ELEANOR SHARPSTON
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2019. október 17.(1)
C‑341/18. sz. ügy
Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid
kontra
J. és társai,
beavatkozó felek:
C. és H. és társai
(a Raad van State [államtanács, Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Az (EU) 2016/399 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése – A »kilépés« jelentése – Külső határokon történő ellenőrzés – A tengerészek úti okmányainak bélyegzése – A bélyegzőlenyomat elhelyezésének időpontja – A schengeni térség elhagyásának időpontja”
1. A Raad van State (államtanács, Hollandia) a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem révén a Bíróságtól útmutatást kér a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről szóló (EU) 2016/399 rendelet(2) értelmezésére vonatkozóan. Meg kíván bizonyosodni arról, hogy mit jelent a „kilépés” kifejezés a tagállamok illetékes hatóságait arra vonatkozóan terhelő kötelezettséggel összefüggésben, hogy kiléptetőbélyegző‑lenyomatot helyezzenek el a harmadik országbeli állampolgár úti okmányaiban, amikor azok átlépik a külső határt és elhagyják a schengeni térséget.
2. Az alapeljárásban szereplő valamennyi, harmadik országbeli állampolgár tengerészként dolgozik. Légi közlekedéssel érkeznek a schengeni térségbe, majd olyan hajókra szállnak, amelyek személyzetébe már beosztották őket. A hajók a kikötőben hosszú időre vesztegelnek a tengerészek megérkezése előtt. A megválaszolandó kérdés az, hogy a tengerészek kilépnek‑e a schengeni térségből abban az időpontban, amelyben személyzetként a hajón szolgálatra (vagy felvételre) jelentkeznek vagy csak akkor lépnek ki onnan, ha a hajó fedélzetén dolgoznak, amikor a hajó elindul a kikötőből.
Az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye
3. Az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének (a továbbiakban: UNCLOS) 2. cikke a következőképpen szól:
„(1) A parti állam szuverenitása szárazföldi területén és belvizein, valamint szigetcsoportból álló állam esetén a szigetek közötti vizeken túl kiterjed a parti tengerként megjelölt szomszédos tengersávra.
(2) Ez a szuverenitás kiterjed a parti tenger feletti légtérre, valamint a partitenger‑fenékre és altalajra.
(3) A parti tenger feletti szuverenitást ezen egyezménynek és a nemzetközi jog más szabályainak megfelelően kell gyakorolni.”
4. A 3. cikkel összhangban minden állam meghatározhatja a parti tenger szélességét a part menti apályvonaltól mért, 12 tengeri mérföldet meg nem haladó határig.”
Az uniós jog
A schengeni rendszer: áttekintés
5. A schengeni rendszer fő elemei: a részt vevő tagállamok közötti belsőhatár‑ellenőrzések megszüntetése;(3) a részt vevő államokban jogszerűen tartózkodó vagy oda jogszerűen ellátogató minden személy számára az ezen államok közötti utazás szabadsága; közös politika a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok terén. A rendszerrel kapcsolatos szabályokat kezdetben a Schengeni Egyezmény és az annak végrehajtását szolgáló részletes intézkedések(4) rögzítették. A Schengeni határ‑ellenőrzési kódex alkalmazását kiegészíti a Schengeni Információs rendszer (a továbbiakban: SIS), amely figyelmeztető jelzést ad ki az olyan, harmadik országbeli állampolgárok beutazásának megtagadása esetén, akiknek beutazását főszabály szerint meg kell tiltani.(5) Ezenfelül az Európai Unió elfogadta az (EU) 2017/2226 rendeletet,(6) amely – többek között – a belépési és kilépési adatokat tartalmazó olyan rendszert hoz létre, amely rögzíti a külföldi határok valamennyi, harmadik országbeli állampolgár általi átlépését annak megállapítása érdekében, hogy e harmadik országbeli állampolgárok látogatása meghaladta‑e a számukra engedélyezett időtartamot.
6. A Schengeni Egyezmény (a 3. fejezet 9–18. cikke) eredetileg rendelkezett a vízumokról.(7) A vízumkérelmezési rendszert támogatja a 767/2008/EK rendelet(8) által bevezetett vízuminformációs rendszer (a továbbiakban: VIS). Az 539/2001/EK rendelet(9) felsorolja azokat az országokat, amelyek állampolgárai a schengeni térség területére történő belépéskor vízumkötelezettség alá esnek vagy e kötelezettség alól mentesülnek.
A Schengeni határ‑ellenőrzési kódex
7. A Schengeni határ‑ellenőrzési kódex preambulumában szereplő következő megállapítások bírnak relevanciával:
– Az EUMSZ 77. cikk alapján az olyan intézkedések elfogadása, amelyek célja annak biztosítása, hogy a személyeket a belső határok átlépésekor ne ellenőrizzék, az Európai Unió azon célkitűzésének részét képezi, hogy olyan, belső határok nélküli térséget hozzon létre, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása;(10)
– A külső határok átlépésére vonatkozó közös politika olyan intézkedés, amely egy olyan térség létrehozását támogatja, amelyben a személyek szabadon mozoghatnak;(11)
– A belső határok személyek által történő átlépésére és a külső határokon történő határellenőrzésre vonatkozó közös intézkedéseknek tükrözniük kell a schengeni vívmányokat;(12)
– A határellenőrzés nem csupán azoknak a tagállamoknak az érdeke, amelyek külső határainál azt elvégzik, hanem valamennyi olyan tagállamé, amely belső határain megszüntette a határellenőrzést. A határellenőrzésnek elő kell segítenie az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni küzdelmet, és meg kell előznie a tagállamok belső biztonságát, közrendjét, közegészségügyét és nemzetközi kapcsolatait fenyegető veszélyeket;(13)
– A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a külső határokon folytatott ellenőrzési eljárások ne képezzenek jelentősebb akadályt a kereskedelem, valamint a társadalmi és kulturális érintkezés tekintetében.(14)
8. Az 1. cikkel összhangban a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex határozza meg az Unió tagállamai közötti belső határokat átlépő személyek határellenőrzések alóli mentességére és a schengeni térség külső határait átlépő személyek ellenőrzésére irányadó szabályokat.
