AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2008. február 4.(*)
„Verseny – Összefonódások – Információkérés – A 139/2004/EK rendelet 11. cikkének (3) bekezdése – A kért információk szükséges mivolta – Arányosság – Ésszerű határidő – Hatáskörrel való visszaélés – A jogos bizalom megsértése”
A T‑145/06. sz. ügyben,
az Omya AG (székhelye: Oftringen [Svájc], képviselik: M. C. Ahlborn, C. Berg solicitors, C. Pinto Correia ügyvéd és J. Flynn QC)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik kezdetben: V. Di Bucci, X. Lewis, R. Sauer, A. Whelan és F. Amato, később: V. Di Bucci, X. Lewis, R. Sauer és A. Whelan, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a Bizottság által a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 2004. január 20‑i 139/2004/EK tanácsi rendelet (HL L 24., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. kötet, 3. fejezet, 40. o.) 11. cikkének (3) bekezdése alapján, 2006. március 8‑án hozott – a COMP/M.3796 Omya/J. M. Huber PCC ügy keretében szolgáltatott információk helyesbítését kérő – határozat ellen benyújtott keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA
(második tanács),
tagjai: I. Pelikánová elnök (előadó), K. Jürimäe és S. Soldevila Fragoso bírák,
hivatalvezető: K. Pocheć tanácsos,
tekintetttel az írásbeli szakaszra és a 2008. április 22‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 Az Omya AG, a többek között a lecsapatott kalcium‑karbonát (a továbbiakban: CCP) és a – különösen a töltőanyagként és papírbevonáshoz használt – őrölt kalcium‑karbonát (a továbbiakban: CCB) piacain tevékenykedő felperes vállalkozás 2005. január 18‑án szerződést kötött, amelynek értelmében a J. M. Huber Corp bizonyos CCP‑előállító európai létesítményeit kellett megszereznie (a továbbiakban: bejelentett összefonódás). Az ügyletet bejelentették a finn versenyhatóságnak, amely a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20‑i 139/2004/EK tanácsi rendelet (HL L 24., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. kötet, 3. fejezet, 40. o.) 22. cikkének (1) bekezdése alapján 2005. április 4‑én kérelmezte a Bizottságtól ezen összefonódás megvizsgálását.
2 A Bizottság megállapította a hatáskörének fennállását, és 2005. szeptember 23‑án megindította a bejelentett összefonódás vizsgálatára irányuló eljárást. Létrehozott többek között egy adatbázist az Európai Gazdasági Térség főbb szállítóinak 2002 és 2004 közötti CCP‑ és CCB‑szállítmányait illetően (a továbbiakban: szállítmány‑adatbázis), hogy az egyebek mellett a töltőanyagnak szánt kalcium‑karbonátok helyettesítési sémáira vonatkozó ökonometriai tanulmány (a továbbiakban: ökonometriai tanulmány) elkészítésének alapjául szolgálhasson. E körülmények között a Bizottság több alkalommal is bizonyos információk benyújtására kérte fel a felperest. Ekképpen 2005. december 1‑jén a Bizottság a 139/2004/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján felvilágosítást kért a felperestől a kínálati és eladási adatait, valamint a CCP lehetséges piacait illetően. Mivel a felperes nem tett eleget e kérésnek az előírt határidőn belül, a Bizottság 2005. december 9‑én az említett rendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján határozatot fogadott el ugyanezen információkra vonatkozóan, amely határozat a 10. cikkének (4) bekezdése értelmében felfüggesztette a vizsgálat határidejét.
3 A felperes a 2005. december 9‑i határozatra 2005. december 9‑i és 13‑i , valamint 2006. január 3‑i beadványaival válaszolt (a továbbiakban együtt: januári adatok). Ez utóbbiak kézhezvételét követően a Bizottság a felperesnek címzett 2006. január 12‑i levelében megerősítette, hogy a januári adatok hiánytalanok, valamint jelezte, hogy a vizsgálat határideje január 4‑én újrakezdődött, és 2006. március 31‑ig tart.
4 2006. január 13‑án a Bizottság jelezte a felperesnek, hogy kifogásközlés küldése nélkül szándékozik engedélyezni az összefonódást. Egy ilyen értelmű határozattervezetet is előkészített (a továbbiakban: engedélyezési tervezet), amelyet megküldött a tagállamok képviselőiből álló, a vállalkozások közötti összefonódásokkal foglalkozó tanácsadó bizottságnak (a továbbiakban: tanácsadó bizottság). Azonban ezzel egy időben bizonyos tagállamok, valamint a felperes versenytársai aggodalmukat fejezték ki a Bizottságnál a bejelentett összefonódásnak a versenyre gyakorolt hatásait illetően. Ezen aggodalmak következménye többek között az volt, hogy a tanácsadó bizottság 2006. február 22‑i ülésén bizonyos tagállamok képviselői megkérdőjelezték a Bizottság értékelését.
5 2006. február 22‑i, 24‑i és március 2‑i levelében a Bizottság felhívta a felperes figyelmét a januári adatokban található bizonyos következetlenségekre, és ezekkel kapcsolatos magyarázatot kért. Egy, 2006. március 3‑án folytatott telefonbeszélgetés során a Bizottság a vizsgálat határidejének 20 munkanappal történő konszenzusos meghosszabbítását javasolta a felperesnek a 139/2004 rendelet 10. cikkének (3) bekezdése értelmében, és jelezte, hogy e javaslat elutasítása esetén az említett rendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján új határozatot hozhat, amely felfüggeszti a vizsgálat határidejét.
6 2006. március 6‑i levelében a felperes nem egyezett bele a határidő meghosszabbításába.
7 A 139/2004 rendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján 2006. március 8‑án hozott határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat), a Bizottság megállapította, hogy a 2005. december 9‑i határozatra válaszként 2006. január 3‑án szolgáltatott információk legalábbis részben pontatlanok, valamint hogy ennélfogva az összefonódás vizsgálatának határidejét 2005. december 8‑tól felfüggesztette a kért hiánytalan és pontos információk kézhezvételéig. E tekintetben a Bizottság a felperestől négy általános és 119 sajátos kérdés megválaszolását kérte.
8 A felperes a megtámadott határozatra 2006. március 21‑én válaszolt, lényegében a szállítmány‑adatbázis új változatát nyújtva be (a továbbiakban: márciusi adatok). 2006. március 30‑i levelében a Bizottság arról tájékoztatta a felperest, hogy a márciusi adatok hiánytalanok, valamint hogy ezen adatok pontosságának vizsgálata folyamatban van, és a vizsgálat határideje újrakezdődött. 2006. május 10‑i levelében a Bizottság megállapította, hogy a márciusi adatok pontosak.
9 Időközben 2006. május 2‑án a Bizottság kifogásközlést küldött a felperesnek, amelyben ideiglenesen úgy határozott, hogy a bejelentett összefonódás összeegyeztethetetlen a közös piaccal.
10 Végül 2006. július 19‑i határozatával (a továbbiakban: az összefonódásról szóló határozat) a Bizottság a bejelentett összefonódást – bizonyos feltételek teljesítése és díjak megfizetése mellett – a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította.
Az eljárás és a felek kérelmei
11 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. május 18‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
12 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön beadványával a felperes kérelmet nyújtott be az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 76a. cikke szerinti gyorsított eljárás alkalmazása iránt. E kérelmet 2006. június 19‑i határozatával az Elsőfokú Bíróság ötödik tanácsa elutasította.
13 Az ellenkérelmet 2006. augusztus 8‑án nyújtották be, a választ 2006. október 31‑én, a viszonválaszt pedig 2007. február 12‑én.
14 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. augusztus 31‑én benyújtott beadványával az Imerys SA beavatkozási kérelmet terjesztett elő a Bizottság kereseti kérelmének támogatására.
15 Az Elsőfokú Bíróság elnöke 2006. október 27‑i végzésével az ügyet az Elsőfokú Bíróság második tanácsa elé utalta.
16 Az Elsőfokú Bíróság második tanácsának elnöke 2007. március 22‑i végzésével engedélyezte a beavatkozást az Imerys számára. Azonban az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2007. április 23‑án benyújtott levelében az Imerys arról tájékoztatta az Elsőfokú Bíróságot, hogy eláll a beavatkozástól. Következésképpen az Elsőfokú Bíróság második tanácsának elnöke 2007. július 12‑i végzésével elrendelte az Imerys beavatkozókénti törlését.
17 2008. január 29‑én az Elsőfokú Bíróság második tanácsa úgy döntött, hogy előzetes intézkedések elrendelése nélkül megnyitja a szóbeli szakaszt. Úgy döntött továbbá, hogy a Bizottságtól bizonyos dokumentumok benyújtását kéri, és a felperest az ezekkel kapcsolatos észrevételeinek megtételére, valamint egy kérdés megválaszolására hívja fel. A felek az Elsőfokú Bíróság által előírt határidőn belül válaszoltak, és az Elsőfokú Bíróság ez irányú felhívását követően a Bizottság egyébként kiegészítő észrevételeket terjesztett elő a felperes észrevételeivel kapcsolatban.
18 A felek szóbeli előadásainak és az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésekre adott válaszaiknak a meghallgatására a 2008. április 22‑i tárgyaláson került sor.
19 A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére;
– határozzon a megtámadott határozat megsemmisítésének következményeiről.
20 A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– nyilvánítsa a keresetet nyilvánvalóan elfogadhatatlannak, amennyiben az a megtámadott határozat esetleges megsemmisítésének következményeivel kapcsolatos nyilatkozatra irányul;
– utasítsa el a keresetet ezt meghaladó részében;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A jogkérdésről
21 A felperes négy jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a 139/2004 rendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti határozat elfogadásához előírt feltételek be nem tartásán, valamint az arányosság elvének megsértésén alapul, a második az ésszerű határidő betartása elvének megsértésén, a harmadik hatáskörrel való visszaélésen, a negyedik pedig a bizalomvédelem elvének megsértésén alapul. A felperes továbbá bizonyos pervezető intézkedések elrendelését kéri.
22 A Bizottság úgy érvel, hogy elfogadhatatlan azon kérelem, amely arra irányul, hogy az Elsőfokú Bíróság határozzon a megtámadott határozat esetleges megsemmisítésének következményeiről. Úgy véli továbbá, hogy a felperes által hivatkozott jogalapok nem megalapozottak, és vitatja a kért pervezető intézkedések szükségességét.
