T‑865/16. sz. ügy

Fútbol Club Barcelona

kontra

Európai Bizottság

 A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2019. február 26.

„Állami támogatások – A spanyol hatóságok által egyes hivatásos labdarúgókluboknak nyújtott támogatások – Nonprofit szervezeti jogállásra jogosult klubokra alkalmazott kedvezményes jövedelemadó‑mérték – A támogatásokat a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat – Letelepedés szabadsága – Előny”

1.      Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – A támogatás belső piaccal való összeegyeztethetősége – Mérlegelési jogkör – Az EUM–Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezései, illetve az EUM–Szerződés más, a belső piac működésére vonatkozó rendelkezései közötti koherencia tiszteletben tartása – Olyan intézkedés vonatkozásában indított hivatalos vizsgálati eljárás, amely sértheti a letelepedés szabadságát – A letelepedés szabadsága önálló megsértésének vizsgálatára vonatkozó kötelezettség – Hiány

(EUMSZ 49. és EUMSZ 107. cikk)

(lásd: 29–37. pont)

2.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Előny nyújtása a kedvezményezetteknek – A nonprofit szervezetekre alkalmazandó adószabályozást bizonyos hivatásos labdarúgóklubok számára fenntartó nemzeti intézkedés – Az előny fennállásának a Bizottságra háruló bizonyítása – Az egészében figyelembe vett említett adószabályozás különböző összetevőire tekintettel való értékelés

(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

(lásd: 44–67. pont)

3.      Államok által nyújtott támogatások – Közigazgatási eljárás – A Bizottság kötelezettségei – Alapos és pártatlan vizsgálat – A lehető legteljesebb és legmegbízhatóbb információk figyelembevétele – A kötelezettség terjedelme

(EUMSZ 108. cikk, (2) bekezdés)

(lásd: 49., 69. pont)

Összefoglalás

A Törvényszék a 2019. február 26‑án hozott Fútbol Club Barcelona kontra Bizottság ítéletben (T‑865/16) megsemmisítette a Spanyolország által bizonyos labdarúgóklubok javára nyújtott SA.29769 (2013/C) (korábbi 2013/NN) állami támogatásról szóló, 2016. július 4‑i (UE) 2016/2391 bizottsági határozatot azzal az indokkal, hogy a Bizottság nem bizonyította a jogilag megfelelő módon a szóban forgó intézkedés kedvezményezettjeinek nyújtott gazdasági előny fennállását.

A megtámadott határozat egy 1990‑ben elfogadott spanyol törvényre vonatkozott, amely törvény az elfogadását megelőző üzleti években pozitív eredményt elérő hivatásos sportklubok kivételével az összes spanyol hivatásos sportklubot arra kötelezte, hogy sportrészvénytársasággá alakuljanak. A felperes Fútbol Club Barcelona, valamint másik három hivatásos labdarúgóklub, amelyek e kivétel hatálya alá tartoztak, ennélfogva úgy döntöttek, hogy továbbra is nonprofit jogi személy formájában folytatják tevékenységüket, és e címen a jövedelmükre egyedi adómérték vonatkozott. Mivel ezen egyedi adómérték 2016‑ig alacsonyabb volt a sportrészvénytársaságokra alkalmazandó adómértéknél, a Bizottság a megtámadott határozatban megállapította, hogy e szabályozás, amely a társasági adó területén előnyös adójogi bánásmódot vezet be az érintett négy klub javára, jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatási programnak minősül, és arra kötelezte a Spanyol Királyságot, hogy az említett programot szüntesse meg, és az az alapján a kedvezményezetteknek nyújtott egyedi támogatásokat térítesse vissza.

A Törvényszék az ítéletében először is elutasította az EUMSZ 49. cikk amiatti megsértésére alapított jogalapot, hogy a felperes szerint a Bizottságnak meg kellett volna állapítania, hogy a hivatásos sportklubokkal szemben előírt azon kötelezettség, hogy sportrészvénytársaságokká alakuljanak, sérti az említett cikket. E tekintetben a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy a Bizottság az állami támogatások tárgyában indított eljárás keretében – azon eset kivételével, amikor a szóban forgó támogatási intézkedés összeegyeztethetetlensége az EUMSZ 49. cikk megsértéséből következik – nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy megállapítsa az EUMSZ 49. cikk önálló megsértésének fennállását és az ebből fakadó jogkövetkezményeket.

Ezt követően a Törvényszék az arra alapított jogalapot vizsgálta meg, hogy a Bizottság a szabályozás által a négy érintett klubnak nyújtott előny vizsgálata során hibákat követett el. Miután emlékeztetett arra, hogy a Bizottság köteles az összetett intézkedéseket átfogóan vizsgálni annak megállapítása érdekében, hogy az intézkedések nyomán a kedvezményezett vállalkozások olyan gazdasági előnyben részesülnek‑e, amelyhez szokásos piaci körülmények között nem jutottak volna hozzá, a Törvényszék kifejtette, hogy támogatási programok vizsgálata esetén is ugyanez a helyzet. E tekintetben, jóllehet valamely támogatási program esetén a Bizottság szorítkozhat arra, hogy a kérdéses program általános és elvont jellemzőit vizsgálja, anélkül hogy köteles lenne minden egyes konkrét alkalmazási esetet megvizsgálni annak megállapítása érdekében, hogy az tartalmaz‑e támogatási elemeket, e vizsgálatnak ugyanakkor magában kell foglalnia a szóban forgó program különböző – a kedvezményezettjei számára akár kedvező, akár kedvezőtlen – következményeire vonatkozó vizsgálatot is, amennyiben kizárólag a program jellemzői alapján nem állapítható meg egyértelműen az állítólagos előny.

Mivel a megtámadott határozatban szóban forgó nemzeti szabályozás a spanyol hivatásos sportszektorban tevékenykedő nonprofit szervezetekre vonatkozó adózási rendszer személyi hatályának szigorításaként foglalható össze, a Törvényszék így megvizsgálta, hogy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon bizonyította‑e a megtámadott határozatban, hogy a nonprofit szervezetekre vonatkozó adózási rendszer a maga összességében alkalmas volt arra, hogy a kedvezményezettjeit előnyösebb helyzetbe hozza, mintha azoknak sportrészvénytársaságként kellett volna működniük. Márpedig a Törvényszék szerint nem ez a helyzet. Miután ugyanis hangsúlyozta, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában birtokában volt azon elemeknek, amelyek bemutatják a nonprofit szervezetekre vonatkozó adójogi szabályozás azon sajátosságát, hogy a rendkívüli nyereség újbóli befektetése vonatkozásában az adólevonás felső határát kevésbé kedvező szinten rögzítették, mint a sportrészvénytársaságok esetében, a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság által előadott érvek alapján nem zárható ki, hogy ezen, a nonprofit szervezetekre vonatkozó rendszer keretében biztosított alacsonyabb szintű adólevonási lehetőségek ellensúlyozzák az alacsonyabb szintű névleges adómértékből eredő azon előnyt, amelyben e szervezetek részesülnek. Mivel a Bizottság nem teljesítette a jogilag megkövetelt módon annak bizonyítására vonatkozó kötelezettséget, hogy a vitatott intézkedés előnyt biztosított a kedvezményezettjei számára, a Törvényszék megállapította az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértését, és a megtámadott határozatot megsemmisítette.