A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2010. március 18.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – Állami támogatások – A Belgiumban létrehozott koordinációs központok javára bevezetett támogatási program – A Bíróság általi részleges megsemmisítést követően hozott új bizottsági határozat – Egyesület – Az eljáráshoz fűződő érdek hiánya – Elfogadhatatlanság”
A T‑189/08. sz. ügyben,
a Forum 187 ASBL (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: A. Sutton és G. Forwood barristers)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: N. Khan és C. Urraca Caviedes, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a Belgium által a Belgiumban létrehozott koordinációs központok javára bevezetett támogatási programról és a 2003/757/EK határozat módosításáról szóló, 2007. november 13‑i 2008/283/EK bizottsági határozat (HL 2008. L 90., 7. o.) annyiban történő megsemmisítése iránti kérelem tárgyában, amennyiben az nem ír elő ésszerű átmeneti időszakokat jövőbeli hatállyal a Bíróság C‑182/03. és C‑217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 22‑én hozott ítélete (EBHT 2006., I‑5479. o.) által érintett koordinációs központok esetében),
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: E. Martins Ribeiro elnök, S. Papasavvas (előadó) és A. Dittrich bírák,
hivatalvezető: K. Pocheć tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. július 6‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A koordinációs központokra vonatkozó belga adózási rendszert, amely eltér az általános szabályozástól, a koordinációs központok létrehozására vonatkozó, többször kiegészített és módosított, 1982. december 30‑i 187. sz. királyi rendelet (Moniteur belge, 1983. január 13., 502. o.) szabályozza.
2 E rendszer igénybevételének feltétele a központnak adott, királyi rendeletben előírt előzetes és egyedi engedély. Ezen engedély megszerzéséhez a központ köteles egy olyan nemzetközi csoportban részt venni, amely egymilliárd vagy azt meghaladó BEF összegű tőkével és tartalékkal rendelkezik, és éves konszolidált árbevétele eléri vagy meghaladja a tízmilliárd BEF‑et. Kizárólag meghatározott előkészítő, kisegítő vagy központosító tevékenység hagyható jóvá, a pénzügyi ágazatban tevékenykedő vállalkozások pedig nem részesülhetnek e rendszer előnyeiből. A központok – tevékenységük első két évének végén – kötelesek Belgiumban legalább tíz, teljes munkaidőben foglalkoztatottnak megfelelő számú személyt alkalmazni.
3 A központnak megadott engedély érvényességi ideje tíz év, amely ugyanilyen időtartamra meghosszabbítható.
4 Bevezetésekor a Bizottság megvizsgálta a koordinációs központok adózási rendszerét. Az 1984. május 16‑i és 1987. március 9‑i levélben közölt határozatokban a Bizottság lényegében úgy vélte, hogy az ilyen rendszer, amelynek alapja a koordinációs központok bevételeinek átalányösszegű meghatározása, nem tartalmaz támogatási elemet.
5 A Bizottság, miután 1998. november 11‑én közleményt fogadott el az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról (HL C 384., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 277. o.), általános vizsgálatot indított a tagállamok adójogi szabályozása tárgyában az állami támogatásokkal kapcsolatos szabályozás tükrében.
6 Ennek során 1999. február 12‑én a Bizottság különböző információkat kért a belga hatóságoktól elsősorban a koordinációs központok rendszeréről. A belga hatóságok 1999 márciusában válaszoltak.
7 2000 júliusában a Bizottság szolgálatai arról tájékoztatták az említett hatóságokat, hogy e rendszer valószínűleg állami támogatásnak minősül. Az EK‑Szerződés [88.] cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999 tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o., a továbbiakban: rendelet) 17. cikkének (2) bekezdésében foglalt együttműködési eljárás megkezdésére tekintettel a Bizottság szolgálatai arra kérték a belga hatóságokat, hogy egy hónapon belül tegyék meg észrevételeiket.
8 2001. július 11‑én a Bizottság az EK 88. cikk (1) bekezdése alapján – elsősorban a koordinációs központokra vonatkozó rendszerre tekintettel – négy megfelelő intézkedéstervezetet fogadott el. Azt javasolta a belga hatóságoknak, hogy e rendszerre vonatkozóan fogadjanak el bizonyos számú módosítást, kimondva ugyanakkor, hogy ideiglenes jelleggel az intézkedések elfogadásának időpontja előtt engedélyezett központok 2005. december 31‑ig továbbra is a korábbi rendszer kedvezményezettjei maradhatnak.
9 Miután a belga hatóságok nem fogadták el a javasolt megfelelő intézkedéseket, a Bizottság – 2002. február 27‑i levelében megküldött határozatával (HL C 147., 2. o.) – a 659/1999 rendelet 19. cikkének (2) bekezdésével összhangban megindította a hivatalos vizsgálati eljárást. A Bizottság többek között felszólította a Belga Királyságot, hogy tegye meg észrevételeit, és adjon át minden, a szóban forgó intézkedés értékelése szempontjából hasznos információt. A Bizottság arra is felszólította az említett tagállamot és az érdekelt harmadik feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket, és közöljenek vele minden olyan szempontot, amely hasznos lehet annak megállapításához, hogy a szóban forgó rendszer kedvezményezettjeinek lehetett‑e olyan jogos bizalma, amely átmeneti intézkedések meghozatalát tenné szükségessé.
10 A felperes 2002. szeptember 13‑án keresetet indított a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat megsemmisítése iránt (T‑276/02. sz. ügy).
11 A hivatalos vizsgálati eljárás végén a Bizottság 2003. február 17‑én elfogadta a Belgium által a belgiumi székhelyű koordinációs központoknak nyújtott támogatási programról szóló, 2003. február 17‑i 2003/757/EK bizottsági határozatot (HL L 282., 25. o.; a továbbiakban: 2003. évi határozat).
12 A 2003. évi határozat 1. és 2. cikke értelmében:
„1. cikk
A Belgiumban a 187. sz. királyi rendelet alapján engedélyezett koordinációs központokra vonatkozóan jelenleg hatályos adózási rendszer a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatási program.
„2. cikk
Belgium köteles megszüntetni az 1. cikkben foglalt támogatási programot, vagy azt úgy módosítani, hogy összeegyeztethető legyen a közös piaccal.
A jelen határozatról való értesítést követően az e rendszerből vagy összetevőiből eredő előny új kedvezményezetteknek nem adható, illetve a hatályos engedélyek meghosszabbításával nem hosszabbítható meg.
A 2000. december 31‑ét megelőzően engedélyezett központok esetén a rendszer hatásai a jelen határozatról történő értesítés időpontjában hatályos egyedi engedély hatályáig – de legfeljebb 2010. december 31‑ig – tarthatók fenn. A második bekezdés értelmében az engedély fenti időpontnál korábbi meghosszabbítása esetén a jelen határozat tárgyát képező rendszerből származó előny még ideiglenesen sem nyújtható.”
13 2003. március 6‑tól a Belga Királyság párhuzamosan fordult a Bizottsághoz és a Tanácshoz, amelyektől azt kérte, hogy „tegyék meg a szükséges lépéseket ahhoz, hogy a koordinációs központok – amelyek engedélye 2003. február 17‑én lejár[t] – 2005. december 31‑ig meg legyenek újítva”. E kérelmet az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján 2003. március 20‑án és 26‑án is megismételte.
