A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2015. november 18.(*)
„Választottbírósági kikötés – A kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hatodik és hetedik keretprogram – Szerződések idő előtti megszüntetése – Jogos bizalom – Arányosság – Jóhiszeműség – Szerződésen kívüli felelősség – A kereset átminősítése – A szerződésszegéssel és szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti kérelmek együttes fennállása – Korai előrejelző rendszer (KER) – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése – Okozati összefüggés”
A T‑106/13. sz. ügyben,
a d.d. Synergy Hellas Anonymi Emporiki Etaireia Parochis Ypiresion Pliroforikis (székhelye: Athén [Görögország], képviselik: M. Angelopoulos és K. Damis ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: R. Lyal és A. Sauka, meghatalmazotti minőségben, segítőik: L. Athanassiou és G. Gerapetritis ügyvédek)
alperes ellen
a Bizottság által az Európai Kutatási Térség létrehozásához és az innovációhoz hozzájáruló kutatási, technológiai fejlesztési és demonstrációs tevékenységére vonatkozó hatodik és hetedik keretprogram alapján a felperessel kötött számos szerződés végrehajtásával kapcsolatban megfogalmazott, szerződésszegéssel és szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti kérelmei tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: M. Prek elnök, I. Labucka és V. Kreuschitz (előadó) bírák,
hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2015. április 29‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
A jogvita előzményei
[omissis]
Az eljárás és a felek kérelmei
[omissis]
A jogkérdésről
I – A szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránti kérelemről
[omissis]
B – Az elfogadhatóságról
[omissis]
2. Az ARTreat projekttől eltérő projektekre vonatkozó érvek elfogadhatóságáról
44 A Bizottság úgy véli, hogy a felperes nem érvényesíthet a jelen ügy tárgyát képező ARTreat projekttől eltérő projektekre vonatkozó érveket. A Bizottság ezenkívül úgy véli, hogy a J‑WeB projektre vonatkozó állításokat már előadták a T‑365/12. sz. ügy keretében, amelyben a felperes elállt a keresetétől (Synergy Hellas kontra Bizottság végzés, fenti 22. pont, EU:T:2012:461). A Bizottság azon a véleményen van, hogy a megfelelő igazságszolgáltatással és az eljárásgazdaságosság elvével ellentétes lenne, ha a felek számára engedélyeznék azt, hogy olyan kérelmeket és állításokat adjanak ismét elő, amelyekről lemondtak. A felperes így elvesztett ahhoz fűződő bármely jogos érdeket, hogy kifogásolja a J‑WeB szerződés keretében végzett ellenőrzés megállapításait. A felperes vitatja ezen érvek elfogadhatatlanságát.
45 Ezen érvekre tekintettel emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság az ARTreat szerződés II.38. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján azzal az indokkal mondta fel a felperessel kötött említett szerződést, hogy a felperes szabálytalanságokat követett el a J‑WeB szerződés végrehajtása során. Mivel a J‑WeB szerződés nem megfelelő végrehajtása az oka az ARTreat szerződés felmondásának, a felperesnek tudnia kell vitatni az említett végrehajtást az felmondásra vonatkozó említett határozattal szemben benyújtott, szerződéses felelősség megállapítása iránti keresettel. Következésképpen a Bizottság tévesen állítja, hogy a felperes az ARTreat szerződésre alapított szerződéses felelősség megállapítása iránti kereset keretében nem hivatkozhat a J‑WeB projektre vonatkozó érvekre.
46 A J‑WeB szerződésre vonatkozó T‑365/12. sz., Synergy Hellas kontra Bizottság ügyben (lásd a fenti 22. pontot) a felperesnek a keresettől való elállása – a Bizottság ARTreat szerződés felmondása miatti szerződéses felelősségének a megállapítására vonatkozó jelen kérelmek keretében – nem érinti a felperes azon jogát, hogy hivatkozzon a J‑WeB szerződés végrehajtására vonatkozó szabálytalanságokra.
47 Ugyanis elállás esetén a Törvényszék nem hoz határozatot sem az elfogadhatóságról, sem az ügy érdeméről, hanem tudomásul veszi a felperes azon szándékát, hogy ne folytassák a bírósági eljárást. Az elállásról szóló határozat nem rendelkezik anyagi jogerővel. Így már megállapításra került, hogy ha a felperes eláll a keresettől, amelynek az elbírálása folyamatban van, az ebből eredő jogvita nem áll fenn többé, következésképpen a perfüggőségi helyzet egy másik keresettel megszűnik. A Bíróság pontosította, hogy az annak elkerüléséhez fűződő érdek, hogy a jogalanyok az eljárásgazdaságosság elvével ellentétesen éljenek e lehetőséggel, nem követeli meg, hogy a perfüggőségi helyzet még az olyan keresetre tekintettel is fennálljon, amelytől a felperes elállt, mivel ez az érdek megfelelő védelmet élvez azáltal, hogy a felperest kötelezik a költségek viselésére (lásd ebben az értelemben: 2011. június 9‑i Comitato „Venezia vuole vivere” és társai kontra Bizottság ítélet, C‑71/09 P, C‑73/09 P és C‑76/09 P, EBHT, EU:C:2011:368, 32. pont).
