C‑366/10. sz. ügy
Air Transport Association of America és társai
kontra
Secretary of State for Energy and Climate Change
(a High Court of Justice [England & Wales], Queen’s Bench Division [Administrative Court] [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – 2003/87/EK irányelv – Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere – 2008/101/EK irányelv – E rendszernek a légi közlekedésre történő kiterjesztése – Érvényesség – Chicagói Egyezmény – Kiotói Jegyzőkönyv – EU/Egyesült Államok légiközlekedési megállapodás – A nemzetközi szokásjog elvei – Joghatások – Felhívhatóság – Az uniós jog területen kívüli hatálya – A »díj« és az »adó« fogalma”
Az ítélet összefoglalása
1. Nemzetközi megállapodások – Az Unió megállapodásai – Valamely megállapodás joghatásai az Unióban, amennyiben a megállapodás nem tartalmaz ilyen joghatásokat előíró kifejezett rendelkezést
(EUMSZ 216. cikk, (2) bekezdés, és EUMSZ 267. cikk)
2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Valamely irányelv érvényességének nemzetközi megállapodásra tekintettel történő vizsgálata – A nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezmény – Az Uniót nem kötelező megállapodás – Kizártság
(EUMSZ 216. cikk, (2) bekezdés és EUMSZ 361. cikk; 2008/101 európai parlamenti és tanácsi irányelv)
3. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Valamely irányelv érvényességének nemzetközi megállapodásra tekintettel történő vizsgálata – Az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezményének Kiotói Jegyzőkönyve – Az Uniót kötelező jegyzőkönyv – Feltétel nélküli és kellően pontos jelleggel nem rendelkező rendelkezések – Kizártság
(EUMSZ 267. cikk; 2008/101 európai parlamenti és tanácsi irányelv; 94/69 és 2002/358 tanácsi határozat)
4. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Valamely irányelv érvényességének nemzetközi megállapodásra tekintettel történő vizsgálata – Az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Amerikai Egyesült Államok között létrejött légiközlekedési megállapodás – A légitársaságokra közvetlenül és azonnal alkalmazandó szabályok – Bennfoglaltság
(EUMSZ 267. cikk; 2008/101 európai parlamenti és tanácsi irányelv; a Tanács, valamint a tagállamok kormányainak képviselői által elfogadott 2007/339 és 2010/465 határozat)
5. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Valamely irányelv érvényességének a nemzetközi szokásjogra tekintettel történő vizsgálata – Az államokat a saját légterük felett megillető szuverenitás, a nyílt tenger állami szuverenitás alóli mentessége, valamint a nyílt tenger feletti szabad repülés elve – Bennfoglaltság – Feltételek és korlátok
(EUSZ 3. cikk, (5) bekezdés; EUMSZ 267. cikk; 2008/101 európai parlamenti és tanácsi irányelv)
6. Nemzetközi közjog – Elvek – A nemzetközi szokásjog elvei – A nyílt tengeren tartózkodó hajó kizárólag a lobogó szerinti állam joga alá tartozása – Analógia útján történő alkalmazás a nyílt tenger felett átrepülő légi járművekre – Kizártság
7. Környezet – Levegőszennyezés – Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere – E rendszernek a légi közlekedésre történő kiterjesztése – Az Unió e kiterjesztésre irányuló hatásköre, tekintettel az államokat a saját légterük felett megillető szuverenitás, a nyílt tenger állami szuverenitás alóli mentessége, valamint a nyílt tenger feletti szabad repülés nemzetközi szokásjogi elveire
(EUMSZ 191. cikk, (2) bekezdés; 2008/101 európai parlamenti és tanácsi irányelv)
8. Környezet – Levegőszennyezés – Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere – E rendszernek a légi közlekedésre történő kiterjesztése – Az Unió e kiterjesztésre irányuló hatásköre, tekintettel a Nyitott Égbolt Megállapodás azon szabályára, amely előírja minden egyes szerződő fél törvényi és rendeleti rendelkezéseinek betartását
(2008/101 európai parlamenti és tanácsi irányelv)
9. Környezet – Levegőszennyezés – Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere – E rendszernek a légi közlekedésre történő kiterjesztése – Az Unió e kiterjesztésre irányuló hatásköre, tekintettel a Nyitott Égbolt Megállapodás vámokról és egyéb terhekről szóló rendelkezéseire
(2008/101 európai parlamenti és tanácsi irányelv)
10. Környezet – Levegőszennyezés – Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere – E rendszernek a légi közlekedésre történő kiterjesztése – Az Unió e kiterjesztésre irányuló hatásköre, tekintettel a Nyitott Égbolt Megállapodás környezetvédelemről szóló rendelkezéseire
(2008/101 európai parlamenti és tanácsi irányelv)
1. A nemzetközi jog elveivel összhangban a nemzetközi megállapodások tárgyalásáért és megkötéséért felelős uniós intézmények szabadon megállapodhatnak az érintett harmadik országokkal azon hatásokról, amelyeket e megállapodások rendelkezései a szerződő felek belső jogrendjében kiváltanak. Csak ha a megállapodás nem rendelkezik e kérdésről, akkor hárul a hatáskörrel rendelkező bíróságokra és különösen a Bíróságra, hogy döntést hozzon e kérdésben, ugyanúgy, ahogyan a megállapodás Unión belüli alkalmazásának minden más értelmezési kérdésében.
