T–219/10. RENV. sz. ügy
World Duty Free Group, SA, korábban Autogrill España, SA
kontra
Európai Bizottság
„Állami támogatások – Társasági adóra vonatkozó olyan rendelkezések, amelyek a spanyolországi adózási illetőségű vállalkozásoknak lehetővé teszik a külföldi adózási illetőségű vállalkozásokban való részesedésszerzésből eredő üzleti és cégérték amortizációját – A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és a visszatéríttetését elrendelő határozat – Az állami támogatás fogalma – Szelektivitás – Referencia‑rendszer – Eltérés – Eltérő bánásmód – Az eltérő bánásmód igazolása – Az intézkedés révén kedvezményezett vállalkozások – Jogos bizalom”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (kibővített kilencedik tanács), 2018. november 15.
1. Bírósági eljárás – Az elfogadhatóság vizsgálatát megelőző érdemi vizsgálat – Megengedhetőség
2. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – Adóelőnyt biztosító intézkedés – Valamely gazdasági előny fennállásának meghatározására szolgáló referenciakeret – A tárgyi hatály meghatározása – Szempontok – A szóban forgó intézkedés célja és a referenciakeret célja között fennálló kapcsolat – A szóban forgó intézkedés hatálya alá és a referenciakeret hatálya alá tartozó helyzetek összehasonlítható jellege
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
3. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – Adóelőnyt biztosító intézkedés – Valamennyi gazdasági szereplőre megkülönböztetés nélkül alkalmazandó általános jellegű intézkedés – Az engedélyezéséhez szükséges műveletekhez hasonló műveletekre nem alkalmazható intézkedés – Szelektívnek minősíthető intézkedés
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
4. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – Adóelőnyt biztosító intézkedés – Valamely gazdasági előny fennállásának meghatározására szolgáló referenciakeret – A tárgyi hatály meghatározása – A saját referenciakeretének minősülő intézkedés – Feltételek – Sajátos célokat követő, egyértelműen körülhatárolt adószabályozás – Hiány – Az intézkedés rendszeres és általános jellege
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
5. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – Az általános adórendszertől való eltérés – Hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő vállalkozások közötti különbségtétel – Értékelési szempontok – Az általános adórendszer egésze által kitűzött célra tekintettel történő összehasonlítás
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
6. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – Az általános adórendszertől való eltérés – A rendszer jellegére és szerkezetére alapított igazolás – Értékelési szempontok – Az általános adórendszerben rejlő mechanizmusokhoz tartozó cél megvalósítására irányuló intézkedés – Megfelelő jelleg – A bizonyítási teher terjedelme
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés; 659/1999 tanácsi rendelet)
7. Megsemmisítés iránti kereset – Tárgy – Részleges megsemmisítés – Feltétel – A vitatott rendelkezések elválasztható jellege – Objektív szempont – Nem teljesített feltétel – Elfogadhatatlanság
(EUMSZ 263. cikk)
8. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésére figyelemmel történő értékelés – Korábbi gyakorlat figyelembevétele – Kizártság
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
9. Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – A támogatás kedvezményezettjének meghatározása – Tényleges élvezet – Értékelés
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
10. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézmények magatartásától függetlenül, az objektív helyzetre tekintettel történő értékelés – Az intézmények magatartásának figyelembevétele az összeegyeztethetetlen támogatás visszatéríttetésére irányuló kötelezettség vizsgálata során – Bizalomvédelem
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés; 659/1999 tanácsi rendelet, 14. cikk)
11. Államok által nyújtott támogatások – Jogellenes támogatás visszatéríttetése – Az EUMSZ 108. cikk eljárási szabályainak megsértésével nyújtott támogatás – A kedvezményezettek esetleges jogos bizalma – Hiány, kivéve rendkívüli körülmények fennállása esetén – A Bizottság által adott egyedi, feltétel nélküli és egybehangzó garanciákból fakadó jogos bizalom – A hivatalos vizsgálati eljárás megindítását elrendelő határozat közzététele, amely e jogos bizalomnak véget vet
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés, és EUMSZ 108. cikk, (3) bekezdés)
1. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 29., 30. pont)
2. Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazása keretében ahhoz, hogy valamely nemzeti adóintézkedést „szelektívnek” minősíthessen, az Európai Bizottságnak először is azonosítania kell az érintett tagállamban alkalmazandó általános vagy „rendes” adórendszert, másodszor pedig bizonyítania kell, hogy a szóban forgó adóintézkedés eltér az említett általános rendszertől, amennyiben különbséget tesz az említett általános rendszer által kitűzött célra tekintettel összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben lévő gazdasági szereplők között. Az „állami támogatás” fogalma azonban nem vonatkozik olyan intézkedésekre, amelyek különbséget tesznek a szóban forgó jogrendszer által kitűzött célra tekintettel összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben lévő vállalkozások között, és ezért a priori szelektív jellegűek, amennyiben az érintett tagállam bizonyítja, hogy e megkülönböztetés igazolt, mivel az az intézkedéseket magában foglaló rendszer jellegéből vagy felépítéséből ered.
