Language of document : ECLI:EU:T:2021:608

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített hetedik tanács)

2021. szeptember 22.(*)

„Közszolgálat – Tisztviselők – Felvétel – COM/03/AD/18 (AD 6) belső versenyvizsga – A felperes nevének a versenyvizsga tartaléklistájára való felvételét mellőző határozat – Indokolási kötelezettség – A vizsgabizottság eljárásának titkossága – A versenyvizsga‑felhívásban előírt vizsgarészek súlyozása”

A T‑435/20. sz. ügyben,

JR (képviselik: L. Levi és A. Champetier ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: D. Milanowska és I. Melo Sampaio, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a COM/03/AD/18 (AD 6) – tanácsos belső versenyvizsga vizsgabizottságának 2020. április 15‑i, a felperes által az ugyanezen vizsgabizottság 2019. december 16‑i, a felperes nevének az említett versenyvizsga tartaléklistájára való felvételét mellőző határozata felülvizsgálatával kapcsolatban benyújtott kérelmét elutasító határozatának, és szükség esetén ez utóbbi határozatnak a megsemmisítése iránt az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hetedik tanács),

tagjai: R. da Silva Passos elnök, V. Valančius, I. Reine, L. Truchot (előadó) és Sampol Pucurull bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        2018. december 16‑án a felperes, JR, jelentkezett a COM/03/AD/18 (AD 6) – Tanácsos belső versenyvizsgára (a továbbiakban: vitatott versenyvizsga).

2        A vitatott versenyvizsgára vonatkozó felhívás pontosította, hogy a versenyvizsga a sikeres pályázók tartaléklistájának létrehozására irányult a következő három területen: először, az európai közigazgatás, másodszor a fejlesztési együttműködés és szomszédságpolitika, harmadszor a kutatás területén.

3        A felperes az európai közigazgatás területét választotta, ahol a keresett sikeres pályázók száma 30 volt.

4        A vitatott versenyvizsga‑felhívás III. címe szerint a pályázóknak először is pályázatot kellett benyújtaniuk, és ezzel együtt meg kellett erősíteniük, hogy megfelelnek a vizsgára bocsátás előírt feltételeinek. Másodszor a vizsgára bocsátható pályázók több, feleletválasztós teszt teljesítésére kapnak felhívást. Harmadszor az e teszteket sikeresen teljesítő pályázókat szóbeli vizsgára hívják be.

5        A vitatott versenyvizsga‑felhívás III. címének 4. szakasza szerint az AD besorolási csoportra vonatkozó szóbeli vizsga két részből áll, amelyeket a következőképpen írtak le:

„1.      Egy felvételi beszélgetés […] a következők értékelésére:

–        [a pályázó által] a szakmai pályafutása során ellátott főbb feladatok és megszerzett készségek és

–        [a pályázó] képessége és motivációja a versenyvizsga révén betöltendő álláshelyekhez kapcsolódó feladatok ellátására;

2.      egy strukturált prezentáció, [amely] az Európai Unió politikájával kapcsolatos témákat tartalmazó briefingből áll […]”.

6        A vitatott versenyvizsga‑felhívás III. címének 4. szakasza hozzáteszi, hogy a fent említett két részt összességében 0 és 20 közötti pontszámmal értékelik, a minimumkövetelmény 10 pont.

7        Ugyanezen cím 5. szakasza pontosítja, hogy a vizsgabizottság a keresett sikeres pályázói létszámig felveszi a tartaléklistára azoknak a pályázóknak a nevét, akik a szóbeli vizsgán a legtöbb pontot szerzik meg, valamint elérik az e vizsgán megkövetelt minimális pontszámot.

8        Miután 2019. szeptember 23‑án sikeresen teljesítette a vitatott versenyvizsga írásbeli szakaszát, a felperes szóbeli vizsgát tett.

9        2019. december 16‑i levelében a vitatott versenyvizsga vizsgabizottsága tájékoztatta a felperest azon határozatáról (a továbbiakban: 2019. december 16‑i határozat), amelyben mellőzte a felperes nevének az e versenyvizsga tartaléklistájára való felvételét. A vizsgabizottság jelezte, hogy a szóbeli vizsga tekintetében a felperes 13/20 pontot kapott, amely ugyan meghaladta a vitatott versenyvizsga‑felhívásban előírt 10/20‑as pontszámot, de kevesebb, mint a 14/20‑as küszöb, amelyet el kellett érni ahhoz, hogy a felperes azon legjobb pályázók közé tartozzon, akiknek a neve felkerült a tartaléklistára. A vizsgabizottság azt is pontosította, hogy a felperes szóbeli vizsgán nyújtott összteljesítménye a „jó” szöveges értékelést kapta. Egészen pontosan a vizsgabizottság kifejtette, hogy a felperes „erős” szöveges értékelést kapott mind „a korábbi tapasztalata és az elvárt készségek közötti kapcsolatot”, mind pedig „az általános készségeinek bizonyítását és a betöltendő feladatok ellátására vonatkozó motivációját” illetően, míg a felperes „jó” szöveges értékelést kapott a vitatott versenyvizsga területével kapcsolatos kérdésre vonatkozó prezentáció megtartására való alkalmasságát illetően.

10      2019. december 20‑i elektronikus levelében (a továbbiakban: felülvizsgálati kérelem) a felperes a vitatott versenyvizsga‑felhívás III. melléklete 6.3 pontjának megfelelően kérelmet nyújtott be az Európai Személyzeti Felvételi Hivatalhoz (EPSO) a 2019. december 16‑i határozat felülvizsgálata iránt. A felperes arra hivatkozott, hogy „nyilvánvaló következetlenség” áll fenn egyrészt a szóbeli vizsgán nyújtott összteljesítményére vonatkozó szöveges értékelés, másrészt pedig a vizsgabizottságtól ugyanezen vizsga három részére vonatkozóan kapott egyes szöveges értékelések között. A felperes szerint ugyanis a vizsgabizottság önkényesen alulbecsülte az összteljesítményét, mivel azt „jónak” minősítette, miközben ezen részek közül kettő „erős” szöveges értékelést kapott. Hozzátette, hogy a 2019. december 16‑i határozat nem tette lehetővé számára annak megértését, hogy a „jó” összértékelést hogyan váltották át 13/20 pontszámmá. Ugyanezen elektronikus levél „információkhoz és dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet” tartalmazott, amelyben a felperes azt kérte, hogy közöljék vele a következő tényeket:

–        részletes magyarázatot arról, hogy a szöveges értékeléseket hogyan számszerűsítették, és azokat az értékelési táblázatokat, amelyek lehetővé teszik az egyes szöveges értékelésnek egy pontszámmal való összekapcsolását;

–        a személyét illetően a három elem mindegyikére vonatkozóan megállapított részletes értékeléseket, valamint a kapcsolódó értékelési táblázat;

–        a kapott pontszámokra vonatkozó minden hasznos információt;

–        az esetlegesen alkalmazott súlyozási módszert;

–        az esetlegesen alkalmazott kerekítési módszert;

–        a szóbeli vizsgájára vonatkozó jelentést és értékelő táblázatokat, az általa e vizsgán használt papírfunkciós táblát (flipchart, a továbbiakban: papírfunkciós tábla), valamint minden egyéb releváns dokumentumot, amely az e vizsgán nyújtott teljesítményére vonatkozik.

11      2020. február 28‑án, miután a felperes több levelet váltott az Európai Bizottság Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóságával, ez utóbbi egy olyan táblázatot közölt a felperessel, amely feltünteti egyrészt az egy és tíz közötti pontszámok, másrészt az „elégtelen”, „elégséges”, „jó”, „erős”, „nagyon erős”, „kiváló” és „rendkívüli” szöveges értékelés közötti átváltást (a továbbiakban: első átváltási táblázat), és pontosítja, hogy az egytől négyig terjedő pontszámok egyaránt az „elégtelen” minősítésnek felelnek meg. A felperest arra is felkérték, hogy a Bizottság helyiségeiben tekintse meg a papírfunkciós táblát, és konzultáljon a vitatott versenyvizsga vizsgabizottságának elnökével, aki közli vele a teljesítményére vonatkozó szóbeli jelentést. A Bizottság 2020. február 28‑i elektronikus levele nem említette a felülvizsgálati kérelemben említett súlyozási és kerekítési módszereket.

12      2020. április 9‑i elektronikus levelében a Bizottság tájékoztatta a felperest, hogy a fent említett módszerek az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) III. mellékletének 6. cikkében előírt versenyvizsga‑bizottsági eljárás titkosságának körébe tartoznak.

13      2020. április 15‑i határozatával (a továbbiakban: 2020. április 15‑i határozat) a vitatott versenyvizsga vizsgabizottsága elutasította a felülvizsgálat iránti kérelmet.

14      E célból a vizsgabizottság először is emlékeztetett arra, hogy a szóbeli vizsgára bocsátott pályázók meghallgatása előtt meghatározta e vizsga tartalmát, a tervezett kérdéseket, az értékelési szempontokat, az értékelési eljárást és az e vizsga tekintetében a versenyvizsga‑felhívásban említett egyes részek súlyozását.

15      Másodszor, a vizsgabizottság pontosította, hogy minden pályázóval kapcsolatban megjegyzéseket tett az említett felhívásban megjelölt egyes részekre vonatkozóan (lásd a fenti 5. pontot), és hogy ezek a megjegyzések a pályázók teljesítményének átfogó értékelését is magukban foglalták, „amely az egyes részek értékelésén alapulnak”.

16      Harmadszor, a vizsgabizottság megemlítette, hogy a pályázók tapasztalatára és képességeire vonatkozó értékelése összehasonlító jellegű.

17      Negyedszer, megállapította, hogy a 2019. december 16‑i határozat felülvizsgálata nem tárt fel a felperes szóbeli vizsgájára vonatkozó adatok kezelését érintő hibát, így a felperes nevének a vitatott versenyvizsga tartaléklistájára való felvételét mellőző határozatot helyben kell hagyni.

18      A Törvényszék Hivatalához 2020. május 4‑én benyújtott keresetlevelével a felperes keresetet indított a Bizottságnak az állítólag személyes jellegű egyes adatokhoz való hozzáférését megtagadó 2020. február 28‑i és április 9‑i elektronikus levelében foglalt határozatok megsemmisítése iránt (lásd a fenti 11. és 12. pontot). E keresetet T‑265/20. számon vették nyilvántartásba.

 A kereset benyújtását követően bekövetkezett tények

19      2020. július 16‑án a Bizottság megküldte a felperesnek a papírfunkciós tábla másolatát, amelyhez mellékelte a felperes által a szóbeli vizsgán bemutatott prezentációhoz ez utóbbi által készített jegyzeteket.

20      2020. július 22‑én a vitatott versenyvizsga vizsgabizottságának elnökével folytatott telefonbeszélgetés során a felperes tájékoztatást kapott a szóbeli vizsgán nyújtott teljesítményéről, valamint arról, hogy a pontszámokat 0,25‑re kerekítették.

 Az eljárás és a felek kérelmei

21      A Törvényszék Hivatalához 2020. július 7‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

22      A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön beadványában a felperes a Törvényszék eljárási szabályzatának 66. cikke alapján névtelenséget kért. 2020. szeptember 21‑i határozatával a Törvényszék (hetedik tanács) helyt adott e kérelemnek.

23      A Törvényszék Hivatalához 2020. július 22‑én benyújtott beadványában a felperes a T‑265/20. sz., JR kontra Bizottság ügyben az eljárási szabályzat 68. cikke alapján kérte ezen utóbbi ügynek a jelen üggyel történő egyesítését. A Bizottság a Törvényszék Hivatalához 2020. augusztus 31‑én benyújtott észrevételeiben azt kérte, hogy a Törvényszék utasítsa el ezt az egyesítés iránti kérelmet. A Törvényszék hetedik tanácsa 2020. szeptember 30‑i határozatával elutasította az egyesítést.

24      Az eljárás írásbeli szakasza 2021. január 13‑án fejeződött be.

25      2021. április 20‑án az eljárási szabályzat 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében a Törvényszék (hetedik tanács) felhívta a Bizottságot, hogy jelölje meg, mely eszköz tette lehetővé a vitatott versenyvizsga vizsgabizottsága számára, hogy a 2019. december 16‑i határozatban a „jó” szöveges értékelést a felperesnek tulajdonított 13/20 összpontszámként számszerűsítse, mivel az első átváltási táblázat egy és tíz közötti pontszámokat tartalmazott.

