AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2007. november 20.

T‑308/04. sz. ügy

Francesco Ianniello

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Szakmai előmeneteli jelentés – 2001/2002‑es értékelési időszak – Megsemmisítés iránti kereset – Kártérítési kereset”

Tárgy: A felperes 2001/2002‑es értékelési időszakra vonatkozó szakmai előmeneteli jelentésének megsemmisítése, valamint az elszenvedett nem vagyoni kárért járó kártérítés megfizetése iránti kereset.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a felperes 2001/2002‑es értékelési időszakra vonatkozó szakmai előmeneteli jelentésének elfogadásáról szóló határozatot megsemmisíti. Az Elsőfokú Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a felperes részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Jogellenességi kifogás – Terjedelem – Jogi aktus, amelynek jogellenességére hivatkozni lehet

(EK 241. cikk)

2.      Tisztviselők – Személyzeti szabályzat – Általános végrehajtási rendelkezések

(Személyzeti szabályzat, 110. cikk)

3.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelési vegyes bizottság – Összetétel

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

4.      Tisztviselők – Értékelés – Értékelési vegyes bizottság – A személyzeti igazgatásért felelős olyan személyeknek az értékelési vegyes bizottságban való részvételére vonatkozó tilalom, akiknek e megbízatásukkal összeférhetetlen érdekeik vannak – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

5.      Tisztviselők – Értékelés – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

1.      Az EK 241. cikk olyan általános elv kifejeződése, amely minden fél számára biztosítja azt a jogot, hogy az őt közvetlenül és személyében érintő határozat megsemmisítése érdekében vitassa a megtámadott határozat jogi alapját képező korábbi intézményi jogi aktusok érvényességét, ha nem állt rendelkezésére az a jog, hogy az EK 230. cikk alapján közvetlen keresetet nyújtson be az említett jogi aktusok ellen, amelyeknek következményeit így anélkül viseli, hogy lehetősége lett volna azok megsemmisítését kérni. Az EK 241. cikknek tehát az a célja, hogy védje a jogalanyokat a jogellenes normatív jogi aktusok alkalmazásával szemben, mivel az alkalmazhatatlanságot megállapító ítélet hatálya a jogvitában részt vevő felekre korlátozódik, és ez az ítélet nem érinti magát a jogi aktust, amely megtámadhatatlanná vált.

Mivel az EK 241. cikknek nem célja az, hogy lehetővé tegye valamely fél számára bármely általános jellegű jogi aktus alkalmazhatóságának valamely kereset érdekében történő vitatását, a jogellenességi kifogás terjedelmét annyira kell korlátozni, amennyi a jogvita megoldásához elengedhetetlen. Ebből következik, hogy az általános hatályú jogi aktusnak – amelynek jogellenességére hivatkoznak – közvetlenül vagy közvetve alkalmazhatónak kell lennie a kereset tárgyát képező ügyben, továbbá a megtámadott egyedi határozat és a kérdéses általános hatályú jogi aktus között közvetlen jogi kapcsolatnak kell fennállnia. Az ilyen kapcsolat fennállására azonban abból is következtetni lehet, hogy a megtámadott határozat lényegében azon jogi aktus rendelkezésén alapul, amelynek jogszerűségét vitatják, még akkor is, ha ez utóbbi rendelkezés nem kifejezetten képezte a határozat jogalapját.

(lásd a 32. és 33. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 31/62. és 33/62. sz., Wöhrmann és Lütticke kontra Bizottság egyesített ügyekben 1962. december 14‑én hozott ítélete (EBHT 1962., 965. o.); 21/64. sz., Macchiorlati Dalmas kontra Főhatóság ügyben 1965. március 31‑én hozott ítélete (EBHT 1965., 227. o.); 32/65. sz., Olaszország kontra Tanács és Bizottság ügyben 1966. július 13‑án hozott ítélete (EBHT 1966., 563. o.); 15/73–33/73., 52/73., 53/73., 57/73–109/73., 116/73., 117/73., 123/73. és 135/73–137/73. sz., Kortner és társai kontra Tanács és társai egyesített ügyekben 1974. február 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1974., 177. o.) 36. és 37. pontja; 92/78. sz., Simmenthal kontra Bizottság ügyben 1979. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT 1979., 777. o.) 39. pontja; 262/80. sz., Andersen és társai kontra Parlament ügyben 1984. január 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1984., 195. o.) 6. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑6/92. és T‑52/92. sz., Reinarz kontra Bizottság egyesített ügyekben 1993. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑1047. o.) 57. pontja; T‑177/94. és T‑377/94. sz., Altmann és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1996. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1996., II‑2041. o.) 119. pontja; T‑146/96. sz., De Abreu kontra Bíróság ügyben 1998. március 4‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑109. o. és II‑281. o.) 25. és 29. pontja.

