T‑713/20. sz. ügy

OQ

kontra

Európai Bizottság

 A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2022. szeptember 7.

„Közszolgálat – Felvétel – EPSO/AD/378/20 (AD 7) nyíltversenyvizsga‑felhívás – Horvát nyelvű jogász‑nyelvészek az Európai Unió Bíróságán – A vizsgabizottság azon határozata, amely megtagadta a felperesnek a versenyvizsga következő szakaszába bocsátását – A versenyvizsga következő szakaszába bocsátás feltételei – Befejezett felsőoktatási tanulmányoknak megfelelő horvát jogi végzettségre vonatkozó feltétel – Francia jogi diplomával rendelkezés – A munkavállalók szabad mozgása – Megsemmisítés iránti kereset”

1.      Tisztviselői kereset – Sérelmet okozó aktus – Korábbi határozat felülvizsgálata után hozott határozat – A versenyvizsga‑bizottság által a pályázó helyzetének felülvizsgálata után hozott határozat

(Személyzeti szabályzat 90. cikk, (2) bekezdés, és 91. cikk, (1) bekezdés)

(lásd: 11. pont)

2.      Tisztviselők – Versenyvizsga – Képesítésen és vizsgákon alapuló versenyvizsga – Felvételi feltételek – A versenyvizsga‑felhívásban történő rögzítés – A pályázók képesítéseinek és okleveleinek a vizsgabizottság általi értékelése – A versenyvizsga‑felhívásban kiválasztási szempontként nem szereplő értékelési szempont alkalmazása – Elfogadhatatlanság

(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 5. cikk, első bekezdés)

(lásd: 20., 21. pont)

3.      Jogellenességi kifogás – Járulékos jelleg – A keresetlevélben való hallgatólagos, de egyértelmű megfogalmazás – Elfogadhatóság

(EUMSZ 277. cikk)

(lásd: 23. pont)

4.      Tisztviselők – Felvétel – Versenyvizsga – Képesítésen és vizsgákon alapuló versenyvizsga – Egyetemi oklevelekre vonatkozó követelmény – A más tagállamban szerzett oklevélnek valamely tagállam hatóságai által valamely nemzeti oklevéllel egyenértékűnek történő elismerése – Ezen oklevél egyenértékűségének a valamely uniós intézménybe történő felvételre irányuló versenyvizsga céljára történő automatikus elismerése – Hiány – A munkavállalók szabad mozgása elvének megsértése – Hiány – A munkavállalók szabad mozgása elvének megsértése – Hiány

(EUMSZ 45. cikk; személyzeti szabályzat, III. melléklet, 5. cikk)

(lásd: 26., 27., 33–36. pont)

5.      Tisztviselők – Felvétel – Versenyvizsga – Képesítésen és vizsgákon alapuló versenyvizsga – Egyetemi oklevelekre vonatkozó követelmény – A jelentkezésnek kizárólag a versenyvizsga‑felhívásban megjelölt oklevél hiánya miatti elutasítása – Elfogadhatatlanság – Az intézményeknek a versenyvizsga‑felhívásban megjelölt oklevelek által tanúsított képesítéseknek a pályázó által az Unión belüli szabad mozgásának gyakorlása során szerzett képesítésekkel való összehasonlítására vonatkozó kötelezettsége

(EUMSZ 45. cikk; személyzeti szabályzat, III. melléklet, 5. cikk)

(lásd: 28–31., 37., 46–49. pont)

Összefoglalás

2020 áprilisában a horvát állampolgársággal rendelkező felperes, OQ az EPSO/AD/378/20 nyílt versenyvizsgára jelentkezett. A versenyvizsga célja az Európai Unió Bíróságánál horvát nyelvű jogász‑nyelvészek felvételére irányuló tartaléklista összeállítása volt.

A versenyvizsga‑felhívásban többek között az szerepelt, hogy szakmai tapasztalat nem szükséges, és e felhívás a versenyvizsgára bocsátás feltételeként a felsorolt diplomák valamelyikével igazolt, befejezett felsőoktatási tanulmányoknak megfelelő horvát jogi végzettséget írt elő. A felperest a jelentkezésében megadott adatok vizsgálatát követően a vizsgabizottság tájékoztatta azon határozatáról, hogy nem bocsátja a versenyvizsga következő szakaszába, mivel nem felel meg az említett feltételnek. A megadott információk szerint a felperes azonos szintű francia jogi oklevéllel, továbbá mind a horvát jogban, mind pedig a horvát nyelvre történő fordítás terén részben Horvátországon kívül szerzett szakmai tapasztalattal rendelkezett.