26      2021. április 28‑án a hetedik tanács javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzat 28. cikke alapján úgy határozott, hogy az ügyet kibővített ítélkező testület elé utalja.

27      A 2021. május 6‑i levelében a Bizottság a Törvényszéknek a fenti 25. pontban említett kérdésére egy olyan táblázat benyújtásával válaszolt, amely szerint a „9,5‑ig” terjedő pontszámok az „elégtelen”, a „10–11,5” intervallumban található pontszámok az „elégséges”, a „12–13” intervallumban található pontszámok a „jó, a „13,5” pontszám az „jó és erős között”, a „14–15,5” intervallumban található pontszámok az „erős”, a „16–17” intervallumban található pontszámok a „nagyon erős”, a „17,5–19” intervallumban található pontszámok a „kiváló”, a „19,5–20” intervallumban található pontszámok pedig a „rendkívüli” szöveges értékelésnek felelnek meg (a továbbiakban: második átváltási táblázat).

28      A 2021. május 26‑i levelében a felperes előterjesztette a Törvényszék fent említett kérdésére a Bizottság által adott válaszra vonatkozó észrevételeit.

29      Az eljárási szabályzat 106. cikkének (3) bekezdése szerint, ha a felek az írásbeli szakasz befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem terjesztenek elő tárgyalás tartása iránti kérelmet, a Törvényszék úgy határozhat, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz. A jelen esetben, mivel a Törvényszék (kibővített hetedik tanács) úgy ítélte meg, hogy az ügy körülményei kellően fel vannak tárva, erre irányuló kérelem hiányában úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz.

30      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a 2020. április 15‑i határozatot, valamint szükség esetén semmisítse meg e 2019. december 16‑i határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

31      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

 A jogvita tárgyáról

32      A felperes a 2020. április 15‑i határozat és szükség esetén a 2019. december 16‑i határozat megsemmisítését kéri.

33      Ellenkérelmében a Bizottság elfogadhatatlansági kifogást hoz fel a 2019. december 16‑i határozat megsemmisítése iránti kérelemmel szemben, amely határozat helyébe a 2020. április 15‑i határozat lépett.

34      Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amikor a versenyvizsga valamely pályázója a vizsgabizottság által hozott határozat felülvizsgálatát kéri, akkor a vizsgabizottság által a pályázó helyzetének újbóli megvizsgálását követően hozott határozat minősül a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése, vagy adott esetben 91. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, sérelmet okozó aktusnak. A felülvizsgálatot követően hozott határozat ezáltal a vizsgabizottság eredeti határozatának a helyébe lép (lásd: 2018. szeptember 5‑i Villeneuve kontra Bizottság ítélet, T‑671/16, EU:T:2018:519, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 1986. március 11‑i Sorani és társai kontra Bizottság ítélet, 293/84, EU:C:1986:111, 12. pont).

35      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben az egyetlen sérelmet okozó aktus a 2020. április 15‑i határozat.

36      Ennélfogva, mivel a felperes csak „szükség esetén” kérte a 2019. december 16‑i határozat megsemmisítését, először a 2020. április 15‑i határozat megsemmisítése iránti kérelmet kell megvizsgálni.

 Az ügy érdeméről

37      Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első nyilvánvaló értékelési hibán és a vizsgabizottság eljárására vonatkozó szabályok megsértésén, a második pedig az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 41. cikkében foglalt indokolási kötelezettség és a megfelelő ügyintézés elvének megsértésén alapul.

38      Először a második jogalapot kell megvizsgálni, mivel az a 2020. április 15‑i határozat indokolására vonatkozó előzetes kérdésre vonatkozik.

39      A felperes arra hivatkozik, hogy még az első átváltási táblázat (lásd a fenti 11. pontot), valamint a vizsgabizottság által alkalmazott kerekítési módszerre vonatkozó magyarázatok (lásd a fenti 20. pontot) kézhezvételét követően sem elegendő a 2020. április 15‑i határozat indokolása annak megértéséhez, hogy a szóbeli vizsga három különböző részére vonatkozóan kapott „erős”, „erős” és „jó” szöveges értékelés hogyan tette lehetővé a vitatott versenyvizsga vizsgabizottsága számára, hogy az említett vizsga során nyújtott teljesítményére összességében „jó” szöveges értékelést adjon, és azt 13/20 pontszámra váltsa át.

40      A felperes hozzáteszi, hogy a vizsgabizottság szükségszerűen egy súlyozási módszert alkalmazott, és azt állítja, hogy e módszer meghatározása nem része a versenyvizsga‑bizottság eljárásának, amelyet a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikkére vonatkozó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – mivel összehasonlító jellegű – titokban kell tartani. Véleménye szerint az olyan objektív tényezők, mint a pontszámok súlyozása, amelyeket a vizsgabizottság a vizsgák kezdete előtt a munkájához iránymutatásul, és abból a célból határoz meg, hogy főszabály szerint biztosítsák a vizsgák szabályszerű és objektív lebonyolítását, nem vonatkoznak a pályázók érdemeinek értékelésére vagy az egyes pályázók érdemeinek összehasonlítására.

41      A Törvényszék kérdésére a Bizottság által adott válaszokkal kapcsolatos észrevételeiben (lásd a fenti 27. és 28. pontot) a felperes arra hivatkozik, hogy még a második átváltási táblázat megismerését követően sem érthető számára, hogy miért kapott 13/20 pontszámot. Álláspontja szerint ez a táblázat csak kiemeli annak a kérdésnek a jelentőségét, hogy a vizsgabizottság pontosan mikor kerekítette a pontszámokat, és melyik súlyozási módszert alkalmazta.

42      A Bizottság erre azt válaszolja, hogy a vizsgabizottságnak az értékítélet kifejezésre juttatására vonatkozó eljárása titkosságára és a vizsgabizottság széles mérlegelési jogkörére tekintettel határozatai elegendő indokolásának minősül a különböző vizsgákon elért pontszámok közlése. Mivel a felperest tájékoztatták arról, hogy a szóbeli vizsgára 13/20 pontot kapott, és hogy csak azokat a pályázókat vették fel a tartaléklistára, akik legalább 14/20 pontszámot kaptak, a 2020. április 15‑i határozat kellően indokolt. A Bizottság szerint a vizsgabizottság csak a teljesség kedvéért közölte a felperessel a megfelelő ügyintézés elve alapján a szóbeli vizsga minden egyes részére vonatkozóan a felperes számára adott szöveges értékeléseket, valamint az e címen kapott átfogó szöveges értékelést, és továbbította számára az átváltási táblázatot és a papírfunkciós táblát, majd a vizsgabizottság elnöke ezen okból folytatott vele telefonbeszélgetést, és közölte vele többek között, hogy milyen kerekítési módszert alkalmazott a vizsgabizottság.