14 2003. április 25‑én és 28‑án a Belga Királyság és a koordinációs központokat egybegyűjtő Forum 187 szövetség kereseteket nyújtott be a 2003. évi határozat egészben vagy részben történő felfüggesztése és megsemmisítése iránt (C‑182/03. sz. ügy és C‑217/03., korábban T‑140/03. sz. ügy; C‑182/03. R. és C‑217/03. R., korábban T‑140/03. R. sz. ügy).
15 A T‑276/02. sz., Forum 187 kontra Bizottság ügyben 2003. június 2‑án hozott végzésével (EBHT 2003., II‑2075. o.) a Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasította a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat megsemmisítése iránti keresetet.
16 A C‑182/03. R. és C‑217/03. R. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság ügyben 2003. június 26‑án hozott végzésében (EBHT 2003., I‑6887. o.; a továbbiakban: Forum 187 ügyben hozott végzés) a Bíróság elnöke elrendelte a 2003. évi határozat végrehajtásának felfüggesztését, amennyiben az megtiltotta a Belga Királyságnak, hogy meghosszabbítsa a koordinációs központokra vonatkozó, az említett határozatról szóló értesítés időpontjában hatályos engedélyeket.
17 A belga hatóságok, amint azt a Forum 187 ügyben hozott végzés megengedte számukra, meghosszabbították a koordinációs központokra vonatkozó, 2003. február 17. és 2005. december 31. között lejárt engedélyeket. Négy központ kivételével, amelyek engedélyét határozatlan időre hosszabbították meg, ezen engedélyek mindegyikét a 2005. december 31‑ig tartó időszakra hosszabbították meg.
18 Az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott, a belga kormány által egyes belgiumi koordinációs központok részére nyújtott támogatásról szóló, 2003. július 16‑i 2003/531/EK tanácsi határozat (HL L 184., 17. o.) a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította „azt a támogatást, amelyet Belgium 2005. december 31‑ig tervezett nyújtani azoknak a vállalkozásoknak, amelyek 2000. december 31‑én az 1982. december 30‑i, 2003. február 17. és 2005. december 31. között hatályát vesztő […] 187. sz. királyi rendelet alapján koordinációs központként való működéshez engedéllyel rendelkeztek”. A Bizottság 2003. szeptember 24‑én e határozat ellen megsemmisítés iránti keresetet indított (C‑399/03. sz. ügy).
19 2006. június 22‑én a Bíróság részben megsemmisítette a 2003. évi határozatot, amennyiben az nem ír elő átmeneti intézkedéseket azon koordinációs központok tekintetében, amelyek engedélyhosszabbítás iránti kérelme az említett határozatról szóló értesítés időpontjában függőben volt, vagy amelyek engedélye az említett határozatról szóló értesítéssel egyidejűleg vagy röviddel azt követően járt le (a Bíróság C‑182/03. és C‑217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság ügyben 2006. június 22‑én hozott ítélete (EBHT 2006., I‑5479. o.; a továbbiakban: Forum 187 ügyben hozott ítélet). Ugyanezen a napon a Bíróság a C‑399/03. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítéletével (EBHT 2006., I‑5629. o.) a 2003/531 határozatot is megsemmisítette.
20 2006. július 4‑i levelében a Bizottság felkérte a belga hatóságokat, hogy a Forum 187 ügyben hozott ítélet megfelelő végrehajtása érdekében 20 munkanapon belül szolgáltasson számára bizonyos információkat.
21 Belgium 2006. december 27‑én elfogadta a különböző rendelkezésekről szóló törvényt (Moniteur belge, 2006. december 28., 75266. o.; a továbbiakban: 2006. évi törvény), amely lehetővé teszi, hogy 2010. december 31‑ig meghosszabbítsák azon koordinációs központok engedélyét, amelyek ezt kérik, adott esetben visszaható hatállyal. Azokon a központokon kívül, amelyek engedélyét a Forum 187 ügyben hozott végzést követően, 2003. február 17. és 2005. december 31. között hosszabbították meg, e meghosszabbítási lehetőség azon központok számára is fennáll, amelyek engedélye 2006. január 1‑je és 2010. december 31. között jár le, továbbá olyan, nem meghatározott számú központok számára, amelyek engedélye legkésőbb 2005. december 31‑én lejár, de ez idáig nem nyújtottak be meghosszabbítás iránti kérelmet. Erről a törvényről nem értesítették a Bizottságot a Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének megfelelően, de a hatálybalépését annak megerősítésétől tették függővé, hogy a Bizottság nem emel kifogást.
22 Többszöri felszólítást és a Bizottsággal való levélváltást követően 2007. január 16‑án a belga hatóságok átadták a Bizottság által 2006. július 4‑én kért információkat. A 2007. február 8‑i és 16‑i levelükben további pontosításokat tettek. Ezenkívül a Bizottság és az említett hatóságok három ülést tartottak 2007. február 5‑én és 15‑én, valamint március 5‑én.
23 2007. március 21‑i levelében a Bizottság tájékoztatta a belga hatóságokat a koordinációs központok rendszerére vonatkozóan 2002. február 27‑én megindított hivatalos vizsgálati eljárás kiterjesztéséről szóló határozatáról. E határozat, valamint az érdekeltek felhívása, hogy nyújtsák be észrevételeiket arra vonatkozóan, milyen megfelelő ideiglenes intézkedéseket kellett volna tennie a Bizottságnak a Forum 187 ügyben hozott ítélet értelmében, közzétételre került az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2007. május 16‑i számában (HL C 110., 20. o.).
24 A Bizottság e hivatalos vizsgálati eljárás végén, 2007. november 13‑án elfogadta a Belgium által a Belgiumban létrehozott koordinációs központok javára bevezetett támogatási programról és a 2003/757/EK határozat módosításáról szóló 2008/283/EK bizottsági határozatot (HL 2008. L 90., 7. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat).
25 A megtámadott határozat mindenekelőtt a 2003. évi határozat 2. cikkét módosítja úgy, hogy azon koordinációs központok, amelyek engedélyhosszabbítás iránti kérelme a 2003. évi határozatról szóló értesítés időpontjában függőben volt, vagy amelyek engedélye az említett határozatról szóló értesítéssel egyidejűleg vagy röviddel azt követően, tehát 2003. február 18. és 2005. december 31. között járt le, 2005. december 31‑ig részt vehessenek a kérdéses rendszerben, és engedélyük ugyanezen időpontig meghosszabbítható legyen. Továbbá, azon négy koordinációs központ tekintetében, amelyek engedélyét a Forum 187 ügyben hozott végzés alapján határozatlan időre meghosszabbították, a megtámadott határozat rámutat, hogy a Bizottság 2003. július 16‑i sajtóközleménye arra vonatkozó jogos elvárást kelthetett e központokban, hogy a Bíróság érdemi ítéletének időpontjáig részesülhetnek a kérdéses rendszer előnyeiben. Mivel ez az ítélet 2006. június 22‑én született, és az intézkedés adójellegére figyelemmel, a megtámadott határozat kiterjeszti a jogos elvárás kedvezményét annak lehetővé tétele érdekében, hogy e központok az ítélet időpontjában folyó rendes adózási időszak végéig részesüljenek a kérdéses rendszer előnyeiben. Végül a megtámadott határozat a 2006. évi törvényt a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja annyiban, amennyiben annak célja, hogy a koordinációs központok engedélyét 2005. december 31‑én túl meghosszabbítsa.