A vizsgabizottság 2020. október 12‑i határozatában (a továbbiakban: megtámadott határozat), azzal az indokkal, hogy a vizsgabizottságot köti a betöltendő álláshoz szükséges képességeket meghatározó versenyvizsga‑felhívás, elutasította a felperes által benyújtott azon felülvizsgálati kérelmet, amelyben a felperes arra hivatkozott, hogy a francia oklevelét Horvátországban a horvát diplomákkal egyenértékűnek ismerték el. E tekintetben a vizsgabizottság hangsúlyozta, hogy az érintett munkakörök feltételezik a horvát jogrendszer, valamint a jogi terminológia alapos ismeretét, amit kizárólag a horvát jogból szerzett egyetemi diplomával lehet biztosítani, amellyel a felperes nem rendelkezett.

A felperes ezért megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be a Törvényszékhez.

A Törvényszék helyt ad e keresetnek azzal, hogy a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló EUMSZ 45. cikkből eredő elveket alkalmazza a valamely uniós intézményben versenyvizsga útján történő felvételi eljárásra.

A Törvényszék álláspontja

Mielőtt érdemben határozna, a Törvényszék először is elutasítja az Európai Bizottság által arra alapított elfogadhatatlansági kifogást, hogy a válasz szakaszában a felperes az EUMSZ 45. cikkre tett hivatkozással új jogalapot hozott fel. E tekintetben a Törvényszék emlékeztet arra, hogy a versenyvizsga‑bizottságot köti e versenyvizsga‑felhívás szövege, így az abban felsorolt kiválasztási szempontokat nem egészítheti ki, és azokból nem is vehet el semmit. Mivel a jelen ügyben a versenyvizsga‑felhívás a képesítés terén kifejezetten horvát jogi diplomákra vonatkozott, e felhívást a vizsgabizottság nem értelmezhette úgy, hogy az ezen diplomával rendelkezés tekintetében egyenértékűséget engedélyezhet. A Törvényszék értékelése szerint úgy kell tehát tekinteni, hogy a felperes a kifogásaival az EUMSZ 45. cikk megsértése miatt hallgatólagosan jogellenességi kifogást emel a versenyvizsga‑felhívásnak a megjelölt képesítésre vonatkozó rendelkezése tekintetében. Egyébiránt a Törvényszék megállapítja, hogy a felperes által a válaszban az EUMSZ 45. cikkre való hivatkozás csupán a keresetben kifejezetten előadott jogalapok kiegészítése, ugyanis a felperes a keresetlevélben azt kifogásolta, hogy nem vették figyelembe francia oklevelének horvátországi elismerését – amely lehetővé tette számára az ügyvédi szakmában való elhelyezkedést –, és a részben Horvátországon kívül szerzett szakmai tapasztalatát.

Az ügy érdemét illetően a Törvényszék először is elutasítja azt a jogalapot, amely szerint a versenyvizsga‑felhívás arra vezette a vizsgabizottságot, hogy megsértse azon horvát hatóságok hatáskörét, amelyek a felperes francia oklevelét a horvát diplomákkal egyenértékűnek ismerték el a külföldi felsőfokú diplomák horvátországi munkavállalás céljából való elismerése címén. E nemzeti szintű elismerés nem jelenti azt, hogy ezt az oklevelet a valamely uniós intézményben történő felvételi versenyvizsgán automatikusan az említett versenyvizsga‑felhívásban megjelölt horvát diplomákkal egyenértékűként el kell ismerni, mivel a horvát hatóságok semmilyen hatáskörrel nem rendelkeznek az ilyen intézménybe való felvétel feltételeinek meghatározására.

