A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2018. december 14.(*)(i)

„Növényvédő szerek – A diflubenzuron nevű hatóanyag jóváhagyásának felülvizsgálati eljárása – Az 1107/2009/EK rendelet 21. cikke – Az EFSA szakértői értékelésének megállapításai – E megállapítások részleges közzététele – Az 1107/2009 rendelet 63. cikke – Egyes szakaszok bizalmas kezelése iránti kérelem – Üzleti érdekek védelme – Az információk bizalmas kezelése iránti kérelem elutasítása – Az eljáráshoz fűződő érdek”

A T‑725/15. sz. ügyben,

az Arysta LifeScience Netherlands BV, korábban Chemtura Netherlands BV (székhelye: Amszterdam [Hollandia], képviselik: C. Mereu és K. Van Maldegem ügyvédek)

felperesnek

az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) (képviselik: D. Detken és S. Gabbi, meghatalmazotti minőségben, segítőik: R. Van der Hout és C. Wagner ügyvédek)

alperes ellen,

támogatja:

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: F. Moro és P. Ondrůšek, később: P. Ondrůšek és G. Koleva, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél,

az EUMSZ 263. cikk alapján az EFSA 2015. december 10‑i azon határozatának megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában, amely az EFSA‑nak a diflubenzuron nevű hatóanyag jóváhagyásának a PCA metabolit miatti felülvizsgálatával kapcsolatos testületi vizsgálata egyes szakaszainak közzétételére vonatkozott,

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),

tagjai: H. Kanninen elnök, L. Calvo‑Sotelo Ibáñez‑Martín és I. Reine (előadó) bírák,

hivatalvezető: P. Cullen tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2017. november 29‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

I.      Jogi háttér

A.      A növényvédő szerek és hatóanyagaik Unión belüli értékelésére és jóváhagyására vonatkozó eljárásra irányadó európai uniós szabályozás

1.      A 91/414/EGK irányelv

1        A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15‑i 91/414/EGK tanácsi irányelv (HL 1991. L 230., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 332. o.) megállapítja a növényvédő szerek forgalomba hozatalának engedélyezésére vonatkozó európai uniós szabályrendszert, valamint a növényvédő szerekre és az e termékekben található hatóanyagokra alkalmazandó rendelkezéseket tartalmaz.

2        A 91/414 irányelvnek a növényvédő szerek engedélyezésének odaítélésére, felülvizsgálatára és visszavonására vonatkozó 4. cikke szerint a növényvédő szereknek a jóváhagyásukhoz meg kell felelniük bizonyos kritériumoknak. Közelebbről, valamely növényvédő szer csak akkor kaphat engedélyt, ha hatóanyagai szerepelnek az ezen irányelv I. mellékletében felsorolt hatóanyagok listáján, és teljesülnek az említett mellékletben meghatározott feltételek. Az említett irányelv 5. és 6. cikke állapítja meg a hatóanyagoknak a szóban forgó mellékletbe való felvételére vonatkozó részletes szabályokat.

3        A 91/414 irányelvet a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414 tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 309., 1. o.) 2011. június 14‑i hatállyal hatályon kívül helyezte.

4        Az 1107/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő átmeneti intézkedések szerint a 91/414 irányelv továbbra is alkalmazandó a jóváhagyási eljárás és feltételek tekintetében azokra a hatóanyagokra, amelyekre vonatkozóan az említett irányelv 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban, 2011. június 14‑e előtt hoztak határozatot.

2.      Az 1490/2002/EK rendelet

5        A 91/414 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében említett munkaprogram harmadik szakaszának végrehajtásáról szóló további részletes szabályok megállapításáról és a 451/2000/EK rendelet módosításáról szóló, 2002. augusztus 14‑i 1490/2002/EK bizottsági rendelet (HL 2002. L 224., 23. o.) a hatóanyagok folyamatos értékelésére vonatkozik.

6        Az 1490/2002 rendelet 10–13. cikke határozza meg a hatóanyagok értékelésére vonatkozó eljárást. E tekintetben az adott hatóanyag tekintetében kijelölt referens/jelentéstevő tagállam értékelést végez, és elkészít egy jelentést, amelyben ajánlást tesz az Európai Bizottság számára arra vonatkozóan, hogy az felvegye‑e a hatóanyagot a 91/414 irányelv I. mellékletében szereplő listára. E tagállam értékelőjelentés‑tervezetet küld az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (EFSA). Miután megkapja a jelentéstevő tagállam által részére megküldött értékelőjelentés‑tervezetet, az EFSA azt továbbítja a tagállamoknak. Az EFSA értékeli e tervezetet, majd véleményt küld a Bizottságnak a hatóanyagnak az említett irányelv biztonsági követelményeinek való megfelelésére vonatkozóan. E vélemény kézhezvételét követően a Bizottság felülvizsgálati jelentéstervezetet küld az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28‑i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2002. L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 463. o.) 58. cikke szerint létrehozott Élelmiszerlánc és Állategészségügyi Állandó Bizottságnak.

7        Az 1490/2002 rendelet 11b. cikke azokra a hatóanyagokra vonatkozik, amelyek esetében egyértelmű, hogy nincs káros hatásuk.

3.      Az 1107/2009/EK rendelet

8        Az 1107/2009 rendelet, (3) preambulumbekezdésének megfelelően, 2011. június 14‑i hatállyal hatályon kívül helyezte és felváltotta a 91/414 irányelvet, az ezen irányelv alkalmazása során szerzett tapasztalatokra, valamint a tudományos és technikai fejlődés legújabb eredményeire figyelemmel.

9        Az 1107/2009 rendelet 4. cikke meghatározza a növényvédő szerek hatóanyagainak jóváhagyására vonatkozó kritériumokat.

10      Az 1107/2009 rendelet 7–13. cikke megállapítja a hatóanyagok jóváhagyására vonatkozó eljárást. E rendelet 7. cikke először is kimondja, hogy a hatóanyag jóváhagyása iránti kérelmet vagy a jóváhagyás feltételeinek módosítása iránti kérelmet a hatóanyag gyártója nyújtja be valamely tagállamnak (a jelentéstevő tagállam). Bizonyítani kell, hogy a hatóanyag megfelel a 4. cikkben meghatározott jóváhagyási kritériumoknak. Ezt követően, e rendelet 11. cikke értelmében, a jelentéstevő tagállam jelentést készít és nyújt be a Bizottságnak (ún. értékelőjelentés‑tervezet), megküldi annak egy példányát az EFSA‑nak, amely jelentésben értékeli, hogy a hatóanyag várhatóan megfelel‑e a 4. cikkben előírt jóváhagyási kritériumoknak. Ezenfelül, ugyanezen rendelet 12. cikke szerint, az EFSA a jelentéstevő tagállamtól kapott értékelőjelentés‑tervezet kézhezvételét követően továbbítja azt a kérelmező és a többi tagállam részére. Az EFSA a kérelem időpontjában rendelkezésre álló útmutatókat felhasználva, a legfrissebb tudományos és technikai ismeretek fényében, az írásbeli észrevételek benyújtására előírt határidő lejártától számított határidőn belül állásfoglalást fogad el arról, hogy a hatóanyag várhatóan megfelel‑e a 4. cikkben előírt jóváhagyási kritériumoknak. Az EFSA eljuttatja állásfoglalását a kérelmezőhöz, a tagállamokhoz és a Bizottsághoz, és nyilvánosan is hozzáférhetővé teszi azt. Végül az 1107/2009 rendelet 13. cikkének megfelelően, az EFSA állásfoglalásának kézhezvételét követően a Bizottság jelentést (felülvizsgálati jelentés) és rendelettervezetet nyújt be az Élelmiszerlánc és Állategészségügyi Állandó Bizottság részére, figyelembe véve a jelentéstevő tagállam értékelőjelentés‑tervezetét és az EFSA állásfoglalását. A kérelmező lehetőséget kap arra, hogy a felülvizsgálati jelentéssel kapcsolatban észrevételeket tegyen.

11      Az 1107/2009 rendelet 21. cikke a hatóanyagok jóváhagyásának felülvizsgálatára vonatkozik. E cikk értelmében a Bizottság bármikor felülvizsgálhatja valamely hatóanyag jóváhagyását. Figyelembe veheti a tagállam azon kérését, hogy az új tudományos és műszaki ismeretek és a monitoringadatok fényében egy adott hatóanyag jóváhagyását vizsgálja felül. Ha a Bizottság az új tudományos vagy műszaki ismeretek fényében úgy véli, hogy az anyag már nem felel meg a 4. cikkben előírt jóváhagyási kritériumoknak, vagy a kért kiegészítő információkat nem nyújtották be, erről tájékoztatja a tagállamokat, az EFSA‑t és a hatóanyag gyártóját, határidőt tűzve ki arra, hogy a gyártó megtegye észrevételeit. E felülvizsgálati eljárásban kérheti a tagállamok és az EFSA állásfoglalását, ez utóbbi pedig köteles vele állásfoglalását vagy az elvégzett munka eredményét közölni. Ha a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy valamely hatóanyag már nem felel meg a 4. cikkben előírt jóváhagyási kritériumoknak, az 1107/2009 rendelet 79. cikkének (3) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban a jóváhagyás visszavonásáról vagy módosításáról szóló rendeletet fogad el.

B.      A diflubenzuron nevű hatóanyagra vonatkozó uniós szabályozás

12      A 91/414 tanácsi irányelvnek a klofentezin, a dikamba, a difenokonazol, a diflubenzuron, az imazaquin, a lenacil, az oxadiazon, a pikloram és a piriproxifen hatóanyagként való felvétele céljából történő módosításáról szóló, 2008. július 1‑jei 2008/69/EK irányelvvel (HL 2008. L 172., 9. o.) a Bizottság felvette a diflubenzuron nevű hatóanyagot a 91/414 irányelv I. mellékletében szereplő listára.

13      A 2008/69 irányelv (5) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„A különböző vizsgálatokból kiderült, hogy az irányelv mellékletében felsorolt hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek várhatóan általában megfelelnek a [91/414] irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott követelményeknek, különösen azon felhasználások tekintetében, amelyeket a Bizottság felülvizsgálati jelentésében megvizsgáltak és részleteztek. Az irányelv mellékletében felsorolt hatóanyagokat ezért helyénvaló felvenni ezen irányelv I. mellékletébe annak biztosítására, hogy [ezen irányelv] rendelkezéseivel összhangban az ilyen hatóanyagot tartalmazó növényvédő szereket minden tagállamban engedélyezni lehessen.”

14      Mivel úgy ítélte meg, hogy egyes szakkérdésekben, többek között a diflubenzuront illetően, szükség lenne további információk beszerzésére, a Bizottság 2010. június 22‑én elfogadta a 91/414/EGK tanácsi irányelv I. mellékletének a klofentezinre, diflubenzuronra, lenacilra, oxadiazonra, a pikloramra és a piriproxifenre vonatkozó különös rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló 2010/39/EU irányelvet (HL 2010. L 157., 7. o.). A 2010/39 irányelv (6) preambulumbekezdése szerint:

„A diflubenzuron tekintetében helyénvaló előírni, hogy a bejelentő megerősítő adatokat nyújtson be a szennyezettségből és a 4‑kloroanilin (PCA) metabolitból eredő esetleges toxikológiai hatásokra vonatkozóan.”

