A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (első tanács)
2019. február 14.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – Növényvédő szerek – »Glifozát« hatóanyag – Az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletébe való felvétel meghosszabbítása – A személyében való érintettség hiánya – Végrehajtási intézkedéseket maga után vonó, rendeleti jellegű jogi aktus – Elfogadhatatlanság”
A T‑125/18. sz. ügyben,
az Associazione Nazionale Granosalus – Liberi Cerealicoltori & Consumatori (Associazione GranoSalus) (székhelye: Foggia [Olaszország], képviseli: G. Dalfino ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: F. Castillo de la Torre, D. Bianchi, G. Koleva és I. Naglis, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a glifozát hatóanyagnak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jóváhagyása meghosszabbításáról, továbbá az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet mellékletének módosításáról szóló, 2017. december 12‑i (EU) 2017/2324 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2017. L 333., 10. o.) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: I. Pelikánová elnök, P. Nihoul (előadó) és J. Svenningsen bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 A glifozát többek között gyomirtóként használt hatóanyag.
2 A glifozátnak a fenti 1. pont szerinti használatát a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15‑i 91/414/EGK irányelv (HL 1991. L 230., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 332. o.) I. mellékletében szereplő hatóanyagok jegyzékébe történő felvételével „engedélyezték” első alkalommal az Európai Unióban.
3 A glifozátot a 91/414 irányelv I. mellékletében szereplő táblázat végéhez a 91/414 irányelv I. mellékletének a glifozát és a tifenszulfuron‑metil hatóanyagként történő felvétele céljából történő módosításáról szóló, 2001. november 20‑i 2001/99/EK bizottsági irányelv (HL 2001. L 304., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 34. kötet, 182. o.) tette hozzá.
4 A 2001/99 irányelv értelmében a glifozátot hatóanyagként 2002. július 1‑jétől 2012. június 30‑ig „engedélyezték”.
5 A 91/414 irányelv 5. cikkének (5) bekezdése értelmében a hatóanyagnak az I. mellékletbe történő felvétele kérelemre megújítható, ha e kérelmet a bejegyzés lejártát megelőzően legalább két évvel benyújtják.
6 A Európai Bizottsághoz a glifozátra vonatkozó megújítási kérelem érkezett az előírt határidőben.
7 Bizonyossá vált azonban, hogy a hatóanyagok megújításához szükséges további információk bemutatására és értékelésére vonatkozó részletes szabályokat kell megállapítani.
8 A glifozátra vonatkozó bejegyzést ezért a 91/414 irányelvnek az I. melléklet egyes hatóanyagokkal kapcsolatos bejegyzéseire vonatkozó érvényességi idők lejárta tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. november 10‑i 2010/77/EU bizottsági irányelvvel (HL 2010. L 293., 48. o.) 2015. december 31‑ig meghosszabbították.
9 Ezt követően a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414 irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 309., 1. o.) 2011. június 14‑i hatállyal hatályon kívül helyezte a 91/414 irányelvet.
10 Az 1107/2009 rendelet alapján jóváhagyottnak tekintett hatóanyagokat az 1107/2009 rendeletnek a jóváhagyott hatóanyagok jegyzéke tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2011. május 25‑i 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2011. L 153., 1. o.; helyesbítés: HL 2012. L 26., 38. o.) melléklete sorolja fel.
11 Az 540/2011 végrehajtási rendelet mellékletében szereplő jegyzéken szerepel a glifozát. E hatóanyag jóváhagyási időtartamának lejártát 2015. december 31‑ben határozták meg.
12 A Németországi Szövetségi Köztársaság referens tagállami minőségében a Szlovák Köztársasággal mint társreferens tagállammal együttműködve 2013. december 20‑án a glifozát jóváhagyásának meghosszabbítását értékelő jelentéstervezetet terjesztett elő.
13 Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) az észrevételeik beszerzése érdekében közölte a szóban forgó értékelőjelentés‑tervezetet a kérelmezővel, valamint a tagállamokkal. Átadta a Bizottságnak az általa kapott észrevételeket, és közzétette a kiegészítő összefoglaló dokumentációt.
14 A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) 2015. március 20‑án közzétette a glifozát karcinogén potenciáljára vonatkozó megállapításait. E megállapítások alapján felvették ezen anyagot az emberre valószínűleg rákkeltő hatású termékek jegyzékébe.
