A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2013. július 9.(*)
„Fellebbezés – Közszolgálat – Az EBB személyi állománya – A Törvényszék ítéletének felülvizsgálata – Az első fokon benyújtott kereset mint elfogadhatatlan elutasítása – Nyugdíjak – A nyugdíjjárulék emelése – Keresetindítási határidő – Ésszerű határidő”
A T‑234/11. P‑RENV‑RX. sz. ügyben,
Oscar Orlando Arango Jaramillo (az Európai Beruházási Bank alkalmazottja, lakóhelye: Luxembourg [Luxemburg]) és az Európai Beruházási Bank további 34 alkalmazottja, akiknek neve a mellékletben szerepel (képviselik őket: B. Cortese és C. Cortese ügyvédek)
fellebbezőknek
az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (első tanács) F‑34/10. sz., Arango Jaramillo és társai kontra EBB ügyben 2011. február 4‑én hozott végzése (az EBHT‑ban még nem tették közzé) ellen benyújtott, annak hatályon kívül helyezése iránti fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
az Európai Beruházási Bank (EBB) (képviselik: C. Gómez de la Cruz és T. Gilliams, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: P.‑E. Partsch ügyvéd)
alperes az elsőfokú eljárásban,
A TÖRVÉNYSZÉK (fellebbezési tanács),
tagjai: M. Jaeger elnök, I. Pelikánová (előadó) és A. Dittrich bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A jelen eljárás a Bíróság (negyedik tanács) C‑334/12. RX‑II. sz., Arango Jaramillo és társai kontra EBB (felülvizsgálat) ügyben 2013. február 28‑án hozott ítéletének következménye, amelyben a Bíróság, annak megállapítását követően, hogy a Törvényszék (fellebbezési tanács) T‑234/11. P. sz., Arango Jaramillo és társai kontra EBB ügyben 2012. június 19‑én hozott ítélete (a továbbiakban: felülvizsgált ítélet) – amely az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) F‑34/10. sz., Arango Jaramillo és társai kontra EBB ügyben 2011. február 4‑én hozott végzésével (az EBHT‑ban még nem tették közé, a továbbiakban: megtámadott végzés) szemben benyújtott fellebbezésre vonatkozott – sértette az uniós jog koherenciáját, hatályon kívül helyezte a felülvizsgált ítéletet, és az ügyet visszautalta az Törvényszék elé.
A jogvita alapját képező tényállás
2 A fenti 1. pontban hivatkozott megtámadott végzés 2–4. pontjából kitűnik, hogy Oscar Orlando Arango Jaramillo és a többi 34 felperes, akiknek neve a mellékletben szerepel, az Európai Beruházási Bank (EBB) alkalmazottai. 2007. január 1‑je óta az EBB alkalmazottainak illetményelszámolását nem a hagyományos módon, papíron adják ki, hanem elektronikus formában. Azóta ezen illetményelszámolásokat minden hónapban bevezetik az EBB Peoplesoft elektronikus rendszerébe, aminek köszönhetően minden alkalmazott megtekintheti őket a hivatali számítógépén.
3 2010. február 13‑án, szombaton a 2010 februári illetményelszámolásokat bevezették a „Peoplesoft” elektronikus rendszerbe. Ezen elszámolásokból egyértelműen kitűnt, hogy a 2010 januári elszámolásokhoz képest a nyugdíjjárulék mértéke emelkedett, amely emelkedés az EBB által az alkalmazottai nyugdíjrendszerének reformja keretében hozott határozatok eredménye volt.
Az elsőfokú eljárás és a megtámadott végzés
4 2010. május 26‑án a felperesek keresetet indítottak a Közszolgálati Törvényszéken, amelyet az F‑34/10. számon vettek nyilvántartásba, és amely egyrészt az EBB‑nek a nyugdíjjárulékaikat emelő határozatait kifejezésre juttató 2010. februári illetményelszámolásaik megsemmisítésére, másrészt az EBB nem vagyoni kártérítésként jelképes 1 euró megfizetésére való kötelezésére irányult.
5 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához benyújtott külön beadványában az EBB a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 78. cikke alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt, és azt kérte a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy az ügy érdemének vizsgálata nélkül határozzon a kereset elfogadhatatlanságáról.