A megtámadott határozat esetleges megsemmisítésének következményeivel kapcsolatos kérelem elfogadhatóságáról
23 Meg kell állapítani – amint arra a Bizottság is hivatkozik –, hogy a felperes azon kérelme, hogy az Elsőfokú Bíróság határozzon a megtámadott határozat megsemmisítésének következményeiről, a jelen ítélet következményeire vonatkozó nyilatkozat megszerzésére irányul, ami egyben a Bizottságnak címzett felszólítást is jelentene ezen ítélet végrehajtását illetően. Mivel azonban az Elsőfokú Bíróságnak az EK 230. cikkre alapozott jogszerűségi vizsgálat keretében nincs hatásköre arra, hogy megállapítási ítéletet hozzon (lásd ebben az értelemben a Bíróság C–224/03. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2003. december 9‑én hozott végzését [EBHT 2003., I‑14751. o., 20–22. pont], illetve meghagyással éljen, még az ítéletei végrehajtásának részletes szabályaival kapcsolatban sem (a Bíróság elnöke C–199/94. P. és C–200/94. P. sz., Pevasa és Inpesca kontra Bizottság egyesített ügyekben 1995. október 26‑án hozott végzésének [EBHT 1995., I–3709. o.] 24. pontja), a felperes kérelmét nyilvánvalóan elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
Az első, a 139/2004 rendelet 11. cikkének megsértésére alapított jogalapról
24 Az első jogalap címén a felek előzetesen azon feltételekkel foglalkoznak, amelyek alapján a Bizottság – a 139/2004 rendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott határozattal – a bejelentő fél által szolgáltatott, pontatlannak bizonyult információk helyesbítését kérheti. A felperes úgy érvel továbbá, hogy e feltételek nem teljesültek a jelen esetben, mivel a megtámadott határozattal kért helyesbítés nem volt szükséges az összefonódás értékeléséhez (első rész), valamint a januári adatok lényegében pontosak voltak (második rész).
Az információk szükségességének és helyesbítésének fogalmára vonatkozó előzetes észrevételek
– A felek érvei
25 A felperes szerint a Bizottság akkor kérheti az összefonódásban részt vevő felek egyike által szolgáltatott információkban talált hibák kijavítását, ha mind a helyesbítendő információk szükségesek, mind a helyesbítésük szükséges. A felperes e tekintetben kifejti egyrészt, hogy nem elegendő az érintett információk pusztán esetleges hasznossága, és másrészt, hogy helyesbítés csak akkor szükséges, ha a szóban forgó hibák lényegesek, azaz amennyiben nem elhanyagolható annak veszélye, hogy jelentős hatást gyakorolnak az érintett összefonódás értékelésére.
26 A vizsgálat határideje felfüggesztésének és a 139/2004 rendelet által előírt eljárást jellemző gyorsasági követelménynek a következményeire tekintettel a fent említett feltételeket egyébként is megszorítóan kell értelmezni. Végül a felperes előadja, hogy bár főszabályként a Bizottság feladata – lényegében az adott ügy sajátosságainak függvényében – a szükséges információk meghatározása, a Bizottságot köti az arányosság elve, amely megköveteli, hogy minél hosszabb a felfüggesztés, annál jelentősebbnek kell lenniük az alapjául szolgáló okoknak.
27 A Bizottság először is úgy érvel, hogy a 139/2004 rendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti határozatot fogadhat el, amint úgy találja, hogy nem rendelkezik a szóban forgó összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről történő döntéshez szükséges valamennyi információval. Ez a helyzet többek között, amennyiben fennáll annak veszélye, hogy az egyik fél által szolgáltatott információkban talált hibák kihatnak a Bizottság értékelésére. Úgy érvel továbbá, hogy a kért információk szükséges jellege objektív tényező, amellyel kapcsolatban széles körű mérlegelési jogkörrel bír, és amelyet az adott ügy sajátosságai és az érintett információk lehetséges hasznossága alapján kell értékelni. Végül figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a Bizottságnak gondos körültekintéssel kell végeznie vizsgálatát, hiánytalan és pontos információkra támaszkodva.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
28 Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Bizottság csak annyiban gyakorolhatja a 139/2004 rendelet 11. cikke által ráruházott jogköröket, amennyiben úgy ítéli meg, hogy nem rendelkezik az érintett összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről történő döntéshez szükséges valamennyi információval (lásd a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21‑i 4064/89/EGK tanácsi rendelet [HL L 395., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 31–42. o.] hasonló rendelkezéseit illetően az Elsőfokú Bíróság T‑290/94. sz., Kaysersberg kontra Bizottság ügyben 1997. november 27‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., II‑2137. o.] 145. pontját).
29 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy egy összefonódásról szóló határozat elfogadása céljából a Bizottságnak – többek között a 139/2004 rendelet 2. cikkének értelmében – meg kell vizsgálnia az érintett összefonódásnak valamennyi olyan piacra gyakorolt hatásait, amelyeken fennáll annak veszélye, hogy a hatékony verseny jelentősen korlátozódna a közös piacon vagy annak egy jelentős részén.
30 Ráadásul azon tény, miszerint a szükségesség követelményét az adott összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről hozott határozatra tekintettel kell értelmezni, azzal jár, hogy a 139/2004 rendelet 11. cikke szerinti kérelem által érintett információk szükségességét azon vélekedésre tekintettel kell értékelni, amelyet a Bizottság a szóban forgó kérelem megfogalmazásakor jogosan alakíthatott ki az összefonódás vizsgálatához szükséges információk terjedelméről. Ennélfogva ezen értékelés nem alapulhat az információknak a Bizottság előtti eljárás további szakaszaiban való tényleges szükségességén, amely számos tényező függvénye, és így nem határozható meg bizonyossággal az információkérés megfogalmazásának pillanatában.
31 Azon sajátos esetet illetően, amikor a már szolgáltatott, pontatlannak bizonyult információk helyesbítése szükséges, az Elsőfokú Bíróság úgy találja, hogy az azonosított hibák lényeges mivoltának feltételét – amelyet illetően a felek egyébként egyetértenek – a 139/2004 rendeletnek, és különösen a 2. és 11. cikkének a szövegére és rendszerére tekintettel kell értékelni. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság kérheti az egyik fél által szolgáltatott, hibásnak bizonyult információk helyesbítést, amennyiben fennáll a veszélye, hogy a felhozott hibák jelentős hatással lehetnek a Bizottságnak a szóban forgó összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó értékelésére.
32 A fent említett feltételek alkalmazása feletti ellenőrzést illetően meg kell jegyezni először is, hogy az összetett, gazdasági jellegű értékeléseket követel meg. Ennélfogva a Bizottság e tekintetben mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és a közösségi bíróság által gyakorolt felülvizsgálat csupán az eljárási és az indokolásra vonatkozó szabályok betartásának, valamint a tények tárgyi pontosságának, a nyilvánvaló mérlegelési hiba, valamint a hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére korlátozódik. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a közösségi bíróság nem vizsgálhatja felül a Bizottság gazdasági jellegű tényekre vonatkozó értékelését (a Bíróság C‑12/03. P. sz., Bizottság kontra Tetra Laval ügyben 2005. február 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑987. o.] 38. és 39. pontja) , különösen a 139/2004 rendelet 11. cikke alapján kért információk szükségességének, valamint az abban talált állítólagos hibák jelentős mivoltának értékelését.
33 Másodszor – a felperes állításaival ellentétben – a fent említett feltételeket nem kell megszorítóan értelmezni. A 139/2004 rendelet általános szerkezetét jellemző gyorsasági követelménynek (lásd a 4064/89 rendeletre vonatkozóan az Elsőfokú Bíróság T‑221/95. sz., Endemol kontra Bizottság ügyben 1999. április 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑1299. o.] 84. pontját) összhangban kell lennie az összefonódások közös piaccal való összeegyeztethetősége feletti hatékony ellenőrzés céljával, amely utóbbi értékelést a Bizottságnak nagy figyelemmel kell végeznie (a fent hivatkozott Bizottság kontra Tetra Laval ügyben hozott ítélet 42. pontja), és amely megkívánja, hogy a Bizottság hiánytalan és pontos információkkal rendelkezzen.
34 Végül bár igaz, hogy a Bizottságra a 139/2004 rendelet 11. cikke által ruházott hatáskör gyakorlása alá van vetve az arányosság elvének, amely elv azt követeli meg, hogy a közösségi intézmények jogi aktusai ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és az ahhoz szükséges mértéket (az Elsőfokú Bíróság T‑177/04. sz., EasyJet kontra Bizottság ügyben 2006. július 4‑én hozott ítélet [EBHT 2006., II‑1931. o.] 133. pontja). Különösen fontos, hogy információk szolgáltatására vonatkozóan valamely vállalkozásra rótt kötelezettség nem jelent ez utóbbi számára aránytalan terhet a vizsgálattal kapcsolatos követelményekhez képest (lásd analógia útján az Elsőfokú Bíróság T‑39/90. sz., SEP kontra Bizottság ügyben 1991. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., II‑1497. o.] 51. pontját). Ugyanakkor mivel a 139/2004 rendelet 10. cikkében előírt határidők – az említett rendelet 11. cikke szerinti határozat meghozatala által kiváltott – felfüggesztésének időtartama a szükséges információk benyújtásának időpontjától függ, a Bizottság nem sérti meg az arányosság elvét, amikor ezen információk benyújtásáig felfüggeszti az eljárást.
Az első részről, mely szerint nem szükségesek azon információk, amelyek helyesbítését a Bizottság kérte
– A felek érvei
35 A felperes úgy érvel először is, hogy azon információk, amelyek helyesbítését a megtámadott határozat kérte, nem szükségesek a határozat elfogadásának időpontjában ahhoz, hogy a Bizottság állást tudjon foglalni a bejelentett összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről, mivel ezen információk irrelevánsak voltak a Bizottság által hivatkozott célok szempontjából.
