NILS WAHL
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2013. május 16.(1)
C‑157/12. sz. ügy
Salzgitter Mannesmann Handel GmbH
kontra
SC Laminorul SA
(A Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – A 44/2001/EK rendelet – Más tagállamban hozott határozat végrehajtása – Végrehajtást kizáró okok – Ugyanazon tagállamban azonos tárgyban, ugyanazon jogalap tárgyában, és ugyanazon felek között folyamatban lévő ügyben hozott korábbi határozat – Összeegyeztethetetlen határozatok”
1. Az egyik tagállam bíróságának meg kell‑e tagadnia a másik tagállamban hozott határozat végrehajthatóságát akkor, ha az nem egyeztethető össze az utóbbi tagállam bírói határozatával? Lényegében ebben az új kérdésben foglalható össze az a dilemma, amelyet a Bundesgerichtshofnak (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) fel kell oldania.
I – Jogi háttér
2. A 44/2001/EK rendelet(2) (a továbbiakban: Rendelet) 45. cikkének (1) bekezdése értelmében a más tagállamban hozott határozat végrehajthatóságának megállapítása elleni jogorvoslat tárgyában eljáró bíróság kizárólag a 34. és 35. cikkben meghatározott okok egyike alapján „utasíthatja el vagy vonhatja vissza” a végrehajthatóságot megállapító határozatot. A 45. cikk (2) bekezdésével összhangban a külföldi határozat érdemben nem vizsgálható felül.
3. A Rendelet 34. cikke, amennyiben a jelen esetben releváns, a következőt tartalmazza:
„A határozat nem ismerhető el, amennyiben:
[…]
3. összeegyeztethetetlen az azonos felek közötti jogvitában abban a tagállamban hozott határozattal, amelyben az elismerést kérik;
4. összeegyeztethetetlen más tagállamban vagy harmadik államban, azonos jogalapból származó, azonos felek közötti eljárásban hozott korábbi határozattal, feltéve hogy a korábbi határozat a címzett tagállamban az elismerés feltételeinek megfelel.”
4. 2015. január 10‑én kezdődő hatállyal a Rendelet 34. cikkének 3. és 4. pontja helyébe lép az 1215/2012 rendelet(3) 45. cikke (1) bekezdésének c) és d) pontja. Ezen új rendelkezések szövege semmilyen lényeges módon nem tér el a jelenleg hatályos rendelkezések szövegétől.
II – A tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
5. Az SC Laminorul SA (a továbbiakban: Laminorul) Romániában letelepedett társaság acéltermékek értékesítéséért felmerült fizetés iránti keresetet indított a Tribunalul Brăila (brăilai első fokú bíróság, Románia) előtt a Salzgitter Mannesmann Handel GmbH (a továbbiakban: Salzgitter) ellen.
6. 2008. január 31‑i ítéletével (a továbbiakban: első ítélet) a Tribunalul Brăila azzal az indokkal utasította el a keresetet, hogy az nem az adott szerződés szerinti tényleges szerződéses partner, a Salzgitter Mannesmann Stahlhandel GmbH (korábban Salzgitter Stahlhandel GmbH) ellen irányult. Ez az ítélet jogerőre emelkedett.
7. A Laminorul új eljárást indított a Salzgitterrel szemben ugyanazon bíróság előtt ugyanazon jogalap tárgyában. A keresetlevelet a Salzgitter korábbi romániai jogi képviselőjének kézbesítették, akinek azonban a Salzgitter állítása szerint az első eljárásra korlátozódott a vállalkozás képviseletére vonatkozó meghatalmazása. Ezért a Salzgitter képviseletében senki sem jelent meg a román bíróság által kitűzött tárgyaláson, amely 2008. március 6‑án mulasztási ítéletet (a továbbiakban: második ítélet) hozott a Salzgitterrel szemben elrendelve, hogy a Salzgitter fizessen 188 330 eurót a Laminorul részére.