3. A kereseti kérelmek első fele második részének az elfogadhatóságáról
48 A Bizottság szerint a 343 828,88 eurós összeg kifizetésére vonatkozó kereseti kérelmeket mint elfogadhatatlanokat azzal az indokkal kell elutasítani, hogy az ARTreat projekt ellenőrzése még mindig folyamatban van. A Bizottság jelzi, hogy az ARTreat projektre vonatkozó ideiglenes könyvvizsgálói jelentés közlését követően a felperes által benyújtott észrevételeket, új költségkimutatásokat és a terjedelmes kiegészítő dokumentációt még vizsgálják az illetékes könyvvizsgálók. A Bizottság ebből arra a következtetésre jut, hogy a 343 828,88 eurós kért összeg részéről történő ki nem fizetése a jelen kereset megindításának az időpontjában bizonytalan és hipotetikus (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 9‑i végzés, Planet kontra Bizottság végzés, T‑489/12, EU:T:2013:496, 38. és 42. pont). Márpedig a felperes nem hivatkozhat jövőbeli és bizonytalan helyzetekre a jogvita eldöntéséhez létrejött és fennálló érdek igazolásához. Ezenkívül így ez arra vonatkozó kérelem lenne, hogy a Törvényszék hozzon határozatot egy nem létező kérdésről, vagy akár egy nem létező jogi aktusról. A felperes vitatja e megállapítást, és úgy véli, hogy a 343 828,88 eurós összeg neki járt.
49 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy egy bírósági keresetet megindító bármely személynek eljáráshoz fűződő, létrejött és fennálló érdekkel kell rendelkeznie (2009. szeptember 30‑i Lior kontra Bizottság és Bizottság kontra Lior ítélet, T‑192/01 és T‑245/04, EU:T:2009:365, 247. pont), és hogy ezen jogos érdeket olyan előnynek kell érteni, amely a keresetből az eredménye által a felperes számára származhat (lásd ebben az értelemben: 2009. október 6‑i GlaxoSmithKline Services és társai kontra Bizottság és társai ítélet, C‑501/06 P, C‑513/06 P, C‑515/06 P és C‑519/06 P, EBHT, EU:C:2009:610, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
50 A jelen ügyben a szóban forgó kereseti kérelmek a Bizottságnak az ARTreat szerződés végrehajtásán keresztül történő fizetésre való kötelezésére irányulnak. A felperes ugyanis azt kéri, hogy Törvényszék rendelje el, hogy a Bizottság az ARTreat projekt keretében esedékes kifizetések címén fizesse ki a felperesnek a 343 828,88 eurós összeget és az ahhoz kapcsolódó kamatokat.
51 Az a tény, hogy a Bizottság éppen azt értékeli, hogy a felperes által megelőlegezett költségek támogathatók‑e, és következésképpen a 343 828,88 eurós összeg kifizetendő‑e, nem teszi lehetővé a felperes fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett, eljáráshoz fűződő, létrejött és fennálló érdeke hiányának a megállapítását. Ugyanis a keresetek megindításától kezdve nyilvánvaló, hogy a felperesnek érdeke fűződik ahhoz, hogy a keresete sikerrel járjon. A felperes tehát eljáráshoz fűződő, létrejött és fennálló érdekkel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot a kamatokkal növelt 343 828,88 eurós összeg ARTreat projekt végrehajtásán keresztül történő kifizetésére.
52 Ezenkívül a Bizottság nem hivatkozhat a felperes eljáráshoz fűződő érdekének a hiányára azzal az indokkal, hogy a 343 828,88 eurós összegnek a Bizottság részéről a felperes számára történő ki nem fizetése a keresetindítás időpontjában bizonytalan és hipotetikus volt. Ugyanis a keresetindításkor biztos volt, hogy a Bizottság nem fizette ki a szóban forgó összeget.
53 Azok a kérdések, hogy a Bizottságnak a keresetindítást megelőzően ki kellett‑e fizetnie a szóban forgó összeget, hogy a folyamatban lévő ellenőrzés miatt felfüggeszthette‑e a kifizetést, és hogy a Törvényszéknek a bizottsági ellenőrzés végéig fel kellett‑e függesztenie a bírósági eljárást, vagy épp ellenkezőleg, közvetlenül a költségek támogathatóságáról kellett volna‑e határoznia, a kereset érdemére és nem az annak elfogadhatóságára vonatkozó elemek értékelését vonják maguk után. Így már megállapításra került, hogy a választottbírósági kikötésre alapított kereset keretében egy követelés nem vitatott, meghatározott összegű és esedékes jellegének a fennállása a jogvitára alkalmazandó jog szerint az említett követelés jogosultja által benyújtott fizetés iránti kérelem megalapozottságának a feltétele (lásd ebben az értelemben: 2014. július 16‑i Isotis kontra Bizottság ítélet, T‑59/11, EBHT, EU:T:2014:679, 280. pont).
54 A Bizottság által hivatkozott Planet kontra Bizottság végzés (fenti 48. pont, EU:T:2013:496) nem kérdőjelezi meg felperes arra vonatkozó kérelmeinek az elfogadhatóságát, hogy a Bizottságot meghatározott pénzösszeg kifizetésére kötelezzék. Ugyanis a jelen ügytől eltérően, amelyben a felperes keresete a Bizottság részéről igények teljesítésére irányul, a felperes által a Törvényszék előtt a Planet‑ügyben indított kereset annak az uniós bíróság általi megállapítására irányult, hogy a szóban forgó szerződések értelmében a Bizottság által már kifizetett összegeket megtarthatják (lásd 2015. február 26‑i Planet kontra Bizottság ítélet, C‑564/13 P, EU:C:2015:124, 18. pont).
55 Márpedig, amint Kokott főtanácsnok a Planet kontra Bizottság ítéletre vonatkozó indítványában (C‑564/13 P, EBHT, EU:C:2014:2352) jelezte, hogy miközben a marasztalási keresetek esetében, amelyek konkrét igények teljesítésére irányulnak, az eljáráshoz fűződő érdek rendszerint minden további nélkül magából a felperesi kérelem összefüggéséből levezethető, a felperesnek valamely jogviszony vagy meghatározott jog fennállására vagy fenn nem állására – illetve egy bizonyos igény létezésére vagy nem létezésére – vonatkozó absztrakt bírósági megállapításhoz fűződő védendő érdeke általában külön indokolást igényel. Az uniós bíróságoknak ugyanis nem feladatuk, hogy absztrakt jogi szakvéleményeket készítsenek (Kokott főtanácsnoknak a Planet kontra Bizottság ítéletre vonatkozó, fent hivatkozott indítványa, EU:C:2014:2352, 41. pont).