26 A megtámadott határozat 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A [2003. évi] határozat 2. cikke a következő szöveggel egészül ki:
»Azok a koordinációs központok, amelyek engedélyhosszabbítás iránti kérelme a jelen határozatról szóló értesítéskor függőben volt, illetve amelyek engedélye az említett határozatról szóló értesítéssel egyidejűleg vagy azt követően rövid időn belül járt le, 2005. december 31‑ig továbbra is részesülhetnek a koordinációs központok támogatási programja által nyújtott előnyökben. Az említett koordinációs központok engedélyének meghosszabbítása legkésőbb 2005. december 31‑ig engedélyezett.«”
27 A megtámadott határozat 2. cikke értelmében:
„A Belgiumban létrehozott azon négy koordinációs központ, amelyek engedélyét a [Forum 187 ügyben hozott végzés] alapján határozatlan időre meghosszabbították, a 2006. június 22‑én folyamatban lévő rendes adózási időszak végéig részesülhet a koordinációs központok támogatási programja által nyújtott előnyökben.”
28 A megtámadott határozat 3. cikke szerint:
„A 2006. [évi] törvény nem egyeztethető össze a közös piaccal, amennyiben a rendelkezései új engedélymeghosszabbítási határozatokkal a koordinációs központok támogatási programjának 2005. december 31‑én túli meghosszabbítására törekszenek.
A Bizottság ezért felszólítja Belgiumot, hogy álljon el a 2006. [évi] törvény érintett rendelkezéseinek hatálybaléptetésétől.”
29 A megtámadott határozat 4. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Az 1. cikket 2003. február 18‑tól kell alkalmazni.”
Az eljárás és a felek kérelmei
30 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2008. május 22‑én benyújtott keresetlevelével előterjesztette a jelen keresetet.
31 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (nyolcadik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt, és a Törvényszék eljárási szabályzatának 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében írásban kérdést intézett a felpereshez, azzal, hogy azt a tárgyaláson válaszolja meg, valamint felhívta egy dokumentum benyújtására, aminek a felperes határidőben eleget tett.
32 2009. július 1‑jei levelével a Bizottság benyújtotta a tárgyalásra készített jelentésre vonatkozó észrevételeit, az egyik koordinációs központ által 2009. január 27‑én hozzá intézett levelet, valamint arra vonatkozó megjegyzéseit. 2009. július 3‑án a Törvényszék nyolcadik tanácsának elnöke úgy döntött, hogy e dokumentumokat az ügy irataihoz csatolja, és felszólította a felperest, hogy az ezekre vonatkozó észrevételeit a tárgyaláson terjessze elő.
33 A felek előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait a 2009. július 6‑án megtartott tárgyaláson hallgatták meg.
34 A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az nem ír elő ésszerű átmeneti időszakokat jövőbeli hatállyal a Forum 187 ügyben hozott ítélettel érintett koordinációs központok esetében;
– tegye meg a szükséges intézkedéseket;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
35 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet, mint elfogadhatatlant, vagy másodlagosan, mint megalapozatlant;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
36 A Bizottság, anélkül hogy az eljárási szabályzat 114. cikke alapján alakszerű elfogadhatatlansági kifogást emelt volna, előadja, hogy a kereset elfogadhatatlan. Következésképpen meg kell vizsgálni a jelen kereset elfogadhatóságát.
A felek érvei
37 A Bizottság elsősorban azt állítja, a felperes nem bizonyította, hogy őt a megtámadott határozat közvetlenül és személyében érinti. Nem bizonyította ugyanis, hogy azon három helyzet valamelyikében van, amikor az ítélkezési gyakorlat szerint az egyesület által benyújtott kereset elfogadható.
38 Azzal a helyzettel kapcsolatban először is, amikor az egyesületet saját érdekeinek érintettsége egyéníti, a Forum 187 kijelentése, miszerint saját nevében jár el, nem több puszta állításnál, és azt nem támasztja alá egyetlen olyan elem sem, amely saját érdekeinek érintettségét bizonyítaná.
39 Másodszor, azt a helyzetet illetően, amikor valamilyen jogszabályi rendelkezés elismeri az egyesület eljárási jellegű jogosultságait, az ítélkezési gyakorlat szerint a Forum 187 részvétele a vizsgálati eljárásban nem elegendő ahhoz, hogy az ítélkezési gyakorlat alapján kereshetőségi joggal rendelkezzen.
40 Harmadszor, azt a helyzetet illetően, amikor az egyesület olyan felperesek érdekeit képviseli, akik kereshetőségi joggal rendelkeznek, a Bizottság mindenekelőtt vitatja, hogy a Forum 187 keresete elfogadható volna amiatt, hogy a C‑217/03. sz. ügyben benyújtott keresetet a Bíróság elfogadhatónak ítélte, tekintettel arra, hogy a kereset elfogadhatóságát a benyújtásakor fennálló körülmények alapján kell megítélni, nem pedig a felperes kiléte alapján. Ez mindenképpen lehetetlen akkor, amikor, mint a jelen esetben is, a felperes egyesület, mivel annak összetétele megváltozhat. E tekintetben a keresetlevélhez csatolt meghatalmazás nem támasztja alá az állítást, miszerint a felperes tagjai alakszerűen meghatalmazták őt [a képviselettel], és azt sem bizonyítja, hogy a felperes a megtámadott határozat által érintett központokat képvisel.
41 A Bizottság rámutat továbbá, hogy semmilyen bizonyíték nem támasztja alá azt az állítást, amely szerint a felperes olyan központokat képvisel, amelyek engedélyét határozatlan időre meghosszabbították, és arra sincs bizonyíték, hogy olyan központokat képviselne, amelyeket a megtámadott határozat közvetlenül és személyükben érintene.
42 E tekintetben, a felperes által a válasz szakaszában benyújtott bizonyítékokkal kapcsolatban a Bizottság az eljárási szabályzat 48. cikkének 1. §‑a alapján mindenekelőtt azt állítja, hogy azok elfogadhatatlanok, mivel a felperes nem indokolta meg késedelmes benyújtásukat. Továbbá, hogy ez a késedelmes benyújtás nem igazolható. Majd, feltételezve, hogy a bizonyítékok elfogadhatók, a Bizottság arra hivatkozik, hogy nem bizonyított, hogy azt a tíz központot, amelyektől a felperes meghatalmazást nyújtott be, mennyiben érinti a megtámadott határozat. A válaszának mellékletében közölt táblázatban ugyanis nem szerepel azon központok neve, amelyeknek állítólag bizonyítja a pénzügyi helyzetét, és a benyújtott adófizetési felszólításokban a központok nevei ki vannak takarva. Nincs tehát semmilyen kapcsolat a központok nevei között – amely központok képviseletében a felperes állítása szerint eljár – és az általa benyújtott adófizetési felszólítások között, amelyek már nem bizonyítják a kérdéses rendszer fenntartásához fűződő érdeküket. Márpedig egy jogvitában részt vevő felekre vonatkozó információk elhallgatása nem megengedett, különösen, ha azok az elfogadhatósággal kapcsolatosak. Végül, tekintve, hogy az elfogadhatóságot a kereset benyújtásának időpontjában kell értékelni, és a benyújtott értesítők többsége ezen időpontnál későbbi, azok nem vehetők figyelembe.