9. A 2. cikk a következő fogalommeghatározásokat tartalmazza:
„2) »külső határok«: a tagállamok szárazföldi határai, beleértve az álló‑ vagy folyóvizeken áthaladó határokat, tengeri határokat és repülőtereket, folyami, tengeri és tavi kikötőket, amennyiben ezek nem belső határok;
[…]
6) »harmadik ország állampolgára«: bármely olyan személy, aki az EUMSZ 20. cikkének (1) bekezdése szerint nem uniós polgár, és akire [a 2. cikk] 5. pontja nem vonatkozik;[(15)]
[…]
8) »határátkelőhely«: az illetékes hatóságok által a külső határok átlépése céljára engedélyezett átkelőhely;
[…]
10) »határellenőrzés«: a határon – [Schengeni határ‑ellenőrzési kódex] előírásainak megfelelően és annak alkalmazásában – végzett, a határforgalom‑ellenőrzésből és határőrizetből álló tevékenység, kizárólag a határ átlépésére irányuló szándék vagy az átlépés esetén, minden más októl függetlenül;
11) »határforgalom‑ellenőrzés«: a határátkelőhelyeken végzett ellenőrzés annak megállapítására, hogy a személyek, beleértve az azok birtokában lévő közlekedési eszközöket és tárgyakat, beléptethetőek‑e a tagállamok területére, illetve elhagyhatják‑e azt”.
10. A 3. cikk szerint a Schengeni határ‑ellenőrzési kódexet a tagállamok belső vagy külső határait átlépő minden személyre alkalmazni kell.(16)
11. A II. cím a „Külső határok” címet viseli. E cím I. fejezete („A külső határok átlépése és a beutazási feltételek”) 5. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a külső határokat csak a határátkelőhelyeknél és azok hivatalos nyitvatartási ideje alatt lehet átlépni. E kötelezettség alóli egyes kivételeket az 5. cikk (2) bekezdésének c) pontja rögzíti bizonyos típusú határokat (például tengeri határok) és adott személycsoportokat (köztük a tengerészeket) illetően.(17)
12. A harmadik országbeli állampolgárokra a 6. cikkben rögzített beutazási feltételek vonatkoznak. E feltételek között szerepel az érvényes úti okmánnyal való rendelkezés; (adott esetben) érvényes vízum; a tervezett tartózkodás céljának és körülményeinek igazolása; hogy nem olyan személy, akire vonatkozóan a SIS-ben beléptetési tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzést adtak ki; és hogy nem jelentenek veszélyt a tagállamok közrendjére, belső biztonságára, közegészségügyére vagy nemzetközi kapcsolataira.(18)
13. A 8. cikk (1) bekezdése szerint a külső határok átlépését a határőrök ellenőrzik; az ellenőrzéseket a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex II. fejezetének („Külső határokon történő ellenőrzés és a beléptetés megtagadása”) megfelelően hajtják végre. A 8. cikk (3) bekezdése szerint a harmadik országok állampolgárait a schengeni térségbe történő be‑ és kiutazáskor alapos ellenőrzéseknek kell alávetni. Az alapos ellenőrzések magukban foglalják annak ellenőrzését, hogy az érintett személy érvényes, határátlépésre jogosító okmánnyal rendelkezik‑e; eredeti úti okmányokkal rendelkezik‑e; és (lehetőség szerint) annak ellenőrzését, hogy nem minősül‑e valamely tagállam közrendjét, belső biztonságát vagy nemzetközi kapcsolatait veszélyeztető személynek. A kilépéskor végrehajtandó további alapos ellenőrzések magukban foglalhatják annak ellenőrzését, hogy az érintett személy rendelkezik‑e érvényes vízummal, és hogy nem lépte‑e túl a schengeni térségben engedélyezett tartózkodás maximális időtartamát, valamint a releváns riasztási rendszerek lekérdezését.(19)
14. A II. fejezet 11. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A harmadik országbeli állampolgárok úti okmányait mind a belépéskor, mind pedig a kilépéskor rendszeresen bélyegezni kell. Belépéskor, illetve kilépéskor különösen a következő okmányokat kell bélyegzőlenyomattal ellátni:
a) érvényes vízumot tartalmazó okmányok, amelyek a harmadik országbeli állampolgárokat határátlépésre jogosítják fel
[…]
(3) Belépéskor vagy kilépéskor nem kell bélyegzőlenyomattal ellátni a következő okmányokat:
[…]
c) a valamely tagállamban a hajójukkal felkeresett kikötő területén tartózkodó tengerészek úti okmányai, kizárólag amíg hajójuk a kikötőben tartózkodik;
d) a körutazást végző hajó azon személyzetének és utasainak úti okmányai, akikre nem vonatkozik a VI. melléklet 3.2.3. pontja szerinti határforgalom‑ellenőrzés;
[…]”
15. A („A határforgalom-ellenőrzésekre vonatkozó különleges szabályok” című IV. fejezet részét képező) 19. cikk értelmében a VI. melléklet 3. pontja szerinti különös szabályok vonatkoznak a tengeri határátkelőhelyekre. Az általános ellenőrzési eljárások szerint: „a hajók ellenőrzését az érkezési vagy az indulási kikötőben, vagy az e célra kijelölt, a hajó közvetlen közelében található területen, vagy az [UNCLOS keretében] meghatározottak szerinti parti tengeren a hajók fedélzetén kell elvégezni. A tagállamok megállapodásokat köthetnek, amelyek alapján az ellenőrzés […] menet közben is végrehajtható, vagy amikor a hajó eléri, illetve elhagyja egy harmadik ország területét. […] [többek között a hajóparancsnok] összeállítja a személyzet és az esetleges utasok listáját – amelynek tartalmaznia kell a nemzetközi tengeri forgalom elősegítéséről szóló egyezmény (FAL‑egyezmény)(20) 5. sz. formanyomtatványán (személyzeti lista) és 6. sz. formanyomtatványán (utaslista) előírt információkat, valamint adott esetben a vízum vagy a tartózkodási engedély számát […]. […]”(21)
16. A 20. cikkel és a VII. melléklet 3. pontjával összhangban a következő különös szabályok vonatkoznak a tengerészek ellenőrzésére: „Az 5. és 8. cikktől eltérően, a [nemzetközi joggal(22)] és a vonatkozó nemzeti joggal összhangban kiadott tengerészigazolvánnyal rendelkező tengerészek számára a tagállamok engedélyezhetik, hogy a hajójuk által érintett kikötő területén vagy a környező településeken való tartózkodás céljából partra szállva a tagállamok területére belépjenek, vagy a tagállamok területéről a hajóikra visszatérve kilépjenek anélkül, hogy valamelyik határátkelőhelyen jelentkeznének, azzal a feltétellel, hogy szerepelnek hajójuk személyzeti listáján, amelyet megelőzőleg az illetékes hatóságok által elvégzendő ellenőrzésre benyújtottak”.