15 2015. április 29‑én a Bizottság megbízta az EFSA‑t az IARC‑nak a glifozát karcinogén potenciáljára vonatkozó megállapításaiban szereplő információk vizsgálatával, valamint azzal, hogy 2015. október 30‑ig vegye figyelembe azokat az elemzéseiben és a következtetéseiben.
16 Ez idő alatt a Bizottság az 540/2011 rendeletnek a 2,4‑D, az acibenzolar‑s‑metil, az amitrol, a bentazon, a cihalofop‑butil, a dikvat, az eszfenvalerát, a famoxadon, a flumioxazin, a DPX KE 459 (flupirszulfuron‑metil), a glifozát, az iprovalikarb, az izoproturon, a lambda‑cihalotrin, a metalaxil‑M, a metszulfuron‑metil, a pikolinafen, a proszulfuron, a pimetrozin, a piraflufen‑etil, a tiabendazol, a tifenszulfuron‑metil és a triaszulfuron hatóanyagok jóváhagyási időtartamának meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2015. október 20‑i (EU) 2015/1885 végrehajtási rendelettel (HL 2015. L 276., 48. o.) 2016. június 30‑ig meghosszabbította a glifozát jóváhagyásának érvényességi időtartamát.
17 A 2015/1885 végrehajtási rendelet az 1107/2009 rendelet 17. cikkének első bekezdésén alapult, amely előírja, hogy ha a hatóanyag jóváhagyása a kérelmezőn kívül álló okokból a meghosszabbításról szóló határozat meghozatala előtt lejár, a Bizottság meghosszabbíthatja e jóváhagyás időtartamát.
18 Az EFSA 2015. október 30‑án ismertette a Bizottsággal az azzal kapcsolatos következtetését, hogy a glifozát várhatóan megfelel‑e az 1107/2009 rendelet 4. cikkében előírt jóváhagyási kritériumoknak.
19 E következtetésében az EFSA kifejtette, hogy „a glifozát valószínűleg nem jelent karcinogén veszélyt az emberekre nézve, és a bizonyítékok nem támasztják alá e [ható]anyagnak a karcinogén potenciálja tekintetében az [anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16‑i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2008. L 353., 1. o.; helyesbítések: HL 2011. L 16., 1. o.; HL 2016. L349., 1. o.)] szerinti besorolását.”
20 A Bizottság 2016. január 28‑án ismertette a vizsgálati jelentés tervezetét a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságával. A kérelmezőnek lehetősége volt észrevételek megtételére.
21 A Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságában több tagállam célszerűnek ítélte meg kikérni egy másik szerv, mégpedig az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) kockázatértékelési bizottságának a glifozát karcinogenitása tekintetében történő harmonizált osztályozásával kapcsolatos véleményét a jóváhagyás meghosszabbításával kapcsolatos határozat meghozatala előtt.
22 Az ahhoz szükséges időre figyelemmel, hogy az ECHA kockázatértékelési bizottsága meghozhassa véleményét, az 540/2011 végrehajtási rendeletnek a glifozát hatóanyag jóváhagyása érvényességének meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2016. június 29‑i (EU) 2016/1056 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2016. L 173., 52. o.) harmadik alkalommal, ezúttal 2017. december 15‑ig meghosszabbította a glifozát jóváhagyási időtartamát.
23 Az ECHA kockázatértékelési bizottsága 2017. június 15‑én továbbította véleményét a Bizottságnak. Véleményében konszenzussal arra a következtetésre jutott, hogy a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján a karcinogenitás tekintetében nem indokolt veszélyességi osztályba sorolni a glifozátot.
24 2017. október 6‑án a Bizottság hivatalosan európai polgári kezdeményezést kapott, amelynek három célja közül az egyik a glifozáthoz kapcsolódott, és amelyen legalább egymillió és legalább hét országból származó állampolgár hitelesített aláírása szerepelt.
25 A Bizottság 2017. október 23‑án válaszolt az európai polgári kezdeményezésre, és kifejtette, hogy „[a] glifozáttartalmú gyomirtó szerek betiltására vonatkozó első célt illetően […] úgy véli, sem tudományos, sem jogi alapja nincs a glifozát betiltásának, ezért nem nyújt be erre vonatkozó jogalkotási javaslatot.” Hozzáfűzte, hogy „[a] tudományos bizonyíték nem támasztják alá különösen azt a következtetést, hogy a glifozát rákkeltő lehet”, és hogy „[t]eljes mértékben indokolt tehát [azon döntés], hogy (5 éves időszakra) meghosszabbítja a glifozát jóváhagyását.”