56 Következésképpen a Bizottság által e tekintetben felhozott elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.
C – Az ügy érdeméről
1. Előzetes megfontolások
57 Az ARTreat szerződés II. melléklete II.38. cikkének (1) bekezdése előírja:
„[…] a Bizottság a következő esetekben mondhatja fel a támogatási megállapodást vagy szüntetheti meg a kedvezményezett részvételét: […]
c) amennyiben a kedvezményezett szándékosan vagy gondatlanságból szabálytalanságot követett el a Bizottsággal kötött bármely támogatási megállapodás végrehajtása során.”
58 Az ARTreat szerződés II. melléklete II.38. cikkének (1) bekezdésében említett szabálytalanság fogalmának a meghatározása a következő: „közösségi jog rendelkezésének bármiféle megsértése, továbbá bármely szerződő fél által elkövetett cselekményből vagy mulasztásból adódóan bármiféle szerződéses kötelezettség olyan megszegése, amely az Európai Közösségek központi költségvetését vagy az Európai Közösségek által kezelt költségvetést indokolatlan kiadások formájában sérti vagy sértheti”.
59 A Bizottság a fent említett II.38. cikk alapján azzal az indokkal mondta fel a felperessel az ARTreat projekttel kapcsolatban kötött szerződést, hogy a J‑WeB szerződésnek a Kypris & Associates társaság által a nevében végzett pénzügyi ellenőrzése kimutatta, hogy a felperes által bejelentett költségek nagy része nem volt támogatható (lásd a J‑WeB szerződésre vonatkozó végleges könyvvizsgálói jelentést).
60 A felperes úgy véli, hogy a felmondás jogellenes, mivel a Bizottság tévesen tekintette a J‑WeB projektekre vonatkozó költségeit nem támogathatónak. A szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránti kérelmét arra a megállapításra alapítja, hogy az említett felmondás sérti egyrészt a bizalomvédelem elvét, másrészt pedig az arányosság elvét (lásd a fenti 42. pontot). A felperes szerint az ARTreat szerződés felmondása 343 828,88 eurós kárt okozott neki. Ezen összegből 94 112,93 euró az ARTreat szerződés felmondásának időpontja és az ARTreat projekt vége előtti időszak közötti bevételkieséssel, 249 715,95 euró pedig az ARTreat szerződés felmondása előtt keletkezett költségekkel kapcsolatos.
2. A bizalomvédelem elvének a megsértéséről
61 Azon jogalapjának az alátámasztására, miszerint az ARTreat szerződés felmondása sérti a bizalomvédelem elvét, először is a felperes vitatja a J‑WeB projektre vonatkozó végeleges könyvvizsgálói jelentés megbízhatóságát. Ugyanis az Ernst & Young társaságnak a Metabo projektre vonatkozó könyvvizsgálói jelentései, és a BDO társaságnak a J‑WeB projektre vonatkozó könyvvizsgálói jelentései megerősítik a felperes munkaórái rendszerének a megbízhatóságát és kiadásainak támogatható jellegét. Másodszor a felperes úgy véli, hogy a célból, hogy a jogos bizalma védelmének a szükségességét kimondja, a Törvényszéknek figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a kiadások általa történő bejelentéseinek a Metabo szerződés Ernst & Young társaság általi ellenőrzése után tizenhat hónnappal történő elutasítása meghaladja az ésszerű határidőt. Harmadszor a felperes úgy véli – amint a 2012. augusztus 22‑i megbeszélés jegyzőkönyve és a 2012. szeptember 24‑i levél bizonyítja –, hogy megegyezett a Bizottsággal abban, hogy nem mondja fel az ARTreat szerződést. A Bizottság azonban jogellenesen visszalépett e megállapodástól, jelentős vagyoni és nem vagyoni kárt okozva számára.
62 A Bizottság vitatja a felperes érveit. Mindenekelőtt, figyelembe véve a felperessel fennálló tisztán szerződéses viszonyát, a Bizottság úgy véli, hogy a felperes nem róhatja fel neki, hogy megsértette a bizalomvédelem elvét, amelyet közigazgatási hatóságként a közigazgatási alanyok tekintetében tiszteletben kell tartania. Ezenkívül úgy véli, hogy a felperes semmiféle jogalapot nem hozott fel a bizalomvédelemnek a szerződések jogában történő megnyilvánulására vonatkozóan. Ezt követően a jóhiszeműség elvének a megsértésére és a joggal való visszaélésre alapított kifogások elfogadhatatlanok, mivel azokat első alkalommal a válasz szakaszában hozták fel és azok túl általánosak. Végül és mindenesetre a Bizottság azon a véleményen van, hogy semmiféle jogos bizalmat nem keltett a felperesben, és hogy nem sértette meg az ésszerű határidőt.
63 Ezen érvekre tekintettel emlékeztetni kell arra, hogy az EUM‑Szerződés bevezette az önálló jogorvoslatok rendszerét. Az EUMSZ 272. cikk előírja, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az Unió által vagy nevében kötött közjogi vagy magánjogi szerződésekben foglalt választottbírósági kikötés alapján határozatot hozzon.
64 A felperes szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránti kérelmet nyújtott be az ARTreat szerződés 9. cikkében szereplő választottbírósági kikötés alapján, amely előírja, hogy kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel arra, hogy első fokon határozatot hozzon a Bizottság és a kedvezményezett közötti bármely jogvitában annyiban, amennyiben az az említett támogatási szerződés értelmezésére, alkalmazására és érvényességére vonatkozik (lásd a fenti 38. pontot).
