A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2014. február 27.(*)
„Verseny – Kartellek – A folyadékkristályos kijelzők (LCD) világszintű piaca – Árakra és termelési kapacitásokra vonatkozó megállapodások és összehangolt magatartások – Belső eladások – Védelemhez való jog – Bírságok – Részleges bírságmentesség – Egységes és folyamatos jogsértés – A ne bis in idem elve”
A T‑128/11. sz. ügyben,
az LG Display Co. Ltd (székhelye: Szöul [Dél‑Korea]),
az LG Display Taiwan Co. Ltd (székhelye: Tajpej [Tajvan])
(képviselik őket: A. Winckler és F.‑C. Laprévote ügyvédek)
felpereseknek
az Európai Bizottság (képviselik: P. Van Nuffel és F. Ronkes Agerbeek, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: S. Kingston barrister)
alperes ellen
az [EUMSZ 101. cikk] és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban 2010. december 8‑án hozott C(2010) 8761 végleges bizottsági határozat (COMP/39.309 „LCD”‑ügy) részleges megsemmisítése és az e határozat által a felperesekkel szemben kiszabott bírság összegének csökkentése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: H. Kanninen elnök, G. Berardis (előadó) és C. Wetter bírák,
hivatalvezető: N. Rosner tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. április 26‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
A jogvita előzményei
A jelen ügyben érintett társaságok
1 Az LG Display Co. Ltd. (a továbbiakban: LGD) – korábban LG Philips LCD Co. Ltd. – olyan, a koreai jog alapján létrejött társaság, amely a világ különböző országaiban székhellyel rendelkező és az aktív mátrix folyadékkristályos kijelzők (a továbbiakban: LCD‑k) gyártásával foglalkozó társaságok csoportját irányítja.
2 Az LGD 1999. július 26‑án a koreai jog alapján létrejött LG Electronics, Inc. társaság (a továbbiakban: LGE) és a holland jog alapján létrejött Koninklijke Philips Electronics NV társaság (a továbbiakban: Philips) által kötött közös vállalatot létrehozó megállapodás alapján jött létre.
3 Az 1999. július 26. és 2004. július 23. közötti időszakban az LGE és a Philips az LGD társasági tőkéjének 50–50%‑ával rendelkezett. Ezt követően a részesedésük 37,9%‑ra és 32,87%‑ra csökkent.
4 Az LG Display Taiwan Co. Ltd, korábban LG Philips LCD Taiwan (a továbbiakban: LGDT) olyan, tajvani jog alapján létrejött társaság – az LGD 100%‑os tulajdonában lévő leányvállalata –, amely LCD‑k gyártásával és értékesítésével foglalkozik.
[omissis]
A megtámadott határozat
[omissis]
19 A Bizottság a megtámadott határozatban az LCD‑k hat jelentős gyártója – többek között a felperesek – közötti kartell fennállását állapította meg a tizenkét hüvelykes vagy annál nagyobb átmérőjű termékek következő két kategóriája tekintetében: az információtechnológiai, így például a hordozható számítógépekhez és a számítógép‑képernyőkhöz használt LCD‑k, valamint a televíziókészülékekhez használt LCD‑k (a továbbiakban együttesen: a kartellel érintett LCD‑k).
20 A megtámadott határozat szerint e kartell az EUMSZ 101. cikkbe és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 53. cikkébe ütköző egységes és folyamatos jogsértésből állt, amely legalább 2001. október 5. és 2006. február 1‑je között állt fenn (a továbbiakban: a jogsértéssel érintett időszak). Ezen időszak során a kartell résztvevői számos, általuk „kristálytalálkozóknak” nevezett többoldalú találkozót tartottak, főképpen tajvani szállodákban. E találkozók egyértelműen versenyellenes célúak voltak, ugyanis alkalmat teremtettek a résztvevőknek arra, hogy többek között rögzítsék a kartellel érintett LCD‑k mimimumárait, megbeszéljék előrevetített áraikat azok csökkenésének elkerülése érdekében, valamint összehangolják az áremeléseket, továbbá termelési szintjeiket. A jogsértéssel érintett időszak során a kartell résztvevői kétoldalú találkozókat is tartottak, és gyakran cseréltek a „kristálytalálkozókon” felhozott témákkal kapcsolatos információkat. Egyébiránt intézkedéseket is hoztak annak ellenőrzésére, hogy az e találkozók során elfogadott döntéseket alkalmazzák‑e (a megtámadott határozat (70)–(74) preambulumbekezdése).
[omissis]
22 A 2006. évi iránymutatás alkalmazásával a Bizottság először is megállapította a közvetetten vagy közvetlenül a jogsértés tárgyát képező kartellel érintett LCD‑k eladásainak értékét. Ennek érdekében a kartell résztvevőinek eladásait az alábbi három kategóriába sorolta:
– „közvetlen EGT‑eladások”, vagyis a kartellel érintett LCD‑knek más vállalkozásoknak az EGT‑n belül történő eladása;
– „a félkész termékek révén történő EGT‑n belüli közvetlen eladások”, vagyis az EGT‑n belül más vállalkozásoknak eladott késztermékekbe beépített kartellel érintett LCD‑knek a gyártó csoportján belüli eladásai;
– a „közvetett eladások”, vagyis a kartellel érintett LCD‑k olyan, az EGT‑n kívül található vállalkozásnak történő eladása, amely ezt követően a képernyőket beépíti az általa az EGT‑n belül eladandó késztermékekbe (a megtámadott határozat (380) preambulumbekezdése).
23 Mindazonáltal a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a fenti 22. pontban hivatkozott első két kategória figyelembevételére szorítkozhat, mivel a harmadik kategória beszámítása nem szükséges ahhoz, hogy a kiszabott bírságok megfelelően elrettentő szintet érjenek el (a megtámadott határozat (381) preambulumbekezdése).
24 Az adott vállalkozás által a jogsértésben való részvételének utolsó teljes üzleti évében elért eladások értékének figyelembevétele helyett – amint azt a 2006. évi iránymutatás 13. pontjában általánosan előírja – a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben adekvátabb a jogsértés teljes időtartama alatti átlagos éves eladási értéket alkalmazni, figyelembe véve különösen az érintett vállalkozások nagy része eladásainak a megtámadott határozat tárgyát képező években bekövetkezett ugrásszerű növekedését (a megtámadott határozat (384) preambulumbekezdése).