C.      Az EFSA állásfoglalásainak közzétételére, illetve azok bizalmas kezelésére vonatkozó uniós szabályozás

1.      A 178/2002/EK rendelet

15      A 178/2002 rendelet szabályozza többek között az EFSA tevékenységeinek átláthatóságát, a hozzá beérkezett információk bizalmas kezelését, valamint a nyilvánosság, illetve a munkájában érdekelt felek számára történő közzétételét.

16      E tekintetben a 178/2002 rendelet (40) preambulumbekezdése előírja:

„Rendkívül fontos, hogy a közösségi intézmények, a közvélemény és az érdekelt felek bizalommal legyenek az [EFSA] iránt. Ezért létfontosságú az [EFSA] függetlenségének, tevékenysége magas tudományos színvonalának, átláthatóságának és hatékonyságának biztosítása. Ugyancsak nélkülözhetetlen a Közösség tagállamaival való együttműködés.”

17      A 178/2002 rendelet (54) preambulumbekezdése értelmében:

„Az [EFSA] függetlensége és szerepe a közvélemény tájékoztatásában azt jelenti, hogy a hatáskörébe tartozó területeken lehetővé kell tennie az autonóm tájékoztatást, amelynek célja a tárgyilagos, megbízható és közérthető információ nyújtása.”

18      A 178/2002 rendeletnek „Az [EFSA] feladatai” című 23. cikke előírja:

„Az [EFSA] feladatai a következők:

[…]

j)      annak biztosítása, hogy az érdekelt felek és a közvélemény gyorsan megbízható, tárgyilagos és érthető információkat kapjanak az [EFSA] küldetésének minden területén;

[…]”

19      A 178/2002 rendelet „Átláthatóság” című 38. cikke így rendelkezik:

„(1)      Az [EFSA] valamennyi tevékenységét az átláthatóság magas fokú figyelembevételével végzi. Az [EFSA] haladéktalanul nyilvánosságra hozza különösen a következőket:

[…]

b)      közvetlenül elfogadásuk után, a Tudományos Bizottság és a tudományos testületek szakvéleményei, minden esetben a kisebbségi véleményekkel együtt;

c)      a 39. és 41. cikk sérelme nélkül, a szakvélemények alapját képező információk;

[…]

e)      a tudományos tanulmányok eredményei;

f)      az [EFSA] tevékenységéről szóló éves jelentés;

g)      az Európai Parlament, a Bizottság vagy a tagállamok elutasított vagy módosított tudományos szakvélemény‑kérelmei, és a módosítások vagy elutasítások indoklása.

[…]”

20      A 178/2002 rendelet „Titoktartás [helyesen: Az információk bizalmas kezelése]” című 39. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A 38. cikktől eltérően, az [EFSA] nem bocsátja harmadik személyek rendelkezésére azokat a bizalmas információkat, amelyek esetében kérelmezték és indokoltnak találták a titoktartást [helyesen: az információk bizalmas kezelését], kivéve azokat az információkat, amelyeket adott körülmények között a közegészségügy védelme érdekében nyilvánosságra kell hozni.

[…]

(3)      Az előreláthatóan egészségügyi hatásra [helyesen: az egészségre gyakorolt előrelátható hatásokra] vonatkozó, [az EFSA által adott] tudományos szakvélemények megállapításai semmiképpen sem minősíthetők bizalmas információnak.

[…]”

21      A 178/2002 rendeletnek „Az [EFSA] közleményei” című 40. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Az [EFSA] a küldetéséhez tartozó területeken saját kezdeményezésre tájékoztatást ad, a kockázatkezelési döntések közlésére vonatkozó bizottsági hatáskör megsértése nélkül.

(2)      Az [EFSA] biztosítja, hogy a közvélemény és az érdekelt felek rövid időn belül tárgyilagos, megbízható és könnyen elérhető információkat kapjanak, különös tekintettel az [EFSA] tevékenységének eredményeire. E célkitűzések megvalósítása érdekében az [EFSA] a nyilvánosság számára tájékoztató kiadványokat készít és terjeszt.

(3)      Az [EFSA] szorosan együttműködik a Bizottsággal és a tagállamokkal, és elősegíti a kockázatokkal kapcsolatos kommunikáció szükséges koherenciáját.

Az [EFSA] a 38. cikkel összhangban közzéteszi az általa kibocsátott szakvéleményeket.

[…]”

2.      Az 1107/2009/EK rendelet

22      Az 1107/2009 rendelet (12) preambulumbekezdése értelmében:

„[…] Rendelkezni kell az elbírálási eljárás átláthatóságának biztosításáról.”

23      Az 1107/2009 rendeletnek a hatóanyagok értékelése során az EFSA előtti eljárásra irányadó 12. cikke előírja, hogy az EFSA az arra szolgáló kéthetes határidő elteltét követően, hogy a bejelentő e rendelet 63. cikke alapján kérelmezheti, hogy az értékelőjelentés‑tervezet egyes részeit kezeljék bizalmasan, közzéteszi a jelentéstevő tagállam által neki megküldött értékelőjelentés‑tervezetet. Az írásbeli észrevételek benyújtására szolgáló határidő letelte után az EFSA állásfoglalást ad ki, amelyben pontosítja, hogy a hatóanyag várhatóan megfelel‑e a 4. cikkben előírt jóváhagyási kritériumoknak, majd ezen állásfoglalást közzéteszi.

24      Az 1107/2009 rendeletnek „Az információkhoz való nyilvános hozzáférés” című VI. fejezetben található 63. cikke előírja:

„(1)      Amennyiben egy személy az e rendelet alapján benyújtott információk bizalmas kezelését kéri, ellenőrizhető bizonyítékokkal kell igazolnia, hogy az információk nyilvánosságra hozatala veszélyeztetné üzleti érdekeit vagy a magánélet és az adott személy feddhetetlenségének védelmét.

(2)      A következő információk nyilvánosságra hozatalát általában úgy kell tekinteni, hogy az sérti az érintett személyek kereskedelmi [helyesen: üzleti] érdekeinek vagy magánéletének vagy személyes feddhetetlenségének védelmét:

a)      a gyártás módja;

b)      a hatóanyagban található szennyező anyagok specifikációja, kivéve azokat a szennyező anyagokat, amelyek toxikológiai, ökotoxikológiai vagy környezetvédelmi szempontból fontosnak számítanak;

c)      a hatóanyaggyártási tételekre vonatkozó eredmények, beleértve a szennyező anyagokat is;

d)      az előállított hatóanyagban lévő szennyező anyagok elemzésére szolgáló módszerek, az azon szennyező anyagok elemzésére szolgáló módszerek kivételével, amelyek toxikológiai, ökotoxikológiai vagy környezetvédelmi szempontból fontosnak tekintendők;

e)      a gyártó, illetve az importőr és a kérelmező, illetve az engedély jogosultja közötti kapcsolatok;

f)      a növényvédő szer teljes összetételére vonatkozó információ;

g)      a gerinces állatokon végzett kísérletekben részt vevő személyek neve és címe.

[…]”

II.    A jogvita előzményei

25      A felperes, az Arysta LifeScience Netherlands BV, korábban Chemtura Netherlands BV, egy olyan társaság, amely vegyszereket fejleszt, állít elő és értékesít az agrokémia és a finomkémia területén. A 91/414 irányelv szerinti eljárásnak megfelelően bejelentette a diflubenzuron nevű hatóanyagot, amely a gyümölcs‑ és zöldségtermesztés különféle területein, elsősorban alma‑, körte‑ és gombafélék kezelésénél használt rovarirtószer.

26      A diflubenzuront az 1490/2002 rendelet 11b. cikkében előírt eljárásnak megfelelően, a 2008/69 bizottsági irányelvvel felvették a 91/414 irányelv I. mellékletében szereplő listára.

27      2009. július 16‑án az EFSA az 1490/2002 rendelet 12a. cikkének megfelelően benyújtotta a Bizottsághoz a diflubenzuronra vonatkozó szakértői értékelés következtetéseit. Az említett következtetéseket a Bizottság a tagállamokkal közösen az Élelmiszerlánc‑ és Állategészségügyi Állandó Bizottság keretében megvizsgálta, majd a többek között a diflubenzuronról szóló bizottsági vizsgálati jelentés formájában 2010. május 11‑én véglegesítette. E következtetések szerint a diflubenzuront tartalmazó termékek általában megfelelnek a 91/414 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában szereplő követelményeknek.

28      Mivel úgy ítélte meg, hogy egyes szakkérdésekben, többek között a diflubenzuront illetően, szükség lenne további információk beszerzésére, a Bizottság elfogadta a 2010/39 irányelvet. Ezen irányelv (6) preambulumbekezdése szerint a diflubenzuron tekintetében helyénvaló volt előírni, hogy a bejelentő, vagyis a felperes, úgynevezett „megerősítő” adatokat nyújtson be a szennyezettségből és a 4‑kloroanilin (PCA) metabolitból eredő esetleges toxikológiai hatásokra vonatkozóan.

29      A felperes 2011 júniusában benyújtotta a diflubenzuron tekintetében a szennyezettségből és a 4‑kloroanilin (PCA) metabolitból eredő esetleges toxikológiai hatásokra vonatkozó adatokat. Ezen adatokat a jelentéstevő tagállam, jelen esetben a Svéd Királyság, értékelőjelentés‑tervezet formájában értékelte. A jelentéstevő tagállam e tervezetről értesítette a felperest, a többi tagállamot és az EFSA‑t.

30      A hozzá benyújtott észrevételek megvizsgálását követően a Bizottság felkérte az EFSA‑t, hogy tartson testületi vizsgálatot és adjon ki állásfoglalást arról, hogy milyen kockázatot rejt a fogyasztók, a lakosság, illetve a járókelők, valamint a munkavállalók számára a diflurobenzuron emésztőrendszerbe kerülése vagy diflurobenzuron‑expozíció esetén a metabolitnak való kitettség. 2012. augusztus 22‑én az EFSA a diflurobenzuron – mint az alma‑, körte‑ és gombafélék termesztése, valamint az erdőgazdálkodás területén alkalmazott rovarirtószer – tipikus felhasználásainak értékelése alapján állásfoglalást adott ki, amely szerint a metabolitnak mint szermaradványnak való esetleges kitettség a fogyasztók, a lakosság, illetve a járókelők, valamint a munkavállalók tekintetében a priori aggasztónak tekinthető, mivel a genotoxikus rákkeltő anyagok vonatkozásában nem lehet küszöbérték fennállását vélelmezni. Ezen állásfoglalást 2012. szeptember 7‑én közzétették.

31      2013. július 16‑án az Élelmiszerlánc‑ és Állategészségügyi Állandó Bizottság egy felülvizsgált vizsgálati jelentést terjesztett elő a diflubenzuronra vonatkozóan. E bizottság lényegében osztotta az EFSA 2012. augusztus 22‑i állásfoglalását.

32      Ezt követően, 2013. július 18‑án a Bizottság hivatalosan is értesítette a felperest arról, hogy a diflubenzuron jóváhagyása az 1107/2009 rendelet 21. cikke értelmében vett felülvizsgálat tárgyát képezte. Felhatalmazta az EFSA‑t, hogy adjon ki állásfoglalást e felülvizsgálatot illetően. E felhatalmazás egy 2015. augusztus 28‑i határidőt is tartalmazott.