A nemzeti általános adószabályozás azonosítását, azaz a fent említett módszer első szakaszát illetően e viszonyítási alap tárgyi hatályának meghatározása főszabály szerint a támogatásnak minősülő intézkedéssel összefüggésben történik. A szóban forgó intézkedés és a rendes szabályozás célja közötti kapcsolat fennállásán túlmenően az ezen intézkedés és az e szabályozás hatálya alá tartozó helyzetek összehasonlíthatósága is lehetővé teszi az említett szabályozás tárgyi hatályának meghatározását. Ezen összehasonlíthatóságot a rendes szabályozás által kitűzött célra tekintettel kell értékelni. Egyebekben e helyzetek összehasonlíthatósága is lehetővé teszi az eltérés fennállásának megállapítását, ha a vitatott intézkedés hatálya alá tartozó helyzeteket eltérően kezelik a rendes szabályozás hatálya alá tartozó helyzetektől, noha az előbbiek az utóbbiakkal összehasonlíthatók. Az említett módszer első két szakaszára vonatkozó összértékelés tehát bizonyos esetekben egyidejűleg a rendes szabályozás és az eltérés fennállásának megállapítását is eredményezheti.
(lásd: 63., 64., 95., 98., 102–104., 106. pont)
3. Az állami támogatások területén valamely nemzeti adóügyi intézkedés szelektivitásának megállapítása nem feltétlenül abból ered, hogy bizonyos vállalkozások számára lehetetlen a vitatott intézkedés által előírt előny megszerzése azon jogi, gazdasági vagy gyakorlati gátak miatt, amelyek megakadályozzák őket azon ügylet megvalósításában, amely ezen előny megszerzésének feltétele, hanem az pusztán annak megállapításából fakadhat, hogy van olyan ügylet, amely ugyan összehasonlítható azzal, amely előfeltétele a szóban forgó előny megszerzésének, arra mégsem jogosít. Ebből következik, hogy valamely adóintézkedés szelektív lehet még akkor is, ha minden vállalkozás szabadon dönthet azon ügylet megvalósítása mellett, amely az ezen intézkedés által előírt előny megszerzésének előfeltétele.
(lásd: 82. pont)
4. Az állami támogatások területén a szelektivitási feltétel megítélésekor valamely adókedvezményt biztosító nemzeti intézkedés akkor minősülhet a saját viszonyítási alapjának, ha olyan egyértelműen körülhatárolt adószabályozást vezet be, amely sajátos célokat követ, és így különbözik az érintett tagállamban alkalmazandó minden más adószabályozástól. Ilyen esetben tehát azt kell meghatározni, hogy egyes gazdasági szereplők ki vannak‑e zárva az intézkedés hatálya alól, jóllehet az általa követett cél szempontjából e gazdasági szereplők összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben vannak olyan gazdasági szereplőkkel, amelyekre ezen intézkedés alkalmazandó.
Olyan intézkedés esetében viszont, amely nem egy egyértelműen körülhatárolt adószabályozást vezet be, hanem egy átfogó szabályozás részét képezi, az intézkedés rendszeres és általános jellegére kell hivatkozni adott esetben egy olyan önálló szabályozás beazonosítása érdekében, amely alkalmas arra, hogy viszonyítási alap legyen. Ebben az összefüggésben célszerű indikatív jelleggel az Európai Bizottság által e tárgykörben elfogadott közleményre hivatkozni.
(lásd: 127., 128., 130., 131. pont)
5. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 143–149. pont)
6. Az „állami támogatás” EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett fogalma nem vonatkozik olyan intézkedésekre, amelyek különbséget tesznek a szóban forgó jogrendszer által kitűzött célra tekintettel összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben lévő vállalkozások között, és ezért a priori szelektív jellegűek, amennyiben az érintett tagállam bizonyítja, hogy e megkülönböztetés igazolt, mivel az az intézkedéseket magában foglaló rendszer jellegéből vagy felépítéséből ered.