36 Ekképpen mivel az ökonometriai tanulmány a töltőanyagként használt termékekre vonatkozott, és kizárólag a 2004. év adataira támaszkodott, a bevonóanyagként használt termékekre, valamint a 2002. és 2003. évre vonatkozó adatok nem voltak relevánsak. Ennélfogva azon tény, hogy a Bizottság a 2002. és 2003. évre vonatkozó adatok helyesbítését kérte, rosszhiszemű cselekedet volt, amely megkérdőjelezi a megtámadott határozat szükséges mivoltát azon további adatok tekintetében, amelyek helyesbítését kérte. E körülmény felveti továbbá annak kérdését is, hogy a márciusi adatokat vajon ténylegesen az ökonometriai tanulmány megfelelő időben való újraindításához használták‑e fel. A 139/2004 rendelet által előírt eljárási szabályokból adódóan a márciusi adatok közlésének az összefonódás értékelésére gyakorolt esetleges hatásait legkésőbb a kifogásközlésben kellett volna felhozni. A Bizottság csupán azt állapította meg, hogy az említett adatokat az ökonometriai tanulmány újraindításához használták fel a kifogásközlés megküldését követően, ami megerősítené, hogy a márciusi adatok nem voltak szükségesek az elemzéséhez.
37 A felperes ezt követően emlékeztet arra, hogy a kifogásközlés, amelynek megszerkesztése a megtámadott határozat elfogadásának idején kezdődött, és amely ennélfogva különösen jelentős annak megállapításához, hogy mely információkat talált abban az időben a Bizottság a vizsgálatához szükségesnek, kizárólag a bevonóanyagként használt termékekre vonatkozott. A 2005. december 9‑i határozat elfogadásakor a Bizottság vizsgálata csupán a töltőanyagként használt termékek ágazatára terjedt ki, és nem a bevonóanyagként használt termékekére. Ennélfogva a – 2005. december 9‑i határozat be nem tartására alapított – megtámadott határozatban említett információk nem voltak relevánsak a bevonóanyagként használt termékek ágazatát, és ennélfogva a kifogásközlést illetően. E körülményt erősíti meg a szállítmány‑adatbázisnak a kifogásközlésben történt igen korlátozott, és mindenesetre nem szükséges használata.
38 A felperes vitatja továbbá, hogy a megtámadott határozatban említett információkat az érintett termékpiacok és földrajzi piacok meghatározásához használták volna.
39 A felperes végül arra hivatkozik, hogy a márciusi adatok tényleges felhasználásával kapcsolatban a Bizottság által benyújtott dokumentumok nem támasztják alá azt, hogy a megtámadott határozatban említett információk szükségesek lettek volna az összefonódásról szóló határozat elfogadásához. Először is e dokumentumokból kitűnik, hogy az említett adatokra nem volt szüksége az árak szintjének értékeléséhez. Másodszor a szóban forgó dokumentumok nem meghatározóak a piaci részesedések kiszámításával kapcsolatos információk szükségességét illetően. Harmadszor a Bizottság nem állapította meg, hogy a megtámadott határozat elfogadását megelőzően vagy azt követően elvégezte volna azon információk szükségességének értékelését, amelyek helyesbítését kérte.
40 A Bizottság előadja, hogy a szállítmány‑adatbázist nem csupán az ökonometriai tanulmány elkészítéséhez használta, hanem az érintett piacok meghatározásához is, és nagyobb általánosságban az összefonódás versenyszempontú elemzéséhez. Kifejti, hogy az ökonometriai tanulmányt valóban újraindította a márciusi adatok alapján, amit az Elsőfokú Bíróság kérésére benyújtott dokumentumok is alátámasztanak. Elismeri egyébként, hogy 2006 februárjának második felétől kezdődően a bevonóanyagként használt termékek ágazatára összpontosított, e változás legfőbb oka ugyanakkor azon tény volt, miszerint a Bizottság akkoriban értesült arról, hogy a J. M. Huber Corp. éppen egy olyan terméket fejleszt, amely lehetővé tenné számára az e piacra történő belépést. E körülmény nem jelenti azonban azt, hogy a Bizottság teljesen felhagyott volna a töltőanyagként használt termékekkel kapcsolatos vizsgálatával.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
41 Előzetesen meg kell állapítani, hogy a felperes érveinek jelentős része azon állításon alapszik, mely szerint a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában a Bizottság már befejezte, vagy meg sem kezdte bizonyos kérdések vizsgálatát, elfogadott bizonyos előzetes megállapításokat, illetve bizonyos területekre összpontosította figyelmét. Amint az a fenti 30. pontban kifejtésre került, e körülmények nem relevánsak, mivel a megtámadott határozatban említett információk szükségességét azon feltételezésre tekintettel kell értékelni, amelyet a Bizottság a szóban forgó kérelem megfogalmazásakor jogosan alakíthatott ki az összefonódásról szóló határozat elfogadásához szükséges információk terjedelméről.
42 Ezt követően meg kell jegyezni, hogy a szállítmány‑adatbázis a töltőanyagként és bevonóanyagként használt kalcium‑karbonátok piacán megvalósított szállításokra vonatkozott. A felperes nem vitatja, hogy e piacokat érintette, illetve érinthette a bejelentett összefonódás. E körülmények között a fenti 29. pontból kitűnik, hogy a szállítmány‑adatbázis részét képező azon információk, amelyek helyesbítését a megtámadott határozat kérte, főszabályként szükségesnek tekinthetők az összefonódásról szóló határozat elfogadása céljából.
43 Hasonlóképpen emlékeztetni kell arra, hogy a szállítmány‑adatbázis valamennyi érintett szállítmány esetében tartalmazott adatokat a kiindulási üzem, az ügyfél kilétének és helyének meghatározása, a távolság és a szállítási mód, a szállított termék típusa, mennyisége és ára tekintetében. Ezen adatok relevánsak valamely összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetősége vizsgálatánál, hiszen lehetővé teszik a Bizottság számára az érintett piacok meghatározását, valamint az azokon fennálló versenyhelyzet elemzését.
44 A felperes ugyanakkor azt is kifogásolja, hogy a Bizottság a 2002. és 2003. évre vonatkozó adatok helyesbítését is kérte, míg az ökonometriai tanulmány kizárólag a 2004. évre vonatkozó adatokra alapul, és az adatok Bizottság által hivatkozott egyéb felhasználási módjai nem időérzékenyek. E tekintetben meg kell azonban jegyezni, hogy a felperes állításaival ellentétben a földrajzi piacok és termékpiacok meghatározásához releváns tényező – mint például a szállítók és ügyfelek helye, a szállítás módja, vagy a rendelkezésre álló termékek skálája – rendszerint változnak az idővel. E körülmények között, és olyan pontosabb információ hiányában, amely alátámasztaná, hogy rövidebb referencia‑időszak is elegendő lett volna, nem tűnik úgy, hogy a Bizottság tévesen találta volna úgy, hogy a 2002. és 2003. évre vonatkozó adatok szükségesek az összefonódásról szóló határozat elfogadásának céljából.
45 A kifogásközlésre, és a Bizottság által a márciusi adatok tényleges felhasználásával kapcsolatban benyújtott dokumentumokra vonatkozó kifogásokat illetően meg kell állapítani, hogy ezen elemek a megtámadott határozatnál későbbiek. E tekintetben mindenekelőtt meg kell jegyezni – ahogy a Bizottság helyesen kifejtette –, hogy bár azon tény, miszerint a 139/2004 rendelet 11. cikke alapján kért információkat a későbbiekben felhasználták, jelezheti a szükségességüket, felhasználásuk hiánya a fenti 30. pontban kifejtett okokból nem tekinthető az ellenkező bizonyítékának.
46 A kifogásközlést illetően egyébként meg kell jegyezni, hogy – a felperes állításaival ellentétben – az nem teszi lehetővé azon információk kimerítő meghatározását, amelyeket a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásakor szükségesnek talált. Egyrészt, még ha a kifogásközlés megszerkesztése a jelek szerint a megtámadott határozat elfogadásának idején kezdődött is, majdnem két hónap telt el a megküldéséig. Másrészt a kifogásközlés a Bizottságnak csupán azon értékeléseit foglalja össze, amelyek a lehetséges versenyjogi problémák meghatározásához vezették, főszabályként tehát nem foglalkozik azon piacokkal, amelyeken nem merült fel semmilyen veszély. Ennélfogva jelentősen korlátozottabb a tárgya, mint a Bizottság által korábban végzett vizsgálaté.
47 A márciusi adatok tényleges felhasználásával kapcsolatos dokumentumokra alapított további érveket illetően meg kell jegyezni, hogy a felperes pusztán azt állítja, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a megtámadott határozatban említett információk szükségesek lettek volna az összefonódásról szóló határozat elfogadásához. Mivel a felperesre hárul a bizonyítási teher az általa hivatkozott jogalapok megalapozottságát illetően, és így az érintett információk szükségességének hiányát illetően, érveit mint megalapozatlanokat el kell utasítani.
48 Végül azon kérdést illetően, miszerint az ökonometriai tanulmányt újraindították‑e a kifogásközlés megküldését megelőzően, a Bizottság olyan képernyőmentéseket (screenshot) mutatott be az Elsőfokú Bíróságnak, amelyekből kitűnik, hogy az összefonódás értékelésével kapcsolatban jelentőséggel bíró különböző fájlokat 2006 áprilisa és augusztusa között módosították. Igaz, hogy – amint a felperes is állítja – e fájlok legtöbbje módosításának időpontja későbbi, mint a kifogásközlés megküldésének időpontja. Ugyanakkor az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy – amint azt a Bizottság is kifejtette – a szóban forgó időpontok az érintett fájlok utolsó használatának időpontjai, mivel e fájlokat rendszeres jelleggel használták a bejelentett összefonódás vizsgálata során, különösen a kifogásközlés megküldését megelőzően. A felperes, akire a bizonyítási teher hárul, amint az fentebb megállapítást nyert, nem ismertetett semmi olyan tényt, amely ezen állítást megkérdőjelezné.
49 A fentiekre tekintettel meg kell jegyezni, hogy nem nyert megállapítást, hogy az információkérés megfogalmazásának időpontjában a Bizottság ne tekintethette volna szükségesnek azon információkat a 139/2004 rendelet 11. cikke értelmében, amelyek helyesbítését a megtámadott határozat kérte. Következésképpen az első jogalap első részét el kell utasítani.
