AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2003. április 3.?(1)

„Verseny – Összefonódások – 4064/89/EGK rendelet – Harmadik személy által benyújtott kereset – Elfogadhatóság – A vizsgálat első szakaszában tett kötelezettségvállalások – Védjegylicencia – A kötelezettségvállalások módosításai – Határidők – Az állam által nyújtott pénzügyi támogatás – Jelentéktelen átvételi ár – Az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos komoly kétségek fennállása – Komoly versenyproblémákat mutató piacokra vonatkozó kötelezettségvállalás hiánya”

A T‑114/02. sz. ügyben,

a BaByliss SA (székhelye: Montrouge [Franciaország], képviseli: J.‑P. Gunther avocat)

felperesnek,

támogatja:

a De’Longhi SpA (székhelye: Tréviso [Olaszország], képviselik: M. Merola, D. Domenicucci és I. van Schendel avocats)

beavatkozó,

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: V. Superti, K. Wiedner és F. Lelièvre, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen,

támogatja:

a SEB SA (székhelye: Écully [Franciaország], képviselik: D. Voillemot és S. Hautbourg avocats)

beavatkozó,

a felajánlott kötelezettségvállalások betartásának feltétele mellett a SEB és a Moulinex közötti összefonódással szemben kifogást nem emelő, valamint az összefonódást a közös piaccal és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító 2002. január 8‑i SG (2002) D/228078 bizottsági határozat (COMP/M.2621 – SEB és Moulinex ügy) megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA

(harmadik tanács),

tagjai: K. Lenaerts elnök, J. Azizi és M. Jaeger bírák,

hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2002. október 9‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

1        Az 1997. június 30‑i 1310/97/EK tanácsi rendelettel (HL L 180., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 164. o.) módosított, a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21‑i 4064/89/EGK tanácsi rendelet (HL L 395., 1. o.; helyesbítés: HL 1989. L 395., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 31. o., a továbbiakban: 4064/89 rendelet) az 1. cikke értelmében az e cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott közösségi léptékű összefonódásokra alkalmazandó.

2        A 4064/89 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerint a közösségi léptékű összefonódásokat a Bizottságnál előzetesen be kell jelenteni.

3        Továbbá a 4064/89 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a közösségi léptékű összefonódás nem léphet hatályba sem a bejelentését megelőzően, sem addig, amíg az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nem nyilvánították. A 7. cikk (4) bekezdése azonban feljogosítja a Bizottságot arra, hogy ezen, az összefonódás felfüggesztésére vonatkozó kötelezettség alól kérelemre felmentést adjon.

4        A 4064/89 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint, amennyiben a Bizottság azt állapítja meg, hogy a bejelentett összefonódás – jóllehet a rendelet hatálya alá tartozik – nem támaszt komoly kétségeket a közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, akkor a Bizottság úgy határoz, hogy nem emel kifogást, és az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja (a továbbiakban: I. szakasz).

5        Ezzel szemben a 4064/89 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint, amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás – jóllehet a rendelet hatálya alá tartozik – komoly kétségeket támaszt a közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, akkor a Bizottság az eljárás megindítása mellett határoz (a továbbiakban: II. szakasz).

6        Az említett rendelet 6. cikkének (2) bekezdése szerint:

„Ha a Bizottság megállapítja, hogy az érintett vállalkozások által végzett módosítást követően a bejelentett összefonódás többé nem támaszt súlyos kétségeket az (1) bekezdés c) pontjának értelmezése szerint, akkor a Bizottság úgy határozhat, hogy az összefonódást az (1) bekezdés b) pontjának megfelelően a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja.

A Bizottság az (1) bekezdés b) pontja szerinti határozatához csatolhatja azokat a feltételeket és kötelezettségeket, amelyek célja az érintett vállalkozások által a Bizottsággal szemben vállalt, az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségét megteremtő kötelezettségek betartásának biztosítása.”

7        A 4064/89 rendeletben előírt bejelentésekről, határidőkről és meghallgatásokról szóló, 1998. március 1‑jei 447/98/EK bizottsági rendelet (HL L 61., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 284. o.) 18. cikkének (1) bekezdése szerint „[a]z érintett vállalkozásoknak a Bizottságnak felajánlott, a 4064/89 […] rendelet 6. cikkének (2) bekezdése szerinti kötelezettségvállalásait, amelyek a felek szándéka szerint a rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti határozatot megalapozzák, a bejelentés kézhezvételétől számított három héten belül kell a Bizottság elé terjeszteniük”.

8        A 4064/89 rendelet és a 447/98 rendelet alapján elfogadható jogorvoslati lehetőségekről [helyesen: korrekciós intézkedésekről] szóló közleményben (HL 2001. C 68., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 89. o., a továbbiakban: korrekciós intézkedésekről szóló közlemény) a Bizottság megfogalmazza a kötelezettségvállalásokkal kapcsolatban általa követni kívánt iránymutatásokat.

9        A 4064/89 rendelet 21. cikkének (1) bekezdése szerint a Bizottság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az említett rendeletben előírt határozatok meghozatalára. A 21. cikk (2) bekezdése kimondja továbbá, hogy a tagállamok nem alkalmazhatják a versenyre vonatkozó nemzeti jogszabályaikat közösségi léptékű összefonódásra.

10      A 4064/89 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének a) pontja azonban lehetővé teszi, hogy a Bizottság a közösségi léptékű összefonódás vizsgálatát áttegye a tagállamokhoz, ha ezen összefonódás olyan erőfölény létrehozásával vagy megerősítésével fenyeget, amelynek következményeként a hatékony verseny jelentősen korlátozódna az adott tagállamon belül egy olyan piacon, amely rendelkezik egy elkülönült piac minden jellemzőjével.

 A jogvita alapját képező tényállás

I –  A kérdéses vállalkozások

11      A BaByliss SA (a továbbiakban: BaByliss vagy felperes) által benyújtott jelen kereset célja azon határozat megsemmisítése, amelyben a Bizottság bizonyos feltételekkel jóváhagyta a SEB és a Moulinex közötti összefonódást.

12      A felperes az amerikai Conair‑csoport által irányított francia vállalkozás, amely a BaByliss márka alatt ún. „szépségápoló” elektromos háztartási kisgépeket gyárt és forgalmaz (például hajszárítók, hajsütővasak és hajformázók, hajnyírók, női epilálók és testápoló készülékek). A Conair‑csoport az elektromos háztartási kisgépek valamennyi szegmensében (konyha, szépségápolás, tisztítás) tevékenykedik az Egyesült Államokban és a világon, elsősorban a Conair, BaByliss, Interplak, Forfex, Cuisinart, Revlon és a Vidal Sassoon márka alatt.

13      A SEB elektromos háztartási kisgépek tervezésével, gyártásával és forgalmazásával világszinten foglalkozó francia vállalkozás. A SEB több mint 120 országban forgalmazza termékeit két világszintű védjegy (a Tefal és a Rowenta), valamint négy helyi védjegy (Franciaországban és Belgiumban a Calor és a SEB, Brazíliában és a Mercosur‑országokban az Arno, az Andok Egyezmény országaiban pedig a Samurai márka) alatt. A SEB által e különböző védjegyek alatt forgalmazott termékcsaládok a következők: főzőkészülékek (minisütők, olajsütők, kenyérpirítók, főzőcskézőkészletek), melegital‑készítő készülékek (elektromos kávéfőzők, presszógépek, vízforralók), konyhai előkészítő felszerelések, vasalók és gőzölők, testápoló készülékek (epilálás, frizura, borotválkozás stb.), porszívók, háztartási ventillátorok és melegítőkészülékek, valamint konyhai eszközök.

14      A Moulinex szintén elektromos háztartási kisgépek tervezésével, gyártásával és forgalmazásával világszinten foglalkozó francia vállalkozás. A Moulinex ugyanazon termékcsaládokat forgalmazza, mint a SEB, két nemzetközi védjegy (a Moulinex és a Krups), valamint egy helyi védjegy (az Egyesült Királyságban a Swan márka) alatt. A Moulinex mikrohullámú sütőket is forgalmaz.

II –  A nemzeti eljárás

15      2001. szeptember 7‑én a Tribunal de commerce de Nanterre (nanterre‑i kereskedelmi bíróság) a Moulinex‑csoport ellen bírósági szanálási eljárást indított. A francia jognak megfelelően a kereskedelmi bíróság által kirendelt vagyonfelügyelőknek meg kellett állapítaniuk, hogy a bírósági szanálás alatt álló vállalkozás folytatni tudja‑e tevékenységét, a vállalkozást harmadik személyekre át kell‑e ruházni, vagy pedig fel kell‑e számolni. A jelen ügyben, mivel a Moulinex tevékenységeinek folytatása lehetetlennek bizonyult, a vagyonfelügyelők megpróbáltak átvevőt találni a Moulinex tevékenységeinek egészére vagy egy részére.

16      Ezen eljárás keretében a SEB‑csoport ajánlatot tett a Moulinex egyes, az elektromos háztartási kisgépek területéhez tartozó következő eszközeinek az átvételére:

–        valamennyi, a Moulinex, a Krups és a Swan márka használatához fűződő jog, az érintett termékektől függetlenül;

–        a gyártási eszköz egy része (az összes 18‑ból nyolc ipartelep és az át nem vett telepeken lévő bizonyos berendezések), amelyek lehetővé teszik legalábbis bizonyos modellek gyártását a Moulinex által gyártott valamennyi termék vonatkozásában, kivéve a porszívókat és a mikrohullámú sütőket;

–        bizonyos kereskedelmi társaságok, azaz Európában kizárólag a német és spanyol társaságok.

17      2001. szeptember 25‑i levelében a BaByliss – azon szándékára tekintettel, hogy erősítse Franciaországban és a világon az elektromos háztartási kisgépek területén való jelenlétét – a Krups valamennyi, az egész világra kiterjedő tevékenységének a megszerzésére vonatkozó ajánlatot tett a Moulinex vagyonfelügyelőinek, ideértve különösen a Krups felszereléseit, berendezéseit, készleteit, ipari tulajdonjogait és forgalmazási hálózatait.

18      2001. október 22‑i ítéletével a Tribunal de commerce de Nanterre a SEB által benyújtott átvételi tervet fogadta el.

III –  A Bizottság előtti eljárás

19      A SEB kérelmére a Bizottság 2001. szeptember 27‑én a 4064/89 rendelet 7. cikkének (4) bekezdése szerinti felmentést adott a felfüggesztés alól. A Bizottság elsősorban azzal indokolta határozatát, hogy a vagyonfelügyelők megkövetelték, hogy minden átvételi ajánlat feltétel nélküli legyen. A Bizottság által adott felmentés az átvett eszközök kezelésére korlátozódott.

20      2001. november 13‑án a Bizottság a 4064/89 rendelet 4. cikke értelmében bejelentést kapott arról, hogy a SEB meg kívánja szerezni a Moulinex bizonyos eszközeit.

21      2001. november 21‑én a Bizottság az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzétette a 4064/89 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerinti közleményt. E közlemény 4. pontja szerint a Bizottság felkérte „az érintett harmadik személyeket arra, hogy küldjék meg a számára a tervezett összefonódásra vonatkozó esetleges észrevételeiket”.

22      E közleményt követően a BaByliss a 2001. november 27‑i és 29‑i levelében közölte a Bizottsággal, hogy a kérdéses tervezett összefonódással kapcsolatban aggályai vannak, figyelemmel a SEB és a Moulinex közelebbi kapcsolatainak jelentős versenyellenes hatásaira abban az ágazatban, ahová a BaByliss igen rövid időn belül be kíván törni. A BaByliss e tekintetben hangsúlyozta, hogy a SEB‑Moulinex potenciális versenytársa helyzetében van az elektromos háztartási kisgépek területén, és különösen a konyhai kisfelszerelések ágazatában, ahol a tevékenységeit a Cuisinart kereskedelmi védjegy alatt folytatja. 2001. november 29‑i, az ugyanezen a napon kelt leveléhez mellékelt levelében a BaByliss átfogó átvételi javaslatot címzett a Bizottsághoz, ideértve a Moulinex franciaországi állományának és eszközeinek egészét, és mellékelte a Cuisinart 2001. novemberi üzleti tervét („Stratégie Cuisinart en France”).

23      A BaByliss a 2001. november 30‑i levelében válaszolt a Bizottság által a versenytársaknak címzett kérdőívre, amelyet a Bizottság 2001. november 27‑én küldött meg a számára.

24      2001. december 5‑én az összefonódásban részes felek kötelezettségvállalásokat ajánlottak fel a Bizottságnak.

25      Ugyanezen a napon a BaByliss képviselői a tervezett összefonódás tárgyában találkoztak a Bizottsággal.

26      2001. december 6‑i levelében a BaByliss közölte a Bizottsággal, hogy fenntartásai vannak azon lehetőséggel kapcsolatban, hogy a Bizottság a 4064/89 rendelet 9. cikke alapján a nemzeti versenyhatóságok kérelmére adott esetben egészben vagy részben átteheti az ügyet e hatóságokhoz.

27      2001. december 7‑én a francia versenyhatóságok a 4064/89 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján részleges áttétel iránti kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz a kérdéses összefonódásnak a franciaországi versenyre gyakorolt hatásait illetően az elektromos háztartási kisgépek értékesítésének bizonyos piacain.

28      A Bizottság aggályai miatt az összefonódásban részes felek 2001. december 18‑án módosították eredeti kötelezettségvállalásaikat.

29      2001. december 20‑án a BaByliss megküldte a Bizottságnak az azon piaci részesedésekkel kapcsolatos észrevételeit, amelyekkel a SEB‑Moulinex a kérdéses összefonódást követően a Bizottság által vizsgált termékkategóriákban rendelkezne.

30      A BaByliss a 2001. december 21‑i levelében válaszolt az összefonódásban részes felek kötelezettségvállalásaival kapcsolatos kérdőívre, amelyet a Bizottság 2001. december 20‑án küldött meg a számára.

31      Az érdekelt harmadik személyek észrevételeit követően az összefonódásban részes felek ismételten módosították kötelezettségvállalásaikat.

32      2001. december 28‑án a felperes a Moulinex részleges átvételére vonatkozó ajánlatot tett.

33      2002. január 3‑án a BaByliss kiegészítette az összefonódásban részes felek kötelezettségvállalásaival kapcsolatos kérdőívre adott válaszait, amely kérdőívet a Bizottság 2001. december 20‑án küldte meg a számára. A felperes ezenkívül megismételte, hogy érdekli a Moulinex eszközeinek teljes vagy részleges átvétele. Megismételte a helyzetével és a SEB‑Moulinex erőfölényével kapcsolatos aggályait is, amely helyzetet a kérdéses összefonódás eredményezne a fő európai országokban az elektromos háztartási kisgépek bizonyos termékkategóriáiban.

34      2002. január 8‑án a Bizottság a 4064/89 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 6. cikkének (2) bekezdése, valamint az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 57. cikke alapján bizonyos feltételekkel jóváhagyta a SEB és a Moulinex közötti összefonódást (a továbbiakban: megtámadott határozat).

35      A megtámadott határozat azonban nem vonatkozik a francia piacra, mivel a Bizottság ugyanazon a napon helyt adott a francia hatóságok részleges áttétel iránti kérelmének.

36      2002. július 8‑án a francia gazdasági miniszter jóváhagyta az összefonódást, anélkül hogy az ún. „fizetésképtelen vállalkozás” doktrínája alapján kötelezettségvállalásokat írt volna elő.

 A megtámadott határozat

I –  Az érintett termékpiacok

37      A megtámadott határozat a (16) preambulumbekezdésben kiemeli, hogy a kérdéses összefonódás által érintett gazdasági ágazat az elektromos háztartási kisgépek értékesítésének ágazata, amely tizenhárom termékkategóriát foglal magában: olajsütők, minisütők, kenyérpirítók, szendvics‑ és gofrisütők, főzőcskézőkészletek („kőgrill”, „többszemélyes wokkészlet”, „raklett”, „fondü” stb.), elektromos barbecue‑ és benti grillsütők, rizsfőzők és párolóedények, elektromos kávéfőzők, vízforralók, presszógépek, keverők és konyhai előkészítő felszerelések, vasalók és gőzölők, valamint testápoló készülékek (egészségügyi és szépségápoló készülékek). Az első tizenegy termékkategóriát együttesen „konyhai” termékeknek nevezik.

38      A Bizottság úgy véli, hogy az elektromos háztartási kisgépek minden egyes kategóriája elkülönült termékpiacnak minősülhet (a megtámadott határozat (25) preambulumbekezdése). A Bizottság megállapításai lényegében a kereslet szempontjából való helyettesíthetőség elemzésén alapulnak, mivel minden egyes kategória konkrét funkciónak felel meg, és elkülönült végfelhasználásra van szánva. A Bizottság továbbá elutasítja a kínálat szempontjából való helyettesíthetőséget. Hangsúlyozza ugyanis, hogy még ha feltételezzük is, hogy valamennyi gyártónak módjában áll minden elektromos háztartási kisgépet gyártani, az új termékpiacra való belépés költségei és az ahhoz szükséges idő jelentős lehet.

II –  Az érintett földrajzi piacok

39      A Bizottság úgy véli, hogy „a vizsgálat első szakasza végén az érintett földrajzi piacok nemzeti meghatározása tűnik a legmegfelelőbbnek” (a megtámadott határozat (30) preambulumbekezdése).

III –  A védjegy jelentősége

40      A Bizottság megállapítja, hogy a védjegyek a végső fogyasztók választását meghatározó legfontosabb tényezők egyikét jelentik, és így az elektromos háztartási kisgépek gyártói közötti verseny egyik fő elemének minősülnek (a megtámadott határozat (36) preambulumbekezdése).

41      A Bizottság e tekintetben kiemeli, hogy a SEB és a Moulinex jelentős összegeket fordít védjegyük hírnevének a megőrzésére (a megtámadott határozat (38) preambulumbekezdése). Megállapítja továbbá, hogy a Moulinex értékesítésekor kapott ajánlatok szinte kizárólag e csoport védjegyeire vonatkoztak, nem pedig a termelési egységekre (a megtámadott határozat (39) preambulumbekezdése).

IV –  Versenyelemzés

42      A kérdéses összefonódás versenyre gyakorolt hatásait illetően a Bizottság mindenekelőtt elutasítja azon feltevést, miszerint a kérdéses összefonódás hatásai nem térnek el attól a versenyhelyzettől, amelyet a Moulinex‑csoport felszámolása eredményezett volna. E tekintetben megállapítja:

„A vizsgálat első szakaszának végén az ilyen érvelés nem fogadható el, mivel bizonyos vállalkozások már a bírósági szanálásnak a Moulinex‑csoporttal szembeni megindításakor közölték, hogy érdekli őket a csoport védjegyeinek átvétele. Sőt, nem kizárható, hogy bizonyos berendezéseket vagy ipari tulajdonokat a SEB‑től eltérő harmadik személyek vettek volna át. A védjegynek az érintett piacokon való jelentőségére tekintettel e harmadik személy átvevők valószínűleg egészben vagy részben vissza tudták volna állítani a Moulinex versenyképességét” (a megtámadott határozat (41) preambulumbekezdése).

43      Elemzésének végén a Bizottság megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás a konyhai termékek bizonyos piacain komoly kétségeket támaszt a közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban (a megtámadott határozat (44) preambulumbekezdése). A megtámadott határozatban vizsgált földrajzi piacokat illetően lényegében megjegyzi, hogy:

–        Portugáliában, Görögországban, Belgiumban és Hollandiában, ahol a SEB és a Moulinex az összefonódás előtt olykor jelentős helyzetben volt az elektromos háztartási kisgépek piacán, a SEB helyzetét megerősíti a Moulinexszel való egyesülés, és az ügylet az érintett termékkategóriák nagy része vonatkozásában olykor igen jelentős piaci részesedések összeolvadását eredményezi. A Bizottság szerint e piaci erőt továbbá növeli az egyedülálló védjegyportfólió, míg az olyan gazdasági szereplők, mint a Philips, a Braun vagy a Taurus csak egyetlen védjeggyel rendelkeznek (a megtámadott határozat (43), (45)–(47) preambulumbekezdése);

–        Németországban, Ausztriában, Dániában, Svédországban és Norvégiában az ügylet bizonyos termékpiacokon lényegesen megváltoztatja a versenyfeltételeket (a megtámadott határozat (43) preambulumbekezdése);

–        végül a többi tagállamban az ügylet csak jelentéktelen mértékben változtatja meg a versenyfeltételeket (a megtámadott határozat (43) preambulumbekezdése).

44      A Bizottság szerint a bejelentett ügylet így komoly kétségeket támaszt a közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban a következő piacokon (a megtámadott határozat (128) preambulumbekezdése):

–        Németország: olajsütők és barbecuesütők;

–        Ausztria: olajsütők és főzőcskézőkészletek;

–        Belgium: konyhai előkészítő felszerelések, presszógépek, vízforralók, kenyérpirítók, főzőcskézőkészletek, barbecuesütők, valamint vasalók és gőzölők;

–        Dánia: olajsütők és hordozható sütők;

–        Görögország: olajsütők, vízforralók, szendvics‑ és gofrisütők, presszógépek és főzőcskézőkészletek;

–        Norvégia: olajsütők és hordozható sütők;

–        Hollandia: olajsütők, presszógépek, minisütők, főzőcskézőkészletek, barbecuesütők, valamint vasalók és gőzölők;

–        Portugália: olajsütők, kenyérpirítók, elektromos kávéfőzők, presszógépek, vízforralók, minisütők, szendvics‑ és gofrisütők, főzőcskézőkészletek, barbecuesütők és konyhai előkészítő felszerelések;

–        Svédország: olajsütők.

45      Viszont a Bizottság megállapította, hogy az összefonódás a testápoló készülékek piacait illetően nem támaszt komoly kétségeket ott, ahol – országoktól (kivéve Franciaország) és a termékpiacok meghatározásától függetlenül – a felek összesített piaci részesedése kevesebb mint 20% (a megtámadott határozat (44) preambulumbekezdése).

V –  Az összefonódásban részes felek kötelezettségvállalásai

46      Az összefonódásban részes felek által felajánlott kötelezettségvállalásokat követően a Bizottság azonban úgy vélte, hogy az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos komoly kétségek eloszlathatók, amennyiben e kötelezettségvállalások – Franciaországon kívül – közvetlen és azonnali választ adnak a határozatban megállapított versenyproblémákra.

47      Kezdetben az összefonódásban részes felek által 2001. december 5‑én bemutatott kötelezettségvállalások az EGT egészét illetően kétéves időtartamra előirányozták az olajsütők, a hordozható sütők, a főzőcskézőkészletek, a barbecuesütők, valamint a vasalók és gőzölők kategóriájába tartozó, Moulinex márkával ellátott termékek kivonását. Ezen eredeti kötelezettségvállalások a Bizottság szerint azonban nem tették volna lehetővé a Moulinex‑csoport másik gazdasági szereplővel való felváltását, és nem vonatkoztak mindazon piacok összességére, ahol az ügylet komoly kétségeket támaszthatott (a megtámadott határozat (135) preambulumbekezdése).

48      A felek tehát 2001. december 18‑án „javítottak javaslatukon, hogy azt megvalósíthatóvá és hatékonnyá tegyék” (a megtámadott határozat (135) preambulumbekezdése). E javaslat előirányozta a Moulinex márka hároméves időtartamra vonatkozó kizárólagos licenciáját (további egy évig a Moulinex márka alatt a piacra lépéstől való tartózkodásra vonatkozó kötelezettségvállalással együtt) Belgiumban, Görögországban, Hollandiában és Portugáliában valamennyi termékkategória tekintetében, Németországban, Ausztriában, Dániában, Norvégiában és Svédországban pedig az olajsütők kategóriáját illetően. Ezen licencia jogosultjai a kenyérpirítók, elektromos kávéfőzők, vízforralók és konyhai előkészítő készletek vonatkozásában ellátási kötelezettségnek lettek volna alávetve.

49      A megkérdezett harmadik személyek azonban e kötelezettségvállalásokkal szembeni aggályaiknak adtak hangot, különösen a licencia és a piacra lépéstől való tartózkodás időtartamát, az ellátási kötelezettséget, a bejelentett ügylet bizonyos piacokon fennálló versenyre gyakorolt hatásai korrekciójának hiányát, az új gazdasági szereplőnek az érintett piacokra való belépését gazdaságilag igazoló kritikus méret hiányát, valamint a konkrétan az olajsütőkre vonatkozó korrekciós intézkedések keretében a licenciavevő Moulinex márka feletti tényleges ellenőrzésének hiányát illetően, mivel a SEB a többi terméket illetően megőrzi az e védjegyhez való jogot (a megtámadott határozat (136) preambulumbekezdése).

50      A SEB ekkor a megtámadott határozat szerint „tökéletesítette” kötelezettségvállalásait úgy, hogy a védjegylicenciát kiterjesztette az összes elektromos háztartási kisgépre Németországban, Ausztriában, Dániában, Norvégiában és Svédországban. A SEB így az ezen öt országra vonatkozó kötelezettségvállalást hozzáigazította a Belgium, Görögország, Hollandia és Portugália vonatkozásában már felajánlott kötelezettségvállaláshoz. A SEB továbbá öt évre hosszabbította a licencia időtartamát (a piacra lépéstől való tartózkodás időtartamát pedig három évre növelte), és eltörölte a licenciavevőt terhelő ellátási kötelezettséget (a megtámadott határozat (137) preambulumbekezdése).

51      A megtámadott határozat a Bizottság által elfogadott kötelezettségvállalásokat a következőképpen foglalja össze:

„129      Ezen államok mindegyikében SEB‑csoport kötelezettséget vállal arra, hogy a Moulinex márkára vonatkozó kizárólagos licenciaszerződést köt harmadik személlyel az elektromos háztartási kisgépek valamennyi tizenhárom kategóriájának értékesítését illetően.

130      A kötelezettségvállalások szerint e licenciaszerződést egy vagy több harmadik féllel írják majd alá ötéves időtartamra. A licenciaszerződés időtartama alatt és a lejártát követő három évig a SEB a Moulinex márka alatt egyáltalán nem forgalmaz semmilyen háztartási gépet az érintett államokban. A SEB‑csoport továbbá kötelezte magát arra, hogy az érintett államokban nem forgalmazza más védjegy alatt a Moulinex választékának modelljeit, amennyiben a licenciavevő úgy dönt, hogy a SEB‑től szerzi be a termékeket, vagy ipari tulajdonra vonatkozó licenciát szerez.

131      E licencia tárgya a Moulinex márka használatának engedélyezése a célból, hogy lehetővé tegye a licenciavevő számára a saját védjegyének bevezetését, illetve erősítését az érintett földrajzi piacokon. E célból a licencia időtartama alatt a licenciavevő jogosult a Moulinex márka kizárólagos vagy saját védjegyével együtt való használatára, majd arra, hogy a »co‑brandingről« bármikor áttérjen a saját védjegyére. A SEB ellenőrizheti a Moulinex logónak a licenciavevő(k) általi tiszteletben tartását.

132      A licenciavevő(k) szabadon megválaszthatják, hogy az érintett termékek és országok összességét illetően hogyan végzik a beszerzéseiket. Amennyiben kívánják, kötelezhetik a SEB‑et ellátási szerződés megkötésére a licenciaszerződés időtartamának egészére vagy egy részére, és az érintett termékcsaládok egészére vagy egy részére nézve. Úgyhogy e szállításnak meg kell felelnie a 2000‑ben a Moulinex márka alatt történt értékesítések 65%‑ának. Meg kell jegyezni, hogy a SEB mindazonáltal azt javasolja, hogy Németország vonatkozásában a licencia kedvezményezettjével szemben szállítási kötelezettséget írjanak elő a konyhai előkészítő felszereléseket illetően. A SEB e kivételt azzal indokolja, hogy a Tribunal de commerce de Nanterre ítéletét követően átvett termelési egységekben fenn kell tartani a munkahelyeket.

133      A SEB‑csoport továbbá kötelezettséget vállal arra, hogy minden olyan licenciavevőnek szállít, aki a Moulinex választékának egy vagy több modelljére kiterjedő ipari tulajdonjogokra (formatervezési minták, szabadalmak és know‑how) vonatkozó licenciát kér annak érdekében, hogy azokat maguk gyárthassák, vagy választásuk szerinti harmadik személlyel gyártassák.

134      A SEB‑csoport kötelezettséget vállal arra, hogy meghatalmazottat nevez ki, akinek a feladata kezdetben többek között az lesz, hogy ellenőrizze a SEB‑csoport kötelezettségvállalásainak megfelelő teljesítését. A SEB kötelezettséget vállalt arra, hogy a kötelezettségvállalásokban előírt védjegylicencia‑szerződés(eke)t a Bizottság engedélyező határozatának kézhezvételétől számított […] határidőn belül megköti. Ezen határidő lejártát követően, amennyiben a SEB nem kötötte meg a kötelezettségvállalásokban előírt megállapodások mindegyikét vagy egy részét, a meghatalmazott köteles keresni egy vagy több licenciavevőt, és […] határidőn belül megkötni az említett megállapodásokat. A licenciavevő(k) kiválasztását a Bizottságnak jóvá kell hagynia.”

52      A Bizottság úgy véli, hogy e kötelezettségvállalások jelentősen csökkentik a piaci részesedéseknek a bejelentett összefonódás által okozott átfedéseit. Megállapítja, hogy azok kizárólag a Krups márka alatt történt értékesítésekből eredő átfedéseket nem küszöbölik ki. A Bizottság szerint a piaci részesedéseknek a Krups márkával összefüggő növekedései azonban csak a presszógépek piacain és a főzőcskézőkészletek piacán Portugáliában okozhatnak versenyproblémákat (a megtámadott határozat (139) preambulumbekezdése).

53      A Bizottság véleménye szerint a felajánlott kötelezettségvállalások lehetővé teszik a hatékony verseny feltételeinek tartós helyreállítását. A licencia ötéves időtartama ugyanis lehetőséget ad a licenciavevőnek arra, hogy a Moulinex‑termékeket a saját védjegye alatt kezdje értékesíteni a SEB‑et érő korlátozott veszteséggel, amikor ez utóbbi képes lesz újra bevezetni a Moulinex márkát az érintett piacokra. A Bizottság e tekintetben megjegyzi, hogy az elektromos háztartási kisgépek átlagos élettartama körülbelül három év. A saját védjegyre való áttérést a Bizottság szerint még az is megkönnyíti, hogy a licenciavevő lesz a Moulinex márka kizárólagos jogosultja a kérdéses földrajzi területen valamennyi elektromos háztartási kisgép vonatkozásában (a megtámadott határozat (140) preambulumbekezdése).

54      A Bizottság úgy véli, hogy a kizárólagos licenciával kapcsolatos kötelezettségvállalásoknak az elektromos háztartási kisgépek összességére, és így azon termékekre való kiterjesztése, amelyek tekintetében a Bizottságnak nem voltak komoly kétségei, szükséges e korrekciós intézkedések hatékonyságának és kivitelezhetőségének biztosításához. Amennyiben ugyanis a licenciák korlátozott számú termékre vonatkoztak volna, a licenciavevőnek a „rebranding” megvalósításához rendelkezésre álló mozgástere jelentősen csökkent volna, mivel a Moulinex márkával a kérdéses országokban két versenytárs rendelkezett volna: a SEB és a bizonyos termékekre vonatkozó licencia jogosultja (a megtámadott határozat (141) preambulumbekezdése).

55      A Bizottság kiemeli, hogy ezenkívül a licenciavevőnek lehetősége lesz arra, hogy kihasználja a Moulinex‑termékek önálló gyártásából eredő előnyöket, amikortól csak kívánja, míg a SEB kötelezhető lesz arra, hogy a Moulinex‑termékek választékának bővítése érdekében a kötelezettségvállalások által nem érintett országokban kifejlesztett új modellek előnyeiből részesítse a licenciavevőt (a megtámadott határozat (142) preambulumbekezdése).

56      Végül a Bizottság hangsúlyozza, hogy a kötelezettségvállalások szerint a licenciavevő(k)nek ténylegesen jelen kell lenniük a piacon, vagy potenciálisan képeseknek kell lenniük a piacra lépésre, továbbá életképeseknek és függetleneknek kell lenniük, és semmilyen kapcsolatban nem állhatnak a SEB‑csoporttal, továbbá rendelkezniük kell az ahhoz szükséges képességekkel és motivációval, hogy az érintett piacokon aktív és hatékony versenyt támasszanak. A kötelezettségvállalások előirányozzák továbbá, hogy e licenciavevő(k)nek saját, a Moulinex márkával társítható védjeggyel kell rendelkezniük (a megtámadott határozat (144) preambulumbekezdése).

57      A Bizottság tehát úgy véli (a megtámadott határozat (146) preambulumbekezdése), hogy a felek által felajánlott kötelezettségvállalások elegendők e kilenc országban az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos kétségek eloszlatásához, feltéve hogy a felek betartják az alábbi kötelezettségvállalásokat:

„a)      a Moulinex márkára vonatkozó, az e határozatban felsorolt tizenhárom termékkategóriába tartozó elektromos háztartási gépek értékesítését érintő, ötéves időtartamra szóló kizárólagos licencia nyújtásával kapcsolatos, a jelen határozat mellékletében felsorolt kötelezettségvállalások 1. pontjának a) alpontja szerinti kötelezettségvállalás;

b)      a licenciaszerződés időtartama alatt és a lejártát követő három évig a Moulinex márkával ellátott termékeknek a kérdéses országokban történő forgalmazásától való tartózkodásra vonatkozó, az 1. pont c) alpontja szerinti kötelezettségvállalás;

c)      a kérdéses országokban azokon a területeken, ahol a licenciavevő(k) ellátási szerződést vagy ipari tulajdonra vonatkozó licenciaszerződést kötöttek, a Moulinex márka modelljeinek a Moulinextől eltérő védjegy alatti forgalmazásától való tartózkodásra vonatkozó, az 1. pont e) alpontja szerinti kötelezettségvállalás;

d)      az érintett termékek összességét illetően – a konyhai előkészítő felszerelések kivételével Németországban – minden olyan licenciavevővel, aki azt kéri, (a termékek gyártásával és a licenciavevőhöz való szállításával összefüggő általános költségekkel növelt ipari önköltségi árnak megfelelő szállítási áron) ellátási szerződés és/vagy ipari tulajdonra vonatkozó licenciaszerződés kötésével kapcsolatos, a kötelezettségvállalások 1. pontjának d) alpontja szerinti kötelezettségvállalás;

e)      az érintett kilenc állam mindegyikében a licenciaszerződések megkötéséig az új modellek kifejlesztésével kapcsolatos általános politika követésére és a Moulinex márka teljes gazdasági és versenyértékének a megőrzésére vonatkozó, a kötelezettségvállalások 1. pontjának h) alpontja szerinti kötelezettségvállalás;

f)      a 9 érintett országban a kötelezettségvállalások 1. pontjának h) alpontjában és 2. pontja e) alpontjának iv. alpontjában előírt határidőkön belül kizárólagos védjegylicencia‑megállapodás(ok) kötésére vonatkozó kötelezettségvállalás;

g)      a kötelezettségvállalások 1. pontjának i) alpontjában előírt, a licenciavevő(k) Bizottság általi jóváhagyására vonatkozó kötelezettségvállalás, és

h)      a meghatalmazott által tett, a kötelezettségvállalások teljesítéséhez vagy feladatának ellátásához hasznos minden javaslatnak a kötelezettségvállalások 2. pontja e) alpontjának ii. alpontja szerinti figyelembevétele”.