A Vízumkódex
17. A Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló 810/2009/EK rendelet(23) 1. cikkének (1) bekezdése szerint a Vízumkódex létrehozza a tagállamok területén való átutazásra vagy bármely 180 napos időszakban 90 napot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra jogosító vízumok kiadására vonatkozó eljárásokat és feltételeket.(24)
18. A 2. cikk 2. pontjának a) alpontja értelmében a „vízum” „valamely tagállam által kiadott engedély […] a tagállamok területén való átutazás vagy a tagállamok területén bármely 180 napos időtartamban 90 napot meg nem haladó, tervezett tartózkodás[ra] [vonatkozóan]”.
19. A 35. cikk alapján kivételes esetben a határátkelőhelyeken is lehet vízumot kiadni.
20. A 36. cikk akként rendelkezik, hogy vízumot kaphat a határon az átutazáshoz az a tengerész, akinek a schengeni térség külső határainak átlépésekor vízummal kell rendelkeznie, ha eleget tesz a 35. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, és a határt azért lépi át, hogy fel‑ vagy visszaszálljon arra a hajóra, amelyen tengerészként dolgozni fog, illetve partra szálljon arról a hajóról, amelyen tengerészként dolgozott. Mielőtt a vízumot kiadják, az illetékes nemzeti hatóságoknak eleget kell tenniük a Vízumkódex IX. mellékletében foglalt szabályoknak.(25)
2010/65/EU irányelv
21. A tagállamok kikötőibe érkező vagy onnan induló hajókra vonatkozó nyilatkozattételi követelményekről szóló 2010/65/EU irányelv(26) célja a tengeri közlekedésre vonatkozó adminisztratív eljárások egyszerűsítése és harmonizációja, valamint a nyilatkozattételi követelmények észszerűsítése a tagállamok területén található kikötőkbe érkező és onnan induló hajók tekintetében az információ elektronikus továbbításának standarddá tétele révén.
22. A 7. cikk alapján a tagállamok a nyilatkozattételi követelmények teljesítése tekintetében elfogadják a FAL‑formanyomtatványokat. Az irányelv melléklete rögzíti az e követelmények teljesítése érdekében a FAL‑formanyomtatványban feltüntetendő információt. Ez magában foglalja a tagállamok kikötőibe érkező és onnan induló hajókra vonatkozó értesítést (Az A. rész 1. pontja); a személyek ellenőrzését a határátkelőhelyeken a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex 8. cikke szerint (az A. rész 2. pontja), és a Személyzeti jegyzéket (a B. rész 5. pontja).
A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
23. 2016. január, február és március folyamán, különböző napokon több harmadik országbeli állampolgár lépett Hollandia területére a Schiphol repülőtéren és utazott Rotterdam kikötőjébe. Az összes érintett személyt hajószemélyzet tagjaként, Rotterdamban már kikötött hajókon történő munkavégzés céljából foglalkoztatták. A Schiphol repülőtérről a kikötőbe utaztak, ahol a Hollandiába történő érkezésükkel azonos napon a személyzet tagjaiként szolgálatra jelentkeztek. Az érintett hajók nyílt tengeri hajózás célját szolgálják és azok a tengerészek Hollandiába érkezésének napján még ismeretlen időpontban elhagyják Hollandia felségvizeit.
24. Egyes tengerészek a szerződés teljes időtartama alatt a hajók fedélzetén végeztek munkát, amelyek Rotterdamban kikötve maradtak. A fedélzeten teljesítendő szolgálatuk befejezését követően a Schiphol reptérről induló repülőgéppel elhagyták Hollandiát (ennélfogva a schengeni térséget is). Más tengerészek – azt követően, hogy egy Rotterdamban kikötő hajó fedélzetén egy ideig munkát végeztek – a fedélzeten maradtak, és Hollandia felségvizeit e hajó személyzetének tagjaként hagyták el.
25. A tengerészek olyan építőipari szakemberek voltak, akiknek a munkája – többek között – olajplatformok (fúrótornyok) és tömlők tengerben történő elhelyezését foglalta magában. A munkájuk a veszteglő hajók új útra történő előkészítésére is kiterjedt. A munkavégzési idő és a hajó kikötőben való tartózkodásának időtartama a munkák terjedelmétől és az érintett hajótól függött. A munkavégzési és foglalkoztatási gyakorlat nem volt új. A tengerészek a Zeehavenpolitie Rotterdamnál (rotterdami vízirendőrség, Hollandia; a továbbiakban: ZHP) kérték a kiléptető bélyegzést és a kiléptetőbélyegző‑lenyomat úti okmányaikon történő elhelyezését. 2016 elejéig a tengerészek minden alkalommal kaptak kiléptetőbélyegző‑lenyomatot az úti okmányaikra, amikor Rotterdamban a hajószemélyzet tagjaként szolgálatra jelentkeztek (a továbbiakban: régi gyakorlat).
26. Az említett időpontot követően a ZHP minden erre vonatkozó kérelmet megtagadott arra hivatkozva, hogy nem határozható meg, az érintett hajó mikor hagyja el a kikötőt (a továbbiakban: új gyakorlat).
27. A tengerészek harmadik országbeli állampolgárokként a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex alapján 180 napos időszakban 90 napot meg nem haladó ideig tartózkodhattak a schengeni térségben.(27) A tengerészek előadták, hogy az új gyakorlat hatásaként a régi gyakorlathoz képest csökkent az engedélyezett tartózkodásuk időtartama, mivel az új gyakorlat szerint az említett 90 napos időszakba beleszámít az az idő, amely alatt a személyzet tagjaként a hajó fedélzetén munkát végeztek. A régi gyakorlat szerint a hajó fedélzetén munkavégzéssel töltött időt nem vették figyelembe, így azt nem vonták le a 90 napos időszakból. Ezenfelül, mivel 180 napot kell várniuk ahhoz, hogy visszatérhessenek a schengeni térségbe, kevesebb munkát végeznek, így alacsonyabb jövedelemre tesznek szert.(28)
28. 2016 júliusában a Staatssecretaris van Veiligheid en Justitie (biztonsági és igazságügyi államtitkár, Hollandia; a továbbiakban: Staatssecretaris) mint elfogadhatatlant elutasította a különböző hajóüzemeltetők (C. és H. és társai; a továbbiakban: üzemeltetők) jogorvoslati kérelmeit, amelyeket a ZHP kiléptető bélyegzésre vonatkozó kérelmeket elutasító határozata ellen terjesztettek elő. Ezenfelül a Staatssecretaris a tengerészek (J. és társai) által előterjesztett jogorvoslati kérelmeket mint megalapozatlant utasította el.