6 A felperesek az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeikben többek között azt hozták fel, hogy az ügy sajátos körülményeire, különösen pedig az EBB alkalmazottaira irányadó keresetindítási határidőt meghatározó kifejezett rendelkezés hiányára tekintettel az általános jog szerinti, három hónapos és tíz napos keresetindítási határidő szigorú alkalmazása azzal a joghatással járna, hogy sérülne a hatékony jogorvoslathoz való joguk (a fenti 1. pontban hivatkozott megtámadott végzés 18. pontja).
7 A fenti 1. pontban hivatkozott, a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 78. cikke alapján elfogadott megtámadott végzésben a Közszolgálati Törvényszék a szóbeli szakasz megnyitása és az elfogadhatatlansági kifogásnak az ügy érdemével együtt való tárgyalása nélkül elutasította a keresetet mint elkésettség miatt elfogadhatatlant.
A Törvényszék előtti fellebbezés
8 A Törvényszék Hivatalához 2011. április 28‑án benyújtott beadványukban a felperesek az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. mellékletének 9. cikke alapján a fenti 1. pontban hivatkozott megtámadott végzés ellen fellebbezést terjesztettek elő, amelyet T‑234/11. P. ügyszámon vettek nyilvántartásba.
9 E fellebbezés keretében a felperesek azt kérték a Törvényszéktől, hogy helyezze hatályon kívül az említett végzést, utasítsa el az EBB által az F‑34/10. sz. ügyben emelt elfogadhatatlansági kifogást, és utalja vissza az ügyet a Közszolgálati Törvényszék elé az ügy érdeméről való határozathozatal végett.
10 A Törvényszék, miután megállapította, hogy az írásbeli szakasz befejezéséről szóló értesítés kézbesítésétől számított egy hónapon belül egyik fél sem terjesztett elő tárgyalás tartása iránti kérelmet, a jogvita tárgyában szóbeli szakasz nélkül határozott.
11 Fellebbezésük alátámasztására a felperesek három jogalapra hivatkoztak, az elsőre elsődlegesen, a másik kettőre másodlagosan. Az első jogalap az első fokon indított kereset benyújtására nyitva álló „ésszerű határidő” fogalmának értelmezésére vonatkozó téves jogalkalmazáson, és különösen az arányosság elvének megsértésén, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértésén alapult. A második jogalap az alkalmazandó eljárási szabályok, nevezetesen az előre nem látható körülményekre irányadó szabályok értelmezésére vonatkozó téves jogalkalmazáson alapult. A harmadik jogalap a Közszolgálati Törvényszék elé az előre nem látható körülmény fennállásának bizonyítása érdekében terjesztett bizonyítékok elferdítésén, valamint az elsőfokú eljárásbeli bizonyításfelvételre és pervezető intézkedésekre vonatkozó szabályok megsértésén alapult.
12 A fenti 1. pontban hivatkozott felülvizsgált ítéletben a Törvényszék elutasította a fellebbezést azzal az indokkal, hogy a felperesek által felhozott említett jogalapok részben elfogadhatatlanok, részben megalapozatlanok voltak.
13 Az elsődlegesen felhozott első fellebbezési jogalap elutasítása indokaként a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Közszolgálati Törvényszék a fenti 1. pontban hivatkozott megtámadott végzésben helytállóan alkalmazta a felperesek helyzetére azt a szabályt, amely szerint az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 91. cikkének (3) bekezdésében szereplő keresetindítási határidő analógiájára főszabály szerint a három hónapos határidőt kell ésszerűnek tekinteni az EBB egyik alkalmazottja által az EBB neki sérelmet okozó aktusának megsemmisítése iránti kereset benyújtása tekintetében (a fenti 1. pontban hivatkozott felülvizsgált ítélet 27. pontja). Ezenfelül a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az EBB alkalmazottait ebből eredően terhelő, a keresetük meghatározott időn belül való benyújtására vonatkozó kötelezettség nem tekinthető a hatékony jogorvoslathoz való jogukat vagy az arányosság elvét sértőnek (a fenti 1. pontban hivatkozott felülvizsgált ítélet 41. pontja).
