Language of document : ECLI:EU:C:2011:43

JULIANE KOKOTT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2011. február 3.(1)

C‑403/08. és C‑429/08. sz. ügyek

Football Association Premier League Ltd és társai

kontra

QC Leisure és társai

(A High Court of Justice, Chancery Division [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)


Karen Murphy

kontra

Media Protection Services Ltd

(A High Court of Justice, Administrative Court [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)


„Labdarúgó‑mérkőzések műholdas közvetítése – Más tagállamokban jogszerűen forgalomba hozott dekódoló kártyák értékesítése – 98/84/EK irányelv – A feltételes hozzáférésen alapuló szolgáltatások jogi védelme – Jogellenes hozzáférést biztosító eszköz – 2001/29/EK irányelv – Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolása – Többszörözési jog – Nyilvánossághoz közvetítés – 93/83/EGK irányelv – A műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és szomszédos jogi szabályok összehangolása – Az áruk szabad mozgása – A szolgáltatásnyújtás szabadsága – Verseny – EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése – Összehangolt magatartások – A verseny megakadályozására, korlátozására vagy torzítására irányuló magatartás – A versenyellenes cél vizsgálatának kritériumai”





Tartalomjegyzék


I –BevezetésI – 5

II –Jogi háttérI – 6

A –A nemzetközi jogI – 6

1.Az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló Berni Uniós EgyezményI – 6

2.A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodásI – 6

3.A WIPO Szerzői Jogi SzerződéseI – 7

4.Az előadóművészek, hangfelvétel-előállítók és műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló Római EgyezményI – 8

B –Az uniós jogI – 9

1.A feltételes hozzáférésen alapuló szolgáltatások védelmeI – 9

2.A szellemi tulajdon az információs társadalombanI – 10

3.A szellemi tulajdon és a műholdas műsorsugárzásI – 12

III –A tényállás és az előzetes döntéshozatal iránti kérelmekI – 14

A –A labdarúgó‑mérkőzések közvetítésérőlI – 14

B –A C‑403/08. sz. ügyrőlI – 15

C –A C‑429/08. sz. ügyrőlI – 21

IV –A jogkérdésrőlI – 24

A –A 98/84 irányelvrőlI – 25

B –A 2001/29 irányelvrőlI – 27

1.A többszörözési jogrólI – 27

a)A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 4. a) kérdésről – nemzeti jog vagy uniós jogI – 28

b)A többszörözési jog élő közvetítésekre történő alkalmazásárólI – 28

c)A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 4. b) kérdésről – a vevőkészülék átmeneti memóriájában történő többszörözésI – 29

d)A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 4. c) kérdésről – a képernyőn történő megjelenítés útján megvalósuló többszörözésI – 30

2.A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 5. kérdésről – a többszörözésen fennálló jog korlátozásaI – 30

3.A nyilvánossághoz történő továbbközvetítésrőlI – 33

a)A kérdés elfogadhatóságárólI – 33

b)A kérdésrőlI – 35

i)A védelem alatt álló művekrőlI – 35

ii)A 2001/29 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének alkalmazhatóságárólI – 36

C –A 93/83 irányelvrőlI – 43

D –Az alapvető szabadságokrólI – 45

a)Az alkalmazandó alapvető szabadságrólI – 46

b)A szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozásárólI – 47

c)A korlátozás igazolásárólI – 48

d)Az igazolásról a dekódoló kártyák beszerzése során történő hamis adatszolgáltatás esetébenI – 56

e)A belföldi vagy magáncélú használatra történő korlátozás hatásaiI – 57

f)A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 9. kérdésrőlI – 58

g)A C‑429/08. sz. ügyben előterjesztett 7. kérdésrőlI – 59

h)A C‑429/08. sz. ügyben előterjesztett 6. és 7. kérdéshez, valamint a C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 7., 8. c) és 9. kérdéshez kapcsolódó következtetésI – 60

E –A versenyjogrólI – 61

V –VégkövetkeztetésekI – 63

I –    Bevezetés

1.        A szerzők gazdasági érdekeinek védelme egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. A kreatív teljesítményeket megfelelő díjazásban kell részesíteni.

2.        Ezért törekszik a Football Association Premier League Ltd. (a továbbiakban: FAPL), az angol első osztályú labdarúgóligának a liga mérkőzéseinek értékesítéséért felelős szervezete, a labdarúgó‑mérkőzéseinek élő közvetítésén fennálló szerzői jogok optimális hasznosítására. Engedélyeseinek főszabály szerint kizárólagos jogot nyújt a mérkőzések adáskörzetükben, többnyire az adott országban történő közvetítésére és gazdasági hasznosítására. A többi engedélyes kizárólagosságát biztosítandó az engedélyeseket egyúttal annak megakadályozására kötelezik, hogy műsoraikat az adáskörzeten kívül is figyelemmel lehessen kísérni.

3.        A tárgyalt előzetes döntéshozatal iránti kérelmek szerinti alapügyek az e kizárólagosság kikerülésére tett kísérletet érintik. A vállalkozások külföldről – a jelen esetben Görögországból és az arab államokból – importálnak dekódoló kártyákat az Egyesült Királyságba, és azokat ott puboknak kínálják vételre az ezen országbeli műsorsugárzó szervezeténél kedvezőbb áron. Az FAPL e gyakorlatnak próbál gátat vetni.

4.        A kizárólagos sugárzási jogok érvényesítését szolgáló intézkedések és a belső piac elve között feszültség húzódik. Ezért meg kell vizsgálni, hogy azok nem állnak‑e ellentétben az alapvető szabadságokkal és az Unió versenyjogával.

5.        Ezenfelül azonban különböző irányelvekkel kapcsolatos kérdések is felmerülnek. A feltételes hozzáférésen alapuló, vagy abból álló szolgáltatások jogi védelméről szóló 98/84/EK irányelv(2) azért releváns, mert a műholdas sugárzás kizárólagosságát a sugárzási jel kódolása biztosítja. Az FAPL úgy véli, hogy az irányelv megtiltja a dekódoló kártyáknak az azok rendeltetési területén kívüli használatát. Az importőrök véleménye szerint ellenben az irányelv e kártyák szabad mozgását támasztja alá.

6.        Ezenkívül kérdések merülnek fel az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29/EK irányelv(3) szerinti műsorokhoz fűződő jogok hatályát illetően is, mégpedig, hogy a műsorok közvetítése érinti‑e a művek többszörözésén fennálló jogot, és hogy a pubokban való közvetítés nyilvánossághoz közvetítésnek minősül‑e.

7.        Végezetül kérdések vetődnek fel a műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és szomszédos jogi szabályok összehangolásáról szóló 93/83/EGK irányelv(4) szerinti felhasználási engedély hatásával kapcsolatban is. Meg kell majd vizsgálni, hogy a műsornak a tagállamok valamelyikében történő műholdas közvetítéséhez való hozzájárulás jogot biztosít‑e a műsor másik tagállamban történő vételére és egy képernyőn történő vetítésére.

II – Jogi háttér

A –    A nemzetközi jog

1.      Az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló Berni Uniós Egyezmény

8.        Az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló Berni Uniós Egyezmény (Párizsban, az 1971. évi július hó 24. napján felülvizsgált szöveg) 1979. szeptember 28‑i módosítást követő változata (a továbbiakban: Berni Uniós Egyezmény) 9. cikkének (1) bekezdése szerint az ezen egyezmény alapján védett irodalmi és művészeti művek szerzőit megilleti az a kizárólagos jog, hogy műveikről bármely módon és formában többszörözés csak az ő engedélyükkel készüljön.

9.        A Berni Uniós Egyezmény 11. bis cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az irodalmi és művészeti művek szerzőinek kizárólagos joga, hogy engedélyt adjanak:

i)      műveik sugárzására vagy minden más, jel, hang vagy kép vezeték nélküli közvetítésére alkalmas eszközzel történő nyilvános átvitelére;

ii)      sugárzott mű mindenfajta, akár vezeték útján történő, akár vezeték nélküli nyilvános átvitelére, ha ezt az átvitelt az eredetihez képest más szervezet végzi;

iii)      a sugárzott mű hangszóró vagy egyéb, annak megfelelő jel‑, hang‑ vagy képközvetítő eszközzel történő nyilvános átvitelére.”

2.      A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás

10.      A Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakesh‑i Egyezmény 1C. mellékletében szereplő, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (a továbbiakban: TRIPs Megállapodás) az Európai Közösség nevében a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK tanácsi határozattal(5) került jóváhagyásra.

11.      A TRIPs Megállapodás 9. cikkének (1) bekezdése a szerzői jogok oltalmáról szóló nemzetközi megállapodások tiszteletben tartására vonatkozó rendelkezést tartalmaz:

„A tagok betartják a Berni Uniós Egyezmény (1971) 1–21. cikkeiben, valamint a Függelékében foglaltakat. A tagoknak mindazonáltal e Megállapodás alapján nincsenek olyan jogaik és kötelezettségeik, mint amelyeket rájuk a Berni Uniós Egyezmény 6. bis cikke vagy az abból levezetett jogok ruháznak.”

12.      A TRIPs Megállapodás 14. cikkének (3) bekezdése a televíziós műsorok védelmére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz:

„A műsorszóró szervezeteket megilleti az a jog, hogy megtiltsák a hozzájárulásuk nélküli következő cselekményeket: a sugárzott műsor rögzítését, a rögzítések sokszorosítását és továbbsugárzását, valamint a televízió műsoraik közönséghez közvetítését. Ahol a tagok ilyen jogokat nem adnak a műsorszóró szervezeteknek, megadják a lehetőséget a műsorok tartalmára vonatkozóan fennálló szerzői jogok tulajdonosainak arra, hogy összhangban a Berni Uniós Egyezmény (1971) előírásaival, megakadályozzák a fenti cselekményeket.”

3.      A WIPO Szerzői Jogi Szerződése

13.      A Szellemi Tulajdon Világszervezete (a továbbiakban: WIPO) Genfben, 1996. december 20‑án elfogadta a WIPO Előadásokról és Hangfelvételekről szóló Szerződését, valamint a WIPO Szerzői Jogi Szerződését. E két szerződés a Közösség nevében a 2000. március 16‑i 2000/278/EK tanácsi határozattal(6) került elfogadásra a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében.

14.      A WIPO Szerzői Jogi Szerződése 1. cikkének (4) bekezdése értelmében a Szerződő Felek betartják a Berni Uniós Egyezmény 1–21. cikkeiben és Függelékében foglalt rendelkezéseket.

15.      A WIPO Szerzői Jogi Szerződésének 8. cikke a szerzői jogról a következőképpen rendelkezik:

„Nem csorbítva a Berni Uniós Egyezmény 11. cikke (1) bekezdésének (ii) pontját, 11a. cikke (1) bekezdésének (i) és (ii) pontját, 11b. cikke (1) bekezdésének (ii) pontját, 14. cikke (1) bekezdésének (ii) pontját és 14a. cikkének (1) bekezdését, az irodalmi és művészeti alkotások szerzőinek kizárólagos joga, hogy műveiket vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon a nyilvánossághoz közvetítsék, és hogy erre másnak engedélyt adjanak, ideértve a műveiknek a nyilvánosság számára oly módon történő hozzáférhetővé tételét, hogy a közönség tagjai az említett művekhez való hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg.”