29. A Rechtbank Den Haag (hágai bíróság, Hollandia) a 2017. május 17‑i négy ítéletével mint megalapozatlant elutasította az üzemeltetőknek a Staatssecretaris határozata ellen előterjesztett jogorvoslati kérelmét. E bíróság ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy a tengerészek jogorvoslati kérelmei megalapozottak. Ezt követően a Staatssecretaris ezen ítéletek ellen fellebbezést nyújtott be, míg az üzemeltetők csatlakozó fellebbezést nyújtottak be a kérdést előterjesztő bírósághoz.
30. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a rotterdami kikötő a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex alkalmazásában a schengeni térség külső határának részét képezi, és e kikötőben évente átlagosan 160 hajó vesztegel hosszabb időszakra. Megjegyzi, hogy a Koninklijke Vereniging van Nederlandse Reders (a továbbiakban: hajótulajdonosok királyi egyesülete) felhívta a figyelmet arra, hogy más európai kikötőkben a kiléptetőbélyegző‑lenyomatot akkor helyezik el a tengerészek úti okmányain, amikor azok szolgálatra jelentkeznek. A kérdést előterjesztő bíróság kifejezetten elutasította a Staatssecretaris azon érvét, hogy a ZHP más tagállamokbeli társhatóságai nem feltétlenül helyeznek el kiléptetőbélyegző‑lenyomatot, amikor a személyzet tagjai szolgálatra jelentkeznek.
31. A kérdést előterjesztő bíróság kifejtette azon álláspontját, hogy amennyiben a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex alkalmazásában a különböző tagállamok kikötőiben a tengerészek schengeni térségből történő kilépésének időpontját eltérően határozzák meg, torzítják a versenyt az uniós tengeri kitermelési ágazatokban.
32. A kérdést előterjesztő bíróság tehát úgy ítéli meg, hogy az alapügy tárgyát képező jogvita elbírálása érdekében a Bíróságtól útmutatást kell kérnie a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex 11. cikke (1) bekezdésének értelmezését, különösen pedig az e rendelkezésben szereplő „kilépés” kifejezés jelentését illetően. Ennek megfelelően előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a [Schengeni határ‑ellenőrzési kódex] 11. cikkének (1) bekezdését, hogy a schengeni térségbe korábban – például egy nemzetközi repülőtéren át – belépő harmadik országbeli állampolgár a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex értelmében kilép, mihelyt tengerészként egy már külső határnak minősülő tengeri kikötőben kikötött tengerjáró hajón szolgálatra jelentkezik, függetlenül attól, hogy elhagyja‑e ezzel a hajóval az érintett tengeri kikötőt, és ha igen, mikor? Vagy a kilépéshez először bizonyossá kell válnia, hogy a tengerész el fogja hagyni a tengeri kikötőt az érintett tengerjáró hajóval, és ha igen, létezik‑e olyan maximális határidő, amelyen belül az indulásnak meg kell történnie, és ez esetben mikor kell a kiléptető bélyegzőt alkalmazni? Vagy – adott esetben más feltételek mellett – eltérő időpontot kell a »kilépésnek« tekinteni?”
33. Írásbeli észrevételeket J. és társai, valamint C. és H. és társai (tengerészek és hajóüzemeltetők), a német kormány, a görög kormány és a holland kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be. Ugyanezek a felek részt vettek a 2019. június 6‑i tárgyaláson és szóbeli észrevételt terjesztettek elő.
Értékelés
Előzetes észrevételek
34. A jelen ügy sajátos körülményei között a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdése alapján mikor kell kiléptetőbélyegző‑lenyomatot elhelyezni a tengerészek úti okmányain? Habár a kérdést előterjesztő bíróság a határozatában nem jelöli meg az egyes érintett tengerészek állampolgárságát, a tényállás leírásából úgy tűnik, hogy mindannyian az 539/2001 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének és I. mellékletének hatálya alá tartozó, harmadik országbeli állampolgárok. Olyan személyekről van tehát szó, akik a tagállamok külső határának átlépése során vízumkötelezettség alá esnek.(29) A vízumot a schengeni térségbe történő belépéskor és az onnan történő kilépéskor be kell mutatni ellenőrzés és bélyegzés céljából.(30)
35. A Schengeni határ‑ellenőrzési kódex 11. cikkének (3) bekezdése e szabályok alól bizonyos konkrét kivételeket ír elő. A 11. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján belépéskor vagy kilépéskor nem kell bélyegzőlenyomattal ellátni a valamely tagállamban a hajójukkal felkeresett kikötő területén tartózkodó tengerészek úti okmányait, kizárólag amíg hajójuk a kikötőben tartózkodik (és ők a kikötőben tartózkodnak). Egyetértés uralkodik abban, hogy e kivétel a jelen ügyben nem alkalmazandó.
36. Egyetértek ezzel az állásponttal.
37. Számomra úgy tűnik, hogy a 11. cikk (3) bekezdésének c) pontjában szereplő kivétel akkor alkalmazandó a tengerészekre, amikor a schengeni térségben lévő kikötőben veszteglő hajó fedélzetére érkeznek. A tengerészek ezt követően partraszállást kérhetnek, amelyet engedélyezhetnek számukra. Az ilyen személyzet ugyanis a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex 11. cikkének (3) bekezdésében szereplő kivétel és e kódex 20. cikkében és VII. mellékletének 3. pontjában szereplő eltérés hatálya alá tartozik. Az alapügy előzetes döntéshozatalra utaló határozatban ismertetett tényállása és a tengerészek abban ismertetett körülményei azonban az említett rendelkezések hatályán kívül esnek. A tengerészek nem valamely hajó fedélzetén hajóztak be a rotterdami kikötőbe. A tengerészek a Schiphol repülőtérre érkezve, légi úton jutottak el Hollandiába.
38. Az alapeljárásban szereplő tengerészek a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex alapján ezért nem hivatkozhatnak a partraszállásra vonatkozó különös rendelkezésekre. A rotterdami kikötőben lépik át a külső határt annak érdekében, hogy szolgálatra jelentkezzenek. Átmenetileg nem mentesülnek a szolgálat alól amiatt, hogy partra szállnak a kikötő területén található szolgáltatások igénybevétele céljából.
39. Hasonlóképpen, számomra úgy tűnik, helyes a kérdést előterjesztő bíróság azon álláspontja, amely szerint a szóban forgó kérdés elbírálása során a Vízumkódex (külső határokon történő vízumkiadásra irányadó) 35. és 36. cikke nem releváns a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex 11. cikke (1) bekezdésének értelmezése szempontjából. A Vízumkódex 35. cikke szerint az illetékes hatóságok kivételes esetben a határátkelőhelyeken adhatnak ki vízumot. A Vízumkódex 36. cikke és IX. melléklete az átutazó tengerészek részére a külső határon történő vízumkiadásra vonatkozó előírást rögzít. Az alapeljárás tárgyát azonban nem a tranzitvízum kiadása képezi. A kérdés inkább az, hogy a tengerészek szolgálatra jelentkezésekor kiléptetőbélyegző‑lenyomatot kellett volna‑e elhelyezni az úti okmányaikon. Ez nem függ össze azzal, hogy a tengerészek átutazóban voltak‑e Hollandiában.
