C‑401/19. sz. ügy
Lengyel Köztársaság
kontra
Európai Parlament
és
az Európai Unió Tanácsa
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2022. április 26.
„Megsemmisítés iránti kereset – (EU) 2019/790 irányelv – A 17. cikk (4) bekezdésének b) pontja és c) pontjának utolsó fordulata – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 11. cikk – A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága – A 17. cikk (2) bekezdése – A szellemi tulajdon védelme – Az online tartalommegosztó szolgáltatókat terhelő kötelezettségek – A felhasználók által feltöltött tartalmak előzetes automatikus ellenőrzése (szűrés)”
1. Megsemmisítés iránti kereset – Tárgy – Részleges megsemmisítés – Feltétel – A vitatott rendelkezések elválasztható jellege – Objektív szempont – Nem teljesített feltétel – Elfogadhatatlanság
(EUMSZ 263. cikk; 2019/790 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 17. cikk)
(lásd: 17–21. pont)
2. Jogszabályok közelítése – Szerzői jog és szomszédos jogok – 2019/790 irányelv – A digitális egységes piacon a jogok harmonizációja – Az online tartalommegosztó szolgáltatók által védett tartalmak felhasználása – E szolgáltatók különös felelősségi rendszere – Terjedelem
(2019/790 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (61) és (66) preambulumbekezdés, 2. cikk, 6. pont, és 17. cikk)
(lásd: 29–31., 35. pont)
3. Jogszabályok közelítése – Szerzői jog és szomszédos jogok – 2019/790 irányelv – A digitális egységes piacon a jogok harmonizációja – Az online tartalommegosztó szolgáltatók által védett tartalmak felhasználása – E szolgáltatók különös felelősségi rendszere – Az említett szolgáltatókra háruló azon kötelezettség, hogy előzetesen ellenőrizzék a felhasználók által feltöltött tartalmakat – A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való jog gyakorlásának igazolt korlátozása
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 11. cikk, 17. cikk, (2) bekezdés, és 52. cikk, (1) bekezdés; 2019/790 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 17. cikk, (4)–(10) bekezdés)
(lásd: 45., 48–58., 72., 76., 80–99. pont)
Összefoglalás
Az egységes digitális piacon a szerzői jogról és a szomszédos jogokról szóló 2019/790 irányelv(1) új különös felelősségi mechanizmust hozott létre az online tartalommegosztó szolgáltatók (a továbbiakban: szolgáltatók) számára. Ezen irányelv 17. cikke rögzíti azt az elvet, amely szerint a szolgáltatók közvetlenül felelősek abban az esetben, ha a szolgáltatásaikat igénybe vevő felhasználók jogellenesen töltenek fel műveket és más, védelem alatt álló teljesítményeket. Az érintett szolgáltatók azonban mentesülhetnek e felelősség alól. E célból – e cikk rendelkezéseinek megfelelően(2) – különösen arra kötelesek, hogy aktívan ellenőrizzék a felhasználók által feltöltött tartalmakat annak érdekében, hogy megakadályozzák azon védelem alatt álló teljesítmények feltöltését, amelyeket a jogosultak nem kívánnak elérhetővé tenni ugyanezeken a szolgáltatásokon keresztül.
A Lengyel Köztársaság keresetet indított elsődlegesen a 2019/790 irányelv 17. cikke (4) bekezdése b) pontjának és c) pontja utolsó fordulatának megsemmisítése, másodlagosan pedig e cikk teljes egészében történő megsemmisítése iránt. Lényegében azt állítja, hogy e rendelkezések arra kötelezik a szolgáltatókat, hogy – automatikus szűrést biztosító informatikai eszközök segítségével – megelőző jelleggel ellenőrizzék a felhasználóik által feltölteni kívánt valamennyi tartalmat, e rendelkezések azonban nem írnak elő a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való jog tiszteletben tartását biztosító garanciákat.(3)
A nagytanácsban eljáró Bíróság első alkalommal határoz a 2019/790 irányelv értelmezéséről. Elutasítja Lengyelország keresetét, és megállapítja, hogy a szolgáltatók ezen irányelvben előírt, a felhasználók által közzétett tartalmak automatikus előzetes ellenőrzéséből álló kötelezettségét megfelelő garanciákkal látták el a felhasználók véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságához való joga tiszteletben tartásának, valamint az e jog és a szellemi tulajdonjog közötti megfelelő egyensúlynak a biztosítása érdekében.