4.      Az előadóművészek, hangfelvétel-előállítók és műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló Római Egyezmény

16.      Az előadóművészek, hangfelvétel-előállítók és műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló, 1961. október 26‑i Római Egyezmény 13. cikke(7) a műsorsugárzó szervezetek bizonyos minimumjogait rögzíti:

„A műsorsugárzó szervezetek joga, hogy engedélyezzék vagy megtiltsák

a)      sugárzott műsoraik továbbsugárzását;

b)      sugárzott műsoraik rögzítését;

c)      (i)   a sugárzott műsoraikról engedélyük nélkül készített rögzítések többszörözését,

(ii)      a sugárzott műsoraikról a 15. [c]ikk rendelkezéseivel összhangban eszközölt rögzítéseknek az e rendelkezésekben említettektől eltérő célokra történő többszörözését;

d)      televíziós sugárzott műsoraiknak a nyilvánossághoz való közvetítését, ha az olyan helyen történik, amely a nyilvánosság számára belépődíj megfizetése ellenében áll nyitva; e jog gyakorlása feltételeinek meghatározása annak a Szerződő Államnak a nemzeti jogalkotására tartozik, amelyben a védelmét igénylik.”

17.      Az Európai Unió a Római Egyezményben ugyan nem részes fél, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás(8) szerződő felei azonban az EGT‑Megállapodás szellemi tulajdonról szóló 28. jegyzőkönyvének 5. cikkében vállalják, hogy 1995. január 1‑jéig csatlakoznak az ipari, szellemi és kereskedelmi tulajdon területén létrejött alábbi többoldalú egyezményekhez:

„[…]

b)      Berni Uniós Egyezmény az irodalmi és művészeti művek védelméről (párizsi okmány, 1971);

c)      Nemzetközi egyezmény az előadóművészek, a hangfelvétel‑előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről (Róma, 1961);

[…]”

B –    Az uniós jog

1.      A feltételes hozzáférésen alapuló szolgáltatások védelme

18.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések egyik súlypontja a feltételes hozzáférésen alapuló, vagy abból álló szolgáltatások jogi védelméről szóló 98/84 irányelven van.

19.      Az 1. cikk a következőképpen rögzíti a 98/84 irányelv célját:

„Ezen irányelvnek a célja a védett szolgáltatásokhoz engedély nélküli hozzáférést biztosító jogellenes eszközökkel szembeni intézkedésekre vonatkozó tagállami rendelkezések közelítése.”

20.      A 98/84 irányelv 2. cikke a releváns fogalmakat határozza meg. Különös jelentőséggel bír a feltételes hozzáférést biztosító eszköz, a jogellenes eszköz és a szabályozott terület fogalma:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

a)      […]

c)      feltételes hozzáférést biztosító eszköznek minősül valamely védett szolgáltatáshoz érthető formában való hozzáférésre tervezett vagy kialakított bármilyen berendezés vagy szoftver;

d)      […]

e)      jogellenes eszköznek minősül valamely védett szolgáltatáshoz érthető formában történő, a szolgáltatást nyújtó engedélye nélküli hozzáférésre tervezett vagy kialakított [helyesen: átalakított] bármilyen berendezés vagy szoftver;

f)      ezen irányelvben szabályozott területnek minősül a 4. cikkben meghatározott jogsértő tevékenységekkel kapcsolatos bármilyen rendelkezés.”

21.      A 98/84 irányelv 3. cikke a feltételes hozzáférésen alapuló szolgáltatások és a feltételes hozzáférést biztosító eszközök vonatkozásában a belső piacon megteendő intézkedéseket szabályozza:

„(1)      Valamennyi tagállam megteszi azokat a szükséges intézkedéseket, amelyekkel a területükön megtiltják a 4. cikkben felsorolt tevékenységeket, és amelyekkel biztosítják az 5. cikkben meghatározott szankciókat és jogorvoslatokat.

(2)      Az (1) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok

a)      nem korlátozhatják valamely másik tagállamból származó védett szolgáltatások vagy kapcsolt szolgáltatások nyújtását;

b)      nem korlátozhatják a feltételes hozzáférést biztosító eszközök szabad mozgását;

ezen irányelvben szabályozott területhez tartozó okokból.”

22.      A 98/84 irányelv 4. cikke a megtiltandó tevékenységeket határozza meg:

„A tagállamok a területükön megtiltják a következő tevékenységeket:

a)      jogellenes eszközök kereskedelmi célból történő gyártását, behozatalát, terjesztését, értékesítését, bérbeadását vagy birtoklását;

b)      valamely jogellenes eszköz kereskedelmi célból történő telepítését, fenntartását és cseréjét;

c)      kereskedelmi tájékoztatás alkalmazását a jogellenes eszközök kelendőségének fokozására.”

2.      A szellemi tulajdon az információs társadalomban

23.      A jelen esetben az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29 irányelv két vonatkozása érintett: a többszörözési jog és a nyilvánossághoz közvetítés joga.

24.      A többszörözési jogot a 2001/29 irányelv 2. cikke rögzíti:

„A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:

a)      a szerzők számára műveik tekintetében;

b)      az előadóművészek számára előadásaik rögzítése tekintetében;

c)      a hangfelvétel‑előállítók számára hangfelvételeik tekintetében;

d)      a filmek első rögzítése előállítói számára filmjeik eredeti és többszörözött példányai tekintetében;

e)      a műsorsugárzó szervezetek számára műsoraik rögzítése tekintetében függetlenül attól, hogy a műsor közvetítése vezeték útján vagy vezeték nélkül történik, ideértve a kábelen keresztül vagy műhold útján történő közvetítést is.”

25.      A 2001/29 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése korlátozás alá vet bizonyos műszakilag indokolt többszörözéseket:

„Az olyan, 2. cikkben említett időleges többszörözési cselekmények, amelyek járulékos vagy közbenső [helyesen: közbenső vagy járulékos] jellegűek, valamely műszaki eljárás elválaszthatatlan és lényeges részét képezik, és amelyeknek kizárólagos célja, hogy lehetővé tegyék egy mű vagy más védelem alatt álló teljesítmény

a)      hálózaton harmadik személyek között közvetítő szolgáltató által végzett átvitelét, vagy

b)      jogszerű felhasználását,

és önálló gazdasági jelentőséggel nem bírnak, a 2. cikkben szabályozott többszörözési jog alól kivételt képeznek.”

26.      A 2001/29 irányelv 3. cikke a nyilvánossághoz közvetítéssel összefüggő jogokat szabályozza:

„(1)      A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.

(2)      A tagállamok biztosítják a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát akár vezetékes, akár vezeték nélküli, illetve oly módon történő hozzáférhetővé tétel esetében is, amikor a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg:

a)      az előadóművészek számára előadásaik rögzítése tekintetében;

b)      a hangfelvétel‑előállítók számára hangfelvételeik tekintetében;

c)      a filmek első rögzítése előállítói számára filmjeik eredeti és a többszörözött példányai tekintetében;

d)      a műsorsugárzó számára műsoraik rögzítése tekintetében függetlenül attól, hogy a műsor közvetítése vezeték útján vagy vezeték nélkül történik, ideértve a kábelen keresztül vagy műhold útján történő közvetítést is.

(3)      Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt jogok nem merülnek ki a nyilvánossághoz közvetítés vagy a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel egyetlen, e cikkben említett cselekménye révén sem.”

27.      Ezt a 2001/29 irányelv (23) preambulumbekezdése a következőképpen magyarázza:

„Ennek az irányelvnek harmonizálnia kell a szerzők nyilvánossághoz közvetítéshez való jogát. Ezt a jogot olyan tágan kell értelmezni, hogy lefedjen minden olyan nyilvánossághoz közvetítést, amikor a nyilvánosság nincs jelen a közvetítés kiindulópontjául szolgáló helyszínen. Ez a jog magában kell, hogy foglalja a művek bármilyen vezetékes vagy vezeték nélküli közvetítését, illetve továbbközvetítését, ideértve a sugárzást is. E jog más cselekményekre nem vonatkozik.”

28.      A 2001/29 irányelv az akkor már hatályos, a 2006/115/EK irányelv(9) útján egységes szerkezetbe foglalt, a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 1992. november 19‑i 92/100/EGK tanácsi irányelvet(10) egészítette ki. A 2006/115 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése egy további jogot tartalmaz a műsorok nyilvánossághoz közvetítése vonatkozásában:

„A tagállamok a műsorsugárzó szervezetek számára kizárólagos jogot biztosítanak sugárzott műsoraik vezeték nélküli sugárzásának, illetve nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, amennyiben e közvetítés olyan helyiségben történik, amely belépti díj ellenében hozzáférhető a nyilvánosság számára.”

3.      A szellemi tulajdon és a műholdas műsorsugárzás

29.      A szellemi tulajdonnak a műholdas műsorsugárzás terén történő kezelése a tárgya a 93/83 irányelvnek. Ezen irányelv értelmezése szempontjából egyes preambulumbekezdések különös jelentőséggel bírnak:

„(1)      mivel Közösségnek a Szerződésben megállapított céljai közé tartozik az európai népek közötti mind szorosabb egység létrehozása, a Közösséghez tartozó államok közötti szorosabb kapcsolatok elősegítése, és – az Európát megosztó korlátok megszüntetése céljából – a közösségi országok gazdasági és szociális fejlődésének közös cselekvéssel történő biztosítása;

[…]

(3)      mivel a fent említett közösségi – egyidejűleg politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és jogi természetű – célok megvalósításának egyik legfontosabb módja a közösségi határokon átívelő műsorsugárzás, különösen műhold és vezeték útján;

[…]

(5)      mivel ennek ellenére ezen célok megvalósítása a határokon átnyúló műholdas sugárzás és a más tagállamokból származó műsorok vezeték útján történő továbbközvetítése tekintetében jelenleg a nemzeti szintű szerzői jogi szabályok közötti eltérések, valamint egy bizonyos mértékű jogbizonytalanság miatt akadályokba ütközik; mivel ezáltal a jogosultak annak a veszélynek vannak kitéve, hogy műveiket díjfizetés nélkül felhasználják, vagy hogy a kizárólagos jogok egyéni jogosultjai a különböző tagállamokban megakadályozzák műveik felhasználását; mivel különösen a jogbizonytalanság képez közvetlen akadályt a műsorok Közösségen belüli szabad mozgása előtt;

[…]

(7)      mivel a műsorok szabad sugárzását tovább gátolja a jelenlegi jogbizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy a műholdas sugárzás, amelynek jelei közvetlen vételre alkalmasak, csak a sugárzás kibocsátása szerinti országban érinti‑e a jogokat, vagy minden olyan országban is, amelyben a műsor fogható;

[…]

(14)      mivel a megszerzendő jogokkal kapcsolatos jogbizonytalanságot, amely akadályozza a határokon átlépő műholdas sugárzást, a műholdas nyilvánossághoz közvetítés közösségi szintű meghatározásával kell megszüntetni; mivel így egyúttal azt is meg kell határozni, hogy a nyilvánossághoz közvetítés cselekményére hol kerül sor; mivel ez a meghatározás azért is szükséges, hogy megakadályozza több nemzeti jog halmozott alkalmazását egyetlen műsorsugárzási cselekményre; mivel a műholdas nyilvánossághoz közvetítés kizárólag akkor és abban a tagállamban történik, ahol a műsort hordozó jeleket a műsorsugárzó szervezet ellenőrzésével és felelősségével a műhold felé, majd onnan a Föld felé vezető megszakítatlan közvetítési láncba juttatják; mivel a műsort hordozó jelekkel kapcsolatos szokásos műszaki eljárások nem tekintendők a sugárzási lánc megszakításának;

(15)      mivel a kizárólagos sugárzási jogok szerződés útján való megszerzése összhangban kell, hogy álljon azon tagállam szerzői és szomszédos jogi jogszabályaival, ahol a műsort műhold útján a nyilvánossághoz közvetítik;

(16)      mivel a szerződési szabadság elve, amelyen ez az irányelv is alapul, lehetővé teszi ezen jogok hasznosításának további korlátozását, különösen ami a közvetítések egyes műszaki eszközeit, vagy ami az egyes nyelvi változatokat illeti;

(17)      mivel a szerzett jogokért fizetendő összeg megállapításánál a feleknek figyelembe kell venniük a közvetítés minden aspektusát, mint például a tényleges és potenciális közönséget és a nyelvi változatokat;

[…]”

30.      A jelen ügyek szempontjából különösen a 93/83 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a), b) és c) pontja szerinti meghatározások bírnak jelentőséggel.