43 Másodsorban, a Bizottság úgy véli, hogy még ha érinti is tagjait a megtámadott határozat, a felperes nem bizonyította, hogy érdekük fűződik annak megsemmisítéséhez. A felperes egyesülethez való csatlakozás ténye ugyanis nem jelenti azon lehetőség újbóli biztosítását, hogy a kérdéses rendszer előnyeiből részesüljenek. Ezért, noha a 2003. évi határozat meghozatalához vezető eljárás megindításakor minden koordinációs központnak érdekében állt az említett rendszer fenntartása, ez már nem így van, amint azt egyébként a felperes is elismeri. E tekintetben a Bizottság rámutat, hogy a 2006‑os adózási évtől kezdve minden belga vállalkozásnak, ideértve a koordinációs központokat is, lehetősége van a kockázati tőke utáni adólevonást létrehozó 2005. június 22‑i törvény (Moniteur belge, 2005. június 30., 30077. o.) által bevezetett fiktív kamat levonásának rendszerét választani (a továbbiakban: FKLR). A felperes egyébként maga is elismerte, hogy a 187. sz. királyi rendelettel létrehozott rendszer néha kevésbé előnyös, mint az FKLR, és 2006 októberében megerősítette, hogy egyes központok ez utóbbit veszik igénybe. Ilyen körülmények között a Bizottság úgy véli, akár vannak a felperes tagjai között olyan központok, amelyeknek az átmeneti időszak igénybevételéhez való jogát a megtámadott határozat érinti, akár nincsenek, azoknak nem szükségképpen áll érdekében annak megtámadása, mivel megsemmisítése nem feltétlenül javítaná jogi helyzetüket.
44 A Bizottság viszonválaszában hozzáteszi, az, hogy egyes központok adófizetési felszólítást kaptak 2006‑ra, nem keletkeztethet eljáráshoz fűződő érdeket. Az FKLR ugyanis nem azonos a teljes adómentességgel, mint ahogy a 2006‑ra (vagy azt követően, 2007‑re) vonatkozó adófizetési kötelezettség nem bizonyítja, hogy a központok helyzete kedvezőtlenebb az FKLR keretében, mint a koordinációs központok rendszerének keretében. Azon központot illetően, amelynek engedélyét határozatlan időre meghosszabbították, a Bizottság úgy véli, hogy azt nem vehető figyelembe a kereset elfogadhatóságának vizsgálata során, tekintve, hogy semmilyen információt nem szolgáltattak annak bizonyítására, hogy azt a megtámadott határozat érinti. A válasz mellékleteként benyújtott táblázatnak a megtámadott határozat következtében kiegészítőleg fizetendő adóra vonatkozó oszlopai ugyanis üresek, és a felperes által benyújtott adófizetési felszólítások között nincs olyan, amely feltételezetten érinthetné őket.
45 A Bizottság szerint továbbá a felperes helyzete a belga jogra tekintettel okafogyottá teszi a keresetet. Ugyanis, bár a Forum 187 ügyben hozott végzés megengedi egyes központok engedélyének meghosszabbítását az alapügyben való ítélet meghozataláig, anélkül hogy előírná azt, a belga hatóságok négy kivétellel 2005 végéig meghosszabbították azokat. Márpedig a felperes által képviselt központok közül egy sem kérte engedélyének meghosszabbítását annak lejárta előtt, pedig a Forum 187 ügyben hozott ítélet meghozatalára még nem került sor. E tekintetben a Bizottság előadja, hogy semmilyen bizonyíték nem támasztja alá azt az állítást, mely szerint az engedélyek visszamenőleges hatállyal történő meghosszabbítása megengedett gyakorlat volna Belgiumban. Továbbá, a felperes állításaival ellentétben a központok nem a megtámadott határozat miatt veszítették el jogállásukat, hanem amiatt, hogy a belga jog értelmében engedélyük 2005 végén lejárt.
46 Azzal kapcsolatban, hogy a felperesnek volt-e eljáráshoz fűződő érdeke amiatt, hogy a megtámadott határozat megtiltja az engedélyek meghosszabbítását, a Bizottság megállapítja, hogy az ilyen érdek meglétét a válaszban szereplő információk egyike sem bizonyítja.
47 A Bizottság kifejti, hogy álláspontját alátámasztja az egyes koordinációs központok előzetes befizetésének hiányában vagy annak elégtelensége esetén történő felértékelésre vonatkozó adójogi szabályozás bevezetéséről szóló, 2008. december 19‑i királyi rendelet (Moniteur belge, 2008. december 30., 68976. o.), amellyel a belga hatóságok megszüntették a központoktól a 2007‑es és 2008‑as adózási év vonatkozásában fizetendő adó késedelmes megfizetése esetén követelhető felértékeléseket. Így, bár a belga hatóságok a hivatalos vizsgálati eljárás meghosszabbításáról szóló határozatra válaszként benyújtott észrevételeikben hosszabb átmeneti időszakot kértek (lásd a fenti 23. pontot), a megtámadott határozat meghozatala után ezt az véleményüket már nem tartották fenn, így korábbi álláspontjuk nem indokolhatja a felperes eljáráshoz fűződő érdekét.
48 Harmadsorban, a Bizottság viszonválaszában előadja, hogy a 2003. évi határozattal szembeni kereset esetében fennálló helyzettől eltérően a megtámadott határozat nem rövidíti le a központok 2005 végéig meghosszabbított engedélyeit, és nem tekinthető a megújításra tett kísérletnek sem, mivel ilyen kísérlet nem létezhetett. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy a felperes valójában kártalanítást kér egy olyan új támogatás jóváhagyásának megtagadása miatt, amelyből a tagjai részesülni kívántak, de amelyre nem tudtak pályázni. Álláspontja szerint a kereset emiatt is elfogadhatatlan.
49 Negyedszer, még ha a válasszal egyidejűleg benyújtott bizonyítékok elfogadhatók volnának is, és elegendőek a felperes kereshetőségi jogának megalapozásához, a Bizottság úgy véli, hogy a kereset legfeljebb azon tíz központ vonatkozásában elfogadható, amelyek tekintetében bizonyítékokat nyújtottak be.
50 A felperes mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy a belga jog szerinti, nem haszonszerzési célú egyesület, amelynek célja, alapszabálya szerint, a 187. sz. királyi rendelet értelmében létrehozott koordinációs központok nemzeti és nemzetközi érdekeinek előmozdítása. A jelen ügyben saját, és az őt alakszerűen meghatalmazó tagjainak nevében jár el. E tekintetben válaszában úgy pontosít, hogy tagjai közül tíz bízta meg a jelen keresettel összefüggésben való képviseletével, és benyújt többek között egy táblázatot, amely tagjai helyzetére vonatkozó információkat, e központok általi, a jelen kereset benyújtására szóló meghatalmazását, valamint az adófizetési felhívást és a nekik címzett helyesbítő határozatokat tartalmazza. Kiemeli továbbá, hogy tagjai vagy kérelmezték engedélyük meghosszabbítását a belga hatóságoktól, illetve egyikük engedélyét az említett hatóságok határozatlan időre meghosszabbították.