40. Ennélfogva a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdésében szereplő „kilépés” jelentésének vizsgálata során a továbbiakban nem utalok a tengerészek partraszállására vonatkozó különös szabályokra és az átutazó tengerészek részére a külső határon történő vízumkiadás szabályozására.
Az ügy érdeméről
41. A Schengeni határ‑ellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában mit jelent a „kilépés”?
42. E kérdés olyan tengerészekkel összefüggésben merül fel, akik repülőgépen érkeznek valamely tagállamba. A tengerészek a hajójukhoz utaznak, amely már a külső schengeni határ részét képező kikötőben vesztegel. Egy bizonyos időszakra a veszteglő hajó fedélzeti személyzeteként teljesítendő szolgálatra jelentkeznek. Egyes tengerészek repülővel térnek vissza valamely harmadik országba. Más tengerészek a hajón továbbra is szolgálatot teljesítenek azt követően, hogy a hajó elhagyja a kikötőt (és nem sokkal később Hollandia felségvizeit is). A kérdést előterjesztő bíróság azzal kapcsolatban is útmutatást kér, hogy a Schengeni határ‑ellenőrzési kódexet hogyan kell alkalmazni, ha úgy kell tekinteni, hogy a tengerészek csak akkor lépnek ki a schengeni térségből, amikor ismertté válik, hogy melyik napon fogja elhagyni a kikötőt az a hajó, amelyen munkát végeznek.
43. A harmadik országbeli állampolgárok és az üzemeltetők előadják, hogy ilyen körülmények között a tengerészek akkor „lépnek ki” a schengeni térségből, amikor megjelennek a határátkelőhelyen és valamely, például a rotterdami kikötőben veszteglő hajón szolgálatra jelentkeznek. A görög kormány támogatja ezt az érvelést.
44. Németország, Hollandia és a Bizottság nem értenek egyet ezzel az állásponttal.
45. A német kormány azzal érvel, hogy a tengerészek a schengeni térségből csak akkor „lépnek ki”, amikor az a hajó, amelyen szolgálatra jelentkeztek, ténylegesen elhagyja a kikötőt. A tengerészek úti okmányain tehát csak akkor kell kiléptetőbélyegző‑lenyomatot elhelyezni, amikor az indulás napja ismertté válik. Hasonlóképpen, a holland kormány előadja, hogy a hajó fedélzetén való munkavégzés céljából történő szolgálatra jelentkezés és a kikötő szárazföldi területének e célból történő elhagyása nem minősül a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdése értelemben vett „kilépésnek”. A harmadik országbeli állampolgárok akkor hagyják el a schengeni térséget, amikor átlépnek a schengeni államok egyikének külső földrajzi határán. A külső tengeri határt az UNCLOS alapján kell meghatározni és az a partvonaltól számított 12 tengeri mérföldre található.(31) A tengerészeknek a kiléptetőbélyegző‑lenyomat megszerzéséhez igazolniuk kell, hogy a szóban forgó hajó fedélzetén elhagyják a schengeni térséget, és hogy a kiléptetőbélyegző‑lenyomat elhelyezését követően a hajó rövid időn belül elindul (vagy felhúzza a horgonyt).(32)
46. A Bizottság előadja, hogy a tengerészek a szolgálatra jelentkezésükkor a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdése értelmében nem lépnek ki a schengeni térségből. Ennélfogva, először is azt kell megállapítani, hogy az érintett tengerész a kikötőt a hajó fedélzetén fogja‑e elhagyni és a bélyegzőlenyomat csak akkor helyezhető el az úti okmányain, amikor az elindulás már a küszöbön áll.
47. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő információból, valamint a tárgyaláson a tengerészek és az üzemeltetők által a Bíróságtól kapott kérdésekre válaszul megtett észrevételekből kitűnik, hogy a tengerészek rendszerint ugyanazon a napon utaztak a rotterdami kikötőbe, amelyen légi úton Hollandiába érkeztek és érkezési beléptető bélyegzést kaptak. A régi gyakorlat alapján szolgálatra jelentkeztek, a ZHP‑tól kiléptető bélyegzést kaptak és felszálltak a hosszú ideje veszteglő hajóra, mindezt ugyanazon a napon. Ennélfogva a a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex és a Vízumkódex alkalmazásában figyelembe veendő, Hollandiában eltöltött idő soha nem haladná meg az egy napot. Az új gyakorlat alapján a beléptető bélyegzés ideje ugyanaz marad (érkezéskor), míg a kiléptetőbélyegző‑lenyomatot kizárólag azt követően helyezik el, hogy a tengerész a fedélzeten teljesítette a szolgálatát vagy akkor, amikor indulásra készen áll az a hajó, amelyen a tengerész munkát végez. A tengerészek szempontjából ez a Vízumkódex alapján engedélyezett 180 napos időszakon belüli 90 nap jelentős részének felhasználását eredményezi.(33) Következésképpen a tengerészek kevesebb szolgálatot tudnak teljesíteni és ennek megfelelően a jövedelmük is csökken.
A „kilépés” értelmezéséről
48. A Schengeni határ‑ellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdése szerint a harmadik országbeli állampolgárok úti okmányait mind a schengeni térség(be) (történő) belépéskor, mind pedig (az onnan történő) kilépéskor rendszeresen bélyegezni kell. E rendelet a „belépés” és a „kilépés” kifejezéseket nem határozza meg.
49. A kérdést előterjesztő bíróság a 11. cikk (1) bekezdésének vizsgálatát azzal kezdi, hogy összeveti a szöveg különböző nyelvi változatait. Arra a következtetésre jut, hogy az angol, francia, német és holland nyelvi változatok vizsgálata nem ad útmutatást a „kilépés” jelentésére vonatkozóan. Mivel e rendelkezés általam megvizsgált nyelvi változatai(34) között nincs nyilvánvaló eltérés, ezzel a szemponttal a továbbiakban nem foglalkozom.