58      A SEB által tett kötelezettségvállalások részleteit a megtámadott határozat melléklete tartalmazza.

59      A melléklet 2. pontjának g) alpontja kimondja:

„Amennyiben a jelen összefonódás valamely más versenyhatóság általi jóváhagyása olyan kötelezettségvállalásoktól függne, amelyek vagy ellentmondásban állnának a jelen kötelezettségvállalásokkal, vagy pedig olyan helyzetet eredményeznének, amely túllépi a versenyhelyzetnek az érintett piacok mindegyikén való helyreállításához szükséges mértéket, a SEB‑csoport a jelen kötelezettségvállalások felülvizsgálatára kérheti a Bizottságot ezen ellentmondások kiküszöbölése céljából, vagy azért, hogy a Bizottság egészben vagy részben mentesítse a SEB‑csoportot a jelen kötelezettségvállalásokban foglalt azon feltételek és kötelezettségek alól, amelyek már nem tűnnek szükségesnek.”

VI –  Állami támogatások

60      A Bizottság egyes harmadik felek azt kifogásoló érveire válaszolva, hogy a SEB az átvételi terve keretében a francia hatóságoktól állami támogatásokat kapott, a megtámadott határozat (10) preambulumbekezdésében megállapítja, hogy a francia hatóságok tervének előzetes vizsgálatából nem tűnik ki, hogy a bírósági szanálási eljárás keretében tervezett állami beavatkozások a SEB‑et előnyösen érintő intézkedések lennének. A Bizottság ennélfogva úgy véli, hogy nem lehet figyelembe venni a hatásukat a javasolt ügyletnek a 4064/89 rendelet alapján végzett vizsgálata során.

 Az eljárás és a felek kérelmei

61      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. április 15‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet. Ugyanezen a napon benyújtott külön beadványban a felperes arra vonatkozó kérelmet terjesztett elő, hogy az Elsőfokú Bíróság az eljárási szabályzatának 76a. cikke alapján gyorsított eljárásban határozzon a keresetről.

62      2002. április 30‑i levelében a Bizottság arról tájékoztatta az Elsőfokú Bíróságot, hogy a gyorsított eljárásban történő elbírálás iránti kérelmet nem kifogásolja. Továbbá a Bizottság hangsúlyozta, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a megtámadott határozat őt személyében érinti.

63      2002. május 8‑i levelében az Elsőfokú Bíróság hivatalvezetője arról tájékoztatta az alperest, hogy helyt adtak az ellenkérelmének előterjesztésére nyitva álló határidő 2002. június 24‑ig való meghosszabbítása iránti kérelmének. Felkérte továbbá az alperest, hogy az eljárás késleltetésének elkerülése érdekében az érdemi védekezése mellett térjen ki a kereset elfogadhatóságával kapcsolatos esetleges kérdésekre is.

64      Pervezető intézkedés keretében az Elsőfokú Bíróság hivatalvezetője 2002. június 17‑i levelében felkérte a felperest, hogy 2002. június 28‑ig válaszoljon egy sor írásbeli kérdésre.

65      2002. június 24‑én a Bizottság előterjesztette ellenkérelmét, amely elsődlegesen a kereset elfogadhatóságával kapcsolatos kifogásait, másodlagosan pedig az érdemi védekezését tartalmazta.

66      2002. június 28‑án a felperes benyújtotta az Elsőfokú Bíróság kérdéseire adott válaszait.

67      2002. július 2‑i határozatában az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) helyt adott az eljárási szabályzat 76a. cikke szerinti gyorsított eljárásban történő elbírálás iránti kérelemnek.

68      2002. július 18‑án a felperes a hivatalvezető általi felkérésnek megfelelően a Bizottság ellenkérelmére válaszolva előterjesztette az elfogadhatósággal kapcsolatos észrevételeit.

69      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. július 19‑én benyújtott beadványában a SEB kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. július 29‑én benyújtott beadványában a De’Longhi kérte, hogy a felperes kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A harmadik tanács elnöke 2002. szeptember 16‑i végzésében helyt adott e kérelmeknek. Kérelmeiknek megfelelően a SEB engedélyt kapott beavatkozási beadvány benyújtására, a De’Longhi pedig a beavatkozási kérelmében hivatkozott bizonyos dokumentumok benyújtására.

70      Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és pervezető intézkedések keretében felkérte a feleket bizonyos iratok benyújtására és írásbeli kérdések megválaszolására. A felek e kéréseknek a kitűzött határidőkön belül eleget tettek.

71      A felek szóbeli előadásait és a szóbeli kérdésekre adott válaszait a 2002. október 9‑i nyilvános ülésen meghallgatták.

72      A De’Longhi által támogatott felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

73      A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        a keresetet mint elfogadhatatlant vagy másodlagosan mint megalapozatlant utasítsa el;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

74      A SEB azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        a keresetet mint elfogadhatatlant vagy másodlagosan mint megalapozatlant utasítsa el;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 Az elfogadhatóságról

I –  A felek érvei

75      A De’Longhi által támogatott felperes azt állítja, hogy őt a megtámadott aktus az EK 230. cikk értelmében közvetlenül és személyében érinti. A BaByliss ugyanis a konyhai elektromos háztartási kisgépek piacára belépő új gazdasági szereplő, és így a SEB és a Moulinex közvetlen versenytársa helyzetében van. Továbbá a felperes hangsúlyozza, hogy aktívan részt vett a megtámadott határozat elfogadását megelőző közigazgatási eljárásban.

76      A Bizottság előadja, hogy a megtámadott határozat a felperest személyében nem érinti.

77      A Bizottság először is úgy érvel, hogy az egyetlen körülmény, amely azt mutatja, hogy a BaByliss – felvéve a kapcsolatot a Bizottsággal – spontán módon reagált a tervezett összefonódásról szóló közleménynek az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való, a 4064/89 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerinti közzétételére, nem elegendő annak bizonyításához, hogy a megtámadott határozat a BaBylisst személyében érinti. A BaByliss semmivel nem bizonyítja, hogy a megtámadott határozat sajátos jellemzői vagy olyan ténybeli helyzet folytán vonatkozik rá, amely a SEB‑hez hasonló módon egyéníti őt.

78      A Bizottság hangsúlyozza, hogy a felpereshez hasonlóan számos vállalkozás aktívan részt vett az eljárásban. Azon körülmény, hogy valamely vállalkozás észrevételeket tett, önmagában nem igazolhatja a vállalkozás személyében való érintettségét. Az összefonódások alapos vizsgálata ugyanis megköveteli a gazdasági élet számos szereplőjével való rendszeres kapcsolatot.

79      A Bizottság másodszor kiemeli, hogy a BaByliss létesítő okiratának 2. cikke szerint „a társaság célja: különösen a haj‑ és szépségápolással, illatszerekkel és ajándéktárgyakkal kapcsolatos mindenféle cikk és áru gyártásával, feldolgozásával, képviseletével, importjával és exportjával, valamint nagy‑, köztes és kiskereskedelmével összefüggő valamennyi ügylet”, míg a megtámadott határozatban engedélyezett összefonódás az elektromos háztartási kisgépek ágazatát érinti, amely nincs kapcsolatban „a haj‑ és szépségápolással, az illatszerekkel és egyéb ajándéktárgyakkal”.

80      Harmadszor a Bizottság megjegyzi, hogy a felperes a konyhai elektromos háztartási kisgépek piacára „belépő új gazdasági szereplőként” mutatja be magát, azonban a felperes a saját bevallása szerint sem a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában, sem pedig a keresete benyújtásának időpontjában nem vitt a piacra semmilyen elektromos háztartási kisgépet. A BaByliss egyébként „potenciális versenytársként” határozza meg saját magát. A Bizottság kiemeli, hogy noha a felperes bejelentette, hogy 2002. május 15‑én „hivatalosan” piacra visz ilyen termékeket, ezen állítás alátámasztására nem nyújtott be semmilyen bizonyító erejű iratot.

81      Negyedszer a Bizottság kiemeli, hogy semmi nem szól amellett, hogy a Franciaországban székhellyel rendelkező BaByliss társaság által forgalmazott termékek közvetlen versenyben állnának a SEB által értékesített készülékekkel azokon a földrajzi piacokon, amelyek vonatkozásában a Bizottság komoly kétségeinek adott hangot, mivel nem nyilatkozott a francia piac helyzetéről, amelyet a francia versenyhatóságok elemeznek majd.

82      Ötödször a Bizottság előadja, hogy a felperes tévesen hiszi azt, hogy támaszkodhat az „Air France ítéletekre”. A felperes helyzete teljesen eltér az Air France‑étól. A T‑2/93. sz., Air France kontra Bizottság ügyben 1994. május 19‑én hozott ítélet (EBHT 1994., II‑323. o.) alapjául szolgáló ügyben ugyanis az Elsőfokú Bíróság először is rámutatott arra, hogy a Bizottság az érintett piacokon fennálló versenyhelyzet értékelésekor elsősorban az Air France helyzetét vette figyelembe (az ítélet 45. pontja), amely vállalkozás az összefonódásban részt vevő vállalkozások egyetlen komoly versenytársa volt, míg a felperes egyáltalán nincs jelen az összefonódás által érintett piacokon. A Bizottság kiemeli továbbá, hogy az Elsőfokú Bíróság megjegyezte, hogy az Air France a közte, a francia kormány és a Bizottság között kötött megállapodás szerint köteles volt arra, hogy a TAT társaságban fennálló részesedését teljesen idegenítse el (az ítélet 46. pontja), míg a jelen ügyben a BaByliss semmilyen olyan megállapodásra vagy hasonló hatályú határozatra nem hivatkozhat, amellyel bizonyítani tudná, hogy ténybeli helyzete a SEB‑hez hasonló módon egyéníti őt. A Bizottság hangsúlyozza, hogy az Elsőfokú Bíróság T‑3/93. sz., Air France kontra Bizottság ügyben 1994. március 24‑én hozott ítéletében (EBHT 1994., II‑121. o.) az Air France volt a British Airways fő versenytársa, míg a jelen ügyben a BaByliss csak egy olyan vállalkozás a sok közül, aki a SEB (egyébként potenciális) versenytársának tekinti magát.

83      Végül a Bizottság fel kívánja hívni a figyelmet azon tényre, hogy az EK 230. cikknek a T‑177/01. sz., Jégo‑Quéré SA kontra Bizottság ügyben 2002. március 3‑án hozott ítélet (EBHT 2002., II‑2365. o.) 51. pontjában az Elsőfokú Bíróság által kifejtett új értelmezése nem teszi a keresetlevelet elfogadhatóvá, mivel egyrészről a megtámadott határozat semmilyen általános hatállyal nem bíró egyedi határozat, másrészről pedig a megtámadott határozat semmiben nem korlátozza a felperes jogait (aki egyébként nincs jelen az összefonódás által érintett piacokon), és semmilyen kötelezettséget nem ró rá. A felperes jogi helyzete nem érintett egyértelműen és jelenleg.

84      A SEB előadja, hogy a megtámadott határozat a felperest személyében nem érinti. A SEB e tekintetben különösen azt hangsúlyozza, hogy a felperes a fizetésképtelenséggel összefüggő eljárásban a SEB‑hez hasonlóan konkrét és komoly átvételi ajánlatot tehetett volna, ha valóban érdekelte volna a Moulinex eszközeinek teljes vagy részleges átvétele. A SEB emlékeztet arra, hogy márpedig a felperes által a Moulinex átvétele érdekében benyújtott első ajánlat nem volt komoly, és azt a Tribunal de commerce de Nanterre elfogadhatatlannak ítélte, míg a felperes a későbbi ajánlatokat az összefonódás után tette, és azok kizárólagos célja csak azt volt, hogy a SEB által javasolt átruházási tervet megkérdőjelezzék. A SEB hozzáteszi, hogy a felperes semmilyen érdeklődést nem mutatott a Moulinex márkára vonatkozó licencia megszerzésére, noha az ilyen licencia az általa említett fejlesztési stratégia távlatában lehetővé tette volna számára az érintett piacokra való betörést, valamint helyzetének tartós és hatékony megszilárdítását.

85      A SEB továbbá megjegyzi, hogy a BaByliss‑termékeket ez ideig még nem forgalmazták a megtámadott határozat által érintett földrajzi piacok egyikén sem, és egyébként Franciaországban sem, ahol a felperes tevékenysége 2002 májusában egy lyoni étteremben való bemutatóra korlátozódott. A SEB hangsúlyozza, hogy a Bizottság a felperest egyébként sem tényleges, sem potenciális versenytársként nem említette a versenyelemzésében.

86      Végül a SEB kiemeli, hogy a felperes nem vett részt a franciaországi Versenytanács előadói által lefolytatott részletes vizsgálati eljárásban, és nem is volt jelen még képviselő útján sem a Versenytanács előtti meghallgatáson.

II –  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

87      Az EK 230. cikk negyedik bekezdése szerint „bármely természetes vagy jogi személy […] eljárást indíthat a neki címzett határozat, vagy az olyan határozat ellen, amelyet ugyan rendeletként vagy egy másik személyhez címzett határozatként hoztak, de őt közvetlenül és személyében érinti”.

88      A felperes nem az összefonódásban részes felek egyike, és nem címzettje a megtámadott határozatnak. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a megtámadott határozat őt közvetlenül és személyében érinti‑e.

89      Az érintettség közvetlen jellege nem vitatható. Ugyanis, mivel a megtámadott határozat a tervezett összefonódás azonnali megvalósítását engedélyezi, az érintett piacok helyzetének azonnali módosításához vezethet, amely tehát kizárólag a felek szándékától függ (lásd a fent hivatkozott Air France kontra Bizottság ügyben 1994. március 24‑én hozott ítélet 80. pontját).

90      Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy az említett határozat a felperest személyében is érinti‑e.

91      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint „azon alanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket” (a Bíróság 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15‑én hozott ítélete [EBHT 1963., 197., 223. o.]).

92      E tekintetben az Elsőfokú Bíróság először is az eljárásban való részvételt illetően megállapítja, hogy nem vitatott, hogy a felperes a 4064/89 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerinti közleményt követően a 2001. november 27‑i, 29‑i és 30‑i, valamint 2001. december 6‑i, 20‑i, 21‑i és 28‑i levelében közölte a Bizottsággal az azzal kapcsolatos észrevételeit, hogy a kérdéses összefonódás milyen következményekkel járhat az érintett piacokon fennálló versenyhelyzetre, valamint a saját helyzetére. Továbbá a Bizottság a 2001. december 5‑i találkozó, illetve a tervezett összefonódás vizsgálatával megbízott alkalmazottakkal 2002. január 4‑én tartott telefonkonferencia alkalmával meghallgatta a felperest.

93      Továbbá a BaByliss ezen alkalmakkor lényegében ugyanazon aggályokkal érvelt, mint amelyeket az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott keresetlevelében is megfogalmazott. Ezen észrevételek elsősorban az összefonódás különböző földrajzi piacokra és érintett termékekre, illetve közelebbről a BaByliss helyzetére gyakorolt hatásainak értékelésére, valamint a Moulinex átvétele által okozott versenyproblémák kiküszöbölése érdekében a SEB által felajánlott kötelezettségvállalások hatékonyságának értékelésére vonatkoztak.

94      Végül meg kell jegyezni, hogy a felperesnek a Bizottsághoz címzett levelei nem minősülnek kizárólag egyoldalú és a Bizottság által nem kért lépésnek, hanem a Bizottság felkérte a felperest különösen arra, hogy terjessze elő az összefonódásban részes felek által felajánlott kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos észrevételeit.

95      Ebből következik, hogy a felperes aktívan részt vett az eljárásban. Noha, ahogyan a Bizottság helyesen hangsúlyozza, csupán az eljárásban való részvétel önmagában ugyan nem elegendő annak megállapításához, hogy a felperest a határozat személyében érinti, különösen az összefonódások területén, amelyek aprólékos vizsgálata számos vállalkozással való rendszeres kapcsolattartást igényel, a közigazgatási eljárásban való aktív részvétel olyan tényezőnek minősül, amelyet az ítélkezési gyakorlat a versenyjogi ügyekben − ideértve az összefonódások ellenőrzésének sajátosabb területét − a felperes keresete elfogadhatóságának megállapítása érdekében egyéb sajátos körülményekkel együtt rendszeresen figyelembe vesz (lásd különösen a Bíróság 169/84. sz., Cofaz és társai kontra Bizottság ügyben 1986. január 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1986., 391. o.] 24. és 25. pontját, valamint a C‑68/94. és C‑30/95. sz., Franciaország kontra Bizottság, ún. „Kali & Salz” egyesített ügyekben 1998. március 31‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑1375. o.] 54. pontját; a fent hivatkozott Air France kontra Bizottság ügyben 1994. május 19‑én hozott ítélet 44. pontját).

96      Másodszor a felperesnek a versenytárs jogállását illetően először is emlékeztetni kell arra, hogy a BaByliss – anélkül, hogy a Bizottság vagy a SEB vitatta volna – azt állította, hogy az ún. „szépségápolásra” vagy testápolásra szolgáló elektromos háztartási kisgépek (hajszárítók, hajsütővasak és hajformázók, hajnyírók, női epilálók és testápoló készülékek stb.) piacain tevékenykedő fő gazdasági szereplők egyike.

97      A megtámadott határozat (16) preambulumbekezdése szerint az összefonódás által érintett gazdasági ágazat az elektromos háztartási kisgépek értékesítésének ágazata, amely tizenhárom termékkategóriát foglal magában, azaz a konyhai termékek tizenegy kategóriáját, a vasalókat és gőzölőket, valamint a testápoló készülékek kategóriáját. Ebből következik, hogy a testápoló készülékek piacát – ahogyan egyébként a megtámadott határozat (16) preambulumbekezdése megjegyzi – érinti a kérdéses összefonódás. Márpedig sem a Bizottság, sem a SEB nem vitatta, hogy a felperes az ún. „szépségápoló” vagy testápoló készülékek e piacán a fő versenytársak/gazdasági szereplők egyike.

98      Továbbá ki kell emelni, hogy a kötelezettségvállalások az elektromos háztartási kisgépek tizenhárom kategóriájának összességére is vonatkoznak, ideértve tehát az ún. „szépségápoló” vagy testápoló készülékeket is.

99      Továbbá, noha a felperes sem a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában, sem pedig a keresete előterjesztésének napján nem volt közvetlenül jelen az összefonódás által érintett tizenkét másik piac egyikén sem, azt állította, hogy legalábbis potenciális versenytárs, mivel jelenleg tör be a konyhai elektromos háztartási kisgépek európai piacára.

100    A Bizottság és a SEB sem vitatta a potenciális versenytárs által előterjesztett kereset elfogadhatóságát, amikor a jelen ügyhöz hasonlóan különösen a nagy márkahűségből eredően a piacra lépés jelentős akadályai, valamint a kiskereskedelembe való belépés nehézsége által jellemzett oligopol piacokról van szó (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑290/94. sz., Kaysersberg kontra Bizottság ügyben 1997. november 27‑én hozott ítéletét [EBHT 1997., II‑2137. o.]).

101    A Bizottság és a SEB azonban hangsúlyozta, hogy azon állítást, miszerint a felperes potenciális versenytárs, nem bizonyítják, és nem is támasztják alá bizonyítékok. Azonban a felperes az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdéseire adott válaszaiban, valamint az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatos észrevételeiben e tekintetben úgy érvel, hogy az amerikai piacon szerzett tapasztalata alapján 2001 elejétől kezdve megkísérelte végrehajtani a konyhai elektromos háztartási kisgépek európai piacára való belépésre vonatkozó stratégiáját a Cuisinart márka alatt, közelebbről a minisütők, kenyérpirítók, presszógépek, keverők és konyhai előkészítő felszerelések szegmensében, ahogyan ezt a következő tények is tanúsítják: a konyhai elektromos háztartási kisgépek európai piacára vonatkozó első tanulmány (2001. február), a Cuisinart termékek feszültségének kiigazítására vonatkozó műszaki tanulmány (2001. február–augusztus), a Paul Bocuse‑zal kötött hároméves partnerségi szerződés (2001. október), a Cuisinart‑termékeket Orlandóban és Chicagóban bemutató, a Paul Bocuse‑zal tartott szakmai kiállítások (2001. szeptember és 2002. május), a Cuisinart Európában való bevezetését célzó stratégia és a 2002‑es költségvetés véglegesítése (2001. november), a fő francia ügyfelekkel a Cuisinart márkának a kínálatukba való felvételéről folytatott tárgyalás (2001. december–2002. május), a francia sajtóban való hivatalos bevezetés (2002 márciusára tervezték, azonban végül is elhalasztották), végül pedig 2002. május 16‑án a „Paul Bocuse‑nél Lyonban, mintegy ötven meghívott jelenlétében a Cuisinart Franciaországban való bevetésének hivatalos időpontja”. A BaByliss idővel be kíván törni az elektromos kávéfőzők és a presszógépek, valamint az olajsütők szegmensébe.

102    A Bizottság és a SEB által hangsúlyozott azon körülmény, miszerint a felperesnek az összefonódás által érintett piacokra való hatékony belépését a BaByliss által tett bejelentésekhez képest többször is elhalasztották, nem jelenthet elegendő indokot annak megállapításához, hogy a BaByliss nem tekinthető potenciális versenytársnak. Pusztán azon tény, hogy a piacra lépés a tervezettnél hosszabb időt vesz igénybe, nem jelenti ugyanis azt, hogy e belépésre nem fog sor kerülni, annál is inkább, mivel – ahogyan a Bizottság a megtámadott határozat (24) preambulumbekezdésében elismeri – „az új termékpiacra való belépés költségei és az ahhoz szükséges idő a piac jellemzőire figyelemmel jelentős lehet”, továbbá „az új termékpiacra való belépéshez a versenytársnak – akár jelen van más szomszédos piacokon vagy az érintett termékpiacon más földrajzi területen, akár nincs – meg kell bizonyosodnia arról, hogy elegendő piaca lesz, és így elegendő értékesítési mennyiséget ér el, [és ehhez] a termékeit fel kell vetetnie a viszonteladók kínálatába, tehát meg kell ismertetnie a védjegyét a végső fogyasztókkal, ami bizonyos időbe telik, és jelentős marketing‑ és reklámköltségekkel jár”.

103    Ebből következik továbbá, hogy a BaByliss, még mielőtt a termékeit nem hozta ténylegesen forgalomba a piacokon, közvetlen versenykapcsolatban találta magát a SEB‑Moulinexszel a termékeinek a fő forgalmazók kínálatába való felvétele során. A felperes e tekintetben kifejtette, hogy az Auchannál és a Monoprix‑nél kiválasztott „néhány üzletben” 2002 októberétől bemutatóteszteket terveznek. Ennyiben a BaByliss az összefonódásban részes felek jelenlegi versenytársának tűnik a konyhai elektromos háztartási kisgépek összes piacán, ahová a Cuisinart márka alatt rövid távon be készül törni. Ugyanígy a felperes – anélkül, hogy vitatták volna – megjegyezte, hogy a testápoló termékek, valamint a konyhai elektromos háztartási kisgépek valamennyi ügyfélnél ugyanazon árurészleghez tartoznak, továbbá ugyanazok a vevők veszik fel a termékeket a kínálatukba, és a beszerzési politikák összefüggnek, aminek eredményeképpen az e kategóriákkal elért összes forgalmat felveszik az elért teljes forgalmon alapuló árengedményekkel kapcsolatos közös célkitűzésekbe.

104    Noha, ahogyan a Bizottság hangsúlyozza, a felperes 2001. novemberi üzleti terve láthatólag, legalábbis rövid távon, kizárólag a francia piacra való belépést célozza, amely piacot a megtámadott határozat pont nem érinti, meg kell jegyezni, hogy a felperes kifejtette, hogy a BaByliss‑csoport stratégiája az, hogy a Cuisinart márkát először is azért vezesse be a francia piacra, hogy tapasztalatot szerezzen a termékek marketingje területén, és a jelentős beruházásokat oda összpontosítsa, ahol a csoport szervezetének egésze erős, és hogy a felperes az említett francia piacra való betörés sikerére kíván támaszkodni ahhoz, hogy ezt követően más tagállamokban is terjeszkedjen.

105    Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a BaByliss 100%‑ban az amerikai jog szerint alapított Conair társaság tulajdonában van, amely az elektromos háztartási kisgépek valamennyi szegmensében (konyha, szépségápolás, tisztítás) tevékenykedik az Egyesült Államokban és a világon, elsősorban a BaByliss, a Conair és a Revlon márka alatt.

106    Noha a BaByliss nincs jelen a 4064/89 rendelet értelmében érintett piacon, a testápoló készülékek piacán való helyzete, valamint anyavállalatának, a Conairnek a tevékenysége és tapasztalata olyan alapot biztosít számára, amely igazolhatja a „potenciális” versenytársnak való minősítését, és megkönnyítheti a konyhai elektromos háztartási kisgépek piacára való belépését.

107    Végül a Bizottságnak a BaByliss társaság szociális céljára alapított érvét illetően elegendő megjegyezni, hogy a BaByliss tevékenysége nem korlátozódik kizárólag a haj‑ és szépségápolási ágazatra, ahogyan a céljának meghatározásában használt „különösen” határozószó is tanúsítja.

108    Harmadszor ki kell emelni, hogy az elektromos háztartási kisgépek európai piacára való betörésre vonatkozó tervének távlatában a BaByliss többször is ajánlatot tett a Moulinex, vagy legalábbis annak bizonyos eszközei átvételére.

109    Így a felperes 2001. szeptember 25‑én nyújtotta be az első, a Krups valamennyi eszközére (szellemi tulajdonjogok, felszerelések és berendezések, a mexikói gyár, készletek, forgalmazási hálózatok) kiterjedő, részleges átvételre vonatkozó, 100 millió eurós ajánlatát.

110    A SEB előadja, hogy ezen ajánlat nem egyénítheti a felperest, mivel az ajánlat elfogadhatatlan volt, és azt a Tribunal de commerce de Nanterre még csak nem is vette figyelembe.

111    A felperes e tekintetben úgy érvelt, hogy nem tették számára lehetővé, hogy a Moulinex eszközeinek és állományának egészére kiterjedő, átfogó átvételi ajánlatot fogalmazzon meg, mivel ez irányú írásbeli kérései ellenére nem tudott hozzáférni semmilyen, a társaságra vonatkozó pénzügyi információhoz. Kizárólag a SEB társaság tudta átfogóan megvizsgálni a Moulinex gyárait, és így a Moulinex átvételére vonatkozóan átfogóbb ajánlatot tudott tenni a bírósági vagyonfelügyelőknek.

112    Ugyanígy a De’Longhi is jelezte a Bizottsághoz címzett 2001. december 3‑i levelében, hogy a Moulinex átruházására irányuló eljárást az átláthatóság hiánya jellemezte, rámutatva a következőkre:

„A SEB az ajánlatát a Moulinex bizonyos gyáraira és az ehhez kapcsolódó tevékenységekre korlátozott részleges átvételként dolgozta ki, azonban ezt követően elérte a minták és az át nem ruházott tevékenységekhez szorosan kapcsolódó egyéb termelési eszközök átvételét is […] anélkül, hogy ez egyébként változtatott volna a javasolt áron. Ugyanígy a SEB gyakorlatilag elérte azt, hogy valamennyi termékére használhassa a Moulinex márkát, éspedig anélkül, hogy ezért cserébe bármit is előírtak volna, e márka értéke ellenére, amely Európában a kérdéses ágazat vezető márkája […] Ebben az összefüggésben ez jól magyarázza azon bizonytalanságot, amely a szándéknyilatkozatok benyújtásakor az átruházás részletes szabályait jellemezte. E helyzet azt eredményezte, hogy a SEB versenytársainak többsége semmilyen ajánlatot nem nyújtott be, valamint magyarázatot ad arra, hogy az összefonódás feltételeit és részletes szabályait miért nem tették közzé, illetve azokat csak nem sokkal korábban tették közzé, amikor a szerződést már odaítélték.”

113    A SEB vitatta ezen állításokat. E tekintetben emlékeztetett arra, hogy mivel nem bírósági felszámolási eljárásról volt szó, kizárólag a vállalkozás szanálását célzó ajánlatokat lehetett benyújtani, és csupán három, a Moulinex eszközeinek teljes vagy részleges átvételét célzó ajánlatot nyújtottak be a bírósági vagyonfelügyelőknek a fizetésképtelenséggel összefüggő eljárásban előírt határidőkön belül, azaz az Euroland, a Participation industrielle társaság és a SEB‑csoport által benyújtott ajánlatokat. A Tribunal de commerce de Nanterre az első két ajánlatot elfogadhatatlannak ítélte, míg a bírósági vagyonfelügyelők által kapott többi szándéknyilatkozat lényegében csak a Krups márkára vonatkozott. E különböző szándéknyilatkozatok – különösen a BaByliss által küldött szándéknyilatkozat, amely nem vonatkozott a Krups részvényeire, hanem kizárólag bizonyos eszközeire – a SEB szerint igen korlátozottak voltak, és nem képezték szanálási terv részét, mivel nem tartalmazták a Moulinex egyetlen ipartelepének és egyetlen munkahelyének átvételét sem, és ennélfogva nem voltak elfogadhatók. A Tribunal de commerce de Nanterre e körülmények között döntött úgy, hogy „valójában tehát kizárólag a SEB‑csoport által benyújtott [ajánlat] marad fenn”. A SEB hangsúlyozza, hogy az ezen ítélet ellen benyújtott fellebbezés keretében a Cour d’appel de Versailles (versaille‑i fellebbviteli bíróság) elutasított minden, a bírósági vagyonfelügyelők által folytatott eljárással szemben megfogalmazott kifogást, noha különösen az ezen eljárásba önként beavatkozó BaByliss úgy érvelt, hogy „az átvétel gyorsasága és elsietése nem tette lehetővé az érdekelt társaságoknak, különösen az Euroland társaságnak és a BaBylissnek, hogy megismerjék az ügy iratait, továbbá hogy rendes körülmények között és elegendő határidőkön belül az Euroland folytatási tervet, a BaByliss pedig átruházási tervet dolgozzon ki”.

114    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti minősítések hatástalanok valamely tevékenység jellegének a közösségi jog rendelkezéseire tekintettel való értékelése során (az Elsőfokú Bíróság T‑128/98. sz., Aéroports de Paris kontra Bizottság ügyben 2000. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑3929. o.] 128. pontja). Továbbá azon körülmény, hogy a BaByliss ajánlatát a francia jog szerint elfogadhatatlannak ítélték, mivel nem képezte átruházás útján való szanálást célzó terv részét, semmiben nem változtat azon a tényen, hogy a felperes ezen ajánlattal már 2001. szeptember 25‑én kifejezte a Moulinex legalábbis részleges átvételére irányuló szándékát.

115    Ezt követően a felperes továbbra is kifejezte a Moulinex iránti érdeklődését, mivel további három, részleges, illetve teljes átvételre vonatkozó ajánlatot is tett:

–        a Moulinex teljes átvételére vonatkozó, 2001. november 29‑i ajánlat: ezen ajánlat magában foglalta a Moulinex franciaországi állománya, azaz körülbelül 5500 személy, valamint eszközei egészének – ideértve a készletet is – szimbolikus egy euróért való átvételét; ezen ajánlatot a kérdéses összefonódás Bizottság általi vizsgálata keretében közölték ezen intézménnyel, valamint a Versenypolitikai, Fogyasztóvédelmi és Csaláselleni Főigazgatósággal (DGCCRF) és a francia gazdasági miniszter képviselőjével;

–        a Moulinex részleges átvételére vonatkozó, 2001. december 28‑i ajánlat: ezen új ajánlat a Krups világszintű tevékenységei egészének, ipari eszközeinek és a hozzá tartozó állományának az érintett eszközök mibenléte alapján meghatározandó összegért való megszerzésére vonatkozott; ezen ajánlatot a kérdéses összefonódás Bizottság általi vizsgálata keretében közölték ezen intézménnyel, és megküldték a francia hatóságoknak;

–        a Moulinex bizonyos eszközeinek az átvételére vonatkozó, 2002. február 15‑i ajánlat: a BaByliss a Moulinex átvételére vonatkozó új ajánlatot küldött a Moulinex bírósági vagyonfelügyelőinek, amely a Moulinexnek a SEB által át nem vett eszközeit foglalta magában, és az alençoni, bayeux‑i és falaise‑i telephelyekre, valamint a mikrohullámú sütők gyártására szolgáló összes felszerelésre kiterjedt; a BaByliss által javasolt átvételi ár 150 000 eurót tett ki.

116    E különböző ajánlatok, noha nem tartották be a megállapított feltételeket, illetve nem az elbírálásukra hatáskörrel rendelkező hatóságoknak címezték azokat, illetve az összefonódás után – a 2002. február 15‑i ajánlatot illetően pedig a megtámadott határozat elfogadása után – tették azokat, azt tanúsítják, hogy a felperes 2001. szeptember 25‑től határozott és folyamatos érdeklődést mutatott a Moulinex vagy annak bizonyos eszközei átvétele iránt.

117    A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a SEB és a Moulinex közötti összefonódás a felperest közvetlenül és személyében érinti, és a megtámadott határozat megsemmisítése iránti keresete elfogadható.

 Az ügy érdeméről

118    A felperes megsemmisítés iránti keresetének alátámasztására négy jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a lényeges eljárási szabályok megsértésén alapul, mivel a Bizottság elfogadta a SEB által késedelmesen felajánlott kötelezettségvállalásokat. A második jogalappal a felperes előadja, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor az I. szakasz végén, a II. szakasz megnyitása nélkül engedélyezte az összefonódást. Harmadik jogalapjával a felperes úgy érvel, hogy a határozat nyilvánvaló mérlegelési hibában szenved, mivel a kötelezettségvállalások elégtelenek a versenyproblémák kiküszöböléséhez. A negyedik jogalappal a felperes azt állítja, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vizsgálta meg, hogy a SEB által a Moulinex átvételéért fizetett ár jelentéktelen jellege és a francia állam által nyújtott pénzügyi támogatás nem erősíti‑e a SEB helyzetét.

I –  A lényeges eljárási szabályoknak a SEB késedelmesen felajánlott kötelezettségvállalásai Bizottság általi elfogadása miatti megsértésére alapított, első jogalapról

 A felek érvei

119    A felperes előadja, hogy a megtámadott határozat formai hibában szenved, mivel a vitatott összefonódást olyan kötelezettségvállalások alapján engedélyezte, amelyeket a SEB a jogszabályban előírt, a bejelentés kézhezvételének időpontjától számított háromhetes határidő lejárta után ajánlott fel.

120    A felperes emlékeztet arra, hogy a 447/98 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése szerint az I. szakaszban felajánlott „kötelezettségvállalás[okat] […] a bejelentés kézhezvételétől számított három héten belül kell a Bizottság elé terjeszteni[…]”. A felperes ezenkívül a Bizottság korrekciós intézkedésekről szóló közleményének 37. pontját idézi:

„Mivel az I. szakaszbeli jogorvoslati lehetőségeknek [helyesen: korrekciós intézkedéseknek] egyértelmű választ kell adniuk a könnyen azonosítható, versennyel kapcsolatos aggályra, csak korlátozott módosítások fogadhatók el a javasolt kötelezettségvállalásokban. Az ilyen módosítások, amelyeket a konzultációk eredményére adott azonnali válaszként nyújtanak be, olyan tisztázásokat, finomításokat és/vagy javításokat foglalnak magukban, amelyek a kötelezettségvállalások működőképességének és hatékonyságának biztosítását szolgálják.”

121    A felperes úgy érvel, hogy a jelen ügyben a Bizottság megsértette a 447/98 rendelet 18. cikkét és a korrekciós intézkedésekről szóló közlemény 37. pontját, amikor elfogadta a SEB által a jogszabályban előírt háromhetes határidő lejárta után több mint tíz nappal felajánlott új kötelezettségvállalásokat.