43      Ezenkívül, bár a Bizottság elismeri, hogy a vizsgabizottság által a szóbeli vizsgán a felperesnek adott számszerűsített összpontszám e vizsga három részének súlyozásából ered, arra hivatkozik, hogy a súlyozási módszer meghatározása azon széles mérlegelési jogkör lényegét képezte, amellyel e versenyvizsga‑felhívás, az erre vonatkozó pontosítás hiányában, az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a vizsgabizottságot felruházta. E módszer hozzáférhetővé tétele súlyosan sértené a vizsgabizottság eljárásának titkosságát és függetlenségét, mivel a sikertelen pályázók arra hivatkozhatnának, hogy az elfogadott módszer a pályázók bizonyos csoportját részesíti előnyben.

44      Először is emlékeztetni kell arra, hogy a személyzeti szabályzat 25. cikke második bekezdésének második mondata szerint a tisztviselőt hátrányosan érintő minden határozatnak tartalmaznia kell az alapjául szolgáló indokokat. E kötelezettség az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében, valamint a Chartának a megfelelő ügyintézés elvére vonatkozó 41. cikkében, és különösen a (2) bekezdése c) pontjában nagyobb általánosságban előírt kötelességnek felel meg.

45      Másodszor, a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikke kimondja, hogy „A felvételi bizottság eljárása nem nyilvános.” [helyesen: A vizsgabizottság eljárása titkos.]”.

46      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az indokolási kötelezettség célja egyrészt az, hogy a sérelmet okozó aktus megalapozottságának megítélését és európai uniós bíróság előtti kereset indítását lehetővé tévő kellő tájékoztatást nyújtson az érintett számára, másrészt pedig az, hogy biztosítsa e bíróság számára az aktus jogszerűségének felülvizsgálatára vonatkozó jogköre gyakorlását (lásd: 2016. szeptember 13‑i Pohjanmäki kontra Tanács ítélet, T‑410/15 P, nem tették közzé, EU:T:2016:465, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 2020. június 11‑i Bizottság kontra Di Bernardo ítélet, C‑114/19 P, EU:C:2020:457, 51. pont).

47      Arra is rá kell mutatni, hogy a Charta 41. cikkében előírt megfelelő ügyintézéshez való jogból következik az igazgatási szervek azon kötelezettsége, hogy határozataikat indokolják, és hogy ez az indokolás nem csak az igazgatási tevékenység átláthatóságának általános kifejeződése, hanem különösen az egyént kell abba a helyzetbe hozniuk, hogy minden körülmény ismeretében hozhasson döntést arról, hogy javára válik‑e, ha a bírósághoz fordul. Szoros kapcsolat áll fenn tehát az indokolási kötelezettség és a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog, valamint a Charta 47. cikkében biztosított hatékony jogorvoslathoz való jog között (2012. október 10‑i Sviluppo Globale kontra Bizottság ítélet, T‑183/10, nem tették közzé, EU:T:2012:534, 40. pont; lásd még ebben az értelemben: 2009. szeptember 8‑i ETF kontra Landgren ítélet, T‑404/06 P, EU:T:2009:313, 148. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48      Az indokolást főszabály szerint az érdekelttel az őt hátrányosan érintő határozattal egy időben kell közölni. Az indokolás hiányát nem teheti szabályossá azon tény, hogy az érdekelt az uniós bíróság előtti eljárás során megismeri a határozat indokolását. Ugyanakkor az eljárás során adott magyarázatok kivételes esetekben – nem az indokolás hiánya, hanem annak elégtelensége esetén – orvosolhatják ezt a hiányosságot, így az ez utóbbira alapított jogalap már nem igazolja a szóban forgó határozat megsemmisítését (lásd: 2020. június 11‑i Bizottság kontra Di Bernardo ítélet, C‑114/19 P, EU:C:2020:457, 51. és 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49      A Bíróság szerint az uniós intézményeknek nincs joguk arra, hogy az uniós bíróság előtt orvosolják a nem kellően indokolt határozataikat, továbbá az uniós bíróságot sem terheli kötelezettség arra, hogy az indokolási kötelezettség tiszteletben tartásának értékelése során figyelembe vegye a szóban forgó jogi aktusok kibocsátója által kizárólag az eljárás során nyújtott kiegészítő magyarázatokat. Az ehhez hasonló jogi helyzet ugyanis az adminisztráció és az uniós bíróság közötti hatáskörmegosztás felborításának veszélyével járna, gyengítené a jogszerűség vizsgálatát, és veszélyeztetné a jogorvoslathoz való jog gyakorlását. Az indokolás csak azokban kivételes esetekben egészíthető ki a jogi aktus kibocsátója által az eljárás során adott magyarázatokkal, amelyben bebizonyosodott, hogy az érintett uniós intézmény számára gyakorlatilag lehetetlen volt a vitatott határozatot jogilag megkövetelt módon indokolni (lásd ebben az értelemben: 2020. június 11‑i Bizottság kontra Di Bernardo ítélet, C‑114/19 P, EU:C:2020:457, 58. és 59. pont).

50      A versenyvizsga‑bizottság határozatait illetően, amint azt a Bíróság az 1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítéletben (C‑254/95 P, EU:C:1996:276) kimondta, az indokolási kötelezettségnek összeegyeztethetőnek kell lennie a vizsgabizottság eljárására a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikke alapján vonatkozó titkossággal. Ezt a titkosságot azzal a céllal vezették be, hogy biztosítsák a versenyvizsga‑bizottság függetlenségét és eljárása tárgyilagosságát, valamint a versenyvizsga‑bizottságnak akár a közösségi adminisztráció, akár az érintett pályázók, akár harmadik személyek részéről történő beavatkozástól vagy nyomásgyakorlástól való védelmét. A titkosság tiszteletben tartásával ennélfogva ellentétes mind a vizsgabizottsági tagok egyéni álláspontja, mind a pályázók személyes vagy összehasonlító értékelésére vonatkozó adatok felfedése (1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítélet, C‑254/95 P, EU:C:1996:276, 24. pont).

