Language of document : ECLI:EU:F:2010:130

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(második tanács)

2010. október 27.

F‑60/09. sz. ügy

Gerhard Birkhoff

kontra

Európai Bizottság

„Tisztviselők – Díjazás – Családi támogatások – Eltartott gyermek után járó támogatás – Kereső tevékenység folytatásában akadályozott, súlyosan beteg vagy rokkant gyermek – A támogatás folyósításának meghosszabbítása iránti kérelem – A személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének (5) bekezdése – A gyermek maximális jövedelme, mint a támogatás folyósítása meghosszabbításának feltétele – Az említett jövedelemből levonható költségek”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben G. Birkhoff lényegében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a Bizottság 2008. november 14‑i határozatát, amelyben a Bizottság megtagadta a felperes részére a rokkant lánya után, 1978. óta – a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének (5) bekezdése alapján – folyósított eltartott gyermek után járó támogatás 2008. december 31. után való meghosszabbítását.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezi a költségek viselésére.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Díjazás – Családi támogatások – Eltartott gyermek után járó támogatás – A gyermek keresőképtelensége esetén az életkortól független meghosszabbításhoz való jog

(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 2. cikk, (5) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Díjazás – Családi támogatások – Eltartott gyermek után járó támogatás – Az említett támogatás folyósítása meghosszabbításának intézmény általi megtagadása – Orvosszakértői vizsgálat

3.      Tisztviselők – Díjazás – Családi támogatások – Eltartott gyermek után járó támogatás – A gyermek keresőképtelensége esetén az életkortól független meghosszabbítás

(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 2. cikk, (5) bekezdés)

1.      Az eltartott gyermek után járó támogatás szociális célkitűzésnek felel meg, amelyet a gyermek létezéséhez és eltartásának ténylegességéhez kapcsolódó fennálló és bizonyos szükségességből eredő költségek igazolnak. Márpedig az egyes konkrét esetekben és az érintett személyek helyzetére tekintettel meg kell vizsgálni azt, hogy megvalósul‑e a szóban forgó támogatás folyósításának szociális célkitűzése, amely támogatást a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének (5) bekezdése alapján lehet meghosszabbítatni. Ebből következően az említett cikk alkalmazásához az érintett adminisztrációnak az egyes konkrét esetekben a szóban forgó ügy összes körülményének figyelembevételével kell eldönteni, hogy az érintett gyermek súlyos betegsége vagy rokkantsága akadályozza‑e a keresőtevékenység folytatásában.

Ennek érdekében az uniós intézmények jogosultak közös értelmezést kialakítani a személyzeti szabályzat valamely olyan bizonytalan fogalma esetében, mint a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2 cikkének (5) bekezdése szerinti „kereső tevékenység folytatásában [való] […] akadályozott[ság]” követelménye. Ebben a tekintetben a bizottsági adminisztráció vezetői által elfogadott következtetés a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikke (5) bekezdésének alkalmazásában csak „kiindulópontként” szolgálhat az egyes egyedi esetek értékeléséhez, és az 1. besorolási fokozat 1. fizetési fokozatába tartozó tisztviselő alapilletményének 40 %‑ára vonatkozó objektív kritérium Bizottság általi megfogalmazása nem menti fel a Bizottságot a szóban forgó ügy konkrét körülményeinek vizsgálatára vonatkozó kötelezettség alól.

A rokkantsággal közvetlenül összefüggő költségeket „különleges körülményekre” tekintettel teljes egészében le kell vonni az eltartott gyermek bruttó adóköteles jövedelméből, ami azt eredményezheti, hogy e jövedelemnek csak egy részét veszik figyelembe a keresőképességének ellenőrzése során. Ebből következően az adminisztrációnak részletesen meg kell vizsgálnia a rokkant személy minden egyes költségét annak érdekében, hogy ellenőrizze, hogy az adott költség közvetlen összefüggésben áll‑e a szóban forgó rokkantsággal, és amennyiben így van, levonja ezt a kiadást a szóban forgó nyújtott támogatásból.

(lásd a 29–31., 36., 40., 42. és 43. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑70/91. P. sz., Tanács kontra Brems ügyben 1992. május 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., I‑2973. o.) 9. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑498/93. sz., Dornonville de la Cour kontra Bizottság ügyben 1994. november 30‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑257. o. és II‑813. o.) 38. pontja; T‑302/01. sz., Birkhoff kontra Bizottság ügyben 2003. október 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑245. o. és II‑1185. o.) 40., 41., 43., 44., 47. és 48. pontja.