33      2014 januárjában a felperes a metabolittal kapcsolatos esetleges aggodalmak eloszlatása érdekében adatokat szolgáltatott a Svéd Királyság mint a diflubenzuron tekintében jelentéstevő tagállam számára. 2014 júliusában a jelentéstevő tagállam benyújtotta a frissített adatokat értékelő jelentéstervezetet, amelyben azt állapította meg, hogy a diflubenzuronnak a magvas gyümölcsöknél való tipikus felhasználása során a fogyasztók, a munkavállalók, a lakosság, illetve a járókelők tekintetében a PCÁ‑nak való esetleges kitettség nem jelent kockázatot (a továbbiakban: 2014. júliusi jelentés). A felperes, a többi tagállam és az EFSA számára lehetővé tették, hogy e jelentéssel kapcsolatban észrevételt tegyenek.

34      A felperes a 2014. júliusi jelentésre vonatkozóan még ugyanazon év júliusában benyújtotta véleményét. A jelentéstevő tagállam 2014 szeptemberében e véleményt megosztotta valamennyi tagállammal és az EFSA‑val.

35      Az észrevételek előterjesztésére megállapított határidő leteltét követően a jelentéstevő tagállam két függelékkel egészítette ki a 2014. júliusi jelentést. A 2014. novemberi első függelékben a jelentéstevő tagállam lényegében úgy ítélte meg, hogy a diflubenzuronnak a magvas gyümölcsöknél való tipikus felhasználása során a munkavállalók, a lakosság, illetve a járókelők tekintetében a PCÁ‑nak való esetleges kitettség nem jelent kockázatot. Ami viszont a fogyasztókat illeti, a jelentéstevő tagállam azt állapította meg, hogy az ő tekintetükben „nem tudja megfelelőképpen értékelni a kockázatot”.

36      2015. március 12‑én a Bizottság felkérte az EFSA‑t, hogy adjon ki állásfoglalást a PCA‑nak (4‑kloroanilin, szennyezettség, a diflubenzuron metabolitja) mint szermaradványnak való esetleges kitettségre és annak esetleges toxikológiai jelentőségére vonatkozóan, valamint, hogy vizsgálja meg, hogy a jelentéstevő tagállam helyesen alkalmazta‑e az expozíciós határérték módszerét a diflubenzuron tipikus felhasználása során a PCA‑nak mint szermaradványnak való esetleges kitettség értékelésénél.

37      A második függelékben, amely 2015 júliusából származik, a testületi vizsgálat céljából – 2015 májusában és júniusában – tartott két ülést követően a jelentéstevő tagállam azt állapította meg, hogy „nem lehetetett azt a következtetést levonni, hogy a fogyasztók tekintetében a PCÁ‑nak való becsült kitettség nem volt különösebben aggasztó” (a továbbiakban: 2015. júliusi függelék).

38      A 2015. júliusi függelék tartalmának megválaszolása érdekében a felperes 2015. augusztus 19‑én benyújtott egy tudományos dokumentációt az EFSA‑hoz. 2015. augusztus 24‑i levelében az EFSA közölte a felperessel, hogy nincs olyan rendelkezés, amelynek alapján a bejelentő a vizsgálati eljárás folyamán további észrevételeket nyújthatna be, és így nem adhat helyt azoknak az iratokhoz való csatolása iránti kérelemnek. Ezenfelül, ugyanezen levélben az EFSA felhívta a felperes figyelmét arra a tényre, hogy a Bizottság az eljárás későbbi szakaszában fel fogja őt kérni az EFSA állásfoglalásával kapcsolatos észrevételeinek megtételére. 2015. augusztus 27‑i állásfoglalásában (a továbbiakban: a vitatott állásfoglalás) az EFSA úgy vélekedett, hogy „a szermaradvány formájában előforduló PCÁ‑nak való esetleges kitettséget (akár a fogyasztók, akár a munkavállalók és a [lakosság vagy a járókelők] szempontjából) aggasztónak kell tekinteni, figyelemmel arra, hogy a genotoxikus rákkeltő anyagok tekintetében nem lehetséges vélelmezett határértéket meghatározni”. Ugyanebben az iratban a következőket is megemlítette: „valamely kérdést akkor is a kritikusan aggasztó kérdések körébe tartozónak kell tekinteni, ha a magasabb szintű értékelést az információk hiánya miatt nem lehet elvégezni, és a legalacsonyabb szintű értékelés nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy legalább egy tipikus felhasználás esetében várható, hogy az adott hatóanyagot tartalmazó növényvédő szernek nincs káros hatása az emberi egészségre vagy az állatok egészségére, illetve a föld alatti vizekre, és nem jár elfogadhatatlan hatással a környezetre nézve”.

39      A vitatott állásfoglalásnak az EFSA honlapján való közzététele előtt az EFSA az 1107/2009 rendelet 63. cikkének megfelelően, saját kezdeményezésére felhívta a felperest, hogy jelölje meg az e dokumentumban szereplő azon információkat, amelyek esetleg bizalmasnak tekinthetők. Válaszként a felperes a 2015. szeptember 4‑i és 2015. szeptember 11‑i levelében arra kérte az EFSA‑t, hogy erősítse meg, hogy valóban joga van a vitatott állásfoglalás közzétételéhez, és amennyiben igen, mindenesetre – az említett cikk alapján – töröljön az állásfoglalásból bizonyos szakaszokat, azok bizalmas jellege miatt. A felperes konkrétan az idézett tanulmányok és jelentések szerzői nevének bizalmas kezelését, egyes elemeknek mint ténybeli tévedéseknek a kijavítását és bizonyos szakaszok törlését kérte, amelyek szerinte sértik az üzleti érdekeit, különösen a diflubenzuron jellemzőit és folyamatos rendelkezésre állását illetően, vagy amelyek olyan kétségbevonható tudományos értékkel rendelkező megállapításokon alapulnak, amelyek továbbra is vita tárgyát képezik, és amelyekkel kapcsolatban 2015. augusztus 19‑én észrevételeket nyújtott be az EFSA‑hoz, amelyeket nem vettek figyelembe.

40      2015. október 8‑i levelében az EFSA egyrészt helyt adott a szóban forgó tanulmányok és jelentések szerzői nevének törlése iránti kérelemnek, az 1107/2009 rendelet 63. cikke (2) bekezdésének g) pontja alapján, másrészt az egyes tárgyi tévedések kijavítása iránti kérelemnek. Elutasította viszont az e cikk (1) bekezdésére alapított azon kérelmeket, amelyek a felperes üzleti érdekeit esetlegesen sértő információkat tartalmazó szakaszok törlésére irányultak.

41      Először is, a 178/2002 rendelet 38. cikkének (1) bekezdésére, 39. cikkének (3) bekezdésére és 40. cikkére való hivatkozással az EFSA megjelölte azokat a jogi alapokat, amelyek őt felhatalmazzák a vitatott állásfoglalás nyilvánosságra hozatalára. Ezt követően megválaszolta a felperesnek a védelemhez való jogának megsértésére és a meghallgatáshoz való jogának megsértésére alapított kifogásait. E tekintetben emlékeztetett arra, hogy a felperes számára megadták a lehetőséget arra, hogy állást foglaljon a 2014. júliusi jelentéssel kapcsolatban, és arra is lehetősége volt, hogy kifejtse véleményét a Bizottság végleges határozatával kapcsolatban. Végül a felperes azon kérelmét illetően, amely arra irányult, hogy töröljenek egyes olyan szakaszokat, amelyek sérthetik üzleti érdekeit, az EFSA lényegében arra hivatkozott, hogy annak a veszélye, hogy a szóban forgó információk többsége sértheti a felperes imázsát, nem elegendő ahhoz, hogy azokat bizalmasan kezelendő információknak minősítsék, figyelemmel az EFSA azon kötelezettségére, hogy a közegészségre gyakorolt esetleges hatásokkal kapcsolatos információkat nyilvánosságra kell hoznia.

42      2015. október 12‑én a felperes kérte az EFSA‑t, hogy vizsgálja felül azt a határozatot, amellyel elutasította a vitatott állásfoglalást illetően az információknak az 1107/2009 rendelet 63. cikkének (1) bekezdésén alapuló bizalmas kezelése iránti kérelmeit. E felülvizsgálat iránti kérelmének alátámasztásaként a felperes többek között azt rótta fel az EFSA‑nak, hogy eljárásával megsértette a 178/2002 rendeletet. Szerinte e rendeletből az következik, hogy az EFSA szakvéleményeinek „magas tudományos színvonalúaknak” kell lenniük. Márpedig szerinte e hatóság az említett állásfoglalást a 2015. júliusi függelék alapján készítette el, amely függelék kétségbevonható tudományos elemeken, illetve hiányos információkon alapult. Ráadásul a felperes azt állítja, hogy azzal, hogy szándékosan elvonatkoztatott a megjegyzéseitől, az EFSA megsértette a védelemhez való jogait és nem tett eleget az e rendelet értelmében rá háruló azon kötelezettségének, amely szerint értékeléseit „a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok összességére” kell alapítania. Ezenfelül, szerinte egyetlen megbízható bizonyíték sem tette lehetővé annak megállapítását, hogy a diflubenzuron az emberek vagy az állatok egészségére nézve kockázatot jelentene.

43      2015. december 10‑én az EFSA jogerősen is elutasította a felperesnek a vitatott állásfoglalást illetően az adatoknak az 1107/2009 rendelet 63. cikke (1) bekezdésén alapuló bizalmas kezelése iránti kérelmeit (a továbbiakban: megtámadott határozat). Ami a felperesnek a védelemhez való jogának és a meghallgatáshoz való jogának megsértésére alapított kifogásait illeti, az EFSA rámutatott, hogy ő figyelembe vette a felperes által 2015. augusztus 20‑án szolgáltatott információkat és megjegyzéseket, és az ezen információkkal kapcsolatos részletes álláspontját a megtámadott határozat I. melléklete tartalmazta.

44      2015. december 11‑én a vitatott állásfoglalást az EFSA honlapján teljes terjedelmében közzétették.

45      Időközben, 2015. szeptember 9‑én a Bizottság felhívta a felperest, hogy 2015. október 7‑ig nyújtsa be észrevételeit a vitatott állásfoglalással kapcsolatban. Ugyanebben a levélben a Bizottság közölte, hogy bár a diflubenzuron jóváhagyásának felülvizsgálata során ő már benyújtotta a Növény‑, Állat‑, Élelmiszer‑ és Állateledelügyi Állandó Bizottságnak a vizsgálati jelentés felülvizsgált tervezetét, a felperes ennek tárgyában később írásbeli észrevételeket tehet majd. A felperes 2015. október 7‑én küldte meg válaszát, és észrevételeit megosztották az Élelmiszerlánc‑ és Állategészségügyi Állandó Bizottság ülésén részt vevő tagállamokkal.

III. Az eljárás és a felek kérelmei

46      A Törvényszék Hivatalához 2015. december 11‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

47      A Törvényszék Hivatalához ugyanazon a napon benyújtott külön beadványban a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztése érdekében.

48      2015. december 15‑i végzésével a Törvényszék elnöke helyt adott a megtámadott határozat ideiglenes felfüggesztése iránti kérelemnek, és felszólította az EFSA‑t, hogy haladéktalanul távolítsa el honlapjáról a vitatott állásfoglalást.

49      Az EFSA e felszólításnak még ugyanezen a napon eleget tett. Ugyanakkor a vitatott állásfoglalás 2016. január 7‑én öt percen keresztül, 2016. január 13‑án és 14‑én pedig körülbelül 24 órán keresztül online elérhető volt.