25 A Bizottság a felperesek tekintetében – azok kifogásai ellenére – úgy ítélte meg, hogy a releváns eladások értékét az LGE‑nek és a Philipsnek történő eladásaikat is figyelembe véve kell kiszámítani. Ugyanis, egyrészt az utóbbi társaságoknak történő eladások a szóban forgó kartell résztvevői között lefolytatott megbeszélések tárgyát is képezték, másrészt az ezen eladásokra vonatkozó árakat a piacot jellemző körülmények, vagyis a kartellel érintett árak befolyásolták. A Bizottság ennélfogva a felperesek tekintetében a jogsértéssel érintett időszak alatt elért releváns eladások összegét 2 296 240 479 euróban állapította meg, amelynek a kartell 4,33 éves időtartamával történő elosztásával kapott éves átlaga 530 309 579 eurónak felelt meg (a megtámadott határozat (386) és (396) preambulumbekezdése, valamint 4. sz. táblázata).
[omissis]
31 E megfontolások alapján a Bizottság a megtámadott határozat 2. cikkében a felpereseket 215 000 000 euró összegű bírság egyetemleges megfizetésére kötelezte.
Az eljárás és a felek kérelmei
32 A Törvényszék Hivatalához 2011. február 23‑án benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.
33 Miután a Bizottság 2011. december 8‑án benyújtotta viszonválaszát, a felperesek a Törvényszék eljárási szabályzata 48. cikkének (1) bekezdése alapján kiegészítő bizonyítékokat ajánlottak fel a keresetükben felhozott negyedik jogalap alátámasztása végett (a továbbiakban: kiegészítő bizonyítékok felajánlása).
34 A Bizottság 2012. január 26‑án nyújtotta be a kiegészítő bizonyítékok felajánlásával kapcsolatos észrevételeit.
35 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (hatodik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott, és az eljárási szabályzat 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében írásban kérdéseket tett fel a feleknek, amelyekre azok az előírt határidőn belül válaszoltak.
36 A Törvényszék a 2013. április 26‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.
37 Ezt követően, mivel a Törvényszék az írásbeli szakaszt nem rekesztette be, további írásbeli kérdéseket tett fel a feleknek, amelyekre azok az előírt határidőn belül válaszoltak.
38 A szóbeli szakaszt a Törvényszék hatodik tanácsa elnökének 2013. július 12‑i határozata zárta le.
39 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– részben semmisítse meg a megtámadott határozatot, és jelentősen csökkentse a velük szemben e határozat értelmében kiszabott bírságot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére;
– hozzon meg minden olyan intézkedést, amelyet megfelelőnek ítél.
40 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
Az ügy érdeméről
[omissis]
Az első, arra vonatkozó jogalapról, hogy a Bizottság tévesen és a felperesek védelemhez való jogának megsértésével vette figyelembe a bírság összegének kiszámításakor a belső eladásaikat
[omissis]
A 2006. évi iránymutatás megsértésére vonatkozó, első részről
[omissis]
– A felperesek kapcsolt vállalkozásai eladásainak figyelembevételéről
60 A felperesek lényegében arra hivatkoznak, hogy az a tény, hogy a fenti 54. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében az LGE‑vel és a Philipsszel nem képeznek egységes vállalkozást – amennyiben ennek következtében az utóbbiak a felperesek által elkövetett jogsértésért nem tekinthetők egyetemlegesen felelősnek – irreleváns annak megállapítása céljából, hogy a felperesek által a kartellel érintett, az LGE‑nek és a Philipsnek eladott LCD‑k a 2006. évi iránymutatás 13. pontjának értelmében a megtámadott határozatban megállapított jogsértéssel kapcsolatos eladások csoportjába tartoztak.
61 E tekintetben fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a Bizottság nem állította, hogy a felperesek LGE és Philips részére történt eladásait a jogsértés azon puszta okból érintené, hogy a fenti 54. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében egységes vállalkozásnak nem minősülő társaságok közötti eladásokról volt szó.
62 Ugyanis az a tény, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem állapította meg, hogy a felperesek, az LGE és a Philips egységes vállalkozást alkottak, szükségszerű feltétele volt annak, hogy a felperesek LGE és Philips részére történt eladásait „közvetlen EGT‑eladások” kategóriájába sorolhassa, ami azt előfeltételezi, hogy a szóban forgó eladások független harmadik személyek részére történjenek. A Bizottság azonban köteles volt magyarázatot adni arra, hogy milyen összefüggés áll fenn a felperesek LGE és Philips részére történt eladásai és a kartell között.
63 Ennek kapcsán a Bizottság megtámadott határozat (396) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy ez az összefüggés abban állt, hogy először is a kartellel érintett LCD‑k az LGE‑hez és a Philipshez hasonló olyan ügyfelek részére történő eladásai, amelyek a kartell egyes résztvevőivel kapcsolt vállalkozásokat alkottak, a kartell résztvevői közötti megbeszélések tárgyát képezték, másrészt az ezen eladásokra vonatkozó árakat a piacot jellemző körülmények, vagyis a kartellel érintett árak befolyásolták.
[omissis]
Az egyenlő bánásmód elvének megsértésére vonatkozó, harmadik részről
[omissis]
136 A felperesek tekintetében a Bizottság végül azt állapította meg, hogy az LGE‑vel és a Philipsszel nem alkottak egységes vállalkozást. E tekintetben rá kell mutatni, hogy a felperesek egyetlen olyan elemet sem szolgáltattak, amely kétségbe vonhatná a Bizottság ezen következtetését.
137 A Bizottság ezért a felperesek LGE és Philips részére történt eladásait a „közvetlen EGT‑eladások” kategóriájába sorolta.
138 Amennyiben a Bizottság nem így járt volna el, lehetővé tette volna a felperesek számára, hogy a kartell más olyan résztvevőivel szemben előnyre tegyenek szert, amelyek – ugyanúgy, mint a felperesek – nem voltak vertikálisan integráltak, és ennélfogva nem alkottak egységes vállalkozást azon társaságokkal, amelyeknek a kartellel érintett LCD‑iket eladták.
139 Az a tény, hogy a Bizottság a kartell azon résztvevőinek eladásait, amelyeket a felperesekkel ellentétben vertikálisan integrált egységes vállalkozásoknak minősítette, „a félkész termékek révén történő EGT‑n belüli közvetlen eladások” kategóriájába sorolta, nem kifogásolható az egyenlő bánásmód tiszteletben tartásának szempontjából, mivel az egységes vállalkozás létezése olyan eltérő helyzetet teremt, amely igazolja azt, hogy a Bizottság a szóban forgó résztvevőket más kategóriába sorolta.