65 A szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránti e kérelem összefüggésében a felperes a fenti 61. pontban megismételt okokból a bizalomvédelem elvének a megsértésére hivatkozott. A felperes pontosítja, hogy a hivatkozott jogos védelmet az „állampolgárok szempontjából vizsgálták”, és az „megköveteli ez utóbbiak folyamatos és megbízható állami fellépésbe vetett bizalmának a védelmét, amely bizalomra bizonyos tevékenységek végrehajtása és bizonyos elvárások megalapozása érdekében támaszkodhatnak”. Ráadásul a felperes szerint ezen elv „a jogellenes közigazgatási aktusok visszavonásához való jog korlátozásának minősül”.
66 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a bizalomvédelem olyan elve, mint amelyre a felperes hivatkozik, a közigazgatási jogalanynak a közigazgatáshoz képest fennálló alárendeltségi viszonyát szabályozza, és emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bizalomvédelem elvére az uniós igazgatással szemben való hivatkozás joga mindenkit megillet, aki olyan helyzetben van, amelyből kitűnik, hogy az említett igazgatás benne megalapozott reményeket keltett azzal, hogy számára pontos biztosítékokkal szolgált. Ilyen biztosítéknak minősül a közlés formájától függetlenül a feljogosított és megbízható forrásból származó pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatás. Ezzel szemben senki nem hivatkozhat ezen elv megsértésére a közigazgatás által részére adott biztosítékok hiányában (lásd: 2003. március 19‑i Innova Privat‑Akademie kontra Bizottság ítélet, T‑273/01, EBHT, EU:T:2003:78, 26. pont, valamint ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezen elv tehát az EUMSZ 263. cikk alapján azon jogszerűségi vizsgálat alá tartozik, amelyet a Törvényszék az intézmények által elfogadott jogi aktusok tekintetében végezhet.
67 Azonban a jelen ügyben a Törvényszékhez mint a szerződés ügyében eljáró bírósághoz fordultak. Bár az ARTreat szerződés 9. cikke alapján (lásd a fenti 39. pontot) e szerződést többek között valóban az uniós jog szabályozza, e körülmény nem teszi lehetővé a Törvényszék olyan hatáskörének a megváltoztatását, miként azt a felperes által választott jogorvoslati út meghatározza. A szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránti kérelmében a felperes tehát csak a szerződésekre alkalmazandó jog megsértését, vagyis a szerződéses kikötések, a pénzügyi szabályozás vagy a szerződésekre vonatkozó uniós jogelvek, és másodlagosan a szerződésekre vonatkozó belga jogelvek megsértését róhatja fel a Bizottságnak (lásd ebben az értelemben: 2009. június 3‑i Bizottság kontra Burie Onderzoek en Advies ítélet, T‑179/06, EU:T:2009:171, 118. pont).
68 Következésképpen a felperes által megfogalmazott, szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránti kérelemmel összefüggésben a Törvényszéknek ki kell nyilvánítania az arra alapított kifogás elfogadhatatlanságát, hogy a Bizottság az ARTreat szerződés általa történő végrehajtása során megsértette a bizalomvédelem elvét, amint az a fenti 66. pontban meghatározásra került.
69 Azonban válaszában a felperes pontosítja, hogy a bizalomvédelem elvének a megsértésére alapított kifogását a megállapodások jóhiszemű teljesítése és a szerződéses feltételek visszaélésszerű alkalmazásának tilalma keretében kell vizsgálni.
70 Azzal ellentétben, amit a Bizottság a Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszaiban állít, ezen megállapítás a késedelme vagy konkrétumok hiánya folytán nem elfogadhatatlan. Ugyanis valamely jogalapot vagy érvet, amely valamely korábban közvetlenül vagy közvetve a keresetlevélben kifejtett jogalap kiterjesztésének minősül, és amely ahhoz szorosan kapcsolódik, elfogadhatónak kell tekinteni (lásd: 2007. március 14‑i Aluminium Silicon Mill Products kontra Tanács ítélet, T‑107/04, EBHT, EU:T:2007:85, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig a jelen ügyben a felperes a keresetlevelében a belga polgári törvénykönyv 1134. cikkének az alkalmazására hivatkozott, amely az ARTreat szerződésre annak 9. cikke alapján alkalmazandó. A belga polgári törvénykönyv e cikke a felek arra vonatkozó kötelezettségét mondja ki, hogy egy megállapodást jóhiszeműen hajtsanak végre. Ezenkívül a jogos bizalom valamely formájára lehet hivatkozni a szerződések jogában, mivel az hozzájárul a feleket terhelő azon kötelezettség tiszteletben tartásához, hogy egy szerződést jóhiszeműen hajtsanak végre.
71 Egyébiránt a Bizottság nem hivatkozhat arra, hogy a felperes kifogása nem tartalmaz konkrétumokat, mivel viszonválaszában azzal érvelt, hogy az uniós pénzügyi támogatás kedvezményezettje, aki nem tartotta tiszteletben azon alapvető feltételt, amelytől a támogatás nyújtása függ, nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvére annak vitatása céljából, hogy a Bizottság megtagadta az eredetileg megállapított összeg neki történő nyújtását, és hogy a felperes nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvére, mivel nem tartotta tiszteletben azon pénzügyi kötelezettségeket, amelyektől a pénzügyi hozzájárulás függ.
72 Az a tény, hogy nem zárható ki, hogy jogos bizalom valamely formájára hivatkozni lehet a szerződések jogában, mivel az hozzájárul a feleket terhelő azon kötelezettség tiszteletben tartásához, hogy egy szerződést jóhiszeműen hajtsanak végre, abból ered, hogy a megállapodások jóhiszemű teljesítésének ezen elve megakadályozza a szerződés joggal való visszaélésnek minősülő teljesítését.
73 A belga Semmitőszék így megállapította, hogy a belga polgári törvénykönyv 1134. cikkében kimondott elv, amely alapján a megállapodásokat jóhiszeműen kell teljesíteni, megtiltja valamely félnek, hogy visszaéljen a megállapodás által számára elismert joggal. A joggal való visszaélés olyan joggyakorlásból áll, amely nyilvánvalóan túllépi az e jog körültekintő és gondos személy általi rendes gyakorlásának korlátait (Cass, 2017. november 16., AR C.06.0349.F.1. sz.). Márpedig nem zárható ki, hogy joggal való visszaélésnek minősül valamely jog jogosultja esetében e jog azt követően történő érvényesítése, hogy a másik félben olyan jogos bizalmat keltett, amelyet nem gyakorol az e jog rendes gyakorlásával objektíve összeegyeztethetetlen magatartással.