Márpedig az Unió által megkötött megállapodások az EUMSZ 216. cikk (2) bekezdése szerint kötelezőek az Unió intézményeire és tagállamaira, következésképpen az uniós aktusokkal szemben elsőbbségük van. Ebből következik, hogy valamely uniós jogi aktus érvényességét érintheti, ha ez az aktus összeegyeztethetetlen az ilyen nemzetközi jogi szabályokkal. Ha ezen érvénytelenségre nemzeti bíróság előtt hivatkoznak, a Bíróság megvizsgálja, hogy az előtte folyamatban lévő ügyben teljesülnek‑e bizonyos feltételek, annak eldöntése érdekében, hogy az EUMSZ 267. cikk alkalmazásával vizsgálható‑e az érintett uniós jogi aktus érvényessége a hivatkozott nemzetközi jogi szabályokra tekintettel. Mindenekelőtt ugyanis e szabályoknak kötelezniük kell az Uniót. Továbbá a Bíróság az uniós jogi aktusok érvényességét csak akkor vizsgálhatja valamely nemzetközi szerződésre tekintettel, ha ez a nemzetközi szerződés természetével és rendszerével nem ellentétes. Végül, ha a szóban forgó szerződés természete és rendszere lehetővé is teszi az uniós jogi aktus érvényességének az e szerződésben foglalt rendelkezésekre tekintettel történő felülvizsgálatát, még szükséges az is, hogy e szerződés azon rendelkezései, amelyekre az uniós jogi aktus érvényességének vizsgálata érdekében hivatkoznak, a tartalmuk vonatkozásában feltétel nélkülinek és kellően pontosnak tűnjenek.
(vö. 49–54. pont)
2. Jóllehet az EUMSZ 351. cikk első bekezdése magában foglalja az Unió intézményeinek azon kötelezettségét, hogy ne akadályozzák a tagállamok 1958. január 1‑jét megelőzően kötött olyan megállapodásokból eredő kötelezettségeinek teljesítését, mint például a nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezmény, az intézmények e kötelezettsége arra irányul, hogy lehetővé tegyék az érintett tagállamok számára a korábbi megállapodások értelmében őket terhelő kötelezettségek tiszteletben tartását, anélkül azonban, hogy e kötelezettségek az Uniót az e szerződésben részes harmadik államokkal szemben terhelnék. Következésképpen az e nemzetközi egyezményben foglalt rendelkezések csak akkor és annyiban kötelezhetik az Uniót, amikor és amennyiben az Unió az EU‑ és EUM‑Szerződés értelmében átvette az e nemzetközi egyezmény alkalmazási területén korábban az Unió tagállamai által gyakorolt hatásköröket.
Márpedig, jóllehet az Unió kétségkívül megszerzett bizonyos kizárólagos hatásköröket arra vonatkozóan, hogy harmadik államokkal szemben olyan kötelezettségeket vállaljon, amelyek a nemzetközi légi közlekedéssel kapcsolatos uniós szabályozás hatálya alá, következésképpen pedig a Chicagói Egyezmény alkalmazási körébe tartoznak, ez nem jelenti azt, hogy az Unió az ezen egyezményben szabályozott nemzetközi polgári repülés egész területe vonatkozásában kizárólagos hatáskörrel rendelkezne.
