C‑45/09. sz. ügy

Gisela Rosenbladt

kontra

Oellerking Gebäudereinigungsges. mbH

(az Arbeitsgericht Hamburg [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„2000/78/EK irányelv – Életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés – A munkaszerződés megszűnése a nyugdíjkorhatár elérése miatt”

Az ítélet összefoglalása

1.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – A Bíróság által már eldöntött kérdéssel kapcsolatos újabb kérelem – Elfogadhatóság

(EUMSZ 267. cikk)

2.        Szociálpolitika – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – 2000/78 irányelv – Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma

(2000/78 tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés)

3.        Szociálpolitika – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – 2000/78 irányelv – Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma

(2000/78 tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés)

4.        Szociálpolitika – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – 2000/78 irányelv – Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma

(2000/78 tanácsi irányelv, 1. és 2. cikk)

1.        Az EUMSZ 267. cikk minden esetben lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára, hogy amennyiben célszerűnek ítéli, az értelmezésre irányuló kérdéseket ismét a Bíróság elé terjessze. Másfelől az EUMSZ 267. cikkben szabályozott eljárás keretében kizárólag az ügyben eljáró és határozathozatalra hivatott nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy – tekintettel az ügy különleges jellemzőire – ítélete meghozatalához szükségesnek tartja‑e az előzetes döntéshozatalt, és a Bíróságnak feltett kérdései relevánsak‑e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni. Ez a helyzet áll fenn, ha a kérdéseket előterjesztő bíróság azt szeretné megtudni, hogy összeegyeztethető‑e a 2000/78 irányelvvel az a nemzeti szabályozás, amely a 65. életévüket betöltő munkavállalók munkaszerződéseinek a nyugdíjjogosultság megszerzése miatt történő ipso iure megszűnését előíró záradékról rendelkezik. Az ilyen záradék esetleges hátrányosan megkülönböztető jellegével kapcsolatos előzetes döntéshozatal iránti kérelem ezért elfogadható.

(vö. 31–32., 34–35. pont)

2.        A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti jogszabályi rendelkezés, amelynek értelmében érvényesnek kell tekinteni a munkaszerződések amiatt történő ipso iure megszűnését előíró záradékokat, hogy a munkavállaló elérte a nyugdíjkorhatárt, amennyiben egyrészt az említett rendelkezést objektíven és ésszerűen igazolja a foglalkoztatási és munkaerő‑piaci politikára vonatkozó törvényes célkitűzés, másrészt pedig az e célkitűzés elérését szolgáló eszközök megfelelők és szükségesek. E megengedő szabályozás kollektív szerződés útján történő végrehajtása önmagában nem mentesül bármilyen bírósági felülvizsgálat alól, hanem az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban magának is oly módon kell szolgálnia az ilyen törvényes célkitűzést, hogy annak eléréséhez megfelelő és szükséges legyen.

Egyrészt ugyanis, figyelembe véve azt a széles mérlegelési jogkört, amely a tagállamokat nem csupán valamely szociális és foglalkoztatáspolitikai célkitűzés meghatározása, hanem az e cél elérésére alkalmas intézkedések megválasztása során is megilleti, az ilyen záradékok objektíven és ésszerűen igazolhatók, amennyiben a nyugdíjkorhatárt elérő munkavállalók munkaszerződéseinek megszűnése a fiatal munkavállalóknak biztosít közvetlen előnyt, elősegítve a szakmai beilleszkedésüket, amelyet megnehezít a tartós munkanélküliség, továbbá amennyiben emellett az idősebb munkavállalók jogai is megfelelő védelemben részesülnek. E mechanizmus a politikai, gazdasági, társadalmi, demográfiai és/vagy költségvetési megfontolások egyensúlyán alapul, és annak eldöntésétől függ, hogy a munkavállalók aktív kereső időszakát kívánjuk‑e meghosszabbítani, vagy épp ellenkezőleg, minél korábbi nyugállományba vonulásukat kívánjuk‑e elősegíteni.

