41      „Ha egy tagállamot terrortámadás ér, illetve ha természeti vagy ember okozta katasztrófa áldozatává válik, az Unió és tagállamai a szolidaritás szellemében együttesen lépnek fel.”


42      Az uniós jogban a szolidaritás általános és interdiszciplináris megközelítéséhez lásd: Coman, R., Fromont, L. és Weyembergh, A. (szerk.) műve: Les solidarités européennes. Entre enjeux, tensions et reconfigurations, Bruylant, Brüsszel, 2019.


43      A 2021–2027‑es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretnek és az Európai Uniós Helyreállítási Eszköznek (Next Generation EU) az Európai Tanácsban 2020. december 10‑én és 11‑én történő elfogadása feltehetően az Unió történelmének a szolidaritás terén való legnagyobb előrehaladását jelenti. Az Unió első alkalommal vesz fel hitelt a tőkepiacokról, hogy támogatásokkal és kölcsönökkel széles körben finanszírozza a tagállamok gazdasági helyreállítását, attól függően, hogy azokat a Covid19‑világjárvány milyen mértékben érinti.


44      Van Cleynenbreugel, P. úgy hivatkozik a szolidaritásra, mint „a background inspirational value for the EU law and policy initiatives, without, however, being fundamentally guiding as a legal principle […]” (Van Cleynenbreugel, P.: „Typologies of solidarity in EU law: a non‑shifting landscape in the wake of economic crise”, in: Biondi, E., Dagilyté, E., és Küçük, E. (szerk.): Solidarity in EU Law. Legal principle in the making, Edward Elgar, Cheltenham, 2018., 25. és 36. o. Dagilyté, E., pedig: „Solidarity: a general principle of EU law? Two variations on the solidarity theme”, in: Biondi, E., Dagilyté, E., és Küçük, E. (szerk.): i. m., 62. o., azt állítja, hogy: „although solidarity is inherent in the EU legal order as a foundational value, it cannot (yet) be defined as a general principle of EU law”.


45      Levade, A., „La valeur constitutionnelle du principe de solidarité”, in: Boutayeb, C. (szerk.): La solidarité dans l’Union européenne: éléments constitutionnels et matériels, Dalloz, Párizs, 2011., 41. és azt követő oldalak; Ross, M., „Solidarity: A new constitutional paradigm for the EU?”, in: Ross, M., és Borgmann‑Prebil, Y. (szerk.): Promoting Solidarity in the European Union, Oxford University Press, Oxford, 2010., 23–45. o.


46      Berrandane, A.: „Solidarité, loyauté dans le droit de l’Union européenne”, in: Boutayeb, C. (szerk..): La solidarité dans l’Union européenne: éléments constitutionnels et matériels, Dalloz, Párizs, 2011., 55. és azt követő oldalak.


47      1969. december 10‑i ítélet (6/69 és 11/69, nem tették közzé, EU:C:1969:68), 16. pont.


48      1973. február 7‑i ítélet (39/72, EU:C:1973:13), 25. pont.


49      1986. január 22‑i Eridania zuccherifici nazionali és társai ítélet (250/84, EU:C:1986:22), 20. pont; 1987. szeptember 29‑i Fabrique de fer Charleroi és Dillinger Hüttenwerke kontra Bizottság ítélet (351/85 és 360/85, EU:C:1987:392), 21. pont; 2000. május 11‑i Gascogne Limousin Viandes ítélet (C‑56/99, EU:C:2000:236), 40. és 42. pont.


50      Küçük, E. elemzésére hivatkozom: „Solidarity in EU law: an elusive political statement or a legal principle with substance?”, in: Biondi, A., Dagilyté, E., és Küçük, E. (szerk.): Solidarity in EU Law. Legal principle in the making, Edward Elgar, Cheltenham, 2018., 56–60. o.