Következésképpen, mivel a Chicagói Egyezmény alkalmazási területén korábban a tagállamok által gyakorolt hatásköröket a mai napig nem vette át teljes egészében az Unió, ez az egyezmény nem kötelezi az Uniót. Ebből következik, hogy a Bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében magára a Chicagói Egyezményre tekintettel nem vizsgálhatja a 2003/87 irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztése céljából történő módosításáról szóló 2008/101 irányelv érvényességét.
(vö. 61–62., 69., 71–72. pont)
3. Az Egyesült Nemzetek éghajlat‑változási keretegyezményének megkötéséről szóló 94/69 határozatból, továbbá az Egyesült Nemzetek éghajlat‑változási keretegyezménye Kiotói Jegyzőkönyvének az Európai Közösség nevében történő jóváhagyásáról, valamint az abból származó kötelezettségek közös teljesítéséről szóló 2002/358 határozatból kiderül, hogy az Unió jóváhagyta a Kiotói Jegyzőkönyvet. Következésképpen e megállapodás rendelkezései a megállapodás hatálybalépésétől kezdve az uniós jogrend szerves részét képezik.
Ugyanakkor, még ha a Kiotói Jegyzőkönyv a 2008–2012‑es kötelezettségvállalási időszak vonatkozásában számszerű kötelezettségeket tartalmaz is az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, az e jegyzőkönyvben részes felek a nekik megfelelő módon és ütemezéssel teljesíthetik a kötelezettségeiket. Az olyan rendelkezés, mint a Kiotói Jegyzőkönyv 2. cikkének (2) bekezdése, amely akként rendelkezik, hogy a felek arra törekednek, hogy korlátozzák vagy csökkentsék a repülésből származó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, együttműködve a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezettel, a tartalma vonatkozásában nem tekinthető feltétel nélkülinek és kellően pontosnak ahhoz, hogy olyan jogokat keletkeztessen a jogalanyok számára, amelyekre azok bíróság előtt hivatkozhatnak a 2003/87 irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztése céljából történő módosításáról szóló 2008/101 irányelv érvényességének vitatása érdekében. Következésképpen előzetes döntéshozatali eljárás keretében nem lehet a Kiotói Jegyzőkönyvre hivatkozni ezen irányelv érvényességének mérlegelése céljából.
(vö. 73., 76–78. pont)
4. Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Amerikai Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodást (Nyitott Égbolt Megállapodás) az Unió nevében jóváhagyta a megállapodás, illetőleg az e megállapodást módosító jegyzőkönyv aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról szóló 2006/339 és 2010/465 határozat. Következésképpen e megállapodás rendelkezései a megállapodás hatálybalépésétől kezdve az uniós jogrend szerves részét képezik.
A Nyitott Égbolt Megállapodás kifejezetten érinti az e megállapodásban részes felek területén letelepedett légitársaságok helyzetét. E megállapodás bizonyos rendelkezései arra irányulnak, hogy e légitársaságok számára közvetlenül jogokat biztosítsanak, míg e megállapodás egyéb rendelkezései arra, hogy velük szemben kötelezettségeket írjanak elő.
Az, hogy a Nyitott Égbolt Megállapodás szerződő felei az e megállapodás teljesítésével összefüggésben általuk folytatott egyeztetésekre és tárgyalásokra különleges intézményi keretet hoztak létre, nem elegendő annak kizárásához, hogy e megállapodás bármilyen bírósági eljárás tárgyát képezhesse. Következésképpen, mivel a Nyitott Égbolt Megállapodás bizonyos olyan szabályokat fektet le, amelyek közvetlenül és azonnal alkalmazandók a légitársaságokra, ezáltal pedig olyan jogokat, illetve szabadságokat biztosítanak számukra, amelyek az e megállapodásban részes felekkel szemben felhívhatók, továbbá mivel e megállapodás természetével és rendszerével ez nem ellentétes, megállapítható, hogy a Bíróság vizsgálhatja az uniós jogi aktusok – mint a 2003/87 irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztése céljából történő módosításáról szóló 2008/101 irányelv – érvényességét az ilyen megállapodásban foglalt rendelkezésekre tekintettel.