26 A Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága nem nyilvánított véleményt az elnöke által kitűzött határidőn belül. További megvitatás céljából a fellebbviteli bizottsághoz fordultak, amely véleményt bocsátott ki.
27 2017. december 12‑én a Bizottság elfogadta a glifozát hatóanyagnak az 1107/2009 rendelet szerinti jóváhagyása meghosszabbításáról, továbbá az 540/2011 végrehajtási rendelet mellékletének módosításáról szóló (EU) 2017/2324 végrehajtási rendeletet (HL 2017. L 333., 10. o.; a továbbiakban: megtámadott jogi aktus).
28 A megtámadott jogi aktus bizonyos feltételekkel 2022. december 15‑ig meghosszabbította a glifozát jóváhagyását.
29 A megtámadott jogi aktus (25) preambulumbekezdése kifejti, hogy az abban előírt intézkedések összhangban vannak a fellebbviteli bizottságnak a fenti 26. pontban említett véleményével.
Az eljárás és a felek kérelmei
30 A Törvényszék Hivatalához 2018. február 28‑án benyújtott keresetlevelével a felperes, az Associazione Nazionale GranoSalus – Liberi Cerealicoltori & Consumatori, amely gabonatermelőkből és fogyasztókból, valamint ezek érdekvédelmi szövetségeiből álló olasz egyesület, megindította a jelen keresetet.
31 A 2018. május 30‑án benyújtott külön beadványában a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzatának 130. cikke szerinti elfogadhatatlansági kifogást emelt.
32 A felperes 2018. július 9‑én benyújtotta az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatos észrevételeit.
33 A 2018. június 8‑i beadványaival a Helm AG, valamint a Monsanto Europe NV/SA és a Monsanto Company, 2018. június 11‑i beadványaival a Nufarm GmbH & Co. KG és a Nufarm, valamint az Albaugh Europe Sàrl, az Albaugh UK Ltd és az Albaugh TKI d.o.o., továbbá 2018. június 12‑i beadványával a Barclay Chemicals Manufacturing Ltd kérte, hogy a Bizottság kereseti kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.
34 A felperes keresetlevelében azt kéri a Törvényszéktől, hogy semmisítse meg a megtámadott határozatot.
35 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant utasítsa el;
– a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére;
– másodlagosan, az eljárási szabályzat 130. cikkének (8) bekezdése alapján állapítson meg új határidőt az eljárás folytatására.
36 Az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiben a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el e kifogást.
37 A felperes továbbá azt kéri, hogy a Törvényszék rendeljen el bizonyításfelvételt az EFSA‑jelentés azon szakaszainak bemutatására, amelyekben felülvizsgálta a glifozát emberi egészségre gyakorolt potenciális hatásaira vonatkozó tanulmányokat, abból a célból, hogy ezeket összehasonlítsák az ún. Monsanto‑dokumentumok ügyiratával, amely a Monsanto‑csoportnak az Egyesült Államok bíróságai által 2017‑ben nyilvánosságra hozott belső dokumentumait tartalmazza.
A jogkérdésről
38 Az eljárási szabályzat 130. cikkének (1) és (7) bekezdése értelmében, ha az alperes kéri, akkor a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság tárgyában.
39 A jelen ügyben a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei kellően fel vannak tárva, és az eljárás folytatása nélkül határoz az ügyben.
Az elfogadhatatlansági kifogásról
40 A Bizottság az elfogadhatatlansági kifogás alátámasztására azt állítja, hogy a felperes nem rendelkezik kereshetőségi joggal. Egyfelől a megtámadott jogi aktus nem érinti közvetlenül és személyében a felperest. Másfelől a megtámadott jogi aktus olyan rendeleti jellegű jogi aktus, amely végrehajtási intézkedéseket von maga után.
41 A felperes vitatja a Bizottság érvelését, és különösen azt állítja, hogy a megtámadott jogi aktus közvetlenül érinti őt, és nem von maga után végrehajtási intézkedéseket.
42 Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a felperes a fogyasztók védelme érdekében a minőségi gabonatermelés megőrzése és előmozdítása céljából létrehozott egyesület. Ezen egyesületnek ennek keretében különösen tagjainak képviselete, támogatása és védelme a feladata, akik Dél‑Olaszországban élő gabonatermelők és fogyasztók, valamint uniós polgárok.