A Bíróság álláspontja
Mindenekelőtt a kereset elfogadhatóságának vizsgálata során a Bíróság megállapítja, hogy a 2019/790 irányelv 17. cikke (4) bekezdésének b) pontja és c) pontjának utolsó fordulata nem választható el e cikk többi részétől, valamint hogy ily módon elfogadhatatlanok azok a kérelmek, amelyek kizárólag e rendelkezések megsemmisítésére irányulnak. A 17. cikk ugyanis a szolgáltatók tekintetében új felelősségi rendszert hoz létre, amelynek különböző rendelkezései egy egészet alkotnak, és amelyek célja, hogy megteremtsék az egyensúlyt e szolgáltatók, a szolgáltatásaik felhasználói és a jogosultak jogai és érdekei között. Következésképpen egy ilyen részleges megsemmisítés az említett cikk lényeges tartalmát változtatná meg.
Ezt követően a Bíróság érdemben vizsgálja a Lengyelország által felhozott, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való jog gyakorlásának a 2019/790 irányelv 17. cikkével bevezetett felelősségi rendszerből eredő korlátozására alapított egyetlen jogalapot. Elöljáróban a Bíróság emlékeztet arra, hogy az információknak az online tartalommegosztó platformokon keresztül, az interneten történő megosztása az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 10. cikkének és a Charta 11. cikkének a hatálya alá tartozik. Megállapítja, hogy annak érdekében, hogy a szolgáltatók elkerüljék a felelősségre vonást abban az esetben, ha a felhasználók olyan jogellenes tartalmakat töltenek fel a platformjaikra, amelyek vonatkozásában a szolgáltatók nem rendelkeznek a jogosultak engedélyével, e szolgáltatóknak bizonyítaniuk kell, hogy megfelelnek a felelősség alóli mentesüléssel kapcsolatban a 2019/790 irányelv 17. cikke (4) bekezdésének a), b) és c) pontjában előírt összes feltételnek, azaz hogy:
– minden tőlük telhetőt megtettek az engedély megszerzése érdekében (az a) pont); és
– haladéktalanul intézkedtek annak érdekében, hogy a platformjaikon megszüntessék a szerzői jog konkrét megsértéseit azt követően, hogy azok bekövetkeztek, és hogy azokról a jogosultak megfelelően indokolt módon értesítették őket (a c) pont); valamint
– az ilyen értesítés kézhezvételét követően, vagy amennyiben a jogosultak a szerzői jog megsértésének bekövetkezése előtt megadták a lényeges és szükséges információkat, „a szakmai gondosság magas szintű ágazati normáinak megfelelően minden tőlük telhetőt megtettek” annak érdekében, hogy megakadályozzák az ilyen jogsértések bekövetkezését vagy megismétlődését (a b) és a c) pont).
Ennélfogva ezen utóbbi kötelezettségek ténylegesen megkövetelik, hogy e szolgáltatók előzetesen ellenőrizzék a felhasználók által a platformjaikra feltölteni kívánt tartalmakat, amennyiben megkapták a jogosultaktól az ezen irányelv 17. cikke (4) bekezdésének b) és c) pontjában előírt információkat vagy értesítéseket. E célból a szolgáltatók kénytelenek automatikus felismerő és szűrőeszközöket használni. Az ilyen előzetes ellenőrzés és szűrés azonban korlátozhatja az online tartalomterjesztés egyik fontos eszközét, ekként pedig a véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságához való, a Charta 11. cikkében biztosított jog korlátozását képezheti. Ezen túlmenően, ez a korlátozás az uniós jogalkotónak róható fel, mivel az a különös felelősségi rendszer közvetlen következménye. Ennélfogva a Bíróság arra a következtetésre jut, hogy ez a rendszer az érintett felhasználók véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságához való joga gyakorlásának korlátozását vonja maga után.
Végül azt a kérdést illetően, hogy a szóban forgó korlátozás igazolható‑e a Charta 52. cikkének (1) bekezdésére tekintettel, a Bíróság megállapítja egyfelől, hogy e korlátozást jogszabály írja elő, mivel az egy uniós jogi aktus valamely rendelkezése, azaz a 2019/790 irányelv 17. cikke (4) bekezdésének b) pontja és c) pontjának utolsó fordulata révén az e szolgáltatókra nézve előírt kötelezettségekből következik, és tiszteletben tartja az internetfelhasználók véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságához való jogának az alapvető tartalmát. Másfelől az arányosság vizsgálata keretében a Bíróság megállapítja, hogy az említett korlátozás megfelel a szellemi tulajdon Charta 17. cikkének (2) bekezdésében garantált védelmére irányuló igénynek, hogy az szükségesnek tűnik ezen igény kielégítéséhez, valamint hogy a szolgáltatókra nézve előírt kötelezettségek nem korlátozzák aránytalanul e szolgáltatások felhasználóinak a véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságához való jogát.