50      2016. február 29‑i végzésével a Törvényszék elnöke elutasította a felperes által benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, visszavonta 2015. december 15‑i végzését, és a költségekről való határozathozatalt későbbre halasztotta.

51      A Bíróság Hivatalához 2016. március 4‑én benyújtott beadványával a felperes fellebbezést nyújtott be a 2016. február 29‑i végzéssel szemben.

52      2016. március 11‑i ideiglenes végzésével a Bíróság helyt adott a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelemnek, és kötelezte az EFSA‑t, hogy tartózkodjon a vitatott állásfoglalás közzétételétől, illetve amennyiben már közzétette, azt legkésőbb 2016. március 11‑én 17 óráig távolítsa el a honlapjáról.

53      2016. június 14‑i végzésével a Bíróság elutasította a felperes fellebbezését, és kötelezte őt a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

54      A Törvényszék Hivatalához 2016. március 31‑én benyújtott beadványával a Bizottság kérelmezte, hogy az EFSA kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. E beavatkozás iránti kérelemnek a Törvényszék negyedik tanácsának elnöke a 2016. május 2‑i határozatával helyt adott.

55      Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele módosult, a jelen ügyet a 2016. október 6‑i határozattal a negyedik tanács elé utalták és új előadó bírót jelöltek ki.

56      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (negyedik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és a Törvényszék eljárási szabályzatának 89. cikkében említett pervezető intézkedések keretében kérdéseket intéz a felpereshez. A felperes e kérdésekre az előírt határidőn belül válaszolt.

57      A Törvényszék Hivatalához 2017. október 18‑án benyújtott beadványában az EFSA saját kezdeményezésére észrevételeket terjesztett elő a felpereshez intézett kérdésekkel kapcsolatban. Ezen észrevételeket csatolták az ügyiratokhoz, és azokat a Törvényszék negyedik tanácsa elnökének 2017. november 14‑i határozatával megküldték a felperesnek.

58      A Törvényszék Hivatalához 2017. november 22‑én benyújtott beadványában a felperes válaszolt az EFSA 2017. október 18‑i észrevételeire.

59      A Törvényszék a 2017. november 29‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli érvelését és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat.

60      A tárgyaláson a felperes benyújtott egy 2015. július 8‑i levelet, amelyben a Bizottság helyt adott az EFSA 2015. június 29‑i azon kérelmének, hogy hosszabbítsák meg a diflubenzuron nevű hatóanyag felülvizsgálati eljárás keretében történő kockázatértékelésével kapcsolatos állásfoglalás előterjesztésére számára korábban megállapított határidőt. E levelet a tárgyaláson csatolták az ügyiratokhoz, és felhívták az EFSA‑t és a Bizottságot, hogy nyilatkozzanak annak elfogadhatóságáról és megalapozottságáról. A tárgyaláson az EFSA úgy vélekedett, hogy a Bizottság 2015. július 8‑i levelét elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, mivel azt késedelmesen nyújtották be, és egyébként sem releváns. A Bizottság e tekintetben nem nyilatkozott.

61      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        az EFSA‑t kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

62      Az EFSA azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a felperes kérelmeit;

–        a felperest kötelezze saját költségein felül az EFSA‑nak az eljárás jelen szakaszában felmerült költségeinek viselésére.

63      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a keresetet mint elfogadhatatlant vagy mint megalapozatlant utasítsa el;

–        a felperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

IV.    A jogkérdésről

A.      Az eljáráshoz fűződő érdekről

64      A pervezető intézkedések keretében a felpereshez intézett kérdésekkel kapcsolatos 2017. október 18‑i észrevételeiben az EFSA felvetette az felperes eljáráshoz fűződő érdekének kérdését, a vitatott állásfoglalás előkészítő jellege miatt. Azt állítja, hogy az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek a diflubenzuron hatóanyag jóváhagyási feltételei tekintetében történő módosításáról szóló, 2017. május 18‑i (EU) 2017/855 bizottsági rendelet (HL 2017. L 128., 10. o.) elfogadását követően, és az ezen végrehajtási rendelet jogszerűségét illetően indított kereset Törvényszékhez történő benyújtását (T‑476/17. sz. ügy) követően a felperes jelen kereset megindításához fűződő érdeke már nem áll fenn, még akkor sem, ha feltételezzük, hogy korábban ezen érdeke fennállt.

65      E tekintetben az EFSA egyrészt úgy véli, hogy a vitatott állásfoglalás egy előkészítő jellegű eszköz abban az eljárásban, amely végül a 2017/855 végrehajtási rendelet elfogadásához vezetett, és így a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó eljárási követelmények tiszteletben tartásával, valamint a beavatkozó fél, ő maga vagy a vizsgálati eljárásban érintett más hatóságok által végzett értékelés helytállóságával kapcsolatos állításokat az e végrehajtási rendelet jogszerűségével kapcsolatos, T‑476/17. sz. ügyben benyújtott keresetben kellett volna felvetni. Másrészt az EFSA azt kérdezi, hogy milyen előnye származhatna a felperesnek a megtámadott határozat megsemmisítéséből. Szerinte az említett határozat megsemmisítése és a vitatott állásfoglalásnak az ő honlapjáról való eltávolítása nem tenné semmissé az állásfoglalás közzétételéből adódó állítólagos negatív hatásokat, tekintettel arra, hogy a diflubenzuront e végrehajtási rendeletben, amely jelenleg is hatályos és a nyilvánosság számára hozzáférhető, genotoxikus és rákkeltő tulajdonságokkal rendelkező anyagnak minősítették.

66      Az EFSA észrevételeire adott 2017. november 22‑i válaszában a felperes vitatja az EFSA‑nak a kereset okafogyottság miatti elfogadhatatlanságával kapcsolatos állításait. Úgy véli, hogy továbbra is érdeke fűződik ahhoz, hogy a megtámadott határozat megsemmisítését kérje, mivel jelen keresetével azt szeretné elérni, hogy az EFSA vitatott állásfoglalását annak honlapján a törölt szakaszokkal tegyék közzé. Szerinte ily módon elkerülhető lenne az EFSA vitatott állásfoglalásának közzétételéből eredően a nem étkezési célú növénytermesztés területén rovarirtószerként történő értékesítésére gyakorolt kihatás, és később esetleg felelősség megállapítása iránti keresetet indíthatna. Ezenfelül úgy véli, hogy a jelen keresetnek és a T‑476/17. sz. ügyben a 2017/855 végrehajtási rendelettel szemben benyújtott keresetnek eltérő a tárgya.

67      Emlékeztetni kell arra, hogy a természetes vagy jogi személy által benyújtott megsemmisítés iránti kereset csak akkor elfogadható, ha e személynek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ez az érdek feltételezi, hogy e jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhat, és a kereset ezért – eredményét tekintve – az azt indító fél javára szolgálhat. A felperes eljáráshoz fűződő érdekének létrejött és fennálló érdeknek kell lennie. Nem lehet jövőbeli vagy hipotetikus helyzettel kapcsolatos. Ezen érdeknek – a kereset tárgyára tekintettel – a kereset benyújtásakor fenn kell állnia, ellenkező esetben a kereset elfogadhatatlannak minősül, és a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik (2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 55–57. pont).

68      Ennélfogva, az EFSA által felvetett elfogadhatatlansági kifogást mint megalapozatlant nem lehet elutasítani anélkül, hogy az EFSA‑nak a pervezető intézkedések keretében a felpereshez intézett kérdésekkel kapcsolatos észrevételeinek (lásd a fenti 57. pontot) elfogadhatóságáról, és a felperes által az ezen észrevételekre adott válaszok (lásd a fenti 58. pontot) elfogadhatóságáról határoznánk.

69      A jelen keresetet benyújtásakor ugyanis a felperesnek érdeke fűződött az eljáráshoz, hiszen a megtámadott határozat megsemmisítése előnyt jelentett volna a számára, mivel e határozat, amely elutasította a felperes által a vitatott állásfoglalást illetően az adatoknak az 1107/2009 rendelet 63. cikkének (1) bekezdésén alapuló bizalmas kezelése iránt benyújtott kérelmeket, végül ezen állásfoglalás egy olyan változatának közzétételéhez vezetett, amely olyan szakaszokat is tartalmazott, amelyek bizalmas kezelését a felperes kérte. E körülményekre tekintettel a felperes az említett határozat megsemmisítése esetén első lépésben kérhette volna az említett állásfoglalásnak az EFSA honlapjáról való eltávolítását, majd második lépésben annak olyan formában való közzétételét, amely teljesen vagy részben megfelel az információk bizalmas kezelésével kapcsolatos azon kérelmeinek, amelyeket az EFSA korábban elutasított.

70      Az EFSA állításaival ellentétben, a felperes eljáráshoz fűződő érdeke nem szűnt meg amiatt, hogy egyrészt elfogadták a 2017/855 végrehajtási rendeletet, amely a diflubenzuron rovarirtószerként való felhasználását kizárólag a nem étkezési célú növénytermesztés területén engedélyezi, másrészt a Törvényszék előtt e végrehajtási rendelet jogszerűségét vitató keresetet indítottak.

71      A megtámadott határozat ugyanis egy olyan jogi aktus, amellyel az EFSA úgy döntött, hogy elutasítja a felperes által a vitatott állásfoglalást illetően az információknak az 1107/2009 rendelet 63. cikke (1) bekezdésén alapuló bizalmas kezelése iránt benyújtott kérelmeket. E határozathoz továbbra is joghatások fűződnek. Az említett állásfoglalás ugyanis továbbra is hozzáférhető a nyilvánosság számára. Ezenfelül, a felperes helyesen állítja, hogy továbbra is érdeke fűződik ahhoz, hogy az említett határozat megsemmisítését kérje, többek között annak érdekében, hogy kérhesse, hogy az uniós bíróság állapítsa meg a vele szemben elkövetett jogsértést, és így e megállapítás később alapul szolgálhasson majd egy esetleges kártérítési keresethez, amelynek célja a hírnevét illetően, illetve az üzleti érdekeit illetően a vitatott állásfoglalás közzététele által okozott kár megfelelő megtérítése (lásd ebben az értelemben: 2014. július 17‑i Westfälisch‑Lippischer Sparkassen‑ und Giroverband kontra Bizottság ítélet, T‑457/09, EU:T:2014:683, 137. pont).

72      Sem a 2017/855 végrehajtási rendelet elfogadása, sem az ezen végrehajtási rendelet jogszerűségével kapcsolatban a T‑476/17. sz. ügyben benyújtott kereset elbírálásának eredménye nem járhat ilyen előnnyel a felperes számára, mivel azoknak semmiféle kihatása nincs arra a kérdésre, hogy az EFSA a megtámadott határozatban alappal utasította‑e el a felperesnek a vitatott állásfoglalást illetően az információknak az 1107/2009 rendelet 63. cikkének (1) bekezdésén alapuló bizalmas kezelésére irányuló kérelmeit.

