2024. április 18-án benyújtott kereset – Caronte & Tourist Isole Minori kontra Bizottság

(T-208/24. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Caronte & Tourist Isole Minori SpA (Messina, Olaszország) (képviselő: M. Maćešić ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a 2024. február 14-i C(2024) 1065 final bizottsági határozatot annyiban, amennyiben az az 1049/2001 rendelet¹ 4. cikke (2) bekezdésének második és harmadik franciabekezdésében foglalt kivételekre hivatkozva megtagadja a 2., 5., 7. és 9. sz. dokumentumokhoz való hozzáférést, és a magánélet, illetve az egyén személyi sérthetetlenségének védelmével kapcsolatos adatok kivételével engedélyezi a kért dokumentumokhoz való hozzáférést;

kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése második franciabekezdésének alkalmazása során nyilvánvaló értékelési hibát követett el.

A felperes azt állítja, hogy a Bizottság a dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásakor nem bizonyította, hogy a fegyveregyenlőség elvére nem lehet hivatkozni akkor, ha a nemzeti eljárásban részt vevő egyik fél tagállam, mivel vitathatatlanul formális tény, hogy az állam törvényeket hoz, végrehajtja a törvényeket, és a törvények alapján jár el. A fegyveregyenlőség elvének célja, hogy egyenlő feltételeket teremtsen a polgári eljárásban részt vevő két fél között. Abból, hogy a tagállam félként vesz részt az eljárásban, formálisan az következik, hogy mindig fennáll a tagállamnak kedvező egyensúlytalanság.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik franciabekezdésének alkalmazása során nyilvánvaló értékelési hibát követett el.

A Bizottság nem hivatkozhat indokként a Bizottság és a tagállamok között azon konzultációk során biztosítandó kölcsönös bizalomra és együttműködésre, amelyek a tengeri vonalhajózásról szóló új nemzeti törvény (amely a 3577/92/EGK tanácsi rendeletet¹ hajtja végre) elfogadásával kapcsolatosak, mivel ezen érv ellentétes a Schlyter ügyben hozott ítélettel,² azaz a Bizottság és a tagállam közötti kölcsönös bizalom légköre nem élvezhet elsőbbséget az új nemzeti jogszabály elfogadásához vezető eljárásban biztosítandó átláthatóság elvével szemben.

A kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele nem veszélyeztetné a (felperes által kezdeményezett) EU Pilot eljárás célját, mivel a felperes korábban előzetes lezáró levelet kapott a DG Move-tól, amely alapján nyilvánvaló, hogy a Bizottság úgy határozott, hogy nem indít eljárást az Európai Unió Bírósága előtt a korábbi jogi szabályozás azon témáival kapcsolatos kérdésekkel kapcsolatban, amelyek a kért dokumentumokban szerepelnek.

A DG Move (amely az EU Pilot eljárást vezeti) már ismerte a tengeri vonalhajózásról szóló új törvénytervezethez (amely az említett 3577/92/EGK tanácsi rendeletet hajtja végre) fűzött megjegyzéseket, mivel alapos értékelést végezve aktívan részt vett az új törvény elfogadásához vezető eljárásban.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nem állapította meg a hozzáférhetővé tételhez fűződő nyomós közérdek fennállását.

A Bizottság a hozzáférhetővé tételhez fűződő nyomós közérdek hiányával kapcsolatban megsértette az indokolási kötelezettséget, amely kötelezettséget a Turco ügyben hozott ítélet¹ előírja, mivel csak azt állapította meg, hogy nincs jelentősége annak, hogy az uniós jog megsértése miatt a tagállammal szemben indított nemzeti kártérítési eljárás eredménye társadalmi hatással járna-e.

Ezen ügyben a közzétételhez nyomós közérdek fűződik, mivel a horvát tengeri kabotázspiac az EU belső piacának része, és mivel a tengeri vonalhajózásról szóló új törvény (amely az említett 3577/92/EGK tanácsi rendeletet hajtja végre) a személyi hatályánál fogva a más tagállamokból származó valamennyi hajótulajdonosra is alkalmazandó. Továbbá a tengeri kabotázsszolgáltatások nyújtásának szabadságát (az egyik alapszabadságot) végrehajtó, a tengeri vonalhajózásról szóló új törvény a tárgyi hatályánál fogva érinti a hajótulajdonosok azon jogát, hogy szabadon nyújthassanak tengeri kabotázsszolgáltatásokat, amelyek tekintetében az átláthatóság elsőbbséget élvez.

____________

¹ Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).

¹ A szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló, 1992. december 7-i 3577/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 364., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 10. o.; helyesbítés: HL 2006. L 227., 62. o.).

¹ A Törvényszék 2015. április 16-i Carl Schlyter kontra Bizottság ítélete (T-402/12, EU:T:2015:209).

¹ A Bíróság 2008. július 1-jei Svéd Királyság és Maurizio Turco kontra Tanács ítélete (C-39/05 P és C-52/05 P egyesített ügyek, EU:C:2008:374).