122    2001. december 5‑én, azaz a kötelezettségvállalások benyújtása határidejének lejártakor ugyanis a SEB olyan kötelezettségvállalást ajánlott fel a Bizottságnak, amely szerint az EGT egészében kétéves időtartamra csupán leállítják bizonyos termékcsaládoknak a Moulinex márka alatti értékesítését (a megtámadott határozat (135) preambulumbekezdése). Maga a Bizottság is úgy vélte, hogy az ilyen kötelezettségvállalás nem teszi lehetővé az összefonódás által okozott versenyproblémák megoldását. E tekintetben jellemző, hogy a Bizottság egyébként nem tartotta szükségesnek az ilyen kötelezettségvállalások hatékonyságának értékelését célzó piacfelmérés végzését sem.

123    A felperes kiemeli, hogy a SEB csak 2001. december 18‑án, azaz a kérdéses összefonódás bejelentését követő öt héttel ajánlott fel olyan új kötelezettségvállalásokat, amelyek szerint hároméves időtartamra az összefonódás által érintett termékcsaládok összességének értékesítését illetően a Moulinex márkára vonatkozóan kizárólagos licenciát nyújt harmadik személynek. Hozzáteszi, hogy a kötelezettségvállalásokra vonatkozó e második javaslat maga olyan harmadik javaslat tárgyát is képezte, amely a megtámadott határozat elfogadását megelőző napon lényeges módosításokat tartalmazott a Bizottság által végül is elfogadott megoldás elérése érdekében (a megtámadott határozat (129)–(134) preambulumbekezdése).

124    A felperes szerint így úgy tűnik, hogy a kötelezettségvállalásokra vonatkozóan a SEB által benyújtott második és harmadik javaslat – jellegét tekintve éppúgy, mint terjedelmét és időtartamát illetően – alapvetően eltért a SEB által eredetileg benyújtott javaslattól. Ennélfogva semmiképpen nem tekinthetők a Bizottság közleménye értelmében az eredeti kötelezettségvállalások egyszerű javításának, hanem új kötelezettségvállalásoknak minősülnek. A Bizottságnak így az eljárás e szakaszában a II. szakasz megnyitásáról kellett volna határoznia.

125    A felperes összehasonlításképpen hangsúlyozza, hogy az összefonódást a közös piaccal és az EGT‑Megállapodás működésével összeegyeztethetetlennek nyilvánító 2000. március 14‑i bizottsági határozat alapjául szolgáló ügyben (COMP/M.1672 – Volvo kontra Scania ügy) (HL 2001. L 143., 74. o.) a (359) és (362) preambulumbekezdés szerint a Volvo az e célból előírt határidőn belül (a jelen ügyben a II. szakaszban) benyújtotta a kötelezettségvállalásokra vonatkozó első javaslatát, majd tizenöt nappal később a kötelezettségvállalásokra vonatkozóan új javaslatot nyújtott be. A Bizottság megtagadta e második kötelezettségvállalások figyelembevételét arra hivatkozva, hogy „az új javaslat egyáltalán nem tartalmazott olyan elemet, amelyet a Volvo nem tudott volna felvenni a három hónapos határidőn belül felajánlott kötelezettségvállalásba”.

126    A Bizottság előadja, hogy azon állítás, miszerint „lényeges eljárási szabályokat sértett, amikor elfogadta a SEB által késedelmesen felajánlott kötelezettségvállalásokat”, minden alapot nélkülöz.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

127    Emlékeztetni kell arra, hogy az összefonódásban részes felek az I. szakaszban háromszor, azaz 2001. december 5‑én, 2001. december 18‑án és a megtámadott határozat 2002. január 8‑i elfogadása előtti, közelebbről meg nem határozott későbbi időpontban ajánlottak fel kötelezettségvállalásokat a Bizottságnak.

128    Ezen egyes kötelezettségvállalások lényegében a következőket tartalmazták:

–        a kötelezettségvállalások a 2001. december 5‑i eredeti változatukban (a továbbiakban: a kötelezettségvállalások eredeti változata) előirányozták a Moulinex márka által érintett öt termékkategória két évre történő kivonását az EGT egészéről;

–        a kötelezettségvállalások a 2001. december 18‑i módosított változatukban (a továbbiakban: a kötelezettségvállalások módosított változata) előirányozták a Moulinex márka hároméves időtartamra vonatkozó kizárólagos licenciáját – a licencia lejártát követő további egy évig a Moulinex márka alatt a piacra lépéstől való tartózkodásra vonatkozó kötelezettségvállalással együtt – Belgiumban, Görögországban, Hollandiában és Portugáliában valamennyi termékkategória tekintetében, Németországban, Ausztriában, Dániában, Norvégiában és Svédországban pedig az olajsütők kategóriáját illetően, valamint előirányozták a licenciavevőket négy érintett termékkategória vonatkozásában terhelő ellátási kötelezettséget;

–        végül a kötelezettségvállalások a megtámadott határozatban elfogadott végleges változatukban (a továbbiakban: a kötelezettségvállalások végleges változata) előirányozzák a Moulinex márka ötéves időtartamra vonatkozó kizárólagos licenciáját – a licencia lejártát követő további három évig a Moulinex márka alatt a piacra lépéstől való tartózkodásra vonatkozó kötelezettségvállalással együtt – Ausztriában, Németországban, Belgiumban, Dániában, Görögországban, Norvégiában, Hollandiában, Portugáliában és Svédországban az elektromos háztartási kisgépek valamennyi termékkategóriája tekintetében, valamint előirányozzák a licenciavevőt Németországban az érintett termékek egyetlen kategóriája vonatkozásában két évig terhelő ellátási kötelezettséget.

129    Ki kell emelni, hogy a 447/98 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése szerint:

„Az érintett vállalkozásoknak a Bizottságnak felajánlott, a 4064/89 […] rendelet 6. cikkének (2) bekezdése szerinti kötelezettségvállalásait, amelyek a felek szándéka szerint a rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti határozatot megalapozzák, a bejelentés kézhezvételétől számított három héten belül kell a Bizottság elé terjeszteniük.”

130    A jelen ügyben, mivel az összefonódást 2001. november 13‑án jelentették be, az I. szakaszban a Bizottságnak felajánlott kötelezettségvállalások benyújtásának határideje a 447/98 rendelet 6–9. cikkében, valamint 18. cikkének (3) bekezdésében meghatározott, a határidők számítására vonatkozó módszer alkalmazásával 2001. december 5‑én járt le. Ebből következik, hogy a kötelezettségvállalások eredeti változatát a 447/98 rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében megkövetelt határidőkön belül nyújtották be a Bizottságnak.

131    Mindazonáltal nem vitatott, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban végül is nem a kötelezettségvállalások eredeti változatát fogadta el. A megtámadott határozat (135) preambulumbekezdése szerint a kötelezettségvállalások eredeti változata ugyanis nem tette lehetővé a Bizottság számára az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos összes komoly kétség eloszlatását, mivel nem tette volna lehetővé a Moulinex másik gazdasági szereplővel való felváltását, és nem vonatkozott mindazon piacok összességére, ahol az összefonódás komoly kétségeket támaszthatott.

132    Márpedig nem vitatott, hogy az összefonódásban részes felek mind a kötelezettségvállalások módosított változatát, mind pedig azok végleges változatát a 447/98 rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében foglalt háromhetes határidőn túl nyújtották be. E körülmények között meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság ez utóbbi rendelkezés megsértése nélkül jogszerűen fogadta‑e el az említett kötelezettségvállalásokat.

133    E vizsgálat elvégzése érdekében először is figyelembe kell venni a 4064/89 és a 447/98 rendelet alkalmazandó rendelkezéseinek szövegét.

134    Ki kell emelni, hogy a 447/98 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése szerint az összefonódásban részes feleknek három héten belül kell a Bizottság elé terjeszteniük azon kötelezettségvállalásokat, amelyek a felek „szándéka szerint” az I. szakasz végén elfogadott határozatot „megalapozzák”.

135    Ugyanígy a 4064/89 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének második albekezdése kimondja, hogy az I. szakasz hat hétre hosszabbodik, ha az összefonódás bejelentését követően az érintett vállalkozások ugyanezen rendelet 6. cikkének (2) bekezdése szerinti kötelezettségvállalásokat nyújtanak be, „hogy azok a felek szándéka szerint” az I. szakasz végén elfogadott határozat „alapjául szolgáljanak”.

136    E rendelkezések szövegéből következik, hogy a 447/98 rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében foglalt háromhetes határidőt az összefonódásban részes felekre nézve kötelező határidőként fogalmazták meg abban az értelemben, hogy ha a felek az említett határidőn túl nyújtanak be kötelezettségvállalásokat, a Bizottság az I. szakaszban nem köteles azokat figyelembe venni. A fent hivatkozott rendelkezések szövegéből viszont nem tűnik ki, hogy a Bizottság az ilyen megkésett kötelezettségvállalásokat nem veheti figyelembe.

137    Annak megállapítása érdekében, hogy így kell‑e értelmezni a 447/98 rendelet 18. cikkének (1) bekezdését, mindazonáltal meg kell vizsgálni az említett rendelkezés szövegét az általa követett célkitűzések fényében.

138    E tekintetben ki kell emelni, hogy az említett rendelkezést a 447/98 rendelet vezette be, amely hatályon kívül helyezte a 4064/89 rendeletben előírt bejelentésekről, határidőkről és meghallgatásokról szóló, 1994. december 21‑i 3384/94/EK bizottsági rendeletet (HL L 377., 1. o.), az 1310/97 rendelet elfogadását követően. Ez utóbbi rendelet a 4064/89 rendeletbe keretszabályozást vezetett be az I. szakaszban tett kötelezettségvállalások felajánlására vonatkozóan. A 447/98 rendelet (16) preambulumbekezdésében a Bizottság megjegyzi, hogy az említett rendeletben a kötelezettségvállalások benyújtására előírt határidők szükségesek „ahhoz, hogy a Bizottság képes legyen elvégezni azon kötelezettségvállalások megfelelő kiértékelését, amelyek célja, hogy az összefonódás megfeleljen a közös piacnak”, valamint szükségesek „a többi féllel, harmadik felekkel és a tagállamok hatóságaival történő […] konzultáció biztosítás[ához]”.

139    E preambulumbekezdésből így az következik, hogy a 447/98 rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében előírt határidő bevezetésével a Bizottság azt kívánta biztosítani, hogy rendelkezzen a felajánlott kötelezettségvállalások értékeléséhez és a harmadik felekkel való konzultációhoz szükséges idővel. Márpedig, noha e célkitűzés követése szükségszerűen megköveteli, hogy az említett rendelkezésben előírt határidő az összefonódásban részes felekre nézve kötelező legyen annak érdekében, hogy ez utóbbi feleknek ne legyen lehetőségük arra, hogy az I. szakasz vége előtt olyan határidőn belül nyújtsanak be kötelezettségvállalásokat, amely nem teszi lehetővé, hogy a Bizottság rendelkezzen az azok értékeléséhez és a harmadik felekkel való konzultációhoz szükséges idővel, e célkitűzés egyáltalán nem követeli meg azt, hogy e határidő a Bizottságra nézve is kötelező legyen, mivel a Bizottság az adott ügy körülményeire tekintettel tökéletesen meg tudja állapítani, hogy a rövidebb határidő elegendő az említett értékelések elvégzéséhez és a konzultációk lefolytatásához.

140    Ebből következik, hogy a 447/98 rendelet 18. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy noha az összefonódásban részes felek nem kötelezhetik a Bizottságot a háromhetes határidő lejártát követően felajánlott kötelezettségvállalások és azok módosításainak figyelembevételére, a Bizottságnak, ha úgy véli, hogy rendelkezik az azok megvizsgálásához szükséges idővel, lehetőséggel kell rendelkeznie arra, hogy az összefonódást az említett kötelezettségvállalásokra tekintettel engedélyezze még akkor is, ha a módosításokat a háromhetes határidő lejártát követően tették.

141    A fentiekből ennélfogva az következik, hogy a Bizottság jogszerűen fogadhatta el a kötelezettségvállalások módosított változatát, valamint azok végleges változatát a 447/98 rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében előírt háromhetes határidőn túl, mivel az említett határidő a Bizottságra nézve nem kötelező.

142    Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a felperes állításával ellentétben a Bizottság az említett kötelezettségvállalások elfogadásával betartotta a korrekciós intézkedésekről szóló közleményében e tekintetben általa kifejtett elveket.

143    Előzetesen e tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság által az ellenkérelmében kifejtettekkel ellentétben az említett közlemény nem nélkülöz mindenfajta, kötelező erővel bíró jogi kötelezettséget. A Bizottságot ugyanis kötik az összefonódások ellenőrzése területén elfogadott közleményei, amennyiben azok nem térnek el a Szerződés és a 4064/89 rendelet rendelkezéseitől (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑382/99. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2002. június 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑5163. o.] 24. pontját és a C‑351/98. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑8031. o.] 53. pontját). Továbbá a Bizottság nem térhet el azon szabályoktól, amelyeket a saját maga számára írt elő (lásd különösen az Elsőfokú Bíróság T‑7/89. sz., Hercules Chemicals kontra Bizottság ügyben 1991. december 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., II‑1711. o.] 53. pontját).

144    Márpedig a korrekciós intézkedésekről szóló közleményben a Bizottság megjegyezte:

„37      Amennyiben az értékelés azt mutatja, hogy a felajánlott kötelezettségvállalások nem elegendők az összefonódás által felvetett, versennyel kapcsolatos aggályok megszüntetéséhez, a feleket ennek megfelelően tájékoztatják. Mivel az I. szakaszbeli jogorvoslati lehetőségeknek [helyesen: korrekciós intézkedéseknek] egyértelmű választ kell adniuk a könnyen azonosítható, versennyel kapcsolatos aggályra, csak korlátozott módosítások fogadhatók el a javasolt kötelezettségvállalásokban. Az ilyen módosítások, amelyeket a konzultációk eredményére adott azonnali válaszként nyújtanak be, olyan tisztázásokat, finomításokat és/vagy javításokat foglalnak magukban, amelyek a kötelezettségvállalások működőképességének és hatékonyságának biztosítását szolgálják.”

145    A jelen ügyben a kötelezettségvállalások végleges változata által a módosított változatban eszközölt változtatásokat illetően egyértelmű, és ezt a felperes sem vitatja, hogy azok a korrekciós intézkedésekről szóló közlemény 37. pontja értelmében vett korlátozott módosításoknak minősülnek. A korábbi változathoz képest a kötelezettségvállalások végleges változata ugyanis a kizárólagos licencia és a piacra történő későbbi visszatéréstől való tartózkodásra vonatkozó kötelezettség időtartamának meghosszabbítására korlátozódik, és arra, hogy további öt tagállamra kiterjeszti az első négy tagállam vonatkozásában elfogadott elvet, miszerint a licencia az elektromos háztartási kisgépek összességére vonatkozik, és végül csökkenti az ellátási kötelezettség terjedelmét. E módosítások, amelyek kizárólag a kötelezettségvállalások módosított változatában foglalt kötelezettség hatályát érintik időben, a termékeket illetően és földrajzi értelemben, a korrekciós intézkedésekről szóló közlemény 37. pontja értelmében a kötelezettségvállalások eredeti változatának javítását vagy finomítását célzó korlátozott módosításoknak tekinthetők.

146    Ami a kötelezettségvállalások módosított változata által az eredeti változatban eszközölt változtatásokat illeti, amelyek a Moulinex márka kivonására vonatkozó kötelezettséget az említett márkát érintő kizárólagos licencia nyújtására vonatkozó kötelezettséggé alakítja, meg kell állapítani, hogy a védjegy kivonásához hasonlóan a kizárólagos licencia nyújtása megfosztja a Moulinex márka jogosultját, a jelen esetben a SEB‑et, az említett márkának az érintett területeken történő használatához való jogtól. Ennyiben az a körülmény, hogy a kizárólagos licencia nyújtása ezenkívül lehetővé teszi harmadik személy számára a védjegy használatát, az egyszerű kivonáshoz képest „javításnak” tekinthető.

147    Továbbá a jelen ügyben a kötelezettségvállalások az 1. pont c) alpontjában előirányozzák, hogy a SEB a licenciaszerződések lejártát követő három évig tartózkodik a Moulinex márka használatától. Ezenkívül az 1. pont a) alpontjának második bekezdése lehetővé teszi, hogy a licenciavevők a licencia időtartama alatt bármikor felhagyjanak a Moulinex márka használatával a saját védjegyükre való végleges áttérés érdekében. E két rendelkezés szerint a Moulinex márkát legalább hároméves és – legalábbis elméletben – legfeljebb nyolcéves időszakra kivonják a piacról. Ebből következik, hogy a felperes állításával ellentétben a kötelezettségvállalások végleges változata nem korlátozódik arra, hogy a Moulinex márkának az eredeti változatban előírt kivonása helyett az említett márkára licenciákat nyújtson, hanem megerősíti a SEB‑nek a Moulinex márka használatától való tartózkodását azáltal, hogy a SEB‑et licencia nyújtására kötelezi. Szintén ezen okból a kötelezettségvállalások végleges változata azok eredeti változatához képest „javításnak” tűnik.

148    Ráadásul, még ha a kötelezettségvállalások eredeti változatával kapcsolatban nem is konzultáltak kifejezetten a harmadik felekkel, e javítás a harmadik felekkel való „konzultációk eredményére adott azonnali válasz[nak]” tekinthető, amelynek célja a kötelezettségvállalások „működőképességének és hatékonyságának” biztosítása. A versenytársakhoz címzett kérdőív 25. kérdésére válaszolva ugyanis maga a felperes hangsúlyozta, az egyes érintett nemzeti termékpiacokon való tartós jelenlét két, igen jelentős elemet feltételez: a fogyasztók márkahűségét és a különböző forgalmazási hálózatokhoz való hozzáférést. A válasz ezen elemeire tekintettel a Bizottság logikusan vonhatta le a harmadik felekkel való konzultációból azon következtetést, hogy a Moulinex márkára vonatkozó kizárólagos licencia a harmadik felek által azonosított problémákra adott azonnali válasznak minősül, mivel a védjegy egyszerű kivonásával ellentétben az ilyen licencia lehetővé teszi a Moulinex olyan gazdasági szereplővel való felváltását, aki közismert védjeggyel és a forgalmazási csatornákhoz való hozzáféréssel rendelkezik.

149    Az Elsőfokú Bíróság előtti ügy irataiból egyébként kitűnik, hogy „a SEB esetleges kötelezettségvállalásairól” szóló 2001. december 17‑i feljegyzésben a De’Longhi kifejezetten felhívta a Bizottság figyelmét arra, hogy „az átruházás alternatívájaként olyan kötelezettségvállalást lehetne kérni a SEB‑től, hogy a Moulinex márkára licenciát nyújtson harmadik személy szerzőknek minden olyan nemzeti piacon, ahol az összefonódás különösen jelentős versenyellenes hatásokkal jár”. Még ha a De’Longhi – ahogyan arra a tárgyaláson hivatkozott – a kötelezettségvállalásokra vonatkozó kérdőívre adott 2002. január 3‑i válaszában árnyalta is ezen álláspontot, ez utóbbi azon állítást alátámasztó ténykörülménynek minősül, hogy a Bizottság ésszerűen és mindenesetre nyilvánvaló hiba elkövetése nélkül úgy vélhette, hogy a licenciára vonatkozó kötelezettségvállalás a harmadik felekkel való konzultációra adott azonnali válasznak minősül, mivel maga a De’Longhi fogalmazta meg e lehetőséget, még mielőtt a SEB azt felajánlotta volna.

150    Mindezen okok miatt a kötelezettségvállalások módosított változata, valamint azok végleges változata olyan korlátozott módosításoknak minősül, amelyeket a Bizottság a korrekciós intézkedésekről szóló közlemény 37. pontja értelmében a 447/98 rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében előírt határidőn túl is elfogadhat.

151    Következésképpen az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

II –  Az összefonódásnak a II. szakasz megnyitása nélküli engedélyezése révén a Bizottság által elkövetett téves jogalkalmazásra alapított, második jogalapról

 A felek érvei

152    A felperes előadja, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor a 4064/89 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján nem nyitotta meg a II. szakaszt, noha az I. szakasz végén nem álltak fenn az engedélyezés feltételei, mivel a SEB által felajánlott kötelezettségvállalások nem tették lehetővé egyértelműen valamennyi, az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos komoly kétség kizárását.

153    A felperes emlékeztet arra, hogy a korrekciós intézkedésekről szóló közlemény kimondja, hogy „a Bizottság részére az I. szakaszban benyújtott kötelezettségvállalásoknak elegendőknek kell lenniük, hogy egyértelműen kizárják [az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos] »komoly kétségeket«”. Közelebbről az I. szakaszban tett kötelezettségvállalások csak akkor vezethetnek a II. szakasz megnyitása nélküli engedélyezéshez, ha:

–        az összefonódás által okozott versenyproblémák könnyen azonosíthatók;

–        az említett kötelezettségvállalások elegendőek valamennyi komoly kétség egyértelmű kizárásához, és következésképpen úgy vannak kialakítva, hogy az azonosított versenyproblémákra közvetlen választ adnak;

–        az említett kötelezettségvállalások a Bizottság által a piacon jelen lévő gazdasági szereplőkkel és a felekkel folytatott konzultációk eredményeire adott „azonnali válaszként” jelennek meg.

154    Így a Bizottság a korrekciós intézkedésekről szóló közleményében megállapította:

„Az I. szakaszban csak bizonyos típusú helyzetben fogadhatók el kötelezettségvállalások. A versennyel kapcsolatos problémának annyira nyilvánvalónak, a jogorvoslati lehetőségeknek [helyesen: korrekciós intézkedéseknek] pedig annyira egyértelműeknek kell lenniük, hogy ne legyen szükség részletes vizsgálatra.”

155    A felperes kiemeli továbbá, hogy a fent hivatkozott Volvo kontra Scania ügyben a Bizottság elutasította a kötelezettségvállalásokra vonatkozóan az összefonódásban részes felek által benyújtott javaslatot, miután megállapította, hogy:

„Nem lehetséges megállapítani, hogy az új javaslat egyértelműen és vitathatatlanul kiküszöbölné valamennyi azonosított versenyproblémát. Az új javaslatok összetettsége miatt a Bizottság nem tudta volna hatékonyan értékelni azokat az összefonódás‑ellenőrzési rendelet 10. cikkének (3) bekezdésében előírt határidő lejárta előtt még rendelkezésére állt kevés időben. További vizsgálatra lett volna szükség, és be kellett volna szerezni az érdekelt harmadik személyek véleményét is az összefonódás‑ellenőrzési rendelet alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelően.”

156    E körülményekre tekintettel a felperes úgy véli, hogy a Bizottság – anélkül, hogy ne alkalmazta volna tévesen a jogot – nem engedélyezhette az összefonódást az I. szakasz végén. A felperes ugyanis úgy véli, hogy a Bizottság csupán e szakasz végén nem állapíthatta meg elegendő bizonyossággal, hogy az előirányzott kötelezettségvállalások lehetővé teszik az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos összes kétség eloszlatását.

157    Három körülmény is azt bizonyítja, hogy a Bizottság az I. szakasz végén nem állapíthatta meg a szükséges bizonyossággal, hogy a felajánlott kötelezettségvállalások elegendőek az összefonódás által okozott valamennyi versenyprobléma megoldásához.

158    Először is a felperes hangsúlyozza, hogy tudomása szerint a Bizottság a múltban sosem engedélyezett összefonódást kizárólag a védjegylicenciára vonatkozó kötelezettségvállalások alapján, mivel a Bizottság az ilyen kötelezettségvállalásokat mindig más korrekciós intézkedések – úgymint az eszközök átruházása – kísérőjeként vagy kiegészítőjeként használta. A felperes e tekintetben kiemeli, hogy a korrekciós intézkedésekről szóló közleményének 16. pontjában maga a Bizottság ajánlja, hogy „[h]a a versennyel kapcsolatos probléma horizontális átfedésből ered, a legmegfelelőbb üzleti tevékenységet kell elidegeníteni”. A felperes szerint a Bizottság következésképpen nem rendelkezhetett azon tapasztalattal, amely lehetővé tette volna számára annak elegendő bizonyossággal való meghatározását, hogy a védjegylicenciára vonatkozó egyszerű kötelezettségvállalás egyértelműen megoldja‑e az azonosított versenyproblémákat.

159    Másodszor a felperes úgy érvel, hogy a Bizottság a felajánlott kötelezettségvállalások hatékonyságát illetően nem rendelkezhetett elegendő rálátással. A felperes szerint az átruházásra vonatkozó egyszerű kötelezettségvállalástól eltérően, amelynek a hatásai a Bizottság által könnyen értékelhetők, a védjegylicenciára vonatkozó kötelezettségvállalás hatékonysága természeténél fogva nehezebben értékelhető, mivel több kritériumtól függ, úgymint a licencia időtartama, a védjegyről ezt követően történő lemondás időtartama, a licencia pontos tartalma. Ráadásul azon tény, hogy a Moulinex márkára vonatkozó licenciák a Bizottság által előirányzott kötelezettségvállalások tervezetében az érintett termékek és országok szerint különböző vállalkozásoknak nyújthatók, még inkább bonyolítja e kötelezettségvállalások hatásának értékelését. Ennyiben a felperes azon a véleményen van, hogy a Bizottság – anélkül, hogy részletes vizsgálati eljárást indított volna – nem tudta elegendő pontossággal értékelni, hogy a harmadik személy licenciavevő(k) ténylegesen képesek‑e valódi ellensúlyként szolgálni a SEB‑Moulinexszel szemben az összefonódás másnapján az egyes termékválasztékok és az egyes érintett országok tekintetében.

160    Harmadszor a felperes hangsúlyozza, hogy a SEB által benyújtott kötelezettségvállalások módosított változata hatékonyságának értékelését célzó kérdőívet 2001. december 20‑án küldték meg az érdekelt harmadik személyeknek, a választ pedig 2001. december 21‑re kérték. Márpedig a felperes véleménye szerint e válaszadási határidő rendkívüli rövidsége semmi esetre sem tehette lehetővé a megkérdezett harmadik személyek számára, hogy a felajánlott kötelezettségvállalások előrelátható hatásait illetően pontos és részletes véleménnyel szolgáljanak. A felperes elismeri, hogy az igen rövid válaszadási határidő bizonyos esetekben elfogadható olyan kötelezettségvállalások esetén, amelyeknek a hatásai könnyen értékelhetők, úgymint az eszközök átruházása. Az összetett és ráadásul ritkán tett kötelezettségvállalásokat illetően viszont az egynapos határidő semmi esetre sem tekinthető elegendőnek arra, hogy lehetővé tegye az érdekelt harmadik személyek számára részletes vélemény benyújtását.

161    A Bizottság vitatja, hogy tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy határozott, hogy az I. szakasz végén a részletes vizsgálati eljárás megindítása nélkül engedélyezi az összefonódást.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

162    Előzetesen meg kell állapítani, hogy a felperes azon állításával, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem nyitotta meg a II. szakaszt, noha a SEB által felajánlott kötelezettségvállalások nem voltak elegendők ahhoz, hogy lehetővé tegyék valamennyi komoly kétség egyértelmű kizárását, azon gazdasági jellegű értékelést kérdőjelezi meg, amely alapján a Bizottság elfogadta a SEB által felajánlott kötelezettségvállalásokat. E tekintetben e jogalap átfedésben van a kötelezettségvállalásoknak az okozott versenyproblémák megoldására való alkalmasságát érintő nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított harmadik jogalappal. Ennélfogva a jelen jogalap e szempontból a harmadik jogalap keretében kerül megvizsgálásra.

163    Ki kell emelni, hogy az 1310/97 rendelet (8) preambulumbekezdése szerint az I. szakaszban tett kötelezettségvállalások elfogadhatók, „ha a versennyel kapcsolatos probléma azonnal azonosítható és egyszerűen orvosolható”. Ugyanígy a korrekciós intézkedésekről szóló közlemény 37. pontja megismétli, hogy az I. szakaszbeli korrekciós intézkedéseknek „egyértelmű választ kell adniuk a könnyen azonosítható, versennyel kapcsolatos aggályra”.

164    A jelen ügyben a kérdéses versenyproblémák jellegét illetően meg kell állapítani, hogy a felperes nem azonosít más versenyproblémákat, mint a Bizottság által a megtámadott határozatban azonosítottakat.

165    E tekintetben egyébként ki kell emelni, hogy a jelen ügyben a Bizottság gondos versenyelemzésre támaszkodott. A közigazgatási eljárásban a bejelentő felek állításával ellentétben ugyanis, akik úgy vélték, hogy a piacok földrajzi kiterjedése világméretű, a Bizottság a megtámadott határozat (30) preambulumbekezdésében kimondta, hogy „a vizsgálat első szakasza végén” a földrajzi piacok nemzeti meghatározása „tűnik a legmegfelelőbbnek”. Ugyanígy az összefonódás révén létrejött új jogalany versenyhelyzetének értékelésekor a Bizottság összeadta a SEB és a Moulinex piaci részesedéseit, feltételezve, hogy a Moulinexnél nem keletkezik értékesítési veszteség, noha az átvétel körülményei okozhattak ilyen veszteségeket, és nem vitatott, hogy a Moulinex bizonyos modelljeinek a forgalmazásával felhagytak. A megtámadott határozat (42) preambulumbekezdésében a Bizottság így úgy vélte, hogy nem zárható ki, „legalábbis a vizsgálat első szakasza végén, hogy az összefonódással létrejött jogalany képes visszaállítani a Moulinex versenyképességét a bírósági szanálási eljárás megindítása előtti szintjére”.

166    Ennélfogva el kell ismerni, hogy a Bizottság pontosan azonosította a kérdéses összefonódás által okozott versenyproblémákat.

167    A felperes három körülményre hivatkozik annak bizonyítása érdekében, hogy a Bizottság nem tudta elegendő bizonyossággal értékelni, hogy a felajánlott kötelezettségvállalások lehetővé teszik az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos kétségek eloszlatását, és ennélfogva tévesen alkalmazta a jogot, amikor az összefonódást az I. szakasz végén engedélyezte. E körülmények először is a kötelezettségvállalások jellegére vonatkoznak, másodszor arra, hogy a Bizottság nem rendelkezett elegendő rálátással a kötelezettségvállalások hatékonyságának értékeléséhez, harmadszor pedig azon határidőre vonatkoznak, amelyen belül a harmadik személyek megtehették a kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos észrevételeiket.

168    Először is a felajánlott kötelezettségvállalások jellegét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ügyben e kötelezettségvállalások abban állnak, hogy a Moulinex márkára vonatkozóan kilenc tagállamban öt évre az érintett tizenhárom termék összességére kizárólagos licenciamegállapodásokat kötnek, és a SEB‑csoport kötelezettséget vállal arra, hogy a licenciaszerződés időtartama alatt és a lejártát követő három évig tartózkodik a Moulinex márka alatti minden forgalmazástól.

169    Sem a 4064/89 rendelet, sem pedig a korrekciós intézkedésekről szóló közlemény nem írja elő kifejezetten, hogy a II. szakasz végén vagy az I. szakaszban mely típusú kötelezettségvállalásokat lehet vagy kell elfogadni. Mivel a 4064/89 rendelet a közös piacon a hatékony verseny jelentős akadályozására alkalmas piaci struktúrák létrehozásának vagy megerősítésének megakadályozását célozza, a felajánlott kötelezettségvállalásoknak mindazonáltal lehetővé kell tenniük a Bizottság számára annak megállapítását, hogy a kérdéses összefonódás nem hoz létre, illetve nem erősít meg erőfölényt. E tekintetben nincs természetbeni különbség az I. szakaszban, illetve a II. szakaszban tett kötelezettségvállalások között, még ha az előbbieknek – arra tekintettel, hogy az I. szakaszban nem végeztek alapos piaci tanulmányt – nem csupán annak megállapítását kell lehetővé tenniük, hogy az összefonódás nem hoz létre, illetve nem erősít meg erőfölényt, hanem ezenkívül elegendőknek is kell lenniük ahhoz, hogy e tekintetben egyértelműen kizárjanak minden komoly kétséget.

170    Még ha az eszközök átruházása – különösen a horizontális átfedés esetén – gyakran is minősül a versenyprobléma könnyű orvoslásához legmegfelelőbb korrekciós intézkedésnek, nem lehet eleve kizárni, hogy a licenciamegállapodás az azonosított versenyproblémák orvoslásához megfelelő intézkedésnek minősülhet. Így az Elsőfokú Bíróság a T‑102/96. sz., Gencor kontra Bizottság ügyben 1999. március 25‑én hozott ítéletének (EBHT 1999., II‑753. o.) 319. pontjában elismerte, hogy „nem lehet eleve kizárni, hogy az első pillantásra magatartási jellegű kötelezettségvállalások is, mint például egy védjegy alkalmazásáról egy bizonyos időre történő lemondás vagy pedig az összefonódással létrejövő vállalkozás termelési kapacitása egy részének versenytárs harmadik személyek rendelkezésére bocsátása, illetve általában véve az alapvető infrastruktúrához való, hátrányos megkülönböztetéshez nem vezető hozzáférés biztosítása, képes lehet megakadályozni az erőfölény létrejöttét vagy megerősödését”.

171    A felperes által hangsúlyozott azon körülmény, miszerint a Bizottság a múltban sosem engedélyezett összefonódást kizárólag a védjegylicenciára vonatkozó kötelezettségvállalások alapján, nem releváns. Nem lehet ugyanis kifogásolni, hogy a Bizottság elfogadta a SEB által felajánlott kötelezettségvállalásokat, pusztán arra hivatkozva, hogy a Bizottság azelőtt sosem engedélyezett összefonódást kizárólag a védjegylicenciára vonatkozó kötelezettségvállalások alapján, amennyiben azok alkalmasak az azonosított versenyproblémák hatékony megoldására. Ezen, a kötelezettségvállalások tartalmát érintő kérdés a kötelezettségvállalások elégtelen jellegére alapított jogalap keretében kerül megvizsgálásra.

172    Az ügy irataiból kitűnik továbbá, hogy a közigazgatási eljárásban egyébként több harmadik személy, köztük a De’Longhi is felhívta a Bizottság figyelmét arra, hogy a licenciamegállapodás bizonyos feltételek mellett elegendő lehet a jelen ügyben azonosított versenyproblémák megoldásához (lásd a fenti 149. pontot).

173    Nem vitatott, hogy a védjegyek az összefonódás által érintett ágazatban elsőrendű fontosságúak, és a végső fogyasztók választását meghatározó legfontosabb tényezők egyikének minősülnek. A Moulinex átvételére vonatkozó ajánlatok egyébként szinte kizárólag e csoport védjegyeit érintették, nem pedig a termelési egységeket, és maga a felperes is főleg a Krups márka megszerzése iránt mutatott érdeklődést. Nem vitatott, hogy a jelen ügyben a tárgyi eszközök átruházása csak jelentéktelen hatással járt volna a verseny struktúrájára. Ami a védjegyjogokból álló nem tárgyi eszközök átruházásának megkövetelését illeti, az lényegében részben megtiltotta volna az összefonódást, ami sértette volna az arányosság elvét, ha a védjegylicenciára vonatkozó kötelezettségvállalások révén elkerülhető a SEB‑Moulinex erőfölényének létrehozása vagy megerősítése.

174    Meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyítja, hogy a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy a harmadik személy licenciavevő(k) képesek‑e valódi ellensúlyként szolgálni a SEB‑Moulinexszel szemben. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság épp ellenkezőleg a kötelezettségvállalások végleges változatába felvett egy, a licenciavevő jogállására vonatkozó rendelkezést, és előírta, hogy a licencia jogosultját/jogosultjait terjesszék elé jóváhagyásra, továbbá hogy az(ok) életképes(ek) és független(ek) legyen(ek), és rendelkezzen(ek) az ahhoz szükséges képességekkel, hogy az érintett piacon hatékony versenyt támasszon/támasszanak.

175    Végül a felperes állításával ellentétben a SEB által felajánlott kötelezettségvállalásokból kitűnik, hogy egy adott országban nem lehet majd több licenciavevő, mivel a kötelezettségvállalások az 1. pont a) alpontjában kifejezetten előírják, hogy a licencia az érintett tagállamok mindegyikében kizárólagos, az 1. pont c) alpontjában pedig azt, hogy a licencia valamennyi elektromos háztartási kisgépre vonatkozik, és sem a licenciavevő, sem pedig a SEB nem használhatja a Moulinex márkát más termékekre.