(vö. 79., 82–84. pont)
5. Mint ez az EUSZ 3. cikk (5) bekezdéséből kiderül, az Unió hozzájárul a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez. Következésképpen, amikor az Unió jogi aktust fogad el, teljes egészében köteles tiszteletben tartani a nemzetközi jogot, ideértve a nemzetközi szokásjogot is, amely kötelező az Unió intézményeire.
Ezzel összefüggésben a jogalanyok valamely uniós jogi aktus érvényességének a Bíróság általi vizsgálata érdekében akkor hivatkozhatnak a nemzetközi szokásjog elveire, mint például arra az elvre, mely szerint a saját területe feletti légtérben minden államot teljes és kizárólagos szuverenitás illet meg, továbbá arra az elvre, amelynek értelmében egyetlen állam sem támaszthat jogszerűen igényt arra, hogy a nyílt tenger bármely részét szuverenitása alá vonja, valamint a nyílt tenger feletti szabad repülés elvére, ha egyrészt ezen elvek tekintetében kétségbe vonható, hogy az Unió hatáskörrel rendelkezett az említett aktus elfogadására, másrészt pedig a szóban forgó aktus érintheti a jogalanyt az uniós jog alapján megillető jogokat, vagy az uniós jog vonatkozásában kötelezettségeket keletkeztet számára.
Amennyiben ezen elvekre azért hivatkoznak, hogy a Bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében vizsgálja meg, hogy az Unió hatáskörrel rendelkezett‑e a 2008/101 irányelv elfogadására, amennyiben az a 2003/87 irányelv alkalmazását kiterjeszti a légi járművek harmadik állambeli azon üzemeltetőire, amelyeknek az Unió valamely tagállama területén fekvő repülőtérre érkező vagy onnan induló légi járatainak útvonala részben a nyílt tenger felett, részben pedig e harmadik államok területe felett halad, még akkor is, ha a szóban forgó elvek tartalmuk szerint látszólag csak államok között keletkeztetnek kötelezettségeket, olyan körülmények között, amikor a 2008/101 irányelv az uniós jog vonatkozásában a légitársaságokkal szemben kötelezettségeket keletkeztethet, nem zárható ki, hogy e légitársaságok az említett elvekre hivatkozhassanak, ezáltal pedig a Bíróság ezen elvekre tekintettel vizsgálhassa az említett irányelv érvényességét. Ugyanakkor, mivel a nemzetközi szokásjog valamely elve nem olyan pontossággal jut kifejezésre, mint a nemzetközi megállapodások rendelkezései, a bírósági felülvizsgálatnak szükségképpen annak eldöntésére kell szorítkoznia, hogy az Unió intézményei a szóban forgó aktus elfogadása során nem követtek‑e el nyilvánvaló mérlegelési hibát ezen elvek alkalmazási feltételeivel összefüggésben.
(vö. 101., 103., 107–110. pont)
6. Nincs elegendő bizonyíték annak megállapításához, hogy a nemzetközi szokásjog ekként elismert azon elve, mely szerint a nyílt tengeren tartózkodó hajó főszabály szerint kizárólag a lobogó szerinti állam joga alá tartozik, analógia útján a nyílt tenger felett áthaladó légi járművekre is alkalmazandó lenne.
(vö. 106. pont)
7. Az uniós jog, különösen pedig a 2003/87 irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztése céljából történő módosításáról szóló 2008/101 irányelv nem teheti magát a 2003/87 irányelvet alkalmazhatóvá a harmadik államokban lajstromba vett és e harmadik államok, illetve a nyílt tenger felett átrepülő légi járművekre. Az unió hatásköreit ugyanis a nemzetközi jog tiszteletben tartásával kell gyakorolni, vagyis a 2008/101 irányelvet a nemzetközi tengerjog és a nemzetközi légi jog releváns szabályait figyelembe véve kell értelmezni, a hatályát pedig e szabályok tekintetében kell meghatározni.