50. Ahogyan azt a Bíróság következetesen megállapította, valamely jogszabályi kifejezés értelmét az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentés szerint kell meghatározni, figyelembe véve azon szövegkörnyezetet, amelyben a kifejezéseket használják, illetve azon szabályozás célkitűzéseit, amelynek e kifejezések részét képezik. A „kilépés” szokásos jelentése „távozni vagy kimenni” valamely helyről. A „kilépés” „valamely ország elhagyására való felhatalmazást” vagy „engedélyt” is jelenthet.(35)
51. A Schengeni határ‑ellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdésében szereplő „kilépés” jelentését illetően a felek két ellentétes álláspontot fejtettek ki. Németország, Hollandia és a Bizottság álláspontja szerint nem minősül a schengeni térségből való kilépésnek, ha valamely tengerész határátkelő‑helynél hajón teljesítendő szolgálatra jelentkezik. Ezenfelül Németország és Hollandia előadja, hogy a tengerésznek a kilépéshez az érintett hajóval ténylegesen át kell lépnie a földrajzi értelemben vett külső tengeri határt (a továbbiakban: 1. változat).
52. Az alapeljárás Görögország által támogatott felperesei (tengerészek és üzemeltetők is) azzal érvelnek, hogy a tengerész a szolgálatra jelentkezéssel valójában elhagyja a schengeni térséget. A bélyegzőlenyomatot tehát annak időpontjában kell elhelyezni az úti okmányain (a továbbiakban: 2. változat). Számomra úgy tűnik, valószínűleg mindkét változat a „kilépés” szó hétköznapi jelentésébe tartozik. A Schengeni határ‑ellenőrzési kódex kontextusa és jogszabályi kerete ezért az értelmezés szempontjából döntő tényezőnek minősül majd.
53. Az 1. változat vizsgálatával kezdem.
1. változat
54. Az 1. változat nyilvánvaló vonzereje az, hogy a schengeni térségből való kilépést összeköti az érintett személy fizikai helyzetével. E gondolatmenet alapján a tengerész egészen addig nem „hagyja el” Hollandiát, amíg fizikailag a rotterdami kikötőben van, mindegy, hogy a part mentén sétál, vagy a part mentén kikötött hajó fedélzetén sétál vagy munkát végez‑e valamely 50 méteres vízben horgonyzó hajón. Ennélfogva a tengerész nem jogosult arra, hogy a vízumán kiléptetésibélyegző‑lenyomatot helyezzenek el, mivel a vízumát továbbra is valamely uniós tagállam látogatására használja.
55. Közelebbről megvizsgálva azonban nehézségeket vet fel valamely jogkérdésnek pusztán a „fizikai jelenléten” alapuló megközelítése.
56. Először is emlékeztetek arra, hogy a Bíróság megállapította, „[…] még ha a különböző nyelvi változatok összhangban is állnak egymással, […] az [uniós] jog sajátos terminológiát használ. Ezenfelül hangsúlyozandó, hogy a jogi fogalmak jelentése nem feltétlenül egyezik meg az [uniós] jogban és a különböző tagállamok jogában”.(36) A Schengeni határ‑ellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdésében szereplő „kilépés” kifejezés tehát az uniós jogban önálló jelentéssel bír és azt a tagállamokban egységesen kell értelmezni. E kifejezés jelentése nem feltétlenül azonos a nemzeti jogban. Ezenfelül ebből nem feltétlenül következik az, hogy az uniós jogban szereplő „kilépés” valamely tagállam UNCLOS alapján meghatározott külső földrajzi határa átlépésének szinonimája.(37) Ennek megfelelően nem releváns, hogy a külső schengeni határ és a külső földrajzi határ egybeesik‑e.
57. Ennélfogva nem értek egyet Németország és Hollandia azon állításával, amely szerint a Schengeni határ‑ellenőrzési kódexből az következik, hogy a harmadik országbeli állampolgárok a rendelet 11. cikkének (1) bekezdése értelmében akkor lépnek ki a schengeni térségből, ha átlépik az egyik tagállam külső földrajzi határát.
58. Másodszor – ahogyan azt Fennelly főtanácsnok a Bizottság kontra Tanács ügyre vonatkozó indítványában(38) megállapította – a személyek határátlépésekor két aspektust kell megkülönböztetni. Az első aspektus valamely tagállam területéről történő fizikai értelemben vett, anélkül történő kilépés, hogy feltétlenül szükséges lenne határátkelőhelyen áthaladni. A második aspektus a schengeni térség jogi értelemben történő elhagyása, amely esetben az érintett személy áthalad a határátkelőhelyen és elvégzik nála a szükséges ellenőrzéseket.(39) Mindezek az eljárások azt mutatják, hogy az érintett személy fizikai értelemben véve is átlép a schengeni térség külső határán.
59. A jelen ügyben a bíróság konkrét iránymutatást vár abban a kérdésben, hogy a külső határ szóban forgó tengerészek általi, (egyidejűleg) mind fizikai, mind pedig jogi értelemben vett átlépésének megállapítása szükséges‑e ahhoz, hogy kiléptetőbélyegző‑lenyomatot helyezzenek el e tengerészek úti okmányain.
60. A Schengeni határ‑ellenőrzési kódex 8. cikke (3) bekezdésének g) pontjában foglaltak szerint a harmadik országbeli állampolgárok vonatkozásában a kiutazáskor alapos ellenőrzéseket kell végezni. Ez magában foglalja annak ellenőrzését, hogy az érintett személy rendelkezik‑e érvényes vízummal (a 8. cikk (3) bekezdése h) pontjának i. alpontja). Ezen ellenőrzések magukban foglalják a második aspektus egy részét: annak megerősítését, hogy az egyén jogi értelemben elhagyja a schengeni térséget. Ahogyan azt a Bíróság a Bizottság kontra Tanács ítéletben(40) kifejtette, a vízum annak birtokosát arra jogosítja fel, hogy belépéskor átmenjen a határellenőrzésen, nem pusztán arra, hogy átlépje valamely tagállam földrajzi határát. Amennyiben a harmadik országbeli állampolgárok kilépnek valamely tagállamból, a bélyegzőlenyomat úti okmányokon történő elhelyezésének folyamatában megerősítést nyer, hogy a távozó személy azonos azzal az egyénnel, aki belépett a schengeni térségbe, és arra utal, hogy betartotta azt az időtartamot, amelyre a vízumot kiadták. A vízum tehát olyan jogi dokumentum, amely lehetővé teszi, valamint igazolja a külső határon lévő határátkelőhelyen történő áthaladást.
61. A jelen ügy egy (potenciálisan) vizsgálandó harmadik aspektust is felvet. Azt is meg kell állapítani, hogy az adott személy elhagyta‑e a tagállam nemzetközi jogban meghatározott földrajzi területét.