140 A felpereseknek az annak alapján gyakorolt állítólagos hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó érve kapcsán, hogy a valamely csoporton belüli belső eladások a leányvállalatokra vagy az anyavállalatokra vonatkoztak‑e, elegendő rámutatni arra, hogy a Bizottság helyesen alkalmazta az egységes vállalkozás fogalmát. Tehát a 100%‑os tulajdonban lévő leányvállalatokat úgy tekintette, hogy azok ugyanazon vállalkozáshoz tartoznak, mint a kartell résztvevői, miközben a kartell részét képező leányvállalatokban tagsági részesedéssel rendelkező társaságokat nem tekintette anyavállalatoknak, mivel nem került bizonyításra, hogy az ennek érdekében az ítélkezési gyakorlatban meghatározott feltételek teljesülnek. Márpedig a Bizottság úgy vélte, hogy nem ez a helyzet áll fenn az LGE és a Philips esetében a felperesek vonatkozásában, amely utóbbiak nem vonják kétségbe e megállapítást. Ezzel szemben, amennyiben valamely, a kartellben részt vevő vállalkozás eladásai független harmadik személyek részére történtek, a Bizottság ezeket az eladásokat – függetlenül attól, hogy milyen társaságról (leányvállalatról vagy anyavállalatról) volt szó – annak a vállalkozásnak az eladásai között vette figyelembe, amely ténylegesen eladta a kartellel érintett LCD‑ket.
141 Azon tény kapcsán, miszerint a Bizottság úgy határozott, hogy a bírság összegének kiszámításakor nem veszi figyelembe a megtámadott határozat (380) preambulumbekezdésében meghatározott harmadik, vagyis a „közvetett eladások” kategóriáját, (lásd a fenti 22. pontot), rá kell mutatni arra, hogy ugyan igaz, hogy a kartell résztvevői által az EGT‑n kívül található harmadik személyeknek eladott, kartellel érintett LCD‑k megtalálhatók voltak az EGT‑ben eladott késztermékekben, nem tagadható, hogy a kartell és az EGT területe közötti, a 2006. évi iránymutatás 13. pontjának értelmében vett összefüggés gyengébb volt, mint a megtámadott határozatban figyelembe vett két eladási kategória tekintetében fennálló összefüggés.
142 Ezen túlmenően, mivel a Bizottság a „közvetett eladásokat” a kartell összes résztvevője tekintetében kizárta, e tekintetben egyáltalán nem állapítható meg hátrányos megkülönböztetés.
[omissis]
A második, arra vonatkozó jogalap, hogy a Bizottság tévesen nem nyújtott bírság alóli mentességet a felpereseknek a 2005. évre nézve
155 A felperesek úgy vélik, hogy a Bizottságnak a 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja b) alpontja utolsó bekezdésének alapján nem csak a 2006. évre, hanem a 2005. évre vonatkozóan is részleges mentességet kellett volna nyújtania számukra. Ugyanis a 2006. július 17‑i mentesség iránti szóbeli kérelmükkel, valamint a számos bizonyító erejű dokumentummal ellátott 2006. július 20‑i kiegészítő szóbeli nyilatkozatukkal a felperesek voltak az elsők, akik olyan tényeket közöltek a Bizottsággal, amelyek korábban ismeretlenek voltak előtte, így például azt, hogy az LCD‑re vonatkozó kartell 2005‑ben is folytatódott. E tekintetben a felperesek arra hivatkoznak, hogy Samsung által 2006. július 18‑án – vagyis a felperesek szóbeli kérelmét követően – benyújtott dokumentumok nem tették lehetővé a „kristálytalálkozók” 2005. év során való megszervezésének bizonyítását, valamint arra, hogy a Samsung a 2006. július 20‑i kiegészítő szóbeli nyilatkozatához – amely ugyan a 2005. évben a versenytársak közötti kapcsolatfelvételeket írta le – nem mellékelt bizonyítóerejű dokumentumokat.
[omissis]
157 Emlékeztetni kell arra, hogy a 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja a következőket írja elő:
„23. A Bizottság a közigazgatási eljárás végén elfogadott végső határozatban eldönti a következőket:
a) vállalkozás által szolgáltatott bizonyíték jelentős hozzáadott értéket képviselt‑e az egyidejűleg [helyesen: a már] a Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékokhoz képest;
b) a vállalkozásnak nyújtott csökkentés mértéke az egyébként kiszabható bírsághoz képest mekkora, a következők szerint:
– [a] 21. pontnak megfelelő első vállalkozás esetében: 30–50%‑os csökkentés;
– […]
Továbbá, ha egy vállalkozás a Bizottság előtt korábban ismeretlen tényekre vonatkozóan szolgáltat bizonyítékot, amely közvetlenül összefügg a feltételezett kartell jelentőségével vagy fennállása időtartamával, a Bizottság ezeket a tényezőket nem veszi figyelembe a bizonyítékot szolgáltató vállalkozásra kiszabott bírság megállapításakor.”
[omissis]
Emlékeztető az alapvető elvekre
[omissis]
166 Az engedékenységi közlemény 23. pontja b) alpontjának utolsó bekezdése tehát nem olyan esetekre vonatkozik, amelyekben valamely vállalkozás pusztán új vagy teljesebb bizonyítékokat szolgáltatott olyan tények tekintetében, amelyekről a Bizottság már tudomással bírt. Az említett bekezdés azokra az esetekre sem vonatkozik, amikor valamely vállalkozás olyan új tényeket ismertet, amelyek ennek ellenére sem alkalmasak arra, hogy módosítsák a Bizottság értékelését a kartell jelentőségét vagy fennállása időtartamát illetően. E rendelkezés ezzel szemben kizárólag azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben két feltétel teljesül: először, a szóban forgó vállalkozásnak elsőként kell olyan tényeket bizonyítania, amelyeket a Bizottság korábban nem ismert, másodszor pedig e tényeknek – azáltal, hogy közvetlenül összefüggenek a feltételezett kartell súlyosságával vagy fennállása időtartamával – lehetővé kell tenniük a Bizottság számára, hogy a jogsértéssel kapcsolatban új megállapításokra jusson (a fent hivatkozott Transcatab kontra Bizottság ügyben hozott ítélet, 382. pontja).
167 A 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja b) alpontjának utolsó bekezdését megszorítóan kell értelmezni, azon esetekre korlátozva annak alkalmazását, amikor a kartellben részt vevő valamely társaság a jogsértés súlyára vagy időtartamára vonatkozó új információt szolgáltat a Bizottságnak, és kizárva azon eseteket, amikor a társaság csak annyit tett, hogy a jogsértés létezésére vonatkozó bizonyítékok megerősítését lehetővé tévő információkat közölt. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az engedékenységi eljárás kivételt képez azon szabály alól, miszerint a vállalkozással szemben a versenyjogi szabályok bármilyen megsértéséért szankciót kell kiszabni, ezért az erre vonatkozó szabályokat szigorúan kell értelmezni. Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy az engedékenységi politikák hatékonyságát befolyásolná az, ha a vállalkozásokat semmi nem ösztönözné arra, hogy elsőként szolgáltassanak a Bizottság számára információt valamely kartellről.
