A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (harmadik tanács)
2024. január 25.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – Keresetindítási határidő – Elkésettség – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”
A T‑280/23. sz. ügyben,
az Oil company „Lukoil” PAO (székhelye: Moszkva [Oroszország], képviselik: B. Lebrun és C. Alter ügyvédek)
felperes
az Európai Parlament (képviselik: U. Rösslein és S. Toliušis, meghatalmazotti minőségben),
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Bauer és L. Bratusca, meghatalmazotti minőségben),
az Európai Bizottság (képviselik: M. Burón Pérez és A.‑C. Simon, meghatalmazotti minőségben)
és
az Átláthatósági nyilvántartás
alperesek ellen,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: F. Schalin elnök, P. Škvařilová‑Pelzl és I. Nõmm (előadó) bírák,
hivatalvezető: V. Di Bucci,
meghozta a következő
Végzést
1 Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes Oil company „Lukoil” PAO az átláthatósági nyilvántartás titkársága által 2023. március 6‑án hozott, Ares (2023) 1618717. sz. azon határozat megsemmisítését kéri, amelyben elrendelték a felperes nevének az Európai Unió átláthatósági nyilvántartásából való törlését.
A jogkérdésről
2 A Törvényszék eljárási szabályzatának 126. cikke értelmében, ha a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Törvényszék – az eljárás folytatása nélkül – az eljárás során indokolt végzéssel határozhat az ügyben.
3 A jelen ügyben a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy elegendő információval rendelkezik a felperes és az alperesek által a 2023. július 11‑i, augusztus 17‑i és október 5‑i pervezető intézkedések keretében a kereset esetleges elkésettségére vonatkozóan feltett kérdésekre adott válaszok alapján. Ennélfogva a Törvényszék az eljárási szabályzat 126. cikke alapján úgy dönt, hogy az eljárás folytatása nélkül határoz, és nincs szükség a keresetlevél alpereseknek való kézbesítésére sem, mivel az alábbi indokok alapján a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant mindenképpen el kell utasítani.
4 Az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésének értelmében a megsemmisítés iránti keresetet az esettől függően a megtámadott jogi aktus kihirdetésétől vagy a felperessel történt közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett. Az eljárási szabályzat 60. cikke értelmében e határidőt ezenfelül a távolságra tekintettel tíznapos átalányhatáridővel meg kell hosszabbítani.
5 Ami közelebbről a határidők számítását illeti, az eljárási szabályzat 58. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja egyfelől előírja, hogy „a napokban, hetekben, hónapokban megállapított határidő azon a napon kezdődik, amikor az esemény bekövetkezett, vagy a cselekményt végrehajtották; az esemény bekövetkezésének vagy a cselekmény végrehajtásának napja a kérdéses határidőbe nem számít bele”, másfelől, hogy „a hetekben, hónapokban megállapított határidő annak a napnak az elteltével jár le, amelyik az utolsó héten, hónapban ugyanazt a megjelölést vagy számot viseli, mint az a nap, amelyen a határidő kezdetére okot adó esemény bekövetkezett, vagy cselekmény végrehajtásra került”.
6 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a keresetindítási határidő eljárásgátló jellegű, azt a jogi helyzetek egyértelműségének és bizonyosságának biztosítása és az igazságszolgáltatás területén minden hátrányos megkülönböztetés vagy önkényes eljárás megelőzése érdekében vezették be, és az uniós bíróság feladata, hogy hivatalból vizsgálja annak betartását (1997. január 23‑i Coen ítélet, C‑246/95, EU:C:1997:33, 21. pont; 2018. január 19‑i Miasto Gliwice kontra Bizottság végzés, T‑485/17, nem tették közzé, EU:T:2018:40, 6. pont).
7 Emlékeztetni kell arra is, hogy a kereset elkésettségére hivatkozó félnek kell bizonyítania a megtámadott határozat közlésének időpontját és – amennyiben egyéni jellegű intézkedésről van szó – mindenképpen azt az időpontot, amikor az érintett személy tudomást szerzett róla (lásd analógia útján: 2018. november 29‑i WL kontra ERCEA ítélet, T‑493/17, nem tették közzé, EU:T:2018:852, 59. pont). A jelen ügyben ennek bizonyítása tehát az alperesekre hárul.