51      E körülmények között a versenyvizsga‑bizottság határozatainak indokolására vonatkozó követelmény esetében figyelembe kell venni a szóban forgó eljárás jellegét (1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítélet, C‑254/95 P, EU:C:1996:276, 25. pont).

52      A versenyvizsga‑bizottság eljárása általában legalább két elkülönült szakaszból áll: egyrészt a pályázatok vizsgálatából, amelynek célja a versenyvizsgára bocsátható pályázók kiválasztása, másrészt a pályázóknak a betöltendő munkakörre való alkalmasságának a vizsgálatából, amelynek célja az tartaléklista felállítása (1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítélet, C‑254/95 P, EU:C:1996:276, 26. pont).

53      Az első szakaszban – különösen a képesítéseken alapuló versenyvizsga során – a pályázók által igazolt képesítéseket összevetik a versenyvizsga‑felhívásban megkövetelt képesítésekkel. Mivel ez az összevetés objektív adatok alapján történik, amelyeket egyébként saját magára vonatkozóan minden egyes pályázó ismer, a vizsgabizottság eljárását övező titkosság tiszteletben tartása nem zárja ki, hogy ezeket az objektív adatokat és különösen a versenyvizsga előkészítő szakaszában elvégzett kiválasztás alapjául szolgáló kiválasztási szempontokat oly módon közöljék, hogy azok a személyek, akiknek a pályázatait már a személyes vizsga előtt elutasították, képesek legyenek elismerni kiesésük lehetséges indokait (1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítélet, C‑254/95 P, EU:C:1996:276, 27. pont).

54      Ezzel szemben a versenyvizsga‑bizottság eljárásának második szakasza mindenekelőtt összehasonlító jellegű, így vonatkozik rá az eljárás lényegéhez tartozó titkosság (1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítélet, C‑254/95 P, EU:C:1996:276, 28. pont).

55      A vizsgabizottság által a vizsgák előtt elfogadott javítási szempontok szerves részét képezik a pályázók érdemeire vonatkozóan a versenyvizsgabizottság által készített összehasonlító értékelésnek. E szempontok célja ugyanis az, hogy biztosítsák – a pályázók érdekében – a vizsgabizottság által végzett értékelések bizonyos egységességét, különösen nagyszámú pályázó esetén. E szempontokra ugyanúgy kiterjed a tanácskozás titkossága, mint a vizsgabizottság által végzett értékelésekre (1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítélet, C‑254/95 P, EU:C:1996:276, 29. pont).

56      A versenyvizsga‑bizottság által végzett összehasonlító értékelést a vizsgabizottság által a pályázóknak adott pontszámok tükrözik. A pontszámokkal a versenyvizsga‑bizottság a pályázóról alkotott értékítéletét fejezi ki (1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítélet, C‑254/95 P, EU:C:1996:276, 30. pont).

57      Ezen elvek alapján az 1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítélet (C‑254/95 P, EU:C:1996:276) 31. és 32. pontjában a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a versenyvizsga‑bizottság eljárásának titkosságára tekintettel a különböző vizsgákra kapott pontszámok közlése a vizsgabizottság határozatai elégséges indokolásának minősül, és az ilyen indokolás nem sérti a pályázók jogait, mivel lehetővé teszi a számukra a teljesítményük értékelésének megismerését, és adott esetben annak ellenőrzését, hogy ténylegesen nem érték el a versenyvizsga‑felhívásban előírt pontszámot.

58      Ezen elvek fényében kell értékelni, hogy a 2020. április 15‑i határozat megfelelő indokolással rendelkezik‑e.

59      Először is meg kell állapítani, hogy a 2020. április 15‑i határozat nem része a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatában említett első szakasznak, amely a versenyvizsga‑felhívásban e célból előírt feltételek pályázó általi teljesítésének vizsgálatát követő versenyvizsgára bocsátásra vonatkozik. Ez a határozat a második szakaszba tartozik, mivel a vitatott versenyvizsga vizsgabizottságának a szóbeli vizsga során nem csak annak vizsgálata céljából kellett értékelnie a felperes teljesítményét, hogy elérte‑e a versenyvizsga‑felhívásban meghatározott minimális 10/20 pontszámot, hanem e teljesítménynek a többi pályázó teljesítményével való összevetés érdekében is. A versenyvizsga‑felhívás ugyanis előírta, hogy a felperes által választott területen csak a szóbeli vizsgán legjobb pontszámokat szerző 30 pályázó vehető fel a tartaléklistára (lásd a fenti 3., 6. és 7. pontot).

60      Másodszor emlékeztetni kell a felperessel már a 2020. április 15‑i határozatban megerősített 2019. december 16‑i határozatban közölt információkra. E határozatban, amint azt a fenti 9. pont kifejti, a vizsgabizottság először is jelezte, hogy a felperesnek a vitatott versenyvizsga szóbeli vizsgáján nyújtott teljesítményét összességében 13/20 pontra értékelte, miközben az e vizsgára bocsátott pályázók teljesítményének összehasonlítása alapján a vizsgabizottság csak azon pályázók nevét vette fel a tartaléklistára, akik legalább 14/20 összpontszámot kaptak.

61      Ezt követően a vizsgabizottság pontosította, hogy a felperes által a szóbeli vizsgán nyújtott teljesítményét összességében „jónak” lehet minősíteni.

62      Végül a vizsgabizottság közölte azokat az egyes szöveges értékeléseket, amelyeket a szóbeli vizsgának a vitatott versenyvizsga‑felhívás III. címének 4. szakaszán – amely szerint e vizsga két részből áll, amelyből az első két alrészt foglal magában – alapuló három részére vonatkozóan adott a felperes számára (lásd a fenti 5. pontot).

63      Harmadszor, amint arra a fenti 11. pontban emlékeztet, a Bizottság utólag megküldte a felperesnek az első átváltási táblázatot, amelyben feltüntette a vizsgabizottság által alkalmazott szöveges értékelések és az egy és tíz közötti pontszámok közötti átváltást. E táblázatból az következik, hogy a „jó” szöveges értékelés a 6/10, az „erős” szöveges értékelés a 7/10 pontszámnak felel meg.