„a)      Ezen irányelv alkalmazásában »műholdas nyilvánossághoz közvetítés« az a cselekmény, amikor a műsorsugárzó szervezet ellenőrzése és felelőssége mellett a nyilvánosság általi vételre szánt műsorhordozó jeleket a műhold felé, majd onnan a Föld felé vezető megszakítatlan közvetítési láncba juttatják.

b)      A műholdas nyilvánossághoz közvetítésre csak abban a tagállamban kerül sor, ahol a műsorsugárzó szervezet ellenőrzése és felelőssége mellett a műsorhordozó jeleket a műhold felé, majd onnan a Föld felé vezető megszakítatlan közvetítési láncba juttatják.

c)      A kódolt műsorhordozó jelek esetén a műholdas nyilvánossághoz közvetítés akkor valósul meg, ha a kód feloldásához szükséges eszközt a műsorsugárzó szervezet vagy annak hozzájárulásával más bocsátotta a nyilvánosság rendelkezésére.

      […]”

31.      A 93/83 irányelv 2. cikke ezenkívül különleges jogot biztosít a szerző számára a műholdas közvetítés vonatkozásában:

„A tagállamok kizárólagos jogot biztosítanak a szerző számára szerzői jogi védelemben részesülő műveinek műholdas nyilvánossághoz közvetítése engedélyezésére e fejezet rendelkezéseinek megfelelően.”

III – A tényállás és az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek

A –    A labdarúgó‑mérkőzések közvetítéséről

32.      Az FAPL stratégiája az, hogy az angol Premier League bajnokságot, a tagklubok médiajogai értékének optimalizálása mellett, eljuttassa a nézőkhöz.

33.      Az FAPL tevékenységei között szerepel a Premier League mérkőzései filmre való felvételének megszervezése és sugározásukra vonatkozó felhasználási jogok átengedése. A mérkőzések élőben való közvetítésének kizárólagos jogait területi alapon és hároméves időszakonként osztották fel. A szerződések rendszere kizárólagossági megállapodást – amelynek értelmében az FAPL minden egyes területegység vonatkozásában egy műsorszolgáltatót jelöl ki –, valamint olyan korlátozásokat is tartalmaz, amelyek gátolják az engedélyezett dekódoló kártyák egyes engedélyesek területén kívüli forgalmazását.

34.      A sportesemények sugárzási jogainak kizárólagos területi alapon való nyújtása egész Európában bevett és elfogadott kereskedelmi gyakorlat a jogosultak és a műsorszolgáltatók közötti kapcsolatokban. E területi kizárólagosság biztosítása érdekében minden műsorszolgáltató kötelességet vállal a felhasználási szerződésben arra, hogy műholdas továbbítású jelét kódolja.

35.      A jogvita tárgyát képező időszakban a Premier League összes mérkőzését a BBC és a Sky vette filmre. Az általuk választott képek és a mérkőzés háttérhang anyaga (amely időnként a Premier League főcímzenéjét [a továbbiakban: főcímzene] is magában foglalta) alkotja a „Clean Live Feed”‑et. Ehhez logókat, képsorokat, képernyőn megjelenő grafikákat, zenét (ideértve a főcímzenét is) és angol nyelvű magyarázó szövegeket adnak hozzá, ami együtt a „World Feed”‑et alkotja. Ezt tömörítik és kódolják, majd műholdon továbbítják az engedéllyel rendelkező külföldi műsorszolgáltatónak. A műsorszolgáltató dekódolja és tömöríti a World Feedet, hozzáadja logóját és magyarázó szövegét, majd ismét kódolja a jelet, és műholdasan közvetíti a számára kijelölt területen levő előfizetőknek. A műholdas antennával rendelkező előfizetők dekódoló kártyát igénylő dekódoló egységgel dekódolhatják és tömöríthetik a jelet. A közvetítés folyamata a felvétel elkészítésétől az előfizetőhöz való eljutásig mintegy öt másodpercet vesz igénybe.

36.      A dekódoló egység különféle filmművek, zeneművek és hangfelvételek egymást követő részleteit tárolja, mielőtt azokat hozzáférhetővé tenné, és törölné memóriájából.

B –    A C‑403/08. sz. ügyről

37.      A C‑403/08. sz. ügy alapjául szolgáló eljárások az FAPL által a mérkőzések görögországi közvetítéséért felelős vállalkozásokkal együtt benyújtott keresetek nyomán indultak.

38.      Görögországban a tárgyidőszakban és jelenleg az alengedélyes a NetMed Hellas SA, amely számára gyakorlatilag szerződés tiltotta azt, hogy a megfelelő dekódoló kártyát Görögországon kívül értékesítse. A mérkőzéseket a SuperSport csatornákon, a NOVA platformon közvetítik, amelynek a tulajdonosa és működtetője a Multichoice Hellas SA. E két görög vállalkozásnak végső soron ugyanaz a tulajdonosa, és a két vállalkozás megnevezése együttesen: NOVA. A SuperSport csatornák vételét a NOVA műholdas dekódoló kártya teszi lehetővé.

39.      A keresetek a külföldi dekódoló kártyák Egyesült Királyságon belüli, a Premier League labdarúgó‑mérkőzések műholdas közvetítéséhez való hozzáférés érdekében történő használatára vonatkoznak. Az alapügyek felperesei azt kifogásolják, hogy az ilyen kártyákkal való kereskedés és azok használata az Egyesült Királyság területén a 98/84 irányelv átültetésére szolgáló nemzeti jogszabályban lefektetett jogaik, valamint a Premier League mérkőzésekről való tudósításban helyt kapó számos művészi és zenealkotáson, filmen és hangfelvételen fennálló szerzői jogok megsértésével jár.

40.      Két kereset a berendezéseket és műholdas dekódoló kártyákat pubok és bárok részére értékesítő vállalkozások ellen irányul, amelyek lehetővé teszik a nem a Skyhoz tartozó műholdas csatornák vételét (többek között a NOVA csatornáinak vételét), amelyeken a Premier League mérkőzései élőben nézhetők. A harmadik keresetet négy olyan pub üzemeltetői (a továbbiakban: pubüzemeltetők) ellen indították, amelyekben egy arab műsorsugárzó csatornáin élőben közvetítették a Premier League mérkőzéseit.

41.      A High Court ezért a C‑403/08. sz. ügyhöz kapcsolódó alapeljárásban a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

A. A 98/84 irányelv értelmezéséről

1.      Jogellenes eszköz

a)      Ha feltételes hozzáférést biztosító eszközt a szolgáltató vagy annak hozzájárulásával más gyártja, és azt a védett szolgáltatáshoz való hozzáférést bizonyos körülmények fennállása esetén lehetővé tevő korlátozott engedélyhez kötve értékesítik, a 98/84 irányelv 2. cikkének e) pontja értelmében vett „jogellenes eszköznek” minősül‑e az eszköz akkor, ha azt a védett szolgáltatáshoz az engedély által nem fedett helyen, módon vagy személy által való hozzáféréshez használják fel?

b)      Mi a jelentése az irányelv 2. cikkének e) pontjában szereplő „tervezett vagy kialakított” [helyesen: tervezett vagy átalakított] kitételnek?

2.      Érintettség

Ha a szolgáltató audiovizuális tartalmat közvetít kódolt formában más szolgáltatónak, amely aztán e tartalmat feltételes hozzáférés alapján sugározza,

mely tényezőket kell figyelembe venni az első szolgáltató érdekeinek a 98/84 irányelv 5. cikke értelmében vett érintettsége megállapításakor?

Így különösen:

Ha az első vállalkozás audiovizuális tartalmat (amely képi anyagból, háttérhangból és angol nyelvű magyarázó szövegből áll) közvetít kódolt formában más vállalkozásnak, amely a közönség számára sugározza ezt az audiovizuális tartalmat (amelyhez az saját logóját, valamint egy kiegészítő magyarázó hangfelvételt tesz hozzá):

a)      A 98/84 irányelv 2. cikkének a) pontja és a 89/552/EGK irányelv(11) 1. cikkének a) pontja szerinti „televíziós műsorszolgáltatás”‑nak minősülő védett szolgáltatást képez‑e az első vállalkozás általi közvetítés?

b)      Szükséges‑e az, hogy az első vállalkozás a 89/552 irányelv 1. cikkének b) pontja szerinti műsorszolgáltató legyen ahhoz, hogy a 98/84 irányelv 2. cikkének a) pontja szerinti „televíziós műsorszolgáltatás”‑t képező védett szolgáltatás nyújtójának minősülhessen?

c)      Úgy kell‑e értelmezni a 98/84 irányelv 5. cikkét, hogy az polgári jogi kereset benyújtását teszi lehetővé az első vállalkozás számára a műsor második vállalkozás által sugárzott formájához való hozzáférést biztosító jogellenes eszközöket illetően,

(i)      vagy azért, mert úgy kell tekinteni, hogy az ilyen eszközök a sugárzott jelek által hozzáférést biztosítanak az első vállalkozás saját szolgáltatásaihoz;

ii)      vagy pedig azért, mert az első vállalkozás a védett szolgáltatások nyújtója, amelynek érdekeit érinti a jogsértő tevékenység (hiszen az ilyen eszközök engedély nélküli hozzáférést biztosítanak a második vállalkozás által nyújtott védett szolgáltatáshoz)?

d)      Befolyásolja‑e a c) kérdésre adott választ az a körülmény, hogy az első és a második szolgáltató más dekódoló rendszereket és feltételes hozzáférést biztosító eszközöket használ‑e?

3.      Kereskedelmi cél

Az 98/84 irányelv 4. cikkének a) pontja szerinti „kereskedelmi célból történő birtoklás” fogalma alá csak a jogellenes eszközök kereskedelmi értékesítés céljából való birtokban tartása tartozik‑e,

vagy pedig a fogalom felöleli azt a helyzetet is, amikor a végső fogyasztó az eszközt tetszőleges üzleti tevékenység folytatása során tartja birtokában?