43 Márpedig a Bíróság szerint egy egyesület főszabály szerint csak akkor indíthat megsemmisítés iránti keresetet, ha a saját érdekre tud hivatkozni, vagy ha a tagjai vagy közülük egyesek maguk is bírnak egyéni kereshetőségi joggal (lásd ebben az értelemben: 2018. március 13‑i European Union Copper Task Force kontra Bizottság ítélet, C‑384/16 P, EU:C:2018:176, 87. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Azt kell tehát megvizsgálni, hogy a jelen ügyben a felperes érvényesítheti‑e ezen esetek valamelyikét.
A felperes saját érdekének fennállásáról
44 Ami azt a kérdést illeti, hogy a felperes hivatkozhat‑e a saját érdekére, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság szerint olyan sajátos körülmények fennállása, mint az EUMSZ 263. cikk szerinti jogi aktus elfogadásához vezető eljárás során valamely egyesület által játszott szerep, igazolhatja az ezen egyesület által benyújtott kereset elfogadhatóságát, különösen ha ezen aktus a tárgyaló partneri pozícióját érinti, vagy ha a szóban forgó szabályozás eljárási jellegű jogot ismer el a számára (lásd: 2018. március 13‑i European Union Copper Task Force kontra Bizottság ítélet, C‑384/16 P, EU:C:2018:176, 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 A jelen ügyben a felperes azt állítja, hogy a megtámadott jogi aktus érinti az általa védett érdekeket, különösen a piacon a mezőgazdasági termelők kárára megnyilvánuló spekuláció vagy visszaélés bármely formája elleni küzdelmet. Az általa előterjesztett észrevételekben azonban nem fejtette ki, hogy részt vett a megtámadott jogi aktus kidolgozásában, vagy különleges jogok illették meg az ezen aktus elfogadáséhoz vezető eljárásban.
46 Ebből következően a Bíróság által kialakított ítélkezési gyakorlatra tekintettel a felperes nem bír olyan saját érdekkel, amely lehetővé tenné számára, hogy saját nevében indítson megsemmisítés iránti keresetet a Törvényszék előtt, és következésképpen a jelen kereset főszabály szerint csak akkor nyilvánítható elfogadhatónak, ha bizonyítást nyer, hogy a felperes tagjai vagy közülük egyesek maguk is kereshetőségi joggal bírnak.
A felperes tagjainak egyéni kereshetőségi jogáról
47 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket.
48 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése így három esetet különböztet meg, amikor a természetes vagy jogi személyek által indított megsemmisítés iránti kereset elfogadhatónak nyilvánítható.
– A jogi aktus címzettjeikénti minőségről
49 Az első esettel kapcsolatban, amely a jogi aktus címzettjeire vonatkozik, emlékeztetni kell arra, hogy a címzett fogalmát formális értelemben véve ki kell terjeszteni az olyan személyekre is, akiket vagy amelyeket ezen aktusban annak címzettjeként jelöltek meg (2016. január 21‑i SACBO kontra Bizottság és INEA ítélet, C‑281/14 P, nem tették közzé, EU:C:2016:46, 34. pont).
50 A jelen ügyben a felperes tagjai nem tekinthetők a megtámadott jogi aktus címzettjeinek, mivel ezen aktusban nincsenek annak címzettjeiként megjelölve.
– A közvetlen és személyében való érintettségről
51 A második esettel kapcsolatban azt kell meghatározni, hogy a felperes tagjait vagy közülük egyeseket érint‑e többek között személyükben a megtámadott jogi aktus.
52 A Bíróság szerint azok a jogalanyok, akik nem címzettjei egy jogi aktusnak, csak akkor állíthatják, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (1963. július 15‑i Plaumann kontra Bizottság ítélet, 25/62, EU:C:1963:17, 223. o.).
53 A fenti 52. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban megkövetelt feltételek viszont nem teljesülnek akkor, ha a jogi aktus a jogalanyokat valamely absztrakt kategóriának vagy a személyek nem egyéniesített csoportjának részeként érinti.
54 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a megtámadott jogi aktus 1. cikke értelmében a glifozát jóváhagyásának az ezen aktus I. mellékletében meghatározott feltételekkel történő meghosszabbítására irányuló intézkedés elvont módon és általánosan érint minden olyan személyt, akinek szándékában áll ezen anyag vagy az ezen anyagot tartalmazó növényvédő szerek gyártása, forgalmazása vagy használata, továbbá minden olyan személyt, aki vagy amely e növényvédő szerekre vonatkozó forgalombahozatali engedéllyel rendelkezik.
55 Következésképpen a megtámadott jogi aktus objektíve megállapított helyzetekre érvényes, és általánosan és absztrakt módon meghatározott személyek csoportjaival szemben von maga után joghatásokat. Ebből következően ezen aktus általános hatályú.