A Bíróság által végzett felülvizsgálat
14 Az első főtanácsnok javaslata alapján a Bíróság (az eljárási szabályzata e javaslat megtételekor hatályos változatának 123b. cikke alapján létrejött különtanács) a C‑334/12. RX. sz., Arango Jaramillo és társai kontra EBB (felülvizsgálat) ügyben 2012. július 12‑én hozott határozatában megállapította, hogy felül kell vizsgálni a szóban forgó ítéletet. E határozat értelmében a felülvizsgálatnak arra kellett vonatkoznia, hogy egyrészt a fenti 1. pontban hivatkozott felülvizsgált ítélet sérti‑e az uniós jog egységességét vagy koherenciáját annak következtében, hogy a Törvényszék mint fellebbviteli bíróság azzal összefüggésben, hogy az EBB alkalmazottai az EBB nekik sérelmet okozó aktusának megsemmisítése iránti keresetet indítottak, az „ésszerű határidő” fogalmát olyan határidőként értelmezte, amelynek túllépése a kereset elkésettségét, és így elfogadhatatlanságát eredményezi anélkül, hogy az uniós bíróságnak figyelembe kellene vennie az adott ügy sajátos körülményeit, másrészt az „ésszerű határidő” fogalmának ezen értelmezése nem sérti‑e az Európai Unió Alapjogi Chartája (HL 2010. C 83., 389. o.) 47. cikkében szereplő hatékony bírói jogorvoslathoz való jogot.
15 A fenti 1. pontban hivatkozott Arango Jaramillo kontra EBB (felülvizsgálat) ügyben hozott ítéletében a Bíróság hatályon kívül helyezte a fenti 1. pontban hivatkozott felülvizsgált ítéletet, miután úgy ítélte meg, hogy az sérti az uniós jog koherenciáját amiatt, hogy a Törvényszék mint fellebbviteli bíróság azzal összefüggésben, hogy az EBB alkalmazottai az EBB nekik sérelmet okozó aktusának megsemmisítése iránti keresetet indítottak, az „ésszerű határidő” fogalmát három hónapos, olyan határidőként értelmezte, amelynek túllépése automatikusan a kereset elkésettségét, és így elfogadhatatlanságát eredményezi anélkül, hogy az uniós bíróságnak figyelembe kellene vennie az adott ügy körülményeit.
16 Mindazonáltal a Bíróság úgy ítélte meg, hogy nincs abban a helyzetben, hogy az alapokmány 62b. cikke alapján maga döntsön jogerősen a jogvitában, mivel úgy tekintette, hogy a felperesek által indított kereset elfogadhatósága kérdésének jogerős eldöntése, és különösen annak eldöntése, hogy e keresetet a hatékony jogorvoslathoz való joggal összhangban lévő ítélkezési gyakorlat értelmében vett ésszerű határidőn belül terjesztették‑e elő, nem vezethető le a fenti 1. pontban hivatkozott felülvizsgált ítélet alapját képező ténybeli megállapításokból. Következésképpen a Bíróság, bár határozott a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségekről, visszautalta az ügyet a Törvényszék elé annak értékelése érdekében, hogy az ügy sajátos körülményeinek összességére tekintettel ésszerű volt‑e az a határidő, amelyen belül a felperesek megindították keresetüket a Közszolgálati Törvényszék előtt.
A felülvizsgálatot követően visszautalt ügyről
Eljárás
17 A Törvényszék eljárási szabályzata 121a. cikkének megfelelően a fenti 1. pontban hivatkozott, Arango Jaramillo és társai kontra EBB (felülvizsgálat) ügyben hozott ítéletnek az a joghatása, hogy a jelen ügyben újból megindítja az eljárást a Törvényszéknél.
18 2013. március 1‑jei levelében a Törvényszék Hivatala az eljárási szabályzat 121c. cikke 1. §‑ának megfelelően felhívta a feleket, hogy az 1. pontban hivatkozott, Arango Jaramillo és társai kontra EBB (felülvizsgálat) ügyben hozott ítélet kézbesítésétől számított egy hónapon nyújtsák be írásbeli észrevételeiket az ítéletből a jogvita megoldására nézve levonandó következtetésekről.
19 2013. március 22‑én és április 16‑án az EBB, illetve a felperesek benyújtották észrevételeiket a Törvényszék Hivatalához.
