C–311/21. sz. ügy
CM
kontra
TimePartner Personalmanagement GmbH
(a Bundesarbeitsgericht [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (második tanács), 2022. december 15.
„Előzetes döntéshozatal – Foglalkoztatás és szociálpolitika – Munkaerő‑kölcsönzés – 2008/104/EK irányelv – 5. cikk – Az egyenlő bánásmód elve – A kölcsönzött munkavállalók általános védelme biztosításának szükségessége az ezen elvtől való eltérés esetén – A kölcsönvevő vállalkozás által közvetlenül felvett munkavállalókénál alacsonyabb díjazást megállapító kollektív szerződés – Hatékony bírói jogvédelem – Bírósági felülvizsgálat”
1. Szociálpolitika – Munkaerő–kölcsönzés – 2008/104 irányelv – Egyenlő bánásmód – Eltérések – A szociális partnerek által kötött kollektív szerződés, amely megengedi az alapvető munka‑ és foglalkoztatási feltételek tekintetében a kölcsönzött munkavállalók hátrányára alkalmazott eltérő bánásmódot – Feltétel – A kölcsönzött munkavállalók általános védelme – Terjedelem – Arra vonatkozó kötelezettség, hogy az érintett kölcsönzött munkavállalók számára előnyöket biztosítsanak az eltérő bánásmód kompenzálása céljából
(2008/104 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, 3. cikk, (1) bekezdés, c) pont, valamint 5. cikk, (1) és (3) bekezdés)
(lásd: 39–44. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. Szociálpolitika – Munkaerő–kölcsönzés – 2008/104 irányelv – Egyenlő bánásmód – Eltérések – A szociális partnerek által kötött kollektív szerződés, amely megengedi az alapvető munka‑ és foglalkoztatási feltételek tekintetében a kölcsönzött munkavállalók hátrányára alkalmazott eltérő bánásmódot – Feltétel – A kölcsönzött munkavállalók általános védelme – Az említett általános védelem tiszteletben tartásának konkrét módon történő értékelése – Kritériumok
(2008/104 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 5. cikk, (3) bekezdés)
(lásd: 48–50. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
3. Szociálpolitika – Munkaerő–kölcsönzés – 2008/104 irányelv – Egyenlő bánásmód – Eltérések – A szociális partnerek által kötött kollektív szerződés, amely megengedi az alapvető munka‑ és foglalkoztatási feltételek tekintetében a kölcsönzött munkavállalók hátrányára alkalmazott eltérő bánásmódot – Feltétel – A kölcsönzött munkavállalók általános védelme – Arra vonatkozó követelmény, hogy a kölcsönzött munkavállaló és a munkaerő‑kölcsönző vállalkozás között határozatlan idejű munkaszerződés álljon fenn – Hiány
(2008/104 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 5. cikk, (2) és (3) bekezdés)
(lásd: 55–57. pont és a rendelkező rész 3. pontja)
4. Szociálpolitika – Munkaerő–kölcsönzés – 2008/104 irányelv – Egyenlő bánásmód – Eltérések – A szociális partnerek által kötött kollektív szerződés, amely megengedi az alapvető munka‑ és foglalkoztatási feltételek tekintetében a kölcsönzött munkavállalók hátrányára alkalmazott eltérő bánásmódot – Feltétel – A kölcsönzött munkavállalók általános védelme – A tagállamoknak az e védelem biztosítását célzó feltételek és kritériumok előírására vonatkozó kötelezettsége– Hiány
(2008/104 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (16) és (19) preambulumbekezdés, 5. cikk, (3) bekezdés)
(lásd: 66–68. pont és a rendelkező rész 4. pontja)
5. Szociálpolitika – Munkaerő–kölcsönzés – 2008/104 irányelv – Egyenlő bánásmód – Eltérések – A szociális partnerek által kötött kollektív szerződés, amely megengedi az alapvető munka‑ és foglalkoztatási feltételek tekintetében a kölcsönzött munkavállalók hátrányára alkalmazott eltérő bánásmódot – A szociális partnereknek az ilyen szerződés tárgyalása és megkötése keretében biztosított széles mérlegelési mozgástér – Korlátok ‑ E partnereknek a kölcsönzött munkavállalók általános védelmére vonatkozó kötelezettsége tiszteletben tartásának ellenőrzését célzó hatékony bírósági felülvizsgálat
(2008/104 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 5. cikk, (3) bekezdés)
(lásd: 75–79. pont és a rendelkező rész 5. pontja)
Összefoglalás
Az olyan kollektív szerződésnek, amely a kölcsönzött munkavállalók díjazását a közvetlenül felvett munkavállalókhoz képest csökkenti, kompenzációs előnyökről kell rendelkeznie.