2.      Jóllehet az uniós bíróság valószínűleg nem képes ellenőrizni a kifizető hivatalok orvosszakértői által készített orvosi értékelések megalapozottságát, mindazonáltal nem abból indul ki, hogy ezek az értékelések, annak ellenére, hogy szabályszerű körülmények között keletkeztek, véglegesek, és az orvosi és rokkantsági bizottságoktól vagy – független orvosi vizsgálat iránti kérelem esetén – a független orvostól a származó orvosi értékelésekhez hasonlóan, ki vannak vonva az ellenőrzése alól. Ennek az az oka, hogy az intézményhez tartozó orvos által – így a kifizető hivatal orvosszakértője által – egyoldalúan kifejtett orvosi értékelések nem rendelkeznek ugyanazokkal a biztosítékokkal a felek közötti egyensúlyra és a tárgyilagosságra vonatkozóan, mint az orvosi és rokkantsági bizottságok által megfogalmazott értékelések, tekintettel az utóbbiak összetételére.

A Közszolgálati Törvényszék erre tekintettel gyakorol az intézménynek az eltartott gyermek után járó támogatás folyósításának meghosszabbítását megtagadó határozata, valamint a kifizető hivatal orvosszakértőjének véleménye felett – amely utóbbi adott esetben a megtagadó határozat alátámasztásaként szolgál – korlátozott, de a ténybeli tévedésre, a jogi tévedésre és a nyilvánvaló értékelési hibára kiterjedő felülvizsgálatot.

(lásd a 48. és 49. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 156/80. sz., Morbelli kontra Bizottság ügyben 1981. május 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1981., 1357. o.) 15–20. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑34/99. sz., Pipeaux kontra Parlament ügyben 2000. május 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑79. o. és II‑337. o.) 29. és 30. pontja; T‑191/01. sz., Hecq kontra Bizottság ügyben 2004. május 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑147. o. és II‑659. o.) 64–78. pontja; T‑376/02. sz., O kontra Bizottság ügyben 2004. november 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑349. o. és II‑1595. o.) 29. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑99/06. sz., López Teruel kontra OHIM ügyben 2007. május 22‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑147. o. és II‑A‑1‑797. o.) 74–76. pontja; F‑10/07. sz., Botos kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑243. o. és II‑A‑1‑1345. o.) 40–50. pontja.

3.      A fogyatékosság alapján történő hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem célja az egyenlő bánásmód elvének végrehajtása a fogyatékos személy és a hasonló helyzetben lévő fogyaték nélkül élő személy között annak érdekében, hogy a fogyatékos személy számára is lehetővé tegye a társadalmi és/vagy szakmai életben való részvételt. Ebből következően a fogyatékos személy érdekében előterjesztett kereset nem öncélú intézkedés, hanem az az egyenlő bánásmód biztosítására irányul. Ennélfogva a fogyatékos személy érdekében előterjesztett kereset csak akkor megengedett, ha az a hasonló helyzetben lévő fogyaték nélkül élő személlyel való egyenlő bánásmód megvalósítására irányul. Bármilyen csodálatra méltó valamely fogyatékos személynek az az erőfeszítése, hogy atipikus és dinamikus karriert folytasson, a személyzeti szabályzat jelenlegi állapotában a szociális ellátások jogi háttere csak az e személy fogyatékosságából közvetlenül eredő pénzügyi hátrányok orvoslására alkalmas eszközök beszerzését teszi lehetővé. A személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének (5) bekezdése által elérni kívánt célt meghaladja az a feltételezés, hogy az említett cikk kiterjedhet a fogyatékos személy társadalmi-szakmai életére vonatkozó rehabilitációs intézkedésekre. A fogyatékos személy javára szóló ilyen intézkedések kívül esnek a személyzeti szabályzat VII. melléklete „Családi támogatások” című 1. szakaszában meghatározott eltartott gyermek után járó támogatás keretein.

(lásd az 51. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑303/06. sz. Coleman‑ügyben 2008. július 17‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑5603. o.) 47. pontja;

az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Birkhoff kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 48. pontja.