51      2020. április 2‑i Bizottság kontra Lengyelország, Magyarország és Cseh Köztársaság ítélet (A nemzetközi védelmet kérelmezők áthelyezésének ideiglenes mechanizmusa) (C‑715/17, C‑718/17 és C‑719/17, EU:C:2020:257), 80. és 181. pont. A 2017. szeptember 6‑i Szlovákia és Magyarország kontra Tanács ítélet is (C‑643/15 és C‑647/15, EU:C:2017:631), 291. pont.


52      A 2020. április 2‑i Bizottság kontra Lengyelország, Magyarország és Cseh Köztársaság ítélet (A nemzetközi védelmet kérelmezők áthelyezésének ideiglenes mechanizmusa) (C‑715/17, C‑718/17 és C‑719/17, EU:C:2020:257) 80. és 181. pontja: „[…] a 2015/1523 határozatban és a 2015/1601 határozatban előírt ideiglenes intézkedésekkel járó terheket – mivel ezen intézkedéseket az EUMSZ 78. cikk (3) bekezdése értelmében azzal a céllal fogadták el, hogy segítsenek a Görög Köztársaságnak és az Olasz Köztársaságnak egy olyan szükséghelyzet hatékonyabb kezelésében, amelyet harmadik országok állampolgárainak a területükre irányuló hirtelen beáramlása jellemez – főszabály szerint az összes többi tagállam között kell elosztani, a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos megosztása elvének megfelelően, tekintve hogy az EUMSZ 80. cikknek megfelelően ez az elv az irányadó az uniós menekültügyi politikára”.


53      Sharpston főtanácsnok a Bizottság kontra Lengyelország, Magyarország és Cseh Köztársaság egyesített ügyekre vonatkozó, 2019. október 31‑i indítványában (a nemzetközi védelmet kérelmezők áthelyezésének ideiglenes mechanizmusa) (C‑715/17, C‑718/17 és C‑719/17, EU:C:2019:917), 253. pont, azt állította, hogy „a szolidaritás képezi az európai projekt éltető elemét”.


54      Úgy tűnik, hogy a balti országok, valamint a közép‑ és kelet‑európai országok nyomást gyakoroltak a szolidaritásra való hivatkozás belefoglalására, miután az Oroszország és Ukrajna közötti 2006‑os válság következtében veszélybe került a gázellátás. Lásd: Andoura, S., „La solidarité énergétique en Europe: de l’indépendance à l’interdépendance”, Notre Europe, 2013. július, 33–35. o.


55      A tárgyaláson a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Bizottság ezt így ismerte el.


56      E rendelkezés értelmében az uniós szabályok „[…] – a 192. cikk (2) bekezdésének c) pontját nem érintve – nem befolyásolhatják a tagállamok jogát az energiaforrások kiaknázására vonatkozó feltételek meghatározására, továbbá nem befolyásolhatják a tagállamok különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásuk általános szerkezetét”. 2020. szeptember 22‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet (C‑594/18 P, EU:C:2020:742), 48. és 49. pont, megállapítja, hogy e rendelkezés értelmében az atomenergia alkalmazása a tagállamok hatásköre.


57      1984. július 10‑i Campus Oil és társai ítélet (72/83, EU:C:1984:256), 34. és 35. pont; 2002. június 4‑i Bizottság kontra Belgium ítélet (C‑503/99, EU:C:2002:328), 46. pont.


58      A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak – A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat‑politika keretstratégiája, COM(2015) 080 végleges, 2015. február 25. E stratégiában a Bizottság úgy véli, hogy „a Szerződés is kifejezetten említést tesz az energiaügyekben tanúsított szolidaritásról, amely az energiaunió központi elemét képezi” (4. o.).


59      Lásd: az energiaunió és az éghajlat‑politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. december 11‑i (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 328., 1. o.), és a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és az (EU) 2018/1999 rendelet (az európai klímarendelet) módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó 2020. március 4‑i javaslat, COM(2020)80 végleges, illetve a Bizottság 2019. december 11‑i közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és szociális Bizottságnak, és a Régiók Bizottságának – Az európai zöld megállapodás, COM(2019) 640 végleges.