Ezzel összefüggésben a 2008/101 irányelv azáltal, hogy ezen irányelvnek a légi járművek üzemeltetőire történő alkalmazásához olyan kritériumról rendelkezik, amely azon a körülményen alapul, hogy e légi járművek a tagállamok egyikének területén fekvő repülőtérről induló vagy oda érkező légi járatot bonyolítsanak, nem sérti meg a területiség elvét, sem pedig azon harmadik államok szuverenitását, amelyekből vagy amelyekbe e légi járatokat a területük feletti légtéren át bonyolítják, mivel az említett légi járművek fizikailag az Unió egyik tagállamának területén tartózkodnak, ennélfogva pedig az Unió teljes körű joghatósága alá tartoznak. Az uniós jog ilyen alkalmazása nem vonhatja kétségbe a nyílt tenger feletti átrepülés szabadságát sem, mivel a nyílt tenger felett átrepülő légi jármű ezen átrepülési művelet végzése során nincs alávetve a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének. Az ilyen légi jármű üzemeltetője ugyanis csak akkor lesz alávetve a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének, ha úgy dönt, hogy a tagállamok egyikének területén fekvő repülőtérre érkezéssel vagy onnan indulással üzemeltet kereskedelmi légitársaságot, mivel a légi járműve ez esetben e tagállam területén tartózkodik.
Az a körülmény, hogy a légi jármű üzemeltetője köteles az összes olyan nemzetközi légi járatra tekintettel számított kibocsátási egységeket átadni, amelyeket a légi járműve bonyolított vagy fog bonyolítani, a nemzetközi szokásjog olyan elveire tekintettel, mint az az elv, mely szerint minden állam teljes és kizárólagos szuverenitással rendelkezik saját légtere felett, továbbá az az elv, mely szerint egyetlen állam sem támaszthat jogszerűen igényt arra, hogy a nyílt tenger valamely részét szuverenitása alá vonja, valamint a nyílt tenger feletti szabad átrepülés elve, nem vonhatja kétségbe az uniós jog említett területen való teljes körű alkalmazását. Mivel ugyanis az Unió környezetpolitikájának célja az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdése értelmében a magas szintű védelem biztosítása, az uniós jogalkotó főszabály szerint dönthet úgy, hogy a területén valamely kereskedelmi tevékenység – a jelen esetben a légi közlekedés – gyakorlását csak azzal a feltétellel engedélyezi, hogy a gazdasági szereplők tiszteletben tartják az Unió által meghatározott, a környezetvédelem területén maga elé tűzött célok megvalósítására irányuló kritériumokat, különösen akkor, ha e célok olyan nemzetközi megállapodás meghosszabbításába illeszkednek, amelynek az Unió is részese, mint például a keretegyezmény és a Kiotói Jegyzőkönyv.
(vö. 122–123., 125–129. pont)
8. A 2003/87 irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztése céljából történő módosításáról szóló 2008/101 irányelv akként rendelkezik, hogy a 2003/87 irányelvet a valamely tagállam területén fekvő repülőtérre érkező vagy onnan induló légi járatokra kell alkalmazni. Ezért, mivel e rendelkezések a tagállamok területén az akár európai, akár pedig transzatlanti nemzetközi légi forgalmat lebonyolító légi járművek belépését és kilépését is egyaránt szabályozzák, az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Amerikai Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodás (Nyitott Égbolt Megállapodás) 7. cikkének (1) bekezdéséből kifejezetten az következik, hogy az ilyen szabályozás az e megállapodásban részes másik fél által használt valamennyi légi járműre irányadó, az ilyen légi jármű pedig köteles tiszteletben tartani e szabályozást. Ebből következik, hogy a Nyitott Égbolt Megállapodás 7. cikkének (1) bekezdése nem zárja ki, hogy a kibocsátási egységek 2003/87 irányelvvel bevezetett kereskedelmi rendszerét alkalmazni lehessen a légi járművek olyan üzemeltetőire, mint az Egyesült Államokban letelepedett légitársaságok, amennyiben a légi járműveik a valamely tagállam területén fekvő repülőtérre érkezéssel vagy onnan indulással bonyolítanak légi járatokat.