B.      A 2001/29 irányelv értelmezéséről

4.      Többszörözési jog

Ha (i) a dekódoló egység memóriájában, vagy (ii) film esetében a televíziókészülék képernyőjén egy adott film, zenemű vagy hangfelvétel (a jelen esetben digitális kép‑ és hangfelvételek) egymást követő részletei jelennek meg, és a teljes művet többszörözik egymást követő részletekben, de bármely időpillanatban csak korlátozott számú részlet érhető el:

a)      Azt a kérdést, hogy ezeket a műveket részben vagy egészben többszörözték‑e, a nemzeti szerzői jogi szabályozás alapján kell‑e eldönteni (mármint azon rendelkezések alapján, amelyek meghatározzák, hogy mi minősül a szerzői jogi védelem alatt álló mű többszörözésének), vagy pedig a 2001/29 irányelv 2. cikkének értelmezése segítségével?

b)      Ha a 2001/29 irányelv 2. cikkét kell értelmezni, akkor a nemzeti bíróságnak a művek részleteinek összességét egy egységként kell kezelnie, vagy pedig az adott időpontban elérhető korlátozott számú részletet kell figyelembe vennie? Utóbbi esetben a nemzeti bíróságnak milyen vizsgálati módszert kell alkalmaznia annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy a műveket a hivatkozott cikk értelmében többszörözték‑e?

c)      A 2001/29 irányelv 2. cikkében szereplő többszörözési jog kiterjed‑e a televízió-képernyőn ideiglenesen megjelenő képek létrehozására is?

5.      Önálló gazdasági jelentőség

a)      Úgy kell‑e tekinteni, hogy a mű a műholdas televíziózási dekódoló egységben vagy a dekódoló egységhez kapcsolt televíziós képernyőn létrejövő ideiglenesen elérhető másolatai – amelyek egyetlen célja a mű jogilag egyébként nem korlátozott felhasználása – a 2001/29 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti önálló gazdasági jelentőséggel bírnak amiatt, hogy a jogosult csak e másolatok alapján követelheti a jogainak használatáért járó ellenszolgáltatást?

b)      Befolyásolja‑e az 5 a) kérdésre adott választ az, hogy (i) az ideiglenesen elérhető másolatoknak van‑e saját értékük, vagy hogy (ii) az ideiglenesen elérhető másolatok kis részét olyan mű vagy más tartalom képezi, amely a szerzői jog megsértése nélkül is felhasználható, és/vagy hogy (iii) a jogosult másik tagállamban levő kizárólagos engedélyese már kapott ez utóbbi tagállamban ellenszolgáltatást a mű felhasználásáért?

6.      Vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítés

a)      A 2001/29 irányelv 3. cikke értelmében vezetékes vagy vezeték nélküli úton nyilvánossághoz közvetítettnek minősül‑e az a szerzői jogi védelem alatt álló mű, amelyet vendéglátó-ipari egységben (például bárban) műholdas adóról fognak, és azt ezekben a létesítményekben a jelenlevő közönség számára képernyő és hangszórók segítségével közvetítik, illetve mutatják be?

b)      Befolyásolja‑e a 6 a) kérdésre adott választ, hogy

i)      a közönség tagjai a műsorszolgáltató által elérni kívánt közönségtől különböző, új közönséget képeznek (ebben az esetben azért, mert az egyik tagállam belső piacára szánt dekódoló kártyát más tagállam kereskedelmi közönsége tekintetében használják);

ii)      a nemzeti jog szerint a közönség tagjai nem minősülnek fizető közönségnek;

iii)      a televíziós műsorsugárzási jelet a televízió‑készülék helye szerinti vagy azzal szomszédos épület tetején elhelyezett antennával vagy műholdas antennával fogják?

c)      Ha a b) pontban szereplő bármelyik részkérdésére igenlő választ kell adni, akkor mely tényezőket kell figyelembe venni annak eldöntése során, hogy a művet olyan helyszínről közvetítették‑e, ahol a közönség nincs jelen?

C.      A 93/83 irányelv és az EK 28., EK 30. és EK 49. cikk értelmezéséről

7.      A 93/83 irányelvre alapított védekezés

Összeegyeztethető‑e a 93/83 irányelvvel vagy az EK 28. és EK 30. cikkel, illetve az EK 49. cikkel az, hogy a nemzeti szerzői jogi szabályozás szerint, ha a mű műholdas adással közvetített ideiglenesen elérhető másolatai megjelennek a műholdas dekódoló egységben vagy televíziós képernyőn, akkor az adás vételének helye szerinti országban fennálló szerzői jogot sértik meg? Befolyásolja‑e a Bíróság álláspontját az, hogy az adást olyan műholdas dekódoló kártyával dekódolták, amelyet a műholdas műsorsugárzási szolgáltatás nyújtója más tagállamban azzal a feltétellel bocsátott ki, hogy a kártya használata csak ez utóbbi tagállamban engedélyezett?

D.      Az áruk és szolgáltatások szabad áramlásáról szóló EK 28., EK 30. és EK 49. cikknek a 98/84 irányelvvel összefüggésben való értelmezéséről

8.      Az EK 28. cikkre, és/vagy az EK 49. cikkre alapított védekezés

a)      Ha az 1. kérdésre adott válasz az, hogy a szolgáltató hozzájárulásával vagy anélkül gyártott feltételes hozzáférést biztosító eszköz a 98/84 irányelv 2. cikkének e) pontja szerinti „jogellenes eszköznek” minősül akkor, ha a szolgáltató engedélyén kívül eső körben használják védett szolgáltatáshoz való hozzáférésre, akkor mi a jognak a 98/84 irányelv által nyújtott alapvető funkciójára hivatkozással meghatározott konkrét tárgya?

b)      Kizárja‑e az EK 28. vagy EK 49. cikk azon nemzeti rendelkezés alkalmazását az első tagállamban, amely jogellenesnek minősíti az olyan műholdas dekódoló kártya behozatalát és értékesítését, amelyet a másik tagállamban műholdas műsorszolgáltató azzal a feltétellel bocsátott ki, hogy a kártya használata csak ez utóbbi tagállamban engedélyezett?

c)      Befolyásolja‑e a kérdésre adott választ az, hogy a műholdas dekódoló kártyát csak magán‑ vagy házi célra engedélyezték a második tagállamban, viszont az első tagállamban kereskedelmi célokra használták fel?

9.      Arról a kérdésről, hogy a főcímzene számára nyújtott védelem szélesebb lehet‑e az adás többi részének biztosított védelemnél

Kizárja‑e az EK 28., EK 30. cikk vagy EK 49. cikk azon nemzeti szerzői jogi rendelkezés alkalmazását, amely jogellenesnek minősíti a zenemű előadását vagy lejátszását akkor, amikor az védett szolgáltatás részét képezi, amelyhez nyilvánosan, műholdas dekódoló kártya által férnek hozzá, és azt ily módon játsszák le, ha a kártyát a műholdas műsorszolgáltató más tagállamban azzal a feltétellel bocsátotta ki, hogy annak használata csak ez utóbbi tagállamban engedélyezett? Van‑e jelentősége annak, hogy a zenemű a védett szolgáltatás egészének jelentéktelen elemét képezi, és hogy a szolgáltatás más elemeinek nyilvános bemutatását vagy lejátszását a nemzeti szerzői jogi szabályozás nem tiltja?

E.      Az EK 81. cikk versenyjogi szabályainak értelmezéséről

10.      Az EK 81. cikkre alapított védekezés

Ha a műsortartalom‑szolgáltató egy vagy több tagállam területére nézve kizárólagos felhasználási engedélyeket ad, amelyek értelmében a műsorszolgáltató csak a műsortartalom adott területen belüli sugárzására jogosult (ideértve a műholdas műsorszórást is), és valamennyi engedély olyan szerződéses kötelezettséget tartalmaz, amelynek értelmében a műsorszolgáltatónak meg kell akadályoznia, hogy az engedély alá tartozó műsor vételét lehetővé tevő műholdas dekódoló kártyáját az engedély által lefedett területen kívül használják, milyen jogi elemzést kell a nemzeti bíróságnak elvégeznie, és milyen körülményeket kell figyelembe vennie annak eldöntése során, hogy a szerződéses korlátozás ellentétben áll‑e az EK 81. cikk (1) bekezdésével?

Így különösen:

a)      úgy kell‑e értelmezni az EK 81. cikk (1) bekezdését, hogy az e kötelezettségre alkalmazandó amiatt, hogy annak feltételezhető tárgya a verseny kizárása, korlátozása vagy torzítása; és

b)      ha igen, akkor ahhoz, hogy a szerződéses kötelezettség az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom alá essen, bizonyítani kell‑e azt, hogy az észlelhetően kizárja, korlátozza vagy torzítja a versenyt?

C –    A C‑429/08. sz. ügyről

42.      Ez az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Premier League mérkőzéseit egy görög dekódoló kártya használatával bemutató K. Murphy‑vel, egy pubüzemeltetővel, vagyis egy pub tulajdonosával szemben folyamatban lévő büntetőeljárásból ered. A Media Protection Services Ltd magánvádas eljárásban járt el vele szemben, és első‑, valamint másodfokon pénzbüntetést eszközölt ki. K. Murphy a marasztaló ítélettel szemben jogorvoslati kérelmet terjesztett a High Court elé.

43.      A High Court ezen eljárásban a következő kérdéseket terjesztette elő:

A 98/84 irányelv értelmezéséről

1.      Egy feltételes hozzáférést biztosító eszköz milyen körülmények között minősül a 98/84 irányelv 2. cikkének e) pontja szerinti „jogellenes eszköznek”?

2.      Különösen, „jogellenes eszköznek” minősül‑e a feltételes hozzáférést biztosító eszköz, ha azt olyan körülmények között szerzik meg, hogy

(i) a feltételes hozzáférést biztosító eszközt egy szolgáltató, vagy az ő hozzájárulásával más gyártotta, és az első szolgáltatásakor a készülék használatának jogát úgy korlátozták szerződésben, hogy a korlátozás értelmében csak az első tagállamban lehet egy védett szolgáltatáshoz hozzáférni, viszont a készüléket egy másik tagállamban vett védett szolgáltatáshoz való hozzáférés érdekében használták?

és/vagy

(ii) a feltételes hozzáférést biztosító eszközt egy szolgáltató vagy az ő hozzájárulásával más gyártotta, és azt eredetileg hamis név és az első tagállamban található hamis tartózkodási cím megadásával szerezték be és/vagy hozták működésbe, ily módon kikerülve az ilyen eszközök kivitelére vonatkozó, területi jellegű szerződési korlátozásokat az első tagállamon kívüli használat érdekében?

és/vagy

(iii) a feltételes hozzáférést biztosító eszközt egy szolgáltató vagy az ő hozzájárulásával más gyártotta, és az első szolgáltatásakor a készülék használatának jogát úgy korlátozták szerződésben, hogy a korlátozás értelmében a készülék (a magasabb előfizetési díj ellenében igénybe vehető) kereskedelmi célra nem, hanem csak belföldi vagy magáncélra használható, viszont azt kereskedelmi célra, nevezetesen labdarúgó‑mérkőzések élő közvetítésére használták egyesült királyságbeli „pub”‑ban?

3.      A 2. kérdés bármely részére adott nemleges válasz esetén ellentétes‑e a 98/84 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével, ha egy tagállam nemzeti joga a fenti 2. kérdésben körülírt körülmények fennállása esetén tiltja az ilyen feltételes hozzáférést biztosító eszközök használatát?

4.      A 2. kérdés bármely részére adott nemleges válasz esetén érvénytelen‑e a 98/84 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése:

a)      azért, mert az hátrányosan megkülönböztető jellegű és/vagy aránytalan; és/vagy

b)      azért, mert sérti a Szerződés által biztosított, szabad mozgáshoz való jogokat; és/vagy

c)      bármely egyéb ok miatt?