2.      A személyzeti szabályzat 110. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott általános végrehajtási rendelkezések meghatározhatják azokat a szempontokat, amelyek alkalmasak arra, hogy az adminisztráció számára a diszkrecionális jogköre gyakorlása során útmutatásként szolgáljanak, vagy a személyzeti szabályzat nem egyértelmű rendelkezéseinek hatályát pontosan meghatározzák. Mindazonáltal e végrehajtási rendelkezések jogszerűen semmiképpen sem írhatnak elő olyan szabályokat, amelyek eltérnek a jogszabályi hierarchiában náluk magasabb szinten állóktól, mint amilyen a személyzeti szabályzat vagy az általános jogelvek.

(lásd a 38. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑75/89. sz., Brems kontra Tanács ügyben 1990. december 14‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑899. o.) 29. pontja; T‑43/04. sz., Fardoom és Reinard kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑329. o. és II‑1465. o.) 36. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3.      A személyzeti szabályzat 43. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései 8. cikkének (5) bekezdése szerint az értékelési vegyes bizottság feladata, hogy – anélkül, hogy az érintett munkájának értékelésében az értékelő szerepébe helyezkedne – ügyeljen arra, hogy a szakmai előmeneteli jelentést méltányosan és tárgyilagosan, valamint a szokásos értékelési normákkal összhangban és az eljárási szabályok helyes alkalmazásával készítsék el. Tekintettel erre a feladatra, a bizottsági tagok besorolási fokozatának nincs jelentősége, és közelebbről önmagában az a tény, hogy az érintett ugyanabba a besorolási fokozatba tartozik, mint az értékelési vegyes bizottság egyik tagja, nem utalhat arra, hogy e tag esetében olyan érdek-összeütközés áll fenn, amely veszélyeztetheti a pártatlanságát.

(lásd a 41–43. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑157/04. sz., De Bry kontra Bizottság ügyben 2005. július 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑199. o. és II‑901. o.) 49. pontja.

4.       A személyzeti szabályzat 43. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései 8. cikkének (1) és (6) bekezdéséből kitűnik, hogy az értékelési vegyes bizottság valamely tagja önmagában azon körülmény miatt, hogy a személyzeti igazgatás felelőse, a személyi állomány képviselői által benyújtott jogorvoslatok vizsgálata esetén nem köteles arra, hogy lemondjon, és őt nem kell mással helyettesíteni. Ez a kötelezettség ugyanis csak annyiban terheli az értékelési vegyes bizottság tagjait, amennyiben a feladatukkal összeférhetetlen érdekeik vannak. Az összeférhetetlenség pusztán elvont veszélye nem elegendő annak megállapításához, hogy az értékelési vegyes bizottság azon tagjának, aki a személyzeti igazgatás felelőse ténylegesen a feladatával összeférhetetlen érdekei vannak.

(lásd az 54. pontot)

5.      A Bizottság által bevezetett értékelési rendszer keretében a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó alapelvnek lehetővé kell tennie az érintett számára, hogy az értékelési eljárás során védekezhessen a vele szemben esetlegesen felróható tényállításokkal szemben. A védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve azonban nem foglalja magában, hogy a fellebbviteli értékelő a feladatának gondos elvégzéséhez szükséges konzultációkban korlátozva lenne. Így az is lehetséges, hogy a fellebbviteli értékelőnek tanácsot kell kérnie az értékelt tisztviselő feletteseitől, ám e konzultáció nyomán nem kell az értékelt tisztviselővel folytatott vitát nyitnia. Ebben az összefüggésben a fellebbviteli értékelő még magyarázatot és részletes felvilágosítást is kérhet az értékelőtől a szakmai előmeneteli jelentésben szereplő értékeléseire vonatkozóan. A nyújtott magyarázat vagy részletes felvilágosítás azonban nem módosíthatja érdemben az ugyanezen értékelő által a szakmai előmeneteli jelentésben foglalt eredeti értékelés tartalmát. Ha ezen magyarázat vagy részletes felvilágosítás alapján ilyen módosulás mutatkozik, a fellebbviteli értékelőnek – az érintett tisztviselő védelemhez való jogának tiszteletben tartása miatt – lehetőséget kell adnia ezen tisztviselőnek az értékelő új értékelésére vonatkozó saját észrevételei előterjesztésére. Ebben az esetben ugyanis a tisztviselő által az értékelési eljárás korábbi szakaszában már előterjesztett észrevételek nem tekinthetők elegendőnek, mivel azok az értékelőnek egy másik értékelésével összefüggésben készültek.

(lásd a 70., 73. és 74. pontot)