8 Egy határozatnak a személyzeti szabályzat értelmében vett érvényes kézbesítéséhez nem az szükséges, hogy a címzettje ténylegesen megismerje annak tartalmát, hanem az, hogy lehetősége legyen e tartalom megfelelő megismerésére. E tekintetben azt, hogy egy határozat címzettje nemcsak megkapta a határozatot, de azt megfelelően meg is ismerhette, több különböző körülmény alapján lehet bizonyítani (lásd analógia útján: 2020. július 31‑i TO kontra EKSZ végzés, T‑272/19, EU:T:2020:361, 42. pont).
9 Ebben az értelemben annak megállapításához, hogy az elektronikus levélben közölt határozatot egy meghatározott időpontban szabályszerűen kézbesítették a címzettnek, és hogy ennélfogva a keresetindítási határidő ezen időponttól kezdődött, az e tekintetben szükséges bizonyítékok előterjesztésével az érintett félnek nem csupán azt kell bizonyítania, hogy e határozatot közölték a címzettjével abban az értelemben, hogy azt e címzett elektronikus címére továbbították, és hogy a címzett e címen megkapta azt, hanem azt is, hogy az említett címzettnek lehetősége volt arra, hogy ezen időpontban ténylegesen megismerje az említett határozat tartalmát, vagyis azt, hogy megnyithatta a szóban forgó határozatot tartalmazó elektronikus levelet, és így arról megfelelően tudomást szerezhetett (lásd analógia útján: 2022. augusztus 1‑jei Kerstens kontra Bizottság ítélet, C‑447/21 P, nem tették közzé, EU:C:2022:612, 22. pont).
10 E tekintetben nem felel meg a keresetindítási határidőket megállapító rendelkezéseknek az a vélelem, amely szerint az elektronikus levélben közölt határozat címzettje mindenképpen csak abban az időpontban szerezhetett ténylegesen tudomást a határozat tartalmáról, amikor az elektronikus postafiókjába betekintett, valamint az a vélelem, amely szerint az ilyen határozat címzettje azon időponttól kezdve mindenképpen lehetőséget kapott arra, hogy e határozat tartalmát ténylegesen megismerhesse, amikor e levél az elektronikus postafiókjába megérkezett (lásd analógia útján: 2022. augusztus 1‑jei Kerstens kontra Bizottság ítélet, C‑447/21 P, nem tették közzé, EU:C:2022:612, 25. pont).
11 A jelen ügyben az átláthatósági nyilvántartás titkársága 2023. március 6‑i elektronikus levelében közölte a felperessel a megtámadott határozatot. Ez utóbbi kifejezetten elismerte, hogy az említett elektronikus levél ugyanezen a napon érkezett meg az általa az átláthatósági nyilvántartásba történő felvétel során megadott két képviselő (a továbbiakban: képviselők) elektronikus postafiókjaiba. Ebből következik, hogy az e jogi aktus megsemmisítése iránti kérelem benyújtására nyitva álló, az EUMSZ 263. cikkben előírt határidő főszabály szerint 2023. május 16‑án járt le, míg a keresetet csak 2023. május 17‑én nyújtották be a Törvényszék Hivatalához. Ebből következik, hogy első ránézésre a kereset elkésettnek tűnik.
12 Mindazonáltal a felperes számos érvre támaszkodik a kereset elkésettségének vitatása érdekében.
13 Elsősorban a felperes vitatja, hogy tudomást szerzett volna a 2023. március 6‑i elektronikus levélről, azzal az indokkal, hogy az ugyanezen a napon, de munkaidőn kívül érkezett meg a képviselői elektronikus postafiókjaiba. A felperes ily módon azt állítja, hogy nem volt abban a helyzetben, hogy ténylegesen megismerhesse az említett elektronikus levél tartalmát azon a napon, amikor azt a képviselőivel közölték.
14 Ennélfogva meg kell határozni, hogy az alperesek elegendő valószínűsítő körülményt terjesztettek‑e elő annak megállapításához, hogy a felperes képviselőinek lehetőségük volt arra, hogy a 2023. március 6‑i elektronikus levél tartalmát ténylegesen megismerjék ugyanazon a napon, amikor az megérkezett az elektronikus postafiókjukba.
15 E tekintetben az átláthatósági nyilvántartás titkárságához intézett 2023. március 31‑i levelükben a felperes jogi képviselői a 2023. március 6‑i elektronikus levélhez csatolt megtámadott határozatra válaszul kérelmet nyújtottak be a vizsgálatnak az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a kötelező átláthatósági nyilvántartásról szóló, 2021. május 20‑i intézményközi megállapodás (HL 2021. L 207., 1. o.; a továbbiakban: intézményközi megállapodás) III. mellékletének 7.3. és 7.4. pontja alapján történő újbóli megnyitása iránt.