5.      A 2. kérdésre adott igenlő válasz esetén érvénytelen‑e a 98/84 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése és 4. cikke azért, mert céljuk annak megkövetelése, hogy a tagállamok korlátozásokat vessenek ki a „jogellenes eszközök” más tagállamokból történő behozatalára és a velük kapcsolatos egyéb ügyletekre, miközben ezeket az eszközöket az EK‑Szerződés 28. vagy 30. cikkében foglalt, az áruk szabad mozgására vonatkozó szabályok értelmében vagy az EK‑Szerződés 49. cikkében foglalt, a szolgáltatások nyújtásának és igénybevételének szabadságára vonatkozó szabályok értelmében jogszerűen lehet behozni és/vagy a határokon átnyúló műholdas sugárzás vételéhez igénybe venni?

Az EK‑Szerződés 12., 28., 30. és 49. cikkének értelmezéséről

6.      Ellentétes‑e az EK‑Szerződés 28., 30. és 49. cikkével az olyan nemzeti jogszabály, amely bűncselekménnyé nyilvánítja az Egyesült Királyságon belüli helyről nyújtott közvetítési szolgáltatásban foglalt műsor rosszhiszemű vételét, ha e cselekmény célja a műsor vételére meghatározott díj fizetésének elkerülése, az alábbi körülmények bármelyikének fennállása esetén:

(i)      ha a feltételes hozzáférést biztosító eszközt egy szolgáltató vagy az ő hozzájárulásával más gyártotta és az első szolgáltatásakor a készülék használatának jogát úgy korlátozták szerződésben, hogy a korlátozás értelmében csak az első tagállamban lehet egy védett szolgáltatáshoz hozzáférni, viszont a készüléket egy másik tagállamban (a jelen ügyben az Egyesült Királyságban) vett védett szolgáltatáshoz való hozzáférés érdekében használták? és/vagy

(ii) ha a feltételes hozzáférést biztosító eszközt egy szolgáltató vagy az ő hozzájárulásával más gyártotta, és azt eredetileg hamis név és az első tagállamban található hamis tartózkodási cím megadásával szerezték be és/vagy hozták működésbe, ily módon kikerülve az ilyen eszközök kivitelére vonatkozó, területi jellegű szerződési korlátozásokat az első tagállamon kívüli használat érdekében? és/vagy

(iii) ha a feltételes hozzáférést biztosító eszközt egy szolgáltató, vagy az ő hozzájárulásával más gyártotta, és az első szolgáltatásakor a készülék használatának jogát úgy korlátozták szerződésben, hogy a korlátozás értelmében a készülék (a magasabb előfizetési díj ellenében igénybe vehető) kereskedelmi célra nem, hanem csak belföldi vagy magáncélra használható, viszont azt kereskedelmi célra, nevezetesen labdarúgó‑mérkőzések élő közvetítésére használták egyesült királyságbeli „pub”‑ban?

7.      A szóban forgó nemzeti jogszabály érvényesítése kizárt‑e az EK 12. cikkbe ütköző, hátrányosan megkülönböztető jellege miatt vagy egyéb okból azért, mert a nemzeti jogszabály az Egyesült Királyságon belüli helyről nyújtott közvetítési szolgáltatásban foglalt műsorokra alkalmazandó, más tagállamok esetében viszont nem?

Az EK‑Szerződés 81. cikkének értelmezésével kapcsolatban

8.      Ha valamely audiovizuális tartalom szolgáltatója több, egy vagy több tagállam területére vonatkozó kizárólagos felhasználási szerződést köt, amelyek alapján a közvetítő csak az adott területre vonatkozóan kap engedélyt az audiovizuális tartalom közvetítésére (beleértve a műholdon történő közvetítést), és valamennyi felhasználási szerződés tartalmaz egy olyan szerződési kötelezettséget, amely szerint a közvetítő köteles megakadályozni, hogy az engedélyezett audiovizuális tartalom vételét lehetővé tevő, műholdas dekóderkártyáit az engedélyezett területen kívül használják, milyen jogi kritériumokat kell alkalmaznia, és milyen körülményeket kell figyelembe vennie a nemzeti bíróságnak annak eldöntésekor, hogy a szerződési korlátozás a 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalomba ütközik‑e?

Különösen:

a)      úgy kell‑e értelmezni a 81. cikk (1) bekezdését, hogy az csak akkor alkalmazható az adott kötelezettségre, ha úgy tekinthető, hogy annak célja a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása?

b)      ha igen, úgy a 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalomba ütközés megállapításához szükséges‑e azt is bizonyítani, hogy a szerződési kötelezettség nyilvánvalóan akadályozza, korlátozza vagy torzítja a versenyt?

44.      Írásbeli észrevételeket az FAPL, a QC Leisure, K. Murphy és a Media Protection Services Ltd, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága, a Francia Köztársaság, az EFTA Felügyeleti Hatóság, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság terjesztett elő. A tárgyaláson e felek Franciaország kivételével szóbeli észrevételeket is előterjesztettek, akárcsak a Cseh Köztársaság, a Spanyol Királyság és az Olasz Köztársaság.

IV – A jogkérdésről

45.      Az alapügyek a műholdon különböző tagállamokba továbbított kódolt sportközvetítésekhez való hozzáférés területi jellegű korlátozásának gyakorlatából erednek. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a kérdést, hogy ez a belső piaccal összeegyeztethető‑e, többféle szemszögből közelítik meg, ami számos különböző kérdéshez vezet.

46.      Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az uniós jog tiszteletben tartja ugyan a sport sajátosságait, a sport azonban nem esik az uniós jog hatályán kívül(12). A Szerződések rendelkezéseinek alkalmazását nem akadályozza többek között az a körülmény, hogy valamely tevékenység a sporttal kapcsolatos(13).

47.      Noha úgy vélem, hogy az alapügyek megoldása – a görög dekódoló kártyák használatát illetően – lényegében a szolgáltatásnyújtás szabadságának alkalmazásától függ, ezenkívül elsősorban a nyilvánossághoz közvetítés (a 2001/29 irányelv 3. cikke) kérdése bír fokozott jelentőséggel, az indítvány szerkezetét mindazonáltal mégis a C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett kérdések sorrendjéhez fogom igazítani. Következésképpen először a feltételes hozzáférésen alapuló szolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosító eszközök védelméről szóló 98/84 irányelvet (ezzel összefüggésben lásd az A. pontban kifejtetteket), majd az információs társadalomban a szerzői jogokról szóló 2001/29 irányelvet (ezzel összefüggésben lásd a B. pontban kifejtetteket), valamint a műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és szomszédos jogi szabályok összehangolásáról szóló 93/83 irányelvet (ezzel összefüggésben lásd a C. pontban kifejtetteket) fogom megvizsgálni, és csak ezt követően az alapvető szabadságokat (ezzel összefüggésben lásd a D. pontban kifejtetteket), és végezetül a versenyjogot (ezzel összefüggésben lásd az E. pontban kifejtetteket).

A –    A 98/84 irányelvről

48.      A 98/84 irányelv a feltételes hozzáférésen alapuló szolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosító eszközök védelmét és az efféle eszközök belső piaci szabad mozgását szabályozza. A felek ebből az ezen irányelvhez kapcsolódó kérdések alapjául szolgáló két ellentétes alapfeltevést vezetnek le.

49.      A 98/84 irányelv 4. cikke értelmében meg kell tiltani és megfelelően szankcionálni kell a jogellenes eszközök kereskedelmi célból történő gyártását, behozatalát, terjesztését, értékesítését, bérbeadását vagy birtoklását. A FAPL véleménye szerint a tagállamok valamelyikében jogszerűen értékesített dekódoló kártya jogellenes eszközzé válik, ha azt a védett szolgáltatást sugárzó vállalkozás szándéka ellenére valamely másik tagállamban használják. K. Murphy ezzel szemben úgy véli, hogy egy jogszerűen forgalomba hozott dekódoló kártya efféle használata azt nem változtathatja jogellenes eszközzé. Ellenkezőleg, e használat az irányelv alapján jogszerű, mivel a 3. cikk (2) bekezdése a jogszerű dekódoló kártyákkal való kereskedelem bármiféle korlátozását tiltja.

50.      Azt javasolom a Bíróságnak, hogy e kérdéskörrel „röviden végezzen”, mivel nyilvánvalóan az alapfeltevések egyike sem helytálló.

51.      A 98/84 irányelv 2. cikkének e) pontja értelmében jogellenes eszköznek minősül valamely védett szolgáltatáshoz érthető formában történő, a szolgáltatást nyújtó engedélye nélküli hozzáférésre tervezett vagy kialakított [helyesen: átalakított] bármilyen berendezés vagy szoftver.

52.      Az FAPL szerint ehhez elegendő, hogy a dekódoló kártyákat az Egyesült Királyságban használják a görög műsorsugárzó közvetítéseinek vételéhez, holott azokat e helyen a jogosult szándéka szerint nem lehetne fogni.

53.      A 98/84 irányelv 2. cikke e) pontjának szövege mindazonáltal nem arra irányul, hogy valamely hozzáférést biztosító eszköznek a szolgáltatást nyújtó szándéka ellenére történő használatát megakadályozza. Az egy olyan berendezést kíván meg, amit a szolgáltatást nyújtó engedélye nélküli hozzáférésre terveztek vagy alakítottak át. Ez a meghatározás tehát a kifejezetten erre a célra gyártott vagy módosított berendezéseket foglalja magában.

54.      A dekódoló kártyát ezzel szemben éppen a szolgáltató engedélyével való hozzáférésre tervezték. Azokat a szolgáltató, a görög műsorsugárzó pontosan e célból hozza forgalomba. A dekódoló kártya továbbá az Egyesült Királyságba történő szállítás révén sem válik átalakítottá.

55.      A 98/84 irányelv átfogó céljával csak e nyilvánvaló értelmezés egyeztethető össze. Az irányelvnek a második és harmadik preambulumbekezdése szerint a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás támogatása a célja. Ezzel aligha lenne összeegyeztethető, ha a feltételes hozzáférést biztosító jogszerű eszközök határokon átnyúló szállítása elegendő lenne ahhoz, hogy azokat jogellenes eszközöknek nyilváníthassuk.

56.      Egyébként a jogbiztonság általános elve, amely az uniós jog alapvető elvének minősül, különösen megköveteli, hogy a szabályozás egyértelmű és világos legyen, lehetővé téve azt, hogy a jogalanyok egyértelműen megismerjék jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járjanak el(14). Szankciót tartalmazó rendelkezések elfogadása esetén ezenfelül tiszteletben kell tartani a bűncselekmények és büntetések jogszerűségének elvét (nullum crimen, nulla poena sine lege) is, amely azt jelenti, hogy a közösségi jogszabályok egyértelműen meghatározzák a jogsértéseket és a hozzájuk kapcsolódó büntetéseket(15). Ha az uniós jogalkotó valóban a televíziós közvetítések piacainak földrajzi felosztását kívánta védeni, és e felosztásnak a jogszerű dekódoló kártyáknak a származási államból egy másik tagállamba történő szállítása révén megvalósuló puszta kijátszását kívánta szankcionálni, akkor ezt sokkal egyértelműbben kellett volna kifejezésre juttatnia.