176    Másodszor azon kifogást illetően, miszerint a Bizottság a felajánlott kötelezettségvállalások hatékonyságát illetően nem rendelkezhetett elegendő rálátással, elegendő kiemelni, hogy – még ha a védjegylicencia hatékonysága több olyan tényezőtől is függ, amelyek nehezebben vizsgálhatók, mint az eszközök átruházása – nem lehet eleve kizárni, hogy a Bizottság az I. szakaszban értékelni tudta azok releváns kritériumait.

177    Egyébként meg kell állapítani, hogy a Bizottság pontosan figyelembe vette a felperes által hivatkozott valamennyi kritériumot, és azokat meg tudta vizsgálni a piacon. A Bizottság a saját vizsgálatát és a konzultált harmadik felek által adott válaszokat követően így jobban tudta azonosítani az eredetileg felajánlott kötelezettségvállalások elégtelenségeit, és el tudta végezni azokon a szükséges javításokat a licencia időtartamát, a védjegyről ezt követően történő lemondás időtartamát és a licencia pontos tartalmát illetően. A kötelezettségvállalások végleges változata így különösen a következőket irányozza elő:

–        az eredetileg három évre tervezett licenciamegállapodás, valamint a versenytől való későbbi tartózkodás eredetileg egy évre előírt kötelezettsége időtartamának két évvel való meghosszabbítása (a kötelezettségvállalások 1. pontja c) alpontjának első bekezdése);

–        a licenciamegállapodások valamennyi érintett termékre való kiterjesztése, és azon tilalom, miszerint a SEB az érintett kilenc tagállamban a Moulinex márka alatt nem forgalmazhat semmilyen terméket (nem érintett terméket sem) (a kötelezettségvállalások 1. pontjának a) alpontja és 1. pontja c) alpontjának második bekezdése);

–        a licenciavevők azon kötelezettségének eltörlése, hogy bizonyos érintett termékeket a SEB‑től szerezzenek be (Németország sajátos esetétől eltekintve) (a kötelezettségvállalások 1. pontjának d) alpontja);

–        a licenciára pályázók azon kötelezettsége, hogy a piacon ténylegesen jelen legyenek, vagy potenciálisan képesek legyenek piacra lépni (a kötelezettségvállalások 1. pontjának g) alpontja).

178    E körülmények között nem tekinthető úgy, hogy a kötelezettségvállalások olyan terjedelműek és annyira összetettek voltak, hogy a Bizottság képtelen volt a kívánt bizonyossággal megállapítani, hogy a hatékony verseny visszaáll a piacon, mivel a kötelezettségvállalások végleges változata jelentős mértékben tükrözi a harmadik felek által megfogalmazott aggályokat. Meg kell továbbá állapítani, hogy a Bizottság által elfogadott kötelezettségvállalások ugyanezen okból elegendően pontosak voltak ahhoz, hogy a Bizottság értékelhesse azok összes elemét.

179    Harmadszor a harmadik felek számára az észrevételeik megtétele érdekében megállapított időt illetően emlékeztetni kell arra, hogy a korrekciós intézkedésekről szóló közlemény 34. pontjában a Bizottság kimondja:

„34      Ahhoz, hogy a 6. cikk (2) bekezdése szerinti határozat alapját képezhessék, a kötelezettségvállalási javaslatoknak meg kell felelniük a következő követelményeknek:

a)      kellő időben, legkésőbb a háromhetes időszak utolsó napján be kell nyújtani azokat;

[...]

A kötelezettségvállalások benyújtásával egy időben a feleknek piacvizsgálat céljából be kell nyújtaniuk a kötelezettségvállalások nem bizalmas jellegű változatát.”

180    A felperes kifogásolja, hogy 2001. december 21‑én meg kellett tennie a kötelezettségvállalások módosított változatával kapcsolatos észrevételeit, amely változatot vele 2001. december 20‑án közölték. Ahogyan a Bizottság hangsúlyozza, az ügy irataiból azonban kitűnik, hogy e kifogás ténybeli alapot nélkülöz, mivel a Bizottság levele kifejezetten utalt arra, hogy a megállapított határidő nem 2001. december 21‑én, hanem 2002. január 2‑án jár le. Ebből következik, hogy a harmadik felek, köztük a felperes is, tizenkét napos határidővel rendelkeztek a kötelezettségvállalások módosított változatával kapcsolatos észrevételeik megtételére. E határidő különösen az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó eljárás gyorsaságának követelményeire tekintettel nyilvánvalóan több mint elegendő. Így az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Kaysersberg kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében jogszerűnek tartotta a kötelezettségvállalások új változatával kapcsolatos állásfoglalás érdekében harmadik felek számára biztosított 24 órás határidőt. Meg kell továbbá jegyezni, hogy a felperes, noha vitatja a kötelezettségvállalásokra vonatkozó utolsó javaslatokkal kapcsolatos észrevételek megtételére vele szemben megállapított időt, nem vitatja, hogy a vele szemben megállapított rövid idő ellenére képes volt benyújtani írásbeli észrevételeket a kötelezettségvállalások módosított változatával kapcsolatban. Végül a felperes nem ad elő semmilyen bizonyítékot annak alátámasztására, hogy a hosszabb határidő mennyiben tette volna lehetővé számára a megtámadott határozatot módosító elemek előterjesztését. E tekintetben ki kell emelni, hogy a felperes az Elsőfokú Bíróság előtt lényegében ugyanazon aggályokra hivatkozik, mint amelyeket a közigazgatási eljárásban is megfogalmazott. E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozatot az ügy teljes ismeretében fogadta el, miután hasznosan konzultált harmadik felekkel az azonosított versenyproblémák megoldása érdekében javasolt intézkedések hatékonyságáról.

181    A fentiekből következik, hogy sem a kérdéses versenyproblémák, sem pedig a SEB által felajánlott kötelezettségvállalások jellege vagy a harmadik felek számára megállapított határidő nem akadályozta meg a Bizottságot annak megállapításában, hogy a komoly kétségek az I. szakasz végén eloszlathatók.

182    A fentiekből következik, hogy az arra alapított jogalapot, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem nyitotta meg a II. szakaszt, el kell utasítani.

III –  Az okozott versenyproblémák kiküszöböléséhez elégtelen kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított, harmadik jogalapról

183    A felperes előadja, hogy a megtámadott határozat nyilvánvaló mérlegelési hibában szenved, mivel a SEB által felajánlott kötelezettségvállalások elégtelenek az összefonódás által okozott versenyproblémák kiküszöböléséhez.

184    E jogalap öt részből áll. A felperes úgy véli, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, mivel:

–        a védjegylicenciára vonatkozó kötelezettségvállalás jellegénél fogva nem alkalmas az összefonódás által okozott versenyproblémák megoldására;

–        a kötelezettségvállalások időtartama elégtelen;

–        a német piacot érintő ellátási kötelezettségvállalás és valamennyi licenciavevő vonatkozásában az ellátás lehetőségéhez fűződő feltételek erősítik a SEB‑Moulinex helyzetét;

–        azon tény, hogy a Bizottság elfogadta, hogy az Európai Unióban különböző vállalkozások használhassák ugyanazon védjegyet, a SEB‑Moulinex és a harmadik személy licenciavevő(k) között összejátszást eredményező magatartásokra ösztönöz;

–        semmilyen kötelezettségvállalást nem írtak elő azon piacokra vonatkozóan, amelyek pedig komoly versenyproblémákat mutatnak.

185    A De’Longhi továbbá előadja, hogy a kötelezettségvállalások a Moulinex márka vonatkozásában piacfelosztást valósítanak meg.

 Az arra alapított első részről, hogy a védjegylicenciára vonatkozó kötelezettségvállalás jellegénél fogva nem alkalmas az összefonódás által okozott versenyproblémák megoldására

A –  A felek érvei

186    A felperes úgy véli, hogy a védjegylicenciára vonatkozó kötelezettségvállalás jellegénél fogva nem alkalmas a jelen ügyben felmerült versenyproblémák megoldására. Így a védjegylicenciára vonatkozó egyszerű kötelezettségvállalás nem teszi lehetővé a 40%‑os piaci részesedés negatív hatásainak ellensúlyozását a konyhai elektromos háztartási kisgépek Franciaországon kívüli teljes piacán.

187    A felperes megjegyzi, hogy a korrekciós intézkedésekről szóló közleményben maga a Bizottság hangsúlyozza, hogy:

–        amikor a versennyel kapcsolatos probléma horizontális átfedésből ered, a legmegfelelőbb üzleti tevékenységet kell elidegeníteni (16. pont);

–        kivételes esetekben a csak védjegyeket és támogató termelőeszközöket magában foglaló elidegenítési csomag is elegendő lehet ahhoz, hogy megteremtse a hatékony verseny feltételeit. Ilyen körülmények között azonban meg kell „[győzni] a Bizottság[ot] […] arról, hogy a vevő a szóban forgó eszközöket hatékonyan és azonnal integrálni tudja” (18. pont).

188    A felperes megjegyzi, hogy a Bizottság e közleményben ugyanakkor nem mondja ki, hogy a védjegylicencia önmagában megoldhatja a horizontális átfedésekből eredő problémákat. A Bizottság egyébként korábban sosem írt elő kötelezettségvállalás gyanánt olyan, védjegylicenciára vonatkozó intézkedést, amelyet nem kísértek más korrekciós intézkedések, úgymint a védjegyek és a tevékenységek átruházása, a termelési kapacitások átruházása, az átruházott ipari telephez tartozó kereskedelmi és adminisztratív állomány és munkaerő egy részének átruházása (lásd például a 4064/89 rendelet alkalmazására vonatkozó eljárásban [IV/M.623 – Kimberly‑Clark kontra Scott ügy] hozott, az összefonódást a közös piac és az EGT‑Megállapodás működésével összeegyeztethetőnek nyilvánító 1996. január 16‑i 96/435/EK bizottsági határozatot [HL L 183., 1. o.]).

189    A felperes példaként az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító 2001. július 27‑i bizottsági határozatra (N IV/M.2337 – Nestlé kontra Ralston Purina ügy) (HL C 239., 8. o.) hivatkozik, amelyben a Bizottság olyan, a védjegyek átruházására vonatkozó kötelezettségvállalásokat követelt meg, amelyek kiküszöbölik a felek tevékenységeinek horizontális átfedéseit, és az új jogalany számára azon piaci részesedésnek megfelelő piaci részesedést biztosít, amellyel a Ralston Purina az összefonódás előtti napon rendelkezett. Ezenkívül a Bizottság megkövetelte a kötelezettségvállalások által érintett termékválaszték egészének átruházását, lehetővé téve a védjegy átvevőjének, hogy elkerülje a Nestlével/Ralston Purinával való közvetett versenyt. A Bizottság hasonló intézkedésekről határozott a fent hivatkozott Kimberly‑Clark kontra Scott ügyben is.

190    A Bizottság vitatja, hogy védjegylicenciára vonatkozó kötelezettségvállalás nem alkalmas az összefonódás által okozott versenyproblémák megoldására.

B –  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

191    Először is emlékeztetni kell arra, hogy – ahogyan az előző jogalap keretében kiemelésre került – semmi nem teszi eleve lehetővé annak kizárását, hogy a magatartási jellegű kötelezettségvállalás, úgymint a védjegylicenciára vonatkozó kötelezettségvállalás megoldja az összefonódás által okozott versenyproblémákat, és nem az a releváns kérdés, hogy a Bizottság engedélyezett‑e már összefonódásokat kizárólag a védjegylicenciára vonatkozó kötelezettségvállalások alapján, hanem az, hogy az ilyen kötelezettségvállalások a jelen ügyben megakadályozzák‑e az erőfölény létrehozását vagy megerősítését.

192    E tekintetben nem vitatott, hogy a védjegyek az érintett piacokon elsőrendű fontosságú versenytényezőnek minősülnek. Egyébként számos gyártó úgy döntött, hogy egészben vagy részben kihelyezik gyártásukat, és csak a védjegyeket, az értékesítőket és a marketingcsapatokat tartják meg.

193    Továbbá nem vitatott, hogy – mivel az elektromos háztartási kisgépek átlagos élettartama körülbelül három év – az öt évre szóló védjegylicencia – egy további hároméves határidővel együtt, amely során a SEB teljesen tartózkodik az elektromos háztartási kisgépeknek a Moulinex márka alatti forgalmazásától – lehetővé teszi a licenciavevőknek, hogy a Moulinex‑termékek vevőit átirányítsák a saját védjegyükre. Ez annál is inkább így van, mivel a kötelezettségvállalások értelmében a licenciavevő(k)nek életképeseknek és függetleneknek kell lenniük, rendelkezniük kell az ahhoz szükséges képességekkel, hogy az érintett piacon hatékony versenyt támasszanak, és a Bizottságnak minden esetben jóvá kell hagynia őket.

194    Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a védjegylicencia nyújtása olyan korrekciós intézkedés, amelyet az összefonódásban nem részes harmadik felek ajánlottak és kértek. E korrekciós intézkedés tehát megfelelőnek tűnt a jelen ügyben okozott versenyproblémák megoldásához.

195    Ebből következik, hogy azon kérdéstől eltekintve, hogy a kötelezettségvállalás időtartama elegendő‑e, ami az alábbiakban kerül megvizsgálásra, a SEB által felajánlott, védjegylicenciára vonatkozó kötelezettségvállalások alkalmasak a kérdéses összefonódás által okozott versenyproblémák megoldására.

196    E megállapítást nem kérdőjelezhetik meg a felperes által hivatkozott példák. Egyrészről a felperes több állítása is ténybelileg téves. Így Európában az elektromos háztartási kisgépek ágazatában a SEB‑Moulinex átlagos piaci részesedései 30% alatt vannak, tehát nem 40%‑osak. Ugyanígy a Nestlé kontra Ralston Purina ügyben a Bizottság nem követelte meg a spanyol piacokra vonatkozóan a védjegyek átruházását, hanem a két lehetőség egyikeként elfogadta azon kötelezettségvállalásokat, amelyekkel a felek beleegyeztek a körülbelül összesen nyolc évre szóló (két szakaszból álló) védjegylicenciák nyújtásába, ami lehetővé tette az új védjegy piacra való bevezetését (a fent hivatkozott Nestlé kontra Ralston Purina ügyben hozott határozat (68) preambulumbekezdése). Másrészről mindenesetre a felperes nem bizonyította, hogy a piacok és az ezen összefonódások által okozott problémák alapvetően a jelen ügyhöz hasonló jellegzetességeket mutatnak. Azon körülmény – feltételezve, hogy bizonyított –, miszerint a Bizottság úgy vélte, hogy a csupán a védjegylicenciákra vonatkozó kötelezettségvállalások nem oldják meg az adott összefonódás által okozott versenyproblémákat, nem jelenti azt, hogy az ilyen kötelezettségvállalások nem elegendők valamely másik, eltérő jellegzetességeket mutató piacon végrehajtott másik összefonódásból eredő erőfölény létrehozása vagy megerősítése veszélyeinek kiküszöböléséhez.

 Az arra alapított második részről, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor elégtelen időtartamú kötelezettségvállalásokat fogadott el

A –  A felek érvei

197    A felperes azt állítja, hogy a Bizottság által elfogadott kötelezettségvállalások időtartama elégtelen. A felperes szerint a hatékony verseny visszaállítása ugyanis magában foglalja, hogy a Moulinex márka esetleges átvevője rendelkezzen az érintett védjegyek fejlesztéséhez szükséges eszközökkel, és hogy arra ösztönözve legyen. A megtámadott határozatban (a (36) preambulumbekezdés) egyébként maga a Bizottság is elismeri, hogy „a védjegyek a végső fogyasztók választását meghatározó legfontosabb tényezők egyikét jelentik, és így az elektromos háztartási kisgépek gyártói közötti verseny egyik fő elemének minősülnek”. A BaByliss szerint ezen álláspontot azon tény is igazolja, hogy az olyan ágazatban, ahol a termékek műszaki sajátosságai nem minősülnek a termék fogyasztó általi megvásárlása során döntő tényezőnek, a márkaimázs lényeges szerepet játszik a vevők hűségének a gyártók általi megszerzésében.

198    Ebben az összefüggésben a védjegyek közismertsége az érintett piacok egyik fő eleme, és e közismertség magas szinten való fenntartása jelentős reklámberuházásokat feltételez a fogyasztói szokásoknak való megfelelés és a szilárd helyzetben lévő gazdasági szereplők jó hírnevével összefüggő akadályok legyőzése érdekében. A felperes véleménye szerint az ilyen beruházások gazdaságilag csak igen hosszú idő alatt amortizálódnak, feltéve hogy a beruházásokból származó összes nyereség visszajut a befektetőkhöz. Ennélfogva, míg a piacon már tevékenykedő vállalkozások megelégedhetnek a viszonylag mértékletes, a már kialakított kép fenntartását célzó reklámozással is, a piacra belépő új gazdasági szereplő más helyzetben van, különösen, ha igen közismert védjegyekkel rendelkező, erős csoport is jelen van a piacon.

199    A felperes úgy érvel, hogy a gazdasági publikációk igen egyértelműen azt mutatják, hogy az ésszerű gyártó szisztematikusan kevesebbet fektet be, ha befektetésének csak részbeni megtérülését remélheti. Következésképpen azon átvevőt, aki nem a védjegyek jogosultja, és akinek így befektetéseket kellene eszközölnie a védjegyek közismertségének növelése érdekében, miközben tudja, hogy azokat később vissza kell adnia a versenytársnak, semmi nem ösztönzi a védjegyek fenntartására vagy fejlesztésére. Ez az átvett védjegyek igen erőteljes gyengülését eredményezi. A licencia időtartama és a használattól ezt követően való tartózkodás időszaka így meghatározó a kötelezettségvállalás hatékonysága tekintetében.

200    Példaként a felperes megjegyzi, hogy a fent hivatkozott Kimberly‑Clark kontra Scott ügyben, amelyben az összefonódás révén létrejött jogalany az Egyesült Királyságban és Írországban a toalettpapír‑piacon 50 és 60% közötti teljes piaci részesedéssel vezető szerepet töltött be, a Bizottság megkövetelte, hogy az érintett védjegyekre vonatkozóan összesen tizenöt éves időtartamra kössenek licenciamegállapodást.

201    Az összefonódást a közös piaccal és az EGT‑Megállapodás működésével összeegyeztethetetlennek nyilvánító 2001. október 10‑i C (2001) 3014 végleges bizottsági határozat (COMP/M.2283 – Schneider‑Legrand‑ügy) kifejezetten lefekteti e megközelítést, amikor megállapítja:

„A Bizottság vizsgálata megerősítette, hogy hátránnyal jár, ha valaki már kezdettől fogva nem rendelkezik saját védjeggyel, és rámutatott arra, hogy az átvevőnek hosszú időszakra (körülbelül hét évre) van szüksége ahhoz, hogy a javasolt védjegyváltást véghezvigye. Ezzel párhuzamosan a Bizottság vizsgálata azt mutatja, hogy az átvevőt védeni kellett volna az érintett piacokra az eredeti védjegy alatt történő későbbi visszatéréstől több mint tíz évig való tartózkodásra vonatkozó kikötésekkel.”

202    A felperes úgy véli, hogy a Schneider‑Legrand‑ügyben felajánlott kötelezettségvállalások elégtelennek minősítése érdekében a Bizottság által felhozott elemek a jelen ügyben közvetlenül átvehetők.

203    Ennélfogva a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor a jelen ügyben megállapította, hogy a védjegylicenciára vonatkozó, ötéves időtartamra szóló kötelezettségvállalás, amelyet a SEB azon kötelezettségvállalása kísér, hogy további három évig tartózkodik a Moulinex márka használatától, „lehetőséget ad a licenciavevőnek arra, hogy a Moulinex‑termékeket a saját védjegye alatt kezdje értékesíteni a SEB‑et érő korlátozott veszteséggel, amikor ez utóbbi képes lesz újra bevezetni a Moulinex márkát az érintett piacokra”.

204    A SEB által támogatott Bizottság vitatja, hogy nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor állítólag elégtelen időtartamra szóló kötelezettségvállalásokat fogadott el.

B –  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

205    A felperesnek a kötelezettségvállalások időtartamára vonatkozó kifogásai megvizsgálása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy a kötelezettségvállalások 1. pontja a) alpontjának második bekezdése szerint a kötelezettségvállalások célja a Moulinex márka használatának engedélyezése a licenciavevő saját védjegyével társítva annak lehetővé tétele érdekében, hogy a licenciavevő az érintett piacon a „co‑branding” ezen időtartama alatt és után bevezesse vagy megerősítse a saját védjegyét. E célból a Moulinex márka licenciáinak időtartama alatt a licenciavevő engedélyt kap vagy arra, hogy a Moulinex márkát a saját védjegyével társítva azonnal használja, vagy pedig arra, hogy azt átmenetileg egyedül használja a „co‑brandingre” való áttérés érdekében. Ugyanezen rendelkezés szerint a licenciavevő továbbá a licencia időtartama alatt bármikor áttérhet a „co‑brandingről” a saját védjegyére.

206    Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy e célkitűzés biztosítása érdekében a kötelezettségvállalások az 1. pont g) alpontjának harmadik bekezdése szerint előirányozzák, hogy a licenciavevőknek saját, a Moulinex márkával társítható védjeggyel rendelkező gazdasági szereplőknek kell lenniük, kivéve a fő tevékenységként kiskereskedelemmel foglalkozó gazdasági szereplőket.

207    A fentiekből következik, hogy a kötelezettségvállalások célja nem az, hogy lehetővé tegyék a Moulinex márka mint olyan valamennyi licenciavevő általi használatát, hanem az, hogy azon átmeneti időszakban, amikor ez utóbbiak jogosultak lesznek saját védjegyüket a Moulinex márkával társítva használni, lehetővé tegye a licenciavevők számára a Moulinex márkáról a saját védjegyeikre való áttérés biztosítását annak érdekében, hogy a licenciavevők hatékony versenyt tudjanak támasztani a Moulinex márkával szemben ezen átmeneti időszak után, amikor a SEB újból jogosult lesz a Moulinex márka használatára az érintett kilenc tagállamban.

208    Következésképpen a felperes állításával ellentétben a kötelezettségvállalások nem kívánnak új védjegyet bevezetni az érintett kilenc tagállamban, hanem azt kívánják lehetővé tenni, hogy a licenciavevők bevezessék vagy megerősítsék saját védjegyüket mint a Moulinex márkával hatékony versenyben álló védjegyet.

209    Továbbá, mivel a kötelezettségvállalások célja annak lehetővé tétele, hogy a licenciavevők bevezessék vagy megerősítsék saját védjegyüket mint a Moulinex márkával hatékony versenyben álló védjegyet, a felperes által hivatkozott körülmény, miszerint a SEB a jelenlegi erős piaci részesedésére, a védjegyportfóliójára és a Moulinex márka közismertségére tekintettel könnyen újra be tudja majd vezetni a Moulinex márkát az érintett kilenc tagállamban, nem releváns. A kérdés ugyanis nem az, hogy a SEB újra be tudja‑e majd vezetni a Moulinex márkát az érintett kilenc tagállamban, amit egyébként feltételezni kell a megtámadott határozatban elfogadott kötelezettségvállalások elégséges jellegének vizsgálatakor, hanem az, hogy a licenciavevők mint a SEB hatékony versenytársai ki tudják‑e alakítani, illetve meg tudják‑e erősíteni saját helyzetüket.

210    Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy a kötelezettségvállalások által bevezetett átmeneti időszak időtartama elegendő‑e e célkitűzés eléréséhez.

211    E tekintetben először is ki kell emelni, hogy a kötelezettségvállalások 1. pontja c) alpontjának első bekezdése szerint az érintett kilenc tagállamban a Moulinex márkára vonatkozó licenciaszerződések mindegyike öt évre szól majd. Továbbá ugyanezen rendelkezés és az 1. pont c) alpontjának második bekezdése szerint a SEB tartózkodik attól, hogy az érintett kilenc tagállamban a licenciaszerződés időtartama alatt és a lejártát követő három évig az érintett termékek tizenhárom kategóriájának valamelyikébe tartozó elektromos háztartási kisgépeket, valamint egyéb, e termékcsaládokba nem tartozó háztartási gépeket – úgymint porszívók vagy mikrohullámú sütők – forgalmazzon a Moulinex márka alatt.

212    E rendelkezésekből következik, hogy a felperes állításával ellentétben azon kötelezettségvállalások teljes időtartama, amelyek értelmében a SEB nem forgalmazhat termékeket a Moulinex márka alatt, nem öt, hanem nyolc évet tesz ki, azaz azon első időszak ötéves időtartamát, amikor a licenciavevő kizárólagosan jogosult a Moulinex márka használatára egyedül vagy a saját védjegyével társítva, valamint azon második időszak hároméves időtartama, amikor a SEB az érintett országokban tartózkodik a Moulinex márka alatti minden forgalmazástól. Ebből következik, hogy a SEB az érintett tagállamokban nyolc évig nem jogosult a Moulinex márka használatára.

213    Az említett rendelkezésekből következik továbbá, hogy az érintett kilenc tagállamban a Moulinex márka használata teljesen megszűnik legalább hároméves és – legalábbis elméletben – legfeljebb nyolcéves időszakra. A kötelezettségvállalások értelmében ugyanis minden egyes licenciavevő szabadon eldöntheti, hogy mikor kíván áttérni a „co‑brandingről” kizárólag a saját védjegyére. A SEB a beavatkozási beadványában így felhívta az Elsőfokú Bíróság figyelmét arra, hogy a jelenleg licenciára pályázók háromtól négy évig terjedő időszak után a „co‑brandingről” át kívánnak térni a saját védjegyükre, ami azzal jár, hogy az érintett tagállamokban a Moulinex márka körülbelül ötéves időszakra eltűnik.

214    A Moulinex márka értékesítésének ilyen kiesése lehetővé teszi, hogy a licenciavevők tartósan megalapozzák saját védjegyük közismertségét. Továbbá az ilyen kiesés azzal is jár, hogy a SEB nem tudja automatikusan visszaszerezni a Moulinex korábbi helyzetét, amikor a lemondási időszakot követően újra bevezetheti a védjegyet az érintett piacokra.

215    Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat (140) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította – anélkül, hogy felperes ezt vitatta volna –, hogy az elektromos háztartási kisgépek átlagos élettartama körülbelül három év.

216    Ennélfogva kitűnik, hogy a kötelezettségvállalások időtartama szinte három termékciklusnak megfelelő időtartamot fed le, míg azon időszak, amikor a Moulinex márka használata teljesen megszűnik, legalább egy termékciklusnak felel meg.

217    E tekintetben ki kell emelni, hogy a Bizottság helyesen hangsúlyozta – anélkül, hogy a felperes ezt vitatta volna –, hogy az érintett termékek piacával szomszédos piacon, azaz az elektromos háztartási nagygépek piacán a Whirlpoolnak három év alatt, 1990 és 1993 között sikerült áttérnie a Philips márkáról a Whirlpool márkára, ami megfelel a termék életciklusának. Ezen áttérésre akkor került sor, amikor a Philips márka továbbra is jelen volt a szomszédos piacokon, és azt a Philips továbbra is támogatta. A Bizottság összehasonlításképpen kiemelte továbbá, hogy hasonló termékpiacokon a Dyson kevesebb mint öt év alatt a brit porszívópiac vezető gazdasági szereplője lett, a Colgate egy év alatt jelentős piaci részesedést ért el az elektromos fogkefe francia piacán, a Moulinexnek pedig, amely eredetileg nem volt jelen az elektromos főzőgépek (főzőcskézőkészletek) ágazatában, öt év alatt sikerült 5 és 15% közötti piaci részesedést elérnie a különböző európai országokban.

218    Meg kell továbbá jegyezni, hogy az összefonódásokhoz közvetlenül kapcsolódó és azokhoz szükséges korlátozásokról szóló közlemény (HL 2001. C 188., 5. o.) 15. pontjában a Bizottság megjegyezte, hogy a vállalkozás átruházása esetén az átruházott eszközök összértéke szerzőre való átszállásának biztosítása érdekében az eladóval szemben előírt versenytilalom elfogadható időtartama legfeljebb három év akkor, ha a vállalkozás átruházása kiterjed a cégértékre és a know‑how‑ra is, illetve két év akkor, ha az kizárólag a cégértékre terjed ki. Márpedig a jelen ügyben azon időtartam, amely alatt a SEB a licenciavevők területén tartózkodik a Moulinex márka használatától, nyolc évet tesz ki.

219    A felperes állításával ellentétben a licenciavevő távol attól, hogy szisztematikusan kevesebbet fektessen be azért, mert nem lesz a védjegy tulajdonosa, épp ellenkezőleg ösztönözve lesz arra, hogy jelentős összegeket fektessen saját védjegyének fejlesztésébe, amelynek a tulajdonosa lesz, miután kezdetben a saját védjegy bevezetése vagy megerősítése érdekében élvezte a Moulinex márka támogatását. Mivel a kötelezettségvállalások célja nem a Moulinex márka öt éven keresztül való használata, hanem a Moulinex márkáról más védjegyekre való áttérés lehetővé tétele, a licenciavevő(k) ennélfogva teljes mértékben érdekeltek lesznek a saját védjegyükbe annak érdekében való befektetésben, hogy az első években a Moulinex márka használatából eredő előnyöket minél hosszabb ideig kihasználják. A két védjegy társításának időszaka tehát csak a licenciavevő saját védjegyére való áttéréshez szükséges szakasz. E körülmények között a befektetés megtérülése jóval a kötelezettségvállalásokban előírt nyolcéves határidő után is folytatódik, és nem áll meg abban az időpontban, amikor a SEB számára lehetséges lesz a Moulinex márka újbóli használata.

220    Másodszor ki kell emelni, hogy az 1. pont g) alpontjának első bekezdése szerint a licenciavevőknek „ténylegesen jelen kell lenniük a piacon, vagy potenciálisan képeseknek kell lenniük a piacra lépésre, továbbá életképeseknek és függetleneknek kell lenniük, és semmilyen kapcsolatban nem állhatnak a SEB‑csoporttal, továbbá rendelkezniük kell az ahhoz szükséges képességekkel és motivációval, hogy az érintett piacokon aktív és hatékony versenyt támasszanak”. Sőt, ahogyan fent említésre került, az 1. pont g) alpontjának harmadik bekezdése szerint a licenciavevőknek saját, a Moulinex márkával társítható védjeggyel kell rendelkezniük, kivéve a fő tevékenységként kiskereskedelemmel foglalkozó gazdasági szereplőket.

221    Meg kell állapítani, hogy e rendelkezések, miközben korlátozzák a licenciának a piacon már jelen lévő vagy oda rövid távon betörni képes, továbbá saját védjeggyel rendelkező gazdasági szereplők számára való nyújtását, eredményesen hozzájárulnak ahhoz, hogy a licenciavevők a kötelezettségvállalásokban előírt határidőn belül hatékony versenytársakká váljanak. Ezt megerősíti azon tény is, hogy – a fő tevékenységként kiskereskedelemmel foglalkozó gazdasági szereplők, noha saját védjeggyel rendelkeznek, a kötelezettségvállalások 1. pontja g) alpontjának harmadik bekezdése szerint ki vannak zárva a Moulinex márkára vonatkozó licencia potenciális kedvezményezettjeinek köréből. A megtámadott határozat (27) preambulumbekezdésének d) pontjában és (37) preambulumbekezdésében ugyanis a Bizottság megállapította – anélkül, hogy a felperes ezt vitatta volna –, hogy e gazdasági szereplők saját védjegyei, azaz „forgalmazói védjegyei” az érintett piacokon alig vannak jelen.

222    E körülményekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor úgy vélte, hogy a kötelezettségvállalások időtartama elegendő annak lehetővé tételéhez, hogy a Moulinex márka licenciavevői az érintett kilenc tagállamban bevezessék vagy megerősítsék saját védjegyüket mint a Moulinex márkával hatékony versenyben álló védjegyet.

223    Ennélfogva a felperesnek a kötelezettségvállalások időtartamára vonatkozó kifogásait el kell utasítani.

224    E megállapítást nem kérdőjelezheti meg a felperes által hivatkozott két határozat sem. A Kimberly‑Clark kontra Scott ügyben és a Schneider kontra Legrand ügyben érintett két piac jellemzői ugyanis nem hasonlíthatók a jelen ügyben érintett piacok jellemzőihez, így – ahogyan fent kifejtésre került – a felperes által hivatkozott összehasonlítás nem releváns.

225    Így a Kimberly‑Clark kontra Scott ügyben a kötelezettségvállalások hosszú időtartama (legfeljebb tíz évre szóló licencia, a használattól való tartózkodás ötéves időtartamával együtt) Bizottság állítása szerint igazolt volt – és ezt a Kimberly‑Clark sem vitatta –, mivel az új védjegynek a toalettpapír‑, törlőkendő‑ és papírzsebkendő‑piacra történő bevezetése különösen nehéz volt, ugyanis csak két jelentős védjegy létezett (Kleenex és Andrex), mivel a többi védjegy csak kevéssé élvezte a vevők támogatását és hűségét. A jelen ügyben viszont léteznek olyan bevett védjegyek, amelyekre a Moulinex márka vevői áttérhetnek.

226    Ugyanígy a Schneider kontra Legrand ügyben azonkívül, hogy az Elsőfokú Bíróság megsemmisítette a Bizottság határozatát, a felek arra vonatkozó javaslatát, hogy adjanak lehetőséget több védjegy három éven keresztül történő használatára, elutasították, mivel a piaci vizsgálat rámutatott arra, hogy az átvevőnek körülbelül hétéves időszakra lesz szüksége ahhoz, hogy a javasolt védjegyváltást véghezvigye, mivel az „alacsony feszültségű” elektromos készülékek élettartama igen hosszú, míg a elektromos háztartási kisgépeké rövid. Továbbá a Schneider azt javasolta, hogy a védjegyet ugyanazon a nemzeti piacon osszák meg, és azt a Schneider és a licenciavevő használja, míg a jelen ügyben ugyanazon a piacon nincsenek két különböző vállalkozástól származó, Moulinex márkájú termékek, mivel a kötelezettségvállalások kizárólagos licenciát és a Moulinex márka ezt követő használatára vonatkozó tilalmat írnak elő.

 Az arra alapított harmadik részről, hogy a német piacot érintő ellátási kötelezettségvállalás és valamennyi licenciavevő vonatkozásában az ellátás lehetőségéhez fűződő feltételek erősítik a SEB‑Moulinex helyzetét

A –  A felek érvei

227    A felperes előadja, hogy Németországban a konyhai előkészítő felszereléseket illetően a Moulinex márka licenciavevőjét két éven keresztül terhelő azon kötelezettség, hogy a Moulinex által 2000‑ben e termékcsaládban megvalósított értékesítés 65%‑át kitevő mértékben az e családba tartozó valamennyi készüléket a SEB‑től szerezze be, továbbá erősíti a német piacon a SEB‑Moulinex helyzetét.

228    Először is a felperes úgy érvel, hogy az ilyen kötelezettség garantált piacot biztosít a SEB‑Moulinex termelése számára. Ennyiben lehetővé teszi, hogy a SEB‑Moulinex jelentős méretgazdaságossági megtakarításokat érjen el, és így hozzájárul a termelés határköltségei mértékének csökkentéséhez.

229    Másodszor a felperes úgy véli, hogy azon tény, hogy a SEB a licenciavevőt a SEB‑csoporton belül az ipari társaságok és a kereskedelmi leányvállalatok között a kérdéses terület(ek)en a belső átruházás során alkalmazott átlagos gazdasági feltételek mellett kívánja ellátni, megakadályozza a licenciavevőt az általa azonosítható, kevésbé költséges ellátási forrásokhoz való hozzáférésben. Ennélfogva a licenciavevő csak a haszonrésének szintjével játszva tud a SEB‑bel szemben árversenyt támasztani.