E tekintetben különbséget kell tenni egyrészt az adóintézkedés vagy konkrét adószabályozás által követett, de azon kívülálló célok, másrészt a magához az adórendszerhez szervesen hozzátartozó mechanizmusok között, amelyek szükségesek e célok eléréséhez. Következésképpen az olyan adómentességek, amelyek a vonatkozó adórendszertől idegen célkitűzés eredményei, nem mentesülhetnek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdéséből eredő követelmények alól.
Egy ilyen különbségtétel alapján valamely tagállam tehát eredményesen hivatkozhat az adósemlegesség elvére a bizonyos vállalkozásoknak adókedvezményt biztosító intézkedés által bevezetett különbségtétel igazolása érdekében. Ugyanakkor az érintett tagállam az, amelynek bizonyítania kell, hogy az általános adórendszertől való eltérés igazolt. E tekintetben nem tekinthető ez az eltérés igazoltnak az adósemlegesség elve alapján, ha a tagállam nem bizonyítja, hogy ez az eltérés lehetővé teszi az adósemlegesség helyreállítását vagy ha a szóban forgó intézkedés maga vezet be hátrányos megkülönböztetést.
Ebben az összefüggésben az Európai Bizottságnak nem feladata hogy valamely adóelőnyt biztosító intézkedést a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozata keretében rögzítse a vitatott intézkedés azon alkalmazási feltételeit, amelyek lehetővé tették volna számára, hogy bizonyos esetekben ne minősítse azt támogatásnak. Ha ugyanis a Bizottságra olyan kötelezettség hárulna, hogy vizsgálnia kellene a különböző gazdasági ügyleteket, amelyekre jogszerűen alkalmazható a szóban forgó előny, anélkül hogy megállapítható lenne a támogatás fennállása, ez azt idézné elő, hogy a Bizottság megváltoztatná a vizsgált intézkedés tartalmát és alkalmazási feltételeit, és nem csak annak földrajzi vagy ágazati hatályát határolná körül. Márpedig egy ilyen kötelezettség a Bizottságot arra késztetné, hogy lépjen túl azokon a hatáskörökön, amelyeket az EUM‑Szerződés és az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet rendelkezései ruháznak rá.
(lásd: 166., 167., 171., 172., 179–188., 190–199., 206. és 211. pont)
7. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 221. pont)
8. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 224., 249. pont)
9. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 238–247. pont)
10. Amikor valamely nemzeti intézkedést jogszerűen az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak lehet minősíteni, az Európai Bizottság arra vonatkozó korábbi ígéretei, hogy az intézkedés nem képez támogatást, nem egyeztethetők össze az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésével, mivel az állami támogatás fogalma objektív helyzetnek felel meg. Következésképpen a bizalomvédelem elvének megsértésére nem lehet hivatkozni a Bizottság azon határozatának vitatása érdekében, amely az említett intézkedést állami támogatásnak minősíti.
Azonban eredményesen lehet hivatkozni a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított jogalapra olyan határozattal szemben, amelyben a Bizottság úgy dönt, hogy az érintett tagállamnak az általa rögzített határidőn belül meg kell szüntetnie vagy módosítania kell egy nemzeti intézkedést, vagy el kell rendelnie a támogatás visszatéríttetését. Tehát valamely támogatás kedvezményezettje a Bizottság határozata jogszerűségének vitatása céljából, amennyiben e határozat a nyújtott támogatás visszatéríttetését írja elő, eredményesen hivatkozhat a Törvényszék előtt a bizalomvédelem elvének megsértésén alapuló jogalapra, és e tekintetben hivatkozhat azokra az ígéretekre, amelyeket neki a Bizottság azzal kapcsolatban adott, hogy a vitatott intézkedés nem minősül támogatásnak, ami szükségképpen magában foglalja, hogy az az előny, amelyet számára ezen intézkedés biztosít, nem kerül visszatéríttetésre vagy csak az ezen ígéretekhez igazodva.
Még ha az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének első mondata úgy rendelkezik is, hogy amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, „a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére”, azon kötelezettség alól, hogy el kell rendelni minden jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatás visszatéríttetését, az említett bekezdés második mondata kivételt ír elő, amely úgy rendelkezik, hogy a Bizottság nem követeli meg a támogatás visszatérítését, amennyiben az ellentétes az uniós jog valamelyik általános elvével. Márpedig a bizalomvédelem elve az uniós jog általános elveként lett elismerve. Ezenkívül mivel a 659/1999 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének második mondata pontosan a bizalomvédelem biztosítására irányul, első mondatát nem lehet úgy értelmezni, mint amely kizárja a bizalomvédelem elvének alkalmazását.
(lásd: 258., 259., 266., 268–272. pont)
11. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 274–297. pont)