56 A felperes azt állítja, hogy a megtámadott jogi aktus érinti egyes tagjait, mivel a glifozát használatának fenntartása veszélyezteti azok egészségét uniós polgári és fogyasztói minőségükben.
57 Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a megtámadott jogi aktus általános fogyasztói és uniós polgári minőségükben érinti állítólagosan a felperes egyes tagjait.
58 Ugyanis, amit azt maga a felperes is elismeri, a glifozát jóváhagyásának meghosszabbítása – a veszélyessége és a mindennapi fogyasztási termékekben és cikkekben, főként a vízben való jelenléte folytán – a felperes egyes tagjainak egészségére nézve jelentene veszélyforrást, így e tagok fogyasztói és uniós polgári minőségükben lennének érintettek.
59 A felperes azt állítja továbbá, hogy a glifozát használatának fenntartása nem vagyoni kár forrásának minősül egyes, gabonatermelő tagjai számára, mivel az alapokmányaikban tükröződő etikai és tudományos meggyőződésük miatt e tagok nem használják e hatóanyagot, és így a magasabb költségek, az alacsonyabb termelési mennyiség és a magasabb eladási ár miatt gazdasági hátrányba kerülnek az e hatóanyagot használó termelőkkel szemben.
60 Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a felperes által egyes, gabonatermelő tagjai tekintetében hivatkozott érintettség nem különbözik attól, amelyre bármely mezőgazdasági termelő hivatkozhat, aki vagy amely sajátos okokból más, számára bizonyos költséggel járó megoldások javára tartózkodik a glifozát használatától.
61 Ebből következik, hogy a megtámadott jogi aktus objektív fogyasztói, uniós polgári vagy gabonatermelői minőségükben érinti a felperes tagjait, ugyanolyan címen, mint minden más, ténylegesen vagy potenciálisan azonos helyzetben lévő fogyasztót, uniós polgárt vagy gabonatermelőt.
62 Így a felperes nem bizonyította, hogy a tagjait vagy közülük egyeseket személyükben érint a megtámadott jogi aktus.
63 Mivel azok a feltételek, amelyek alapján úgy kell tekinteni, hogy valamely személyt közvetlenül és személyében érint azon jogi aktus, amelynek a megsemmisítését kéri, konjunktívak, nem kell azt megvizsgálni, hogy a felperes tagjait vagy közülük egyeseket közvetlenül érint‑e a megtámadott jogi aktus.
64 Ebből következően a felperes tagjainak vagy közülük egyeseknek az egyéni kereshetőségi joga nem alapulhat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében szereplő második eseten.
– A megtámadott jogi aktus végrehajtási intézkedéseket maga után nem vonó, rendeleti jellegű jogi aktusnak való minősítéséről
65 A természetes vagy jogi személyek által indított megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságának harmadik esete az, amikor e jogi aktus olyan, e személyt közvetlenül érintő, rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül, amely nem von maga után végrehajtási intézkedéseket.
66 Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében a rendeleti jellegű jogi aktus fogalma felöleli az általános hatályú jogi aktusokat is, kizárva e körből a jogalkotási aktusokat (2013. október 3‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 60. pont).
67 A jelen ügyben a megtámadott jogi aktus ilyen rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül, mivel egyrészt – amint a fenti 55. pontban kifejtésre került – általános hatályú aktusról van szó, másrészt pedig nem az EUMSZ 294. cikkben leírt rendes jogalkotási eljárás, vagy az EUMSZ 289. cikk (2) bekezdésében meghatározott, valamelyik különleges jogalkotási eljárás szerint fogadták el, amelynek során az Európai Parlament az Európai Unió Tanácsának részvételével beavatkozik, vagy fordítva. Egyébiránt ezt a felek nem vitatják.
68 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett, „olyan rendeleti jellegű jogi aktusok […], amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket” fogalmát egyébként e rendelkezés céljának fényében kell értelmezni, amely cél annak elkerülésére irányul, hogy a magánszemély jogsértést legyen kénytelen elkövetni azért, hogy bírósághoz fordulhasson (2013. december 19‑i Telefónica kontra Bizottság ítélet, C‑274/12 P, EU:C:2013:852, 27. pont).