57.      A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 1. kérdésre és a C‑429/08. sz. ügyben előterjesztett első két kérdésre ezért azt a választ kell adni, hogy a 98/84 irányelv 2. cikkének e) pontja értelmében vett tervezésnek vagy kialakításnak [helyesen: átalakításnak] valamely védett szolgáltatáshoz érthető formában történő, a szolgáltatást nyújtó engedélye nélküli hozzáférésre szolgáló berendezés gyártása vagy módosítása tekintendő. Ha tehát a feltételes hozzáférést biztosító eszközt a szolgáltató vagy annak hozzájárulásával más gyártja, és azt a védett szolgáltatáshoz való hozzáférést bizonyos körülmények fennállása esetén lehetővé tevő korlátozott engedélyhez kötve értékesítik, nem minősül a 98/84 irányelv 2. cikkének e) pontja értelmében vett „jogellenes eszköznek” az eszköz akkor, ha azt a védett szolgáltatáshoz az engedély által nem fedett helyen, módon vagy személy által való hozzáféréshez használják fel.

58.      Ebből mindazonáltal nem következik az, hogy a C‑429/08. sz. ügyben előterjesztett 3. kérdésre azt a választ kellene adni, hogy a 98/84 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése a jogszerű dekódoló kártyákkal való kereskedelem bármiféle korlátozását tiltja.

59.      A 98/84 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének a) pontja megtiltja ugyan a valamely másik tagállamból származó védett szolgáltatások vagy kapcsolt szolgáltatások nyújtásának korlátozását, a b) pont pedig a feltételes hozzáférést biztosító eszközök szabad mozgásának korlátozását. E korlátozási tilalmak mindazonáltal tovább szűkülnek: csak az irányelvben szabályozott területhez tartozó okokból eredő korlátozások nem megengedettek. A 2. cikk f) pontjában foglalt meghatározás szerint ilyen területnek minősül a 4. cikkben meghatározott jogsértő tevékenységekkel kapcsolatos bármilyen rendelkezés, vagyis a jogellenes eszközök használatával összefüggő különböző tilalmak. Az egyéb okokból eredő korlátozásokat a 3. cikk (2) bekezdése nem zárja ki.

60.      A műsorok bizonyos tagállamokban való hozzáférhetőségére vonatkozó szerződéses megállapodások megsértése, hamis nevek és/vagy címek megadása a hozzáférést biztosító eszközök beszerzése során, illetve a magán‑ vagy belföldi célú használatra szánt dekódoló kártyák kereskedelmi célú használata nem minősül a jogellenes eszközökkel szembeni intézkedésnek. Azok nem tartoznak tehát a 98/84 irányelvben szabályozott területhez.

61.      A C‑429/08. sz. ügyben előterjesztett 3. kérdésre ezért azt a választ kell adni, hogy nem ellentétes a 98/84 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével, ha egy tagállam nemzeti joga tiltja a feltételes hozzáférést biztosító eszközök használatát a műsorok bizonyos tagállamokban való hozzáférhetőségére vonatkozó szerződéses megállapodások megsértése esetén, a hozzáférést biztosító eszköz beszerzése során hamis nevek és/vagy címek megadását, illetve a magán‑ vagy belföldi célú használatra szánt hozzáférést biztosító eszköz kereskedelmi célú használatát követően.

62.      Mivel a C‑429/08. sz. ügynek a 98/84 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének érvényességére vonatkozó 4. kérdése az előzetes döntéshozatal iránti kérelem indokolása szerint azon a feltevésen alapul, hogy e rendelkezéssel ellentétesek az említett okokból eredő esetleges korlátozások, arra nem szükséges választ adni. A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 2., 3. és 8. a) kérdés, valamint a C‑429/08. sz. ügyben előterjesztett 5. kérdés megválaszolása is szükségtelenné válik.

B –    A 2001/29 irányelvről

1.      A többszörözési jogról

63.      A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 4. és 5. kérdésével a High Court azt kérdezi, hogy a műsorok digitális közvetítése szükségszerűen érinti‑e a szerzők műveik többszörözésén fennálló jogát. Műszaki okokból ugyanis a digitális műsorok közvetítése a műsor rövid részleteinek a lejátszó készülék átmeneti memóriájába történő töltését feltételezi. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem szerint az alkalmazandó szabványnak megfelelően minden esetben a videofolyam négy állóképét és a hangsáv megfelelő szeletét helyezik el a vevőkészülék átmeneti tárában.

64.      A 2001/29 irányelv 2. cikke értelmében biztosítani kell a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát többek között a szerzők számára műveik tekintetében és a műsorsugárzó szervezetek számára műsoraik rögzítése tekintetében.

a)      A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 4. a) kérdésről – nemzeti jog vagy uniós jog

65.      A kérdést előterjesztő bíróság elsőként azt a kérdést teszi fel, hogy az átmeneti tárolás többszörözéssé minősítése a nemzeti jog körébe tartozó kérdés‑e, vagy az kizárólag a 2001/29 irányelvből következik. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis kételkedik abban, hogy a nemzeti jog értelmében vett többszörözésről van szó.

66.      A Bíróság mindazonáltal már úgy határozott, hogy a „részben történő többszörözés” fogalma az uniós jog egységesen értelmezendő fogalmának minősül(16).

67.      Következésképpen azt a kérdést, hogy a műveket részben vagy egészben többszörözték‑e, a 2001/29 irányelv 2. cikkének értelmezése útján kell megválaszolni.

b)      A többszörözési jog élő közvetítésekre történő alkalmazásáról

68.      Mielőtt a többszörözéssel kapcsolatos kérdéseket megválaszolhatnánk, tisztázni kell, hogy a többszörözési jog alkalmazandó‑e egyáltalán élő közvetítésekre is.

69.      A 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontja a műsorsugárzó szervezetek számára többszörözésen fennálló jogot biztosít műsoraik rögzítése tekintetében. A filmek előállítóit megillető megfelelő jog a 2. cikk d) pontja értelmében filmjeik eredeti és többszörözött példányai tekintetében áll fenn.

70.      A QC Leisure és társai kételkednek abban, hogy élő közvetítés esetén létezik olyan rögzített, eredeti vagy többszörözött példány, amelynek többszörözésére sor kerülne. Ezen álláspont vélhetően azon alapul, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben ismertetett gyártási folyamat a film közvetítéséhez nem kívánja meg a műsor tartós rögzítését.

71.      A Bizottság ezzel szemben meggyőzően arra hivatkozik, hogy gyakorlatilag az élő közvetítés is egy első rögzítésen, illetve egy eredeti felvételen alapul, amely alapján a képeket továbbközvetítik. Egy efféle rögzítésre legalábbis az átmeneti memóriában sor kerül, amelyben a különböző kameraállásokat összekapcsolva előállítják a továbbközvetített műsort.

72.      A QC Leisure és társai álláspontja az élő közvetítésekkel való aránytalanul kedvezőtlen bánásmódot eredményezne a rögzítések közvetítésével szemben. A többszörözési jog efféle korlátozása emellett könnyedén kijátszható lehet, mivel a műsorsugárzók a jel első tartós rögzítését különösebb nehézség nélkül beépíthetnék a gyártási folyamatba.

73.      A többszörözési jog tehát az élő közvetítésre is alkalmazandó.

c)      A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 4. b) kérdésről – a vevőkészülék átmeneti memóriájában történő többszörözés

74.      A High Court a 2001/29 irányelv 2. cikkét illetően elsőként azt kérdezi, hogy annak szempontjából a műsor létező töredékeit vagy annak egészét kell‑e alapul venni.

75.      A 2001/29 irányelv 2. cikke a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának jogát biztosítja.

76.      A rövid ideig tárolt töredékek figyelembevétele mellett szól, hogy valamennyi töredéket csak a teljes műsor folyamatos közvetítésének lehetővé tételére tekintettel többszöröznek. A szabványnak megfelelően mindazonáltal minden időpontban csupán négy kép és az e képeknek megfelelő rendkívül rövid hangsáv található az átmeneti memóriában. Ezért nem feltételezhető, hogy a műsor teljes többszörözésére kerül sor. Azonban e rendkívül korlátozott terjedelmű töredékek esetében is egy műsor részben történő többszörözéséről van szó.

77.      A QC Leisure és társai úgy vélik, hogy ezen állóképek és a hangsáv töredékei nem tekinthetők a műsor többszörözésének. A 2001/29 irányelv 2. cikke értelmében vett részben történő többszörözés sokkal inkább a mű valamely lényegi részletének sokszorosítását kívánja meg. Ezen érvelés alapjául a többszörözés nemzeti fogalma és annak értelmezése szolgál.

78.      Időközben azonban a Bíróság már értelmezte a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontja szerinti többszörözés fogalmát egy újságcikk vonatkozásában. A Bíróság megállapította, hogy a szerzői jog a mű minden olyan részletén fennáll, amely a mű szerzője saját szellemi alkotását képezi(17). Az egyes szavakat ellenben kizárta a védelem alól, mivel a szellemi alkotás kizárólag azok kiválasztásán, elrendezésén és kombinációján keresztül jön létre(18). Ez az ítélkezési gyakorlat alkalmazható a jelen ügyekben.

79.      A tetszőleges szavaktól eltérően a jelen ügy szerinti rövid ideig tárolt képek és hangsávtöredékek egyedi jellegűek. Valamennyi kép az operatőr, illetve a rendező általi sajátos kiválasztáson alapul, és egyértelműen hozzárendelhető az adott közvetítéshez. Jóllehet ezen állóképek túlnyomó részéhez aligha fűződik különös érdek, azok azonban mind a közvetített műsorban megnyilvánuló szellemi alkotás részét képezik.

80.      Az egyes szavakkal e folyamat esetében ezzel szemben az egyes pixelek színviszonyaira vonatkozó elszigetelt információ hasonlítható össze. Ezen információk összekapcsolása révén jönnek létre a saját szellemi alkotás jellegével bíró állóképek.

81.      Többszörözési cselekményekről van tehát szó, ha a dekódoló egység memóriájában digitális kép‑ és hangfelvételek egymást követő részletei jelennek meg, mivel e részletek a műsor szerzője saját szellemi alkotásának részét képezik.

d)      A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 4. c) kérdésről – a képernyőn történő megjelenítés útján megvalósuló többszörözés

82.      A kérdést előterjesztő bíróság végezetül azt kérdezi, hogy egy műsor képernyőn történő megjelenítése is többszörözésnek minősül‑e.

83.      Jóllehet e kérdés első pillantásra meglepő, a QC Leisure, az FAPL és a Bizottság helyesen egyetértenek abban, hogy az efféle megjelenítés valóban többszörözésnek minősül.

84.      Ez elvben ugyanazon okokból fakad, mint a képek és hangsávtöredékek átmeneti tárolása során megvalósuló többszörözés feltevése. A képernyőn még rövidebb ideig a műsor egy képe jelenik meg, miközben ehhez a hangsáv megfelelő szeletét játsszák le.

85.      Tehát egy műsor képernyőn történő megjelenítése is többszörözésnek minősül.

2.      A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 5. kérdésről – a többszörözésen fennálló jog korlátozása

86.      A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 5. kérdés azt hivatott tisztázni, hogy a negyedik kérdés megválaszolása során azonosított többszörözéseket kizárja‑e a 2001/29 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése a szerző többszörözésen fennálló joga alól.

87.      A 2001/29 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése bizonyos műszakilag indokolt eljárásokat kizár a többszörözési jog alól. E kivétel három kumulatív feltétellel bír, vagyis közülük akár egynek a nem teljesítése is azzal a következménnyel jár, hogy a többszörözési cselekmény mégis az irányelv 2. cikkében foglalt többszörözési jog hatálya alá tartozik(19).