[omissis]
A jelen ügyre való alkalmazás
170 Először is meg kell állapítani, hogy a felperesek nem vitatják a 2006. júliusi események Bizottság által elfogadott időrendi sorrendjét. Ennek megfelelően nem vitatott, hogy:
– a felperesek 2006. július 17‑én tettek szóbeli nyilatkozatot;
– a Samsung 2006. július 18‑án szolgáltatott egyes bizonyítékokat;
– a Samsung 2006. július 20‑án 9 óra 40 perckor tett szóbeli nyilatkozatot;
– a felperesek 2006. július 20‑án 15 óra 30 perckor tettek szóbeli nyilatkozatot és szolgáltattak bizonyítékokat.
171 Következésképpen ahhoz, hogy a felperesek az 2005. évre vonatkozóan részleges mentességben részesüljenek, azt kell bizonyítaniuk, hogy az általuk 2006. július 17‑én szolgáltatott információk megfelelnek a 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja b) alpontjának utolsó bekezdésében meghatározott és a fenti 166. pontban összefoglalt feltételeknek. Ennek hiányában a felpereseknek azt kell bizonyítaniuk egyrészt, hogy a Samsung által 2006. július 18‑án és 20‑án feltárt információk ellenére a Bizottságnak nem volt tudomása arról, hogy a megtámadott határozatban szankcionált jogsértés 2005‑ben folytatódott, másrészről pedig azt, hogy a felperesek által 2006. július 20‑án nyújtott információk megfeleltek a szóban forgó feltételeknek.
172 Azt kell megvizsgálni, hogy a felpereseknek a jelen jogalap alátámasztására felhozott érvekkel sikerült‑e bizonyítaniuk, hogy a Bizottságnak a 2005. évre vonatkozóan részleges mentességet kellett volna nyújtania számukra.
173 Először is, a felperesek szerint a Bizottság tévesen értelmezte a 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja b) alpontjának utolsó bekezdését, azt követelve meg, hogy a részleges mentességben részesüléshez nyújtsanak a szóban forgó tényállás bizonyításához elegendő bizonyítékokat. Ugyanakkor a hivatkozott közleménynek a Bizottság által más ügyekben értelmezett szövege csupán annak előírására szorítkozik, hogy e bizonyítékoknak relevánsnak kell lenniük. Egyébiránt a Bizottság a Samsungot előnyben részesítette, amikor olyan információk alapján nyújtott részére mentességet, amelyek nem voltak a felperesek által nyújtott információknál jobb minőségűek.
174 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a fenti 161–168. pontban felidézett elveknek megfelelően a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a felperesek által 2006. július 17‑én nyújtott információk túl általánosak voltak ahhoz, hogy megfeleljenek a szóban forgó rendelkezésben meghatározott és az ítélkezési gyakorlat által értelmezett feltételeknek.
175 A felperesek 2006. július 17‑i nyilatkozatának olvasata alapján ugyanis megállapítható, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (467) preambulumbekezdésében jogosan jelentette ki a következőket:
„[…] A jelen ügyben azok a 2006. július 17‑én szóban tett puszta állítások, miszerint a 2001. október 5‑én és 19‑én tartottakhoz hasonló találkozók 2005 elejéig folytatódtak, és hogy ezen időpontot követően bizonyos információcserék egy ideig tovább folytatódtak, vagy hogy a minimumárakat és a árkialakítási iránymutatást alkalmanként megbeszélték vagy azokról megállapodtak, ám egyébként e találkozók az árakra, a termelési kapacitásokra és a termelésre vonatkozó információcserékre korlátozódtak, nem elegendőek annak bizonyítására, hogy a jogsértés a 2005. év során egész végig tartott. Amikor [az LGD] ezeket a 2005‑re, valamint 2006. első két hónapjára vonatkozó bizonyítékokat – különösen a 2006. július 20‑i nyilatkozatával – előterjesztette, a Samsung mentességet kérelmezőként a 2006. július 18‑án és 20‑án tett nyilatkozatával már megfelelő mértékben tájékoztatta a Bizottságot a jogsértés 2005‑ben történt folytatásáról […]”
176 A felperesek állításával ellentétben nyilatkozatukat nem lehet olyan, pontos és alátámasztott bizonyítékokat tartalmazónak tekinteni, amely a fenti 168. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében összefügg a jogsértés fennállásának időtartamával, vagyis azzal, hogy a jogsértés a 2005. év során egész végig folytatódott. Ugyanis még ha a nyilatkozat azt is jelzi, hogy a jogsértés résztvevői az árakra, a piacra, a világszintű beszerzésre és a bizonyos ügyfelekkel való kapcsolatokra vonatkozó információkat megosztották a 2001 októbere és 2005 eleje között lefolytatott találkozókon, ezt az időpontot követően csupán „bizonyos információcserékről” van szó „egy ideig”, anélkül, hogy a nyilatkozat pontosítaná, hogy ez milyen információkra vonatkozik. A nyilatkozatban az árakra vonatkozó információcserékkel kapcsolatos utalások a fent hivatkozott, 2001 októbere és 2005 eleje között lefolytatott találkozókra utalnak. A nyilatkozatban semmi nem utal a 2005 elejét követő időszakban árakra vonatkozóan történt információcserére. A nyilatkozat arra sem tér ki, hogy 2005 során mikor változott meg a találkozók jellege, és annak kijelentésére szorítkozik, hogy ez a változás az év elején következett be.
177 Következésképpen a felperesek nyilatkozatában szereplő információk túl általánosak ahhoz, hogy közvetlen összefüggést mutassanak a kartell fennállása időtartamával.
178 Azon ténnyel kapcsolatosan, hogy a Bizottság a Samsunggal szemben kevésbé megszorító kritériumokat alkalmazott, amikor a bírság alóli teljes mentességet nyújtott részére, elegendő megállapítani, hogy a 2002. évi engedékenységi közlemény 8. pontjának b) alpontjában meghatározott vizsgálat különbözik az e közlemény 23. pontja b) alpontjának utolsó bekezdésében meghatározottól. Az előbbi rendelkezés ugyanis azt mondja ki, hogy a Bizottság teljes mentességet biztosít valamely vállalkozás számára a bírság alól, ha a vállalkozás elsőként szolgáltat olyan bizonyítékot, amely a Bizottság szerint lehetővé teszi, hogy a Bizottság megállapítsa a kartell létezését.