20 Az EBB észrevételeiben azt kéri, hogy a Törvényszék:
– elsődlegesen utalja vissza az ügyet a Közszolgálati Törvényszékhez;
– másodlagosan utasítsa el a fellebbezést, miután megerősítette, hogy a felperesek által a Közszolgálati Törvényszéken indított kereset elkésettsége miatt elfogadhatatlan, amely indok abból vezethető le, hogy ezt a keresetet az ügy sajátos körülményeinek összességére tekintettel nem ésszerű időn belül nyújtották be, továbbá kötelezze a felpereseket a fellebbezési eljárásban felmerült költségek viselésére.
21 A felperesek észrevételeikben azt kérik, hogy a Törvényszék:
– adjon helyt az első fellebbezési jogalapnak, és ennek következményeként helyezze hatályon kívül a fenti 1. pontban hivatkozott megtámadott végzést azzal az indokkal, hogy a Közszolgálati Törvényszéken indított keresetüket az ügy sajátos körülményeinek összességére tekintettel ésszerű időn belül nyújtották be;
– utalja vissza az ügyet a Közszolgálati Törvényszék elé a kereset érdeméről, valamint az elsőfokú eljárás költségeiről való határozathozatal céljából;
– kötelezze az EBB‑t a fellebbezési eljárás költségének viselésére.
A jogkérdésről
22 A fenti 1. pontban hivatkozott, Arango Jaramillo és társai kontra EBB (felülvizsgálat) ügyben hozott ítéletnek az a joghatása, hogy a fenti 8. pontban említett fellebbezést illetően újból megindul az eljárás a Törvényszéknél, amelynek újból meg kell vizsgálnia a felperesek által a fellebbezés alátámasztására felhozott, a fenti 11. pontban felidézett három jogalapot, továbbá le kell vonnia az említett ítéletből a jogvita megoldására nézve kötelezően fakadó következtetéseket.
Az első fokon indított kereset benyújtására nyitva álló „ésszerű határidő” fogalmának értelmezésére vonatkozó téves jogalkalmazásra, és különösen az arányosság elvének megsértésére, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértésére alapított első jogalapról.
23 A jelen jogalap lényegében két részre oszlik. Az első rész az első fokon indított kereset benyújtására nyitva álló „ésszerű határidő” fogalmának értelmezésére vonatkozó téves jogalkalmazáson alapul. A második rész az arányosság elve, valamint a hatékony bírói jogorvoslathoz való jog megsértésén alapul.
24 Az első jogalap első részének keretében a felperesek azt kifogásolják, hogy a Közszolgálati Törvényszék a fenti 1. pontban hivatkozott megtámadott végzésben tévesen alkalmazta a jogot, amikor elutasította a keresetüket mint elfogadhatatlant, lényegében arra alapítva ezt az indokot, hogy a három hónapos, tíz napos és néhány másodperces határidő, amely alatt első fokon benyújtották a keresetet a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához, nem volt ésszerű. Ezzel a Közszolgálati Törvényszék az EBB alkalmazottaira irányadó keresetindítási határidőre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot (a Törvényszék T‑7/98., T‑208/98. és T‑109/99. sz., De Nicola kontra EBB egyesített ügyekben 2001. február 23‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑49. o. és II‑185. o.] 99. pontja, és a T‑192/99. sz., Dunnett és társai kontra EBB ügyben 2001. március 6‑án hozott ítélet [EBHT 2001., II‑813. o.] 53. és 58. pontja) a tartalmával nem összeegyeztethető módon értelmezte, mivel az ésszerű határidő elvét, amely jellege szerint rugalmas, és lehetővé teszi a szóban forgó érdekek egymásra tekintettel történő konkrét mérlegelését, gyakorlatilag mellőzte, és helyette egy pontosan meghatározott, szigorúan és általánosan alkalmazandó, három hónapos határidőt tekintett irányadónak. Ezenfelül a Közszolgálati Törvényszék nem vett figyelembe olyan elé terjesztett dokumentumokat és tanúvallomásokat, amelyek bizonyítják, hogy egyrészt a küldés kiindulópontját képező szervertől eltérő szerverre csatlakozó más címzettek elektronikus üzenetben három hónapon és tíz napon belül megkapták az első fokon benyújtott keresetlevél hiteles másolatát, másrészt az első fokon benyújtott keresetlevél elküldésének estéjén áramszünet következett be a felperesek ügyvédeinek hivatali helyiségeiben, amely éjfél előtt valamivel több mint tíz perccel ért véget, így késleltette a keresetlevél elküldését. A Közszolgálati Törvényszék a konkrét ügy sajátos körülményeit sem vette figyelembe, többek között azt a tényt, hogy az EBB vétkesen nem tett eleget a pontos és megbízható keresetindítási határidő meghatározásával kapcsolatos szabályozási feladatának, továbbá a 2010. februári illetményelszámolások formáját öltő megtámadott határozatokat olyan szabályozás alapján fogadta el, amely még nem volt közzétéve akkor, és még a kereset megindításának napján sem.