88.      Először is járulékos vagy közbenső jellegű időleges többszörözési cselekményeknek kell megvalósulniuk, amelyek valamely műszaki eljárás elválaszthatatlan és lényeges részét képezik. Valamely cselekményt kizárólag akkor lehet a 2001/29 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének értelmében „közbensőnek” tekinteni, ha időtartama az érintett műszaki eljárás megfelelő működéséhez szükséges mértékre korlátozódik, tekintve, hogy ezen eljárást akként kell automatizálni, hogy automatikusan, emberi beavatkozás nélkül törölje ezt a cselekményt, amint az ezen eljárást lehetővé tevő rendeltetését elérte(20). A jelen esetben erről van szó. A memóriában és a képernyőn megvalósuló többszörözések közbenső jellegűek és időlegesek. Azok emellett a műsor közvetítését eredményező műszaki eljárás elválaszthatatlan és lényeges részét képezik.

89.      Másodszor, a cselekmény kizárólagos céljának a hálózaton harmadik személyek között közvetítő szolgáltató által végzett átvitelnek vagy a jogszerű felhasználásnak kell lennie. Miként azt már a kérdést előterjesztő bíróság is kifejti, a jogszerűség vagy annak hiánya e tekintetben nem fakadhat abból, hogy a jogosult hozzájárult‑e az adott többszörözésekhez. A jogosult hozzájárulásával megvalósuló többszörözés ugyanis egyáltalán nem szorul kivételre. E kérdés szempontjából ezért az egyéb kérdésekre adott válasz bír döntő jelentőséggel, mégpedig különösen, hogy az alapvető szabadságok és/vagy a 93/83 irányelv megalapozzák‑e a műsor vételének jogát (ezzel összefüggésben lásd a C. és D. pontban kifejtetteket), valamint, hogy releváns‑e a nyilvánossághoz közvetítéshez fűződő jog (ezzel összefüggésben lásd a 3. pontban kifejtetteket).

90.      Harmadszor, a többszörözési cselekmények nem bírhatnak önálló gazdasági jelentőséggel. Az, hogy a negyedik kérdésben azonosított többszörözések ilyen jelentőséggel bírnak‑e, a C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett ötödik kérdés tárgya.

91.      A 2001/29 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt kivételt szigorúan kell értelmezni, mivel az a 2. cikk szerinti főszabálytól való eltérést fogalmaz meg(21). Ez annál is inkább igaz a 2001/29 irányelv 5. cikke (5) bekezdésének fényében, amelynek értelmében az 5. cikkben foglalt minden kivétel kizárólag olyan különös esetekben alkalmazható, amelyek nem sérelmesek a mű vagy más, védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit(22).

92.      A 2001/29 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt valamennyi feltétel a tulajdonképpeni felhasználás feltételét képező többszörözési cselekmények lehetővé tételére irányul. A Bizottság ezt az irányelvre irányuló javaslat indokolásában egy németországi adatbázisból egy portugál otthoni számítógépre történő lehívásos videoátvitel példáján keresztül illusztrálta, amely legalább 100 tárolási cselekményt igényel(23).

93.      Az efféle többszörözési cselekmények főszabály szerint nem bírnak a felhasználás gazdasági jelentőségén túlmutató önálló értékkel. Bizonyos körülmények között a felhasználásnak megfelelő gazdasági jelentőséggel bírnak, mivel ha például a közvetítés célját szolgáló valamely többszörözési cselekmény elmarad, akkor a közvetítési lánc végén történő felhasználás sem lehetséges. E gazdasági jelentőség mindazonáltal teljes mértékben független a szándékolt felhasználástól, és ily módon nem önálló.

94.      Ennélfogva a dekódoló egység memóriájában létrejövő másolatok nem bírnak önálló gazdasági jelentőséggel.

95.      A képernyőn megvalósuló többszörözés ellenben önálló gazdasági jelentőséggel bír. Az ugyanis egy műsor hasznosításának tárgyát képezi. A valamely műsoron fennálló jogok hasznosítása szerzői jogi szempontból ugyan a sugárzási joghoz kapcsolódik, mivel a szerzőket megilleti a műsorral szembeni tiltakozás joga. Valamely műsor gazdasági jelentősége főszabály szerint mindazonáltal annak vételén alapul. Ez az előfizetők számára sugárzott – a jelen ügyekben szóban forgó – műsorok esetében nyilvánvaló, igaz azonban a reklámbevételből finanszírozott műsorokra is. Gyakorlatilag még a díjakból vagy az állami költségvetésből finanszírozott közszolgálati adóknak is alá kell támasztaniuk finanszírozásukat legalább megfelelő nézettségi mutatókkal is.

96.      Következésképpen a mű a dekódoló egységhez kapcsolt televíziós képernyőn létrejövő ideiglenesen elérhető másolatai önálló gazdasági jelentőséggel bírnak.

97.      A kérdést előterjesztő bíróság úgy pontosítja az 5. kérdést a b) pontban, hogy befolyásolja‑e a választ az, hogy (i) az ideiglenesen elérhető másolatoknak van‑e saját értékük, vagy hogy (ii) az ideiglenesen elérhető másolatok kis részét olyan mű vagy más tartalom képezi, amely a szerzői jog megsértése nélkül is felhasználható, vagy hogy (iii) a jogosult másik tagállamban levő kizárólagos engedélyese már kapott ez utóbbi tagállamban ellenszolgáltatást a mű felhasználásáért.

98.      Az (i) alkérdésre már született válasz: az átmeneti memóriában tárolt ideiglenesen elérhető másolatoknak nincs saját értékük, a televízió‑képernyőn létrejövő ideiglenesen elérhető másolatoknak ellenben van.

99.      A (ii) alkérdés arra a lehetőségre vonatkozik, hogy csupán a műsor bizonyos részei élveznek védelmet. E megközelítés a nyilvánossághoz közvetítésre tekintettel elfogadható lehet(24), a jelen esetben vizsgálandó többszörözési jog esetében azonban kétséges(25). Ha a kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal arra az eredményre jutna, hogy csupán a műsor egyes részei élveznek védelmet, akkor ez a 2001/29 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének alkalmazására nem gyakorolna hatást. Sokkal inkább a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdése i) pontjának átültetését szolgáló nemzeti rendelkezések jönnének tekintetbe. Ennek értelmében a tagállamok a többszörözési jog vonatkozásában kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg valamely mű, illetve más védelem alatt álló teljesítmény más anyagokba történő véletlenszerű belefoglalása esetében.

100. A (iii) alkérdés végül a két előzetes döntéshozatal iránti kérelem döntő pontját hangsúlyozza, nevezetesen a mű felhasználásáért valamely másik tagállamban nyújtandó ellenszolgáltatást. Mivel a műsor képernyőn megvalósuló többszörözésének önálló gazdasági jelentősége egybevág az e műsor vételéhez fűződő érdekkel, felmerül a kérdés, hogy az e műsor vételéért a tagállamok valamelyikében nyújtott ellenszolgáltatás megalapozza‑e a műsor valamely másik tagállamban történő vételéhez való jogot. Ez a tárgya a 93/83 irányelvhez (ezzel összefüggésben lásd a C. pontban kifejtetteket) és az alapvető szabadságokhoz (ezzel összefüggésben lásd a D. pontban kifejtetteket) kapcsolódó további kérdéseknek. A 2001/29 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének alkalmazását ez mindazonáltal nem befolyásolja.

101. A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 5. kérdés kapcsán összefoglalásként megállapítható, hogy a műnek a dekódoló egységhez kapcsolt televíziós képernyőn létrejövő ideiglenesen elérhető másolatai a 2001/29 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti önálló gazdasági jelentőséggel bírnak, a dekódoló egység memóriájában létrejövő ideiglenesen elérhető másolatok ellenben nem.

3.      A nyilvánossághoz történő továbbközvetítésről

102. A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 6. kérdés azt hivatott tisztázni, hogy az élőben közvetített labdarúgó‑mérkőzések pubokban történő vetítése sérti‑e a védelem alatt álló művek nyilvánossághoz közvetítésén fennálló – a 2001/29 irányelv 3. cikke értelmében vett – kizárólagos jogot.

a)      A kérdés elfogadhatóságáról

103. E kérdés relevanciáját és ezáltal elfogadhatóságát illetően kétségek merülhetnek fel. A kérdést előterjesztő bíróság szerint ugyanis a Copyright, Designs and Patents Act (a szerzői jogról, ipari mintákról és szabadalmakról szóló törvény) 72. szakasza főszabály szerint lehetővé teszi a televíziós műsor nyilvános vetítését, ha a vetítő ezért nem kér díjazást. Még ha egy efféle vetítés összeegyeztethetetlen lenne is a 2001/29 irányelv 3. cikkével, valamely irányelv önmagában akkor sem keletkeztet magánszemélyekre vonatkozó kötelezettséget, következésképpen arra nem is lehet magánszemélyekkel szemben hivatkozni(26).

104. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés értelmében egyedül az alapeljárást folytató és a meghozandó bírósági döntésért felelős nemzeti bíróság jogosult mérlegelni − az ügy sajátosságaira figyelemmel − egyrészt az előzetes döntéshozatal szükségességét annak érdekében, hogy döntését meghozhassa, másrészt azt, hogy a Bíróság számára feltett kérdések relevánsak‑e. Így tehát amennyiben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések a közösségi jog értelmezésével kapcsolatosak, a Bíróság főszabály szerint köteles eljárni(27), így fennáll a relevancia vélelme(28) a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések vonatkozásában. Ezt a vélelmet mindazonáltal csak kivételesen lehet megdönteni, ha nyilvánvaló, hogy a kérdésekkel érintett uniós jog kért értelmezése hipotetikus(29). A kérdés ebben az esetben elfogadhatatlan lenne.

105. A jelen ügyekben ugyan úgy tűnik, hogy nemzeti szempontból a televíziós műsor nyilvános térítésmentes vetítése vonatkozásában széles körű jog áll fenn, az azonban nem öleli fel a műsor minden elemét. Különösen a zeneművek képeznek kivételt az alól. Ezenkívül nem zárható ki, hogy e szabályozásnak a 2001/29 irányelv 3. cikkével összhangban történő értelmezése e jog további korlátozását teszi lehetővé.

106. A kérdés ezért nem nyilvánvalóan irreleváns a jogvita eldöntése szempontjából, és így elfogadható.

b)      A kérdésről

107. Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikke értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésről van‑e szó, ha valamely pubban egy élőben közvetített labdarúgó‑mérkőzést vetítenek. Először a védelem alatt álló művek körét kell meghatározni, majd a 3. cikk (1) bekezdésének alkalmazhatóságát kell megvizsgálni.

i)      A védelem alatt álló művekről

108. A 2001/29 irányelv 3. cikke kizárólagos jogok biztosítását kívánja meg a művekkel kapcsolatos bizonyos cselekmények engedélyezésére, illetve megtiltására. Az (1) bekezdés a szerző jogaira, a (2) bekezdés bizonyos további személyek, különösen a filmek előállítóinak (c) pont) és a műsorsugárzók (d) pont) jogaira vonatkozik.

109. A két bekezdés nem ugyanazokat a jogokat tartalmazza. Az (1) bekezdés a művek vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítéséhez fűződő jogot biztosít, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. A (2) bekezdés szerinti jog csak a hozzáférés ez utóbbi formájára terjed ki, vagyis arra az esetre, ha a szóban forgó művek vonatkozásában a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.