73      Amint azt az EFSA is jelzi, nem kétséges, hogy a 2017/855 végrehajtási rendelet külön utalást tartalmaz a diflubenzuron nevű hatóanyag genotoxikus és rákkeltő tulajdonságokkal rendelkező anyagnak való minősítésére, amely minősítés megegyezik a vitatott állásfoglalásban említett minősítéssel. Ahhoz sem fér kétség, hogy e megállapítást az említett végrehajtási rendelet közzétételével a nyilvánosság számára is elérhetővé tették. Mindenesetre, önmagában e körülmény nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az említett állásfoglalás nyilvánosságra hozatalából eredő állítólagos negatív hatások megszűntek volna. Ugyanis azt kell megállapítani, hogy a jelen keresetnek és az említett végrehajtási rendelet jogszerűségével kapcsolatos keresetnek eltérő a tárgya, és így azokat önállóan, eltérő vizsgálat alapján kell értékelni. A jelen esetben a felperes azt állítja, hogy azon információk nyilvánosságra hozatala, amelyek alapján az EFSA kiadta az állásfoglalását, sérti az üzleti érdekeit. A keresetben az ugyanezen végrehajtási rendelet jogszerűségével kapcsolatban felvetett kérdés azonban az, hogy a Bizottság nem vétett‑e nyilvánvaló értékelési hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy a hatóanyag genotoxikus és rákkeltő tulajdonságokkal rendelkezik. E körülményekre tekintettel nincs jelentősége annak a kérdésnek, hogy a felperes jelen keresetben kifejtett érvei, illetve a szóban forgó végrehajtási rendelet jogszerűségével kapcsolatos keresetben szereplő érvek nincsenek‑e egymással átfedésben.

74      Az előzőekben kifejtettekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy a jelen esetben a felperes eljáráshoz fűződő érdeke továbbra is fennáll.

B.      Az ügy érdeméről

75      A kereset alátámasztásaként a felperes öt jogalapot hoz fel. Az első jogalap első részét az EFSA hatáskörtúllépésére alapítja, mivel szerinte az EFSA a megtámadott határozatot megfelelő jogi alap nélkül fogadta el, második részét pedig az 1107/2009 rendelet és a szakmai titoktartás, valamint a 178/2002 rendelet 38. cikkének és 40. cikke (3) bekezdésének megsértésére. A második jogalapot egyrészt az EFSA hatáskörtúllépésére alapítja, mivel szerinte az EFSA a vegyi anyagok osztályozására vonatkozó jogi aktust fogadott el, ami az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) hatáskörébe tartozik, másrészt nyilvánvaló értékelési hibára alapítja, mivel szerinte az EFSA a vitatott állásfoglalást hiányos információk alapján adta ki, figyelmen kívül hagyva a felperes észrevételeit. A harmadik jogalap a védelemhez való jog és a gondos ügyintézés elvének megsértésén alapul. A negyedik jogalap az EFSA‑t a 178/2002 rendelet alapján terhelő kötelezettségek megszegésén alapul. Az ötödik jogalap a bizalomvédelem elvének megsértésén alapul, mivel szerinte a Bizottság jogos bizalmat keltett benne azzal kapcsolatban, hogy észrevételeit a vitatott állásfoglalás közzététele előtt figyelembe fogják venni.

1.      Az első jogalapnak az EFSA hatáskörtúllépésére alapított első részéről

76      A felperes úgy véli, hogy a megtámadott határozat elfogadásával és a vitatott állásfoglalás közzétételével az EFSA túllépte a hatáskörét. Szerinte, még ha léteznek is az EFSA‑t felhatalmazó jogi alapok arra, hogy egy első ízben történő értékelés során közzétegye állásfoglalását, nincs semmiféle olyan jogi alap, amely őt felhatalmazná arra, hogy az 1107/2009 rendelet 21. cikke szerinti felülvizsgálati eljárás keretében kiadott állásfoglalását közzétegye.

77      Az EFSA vitatja a felperes érveit.

78      Elöljáróban azt kell megállapítani, hogy az 1107/2009 rendelet 21. cikke, amely a hatóanyagok azon felülvizsgálati eljárását szabályozza, amelynek keretében az EFSA kiadta a vitatott állásfoglalást, nem határozza meg pontosan, hogy az EFSA által az ilyen felülvizsgálati eljárásban kiadott állásfoglalást közzé kell‑e tenni, és ha igen, akkor miként. Ugyanezen rendelet 12. cikke azonban, amely a hatóanyagok első ízben történő értékelését szabályozza, kifejezetten előírja, hogy az EFSA köteles közzétenni az állásfoglalásait.

79      E körülményekre tekintettel meg kell vizsgálni, hogy, amint azt a felperes állítja, az uniós jogalkotó valóban ki akarta‑e zárni az EFSA‑nak a felülvizsgálati eljárások keretében kiadott állásfoglalásainak közzétételét, miközben kifejezetten úgy rendelkezett, hogy az EFSA köteles közzétenni a hatóanyagok első ízben történő értékelése keretében kiadott állásfoglalásait.

80      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog valamely rendelkezésének értelmezésénél nemcsak e rendelkezés szövegét, hanem annak kontextusát és azon szabályozás céljait is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (1983. november 17‑i Merck ítélet, 292/82, EU:C:1983:335, 12. pont), továbbá figyelembe kell venni az uniós jog rendelkezéseinek egészét (1982. október 6‑i Cilfit és társai ítélet, 283/81, EU:C:1982:335, 20. pont; 2005. október 6‑i Sumitomo Chemical és Sumika Fine Chemicals kontra Bizottság ítélet, T‑22/02 és T‑23/02, EU:T:2005:349, 47. pont).

81      E tekintetben megjegyzendő, amint azt az EFSA a megtámadott határozatban jelezte, hogy az 1107/2009 rendelet és a 178/2002 rendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kifejezetten megtiltaná, hogy az EFSA közzétegye a felülvizsgálati eljárás keretében adott véleményeit. Egyébként azt is meg kell állapítani, hogy e rendeletekben semmi sem utal arra, hogy az uniós jogalkotó meg akarta volna tiltani az EFSA számára az ilyen vélemények nyilvánosságra hozatalát. Nem lehet ilyen tilalomra következtetni pusztán abból a körülményből, hogy az 1107/2009 rendelet 21. cikkének szövegében nem szerepel az ilyen vélemények nyilvánosságra hozatalára vonatkozó kötelezettség.

82      Épp ellenkezőleg, az 1107/2009 rendelet és a 178/2002 rendelet együttes értelmezéséből az derül ki, hogy az EFSA‑nak meg kell felelnie az átláthatóság követelményének, ami főszabály szerint azt feltételezi, hogy a nyilvánosságot tájékoztatni kell az EFSA tevékenységeinek eredményeiről, és így a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni a felülvizsgálati eljárások keretében adott véleményeit. Amint azt az EFSA a 2015. október 8‑i levelében jelezte, e rendelkezések biztosítanak számára hatáskört az ilyen állásfoglalások közzétételére. Ily módon, a 178/2002 rendelet „Átláthatóság” című 38. cikke úgy rendelkezik, hogy az EFSA tevékenységét az átláthatóság magas fokú figyelembevételével végzi. E rendelet 38. cikke (1) bekezdésének b) pontjából, valamint 40. cikkének (2) bekezdéséből és (3) bekezdésének második franciabekezdéséből többek között az következik, hogy az EFSA véleményeit főszabály szerint nyilvánosságra kell hozni. Ugyanezen rendelet 39. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az EFSA által adott tudományos szakvéleményeknek az egészségre gyakorolt előrelátható hatásokra vonatkozó megállapításai semmiképpen sem minősíthetők bizalmas információnak. Ami közelebbről a növényvédő szerek forgalomba hozatalát illeti, az 1107/2009 rendelet 63. cikke, amely e rendeletnek „Az információkhoz való nyilvános hozzáférés” című fejezetének egyetlen cikke, többek között előírja, hogy „amennyiben egy személy az e rendelet alapján benyújtott információk bizalmas kezelését kéri, ellenőrizhető bizonyítékokkal kell igazolnia, hogy az információk nyilvánosságra hozatala veszélyeztetné üzleti érdekeit vagy a magánélet és az adott személy feddhetetlenségének védelmét”. E rendelkezés a contrario értelmezéséből az következik, hogy az ilyen információk bizalmas kezelése a kivétel, ezen információk nyilvánosságra hozatala pedig a főszabály.

83      Következésképpen nem róható fel az EFSA‑nak, hogy a megtámadott határozatban úgy vélekedett, hogy a vitatott állásfoglalás közzétételére vonatkozó hatásköre többek között a 178/2002 rendelet 38–40. cikkének és az 1107/2009 rendelet 63. cikkének együttes értelmezésén alapul.

84      Ezt a következtetést nem kérdőjelezhetik meg a felperes által előadott érvek.

85      Így tehát megalapozatlan a felperes azon érve, amely szerint ellentétes a jogbiztonság elvével, hogy az EFSA‑t ilyen közzétételi joggal ruházzák fel, miközben ilyen jogról az alkalmazandó másodlagos jog nem rendelkezik kifejezetten, és így a gazdasági szereplők nem feltétlenül tudhatják, hogy jogukban áll‑e kérni az információk bizalmas kezelését.

86      E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a jelen esetben nem vitás, hogy mielőtt a vitatott állásfoglalást közzétette, az EFSA felhívta a felperest az információk bizalmas kezelése iránti kérelem előterjesztésére és indokainak előterjesztésére (lásd a fenti 39. pontot). Ennélfogva a felperes nem róhatja fel az EFSA‑nak, hogy az nem tájékoztatta őt arról, hogy joga van kérni az információk bizalmas kezelését.

87      Az előzőekben kifejtettekre tekintettel az első jogalap arra alapított első részét, hogy az EFSA‑nak az 1107/2009 rendelet 21. cikke (2) bekezdésében említett állásfoglalása közzétételének nem volt meg a jogi alapja, el kell utasítani.

2.      Az első jogalapnak a második, harmadik, negyedik és ötödik jogalappal együttesen értékelt második részéről

88      Az első jogalapnak az 1107/2009 rendelet és a szakmai titoktartáshoz fűződő alapvető jog, valamint a 178/2002 rendelet 38. cikke és 40. cikkének (3) bekezdése megsértésére alapított második részét célszerű együttesen értékelni a második, harmadik, negyedik és ötödik jogalappal, amely jogalapok a következőkön alapulnak: a második jogalap az EFSA‑nak vegyi anyag osztályázására vonatkozó jogi aktus elfogadása miatti hatáskörtúllépésén és egy nyilvánvaló értékelési hibán, amiatt, hogy az EFSA az állásfoglalását hiányos információkra alapozta és nem vette figyelembe a felperes észrevételeit; a harmadik jogalap a felperes védelemhez való jogának és a gondos ügyintézés elvének megsértésén; a negyedik jogalap azon, hogy az EFSA megszegte az őt a 178/2002 rendelet alapján terhelő kötelezettségeket; az ötödik jogalap pedig a bizalomvédelem elvének megsértésén. E résszel és e jogalapokkal ugyanis a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a vitatott állásfoglalás, amelyet a megtámadott határozat elfogadását követően tettek közzé, eljárási és tudományos szempontból a diflubenzuron hatóanyag téves értékelésén alapul, és a felperes meghallgatáshoz való jogának, valamint a bizalomvédelem elvének megsértésén alapul. E körülményekre tekintettel a vitatott állásfoglalás közzététele a felperes termékeinek tulajdonságait illetően hamis, illetve téves információk nyilvánosságra hozatalához vezetett, és megfosztotta az érintett harmadik feleket a diflubenzuron és annak metabolitja komplex és érveket ütköztető értékelése megismerésének lehetőségétől, sértve ezzel a felperes üzleti érdekeit és hírnevét.

a)      Előzetes észrevételek

89      Az első jogalap második részében, illetve a második, a harmadik, a negyedik és az ötödik jogalapjával a felperes lényegében annak megállapítását kéri a Törvényszéktől, hogy a vitatott állásfoglalás közzététele sérti az üzleti érdekeit és a hírnevét, egyrészt amiatt, hogy a diflubenzuron nevű hatóanyag ott szereplő értékelése tudományos szempontból téves, másrészt amiatt, hogy ezen állásfoglalás elfogadása során nem tartották tiszteletben a védelemhez való jogot, a gondos ügyintézés elvét és a bizalomvédelem elvét. Ily módon a felperes azt próbálja meg elérni a Törvényszéknél, hogy az vizsgálja felül az említett állásfoglalás jogszerűségét és egyes eljárási garanciáknak az annak elfogadása során való betartását, megkerülve ezzel az elfogadhatóság terén alkalmazandó szabályokat.