25 Az első jogalap második részének keretében a felperesek azt állítják, hogy a Közszolgálati Törvényszék a fenti 1. pontban hivatkozott megtámadott végzésben megsértette a hatékony bírói jogvédelemhez való jogukat és az arányosság elvét, amely utóbbinak pedig át kellene hatnia a rendelkezések és jogelvek alkalmazását, mivel azok korlátozzák a bírósághoz fordulás jogát. Az ésszerű keresetindítási határidő tiszteletben tartása elvének rugalmas és a felperesekre számára kedvező alkalmazásán alapuló korábbi ítélkezési gyakorlattól eltávolodva a Közszolgálati Törvényszék azon alapvető követelménnyel ellentétesen járt el, hogy egymásra tekintettel megfelelően mérlegelni kell a jogalanyok hatékony bírói jogvédelemhez való jogát és a jogbiztonság követelményét. Az e követelménynek való megfelelés elmaradása egyértelműen kitűnik a jelen ügynek a fenti 24. pontban ismertetett sajátos körülményeiből. E sajátos körülményekre tekintettel a normaszövegben nem szereplő, illetve egyértelmű és állandó ítélkezési gyakorlatból sem következő, három hónapban pontosan meghatározott határidő szigorú és általános alkalmazása a felpereseknek az Alapjogi Charta 47. cikkében garantált bírósághoz forduláshoz való jogának túlzott korlátozását jelenti. Ezenfelül aránytalan is az ésszerű határidő tiszteletben tartására vonatkozó elvvel elérni kívánt célhoz, vagyis az EBB jogi aktusai stabilitásának biztosításához képest.
26 Az EBB vitatja a felperesek által felhozott érveket, és lényegében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék utasítsa el az első jogalapot mindkét részében mint elfogadhatatlant, de mindenesetre mint megalapozatlant. Szerinte a felperesek az első jogalap keretében azt szeretnék elérni, hogy a fellebbviteli bíróság felülvizsgálja a Közszolgálati Törvényszék által a fenti 1. pontban hivatkozott megtámadott végzésben tett ténybeli megállapításokat, ami azonban nem tartozik az említett bíróság hatáskörébe. Mindenesetre az első jogalap nem megalapozott. Ugyanis az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az EBB alkalmazottja általi keresetindításra vonatkozó ésszerű határidő pontosan meghatározott, három hónapból és a távolságra tekintettel járó tíznapos átalány‑határidőből áll, amely analógia útján a személyzeti szabályzat jogorvoslatokra vonatkozó rendelkezéseiből vezethető le. Ezenkívül az Emberi Jogok Európai Bírósága és az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a keresetindítási határidőt előíró szabályok összeegyeztethetők mind az arányosság elvével, mind a hatékony jogorvoslathoz való joggal.
27 Arra vonatkozóan, hogy az EBB vitatja az első jogalap mindkét részének elfogadhatóságát, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kizárólag az első fokon eljáró bíróság rendelkezik hatáskörrel arra, hogy egyrészt megállapítsa a tényeket, kivéve ha megállapításainak anyagi pontatlansága a hozzá benyújtott eljárási iratokból ered, másrészt értékelje azokat. Ha az első fokon eljáró bíróság megállapította vagy értékelte a tényeket, a fellebbezési eljárásban eljáró bíróságnak arra van hatásköre, hogy felülvizsgálja a tények jogi minősítését, valamint az első fokon eljáró bíróság által az abból levont jogi következtetéseket (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑551/03. sz., General Motors kontra Bizottság ügyben 2006. április 6‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑3173. o.] 51. pontját; a C‑167/04. P. sz., JCB Service kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 21‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑8935. o.] 106. pontját, valamint a Törvényszék T‑266/08. P. sz., Kerstens kontra Bizottság ügyben 2010. július 2‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 37. pontját).