8. A Salzgitter a második ítélet hatályon kívül helyezését kérte azzal az indokkal, hogy a második eljárásban nem a releváns jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően idézték meg. Ezt a jogorvoslati kérelmet a Tribunalul Brăila elutasította a 2008. május 8‑i határozattal, mert a Salzgitter elmulasztotta mellékelni a szükséges illetékbélyegeket.
9. A második ítéletet a Landgericht Düsseldorf (düsseldorfi területi bíróság, Németország) 2008. november 21‑i végzése végrehajthatónak nyilvánította. A Salzgitter e végzéssel szemben fellebbezést nyújtott be.
10. A Salzgitter 2008 végén Romániában felülvizsgálati kérelmet is előterjesztett a második ítélet hatályon kívül helyezése érdekében, és ismét a Salzgitternek szóló idézés elmaradását kifogásolta. Ezt a kérelmet a 2009. február 19‑i határozat mint elfogadhatatlant elutasította.
11. A Salzgitter ezt követően másik fellebbezést terjesztett elő, amelyben a második ítélet hatályon kívül helyezését kérte az első ítélet kizáró jogereje miatt. A Curtea de Apel Galaţi (galati fellebbviteli bíróság, Románia) ezt a kérelmet a 2009. május 8‑i határozatában azzal az indokkal utasította el, hogy elkésett, és ezt a döntést az Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie (legfelsőbb bíróság, Románia) is hatályában fenntartotta 2009. november 13‑i határozatában.
12. Tekintettel arra, hogy a romániai jogorvoslati lehetőségek ezáltal kimerültek, folytatták a Németországban – másodfokon ideiglenesen felfüggesztett – végrehajthatóvá nyilvánítási eljárást. A Salzgitter végrehajthatóvá nyilvánítás elleni fellebbezését az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi tartományi legfelsőbb bíróság, Németország) 2010. június 28‑i végzése mint megalapozatlant elutasította.
13. A Salzgitter erre a Bundesgerichtshof előtt benyújtotta a második ítélet végrehajthatósága elleni jogorvoslati kérelmet.
14. A 44/2001 rendelet 34. cikke 4. pontjának értelmezése tekintetében felmerült kétségeire tekintettel a Bundesgerichtshof elrendelte az eljárás felfüggesztését és a következő kérdés Bíróság elé terjesztését:
„Az ugyanazon tagállamban (a származási államban) hozott összeegyeztethetetlen határozatok esetére is kiterjed‑e a [Rendelet] 34. cikke 4. pontjának a hatálya?”
15. Írásbeli észrevételeket terjesztett elő a Salzgitter, továbbá a német, a spanyol, az olasz és a román kormány, valamint az Európai Bizottság. A 2013. március 14‑i tárgyaláson a Salzgitter és az Európai Bizottság szóbeli észrevételeket terjesztett elő.
III – A kérdést előterjesztő bíróság és a Bíróság előtt eljáró felek észrevételei
16. A kérdést előterjesztő bíróság a jelen ügyben nem tartja alkalmazhatónak a Rendelet 34. cikkének 2. pontja szerinti kizáró okot, mivel a Salzgitternek lehetősége volt gondoskodni a védelméről. Kizárja továbbá a 34. cikk 1. és 3. pontja szerinti, valamint a 35. cikk szerinti kizáró okokat is. Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint az eljárás kimenetele a Rendelet 34. cikkének 4. pontja szerinti kizáró ok értelmezésétől függ. A 45. cikk (1) bekezdése értelmében e rendelkezés a végrehajthatóvá nyilvánítás elleni jogorvoslati eljárásra alkalmazandó.
17. A kérdést előterjesztő bíróság szerint összeegyeztethetetlen a Laminorul fizetés iránti keresetét elutasító első ítélet, és az annak helyt adó második ítélet. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi továbbá, hogy az első ítélet Németországban elismerhető.
