T‑280/23. sz. ügy
Oil company „Lukoil” PAO
kontra
Európai Parlament és társai
A Törvényszék végzése (harmadik tanács), 2024. január 25.
„Megsemmisítés iránti kereset – Keresetindítási határidő – Elkésettség – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”
1. Megsemmisítés iránti kereset – Határidők – Kezdet – Közlés – Fogalom – A közlésre vonatkozó bizonyítási teher
(EUMSZ 263. cikk, hatodik bekezdés)
(lásd: 7. pont)
2. Megsemmisítés iránti kereset – Határidők – Kezdet – Közlés – Fogalom – A határozat közlésének érvényességére vonatkozó feltétel – A határozat címzettje számára annak lehetővé tétele, hogy a határozat tartalmát ténylegesen megismerhesse – Bennfoglaltság
(EUMSZ 263. cikk, hatodik bekezdés)
(lásd: 8. pont)
3. Megsemmisítés iránti kereset – Határidők – Kezdet – Elektronikus levélben közölt határozat – A címzettel meghatározott időpontban történő közlés bizonyítása – Feltételek – A levél címzettel való tényleges közlésére és a határozat tartalma megfelelő megismerésének a címzett számára történő lehetővé tételére vonatkozó bizonyítékok – Bennfoglaltság
(EUMSZ 263. cikk, hatodik bekezdés)
(lásd: 9. pont)
4. Megsemmisítés iránti kereset – Határidők – Kezdet – Elektronikus levélben közölt határozat – Kézbesítési vélelem – Hiány
(EUMSZ 263. cikk, hatodik bekezdés)
(lásd: 10. pont)
Összefoglalás
A Törvényszék, amelyhez olyan megsemmisítés iránti keresetet nyújtottak be, amelyet elkésettség miatt mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasít, egyrészt első alkalommal alkalmazza a közszolgálati jogvitáktól eltérő területen a 2022. augusztus 1‑jei Kerstens kontra Bizottság ítéletből(1) eredő, az elektronikus levélben közölt határozattal szembeni keresetindítási határidő számítására vonatkozó ítélkezési gyakorlatot, másrészt pedig pontosítja az egységes nyilvántartásba vétel elvének alkalmazását a kötelező átláthatósági nyilvántartásról szóló intézményközi megállapodás(2) értelmében.
A Törvényszék Hivatalához 2023. május 17‑én benyújtott keresetében a moszkvai székhelyű Oil company „Lukoil” PAO az átláthatósági nyilvántartás titkársága által hozott, a felperes nevének az Európai Unió átláthatósági nyilvántartásából való törlését elrendelő határozat megsemmisítését kérte.(3) Az említett titkárság 2023. március 6‑i elektronikus levelében közölte a felperessel a megtámadott határozatot. Ez utóbbi kifejezetten elismerte, hogy az említett elektronikus levél ugyanezen a napon érkezett meg az általa az átláthatósági nyilvántartásba történő felvétel során megadott két képviselő (a továbbiakban: képviselők) elektronikus postafiókjaiba.
A Törvényszék álláspontja
A Törvényszék mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy egy határozat érvényes kézbesítéséhez nem az szükséges, hogy a címzettje ténylegesen megismerje annak tartalmát, hanem az, hogy lehetősége legyen e tartalom megfelelő megismerésére. E tekintetben azt, hogy egy határozat címzettje nemcsak megkapta a határozatot, de azt megfelelően meg is ismerhette, több különböző körülmény alapján lehet bizonyítani.
Ebben az értelemben annak megállapításához, hogy az elektronikus levélben közölt határozatot egy meghatározott időpontban szabályszerűen kézbesítették a címzettnek, és hogy ennélfogva a keresetindítási határidő ezen időponttól kezdődött, az elkésettségre hivatkozó félnek nem csupán azt kell bizonyítania, hogy e határozatot közölték a címzettjével, vagyis annak elektronikus címére továbbították, és hogy a címzett e címen megkapta azt, hanem azt is, hogy az említett címzettnek lehetősége volt arra, hogy ezen időpontban ténylegesen megismerje az említett határozat tartalmát, vagyis azt, hogy megnyithatta a szóban forgó határozatot tartalmazó elektronikus levelet, és így arról az említett időpontban megfelelően tudomást szerezhetett.
Ezen a ponton nem felel meg a keresetindítási határidőket megállapító rendelkezéseknek az a vélelem, amely szerint az elektronikus levélben közölt határozat címzettje mindenképpen csak abban az időpontban szerezhetett ténylegesen tudomást a határozat tartalmáról, amikor az elektronikus postafiókjába betekintett, valamint az a vélelem, amely szerint az ilyen határozat címzettje azon időponttól kezdve mindenképpen lehetőséget kapott arra, hogy e határozat tartalmát ténylegesen megismerhesse, amikor e levél az elektronikus postafiókjába megérkezett.
A jelen ügyben a Törvényszék azt kifogásolja, hogy tekintettel a megtámadott határozat elküldésének 2023. március 6‑i időpontjára, a határozat megsemmisítése iránti kérelem benyújtására nyitva álló határidő főszabály szerint 2023. május 16‑án lejárt, így a jelen kereset első ránézésre elkésett.