69 Amennyiben a rendeleti jellegű jogi aktus közvetlen hatást gyakorol valamely természetes vagy jogi személy jogi helyzetére, anélkül hogy végrehajtási intézkedések meghozatalát írná elő, ez a szóban forgó személyt megfoszthatná a hatékony bírói jogvédelemtől, amennyiben nem állna rendelkezésére az uniós bíróság előtti közvetlen jogorvoslati út ahhoz, hogy e rendeleti jellegű jogi aktus jogszerűségét kétségbe vonhassa (2013. december 19‑i Telefónica kontra Bizottság ítélet C‑274/12 P, EU:C:2013:852, 27. pont).
70 Amennyiben viszont a rendeleti jellegű aktus végrehajtási intézkedéseket von maga után, az uniós jogrend tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatáról – amint ez az EUSZ 19. cikk (1) bekezdéséből kitűnik – nemcsak a Bíróság, hanem a tagállami bíróságok is gondoskodnak.
71 Egyrészt ugyanis, ha a rendeleti jellegű aktus végrehajtása az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok feladata, a természetes vagy jogi személyek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott feltételek mellett közvetlen keresetet nyújthatnak be az uniós bírósághoz a végrehajtási aktusok ellen, e kereset alátámasztása érdekében pedig az EUMSZ 277. cikk alapján hivatkozhatnak a szóban forgó alap‑jogiaktus jogellenességére (1986. április 23‑i Les Verts kontra Parlament ítélet, 294/83, EU:C:1986:166, 23. pont).
72 Másrészt, mivel a rendeleti jellegű jogi aktus végrehajtása a tagállamok feladata, a természetes vagy jogi személyek a nemzeti bíróságok előtt megtámadhatják a nemzeti végrehajtási intézkedés érvényességét, és ezen eljárás keretében hivatkozhatnak az alap‑jogiaktus érvénytelenségére, adott esetben azt indítványozva, hogy a nemzeti bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatali kérdésekkel forduljon a Bírósághoz (1986. április 23‑i Les Verts kontra Parlament ítélet, 294/83, EU:C:1986:166, 23. pont).
73 Annak értékelésekor, hogy a rendeleti jellegű jogi aktus von‑e maga után végrehajtási intézkedéseket, a felperes helyzetét kell figyelembe venni, és így irreleváns, hogy a szóban forgó jogi aktus a többi jogalannyal szemben von‑e maga után végrehajtási intézkedéseket (2013. december 19‑i Telefónica kontra Bizottság ítélet, C‑274/12 P, EU:C:2013:852, 30. pont; 2015. április 28‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 32. pont).
74 A jelen ügyben tehát azt kell meghatározni, hogy a glifozát jóváhagyásának ötéves időtartamra való meghosszabbításáról szóló, megtámadott jogi aktus von‑e maga után végrehajtási intézkedéseket a felperes tagjai tekintetében.
75 Ehhez figyelembe kell venni a jelen ügyben alkalmazandó szabályozási kerettel létrehozott mechanizmust.
76 Az 1107/2009 rendeletnek megfelelően, a többi hatóanyaghoz hasonlóan a glifozátot is két alkalommal értékelik.
77 Első alkalommal a hatóanyagot önmagában értékelik uniós szinten, és a Bizottság az 1107/2009 rendelet 7–13. cikkében szabályozott eljárás szerint jóváhagyja azt, amennyiben megállapítást nyer, hogy a hatóanyag megfelel az ugyanezen rendelet 4. cikkében foglalt jóváhagyási kritériumoknak.
78 Második alkalommal a tagállamok az Unió által jóváhagyott hatóanyagot tartalmazó növényvédő szert értékelik, és adott esetben forgalombahozatali engedélyt adnak ki rá az 1107/2009 rendelet 28–39. cikkében foglalt engedélyezési eljárás és feltételek tiszteletben tartásával.
79 Így a Bizottság által jóváhagyott glifozát hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer az érintett tagállamban nem hozható forgalomba, és még csak nem is használható a szabályozás értelmében az ezen állam hatóságai által az érintett tagállamban kiadott engedély nélkül.
80 Az 1107/2009 rendelet 14–20. cikke kétségkívül előírja, hogy a hatóanyag jóváhagyását az említett anyag gyártójának kérelmére a Bizottság meghosszabbítja, ha az megfelel az említett rendelet 4. cikkében foglalt jóváhagyási kritériumoknak.
81 Valamely hatóanyag jóváhagyásának meghosszabbítása ugyanakkor önmagában nem vonja maga után az e hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerre vonatkozóan a tagállamok által kiadott forgalombahozatali engedélyek megerősítését, meghosszabbítását vagy megújítását.