E mechanizmus, amely különbözik a felmondástól, közös megegyezésen alapul. Nem csupán a munkavállalóknak és a munkáltatóknak teszi lehetővé egyedi megállapodások révén, hanem a szociális partnereknek is biztosítja azt a lehetőséget, hogy kollektív szerződések útján – tehát nem elhanyagolható rugalmassággal – alkalmazhassák e mechanizmust, ezáltal pedig nem csupán az érintett munkaerőpiac átfogó helyzete, hanem a szóban forgó munkakörök egyéni jellegzetességei is kellően tekintetbe vehetők. E körülményekre tekintettel valamely tagállam hatóságai ésszerűen vélhetik úgy, hogy az olyan intézkedés, amely megengedi a munkaszerződések amiatt történő ipso iure megszűnését, hogy a munkavállaló elérte a nyugdíjkorhatárt, megfelelő és szükséges lehet a nemzeti munka‑ és foglalkoztatáspolitika területére tartozó törvényes célok eléréséhez.

(vö. 41., 43–44., 49., 51., 53. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.        A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan intézkedés, mint az épülettakarításban foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozó, általánosan alkalmazandó kollektív keretmegállapodásban foglalt, a 65 évben meghatározott nyugdíjkorhatárt elérő munkavállalók munkaszerződéseinek ipso iure megszűnését előíró záradék.

Egyrészt ugyanis a munkaszerződések ipso iure megszűnésére irányuló záradék azáltal, hogy a munkavállalóknak a foglalkoztatás bizonyos állandóságát, hosszú távon pedig a kiszámítható nyugdíjba vonulás ígéretét biztosítja, ezzel egyidejűleg pedig a munkáltatóknak a személyi állomány igazgatásában bizonyos rugalmasságot enged, az egymástól eltérő, viszont törvényes érdekek egyensúlyát tükrözi, illeszkedve a munkaügyi kapcsolatok bonyolult összefüggéseibe, amelyek szorosan kapcsolódnak a nyugdíj‑ és foglalkoztatáspolitikai döntésekhez.

Másrészt, mivel az érintett tagállam nemzeti szabályozása nem tiltja a nyugdíjkorhatárt elérő személyeknek, hogy szakmai tevékenységet folytassanak, valamint az ilyen helyzetben lévő munkavállaló továbbra is részesül az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni védelemben, a munkaszerződés teljes hatályú megszűnése nem jár automatikusan azzal a hatással, hogy az érintett személyeket a munkaerőpiacról való végleges visszavonulásra kényszerítse. Következésképpen az említett rendelkezés nem vezet be kötelező kényszernyugdíjazási rendszert. E rendelkezés nem zárja ki, hogy az a munkavállaló, aki például anyagi okokból a nyugdíjkorhatár elérése után is folytatni kívánja a szakmai tevékenységét, ezt megtehesse, továbbá a nyugdíjkorhatárt elérő munkavállalókat nem fosztja meg az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni védelemtől, amennyiben továbbra is aktívak kívánnak maradni és új állást keresnek. E körülményeket figyelembe véve a nemzeti szabályozás nem haladja meg a megvalósítani kívánt célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket, tekintettel a szociális és foglalkoztatáspolitika területén a tagállamokat és a szociális partnereket megillető széles körű mérlegelési jogkörre.

(vö. 68., 74–77. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

4.        A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78 irányelv 1. és 2. cikkét akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, ha valamely tagállam az épülettakarításban foglalkoztatott munkavállalók munkaszerződésének ipso iure megszűnését előíró záradékot tartalmazó kollektív megállapodást általánosan alkalmazandónak nyilvánítja, amennyiben e kollektív megállapodás nem fosztja meg a hatálya alá tartozó munkavállalókat attól a védelemtől, amelyet az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni rendelkezések biztosítanak számukra.

Maga a 2000/78 irányelv ugyanis nem szabályozza azokat a feltételeket, amelyek mellett a tagállamok valamely kollektív megállapodást általánosan alkalmazandónak nyilváníthatnak, még ha a tagállamoknak megfelelő törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedések útján biztosítaniuk is kell, hogy minden munkavállaló teljes mértékben részesülhessen abban a védelemben, amelyet a 2000/78 irányelv az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés ellen biztosít számára.

(vö. 79–80. pont és a rendelkező rész 3. pontja)