(vö. 134–135. pont)
9. A 2008/101 irányelvvel módosított, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87 irányelv által kialakított rendszer az üzemanyag‑fogyasztást terhelő adóktól, díjaktól és egyéb terhektől eltérően – azonkívül, hogy nem arra szolgál, hogy bevételt keletkeztessen a közhatalmi szervek részére – egyáltalán nem teszi lehetővé előre meghatározott adóalap és adómérték alapján olyan összeg megállapítását, amelyet az adott naptári év során lebonyolított valamennyi légi járat által elfogyasztott üzemanyag tonnamennyisége után kellene megfizetni.
Így nem állítható, hogy a 2008/101 irányelv a közhatalmi szervek javára történő fizetési kötelezettség olyan formáját tartalmazná, amelyet a légi járművek üzemeltetői által birtokolt vagy elfogyasztott üzemanyagra kivetett vámnak, díjnak vagy egyéb tehernek lehetne tekinteni. E megállapítást semmilyen módon nem cáfolhatja az a körülmény, hogy a légi járművek üzemeltetői a tényleges kibocsátásaik lefedése érdekében nem csupán a többi üzemeltetőtől szerezhetnek további kibocsátási egységeket, hanem a közhatalmi szervektől, az összes kibocsátási egység 15%‑ára kiterjedő árverés keretében is.
Következésképpen a 2008/101 irányelv azáltal, hogy a 2003/87 irányelv alkalmazását kiterjeszti a légi közlekedésre, semmilyen módon nem sérti meg a feltöltött üzemanyagra irányadó, az egyrészről Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Amerikai Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodás 11. cikke (1) bekezdésében és (2) bekezdésének c) pontjában előírt mentesítési kötelezettséget, mivel a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszere a rá jellemző sajátosságok folytán piaci alapú eszköznek, nem pedig a feltöltött üzemanyagra kivetett adónak, díjnak vagy egyéb tehernek minősül.
(vö. 143., 145–147. pont)
10. A 2008/101 irányelvvel módosított, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87 irányelv 25a. cikkében megfogalmazott célkitűzés, amely arra irányul, hogy optimális interakciót biztosítson a kibocsátási egységek uniós kereskedelmi rendszere és a harmadik államok által elfogadott piaci alapú eszközök („Market-Based Measures”) között oly módon, hogy el lehessen kerülni az e rendszerek nemzetközi légi járatokat bonyolító légi járművekre történő kettős alkalmazását, függetlenül attól, hogy e légi járműveket valamely tagállamban vagy harmadik államban vették lajstromba, megfelel az egyrészről Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Amerikai Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodás (Nyitott Égbolt Megállapodás) 15. cikkének (7) bekezdése alapjául szolgáló célkitűzésnek is.
Másfelől a Nyitott Égbolt Megállapodás 15. cikke (3) bekezdésének második mondata e megállapodás 3. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezve nem akadályozza meg az e megállapodásban részes feleket abban, hogy olyan intézkedéseket fogadjanak el, amelyek korlátozzák a forgalom nagyságát, a szolgáltatás sűrűségét vagy rendszerességét, vagy akár az e felek területén letelepedett légitársaságok által üzemeltetett légi járművek típusát, amennyiben az ilyen intézkedések a környezetvédelemhez kapcsolódnak. E megállapodás 3. cikkének (4) bekezdése ugyanis kifejezetten akként rendelkezik, hogy az e megállapodásban részes két fél közül egyik sem vezethet be ilyen korlátozásokat, „kivéve ha ez […] környezetvédelmi okokból […] szükséges”. Ezzel szemben a szóban forgó, ugyanezen megállapodás 2. cikkével és 3. cikke (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 15. cikk (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy amennyiben az említett megállapodásban részes felek a környezet védelmére irányuló ilyen intézkedéseket fogadnak el, azokat az érintett légitársaságokkal szembeni hátrányos megkülönböztetéstől mentesen kell alkalmazni.
Márpedig – mint ez egyébként a 2008/101 irányelv (21) preambulumbekezdéséből kifejezetten következik – az Unió kifejezetten előírta, hogy a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerét a valamely tagállam területén fekvő repülőtérről indulással vagy oda érkezéssel légi járatokat lebonyolító légi járművek valamennyi üzemeltetőjére egységesen és hátrányos megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni. Következésképpen a 2008/101 irányelv a Nyitott Égbolt Megállapodás 2. cikkével és 3. cikke (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 15. cikkének (3) bekezdésére tekintettel nem érvénytelen.
(vö. 151–156. pont)