51 A felperes ezt követően kifejti, hogy az általa képviselt tíz koordinációs központot a megtámadott határozat közvetlenül és személyében érinti, és annak megtámadásához érdekük fűződik, ezért keresetük elfogadható. E tekintetben rámutat, hogy ellentétben a Bizottság álláspontjával, ő nem állítja, hogy a Forum 187 ügyben hozott ítéletben vitatott elfogadhatóság igazolja a jelen kereset elfogadhatóságát. Mindazonáltal az egyesületek által benyújtott megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatóságának szempontjai vonatkozásában az említett ítéletben található indokolásából indul ki.
52 A közvetlen és személyes érintettséggel kapcsolatban először is a felperes hangsúlyozza, hogy az általa képviselt tíz központ közvetlenül érintett. A megtámadott határozat végrehajtása miatt ugyanis e központok 2005. december 31. óta vagy 2006. december 31. óta már nem részesülhetnek a koordinációs központok rendszerének előnyeiből. Továbbá, egy központ kivételével, amelynek engedélyét határozatlan időre meghosszabbították, ellenőrzést követő visszamenőleges adómegállapítást kaptak a 2006. és 2007. évre (lásd a lenti 54. pontot). Másodszor, e központok személyesen érintettek azért, mert a gazdasági szereplők egy korlátozott köréhez tartoznak, és a megtámadott határozat elfogadásakor a csoport tagjaira jellemző szempontok alapján azonosított vagy azonosítható személyek csoportjának tagjai. E központoknak van tehát kereshetőségi joguk, csakúgy mint ennek következtében a felperesnek, amelynek az alapszabályából eredően feladata a központok érdekeinek védelme. Az arra vonatkozó állításokat, hogy a megtámadott határozat e tagokat nem érinti hátrányosan, valamint az összetételére vonatkozó állításokat a felperes visszautasítja, és a válaszához mellékelt táblázatra utal, amely releváns információkat tartalmaz az általa képviselt valamennyi központ vonatkozásában.
53 Másodszor, a saját és tagjai eljáráshoz fűződő érdekével kapcsolatban a felperes először is előadja, hogy irrelevánsak a Bizottságnak a 187. sz. királyi rendeleten kívüli belga jogszabályokra vonatkozó észrevételei, tekintve, hogy a jelen ügy kizárólag a megtámadott határozat jogszerűségét érinti, és az említett királyi rendelet az egyetlen olyan belga jogszabály, amely a jelen ügyben releváns. Ezért nincs szükség ezen királyi rendelet és az FKLR összehasonlító vizsgálatára. Továbbá, a Bizottság által említett állásfoglalások (lásd a fenti 43. pontot) szintén irrelevánsak a jelen ügyben, mivel az FKLR előnyei és a koordinációs központok rendszerének előnyei központok szerint változók, és mindenképpen, mivel a jelen ügy kizárólag a Bizottság által visszamenőlegesen létrehozott átmeneti időszakok jogszerűségére vonatkozik. Végül, a felperes által képviselt központok közül egy sem mondott le a koordinációs központ jogállásáról a 2006. év vonatkozásában az FKLR javára, és egyetlenegy mondott le róla a 2007. év vonatkozásában. Ugyancsak, egyetlen központ sem választotta az FKLR‑t azok közül, amelyek engedélye érvényes volt a megtámadott határozat meghozatala, 2007. november 13. után is.
54 Másodszor, a belga hatóságoknak a megtámadott határozat végrehajtására és a 2006. és 2007. évi adó behajtására vonatkozó határozata bizonyítja a tíz szóban forgó központ pénzügyi és jogi érdekét. Annak az egynek kivételével ugyanis, amelynek engedélyét határozatlan időre meghosszabbították, a központok a belga hatóságoktól visszamenőleges kiegészítő adófizetésre kaptak felszólítást amiatt, hogy elveszítették koordinációs központ jogállásukat. Így egyes központok helyesbítő határozatot kaptak, amelyet a legtöbb esetben a behajtandó összeget pontosan meghatározó adófizetési felhívás követett. Az összesen fizetendő összeg több mint 40 millió euró. Annak a központnak, amelynek engedélyét határozatlan időre meghosszabbították, a 2007. évre fizetendő adó behajtásának elkerülése állt érdekében.
55 Harmadszor, a felperes azt állítja, az a tény, hogy a belga hatóságok négy kivétellel csak 2005. december 31‑ig hosszabbították meg a Forum 187 ügyben hozott ítélet által érintett központok engedélyét, nem érinti kedvezőtlenül az érintett központok lehetőségét, hogy ezen időpontot követően is, egy jövőbeli hatályú ésszerű átmeneti időszakban részesüljenek a kérdéses rendszer előnyeiből. Így, ellentétben a Bizottság állításával, továbbra is a 187. sz. királyi rendelet képezi az engedélyek jogalapját. Továbbá, mind a belga hatóságok, mind a központok mindössze azt fogadták el, hogy azok 2005. december 31‑ét követő ésszerű időszakban nem újíthatók meg.
56 E tekintetben, azon tényt illetően, hogy a belga hatóságok 2001‑ben és 2002‑ben jelezték, hogy a kérdéses rendszert 2005‑nél tovább nem fogják kiterjeszteni, a felperes rámutat, hogy a 2003. évi határozat meghozatalát követő események arra indították a belga hatóságokat, hogy alternatívát keressenek e rendszerre, és megfelelő átmeneti időszakot állapítsanak meg azon központok számára, amelyeket a 2003. évi határozat kedvezőtlenül, a Forum 187 ügyben hozott végzés pedig kedvezően érintett.
57 Továbbá, a belga hatóságok nem mondtak le arról, hogy a kérdéses rendszer előnyeit biztosítsák azon központok számára, amelyeknek engedélye 2005. december 31‑ét megelőzően járt le. Ellenkezőleg, kérték a Bizottságtól egy jövőbeli hatályú átmeneti időszak megállapítását. Egyébként a Forum 187 ügyben hozott ítéletet követően az ezen ítélet által érintett központok számára annak lehetősége, hogy engedélyüket 2010‑ig, 2006. január 1‑jéig visszamenőleges hatállyal meghosszabbítsák, szerepelt abban a levélben, amelyet a belga pénzügyminiszter intézett a felpereshez 2006 júliusában. Továbbá, a központoknak címzett helyesbítő határozatok mutatják, hogy engedélyüket 2005. december 31‑ét követően kizárólag a megtámadott határozat miatt lehetetlen meghosszabbítani, nem pedig a belga hatóságoknak az említett határozatot megelőzően hozott határozata miatt. Azok egyébként anélkül hirdették ki az átmeneti időszakot 2010‑ig meghosszabbító 2006. évi törvényt, hogy alkalmazták volna. Továbbá, 2007. augusztus 14‑i levelében a belga adóhatóság egyes központok számára határidőt adott a 2007. évi adóbevallásuk benyújtására a jogállásuk megszűnésével kapcsolatos bizonytalanságok miatt. E határidőt a megtámadott határozatra tekintettel 2007. november 21‑ig meghosszabbította.