16 Pontosítani kell, hogy az intézményközi megállapodás III. mellékletének 7.3. pontja úgy rendelkezik, hogy az átláthatósági nyilvántartás titkársága „az érintett feleknek a határozatról való tájékoztatását követő legfeljebb 20 munkanapon belül” fontolóra veheti a vizsgálat újbóli megnyitására irányuló kérelmet.
17 Arra is emlékeztetni kell, hogy a határidők számítására vonatkozó szabályokat illetően az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 1971. június 3‑i 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendelet (HL 1971. L 124., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 51. o.; helyesbítés: HL 2014. L 291., 20. o.) 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy „[a]mennyiben egy napokban, hetekben, hónapokban vagy években kifejezett határidőt attól a pillanattól kell számítani, amikor egy esemény bekövetkezik vagy egy cselekvés végbemegy, az a nap, amelyen az esemény bekövetkezik vagy a cselekvés végbemegy, a szóban forgó határidőbe nem számít bele”.
18 Ennek felidézését követően meg kell állapítani, hogy a felperesre vonatkozó vizsgálat újbóli megnyitása iránti kérelem 20 munkanapos határidőn belül benyújtásának igazolása érdekében, a felperes tanácsadói a 2023. március 31‑i levél utolsó bekezdésében kifejezetten említést tettek arról, hogy a 20 munkanapos határidő „2023. március 7‑én” kezdődött, és hogy ez a 20 munkanapos határidő „2023. április 3‑án” járt le.
19 A felperes saját tanácsadóitól származó ilyen pontos információ nem értelmezhető másként, mint úgy, hogy azok elismerték, hogy a megtámadott határozatot tartalmazó elektronikus levelet 2023. március 6‑án közölték a felperes képviselőivel, hogy az említett elektronikus levél ez utóbbiak elektronikus postafiókjába ugyanezen a napon érkezett meg, és hogy e képviselők arról tudomást szereztek, vagy legalábbis lehetőségük volt arra, hogy annak tartalmát e közléssel és e megérkezéssel azonos napon ténylegesen megismerjék. Ebből következik, hogy a megtámadott határozatot tartalmazó elektronikus levelet 2023. március 6‑án „megfelelően közölték” az említett képviselőkkel.
20 Ugyanis, ha a felperes képviselői csak az említett közlést követő napon, vagyis 2023. március 7‑én nyitották volna meg vagy tudták volna megnyitni a 2023. március 6‑i elektronikus levelet, a 2023. március 31‑i levél logikusan utalt volna arra az információra, amely szerint a 20 munkanapos határidő 2023. március 8‑án kezdődött.
21 Ebben az összefüggésben a felperes által előadott, az elektronikus levél munkaidőn kívüli közlésére alapított érv nem elegendő a 2023. március 31‑i levél utolsó bekezdése egyértelmű szövegének megkérdőjelezéséhez.
22 Másodsorban a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozatot tartalmazó elektronikus levelet 2023. március 6–án csupán a belga leányvállalatának, vagyis a Lukoil Belgium NV‑nek a képviselőivel közölték, nem pedig a felperessel, tehát arról ezen a napon nem szerezhetett tudomást.
23 A felperes ezen érvelése nem fogadható el.
24 Először is hangsúlyozni kell, hogy az intézményközi megállapodás 2. cikkének c) pontja előírja, hogy a „nyilvántartott” „olyan érdekképviselet, akit/amelyet felvettek a nyilvántartásba”.
25 Továbbá az intézményközi megállapodás 6. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a nyilvántartásba vételt kérelmezőknek kell megadniuk az említett megállapodás II. mellékletében felsorolt információkat. Az átláthatósági nyilvántartásban rögzítendő, az említett melléklet I. pontjában felsorolt információk között szerepel többek között „a szervezetért jogilag felelős személy”, valamint „az uniós kapcsolatokért felelős személy”.