179 Az a tény, hogy két különböző vizsgálatról van szó, olyan objektív igazolás, amely lehetővé teszi, hogy a Bizottság a Samsungot és a felpereseket ne ugyanúgy kezelje, anélkül, hogy ezzel megsértené az egyenlő bánásmód elvét (lásd a fenti 131. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
[omissis]
189 Egyébiránt ugyan igaz, hogy a Samsung által nyújtott és a fenti 187. pontban hivatkozott utolsó bizonyítékot a megtámadott határozat nem említi, és e határozat a 2005. évre vonatkozóan leggyakrabban a felperesek által nyújtott bizonyítékokra támaszkodik. Mindazonáltal az, hogy a megtámadott határozat nem hivatkozik a Samsung által nyújtott összes bizonyítékra, nem befolyásolja azt a tényt, hogy a felperesek által 2006. július 20‑án tett nyilatkozat időpontjában a Bizottságnak a Samsung által nyújtott bizonyítékoknak köszönhetően már tudomása volt arról, hogy a kartell egyes résztvevői között a kétoldalú kapcsolattartások 2005‑ben is folytatódtak.
190 Az a körülmény, miszerint a Bizottság gyakran a felperesek által 2006. július 20‑án nyújtott információkat használta fel, azt bizonyítja, hogy ezen információk valóban magasabb bizonyító erővel rendelkeztek, mint a Samsung által előzőleg feltárt bizonyítékok. Mindazonáltal a Bizottság éppen ezen indokból ítélte úgy, hogy a felperesek által nyújtott elemek a 2002. évi engedékenységi közlemény 21. és 22. pontja értelmében olyan „jelentős hozzáadott értéket képviselnek”, ami igazolja a bírság összegének 50%‑os csökkentését. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az e bírságcsökkentés odaítélésével kapcsolatos értékelési szempontok különböznek a fenti 166. pontban hivatkozott azon kritériumoktól, amelyeket annak meghatározásakor kell alkalmazni, hogy a felperesek 2006. július 20‑i nyilatkozata a 2005. év vonatkozásában is indokolta‑e a részleges mentesség nyújtását.
[omissis]
192 Negyedszer, azon tény, hogy a Samsung által nyújtott információk nem a „kristálytalálkozókra”, hanem csupán a kétoldalú találkozókra vonatkoznak, emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat, és különösen annak (70) preambulumbekezdése úgy határozza meg a szóban forgó jogsértést, mint amely nemcsak a „kristálytalálkozókat”, hanem a résztvevők közötti kétoldalú találkozókat és kapcsolatfelvételeket is magában foglalja. Ennélfogva az e kapcsolattartások 2005 során való létezésére vonatkozó bizonyítékok relevánsak annak bizonyítása szempontjából, hogy a megtámadott határozatban megállapított egységes jogsértés a szóban forgó évben egész végig folytatódott.
193 Azzal kapcsolatosan, hogy a Samsung által nyújtott bizonyítékok nem kifejezetten a felperesek 2005. év során a kartellben való részvételére vonatkoznak, egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy – amint arra a fenti 185. pontban már felhívtuk a figyelmet – a Samsung által benyújtott egyik e‑mail a felpereseknek bizonyos árakkal kapcsolatos szándékára való rákérdezés lehetőségét említi, ami azt mutatja, hogy a felperesek továbbra is részt vettek a kartellben. Másrészt az ítélkezési gyakorlat szerint, mivel egységes és folyamatos jogsértésről van szó, az a vállalkozás, amely egy jogsértésben saját magatartása révén vett részt, amely magatartás az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett versenyellenes célú megállapodás vagy összehangolt magatartás fogalmába tartozik, és amelynek célja a jogsértés egészének megvalósításához való hozzájárulás volt, az említett jogsértésben való részvételének teljes időtartama alatt felelősséggel tartozik azon magatartásokért is, amelyeket ugyanezen jogsértés keretében más vállalkozások tanúsítottak (a Törvényszék T‑101/05. és T‑111/05. sz., BASF és UCB kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑4949. o.] 160. pontja, és a T‑83/08. sz., Denki Kagaku Kogyo és Denka Chemicals kontra Bizottság ügyben 2012. február 2‑án hozott ítéletének 242. pontja).
194 A fentiekből következően a felpereseknek az 2005. évre vonatkozó részleges mentességben való részesülésre vonatkozó érvei megalapozatlanok.
195 E körülmények között végül a felperesek által másodlagosan hivatkozott azon érvet kell megvizsgálni, hogy a Bizottság által a 2006 januárjára vonatkozóan részükre nyújtott részleges mentesség azt jelentette‑e, hogy a Bizottság e hónapot a bírság összegének kiszámításának összes lépése során figyelmen kívül hagyta‑e rájuk nézve.
196 E tekintetben emlékeztetni kell arra – amint az a megtámadott határozat 5. sz. táblázatában is feltüntetésre került –, hogy a Bizottság 2006 januárját a jogsértés időtartamára vonatkozó együttható kiszámításánál figyelmen kívül hagyta a felperesekre nézve. A Bizottság tehát felperesekkel szemben 4,16 együtthatót alkalmazott, miközben a kartell más résztvevőivel szemben alkalmazott együttható 4,25 volt, ami a jogsértéssel érintett teljes időszaknak felelt meg, lefelé kerekítve.
197 Mindemellett a jogsértéssel érintett áruk eladásai értékének meghatározása érdekében – amely értékből kiindulva kapható meg a bírság kiszámításának alapjául szolgáló összeg – a Bizottság a jogsértés összes résztvevője tekintetében a jogsértéssel érintett teljes időszak során elért eladások átlagát számította ki – 2006 januárját is beleértve.
198 Ennélfogva a Bizottság a felperesekre nézve is a jogsértéssel érintett teljes időszak során elért eladások összesített értékét vette figyelembe – 2006 januárját is beleértve –, és az így kapott összeget 4,33‑dal, vagyis a jogsértéssel érintett teljes időszak felfelé kerekített időtartamával osztotta el.
199 Emlékeztetni kell arra – amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (468) preambulumbekezdésében elismerte –, hogy az a tény, hogy a Bizottság a felperesekkel szemben 2006. tekintetében elismerte a részleges mentességet, azt jelenti, hogy a felpereseket a velük szemben kiszabandó bírság összegének kiszámítása során úgy kell kezelni, mintha a jogsértésben 2001. október 5‑től 2005. december 31‑ig vettek volna részt. A 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja b) alpontjának szövegéhez közelebb álló megfogalmazás szerint a Bizottság a szóban forgó bírság rögzítése érdekében nem veheti figyelembe a 2005. december 31‑t követő tényállást.
200 Márpedig a Bizottság azzal, ahogy a felpereseket kezelte, nem tartotta tiszteletben azon kötelezettségvállalását, miszerint nem veszi figyelembe a 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontjának b) alpontja alapján a felperesek részére nyújtott részleges mentesség által érintett időszakot.