18. Mindezek alapján a Bundesgerichtshof a Rendelet 34. cikke 4. pontja hatályának két különböző értelmezését terjeszti a Bíróság elé megfontolásra. Az első értelmezés értelmében, amelyet nevezetesen alátámaszt a rendelkezés szövege, a Rendelet 34. cikkének 4. pontja „háromoldalú viszonyt” tételez fel az államok között. A kivétel csak olyan helyzetekre vonatkozik, amelyekben a címzett tagállam két másik különböző tagállamban, vagy egy tagállamban és egy harmadik államban hozott két összeegyeztethetetlen határozattal kerül szembe. Ezt az értelmezést támogatja az olasz, a román és a spanyol kormány, valamint a Bizottság.
19. A második értelmezés értelmében a kizáró ok akkor is fennáll, ha a két összeegyeztethetetlen határozatot ugyanabban a tagállamban hozták (a továbbiakban: hazai összeegyeztethetetlenség). Ezt az álláspontot elsősorban a Rendelet 34. cikke 3. és 4. pontjának rendszere és célkitűzése támogatja. E tekintetben a 34. cikk 3. pontja a címzett tagállam és egy másik tagállam határozatainak kétoldalú összeegyeztethetetlenségére vonatkozik, míg a 34. cikk 4. pontja magában foglalja valamennyi olyan fennmaradó helyzetet, amelyben külföldi határozatok összeegyeztethetetlensége merül fel. A Salzgitter ezt az érvelést támogatja.
20. A német kormány azzal érvel, hogy a Rendelet nem alkalmas a határozatok olyan összeegyeztethetetlenségének megoldására, amely megoldható a nemzeti jog alapján. Ez a kormány azzal is érvel, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévőhöz hasonló, kivételes esetekben, amikor a származási tagállam nemzeti joga alapján nem lehet megoldani ezt az összeegyeztethetetlenséget, a Rendelet 34. cikkének 4. pontját annak érdekében kell alkalmazni, hogy kitöltse a joghézagot. A kérdést előterjesztő bíróság megemlíti a Salzgitter által másodlagosan támogatott ezen lehetőséget is.
IV – Értékelés
A – Általános megjegyzések
21. Elődjéhez, a Brüsszeli Egyezményhez(4) hasonlóan a Rendelet célja az, hogy „a tagállamok közötti viszonyokban szabályozza a polgári és kereskedelmi ügyekkel kapcsolatos jogviták megoldására vonatkozó bírósági joghatóságot, és elősegítse a bírósági határozatok végrehajtását”(5).
22. A határozatok Rendelet által ösztönözni kívánt szabad mozgásának biztosítása érdekében szükséges kettős pillért egyrészt a joghatóságra, másrészt az elismerésre és azt követő végrehajtásra vonatkozó szabályok alkotják.(6)
23. Először, a határon átnyúló vonatkozású pereskedés elősegítése érdekében a Rendelet II. fejezete tartalmazza a joghatóságra, beleértve a különös joghatóságra és a kizárólagos joghatóságra vonatkozó szabályokat.
24. Mindazonáltal a joghatóságra vonatkozó szabályok önmagukban alkalmatlanok lennének arra, hogy megóvják az Európai Unión belüli harmonikus jogalkalmazást attól, hogy megzavarják az ugyanazon ügyben különböző fórumok előtt indított többszörös eljárások. Ez ellentétes lenne a Rendelet másik céljával, amely szerint „biztosítani kell, hogy ne hozzanak egymással összeegyeztethetetlen határozatot két tagállamban”.(7)
25. Következésképpen a különböző tagállami bíróságok előtt párhuzamosan folyó eljárások megakadályozása érdekében, valamint a határozatok összeegyeztethetetlenségének elkerülése érdekében a Rendelet II. fejezetében szereplő szabályokat kiegészítik a 9. szakasz perfüggőségre vonatkozó rendelkezései. E szabályok a kezdetektől kizárják az összeegyeztethetetlen határozat meghozatalának lehetőségét.(8)
26. Másodszor, az elismerésre és végrehajtásra vonatkozó eljárások lehetővé teszik azt, hogy a címzett tagállamban a határozatokhoz ugyanazok a hatások fűződjenek, mint a származási tagállamban.(9) A végrehajtási eljárást közelebbről a Rendelet III. fejezetének 2. szakasza rögzíti.
