A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2013. október 17.(*)
„44/2001/EK rendelet – 15. cikk, (1) bekezdés, c) pont – Joghatóság fogyasztói szerződések esetén – E joghatóságnak a távértékesítési szerződésekre való esetleges korlátozása – A fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam felé az interneten keresztül irányuló kereskedelmi vagy szakmai tevékenység és a szerződés megkötése közötti okozati összefüggés”
A C‑218/12. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Landgericht Saarbrücken (Németország) a Bírósághoz 2012. május 10‑én érkezett, 2012. április 27‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Lokman Emrek
és
Vlado Sabranovic
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: M. Ilešič tanácselnök, C. G. Fernlund, A. Ó Caoimh, C. Toader (előadó) és E. Jarašiūnas bírák,
főtanácsnok: P. Cruz Villalón,
hivatalvezető: A. Impellizzeri tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. április 25‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– L. Emrek képviseletében M. Kurt Rechtsanwalt,
– V. Sabranovic képviseletében M. Mauer Rechtsanwältin,
– a belga kormány képviseletében T. Materne és J. C. Halleux, meghatalmazotti minőségben,
– a francia kormány képviseletében B. Beaupère‑Manokha, meghatalmazotti minőségben,
– a luxemburgi kormány képviseletében P. Frantzen és C. Schiltz, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében A.‑M. Rouchaud‑Joët és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2013. július 18‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatali kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet 42. o.) 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjára vonatkozik.
2 E kérelmet az L. Emrek és V. Sabranovic közötti, egy használt gépjármű eladására vonatkozó szerződés megkötését követően felmerült szavatossági igények tárgyában folyó jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
3 A 44/2001 rendelet (11) preambulumbekezdése értelmében „[a] joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg, és a joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a per tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő joghatósági okot kíván meg. A jogi személyek székhelyét a közös szabályok átláthatóságának fokozása és a joghatósági okok összeütközése elkerülése végett önállóan kell meghatározni.”
4 A szóban forgó rendelet (13) preambulumbekezdése szerint a biztosítási, fogyasztói és munkaszerződésekkel kapcsolatban a gyengébb felet az érdekeinek megfelelő, az általános szabályoknál kedvezőbb joghatósági szabályokkal kell védelemben részesíteni.
5 Ugyanezen rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.
6 A szerződések vonatkozásában a 44/2001 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja, hogy a kereset alapjául szolgáló kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság rendelkezik joghatósággal.
7 A szóban forgó rendelet 15. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:
„Valamely személy, a fogyasztó által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot a 4. cikk és az 5. cikk 5. pontjának sérelme nélkül e szakasz határozza meg, ha:
[...]
c) minden más esetben, a szerződést olyan személlyel kötötték, aki a fogyasztó lakóhelyének tagállamában kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat, vagy ilyen tevékenysége bármilyen módon az említett tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is irányul, és a szerződés az ilyen tevékenység körébe tartozik.”
8 A 44/2001 rendelet 16. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) A fogyasztó a másik szerződő fél ellen akár annak a tagállamnak a bíróságai előtt, ahol a fél lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, akár saját lakóhelyének bíróságai előtt indíthat eljárást.
(2) A fogyasztó ellen a másik szerződő fél kizárólag a fogyasztó lakóhelyének bíróságai [helyesen: lakóhelye tagállamának bíróságai] előtt indíthat eljárást.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
9 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az következik, hogy L. Emrek, aki Saarbrückenben (Németország) rendelkezik lakóhellyel, az alapügy tényállása megvalósulásának időpontjában használt gépkocsit szándékozott vásárolni.
10 V. Sabranovic a német határ közelében fekvő Spicheren városában (Franciaország) használtautó‑kereskedéssel foglalkozó vállalkozást üzemeltet Vlado Automobiles Import‑Export kereskedelmi névvel. Az említett időpontban V. Sabranovic egy olyan weboldalt használt, amelyen feltüntette vállalkozásának adatait, köztük francia telefonszámokat és egy német mobiltelefonszámot, minden telefonszám tartalmazta a vonatkozó nemzetközi előhívószámot.
11 L. Emrek, miután – nem az említett weboldalon keresztül – tudomást szerzett V. Sabranovic vállalkozásáról és arról a lehetőségről, hogy itt gépkocsit tud vásárolni, e vállalkozás székhelyére, Spicherenbe ment.
12 Ily módon L. Emrek mint fogyasztó 2010. szeptember 13‑án használt gépkocsira vonatkozó adásvételi szerződést kötött írásban V. Sabranoviccal, ez utóbbi üzletében.
13 A későbbiekben L. Emrek keresetet nyújtott be V. Sabranoviccal szemben az Amtsgericht Saarbrückenhez (Németorzság), szavatossági igények teljesítését követelve. L. Emrek úgy ítélte meg, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében e bíróság nemzetközi joghatósággal rendelkezik az ilyen keresetek elbírálására. V. Sabranovic weboldalának kialakításából ugyanis az következik, hogy ez utóbbi kereskedelmi tevékenysége Németországra is irányul.