64      Negyedszer, a Bizottság benyújtotta a Törvényszékhez a fenti 27. pontban említett második átváltási táblázatot, amelyben egyrészt az egy és húsz közötti pontszámok, másrészt a pályázókkal a szóbeli vizsgát követően közölt szöveges értékelés közötti átváltás szerepel.

65      Ötödször meg kell állapítani, hogy – amint az a 2020. április 15‑i határozatból kitűnik – a vizsgabizottság elfogadott egy súlyozási módszert a szóbeli vizsgának a vitatott versenyvizsgára vonatkozó felhívásban előírt három részére vonatkozóan. Ellenkérelmében a Bizottság megerősíti, hogy a felperes által megszerzett 13/20 összpontszám az e három részre vonatkozó értékeléseknek nem a számtani, hanem a súlyozott átlaga.

66      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a vitatott versenyvizsga vizsgabizottsága az e versenyvizsga‑felhívásból következő szóbeli vizsga minden egyes részére vonatkozóan súlyozási együtthatót (a továbbiakban: szóban forgó súlyozási együtthatók) fogadott el. A szóban forgó súlyozási együtthatókat a pályázók teljesítményének a vizsgabizottság által elfogadott értékelésekre alkalmazták az e három értékelés súlyozott átlagának megállapítása céljából. Ennélfogva ezek a súlyozási együtthatók jelentős mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a felperes megérthesse, hogy a vitatott versenyvizsga‑felhívásnak megfelelően a teljesítményét, miután e három részben értékelték, hogyan változtatták át pontszámmá a húszas pontrendszerben (lásd a fenti 6. pontot). A felperes jelenleg rendelkezik az első és a második átváltási táblázattal. Azonban a szóban forgó súlyozási együtthatók ismerete nélkül a felperes nem tudja megérteni, hogy az „erős”, „erős” és „jó” szöveges értékelések, amelyeket a szóbeli vizsga három része vonatkozásában kapott, és amelyek az első átváltási táblázat szerint a 7, 7 és 6 pontszámnak felelnek meg, hogyan eredményezhettek 13/20 összpontszámot, amely a második átváltási táblázat szerint a „jó” szöveges értékelésnek felel meg. Meg kell állapítani, hogy az egyes együtthatók jelentősége szerint nem kizárt, hogy az említett számadatok súlyozott átlaga egy olyan, húszas pontrendszerbe átváltott és kerekített összpontszámot eredményez, amely eléri a pályázónak a vitatott versenyvizsga sikeres pályázói közé történő felvételéhez előírt 14/20‑as pontszámot (lásd a fenti 9. pontot).

67      Meg kell azonban határozni, hogy a szóban forgó súlyozási együtthatók közlése összeegyeztethető‑e a vizsgabizottság eljárásának titkosságával, amelyet a személyzeti szabályzat III. mellékletének a Bíróság által értelmezett 6. cikke ír elő.

68      Igaz, hogy – amint arra a fenti 57. pont emlékeztet – az 1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítéletben (C‑254/95 P, EU:C:1996:276, 31. és 32.pont) a Bíróság egyrészt az indokolási kötelezettség, másrészt a vizsgabizottság eljárása titkosságából eredő követelmények mérlegelését követően úgy ítélte meg, hogy a különböző vizsgákra kapott pontszámok közlése a vizsgabizottság határozatainak elégséges indokolásának minősül, és egy ilyen indokolás nem sérti a pályázók jogait.

69      Mindazonáltal az 1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítélet (C‑254/95 P, EU:C:1996:276) alapjául szolgáló ügyben a felperest, miután az írásbeli vizsgán a versenyvizsga‑felhívásban megkövetelt minimumnál alacsonyabb pontszámot kapott, nem bocsátották a versenyvizsga következő vizsgáira. A versenyvizsga‑felhívás nem írta elő, hogy ennek az írásbeli vizsgának több részből kellett volna állnia. Következésképpen a Bíróság által a „különböző vizsgákon elért eredményre” való hivatkozást úgy értelmezni, hogy az egyedül a sikertelen vizsgát eredményező egyedi pontszámra vonatkozik, ellentétben a versenyvizsga‑felhívásban előírt különböző vizsgarészekre vonatkozó közbenső értékelésekkel. Ebből az ítélkezési gyakorlatból tehát nem következik, hogy egyetlen sikertelen vizsgát eredményező egyedi pontszám közlése az egyes versenyvizsgák sajátosságaitól függetlenül minden körülmények között elegendő indokolásnak minősül.

70      Ezenkívül az 1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítéletből (C‑254/95 P, EU:C:1996:276) nem vezethető le, hogy a „javítási szempontok” fogalma, amelyeket a Bíróság úgy tekintett, hogy azokat védi a vizsgabizottság eljárásának titkossága, olyan elemeket foglal magában, mint a szóban forgó súlyozási együtthatók.

71      Meg kell említeni, hogy az 1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítéletben (C‑254/95 P, EU:C:1996:276) szereplő „javítási szempontok” irányt mutatnak a vizsgabizottság számára a pályázók által a versenyvizsga vizsgáin és az egyes vizsgák esetleges részei alkalmával nyújtott teljesítmények értékelése során. Ezek olyan eszközt jelentenek, amelyet a vizsgabizottság az e teljesítmények értékítélete során vesz igénybe annak érdekében, hogy biztosítsa értékeléseinek egységességét. Ebben az értelemben a Bíróság az említett ítéletben megállapította, hogy ezek a szempontok szerves részét képezik a pályázók érdemeire vonatkozóan a vizsgabizottság által készített összehasonlító értékelésnek, és ennek következtében titokban kell maradniuk (lásd a fenti 55. pontot). Ahhoz ugyanis, hogy a pályázókat teljes mértékben tárgyilagosan és szabadon lehessen értékelni, a versenyvizsga‑bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy a munkáját megszervezze, és szükség esetén olyan szempontokat és alszempontokat alkalmazzon, amelyek között adott esetben súlyozást végez.

