C‑59/08. sz. ügy

Copad SA

kontra

Christian Dior couture SA és társai

(a Cour de cassation [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„89/104/EGK irányelv – Védjegyjog – A védjegyjogosult jogainak kimerülése – Használati szerződés – A védjeggyel megjelölt áruknak a használati szerződésben foglalt kikötés megsértésével történő értékesítése – A védjegyjogosult hozzájárulásának hiánya – Akciós áruk forgalmazói részére történő értékesítés – A védjegy jó hírnevének megsértése”

Az ítélet összefoglalása

1.        Jogszabályok közelítése – Védjegyek – 89/104 irányelv – Használati engedély – Védjegyjogosult, aki a védjegyoltalomból eredő jogaira történő hivatkozással felléphet a magas presztízsű áruknak akciós áruk forgalmazói részére történő értékesítését tiltó kikötést megsértő engedélyessel szemben – Feltételek

(89/104 tanácsi irányelv, 8. cikk, (2) bekezdés)

2.        Jogszabályok közelítése – Védjegyek – 89/104 irányelv – Az engedélyes által a használati szerződés valamely kikötésének megsértésével történő forgalomba hozatal – A védjegyjogosult hozzájárulásának hiánya – Feltétel

(89/104 tanácsi irányelv, 7. cikk, (1) bekezdés és 8. cikk, (2) bekezdés)

3.        Jogszabályok közelítése – Védjegyek – 89/104 irányelv – Magas presztízsű áruknak az engedélyes által a használati szerződés valamely kikötése megsértésével történő forgalomba hozatala, amelyet mégis úgy kell tekinteni, hogy az a védjegyjogosult hozzájárulásával történt – A védjegyjogosult fellépése

(89/104 tanácsi irányelv, 7. cikk, (2) bekezdés)

1.        A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 89/104 első tanácsi irányelv 8. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a védjegyoltalom jogosultja a védjegyoltalomból eredő jogaira történő hivatkozással felléphet az olyan használóval szemben, aki megsérti a használati szerződésben foglalt azon kikötést, amely – a védjegy presztízséhez kapcsolódó okoknál fogva – tiltja az akciós áruk forgalmazói számára történő értékesítést, amennyiben megállapítható, hogy e sérelem, az adott ügy sajátos körülményeire tekintettel sérti ezen áruk tekintélyét és presztízst sugalló imázsát, amely luxusérzettel ruházza fel őket.

A magas presztízsű áruk minősége nem csupán anyagi jellemzőikből fakad, hanem azon tekintélyből és presztízst sugalló imázsból is, amely luxusérzettel ruházza fel őket.

Ugyanis, mivel a magas presztízsű termékek első osztályú áruknak minősülnek, az általuk keltett luxusérzet alapvető tényező a fogyasztó számára azoknak más, hasonló áruktól való megkülönböztetése szempontjából.

Következésképpen ezen luxusérzet sérelme az ilyen termékek minőségére is kihatással lehet.

A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az elé terjesztett jogvita sajátos körülményeire tekintettel a magas presztízsű áruknak akciós áruk forgalmazói számára történő értékesítést tiltó szerződési kikötés engedélyes által történő megsértése csorbítja‑e az ezen áruk által keltett luxusérzetet, ily módon minőségükre is kihat‑e.

E vonatkozásban tekintetbe kell venni különösen egyrészt a védjeggyel megjelölt áruk jellegét, ezen áruk engedélyes általi, a szelektív értékesítési hálózaton kívüli, akciós áruk forgalmazói részére történő értékesítésének volumenét, illetve rendszeres vagy szórványos jellegét, másrészt pedig az akciós áruk ezen forgalmazói által szokásosan forgalmazott áruk jellegét és a tevékenységi körükben szokásosan alkalmazott értékesítési módokat.

(vö. 24–26., 31., 32., 37. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 89/104 első tanácsi irányelv 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy valamely védjeggyel megjelölt áruknak az engedélyes általi, a használati szerződésben foglalt kikötést sértő forgalomba hozatalát akkor kell úgy tekinteni, hogy ahhoz a védjegyjogosult nem adta hozzájárulását, ha megállapítható, hogy e kikötés megfelel az ezen irányelv 8. cikke (2) bekezdésében említett szerződési feltételek valamelyikének.

A védjeggyel megjelölt áruk engedélyes által történő forgalomba hozatalát főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely az irányelv 7. cikke (1) bekezdésének értelmében a védjegyjogosult hozzájárulásával történt.

Noha ilyen körülmények között a védjegyjogosult nem hivatkozhat a szerződés nem megfelelő végrehajtására a védjegyoltalomból eredő jogainak az engedélyessel szemben történő érvényesítése céljából, a használati szerződés nem egyenértékű a védjegyjogosultnak az e védjeggyel megjelölt áruk forgalomba hozatalára vonatkozó abszolút és feltétlen hozzájárulásával.

Az irányelv 8. cikkének (2) bekezdése ugyanis kifejezetten rendelkezik annak lehetőségéről, hogy a védjegyjogosult a védjegyoltalomból eredő jogaira történő hivatkozással fellépjen az olyan használóval szemben, aki megsérti a használati szerződés bizonyos kikötéseit.

(vö. 46–48., 51. és a rendelkező rész 2. pontja)

3.        Ha az engedélyes a használati szerződésben foglalt kikötést sértő módon értékesít árukat akciós áruk forgalmazója számára, mérlegelni kell egyrészt a használati szerződés tárgyát képező védjegy jogosultjának azon szelektív értékesítési hálózaton kívüli, akciós áruk forgalmazójával szembeni védelemhez fűződő jogos érdekét, aki a védjegyét kereskedelmi célokra olyan módon használja fel, hogy az a védjegy jó hírnevét sértheti, másrészt az akciós áruk forgalmazójának az ahhoz fűződő jogos érdekét, hogy a szóban forgó árukat a tevékenységi ágazatában szokásos formák alkalmazásával értékesíteni tudja.

Következésképpen, amennyiben a nemzeti bíróság megállapítja, hogy az engedélyes általi, harmadik személyeknek történő értékesítés nem alkalmas a védjeggyel megjelölt magas presztízsű áruk minőségének csorbítására, miáltal ezen áruk forgalomba hozatalát úgy kell tekinteni, hogy az a védjegyjogosult hozzájárulásával történt, e bíróság feladata, hogy az adott ügy sajátos körülményeire tekintettel mérlegelje, hogy a védjeggyel megjelölt magas presztízsű áruknak harmadik személyek általi, az ez utóbbiak tevékenységi ágazatában szokásos formák alkalmazásával történő további értékesítése sérti‑e e védjegy jó hírnevét.

E vonatkozásban tekintetbe kell venni különösen a viszonteladás címzettjeit, valamint a magas presztízsű áruk forgalmazásának speciális körülményeit.

Tehát amennyiben magas presztízsű áruknak az engedélyes általi, a használati szerződésben foglalt kikötést sértő forgalomba hozatalát mégis úgy kell tekinteni, hogy ahhoz a védjegyjogosult hozzájárulását adta, e védjegyjogosult a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 89/104 első irányelv 7. cikke (2) bekezdésének értelmében ezen kikötésre az áruk további forgalmazásának megakadályozása céljából csak abban az esetben hivatkozhat, ha az adott eset sajátos körülményeit tekintetbe véve megállapítható, hogy e viszonteladás sérti a védjegy jó hírnevét.

(vö. 56–59. pont és a rendelkező rész 3. pontja)