50 A felperes azon állítását illetően, mely szerint a Bizottság rosszhiszeműen járt el, amikor a 2002. és 2003. évre vonatkozó adatok helyesbítését kérte, ezen állítás azon indokokra vonatkozik, amelyek alapján a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot, és ennélfogva valójában egybemosódik a felperes által a hatáskörrel való visszaélésre vonatkozóan felhozott jogalappal. Következésképpen nem releváns a jelen jogalap keretében.
A második részről, mely szerint a januári adatok lényegében pontosak voltak
– A felek érvei
51 A felperes úgy érvel, hogy a januári adatok lényegében pontosak voltak, és ennélfogva nem kellett a helyesbítésüket kérni.
52 Ezen állításának alátámasztására először a januári adatok statisztikai elemzésére alapított érvek sorát hozza fel. Megjegyzi e tekintetben, hogy bár ez utóbbi adatok tartalmaztak hibákat, ez megszokott a statisztika területén, ráadásul kétségkívül a márciusi adatok sem teljesen pontosak. Egyébként nem lehetséges, és nem is szükséges, illetve megszokott a statisztikai adatok valamennyi hibáját kiküszöbölni, mivel léteznek olyan módszerek, amelyek lehetővé teszik egyrészt valamely adatállományból az eltérő adatok kizárását, illetve ezek hatásának megjóslását, és másrészt az érintett állomány megbízhatóságának ellenőrzését. A felperes úgy érvel, hogy a jelen esetben a Bizottság a januári adatok kézhezvételétől fogva ilyen módszereket alkalmazott, azon állításai ellenére, melyek szerint csupán vélelmezte ez utóbbiak pontosságát.
53 A megtámadott határozatban említett hibák hatásának értékelése végett a felperes felkérte a LECG Consultingot arra, hogy vesse a januári adatokat olyan statisztikai tesztek alá, mint amilyeneket a Bizottság is használhatott az adatok kézhezvételét követően. A keresetlevélhez csatolt első jelentés (a továbbiakban: az első LECG‑jelentés) szerint a hibás adatok száma nem volt szokatlanul magas, és a januári adatok, valamint ugyanezen adatoknak a Bizottság által esetlegesen inkoherensnek vagy hibásnak talált értékek nélküli változata (a továbbiakban: módosított adatok) közötti összehasonlításból nem tűnik ki jelentős különbség a Bizottság által a kifogásközlés megszerkesztése és az érintett piacok általános elemzése során használt változók esetében. Hasonlóképpen valószínűtlen, hogy az érintett hibák jelentős hatást gyakoroltak volna az ökonometriai tanulmány eredményére.
54 A LECG Consulting egy másik, az ellenkérelemre válaszul készített és a válaszhoz csatolt jelentése (a továbbiakban: második LECG‑jelentés) szerint az ökonometriai tanulmány keretében kiszámított feltételezett árak nem különböznek jelentős mértékben a januári adatokban, a módosított adatokban és a márciusi adatokban. Következésképpen a felperes szerint a januári adatok lényegében pontosak voltak, és a Bizottságnak figyelembe lehetett és kellett volna venni azokat.
55 Egyébként a Bizottság által benyújtott dokumentumokkal kapcsolatos észrevételeiben a felperes idézi a LECG Consulting által végzett számításokat, amelyek szerint a januári adatok lényegében pontosak voltak a szállítás ésszerű legnagyobb távolságának meghatározását illetően.
56 Másodszor a felperes bizonyos körülményekre hivatkozik, amelyek szerinte alátámasztják, hogy a megtámadott határozat elfogadásakor a Bizottság valójában tudatában volt annak, hogy a januári adatok lényegében pontosak. A felperes e tekintetben először is úgy érvel, hogy igen kevéssé hihető a Bizottság azon érvelése, miszerint február második felét megelőzően nem vette észre a megtámadott határozatban említett hibákat, többek között azért, mert a Bizottság 2006 januárjában megállapította, hogy az összefonódás semmilyen versenyjogi problémát nem vet fel, és kész lett volna feltétel nélkül engedélyezni. Ilyen következtetésre ténylegesen kizárólag a januári adatok ellenőrzését követően juthatott, amely ellenőrzés során a hibákat felfedezték volna és hatásukat értékelték volna. Egyébként a felperes szállítmányainak az ökonometriai tanulmányban figyelembe vett viszonylag kis száma, valamint azon tény, hogy a Bizottság ezen üggyel foglalkozó csoportjának egyik tagja megerősítette, hogy elvégezte az eltérő értékek kizárását, azt jelentené, hogy ezen ellenőrzésekre sor került, és ennélfogva a Bizottság már januárban tudatában volt számos hibának, amelyekről azt állítja, csupán később fedezte fel őket.
57 A felperes ezt követően megjegyzi először is, hogy azon kérdéseket, amelyek a Bizottság szerint a januári adatok pontosságának újbóli vizsgálatát indokolták, már korábban felvetette. Másodszor a LECG első és második jelentéséből kitűnik, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában a Bizottságnak mindenesetre módjában állt annak ellenőrzése, hogy a felfedezett hibák hatást gyakoroltak‑e az elemzésére. Harmadszor a Bizottság nem bizonyította, hogy ezen ellenőrzéseket elvégezte volna a megtámadott határozat elfogadását megelőzően, ami azt jelenti, hogy ténylegesen nem foglalkozott az azonosított hibáknak a bejelentett összefonódás vizsgálatára gyakorolt hatásával. Negyedszer azon tényt, miszerint a Bizottság tudatában volt a januári adatok pontosságának, alátámasztja a Bizottságnak a kifogásközlésben elfogadott álláspontja, valamint az, hogy az említett kifogásközlés megküldése előtt nem indította újra az ökonometriai tanulmányt, és nem is vetett véget a márciusi adatok pontosságát ellenőrző eljárásnak. A felperes végül ötödször előadja, hogy szerinte a Bizottságnak tudnia kellett, hogy kizárólag a 2004. évre vonatkozó adatokat fogja felhasználni.
58 A felperes végül úgy érvel, hogy figyelembe véve a szállítmány‑adatbázisnak a kifogásközlésben való elhanyagolható felhasználását és a megtámadott határozat által előidézett felfüggesztés hosszát, az említett felfüggesztés nyilvánvalóan aránytalan.
59 A Bizottság úgy érvel, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában nem zárhatta ki azt, hogy a januári adatokban talált hibák befolyásolhatják a bejelentett összefonódással kapcsolatos elemzését, valamint ennélfogva nem zárhatta ki azt sem, hogy az említett adatok nem voltak lényegében pontosak. Megjegyzi, hogy a felperes érvelésének első része nem veszi figyelembe a szállítmány‑adatbázis különböző céljait, valamint hogy a két LECG‑jelentés nem támasztja alá az azonosított hibák hatásának hiányát. Az érvelés második részét illetően a Bizottság kifejti, hogy a januári adatok közlését követően elvégzett bizonyos szokványos ellenőrzéseket, amelyek terjedelme azonban igen korlátozott volt. Következésképpen a megtámadott határozatban említett hibákat kizárólag a tanácsadó bizottság 2006. február 22‑i ülését követő kiegészítő vizsgálatok során azonosították, amely ülésen bizonyos tagállamok kétségeiket fejezték ki az ökonometriai tanulmány megbízhatóságával kapcsolatban. A Bizottság hozzáfűzi, hogy május elején egyidejűleg több eljárást is befejezett, köztük a márciusi adatok vizsgálatát és a kifogásközlés megszerkesztését, ami magyarázatot nyújt arra, hogy miért csak a kifogásközlés megküldése után néhány nappal erősítette meg az említett adatok pontosságát.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
60 A januári adatok statisztikai elemzésére alapított érveket illetően emlékeztetni kell arra először is, hogy a fenti 30. és 31. pontban kifejtett megfontolások értelmében a megtámadott határozatban kért helyesbítések szükségességét azon feltételezésre tekintettel kell értékelni, amelyet a Bizottság a határozat elfogadásának időpontjában jogosan alakíthatott ki a januári adatokban talált hibák lényeges mivoltáról. Következésképpen a felperes által benyújtott elemzések kizárólag annyiban vehetőek figyelembe, amennyiben a Bizottság azokat a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában elvégezhette volna. E körülmény többek között azzal jár, hogy a márciusi adatokkal történt összehasonlítások nem relevánsak, mivel ez utóbbi adatok még nem léteztek a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában.
61 Ezt követően meg kell vizsgálni – a fenti 31. pontban kifejtett lényegi pontosság feltételével összhangban –, hogy a felperes által benyújtott különböző elemzések lehetővé teszik‑e annak bizonyítását, hogy a Bizottság által azonosított hibák nem gyakorolhattak jelentős hatást a bejelentett összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségének Bizottság általi értékelésére.
62 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy míg az első LECG‑jelentés azt állapította meg, hogy a januári adatok, illetve a módosított adatok alapján kiszámított releváns átlagértékek nem térnek el számottevően, ugyanezen jelentés 2. táblázatából nem elhanyagolható különbségek derülnek ki e két adatállomány esetében a szállítás költsége / gyártelepi ár hányados felső értékét (tíz százalékpontos különbség), a kamionnal történő szállítás átlagtávolságát (13% különbség) és a hajóval történő szállítás átlagtávolságát (28% különbség) illetően. Még ha – a LECG Consulting képviselője által a tárgyaláson kifejtett magyarázatokkal összhangban – e különbségek gazdasági szempontból nem is relevánsak a kifogásközlésben található következtetéseket illetően, amint azt az említett jelentés 3. táblázata sugallja, meg kell állapítani, hogy a relevanciájuk hiányával kapcsolatban semmilyen hasonló elemzést nem mutattak be az ökonometriai tanulmányt illetően, míg a LECG Consulting az első jelentésében kifejti, hogy szerinte ez utóbbi tanulmány kulcsfontosságú változói az ár, a szállítás költsége és a szállítás távolsága. Ilyen elemzés hiányában lehetetlen megállapítani, hogy a Bizottság által azonosított hibák gyakorolhattak‑e jelentős befolyást az ökonometriai tanulmány eredményeire, és ennélfogva a bejelentett összefonódás Bizottság általi vizsgálatára.