201 E rendelkezés ugyanis nem úgy rendelkezik, hogy a Bizottságnak kizárólag a jogsértés időtartamára vonatkozó együttható kiszámításakor kellene elvonatkoztatnia a hivatkozott mentességgel érintett tényállástól, hanem azt általánosabb kontextusban kell értelmezni, ami tehát a bírság összegének rögzítésére vonatkozó összes aspektusra nézve kizárja a szóban forgó tényállás figyelembevételét, ideértve a releváns eladások átlagának kiszámítását is. Lényegében a 2002. évi engedékenységi közleményben meghatározott részleges mentesség egy olyan „jogi fikciót” hoz létre, amelynek értelmében a bírság összegének kiszámítása során a Bizottságnak úgy kell eljárnia, mintha az e mentességben részesülő vállalkozás az e kedvezménnyel érintett időszak során nem vett volna részt a jogsértésben.
202 Ezen indokból el kell utasítani a Bizottság azon elméletét, miszerint a részleges mentesség egyáltalán nem érinti a bírság alapösszegének kiszámítása szempontjából releváns eladások értékének kiszámítása során használt referenciaév vagy évek megválasztását, ugyanis ez az érték pusztán arra szolgál, hogy a kartell valamely résztvevőjének kártékonyságát megbecsülhesse.
203 A fentiekre figyelemmel a jelen jogalapnak részben helyt kell adni, annyiban, amennyiben a Bizottság tévesen vette figyelembe 2006 januárját a felperesekkel szemben kiszabandó bírság összegének kiszámítása tekintetében releváns eladásaik értékének kiszámításakor.
A harmadik, arra a tényre vonatkozó jogalapról, hogy a Bizottság a bírság összegének kiszámítása során tévesen nem vette figyelembe enyhítő körülményként a felperesek együttműködését
[omissis]
205 A 2006. évi iránymutatás 29. pontja negyedik francia bekezdésének értelmében a bírság alapösszegének csökkentését megalapozó enyhítő körülménynek minősülhet az a körülmény, hogy „az érintett vállalkozás hatékonyan együttműködik a Bizottsággal a [2002. évi] [e]ngedékenységi [k]özlemény hatályán, valamint a jog által előírt együttműködési kötelezettségein túl”.
206 E tekintetben meg kell állapítani, hogy e rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé, hogy a valamely vállalkozással szemben kiszabandó bírság összegét a Bizottsággal való ugyanazon együttműködés címén kétszeresen – mind a 2002. évi engedékenységi közlemény, mind a 2006. évi iránymutatás alapján – csökkentsék.
207 Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy a 2002. évi engedékenységi közlemény hatálya alá tartozó jogsértések esetében főszabályként az érdekelt vállalkozás nem kifogásolhatja jogosan, hogy a Bizottság nem vette figyelembe enyhítő körülményként együttműködésének mértékét az engedékenységi közlemény jogi keretein kívül (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑15/02. sz., BASF kontra Bizottság ügyben 2006. március 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑497. o.] 586. pontját, valamint a T‑189/06. sz., Arkema France kontra Bizottság ügyben 2011. július 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., II‑5455. o.] 178. pontját). Amikor ugyanis a Bizottság már figyelembe vette valamely vállalkozás együttműködését oly módon, hogy a 2002. évi engedékenységi közlemény alkalmazásával csökkentette a bírság összegét, e vállalkozás nem kifogásolhatja érvényesen, hogy a Bizottság az engedékenységi közlemény jogi keretein kívül nem csökkentette tovább a vele szemben kiszabott bírság összegét.
208 Ebből következően azt azt ítélkezési gyakorlatot, amely szerint kivételes helyzetekben bírságcsökkentést kell biztosítani valamely vállalkozásnak a 2006. évi iránymutatás 29. pontjának negyedik francia bekezdése alapján (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Arkema France kontra Bizottság ügyben 2011. május 17‑én hozott ítélet 170. pontját és a fent hivatkozott Transcatab kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 330. pontját), úgy kell értelmezni, hogy az ilyen esetek fennállása azt előfeltételezi, hogy valamely vállalkozás együttműködése meghaladja az együttműködésre vonatkozó jogi kötelezettségét, ám nem jogosít fel bírságcsökkentésre a 2002. évi engedékenységi közlemény alapján.
209 A jelen ügyben, mivel a Bizottság azt állapítja meg, hogy a felperesek kartellben vettek részt, vitathatatlan, hogy a 2002. évi engedékenységi közlemény hatálya alá tartozó jogsértésről van szó (lásd analógia útján a Bíróság C‑189/02. P., C‑202/02. P., C‑205/02. P.–C‑208/02. P. és C‑213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑5425. o.] 381. pontját).
210 Ugyanígy kétségtelen, hogy a Bizottság a hivatkozott közlemény alkalmazásával már csökkentette a felperesekkel szemben kiszabandó bírság összegét.
211 E körülmények között a felperesekkel szemben kiszabandó bírság enyhítő körülmény címén csak a 2002. évi engedékenységi közlemény keretében már figyelembe vettől eltérő, és a 2006. évi iránymutatás 29. pontjának negyedik francia bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelő együttműködés alapján csökkenthető tovább.
[omissis]
A negyedik, a japán LCD‑szállítóknak az eljárásból való kizárására vonatkozó jogalapról
[omissis]
Az egységes és folyamatos jogsértés fogalmáról
[omissis]
220 Először is érdemes arra emlékeztetni, hogy az egységes jogsértés fogalma olyan helyzetre vonatkozik, amelyben több vállalkozás egy folyamatos, a verseny torzítására irányuló gazdasági célt követő magatartásból álló jogsértésben, vagy olyan, egymással azonos tárgyuk (a tényezők összességének azonos célja), illetve alanyuk (az érintett vállalkozások azonossága, amelyeknek tudomásuk van a közös célról) alapján összefüggő önálló jogsértésekben vett részt (lásd a Törvényszék T‑446/05. sz., Amann & Söhne és Cousin Filterie kontra Bizottság ügyben 2010. április 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑1255. o.] 89. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
221 Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének megsértése nemcsak elszigetelt cselekmény eredménye lehet, hanem cselekmények sorozata, vagy még inkább folyamatos magatartás eredménye is. Ez az értelmezés nem vitatható azon az alapon, hogy a cselekmények sorozata vagy még a folytatólagos magatartás egyes elemei önmagukban is a fenti rendelkezés megsértésének minősülhetnek. Amennyiben a különböző cselekmények – azonos, a közös piacon belüli versenyt torzító céljuk alapján – átfogó terv keretébe illeszkednek, a Bizottság a fenti cselekmények miatti felelősséget jogszerűen róhatja fel az összességében figyelembe vett jogsértésben való részvétel alapján (lásd a fent hivatkozott Amann & Söhne és Cousin Filterie kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 90. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
222 E tekintetben elsősorban arra kell felhívni a figyelmet, hogy ugyan ez az ítélkezési gyakorlat lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy egyetlen eljárást folytasson le több olyan magatartás miatt, és egyetlen határozatban szankcionáljon több olyan magatartást, amelyekkel szemben külön eljárásokat folytathatott volna, ám ebből nem következik, hogy a Bizottságnak kötelessége lenne ekként eljárni. Ezért főszabály szerint nem kifogásolható, ha a Bizottság olyan különböző magatartásokat, amelyeket egységes és folyamatos jogsértésként is csoportosíthatott volna, külön eljárásokban vizsgál. Egyébiránt e magatartások mindegyike több jogsértést is magában foglalhat.