230    Harmadszor a felperes véleménye szerint ezen intézkedés egyáltalán nem ösztönzi a licenciavevőt arra, hogy technológiailag innovatív termékeket kínáljon, mivel lehetővé teszi a SEB, a piac vezető gazdasági szereplője számára, hogy meghatározza különböző termékek műszaki előírásait, és így a termékek jellemzőit illetően teljesen megszünteti a versenyt.

231    Végül, negyedszer a felperes úgy véli, hogy ezen intézkedés a licenciavevő tevékenységéhez nem nélkülözhetetlen. Közelebbről úgy véli, hogy pusztán az, hogy a licenciavevőnek lehetőséget adnak arra, hogy a SEB‑től szerezzen be, ahogyan ez a többi ország vonatkozásában elő van írva, elegendő lett volna ahhoz, hogy a licenciavevő gyakorolni tudja tevékenységét, még ha nem is rendelkezik a szükséges termelési kapacitásokkal.

232    E körülmények között a felperes megállapítja, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor olyan kötelezettségvállalást fogadott el, amely a német piacon erősíti a SEB‑Moulinex helyzetét.

233    Másodlagosan a felperes hangsúlyozza, hogy a SEB‑Moulinextől való beszerzésre vonatkozó kötelezettségvállalás szempontjai tovább korlátozhatják az árversenyt az érintett piacok szegmenseiben.

234    Egyrészről kiemeli, hogy a kötelezettségvállalás lehetőséget ad arra, hogy a licenciavevő egy vagy több érintett terméket vagy piacot illetően a SEB‑Moulinextől szerezzen be. Abban az esetben azonban, ha a licenciavevő a Moulinex‑termékeket a SEB‑től kívánja beszerezni, „e szállításnak meg kell felelnie a 2000‑ben a Moulinex márka alatt történt értékesítések 65%‑ának” (a megtámadott határozat (132) preambulumbekezdése). A BaByliss véleménye szerint az ilyen kötelezettségvállalás a SEB számára garantált piacot biztosít, miközben teljesen megszünteti a licenciavevőnek a beszerzési források megválasztására vonatkozó szabadságát.

235    Másrészről a felperes úgy érvel, hogy a licenciavevő arra kötelezése, hogy a Moulinex által 2000‑ben megvalósított értékesítés legalább 65%‑át kitevő mértékben a SEB‑Moulinextől szerezzen be, az érintett termékeket illetően homogenizáló hatással járhat a SEB‑Moulinex és a licenciavevő értékesítési áraira. A felperes szerint a licenciavevő ugyanis az érintett terméket illetően a SEB‑Moulinexszel megosztja a termelési költségeinek egészét, és valószínűleg igen jelentős arányban a teljes szükségleteit. A költségszerkezetek ilyen nagy hasonlósága az érintett termékek értékesítési árainak mechanikus vagy összejátszást eredményező összehangolásához vezethet, mivel az árverseny már csak a forgalmazási költségek és a licenciavevő haszonrése szintjén valósulhat meg. A felperes úgy véli, hogy minél több, a végtermékek értékesítésének piaca alatt elhelyezkedő piac fonódik össze, annál nagyobb az összejátszást eredményező magatartások veszélye. A Bizottság az EK‑Szerződés 81. cikkének a horizontális együttműködési megállapodásokra való alkalmazhatóságáról szóló közleményében (HL 2001. C 3., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 25. o.) kifejezetten hangsúlyozza az ilyen veszélyek fennállását.

236    A Bizottság vitatja, hogy a német piacot érintő ellátási kötelezettségvállalás megerősíti a német piacon a SEB‑Moulinex helyzetét.

B –  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

237    A felperes lényegében egyrészről a német licenciavevővel szemben a konyhai előkészítő felszereléseket illetően előírt ellátási kötelezettséget vitatja, másrészről pedig azt, hogy az érintett kilenc tagállamban valamennyi licenciavevő ellátási szerződést köthet a határozat által érintett termékek valamelyikére.

238    A licenciavevővel szemben Németországban előírt ellátási kötelezettséget illetően először is emlékeztetni kell arra, hogy a határozat szerint – és ezt a felperes sem vitatja – e kötelezettség célja a telephelyek ipari tevékenységének fenntartása az azokhoz tartozó foglalkoztatási szint biztosítása érdekében.

239    Ezt követően meg kell jegyezni, hogy e kötelezettség csak egyetlen terméket, a konyhai előkészítő felszereléseket érinti egyetlen országban és korlátozott, kétéves időszakra. Továbbá ki kell emelni, hogy a Bizottság nem állapította meg, hogy a SEB‑Moulinex Németországban a konyhai előkészítő felszerelések piacán erőfölényben van, ugyanis az új jogalany csak e piac 20–30%‑ával rendelkezik. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy az ellátási kötelezettség csak a Moulinex által 2000‑ben megvalósított értékesítések 65%‑ára vonatkozik, így a licenciavevő az e fölötti értékesítései tekintetében megőrzi annak lehetőségét, hogy harmadik személytől szerezze be, vagy maga gyártsa az érintett terméket. Ennélfogva a technológiai innováció nem lesz akadályozva, mivel semmi nem gátolja a licenciavevőt abban, hogy a SEB‑től beszerzett termékek kísérőjeként és a SEB által szállított készülékek felváltása érdekében saját termékeit fejlessze, figyelemmel az ellátási kötelezettségvállalás rövid időtartamára.

240    Végül a kötelezettségvállalások azon kikötése, amely előírja, hogy a SEB a költségekkel növelt ipari önköltségi árnak megfelelő szállítási áron köteles a licenciavevőnek értékesíteni, távol attól, hogy sértse a licenciavevő versenykapacitását, épp ellenkezőleg előnyös árat biztosít a számára. Mindenesetre a felperes érvelésével ellentétben a SEB nem a licenciavevő versenytársa, amely licenciavevőt a Moulinex‑termékek vonatkozásában az említett ellátási kötelezettség terhel, mivel a kötelezettségvállalások miatt a SEB semmilyen Moulinex‑terméket nem értékesíthet a német piacon a licencia időtartama és az annak lejártát követő hároméves időszak alatt.

241    Ebből következik, hogy a felperes állításával ellentétben a kötelezettségvállalásban előírt korlátozott ellátási kötelezettség nem erősíti meg a SEB‑Moulinex helyzetét, és nem sérti a licencia hatékonyságát sem.

242    Ami a konyhai előkészítő felszerelések németországi piacától eltérő más piacokat illetően a SEB‑től való ellátásra vonatkozó kifogást illeti, elegendő megjegyezni, hogy nem a licenciavevők kötelezettségéről van szó, hanem egyszerű lehetőségről, amellyel az érdekeiknek megfelelően szabadon élhetnek. Azon tény, hogy e lehetőség igénybevétele esetén a licenciavevők kötelesek bizonyos minimális mennyiségeket beszerezni, nem tűnik úgy, hogy megkérdőjelezheti a kikötés vitathatatlan jellegét.

243    Ebből következik, hogy a felperes kifogását el kell utasítani.

 Az arra alapított negyedik részről, hogy azon tény, hogy a Bizottság elfogadta, hogy az Európai Unió országai szerint különböző vállalkozások használják a Moulinex márkát, a SEB‑Moulinex és a licenciavevő(k) magatartásainak összehangolására ösztönöz

A –  A felek érvei

244    A felperes szerint azon tény, hogy a Bizottság elfogadta, hogy az Európai Unióban különböző vállalkozások használhassák ugyanazon védjegyet, a SEB‑Moulinex és a licenciavevő(k) között összejátszást eredményező magatartásokra ösztönöz.

245    A felperes ugyanis úgy véli, hogy nem lehetséges egyetlen védjegy használatát a tagállamok területén keresztül megosztani a kereskedelmi, marketing‑ és reklámtervekre vonatkozó koordinációs rendszer bevezetése és maga a védjegy jövőjének a veszélyeztetése nélkül. E megközelítést rögzítette igen egyértelmű megfogalmazásban a Pernod‑Ricard kontra Coca‑Cola ügyben a francia gazdasági miniszter (a Pernod‑Richard‑csoport Orangina márkájú italokkal összefüggő eszközeinek a Coca‑Cola társaság általi megszerzésének tervére vonatkozó 1999. november 24‑i rendelet), és azt a francia Államtanács is megerősítette (az Államtanácsnak a Pernod‑Ricard társaság ügyben 2000. október 6‑án hozott ítélete). Ugyanígy a Bizottság kezdettől fogva hangsúlyozza azon tényt, hogy a különösen közeli piacokon össze kell hangolni a kereskedelmi és marketingmegközelítéseket (a fent hivatkozott Schneider kontra Legrand ügyben hozott határozat (796) preambulumbekezdése).

246    Márpedig a jelen ügyben a felperes megjegyzi, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem vette figyelembe az azon tényből eredő összejátszási lehetőségeket, hogy a védjegylicenciák az érintett országok és termékek szerint különböző vállalkozásoknak nyújthatók.

247    A Bizottság előadja, hogy a felperes kifogása nem megalapozott.

B –  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

248    Emlékeztetni kell arra, hogy nem vitatott, hogy az elektromos háztartási kisgépek piacai nemzeti kiterjedésűek. Ugyanis, ahogyan a megtámadott határozat (27) preambulumbekezdése megjegyzi, a termékek „jellemzői” a fogyasztók sajátosságai és preferenciái miatt tagállamok szerint változhatnak; a vevők és a szállítók közötti kapcsolatok elsősorban nemzeti alapon alakulnak ki; a nagy védjegyek gyártóinak többsége tagállamonként saját helyi értékesítési szervezettel rendelkezik; a forgalmazási szerkezetek nemzeti jellegűek.

249    E körülmények között a Bizottság helyesen vélte úgy, hogy ugyanazon védjegyet a tagállamok szerint különböző gazdasági szereplők is használhatnak, mivel a marketing, a reklám és az értékesítések szervezése területén mindegyikük saját szervezettel és stratégiával rendelkezik, és a licenciavevő a Moulinex márkát a SEB‑től függetlenül kezelheti, és fejlesztheti saját védjegyét, anélkül hogy szüksége lenne a SEB‑bel vagy a többi licenciavevővel való összehangolásra.

250    Továbbá a SEB nem nyújthat egy másik licenciavevőnek ugyanarra a területre vonatkozó licenciát, és a Moulinex márkát maga sem használhatja e területen. Ennélfogva nincs értelme a Moulinex márkára vonatkozóan összehangolni a versenyben tanúsított magatartásokat. Továbbá a licenciavevők kiválasztását a Bizottságnak jóvá kell hagynia. Végül pedig a Bizottság ügyelni tud majd arra, hogy a licenciavevők magatartásai összehangolásának a felperes által hivatkozott esetleges veszélyeit kiküszöböljék.

251    Ebből következik, hogy a felperes kifogása nem megalapozott.

252    E megállapítást nem kérdőjelezhetik meg a felperes által hivatkozott ügyek, mivel az érintett piacok jellemzői az egyes ügyekben teljesen különbözőek voltak. Így a Pernod‑Ricard kontra Coca‑Cola ügyben a licenciavevő függetlensége nem volt adott, míg a jelen ügyben a licenciavevőnek függetlennek kell lennie ahhoz, hogy a Bizottság jóváhagyja. Továbbá az Államtanács szerint a „hors foyers” (útra való) és az „alimentaires” (étrendkiegészítő) alkoholmentes szénsavas italok két piaca Franciaországban nem volt „részekre töredezett”, és két szomszédos termékpiacról volt szó, nem pedig két olyan elkülönülő földrajzi piacról – amint a jelen ügyben –, amelyek nemzeti kiterjedéssel és jellemzőkkel bírnak. Továbbá a licenciavevő és a Coca‑Cola társaság közötti összehangolás veszélyét semmiképpen nem lehetett kizárni, mivel a védjegy tulajdonosa továbbra is ellenőrizte a termékek minőségét, valamint végezte a csomagolást és a reklámozást. E helyzet ennélfogva nem hasonlítható össze a szóban forgó összefonódással, mivel a különböző nemzeti piacok elkülönülnek, és mivel a licenciavevők szabadon ellenőrizhetik a termékek minőségét, szabadon végezhetik a csomagolást és a reklámozást, és lehetőségük lesz a saját védjegyük saját érdekükben való fejlesztésére.

253    Ebből következik, hogy e jogalap negyedik része nem megalapozott.

 Az arra alapított ötödik részről, hogy a Bizottság az összefonódást komoly versenyproblémákat mutató piacokra vonatkozó kötelezettségvállalások hiányában engedélyezte

A –  A felek érvei

254    A felperes kifogásolja, hogy a Bizottság nem írt elő semmilyen kötelezettségvállalást azon piacokra vonatkozóan, amelyek pedig komoly versenyproblémákat mutatnak. Kiemeli például, hogy az olasz piacot illetően semmilyen kötelezettségvállalást nem követeltek meg, noha a SEB‑Moulinex az összefonódást követően a vízforralók piacán 65–75%‑os, a főzőcskézőkészletek és a konyhai előkészítő felszerelések piacán pedig 40–50%‑os piaci részesedéssel rendelkezett. Ugyanígy a felperes megjegyzi, hogy Norvégiában a SEB‑Moulinex az összefonódást követően az olajsütők, a presszógépek és a főzőcskézőkészletek piacán 55–65%‑os, a minisütők piacán pedig 70–80%‑os piaci részesedéssel rendelkezett.

255    A felperes szerint szintén problémás helyzeteket állapítottak meg a brit, az ír, a spanyol, a finn és a norvég piacokon is.

256    A felperes úgy véli, hogy a Bizottság által megkövetelt kötelezettségvállalások nem elegendők az összefonódás által okozott versenyproblémák megoldásához.

257    Összehasonlításképpen a felperes megjegyzi, hogy a Bizottság a más szegmensekben fennálló hasonló piaci részesedés miatt kötelezettségvállalásokat írt elő. Így kiemeli, hogy Portugáliában kötelezettségvállalást követeltek meg, amikor a SEB‑Moulinex az összefonódást követően a minisütők, a főzőcskézőkészletek és a konyhai előkészítő felszerelések piacán 65–75%‑os, az elektromos kávéfőzők és az olajsütők piacán pedig 40–50%‑os piaci részesedéssel rendelkezett. Ráadásul megjegyzi, hogy a Bizottság kötelezettségvállalásokat írt elő olyan piaci szegmensekre vonatkozóan is, ahol az új jogalany kisebb piaci részesedéssel rendelkezett.

258    Az Elsőfokú Bíróság által feltett azon írásbeli kérdésre válaszolva, amelyben az Elsőfokú Bíróság felkérte a felperest, hogy fejtse ki a brit, ír, spanyol, finn és norvég piacokra vonatkozó kifogásainak jellegét, a felperes a következőket adja elő.

259    Spanyolországot illetően a felperes kiemeli, hogy az összefonódás a SEB‑Moulinexnek olyan piaci helyzetet biztosított, amely a konyhai elektromos háztartási kisgépek négy piacán a 35%‑os, illetve akár a 40%‑os piaci részesedést is meghaladja. A Bizottság mindazonáltal az elemzésének végén megállapította, hogy az összefonódás a spanyol piacon összeegyeztethető a közös piaccal, kiemelve, hogy:

–        a jogalany nem tanúsíthat versenyellenes magatartást, mivel jelentős versenytársakkal áll szemben;

–        a kérdéses piacokon minden, versenyellenes magatartásra irányuló kísérlet azt a büntetést vonja maga után, hogy a vízforralók és a hordozható sütők piacától eltérő piacokon a SEB‑Moulinex termékeinek vásárlása visszaesik, amely piacokon az új jogalany a forgalmának 85–95%‑át bonyolítja.

260    A felperes úgy véli, hogy a Bizottság nem bizonyította az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos komoly kétségek hiányát, amely lehetővé tenné ezen országban a kötelezettségvállalások előírásának kizárását, mivel:

–        a Bizottság a megtámadott határozatban elsősorban elemzett tagállamok (Portugália, Belgium, Hollandia, Görögország) mindegyikét illetően megállapította a kötelezettségvállalások előírását szükségessé tevő komoly kétségek fennállását, különösen az azon piacok által képviselt értékre támaszkodva, amelyeken a SEB‑Moulinex a konyhai termékválaszték valamennyi piacának összértékéhez képest több mint 40%‑os teljes piaci részesedéssel rendelkezett (Portugália, Belgium, Hollandia, Görögország) – a Bizottság így megállapíthatta, hogy Belgiumban például az a hat piac, ahol a SEB‑Moulinex az összefonódás másnapján több mint 40%‑os piaci részesedéssel rendelkezett, összesen a konyhai termékválaszték valamennyi érintett piaca értékének 44%‑át tette ki;

–        közelebbről Görögországot illetően a Bizottság kötelezettségvállalásokat követelt meg a SEB részéről különösen annak ellenére, hogy az a négy piac, ahol a SEB‑Moulinex a teljes piaci részesedés több mint 40%‑ával rendelkezett, értékben a konyhai termékválaszték valamennyi piacának 24%‑át tette ki.

261    Ennélfogva a felperes szerint Spanyolországot illetően a Bizottság nem állapíthatta meg az érintett piacokon a SEB‑Moulinex versenyellenes magatartásai veszélyének hiányát, anélkül hogy pontosan felmérte volna, hogy milyen értékkel bírnak azok a piacok, amelyeken a SEB‑Moulinex Spanyolországban több mint 40%‑os piaci részesedéssel rendelkezett a „konyhai termékcsalád” valamennyi piacához képest. Márpedig a Bizottság az elemzésében megelégedett annak felmérésével, hogy a SEB‑Moulinex jelentős helyzete által jellemzett piacok közül csupán kettő piac (a vízforralók és a hordozható sütők piaca) mekkora részét teszi ki a SEB‑Moulinex által a konyhai termékválaszték valamennyi piacán elért teljes forgalomnak. A Bizottság értékelése tehát téves, mivel a Bizottság nem vette figyelembe a számítása során a konyhai előkészítő felszerelések és a főzőcskézőkészletek piacán elért forgalmat, noha a SEB‑Moulinex e piacokon fennálló helyzete 55–65%‑os, illetve 35–45%‑os volt.

262    Mindezen okok miatt a felperes úgy véli, hogy a Bizottság csupán a megtámadott határozatban kifejtett elemek alapján nem állapíthatta meg, hogy a SEB‑Moulinex összefonódásának megvalósítása Spanyolországban a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően semmilyen komoly kétséget nem támaszt, és a Bizottság így ebben az országban nem zárhatta ki a kötelezettségvállalások előírását.

263    Ezen, a felperes által előadott érvek szerinte mutatis mutandis a finn piacon fennálló versenyhelyzetre is vonatkoznak. A Bizottság ugyanis nem mérte fel, hogy azok a piacok, amelyeken a SEB‑Moulinex több mint 40%‑os teljes piaci részesedéssel rendelkezett, mekkora értékkel bírnak a konyhai termékválaszték valamennyi piacának összértékéhez képest. Ráadásul a Bizottság megelégedett a kenyérpirítók piacán fennálló versenyellenes helyzet értékelésével annak megállapításakor, hogy Finnországban az érintett piacokon nem áll fenn a verseny tekintetében komoly veszély, anélkül hogy figyelembe vette volna azon másik három termékpiac fennállását, ahol a SEB‑Moulinex az összefonódás másnapján több mint 40%‑os (a minisütők piacán: 35–45%‑os, a presszógépek piacán: 40–50%‑os, a barbecuesütők piacán: 40–50%‑os) piaci részesedéssel rendelkezett. Továbbá a Bizottság nem emelte ki azon tényt – noha a görög piacra vonatkozó elemzésében megtette –, hogy az új jogalany Finnországban a konyhai előkészítő felszerelések piacán is erős (30–40%‑os) piaci helyzettel bírt.

264    Olaszországot illetően a felperes kiemeli, hogy ugyanezen érvek hozhatók fel azon elemzéssel szemben is, amelyet a Bizottság az e tagállamban fennálló versenyhelyzet tekintetében végzett. Így a felperes szerint, noha a Bizottság utalt arra, hogy Olaszországban a vízforralók és a főzőcskézőkészletek piaca milyen értékkel bír a teljes „konyhai termékcsalád” értékéhez képest, nem vette figyelembe a konyhai előkészítő felszerelések piacát, ahol a SEB‑Moulinex 40–50%‑os piaci részesedéssel rendelkezett. A felperes szerint a Bizottság e körülmények között nem tudta helyesen megállapítani, hogy az összefonódás Olaszországban a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően nem támaszt komoly kétségeket.

265    Az Egyesült Királyságot és Írországot illetően a felperes úgy véli, hogy a Bizottság nem alkalmazta a brit piacra az értékkel és/vagy a vonatkozó forgalommal kapcsolatos valamennyi kritériumot, amelyeket pedig a többi országban fennálló versenyhelyzetre vonatkozó elemzésében megvizsgált. A Bizottság így nem mérte fel azon veszélyek terjedelmét, amelyekkel az összefonódás a brit és az ír piacon járt. A Bizottság ugyanis, azáltal hogy a versenykockázatok fennállásának kizárása érdekében a 40%‑os vizsgálati határérték alkalmazására, valamint arra szorítkozott, hogy kiemelte a 15–25%‑os piaci részesedéssel rendelkező versenytárs létezését és a tevékenység korlátozott átfedését, egyáltalán nem elemezte, hogy a vizsgált összefonódást követően milyen hatással jár a versenyre a SEB‑Moulinexnek az olajsütők piacán fennálló (30–40%‑os), a párolóedények piacán fennálló (30–40%‑os) és a vasalók piacán fennálló (35–45%‑os) jelentős piaci helyzetének az összeolvadása.

266    A Bizottság vitatja a felperes azon állítását, miszerint semmilyen kötelezettségvállalást nem tettek a komoly versenyproblémákat mutató piacokra vonatkozóan.

267    A Bizottság először is hangsúlyozza, hogy a felperes állításával ellentétben a megtámadott határozat (137) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy „a SEB tökéletesítette kötelezettségvállalásait úgy, hogy a védjegylicenciát kiterjesztette az összes elektromos háztartási kisgépre […] Norvégiában”.

268    Ezt követően az olasz piacot illetően a Bizottság úgy véli, hogy a felperes nem támaszkodhat kizárólag a jogalanynak a konyhai előkészítő felszerelések, a főzőcskézőkészletek és a vízforralók piacán fennálló piaci részesedéseire azon következtetés levonásakor, hogy kötelezettségvállalásokra volt szükség. Tekintetbe kell venni valamennyi releváns elemet annak megállapításakor, hogy az összefonódás a közös piacon erőfölényt hoz‑e létre, vagy erősít‑e meg. Így a konyhai előkészítő felszerelések piacán három jelentős versenytárs tud szembenézni az új jogalannyal. Ugyanígy, ahogyan a határozatból kitűnik, a feleknek a főzőcskézőkészletek és a vízforralók olasz piacán fennálló helyzetét viszonylagossá kell tenni, mivel a felek bizonyos versenytársai jelentős helyzetben vannak több más termékpiacon is, úgymint a hordozható sütők, az olajsütők vagy a presszógépek piacán. A Bizottság véleménye szerint a főzőcskézőkészletek és a vízforralók piacán minden, versenyellenes magatartásra irányuló kísérlet azt a büntetést vonja maga után, hogy a többi piacon a SEB és a Moulinex termékeinek vásárlása visszaesik.

269    Továbbá ezen, a felperes által különösen megkérdőjelezett piacokon fennálló helyzet teljesen eltér a Portugáliában fennálló helyzettől, mivel a portugál piacon az új jogalany a tizenegy termékkategória közül tízben több mint 40%‑os piaci részesedéssel rendelkezik. Az új jogalany Portugáliában gyakorlatilag valamennyi érintett termékpiacon egyedülálló erőt szerzett, amellyel sem más gyártók, sem pedig a forgalmazók nem tudtak szembeszállni.

270    Végül a felperes azon érvelése, miszerint a Bizottság tagadta a brit, ír, spanyol, finn és a norvég piacon fennálló versenyproblémákat, az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontja szerint elfogadhatatlan, mivel minden magyarázatot vagy indokolást nélkülöz.

271    Az Elsőfokú Bíróság által feltett írásbeli kérdésekre válaszolva a Bizottság először is azon érvelésre emlékeztet, amelyet azon megállapítás levonásakor követett, miszerint a Portugáliában, Görögországban, Belgiumban, Hollandiában, Németországban, Ausztriában, Dániában, Svédországban és Norvégiában fennálló komoly kétségek igazolják az e kilenc ország valamennyi termékpiacát lefedő kötelezettségvállalások előírását, és amely megállapítás szerint Olaszország, Spanyolország, az Egyesült Királyság, Írország, valamint Finnország vonatkozásában nem volt szükséges kötelezettségvállalásokat előírni, mivel ezen országokat illetően megállapították minden komoly kétség hiányát.

272    Érvelésének négy lépésben való előadása előtt a Bizottság megjegyzi, hogy elemzésének elvégzésekor a határozathozatali gyakorlatára, valamint a vizsgálata keretében a piac működésére vonatkozóan kapott információkra támaszkodott.

273    Így a Bizottság megállapította, hogy az érintett piacokon fennálló verseny működése szempontjából két tényező lényeges: elismert védjeggyel való rendelkezés (a megtámadott határozat (36) preambulumbekezdése) és a viszonteladó ügyfelekhez való hozzáférés (lásd például a megtámadott határozat (35) preambulumbekezdését), amelyek valamennyi termékkategória tekintetében ugyanazok.

274    Az első tényezőt illetően a Bizottság az összefonódást a közös piaccal és az EGT‑Megállapodás működésével összeegyeztethetőnek nyilvánító 1997. október 15‑i 98/602/EK határozatára (IV/M.938 – Guinness kontra Grand Metropolitan ügy) (HL 1998. L 288., 24. o.) hivatkozik, amelyben hangsúlyozta, hogy „a vezető védjegyekből álló portfólió tulajdonosa bizonyos előnyöket élvezhet”, és különösen „az ügyfeleivel szemben erősebb helyzetben van, mivel egész termékskálát tud nekik kínálni, amely a forgalmuk jelentősebb részét teszi ki” (a határozat (38) és azt követő preambulumbekezdései). Ugyanezen határozat a (41) preambulumbekezdésében kifejti, hogy „ezen előnyök jelentősége és a piac versenyszerkezetére gyakorolt lehetséges hatása több tényezőtől is függ, amelyek a következők: azon tény, hogy a portfólió tulajdonosa az érintett piacon az első számú védjeggyel, illetve egy vagy több vezető védjeggyel rendelkezik; a különböző védjegyekkel elért piaci részesedések, különösen a versenytárs termékek piaci részesedéséhez viszonyítva; azon piacok relatív jelentősége, amelyeken a felek jelentős piaci részesedésekkel és védjegyekkel rendelkeznek a portfólió által lefedett valamennyi termékpiacon; azon piacok száma, amelyeken a portfólió tulajdonosa az első számú védjeggyel vagy egy vezető védjeggyel rendelkezik”.

275    A forgalmazók tárgyalóereje képezi az érintett piacon fennálló verseny működése szempontjából lényeges második tényezőt. E tekintetben a SEB megjegyezte, hogy „[a részéről tett] minden, az árai megemelésére irányuló kísérlet […] azon különböző termékszegmensekben, amelyekben a piaci részesedése elméletileg meghaladja a 35%‑ot, a szakmai vevők részéről megtorlásokat vonhat maga után az elektromos háztartási kisgépek más szegmenseiben, amely megtorlások annál is inkább súlyosak, mivel az elektromos háztartási kisgépek értékesítéseinek kétharmadát érintenék”.

276    Azon megállapítás megtételekor, miszerint Olaszország, Spanyolország, az Egyesült Királyság, Írország és Finnország vonatkozásában nem volt szükséges kötelezettségvállalásokat előírni, a Bizottság egymást követően négy olyan tényezőt vett figyelembe, amelyek az érintett összefonódásra jellemző versenyfeltételek azonosításából erednek.

277    Az első tényező azon piacok meghatározását érintette, amelyeken az új jogalany több mint 40%‑os piaci részesedéssel rendelkezik. A második az érintett termék piacán a felek közötti jelentős átfedés fennállásának meghatározására irányult (lásd a megtámadott határozat (86)–(88), (90)–(92), (95), (97), (98), (101), (102), (107), (110), (111), (113), (121) és (123) preambulumbekezdését). A harmadik tényező az összefonódással létrejött jogalany versenytársaihoz viszonyított helyzetének meghatározásában állt (lásd a megtámadott határozat (87), (92), (96)–(98), (101), (102), (105), (107), (110), (111), (113), (116), (119) és (123) preambulumbekezdését). Végül az utolsó tényező az érintett termékpiacnak az összefonódással létrejött jogalany összes értékesítéséhez viszonyított jelentőségének meghatározását és ezzel összefüggően a forgalmazóknak a megtorlások alkalmazására való lehetőségét érintette (lásd a megtámadott határozat (83), (97), (101), (102), (105), (110), (116), (119) és (123) preambulumbekezdését). A Bizottság kifejti, hogy ezen utolsó, „termékválaszték‑hatásnak” nevezett tényező figyelembevétele a verseny elemzése során bizonyult szükségesnek, mivel ugyanazon védjegyek és ugyanazon köztes ügyfelek vannak jelen ugyanazon ország valamennyi termékpiacán.

278    A fent említett különböző kritériumok figyelembevételével a Bizottság úgy vélte, hogy az összefonódás komoly kétségeket támaszt a közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban Portugáliában, Hollandiában, Belgiumban és Görögországban valamennyi terméket illetően. Az első tényezőt illetően a Bizottság megjegyezte, hogy az új jogalany a termékválaszték nagy része tekintetében több mint 40%‑os piaci részesedésekkel rendelkezik (a megtámadott határozat (48), (55), (63) és (72) preambulumbekezdése). Ezt követően a Bizottság megállapította (a megtámadott határozat (83) és azt követő preambulumbekezdései), hogy azok a piacok, amelyeken a jogalany több mint 40%‑os részesedésekkel rendelkezik, az összefonódással létrejött jogalany teljes értékesítésének több mint 50%‑át teszi ki. A termékválaszték‑hatásokat illetően a Bizottság úgy vélte, hogy e körülmények között azok tovább erősítik azon piaci erőt, amellyel a felek az érintett piacokon rendelkezhetnek. A Bizottság ezért írt elő ezen országok valamennyi termékpiacát lefedő kötelezettségvállalásokat.

279    Ami a többi országot illeti, mivel az első kritérium nem teljesült, a Bizottság azt vizsgálta, hogy az összefonódás az érintett termékpiacokon a felek között jelentős átfedést eredményez‑e. A Bizottság először is kizárta komoly kétségek fennállását azokon a termékpiacokon, ahol az átfedés minimális volt, mivel az ügylet nem változtatta meg érezhetően a versenyhelyzetet. Erről volt szó Finnország esetében a hordozható sütők vonatkozásában (a (78) preambulumbekezdés), Németország esetében a főzőcskézőkészletek vonatkozásában (a határozat (88) preambulumbekezdése), Finnország, Norvégia és Svédország esetében pedig a presszógépek piaca vonatkozásában (a határozat (90) preambulumbekezdése). Spanyolországban a főzőcskézőkészletek és a konyhai előkészítő felszerelések piacán az átfedések különösen csekélyek voltak. A Bizottság ennek keretében figyelembe vette a feleknek a versenytársaikkal szembeni együttes helyzetét. Például Olaszországban a konyhai előkészítő felszerelések piacán az összefonódással létrejött jogalany csak a negyedik gazdasági szereplőt szorította ki a piacról. A felek közötti jelentős átfedés hiányában és a versenytársak erős helyzetére tekintettel (Braun: 10–20%, Philips: 10–20%, De’Longhi: 0–10%), a Bizottság úgy vélte, hogy az összefonódás e piacon nem támaszt komoly kétségeket (a megtámadott határozat (121) preambulumbekezdése).

280    Ugyanezen országok vonatkozásában a Bizottság ezt követően megpróbálta meghatározni, melyek azok az országok, ahol az ügylet a termékválaszték‑hatás értelmében olyan hatással járna, amely gyakorlatilag megváltoztatná a SEB‑Moulinex és a kereslet közötti erőviszonyokat. Ennek érdekében a Bizottság megvizsgálta az ügylet által érintett termékpiac, illetve termékpiacok jelentőségét az összefonódással létrejött jogalany által ugyanebben az országban eszközölt teljes értékesítésekhez képest. Amikor e viszonyok gyengék, azaz 10% alattiak voltak, a Bizottság úgy vélte, hogy az ügylet nem változtat a viszonteladó ügyfelek megtorlásra való képességén, és e képesség elegendő ahhoz, hogy a termékválaszték‑hatást a saját előnyükre kihasználják. Ennek keretében a Bizottság természetesen figyelembe vette azon tényt, hogy a viszonteladó ügyfeleknek a nemzeti piacon alternatív kínálat is a rendelkezésükre áll (a megtámadott határozat (116), (119), (122) és (123) preambulumbekezdése). A Bizottság ugyanakkor komoly kétségeit fejezte ki mindazon piac vonatkozásában, ahol az ügylet érezhetően megváltoztatja a feleknek a kereslettel szembeni helyzetét.

281    Közelebbről, Olaszországban a vízforralók és a főzőcskézőkészletek piacát illetően a Bizottság úgy vélte, hogy az összefonódással létrejött jogalany által e termékpiacokon elért forgalom csekély mértékére és az viszonteladó ügyfelek azon lehetőségére tekintettel, hogy igen neves alternatív védjegyek felé forduljanak, az összefonódás nem támaszthat komoly kétségeket (a megtámadott határozat (115)–(117) és (121)–(124) preambulumbekezdése).

282    Az Elsőfokú Bíróság azon kérdésére, hogy a Bizottság Olaszországra vonatkozó megállapításán változtatott volna‑e az, ha – a viszonteladók azon képességének meghatározása érdekében, hogy a SEB‑Moulinex esetleges versenyellenes magatartását „megbüntessék” – a konyhai előkészítő felszerelések piacát hozzáadták volna a vízforralók és a főzőcskézőkészletek piacához, a Bizottság azt válaszolja, hogy az e három piac összevonásában álló műveletet semmi nem igazolja, és mindenesetre még ha össze is kellett volna adni a fent említett piacokat, az sem változtatott volna a Bizottság megállapításán.

283    Olaszországot illetően ugyanis a vízforralók és a főzőcskézőkészletek piaca külön‑külön az elektromos háztartási kisgépek teljes „konyhai termékcsaládja” értékének 0–10%‑át tette ki. A főzőcskézőkészletek piaca az elektromos háztartási kisgépek teljes „konyhai termékcsaládja” értékének 0–10%‑át tette ki. A konyhai előkészítő felszerelések piaca az elektromos háztartási kisgépek teljes „konyhai termékcsaládja” értékének 25–35%‑át tette ki. E három termékpiac együttesen tehát Olaszországban az elektromos háztartási kisgépek teljes „konyhai termékcsaládja” értékének 30–40%‑át tette ki.

284    Olyan erős versenytársaknak a konyhai előkészítő felszerelések piacán való jelenléte miatt, mint a Braun, a Philips és a De’Longhi, a Bizottság szerint ki volt zárva, hogy az összefonódás erőfölényt hozzon létre vagy erősítsen meg. Továbbá a konyhai előkészítő felszerelések piacán fennálló piaci erő hiányában a SEB‑Moulinex e piacon fennálló helyzetének, valamint a vízforralók és a főzőcskézőkészletek piacán fennálló helyzeteknek az összevonása nem volt igazolt.