63 Az első LECG‑jelentést illetően hozzá kell fűzni – amint azt a Bizottság is kifejti ‑, hogy az összesített adatokból kiszámított átlagértékek elemzésén alapul azon megállapítás, mely szerint az azonosított hibák nem befolyásolták az ökonometriai tanulmány lényeges változóit. A Bizottság előadja – anélkül, hogy ezt a felperes vitatná –, hogy a fent említett tanulmányt különböző előállító üzemek tekintetében végezték, ami azzal jár, hogy az összesített adatok elemzése nem teszi lehetővé az azonosított hibák esetleges hatásának meghatározását.
64 Ugyanakkor a második LECG‑jelentés, amely ez utóbbi érvet igyekszik többek között az adatok részletesebb vizsgálatának elvégzésével megcáfolni, szintén nem tartalmazza az árak között tapasztalt nem elhanyagolható – az átlagárak esetében 3‑4%, ami 10%‑ot is meghalad bizonyos előállító üzemek, illetve bizonyos termékek esetében – különbségek jelentőségének elemzését. Bár a tárgyalás során a LECG képviselője úgy érvelt, hogy az átlagárak közötti eltérés nem bír jelentőséggel a szóban forgó termékek szállítási költségének jelentősége tekintetében, semmilyen külön magyarázatot nem terjesztettek elő az egyes előállító üzemek esetében tapasztalt jelentősebb eltéréseket illetően. Ennélfogva a második LECG‑jelentés ugyancsak nem támasztja alá, hogy a januári adatokban azonosított hibák ne gyakorolhattak volna jelentős hatást az ökonometriai tanulmányban szereplő árakra, és ekképpen a bejelentett összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése.
65 A Bizottság által benyújtott dokumentumokkal kapcsolatban tett észrevételek keretében előterjesztett érveket illetően meg kell jegyezni, hogy a felperes csupán az egyes szállítási módok ésszerű legnagyobb távolságával kapcsolatos elemzésre – amely távolság az érintett szállítási móddal megvalósított valamennyi szállításból kiszámított elméleti távolság – hivatkozik. E távolságot használták az érintett földrajzi piacok meghatározásának szakaszában, az iratok bizonyos elemeiből azonban kitűnik, hogy azt a későbbiekben összehasonlították az egyes érintett előállító üzemekből kiindulva megvalósított szállítások tényleges legnagyobb távolságával, és azon üzemek esetében, ahol magasabbak voltak, ez utóbbiakat vették figyelembe. E körülmények között a különböző üzemek között különbséget nem tevő összesített adatoknak az elemzése nem elegendő annak vizsgálatához, hogy az azonosított hibák jelentős hatást gyakorolhattak‑e a földrajzi piacok meghatározására, és ekképpen a bejelentett összefonódás értékelésére.
66 A fentiekből következik, hogy a felperes által benyújtott elemzések nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a januári adatok lényegében pontosak lettek volna. Meg kell tehát vizsgálni az érvelés második részét, amely arra alapul, hogy a Bizottság valójában tudatában volt ezen adatok lényegi pontosságának.
67 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felperes érvelése lényegében a Bizottság azon állításának állítólagos hitelt nem érdemlő voltán alapul, mely szerint a megtámadott határozatban említett hibákat nem azonosították a januári adatok kézhezvételekor, hanem csupán február második felében, a tanácsadó bizottság 2006. február 22‑i ülését követően. Következésképpen az Elsőfokú Bíróság először a Bizottság által ezen állítás alátámasztására felhozott elemeket vizsgálja meg.
68 Ami ebben az összefüggésben egyrészt a januári adatok kézhezvételét követően végzett vizsgálatokat illeti, meg kell jegyezni, hogy bár a Bizottságnak viszonylag szigorú határidőn belül kell elvégeznie a vizsgálatot, és az összefonódásban részt vevő feleknek pontos és hiánytalan információkat kell közölniük a Bizottsággal, az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó eljárás szükségszerűen nagy mértékben a bizalmon alapul, mivel a Bizottság nem köteles azonnal és részletesen ellenőrizni e felek által megküldött valamennyi információ pontosságát.
69 E tekintetben a Bizottság ezen üggyel foglalkozó csoportjának egyik tagja által 2006. március 6‑án küldött belső levél, amelyet a Bizottság az Elsőfokú Bíróság kérésére válaszához csatolva benyújtott, a megtámadott határozatban említett hibákkal kapcsolatban előadja, hogy „[a szállítmány] adatbázisra vonatkozóan korábban alkalmazott tesztek átfogóbbak voltak […] és nem az előállító üzem‑papírgyártás párokra összpontosított”. Kifejti továbbá, hogy ez „magyarázza, hogy mindezen kérdések miért nem merültek fel korábban”.
70 E tényező, amelynek relevanciáját a felperes nem kérdőjelezte meg, a jogilag megkövetelt módon bizonyítja, hogy a Bizottság által a januári adatok kézhezvételét követően végzett vizsgálatok korlátozottak voltak, és ennélfogva nem tették lehetővé a megtámadott határozatban említett hibák felfedezését. Ezen összefüggésben meg kell továbbá jegyezni, hogy azon tény, miszerint csupán korlátozott vizsgálatokra került sor, megfosztja jelentőségétől azon állítást, mely szerint az említett hibákat szabványos statisztikai ellenőrző módszerekkel ki lehetett volna szűrni.
71 Másfelől a tanácsadó bizottság 2006. február 22‑-i ülésének lefolyását és következményeit illetően az ülés résztvevőinek – a Bizottság által az Elsőfokú Bíróság kérésére a válaszához csatolva benyújtott – nyilatkozataiból kitűnik, hogy ezen alkalommal mind az ökonometriai tanulmány megbízhatóságának, mind a készítéséhez felhasznált adatoknak a kérdését megvitatták. Még ha úgy is tűnik, hogy a különböző felszólalók nem foglalkoztak részletesen az érintett adatok pontosságával – amint arra a felperes hivatkozik –, mégis ésszerű, hogy e vita alapján a Bizottság a tanulmány és a felhasznált adatok megbízhatóságának ellenőrzése mellett döntött, figyelembe véve többek között azon szándékát, hogy egy új határozattervezetet terjesszen az említett bizottság elé kedvező vélemény megszerzése végett.
72 E tekintetben meg kell még jegyezni, hogy a Bizottság 2006. február 22‑én küldött belső levele, amely a tanácsadó bizottság ülését követően az engedélyezési tervezet előkészítésével kapcsolatos feladatok kiosztására vonatkozik, és amelyet a Bizottság a fent említett válaszához csatolt, az ökonometriai tanulmány kapcsán megjegyzi: „Megbízhatóság ellenőrzése + az érzékenység elemzése”. Az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy ezen utalást úgy kell értelmezni, hogy az az ökonometriai tanulmány és a készítéséhez felhasznált adatok kiegészítő ellenőrzésének elvégzésére irányul, és – ellentétben a felperesnek a tárgyalás során tett utalásaival – nem úgy, hogy az csupán a korábban elvégzett vizsgálatoknak az engedélyezési tervezetben való részletesebb leírására irányul. A szóban forgó levél nem csupán a sajátos módosítások leírására szorítkozik, hanem a vizsgálat keretében elvégzendő új feladatokat is meghatároz.
73 Ekképpen az általa benyújtott dokumentumok szintén alátámasztják a Bizottság azon állításait, melyek szerint a tanácsadó bizottság 2006. február 22‑i ülésének eredménye alapján a januári adatok pontosságának újbóli ellenőrzése mellett döntött. E körülmények között meg kell állapítani, hogy jogilag megkövetelt módon bizonyítást nyert a Bizottság azon nézete, mely szerint a megtámadott határozatban említett hibákat ezen részletesebb vizsgálatok során fedezték fel, nem pedig korábban.
74 A felperes által hivatkozott körülmények nem cáfolják meg e megállapítást. Először is a felperes maga is elismerte a tárgyalás során, hogy bár a tanácsadó bizottság 2006. február 22‑i ülése során felvetett – különösen a finn piac sajátos helyzetével kapcsolatos – kérdések már korábban is felmerültek, csupán felületesebben foglalkoztak ezekkel, ami azt jelenti, hogy az érintett hibák felfedezéséhez a fent említett ülést követően elvégzett részletesebb kiegészítő ellenőrzések vezethettek.
75 Másodszor mivel a fenti 66. pontban megállapítást nyert, hogy a felperes nem bizonyította a januári adatok lényegi pontosságát, ténybelileg megalapozatlan azon érv, mely szerint a Bizottság már a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában ellenőrizhette volna, hogy az ezen adatokban azonosított hibák nem lényegesek.
76 Harmadszor a – Bizottság által az Elsőfokú Bíróság kérésére a válaszához csatolva benyújtott – 2006. március 6‑i levél szerint a januári adatokban „súlyos inkoherenciákat” azonosítottak, ami azt jelenti, hogy a Bizottság elemezte a hibáknak a vizsgálatára gyakorolt lehetséges hatását. E körülmények között nem fogadható el a felperes ezzel ellentétes állítása, amelyet semmilyen ténybeli elem nem támaszt alá.
77 Negyedszer a fenti 45. és 46. pontban kifejtett okokból a kifogásközlés nem döntő tényező a bejelentett összefonódás vizsgálatakor használt információk pontosságával kapcsolatos bizottsági álláspont értékelését illetően. Hasonlóképpen az Elsőfokú Bíróság a fenti 48. pontban úgy találta, hogy a felperes nem cáfolta meg a Bizottság azon állítását, mely szerint az ökonometriai tanulmányt a kifogásközlés megküldését megelőzően újraindították. Azon tényt illetően, miszerint a márciusi adatok pontosságát csupán az említett dokumentum megküldése után erősítették meg, a felperes nem kérdőjelezte meg a Bizottságnak az érintett időszakban számos feladat egyidejűleg való befejezésén alapuló érvét.
78 Ötödször – amint az a fenti 44. pontban megállapítást nyert – a Bizottság jogszerűen kérhette a több évre vonatkozó adatok közlését, így hatástalan az azon ténnyel kapcsolatos érv, hogy a Bizottság tudatában volt annak, hogy csupán a 2004. évre vonatkozó adatok relevánsak.
79 Végül az arányosság elvének megsértésére alapított érvet illetően meg kell jegyezni – a fenti 34. pontban tett megállapításokra tekintettel –, hogy az nem foghat helyt.