90      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a vitatott állásfoglalás, mint ilyen, az 1107/2009 rendelet 21. cikkében említett felülvizsgálati eljárás keretébe illeszkedik. Ezen eljárás a Bizottság azon határozatának elfogadásával zárul, amely fenntartja, visszavonja vagy módosítja a szóban forgó hatóanyag jóváhagyását. Az EFSA olyan állásfoglalása, mint az említett állásfoglalás, a felülvizsgálati eljárás keretében tehát nem jelent végleges álláspontot e hatóanyagra vonatkozóan. Kizárólag a Bizottságnak van hatásköre e kérdésben véglegesen állást foglalni. Ugyanis az 1107/2009 rendelet 21. cikkének értelmezéséből nem következik, hogy a Bizottság köteles lenne követni az EFSA véleményeiben foglaltakat. E körülményekre tekintettel ezen állásfoglalásokat olyan előkészítő aktusoknak kell tekinteni, amelyek nem képezhetik a Törvényszék által történő felülvizsgálat tárgyát, mivel a kérdéses állásfoglalás állítólagosan hibás mivoltára vagy akár az azzal kapcsolatos hatáskörtúllépésre, illetve az eljárási garanciák megsértésére adott esetben a Bizottság határozata ellen benyújtott keresetben lehet hivatkozni.

91      Ebből következik, hogy az első jogalap második részét, a második, a harmadik, a negyedik és az ötödik jogalapot mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani, hiszen ezekkel a felperes valójában a vitatott állásfoglalás jogszerűségének és egyes eljárási garanciáknak az annak elfogadása során történő betartásának vizsgálatát kéri a Törvényszéktől.

92      Ugyanakkor, mivel a felperes az első jogalap második részében arra is hivatkozik, hogy a megtámadott határozat, amellyel az EFSA elutasította a vitatott állásfoglalást illetően az információknak az 1107/2009 rendelet 63. cikkének (1) bekezdésére alapított bizalmas kezelésére irányuló kérelmét, sérti e cikket, meg kell vizsgálni, hogy e cikk alkalmazható‑e, és ha igen, azt a jelen esetben valóban megsértették‑e.

b)      Az 1107/2009 rendelet 63. cikkének alkalmazhatóságáról

93      Az EFSA úgy véli, hogy az 1107/2009 rendelet 63. cikke, amely szerinte eltérést enged az e rendelet alkalmazási körébe tartozó információk nyilvánosságra hozatalát előíró szabálytól, csak az „e rendelet alapján benyújtott információkra” alkalmazandó. E rendelkezés tehát szerinte nem teszi lehetővé az EFSA által szolgáltatott olyan információk bizalmas kezelése iránti kérelmek benyújtását, mint például a vitatott állásfoglalásban szereplők. Az EFSA álláspontjának alátámasztásaként a beavatkozó fél hozzáteszi, hogy e cikk (1) bekezdésének nem az a célja, hogy megakadályozza az olyan tudományos megállapításokhoz való nyilvános hozzáférést, mint amelyekre az EFSA a benyújtott adatokra vagy egyéb információkra támaszkodva jutott.

94      A felperes vitatja az 1107/2009 rendelet 63. cikkének az EFSA és a beavatkozó fél által javasolt ezen értelmezését. Szerinte a helyes szó szerinti értelmezés azt jelentené, hogy e rendelkezés minden információra kiterjed, függetlenül attól, hogy azokat a felperes szolgáltatta‑e, vagy sem. Hozzáteszi, hogy azon információk, amelyeknek a bizalmas kezelését a jelen ügyben kérelmezték, és amelyek sárgával kiemelve szerepelnek abban a dokumentumban, amelyet az EFSA‑hoz 2015. szeptember 4‑én ő benyújtott, egyrészt általa szolgáltatott információk voltak, illetve ez utóbbiakon alapultak.

95      Ami az EFSA azon érvét illeti, miszerint az 1107/2009 rendelet 63. cikkének (1) bekezdése alapján a bizalmas kezelést kizárólag a felperes által benyújtott információk tekintetében lehet kérni, emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés azt írja elő, hogy a bizalmas kezelést az „e rendelet alapján benyújtott információk” tekintetében lehet kérni. Ugyanakkor azt kell megállapítani, hogy e rendelkezés különféle nyelvi változatainak összevetéséből az derül ki, hogy azok e tekintetben jelentős eltéréseket mutatnak. Így például, különösen az olasz és a spanyol nyelvi változat alapján arra lehet következtetni, hogy kizárólag az a személy kérheti a bizalmas kezelést, aki információt szolgáltatott, míg az angol, a francia és a német nyelvi változatok nem pontosítják, hogy az „e rendelet alapján benyújtott információknak” feltétlenül az azok bizalmas kezelését kérő személytől kell származniuk.

96      Az ítélkezési gyakorlat szerint olyan esetben, amikor valamely rendelkezés különféle nyelvi változatai között eltérések állnak fenn, az uniós bíróság nem hagyatkozhat kizárólag a szöveg szó szerinti értelmezésére (2015. október 22‑i Hedqvist ítélet, C‑264/14, EU:C:2015:718, 47. pont). Épp ellenkezőleg, e rendelkezést azon szabályozás általános logikájára és céljára figyelemmel kell értelmeznie, amelynek az a részét képezi (2012. március 22‑i Génesis ítélet, C‑190/10, EU:C:2012:157, 42. pont).

97      E tekintetben az 1107/2009 rendelet (41) preambulumbekezdéséből az derül ki, hogy e rendelet állapítja meg a tagállamok, a Bizottság és az EFSA „birtok[á]ban lévő dokumentumokban” foglalt információkhoz való hozzáférésre alkalmazandó, és az e dokumentumok bizalmas kezelésére vonatkozó rendelkezéseket. Márpedig, amint az a fenti 82. pontban megállapításra került, az 1107/2009 rendelet 63. cikke az egyetlen olyan rendelkezés, amely e rendeletnek „Az információkhoz való nyilvános hozzáférés” című fejezetében szerepel. Ennélfogva, e rendelkezést az 1107/2009 rendelet (41) preambulumbekezdésének fényében kell értelmezni, amelyből nem az derül ki, hogy az uniós jogalkotó az információk bizalmas kezelése iránti kérelmeket kizárólag azokra az információkra akarta volna korlátozni, amelyek az azok bizalmas kezelését kérő személytől származnak. Ilyen értelmezés következik a 178/2002 rendelet 39. cikkének (1) bekezdéséből is, amely általános rendelkezést képez az EFSA birtokában lévő információkhoz való nyilvános hozzáférés korlátozásait illetően, és amely szerint az EFSA nem bocsátja harmadik személyek rendelkezésére azokat a „bizalmas információkat, amelyek esetében kérelmezték és indokoltnak találták az információk bizalmas kezelését”.

98      Egyébként, azt kell megállapítani, hogy az 1107/2009 rendelet 63. cikkének az a célja, hogy védje az e rendelet alapján benyújtott információk bizalmas kezelését kérő személy üzleti érdekekeit, magánéletét és feddhetetlenségét. Márpedig nem zárható ki, hogy az olyan személy által benyújtott információk közzététele (is) sértheti ezen érdekeket, aki nem azonos az ezen információk bizalmas kezelését kérő személlyel.

99      Kétségtelen, amint arra az EFSA is rámutat, hogy az 1107/2009 rendelet alapján benyújtott információk bizalmas kezelése a kivétel, hiszen az ezen információkhoz való nyilvános hozzáférés a főszabály. Mindenesetre ez az érv az ilyen információk bizalmas kezelésétől való eltérésre vonatkozik, és nem azon személyek azonosságára, akik az információk bizalmas kezelését kérhetik. Ebből tehát nem vonható le az a következtetés, hogy valamely személy csak az általa benyújtott információk bizalmas kezelését kérheti.

100    Ennélfogva, mint megalapozatlant, el kell vetni az EFSA azon érvét, amely szerint a felperes kizárólag arra hivatkozhat, hogy az általa az EFSA részére szolgáltatott információk közzététele sértheti az üzleti érdekeit.

101    Hasonlóképp, nem lehet helyt adni az EFSA és a beavatkozó fél azon érvének, amely szerint a vitatott állásfoglalás nem képezhet az 1107/2009 rendelet alapján benyújtott információt.

102    Egyrészt ugyanis valamely hatóanyag EFSA általi értékelése főszabály szerint az e hatósághoz benyújtott információkon alapul. A jelen esetben a Bizottság által a diflubenzuron felülvizsgálati eljárása keretében az EFSA‑nak adott felhatalmazásból az derül ki, hogy a Bizottság felkérte az EFSA‑t, hogy tartson testületi vizsgálatot a korábban a felperes által benyújtott adatokat, valamint ezen adatoknak a jelentéstevő tagállam által a metabolitnak mint szermaradványnak való esetleges kitettséggel és a potenciális toxikológiai jelentőség vizsgálatát illetően adott értékelését illetően. Ebből következik, hogy az e felhatalmazást követően kiadott vitatott állásfoglalás a felperes és a jelentéstevő tagállam által benyújtott információkon alapult. Ennélfogva, az említett állásfoglalásban szereplő értékelés nem tekinthető olyannak, mint amely teljesen elkülönül azoktól az információktól, amelyeken alapul. Ezenfelül, az EFSA és a beavatkozó fél nem vitatja, hogy az EFSA által a vitatott állásfoglalásban adott értékelés alapvetően a jelentéstevő tagállam által adott értékelésen alapul, amint arra a felperes is rámutat.

103    Másrészt, amint az az 1107/2009 rendelet (41) preambulumbekezdéséből kiderül, az információk bizalmas kezelésének szabálya az illetékes hatóságok „birtokában lévő dokumentumokra” vonatkozik. Mivel az EFSA által benyújtott értékelés az ő birtokában van, bármely más érv hiányában a Törvényszék nem látja akadályát annak, hogy úgy tekintsük, hogy az információk bizalmas kezelésének szabályát az ilyen értékelésre is alkalmazni lehet.

104    Figyelemmel az előbbiekben kifejtettekre, azt kell megállapítani, hogy az 1107/2009 rendelet az olyan információkra is alkalmazandó, amelyek bizalmas kezelését a felperes kérte.

c)      Az információknak az 1107/2009 rendelet 63. cikkében szereplő bizalmas kezelésére vonatkozó szabály állítólagos megsértéséről

105    A felperes azt állítja, hogy az EFSA a vitatott állásfoglalás közzétételével megsértette az 1107/2009 rendelet 63. cikkét. Úgy véli, hogy az említett állásfoglalás közzététele sérti üzleti érdekeit és hírnevét, egyrészt amiatt, mert a diflubenzuron nevű hatóanyag ott szereplő értékelése tudományos szempontból téves, másrészt amiatt, mert ezen állásfoglalás elfogadása során nem tartották tiszteletben a védelemhez való jogot, a gondos ügyintézés elvét és a bizalomvédelem elvét.

