AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(első tanács)

2015. március 26.

F‑41/14. sz. ügy

CW

kontra

Európai Parlament

„Közszolgálat – Tisztviselők – Értékelő jelentés – Nyilvánvaló értékelési hibák – Hatáskörrel való visszaélés – Lelki zaklatás – Egyetlen érdempontot odaítélő határozat”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben CW benyújtotta a jelen keresetet, amely lényegében egyrészt a 2012. évre vonatkozó értékelő jelentés Európai Parlament kinevezésre jogosult hatósága által 2013. május 24‑én hozott határozattal véglegesített változatának (a továbbiakban: 2012. évi értékelő jelentés), másrészt a Parlament „Tolmácsolás és konferenciák” főigazgatóságának főigazgatója által 2013. június 24‑én hozott, egyetlen érdempontot odaítélő határozatnak a megsemmisítésére irányul.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. CW maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Parlament részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Betegszabadság – Az alkalmazási helyen kívül engedély nélkül való tartózkodás – Következmények – Az adminisztráció által az érintett tisztviselő értékelő jelentéséhez fűzött megjegyzés – Megengedhetőség

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk, és 60. cikk, második bekezdés)

2.      Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – A tisztviselő távollétei – A munkaképességét érintő hamis nyilatkozat révén további éves szabadságnapok szerzése – Megengedhetetlenség

(Személyzeti szabályzat, 43. és 60. cikk)

3.      Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – A vezetés utasításainak végrehajtására vonatkozó kötelezettség – Terjedelem – Korlátok – Az ismételt utasításmegtagadást tanúsító tisztviselő általi megtagadása annak, hogy az egységvezetőjétől bocsánatot kérjen – Megengedhetetlenség

(Személyzeti szabályzat, 21a. cikk)

4.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Elkészítés – A lelki zaklatás fennállása – Az értékelő jelentés jogellenessége – A zaklatás és a jelentésben szereplő negatív értékelések közötti kapcsolat szükségessége

(Személyzeti szabályzat, 12a., 24., 43., 90. és 91. cikk)

5.      Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom – Negatív, de a tisztviselőre nézve nem sértő megjegyzéseket tartalmazó értékelő jelentés – Kizártság

(Személyzeti szabályzat, 12. cikk, (3) bekezdés, és 43. cikk)

1.      A személyzeti szabályzat 60. cikke második bekezdésének szövege egyértelmű, kifejezett és nem ír elő a betegség – így a pszichológiai vagy pszichiátriai probléma – jellegével kapcsolatos eltérést az olyan előzetes engedély beszerezésének kötelezettsége alól, amikor a tisztviselő a betegszabadságát az alkalmazási helyétől eltérő helyen kívánja tölteni.

Ennélfogva függetlenül attól, hogy az alkalmazási helyen kívüli tartózkodás rövid időtartamú és megfelel az orvosi javallatnak, a kinevezésre jogosult hatóság jogosult megállapítani, hogy az előzetes engedélyben nem részesülő tisztviselő nem tartotta tiszteletben a személyzeti szabályzatnak a betegszabadság ideje alatt az alkalmazási helyen kívüli tartózkodásra vonatkozó releváns rendelkezését, és hogy ezért jogellenes távolmaradásról van szó.

Így, habár az értékelő jelentés a tisztviselő egész éves magatartásának értékelésére szolgál, semmi nem zárja ki azt, hogy az említett hatóság kiemeljen egy konkrét eseményt, különösen amikor ezen esemény közvetlenül a személyzeti szabályzatból eredő egyértelmű és különös szabály megsértésére vonatkozik, és amikor az érintett tisztviselő úgy gondolja, hogy nem volt köteles előzetes engedély iránti kérelmet benyújtani. E körülmények esetén egy megjegyzésnek az értékelő jelentésben való feltüntetése nemcsak hogy nem ellentétes a személyzeti szabályzat valamely, konkrétan 43. cikkének rendelkezésével, hanem azon jogszerű célt is szolgálhatja, hogy figyelmeztesse az érintettet és megakadályozza a személyzeti szabályzat szóban forgó rendelkezésének ismételt megsértését. E tekintetben a tisztviselő által a szabályok tiszteletben tartása területén elérendő célokra emlékeztető megjegyzés soha nem tartalmazhat nyilvánvaló mérlegelési hibát, mivel pontosan a szolgálat keretében értékelt tisztviselő magatartásának a javítása az értékelő jelentés által elérni kívánt cél.

Másrészt a betegszabadság eredetét képező nehéz szakmai helyzet nem zárhatja ki a minden tisztviselőre és alkalmazottra vonatkozó azon kötelezettséget, hogy tiszteletben tartsák a személyzeti szabályzat 60. cikkének második bekezdését.