60      A transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról és az 1364/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről, valamint a 713/2009/EK, a 714/2009/EK és a 715/2009/EK rendelet módosításáról szóló, 2013. április 17‑i 347/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 115., 39. o.; helyesbítések: HL 2014. L 283., 81. o.; HL 2018. L 167., 37. o.).


61      A földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 994/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. október 25‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 280., 1. o.).


62      A földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 2004/67/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 20‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2010. L 295., 1. o.).


63      Erről a mechanizmusról lásd: 2017. december 20‑i Eni és társai ítélet (C‑226/16, EU:C:2017:1005).


64      A 2017/1938 rendelet 13. cikke olyan szolidaritási mechanizmust ír elő, amely azt a válsághelyzetben lévő tagállamot védi, amely nem rendelkezik elegendő gázzal védett felhasználói ellátásához. E körülmények között az állam vagy az olyan tagállamok, amelyekhez a válsággal érintett állam kapcsolódik, kötelesek a védett fogyasztóik ellátása céljából gázt szolgáltatni számukra, ezzel akár a területükön élő nem védett felhasználók ellátását csökkentve. Ez a mechanizmus csak akkor lép működésbe, ha a válsághelyzetben lévő állam a nemzeti vészhelyzeti tervében foglalt intézkedések alkalmazásával nem tudta kezelni a válságot. Ezenkívül a földgázt biztosító tagállam számára méltányos ellentételezést kell fizetni.


65      A villamosenergia‑ellátás válsága esetén nyújtandó támogatásról szóló párhuzamos mechanizmust hozott létre a villamosenergia‑ágazati kockázatokra való felkészülésről és a 2005/89/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 5‑i (EU) 2019/941 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2019. L 158., 1. o.).


66      Az Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítási keretének létrehozásáról szóló, 2019. március 19‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2019. L 79., 1. o.).


67      Az Eni és társai ügyre vonatkozó indítványában (C‑226/16, EU:C:2017:616), 33. és 34. pont, megállapította, hogy: „E tagállamok közötti szolidaritásra [az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésében] való utalás, amelyet a Lisszaboni Szerződés szövegébe iktattak be, olyan kontextusba illeszkedik, amelyben a tagállamok közötti szolidaritás elve »alkotmányos alapelv« jellegét ölti. […] a tagállamok közötti szolidaritás elve különösen nagy jelentőséggel bír az energiaellátás vonatkozásában.”


68      A Németországi Szövetségi Köztársaság a tárgyaláson árnyalta ezt az állítást és elismerte, hogy az energiapolitikai szolidaritás jogi elvnek minősül, amelyet azonban a Törvényszék rosszul alkalmazott a megtámadott ítéletben.


69      A megtámadott ítélet 70. pontja.


70      Nem lenne könnyű megmagyarázni azoknak az államoknak, amelyekkel szemben okkal rótták fel a szolidaritás elve jogi követelményeinek figyelmen kívül hagyását a nemzetközi védelmet kérelmezők áthelyezését illetően, hogy az említett elv nem vált ki joghatást, ha az energiapolitikai szolidaritásról van szó.


71      Uo., 70–72. pont.


72      A Bíróság az állami támogatások területén kifejtette, hogy ha azok általános uniós jogelveket sértenek, nem tekinthetők összeegyeztethetőknek a belső piaccal. Lásd e tekintetben: 2008. április 15‑i Nuova Agricast ítélet (C‑390/06, EU:C:2008:224), 50. és 51. pont; 2020. szeptember 22‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet (C‑594/18 P, EU:C:2020:742), 44. pont. A Hinkley Point (Egyesült Királyság) atomerőműnek nyújtott állami támogatással kapcsolatos utóbbi ítéletben a Bíróság (49. pont) a Bizottság azon határozata megsemmisítésének lehetőségét értékelte, amely a támogatást a környezetvédelem, az elővigyázatosság, a „szennyező fizet” és a fenntarthatóság elvének alkalmazásával engedélyezte. Úgy vélem azonban, hogy az említett általános elvekkel semmi esetre sem ellentétes az Euratom‑Szerződésben előírt, atomerőmű építésére és üzemeltetésére vonatkozó támogatás nyújtása.