72      Ezzel szemben a vizsgabizottság által a versenyvizsga‑felhívásban előírt vizsgarészek közötti súlyozás céljából meghatározott együtthatók nem ugyanazt a feladatot töltik be, mint az 1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítéletben (C‑254/95 P, EU:C:1996:276) szereplő javítási szempontok. Ezen együtthatók ugyanis nem arra szolgálnak, hogy hozzájáruljanak a pályázók által a szóban forgó vizsgán nyújtott teljesítmények összehasonlító értékeléséhez. Ezeket a vizsgabizottság a mérlegelési jogkörének gyakorlása során határozza meg, abból a célból, hogy kifejezze azt a jelentőséget, amellyel a versenyvizsga‑felhívásban szereplő különböző vizsgarészek szerinte a pályázónak e vizsga egészére vonatkozóan adott összpontszámon belül bírnak. A versenyvizsga‑felhívásban előírt különböző vizsgarészek egymáshoz viszonyított értékének előzetes meghatározását tehát meg kell különböztetni a pályázók teljesítményeinek az egyes részekre vonatkozásában történő értékelésétől.

73      Ezért az 1996. július 4‑i Parlament kontra Innamorati ítélet (C‑254/95 P, EU:C:1996:276) nem értelmezhető úgy, hogy a fenti 68. pontban említett követelmények közötti mérlegelés megköveteli, hogy amennyiben a versenyvizsga‑felhívás azt írja elő, hogy valamely vizsga több részből tevődik össze, a vizsgabizottság által az egyes részekhez a súlyozásuk céljából előzetesen hozzárendelt együtthatókra kiterjed a vizsgabizottság eljárásának titkossága. Az említett ítéletből tehát nem következik, hogy ezek az együtthatók ki vannak zárva azon elemek köréből, amelyeket az indokolási kötelezettség alapján közölni kell a versenyvizsgából kizárt pályázókkal.

74      Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék a versenyvizsgára jelentkező pályázók a francia és angol nyelvnek – valamint az Unió minden más olyan nyelvének, amelynek e pályázók a jelentkezési lapjukon szereplő nyilatkozatuk szerint a birtokában voltak –, az ismeretére vonatkozó értékelésére irányuló szóbeli vizsga tárgyában már kimondta, hogy amennyiben a vizsgabizottság elvégezte a pályázók ezen nyelvek mindegyikére vonatkozó ismereteinek közbenső értékelését, az indokolási kötelezettség a vizsga tárgyát képező különböző nyelvek vonatkozásában a pályázó által elért részeredményeknek és a végső pontszám meghatározása céljából a vizsgabizottság által alkalmazott módszernek a pályázó kérésére történő közlését foglalja magában. A Törvényszék ugyanis rámutatott arra, hogy ezen információk közlése nem jelenti sem a vizsgabizottság tagjai egyéni álláspontjának felfedését, sem a pályázókra vonatkozó személyes vagy összehasonlító értékeléssel kapcsolatos adatoknak a hozzáférhetővé tételét. Ez a közlés tehát nem volt összeegyeztethetetlen a vizsgabizottság eljárása titkosságának tiszteletben tartásával (2004. április 28‑i Pascall kontra Tanács ítélet, T‑277/02, EU:T:2004:117, 2. és 28. pont).

75      Egyébiránt a Közszolgálati Törvényszék ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a versenyvizsga‑bizottság eljárásának kötelező titkosságára, valamint arra a széles mérlegelési jogkörre tekintettel, amellyel e vizsgabizottság a versenyvizsga vizsgaeredményeinek értékelése terén rendelkezik, ez utóbbi a pályázó sikertelenségét indokolandó nem köteles sem részletezni, sem megmagyarázni, hogy a pályázó mely válaszait ítélte elégtelennek, és miért. Ez a titkosság és e széles mérlegelési jogkör azonban nem jelenti azt, hogy a versenyvizsga azon pályázóival, akik ezt kérik, adott esetben nem kell közölni a versenyvizsga‑felhívásban említett szóbeli vizsga minden egyes részében elért pontszámokat (lásd ebben az értelemben: 2010. július 8‑i Wybranowski kontra Bizottság ítélet, F‑17/08, EU:F:2010:83, 98. és 99. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A Közszolgálati Törvényszék szerint ahhoz, hogy eleget tegyen az indokolási kötelezettségnek, e közlésnek – amennyiben azt valamely pályázó kérte – főszabály szerint a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt határidő lejárta előtt kell megtörténnie (lásd ebben az értelemben: 2010. július 8‑i Wybranowski kontra Bizottság ítélet, F‑17/08, EU:F:2010:83, 100. pont). Hozzá kell tenni, hogy az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogás elutasítása érdekében a Közszolgálati Törvényszék megállapította, hogy a felperes tájékoztatást kaphatott többek között a versenyvizsga‑felhívásban a szóbeli vizsgára vonatkozóan említett négy „értékelési szempont” súlyozásáról (lásd ebben az értelemben: 2010. július 8‑i Wybranowski kontra Bizottság ítélet, F‑17/08, EU:F:2010:83, 8., 50., 104. és 106. pont).

76      A Törvényszék és a Közszolgálati Törvényszék ezen ítélkezési gyakorlata – amint arra a fenti 47. pont emlékeztet – megfelel az indokolási kötelezettség és a hatékony bírói jogvédelem, valamint a Bíróságnak a fenti 49. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatából következő, az elégtelen indokolásnak az eljárás során benyújtott információkkal történő kiegészítéséhez való jog kivételes esetekre való korlátozása között fennálló szoros kapcsolatnak. Ha ugyanis a pályázó nem ismeri meg időben azt a módszert, amellyel a vizsgabizottság az e pályázónak a versenyvizsga‑felhívásban előírt különböző versenyrészeken nyújtott teljesítményére vonatkozóan általa megállapított értékelések alapján meghatározza az említett pályázónak adott, sikertelen vizsgát eredményező összpontszámot, nem mérheti fel, hogy a vizsgabizottság ezen értékelések elkészítése – ami a vizsgabizottság eljárása titkosságának védelme alatt áll – helyett nem a sikertelen vizsgát eredményező összpontszámra vonatkozó értékelése során tévedett‑e. E pályázó tehát azt sem tudja megítélni, hogy célszerű‑e keresetet indítani a Törvényszék előtt.

77      Ezenkívül az indokolási kötelezettség és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog az uniós jognak immár a Charta által rögzített általános elve, míg a vizsgabizottság eljárásának titkosságát másodlagos jogi aktus rögzíti. Következésképpen a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikkét a Charta fényében kell értelmezni.