27. Az igazságszolgáltatás iránt az Európai Unióban táplált kölcsönös bizalom elve alapján „az egyik tagállamban hozott határozat más tagállamban történő végrehajtására szolgáló eljárásnak hatékonynak és gyorsnak kell lennie”.(10) Ennek megfelelően a valamely tagállamban egyszer meghozott határozatot más tagállamban akkor hajtják végre, „ha azt bármely érdekelt fél kérelmére ott végrehajthatónak nyilvánították”(11). A 41. cikk értelmében „a határozatot az 53. cikkben említett alaki követelmények teljesítését követően nyomban végrehajthatónak kell nyilvánítani”, azaz a határozat „hitelessége megállapításához szükséges feltételeknek megfelelő” másolatának, valamint a származási bíróság által kiállított, a Rendelet V. mellékletében szereplő formanyomtatvány bemutatását követően. A 45. cikk (2) bekezdése megakadályozza a címzett bíróságot abban, hogy a külföldi határozatot érdemben felülvizsgálja ebben az eljárásban.
28. A fent hivatkozott, perfüggőségre vonatkozó szabályok ellenére elkerülhetetlenek az összeegyeztethetetlen határozatok – például, ha az ügyben eljáró bíróságnak nincs tudomása az eltérő joghatóság előtt korábban indított eljárásról. Következésképpen a Rendelet olyan szabályokat is tartalmaz a 34. cikkben, amelyek a határozathozatalt követően szabályozzák az ilyen összeegyeztethetetlenségek megoldását.
29. Az elismerés és végrehajtás megtagadásának első indoka közrendi megfontolásokon alapul.(12) A 34. cikk 2. pontja szerinti második kizáró ok lényegében a védelemhez való jog lehetséges megsértéséhez vezető eljárási hibákra vonatkozik. Végül, a 34. cikk 3. és 4. pontja szerinti mindkét kivétel az összeegyeztethetetlen határozatokra vonatkozik. Míg a 34. cikk 4. pontja értelmében a korábbi külföldi határozat élvez előnyt a prior tempore, potior jure elv értelmében, a 34. cikk 3. pontja a címzett tagállam határozatainak biztosít elsőbbséget a másik tagállam határozataival szemben, tekintet nélkül e határozatok meghozatalának időpontjára.(13)
30. E kivételek tekintetében a Bíróság megállapította először, hogy a határozatok szabad mozgásának biztosítása érdekében ezeket szigorúan kell értelmezni, minthogy akadályt képeznek az említett Rendelet egyik alapvető célkitűzésének megvalósítása előtt.(14) Másodszor, a kivételek felsorolása taxatív.(15) Harmadszor, a Rendelet 34. cikkének 2., 3. és 4. pontja lex specialis a 34. cikk általános jellegű 1. pontjához képest. Következésképpen a 34. cikk 1. pontja nem alkalmazandó, amennyiben a többi kivétel szabályozza a releváns közrendi megfontolásokat.(16)
31. A fenti szabályok nem harmonizálják vagy érintik a tagállamok eljárási szabályait.(17) Pontosabban nem biztosítanak további jogorvoslatokat a jogerős nemzeti határozatok ellen. Csupán annyit tesznek, hogy szabályozzák a különböző joghatóságokból származó összeegyeztethetetlen határozatok hatásait.
32. Valóban, ahogyan azt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyezte, a Rendeletben lefektetetthez hasonló szabályok léteznek a nemzeti eljárási rendszerekben. Az ilyen jellegű szabályok nemcsak az abból fakadó hazai összeegyeztethetetlenségeket akadályozhatják meg, hogy ugyanazon tagállam különböző bíróságai előtt indítanak számos eljárást (azaz a perfüggőségre vonatkozó nemzeti szabályok), hanem lehetővé teszik a nemzeti bírósági határozatokkal szembeni különböző jogorvoslatokat is.(18)
33. Nyilvánvaló okokból a valamely tagállamban hozott határozat csupán az adott tagállamban hozzáférhető jogorvoslati eszközökkel támadható meg, és nem más tagállamok jogrendje alapján. A Rendelet ennek megfelelően csupán a jogállamiság azon zavarainak orvoslására kíván eszközt biztosítani, amelyeket nem lehet orvosolni a nemzeti eljárási jog szintjén. Valóban, a magánjog hatálya alá tartozó felek rendezhetik az azonos jogrenden belüli összeegyeztethetetlen határozatokból fakadó ellentétet. Mivel már léteznek a nemzeti jogorvoslatok, a Rendelet nem akarja a másik, nevezetesen a címzett tagállam bírósága számára biztosítani azt a jogot, hogy figyelmen kívül hagyhassa – következésképpen lényegében felülbírálja – a származási tagállam határozatát. Ilyen jogkör még a származási tagállam jogrendjében sem létezhet, ha mindkét határozat jogerőre emelkedett.