80 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy nem nyert bizonyítást, hogy a Bizottság megsértette volna a 139/2004 rendelet 11. cikkét, amikor úgy találta, hogy a januári adatok lényegében nem pontosak, és helyesbítésüket kérte. A második részt tehát, csakúgy mint az első jogalap teljes egészét el kell utasítani.
A második, az ésszerű határidő elvének Bizottság általi megsértésre alapított jogalapról
A felek érvei
81 A felperes úgy érvel, hogy a megtámadott határozat elfogadására az ésszerű határidőn túl került sor, mivel a Bizottság a 2006. január első felében elvégzett első ellenőrzések óta tudott a hibákról. Ennélfogva a Bizottság egyrészt jelentős vagyoni kárt okozott a felperesnek, másrészt pedig befolyásolta védelemhez való jogainak gyakorlását. Ráadásul a megtámadott határozat kései elfogadása felfedi a Bizottság tényleges indítékát, mely szerint időt kívánt nyerni ahhoz, hogy folytathassa a vizsgálatát az e célra meghatározott határidő lejárta ellenére.
82 A Bizottság egyrészt úgy érvel, hogy az ésszerű határidő elvének esetleges megsértése nem igazolná a megtámadott határozat megsemmisítését, mivel a felperes nem bizonyította, hogy ebből következően sérültek volna a védelemhez való jogai. Másrészt a Bizottság úgy véli, hogy a jelen ügy körülményei között megalapozatlan késedelem nélkül cselekedett.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
83 Meg kell jegyezni, hogy a felperesnek okozott kárra alapított érvelés hatástalan a jelen jogvita keretei között, amely kizárólag a megtámadott határozat megsemmisítésére, tehát csupán jogszerűségének vizsgálatára vonatkozik.
84 Hasonlóképpen bár a versenypolitika terén a közigazgatási eljárásokban az ésszerű határidő betartása közösségi jogi alapelv, amelynek a betartását a közösségi bíróságok biztosítják, megsértése csak akkor indokolhatja valamely határozat megsemmisítését, ha az érintett vállalkozás védelemhez való jogának megsértésével járt (a T‑305/94–T‑307/94., T‑313/94–T‑316/94., T‑318/94., T‑325/94., T‑328/94., T‑329/94. és T‑335/94. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben – ún. „PVC II”‑ügy – 1999. április 20–án hozott ítéletének [EBHT 1999., II–931. o.] 120–122. pontja). A jelen esetben a felperes ezzel kapcsolatban csupán egy összefoglaló megállapítást tett, anélkül hogy konkrét elemeket hozott volna fel ennek alátámasztására.
85 Az Elsőfokú Bíróság a harmadik jogalap keretében vizsgálja a megtámadott határozat elfogadása késedelmének ‑ mint a hatáskörrel való visszaélés fennállása jelének – jelentőségét.
86 E körülmények között a jelen jogalapot el kell utasítani.
A harmadik, hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalapról
A felek érvei
87 A felperes előzetesen arra hivatkozik, hogy – a Bizottság állításával ellentétben – a jelen jogalap nem válik hatástalanná az első jogalap elutasításából következően.
88 Érdemben a felperes úgy érvel, hogy a Bizottság visszaélt a hatáskörével, mivel nem a 139/2004 rendeletből következő cél érdekében fogadta el a megtámadott határozatot, hanem az e rendelet által előírt vizsgálati határidő avégett történő meghosszabbítása céljából, hogy az egyes tagállamok, valamint a felperes versenytársai által 2006 februárja és márciusa során felvetett további kérdéseket megvizsgálhassa. A vizsgálat eredeti határideje, amely 2006. március 31‑én járt le, nem tette lehetővé a Bizottság számára elemzésének befejezését és adott esetben a kifogásközlés megküldését.
89 A felperes először is úgy érvel, hogy a Bizottság ezen okból kifolyólag tájékoztatta úgy a 2006. március 3‑i telefonbeszélgetés során, hogy meg kell vizsgálni bizonyos aggodalomra okot adó, újabb kérdéseket, és javasolta a vizsgálat határidejének 20 munkanappal való önkéntes meghosszabbítását. A Bizottság, a felperes ügyvédei által kifejtett kétségekkel szembesülve, ezt követően – mintegy fenyegetésként – a januári adatokkal kapcsolatban megemlítette a 139/2004 rendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti határozat elfogadását, arra az esetre, ha nem sikerülne konszenzusos megoldást találni. Ebben az összefüggésben a Bizottság szolgálatai által 2006. február 22‑én, 24‑én és március 2‑án küldött levelek, amelyek a januári adatok pontosságát illetően vetettek fel bizonyos kérdéseket, kizárólag a megtámadott határozat alapjául szolgáló elemek előkészítésére irányultak.
90 A felperes e tekintetben kifejti, hogy – a Bizottság állításaival ellentétben – az ilyen megközelítés nem minősíthető konszenzusosnak, többek között mivel egyrészt kitűnik a – Bizottság által az Elsőfokú Bíróság kérésére a válaszához csatolva benyújtott – 2006. március 6‑i belső levélből, hogy a felperes számára nyújtott választási lehetőséget a Bizottság azon szándéka motiválta, hogy csökkentse a fellebbezés veszélyét, és nem az, hogy korlátozza a hibák felfedezésének a vizsgálat határidejére gyakorolt hatását; másrészt pedig hogy a 139/2004 rendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján hozott 2005. október 11‑i, november 9‑i, 23‑i és december 9‑i határozatok elfogadásakor a Bizottság nem ajánlott választási lehetőséget a felperes számára.
91 Másodszor azon tény, miszerint a Bizottság megkérdőjelezte a januári adatok pontosságát, a Bizottság vizsgálatának új irányával magyarázható, mivel bizonyos tagállamok és bizonyos vállalkozások beavatkozását megelőzően nem fejezett ki kétségeket az említett adatokkal kapcsolatban. Eleinte, azaz 2006. február második feléig, a Bizottság a töltőanyagként használt kalcium‑karbonátok piacára koncentrált, és az ökonometriai tanulmány a piac elemezésének lényeges eleme volt, ellentétben a Bizottság állításaival, melyek szerint ez utóbbi csupán kiegészítő eszközként szolgált. A későbbiekben azonban, a tanácsadó bizottság 2006. február 22‑i ülését követően, a Bizottság az egyes tagállamok és a felperes versenytársai által, a bevonóanyagként használt termékek piacának – különösen a finn piacnak – a helyzetével kapcsolatban felhozott érvek vizsgálatára koncentrált.
92 Harmadszor a felperes hozzáfűzi, hogy nem volt szükséges a bejelentett összefonódásnak a helyesbített információ fényében való újbóli vizsgálata, mivel a Bizottság vizsgálata új irányt vett, és mivel egyébkent sem került erre sor. A kifogásközlés megküldésének időpontjában a Bizottság még nem fejezte be a márciusi adatok vizsgálatát, és nem nyert megállapítást, hogy ezen adatokat felhasználta volna az ökonometriai tanulmány megfelelő időben történő újraindításához. A felperes hozzáteszi, hogy amennyiben a januári adatok helyesbítése befolyásolhatta a Bizottság elemzésének eredményét, a Bizottság a kifogásközlésben hivatkozott volna erre.
93 Negyedszer a felperes emlékeztet arra, hogy szerinte a januári adatok lényegében pontosak, és e tekintetben hozzáfűzi, hogy a megtámadott határozatban felvetett egyes kérdések jelentéktelen mivolta és relevanciájuk hiánya alátámasztja, hogy e határozat elfogadását a vizsgálat határideje meghosszabbításának szándéka vezérelte. Egyébként a Bizottság tudatában volt a januári adatok pontosságának, amint az a 2006. január 12‑i levélből kitűnik, azon tényből, miszerint 2006 januárjában az összefonódást feltételek nélkül szándékozott engedélyezni, illetve az engedélyezési tervezet előkészítéséből és közzétételéből adódóan.
94 Ötödször a – Bizottság által az Elsőfokú Bíróság kérésére a válaszához csatolva benyújtott – 2006. március 6‑i belső levélből kitűnik, hogy a Bizottság ezen üggyel foglalkozó csoportjának egyik tagja módszeresen minél több hibát keresett a januári adatokban, ezek lehetséges hatásának vizsgálata nélkül, a 139/2004 rendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti határozat elfogadása érdekében. A felperes megismétli ezen összefüggésben azon érvet, mely szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy a megtámadott határozat elfogadását megelőzően elemezte volna a felfedezett hibák jelentőségét. Éppen ellenkezőleg, a 2006. március 5‑i levélből kitűnik, hogy a Bizottság a megtámadott határozat megfogalmazását ezen elemzés elvégzését megelőzően kezdte meg. E körülmények alátámasztják, hogy a Bizottságot valójában nem foglalkoztatta az azonosított hibák hatása.
95 Hatodszor a Bizottság nem vitatta a felperes 2006. március 6‑i levelének tartalmát, amelyben ez utóbbi kiemelte, hogy a vizsgálat határidejét felfüggesztő határozat és a konszenzusos meghosszabbítás közötti jogellenes választás elé került.
96 Hetedszer, a Bizottság által valamely bejelentett összefonódás vizsgálatakor hozott hasonló határozatok elfogadására pár nappal az érintett információk kézhezvételét követően került sor, míg a jelen esetben két hónap telt el a januári adatok kézhezvétele és a megtámadott határozat meghozatala között.
97 A Bizottság kifejti, hogy a jelen jogalap azon feltevésen alapul, hogy a megtámadott határozatban kért információk nem voltak szükségesek az összefonódásról szóló határozat elfogadásához. Ennélfogva az első jogalap elutasítása a második jogalap elutasítását vonja maga után. Az érdemi kérdést illetően úgy érvel, hogy a felperes csupán bizonyos körülményekből levont hibás következtetéseket hozott fel, és nem objektív, megalapozott és egybehangzó bizonyítékokat a hatáskörrel való visszaélésre vonatkozó állítása alátámasztására.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
98 Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a jelen kereset első jogalapjának elutasítása arra alapul, hogy a felperes nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a 139/2004 rendelet 11. cikke értelmében a megtámadott határozatban kért információk nem voltak szükségesek. Ugyanakkor a hatályban lévő szabályozás megsértése bizonyítékának hiánya nincs befolyással a közigazgatási hatóság által elkövetett esetleges hatáskörrel való visszaélés fennállására. Következésképpen az első jogalap elutasításától függetlenül meg kell vizsgálni a jelen jogalapot.