223 Következésképpen a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik az általa indított eljárások terjedelmére nézve. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a Bizottság nem kötelezhető arra, hogy megállapítson és szankcionáljon minden versenyellenes magatartást, és az uniós bíróság nem határozhat akként – még a bírság csökkentése céljából sem –, hogy a Bizottságnak a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján meg kellett volna állapítania, hogy egy adott vállalkozás által elkövetett jogsértés egy bizonyos időszakban fennállt (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Tokai Carbon és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 369. és 370. pontját).
224 E jogkör gyakorlása bírósági felülvizsgálat tárgyát képezheti. Mindazonáltal az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy csak akkor lehetne a Bizottság döntését hatalommal való visszaélésnek tekinteni, ha bizonyítani lehetne, hogy a Bizottság objektív ok nélkül indított két külön eljárást egyetlen tényállás alapján (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑441/07. sz., Bizottság kontra Alrosa ügyben 2010. június 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., I‑5949. o.] 89. pontját).
225 A jelen ügyben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a japán szállítókkal szemben nem rendelkezik vagy még nem rendelkezik elengedő bizonyítékkal, és ezért úgy döntött, hogy nem a megtámadott határozat címzettjeivel egy időben indít velük szemben eljárást. Márpedig ez a körülmény olyan objektív oknak minősül, amely igazolja a Bizottság döntését. Egyértelmű, hogy a japán szállítókkal szemben indított eljárás keretében a Bizottság köteles tiszteletben tartani különösen a ne bis in idem elvét a felperesekre nézve.
[omissis]
228 A jelen ügyben először is rá kell mutatni, hogy a Bizottság által a megtámadott határozat címzettjeivel szemben kifogásolt jogsértés elkövetése abból áll, hogy részt vettek egyrészt a „kristálytalálkozókon”, amelyek során rögzítették a kartellel érintett LCD‑k mimimumárait, megbeszélték előrevetített áraikat azok csökkenésének elkerülése érdekében, valamint összehangolták az áremeléseket, továbbá termelési szintjeiket, másrészt részt vettek a „kristálytalálkozókon” felhozott témákra vonatkozó kétoldalú találkozókon (lásd a fenti 20. pontot).
229 Mindemellett a felperesek elismerik, hogy a japán szállítók nem a „kristálytalálkozókon”, hanem egyéb találkozókon vettek részt, amelyeken viszont a megtámadott határozat címzettjei nem vettek részt.
230 Még ha feltételezzük is, hogy a japán szállítók akár maguk között, akár a megtámadott határozat címzettjeivel együtt az LCD‑árak versenyének torzítását célzó kartellt hoztak létre, nem állapítható meg, hogy az ezt célzó stratégiájuk szükségszerűen ugyanazon átfogó tervbe illeszkedik, és a megtámadott határozat címzettjei által létrehozottal azonos módszereket alkalmaz.
231 Az átfogó tervre és a közös módszerekre vonatkozó bizonyítékok hiánya olyan objektív okot képez, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy a felperesek által elkövetett jogsértés tekintetében anélkül folytasson eljárást, hogy ugyanabban az eljárásban vizsgálná a japán szállítók által esetlegesen elkövetett jogsértéseket.
[omissis]
234 Egyébiránt el kell utasítani azon érvet, amelyet a felperesek abból a tényből próbálnak kovácsolni, hogy a Bizottság a Törvényszékhez benyújtott beadványában azt állította, hogy a Törvényszék T‑474/04. sz., Pergan Hilfsstoffe für industrielle Prozesse kontra Bizottság ügyben 2007. október 12‑én hozott ítéletének 72–81. pontjában (EBHT 2007., II‑4225. o.) megállapított elveknek való megfelelés érdekében hagyta ki a megtámadott határozatban a japán szállítókra vonatkozó mindenféle utalást, miközben azokat a kifogásközlésben annak ellenére említette meg, hogy azok nem voltak annak címzettjei.
235 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fent hivatkozott Pergan Hilfsstoffe für industrielle Prozesse kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből az tűnik ki, hogy többek között az ártatlanság vélelmének tiszteletben tartása érdekében a Bizottságnak el kell kerülnie az olyan utalásokat, amelyek alkalmasak lehetnek pusztán a valamely jogsértést elkövető vállalkozás megvádolására, amennyiben a szóban forgó vállalkozás e határozat rendelkező részének nem címzettje. Mindazonáltal az a tény, hogy a hivatkozott ítéletben megállapított elvek alkalmazásával a Bizottság nem említette a megtámadott határozatban a japán szállítókat, pusztán azt jelenti, hogy tiszteletben tartotta az őket megillető ártatlanság vélelmét. Ezzel szemben az utalások hiánya nem értelmezhető úgy, hogy a Bizottság – még ha bennefoglaltan is – állást foglalt volna a japán szállítóknak a kartellel érintett LCD‑kkel kapcsolatos versenyellenes gyakorlatban való részvételére nézve.
[omissis]
Az indokolási kötelezettség állítólagos megsértéséről
[omissis]
238 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottságnak nem kellett a megtámadott határozatban megindokolnia, miért nem voltak a japán szállítók a határozat címzettjei között. Valamely aktus indokolásának kötelezettsége nem foglalhatja magában azt a kötelezettséget, hogy az azt elfogadó intézménynek indokolnia kelljen, miért nem fogadott el harmadik feleknek címzett hasonló aktusokat (a Törvényszék T‑67/00., T‑68/00., T‑71/00. és T‑78/00. sz., JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑2501. o.] 414. pontja, valamint a T‑304/02. sz., Hoek Loos kontra Bizottság ügyben 2006. július 4‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑1887. o.] 63. pontja). A felperesek által hivatkozott érvelést tehát el kell utasítani.