34. A külföldi határozatok végrehajtása során különbséget kell tenni a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás – azaz a külföldi ítélet végrehajthatóvá nyilvánítására irányuló eljárás – és a külföldi határozat valódi, azt követő végrehajtása között. Az előbbi eljárás célja a külföldi ítélet címzett tagállam jogrendjébe való beillesztése, és teljes mértékben a Rendelet szabályozza. Másrészt magát a valódi végrehajtást a címzett tagállam nemzeti joga szabályozza, amennyiben az uniós jog nem harmonizálja a kérdést. Következésképpen az egyik fél ugyanúgy megtámadhatja a valódi végrehajtást, mint ahogyan azt a nemzeti rendelkezések lehetővé teszik a címzett tagállamban hozott határozatok esetében.(19)
35. Összefoglalásképpen a polgári és kereskedelmi ügyekben felmerülő, határon átnyúló vonatkozású jogviták tekintetében a Rendelet létrehozza a joghatóság, valamint a határozatok elismerésének és végrehajtásának átfogó rendszerét. Először is kijelöli a hatáskörrel rendelkező bíróságot. Másodszor, az ugyancsak hatáskörrel rendelkező bíróságokat megakadályozza abban, hogy eljárjanak az elsőként eljáró bíróság előtt folyamatban lévővel azonos ügyben. Harmadszor, lehetővé teszi azt, hogy a külföldi határozatokat ugyanúgy elismerjék és végrehajtsák, mintha azokat a címzett tagállamban hozták volna meg. Negyedszer, jogorvoslatot biztosít olyan összeegyeztethetetlen határozatok esetében, ahol az ilyen ellentétet nem lehet feloldani magánjog hatálya alá tartozó fél kezdeményezésére.
36. Ezen általános megjegyzések alapján kell megválaszolni az előterjesztett kérdést.
B – A kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügyhöz hasonló esetben alkalmazandó‑e a 44/2001 Rendelet 34. cikkének 4. pontja?
37. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságának kifejezett megkérdőjelezése nélkül a spanyol és a román kormány a Bizottsággal együtt kétségét fejezte ki a tekintetben, hogy összeegyeztethetetlen‑e egymással az első és a második ítélet.
38. E tekintetben hangsúlyoznám, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben a Bundesgerichtshof megállapítja, hogy álláspontja szerint a kérdéses határozatok összeegyeztethetetlenek, és az első ítélet Németországban elismerhető. Az előzetes döntéshozatali eljárás során a Bíróságnak nem feladata megkérdőjelezni a tényállás kérdést előterjesztő bíróság általi megállapítását és megítélését, hiszen ez a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartozik.(20) Következésképpen a Bíróságnak a nemzeti bíróság által rendelkezésre bocsátott információk alapján, a felvetett kétségekre tekintet nélkül kell megválaszolnia az elé terjesztett kérdést. Mindamellett, ha a Bíróság nem értene egyet a fenti kormányok és a Bizottság álláspontjával, számomra lehetségesnek tűnik az a kockázat, hogy tisztán hipotetikusnak tekintenék az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést.