Mindazonáltal a Törvényszék megvizsgálja azokat az érveket, amelyekre a felperes a kereset elkésettségének vitatása érdekében hivatkozik.
Közelebbről, elsősorban elutasítja az elektronikus levél munkaidőn kívüli közlésére alapított érvet. Ugyanis a határidők számítására vonatkozó szabályok értelmében, „[a]mennyiben egy napokban, hetekben, hónapokban vagy években kifejezett határidőt attól a pillanattól kell számítani, amikor egy esemény bekövetkezik vagy egy cselekvés végbemegy, az a nap, amelyen az esemény bekövetkezik vagy a cselekvés végbemegy, a szóban forgó határidőbe nem számít bele”(4).
Márpedig egyrészt a Törvényszék megjegyzi, hogy az átláthatósági nyilvántartás titkárságához intézett 2023. március 31‑i levelükben a felperes jogi képviselői a 2023. március 6‑i elektronikus levélhez csatolt megtámadott határozatra válaszul kérelmet nyújtottak be a vizsgálat újbóli megnyitása iránt, amelynek megfontolására legfeljebb az érintett feleknek a határozatról való tájékoztatását követő 20 munkanapon belül kerülhet sor.(5)
Másrészt a Törvényszék megállapítja, hogy a felperesre vonatkozó vizsgálat újbóli megnyitása iránti kérelem e határidőn belüli benyújtásának igazolása érdekében a felperes tanácsadói a 2023. március 31‑i levélben kifejezetten említést tettek arról, hogy a 20 munkanapos határidő 2023. március 7‑én kezdődött, és 2023. április 3‑án járt le.
A Törvényszék ebből arra következtet, hogy a felperes saját tanácsadóitól származó ilyen pontos információ nem értelmezhető másként, mint úgy, hogy azok elismerték, hogy a megtámadott határozatot tartalmazó elektronikus levelet 2023. március 6‑án közölték a felperes képviselőivel, hogy az említett elektronikus levél ez utóbbiak elektronikus postafiókjába ugyanezen a napon érkezett meg, és hogy e képviselők arról tudomást szereztek, vagy legalábbis lehetőségük volt arra, hogy annak tartalmát e közléssel és e megérkezéssel azonos napon ténylegesen megismerjék. Ez alapján a Törvényszék megállapítja, hogy a megtámadott határozatot tartalmazó elektronikus levelet 2023. március 6‑án „megfelelően közölték” az említett képviselőkkel.
Másodsorban a Törvényszék elutasítja azon érvet, hogy a megtámadott határozatot tartalmazó elektronikus levelet 2023. március 6‑án csupán a belga leányvállalatának képviselőivel közölték, nem pedig magával a felperessel, így arról ez utóbbi ezen a napon nem szerezhetett tudomást.
Ezzel kapcsolatban a Törvényszék emlékeztet többek között arra, hogy az átláthatósági nyilvántartás titkársága által az említett megállapodás következetes alkalmazásának biztosítása érdekében az említett nyilvántartásra vonatkozó, a nyilvántartásba vételt kérelmezők és a nyilvántartottak számára kidolgozott iránymutatások (a továbbiakban: iránymutatások) értelmében a többszöri nyilvántartásba vétel elkerülése és a kérelmek, illetve nyilvántartásba vétel adminisztratív feldolgozásának felgyorsítása érdekében a több országban (például multinacionális vállalatoknál) tevékenykedő érdekképviselőknek tevékenységüket csupán egyszer kell nyilvántartásba vetetniük, így lefedve egy hálózat, vállalatcsoport vagy egyéb szervezet különböző más tagjait is.(6) Az iránymutatások pontosítják, hogy a gyakorlatban a nyilvántartásba vétel főszabály szerint a jogalany érdekeit az uniós intézményekkel szemben képviselő fióktelepre vagy irodára hárul.
Márpedig a Törvényszék megállapítja egyrészt, hogy az átláthatósági nyilvántartás kivonatából kitűnik, hogy csak a felperes szerepelt az említett nyilvántartásban. A felperes belga leányvállalatát ugyanis egyáltalán nem vették fel külön a nyilvántartásba, és azt csak „az uniós kapcsolatokért felelős irodaként” említették meg. Így az intézményközi megállapodás alapján(7) és az iránymutatásban rögzített egységes nyilvántartásba vétel elve értelmében(8) a felperesnek az átláthatósági nyilvántartásba bejegyzett egyetlen szervezetként való megjelölése lefedte azon csoport összes vállalkozását, amelyhez a felperes tartozott, minden olyan országban, ahol e csoport jelen volt, beleértve a belga leányvállalatot is.
Másrészt, bármi is volt az említett leányvállalatban betöltött szerepük, a felperes azáltal, hogy e leányvállalat két igazgatóját a cégkivonatban „a szervezetért jogilag felelős személyként” és „az uniós kapcsolatokért felelős személyként” említette meg, elfogadta, hogy e személyek az ő nevében és az átláthatósági nyilvántartás titkárságával fenntartott kapcsolataiért felelős képviselőkként járjanak el.(9)