A jogbiztonság és a ne bis in idem elvének állítólagos megsértéséről
[omissis]
242 A jelen ügyben a felperesek nem hivatkozhatnak a ne bis in idem elvére, mivel a keresetük egy olyan határozatra vonatkozik, amely a Bizottság által velük szemben a kartellel érintett LCD‑kkel kapcsolatos jogsértés miatt először indított eljárást zárja le. Ezen elvre ugyanis csak egy olyan határozattal szemben lehet hivatkozni, amely az ugyanarra a jogsértésre vonatkozó esetleges második eljárást zárja le. Ezzel szemben ezen elv nem juthat semmilyen szerephez sem a megtámadott határozattal szemben, amelynek létezése a sine qua non feltételét képezi annak, hogy a szóban forgó elvet az esetleges második eljárással szemben fel lehessen hozni.
243 A felperesek jogbiztonságát az a tény biztosítja, hogy a Bizottság minden olyan határozata, amely a megtámadott határozat tárgyát képezővel megegyező jogsértéssel kapcsolatos eljárásra vonatkozik, a ne bis in idem elvébe ütközik. Ezen elv tiszteletben tartása a megtámadott határozattal szemben indított jelen eljárás keretében megelőző jelleggel nyilvánvalóan nem érvényesülhet.
244 Azon körülmény egyáltalán nem befolyásolja a megtámadott határozat jogszerűségét, illetve a felperesekkel szemben kiszabott bírság összegét, miszerint a Bizottság a japán szállítókkal szemben eljárást indított, amelynek keretében információkat kért a felperesektől. Ugyanis az a tény, hogy a Bizottság a felpereseket a megtámadott határozatban megállapított jogsértés miatt vizsgálta, nem menti őket fel azon kötelezettségük alól, hogy az esetlegesen más vállalkozások által vagy akár az általuk elkövetett jogsértés megállapításához vezető eljárás keretében együttműködjenek a Bizottsággal, feltéve, hogy a Bizottság által figyelembe vett tényállás eltér attól, amelyen a megtámadott határozat alapul, leszögezve, hogy az utóbbi nem a japán szállítókra vonatkozott.
[omissis]
Az arányosság elvének állítólagos megsértéséről
[omissis]
248 Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a bírság arányosságát a jogsértés minden körülményét figyelembe véve kell értékelni (lásd a Törvényszék T‑52/02. sz., SNCZ kontra Bizottság ügyben 2005. november 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑5005. o.] 58. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Márpedig a felperesek által hivatkozott, arra vonatkozó kockázat, hogy a Bizottság által különösen a japán szállítókkal szemben indított második eljárással kapcsolatos többletköltségeket kell viselniük, nem tekinthető a felperesek által elkövetett jogsértésre vonatkozó, a megtámadott határozatban megállapított körülménynek.
[omissis]
A korlátlan felülvizsgálati jogkör gyakorlása
252 A megtámadott határozat részleges megsemmisítése mellett a felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék csökkentse a Bizottság által velük szemben kiszabott bírság összegét, arra alapozva, hogy a Bizottság a fent vizsgált jogalapokban meghatározott hibákat vétett, továbbá a japán LCD‑szállítóknak az eljárásból való kizárását illetően arra hivatkoztak, hogy esély van arra, hogy a szóban forgó szállítókra vonatkozó eljárás megindítása miatt a felpereseket kár érje.
253 A felperesek jogalapjainak vizsgálatából az tűnik ki, hogy a Bizottság által a velük szemben kiszabott bírság megállapítása során elkövetett egyetlen hiba az volt, hogy az eladásaik átlagának kiszámítása során 2006 januárját is figyelembe vette (a fenti 195–203. pont). Egyébiránt a fenti 244. pontban kifejtett okokból a Bizottság által a japán szállítókra vonatkozó eljárás megindítása nem tekinthető úgy, hogy amiatt a felperesek károsultak volna. Mindenesetre e körülmény nincs kihatással a felperesek által elkövetett jogsértésnek sem a súlyára, sem az időtartamára.
254 E körülmények között a felpereseknek az arra irányuló kérelmét kell megvizsgálni, hogy a Törvényszék javítsa ki a 2006 januárjára vonatkozó hibát, és következésképpen csökkentse a Bizottság által velük szemben kiszabott bírság összegét.
255 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság által elfogadott határozatok jogszerűségének vizsgálatát kiegészíti a korlátlan felülvizsgálati jogkör, amelyet az EUMSZ 261. cikknek megfelelően [az EK 81. cikkben és EK 82. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o) 31. cikke ruházott az uniós bíróságra. E jogkör felhatalmazza a bíróságot arra, hogy a jogszerűség egyszerű felülvizsgálatán túl a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse, és következésképpen a kiszabott bírságot vagy kényszerítő bírságot törölje, csökkentse vagy növelje.
256 A Törvényszék feladata tehát, hogy korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva határozata meghozatalának időpontjában értékelje, hogy a felperesre olyan bírságot szabtak‑e ki, amelynek összege megfelelően tükrözi a szóban forgó jogsértés súlyát és időtartamát (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑343/06. sz., Shell Petroleum és társai kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 27‑én hozott ítéletének 117. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
257 A jelen ügyben rá kell mutatni, hogy a felek egyetértenek abban, hogy 2006 januárjának a felperesek releváns eladásai átlagának kiszámításából való kizárása azzal jár, hogy amennyiben a megtámadott határozatban használt módszert alkalmazzuk ezen átlag kiszámítására, a felperesekkel szemben kiszabandó bírság összege 210 000 000 euró lesz.
258 Ennélfogva a felperesekkel szemben a megtámadott határozatban kiszabott bírság összegének jelentősebb felülvizsgálatát igazoló egyéb elemek hiányában, valamint figyelemmel a jelen ügy összes körülményére, ezen összeget 210 000 000 euróra kell csökkenteni.
259 Egyébiránt a fentiek összességére tekintettel a kereseti kérelmet az ezt meghaladó részben el kell utasítani.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az [EUMSZ 101. cikk] és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban 2010. december 8‑án hozott C(2010) 8761 végleges bizottsági határozat (COMP/39.309 „LCD”‑ügy) 2. cikkében az LG Display Co. Ltd‑vel és az LG Display Taiwan Co. Ltd‑vel szemben egyetemlegesen kiszabott bírság összegét 210 000 000 euróban állapítja meg.
2) A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Törvényszék az LG Display‑t és az LG Display Taiwant kötelezi saját költségeiknek, valamint az Európai Bizottság költségei háromnegyedének viselésére.
4) A Törvényszék a Bizottságot kötelezi saját költségei egynegyedének viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. február 27‑i nyilvános ülésen.
Aláírások