39. Mindazonáltal a tárgyaláson ismertetett érvek fényében hangsúlyoznom kell, hogy a határozatokat nem nyilváníthatják pusztán azért összeegyeztethetőnek, mivel a keresetet elutasító első ítélet nem végrehajtható. A rendelet 34. cikkének 3. és 4. pontja szerinti kizáró okok, amelyekre a 45. cikk (1) bekezdése hivatkozik, nem követelik meg mindkét határozat végrehajthatóságát, feltéve hogy kölcsönösen kizáró jogkövetkezményeket tartalmaznak.(21)
40. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel felvetett kérdés tekintetében a Bíróságnak korábban még nem volt lehetősége értelmezni a Rendelet 34. cikkének 4. pontját, és nem értelmezte a Brüsszeli Egyezmény megfelelő 27. cikkének (5) bekezdését sem. Ennek ellenére egyértelmű számomra, hogy egy bíróság nem utasíthatja el egy másik tagállam határozatának végrehajtását azzal az indokkal, hogy az a határozat összeegyeztethetetlen az ugyanazon tagállamból származó valamely határozattal.
41. Álláspontom szerint ez a Rendelet 34. cikke 4. pontja fogalmainak helyes értelmezéséből fakad.
42. A Rendelet 32. cikke szerinti általános meghatározás értelmében a „határozat” kifejezést úgy kell érteni, hogy az az érintett tagállamtól eltérő „tagállam bírósága által hozott bármely határozat”. E meghatározás fényében a Rendelet 34. cikke 4. pontjának szövege kiterjeszthető úgy, hogy „a [valamely tagállam bírósága által hozott bármely] határozat nem ismerhető el, amennyiben […] összeegyeztethetetlen más tagállamban vagy harmadik államban hozott korábbi határozattal”. Ennek megfelelően egyetértek a spanyol kormánnyal és a Bizottsággal abban, hogy ezt a rendelkezést három tagállam viszonyára hivatkozóként kell érteni. Következésképpen nem tartható fenn a Salzgitter és a német kormány által javasolt olvasat, amelynek értelmében a 34. cikk 4. pontja szerinti „más tagállamot” a 34. cikk 3. pontjával összefüggésben kell értelmezni úgy, hogy az egy másik tagállamra vonatkozik, és nem arra a tagállamra, „amelyben az elismerést kérik”.
43. Mindazonáltal sokkal fontosabb, hogy – ahogyan fent megjegyeztem – a 34. cikk 4. pontját a Rendelet rendszeréből fakadóan nem lehet alkalmazni „hazai összeegyeztethetetlenségekre”.
44. A Rendelet nem avatkozik be a tagállamok eljárási autonómiájába, beleértve a res judicata elvét is. Nem értelmezhető úgy, hogy a címzett tagállam bírósága eltekinthet olyan külföldi ítélet végrehajtásától, amely mindenképpen megtámadható a hazai szabályok értelmében azért, mert állítólag összeegyeztethetetlen az ugyanazon tagállamban meghozott korábbi határozattal. Következésképpen, a Rendelet 34. cikkének 4. pontja csak annyiban alkalmazható, amennyiben a felek – különböző tagállamokhoz kapcsolódó, egynél több joghatóság érintettsége miatt – képtelenek azzal az indokkal megtámadni a határozatot, hogy az összeegyeztethetetlen más határozattal. Ahogyan a tárgyaláson elhangzott kérdésemre válaszul a Salzgitter képviselője elismerte, a Salzgitternek elegendő lehetősége volt Romániában megtámadni a második ítéletet. A 34. cikk 4. pontjának ilyen értelmezése, miszerint az magában foglalja a „hazai összeegyeztethetetlenségeket”, a nemzeti eljárási jog megkerülésével újabb lehetőséget biztosítana a Salzgitter számára a második ítélet megváltoztatására. Emellett ugyanazzal a hatással járna, mintha elismernék a Salzgitter arra irányuló jogának megsértését, hogy a 34. cikk 2. pontja értelmében gondoskodjon a védelméről, ezt az elképzelést pedig a kérdést előterjesztő bíróság – helyesen – elutasította.