(lásd az 53–56. és 80. pontot)

Hivatkozás:

Törvényszék: Österholm kontra Bizottság ítélet, T‑190/02, EU:T:2004:191, 39. pont;

Közszolgálati Törvényszék: Morgan kontra OHIM ítélet, F‑26/13, EU:F:2014:180, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, az ítélettel szemben T‑683/14. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.

2.      Nem ismerhető el, hogy a tisztviselő vagy az alkalmazott magát betegnek tettesse és ily módon egy további nap betegszabadságra legyen jogosult. Továbbá teljesen jogszerű az, hogy az adminisztráció az ilyen jellegű szabálytalansággal kapcsolatban – az értékelő jelentésben tett megjegyzést is ideértve – gondoskodjon arról, hogy a tisztviselők és az alkalmazottak szabályos feltételek mellett használják fel az éves szabadságukat.

(lásd a 64. pontot)

Hivatkozás:

Közszolgálati Törvényszék: CQ kontra Parlament ítélet, F‑12/13, EU:F:2014:214, 118. pont.

3.      A személyzeti szabályzat 21a. cikkének rendszeréből következik, hogy amennyiben a tisztviselő olyan utasítást kap, amelyet szabálytalannak tart, vagy amelynek teljesítése súlyos következményekkel járhat, arról először tájékoztatnia kell közvetlen felettesét, majd adott esetben, ha a felettese az utasítást megerősíti, a hierarchiában közvetlenül felette álló hatóságot. E rendelkezés értelmében a tisztviselő köteles az utasítást teljesíteni, ha a felettese azt megismétli vagy megerősíti azt, kivéve ha az nyilvánvalóan jogellenes, vagy a vonatkozó biztonsági előírásokba ütközik.

E tekintetben, amennyiben a tisztviselő ismételten nyilvánvalóan nem tesz eleget az utasításoknak, a hierarchiában felette álló hatóság azon utasítása, amely megköveteli tőle, hogy kérjen bocsánatot az egységvezetőjétől, még ha ezen eljárás nem is feltétlenül felel meg az emberi kapcsolatok szakmai körökben való kezelésére vonatkozó megfelelő gyakorlatoknak, az adminisztráció jogszerű lépései közé tartozhat, amely annak biztosítására irányul, hogy minden tisztviselő vagy alkalmazott tartsa tiszteletben a személyzeti szabályzat rendelkezéseit, különösen azokat, amelyek a 21a. cikkhez hasonlóan annak lehetővé tételére irányulnak, hogy minden szervezeti egység adminisztrációs tevékenységére a kölcsönös bizalom légkörében, megfelelő eljárás mellett kerüljön sor, és ezért arra, hogy az adminisztráció a mérlegelési mozgástere határain belül maradjon ezen eljárás keretében.

(lásd a 70. és 72. pontot)

4.      Az a tény, hogy a tisztviselőt vagy az alkalmazottat ért lelki zaklatás bizonyítást nyer, nem jelenti, hogy az ezen alkalmazottnak sérelmet okozó és a zaklatással összefüggésben hozott összes határozat jogellenes volna. A lelki zaklatás fennállására ugyanis a jellegénél fogva főszabály szerint csak a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtás iránti kérelemnek a kinevezésre jogosult hatóság általi elutasítása ellen irányuló megsemmisítés iránti kérelem alátámasztása érdekében lehet hivatkozni. Így az értékelő jelentéshez hasonló, sérelmet okozó aktus jogszerűségének felülvizsgálata keretében csak kivételesen lehet az állítólagos zaklatásra alapított jogalapra hivatkozni, ha megállapítható, hogy összefüggés áll fenn az állítólagos zaklatás és az e jelentésben szereplő negatív értékelések között.

(lásd a 89. pontot)

Hivatkozás:

Közszolgálati Törvényszék: Menghi kontra ENISA ítélet, F‑2/09, EU:F:2010:12, 69. pont; CF kontra AESA ítélet, F‑40/12, EU:F:2013:85, 79. pont.

5.      Amennyiben a tisztviselő értékelő jelentésében szereplő konkrét megjegyzések és értékelések nem lépik át az érintettnek akár a személyére vonatkozó sértő vagy bántó kritika határát, önmagukban nem lehet azokat annak jeleként tekinteni, hogy az értékelő jelentést lelki zaklatás céljából készítették.

(lásd a 90. pontot)

Hivatkozás:

Törvényszék: Magone kontra Bizottság ítélet, T‑73/05, EU:T:2006:127, 80. pont;

Közszolgálati Törvényszék: N kontra Parlament ítélet, F‑26/09, EU:F:2010:17, 86. pont; CW kontra Parlament ítélet, F‑48/13, EU:F:2014:186, 129. pont.