78      A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy mivel a szóban forgó súlyozási együtthatók nem olyan eszközök, amelyeket a vitatott versenyvizsga vizsgabizottsága a pályázóknak a versenyvizsga‑felhívásban szereplő három szóbeli vizsgarész alkalmával nyújtott teljesítményére vonatkozó értékítélet kialakításához használ, ezen együtthatókra nem vonatkozik a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikkében előírt titkosság.

79      Ezt a következtetést nem kérdőjelezik meg a Bizottságnak a versenyvizsga‑bizottság széles mérlegelési jogkörére alapított érvei (lásd: a fenti 43. cikk).

80      Az ítélkezési gyakorlat szerint a versenyvizsga‑bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a feladatai ellátására. Így értékelési szempontokat határozhat meg, ha ilyen szempontok nem szerepelnek a versenyvizsga‑felhívásban, illetve meghatározhatja az egyes szempontok súlyát, ha azt a vizsgafelhívás nem tette meg (lásd: 2012. december 11‑i Mata Blanco kontra Bizottság ítélet, F‑65/10, EU:F:2012:178, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 1988. március 24‑i Goossens és társai kontra Bizottság ítélet, 228/86, EU:C:1988:172, 11., 13. és 14. pont; 1988. április 19‑i Santarelli kontra Bizottság ítélet, 149/86, EU:C:1988:179, 10. pont.

81      Ebből következik, hogy ha a versenyvizsga‑felhívás nem határozza meg az adott vizsga tekintetében a versenyvizsga‑felhívásban említett egyes értékelési szempontok súlyozását, a vizsgabizottság attól függően, hogy milyen jelentőséget tulajdonít a különböző vizsgarészeknek a betöltendő állások tekintetében. meghatározhatja, hogy az e felhívás által e vizsga tekintetében előírt összpontszámot hogyan kell felosztani e vizsgarészek között (lásd ebben az értelemben: 2012. december 11‑i Mata Blanco kontra Bizottság ítélet, F‑65/10, EU:F:2012:178, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

82      A jelen ügyben a vitatott versenyvizsga‑felhívás ismertette a szóbeli vizsga részeit (lásd: a fenti 5. pont), anélkül azonban, hogy pontosította volna azt a súlyozást, amelyet e részek mindegyike esetében alkalmazni fognak az összpontszám meghatározása során.

83      Ennélfogva a vitatott versenyvizsga vizsgabizottsága jogosult volt a szóban forgó három súlyozási együttható meghatározására.

84      A fentiekből azonban nem következik, hogy a szóban forgó súlyozási együtthatók ki vannak zárva azon elemek köréből, amelyeket az elutasított pályázókkal közölni kell az indokolási kötelezettség betartásának biztosítása érdekében.

85      Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis, ha a közösségi intézmény széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, akkor az uniós jogrend által a közigazgatási eljárásban biztosított garanciák tiszteletben tartásának felülvizsgálata alapvető fontosságú. E garanciák között szerepel különösen az adott eset valamennyi lényegi elemének a hatáskörrel rendelkező intézmény által elvégzendő gondos és pártatlan vizsgálatára, valamint a határozatának megfelelő indokolására vonatkozó kötelezettség (1991. november 21‑i Technische Universität München ítélet, C‑269/90, EU:C:1991:438, 14. pont; 2009. szeptember 8‑i ETF kontra Landgren ítélet, T‑404/06 P, EU:T:2009:313, 163. pont).

86      Ezenkívül a fenti 46. és 47. pontban említett ítélkezési gyakorlat szerint az indokolási kötelezettség célja éppen az, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára a hatékony jogorvoslathoz való joguk, illetve az uniós bíróság számára a közigazgatási határozatok jogszerűsége felülvizsgálatának a gyakorlását.

87      Meg kell állapítani, hogy mivel a versenyvizsga‑bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, határozatai jogszerűségének felülvizsgálata a bíróság részéről annak ellenőrzésére irányul, hogy e mérlegelési jogkört objektív kritériumok alapján gyakorolták‑e, és hogy e jogkör gyakorlása során nem követtek‑e el nyilvánvaló hibát vagy hatáskörrel való visszaélést, illetve hogy a mérlegelési jogkör határait nem lépték‑e nyilvánvalóan túl (lásd ebben az értelemben: 1999. február 11‑i Jiménez kontra OHIM ítélet, T‑200/97, EU:T:1999:26, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Így a jelen ügyben, noha a Törvényszék nem helyettesítheti saját értékelésével a vizsgabizottság értékelését, ugyanakkor az indokolási kötelezettségre tekintettel meg kell tudnia vizsgálni, hogy a vizsgabizottság a felperes szóbeli teljesítményét a vitatott versenyvizsga‑felhívásban szereplő három vizsgarész alapján értékelte‑e és hogy a vizsgabizottság nem követett‑e el hibát az általa e három rész mindegyikére vonatkozóan végzett értékelés alapján végzett összpontszám‑számítás során.

88      A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy mivel a felperes nem ismerhette meg a szóban forgó súlyozási együtthatókat, a 2020. április 15‑i határozat indokolása – a Bizottság által az említett határozat elfogadását követően a felperes rendelkezésére bocsátott információk ellenére, amennyiben ezek a fenti 48. és 49. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében figyelembe vehetők – nem elegendő.

89      Következésképpen a második jogalapnak helyt kell adni, és meg kell semmisíteni a 2020. április 15‑i határozatot, anélkül hogy szükség lenne az első jogalap vizsgálatára (lásd: a fenti 38. pont), vagy a Bizottság által a 2019. december 16‑i határozat szükség szerinti megsemmisítése iránti kérelemmel kapcsolatban felhozott elfogadhatatlansági kifogásról való határozathozatalra (lásd: a fenti 30. és 33. pont).

 A költségekről

90      Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hetedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a COM/03/AD/18 (AD 6) – Tanácsos belső versenyvizsga vizsgabizottságának 2020. április 15i, JRnek az európai közigazgatás terén AD 6 besorolási fokozatba tartozó tanácsosok tartaléklistájára való felvételét mellőző határozatát megsemmisíti.

2)      A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

da Silva Passos

Valančius

Reine

Truchot

 

      Sampol Pucurull

Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. szeptember 22‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: francia.