Végül, ami másodszor is azt a jogalapot illeti, amely szerint a jelen ügyben közzétett versenyvizsga‑felhívás ellentétes az EUMSZ 45. cikkel a felperesnek a jelentkezésében megadott helyzetére tekintettel, a Törvényszék pontosítja, hogy amennyiben a munkavállaló a tagállamok közötti szabad mozgáshoz való jogát gyakorolta, e cikkre ugyanúgy hivatkozhat valamely uniós intézménnyel szemben, mint a tagállamok hatóságaival szemben. Mivel a felperes a jelen ügyben az állampolgársága szerinti tagállamtól eltérő tagállamokban végezte egyetemi tanulmányait, hivatkozhat e rendelkezésre valamely uniós intézmény felvételi eljárása keretében, amennyiben ezen intézmény nem kezeli egyformán a Franciaországban szerzett oklevelét a versenyvizsga‑felhívásban megjelölt, ugyanolyan szintű horvát diplomákkal.

A Törvényszék mindazonáltal hangsúlyozza, hogy bár az EUMSZ 45. cikk előírja a más tagállamokban kiállított diplomák figyelembevételét az e diplomákkal tanúsított szakértelem és a valamely szervezet által kért diplomákkal tanúsított szakértelem összehasonlítása érdekében, e rendelkezés nem írja elő e különböző diplomák egyenértékűségének automatikus elismerését, még akkor sem, ha ugyanazon területen ugyanolyan szintű végzettséget igazolnak. Valamely uniós intézmény ugyanis széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a betöltendő munkakörhöz szükséges alkalmassági szempontok meghatározását illetően. Ebből következik, hogy a vitatott versenyvizsga‑felhívás nem sérti az EUMSZ 45. cikket önmagában amiatt, hogy nem írta elő a Horvátországtól eltérő tagállamokban kiállított és a megjelölt horvát oklevelekkel azonos szintű végzettséget tanúsító oklevelek automatikusan egyenértékűnek elismerését e versenyvizsga keretében.

Mindazonáltal a munkavállaló által az EUMSZ 45. cikkben biztosított szabad mozgás jogával élve megszerzett diplomák és szakmai tapasztalat figyelembevételének hiánya annak értékelése során, hogy rendelkezik‑e a felvételhez szükséges képesítésekkel, e szabadság terjedelmének korlátozásához vezetne. Így a felperes jelentkezését nem utasíthatták volna el önmagában amiatt, hogy nem rendelkezett a versenyvizsga‑felhívásban megjelölt horvát jogi diplomák valamelyikével, amennyiben jelentkezésében nem csupán a Horvátországban elismert francia oklevél meglétét említette, hanem szakmai tapasztalatát is, különösen a Horvátországban szerzett jogi tapasztalatot. Az ilyen elemek ugyanis bizonyíthatták, hogy a megjelölt horvát diplomákkal azonos képzettségi szinttel rendelkezett, amelyet többek között az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogának gyakorlása keretében szerzett meg. Márpedig a versenyvizsga‑felhívás szövegére tekintettel a vizsgabizottságnak nem állt módjában az EUMSZ 45. cikkből eredő elveknek megfelelően ellenőrizni, hogy a felperes által a jelentkezésének alátámasztása érdekében előterjesztett elemek tanúsíthatták‑e a horvát jogrendszer és jogi terminológia ugyanolyan szintű ismeretét, mint amelyet a megjelölt horvát diplomák birtoklása igazol. E tekintetben az a tény, hogy a versenyvizsga‑felhívás semmilyen szakmai tapasztalatot nem követelt meg, nem akadályozza a szakmai tapasztalat figyelembevételét annak ellenőrzésekor, hogy rendelkezik‑e a megjelölt nemzeti diplomák révén igazolt képesítésekkel valamely más módon az a pályázó, akinek ilyen diplomája nincs, és aki az EUMSZ 45. cikk rendelkezéseire hivatkozhat.

Következésképpen a versenyvizsga‑felhívás jogellenes, amennyiben a képesítésre vonatkozó rendelkezése a felperes jelentkezésének elutasítását eredményezte önmagában amiatt, hogy a felperes nem rendelkezett az e felhívásban megjelölt horvát jogi diplomák valamelyikével. Ennélfogva az EUMSZ 277. cikk alapján e rendelkezés a felperesre nem alkalmazható.