45. Nem tudok továbbá egyetérteni a Salzgitterrel abban, hogy a „hazai összeegyeztethetetlenségeknek” a Rendelet 34. cikke 4. pontjának hatálya alóli kivétele annyiban problémás lenne, amennyiben az egyik határozat elsőbbséget élvezne a másikkal szemben. Valójában az általam javasolt megközelítés azt tartalmazza, hogy a Bundesgerichtshof részesítse előnyben a második ítéletet pusztán azért, mert ez az a határozat, amelynek végrehajtását kérték tőle ebben az eljárásban. Amennyiben a Bíróság elfogadja az értelmezésemet, akkor a Rendelet 32. cikke szerinti „határozatnak” minősülne a Bundesgerichtshof szóban forgó ügyben hozandó, a Salzgitter fellebbezését elutasító határozata. Ebben az esetben ez a határozat a Rendelet 34. cikke 3. pontjának értelmében elsőbbséget élvezne az első ítélettel szemben, hiszen ugyanazon felek közötti jogvitára vonatkozna, meghozatala időpontjától függetlenül. Következésképpen a vita tárgyát képező esetben maga a Rendelet rendszere követelné meg a második ítélet elsőbbségét.
46. Hozzá kell tennem, hogy a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén fennálló, összehasonlítható másodlagos jog az én álláspontomat látszik megerősíteni, miszerint a Rendelet 34. cikkének 4. pontja szerinti kizáró ok három állam közötti viszonyt feltételez.
47. A 805/2004 rendelet(22) 21. cikkének (1) bekezdése, az 1896/2006 rendelet(23) 22. cikkének (1) bekezdése, valamint a 861/2007 rendelet(24) 22. cikkének (1) bekezdése mind azt írja elő, hogy a végrehajtás bármelyik tagállamban meghozott korábbi határozatra tekintettel megtagadható. E kizáró okok mindazonáltal mind azon feltétel alá esnek, hogy az összeegyeztethetetlenséget nem hozták fel és nem is lehetett volna kifogásként felhozni a származási tagállam bírósági eljárásában. Következésképpen egyértelműnek tűnik az, hogy az ezen rendelkezések szerinti kizáró okok nem alkalmazandók olyan helyzetekre, amelyekben az összeegyeztethetetlenséget – a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügyhöz hasonlóan – belső ügyként megoldhatták volna a származási országban.
48. Mindezen túlmenően más releváns jogi aktusok(25) rendelkezései a rendelethez hasonlóan „más tagállamra” vagy ugyanilyen jelentésű kifejezésre hivatkoznak. E rendelkezések következésképpen nem mutatnak a fent kifejtettektől eltérő megközelítés felé.
49. Végül megjegyzem, hogy nem tudok egyetérteni a német kormány és a Salzgitter azon érvével, hogy a rendelet 34. cikkének 4. pontja mindemellett alkalmazható lenne analógia útján (erre a német kormány „kivételes körülményként” hivatkozik). Jogszabály analógia útján való alkalmazása szabályozási hiányt feltételez.(26) Az értékelésem kezdeti részében említett okokból számomra úgy tűnik, hogy a jelen kérdést teljes mértékben fedi a Rendelet, az adott tagállamok jogrendjére bízva a „hazai összeegyeztethetetlenségek” helyzeteinek megoldását. Következésképpen képtelen vagyok e tekintetben hézagot felfedezni a rendeletben.
50. A fenti indokok alapján azon az állásponton vagyok, hogy a rendelet 34. cikkének 4. pontja nem alkalmazandó az ugyanazon tagállamban hozott két összeegyeztethetetlen határozatot érintő esetre.
V – Végkövetkeztetések
51. A fent kifejtettekre tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Bundesgerichtshof előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdését a következőképpen válaszolja meg:
A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 34. cikkének 4. pontja nem tartalmazza más tagállam olyan határozata végrehajthatóvá nyilvánításának megtagadását vagy visszavonását, amely összeegyeztethetetlen az ugyanazon jogalap tárgyában és ugyanazon felek között, a végrehajtandónak nyilvánítandó határozatot meghozó ugyanazon tagállamban korábban meghozott határozattal.