285    Mindenesetre a Bizottság hozzáteszi, hogy a megállapítása az olasz piac sajátos jellemzőire tekintettel sem változott volna. Az olasz piacot két, mindig is erős gazdasági szereplő jelenléte jellemezte (lásd a határozat (123) preambulumbekezdését): egyrészről a Saeco, a presszógépek piacának világszintű vezető gazdasági szereplője, amely az olasz piac 60–70%‑ával rendelkezik, másrészről pedig a De’Longhi, amely négy termékpiac, azaz a hordozható sütők, az olajsütők, a kenyérpirítók és a barbecuesütők piacának vezető gazdasági szereplője, amely négy piac együttesen Olaszországban az elektromos háztartási kisgépek teljes „konyhai termékcsaládja” értékének 30–40%‑át teszi ki.

286    Azonban a Bizottság kifejti, hogy a viszonteladó ügyfelek által gyakorolt esetleges elrettentő hatás nagy részben attól függ, hogy milyen értéket képviselnek azok a termékpiacok, ahol a SEB‑Moulinex a teljes értékesítéseihez képest legalább 40%‑os piaci részesedéssel rendelkezik. Így a megtámadott határozat (123) preambulumbekezdése megjegyzi, hogy „e piacokon minden, versenyellenes magatartásra irányuló kísérlet tehát azt a büntetést vonja maga után, hogy a többi piacon a SEB és a Moulinex termékeinek vásárlása visszaesik, amely piacokon az összefonódással létrejött jogalany a forgalmának 90–100%‑át bonyolítja, ami az áraknak a felek általi minden emelését előnytelenné teheti”.

287    A Bizottság hozzáteszi, hogy nemcsak a jelenlegi versenytársak által az érintett piacon gyakorolt versenynyomást kell figyelembe venni, hanem a szomszédos piacokon jelen lévő vállalkozások által kifejtett esetleges nyomást is. Például a konyhai előkészítő felszerelések olasz piacán a jelenlegi erős versenytársak – a Braun, a Philips és a De’Longhi – jelenléte korlátozza az új jogalany erejét. Ezenkívül a Saeco a szomszédos piacokon elért meghatározó súlya miatt bármikor be tud lépni e termékpiacra.

288    Az áremelés révén való versenytorzítás esetét illetően, amelyet a Bizottság első látásra nem vett számításba, a Bizottság úgy véli, hogy e kérdést a többi vállalkozás piacról való kiszorítását célzó magatartások fényében kell megvizsgálni, mivel az összefonódás által érintett különböző termékek „független vagy helyettesíthető termékek”, és ennélfogva az árak átmeneti csökkentése azzal járhat, hogy bizonyos versenytársak elhagyják a piacot, vagy megakadályozhatja új versenytársak piacra lépését, annál is inkább, mivel a gyártók valamennyi érintett termék vonatkozásában ugyanazon köztes kereslethez, a viszonteladó ügyfelekhez fordulnak.

289    Az Elsőfokú Bíróság ezzel kapcsolatban feltett kérdésére a Bizottság azt válaszolta, hogy a vizsgálatai során egyetlen olyan elem sem jutott a tudomására, amely lehetővé tette volna annak megállapítását, hogy a tervezett összefonódás ilyen magatartásokat eredményez. Valamely vállalkozás ugyanis csak akkor tervezheti, hogy ilyen magatartásokat kezd tanúsítani, ha pénzügyileg képes tartósan fenntartani a határköltség alatti árakat, azzal a meggyőződéssel, hogy ez majd a versenytársak eltávolításához vezet.

290    Márpedig egyetlen elem sem mutat arra, hogy a SEB pénzügyileg szilárdabb helyzetben van, mint a versenytársai, vagy hogy alacsony határköltségei vannak. Sőt, a piacról kiszorított versenytárs visszatérhet, ha az árak ismét olyan szintet érnek el, amely a tevékenységet újból kifizetődővé teszi, mivel még mindig rendelkezik a védjegyével, amely az elektromos háztartási kisgépek piacán a verseny lényeges tényezője.

291    Sőt, a Bizottság azt állítja, hogy nem biztos, hogy az árcsökkentés elegendő olyan új versenytársak piacra lépésének megakadályozásához, mint a felperes, aki az Elsőfokú Bírósághoz 2002. június 28‑án és 2002. július 25‑én benyújtott észrevételei 7. és 11. pontjában úgy véli, hogy a tevékenysége 2002‑ben való megkezdése után a piaci részesedései […‑ban] elérhetik a […%‑ot].

292    Végül a Bizottság előadja, hogy azt, hogy a szállító olyan árcsökkentő politikába kezd‑e, amelynek hatására kiszorulnak a versenytársak a piacról, a forgalmazók magatartása is befolyásolja. A szállító ugyanis kevésbé van ösztönözve ilyen politika kezdésére, mivel az elektromos háztartási kisgépek kiskereskedelmi árát a forgalmazók állapítják meg, akik a szállítók általi árcsökkentés esetén fenntarthatják ugyanazon kiskereskedelmi árpolitikát, és így a szállítók rovására további haszonra tehetnek szert.

293    Következésképpen a Bizottság azt állítja, hogy a jelen ügyben az elemzését az összefonódás azonnali és biztos hatásaira korlátozta, és nem vette figyelembe a későbbi és bizonytalanabb hatásokat, úgymint a kiszorításra irányuló magatartásokat.

294    A végső fogyasztók érintett termékek közötti választásának a viszonteladók általi esetleges befolyásolását illetően a Bizottság először is megjegyzi, hogy a piacvizsgálat rámutatott arra, hogy a fogyasztók egyértelműen a neves védjeggyel ellátott termékeket részesítik előnyben, még akkor is, ha egyrészről ez utóbbiak drágábbak, mint az ismeretlen védjeggyel ellátott termékek, másrészről pedig – ahogyan fentebb már említésre került – a forgalmazáshoz való hozzáférés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a vállalkozás az érintett piacokon versenytárs legyen.

295    Vizsgálatai során a Bizottság meg tudta állapítani a gyártók és a viszonteladók közötti viszonyok meghatározó jellemzőit, és ezáltal a viszonteladók arra való lehetőségét, hogy meghatározzák a végső fogyasztók választását.

296    A Bizottság hangsúlyozza a termékeknek a kínálatba való felvételére vonatkozó politikák fontosságát, amelyek abban állnak, hogy a forgalmazók elkerülik az ugyanazon modellekkel való versenyt, és sajátos termékkínálatot alakítanak ki annak elkerülése érdekében, hogy a fogyasztó túl szigorúan összehasonlítsa az üzletek eladási árait.

297    A Bizottság továbbá kifejti, hogy a felperes a Bizottság 2001. november 30‑i kérdéseire válaszolva a 11. pontban megjegyzi, hogy „a jó minőség–ár arányban álló jó terméknek semmi esélye a piacon való jelenlétre, ha a forgalmazók nem veszik fel a kínálatukba”.

298    A viszonteladók így egyszerre határozzák meg a fogyasztók választását a termékek kínálatba való felvételének befolyásolására való képességükkel, és azzal, hogy ők döntenek az eladási árakról és az eladott termékekre adott kedvezményekről.

B –  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

1.     Az elfogadhatóságról

299    A felperes előadja, hogy a Bizottság az összefonódást komoly versenyproblémákat mutató piacokra vonatkozó kötelezettségvállalások hiányában engedélyezte.

300    A Bizottság és a SEB úgy véli, hogy e jogalap, ahogyan azt a felperes az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdéseit követően és a tárgyaláson kifejtette, elfogadhatatlan az eljárási szabályzat 48. cikke 2. §‑ának első bekezdése alapján, amely szerint az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, valamint az említett szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontja alapján, amely szerint a védelemhez való jog tiszteletben tartása érdekében a benyújtott keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését.

301    E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a keresetlevél kifejezetten tartalmazza az arra alapított jogalapot, hogy a Bizottság az összefonódást komoly versenyproblémákat mutató piacokra vonatkozó kötelezettségvállalások hiányában engedélyezte. Az eljárási szabályzat 48. cikke 2. §‑ának első bekezdése csak az új jogalapokra való hivatkozást tiltja, ebből következik, hogy az elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

302    Az olasz piacokat illetően a Bizottság az ellenkérelmében egyébként e kifogásra érdemben válaszolt, anélkül hogy az elfogadhatóságát illetően kifogást emelt volna.

303    Az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdéseire adott válaszaiban azonban a Bizottság ezt követően úgy érvel, hogy Olaszországot és a fortiori azon többi országot illetően, amelyek esetében a Bizottság nem írt elő kötelezettségvállalásokat, a felperes nem kifogásolta a Bizottság által kifejtett érvelést, amely szerint a viszonteladó ügyfeleknek lehetőségük lesz minden, versenyellenes magatartásra irányuló kísérlet megbüntetésére.

304    Noha el kell ismerni, hogy a keresetlevélben kifejtett érvelés szűkszavú volt különösen a brit, ír, spanyol, finn és norvég piacokat illetően, amelyek vonatkozásában a felperes megelégedett az arra való utalással, hogy ott is megállapítottak problémás helyzeteket, a felperes által az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdéseire adott válaszaiban – amikor az Elsőfokú Bíróság felkérte a felperest, hogy fejtse ki a kifogásainak jellegét –, valamint a tárgyaláson előadott fejtegetések nem tekinthetők elfogadhatatlan új jogalapnak, hanem kizárólag a keresetlevélben hivatkozott jogalap megalapozottságát alátámasztó elemeknek. E megállapítás az olasz piacokra vonatkozó fejtegetésekre is érvényes.

305    Másodszor, az eljárási szabályzat 48. cikke 1. §‑ának c) pontjára alapított kifogást is el kell utasítani. A keresetlevél ugyanis e rendelkezésnek megfelelően röviden ismerteti a jogalapot. Továbbá e rendelkezés célja a védelemhez való jog tiszteletben tartása. Márpedig meg kell állapítani, hogy a Bizottságnak teljes mértékben lehetősége volt a felperes által e kérdésben előadott kifogások megválaszolására. Közelebbről meg kell jegyezni, hogy a Bizottság már az ellenkérelmében kifejtette azon feltevését, miszerint az olasz piacokat illetően nem kellett kötelezettségvállalásokat előírni, mivel a SEB‑Moulinex minden, versenyellenes magatartásra irányuló kísérlete azt a büntetést vonja maga után, hogy Olaszország többi piacán a SEB és a Moulinex termékeinek vásárlása visszaesik. Az Elsőfokú Bíróság felkérte a Bizottságot egy sor, e kifogásokra vonatkozó kérdés írásbeli megválaszolására is. Végül a Bizottság a tárgyaláson ismét részletesen kifejthette a témára vonatkozó álláspontjának megalapozottságát.

306    Harmadszor, amennyiben a Bizottság azt kifogásolná, hogy az Elsőfokú Bíróság maga hozott fel új, a felperes által fel nem hozott jogalapot, elegendő emlékeztetni arra, hogy a felperes a versenyproblémákat mutató országokra vonatkozó kötelezettségvállalások hiányára alapított jogalapot a keresetlevelében valóban megfogalmazta. Az Elsőfokú Bíróság csak a Bizottság által az ellenkérelmében előadott érvelést követően ítélte szükségesnek, hogy az eljárási szabályzat 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében egy sor írásbeli kérdést tegyen fel mindkét fél érvelésének tisztázása érdekében. Továbbá e tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a C‑252/96. P. sz., Parlement kontra Gutiérrez de Quijano y Lloréns ügyben 1998. november 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑7421. o.) 30. pontjában kimondta, hogy az eljárási szabályzat 48. cikke 2. §‑a első bekezdésének – e szabályzat II. címének az „Írásbeli szakasz” című 1. fejezetével összefüggésben való –egyszerű olvasatából egyértelműen kitűnik, hogy nem az Elsőfokú Bíróságra, hanem a felekre alkalmazandó rendelkezésről van szó.

307    A fentiekből következik, hogy a komoly versenyproblémákat mutató piacokra vonatkozó kötelezettségvállalások hiányára alapított jogalap a spanyol, brit, ír, finn és a norvég piacra vonatkozó részében is elfogadható.

2.     Az ügy érdeméről

308    Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megállapította, hogy az összefonódás komoly kétségeket támaszt bizonyos termékpiacokon Portugáliában, Görögországban, Belgiumban, Hollandiában, Németországban, Ausztriában, Dániában, Svédországban és Norvégiában (a megtámadott határozat (128) preambulumbekezdése). Következésképpen ezen országok esetében kötelezettségvállalásokat írt elő.

309    Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat szerint a Bizottság az érintett földrajzi piacok nemzeti meghatározását követte (a (30) preambulumbekezdés), és úgy vélte, hogy a tizenhárom termékkategória mindegyike elkülönült piacnak minősül (a megtámadott határozat (17)–(25) preambulumbekezdése). Ebből következik, hogy a versenyhelyzetet legalábbis először külön‑külön, piaconként kell elemezni, éspedig mind földrajzi értelemben, mind pedig a termékek alapján. A Moulinex márkára vonatkozóan e kilenc állam mindegyikében a kötelezettségvállalások által előírt kizárólagos licenciák azonban mindenkor valamennyi tizenhárom termékpiacra vonatkoznak, még akkor is, ha a komoly kétségeket csak az egyik vagy a másik termékpiacon állapították meg. A Bizottság ugyanis a megtámadott határozat (141) preambulumbekezdésében helyesen vélte úgy, hogy a kizárólagos licenciára vonatkozó kötelezettségvállalásoknak az elektromos háztartási kisgépek összességére, és így azon termékekre való kiterjesztése, amelyek tekintetében a Bizottságnak nem voltak komoly kétségei, szükséges a kötelezettségvállalásokban előírt korrekciós intézkedések hatékonyságának és kivitelezhetőségének biztosításához, mivel ugyanazon a földrajzi piacon nem rendelkezhet egyszerre ugyanazzal a védjeggyel két különböző gazdasági szereplő.

310    Ebből következik, hogy annak megállapítása, hogy az összefonódás csak valamely ország egyetlen termékpiacán támaszt komoly kétségeket, elegendő volt ahhoz, hogy az említett ország valamennyi termékpiacára vonatkozóan kötelezettségvállalást írjanak elő. Így a megtámadott határozat (113), (114) és (128) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy kötelezettségvállalásokat írtak elő Svédországban, noha a Bizottság így vélte, hogy az összefonódás Svédországban csak az olajsütők piacán támaszt komoly kétségeket.

311    Az olasz, spanyol, az egyesült királysági, ír, valamint a finn piacot illetően a Bizottság ugyanakkor úgy vélte, hogy az összefonódás csak jelentéktelen mértékben változtatja meg a versenyfeltételeket, és ennélfogva ezen országok esetében nem írt elő kötelezettségvállalásokat.

312    A felperes lényegében előadja, hogy Norvégiában, Olaszországban, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban, Írországban, valamint Finnországban bizonyos piacok komoly versenyproblémákat mutattak, és hogy a kötelezettségvállalások által érintett tagállamokban a versenyhelyzet vonatkozásában elvégzett elemzésének megfelelően a Bizottságnak e piacok vonatkozásában is elő kellett volna írnia kötelezettségvállalásokat.

313    Az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdéseire válaszolva a Bizottság kifejtette, hogy az elemzése során egymást követően négy olyan tényezőt vett figyelembe, amelyek a kérdéses összefonódásra jellemző versenyfeltételek azonosításából erednek, nevezetesen azt, hogy:

–        az új jogalany mely piacokon rendelkezik több mint 40%‑os piaci részesedéssel;

–        az érintett termékpiacon fennáll‑e a felek között jelentős átfedés;

–        az összefonódással létrejött jogalany milyen helyzetben van versenytársaihoz képest;

–        az érintett termékpiac milyen jelentőséggel bír az összefonódással létrejött jogalany teljes értékesítéseihez képest, és ezzel összefüggően a forgalmazók mennyiben tudnak ellennyomást gyakorolni (a továbbiakban: termékválaszték‑hatás)?

314    Annak megvizsgálása előtt, hogy ezen, négy lépésben elvégzett elemzés – ahogyan a Bizottság állítja – kizárja‑e komoly kétségek fennállását azon földrajzi piacok mindegyikén, amelyek vonatkozásában a Bizottság nem írt elő kötelezettségvállalásokat, először is meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság a határozatban ténylegesen elvégzett‑e ilyen elemzést az összefonódás különböző piacokra gyakorolt hatásainak értékelése érdekében.

a)     Az elemzés négy lépéséről

–       Az erőfölényre vonatkozó 40%‑os határértékről

315    A megtámadott határozatból, és különösen annak (44), (48), (55), (56), (63), (72) és (83) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság által az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdéseire adott válaszaiban említett első lépésben a versenyhelyzetnek a határozatban elvégzett egész elemzése azon a megfontoláson alapul, miszerint a 40%‑os piaci részesedés az erőfölény jele volt. Mivel az összefonódással létrejött jogalany, a SEB‑Moulinex valamely termékpiacon elérte, illetve meghaladta a 40%‑os piaci részesedést, meg kellett állapítani, hogy a többi három tényező vizsgálatának sérelme nélkül a SEB‑Moulinex erőfölénnyel rendelkezik, és kötelezettségvállalásokat kellett előírni. A Bizottság, ahogyan az Elsőfokú Bíróság kérdéseire adott válaszaiban kifejtette, még azt is megállapította, hogy Görögországban a konyhai előkészítő felszerelések piacán erőfölény áll fenn, noha a SEB‑Moulinex jogalany csak 39%‑os piaci részesedéssel rendelkezett. Ezenkívül a megtámadott határozat (55), (58), (62) és (128) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság úgy vélte, hogy az összefonódás komoly kétségeket támaszt Belgiumban a kenyérpirítók piacán, noha a felek csak 20–30%‑os piaci részesedéssel rendelkeztek, és a 25–35%‑os piaci részesedéssel rendelkező Philipsszel kellett felvenniük a versenyt.

–       A jelentős átfedés hiányáról

316    A Bizottság által az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdéseire adott válaszában nyújtott magyarázat szerint a Bizottság ezt követően azon piacok vonatkozásában, ahol az új jogalany piaci részesedése több mint 40%‑os volt, azt vizsgálta meg, hogy az érintett termékpiacokon a felek között fennáll‑e jelentős átfedés. A Bizottság úgy érvelt, hogy amikor megállapította, hogy nincsen átfedés, vagy az minimális, kizárta az érintett termékpiacot érintő komoly kétségek fennállását arra hivatkozva, hogy az összefonódás nem változtatja meg érezhetően a versenyhelyzetet.

317    Az Elsőfokú Bíróság által feltett írásbeli kérdésekre adott válaszában foglaltaknak megfelelően a jelentős átfedés hiánya valóban arra indította a Bizottságot, hogy kizárja a komoly kétségek fennállását egy sor olyan termékpiac vonatkozásában, ahol az átfedés minimális volt (lásd különösen Finnországban a hordozható sütők piacát [a megtámadott határozat (87) preambulumbekezdése], Németországban a főzőcskézőkészletek piacát [a megtámadott határozat (88) preambulumbekezdése], valamint Norvégiában és Svédországban a presszógépek piacát [a megtámadott határozat (90) preambulumbekezdése]).

318    A felek közötti jelentős átfedés hiánya, ahogyan a Bizottság helyesen állítja, kizárja a komoly kétségeket még azon termékpiacok vonatkozásában is, ahol a jogalany több mint 40%‑os piaci részesedésekkel rendelkezik, mivel ebben az esetben nem az összefonódás hozza létre vagy erősíti meg az erőfölényt, hanem az már korábban is fennállt.

319    E megállapítás azonban két pontosítást is igényel.

320    Egyrészről, még ha az átfedés csekély is, az összefonódás erőfölényt erősít meg, ennélfogva csak akkor kell a komoly kétségeket kizárni, ha az átfedés valóban nem jelentős.

321    E tekintetben ki kell emelni, hogy a határozat arra szorítkozik, hogy 10%‑os sávonként utal a piaci részesedésekre. Márpedig, ha valóban megállapítható, hogy nincs jelentős átfedés akkor, ha a piaci részesedés a 0%‑hoz van közel, nem állapítható meg ugyanez a 10%‑hoz közeli piaci részesedés esetén, így ebben az esetben az erőfölény létrejöttét vagy megerősödését kell megállapítani. A határozat ennélfogva nem teszi lehetővé, hogy az Elsőfokú Bíróság megfelelően gyakorolja a jogszerűségi felülvizsgálatot. Továbbá, noha az Elsőfokú Bíróság az írásbeli kérdéseiben kifejezetten felkérte a Bizottságot arra, hogy határozza meg a SEB‑Moulinexnek Olaszországban a vízforralók és a főzőcskézőkészletek piacán fennálló pontos piaci részesedését, a Bizottság a válaszaiban csupán átvette a határozatban 10%‑os sávonként megadott adatokat.

322    Az, hogy nem lehetséges hatékonyan felülvizsgálni a határozatot az abban foglalt adatok túlságosan bizonytalan jellege miatt, végeredményben magában a határozatban foglalt megállapításokból is kitűnik. Ugyanis ugyanazon megfontolás alapján, miszerint az összefonódásban részes felek egyike 0–10%‑os piaci részesedéssel rendelkezett, a Bizottság egyszer a jelentős átfedés hiányára hivatkozva kizárta a komoly kétségeket, máskor viszont megállapította ilyen kétségek fennállását.

323    Erről van szó többek között Görögországban a konyhai előkészítő felszerelések piaca esetében. E piacon ugyanis, ahol az új jogalany csak az erőfölényre vonatkozó határértéket majdnem elérő összesített piaci részesedéssel rendelkezett (39%, lásd a megtámadott határozat (72) preambulumbekezdését és az Elsőfokú Bíróság kérdéseire adott választ), a Bizottság nem zárta ki komoly kétségek fennállását a 0 és 10% között változó átfedés ellenére, amikor a Moulinex a kérdéses termékekkel 30–40%‑os, míg a SEB csak 0–10%‑os piaci részesedést ért el (lásd a megtámadott határozathoz mellékelt táblázatot).

324    Ugyanígy a Bizottság komoly kétségek fennállását állapította meg Hollandiában a vasalók piacán, ahol az összefonódásban részes felek 40–50%‑os összesített piaci részesedéssel rendelkeztek, és az átfedés a Moulinex esetében 0–10%‑ra korlátozódott.

325    Azon más termékpiacokon, ahol az összefonódással létrejött jogalany 40–50%‑os piaci részesedéssel rendelkezett, a Bizottság szintén azt állapította meg, hogy az összefonódás komoly kétségeket támaszt annak ellenére, hogy a felek egyike csak 0–10%‑os piaci részesedéssel rendelkezik. Erről van szó többek között Németországban a barbecuesütők piaca esetében (a (97) preambulumbekezdés), ahol a feleknek ezenkívül jelentős versenytársakkal, többek között a Severinnel kell szembenézniük, aki Belgiumban a vasalók és a gőzölők piacán 25–35%‑os piaci részesedéssel rendelkezik (lásd a megtámadott határozat (55), (56) és (59) preambulumbekezdését), valamint erről van szó Portugáliában az olajsütők, a kenyérpirítók és az elektromos kávéfőzők piaca esetében is (lásd a megtámadott határozat (48), (49) és (54) preambulumbekezdését).

326    Másrészről, noha a jelentős átfedés hiánya miatt a komoly kétségek érvényesen kizárhatók akkor, ha a Bizottság a versenyhelyzetet először egy adott termékpiac szintjén vizsgálja, ezen elemet azonban már nem kell figyelembe venni az érintett ország valamennyi termékpiacán fennálló helyzet átfogóbb vizsgálata során.

327    Egyébként e tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság többször is azon körülményre támaszkodott, hogy az összefonódásban részes felek egyike erős helyzetben volt azokon a piacokon, ahol a másik csak alig volt jelen, illetve fordítva, annak megállapításakor, hogy az összefonódás komoly kétségeket támaszt. Így a Bizottság Görögországot illetően a megtámadott határozat (73) preambulumbekezdésében hangsúlyozta:

„A felek kizárólag a szendvics‑/gofrisütők piacán rendelkeztek egyidejűleg igen jelentős (30–40%‑os és 20–30%‑os) piaci részesedésekkel. Az összefonódás hatására tehát a Moulinexnek a presszógépek piacán fennálló helyzetéhez hozzáadódik az olajsütők, vízforralók, szendvicssütők és konyhai előkészítő felszerelések piacán fennálló jelentős erőfölény.”

–       Az összefonódással létrejött jogalany versenytársaihoz viszonyított helyzetéről

328    A Bizottság azt állítja, hogy ezt követően figyelembe vette az összefonódásban részes feleknek a versenytársaikkal szembeni együttes helyzetét annak megállapításakor, hogy az összefonódás nem támaszt komoly kétségeket.

329    E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy mivel a határozatban megállapított, erőfölényre vonatkozó határérték 40%, annak az egyszerű megállapítása, hogy az összefonódással létrejött jogalany valamely termékpiacon versenytársakkal áll majd szemben, nem foglalja magában azt, hogy az összefonódás e piacon nem támaszt kétségeket. A versenytársak jelenléte csak abban az esetben minősülhet olyan tényezőnek, amely adott esetben mérsékeli vagy akár meg is szünteti az összefonódással létrejött jogalany erőfölényét, ha e versenytársak valódi ellensúlyt jelentő, erős helyzetben vannak.

330    Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy az érintett piacok inkább oligopol szerkezetű piacok, és néhány vállalkozás egyszerre rendelkezik széles termékválasztékkal és páneurópai jelenléttel. Ezek, ahogyan arra a megtámadott határozat (32) preambulumbekezdése rámutat, lényegében olyan gazdasági szereplők, mint a SEB, a Moulinex, a Philips, a Bosch, a Braun vagy a De’Longhi. E körülmények között ezen versenytársak egyikének vagy másikának az adott piacon való jelenléte nem tűnik olyan különleges körülménynek, amely mint olyan igazolja, hogy az összefonódás e piacon nem támaszt kétségeket. Ugyanez vonatkozik azon vállalkozásokra, amelyek vagy széles termékválasztékkal rendelkeznek, de csak bizonyos államokban vannak jelen (Spanyolországban a Taurus vagy az Egyesült Királyságban a Morphy), vagy pedig korlátozott számú termékkel rendelkeznek (a presszógépek vonatkozásában a Saeco).

331    A megtámadott határozatból egyébként kitűnik, hogy a Bizottság szinte minden olyan piac esetében, ahol úgy vélte, hogy az összefonódás komoly kétségeket támaszt, mindamellett kiemelte e versenytársak közül egy vagy több jelenlétét.

332    Ebből következik, hogy e versenytársak egyikének vagy másikának azon piacokon való jelenléte, ahol az összefonódással létrejött jogalany legalább 40%‑os piaci részesedéssel rendelkezett, mint olyan nem zárta ki a komoly kétségek fennállását, és esetleg csak akkor járhatott volna e hatással, ha e versenytársak elég erős piaci részesedésekkel rendelkeznek ahhoz, hogy a SEB‑Moulinex helyzetével szemben valódi ellensúlyt képezhessenek, és így kizárhassák a komoly kétségeket.

333    E tekintetben ki kell emelni, hogy a Bizottság egyébként egy sor olyan piacon megállapította komoly kétségek fennállását, ahol az összefonódásban részes felek versenytársai nem elhanyagolható piaci részesedésekkel rendelkeztek.

334    Így Görögországban az olajsütők piacán a Bizottság nem zárta ki az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos komoly kétségek fennállását, noha az összefonódásban részes felek fő versenytársa, a De’Longhi 35–45%‑os piaci részesedéssel rendelkezett, ami nemcsak hogy igen jelentős helyzetnek minősült, hanem a SEB‑Moulinex helyzetével is egyenértékű volt (lásd a megtámadott határozat (72) preambulumbekezdését).

335    Ugyanígy a Bizottság Hollandiában a vasalók és a gőzölők piacán is megállapította komoly kétségek fennállását, noha a SEB‑Moulinexnek, aki 40–50%‑os piaci részesedéssel rendelkezett (lásd a megtámadott határozat (63) preambulumbekezdését), a Philipsszel kellett felvennie a versenyt, aki 35–45%‑os piaci részesedéssel rendelkezett (lásd a megtámadott határozat (67) preambulumbekezdését).

336    A Bizottság Belgiumban a vízforralók és a vasalók piacán jelentős helyzetben lévő versenytársak jelenléte ellenére szintén megtagadta a komoly kétségek fennállásának kizárását. Az első piacon az új jogalany 35–45%‑os piaci részesedéssel (lásd a megtámadott határozat (55) preambulumbekezdését), a fő versenytárs, a Braun pedig 20–30%‑os piaci részesedéssel rendelkezett (lásd a megtámadott határozat (58) preambulumbekezdését). A második piacon az új jogalany 40–50%‑os piaci részesedéssel (lásd a megtámadott határozat (55) preambulumbekezdését), a fő versenytárs, a Philips pedig 25–35%‑os piaci részesedéssel rendelkezett (lásd a megtámadott határozat (59) preambulumbekezdését).

337    Végül Belgiumban a kenyérsütők piacán, ahol a fő versenytárs, a Philips 25–35%‑os piaci részesedéssel rendelkezett (lásd a megtámadott határozat (58) preambulumbekezdését), a Bizottság nem zárta ki az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos komoly kétségek fennállását, noha az új jogalany csak 20–30%‑os piaci részesedéssel rendelkezett (lásd a megtámadott határozat (55) preambulumbekezdését), azaz e piaci részesedés nemcsak hogy jelentősen a Bizottság által megállapított, erőfölényre vonatkozó határérték alatt volt, hanem a fő versenytárs piaci részesedése alatt is.

338    A fentiekből következik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban elvégzett elemzésében a versenytársak jelenlétét még abban az esetben sem tekintette főszabály szerint olyan jellegűnek, hogy az kizárja az összefonódás által támasztott komoly kétségek megállapítását, amikor a versenytársak elég jelentős piaci részesedésekkel rendelkeztek.

–       A termékválaszték‑hatásról

339    Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy minden egyes termékpiac elkülönült piacnak minősül. Ebből következik, hogy minden egyes tagállamban az egyes termékpiacokon fennálló versenyfeltételeket főszabály szerint függetlenül kellett értékelni a többi piacon vagy azok összességében fennálló feltételekhez viszonyítva. A kötelezettségvállalások által érintett kilenc tagállamot illetően, noha a Bizottság olykor valóban felvett az elemzésébe az adott földrajzi piac valamennyi termékpiacának átfogó helyzetére vonatkozó megfontolásokat, először azonban minden egyes termékpiacot külön‑külön értékelve mindig megállapította bizonyos termékpiacokon komoly kétségek fennállását.

340    Így Portugália, Görögország, Hollandia és Belgium esetében a Bizottság, miután egy sor termékpiac vonatkozásában megállapította komoly kétségek fennállását, úgy vélte továbbá, hogy a jelentős erőfölények összeadódására tekintettel az összefonódásban részes felek ki tudják terjeszteni piaci erejüket az összes többi termékpiacra (a megtámadott határozat (54), (62), (71) és (82) preambulumbekezdése).

341    A megtámadott határozat (83) preambulumbekezdése szerint a termékválaszték összessége tekintetében fennálló piaci erő létrejöttének veszélye kizárható akkor, ha azon termékpiacok, ahol az összefonódással létrejött jogalany több mint 40%‑os piaci részesedéssel rendelkezik, a felek összesített forgalmának legfeljebb 35%‑át teszik ki. Azonban e megkülönböztetés egyrészről azon országok között, ahol az összefonódással létrejött jogalany valamennyi termékpiacra ki tudja terjeszteni piaci erejét, másrészről pedig azon országok között, ahol az összefonódás csak bizonyos termékpiacokon vagy akár csak egyen (mint Svédország esetében) támaszt komoly kétségeket, valójában nem tűnik relevánsnak, mivel, ahogyan fentebb kifejtésre került, mindkét esetben ugyanazon kötelezettségvállalásokat írták elő.

342    A különböző termékpiacok elkülönült jellege azonban nem tekinthető abszolútnak, és szükségesnek bizonyulhat az adott termékpiacra vonatkozó értékelést az érintett tagállam összes többi piacán fennálló versenyhelyzet fényében mérlegelni.

343    Az átfogóbb versenyhelyzet e figyelembevétele a jelen ügyben annál is inkább igazolt volt, mivel nem vitatott, hogy az érintett piacokon a védjegy minősül a legfontosabb versenytényezőnek, és a védjegy közismertsége az azzal ellátott valamennyi termék hasznára van. Ugyanígy a Bizottság valamely vállalkozás versenyhelyzetének értékelése érdekében szükségesnek tarthatja a vállalkozás védjegyportfóliójának, vagy azon körülménynek a figyelembevételét, hogy a vállalkozás számos érintett termékpiacon jelentős piaci részesedéssel rendelkezik (a továbbiakban: portfólióhatás).

344    E tekintetben ki kell emelni, hogy a Bizottság a jelen ügyben figyelembe vette e portfólióhatást. A megtámadott határozat egészében, kivéve a kötelezettségvállalások által nem érintett országokra vonatkozó elemzést, a Bizottság ugyanis hangsúlyozta, hogy az összefonódással létrejött jogalany erejét növeli az egyedülálló védjegyportfólió – míg versenytársai csak egyetlen védjeggyel rendelkeznek –, a számos piacon való erős jelenlét, valamint a SEB és a Moulinex helyzetének összeadódása.

345    Így a megtámadott határozat (52) preambulumbekezdése kifejti, hogy „[f]igyelemmel e típusú piacokon a védjegyeknek, szinte valamennyi érintett piacon a felek súlyának, a termékválasztéknak és az új jogalany védjegyportfóliójának fentebb megvitatott jelentőségére, kevéssé valószínű, hogy a versenytársak megkérdőjelezhetik a felek helyzetét, és hogy az új jogalanyra elegendő versenynyomást tudnak gyakorolni”.

346    Meg kell jegyezni, hogy e portfólióhatás nem csupán a fogyasztóval és a versenytársakkal szemben játszik szerepet, hanem – éspedig főleg – a viszonteladó ügyfelekkel szemben is. A Bizottság így különösen a megtámadott határozat (53) preambulumbekezdésében kifejti, hogy „[u]gyanez vonatkozik a viszonteladó ügyfelekre is, akik elméleti tárgyalóerejük (például a termékeknek a kínálatból történő kivételével való fenyegetés) ellenére az áremelésre adott válaszként nem tudják befolyásolni a felek magatartását”; továbbá „[a] védjegyportfólió és az új jogalany valamennyi érintett termékpiacon való egységesen erős jelenléte ugyanis olyan jellegű, hogy az új jogalany visszatarthatja a viszonteladó ügyfeleket attól, hogy az áremelés ellen például azzal fenyegetve tiltakozzanak, hogy az új jogalany márkáit kiveszik a kínálatukból”; továbbá „[a]z összefonódással létrejött jogalany például összevont engedményeket kínálhat, vagy engedményküszöböt állapíthat meg”, és „[u]gyanígy a SEB márka és a Moulinex márka döntő jelentőségű helyzete megnehezíti a viszonteladó számára, hogy e márkákat kivegye a kínálatából”. Ezen, a portugál piacokra vonatkozó elemzés keretében kifejtett megjegyzések megjelennek a belga (a megtámadott határozat (60) és (61) preambulumbekezdése), a holland (a megtámadott határozat (69) és (70) preambulumbekezdése) és a görög piacokat illetően is (a megtámadott határozat (80) és (81) preambulumbekezdése). E tekintetben ki kell továbbá emelni, hogy noha a Bizottság a portfólióhatás miatt úgy vélte, hogy az új jogalany, a SEB‑Moulinex e négy országban valamennyi termékpiacra ki tudja terjeszteni piaci erejét még akkor is, ha csak a 40%‑os határérték alatti piaci részesedésekkel rendelkezik, a portfólióhatás a fortiori megerősíti, hogy az összefonódás komoly kétségeket támaszt azokon a piacokon, ahol az új jogalany több mint 40%‑os piaci részesedésekkel rendelkezik.