Először is, ugyanis az uniós jogalkotó egyértelmű és pontos határt szabott az e kötelezettségek végrehajtása során meghozható intézkedéseknek, és különösen az olyan intézkedéseket zárta ki, amelyek a feltöltés során a jogszerű tartalmakat szűrik és blokkolják. Másodszor, a 2019/790 irányelv annak biztosítását írja elő a tagállamokra nézve, hogy a felhasználók feltölthetik és hozzáférhetővé tehetik az általuk idézés, kritika, ismertetés, karikatúra, paródia vagy utánzat konkrét céljára előállított tartalmat. Ezenfelül a szolgáltatóknak tájékoztatniuk kell a felhasználókat arról, hogy a műveket és a más, védelem alatt álló teljesítményeket az uniós jogban foglalt szerzői jogi és szomszédos jogi kivételek vagy korlátozások szerint felhasználhatják.(4) Harmadszor, a szolgáltatók felelőssége csak akkor állapítható meg, ha az érintett jogosultak megadják a szóban forgó tartalmakra vonatkozó lényeges és szükséges információkat. Negyedszer, ezen irányelv 17. cikke – amelynek alkalmazása nem vezethet általános nyomonkövetési kötelezettséghez – azt vonja maga után, hogy e szolgáltatóktól nem lehet megkövetelni, hogy megakadályozzák az olyan tartalmak feltöltését és a nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tételét, amelyek jogellenes jellegének megállapítása miatt önállóan kellene értékelniük a tartalmat.(5) E tekintetben nem lehet kizárni, hogy a nem engedélyezett tartalom hozzáférhetősége csak a jogosultaktól érkező értesítéssel kerülhető el. Ötödször, a 2019/790 irányelv több eljárási biztosítékot vezet be, így különösen azt a lehetőséget, hogy a felhasználók panaszt nyújtsanak be, ha úgy vélik, hogy az általuk feltöltött tartalomhoz való hozzáférést tévesen blokkolták, valamint a peren kívüli jogorvoslati mechanizmusokhoz és a hatékony bírósági jogorvoslatokhoz való hozzáférést.(6) Hatodszor, ez az irányelv azt a feladatot bízza az Európai Bizottságra, hogy szervezzen párbeszédet az érdekelt felekkel a szolgáltatók és a jogosultak közötti együttműködés bevált gyakorlatainak megvitatása céljából, valamint hogy adjon ki az e rendszer alkalmazásával kapcsolatos iránymutatást.(7)
A Bíróság ennélfogva azt a következtetést vonja le, hogy a szolgáltatóknak a 2019/790 irányelv 17. cikkének (4) bekezdésében létrehozott különös felelősségi rendszerből eredő azon kötelezettségét, hogy a nyilvánosság számára történő terjesztés előtt ellenőrizzék a felhasználók által a platformjaikra feltölteni kívánt tartalmakat, az uniós jogalkotó megfelelő biztosítékokkal látta el annak érdekében, hogy biztosítsa a felhasználók véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságához való jogának tiszteletben tartását, valamint egyrészről e jog, másrészről pedig a szellemi tulajdonjog közötti megfelelő egyensúlyt. A tagállamok feladata, hogy az ezen irányelv 17. cikkének átültetésekor biztosítsák, hogy e rendelkezés olyan értelmezésére támaszkodnak, amely lehetővé teszi a Chartában védett különféle alapvető jogok közötti megfelelő egyensúly biztosítását. Az e cikk átültetésére irányuló intézkedések végrehajtása során továbbá a tagállami hatóságoknak és bíróságoknak nemcsak az a kötelessége, hogy nemzeti jogukat e cikkel összhangban értelmezzék, hanem az is, hogy ügyeljenek arra, hogy ne támaszkodjanak annak olyan értelmezésére, amely sérti az említett alapvető jogokat vagy az uniós jog egyéb általános elveit, például az arányosság elvét.