99 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a hatáskörrel való visszaélés fogalma arra a helyzetre utal, amikor valamely közigazgatási hatóság a hatásköreit olyan cél érdekében gyakorolja, amely eltér attól a céltól, amelyre tekintettel ezen hatáskörökkel felruházták. Valamely határozat csak akkor valósít meg hatáskörrel való visszaélést, ha az objektív, releváns és egyező bizonyítékok alapján olyan határozatnak tűnik, amelyet ilyen cél elérése érdekében hoztak meg. Ha egynél több célt követ a határozat, még ha egy nem megfelelő is van a megfelelő célok mellett, meghozatala nem valósít meg hatáskörrel való visszaélést, feltéve hogy ez a lényegi célt nem teszi semmissé (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑87/05. sz., EDP kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 21‑én hozott ítélet [EBHT 2005., II‑3745. o.] 87. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
100 Meg kell tehát vizsgálni, hogy a felperes által hivatkozott elemek objektív, releváns és egyező bizonyítékoknak minősülnek‑e, amelyek azt mutatják, hogy a Bizottság a megtámadott határozatot az összefonódásra vonatkozó vizsgálat határideje meghosszabbításának elérése céljából hozta meg, és nem az e vizsgálathoz szükséges információk helyesbítése céljából.
101 Először is a 2006. március 3‑i telefonbeszélgetést illetően, annak a felperes ügyvédei által készített jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy a Bizottság csupán azután említette a 139/2004 rendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti határozat elfogadását, hogy a felperes megkérdőjelezte az önkéntes meghosszabbítás hasznosságát. Ugyanakkor – továbbra is az említett jegyzőkönyv szerint – a Bizottság a beszélgetés elejétől fogva hivatkozott a januári adatok lényeges inkoherenciákra, mielőtt még ezek orvoslásának lépéseiről szó lett volna. Hasonlóképpen nem vitatja a felperes, hogy 2006. február 22‑től a Bizottság több levél útján is jelezte a januári adatok bizonyos hibáit. Ennélfogva az említett jegyzőkönyv alapján nem állapítható meg, hogy a Bizottság által a 139/2004 rendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti határozat esetleges elfogadására tett hivatkozás fenyegetésnek lenne tekinthető, amelynek célja a felperes arról való meggyőzése volt, hogy egyezzen bele a vizsgálat határidejének önkéntes meghosszabbításába.
102 Egyébként azon körülményt illetően, amely szerint a Bizottság a felperes számára felajánlotta az önkéntes meghosszabbítás lehetőségét, meg kell jegyezni, hogy míg ugyanazon aktus számos együttes indok eredménye lehet, azon tény, hogy a Bizottság által előterjesztett bizonyítékokból kitűnik, hogy az esetleges jogorvoslat veszélye foglalkoztatta, nem zárja ki, hogy ugyanakkor az azonosított hibáknak a vizsgálat határidejére gyakorolt hatását is korlátozni próbálta. Egyébként nem meggyőző a felperes által felhozott, korábbi határozatokkal való analógia, mivel – ahogyan a Bizottság is kifejti – a megtámadott határozat jelentősen hosszabb időszakra vonatkozott, és ráadásul a hatásai részben visszamenőlegesek voltak, mivel a határozattal járó felfüggesztés kezdete korábbi volt, mint a határozat elfogadásának időpontja.
103 Másodszor a fenti 73. pontból is kitűnik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban említett hibákat az ökonometriai tanulmánnyal és a készítéséhez felhasznált adatokkal kapcsolatos vitákat követően fedezte fel, amely vitákra a tanácsadó bizottság 2006. február 22‑i ülésén került sor. Ekképpen kitűnik a fenti 66. pontból, hogy nem nyert megállapítást, hogy a Bizottság kizárhatta volna, hogy e hibák jelentős befolyást gyakoroljanak az összefonódás vizsgálatára. Végül meg kell állapítani, hogy a – Bizottság által az Elsőfokú Bíróság kérésére a válaszához csatolva benyújtott –2006. március 5‑i belső levélben a Bizottság ezen üggyel foglalkozó csoportjának egyik tagja kifejti, hogy a Bizottság „az adatokban súlyos inkoherenciákat fedezett fel”, valamint hogy „[e]zen adatokat helyesbíteni kell”, és a Bizottság „[meg fogja] vizsgálni, hogy a helyesbített adatok (amelyeket pár napon belül meg kell kapjanak) milyen mértékben módosítják az összefonódással kapcsolatos álláspont[já]t”. E körülmények között az Elsőfokú Bíróság úgy találja, hogy a megtámadott határozat elfogadását a Bizottság azon szándéka vezérelte, hogy a pontos információk alapján a bejelentett összefonódás teljes értékelését újból elvégezze, és nem azon tény vezérelte, hogy a tagállamok és versenytárs vállalkozások beavatkozását követően megváltoztatta vizsgálatának irányát, és ennélfogva a bejelentett összefonódás vizsgálati határidejének meghosszabbítását kívánta elérni.
104 Harmadszor ‑ a felperes állításaival ellentétben – a fenti 29. pontban hivatkozott, a Bizottságot terhelő azon kötelezettség, melynek értelmében meg kell vizsgálnia az összefonódás valamennyi olyan piacra gyakorolt hatását, amelyeken fennáll annak veszélye, hogy a hatékony verseny jelentősen korlátozódna, azzal jár, hogy a vizsgálat irányának változásától függetlenül a Bizottságnak meg kellett vizsgálnia a bejelentett összefonódást mind a bevonóanyagként használt termékek ágazatának, mint a töltőanyagként használt termékek ágazatának vonatkozásában. Az említett összefonódás ugyanis ezt a két ágazatot érinti potenciálisan, és ezeket a Bizottság meg is vizsgálta a megtámadott határozat elfogadását megelőzően. Azon állításokat illetően, melyek szerint a Bizottság nem vizsgálta meg a márciusi adatok pontosságát, és az ökonometriai tanulmányt sem indította újra a kifogásközlés megküldését megelőzően, illetve ez utóbbi dokumentum tartalmára alapított állításokat illetően, emlékeztetni kell arra, hogy az Elsőfokú Bíróság a fenti 45–48. pontban már foglalkozott ezekkel.
105 Negyedszer az első jogalap vizsgálatából kitűnik, hogy nem nyert megállapítást, hogy a januári adatok lényegében pontosak lettek volna, illetve hogy a Bizottság úgy vélte volna, hogy azok lennének. E körülmények között nem releváns azon tény, miszerint a megtámadott határozatban felvetett egyes kérdések csupán a priori csekély hibákra vonatkoznak, mivel az említett határozat elfogadásának időpontjában nem lehetett azt kizárni, hogy e hibák befolyásolják a bejelentett összefonódás vizsgálatát. A felperesnek a 2006. január 12‑i levélre és a Bizottság másnap elfogadott álláspontjára való hivatkozását illetően meg kell jegyezni, hogy e tényezők sem relevánsak, mivel – amint az a fenti 73. pontból kitűnik – megelőzik a megtámadott határozatban említett hibák felfedezését.
106 Ötödször bár igaz, hogy a Bizottság ezen üggyel foglalkozó csoportjának egyik tagja a januári adatok kiegészítő ellenőrzései során módszeresen keresett hibákat ez utóbbi adatokban, e körülmény nem jelent hatáskörrel való visszaélést. Általános gyakorlat adott adatállomány vizsgálatakor, hogy a követendő cél minél több pontatlanság kiszűrése, félretéve a pontosnak tűnő elemeket. Azon érvet illetően, mely szerint a Bizottság, miután felfedezte a hibákat, nem vizsgálta hatásukat, vissza kell utalni a fenti 76. pontra. Végül feltételezve, hogy a Bizottság azelőtt kezdte el megfogalmazni a megtámadott határozatot, hogy a hibáknak az értékelésre gyakorolt hatását megvizsgálta volna, e körülmény szintén nem jelent hatáskörrel való visszaélést. Tekintettel az összefonódások ellenőrzésére irányuló eljárást jellemző gyorsasági követelményre, logikusnak tűnik, hogy a Bizottság egyidejűleg az eljárás több olyan szakaszát is lefolytatja, amelyekről úgy véli, valószínűleg szükségesek lesznek az összefonódás ellenőrzésének keretében.
107 Hatodszor nem releváns azon tény, miszerint a Bizottság nem válaszolt a felperes 2006. március 6‑i levelére, amely az adatok megtámadott határozatban kért helyesbítésének szükségességét vitatta, egyrészt mivel a Bizottság nem volt köteles válaszolni, és másrészt mivel hallgatása semmi esetre sem tekinthető úgy, mint annak bizonyítéka, hogy más célokat követ, mint az említettek.
108 Végül hetedszer minthogy – amint a fenti 73. pontban megállapítást nyert – a megtámadott határozatban említett hibákat február második felében fedezték fel, ezen időpont és a megtámadott határozat elfogadása közötti időtartam nem tűnik rendkívül hosszúnak a korábbi, valamely bejelentett összefonódás vizsgálatának keretében hozott határozatokhoz képest, különösen mivel először is már 2006. február 22‑től tájékoztatták a felperest a szállítmány‑adatbázisban azonosított bizonyos problémákról, másodszor pedig az említett adatbázis méretére tekintettel, illetve végül azon tényre tekintettel, hogy a korábbi határozatoktól eltérően, a megtámadott határozat inkább a szóban forgó információk pontatlanságára, mintsem hiányos jellegükre alapult.
109 A felperes által hivatkozott bizonyítékok vizsgálatából kitűnik tehát, hogy azok nem bizonyított vagy nem releváns körülményekkel, illetve alá nem támasztott, vagy olyan állításokkal kapcsolatosak, amelyekre létezik másik lehetséges magyarázat. E körülmények között e bizonyítékok együtt szemlélve sem teszik lehetővé a hatáskörrel való visszaélés megállapítását.
110 A teljesség érdekében meg kell jegyezni, hogy annak érdekében, hogy e jogalap vizsgálatát megfelelően tudja elvégezni, az Elsőfokú Bíróság a márciusi adatok tényleges felhasználását alátámasztó bizonyítékok benyújtására hívta fel a Bizottságot. Az e kérésre válaszul benyújtott dokumentumokból alátámasztják, hogy az említett adatokat ténylegesen felhasználták a bejelentett összefonódás ellenőrzésének keretében, többek között az ökonometriai tanulmány újraindításához, az árak értékeléséhez, illetve a szállítási távolságok elemzéséhez. Következésképpen e bizonyítékok alátámasztják az előző pontban kifejtett megállapítást.