A Törvényszék álláspontja
58 Emlékeztetni kell arra, hogy a Forum 187‑hez hasonló, a Belgiumban létrehozott koordinációs központok kollektív érdekeinek védelmével megbízott egyesületek által előterjesztett keresetek az ítélkezési gyakorlat szerint három helyzetben elfogadhatók, mégpedig ha ezen egyesületek olyan vállalkozások érdekeit képviselik, amelyek keresete is elfogadható lenne, vagy ha saját egyesületi érdekeik érintettsége egyéníti őket, például mert a megsemmisíteni kért aktus befolyásolta tárgyalási pozíciójukat, illetve ha részükre jogszabály számos eljárási jogosultságot kifejezetten elismer ( a Törvényszék T‑122/96. sz., Federolio kontra Bizottság ügyben 1997. szeptember 30‑án hozott végzésének [EBHT 1997., II‑1559. o.] 61. pontja, T‑196/03. sz., EFfCI kontra Parlament és Tanács ügyben 2004. december 10‑én hozott végzésének [EBHT 2004., II‑4263. o.] 47. pontja, és T‑140/017. sz., FederDoc kontra Bizottság ügyben 2005. június 28‑án hozott végzésének [EBHT 2005., II‑2503. o.] 49. pontja; e tekintetben lásd a Forum 187 ügyben hozott ítélet 56. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot is).
59 A jelen ügyben meg kell jegyezni mindenek előtt, hogy a felperes közölte, a saját, és az őt a jelen kereset benyújtása vonatkozásában meghatalmazó tagjainak nevében jár el. Azonban, mint arra a Bizottság rámutatott, a felperes semmilyen elemet nem terjesztett elő annak bizonyítására, hogy saját érdekei volnának érintve.
60 Ezt követően meg kell állapítani, hogy semmilyen törvényi rendelkezés nem biztosít eljárási jellegű jogosultságokat a felperes számára, az egyébként nem is hivatkozik ilyenekre.
61 Vizsgálandó tehát, hogy a felperes által képviselt koordinációs központok, vagy azok közül egyesek keresete elfogadható volna‑e. A Törvényszék álláspontja szerint előbb a Bizottság érvelését érdemes vizsgálni, amely szerint nincs eljáráshoz fűződő érdekük.
62 E tekintetben emlékeztetni kell, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely természetes vagy jogi személy által megsemmisítés iránt indított kereset csupán abban az esetben fogadható el, ha a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ezen érdekhez szükséges, hogy a megtámadott jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi hatás kiváltására alkalmas legyen, és hogy a kereset a benyújtója tekintetében előnyösebb helyzetet eredményezzen (lásd a Törvényszék T‑387/04. sz., EnBW Energie Baden‑Württemberg kontra Bizottság ügyben 2007. április 30‑án hozott végzésének [EBHT 2007., II‑1195. o.] 96. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
63 Az érdeknek létre kellett jönnie, és jelenleg is fenn kell állnia (a Törvényszék T‑138/89. sz., NBV és NVB kontra Bizottság ügyben 1992. szeptember 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1992., II‑2181. o.] 33. pontja), és azt a kereset benyújtásának időpontjára vonatkozóan kell elbírálni (a Bíróság 14/63. sz., Forges de Clabecq kontra Főhatóság ügyben 1963. december 16‑án hozott ítélete [EBHT 1963., 719. és 748. o.], és a Törvényszék T‑159/98. sz., Torre és társai kontra Bizottság ügyben 2001. április 24‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑83. o. és II‑395. o.] 28. pontja). Azonban a bírósági határozat kihirdetéséig ki kell tartania, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik (lásd e tekintetben a Bíróság C‑362/05. P. sz., Wunenburger kontra Bizottság ügyben 2007. június 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑4333. o.] 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
64 A jelen ügyben megállapítandó, hogy a felperes a keresetlevelében semmilyen pontos adatot nem közölt a jelen kereset vonatkozásában általa képviselt központokról. A válasz szakaszában benyújtotta a meghatalmazást, amelyet tíz tagjától kapott a jelen kereset benyújtására. Szintén közölt egy, tagjainak helyzetét azok megnevezése nélkül bemutató táblázatot, amiből többek között az következik, hogy az általa képviselt tíz tag közül egyedül a válasz mellékleteként benyújtott táblázatban a 35. helyen szereplőnek (a továbbiakban: 35. sz. központ) az engedélyét hosszabbították meg határozatlan időre, míg a többi kilencét 2005. december 31‑ig. Benyújtotta ezenkívül a belga hatóságok által a jelen ügyben általa képviselt egyes tagokhoz intézett adófizetési felhívást és helyesbítő határozatokat.
65 Mindenekelőtt emlékeztetni kell, hogy a Bizottság az eljárási szabályzat 48. cikkének 1.§‑a alapján helytelenül állatja, hogy a felperes által a válasz szakaszában benyújtott bizonyítékok elfogadhatatlanok, mivel az nem indokolta meg késedelmes benyújtásukat. E rendelkezés értelmében ugyanis a válaszban és a viszonválaszban a felek további bizonyítékokat ajánlhatnak fel érveik alátámasztására, ám azok késedelmes felajánlását indokolni kell. Az ítélkezési gyakorlat szerint azonban az ellenbizonyítást és az ellenbizonyítást követően nyújtott bizonyítékfelajánlási kiegészítésre nem vonatkozik az eljárási szabályzat 48. cikke 1. §‑ának jogvesztő szabálya. E rendelkezés ugyanis az újonnan kelt bizonyítékok felajánlására vonatkozik, és azt az eljárási szabályzat 66. cikkének 2. §‑ával összefüggésben kell értelmezni, amely kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az ellenbizonyítás és a felajánlott bizonyítékok kiegészítése megengedett (lásd a Törvényszék T‑448/04. sz., Bizottság kontra Trends ügyben 2007. szeptember 2‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 52. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
66 A jelen ügyben úgy kell tekinteni, hogy a felperes válaszában tett bizonyítékfelajánlás a keresetlevelében szereplő bizonyítékok kiegészítésének felajánlását jelenti, és a Bizottság által a kereset elfogadhatóságával kapcsolatban az ellenkérelemben előterjesztett érvekre kíván válaszolni. Ezért az eljárási szabályzat 48. cikkének 1. §‑ában szereplő jogvesztő szabály vonatkozásukban nem alkalmazható, így a kérdéses bizonyítékok elfogadhatók.
67 Az is megjegyzendő, hogy a Törvényszék egy kérdésére adott válaszul a felperes megjelölte, hogy a válasz mellékleteként benyújtott táblázat első oszlopában szereplő számok közül melyek felelnek meg az általa a jelen ügyben képviselt tíz központnak.
68 Ezen érvek egészére tekintettel kell vizsgálni a felperes által a jelen ügyben képviselni kívánt tíz központ eljáráshoz fűződő érdekét.
