Language of document :

A Törvényszék (második tanács) T-92/20. sz., Fryč kontra Bizottság ügyben 2021. február 11-én hozott végzése ellen Petr Fryč által 2021. április 14-én benyújtott fellebbezés

(C-239/21. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: cseh

Felek

Fellebbező: Petr Fryč (képviselő: Š. Oharková advokátka)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri a Bíróságtól, hogy utalja vissza az ügyet újbóli döntéshozatalra a Törvényszékhez, és kötelezze a Törvényszéket a 2020. október 2-i válaszban foglalt érvek megvizsgálására, mert ezeket az érveket a Törvényszék megtámadott végzése teljesen figyelmen kívül hagyta;

Abban az esetben, ha a Bíróság az ügyet nem utalja vissza újbóli döntéshozatalra a Törvényszékhez, a fellebbező annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy az európai uniós intézmények súlyosan megszegték kötelezettségeiket és kárt okoztak a fellebbezőnek azzal, hogy:

az Európai Bizottság olyan formában fogadta el az általános csoportmentességi rendeletet, amely túllép többek között a Szerződésekből származó jogalkotási felhatalmazáson, amely nem biztosítja az alkotmányos alapelvek betartását a közös piacot érintő verseny elleni támadások kivételes és indokolt jellege tekintetében, és amely jogellenesen engedélyezte az állami támogatás végrehajtását egy olyan támogatási program („Vállalkozói szellem és innováció” operatív program) keretében, amely hátrányosan érintette a fellebbező vállalkozásának tevékenységét;

b)    az Európai Bizottság 2007. december 3-i határozatával a Szerződésekkel és az Európai Unió Alapjogi Chartájával ellentétes operatív programot fogadott el, és az említett határozatot nem hirdette ki;

c)    az Európai Bizottság nem kezelte megfelelően az operatív program jogellenességével kapcsolatos fellebbezői panaszokat, mivel nem vizsgálta meg az operatív program létrehozásának és megvalósításának körülményeit, és nem indokolta megfelelően a fellebbező panaszának elutasítását;

a Törvényszék nem foglalkozott az ügy érdemével az általános csoportmentességi rendelet megsemmisítése iránti kereset keretében, és nyilvánvalóan megalapozatlanként elutasította a keresetet, ezzel megszegte azon alkotmányos kötelezettségét, hogy alkalmazza az arányosság elvét, és a túlzottan formalisztikus egyoldalú magatartásával megsértette a fellebbező hatékony bírói jogvédelemhez és tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogát;

A fellebbező annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Bizottság az ítélet jogerőre emelkedésétől számított három napon belül fizessen meg neki 4 800 000 euró összeget a fent említett módon okozott kár megtérítéseként;

A fellebbező annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Bizottság köteles a fellebbező eljárási költségeit a jogi képviselőjének megtéríteni.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezése alátámasztása érdekében a fellebbező a következő jogalapokra hivatkozik:

Az első jogalap az állami támogatások jelenleg alkalmazott rendszerének következményein alapul, amely mesterséges és káros változásokat eredményez a teljes gazdasági szerkezetben. E rendszer a teljes piac működésének torzulásához és a gazdasági elvek megsértéséhez vezet, amennyiben a piacon való sikerességet mindenekelőtt az állami támogatások megszerzésének a lehetősége határozza meg, amiről politikai és nem jogi szempontok alapján döntenek.

A második jogalap a Bizottság tevekénysége ellenőrzésének a hiányán alapul. A nyilvános támogatások rendszere így szabad kezet biztosít a végrehajtó hatalom szervei számára arra, hogy a fent említett vagy általuk egyébként meghatározott területek közül bármelyiket a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősítsék.

A harmadik jogalap azon időpont téves megállapításán alapul, amelytől a keresetindításra vonatkozó elévülési idő folyik. A fellebbező meg volt győződve arról, hogy az Unióban van egy olyan mechanizmus, amely biztosítja, hogy a Bizottság folyamatosan figyelemmel kísérje, hogy az EUMSZ (az Európai Unió működéséről szóló szerződés) 107. cikknek megfelelően nyújtott nyilvános támogatások nem befolyásolják a közös piacot, amint az az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésében szerepel. Emiatt fordult a fellebbező a Bizottsághoz azzal a kérelemmel, hogy ellenőrizze a Cseh Köztársaságban az operatív program keretében nyújtott nyilvános támogatások helyzetét. A Bizottság ezt a kérelmet elutasította, ami alapján a fellebbező arról bizonyosodott meg, hogy az EUMSZ 108. cikk szerinti ellenőrzési rendszer nem működik. A fellebbező számára a legvégső lehetőség volt az, hogy kérelmet nyújt be az Európai Unió Bíróságához, és azt remélte, hogy arra nem lesz szükség. A fellebbező kivételes igyekezetről tett tanúbizonyságot, amikor a Bizottságot azon kétségeiről tájékoztatta, amelyek az operatív program létrehozása és megvalósítása során merültek fel, és nem állítható, hogy a fellebbező az elévülési idő folyása alatt tétlen lett volna.

A negyedik jogalap nyomós jogi érdeken alapul. A Bíróság annak tárgyában hozott határozatától függetlenül, hogy a fellebbező igénye elévült-e, vagy sem, a fellebbező meg van győződve arról, hogy tekintettel arra a hatásra, amelyet a jelen jogvita tárgya nemcsak nemzeti, hanem európai szinten is kifejt, elengedhetetlen, hogy a Bíróság véleményt nyilvánítson arról a kérdésről, hogy ki a felelős a jogellenes támogatási politikáért: az Európai Unió vagy a tagállam.

____________