A Törvényszék (kibővített nyolcadik tanács) T-515/13. RENV. és T-719/13. RENV sz., Spanyol Királyság és társai kontra Európai Bizottság egyesített ügyekben 2020. szeptember 23-án hozott ítélete ellen a Lico Leasing, S. A.U y Pequeños y Medianos Astilleros Sociedad de Reconversión, S. A. által 2020. december 3-án benyújtott fellebbezés

(C-658/20. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Fellebbezők: Lico Leasing, S. A.U y Pequeños y Medianos Astilleros Sociedad de Reconversión, S. A. (képviselők: J. M. Rodríguez Cárcamo y M. A. Sánchez, ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Bankia, S. A. és társai, Aluminios Cortizo, S. A.

A fellebbezők kérelmei

A Lico Leasing, S. A. U., Establecimiento Financiero de Crédito („LICO”) és a Pequeños y Medianos Astilleros Sociedad de Reconversión, S. A. („PYMAR”) tisztelettel azt kérik, hogy a Bíróság olyan ítéletet hozzon, amely:

teljes egészében hatályon kívül helyezi a Törvényszék 2020. szeptember 23-i Spanyolország és társai kontra Bizottság ítéletét (T-515/13 RENV és T-719/13 RENV, EU:T:2020:434);

megsemmisíti a Spanyolország által végrehajtott SA.21233 C/11. (korábbi NN/11., korábbi CP 137/06.) számú állami támogatási programról – A spanyol adólízingrendszerként is ismert, bizonyos pénzügyi lízingmegállapodásokra alkalmazandó adórendszerről szóló, 2013. július 17-i 2014/200/EU bizottsági határozatot(HL 2014, L 114, p. 1), vagy másodlagosan megsemmisíti a támogatások visszafizetését elrendelő rendelkezést, és

az Európai Bizottságot kötelezi azon költségek viselésére, amelyek a LICO és a PYMAR részéről merülnek fel a jelen fellebbezéssel kapcsolatban, és azon költségek viselésére, amelyek a LICO és a PYMAR részéről merültek fel a visszautalási eljárásban (T-719/13 RENV), a fellebbezési eljárásban (C-128/16 P), valamint az eredeti elsőfokú eljárásban (T-719/13).

Jogalapok és fontosabb érvek

ELSŐ FELLEBBEZÉSI JOGALAP: TÁRGYI TÉVEDÉSEK, A TÉNYEK TÉVES MINŐSÍTÉSE ÉS TÉVES INDOKOLÁS AZ EUMSZ 107.CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK ALKALMAZÁSA SORÁN

A LICO és a PYMAR azt állítja, hogy a Törvényszék a következők vonatkozásában alkalmazta tévesen a jogot, mind tárgyi értelemben, mind pedig a tények minősítése és az indokolás tekintetében az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmezése során:

(i) Téves jogalkalmazás a referencia-szisztéma jóváhagyása során, tekintettel arra, hogy a Bizottság sem a határozatban, sem a Törvényszék előtt nem határozta meg, hogy melyik a SEAF referencia-szisztémája, sem a maga összességében, sem pedig az azt alkotó egyedi intézkedésekre tekintettel.

(ii) Téves jogalkalmazás a lejárat előtti visszafizetés adminisztratív engedélyezésének jogi minősítésében: (a) téves annak megállapítása, hogy egy folyamatban lévő engedélyezési eljárás szükségszerűen az intézkedés szelektivitását vonja maga után, anélkül, hogy szükség lenne a Bíróság ítélkezési gyakorlata által megkövetelt, három szakaszból álló vizsgálatra, (b) tévedés a lejárat előtti visszafizetés engedélyezését úgy minősíteni, hogy az mérlegelési lehetőség, amely lehetővé teszi az adórendszertől idegen célkitűzések elérését, és (c) tévedés azon értékelésben, amely szerint egy intézkedés szelektivitása azon intézkedések közül, amelyek lehetővé tették, hogy a SEAF egésze tekintetében lehessen kedvezményekben részesülni (a lejárat előtti visszafizetés engedélyezése) lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a rendszer a maga egészében szelektív volt.

(iii) Az indokolás hiánya a ténybeli és jogi helyzeteknek a vizsgált intézkedés által érintett vállalkozások közötti összehasonlítása.

MÁSODIK FELLEBBEZÉSI JOGALAP: A TÉNYEK ELFERDÍTÉSE, TÉVEDÉS A TÉNYEK MINŐSÍTÉSÉBEN A VERSENYPOLITIKAI FŐIGAZGATÓSÁG FELELŐS BIZTOSA LEVELÉNEK VONATKOZÁSÁBAN A BIZALOMVÉDELEM ELVÉNEK TISZTELETBEN TARTÁSÁRA TEKINTETTEL

A LICO és a PYMAR azt állítja, hogy a Törvényszék elferdítette a Versenypolitikai Főigazgatóság felelős biztosa levelének tartalmát, és azt tévesen úgy minősítette, hogy a levél nem biztosított konkrét, feltétlen és egybehangzó garanciákat, amelyek jogos bizalmat kelthettek volna.

HARMADIK FELLEBBEZÉSI JOGALAP: A TÉNYEK TÉVES MINŐSÍTÉSE A JOGBIZTONSÁG ELVÉNEK ÉRTELMEZÉSE SORÁN

A LICO és a PYMAR azt állítja, hogy amennyiben a Törvényszék nem ferdítette el a Versenypolitikai Főigazgatóság felelős biztosa levelének tartalmát a bizalomvédelem elve alkalmazásának tekintetében, úgy ezt a tényt, mint a francia adózási célú GE-kről szóló határozatot tévesen minősítette a jogbiztonság elvére vonatkozó jogalap vizsgálata során, ami az említett elv téves értelmezéséhez és alkalmazásához vezetett.

NEGYEDIK FELLEBBEZÉSI JOGALAP: TÉVES JOGALKALMAZÁS A TÁMOGATÁS VISSZAFIZETÉSÉRE ALKALMAZANDÓ ELVEK VONATKOZÁSÁBAN

A LICO és a PYMAR azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a támogatás visszafizetésére alkalmazandó elvek vonatkozásában, (i) mivel az a körülmény, hogy a hajóépítő vállalkozásokat nem minősítették a támogatás kedvezményezettjeinek, nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a GIE-k és a befektetők nem használják ki ténylegesen a támogatás egészét, amikor bizonyításra került, hogy ez nem így volt, és (ii) mivel az állami támogatás fennállásának meghatározásához nem az alkalmazott technikát kell figyelembe venni, hanem az intézkedés hatásait, ugyanúgy, mint ahogyan a visszafizetés keretében a hatásokat, és nem az alkalmazott technikákat kell figyelembe venni, amiért is nem észszerű, hogy a francia ügyben a felhasználóknak kifizetett összegeket csökkentik, és ugyanezen összegeket a spanyol ügyben nem csökkentik, amikor is a gyakrolati hatások mindkét esetben azonosak.

____________