14 A szóban forgó bíróság L. Emrek keresetét elfogadhatatlannak minősítette, és elutasította, mivel úgy ítélte meg, hogy az ügyben a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja nem alkalmazható, mivel V. Sabranovic kereskedelmi tevékenysége e rendelkezés értelmében nem Németország felé irányult.
15 L. Emrek fellebbezést nyújtott be e határozattal szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz, azt állítva, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja nem követeli meg azt, hogy a fogyasztó tagállama felé irányuló kereskedelmi tevékenység és a szerződéskötés között okozati összefüggés álljon fenn. E rendelkezés továbbá azt sem követeli meg, hogy a szerződést távollévők közötti szerződésként kössék meg.
16 A Landgericht Saarbrücken úgy ítéli meg, hogy az alapügyben megállapításra került, hogy V. Sabranovic kereskedelmi tevékenysége Németország felé irányult. Különösen a franciaországi nemzetközi előhívószám és egy további németországi mobiltelefonszám előhívószámának megadása azt a benyomást keltette, hogy e kereskedő a Franciaország területén kívül – különösen Németország szomszédos területein – lakóhellyel rendelkező fogyasztókat is ügyfélnek várja.
17 Az említett bíróság szerint, még ha a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazását úgy is kell tekinteni, mint amely nem távollévők közötti szerződés megkötésétől függ, e rendelkezés hatálya kiterjesztésének elkerülése érdekében mindazonáltal az is szükséges, hogy a kereskedő weboldala legalább okozati jellegű legyen a fogyasztói szerződés megkötése tekintetében. Ennek megfelelően úgy ítéli meg, hogy az említett rendelkezés nem alkalmazható akkor, ha valamely fogyasztó „véletlenül” köt szerződést egy „vállalkozóval”.
18 E körülményekre tekintettel a Landgericht Saarbrücken úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdést terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:
„1) A [44/2001] rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja tekintetében további íratlan tényállási elem‑e az, hogy a fogyasztót a kereskedő által üzemeltetett weboldal ösztönözze a szerződés megkötésére, és ezáltal az internetes megjelenés okozati összefüggésben álljon a szerződéskötéssel azokban az esetekben, amikor valamely kereskedő internetes megjelenése megfelel az irányulás feltételének?
2) Amennyiben okozati összefüggésnek kell fennállnia az irányulás tényállási eleme és a szerződéskötés között: a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja tekintetében feltétel‑e, hogy a szerződéskötés a távszerződés megkötésének eszközeivel történjen?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
19 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a Bíróság a C‑190/11. sz. Mühlleitner‑ügyben 2012. szeptember 6‑án hozott ítéletében már válaszolt a kérdéseket előterjesztő bíróság által a jelen ügyben előterjesztett második kérdésre, amikor úgy határozott, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés nem követeli meg, hogy a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között megkötött szerződés távollévők között jöjjön létre.
20 Következésképpen kizárólag az első kérdést kell megvizsgálni, amellyel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az megköveteli az okozati összefüggés fennállását a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységnek a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam felé történő irányulása eszköze, nevezetesen egy webhely, és az e fogyasztóval kötött szerződés megkötése között.
21 Először is meg kell állapítani, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében e rendelkezés alkalmazása nem függ kifejezetten az ilyen okozati összefüggés fennállásától.
22 E rendelkezés szövegéből ugyanis az tűnik ki, hogy e rendelkezés akkor alkalmazandó, ha két különös feltétel teljesül. Így egyrészt szükséges az, hogy a kereskedő kereskedelmi vagy szakmai tevékenységét a fogyasztó lakóhelyének tagállamában folytassa, vagy, mindenesetre, az ilyen tevékenysége bármilyen módon e tagállamra, illetve több állam között e tagállamra is irányuljon, másodszor pedig az, hogy a vitatott szerződés e tevékenységek körébe tartozzon.
23 Márpedig a Bíróság már megállapította, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazása a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam felé irányuló kereskedelmi vagy szakmai tevékenységre vonatkozó lényegi feltétel teljesülésétől függ (a fent hivatkozott Mühlleitner‑ügyben hozott ítélet 44. pontja), a jelen ügyben pedig a kérdést előterjesztő bíróság szerint e feltétel teljesült.
24 Másodsorban, a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának teleologikus értelmezése kapcsán meg kell jegyezni, hogy az említett, a jelen ítélet 20. pontjában szereplőhöz hasonló okozati összefüggésre vonatkozó íratlan feltétellel való kiegészítés ellentétes lenne az e rendelkezés által követett céllal, vagyis a fogyasztók védelmével, akik az általuk az eladókkal vagy szolgáltatókkal kötött szerződések gyengébb felei.