106    Az EFSA erre azt a választ adja, hogy a vitatott állásfoglalás megalapozottságának és annak az 1107/2009 rendelet 21. cikke szerinti felülvizsgálati eljárásra való kihatásának nincs jelentősége azon megtámadott határozat szempontjából, amellyel ő kizárólag a felperes által az említett állásfoglalással kapcsolatos információknak az 1107/2009 rendelet 63. cikkének (1) bekezdésén alapuló bizalmas kezelése iránt benyújtott kérelmeket utasította el. Arra is rámutat, hogy az ezen állásfoglalásban szereplő információk közzététele nincs kihatással a felperes üzleti érdekeire. Szerinte a diflubenzuron nevű hatóanyag hírnevét a 2010/39 irányelv, az EFSA 2012‑es állásfoglalása, valamint a Bizottságnak az e hatóanyag 1107/2009 rendelet 21. cikke szerinti felülvizsgálatát kezdeményező határozata már e közzétételt megelőzően is kérdésessé tette.

107    Az EFSA azt is kifejti, hogy a vitatott állásfoglalást a közegészség védelme érdekében kellett nyilvánosságra hozni. Érvelésének alátámasztásaként hivatkozik a 2015. október 8‑i levelére, amelyben már kifejtette a felperesnek, hogy milyen közérdeken alapuló nyomós okok támasztják alá annak szükségességét, hogy tájékoztatni kell a nyilvánosságot és a szóban forgó hatóanyag által a munkavállalók, a járókelők vagy a helyi lakosok és a fogyasztók számára jelentett kockázatok iránt érdeklődő feleket.

108    E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az 1107/2009 rendelet 63. cikke nem határozza meg az üzleti érdekek fogalmát, és nem korlátozódik a (2) bekezdésében említett típusú azon információkra, amelyeket a priori ezen érdekeket sértőnek kell tekinteni, így azt többféle információra is alkalmazni lehet, az egyetlen feltétel, hogy a bizalmas kezelést kérelmező személynek „ellenőrizhető bizonyítékokkal” konkrét módon igazolnia kell, hogy ezen információk nyilvánosságra hozatala veszélyeztetheti az üzleti érdekeit.

109    Márpedig, amint arra az EFSA rámutat, az információk pontatlan jellege önmagában nem képez releváns szempontot annak eldöntésénél, hogy ezen információk nyilvánosságra hozatala üzleti érdekeket sérthet‑e. E kérdés ugyanis egyértelműen elkülöníthető az információk pontosságának kérdésétől. Valamely információ lehet pontos, ugyanakkor annak nyilvánosságra hozatala sértheti a kérelmező üzleti érdekeit. És fordítva, valamely téves információ nyilvánosságra hozatala nem feltétlenül sérti ezen érdekeket.

110    Ami a felperes védelemhez való jogának, a gondos ügyintézés elvének és a bizalomvédelem elvének a vitatott állásfoglalás elfogadása során történt állítólagos megsértését illeti, azt kell megállapítani, hogy a felperes egyáltalán nem fejti ki, hogy ezen eljárási szabálytalanságok önmagukban miként lennének alkalmasak annak bizonyítására, hogy a vitatott állásfoglalás közzététele sérti az üzleti érdekeit.

111    Ennélfogva, egyrészt a vitatott állásfoglalás tudományos szempontból téves jellege, másrészt a felperes védelemhez való jogának, a gondos ügyintézés elvének és a bizalomvédelem elvének a vitatott állásfoglalás elfogadása során történt megsértése önmagában nem képez releváns szempontot az 1107/2009 rendelet 63. cikkére figyelemmel.

112    A felperes, akit pervezető intézkedések keretében felhívtak arra, hogy jelölje meg pontosan azokat az ügyiratokat, amelyek azon állításának alátámasztására szolgálnak, miszerint a vitatott állásfoglalás közzététele sértette vagy sérthette az üzleti érdekeit, jelezte, hogy az „ellenőrizhető bizonyítékok” az általa, illetve a nevében küldött azon levelekben találhatók, amelyeket a keresetlevél A.7. és A.9. melléklete tartalmaz, valamint a vitatott állásfoglalásra vonatkozó jelentésben, amely a válasz C.2. mellékletében szerepel, és amelyben azokat az információkat, amelyek „sérthetik” az érdekeit, sárga színnel kiemelték.

113    E tekintetben, ami az A.7. mellékletet illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság alapokmányának 21. cikke és eljárási szabályzata 76. cikkének d) pontja értelmében a kereset alapjául szolgáló alapvető jogi és ténybeli elemeknek – legalább röviden – magából a keresetlevél szövegéből ki kell tűnniük. Míg a keresetlevél szövegének egyes pontjait ugyan alátámaszthatják és kiegészíthetik a csatolt iratok meghatározott részeire történő hivatkozások, a más, akár a keresetlevélhez mellékelt iratokra való általános hivatkozás nem pótolhatja a jogi érvelés azon lényegi elemeinek hiányát, amelyeknek a fent említett rendelkezések szerint magában a keresetlevélben kell szerepelniük (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítélet, T‑201/04, EU:T:2007:289, 94. pont).

114    Nem a Törvényszéknek kell a mellékletekben megkeresnie és azonosítania a kereset alátámasztására szolgáló releváns érveket, ennélfogva e hivatkozás nem határozza meg pontosan, hogy az e mellékletekben szereplő elemek közül melyek azok, amelyek alátámasztják a felperes állításait (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítélet, T‑201/04, EU:T:2007:289, 94. és 99. pont).

115    Márpedig a felperes egyáltalán nem fejtette ki, hogy a 2015. júliusi függelékre vonatkozó, 2015. augusztus 19‑én benyújtott észrevételeit tartalmazó A.7. melléklet miként bizonyíthatná az üzleti érdekeinek sérelmét, és nem azonosította e melléklet azon szakaszait sem, amelyek alkalmasak lennének az ilyen sérelem bizonyítására, hiszen e 29 oldalból álló dokumentum első ránézésre nem tűnik olyannak, mint amely e tekintetben bizonyítékot képezhet. Az A.7. mellékletre való puszta visszautalást tehát a Törvényszék nem veheti figyelembe annak vizsgálatánál, hogy fennállt‑e a felperes üzleti érdekeinek sérelme.

116    Ami az A.9. és a C.2. mellékletet illeti, amelyeket együttesen kell tekintetbe venni, mivel az A.9. mellékletben szereplő levél (a felperes válasza az EFSA azon felhívására, hogy jelölje meg az esetlegesen bizalmasnak minősülő információkat) a C.2. mellékletben szereplő dokumentumra (a vitatott állásfoglalás szövege, sárga színű kiemelésekkel) utal vissza, azt kell megállapítani, hogy az ezekben szereplő információk nem teszik lehetővé azoknak a konkrét elemeknek a beazonosítását, amelyek alátámaszthatnák a felperes üzleti érdekeinek az 1107/2009 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése értelmében vett esetleges sérelmét. Ugyanis a felperes, annak állításával, hogy az említett állásfoglalás sárgával kiemelt részei visszafordíthatatlan módon sértik termékeinek hírnevét és ennélfogva az ő üzleti érdekeit, mindössze ezen állásfoglalás megalapozottságát és egyes eljárási garanciáknak az annak elfogadása során való tiszteletben tartását vitatja. Ugyanakkor a fenti 90. pontban megállapításra került, hogy a kérdéses állásfoglalást előkészítő jellegű aktusnak kell tekinteni, amely nem képezheti a Törvényszék részéről felülvizsgálat tárgyát.

117    A felperes, akit a tárgyaláson ismételten felhívtak arra, hogy pontosan jelölje meg az ügyiratok közül azokat, amelyek az információk jellege és üzleti érdekeinek esetleges sérelme közötti kapcsolat kifejtésére és alátámasztására irányulnak, jelezte, hogy valamely termék genotoxikusnak való minősítésének olyan következményei lehetnek, először is, hogy a termelők többé nem óhajtanak ilyen terméket használni, másodszor, hogy más országok hatóságai a világ egészében e minősítésre alapíthatják az engedélyek megtagadását, harmadszor, hogy nem kormányzati szervezetek a közzétett információkat felhasználhatják saját cikkeikben, és így ezen állítólagosan pontatlan információkat továbbterjeszthetik, negyedszer, korlátozottá válhat annak esélye, hogy a terméket a végleges határozatban engedélyezik, ami a diflubenzuron esetében be is következett.

118    A fenti 117. pontban ismertetett állítások egyike sem releváns abból a szempontból, hogy kétségbe vonja a fenti 109. pontban tett azon megállapítást, miszerint „az információk pontatlan jellege önmagában nem képez releváns szempontot annak eldöntésénél, hogy ezen információk közzététele üzleti érdekeket sérthet‑e”.

119    Ezenfelül, a felperes azt állítja, hogy a diflubenzuron genotoxikusnak való minősítése felfedi a nyilvánosság számára a termék egyes jellemzőit, és közzétételét így olyannak kell tekinteni, ami egyenértékű azzal, mintha az 1107/2009 rendelet 63. cikke (2) bekezdésében említett, a hatóanyag összetételére vonatkozó adatokat vagy a szennyező anyagok specifikációját tennék közzé.

120    Kétségtelen, hogy a hatóanyagban található szennyező anyagok specifikációja példaként szerepel az 1107/2009 rendelet 63. cikke (2) bekezdésének nem kimerítő jellegű felsorolásában azon információk között, amelyeket főszabály szerint az üzleti érdekek védelmét sértőnek tekintenek. A hatóanyagban található szennyező anyagok specifikációja konkrétan a (2) bekezdés b) pontjában szerepel. Ugyanakkor e bekezdés tartalmaz egy kivételt, amely szerint nem tartoznak e védelem körébe az olyan szennyező anyagok, amelyek – különösen toxikológiai szempontból – jelentősnek minősülnek.

121    Az 1107/2009 rendelet 63. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő kivételt a jelen esetben alkalmazni kell. Ugyanis a Bizottság által a diflubenzuron felülvizsgálati eljárása keretében az EFSA‑nak adott felhatalmazásból az derül ki, hogy a Bizottság felkérte az EFSA‑t, hogy tartson testületi vizsgálatot a korábban a felperes által benyújtott adatokat, valamint ezen adatoknak a jelentéstevő tagállam által a metabolitnak mint szermaradványnak való esetleges kitettséggel és a potenciális toxikológiai jelentőség vizsgálatával kapcsolatban adott értékelését illetően.

122    2015. október 8‑i levelében, amelyet a felperes 2015. október 12‑i azon levelére válaszként hozott megtámadott határozattal együttesen kell értelmezni, amely vitatta az október 8‑i levelet, az EFSA kiemelte, hogy az Élelmiszerlánc‑ és Állategészségügyi Állandó Bizottság azt állapította meg, hogy a szermaradvány formájában előforduló PCÁ‑nak való esetleges kitettséget a priori aggasztónak kell tekinteni, figyelemmel arra, hogy a genotoxikus rákkeltő anyagok tekintetében nem lehet határértéket meghatározni. Amint arra az EFSA rámutat, anélkül hogy a felperes vitatná, a genotoxicitás rákot okozhat, de a csírasejtek genomját is károsíthatja, és ezáltal rendellenességeket, illetve a magzatfejlődés során is toxicitást okozhat.