62. Számomra úgy tűnik, hogy ez a harmadik aspektus nem tartozik a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex hatálya alá; e kódex az annak értelmében vett külső határt a 2. cikk 2. pontjában határozza meg. A cél a földrajzi határ – mint olyan – átlépésének ellenőrzése helyett a külső schengeni határok átlépésének ellenőrzése (amennyiben e két határ nem esik egybe).
63. Számomra úgy tűnik, hogy az 1. változat túlzott hangsúlyt fektet arra, hogy az érintett tagállam földrajzi területén a harmadik országbeli állampolgár fizikai értelemben hol helyezkedik el, ahelyett, hogy e személy helyzetét a schengeni térségből kilépő, harmadik országbeli állampolgárok mozgásának ellenőrzésével kapcsolatban a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex alapját képező határ‑ellenőrzési és vízumpolitikai célok alapján vizsgálná. Ennélfogva nem vagyok meggyőződve arról, hogy a helyes megközelítés az, amely a külső határ átlépésének a szóban forgó jogszabály által szabályozni kívánt jogi értelmezése kárára a tengerészek fizikai helyzetét helyezi a középpontba.
64. Ebben az összefüggésben fontos szem előtt tartani, hogy a tengerész azt követően, hogy a személyzet tagjaként valamely hajó fedélzetén szolgálatra jelentkezik, nem a maga ura. Nincs ráhatása arra, hogy mikor végez műszakban munkát, mikor pihen, vagy hogy (és ha igen, mikor és meddig) jogosult‑e partra szállni. Nincs beleszólása abba, hogy a szolgálatának teljesítése során a hajó ott marad‑e, ahol van (part mentén kikötve vagy lehorgonyozva), másik kikötőhelyre közlekedik vagy elhagyja a kikötőt. Másképpen megfogalmazva, a tengerész a továbbiakban nem határozhat a saját fizikai helyzetéről. A személyzet tagjaként munkát végző tengerészként a hajóparancsnok utasításainak van alárendelve.
65. Ezen a ponton talán hasznos lehet egy tökéletlen párhuzamot vonni. Képzeljünk el egy légi utast (harmadik országbeli állampolgárt), aki átment a biztonsági és útlevélellenőrzésen és beszállt a célállomásra tartó járatra. Az útlevélellenőrzés során kiléptetőbélyegző‑lenyomatot helyeztek el a schengeni vízumán. A légi járműre történő beszállást követően az utas elveszti az ellenőrzést a fizikai helyzete felett. A kapitány dönti el, hogy a légi jármű felszáll‑e, és hogy mikor száll fel. Amennyiben a légi közlekedés irányítása során késedelem merül fel, a kapitány dönti el, hogy az utasok türelmesen várjanak‑e a repülőgép fedélzetén vagy (hosszú késedelem esetén) leszálljanak és később újból felszálljanak‑e. Ez utóbbi esetben az utas a leszállítást követően megint a terminál épületébe kerül, habár annak a „repülőgépforgalmi oldalára”. Döntése szerint szabadon újból elvégezheti az útlevélellenőrzést és újból beléphet a tagállam területére (ekkor új beléptetőbélyegző‑lenyomatot helyeznek el a schengeni vízumán). Egyértelmű azonban, hogy amíg a „repülőgépforgalmi oldalon” marad, kilépett és ez független attól, hogy már nem tartózkodik a légi jármű fedélzetén, hanem a terminál épületében kávézik és harap valamit.
66. Harmadszor, az 1. változat alapját a tengerész schengeni térségből történő kilépése időpontjának a munkahelyéül szolgáló hajó indulásának napjával történő összekötése képezi. Gyakorlati szempontból ez bizonytalanságot eredményez. Meg lehet határozni a hajó tervezett indulásának napját, azonban nincs biztosíték arra, hogy a hajó ténylegesen azon a napon távozik. Előfordulhat, hogy az időjáráshoz és a fedélzeten végzett munka előrehaladásához hasonló tényezők miatt át kell ütemezni az indulás napját.
67. Az 1. változat tehát nem egyeztethető össze a kiléptetőbélyegző‑lenyomatok úti okmányokon történő rendszeres elhelyezése Schengeni határ‑ellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdésében szereplő kötelezettségével. A (Bizottság előadásának megfelelően) a „röviddel az indulás előtt” kritériumhoz hasonló kritérium bevezetése esetén túlságosan is könnyen előfordulhat az, hogy a különböző tagállamokban és az egy államon belüli különböző kikötők hatóságai eltérően értelmezik e szavakat. Ez a feltétel tehát összeegyeztethetetlen lenne a 11. cikk (1) bekezdése egységes értelmezésének meghatározásával.
68. Emlékeztetek arra, hogy a tényállás szempontból a tengerészeknek két csoportja létezik. Egyes tengerészek repülőgéppel érkeznek, teljesítik a fedélzeten a szolgálatukat és repülőgéppel távoznak. Más tengerészek repülőgéppel érkeznek, a fedélzeten szolgálatba állnak és annak befejezése előtt, tengeren távoznak. Az 1. változat a tengerészek két csoportja közötti eltérő bánásmódhoz vezet. Úgy tűnik, e különbségtétel a korábbi rendszerben nem létezett, mivel a szolgálatra való jelentkezésekor mindkét csoport kapott a határátkelőhelyen kiléptetőbélyegző‑lenyomatot.
69. Ezenfelül – ahogyan arra a tengerészek és a hajóüzemeltetők a tárgyaláson rámutattak – az 1. változat alapján a kiléptetőbélyegző‑lenyomat elhelyezése attól függ, hogy megállapítható‑e, hogy az érintett hajó ténylegesen elhagyja a schengeni térséget. A Rotterdamból Las Palmasba (így a Spanyolország részét képező Kanári‑szigetekre) tartó hajó fedélzetén munkát végző, harmadik országbeli állampolgárok nem kapnak kiléptetőbélyegző‑lenyomatot, mivel a schengeni térségben maradnak. A Rotterdamból Kairóba (Egyiptom) tartó hajó fedélzetén munkát végző, harmadik országbeli állampolgárok ugyanakkor (feltehetőleg) kapnának kiléptetőbélyegző‑lenyomatot a hajó bejelentett célállomása alapján. Ezen a ponton felhívom a figyelmet a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex előkészítő anyagában szereplő megállapításokra, amelyek szerint „figyelembe véve a belső és külső tengeri határok meghatározását […], a kikötőket általános szabályként külső határnak tekintik; ezért minden hajót minden egyes alkalommal ellenőrizni kell, amikor befut a kikötőbe vagy onnan elindul, mivel lehetetlen kideríteni, mi történik a kikötőn kívül, akár a felségvizeken, akár a nemzetközi vizeken (személyek felszállása/leszállása, áru berakása/kirakása). […]”(41)
70. Közelebbről megvizsgálva, az 1. változat keretében javasolt értelmezés nem áll teljesen összhangban a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdésében rögzített kötelezettségekkel. A külső határ schengeni térségből való kilépés céljából történő átlépése nem feleltethető meg valamely tagállam földrajzi határai átlépésének.