25 Amint ugyanis arra az Európai Bizottság is hivatkozott, és a főtanácsnok is kiemelte indítványának 25. pontjában, meg kell állapítani, hogy valamely weboldal fogyasztó általi előzetes tanulmányozásának követelménye némely bizonyításra vonatkozó kérdést is felvetne, különösen abban az esetben, ha – akárcsak a jelen ügyben – a szerződést nem távollévők között kötötték meg ugyanezen weboldalon keresztül. Ebben az esetben a tevékenység irányulásához alkalmazott eszköz, nevezetesen egy weboldal, és a szerződés megkötése közötti okozati összefüggés fennállásának bizonyításához fűződő nehézségek elriaszthatják a fogyasztókat attól, hogy a 44/2001 rendelet 15. és 16. cikke értelmében a nemzeti bíróságokhoz forduljanak, ami gyengítheti a fogyasztók védelmének e rendelkezések által követett célkitűzését.
26 Mindazonáltal, amint arra a főtanácsnok is rámutatott indítványának 26. pontjában, bár az említett okozati összefüggés nem minősül olyan íratlan feltételnek, amelytől a hivatkozott 15. cikk (1) bekezdése c) pontjának alkalmazása függ, semmi sem zárja ki, hogy azt olyan minősített jelnek tekintsék, amelyet a nemzeti bíróság figyelembe vehet annak meghatározása során, hogy a tevékenység ténylegesen a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam felé irányul‑e.
27 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a C‑585/08. és C‑144/09. sz., Pammer és Hotel Alpenhof egyesített ügyekben 2010. december 7‑én hozott ítélet (EBHT 2010., I‑12527. o.) 93. pontjában, valamint rendelkező részében a Bíróság a jelek olyan, nem kimerítő felsorolását állította össze, amelyek segíthetik a nemzeti bíróságokat annak értékelése során, hogy a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányuló kereskedelmi tevékenység lényegi feltétele teljesült‑e.
28 Ezenfelül a fent hivatkozott Mühlleitner‑ügyben hozott ítéletben a Bíróság, megállapítva, hogy az említett 15. cikk (1) bekezdése c) pontjának alkalmazása nem függ attól, hogy a fogyasztói szerződést távollévők között kössék meg, ugyanezen ítélet 44. pontjában az említett nem kimerítő felsorolást további jelekkel egészített ki, amelyek – többek között – a „távollévők közötti kapcsolatfelvételre”, illetve „fogyasztói szerződés távollévők közötti megkötésére” vonatkoznak, és amely jelek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a szerződés a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányuló tevékenységhez kapcsolódik.
29 Márpedig, a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontja hatálya kiterjesztésének elkerülése érdekében meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés tárgyát alkotó okozati összefüggést úgy kell tekinteni, mint az „irányuló tevékenységre” vonatkozó jelet, ugyanazon jogcímen, mint az olyan, „távollévők közötti kapcsolatfelvételt”, amely ahhoz vezet, hogy a fogyasztó távollévőként szerződéses formában kötelezettséget vállal.
30 Ezenfelül, amint azt a főtanácsnok is megállapította indítványának 33–38. pontjában, az a körülmény, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló kereskedő valamely tagállamban egy másik tagállam határához közel telepedett le a határ mindkét oldalára kiterjedő konurbációban, és a másik tagállamhoz tartozó telefonszámot használ, azt az ezen utóbbi tagállamban lakóhellyel rendelkező potenciális ügyfelei rendelkezésére bocsátva abból a célból, hogy ezen ügyfelek elkerülhessék a nemzetközi hívás költségeit, szintén olyan jelnek minősülhet, amely alkalmas annak bizonyítására, hogy tevékenysége ezen utóbbi tagállamra „irányul”.
31 Mindenesetre a nemzeti bíróság feladata, hogy átfogóan értékelje azokat a körülményeket, amelyek között az alapügyben szereplő fogyasztói szerződést megkötötték, mégpedig a célból, hogy – attól függően, hogy fennállnak‑e, vagy sem, a Bíróság által a jelen ítélet 27. és 28. pontjában említett, vonatkozó ítélkezési gyakorlatában megállapított, nem kimerítő felsorolásban szereplő vagy nem szereplő jelek – eldöntse, hogy alkalmazható‑e a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja.
32 A fenti megfontolásokra figyelemmel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem követeli meg az okozati összefüggés fennállását a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységnek a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam felé történő irányulása eszköze, nevezetesen egy webhely, és az e fogyasztóval kötött szerződés megkötése között. Mindenesetre az ilyen jel fennállása az ilyen jellegű tevékenységhez kapcsolódó szerződésre utaló jelnek minősül.
A költségekről
33 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001 tanácsi rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem követeli meg az okozati összefüggés fennállását a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységnek a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam felé történő irányulása eszköze, nevezetesen egy webhely, és az e fogyasztóval kötött szerződés megkötése között. Mindenesetre az ilyen okozati összefüggés fennállása az ilyen jellegű tevékenységhez kapcsolódó szerződésre utaló jelnek minősül.
Aláírások