74 Azonban a jelen ügyben a Bizottság sehol sem keltette azt a jogos bizalmat a felperesben, hogy az ARTreat szerződés II. melléklete II.38. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján nem mondja fel az említett szerződést a J‑WeB szerződés Kypris & Associates társaság által történő azon ellenőrzésének eredményeit követően, amely nagyszámú, nem támogatható költségekre derített fényt.
75 Ugyanis annyiban, amennyiben a felperes úgy véli, hogy jogos bizalma lehetett arra vonatkozóan, hogy a J‑WeB projekttel kapcsolatos költségei támogathatók, mivel az Ernst & Young társaság hasonló ellenőrzést végzett a Metabo projekt kapcsán, és úgy ítélte meg, hogy a költségei támogathatók, meg kell állapítani, hogy a Metabo projektre vonatkozó könyvvizsgálói jelentés, amelyre a felperes hivatkozik, csak a könyvvizsgálói jelentés tervezete volt. E jelentés ideiglenes jellege megakadályozza, hogy bármiféle jogos bizalom merüljön fel a felperesben.
76 Ráadásul a felperes elmulasztja kellő pontossággal előadnia azon okot, amely miatt úgy véli, hogy a Metabo szerződés költségeinek értékelése átültethető a J‑Web projekt költségeire. Nem adja elő azt sem, hogy milyen alapon véli úgy, hogy a Metabo projekttel kapcsolatos e könyvvizsgálói jelentést elfogadta a Bizottság. A könyvvizsgálói jelentés e tervezetében az szerepel, hogy az említett jelentés a Bizottság kérésére készült, azonban a kifejtett álláspontok a független könyvvizsgáló álláspontjai, és nem tükrözik a Bizottság hivatalos nézetét. Ezenkívül a Bizottság a viszonválaszban jelezte, hogy e jelentéstervezetet sosem véglegesítették, mivel nem került elfogadása, és hogy azt az ARTreat projektre vonatkozó könyvvizsgálói jelentésnek kellett felváltania.
77 E megállapításokat nem kérdőjelezi meg a felperes által előadott azon körülmény, hogy tizenhat hónap telt el a Metabo szerződés végrehajtására vonatkozó könyvvizsgálói jelentés tervezetének az Ernst & Young társaság általi elfogadása és a költségek nagy számának a J‑WeB szerződés végrehajtására vonatkozó ellenőrzést követően történő elutasítása között. Ugyanis az e két értékelés között eltelt időnek nincs következménye a tekintetben, hogy a szóban forgó könyvvizsgálói jelentésekben szereplő megállapítások pontosak‑e, vagy sem. Az említett idő eltelte nem tulajdonít nagyobb hitelességet az első könyvvizsgálói jelentésben szereplő értékelésnek.
[omissis]
3. Az arányosság elvének a megsértéséről
a) A felmondás arányos jellegéről
87 A felperes lényegében úgy véli, hogy az ARTreat szerződésnek a J‑WeB szerződésre vonatkozó könyvvizsgálói jelentést követő felmondása aránytalan. E kifogás alátámasztása érdekében először is azt állítja, hogy a J‑WeB szerződésre vonatkozó könyvvizsgálói jelentés tévesen állapít meg pénzügyi szabálytalanságokat, amint azt a BDO és az Ernst & Young társaságok által készített könyvvizsgálói jelentések is bizonyítják, és hogy a J‑WeB projektre vonatkozó könyvvizsgálói jelentés a Kypris & Associates társaság pártatlanságának a hiánya miatti önkényes értékelés eredménye. Másodszor a felperes úgy véli, hogy a szóban forgó felmondás ellentétes azzal, amiben a Bizottsággal a 2012. augusztus 22‑i megbeszélésen megállapodott. Harmadszor az egyrészt a 2011/161 határozat mellékletének 5.3. pontjában az ARTreat szerződés felmondásának a fellebbezési bizottság általi felülvizsgálatára, másrészt pedig az ARTreat szerződés II. mellékletének II.22. pontjában a könyvvizsgálói jelentés megküldésére előírt határidők megsértésére hivatkozik. Negyedszer a felperes úgy véli, hogy az ARTreat és a Metabo szerződés felmondása jogellenes, mivel az mind a kereset fellebbezési bizottságnál történő megindítására előírt határidő lejárta, mind e bizottság határozata előtt történt. A Bizottság vitatja ezen állításokat, és úgy véli, hogy az említett felmondás arányos volt.
88 E kifogásokra tekintettel emlékeztetni kell arra, hogy az arányosság elve az uniós jog általános elvei közé tartozik, amelyet az EUSZ 5. cikk (4) bekezdése mond ki. Ez az elv megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket (lásd: 2013. szeptember 13‑i ítélet, Makhlouf kontra Tanács, T‑383/11, EBHT, EU:T:2013:431, 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
89 Ezen elv az Unió minden fellépési formájára vonatkozik, legyen az szerződéses vagy szerződésen kívül (2004. május 25‑i Distilleria Palma kontra Bizottság ítélet, T‑154/01, EBHT, EU:T:2004:154, 44. pont). Ugyanis a szerződéses kötelezettségek teljesítésének összefüggésében ezen elv tiszteletben tartása hozzájárul valamely szerződés feleinek arra vonatkozó sokkal általánosabb kötelezettségéhez, hogy azt jóhiszeműen teljesítsék. Az ARTreat szerződésre vonatkozó belga jog (lásd a fenti 39. pontot) alapján a megállapodások jóhiszemű teljesítésének kötelezettsége megtiltja valamely félnek az olyan joggyakorlást, amely nyilvánvalóan túllépi az e jog körültekintő és gondos személy általi rendes gyakorlásának korlátait (lásd a fenti 73. pontot).