82 Az 1107/2009 rendelet 32. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével összhangban ugyanis a forgalombahozatali engedélyek korlátozott érvényességi időtartamra szólnak. Az említett bekezdés második albekezdése szerint ezen időtartam nem haladhatja meg a növényvédő szerben lévő hatóanyag jóváhagyásának lejárati dátumától számított egy évet. Ezen időtartam ezt követően oly módon kerül megállapításra, hogy az igazodjon az említett hatóanyag jóváhagyásának időtartamához.
83 Az 1107/2009 rendelet 43. cikkének (1) és (2) bekezdése egyébként egyrészt előírja azt, hogy a növényvédő szer forgalombahozatali engedélyének meghosszabbítása az engedély birtokosának kérelmére történik, másfelől pedig azt, hogy e kérelmet a növényvédő szerben lévő hatóanyag jóváhagyásának meghosszabbításától számított három hónapon belül kell benyújtani.
84 Ebből az következik, hogy a megtámadott jogi aktus a felperes tagjai tekintetében – nevezetesen azon fogyasztók, uniós polgárok és gabonatermelők tekintetében, akiknek az érdekeit képviseli – a glifozát hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerekre vonatkozóan a tagállamok által kiadott forgalombahozatali engedélyek meghosszabbítása révén fejti ki a joghatásait.
85 A forgalombahozatali engedélyek ilyen meghosszabbítása a fenti 68–73. pontban említett ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata értelmében vett, a megtámadott jogi aktus végrehajtási intézkedéseinek minősül.
86 E megállapítást nem befolyásolják a felperes által előterjesztett további érvek.
87 Először is, a felperes kiemeli, hogy véleménye szerint a megtámadott jogi aktus önmagában maga után vonja a glifozát hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek azon forgalombahozatali engedélyeinek fenntartását, amelyeket az olasz hatóságok az 1107/2009 rendelet 29. és 32. cikkének megfelelően adtak ki, és amelyek a megtámadott jogi aktus elfogadásának időpontjában hatályosak voltak.
88 Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ezen érvelés azon a feltevésen alapul, hogy a glifozát hatóanyag jóváhagyásának a Bizottság általi meghosszabbítása az e hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerekre vonatkozóan a tagállamok által kiadott forgalombahozatali engedélyek automatikus megerősítését, meghosszabbítását vagy megújítását jelenti.
89 Márpedig e feltevés a fenti 81–83. pontból következően helytelen.
90 Egyébként igaz, hogy az 1107/2009 rendelet 43. cikkének (5) és (6) bekezdése alapján a tagállamok legkésőbb a növényvédő szerben lévő hatóanyag jóváhagyásának meghosszabbításától számított tizenkét hónapon belül határoznak az e növényvédő szer forgalombahozatali engedélyének meghosszabbítása iránti kérelemről, továbbá az e kérelem vizsgálatának befejezéséhez és a jóváhagyás meghosszabbításáról szóló határozat meghozatalához szükséges időtartamra meghosszabbítják az engedélyt, amennyiben az engedély meghosszabbításáról az engedély birtokosán kívül álló okokból az engedély érvényességének lejárta előtt nem hoznak határozatot.
91 Így az olasz hatóságok a felperes szerint úgy határoztak, hogy ideiglenesen meghosszabbítják a glifozát hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer összes forgalombahozatali engedélyét.
92 Meg kell azonban jegyezni, hogy e meghosszabbítás nem a glifozát hatóanyag jóváhagyásának a Bizottság általi meghosszabbításából következik automatikusan, hanem éppen az érintett tagállamnak betudható beavatkozásból, azzal a feltétellel, az ilyen beavatkozásnak lehetővé kell tennie a nemzeti bíróság előtt eljárás kezdeményezését (lásd ebben az értelemben: 2017. január 12‑i ACDA és társai kontra Bizottság végzés, T‑242/15, EU:T:2017:6, 45–47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
93 Másodsorban a felperes azt állítja, hogy a tagállamok által a glifozát hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek forgalombahozatali engedélyeivel kapcsolatban hozott intézkedések nem tekinthetők végrehajtási intézkedéseknek, mivel a megtámadott jogi aktus csak az alkalmazásával kapcsolatos, általános jellegű óvintézkedéseket ír elő, teljes mértékben a tagállamok mérlegelési jogkörére hagyva a végrehajtási intézkedések elfogadását, és különösen nem ír elő semmilyen referenciamutatót a konkrét alkalmazásukkal kapcsolatban.