347    Korábbi határozathozatali gyakorlatában a Bizottság már hangsúlyozta, hogy a portfólióhatást figyelembe kell venni a vállalkozás tényleges piaci erejének meghatározása érdekében. Így a fent hivatkozott Guinness kontra Grand Metropolitan ügyben hozott határozatában a Bizottság kifejtette, hogy a vezető védjegyekből álló portfólió tulajdonosa bizonyos előnyöket élvezhet, és különösen, hogy az ügyfeleivel szemben erősebb helyzetben van, mivel egész termékskálát tud nekik kínálni, amely a forgalmuk jelentősebb részét teszi ki.

348    A Bizottságnak megküldött észrevételeiben (a 2001. december 3‑i levél 2. melléklete) a De’Longhi egyébként felhívta a Bizottság figyelmét arra, hogy milyen veszélyekkel jár az, ha ugyanazon ipari csoporton belül összefonódik valamennyi fő védjegy és a teljes termékválaszték. E tekintetben a beavatkozó kifejtette különösen, hogy:

„[A] De’Longhit leginkább az nyugtalanítja, hogy az összefonódás után milyen viszony lesz majd a SEB‑Moulinex és a nagy forgalmazók között, figyelemmel arra, hogy a szerző tárgyalóereje megnövekszik azokon a piacokon, ahol erőfölénnyel rendelkezik majd. Ezen erő még inkább jelentős lesz azon termékek és védjegyek teljes választékának köszönhetően, amelyekkel a szerző az összefonódást követően rendelkezik majd […]. Semmi kétség, hogy a SEB‑Moulinex jelentősen ki fogja terjeszteni termékportfólióját oly módon, hogy bizonyos esetekben teljes termékválasztékot tudjon szállítani, ami különösen a forgalmazási csatornákat illetően káros hatásokkal jár majd”.

349    Az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdéseire adott válaszaiban a Bizottság megjegyezte, hogy valamely ország valamennyi termékpiacán ugyanazon védjegyek és ugyanazon köztes ügyfelek jelenléte szükségessé teszi a termékválaszték‑hatás figyelembevételét a verseny elemzésében. A Bizottság szerint, noha az összefonódás erős helyzetet biztosít a felek számára azokon a termékpiacokon, amelyek összességükben a felek forgalmának csekély részét teszik ki, az összefonódással létrejött jogalany nem lesz ösztönözve arra, hogy e piacokon kihasználja erejét, mivel a többi termékpiacon – ahol nincs erős helyzetben – őt fenyegető megtorlások olyan nyereségveszteséget jelentenek, amely egyértelműen meghaladja azt a hasznot, amelyet a jogalany elérhet azokon a piacokon, ahol erős helyzetben van. A Bizottság az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott irataiban és a tárgyaláson megjegyezte, hogy – amikor az összefonódással létrejött jogalanynak az erőfölény által jellemzett piacokon eszközölt értékesítése az összefonódással létrejött jogalany ugyanezen országban eszközölt teljes értékesítéseinek kevesebb mint 10%‑át tette ki – úgy vélte, hogy az ügylet nem változtat a viszonteladó ügyfelek megtorlásra való képességén, és e képesség elegendő ahhoz, hogy a termékválaszték‑hatást a saját előnyükre kihasználják. A „termékválaszték‑hatás” kifejezésen a Bizottság azt érti, hogy a SEB‑Moulinex minden, versenyellenes magatartásra irányuló kísérlete azokon a piacokon, ahol az összefonódással létrejött jogalany erőfölényben van, a viszonteladó ügyfelek részéről azt a büntetést vonja maga után, hogy a többi piacon a termékeinek a vásárlása visszaesik.

350    A Bizottság szerint a termékválaszték‑hatás csak akkor teszi lehetővé a komoly kétségek kizárását, ha az összefonódásban részes felek által az erőfölény által jellemzett termékpiacokon elért forgalom az ugyanezen országban elért teljes forgalmuknak csak csekély részét teszi ki. A Bizottság 10%‑ban maximalizálta az erőfölény által jellemzett piacokon elért forgalom e csekély részét, amelyen túl a termékválaszték‑hatás már nem tud érvényesülni. E 10%‑os határ nem vitatott. Így a megtámadott határozat (123) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette, hogy Olaszországban a vízforralók és a főzőcskézőkészletek piacán, ahol a felek 65–75%‑os, illetve 40–50%‑os összesített piaci részesedéssel rendelkeznek, minden, versenyellenes magatartásra irányuló kísérlet tehát azt a büntetést vonja maga után, hogy Olaszországban a többi piacon a SEB és a Moulinex termékeinek vásárlása visszaesik, amely piacokon az összefonódással létrejött jogalany a forgalmának 90–100%‑át bonyolítja le, ami azt jelenti, hogy az erőfölény által jellemzett piacok a forgalmának csak 0–10%‑át teszik ki. Spanyolországot és Finnországot illetően a Bizottság a megtámadott határozat (116), illetve (119) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a jogalany az erőfölény által nem jellemzett piacokon a forgalmának 85–95%‑át bonyolítja, ami azt jelenti, hogy az erőfölény által jellemzett piacok a forgalmának 5–15%‑át, azaz esetleg kissé több mint 10%‑át teszik ki. Az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdéseire adott válaszaiban a Bizottság azonban kifejezetten megerősítette, hogy abban az esetben vélte úgy, hogy a viszonteladók megtorlásra való képessége érvényesülhet, amikor az erőfölény által jellemzett piacokon eszközölt értékesítések és az ugyanezen országban eszközölt teljes értékesítések közötti arányok gyengék, azaz 10% alattiak voltak. A tárgyaláson a Bizottság ismét megerősítette ezen 10%‑os felső határt, amely alatt a termékválaszték‑hatás szerinte érvényesülhet.

351    Hangsúlyozni kell, hogy a forgalom ezen, 10%‑ban megállapított mértékét, amely lehetővé teszi a termékválaszték‑hatás érvényesülését, nem szabad összekeverni a forgalomnak a megtámadott határozat (83) preambulumbekezdésében említett, 35% alatti mértékével. A megtámadott határozat (83) preambulumbekezdésében említett 35%‑os határ ugyanis azon eltérő kérdésre vonatkozik, hogy az erőfölény által jellemzett piacokon elért forgalom mértéke mikortól kezdve annyira jelentős, hogy a felek ki tudják terjeszteni piaci erejüket az érintett ország összes többi piacára. A (83) preambulumbekezdésben a Bizottság megállapította, hogy amikor a feleknek az erőfölény által jellemzett piacokon elért összesített forgalmának mértéke 35% alatti volt, ki lehetett zárni az azzal kapcsolatos komoly kétségeket, hogy ezen országokban a teljes termékválaszték vonatkozásában piaci erő jön létre, és ennélfogva már csak az egyes termékpiacokat kellett elemezni. Azonkívül, hogy e kérdés – ahogyan fentebb kifejtésre került – a jelen ügyben nem tűnik relevánsnak, mivel ugyanazon kötelezettségvállalásokat írták elő attól függetlenül, hogy a felek az érintett ország egyetlen termékpiacán vagy valamennyi termékpiacán piaci erővel rendelkeznek, azt semmiképpen nem szabad összekeverni azzal a kérdéssel, hogy a viszonteladók meg tudják‑e büntetni az összefonódásban részes feleket, ha azok vissza kívánnak élni a bizonyos piacokon fennálló erőfölényükkel. Míg a 35%‑os határ az, amelyen túl a Bizottság úgy vélte, hogy fennáll annak a veszélye, hogy az erőfölényt kiterjesztik az ország valamennyi termékpiacára, a 10%‑os határ az, amely alatt a felek valamely termékpiacon fennálló erőfölényét a Bizottság szerint ezzel szemben veszélyezteti a viszonteladók általi megtorlás lehetősége.

352    A Bizottság által a jelen ügyben alkalmazott termékválaszték‑hatással kapcsolatban a következő megjegyzéseket kell tenni.

353    Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy – mivel a Bizottság úgy vélte, hogy minden egyes termékpiac elkülönült piacnak minősül – a versenyhelyzet elemzését főszabály szerint piaconként kell elvégezni. Ennélfogva, noha – ahogyan fentebb kiemelésre került – szükségesnek bizonyulhat a valamely termékpiacon fennálló versenyhelyzet elemzésének a finomítása a többi termékpiacra vagy akár a többi országra vonatkozó adatok fényében, az egyes piacok önálló értékelése elve miatt az ezen elvtől való bármilyen eltérésnek vagy bármilyen módosításnak olyan pontos és egybehangzó ténykörülményeken kell alapulnia, amelyek bizonyítják ilyen összefüggések fennállását.

354    Először is ki kell emelni, hogy – míg a portfólióhatás fogalma az összefonódással létrejött jogalany tényleges versenyhelyzetének értékelését, és adott esetben annak megállapítását célozza, hogy a jogalany erőfölényben van‑e olyan piaci részesedés ellenére, amely önmagában nem eredményez erőfölényt, figyelembe véve nem csupán a felek piaci részesedéseinek összeadódását, hanem az abból eredő további erőt is, hogy az új jogalany számos jelentős védjeggyel rendelkezik, és számos piacon jelen van – a Bizottság által annak igazolása érdekében hivatkozott termékválaszték‑hatás, hogy a kötelezettségvállalások által nem érintett országokban nem állnak fenn komoly kétségek, ezzel szemben arra irányul, hogy viszonylagossá tegye az összefonódással létrejött jogalany erejét, és így kizárja olyan erőfölény fennállásának megállapítását, amelyhez a piaci részesedések összeadódása vezet.

355    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy nem vitatott, hogy az összefonódásban részes mindkét fél számos piacon erős helyzetben volt, és több neves védjeggyel is rendelkezett. Márpedig az összefonódás a piaci részesedések általa eredményezett összeadódásán túl a védjegyportfólió kibővülésével, és azon piacok számának a növelésével járt, amelyeken a SEB és a Moulinex jelen voltak, megerősítve ezáltal piaci erejüket különösen a viszonteladó ügyfelekkel szemben. A Bizottság így többször is kiemelte a megtámadott határozatban, hogy a SEB‑nek és a Moulinexnek számos termékpiacon már az összefonódás előtt is fennálló erős helyzetét tovább erősítették a több más piacon megszerzett piaci részesedések és védjegyek (lásd különösen a megtámadott határozat (46), (47), (50)–(52), (56), (60), (69), (73) stb. preambulumbekezdését).

356    Másodszor a Bizottság nem bizonyította jogilag megkövetelt módon azon állítás megalapozottságát, miszerint az erőfölény által jellemzett piacokon minden, versenyellenes magatartásra irányuló kísérlet azt a büntetést vonja maga után, hogy a többi piacon a SEB‑Moulinex termékeinek a vásárlása visszaesik.

357    Ugyanis, ahogyan a De’Longhi a tárgyaláson kifejtette, a SEB‑Moulinex és a viszonteladók közötti konfliktusnak a Bizottság által számításba vett esete nem hihetőbb, mint a mindenkori érdekeik maximalizálása érdekében közöttük létrejövő kartell esete.

358    A Bizottság végeredményben nem is bizonyította, hogy az általa alapul vett eset, azaz a SEB‑Moulinex által végrehajtott áremelés miért érinti szükségszerűen a viszonteladók érdekeit, és ennélfogva miért indítja azokat a SEB‑Moulinex megbüntetésére.

359    A Bizottság az Elsőfokú Bíróság azon kérdésére, hogy a „termékválaszték‑hatás” milyen gazdasági alapokon nyugszik, elismerte, hogy e tekintetben nem állnak rendelkezésére gazdasági tanulmányok. A Bizottság azonkívül, hogy utalt a Guiness kontra Grand Metropolitan ügyben hozott határozatára, amely – amint fentebb említésre került – a portfólióhatás igen eltérő fogalmát alkalmazza, valójában az arra való hivatkozásra szorítkozott, hogy ezen feltevést az összefonódásban részes felek adták elő a bejelentésükben.

360    Továbbá a Bizottság kizárólag a SEB‑Moulinex által végrehajtott áremelés esetét vette számításba. Márpedig előfordulhat, hogy a SEB‑Moulinex más típusú versenyellenes magatartásokat is tanúsít. Így az összefonódás lehetővé teszi különösen azt, hogy a SEB‑Moulinex jogalany méretgazdaságossági megtakarításokat érjen el, és különböző ésszerűsítési intézkedéseket tegyen, így csökkentve a költségeket, amit például árcsökkentések megvalósítására vagy a viszonteladóknak magasabb haszonrés nyújtására használhatna fel helyzetének erősítése érdekében. Ugyanígy a SEB‑Moulinex arra is ösztönözhetné a viszonteladókat, hogy versenytársainak a termékeit vegyék ki a kínálatukból.

361    Végül azon állítás, miszerint a viszonteladók áremelés esetén megbüntethetik a SEB‑Moulinexet, azon a nem bizonyított feltevésen alapul, hogy a viszonteladók határozzák meg a végső fogyasztók választását. Mivel a viszonteladók feladata az, hogy a végső fogyasztóknak újra eladják az általuk megvásárolni kívánt termékeket, annak a lehetőségét, hogy a viszonteladók megbüntethetik a SEB‑Moulinexet azáltal, hogy a többi piacon a SEB‑Moulinextől kevesebb terméket vásárolnak, árnyalni kell, annál is inkább, mivel a védjegy minősül az érintett piacokon a választást meghatározó döntő versenytényezőnek.

362    Harmadszor meg kell jegyezni, hogy a termékválaszték‑hatás, amely a Bizottság értelmezése szerint abban áll, hogy a viszonteladók megbüntethetik az új jogalany minden versenyellenes magatartását, inkább annak a megállapításához vezet, hogy a viszonteladók megakadályozhatják, hogy a SEB‑Moulinex visszaélést kövessen el, mintsem annak a bizonyításához, hogy az összefonódással létrejött jogalany nem lesz erőfölényben. Márpedig a 4064/89 rendelet nem az erőfölénnyel való visszaélésnek, hanem az erőfölény létrehozásának vagy megerősítésének a megtiltására irányul.

363    A fentiekből következik, hogy a Bizottság nem bizonyította jogilag megkövetelt módon az általa annak igazolása érdekében hivatkozott termékválaszték‑hatás elméletének megalapozottságát, hogy a kötelezettségvállalások által nem érintett országokban nem állnak fenn komoly kétségek.

364    Továbbá, még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság alkalmazhatta ezen elméletet annak megállapítása érdekében, hogy bizonyos piacokon nem állnak fenn komoly kétségek a jogalany e piacokon fennálló erős helyzete ellenére, arra hivatkozva, hogy e piacok az érintett piacok összességéhez képest csak csekély arányt képviseltek, mindazonáltal figyelembe kellett venni minden olyan piacot, ahol a felek erőfölénnyel rendelkeztek, és különösen azokat, ahol a SEB‑Moulinex több mint 40%‑os piaci részesedéssel rendelkezett, de amely piacok esetében a Bizottság kizárta komoly kétségek fennállását a felek piaci részesedései közötti jelentős átfedés hiánya miatt.

365    Ugyanis, még ha az összefonódás nem is hozza létre vagy nem is erősíti meg érezhetően a felek valamelyikének az összefonódás előtti erőfölényét, az új jogalany e piacokon ilyen erőfölénnyel rendelkezik. Az átfedés hiánya nem szünteti meg az erőfölényt. Így nem lehet azt állítani, hogy a viszonteladó megbüntetheti a két olyan vállalkozás összefonódásával létrejött jogalanyt, amelyek közül mindkettő monopóliummal rendelkezik az érintett piacok felében.

b)     A kötelezettségvállalások által nem érintett országokról

366    A továbbiakban a fent kifejtett észrevételek fényében meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság által előadott okok igazolják‑e a Bizottság azon megállapítását, miszerint az összefonódás nem támasztott komoly kétségeket az érintett termékpiacokat illetően Olaszországban, Spanyolországban, Finnországban, az Egyesült Királyságban és Írországban, vagy pedig – ahogyan a felperes állítja – a Bizottság az említett földrajzi piacokra vonatkozó kötelezettségvállalások előírása nélkül nem hagyhatta volna jóvá az összefonódást.

367    Ennek keretében emlékeztetni kell arra, hogy – ahogyan a fenti 315. pontban kifejtésre került – valamely elkülönült földrajzi piacon egyetlen olyan érintett termékpiac jelenléte, amelyen az összefonódás komoly kétségeket támasztott, a megtámadott határozat szerint elegendő volt arra, hogy az említett földrajzi piacon valamennyi érintett termékpiac vonatkozásában hivatalból kötelezettségvállalásokat írjanak elő.

–       Norvégiában

368    Meg kell állapítani, hogy a felperes kifogása a megtámadott határozat téves értelmezésén alapul, mivel a határozat éppen azt állapítja meg, hogy Norvégiában bizonyos érintett termékpiacokon komoly kétségek állnak fenn, és ennélfogva előírta, hogy a kötelezettségvállalások Norvégiára is vonatkoznak (a megtámadott határozat (137) preambulumbekezdése).

369    E kérdésben a jogalap tehát nyilvánvalóan nélkülözi a ténybeli alapot, és azt el kell utasítani.

–       Spanyolországban

370    Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat (115) preambulumbekezdése szerint az összefonódásban részes felek összesített piaci részesedései Spanyolországban a vízforralók piacán 40–50%‑ot (ebből a SEB‑é 5–15%), a hordozható sütők piacán pedig 75–85%‑ot (ebből a SEB‑é 0–10%) tettek ki.

371    A Bizottság azonban a megtámadott határozat (116) preambulumbekezdésében megállapította, hogy ezen igen erős helyzetek nem teszik lehetővé, hogy az új jogalany versenyellenes magatartást tanúsítson. E megállapítás kizárólag azon a megfontoláson alapul, hogy „a versenytársak, úgymint a De’Longhi, a Taurus, a Bosch és a Philips, számos termékpiacon, ideértve a két érintett termékpiacot is, jelentős helyzetben vannak, […] a viszonteladó ügyfelek az elektromos háztartási kisgépek teljes termékválasztékában jelen lévő, igen neves alternatív védjegyekkel rendelkeznek, amelyek helyettesíthetik a felek védjegyeit”, így „e piacokon minden, versenyellenes magatartásra irányuló kísérlet azt a büntetést vonja maga után, hogy a többi piacon a SEB és a Moulinex termékeinek vásárlása visszaesik, amely piacokon az összefonódással létrejött jogalany a forgalmának 85–95%‑át bonyolítja”.

372    Ebből következik, hogy a Bizottság e földrajzi piacon a komoly kétségek fennállását két tényező, azaz először is az összefonódással létrejött jogalany versenytársaihoz viszonyított helyzete, majd a termékválaszték‑hatás alapján zárta ki.

373    Először is az összefonódással létrejött jogalany versenytársaihoz viszonyított helyzetét illetően először is ki kell emelni, hogy a Bizottság állításával ellentétben a vízforralók piacán számos versenytárs, úgymint a De’Longhi, a Taurus, a Bosch és a Philips, nem lehet jelentős helyzetben, mivel a SEB‑Moulinex 75–85%‑os piaci részesedésekkel rendelkezik. E körülmények között ugyanis a SEB‑Moulinexre gyakorolt versenynyomás vagy kizárólag egyetlen olyan versenytárstól ered, aki legfeljebb 20%‑os piaci részesedéssel rendelkezik, amely már majdnem négyszer kisebb, mint az összefonódásban részes felek piaci részesedése, vagy pedig több versenytárstól ered, de ezeknek a piaci részesedései tehát szükségképpen igen alacsonyak, és a felek piaci részesedéséhez képest mindenesetre minimális jelentőségűek. Egyébként ki kell emelni, hogy az új jogalany egyetlen termékpiacon sincs – még a kötelezettségvállalások által érintett országokban sem – olyan erős helyzetben, mint amilyen helyzetben Spanyolországban a hordozható sütők piacán van.

374    Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a Bizottság nem utalt egyetlen olyan konkrét tényezőre sem, amely magyarázatott adott volna arra, hogy az összefonódás miért nem támasztott komoly kétségeket annak ellenére, hogy a felek piaci részesedései a vízforralók piacán 40–50%‑ot (ebből a SEB‑é 5–15%), a hordozható sütők piacán pedig 75–85%‑ot (ebből a SEB‑é 0–10%) tettek ki.

375    Másodszor a termékválaszték‑hatást illetően emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 364. és 365. pontban kifejtett okokból e hatás nem tette lehetővé a komoly kétségek fennállásának kizárását.

376    Mindenesetre, még ha el is fogadjuk – ahogyan a Bizottság a megtámadott határozat (116) preambulumbekezdésében és az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdéseire adott válaszaiban állítja –, hogy a termékválaszték‑hatás lehetővé tette a komoly kétségek fennállásának kizárását akkor, ha a SEB‑Moulinex által az adott földrajzi piac azon érintett termékpiacain elért forgalom, ahol az összefonódással létrejött jogalany több mint 40%‑os piaci részesedéssel rendelkezett, nem érte el az e földrajzi piac valamennyi érintett termékpiacán általa elért teljes forgalom 10%‑át, meg kell állapítani, hogy a Bizottság sem a megtámadott határozatban, sem pedig az Elsőfokú Bíróság előtt nem bizonyította, hogy erről volt szó Spanyolországban.

377    A megtámadott határozat (116) preambulumbekezdéséből valóban kitűnik, hogy Spanyolországban a vízforralók és a hordozható sütők piaca az összefonódással létrejött jogalany által Spanyolországban valamennyi érintett termékpiacon elért teljes forgalom legfeljebb 5–15%‑át tette ki. Ki kell azonban emelni, hogy a megtámadott határozat (88) és (92) preambulumbekezdése szerint az új jogalany a főzőcskézőkészletek és a konyhai előkészítő felszerelések piacán is több mint 40%‑os piaci részesedéssel rendelkezett. A Bizottság által az Elsőfokú Bíróság kérdéseire válaszképpen elkészített 2. táblázat így megjegyzi, hogy azok a piacok, ahol a SEB‑Moulinex több mint 40%‑os piaci részesedéssel rendelkezett – ideértve a főzőcskézőkészletek és a konyhai előkészítő felszerelések piacát is – a teljes spanyolországi értékesítéseik 25–35%‑át tették ki. Márpedig a fenti 364. és 365. pontban kifejtett okokból a Bizottságnak a viszonteladók általi büntetés lehetőségének értékelése során ezeket a piacokat figyelembe kellett volna vennie.

378    Ki kell továbbá emelni, hogy a SEB‑Moulinex jogalany Spanyolországban nem kevesebb mint négy érintett termékpiacon több mint 40%‑os piaci részesedéssel rendelkezik. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat (43) preambulumbekezdésében a Bizottság megjegyezte, hogy az összefonódásnak a versenyre gyakorolt hatásai a következő négy kategóriába sorolhatók: Franciaország, amelynek a vizsgálatát áttették a nemzeti hatóságokhoz, azon országok, ahol az összefonódás csak jelentéktelen mértékben változtatja meg a versenyfeltételeket, azon országok, ahol az összefonódás csak bizonyos termékpiacokon támaszt komoly kétségeket, végül pedig azon négy ország (Portugália, Görögország, Belgium és Hollandia), ahol az összefonódás az érintett termékkategóriák nagy része tekintetében a piaci részesedések olykor nagymértékű összeolvadásához vezetett, így a felek ki tudják terjeszteni piaci erejüket az összes többi érintett piacra. Márpedig a SEB‑Moulinex jogalany Spanyolországban nem kevesebb mint négy termékpiacon rendelkezik több mint 40%‑os piaci részesedésekkel, azaz annyi termékpiacon, mint Görögországban, amely azonban azon országok kategóriájába tartozik, amelyek esetében a Bizottság úgy vélte, hogy az összefonódás számos piacon komoly kétségeket támaszt.

379    Végül, ahogyan a De’Longhi és a felperes a tárgyaláson helyesen érvelt, a Bizottság nem vizsgálta meg az összefonódás által okozott portfólióhatást, és különösen azon tényt, hogy az összefonódás lehetővé tette a SEB‑nek a vízforralók, a főzőcskézőkészletek és a vasalók piacán fennálló erős helyzetének a Moulinexnek a kenyérpirítók, a kávéfőzők, a hordozható sütők és a konyhai előkészítő felszerelések piacán fennálló erős helyzetével való összeolvadását. Ugyanígy a megtámadott határozat nem fejti ki, hogy azon körülmény, hogy az új jogalany az összefonódást követően négy védjeggyel rendelkezik, miért nem erősíti meg a piaci erejét, míg a kötelezettségvállalások által érintett földrajzi piacok vonatkozásában a Bizottság többször is hangsúlyozta, hogy a SEB‑Moulinex két védjeggyel rendelkezik, míg a versenytársai csak eggyel.

380    A fentiekből következik, hogy a megtámadott határozat (115) és (116) preambulumbekezdésében vizsgált tényezők nem tették lehetővé, hogy a Bizottság Spanyolországban a vízforralók és a hordozható sütők piacán kizárja a komoly kétségek fennállását.

–       Finnországban

381    Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat (118) preambulumbekezdése szerint az összefonódásban részes felek összesített piaci részesedése a kenyérsütők finn piacán 45–55%‑ot tesz ki. Noha e piaci részesedés a 40%‑os határérték felett van, a Bizottság úgy vélte, hogy az összefonódás ezen országban nem támaszt komoly kétségeket, mivel – tekintettel olyan versenytársak jelenlétére, mint a Philips és a Bosch – e piacon minden, versenyellenes magatartásra irányuló kísérlet azt a büntetést vonhatja maga után, hogy a többi piacon a SEB‑Moulinex termékeinek vásárlása visszaesik, amely piacokon az összefonódással létrejött jogalany a forgalmának 85–95%‑át bonyolítja.

382    Ebből következik, hogy e földrajzi piacon a Bizottság kizárólag a termékválaszték‑hatás alapján vélte úgy, hogy az összefonódás Finnországban a kenyérsütők piacán nem támaszt komoly kétségeket. Márpedig a fenti 364. és 365. pontban kifejtett okokból a termékválaszték‑hatás nem tette lehetővé a komoly kétségek fennállásának kizárását.

383    Mindenesetre, még ha el is fogadjuk – ahogyan a Bizottság a megtámadott határozat (119) preambulumbekezdésében és az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdéseire adott válaszaiban állítja –, hogy a termékválaszték‑hatás lehetővé tette a komoly kétségek fennállásának kizárását akkor, ha a SEB‑Moulinex által az adott földrajzi piac azon érintett termékpiacain elért forgalom, ahol az összefonódással létrejött jogalany több mint 40%‑os piaci részesedéssel rendelkezett, nem érte el az e földrajzi piac valamennyi érintett termékpiacán általa elért teljes forgalom 10%‑át, meg kell állapítani, hogy a Bizottság sem a megtámadott határozatban, sem pedig az Elsőfokú Bíróság előtt nem bizonyította, hogy erről volt szó Finnországban.

384    Ugyanis, noha a megtámadott határozat (119) preambulumbekezdése szerint a kenyérpirítók piaca az új jogalany által Finnországban valamennyi érintett termékpiacon elért forgalomnak csak 5–15%‑át tette ki, ki kell emelni, hogy az új jogalany több mint 40%‑os piaci részesedéssel rendelkezett a presszógépek (40–50%‑os), a hordozható sütők (35–45%‑os) és a barbecuesütők finn piacán is (40–50%‑os) (a megtámadott határozat (87), (90) és (91) preambulumbekezdése). A Bizottság által az Elsőfokú Bíróság kérdéseire válaszképpen elkészített 2. táblázat így megjegyzi, hogy azok a piacok, ahol a SEB‑Moulinex több mint 40%‑os piaci részesedéssel rendelkezett – ideértve a presszógépek, a hordozható sütők és a barbecuesütők piacát is – a teljes finnországi értékesítéseik 10–20%‑át tették ki. Márpedig a fenti 364. és 365. pontban kifejtett okokból a Bizottságnak a viszonteladók általi büntetés lehetőségének értékelése során ezeket a piacokat figyelembe kellett volna vennie.

385    Ki kell továbbá emelni, hogy a SEB‑Moulinex jogalany Finnországban nem kevesebb mint négy termékpiacon rendelkezik több mint 40%‑os piaci részesedéssel, azaz annyi termékpiacon, mint Görögországban, amely azon országok kategóriájába tartozik, amelyek esetében a Bizottság úgy vélte, hogy az összefonódás számos piacon komoly kétségeket támaszt.

386    Végül, ahogyan a De’Longhi és a felperes a tárgyaláson helyesen érvelt, a Bizottság nem vizsgálta meg az összefonódás által okozott portfólióhatást, és különösen azon tényt, hogy az összefonódás lehetővé tette a SEB‑nek a barbecuesütők és a kenyérpirítók piacán fennálló erős helyzetének a Moulinexnek a hordozható sütők, a kávéfőzők, a presszógépek, a konyhai előkészítő felszerelések és a kenyérpirítók piacán fennálló erős helyzetével való összeolvadását. Ugyanígy a megtámadott határozat nem fejti ki, hogy azon körülmény, hogy az új jogalany az összefonódást követően négy védjeggyel rendelkezik, miért nem erősíti meg a piaci erejét, míg a kötelezettségvállalások által érintett földrajzi piacok vonatkozásában a Bizottság többször is hangsúlyozta, hogy a SEB‑Moulinex két védjeggyel rendelkezik, míg a versenytársai csak eggyel.

387    A fentiekből következik, hogy a megtámadott határozat (87), (90), (91) és (118)–(120) preambulumbekezdésében vizsgált tényezők nem tették lehetővé, hogy a Bizottság Finnországban a hordozható sütők, a presszógépek, a barbecuesütők és a kenyérpirítók piacán kizárja a komoly kétségek fennállását.

–       Olaszországban

388    Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat (121)–(124) preambulumbekezdése szerint az új jogalany Olaszországban három termékpiacon, azaz a konyhai előkészítő felszerelések, a főzőcskézőkészletek és a vízforralók piacán több mint 40%‑os piaci részesedéssel rendelkezik.

389    Először is a konyhai előkészítő felszerelések piacát illetően a Bizottság így a megtámadott határozat (121) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a felek összesített piaci részesedése 40–50%‑ot tesz ki, amelyből a SEB‑é 0–10%, továbbá hogy a felek különösen a Braunnal (10–20%), a Philipsszel (0–10%) és a De’Longhival (0–10%) állnak majd versenyben, és ebből arra következtetett, hogy az összefonódás enyhe hatással jár a versenyre, mivel csak a negyedik gazdasági szereplőt szorítja ki a piacról.

390    Ebből következik, hogy a Bizottság az általa előadott tényezők közül egyetlenegy alapján, azaz az összefonódással létrejött jogalanynak a versenytársaihoz viszonyított piaci helyzete alapján zárta ki Olaszországban a komoly kétségek fennállását.

391    A fenti 329. pontban kifejtett okokból azonban – amennyiben nem bizonyítják, hogy az említett versenytársak a SEB‑Moulinexszel szemben valódi ellensúlyt jelentő, erős helyzetben vannak – önmagában azon körülmény, hogy a SEB‑Moulinex jogalanynak három versenytárssal kell szembenéznie, egyáltalán nem volt releváns egy olyan piacon, ahol a vezető gazdasági szereplő 40–50%‑os piaci részesedéssel rendelkezett.

392    Márpedig a jelen ügyben a konyhai előkészítő felszerelések piacán az említett három versenytárs közül kettő, azaz a Philips és a De’Longhi csak jelentéktelen, 0–10%‑os részesedéssel rendelkezett. A harmadik versenytárs, a Braun ugyan jelentősebb, 10–20%‑os piaci részesedéssel rendelkezett, ez azonban az új jogalany piaci részesedésénél 2–4‑szer kisebb volt. Ezzel szemben ki kell emelni, hogy a Bizottság különösen a megtámadott határozat (51) preambulumbekezdésében az új jogalany Portugáliában fennálló helyzetét illetően úgy vélte, hogy komoly kétségek fennállására utal az a körülmény, hogy az összefonódásban részes felek a piac olyan vezető gazdasági szereplői, akik a következő versenytársuk piaci részesedéseinél legalább kétszer nagyobb piaci részesedésekkel rendelkeznek.

393    Ugyanígy azon tény, hogy az összefonódás enyhe hatással jár a versenyre, mivel csak a negyedik gazdasági szereplőt szorítja ki a piacról, nem tűnik meggyőzőnek. A SEB ugyanis a Moulinex másik két versenytársához, a Philipshez és a De’Longhihoz hasonlóan csak csekély piaci részesedéssel (0–10%) rendelkezett, és kizárólag a Braun rendelkezett nagyobb, noha szerény piaci részesedéssel. Meg kell állapítani, hogy e körülmények között a negyedik versenytárs kiszorítása nem jár olyan hatásokkal, amelyek lényegében különböznének a második vagy a harmadik versenytárs kiszorításából eredő hatásoktól.

394    Ennélfogva a fentiekből következik, hogy a megtámadott határozat (121) preambulumbekezdésében vizsgált tényező nem tette lehetővé, hogy a Bizottság Olaszországban a konyhai előkészítő felszerelések piacán kizárja a komoly kétségek fennállását.

395    Másodszor a főzőcskézőkészletek piacát illetően a Bizottság a megtámadott határozat (122) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az összefonódásban részes felek összesített részesedése 40–50%‑ot tesz ki (ebből a Moulinexé 0–10%), és a Philips a 0–10%‑os piaci részesedésével a felek által azonosított egyetlen versenytárs. A vízforralók piacát illetően a Bizottság a megtámadott határozat ugyanezen preambulumbekezdésében megállapította, hogy az összefonódásban részes felek összesített részesedése 65–75%‑ot tesz ki (ebből a Moulinexé 15–25%), megelőzve a De’Longhit, a Philipset és a Braunt, amelyek mindegyike 0–10%‑kal rendelkezik. A Bizottság a megtámadott határozat (123) preambulumbekezdésében azonban megállapította, hogy – mivel a vízforralók és a főzőcskézőkészletek piaca külön‑külön az elektromos háztartási kisgépek teljes „konyhai termékcsaládja” értékének csak körülbelül 0–5%‑át teszi ki – a viszonteladó ügyfeleknek lehetőségük lesz arra, hogy e piacokon minden, versenyellenes magatartásra irányuló kísérletet azzal büntessenek, hogy a többi piacon kevesebb SEB‑Moulinex‑terméket vásárolnak, amely piacokon az összefonódással létrejött jogalany a forgalmának 90–100%‑át bonyolítja. A Bizottság szerint e büntetési lehetőség az érintett két piacon előnytelenné teszi az áraknak a felek általi minden emelését. Következésképpen a Bizottság úgy vélte, hogy az összefonódás e piacokon nem támaszt komoly kétségeket.

396    Ebből következik, hogy e piacon a Bizottság kizárólag a termékválaszték‑hatás alapján zárta ki a komoly kétségek fennállását. A Bizottság a megtámadott határozat (122) preambulumbekezdésében valóban megemlítette az összefonódással létrejött jogalanynak a versenytársaihoz viszonyított helyzetét. E tényező azonban nem vezette a Bizottságot az érintett piacokat illetően a komoly kétségek fennállásának kizárásához. Egyébként meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem támaszkodhatott e tényezőre. A főzőcskézőkészletek piacát illetően ugyanis ki kell emelni, hogy a konyhai előkészítő felszerelések piacával ellentétben a Bizottság nem három, hanem csak egyetlen versenytársat azonosított. Továbbá a megtámadott határozatban foglalt adatok alapján nem zárható ki, hogy az összefonódás a piac első két gazdasági szereplőjét egyesíti, mivel a Moulinex és a Philips külön‑külön 0 és 10% közötti piaci részesedéssel rendelkezett. A vízforralók piacát illetően úgy tűnik, hogy a megtámadott határozatban említett elemek nem teszik lehetővé a komoly kétségek hiányának igazolását, mivel – noha valóban megmarad három versenytárs – az összefonódás a piac első két gazdasági szereplőjét egyesíti, akik 65–75%‑os piaci részesedéssel, azaz csaknem a piac háromnegyedével rendelkeznek majd.