73      Az alexandroupolisi független földgáz‑rendszer LNG‑termináljának a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályok és a tarifális szabályozás alóli mentességéről szóló, 2020. november 25‑i C(2020) 8377 végleges bizottsági határozat (29–32. pont); és South Hook LNG‑termináljának a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályok és a tarifális szabályozás alóli mentességéről szóló, 2020. december 8‑i C(2020) 8948 végleges bizottsági határozat (43–46. pont), a 2009/73/EK irányelv 36. cikkének alkalmazása alapján.


74      A módosítást követően a 2009/73 irányelv új 36. cikke (3) bekezdésének második albekezdése így rendelkezik:


      „A mentességről szóló határozat meghozatala előtt a nemzeti szabályozó hatóságnak, vagy adott esetben e tagállam másik illetékes hatóságának konzultálnia kell az alábbiakkal:


      a) azon tagállamok nemzeti szabályozó hatóságai, amelynek piacait valószínűsíthetően az új infrastruktúra érinteni fogja; és


      b) a harmadik országok megfelelő hatóságai, amennyiben a szóban forgó infrastruktúra egy tagállam joghatósága alatt csatlakozik az uniós hálózatra és egy vagy több harmadik országból indul ki vagy ott ér véget.”


75      Lásd: Buschle, D., és Talus, K., „One for All and All for One? The General Court ruling in the OPAL Case”, Oil Gas & Energy Law Intelligence, 2019., 5. sz., 8. o.


76      Boute, A., „The principle of solidarity and the geopolitics of energy: Poland v. Commission (OPAL pipeline)”, Common Market Law Review, 3. sz., 2020., 889–914. o., különösen a 912. o.


77      A megtámadott ítélet 78. pontja.


78      Uo., 79. pont.


79      Uo., 80. és 81. pont.


80      A jelen indítvány 32. pontja.


81      A megtámadott ítélet 82. pontja.


82      2016. június 9‑i Repsol Lubricantes y Especialidades és társai kontra Bizottság ítélet (C‑617/13 P, EU:C:2016:416), 63. pont; 2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítélet (C‑244/18 P, EU:C:2020:238), 25. pont.


83      2016. január 20‑i Toshiba Corporation kontra Bizottság ítélet (C‑373/14 P, EU:C:2016:26), 41. pont.


84      A megtámadott határozat kilenc cikkből áll, de 170 preambulumbekezdést kitevő indokolása nagyon terjedelmes, szinte kimerítő. Felhívja a figyelmet arra, hogy egy hasonló indokolásban nem szerepelhetne az energiapolitikai szolidaritás elvére, sem a meghozott intézkedésekre gyakorolt hatásaira vonatkozó hivatkozás.


85      Boute, A., bírálata a megtámadott ítélettel szemben: „The principle of solidarity and the geopolitics of energy: Poland v. Commission (OPAL Pipeline)”, Common Market Law Review, 2020., 913. o.


86      Lásd e tekintetben: Szydło, M., bírálata a Bizottság értékelésével szemben: Szydło, M., „Disputes over the pipelines importing Russian gas to the EU: how to ensure consistency in EU energy law and policy?”, Baltic Journal of Law & Politics, 2018., 11. sz., 95–126. o.


87      Többek között a 2013. november 7‑i Gemeinde Altrip és társai ítéletre (C‑72/12, EU:C:2013:712), 51. pont, hivatkozik.