123    E körülményekre tekintettel nem tagadható, hogy a szóban forgó szennyező anyagok toxikológiai szempontból jelentősek.

124    A felperes ezenfelül jelzi, hogy az 1107/2009 rendelet 63. cikke arra irányul, hogy egyensúlyt találjon egyfelől a kockázatok megfelelő értékelésére vonatkozó garancia, amelyet részben a hatóanyagok vizsgálati eljárásának átláthatósága biztosít, másfelől a szakmai titok védelme között. E tekintetben hivatkozik azon ítélkezési gyakorlatra, amely szerint olyan esetben, amikor a közzététellel szakmai titkot fednének fel, azt csak akkor kell biztosítani, ha a közzététel elmaradása közvetlenül veszélyeztetné az emberi egészséget vagy a környezetet.

125    Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy az információk jellegüknél fogva a szakmai titok körébe tartozzanak, mindenekelőtt elengedhetetlen, hogy azokat csak az érintett személyek egy szűk köre ismerje. Továbbá olyan információknak kell lenniük, amelyek nyilvánosságra hozatala alkalmas arra, hogy súlyos kárt okozzon akár az információt nyújtónak, akár harmadik személyeknek. Végül az is szükséges, hogy azok az érdekek, amelyek az információ nyilvánosságra hozatala révén sérülhetnek, objektíve védelemre szoruljanak. Így tehát valamely információ bizalmas jellegének megítélése a nyilvánosságra hozatallal szembenálló jogos érdekek és azon közérdek egymással szembeni mérlegelését igényli, amely közérdek megköveteli, hogy az uniós intézmények a nyilvánosság elvének lehető legnagyobb mértékű tiszteletben tartásával folytassák tevékenységüket (2006. május 30‑i Bank Austria Creditanstalt kontra Bizottság ítélet, T‑198/03, EU:T:2006:136, 71. pont).

126    Amint azt az EFSA és a Bizottság is jelzi, figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a felperes által 2011 júniusában szolgáltatott megerősítő adatok értékelése során (lásd a fenti 28–30. pontot) a PCA metabolit lehetséges genotoxicitására vonatkozóan tett megállapítás már 2012 augusztusában megfogalmazódott és azt 2012 szeptemberében nyilvánosságra hozták. Ugyanis a 2012. augusztus 22‑én jóváhagyott és 2012. szeptember 7‑én közzétett állásfoglalásában az EFSA azt állapította meg, hogy „a [felperes] által közölt genotoxicitásra vonatkozó tanulmányok alapján a bizonyíték súlya azt sugallja, hogy a PCA in vivo genotoxikus anyag” és „a szermaradvány formájában előforduló metabolitnak való esetleges kitettséget a fogyasztók, a lakosság vagy a járókelők és a munkavállalók szempontjából a priori aggasztónak kell tekinteni, figyelemmel arra, hogy a genotoxikus rákkeltő anyagok tekintetében nem lehetséges vélelmezett határértéket meghatározni”.

127    Ebből következik, hogy azon állítást, miszerint a PCA in vivo genotoxikus anyag, 2012 szeptemberétől kezdve a közérdekű információk körébe tartozónak kell tekinteni. Ezen információ tehát nem csak az érintett személyek egy szűk körében volt ismert.

128    Következésképpen, mivel a fenti 125. pontban ismertetett együttes feltételek közül az első nem teljesül, a szakmai titok megsértésére alapított kifogást el kell utasítani.

129    E megállapítást nem döntheti meg a felperes azon érve sem, amely szerint az EFSA 2012. augusztus 22‑i állásfoglalása és a vitatott állásfoglalás között eltérések voltak a felmerült aggodalmak végleges jellegét illetően. Valójában, még ha feltételezzük is, hogy voltak ilyen eltérések, azoknak nincs kihatása azon megállapításra, amely szerint a PCA‑nak mint in vivo genotoxikus anyagnak való minősítésének közzétételére 2012 szeptemberétől kezdve sor került.

130    Az előzőekre való tekintettel azt kell megállapítani, hogy a felperes nem szolgáltatott „ellenőrizhető bizonyítékot” annak alátámasztására, hogy a vitatott állásfoglalás közzététele sérthette az üzleti érdekeit.

131    Egyébként, az EFSA a felperesnek az információk bizalmas kezelése iránti kérelmei elutasításának alátámasztása végett a 178/2002 rendelet 39. cikkének (3) bekezdésére hivatkozott, amely szerint az EFSA által adott tudományos állásfoglalásoknak az egészségre gyakorolt előrelátható hatásokra vonatkozó megállapításai semmi esetre sem tekinthetők bizalmas információknak. E tekintetben az EFSA hangsúlyozta, hogy a vitatott állásfoglalás megjelölte a PCA metabolit alkalmazásának az egészségre gyakorolt káros hatását a fogyasztók, a munkavállalók és a helyi lakosok, illetve a járókelők szempontjából. Az EFSA ezen érveléséből világosan kiderül, hogy az EFSA nem járulhatott hozzá az említett állásfoglalás e szakaszainak – amelyek a szóban forgó hatóanyagnak az egészségre gyakorolt előre látható hatásaira vonatkoztak – bizalmas kezeléséhez. Ennélfogva az EFSA alappal hivatkozott az említett rendelkezésre.

132    A felperes egyébként sem bizonyította, hogy az EFSA, a vitatott állásfoglalás bizalmas kezelése iránti kérelmeire reagálva, nyilvánvaló értékelési hibát vétett volna a fennálló érdekek mérlegelését illetően.

133    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 168. cikk (1) bekezdése szerint valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét. A közegészség ezen védelmének döntő jelentősége van a gazdasági megfontolásokhoz viszonyítva, így az az egyes gazdasági szereplőket érő, akár jelentős mértékű, kedvezőtlen gazdasági következményeket igazolhat (lásd ebben az értelemben: 1996. július 12‑i Egyesült Királyság kontra Bizottság végzés, C‑180/96 R, EU:C:1996:308, 93. pont; 2002. szeptember 11‑i Pfizer Animal Health kontra Tanács ítélet, T‑13/99, EU:T:2002:209, 456. és 457. pont).

134    Márpedig az EFSA 2015. október 8‑i leveléből, amelyet az EFSA a felperes által az információk bizalmas kezelése iránt 2015. szeptember 4‑én és 11‑én előterjesztett kérelmekre válaszul küldött, az derül ki, hogy a vitatott állásfoglalás megjelölte a PCA metabolit alkalmazásának az egészségre gyakorolt káros hatását a fogyasztók, a munkavállalók és a helyi lakosok, illetve a járókelők szempontjából. Ezen álláspontot erősítette meg a megtámadott határozat, amelyet a felperes 2015. október 12‑i azon levelére adott válaszként fogadtak el, amely vitatta az EFSA október 8‑i levelében foglaltakat. Az EFSA ugyanis úgy vélte, hogy a diflubenzuron nevű hatóanyag felülvizsgálatát kezdeményező bizottsági határozat egyértelműen azt tanúsítja, hogy fennáll az EFSA által a 2012. évi állásfoglalásban jelzett kockázat, és azt az Élelmiszerlánc‑ és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2013. július 16‑i felülvizsgált jelentése is megerősíti. Ezen összefüggésekre tekintettel, az 1107/2009 rendelet 4. cikkének és 21. cikke (1) bekezdése második mondatának együttes értelmezése alapján az EFSA emlékeztetett arra, hogy az emberek vagy az állatok egészségére gyakorolt kockázatok fennállásával kapcsolatos aggodalmak észlelése alapvető jelentőségű a hatóanyagok jóváhagyása felülvizsgálatának megindításánál.

135    E körülményekre tekintettel nem róható fel az EFSA‑nak, hogy a vitatott állásfoglalást a közegészség védelme érdekében közzétette, elsőbbséget adva ezzel az ezen érdekhez fűződő követelményeknek a gazdasági érdekekkel szemben.

136    A Bizottság 2015. július 8‑i levele, amelyet a felperes a tárgyaláson benyújtott, nem lehet kihatással e megállapításra. Ugyanis, még ha e levelet elfogadhatónak is nyilvánítanánk, akkor is azt kellene megállapítani, hogy az csupán a diflubenzuron hatóanyag felülvizsgálatának egy eljárási jellegű aspektusát érinti, nevezetesen az EFSA által az e hatóanyagra vonatkozó állásfoglalás benyújtására adott határidő 2015. augusztus 28‑áig történő meghosszabbítását. Márpedig e levél, mint ilyen, azon felülvizsgálati eljáráshoz kapcsolódik, amely nem képezi tárgyát a jelen eljárásnak.

137    A fenti megfontolások egészére való tekintettel azt kell megállapítani, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az EFSA megsértette volna az információknak az 1107/2009 rendelet 63. cikkében szereplő bizalmas kezelésének szabályát. Ennélfogva az első jogalapnak a második, a harmadik, a negyedik és az ötödik jogalappal együttesen vizsgált második részét, és ennélfogva a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

V.      A költségekről

138    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A jelen esetben, mivel a felperes pervesztes lett, az EFSA kérelmének megfelelően őt kell kötelezni a saját költségeinek, valamint az EFSA részéről mind a jelen keresettel, mind az ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel összefüggésben felmerült költségek viselésére.

139    A Bizottság az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján maga viseli a saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      Az Arysta LifeScience Netherlands BV viseli a saját költségeit, valamint az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) részéről a jelen keresettel és az ideiglenes intézkedés iránti eljárással összefüggésben felmerült költségeket.

3)      Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.

Kanninen Calvo‑Sotelo Ibáñez‑Martín Reine

Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. december 14‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

I. Jogi háttér

A. A növényvédő szerek és hatóanyagaik Unión belüli értékelésére és jóváhagyására vonatkozó eljárásra irányadó európai uniós szabályozás

1. A 91/414/EGK irányelv

2. Az 1490/2002/EK rendelet

3. Az 1107/2009/EK rendelet

B. A diflubenzuron nevű hatóanyagra vonatkozó uniós szabályozás

C. Az EFSA állásfoglalásainak közzétételére, illetve azok bizalmas kezelésére vonatkozó uniós szabályozás

1. A 178/2002/EK rendelet

2. Az 1107/2009/EK rendelet

II. A jogvita előzményei

III. Az eljárás és a felek kérelmei

IV. A jogkérdésről

A. Az eljáráshoz fűződő érdekről

B. Az ügy érdeméről

1. Az első jogalapnak az EFSA hatáskörtúllépésére alapított első részéről

2. Az első jogalapnak a második, harmadik, negyedik és ötödik jogalappal együttesen értékelt második részéről

a) Előzetes észrevételek

b) Az 1107/2009 rendelet 63. cikkének alkalmazhatóságáról

c) Az információknak az 1107/2009 rendelet 63. cikkében szereplő bizalmas kezelésére vonatkozó szabály állítólagos megsértéséről

V. A költségekről

*      Az eljárás nyelve: angol.

i A jelen szöveg 67., 69., 70., 81., 82., 90., 103., 108., 109., 125. és 132. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.