90 A jelen ügyben a Bizottság a J‑WeB szerződésre vonatkozó végleges könyvvizsgálói jelentést követően az ARTreat szerződés II.38. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján egyoldalúan felmondta e szerződést. A Bizottság úgy vélte, hogy a J‑WeB szerződésre vonatkozó végleges könyvvizsgálói jelentés bizonyította, hogy a felperes az ARTreat szerződés II. mellékletének II.1. cikke értelmében vett szabálytalanságot követett el, ami lehetővé tette számára, hogy az említett szerződés II. melléklete II.38. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján egyoldalúan felmondja az említett szerződést.
91 Annak értékelése céljából, hogy a Bizottság arányosan alkalmazta‑e az ARTreat szerződés II. melléklete II.38. cikke (1) bekezdésének c) pontját, fontos megállapítani, hogy a Bizottság által a J‑WeB projekt támogatása érdekében a felperessel kötött szerződésre vonatkozó végleges könyvvizsgálói jelentésben a Kypris & Associates társaság könyvvizsgálói elutasítottak valamennyi bejelentett személyzeti költséget, mivel azokat nem támogathatónak tekintették. E következtetésre a következő megállapítások figyelembevételével jutottak:
– a felperes munkaidejére vonatkozó nyilvántartási rendszer megbízhatóságának a hiánya;
– a felperes által a projekt végrehajtására bejelentett személyzet munkaórái számának és hozzájárulásának a megerősítését lehetővé tévő kielégítő és megfelelő bizonyítékok hiánya, és
– a felperes és egy harmadik társaság között kötött olyan alvállalkozói szerződés fennállása, amely alapján a J‑WeB szerződésre való utalást tartalmazó számlákat állítottak ki, amelyről nem értesítették a Bizottságot, és amelyet az nem is hagyott jóvá, és amely azzal kapcsolatos kétségeket vet fel, hogy valójában mely jogalany hajtotta végre a J‑WeB projektet.
92 Ebből következik, hogy e költségeknek a felperes által a Bizottság általi megtérítésük céljából történő bejelentése nem volt megbízható, és hogy a felperes nem teljesítette arra vonatkozó szerződéses kötelezettségeit, hogy csak a támogatható költségeket jelentse be. E hiányosságok az ARTreat szerződés II. melléklete II.1. cikkének (10) bekezdése értelmében vett szabálytalanságoknak minősülnek. Ugyanis azok azzal járnak vagy járhatnak, hogy kárt okoznak az Unió általános költségvetésének. Az ARTreat szerződés II. melléklete II.38. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján anélkül igazolják az említett szerződés felmondását, hogy e felmondást aránytalannak vagy joggal való visszaélést megvalósítónak lehetne tekinteni. A felmondás ARTreat szerződés II. melléklete II.38. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt okainak jogszerűségét nem kérdőjelezi meg a felperes. Ezenkívül a könyvvizsgálattal megállapított szabálytalanságok kellően súlyosak, és így az ARTreat szerződés felmondása nem minősül az egyoldalú felmondásra vonatkozó jog olyan gyakorlásának, amely nyilvánvalóan túllépi az e jog körültekintő és gondos személy általi rendes gyakorlásának korlátait.
[omissis]
II – A szerződésen kívül okozott károk megtérítése iránti kérelemről
[omissis]
C – Az ügy érdeméről
[omissis]
2. A titoktartási kötelezettség és a 2012. augusztus 22‑i jegyzőkönyvben említett megállapodás megsértéséről, az ARTreat és a Metabo szerződésekre vonatkozó ideiglenes könyvvizsgálattal kapcsolatos észrevételek elfogadásának hiányáról, a végleges könyvvizsgálói jelentés elfogadásának hiányáról és a „megfelelő ügyintézés” elvének a megsértéséről
141 A Bizottság úgy véli, hogy a szerződésen kívül okozott károk megtérítése iránti felperesi kérelem tárgya a jelen ügyben egy szerződésszegéssel okozott kár. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a felperes szerződésen kívül okozott károk megtérítése iránti kérelmének az alátámasztása érdekében tett megállapításait a szerződéses feltételekre tekintettel kell értékelni
142 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUM‑Szerződés egy teljes jogorvoslati rendszert hozott létre. E jogorvoslati lehetőségek mindegyike önálló, a jogorvoslati rendszerben sajátos szerepet tölt be, és sajátos tárgyára figyelemmel meghatározott feltételekkel vehető igénybe (lásd ebben az értelemben: 2004. március 23‑i Médiateur kontra Lamberts ítélet, C‑234/02 P, EBHT, EU:C:2004:174, 59. pont; 2008. szeptember 3‑i Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑402/05 P és C‑415/05 P, EBHT, EU:C:2008:461, 281. pont).
143 Az EUMSZ 268. cikkben foglalt, szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti kereset tárgya a valamely uniós intézménynek vagy szervnek betudható aktusból vagy jogellenes magatartásból eredő sérelem orvoslása iránti kérelem (Médiateur kontra Lamberts ítélet, fenti 142. pont, EU:C:2004:174, 59. pont). Amint a fenti 124. pontban szerepel, az Unió szerződésen kívüli felelősségének a megállapításához több feltétel együttes fennállása szükséges, úgymint az uniós intézménynek felrótt magatartás jogellenessége, a kár tényleges bekövetkezése, valamint az említett intézmény magatartása és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállása.