28 Első jogalapjuk keretében a felperesek nem a Közszolgálati Törvényszék által a fenti 1. pontban hivatkozott megtámadott végzésben tett, az első fokon indított kereset benyújtásának határidejére vonatkozó ténybeli megállapításokat vitatják, hanem a Közszolgálati Törvényszék által azokból levont következtetést, nevezetesen azt, hogy az említett határidőt nem lehet „ésszerűnek” minősíteni. Márpedig az a kérdés, hogy a Közszolgálati Törvényszék megalapozottan állapíthatta‑e meg az ügy tényállása alapján, hogy a felperesek nem ésszerű határidőn belül indították meg keresetüket, jogkérdés, amely a fellebbviteli bíróság felülvizsgálati hatáskörébe tartozik.
29 Következésképpen az EBB által az első jogalappal szemben felhozott elfogadhatatlansági kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.
30 Az első jogalapnak a kereset első fokon való megindítására vonatkozó „ésszerű határidő” értelmezésével kapcsolatos téves jogalkalmazásra alapított első része érdemi vizsgálata keretében meg kell állapítani, hogy sem az EUM‑Szerződés, sem az EBB‑nek az igazgatási bizottsága által az EBB eljárási szabályzata 29. cikke alapján elfogadott személyzeti szabályzata nem tartalmaz utalást az EBB és az alkalmazottai közötti jogvitákra alkalmazandó keresetindítási határidőre vonatkozóan. Mindazonáltal egyrészt a hatékony jogorvoslathoz való jognak, amely az uniós jog általános elve, és megköveteli, hogy a jogalanynak elegendő idő álljon rendelkezésére a neki sérelmet okozó aktus jogszerűségének értékelésére és adott esetben a keresetlevele elkészítésére, másrészt a jogbiztonság követelményének összeegyeztetése, amely utóbbi szerint bizonyos idő elteltével az uniós szervek által elfogadott aktusok jogerőssé válnak, szükségessé teszi, hogy az említett jogvitákat ésszerű határidőn belül terjesszék az uniós bíróság elé (lásd a fenti 24. pontban hivatkozott De Nicola kontra EBB ügyben hozott ítélet 97–99. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; a fenti 24. pontban hivatkozott Dunnett és társai kontra EBB ügyben hozott ítélet 51–53. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a Törvényszék elnöke T‑275/02. R. sz., D kontra EBB ügyben 2002. december 6‑án hozott végzés [EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑259. o. és II‑1295. o] 31. és 32. pontját).
31 Az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a határidő „ésszerű” jellegét, akár közigazgatási vagy bírósági eljárás időtartamáról, akár határidővel kapcsolatos olyan kérdésről van szó, amely – mint a jelen ügyben is – közvetlen hatással van a kereset elfogadhatóságára, mindig az adott ügy összes körülményére, és különösen a jogvitának az érintett szempontjából fennálló tétjére, az ügy összetettségére és a jogvitában részt vevő felek viselkedésére tekintettel kell értékelni (lásd a fenti 1. pontban hivatkozott, Arango Jaramillo és társai kontra EBB (felülvizsgálat) ügyben hozott ítélet 28–37. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ebből általában az következik, hogy az ésszerű határidő fogalma nem értelmezhető sajátos jogvesztő határidőként, valamint különösen az, hogy a személyzeti szabályzat 91. cikkének (3) bekezdésében szereplő három hónapos határidő analógia útján nem alkalmazható jogvesztő határidőként az EBB alkalmazottaira, amikor azok megsemmisítés iránti keresetet nyújtanak be az EBB‑től származó és nekik sérelmet okozó aktussal szemben (lásd a fenti 1. pontban hivatkozott, Arango Jaramillo és társai kontra EBB (felülvizsgálat) ügyben hozott ítélet 39. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
32 Következésképpen önmagában az a tény, hogy az EBB egyik alkalmazottja három hónapos és tíz napos határidőn túl indított megsemmisítés iránti keresetet az EBB számára sérelmet okozó aktusa ellen, nem elegendő annak megállapításához, hogy e kereset elkésett, mivel az uniós bíróságnak mindenképpen az adott ügy összes sajátos körülményére tekintettel kell vizsgálnia a határidő ésszerű jellegét.