69 Először is, a 35. sz. központ vonatkozásában le kell szögezni, hogy a felperes a válaszban benyújtott egy olyan dokumentumot, amellyel e központ megerősíti, hogy meghatalmazást adott a felperesnek a megtámadott határozat megsemmisítése iránti keresetre. Megállapítandó azonban, hogy ez a dokumentum 2008. október 31‑én kelt, tehát több mint öt hónappal a kereset benyújtását követően. Semmilyen más elem nem került benyújtásra, amely bizonyíthatná, hogy a kereset benyújtásának napján a 35. sz. központ meghatalmazást adott a felperesnek a jelen ügyben való eljárásra. A felperes a tárgyaláson ezzel kapcsolatban feltett kérdésre közölte, hogy a 35. sz. központ egy megbeszélés alkalmával a kereset benyújtása mellett szavazott. Azonban az említett megbeszélésről semmilyen beszámolót vagy jegyzőkönyvet nem csatoltak az iratokhoz, és a felperes egyébként arra sem tett javaslatot, hogy ezt utólagosan a tárgyaláson megteszi. Ilyen körülmények között megállapítandó, hogy a felperes nem tekinthető úgy, hogy a 35. sz. központ nevében keresetet nyújtott be, és ennek következtében úgy, hogy a jelen ügyben annak érdekeit képviseli. E központ helyzete ezért nem vehető figyelembe a jelen kereset elfogadhatóságának vizsgálata körében. Megjegyzendő továbbá, hogy a 35. sz. központ a Bizottsághoz 2009. január 27‑én intézett levelében (lásd a fenti 32. pontot) a jelen keresetre egy pillanatig sem utalva közli, hogy a megtámadott határozat őt nem érinti.
70 Másodsorban, a kilenc további központ vonatkozásában mindenekelőtt le kell szögezni, hogy azok a jelen kereset benyújtása előtt érvényesen meghatalmazták a felperest.
71 Ezt követően megjegyzendő, hogy a megtámadott határozat 1. cikke értelmében, amely módosítja a 2003. évi határozat 2. cikkét, e központok 2005. december 31‑ig részesülnek a koordinációs központok rendszerének előnyeiből.
72 Egyébként ki kell emelni, hogy a Forum 187 ügyben hozott végzést követően a belga hatóságok 2005. december 31‑ig hosszabbították meg e központok engedélyét, és a hozzájuk intézett kérelmük ellenére a 2006. január 1‑je és 2010. december 31. közötti időszakra nem.
73 E tekintetben megállapítandó, azt, hogy a kilenc szóban forgó központ engedélye csak 2005. december 31‑ig szól, kizárólag a belga hatóságok döntötték el, anélkül hogy erre kényszerültek volna. A Forum 187 ügyben hozott végzés ugyanis felfüggesztette a 2003. évi határozatot, amennyiben anélkül tiltotta meg a koordinációs központokra vonatkozó engedélyek meghosszabbítását, hogy e meghosszabbításra előírt volna más időbeli korlátozást, mint a Bíróság érdemi ítéletének meghozatala. Továbbá, amint azt a felperes a tárgyaláson a Törvényszék kérdésére adott válaszában elismerte, a belga hatóságok meghosszabbíthatták volna határozott időre a szóban forgó kilenc központ engedélyét, amint az egyébként négy központ esetében történt, annak ellenére, hogy a Forum 187 ügyben hozott végzés értelmében e meghosszabbítás nem fejthet ki joghatásokat a Forum 187 ügyben hozott ítéletet követően.
74 A fentiekből következik, hogy a kilenc szóban forgó központ 2005. december 31. óta már nem rendelkezik a belga jog szerint érvényes engedéllyel, tehát érvényesen már nem részesül a koordinációs központokra vonatkozó adózási rendszer előnyeiben.
75 E körülményekre figyelemmel meg kell állapítani, hogy e kilenc központ nem követelheti a Forum 187 ügyben hozott ítélet értelmében vett, a megtámadott határozatban megállapítottnál később, azaz 2005. december 31‑én lejáró átmeneti időszak alkalmazását.
76 Az átmeneti időszak tárgya ugyanis két helyzet közötti átmenet biztosítása, azaz, a jelen esetben, azon helyzet között, amikor a szóban forgó központok részesülnek a koordinációs központokra vonatkozó adózási rendszer előnyeiben, illetve amikor már nem. Így a Forum 187 ügyben hozott ítéletből következően (163. pont) az említett ítélet által érintett központok számára, amelyek közé a szóban forgó kilenc központ is tartozik, ésszerű átmeneti időszakot kell biztosítani annak érdekében, hogy alkalmazkodhassanak a 2003. évi határozatból eredő következményekhez.
77 Márpedig, tekintve, hogy 2005. december 31. óta a szóban forgó kilenc központ már nem részesül a koordinációs központokra vonatkozó adózási rendszer előnyeiben, ezen időpontot követően bármilyen olyan időszak, amely alatt azok részesülnek a kérdéses rendszer előnyeiben, nem tekinthető úgy, mint amelynek célja, hogy lehetővé tegye számukra az alkalmazkodást, mivel azok már ebben az új helyzetben vannak. Ezért, amennyiben a jelen kereset elfogadható lesz, a szóban forgó kilenc központ számára 2005. december 31‑ét követően nem lesz biztosítható visszamenőleges hatályú átmeneti időszak, mivel az okafogyottá válik.
78 Egyébként a Forum 187 ügyben hozott végzésből is következik a hosszabb átmeneti időszak igénybevételének kizártsága, visszamenőleges hatállyal is, amennyiben a központok már nem rendelkeznek érvényes engedéllyel. Az egyes központok engedélyeinek meghosszabbítását megtiltó 2003. évi határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem elbírálásakor a Bíróság elnöke úgy vélte, hogy a kért felfüggesztés hiányában az átmeneti rendszerre vonatkozóan a felperesnek kedvező érdemi határozat nagymértékben elvesztené hatékonyságát, ha az esetleges pénzügyi intézkedések nem bizonyulnának alkalmasnak a koordinációs központokra vonatkozó szabályozási keret stabilitásának visszamenőleges helyreállítására (a Forum 187 ügyben hozott végzés 146. pontja).
79 A fentiekből következik, hogy a kereset tárgyára tekintettel, amely a megtámadott határozat megsemmisítésére irányul annyiban, amennyiben az nem ír elő ésszerű átmeneti időszakot, az említett határozat emiatt történő megsemmisítése semmilyen előnnyel nem járna a kilenc központ számára.
80 A fenti megállapítások megkérdőjelezésére a felperes által hivatkozott egyetlen érv sem alkalmas.
81 Ami a lényegében arra alapított érvelést illeti, hogy a központok részesülhetnek a koordinációs központokra vonatkozó adózási rendszer előnyeiből 2005. december 31‑ét követően, mivel a 187. sz. királyi rendelet marad az engedélyek jogalapja (lásd a fenti 55–57. pontot), az ítélkezési gyakorlatból vitathatatlanul az következik, hogy amennyiben a felperes keresete elfogadható, és nem kizárt, hogy érvényesítheti bizonyos szándékait a nemzeti hatóságoknál, vagy legalább elérheti, hogy azok megvizsgálják a kérelmét, ez igazolja kereshetőségi jogát (lásd e tekintetben a Törvényszék T‑9/98. sz., Mitteldeutsche Erdöl‑Raffinerie kontra Bizottság ügyben 2001. november 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑3367. o.] 34. és 38. pontját, és T‑348/03. sz., Koninklijke Friesland Foods kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 72. pontját).