Az ilyen kollektív szerződés hatékony bírósági felülvizsgálat tárgyát kell, hogy képezhesse.
2017 januárja és áprilisa között a TimePartner Personalmanagement GmbH munkaerő‑kölcsönző vállalkozás határozott idejű munkaszerződés alapján kölcsönzött munkavállalóként alkalmazta CM‑et. Alkalmazása keretében CM‑et mint rendeléskezelőt egy kiskereskedelmi ágazatban működő kölcsönvevő vállalkozás rendelkezésére bocsátották.
E munkáért CM bruttó 9,23 eurós órabért kapott a kölcsönzött munkavállalókra alkalmazandó, azon két szakszervezet között létrejött kollektív szerződésnek megfelelően, amelyeknek a TimePartner Personalmanagement GmbH, illetve CM a tagjai voltak.
E kollektív szerződés eltért az egyenlő bánásmód német jogban(1) elismert elvétől, amennyiben a kölcsönzött munkavállalók esetében alacsonyabb díjazást írt elő a bajorországi (Németország) kiskereskedelmi ágazat munkavállalóira vonatkozó kollektív szerződés feltételei alapján a kölcsönvevő vállalkozás munkavállalóinak biztosított 13,64 eurós bruttó órabérnél.
CM az Arbeitsgericht Würzburg (würzburgi munkaügyi bíróság, Németország) előtt indított keresetével 1296,72 euró kiegészítő díjazást követel, amely összeg a kölcsönzött munkavállalók és a kölcsönvevő vállalkozás által közvetlenül felvett, összehasonlítható munkavállalók bére közötti különbségnek felel meg. CM e vonatkozásban a kölcsönzött munkavállalók tekintetében alkalmazandó egyenlő bánásmód 2008/104 irányelv(2) 5. cikkében foglalt elvének megsértésére hivatkozott. E kereset első fokon és fellebbezés keretében történt elutasítását követően CM felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be a Bundesarbeitsgericht (szövetségi munkaügyi bíróság, Németország) előtt, amely e rendelkezés értelmezése tárgyában öt kérdést terjeszt a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából.
A Bíróság meghatározza azokat a feltételeket, amelyeket egy szociális partnerek által kötött kollektív szerződésnek teljesítenie kell ahhoz, hogy a 2008/104 irányelv 5. cikkének (3) bekezdésében(3) foglaltak szerint eltérhessen a kölcsönzött munkavállalók tekintetében alkalmazott egyenlő bánásmód elve alól. A Bíróság meghatározza többek között „a kölcsönzött munkavállalók általános védelme” fogalmának terjedelmét, amelyet a kollektív szerződéseknek e rendelkezés értelmében biztosítaniuk kell, és kritériumokat nyújt annak értékeléséhez, hogy ezen általános védelmet ténylegesen biztosították‑e. A Bíróság azt is megállapítja, hogy az ilyen kollektív szerződések hatékony bírósági felülvizsgálat tárgyát kell, hogy képezhessék.