33 Önmagában az a tény, hogy a Törvényszék a fenti 24. pontban hivatkozott De Nicola kontra EBB ügyben hozott ítélet 118–120. pontjában, és Dunnett és társai kontra EBB ügyben hozott ítélet 57. és 58. pontjában úgy tekintette, hogy a három hónapot és tíz napot nem meghaladó határidők ésszerűek voltak, nem jelenti, hogy az ennél hosszabb határidők nem lettek volna „ésszerűnek” minősíthetők a szóban forgó ügyek sajátos körülményeire tekintettel, mivel az uniós bíróság az elé terjesztett konkrét ügyekről való döntésre szorítkozott, és nem vizsgálta azt a kérdést, hogy hosszabb határidőket lehetett‑e volna még ésszerűnek tekinteni. Az ellenkező megközelítésben annak alapján, hogy a Törvényszék elnöke a fenti 30. pontban hivatkozott D kontra EBB ügyben hozott végzés 38–40. pontjában az ügy körülményeire tekintettel úgy ítélte meg, hogy az öt hónapos határidő nem ésszerű, nem lehet arra a megállapításra jutni, hogy a rövidebb, azonban három hónapot és tíz napot meghaladó határidőt nem lehetett volna „ésszerűnek” minősíteni, vagy még kevésbé arra, hogy más körülmények között az ilyen határidőt nem lehetett volna ésszerűnek tekinteni.
34 A jelen ügyben a Közszolgálati Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az első fokon indított keresetet nem ésszerű határidőn belül nyújtották be, ezért elkésettként el kell utasítani mint elfogadhatatlant kizárólag amiatt, hogy néhány másodperccel vagy tizedmásodperccel a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 100. cikkének 3. §‑a szerinti, a távolságra tekintettel járó tíznapos átalány‑határidővel meghosszabbított három hónapos határidőt követően nyújtották be, amely analógia útján megfeleltethető a személyzeti szabályzat 91. cikkének (3) bekezdése szerinti keresetindítási határidőnek. Így a Közszolgálati Törvényszék a fenti 1. pontban hivatkozott megtámadott végzésben tévesen alkalmazta a jogot azzal, hogy az EBB alkalmazottai által az EBB nekik sérelmet okozó aktusaival szemben indított keresetekre vonatkozóan három hónapos és tíz napos határidőként értelmezte az „ésszerű határidő” fogalmát, amelynek túllépése automatikusan a kereset elkésettségét, és így elfogadhatatlanságát eredményezi, anélkül hogy – amint arra jogi norma kötelezi – figyelembe vette volna a konkrét ügy körülményeit, különösen pedig a jogvitának a felperesek szempontjából fennálló tétjét, az ügy összetettségét, valamint az EBB, illetve a felperesek viselkedését (lásd ebben az értelemben, analógia útján a fenti 1. pontban hivatkozott, Arango Jaramillo és társai kontra EBB (felülvizsgálat) ügyben hozott ítélet 22., 27., 28., 46. és 54. pontját).
35 Helyt kell tehát adni az első jogalap arra alapított első részének, hogy a Közszolgálati Törvényszék a fenti 1. pontban hivatkozott megtámadott végzésben tévesen alkalmazta a jogot a kereset első fokon való benyújtására vonatkozó „ésszerű határidő” fogalmának értelmezésével kapcsolatban.
36 Ebből következően, anélkül hogy dönteni kellene az első jogalap második részéről, valamint a második és a harmadik jogalapról, helyt kell adni a fellebbezési kérelemnek, és a fenti 1. pontban hivatkozott megtámadott végzést hatályon kívül kell helyezni.