397    A termékválaszték‑hatást illetően a fenti 364. és 365. pontban kifejtésre kerültek azon okok, amelyek miatt e hatás nem tehette lehetővé, hogy a Bizottság kizárja a komoly kétségek fennállását. E tekintetben ki kell fejteni, hogy a Bizottság által hangsúlyozott azon körülmény, hogy Olaszországban a De’Longhi négy másik érintett termékpiacon vezető gazdasági szereplő volt, és a Saeco a presszógépek piacán 60–70%‑os piaci részesedéssel rendelkezett, nem releváns. Az a tény ugyanis, hogy a SEB‑Moulinex a konyhai előkészítő felszerelések, a főzőcskézőkészletek és a vízforralók piacán kívül nem rendelkezett több mint 40%‑os piaci részesedéssel, fogalmilag szükségképpen azt jelenti, hogy e többi piacon a többi gazdasági szereplő adott esetben erős helyzetben lehetett.

398    Mindenesetre, még ha el is fogadjuk – ahogyan a Bizottság a megtámadott határozat (123) preambulumbekezdésében és az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdéseire adott válaszaiban állítja –, hogy a termékválaszték‑hatás lehetővé tette a komoly kétségek fennállásának kizárását akkor, ha a SEB‑Moulinex által az adott földrajzi piac azon érintett termékpiacain elért forgalom, ahol az összefonódással létrejött jogalany több mint 40%‑os piaci részesedéssel rendelkezett, nem érte el az e földrajzi piac valamennyi érintett termékpiacán általa elért teljes forgalom 10%‑át, meg kell állapítani, hogy a Bizottság sem a megtámadott határozatban, sem pedig az Elsőfokú Bíróság előtt nem bizonyította, hogy erről volt szó Olaszországban.

399    A megtámadott határozat (123) preambulumbekezdéséből valóban kitűnik, hogy Olaszországban a főzőcskézőkészletek és a vízforralók piaca az összefonódással létrejött jogalany által Olaszországban valamennyi érintett termékpiacon elért teljes forgalom legfeljebb 0–10%‑át tette ki. Ki kell azonban emelni, hogy a megtámadott határozat (121) preambulumbekezdése szerint az új jogalany a konyhai előkészítő felszerelések piacán is több mint 40%‑os piaci részesedéssel rendelkezett. A Bizottság által az Elsőfokú Bíróság kérdéseire válaszképpen elkészített 2. táblázat így megjegyzi, hogy azok a piacok, ahol a SEB‑Moulinex több mint 40%‑os piaci részesedéssel rendelkezett – ideértve a konyhai előkészítő felszerelések piacát is – a teljes olaszországi értékesítéseik 25–35%‑át, illetve a Bizottságnak az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdésére adott válasza szerint akár 30–40%‑át is kitették. Márpedig azonkívül, hogy a fent kifejtett okokból a Bizottság kizárólag a megtámadott határozat (121) preambulumbekezdésében vizsgált kritérium alapján nem zárhatta ki ezen érintett termékpiacon a komoly kétségek fennállását, a Bizottságnak – ahogyan fentebb kifejtésre került – a viszonteladók általi büntetés lehetőségének értékelése során mindenképpen figyelembe kellett vennie e piacot, mivel ott az új jogalany több mint 40%‑os piaci részesedéssel rendelkezett.

400    Végül, ahogyan a De’Longhi és a felperes a tárgyaláson helyesen érvelt, a Bizottság nem vizsgálta meg az összefonódás által okozott portfólióhatást, és különösen azon tényt, hogy az összefonódás lehetővé tette a SEB‑nek a vízforralók, a főzőcskézőkészletek, a barbecuesütők és a vasalók piacán fennálló erős helyzetének a Moulinexnek a kávéfőzők, a vízforralók, a párolóedények és a konyhai előkészítő felszerelések piacán fennálló erős helyzetével való összeolvadását. Ugyanígy a határozat nem fejti ki, hogy azon körülmény, hogy az új jogalany az összefonódást követően négy védjeggyel rendelkezik, miért nem erősíti meg a piaci erejét, míg a kötelezettségvállalások által érintett földrajzi piacok vonatkozásában a Bizottság többször is hangsúlyozta, hogy a SEB‑Moulinex két védjeggyel rendelkezik, míg a versenytársai csak eggyel.

401    Ezen okokból meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (123) preambulumbekezdésében vizsgált tényező nem tette lehetővé, hogy a Bizottság Olaszországban a főzőcskézőkészletek és a vízforralók piacán kizárja a komoly kétségek fennállását.

402    Ennélfogva a jogalap Olaszországot illetően megalapozott.

–       Az Egyesült Királyságban és Írországban

403    Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat (125) és (126) preambulumbekezdése szerint a Bizottság megjegyzi, hogy az összefonódásban részes felek az Egyesült Királyságban és Írországban a vasalók és a gőzölők piacán 35–45%‑os összesített piaci részesedéssel rendelkeznek. Ahogyan különösen a Bizottság által benyújtott 2. táblázatból kitűnik, e piaci részesedés 40% felett van. A megtámadott határozatban a Bizottság azonban megállapította, hogy az összefonódás az Egyesült Királyságban és Írországban nem támaszt komoly kétségeket, mivel egyrészről „a piaci részesedések csekély megnövelésével [csak] jelentéktelen mértékben [változtatja meg] a versenyfeltételeket” (0–5%‑os növekedés), másrészről pedig „az összefonódásban részes feleknek különösen a Philipsszel (15–25%‑os piaci részesedés) kell majd szembenézniük”.

404    Ebből következik, hogy a Bizottság e földrajzi piacon a komoly kétségek fennállását két tényező, azaz először is a jelentős átfedés hiánya, majd az összefonódással létrejött jogalany versenytársaihoz viszonyított helyzete alapján zárta ki.

405    Először is a jelentős átfedés hiányát illetően emlékeztetni kell arra, hogy az adatok bizonytalan jellege miatt az Elsőfokú Bíróság nem tudja megvizsgálni, hogy e tényező lehetővé tette‑e a komoly kétségek fennállásának kizárását. Továbbá meg kell állapítani, hogy még ha csekély is a piaci részesedések növekedése, az mégis elegendő ahhoz, hogy az erőfölényre vonatkozóan a határozatban megállapított 40%‑os határértéket meghaladó piaci részesedést biztosítson.

406    Másodszor, ami az összefonódással létrejött jogalanynak a versenytársaihoz viszonyított helyzetét illeti, mivel a megtámadott határozat (32) preambulumbekezdése szerint a Philips azon négy gazdasági szereplő egyike, akik az elektromos háztartási kisgépek ágazatában egyszerre rendelkeznek széles termékválasztékkal és páneurópai jelenléttel, a Philipsnek az érintett piacon való jelenléte nem minősül sajátos körülménynek. Ugyanígy, ahogyan fentebb kiemelésre került, nem elképzelhető, hogy egy körülbelül 40%‑os piaci részesedéssel rendelkező vállalkozásnak nincsenek versenytársai.

407    Továbbá meg kell jegyezni, hogy a Bizottság, noha a vasalók és a gőzölők vonatkozásában hangsúlyozta a piaci részesedések csekély növekedését, nem vizsgálta meg – ahogyan a felperes helyesen érvelt –, hogy milyen hatással jár a versenyre a SEB‑Moulinexnek a számos piacon, különösen az olajsütők piacán (ahol a SEB piaci részesedése 15–25%‑ról 30–40%‑ra növekszik), a párolóedények piacán (ahol a SEB piaci részesedése 25–35%‑ról 35–40%‑ra növekszik), a főzőcskézőkészletek piacán (ahol a SEB piaci részesedése 15–25%‑ról 25–35%‑ra növekszik) és a presszógépek piacán (ahol a SEB piaci részesedése 0–10%‑ról 20–30%‑ra növekszik) fennálló jelentős piaci helyzetének az összeolvadása. Noha az új jogalany e piacok egyikén sem éri el az erőfölényre vonatkozó határértéket, amely piacok így nem támasztanak komoly kétségeket, ezen, számos piacon fennálló jelentős erő a fent bemutatott portfólióhatásra tekintettel megerősíti azon erőfölényt, amellyel a jogalany a vasalók és a gőzölők piacán rendelkezik.

408    Végül, ahogyan a felperes helyesen hangsúlyozza, meg kell állapítani, hogy a Bizottság az érintett földrajzi piacra nem alkalmazta a vonatkozó forgalom kritériumát, amelyet pedig a termékválaszték‑hatás alkalmazásának szakaszában a többi földrajzi piacon fennálló versenyhelyzetre vonatkozó elemzésében megvizsgált. Ugyanis, noha a Bizottság Olaszország, Spanyolország és Finnország érintett termékpiacain helytelenül kizárta a komoly kétségek fennállását arra hivatkozva, hogy azon érintett termékpiacok, ahol a SEB‑Moulinex erőfölénnyel rendelkezik, az e földrajzi piacok valamennyi érintett termékpiacán általuk elért teljes forgalom kevesebb mint 10%‑át tették ki, a Bizottság semmilyen következtetést nem vont le abból, hogy a vasalók és a gőzölők piaca a SEB‑Moulinex által az Egyesült Királyság és Írország valamennyi érintett termékpiacán elért teljes forgalom 35–40%‑át tette ki.

409    Végül, ahogyan a De’Longhi és a felperes a tárgyaláson helyesen érvelt, a Bizottság nem vizsgálta meg az összefonódás által okozott portfólióhatást, és különösen azon tényt, hogy az összefonódás lehetővé tette a SEB‑nek az olajsütők, a hordozható sütők, a főzőcskézőkészletek, a párolóedények és a vasalók piacán fennálló erős helyzetének a Moulinexnek az olajsütők, a presszógépek és a konyhai előkészítő felszerelések piacán fennálló erős helyzetével való összeolvadását. Ugyanígy a megtámadott határozat nem fejti ki, hogy azon körülmény, hogy az új jogalany az összefonódást követően négy védjeggyel rendelkezik, miért nem erősíti meg a piaci erejét, míg a kötelezettségvállalások által érintett földrajzi piacok vonatkozásában a Bizottság többször is hangsúlyozta, hogy a SEB‑Moulinex két védjeggyel rendelkezik, míg a versenytársai csak eggyel.

410    Ezen okokból meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (125)–(126) preambulumbekezdésében vizsgált tényezők nem tették lehetővé, hogy a Bizottság az Egyesült Királyságban és Írországban a vasalók és a gőzölők piacán kizárja a komoly kétségek fennállását.

c)     Következtetés

411    A fentiek összességéből következik, hogy a megtámadott határozatot az olasz, spanyol, finn, egyesült királysági és ír piacokat illetően meg kell semmisíteni.

 Azon kifogásról, hogy a kötelezettségvállalások a Moulinex márka vonatkozásában piacfelosztást valósítanak meg

A –  A felek érvei

412    A tárgyaláson a De’Longhi először is úgy érvelt, hogy a megtámadott határozatban elfogadott kötelezettségvállalások a Moulinex márka vonatkozásában piacfelosztást eredményeznek. Hangsúlyozza, hogy e piacfelosztást megerősíti a kötelezettségvállalások 1. pontja c) alpontjának utolsó bekezdése, amely megtiltja, hogy a licenciavevők az általuk a Moulinex márka alatt forgalmazott termékeket a többi licenciavevő és a SEB területére exportálják.

413    A De’Longhi szerint az ilyen piacfelosztás nem tartozik a Szerződés [81.] cikke (3) bekezdésének a technológiaátadási megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 1996. január 31‑i 240/96/EK bizottsági rendelet (HL L 31., 2. o.) hatálya alá, következésképpen azt tiltja a 81. cikk (1) bekezdése.

414    Mivel a De’Longhi a közigazgatási eljárásban felhívta a Bizottság figyelmét e problémára, úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia, hogy a kötelezettségvállalások e tekintetben nem támasztanak‑e kétségeket.

415    A Francia Köztársaság és a SEB által támogatott Bizottság a De’Longhi érvelésének elutasítását kéri.

B –  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

416    Meg kell jegyezni, hogy a De’Longhi, amikor azt állítja, hogy a kötelezettségvállalások a Moulinex márka vonatkozásában piacfelosztást valósítanak meg, a felperes által elő nem terjesztett jogalapra hivatkozik.

417    Márpedig, noha a Bíróság alapokmánya 40. cikkének negyedik bekezdése és az eljárási szabályzat 116. cikkének 3. §‑a nem zárja ki, hogy a beavatkozó új, vagy az általa támogatott fél érveitől eltérő érveket adjon elő, mivel ellenkező esetben a beavatkozása a keresetlevélben felhozott érvek megismétlésére lenne korlátozva, nem állítható, hogy e rendelkezések lehetővé teszik számára új jogalapok előterjesztésével a jogvita keresetlevélben meghatározott keretének módosítását, illetve eltorzítását (lásd ebben az értelemben a Bíróság 30/59. sz., De Gezamenlijke Steenkolenmijnen in Limburg kontra Főhatóság ügyben 1961. február 23‑án hozott ítéletét [EBHT 1961., 1., 37. o.], C‑313/90. sz., CIRFS és társai kontra Bizottság ügyben 1993. március 24‑én hozott ítéletének [EBHT 1993., I‑1125. o.] 22. pontját, és C‑245/92. P. sz., Chemie Linz kontra Bizottság ügyben 1999. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑4643. o.] 32. pontját; az Elsőfokú Bíróság T‑459/93. sz., Siemens kontra Bizottság ügyben 1995. június 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1995., II‑1675. o.] 21. pontját; T‑371/94. és T‑394/94. sz., British Airways és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. június 25‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑2405. o.] 75. pontját; T‑125/96. és T‑152/96. sz., Boehringer kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 1999. december 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑3427. o.] 183. pontját, valamint T‑395/94. sz., Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság ügyben 2002. február 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑875. o.] 382. pontját).

418    Ennélfogva meg kell állapítani, hogy – mivel az eljárási szabályzat 116. cikkének 3. §‑a szerint a beavatkozó a jogvitát beavatkozáskori állásában fogadja el, és a Bíróság alapokmánya 40. cikkének negyedik bekezdése szerint a beavatkozásra vonatkozó kérelemben tett indítványok csak az egyik fél indítványainak támogatására korlátozódhatnak – a De’Longhi mint beavatkozó nem jogosult a kötelezettségvállalások által megvalósított piacfelosztásra alapított jelen jogalapra hivatkozni. Következésképpen a De’Longhi által felhozott jelen jogalapot mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

419    A De’Longhi által felhozott jogalap, még ha elfogadható is lenne – quod non –, semmiképpen nem lenne megalapozott.

420    A 4064/89 rendelet 2. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottságnak, amikor az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó vizsgálata keretében azt értékeli, hogy az összefonódás e rendelkezés (2) bekezdése értelmében létrehoz vagy megerősít‑e erőfölényt, „[figyelembe kell vennie] a közös piacon belül a hatékony verseny fenntartásának és fejlesztésének szükségességét, tekintettel többek között valamennyi érintett piac szerkezetére és a Közösségen belüli, illetve azon kívüli vállalkozások által támasztott hatékony vagy potenciális versenyre”.

421    Következésképpen igaz az, hogy – ahogyan a De’Longhi érvel – a Bizottság a 4064/89 rendelet alkalmazására vonatkozó eljárás keretében nem fogadhat el olyan kötelezettségvállalásokat, amelyek a Szerződés által bevezetett versenyszabályokkal ellentétesek, mivel akadályozzák a közös piacon belül a hatékony verseny fenntartását vagy fejlesztését. Ezzel összefüggésben a Bizottságnak különösen az EK 81. cikk (1) és (3) bekezdésében (amely az EK 83. cikkre utalva a 4064/89 rendelet egyik jogalapját képezi) foglalt kritériumok alapján meg kell vizsgálnia e kötelezettségvállalásoknak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑251/00. sz., Lagardère és Canal+ kontra Bizottság ügyben 2002. november 20‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 85. pontját).

422    A jelen ügyben azonban először is ki kell emelni, hogy a kötelezettségvállalások 1. pontja c) alpontjának utolsó bekezdése kimondja, hogy „a licenciavevő(k) kötelezettséget vállalnak arra, hogy a Moulinex márkával ellátott termékeket csak a számukra kijelölt azon terület(ek)en forgalmazzák, ahová a termékeket szánták”. A De’Longhi állításával ellentétben e kikötés szövegéből nem következik, hogy a kötelezettségvállalások kifejezetten megtiltják, hogy a Moulinex márka licenciavevői a többi tagállamba exportáljanak. Az említett kikötés ugyanis úgy értelmezhető, hogy az pusztán arra kötelezi a licenciavevőket, hogy a Moulinex márkával ellátott termékeket a számukra kijelölt területen forgalmazzák. Márpedig az olyan kikötésnek, amely arra kötelezi a licenciavevőt, hogy a licencia alá tartozó termékek értékesítését a területére összpontosítsa, főszabály szerint nem célja vagy hatása a versenynek az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett korlátozása.

423    Másodszor meg kell állapítani, hogy – még ha a vitatott kikötést a De’Longhi állításának megfelelően úgy kellene is értelmezni, hogy az megtiltja, hogy a licenciavevők a Moulinex márkával ellátott termékeket más tagállamokba exportálják – a De’Longhi nem bizonyítja, hogy e kikötés a jelen ügyben miért ellentétes az EK 81. cikk (1) bekezdésével. A De’Longhi ugyanis nem fejti ki, hogy az érintett termékpiacok nemzeti földrajzi kiterjedésére és a tagállamok közötti jelentős párhuzamos exportok hiányára tekintettel a vitatott kikötés az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében hogyan korlátozhatja érezhetően a versenyt a Közösség érintett piacain, vagy hogyan lehet jelentős hatással a tagállamok közötti kereskedelemre. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint még az abszolút területi védelmet tartalmazó megállapodás is kikerül az EK 81. cikk (1) bekezdésének tilalma alól, amennyiben csak jelentéktelen hatással van a piacra (a Bíróság 5/69. sz. Völk‑ügyben 1969. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 1969., 295. o.] 7. pontja, 100/80–103/80. sz., Musique diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1983. június 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1983., 1825. o.] 85. pontja és C‑306/96. sz. Javico‑ügyben 1998. április 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑1983. o.] 17. pontja).

424    Továbbá a De’Longhi nem bizonyítja, hogy a Moulinex márka licenciavevője, aki a számára kijelölt területen nem élvez védelmet a többi licenciavevő által támasztott – legalábbis aktív – versennyel szemben, kész lehet arra, hogy a saját védjegyével való „co‑branding” esetén elfogadja az említett védjeggyel ellátott termékek forgalmazásával járó veszélyt. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a kötelezettségvállalások célja az, hogy azon átmeneti időszakban, amikor a licenciavevők jogosultak lesznek saját védjegyüket a Moulinex márkával társítva használni, lehetővé tegye számukra a Moulinex márkájú termékek vevőinek a saját védjegyükre való átirányítását annak érdekében, hogy a licenciavevők védjegyei hatékony versenyt tudjanak támasztani a Moulinex márkával szemben ezen átmeneti időszak után, amikor a SEB újból jogosult lesz a Moulinex márka használatára az érintett kilenc tagállamban. Márpedig el kell ismerni, hogy ebben az összefüggésben a licenciavevőknek a többi licenciavevő által támasztott – legalábbis aktív – versennyel szembeni védelmének teljes hiánya akadályozhatja a Moulinex márkával versenyben álló védjegyek megerősödését, és így a Közösség területén az érintett piacon sértheti a versenyt. Következésképpen nem lehet úgy tekinteni, hogy a vitatott kikötés rendelkezései, amennyiben megtiltják az aktív értékesítéseket, az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében szükségképpen korlátozzák a versenyt (lásd ebben az értelemben a Bíróság 258/78. sz., Nungesser és Eisele kontra Bizottság ügyben 1982. június 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1982., 2015. o.] 57. pontját és a 262/81. sz. Coditel‑ügyben 1982. október 6‑án hozott ítéletének [EBHT 1982., 3381. o.] 15. pontját).

425    E megfontolásokból következik, hogy a De’Longhinak a kötelezettségvállalások által megvalósított piacfelosztásra alapított kifogása elfogadhatatlan, illetve mindenképpen megalapozatlan.

IV –  Az arra alapított negyedik jogalapról, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vizsgálta meg, hogy a SEB által a Moulinex átvételéért fizetett ár jelentéktelen jellege és a Francia Köztársaság által nyújtott pénzügyi támogatás nem erősíti‑e a SEB‑nek az érintett piacokon fennálló helyzetét a versenytársai kárára

 A felek érvei

426    A felperes úgy véli, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vizsgálta meg, hogy a SEB által a Moulinex átvételéért fizetett ár jelentéktelen jellege és a francia állam által nyújtott pénzügyi támogatás nem erősíti‑e a SEB‑nek az érintett piacokon fennálló helyzetét a versenytársai kárára.

427    A felperes azt állítja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban további magyarázatok nélkül csupán azt emelte ki, hogy a francia hatóságok tervének előzetes vizsgálatából nem tűnik ki, hogy a bírósági szanálási eljárás keretében tervezett állami beavatkozások olyan intézkedések, amelyekből a SEB‑nek előnye származik. Márpedig a felperes véleménye szerint a SEB által fizetett ár jelentéktelen jellege az ügyletet követően nyilvánvalóan lehetővé teszi az új jogalany helyzetének megerősödését.

428    A felperes e tekintetben emlékeztet arra, hogy az Elsőfokú Bíróság a T‑156/98. sz., RJB Mining kontra Bizottság ügyben 2001. január 31‑én hozott ítéletében (EBHT 2001., II‑337. o.) megsemmisítette a Bizottság határozatát, mivel a Bizottság nem vizsgálta meg, hogy az új jogalany kereskedelmi erejét erősíti‑e az átvételi ár jelentéktelen jellege, és ha igen, mennyiben. A Bizottság ennélfogva köteles megvizsgálni, hogy az átvételi ár mértéke az összefonódást követően erősíti‑e az új jogalany helyzetét, függetlenül attól, hogy a finanszírozás módja a Szerződés értelmében támogatásnak minősülhet‑e, vagy sem.

429    A jelen ügyben a felperes először is kiemeli, hogy a Bizottságot teljes mértékben tájékoztatták a SEB átvételi tervének pénzügyi feltételeiről. Közelebbről a Bizottságnak tudomása volt a Moulinex átvételi ára (15 millió euró) és a megszerzett eszközök (több mint 850 millió euróra becsült) tényleges értéke között fennálló egyértelmű aránytalanságról. A Bizottságnak arról is tudomása volt, hogy ezen aránytalanság különösen azon ténnyel magyarázható, hogy a Francia Köztársaság vállalta az elbocsátások miatti végkielégítésekkel járó terhet, ezáltal könnyítve a Moulinex adósságain, és ennélfogva lehetővé tette a SEB számára, hogy egyrészről a Moulinexet olyan áron szerezze meg, amely egyáltalán nem tükrözi a társaság tényleges értékét, másrészről pedig, hogy a piaci helyzetének további erősítése érdekében további pénzügyi eszközökkel rendelkezzen.

430    Összehasonlításképpen a felperes hangsúlyozza, hogy:

–        a felperes eredetileg kizárólag a Krups eszközei vonatkozásában 100 millió eurós átvételi ajánlatot tett (azaz ezen összeg majdnem hétszer nagyobb volt a SEB által a Krups és a Moulinex összes tevékenységéért ajánlott összegnél);

–        a felperes a 2001. november 29‑i levelében olyan ajánlatot nyújtott be a Bizottsághoz, amely magában foglalta a Moulinex valamennyi munkavállalójának átvételét, kifejtve, hogy amennyiben a jövedelmezőségre vonatkozóan kitűzött cél nem érhető el, a felperes csökkentheti az állományt. Márpedig e tárgyalásokból kitűnt, hogy a SEB által át nem vett 3600 munkavállaló elbocsátása körülbelül 175 millió eurós pénzügyi teherrel járt;

–        a felperes olyan ajánlatot nyújtott be a Moulinex bírósági vagyonfelügyelőihez, amely szerint 150 000 millió eurós áron átveszi a Moulinexnek a SEB által át nem vett eszközeit.

431    A felperes szerint a Moulinex SEB általi átvételének különösen előnyös pénzügyi feltételei lehetővé tették a SEB számára, hogy hasznot húzzon a külső növekedéssel járó ügylet által keltett szinergiákból anélkül, hogy viselné az ügylettel járó költségeket. A francia hatóságok által hozott intézkedésekből a SEB‑nek egyértelműen előnye származott, mivel azok lehetővé tették, hogy a SEB a kereskedelmi tevékenysége keretében olyan pénzügyi forrásokat használjon fel, amelyeket rendes esetben a Moulinex megszerzésére kellett volna fordítania.

432    Következésképpen a felperes szerint a Bizottságnak, még ha nem is kellett megállapítania, hogy az állami pénzügyi hozzájárulás a Szerződés értelmében állami támogatásnak minősül‑e, vagy sem, meg kellett volna vizsgálnia, hogy a Moulinex átvételének pénzügyi feltételei önmagukban közvetlenül vagy közvetve erősítik‑e az új jogalany, a SEB‑Moulinex piaci helyzetét.

433    Ebből következik, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor a francia hatóságok által hozott pénzügyi intézkedések hatásának „előzetes vizsgálatára” szorítkozott, és felszínes elemzés alapján megállapította, hogy „a bírósági szanálási eljárás keretében tervezett állami beavatkozásokból” a SEB‑nek nem származott előnye”.

434    A Bizottság előadja, hogy a jogalap nyilvánvalóan minden alapot nélkülöz.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

435    A felperes lényegében két kifogást hoz fel. Azt rója a Bizottság terhére, hogy nem vizsgálta meg, hogy a SEB nem erősítette‑e meg a helyzetét egyrészről azáltal, hogy csak jelentéktelen átvételi árat fizetett, másrészről pedig azáltal, hogy a Francia Köztársaság vállalta az elbocsátások miatti végkielégítésekkel járó terhet.

436    A SEB által fizetett átvételi árat illetően először is hangsúlyozni kell, hogy azt a Tribunal de commerce de Nanterre a bírósági szanálási eljárás keretében szabadon mérlegelte, és a francia jog kritériumai alapján e bíróság úgy vélte, hogy a SEB által benyújtott ajánlat teszi lehetővé a leginkább a hitelezők érdekeinek védelmét.

437    Ezt követően meg kell állapítani, hogy a felperes egyáltalán nem bizonyította, hogy a SEB által fizetett ár jelentéktelen. A felperes csupán a Moulinex SEB által megszerzett eszközeinek a 2000. évi mérleg szerinti értékére és saját ajánlataira hivatkozik.

438    Márpedig egyrészről valamely vállalkozás tényleges értékének megállapítása olyan összetett művelet, amely többek között szubjektív értékeléseket is magában foglal, és a mérleg szerinti érték nem felel meg szükségképpen sem a vállalkozás tényleges értékének, sem pedig az átvételi értékének. Közelebbről nem tekinthető úgy, hogy 2001 végén a Moulinex átvételi értéke, amikor a vállalkozást felszámolás fenyegette, megfelel a Moulinex által csaknem két évvel korábban közzétett konszolidált beszámoló szerinti értéknek.

439    Másrészről a felperes ajánlatai egyáltalán nem bizonyítják a SEB által ajánlott ár jelentéktelen jellegét. Meg kell jegyezni, hogy a felperes egymást követően 100 millió eurós, 1 eurós és 150 000 eurós árat ajánlott. Az első ajánlatot illetően meg kell jegyezni, hogy az csak a Krups márkát érintő jogokra vonatkozott, és kifejezetten kizárt minden passzívát. Ezen ajánlatot tehát a SEB átvételi ajánlatának értékelése során nem lehet figyelembe venni. Ezt követően meg kell állapítani, hogy az összegek jelentősen eltérnek az ajánlat tartalma alapján, és a felperes nem jelzi, hogy melyik ajánlat vonatkozik ugyanazon eszközökre, mint amelyeket a SEB is átvett, sem pedig azt, hogy az ajánlatai hogyan határozzák meg a Moulinex SEB által átvett eszközeinek az értékét. E körülmények között egyáltalán nem lehetett megvizsgálni a SEB által a Moulinex átvételéért fizetett 15 millió eurós árat.

440    Az arra alapított kifogást illetően, hogy az, hogy a Francia Köztársaság vállalta az elbocsátások miatti végkielégítésekkel járó terhet, lehetővé tette, hogy a SEB anélkül szerezze meg a Moulinexet, hogy vállalnia kellene annak összes adósságát, először is meg kell jegyezni, hogy a felperes által említett, fent hivatkozott RJB Mining kontra Bizottság ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben fennálló helyzettel ellentétben a Bizottság a 2001. szeptember 27‑i és november 9‑i levelében arra kérte a francia hatóságokat, hogy küldjék meg számára a Francia Köztársaság által a fizetésképtelenség bejelentése és a Moulinex‑csoport átvétele keretében tervezett esetleges beavatkozásra vonatkozó információkat. Ezt követően hangsúlyozni kell, hogy a Francia Köztársaság a 2001. november 16‑i feljegyzésben azt válaszolta, hogy a Moulinex‑csoport javára semmilyen állami beavatkozást nem terveznek, és kizárólag közvetlenül a munkavállalókat segítő újrafoglalkoztatási intézkedéseket terveznek. Egyébként az ügy irataiból nem tűnik ki, hogy a Francia Köztársaság vállalta volna az elbocsátások miatti végkielégítéseket, és a felperes nem hoz fel azt alátámasztó bizonyítékot, hogy a Francia Köztársaság átvállalta a SEB‑et terhelő adósságokat. A Bizottság egyébként – anélkül, hogy vitatták volna – hangsúlyozta, hogy képtelenség lett volna, hogy a Francia Köztársaság fizesse az elbocsátások miatti végkielégítéseket, mivel Franciaországban a törvény valamennyi vállalkozást arra kötelezi, hogy kössenek biztosítást a munkaszerződések teljesítése alapján járó összegek fizetésképtelenséggel összefüggő eljárás esetén való meg nem fizetésének kockázatával szemben, így fizetésképtelenség esetén nem a Francia Köztársaságnak, hanem a biztosítónak kellett volna kifizetnie e végkielégítéseket. Mindenesetre a Bizottság és a Francia Köztársaság állítása szerint – amelyet a felperes sem vitatott – az esetleges állami beavatkozások nem érintik a SEB által átvett eszközöket, és így semmilyen hatással nincsenek a SEB által megszerzett javak értékére.

441    Végül nem követelhető meg, hogy a Bizottság minden összefonódással összefüggésben, mikor is az eljárást szigorú határidőkön belül le kell folytatnia, állami támogatással kapcsolatos eljárást is lefolytasson. Amennyiben az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott RJB Mining kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben megsemmisítette a Bizottság határozatát arra hivatkozva, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg, hogy az új jogalany helyzetét erősíti‑e az átvételi ár nagysága, azt ezen ügy igen sajátos körülményei miatt tette, amely ügyben a német hatóságok magát a vételárat támogatásként jelentették be. E helyzet nem hasonlítható össze két magántársaság összefonódásával, amelyről a jelen ügyben szó van.

442    Ebből következik, hogy a jogalap nem megalapozott.

 A költségekről

443    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 3. §‑a szerint részleges pernyertesség esetén, illetve kivételes okból az Elsőfokú Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit. A jelen ügyben, mivel a felperes és a Bizottság is részleges pernyertes lett, az Elsőfokú Bíróság úgy határoz, hogy a felek viselik saját költségeiket.

444    Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑ának harmadik bekezdése alapján a SEB és a De’Longhi – mint beavatkozók – maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      Az Elsőfokú Bíróság a felajánlott kötelezettségvállalások betartásának feltétele mellett a SEB és a Moulinex közötti összefonódással szemben kifogást nem emelő, valamint az összefonódást a közös piaccal és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító 2002. január 8‑i SG (2002) D/228078 bizottsági határozatot (COMP/M.2621 – SEB és Moulinex ügy) az olasz, spanyol, finn, egyesült királysági és ír piacokat illetően megsemmisíti.

2)      Az Elsőfokú Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      A felperes és a Bizottság maguk viselik saját költségeiket.

4)      A SEB SA és a De’Longhi SpA maguk viselik saját költségeiket.

Lenaerts Azizi Jaeger

Kihirdetve Luxembourgban, a 2003. április 3‑i nyilvános ülésen.

hivatalvezető       elnök

H. Jung       K. Lenaerts

Tartalomjegyzék

Jogi háttér

A jogvita alapját képező tényállás

I –  A kérdéses vállalkozások

II –  A nemzeti eljárás

III –  A Bizottság előtti eljárás

A megtámadott határozat

I –  Az érintett termékpiacok

II –  Az érintett földrajzi piacok

III –  A védjegy jelentősége

IV –  Versenyelemzés

V –  Az összefonódásban részes felek kötelezettségvállalásai

VI –  Állami támogatások

Az eljárás és a felek kérelmei

Az elfogadhatóságról

I –  A felek érvei

II –  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

Az ügy érdeméről

I –  A lényeges eljárási szabályoknak a SEB késedelmesen felajánlott kötelezettségvállalásai Bizottság általi elfogadása miatti megsértésére alapított, első jogalapról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

II –  Az összefonódásnak a II. szakasz megnyitása nélküli engedélyezése révén a Bizottság által elkövetett téves jogalkalmazásra alapított, második jogalapról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

III –  Az okozott versenyproblémák kiküszöböléséhez elégtelen kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított, harmadik jogalapról

Az arra alapított első részről, hogy a védjegylicenciára vonatkozó kötelezettségvállalás jellegénél fogva nem alkalmas az összefonódás által okozott versenyproblémák megoldására

A –  A felek érvei

B –  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

Az arra alapított második részről, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor elégtelen időtartamú kötelezettségvállalásokat fogadott el

A –  A felek érvei

B –  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

Az arra alapított harmadik részről, hogy a német piacot érintő ellátási kötelezettségvállalás és valamennyi licenciavevő vonatkozásában az ellátás lehetőségéhez fűződő feltételek erősítik a SEB‑Moulinex helyzetét

A –  A felek érvei

B –  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

Az arra alapított negyedik részről, hogy azon tény, hogy a Bizottság elfogadta, hogy az Európai Unió országai szerint különböző vállalkozások használják a Moulinex márkát, a SEB‑Moulinex és a licenciavevő(k) magatartásainak összehangolására ösztönöz

A –  A felek érvei

B –  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

Az arra alapított ötödik részről, hogy a Bizottság az összefonódást komoly versenyproblémákat mutató piacokra vonatkozó kötelezettségvállalások hiányában engedélyezte

A –  A felek érvei

B –  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

1.  Az elfogadhatóságról

2.  Az ügy érdeméről

a)  Az elemzés négy lépéséről

–  Az erőfölényre vonatkozó 40%‑os határértékről

–  A jelentős átfedés hiányáról

–  Az összefonódással létrejött jogalany versenytársaihoz viszonyított helyzetéről

–  A termékválaszték‑hatásról

b)  A kötelezettségvállalások által nem érintett országokról

–  Norvégiában

–  Spanyolországban

–  Finnországban

–  Olaszországban

–  Az Egyesült Királyságban és Írországban

c)  Következtetés

Azon kifogásról, hogy a kötelezettségvállalások a Moulinex márka vonatkozásában piacfelosztást valósítanak meg

A –  A felek érvei

B –  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

IV –  Az arra alapított negyedik jogalapról, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vizsgálta meg, hogy a SEB által a Moulinex átvételéért fizetett ár jelentéktelen jellege és a Francia Köztársaság által nyújtott pénzügyi támogatás nem erősíti‑e a SEB‑nek az érintett piacokon fennálló helyzetét a versenytársai kárára

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A költségekről

1? Az eljárás nyelve: francia.