144 Az EUMSZ 272. cikkben szereplő, szerződéses felelősség megállapítása iránti kereset tárgya az Unió által vagy javára kötött szerződésből eredő sérelem orvoslása iránti kérelem. Az uniós bíróság hatásköre és a szerződő felek felelőssége a szerződéses feltételek hatályától, és különösen a hatáskör megállapítására és a szerződésre alkalmazandó jog meghatározására vonatkozó kikötésektől függ. E hatáskör eltér az általános szabályoktól, következésképpen megszorítóan kell értelmezni (1986. december 18‑i Bizottság kontra Zoubek ítélet, 426/85, EBHT, EU:C:1986:501, 11. pont; 2010. december 16‑i Bizottság kontra Arci Nuova associazione comitato di Cagliari és Gessa ítélet, T‑259/09, EU:T:2010:536, 39. pont). Így a Törvényszék csak olyan kérelmekről dönthet, amelyek a választottbírósági kikötést tartalmazó szerződésből erednek, vagy amelyek közvetlen kapcsolatban állnak az abból fakadó kötelezettségekkel (a fent hivatkozott Bizottság kontra Zoubek ügyben hozott ítélet, EU:C:1986:501, 11. pont).
145 A fent említett jogorvoslati lehetőségek önállósága és a felelősség megállapítására vonatkozó, e jogorvoslatok mindegyikére jellemző feltételek miatt a Törvényszéknek meg kell állapítania, hogy az eléje terjesztett keresetnek olyan kártérítési kérelem‑e a tárgya, amely objektív jelleggel szerződéses eredetű, vagy szerződésen kívüli eredetű kötelezettségeken és jogokon alapul (lásd analógia útján: 2013. április 18‑i Bizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet, C‑103/11 P, EBHT, EU:C:2013:245, 66. pont).
146 Így a Bíróság már kimondta, hogy önmagában a nem a felek közötti szerződésből eredő, azonban a felekre kötelező szabályokra vagy jogelvekre való hivatkozásnak nem lehet az a következménye, hogy módosítja a jogvita szerződésen alapuló jellegét (lásd: 2009. május 20‑i Guigard kontra Bizottság ítélet, C‑214/08 P, EU:C:2009:330, 43. pont; Bizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet, fenti 145. pont, EU:C:2013:245, 65. pont; 2010. május 19‑i Nexus Europe (Ireland) kontra Bizottság ítélet, T‑424/08, EU:T:2010:211, 60. pont).
147 Azonban, mivel az EUM‑Szerződés alapján az uniós bíróságok főszabály szerint hatáskörrel rendelkeznek mind az intézmények szerződésen kívüli felelősségének a megállapítása iránti keresetről, mind az intézmények szerződéses felelősségének a megállapítása iránti keresetről történő határozathozatalra, ha választottbírósági kikötést tartalmazó szerződést kötöttek, megállapításra került, hogy amennyiben a Törvényszékhez szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti keresettel fordultak, noha a jogvita valójában szerződéses jellegű, a Törvényszék átminősíti az említett keresetet, ha ezen átminősítés feltételei fennállnak (2001. szeptember 19‑i Lecureur kontra Bizottság ítélet, T‑26/00, EBHT, EU:T:2001:222, 38. pont; 2004. május 10‑i Musée Grévin kontra Bizottság végzés, T‑314/03 és T‑378/03, EBHT, EU:T:2004:139, 88. pont; 2014. október 24‑i Technische Universität Dresden kontra Bizottság ítélet, T‑29/11, EBHT, EU:T:2014:912, 42. pont).
148 Konkrétabban, amint az ítélkezési gyakorlat elismerte, az ilyen jellegű jogvita fennállása során a Törvényszék nem minősítheti át a keresetet, ha a felperes azon kifejezett szándékával, hogy kérelmét ne az EUMSZ 272. cikkre alapozza, ellentétes ez az átminősítés (lásd ebben az értelemben: Musée Grévin kontra Bizottság végzés, fenti 147. pont, EU:T:2004:139, 88. pont; CEVA kontra Bizottság ügyben hozott ítélet, fenti 99. pont, EU:T:2010:240, 59. pont; 2012. szeptember 6‑i Technion és Technion Research & Development Foundation kontra Bizottság végzés, T‑657/11, EU:T:2012:411, 55. pont), vagy pedig ha a keresetet egyetlen olyan jogalapra sem alapították, amely a szóban forgó szerződéses jogviszonyra vonatkozó szabályok – akár a szerződéses kikötések, akár a szerződésben meghatározott nemzeti jog rendelkezései – megsértésén alapul (lásd: 2014. október 16‑i Federación Española de Hostelería kontra EACEA ítélet, T‑340/13, EU:T:2014:889, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
149 Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy egy szerződéses rendelkezésnek valamely intézmény általi megsértése önmagában nem jelenti az említett intézmény szerződésen kívüli felelősségének azon felek egyikével szembeni fennállását, akivel az említett rendelkezést tartalmazó szerződést kötötte. Ugyanis ilyen esetben az említett intézménynek betudható jogellenesség tisztán szerződéses eredetű és szerződő félként fennálló, nem pedig valamely más olyan minőség, mint a közigazgatási hatósági jogállás miatt fennálló kötelezettségéből ered. Következésképpen ilyen körülmények között a szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti kérelem alátámasztása érdekében valamely szerződéses rendelkezés megsértésére vonatkozó állítást hatástalannak kell nyilvánítani.
150 Azonban nem zárható ki, hogy valamely uniós intézmény szerződéses és szerződésen kívüli felelőssége együttesen áll fenn az intézménnyel szerződő felek valamelyikével szemben. Ugyanis nincs előre meghatározva az intézménynek betudható, olyan kárt okozó jogellenes magatartások jellege, amely szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti kérelem tárgyát képezheti (lásd ebben az értelemben: Médiateur kontra Lamberts ítélet, fenti 142. pont, EU:C:2004:174, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2009. december 18‑i Arizmendi és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, T‑440/03, T‑121/04, T‑171/04, T‑208/04, T‑365/04 és T‑484/04, EBHT, EU:T:2009:530, 65. pont). Feltéve, hogy létezik az intézmények felelősségének ilyen együttes fennállása, az csak azzal a feltétellel lenne lehetséges, ha egyrészt a szóban forgó intézménynek betudható jogellenesség nemcsak valamely szerződéses kötelezettség, hanem az őt terhelő általános kötelezettség nemteljesítésének is minősül, másrészt pedig ha e jogellenesség az említett általános kötelezettséggel kapcsolatban a szerződés rossz végrehajtásából eredő kártól eltérő kárt okozott.