Az ügynek a Közszolgálati Törvényszék elé való visszautalásáról
37 A Bíróság Alapokmánya I. melléklete 13. cikke (1) bekezdésének megfelelően, ha a fellebbezés megalapozott, a Törvényszék a Közszolgálati Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi, és a jogvitát érdemben maga dönti el. Amennyiben a per állása az érdemi döntést nem teszi lehetővé, a Törvényszék az ügyet határozathozatalra visszautalja a Közszolgálati Törvényszékhez.
38 A Közszolgálati Törvényszék a fenti 1. pontban hivatkozott megtámadott végzésben nem végezte el teljes körűen a jogilag a keresetindítás idejének ésszerű jellegéről és így a kereset elfogadhatóságáról való döntéshez előírt értékeléseket. Ugyanebből az okból a felperesek által benyújtott kereset elfogadhatóságára vonatkozó kérdés végleges megválaszolása nem következik a fenti 1. pontban hivatkozott megtámadott ítélet alapját képező ténybeli értékelésekből. E körülmények között a jelen jogvita állása nem teszi lehetővé annak eldöntését. Az ügyet tehát vissza kell utalni a Közszolgálati Törvényszék elé a keresetről való újbóli határozathozatal céljából.
A költségekről
39 Mivel az ügyet a Törvényszék visszautalja a Közszolgálati Törvényszékhez, a jelen fellebbezési eljárás költségeiről jelenleg nem kell határozni.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (fellebbezési tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (első tanács) F‑34/10. sz., Arango Jaramillo és társai kontra EBB ügyben 2011. február 4‑én hozott végzését hatályon kívül helyezi.
2) A Törvényszék az ügyet visszautalja a Közszolgálati Törvényszék elé.
3) A Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. július 9‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
Melléklet
María Esther Badiola (lakóhelye: Luxembourg [Luxemburg],
Marcella Bellucci (lakóhelye: Luxembourg),
Stefan Bidiuc (lakóhelye: Grevenmacher [Luxemburg]),
Raffaella Calvi (lakóhelye: Schuttrange [Luxemburg]),
Maria José Cerrato (lakóhelye: Luxembourg),
Sara Confortola (lakóhelye: Verona [Olaszország]),
Carlos D’Anglade (lakóhelye: Luxembourg),
Nuno Da Fonseca Pestana Ascenso Pires (lakóhelye: Luxembourg),
Andrew Davie (lakóhelye: Medernach [Luxemburg]),
Marta De Sousa e Costa Correia (lakóhelye: Itzig [Luxemburg]),
Nausica Di Rienzo (lakóhelye: Luxembourg),
José Manuel Fernandez Riveiro (lakóhelye: Sandweiler [Luxemburg]),
Eric Gällstad (lakóhelye: Rameldange [Luxemburg]),
Andres Gavira Etzel (lakóhelye: Luxembourg),
Igor Greindl (lakóhelye: Luxembourg),
José Doramas Jorge Calderón (lakóhelye: Luxembourg),
Monica Lledó Moreno (lakóhelye: Sandweiler),
Antonio Lorenzo Ucha (lakóhelye: Luxembourg),
Juan Antonio Magaña‑Campos (lakóhelye: Luxembourg),
Petia Manolova (lakóhelye: Bereldange [Luxemburg]),
Ferran Minguella Minguella (lakóhelye: Gonderange [Luxemburg]),
Barbara Mulder‑Bahovec (lakóhelye: Luxembourg),
Papp István (lakóhelye: Luxembourg),
Stephen Richards (lakóhelye: Blaschette [Luxemburg]),
Lourdes Rodriguez Castellanos (lakóhelye: Sandweiler),
Daniela Sacchi (lakóhelye: Mondorf‑les‑Bains [Luxemburg]),
Maria Teresa Sousa Coutinho da Silveira Ramos (lakóhelye: Almargem do Bispo [Portugália]),
Isabelle Stoffel (lakóhelye: Mondorf‑les‑Bains),
Fernando Torija (lakóhelye: Luxembourg),
María del Pilar Vargas Casasola (lakóhelye: Luxembourg),
Carolina Vento Sánchez (lakóhelye: Luxembourg),
Pé Verhoeven (lakóhelye: Brüsszel [Belgium]),
Sabina Zajc (lakóhelye: Contern [Luxemburg]),
Peter Zajc (lakóhelye: Contern).