111 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy nem nyert bizonyítást, hogy a Bizottság visszaélt volna hatáskörével, amikor elfogadta a megtámadott határozatot, és ennélfogva a harmadik jogalapot el kell utasítani.
A negyedik, a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított jogalapról
A felek érvei
112 A felperes úgy érvel, hogy a 2006. január 12‑i levél, amelyben a Bizottság megerősítette, hogy a 2005. december 9‑i határozatában kért információkat teljes egészében megkapta, a Bizottság magatartásával együtt olyan jogos várakozásokat keltett benne, amelyeket a megtámadott határozat meghiúsított.
113 Kifejti ekképpen először is, hogy a megtámadott határozat elfogadásával a Bizottság visszavonta a 2006. január 12‑i levelét, mivel az abban található értékelést a januári adatok pontatlan mivoltára vonatkozó új megállapítással váltotta fel. A felperes szerint amennyiben egyrészt az említett levelet a Bizottság a ráruházott hatáskör értelmében küldte, másrészt biztosítékokat tartalmazott azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság a januári adatokat hiánytalannak és pontosnak találta, annyiban e levél a felperes számára alanyi jogokat keletkeztető jogi aktusnak minősül. Így a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie azon tényt, hogy a felperes bízhatott e levél jogszerűségében, annál is inkább, mivel ez utóbbi nem jelezte, hogy tartalma feltételes lenne, vagy alaposabb vizsgálattól függne.
114 A felperes úgy véli, hogy e körülmények között – annak ellenére, hogy a részletesebb információk közlését követően a Bizottság módosíthatja álláspontját, illetve reagálhat bármiféle bizonyítékra – a bizalomvédelem elvének értelmében a Bizottság csak akkor vizsgálhatja felül az álláspontját és kérheti az érintett információk ellenőrzését, illetve helyesbítését, ha bizonyítja, hogy a kért intézkedések relevánsak a rendelkezésére álló új bizonyítékok tekintetében. A jelen esetben azonban semmilyen lényeges módosításra nem hivatkoztak e tekintetben.
115 Másodsorban a Bizottság magatartását illetően, általános és állandó gyakorlata minden hiányos információ mielőbbi jelzése. A jelen esetben a Bizottság azonban majdnem két hónapon át nem emelt kifogást a nyújtott információk pontatlanságát illetően, és csupán azután fordult a felpereshez, hogy a vizsgálat új irányt vett.
116 A Bizottság úgy érvel, hogy a felperes nem hivatkozhat a jogos bizalomra a januári adatok pontosságát illetően, mivel a 2006. január 12‑i levél nem tartalmazott e tekintetben pontos, feltétel nélküli, előzetes és ellentmondásmentes biztosítékokat, és semmi esetre sem lehetett címzettje számára végleges alanyi jogokat keletkeztetőnek tekinteni.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
117 Az ítélkezési gyakorlat szerint a bizalomvédelem elvére való hivatkozás jogának fennállásához három feltétel teljesülése szükséges. Az első: a közösségi adminisztrációnak pontos, feltétel nélküli és ellentmondásmentes, jogosultsággal rendelkező és megbízható forrásokból származó biztosítékokat kell nyújtania az érdekelt számára. A második: e biztosítékoknak jogos bizalmat kell kelteniük abban a személyben, akihez intézik. A harmadik: a megadott biztosítékoknak összhangban kell állniuk az alkalmazható szabályokkal (az Elsőfokú Bíróság T‑282/02. sz., Cementbouw Handel & Industrie BV kontra Bizottság ügyben 2006. február 23‑án hozott azon ítéletének [EBHT 2006., II‑319. o.] 77. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
118 A felperes úgy érvel, hogy az általa hivatkozott jogos bizalom egyrészt a 2006. január 12‑i levélen, másrészt a Bizottság magatartásán alapul. Először is, még ha az említett levél tartalmazott is biztosítékokat, melyek szerint a Bizottság lényegében pontosnak tekintette a januári adatokat, ilyen biztosítékok nem kelthetnek jogos bizalmat a felperesben arra vonatkozóan, hogy a Bizottság nem fogja felülvizsgálni az értékelését.
119 A fenti 29., 30., 31. és 33. pontból kitűnik, hogy az összefonódások – 139/2004 rendelet szerinti – hatékony ellenőrzésének érdekében, tekintettel a Bizottság kötelezettségére, hogy nagy figyelemmel meg kell vizsgálnia az adott összefonódás valamennyi potenciálisan érintett piacra gyakorolt hatását, a Bizottság számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a felek által szolgáltatott, lényegében pontatlan és a Bizottság vizsgálatához szükséges információk helyesbítését kérje, és e tekintetben nem relevánsak az indokok, amelyek ezen információk pontosságának újbóli vizsgálatára késztették.
120 E következtetést támasztja alá azon tény is, mely szerint – amint az a fenti 68. pontban megállapítást nyert – a Bizottság nem köteles azonnal és részletesen ellenőrizni az érintett összefonódásban részt vevő felek által megküldött valamennyi információ pontosságát, mivel ez utóbbiak jobb helyzetben vannak a nyújtott információk megbízhatóságának biztosítása tekintetében, és mivel egyébként is kötelesek hiánytalan és pontos információkat szolgáltatni. E körülmények között egyrészt a Bizottság által bizonyos információk kézhezvételét követően elvégzett ellenőrzések nem szükségszerűen fedik fel ezen információk összes lényegi pontatlanságát. Másrészt a felperes nem hivatkozhat jogos bizalom fennállására annak érdekében, hogy mentesüljön annak következményei alól, hogy megsértette a hiánytalan és pontos információk szolgáltatásával kapcsolatos kötelezettségét, csupán arra hivatkozva, hogy a Bizottság a fent említett ellenőrzések során nem fedezte fel e kötelezettség megsértését.
121 Másodsorban a Bizottság felperes által hivatkozott gyakorlatát illetően meg kell először is jegyezni, hogy amennyiben a felperes a megtámadott határozatban említett hibák felfedezése és a felperessel történő közlése között eltelt, állítólag szokatlan hosszúságú időtartamot kifogásolja, érvelése azon feltételezésen alapul, mely szerint e hibákat már a január első felében elvégzett első ellenőrzések során azonosították. Azonban amint az Elsőfokú Bíróság a fenti 73. pontban már megállapította, nem ez volt a helyzet, és e feltételezés ténybelileg megalapozatlan.
122 Az Elsőfokú Bíróság egyébként úgy találja, hogy a puszta tény, miszerint a Bizottság az információk közlésére korábban néhány napon belül válaszolt, nem jelent kellően pontos biztosítékot arra nézve, hogy a Bizottság az információk közlésére a jövőben ezen határidőn belül válaszolna.
123 Végül, amint azt a Bizottság is kifejti, a korábbi határozatok, amelyeket egy adott bejelentett összefonódás vizsgálatának keretében hozott, a szolgáltatott információk hiánytalan mivoltának kérdésére vonatkoztak, az ilyen esetekkel kapcsolatos gyakorlatra pedig semmiképp sem lehet hivatkozni egy olyan határozat esetében, amely – mint a megtámadott határozat – az információk pontosságával kapcsolatos, és e gyakorlat ekképpen nem keletkeztethet jogos bizalmat.
124 A fentiekre tekintettel a negyedik jogalapot el kell utasítani.
A pervezető intézkedésekről és a bizonyításfelvételről
125 A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság kötelezze a Bizottságot, hogy nyújtson be bizonyos belső dokumentumokat, amelyek többek között a tanácsadó bizottsággal való levélváltásra, az engedélyezési tervezetre, az ökonometriai tanulmányra, a felperes által szolgáltatott információk felhasználására, hiánytalan és pontos mivoltukra, valamint a Bizottság által e tekintetben végzett vizsgálatokra, illetve azon okokra vonatkoznak, amelyek alapján ez utóbbi 2006. március 3‑án a vizsgálat határidejének meghosszabbítását kérte.
126 Az Elsőfokú Bíróság felszólította a Bizottságot bizonyos dokumentumok benyújtására, amelyek a tanácsadó bizottság 2006. február 22‑i ülésének lefolyására és következményeire, valamint a márciusi adatok felhasználására vonatkoznak. Amennyiben az Elsőfokú Bíróság a felperes jogalapjainak összességét vizsgálhatta e bizonyítékok és az eljárási aktához csatolt egyéb iratok alapján, és mivel a közösségi bíróság előtti eljárás során a Bizottság belső dokumentumai nem bocsáthatók a felperesek rendelkezésére, kivéve ha az ügy különleges körülményei ezt szükségessé teszik (az Elsőfokú Bíróság T‑9/99. sz., HFB és társai kontra Bizottság ügyben 2002. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1487. o.] 40. pontja), a felperes keresetét az ezt meghaladó részében el kell utasítani.
127 A fentiekből következik, hogy a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
128 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikke 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja.
2) Az Elsőfokú Bíróság az Omya AG‑t kötelezi a költségek viselésére.
Pelikánová | Jürimäe | Soldevila Fragoso |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2009. február 4‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
Tartalomjegyzék
A jogvita előzményei
Az eljárás és a felek kérelmei
A jogkérdésről
A megtámadott határozat esetleges megsemmisítésének következményeivel kapcsolatos kérelem elfogadhatóságáról
Az első, a 139/2004 rendelet 11. cikkének megsértésére alapított jogalapról
Az információk szükségességének és helyesbítésének fogalmára vonatkozó előzetes észrevételek
– A felek érvei
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
Az első részről, mely szerint nem szükségesek azon információk, amelyek helyesbítését a Bizottság kérte
– A felek érvei
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
A második részről, mely szerint a januári adatok lényegében pontosak voltak
– A felek érvei
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
A második, az ésszerű határidő elvének Bizottság általi megsértésre alapított jogalapról
A felek érvei
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
A harmadik, hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalapról
A felek érvei
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
A negyedik, a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított jogalapról
A felek érvei
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
A pervezető intézkedésekről és a bizonyításfelvételről
A költségekről