26 Ezenkívül az intézményközi megállapodás 8. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján az átláthatósági nyilvántartás titkársága iránymutatásokat dolgozott ki a nyilvántartásba vételt kérelmezők és a nyilvántartottak számára az említett megállapodás következetes alkalmazásának biztosítása érdekében (a továbbiakban: iránymutatások). Az iránymutatásoknak „Az egységes nyilvántartásba vétel elve” című 2. pontja kimondja, hogy a többszöri nyilvántartásba vétel elkerülése és a kérelmek, illetve nyilvántartásba vétel adminisztratív feldolgozásának felgyorsítása érdekében a több országban (például multinacionális vállalatoknál) tevékenykedő érdekképviselőknek tevékenységüket csupán egyszer kell nyilvántartásba vetetniük, így lefedve egy hálózat, vállalatcsoport vagy egyéb szervezet különböző más tagjait is. Az iránymutatások pontosítják, hogy a gyakorlatban a nyilvántartásba vétel főszabály szerint a jogalany érdekeit az uniós intézményekkel szemben képviselő fióktelepre vagy irodára hárul.
27 Az iránymutatásoknak „A nyilvántartásba bejegyzendő információk” című 5. pontja említést tesz a 4. rovatról, amely a „jogilag felelős személyre” vonatkozik, amely személyt e rovat úgy határoz meg, mint az „olyan személy, aki jogilag felhatalmazott arra, hogy az érdekképviselő nevében eljárjon vagy őt a hatóságokkal való kapcsolattartás során képviselje”.
28 Végül az intézményközi megállapodás 8. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján és az említett megállapodás I. mellékletében szereplő magatartási kódex értelmében végső soron a nyilvántartottak felelősek az általuk szolgáltatott információk pontosságáért.
29 Másodszor, az átláthatósági nyilvántartás Bizottság által benyújtott kivonatából kitűnik, hogy csak a felperes szerepelt az említett nyilvántartásban. A felperes belga leányvállalatát ugyanis egyáltalán nem vették fel külön a nyilvántartásba, és azt csak „az uniós kapcsolatokért felelős irodaként” említették meg. Így az intézményközi megállapodás 8. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján és az iránymutatás 2. pontjában szereplő, a fenti 26. pontban hivatkozott egységes nyilvántartásba vétel elve értelmében el kell ismerni, hogy a felperesnek az átláthatósági nyilvántartásba bejegyzett egyetlen szervezetként való megjelölése lefedte azon csoport összes vállalkozását, amelyhez a felperes tartozott, minden olyan országban, ahol e csoport jelen volt, beleértve a belga leányvállalatot is, és téves azt állítani, hogy az említett leányvállalatot szintén bejegyezték az említett nyilvántartásba.
30 Harmadszor, hangsúlyozni kell, hogy a felperes által említett, „a szervezetért jogilag felelős személy” neve „M. S.” volt, „az uniós kapcsolatokért felelős személy” neve pedig „M. B.”. Az intézményközi megállapodás fenti 25. pontban hivatkozott 6. cikkének (2) bekezdése és II. mellékletének I. pontja alapján, valamint az iránymutatások fenti 27. pontban hivatkozott 5. pontjának értelmében meg kell állapítani, hogy a felperes azáltal, hogy a szervezetért jogilag felelős személyt és az uniós kapcsolatokért felelős személyt jelölt ki, elfogadta, hogy e személyek az ő nevében és az átláthatósági nyilvántartás titkárságával fenntartott kapcsolataiért felelős képviselőkként járjanak el. Ennélfogva a felperes képviselői feladatainak említése, vagyis a belga leányvállalatának „ügyvezető igazgatója”, illetve „kereskedelmi igazgatója”, semmilyen hatással nincs arra, hogy a felperes által történt, jogilag felelős személyként és az uniós kapcsolatokért felelős személyként való kijelölésük magába foglalta a felperes ahhoz való hozzájárulását, hogy az átláthatósági nyilvántartás titkárságával való kapcsolattartás során a felperest képviseljék.
31 E tekintetben nem állja meg a helyét a felperes azon érve, amely szerint képviselői csak a közlések fogadására és belga leányvállalatának képviseletére kaptak megbízást. Egyrészt ugyanis, amint az a fenti 28. pontban szerepel, a nyilvántartottak felelősek az általuk szolgáltatott információk pontosságáért.
32 Másrészt azt a következtetést, amely szerint M. S. és M. B. képviselte a felperest, és annak nevében járt el, megerősíti az a tény, hogy – amint arra a Bizottság helyesen rámutatott – az átláthatósági nyilvántartás titkársága 2022. július 14‑én elektronikus levelet küldött a felperes részére M. S.‑nek, a „jogilag felelős személyként” megadott képviselőjének elektronikus postafiókján keresztül annak érdekében, hogy tájékoztassa a felperest arról a határozatáról, hogy vizsgálatot indít vele szemben, és elővigyázatosságból felfüggeszti a nyilvántartásba vételét. Valóban M. S. volt az a személy, aki 2022. július 28‑án az átláthatósági nyilvántartás titkársága tagjainak elektronikus válaszlevelet küldött, és aki jelezte, hogy mellékelten megtalálják a felperes által a kérésükre adott „hivatalos választ”, tekintettel az említett titkárság által a felperessel szemben indított vizsgálatra. Hozzá kell tenni, hogy a szóban forgó hivatalos választ M. S. és M. B. írta alá.