A Bíróság álláspontja
A Bíróság, miután emlékeztetett a 2008/104 irányelv kettős céljára, amely a kölcsönzött munkavállalók védelmének és a munkaerőpiacok különbözősége tiszteletben tartásának biztosítására irányul, pontosítja, hogy ezen irányelv 5. cikkének (3) bekezdése a „kölcsönzött munkavállalók általános védelmének” fogalmára való hivatkozással nem követeli meg, hogy a kölcsönzött munkavállalók sajátos védelmi szintjét figyelembe vegyék, amely meghaladja azt a szintet, amelyet általában a munkavállalók számára a nemzeti jog és az uniós jog az alapvető munka‑ és foglalkoztatási feltételek tekintetében meghatároz.
Ha azonban a szociális partnerek kollektív szerződés útján megengedik az alapvető munka‑ és foglalkoztatási feltételek terén a kölcsönzött munkavállalók hátrányára alkalmazott eltérő bánásmódot, e kollektív szerződésnek az érintett kölcsönzött munkavállalók általános védelmének biztosítása érdekében az alapvető munka‑ és foglalkoztatási feltételek(4) terén ellentételezésként olyan előnyöket kell biztosítania e munkavállalók számára, amelyek kompenzálják az általuk elszenvedett eltérő bánásmódot.
A kölcsönzött munkavállalók általános védelme ugyanis szükségszerűen csökkenne, ha az ilyen kollektív szerződés e munkavállalók tekintetében az említett alapvető feltételek közül egyet vagy többet mérsékelne.
Egyébiránt a 2008/104 irányelv 5. cikkének (3) bekezdésében foglalt, eltérést engedő rendelkezés értelmében a kölcsönzött munkavállalók általános védelmének biztosítására irányuló kötelezettség tiszteletben tartását konkrétan kell értékelni, összevetve egy adott munkakör tekintetében a kölcsönvevő vállalkozás által közvetlenül alkalmazott munkavállalókra alkalmazott alapvető munka‑ és foglalkoztatási feltételeket a kölcsönzött munkavállalókra alkalmazott feltételekkel, hogy ekként meg lehessen határozni, hogy az említett alapvető feltételek tekintetében nyújtott kompenzációs előnyök lehetővé teszik‑e e az elszenvedett eltérő bánásmód hatásainak ellensúlyozását.
A kölcsönzött munkavállalók általános védelmének biztosítására irányuló e kötelezettség nem követeli meg, hogy az érintett kölcsönzött munkavállaló és a munkaerő‑kölcsönző vállalkozás között határozatlan idejű munkaszerződés álljon fenn, tekintettel arra, hogy a 2008/104 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése minden kölcsönzött munkavállaló tekintetében lehetővé teszi az egyenlő bánásmód elvétől való eltérést, függetlenül attól, hogy a munkaerő‑kölcsönző vállalkozással kötött munkaszerződésük határozott vagy határozatlan idejű‑e.
Ezenkívül az említett kötelezettség értelmében a tagállamoknak nem kell részletesen meghatározniuk azokat a feltételeket és kritériumokat, amelyeknek a kollektív szerződéseknek meg kell felelniük.
Mindemellett a szociális partnereknek, noha széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a kollektív szerződések tárgyalása és megkötése során, általánosságban az uniós jogot és különösen a 2008/104 irányelvet tiszteletben tartva kell eljárniuk.
Így, bár ezen irányelv rendelkezései nem írják elő a tagállamok számára, hogy az annak 5. cikkének (3) bekezdése értelmében vett, a kölcsönzött munkavállalók általános védelmét biztosító, meghatározott szabályozást fogadjanak el, a tagállamoknak, beleértve a bíróságaikat is, gondoskodniuk kell arról, hogy az alapvető munkafeltételek és a munkaerő kölcsönzés keretében történő munkavégzésre vonatkozó eltérő bánásmódot engedélyező kollektív szerződések biztosítsák többek között kölcsönzött munkavállalók általános védelmét.
Ennélfogva e kollektív szerződések hatékony bírósági felülvizsgálat tárgyát kell, hogy képezhessék annak ellenőrzése érdekében, hogy a szociális partnerek tiszteletben tartották–e az e védelem biztosítására vonatkozó kötelezettségüket.