151 A jelen ügyben a felperes által a szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti kérelmének az alátámasztása érdekében előadott négy kifogásból a fenti 125. és azt követő pontokban összefoglalt három kifogás alapul objektíve szerződéses eredetű állítólagos kötelezettségszegéseken, és semmiféle, a szerződés rossz végrehajtásából eredő kártól eltérő kárra nem hivatkoztak.
152 Ugyanis a bizalmas információk Bizottság általi állítólagos hozzáférhetővé tételével kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az abból állt, hogy az ARTreat és a Metabo projekt koordinátorait tájékoztatták az ARTreat, illetve a Metabo szerződések felmondásáról. Az állítólagosan bizalmas információ, vagyis a felperessel kötött ARTreat és Metabo szerződés Bizottság általi felmondása olyan információ, amely a Bizottságtól származik, és amellyel szerződő féli minőségében, és nem mint közigazgatási hatóság rendelkezik. Egyébiránt a szóban forgó projektek koordinátorai, akikkel az állítólagosan bizalmas információt közölték, nem a szóban forgó szerződések harmadik felei. Ők a felperes és a Bizottság szerződő felei. Végül a felperes e kifogás alátámasztására maga hivatkozik e szerződések II. melléklete II.22. cikke (8) bekezdésének a megsértésére, amely szerint a Bizottság a 2185/96 rendelet és az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25‑i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 136., 1.o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 91. o.) alapján helyszíni vizsgálatokat végezhet, és figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az említett szerződések II. melléklete II.38. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy egy vagy több kedvezményezett bizottsági kezdeményezésben való részvételének a megszűnéséről értesítik az érintett kedvezményezetteket, és másolatot küldenek a koordinátoroknak. Következésképpen a titoktartási kötelezettség, amelynek a megsértését a felperes a Bizottságnak felrója, objektíve szerződéses eredetű jogokon és kötelezettségeken, és nem a szintén hivatkozott EUMSZ 339. cikkben és az Alapjogi Charta 41. cikkében említett kötelezettségeken alapul.
153 Egyébiránt a Törvényszék megjegyzi, hogy a felperes nem pontosítja, és még kevésbé bizonyítja, hogy az állítólagosan bizalmas információnak a szerződések koordinátorai számára való említett hozzáférhetővé tétele olyan kárt okozott számára, amely eltér a szerződés és különösen az említett szerződések II. melléklete II. 22. és II.38. cikkének a rossz végrehajtása miatt keletkezett kártól.
154 A felperes és a Bizottság között kötött, a 2012. augusztus 22‑i megbeszélés jegyzőkönyvében említett állítólagos megállapodás megsértésével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy e kifogás az ARTreat és a Metabo szerződések felek általi végrehajtásának a módjára vonatkozik. E megállapítást nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy a felperes úgy véli, hogy az említett megállapodás be nem tartásával a Bizottság megsértette a jóhiszeműség és a lojalitás szabályait, visszaélt hatalmával, hátrányos megkülönböztetést alkalmazott és megsértette az arányosság és az ügymenet folytonosságának az elvét. E kifogások valójában azon állítólagos jogsértésekre vonatkoznak, amelyek objektíve szerződéses eredetű jogokhoz és kötelezettségekhez kapcsolódnak. Ezenkívül és mindenesetre a felperes nem pontosítja, és még kevésbé bizonyítja, hogy az említett jogsértések olyan kárt okoztak számára, amely eltér a szóban forgó szerződések rossz végrehajtása miatt keletkezett kártól.
155 Végül, ami az ARTreat és a Metabo projektekre vonatkozó ideiglenes könyvvizsgálói jelentéssel kapcsolatos észrevételek elfogadásának állítólagos hiányát, valamint az ARTreat és a Metabo szerződés végrehajtására vonatkozó végleges könyvvizsgálói jelentések elfogadásának állítólagos késedelmét illeti, e kifogások objektíve a szóban forgó szerződéseknek a Bizottság mint szerződő fél általi végrehajtására vonatkoznak. A felperes e kifogások alátámasztása érdekében egyébiránt a szóban forgó szerződések II.22. cikke (5) bekezdésének a megsértésére hivatkozik. Az ésszerű határidő és a védelemhez való jog Bizottság általi tiszteletben tartására való egyszerű hivatkozás nem járhat azzal a következménnyel, hogy a jogvita szerződéses jellege módosul. Végül és mindenesetre a felperes nem pontosítja, és még kevésbé bizonyítja, hogy az említett jogsértések olyan kárt okoztak számára, amely eltér a szóban forgó szerződések rossz végrehajtása miatt keletkezett kártól.
156 A tárgyaláson a Törvényszék megkérdezte a felperest, hogy ellenzi‑e a szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti kérelmének abban a részében szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránti kérelemmé történő átminősítését, amely a szóban forgó szerződések szabályainak a megsértésére alapított kifogásokon alapul. E kérdésre adott válaszban a felperes úgy nyilatkozott, hogy ellenzi az ilyen átminősítést.
157 Mivel a felperes az átminősítést ellenezte, és a felperesnek a szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti kérelmének az alátámasztása érdekében előadott, a fenti 151. és azt követő pontokban megismételt három kifogás objektíve a szóban forgó szerződések végrehajtására vonatkozik, a felperesnek a szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti, az említett kifogásokra alapított kérelmét mint hatástalant el kell utasítani.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a d.d. Synergy Hellas Anonymi Emporiki Etaireia Parochis Ypiresion Pliroforikist kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. november 18‑i nyilvános ülésen.
Aláírások