82 Mindenekelőtt megállapítandó azonban, hogy a jelen ügyben, még a kereset elfogadhatósága esetében is, a felperes által képviselt központok a részükre kifejezetten engedélyezett, a jelen jogvita tárgyát képező átmeneti időszakot illetően semmilyen szándékot nem kívánnak érvényesíteni a belga hatóságok előtt. Amint ugyanis a fentiekből következik, feltételezve, hogy ez szándékukban áll, a belga hatóságok még visszamenőleges hatállyal sem hosszabbíthatnák meg az e központok számára engedélyezett átmeneti időszakot, mivel azok már nem részesülnek a koordinációs központokra vonatkozó adózási rendszer előnyeiből. A felperes tehát helytelenül véli úgy, hogy az a tény, hogy a belga hatóságok csak 2005. december 31‑ig hosszabbították meg a szóban forgó központok engedélyét, nem érinti azon lehetőségüke, hogy azok ezen időpontot követően részesüljenek a koordinációs központokra vonatkozó adózási rendszer előnyeiből. Megjegyzendő továbbá, hogy a Bíróság a Forum 187 ügyben hozott ítéletben nem semmisítette meg a 2003. évi határozatnak azon rendelkezéseit, amelyek az említett rendszert a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősítették, és a belga hatóságokat annak olyan módosítására kötelezték, hogy összeegyeztethető legyen a közös piaccal. E rendelkezések tehát a 2003. évi határozat meghozatala óta kifejtik joghatásukat, így a belga hatóságok nem hosszabbíthatják meg a kérdéses központok engedélyét kizárólag a 187. sz. királyi rendelet alapján. Egyébként a megtámadott határozat megsemmisítése esetén a Bizottság részéről új határozatra volna szükség a központok számára engedélyezhető új átmeneti időszak meghatározásához, amennyiben nem a Törvényszéknek kellene egy megsemmisítés iránti kereset elbírálása keretében új határozatot hoznia a megtámadott határozat helyett, vagy e határozatot megváltoztatnia (a Bíróság C‑428/98. P. sz., Deutsche Post kontra IECC és Bizottság ügyben 2000. május 11‑én hozott végzésének [EBHT 2000., I‑3061. o.] 28. pontja, és a Törvényszék T‑199/99. sz., Sgaravatti Mediterranea kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑3731. o.] 141. pontja).
83 Ilyen körülmények között megállapítandó egyrészt, hogy a kérdéses központok 2005. december 31‑ét követően eljáráshoz fűződő érdeküket nem alapozhatják a 187. sz. királyi rendelet alkalmazására, másrészt pedig, hogy irreleváns az a körülmény, hogy a belga hatóságok ezen időpontot követően nem zárták ki, hogy azok a kérdéses rendszer előnyeiben részesüljenek, vagy hogy álláspontjuk szerint azokból részesülhetnek.
84 Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a felperes annak bizonyítása során, hogy a megtámadott aktus megsemmisítése iránti kérelemhez érdeke fűződik, nem hivatkozhat jövőbeli és bizonytalan helyzetekre (lásd a Törvényszék T‑141/03. sz., Sniace kontra Bizottság ügyben 2005. április 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1197. o.] 26. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Márpedig a fenti megfontolások ellenére megállapítandó, hogy a felperes által előterjesztett bizonyítékok közül egy sem alkalmas annak kétség nélküli bizonyítására, hogy a belga hatóságok a megtámadott határozat megsemmisítése esetén a 187. sz. királyi rendelet alapján visszamenőleges hatállyal meghosszabbítanák a kérdéses központok engedélyét. A belga adóhatóságok által a koordinációs központoknak címzett, a felperes által a válaszban benyújtott helyesbítő határozatok pedig éppen az ellenkezőjét bizonyítják.
85 A 2006. évi törvényt illetően megjegyzendő, hogy az semmiképpen sem igazolhatja a kilenc szóban forgó központ eljáráshoz fűződő érdekét. E törvénynek a koordinációs központokra vonatkozó adózási rendszerrel kapcsolatos rendelkezései ugyanis nem léptek hatályba. Hatálybalépésük időpontját annak 298. cikke értelmében a miniszterek tanácsában megtárgyalt királyi rendeletnek kellene meghatároznia, amelynek elfogadására nem került sor. Amint a megtámadott határozat (18) preambulumbekezdéséből következik, a belga hatóságok e hatálybalépést azon feltételhez kötötték, hogy a Bizottság megerősíti, hogy nem emel kifogást. Márpedig, a megtámadott határozat 3. cikke értelmében a 2006. évi törvény nem egyeztethető össze a közös piaccal, amennyiben a rendelkezései új engedélymeghosszabbítási határozatokkal a koordinációs központok támogatási programjának 2005. december 31‑én túli meghosszabbítására törekszenek. E tekintetben megjegyzendő, hogy amint az a 2008. december 19‑i királyi rendelet hatodik preambulumbekezdéséből következik, a belga hatóságok „úgy határoztak [a megtámadott határozat], hogy nem léptetik hatályba a [2006. évi törvényt]” annak a koordinációs központok rendszerére vonatkozó részében, és erről tájékoztatták az érintett adóalanyokat. Ebből következik, hogy a belga hatóságok ezt a törvényt nem akarták hatályba léptetni. Megjegyzendő továbbá, hogy a felperes nem vitatja kifejezetten a megtámadott határozatnak a 2006. évi törvényre vonatkozó részét.
86 Végül el kell vetni a felperesnek arra alapított érvét is, hogy a központok eljáráshoz fűződő érdekét bizonyítja a belga hatóságoknak a megtámadott határozat végrehajtásáról, és a 2006. és 2007. évi adó beszedéséről határozata szóló határozata (lásd a fenti 54. pontot). E központok ugyanis, mivel a belga jog szerint 2005. december 31. óta érvényesen nem rendelkezhetnek a 187. sz. királyi rendelet alapján létrehozott adózási rendszerben való részvételhez szükséges engedéllyel, ettől fogva kötelesek az általános rendszer, vagy adott esetben, ha ezt választották, az FKLR szerinti adót megfizetni. Ennek a helyzetnek az oka, amint arra a Törvényszék már rámutatott, elsősorban a belga hatóságoknak az engedélyek 2005. december 31‑ig történő korlátozásáról szóló határozata, nem pedig a megtámadott határozat. Márpedig a szóban forgó központok az említett határozattal szembeni eljáráshoz fűződő érdekük igazolása végett már nem támaszkodhatnak arra a tényre, hogy nem gondolták, hogy az általános rendszer szerinti adót kell megfizetniük, viszont megfizették a koordinációs központok rendszere szerinti adót, noha ehhez a belga jog szerint nem volt joguk.
87 A fentiekből következik, hogy az a kilenc központ, amely érdekeit a felperes a jelen ügyben érvényesen képviseli, nem hivatkozhat eljáráshoz fűződő érdekére, ezért elfogadhatóan nem kérheti a megtámadott határozat megsemmisítését.
88 Következésképpen a felperes nincs azon három helyzet valamelyikében, amikor valamely egyesület által előterjesztett kereset a fenti 58. pontban taglalt ítélkezési gyakorlat szerint elfogadhatónak tekinthető.
89 Ezért a jelen keresetet, mint elfogadhatatlant, el kell utasítani.
A költségekről
90 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, ezért a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet, mint elfogadhatatlant, elutasítja.
2) A Törvényszék a Forum 187 ASBL‑t kötelezi a költségek viselésére.
Martins Ribeiro | Papasavvas | Dittrich |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. március 18‑i nyilvános ülésen.
Aláírások