2. változat
71. A (2. változat) alapján a harmadik országbeli állampolgárok akkor lépnek ki a schengeni térségből, amikor a kikötőben áthaladnak a határátkelőhelyen és szolgálatra jelentkeznek azon a hajón, amelyre beosztották őket.
72. A Schengeni határ‑ellenőrzési kódex 11. cikkének (1) bekezdését a rendelet 2. cikkének 2. pontjával összhangban kell értelmezni; az említett pont szerint a külső határok magukban foglalják a „tengeri kikötőket”. Egyetértés uralkodik abban, hogy a rotterdami kikötő e fogalom alá tartozik.
73. A Schengeni határ‑ellenőrzési kódex 3. cikkével összhangban a kódexet a tagállamok (belső vagy) külső határait átlépő minden személyre alkalmazni kell. Főszabály szerint a határokat csak az engedélyezett határátkelőhelyeknél és azok hivatalos nyitvatartási ideje alatt lehet átlépni. A Schengeni határ‑ellenőrzési kódex 8. cikkében foglaltak szerint a harmadik országok állampolgárait be‑ és kiutazáskor alapos ellenőrzéseknek kell alávetni. A tágabb jogi háttér magában foglalja a schengeni térségbe történő belépés és onnan történő kilépés feltételeit rögzítő vízumszabályokat is. Ezeket a szabályokat a VIS és a SIS rendszer azzal egészíti ki, hogy lehetővé teszi a tagállamok számára ellenőrzések elvégzését annak biztosítása céljából, hogy az érintett személyek ne jelentsenek veszélyt a tagállamok közrendjére, belső biztonságára és közegészségügyére (a (6) preambulumbekezdés). Ezeket az ellenőrzéseket a határátkelőhelyen végzik el.(42)
74. Ezenfelül a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex 5. cikkének (1) bekezdése szerint a külső határokat csak a határátkelőhelyeknél lehet átlépni. Semmi nem utal arra, hogy az alapügy tényállása az 5. cikk (2) bekezdésében rögzített valamely eltérés, különösen a kifejezetten a tengerészekre vonatkozó eltérés (az 5. cikk (2) bekezdésének c) pontja) alkalmazását eredményezné.(43)
75. A 2. változat tehát nem ássa alá a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex céljait. A tengerészek elfogadják, hogy az általános szabályok alá tartoznak: vízummal és érvényes úti okmányokkal kell rendelkezniük; át kell haladniuk valamely határátkelőhelyen és belépéskor, valamint kilépéskor határellenőrzés alá kell vetniük magukat, és az okmányaikat a Schengeni határ‑ellenőrzési kódexszel összhangban lebélyegzik. Nem merül fel tehát az illegális bevándorlás kérdése. Az érintett tengerészeket a rendszer minden esetben továbbra is számon tartja.(44) Az egyedüli kérdést az időzítés és a határellenőrzés elvégzésének helye képezi. Gazdasági szempontból a tengerészek és az üzemeltetők számára is nagyon fontos ez a kérdés.
76. Úgy vélem, az 1. változathoz képest a 2. változatot kell előnyben részesíteni.
77. Először is, a 2. változat összhangban áll a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex szövegével, rendszerével és céljaival; közelebbről, figyelembe veszi a 2. cikk 2. pontjában szereplő fogalommeghatározást, amely szerint tengeri kikötő is minősülhet valamely tagállam külső határának, valamint azt a szabályt, hogy a külső határokat csak határátkelőhelyeken lehet átlépni; a rotterdami kikötő ilyen hely. Az 1. változat nem felel meg ennek a mércének.
78. Másodszor, a 2. változat a Schengeni határ‑ellenőrzési kódexnek a tagállamok közötti egységes értelmezéséhez és egységes alkalmazásához vezet. Az ellenőrzéseket azokon a határátkelőhelyeken (a jelen ügyhöz hasonló ügyekben a kikötőben) kell elvégezni, ahol az érintett, harmadik országbeli állampolgárok szolgálatra jelentkeznek és hajóra szállnak. A 11. cikk (1) bekezdésével összhangban ekkor rendszeresen elhelyezhetők a bélyegzőlenyomatok.
79. Harmadszor, a 2. változat az 1. változathoz képest kevesebb anomáliát idéz elő, mivel a bélyegzőlenyomatok úti okmányon történő elhelyezésének időpontja biztos.
80. Negyedszer, az összes tengerész azonos bánásmódban részesítéséből gyakorlati előny származik. Nem tehető különbség a munkájuk elvégzését követően repülőgéppel távozó tengerészek és azok között, akik a hajóval utaznak el, amikor az elindul a kikötőből.
81. Végezetül emlékeztetek arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság szerint a rotterdami kikötői hatóságok korábban az alapügy felpereseihez hasonló tengerészek úti okmányain akkor helyeztek el kiléptetőbélyegző‑lenyomatokat, amikor a tengerészek szolgálatra jelentkeztek; ez a gyakorlat azonban 2016 elején megváltozott. Nem világos, hogy mi okozta ezt a változást. Semmi nem utal arra, hogy az az uniós jog alkalmazásával kapcsolatos okokon alapult volna. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy az új gyakorlat eltér a külső határ részét képező, más hollandiai kikötők, valamint más tagállamok ilyen kikötői gyakorlatától. Ennélfogva úgy tűnik, hogy az új gyakorlat olyan torzulásokhoz vezet, amelyek adott esetben ellentétesek a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex (17) preambulumbekezdésében kifejtett célokkal (többek között a kereskedelem jelentős akadályoztatásának elkerülése).
Végkövetkeztetés
82. A fenti megfontolások tükrében azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Raad van State (államtanács, Hollandia) által feltett kérdésre a következőképpen válaszoljon:
Abban az esetben, ha a harmadik ország állampolgárának minősülő tengerész valamely tagállamba repülőgéppel érkezik, majd ezt követően szolgálatra jelentkezik olyan hajó fedélzetére, amely már a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről szóló, 2016. március 9‑i (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikkének 2. pontja értelmében vett külső határnak minősülő kikötőben vesztegel, e rendelet 11. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az érintett személy kilép a schengeni térségből, amikor szolgálatra jelentkezik, még akkor is, ha nem állapítható meg, hogy a szóban forgó hajó mikor fogja elhagyni a kikötőt.