33 Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatot, amelyet a „Lukoil, Boulevard Sretensky, 11, 101000 Moszkva, Oroszország” címre továbbítottak, valóban közölték M. S.‑sel és M. B.‑vel a nyilvántartás kivonatában említett elektronikus postafiókjaik útján.
34 Harmadsorban a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat nincs kellően megindokolva, mivel csupán általános állításokat tartalmaz, és hangsúlyozza, hogy 2023. március 31‑én az átláthatósági nyilvántartás titkárságától kérte a vizsgálati jelentést, amelyet 2023. április 25‑én közöltek vele. A felperes úgy véli tehát, hogy a keresetindítási határidő csak az említett jelentés kézhezvételétől kezdődhetett.
35 Ezt az érvelést el kell utasítani.
36 Egyrészt a megtámadott határozat az, amely a 2023. március 6‑i elektronikus levélben szerepel, nem pedig az átláthatósági nyilvántartás titkárságának vizsgálati jelentése. Az intézményközi megállapodás III. mellékletének 7.1. pontja ugyanis előírja, hogy az említett titkárságnak „indokolással ellátott határozattal” kell lezárnia a vizsgálatot, és erről írásban tájékoztatnia kell az érintett feleket. Az említett melléklet 4.11. pontja előírja, hogy az átláthatósági nyilvántartás titkársága csak „kérésre” küldi meg vizsgálati jelentésének másolatát a nyilvántartottnak. Az a tény tehát, hogy az intézményközi megállapodás lehetőséget biztosít a nyilvántartottnak arra, hogy a vizsgálati jelentés másolatát kérje, nincs hatással a keresetindítási határidő kezdő időpontjára, azaz az említett melléklet 7.1. pontja alapján közölt határozatról szóló értesítés napjára. Így a felperes nem hivatkozhat érvényesen arra, hogy a keresetindítási határidőket mindaddig fel kellett függeszteni, amíg meg nem kapja a vizsgálati jelentést.
37 Másrészt a keresetindítási határidő számítására vonatkozó kérdésre adandó válasz nem függ a 2023. március 6‑i elektronikus levélben szereplő indokolás elégséges vagy elégtelen jellegére vonatkozó kérdésre adott választól.
38 Mindenesetre a felperesnek teljes mértékben módjában állt a megtámadott határozattal szemben megsemmisítés iránti keresetet indítani, és adott esetben arra hivatkozni, hogy e határozat nem felelt meg teljes mértékben az indokolási követelménynek, figyelembe véve egyrészt a megtámadott határozatban szereplő indokokat – amelyek többek között a felperesnek az Unió döntéshozatali folyamatának közvetlenül vagy belga leányvállalata révén történő befolyásolására irányuló érdekképviseletére, valamint az orosz kormány nevében befolyást gyakorló, erős lobbiszervezetként elfoglalt helyzetét bemutató médiavisszhangra –, másrészt pedig a felperes által a közte és az átláthatósági nyilvántartás titkársága között a megtámadott határozat elfogadását megelőző elektronikuslevél‑váltások alapján a felperes számára ismert összefüggésre vonatkoztak.
39 A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a keresetet elkésettség miatt mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani, anélkül hogy határozni kellene annak elfogadhatóságáról annyiban, amennyiben az az átláthatósági nyilvántartás ellen irányul.
A költségekről
40 Mivel a Törvényszék a jelen végzést a keresetlevél alperesnek történő kézbesítése előtt hozta meg, elegendő az eljárási szabályzat 133. cikkének megfelelően akként határozni, hogy a felperes maga viseli saját költségeit. E tekintetben nincs jelentősége annak a ténynek, hogy az alpereseket felhívták arra, hogy válaszoljanak a Törvényszék által a fenti 3. pontban említett pervezető intézkedések keretében feltett kérdésekre.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja.
2) Az Oil company „Lukoil” PAO maga viseli saját költségeit.
Luxembourg, 2024. január 25.