94 Feltételezve azt, hogy ezen érvet úgy kell értelmezni, mint amely azt jelenti, hogy egy rendeleti jellegű aktus csak akkor tekinthető úgy, mint amely végrehajtási intézkedéseket von maga után, ha a végrehajtására vonatkozóan részletes és különös rendelkezéseket tartalmaz, meg kell jegyezni, hogy a glifozát hatóanyag jóváhagyásának meghosszabbítása több feltételnek van alárendelve, amelyeket a tagállamoknak figyelembe kell venniük, amikor az e hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek forgalombahozatali engedélyeinek meghosszabbítását tervezik.
95 Azon esetleges mérlegelési mozgásteret illetően, amellyel a tagállamok a megtámadott jogi aktus végrehajtása keretében rendelkeznek, egyébként emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti szinten meghozott intézkedések mechanikus jellege vagy annak hiánya nem releváns annak meghatározása céljából, hogy valamely rendeleti jellegű jogi aktus von‑e maga után az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése utolsó tagmondatának értelmében vett végrehajtási intézkedéseket (lásd ebben az értelemben: 2015. április 28‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 41. és 42. pont).
96 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott jogi aktus nem minősül az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata értelmében vett, végrehajtási intézkedéseket maga után nem vonó, rendeleti jellegű jogi aktusnak.
97 Az ilyen helyzetben, amikor egy természetes vagy jogi személy általános hatályú uniós jogi aktus bírósági felülvizsgálatát kívánja kezdeményezni, a Szerződésben és a Bíróságnak a Szerződés értelmezésére kialakított ítélkezési gyakorlatában foglalt eljárás abból áll, hogy a nemzeti bíróság előtt kell keresettel megtámadnia a nemzeti végrehajtási intézkedést, és kérni kell e bíróságot arra, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel forduljon a Bírósághoz az uniós szinten elfogadott alap‑jogiaktus érvényessége tárgyában (lásd a fenti 72. pontot és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
98 E megfontolásokból az következik, hogy a Törvényszékhez benyújtott jelen keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
A bizonyításfelvétel iránti kérelemről
99 A felperes azt kéri a Törvényszéktől, hogy bizonyításfelvétel címén rendelje el az EFSA‑jelentés azon szakaszainak az ún. Monsanto‑dokumentumok ügyiratával való összehasonlítás céljából történő bemutatását, amelyekben az EFSA felülvizsgálta a glifozát emberi egészségre gyakorolt potenciális hatásaira vonatkozó tanulmányokat.
100 Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy e kérelem a jelen kereset érdemi részéhez tartozik, és így azzal nem kell foglalkozni, mivel a kereset elfogadhatatlan.
A beavatkozási kérelmekről
101 Az eljárási szabályzat 142. cikkének (2) bekezdése értelmében a beavatkozás az eljáráshoz képest járulékos jellegű, és okafogyottá válik többek között abban az esetben, ha a Törvényszék a keresetlevél elfogadhatatlanságát állapítja meg.
102 A Helm, a Monsanto Europe, a Monsanto, a Nufarm GmbH & Co. KG, a Nufarm, az Albaugh Europe, az Albaugh UK, az Albaugh TKI és a Barclay Chemicals Manufacturing beavatkozási kérelméről következésképpen nem kell határozni.
A költségekről
103 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
104 A felperest, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.
105 Az eljárási szabályzat 144. cikkének (10) bekezdése alapján a Helm, a Monsanto Europe, a Monsanto, a Nufarm GmbH & Co. KG, a Nufarm, az Albaugh Europe, az Albaugh UK, az Albaugh TKI és a Barclay Chemicals Manufacturing maga viseli a beavatkozási kérelemmel kapcsolatos saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határoz:
1) A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.
2) A Helm AG, a Monsanto Europe NV/SA, a Monsanto Company, a Nufarm GmbH & Co. KG, a Nufarm, az Albaugh Europe Sàrl, az Albaugh UK Ltd, az Albaugh TKI d.o.o. és a Barclay Chemicals Manufacturing Ltd beavatkozási kérelméről már nem szükséges határozni.
3) A Törvényszék az Associazione Nazionale GranoSalus – Liberi Cerealicoltori & Consumatorit (Associazione GranoSalus) kötelezi a saját költségei, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.
4) A Helm, a Monsanto Europe, a Monsanto, a NufarmGmbH & Co. KG, a Nufarm, az Albaugh Europe, az Albaugh UK, az Albaugh TKI és a Barclay Chemicals Manufacturing maga viseli a beavatkozási kérelemmel kapcsolatos saját költségeit.
Luxembourg, 2019. február 14.