110. Az irányelvre irányuló javaslat indokolásából kiderül, hogy „a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg” kifejezés a jelen esetben nem releváns lehívásos átvitelt hivatott jelenteni(30). A nem interaktív átvitel, tehát a televíziós műsorok klasszikus vétele ennélfogva nem képezi a 3. cikk (2) bekezdésének tárgyát. Arra továbbra is a hatályos rendelkezések, tehát a 2006/115 irányelv 8. cikke és a 93/83 irányelv 4. cikke vonatkoznak(31).

111. A 2006/115 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése értelmében a műsorsugárzó szervezetek kizárólagos jogot kapnak sugárzott műsoraik vezeték nélküli sugárzásának, illetve nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, amennyiben e közvetítés olyan helyiségben történik, amely belépti díj ellenében hozzáférhető a nyilvánosság számára. Az alapügyekben mindazonáltal nem szedtek belépti díjat.

112. Úgy tűnik, hogy a filmek nem interaktív közvetítésére nem vonatkozik különös szabályozás. Amennyiben a labdarúgó‑közvetítést filmnek kellene tekinteni, annyiban tehát legfeljebb a nyilvánossághoz közvetítésen fennálló jogra vonatkozó nemzeti szabályozás jöhetne tekintetbe.

113. Az uniós jog jelen állapotában tehát nem léteznek egy műsor belépti díj nélküli nyilvánossághoz közvetítését védelemben részesítő átfogó jogok. A 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése sokkal inkább csak a műsor keretében közvetített szerzői jogilag védett művek vonatkozásában biztosít jogokat. A jelen ügyekben gondolhatnánk például a Premier League‑nek a műsorhoz kapcsolódóan közvetített főcímzenéjére, de az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben említett különböző más művekre is.

114. A szerzői joggal szomszédos jogoknak az adott irányelvekben biztosított védelme a 2001/29 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése és a 2006/115 irányelv 14. cikke szerint sem érinti vagy befolyásolja e művek védelmét. A kérdést előterjesztő bíróságnak mindazonáltal meg kell majd vizsgálnia, hogy e művek alkalmasint a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének i) pontját átültető nemzeti rendelkezések hatálya alá tartoznak‑e. E rendelkezés értelmében a tagállamok a nyilvánossághoz közvetítéshez való jog kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg valamely mű, illetve más védelem alatt álló teljesítmény más anyagokba történő véletlenszerű belefoglalása esetében.

115. A 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése tehát csak annyiban bír jelentőséggel, amennyiben a pubokban vetített labdarúgó‑mérkőzésekkel olyan művek közvetítésére kerül sor, amelyek tekintetében az Egyesült Királyság joga nem állapít meg kivételt a 3. cikk (1) bekezdését átültető rendelkezések alkalmazása alól.

ii)    A 2001/29 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének alkalmazhatóságáról

116. Az ily módon a 2001/29 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó művek vonatkozásában meg kell vizsgálni, hogy a pubokban való vetítés „vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül‑e.

117. Főszabály szerint már a műholdas sugárzás védett művek nyilvánossághoz közvetítésének minősül. Abból kell azonban kiindulni, hogy az adott jogosultak hozzájárulásukat adták. Sokkal inkább az a kérdéses, hogy a közvetítés pubokban való vetítése a belföldi vagy magáncélú vetítés helyett a jogosult további – a jelen esetben hiányzó – hozzájárulását igénylő nyilvánossághoz történő továbbközvetítésnek minősül‑e.

118. A Bíróság összehasonlíthatónak tűnő ügyekben, mégpedig televíziós műsorok szállodabeli közvetítése esetében már feltételezte a nyilvánossághoz történő továbbközvetítést(32). Elvileg elképzelhető, hogy valamely pub vendégeit egy szálloda vendégeihez hasonlóan meghatározatlan számú lehetséges tévénézőknek tekintsük, akik a magánjellegű címzettekkel szemben egy új nyilvánosságot képeznek(33). A Bíróság hangsúlyozta továbbá, hogy a szállodaügyekben a közvetítés hasznot eredményező jellege állt fenn(34). Minden bizonnyal ugyanez a célja a pubok üzemeltetőinek is azzal, hogy labdarúgó‑közvetítéseket vetítenek. A szerzőknek pedig főszabály szerint érdekük fűződik ahhoz, hogy részesedjenek a műveik kereskedelmi célú használatából származó nyereségből.

119. A dekódoló kártyák értékesítésének gyakorlata e logikát követi, mivel a műsorsugárzó szervezetek magasabb összegű díjat kérnek a puboktól a dekódoló kártyák használatáért, miközben a magánügyfeleket kártyáik kizárólag belföldi vagy magáncélú használatára kötelezik.

120. Mindenesetre meg kell vizsgálni, hogy valóban a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésről van‑e szó. Emellett szól a nemzetközi jogi rendelkezések fényében történő értelmezés. A (23) preambulumbekezdésből mindazonáltal a 3. cikk (1) bekezdése keletkezési történetének tükrében kitűnik, hogy az uniós jogalkotó éppen nem kívánt a szerző számára jogot biztosítani a televíziós műsor térítésmentes nyilvános vetítése vonatkozásában.

A Berni Uniós Egyezményről

121. A nyilvánossághoz közvetítés értelmezésére vonatkozó támpontok elvben a Berni Uniós Egyezmény 11. bis cikkének (1) bekezdéséből nyerhetők. E rendelkezés az i)–iii) pontban kizárólagos jogot biztosít a szerzőknek arra, hogy engedélyt adjanak műveik három különböző formában történő nyilvános átvitelére:

i)      sugárzásra vagy minden más, jel, hang vagy kép vezeték nélküli közvetítésére alkalmas eszközzel történő nyilvános átvitelre;

ii)      sugárzott mű mindenfajta, akár vezeték útján történő, akár vezeték nélküli nyilvános átvitelére, ha ezt az átvitelt az eredetihez képest más szervezet végzi;

iii)      a sugárzott mű hangszóró vagy egyéb, annak megfelelő jel‑, hang‑ vagy képközvetítő eszközzel történő nyilvános átvitelére.

122. A WIPO‑útmutató(35) szerint, amelyet a WIPO készített – jogi kötelező jelleg nélkül – a Berni Uniós Egyezmény értelmezéséhez, és amely elősegíti az említett egyezmény értelmezését a 11. bis cikk (1) bekezdésének iii) pontja alkalmazandó: a sugárzott mű hangszóró vagy egyéb, annak megfelelő jel‑, hang‑ vagy képközvetítő eszközzel történő nyilvános átvitele. E rendelkezés éppen a rádiós és televíziós műsorok olyan helyszíneken történő sugárzását hivatott lefedni, ahol az emberek összegyűlnek: kávéházak, éttermek, szállodák, nagyáruházak, vasúti kocsik vagy repülőgépek(36).

123. A nyilvánossághoz közvetítés e szempontból abban nyilvánulna meg, hogy a védett műveket tartalmazó műsort levetítik a képernyőn a jelenlévő közönségnek.

124. Az Unió ugyan nem részese a Berni Uniós Egyezménynek, a TRIPs Megállapodás 9. cikkének (1) bekezdése és a WIPO Szerzői Jogi Szerződése 1. cikkének (4) bekezdése útján azonban a tagállamokkal együtt kötelezettséget vállalt a Berni Uniós Egyezmény 1–21. cikkeiben foglaltak betartására. Ezért megfelelne az Unió nemzetközi jogi kötelezettségeinek a Berni Uniós Egyezmény 11. bis cikke (1) bekezdése iii) pontjának uniós jogba történő átültetése.

125. A TRIPs Megállapodás 14. cikkének (3) bekezdése ezenfelül kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a műsorszóró szervezeteket megilleti az a jog, hogy megtiltsák a televízió műsoraik hozzájárulásuk nélküli közönséghez közvetítését. Ahol az államok ilyen jogokat nem adnak a műsorszóró szervezeteknek, megadják legalább a lehetőséget a műsorok tartalmára vonatkozóan fennálló szerzői jogok tulajdonosainak arra, hogy összhangban a Berni Uniós Egyezmény előírásaival, megakadályozzák a közvetítést.

126. Eszerint a jelen ügyekben nyilvánossághoz közvetítésről kellene szónak lennie.

Az uniós jogalkotó szándékáról

127. Jóllehet a Bizottságnak a 2001/29 irányelvre irányuló javaslata a Berni Uniós Egyezmény 11. bis cikke (1) bekezdésének iii) pontját is át kívánta ültetni az uniós jogba, a Tanács és a Parlament azonban ebben nem értett egyet vele. Éppen ellenkezőleg, azok nem kívántak a szerző számára jogot biztosítani a műveknek egy televíziós műsor részeként történő térítésmentes nyilvánossághoz közvetítése vonatkozásában.

128. A 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése nem kifejezetten a Berni Uniós Egyezmény 11. bis cikkének átültetését szolgálja. Az irányelvre irányuló bizottsági javaslat indokolásából azonban kiderül, hogy a szándék a WIPO Szerzői Jogi Szerződésének az irányelv 3. cikkével lényegében azonos megfogalmazású 8. cikkének átültetésére irányult(37). Ez nem kifejezetten említi a nyilvánosság előtti vetítés révén történő nyilvánossághoz közvetítést. Mivel azonban e Szerződés megköveteli a Berni Uniós Egyezmény 11. bis cikkének tiszteletben tartását, ésszerű lenne a nyilvánossághoz közvetítésnek a WIPO Szerzői Jogi Szerződésének 8. cikke, és ezáltal a 2001/29 irányelv 3. cikke szerinti fogalmát ugyanúgy értelmezni, mint a Berni Uniós Egyezmény 11. bis cikkében.

129. Az irányelvre irányuló javaslat Bizottság általi indokolásából ennélfogva az következik, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése a nyilvánossághoz közvetítés minden formáját le kívánja fedni.(38) Eszerint a Berni Uniós Egyezmény 11. bis cikke szerinti mindhárom nyilvánossághoz közvetítési forma is le lenne fedve.

130. A Bizottság és a QC Leisure mindamellett kifejti, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikke nem ülteti át a Berni Uniós Egyezmény 11. bis cikke (1) bekezdésének iii) pontját. E tekintetben helyesen hivatkoznak az irányelvnek a bizottsági javaslatot követő és a (23) preambulumbekezdés elfogadását eredményező megvitatására.

131. Már a Parlament is azt javasolta az első olvasat során, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése ne terjedjen ki az „élő vetítésekre és előadásokra”(39). A Bizottság ennek megfelelően módosította javaslatát(40). A Tanács ugyan nem vette át a módosított bizottsági javaslatot, néhány tagállam azonban ehelyett keresztülvitte a (23) preambulumbekezdés második, harmadik és negyedik mondatában foglalt korlátozást(41), amelyre a kérdést előterjesztő bíróság is hivatkozik.

132. A 2001/29 irányelv (23) preambulumbekezdésének második mondata értelmében a szerzők nyilvánossághoz közvetítéshez való jogát olyan tágan kell értelmezni, hogy lefedje az olyan nyilvánossághoz közvetítést, amikor a nyilvánosság nincs jelen a közvetítés kiindulópontjául szolgáló helyszínen. A harmadik mondat pontosító jelleggel rögzíti, hogy ennek a jognak ki kell terjednie a művek bármilyen vezetékes vagy vezeték nélküli közvetítésére, illetve továbbközvetítésére, ideértve a sugárzást is. A negyedik és egyben utolsó mondat leszögezi, hogy e jog más cselekményekre nem vonatkozik.

133. E három mondatból összefoglalva az következik, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése csak a Berni Uniós Egyezmény 11. bis cikke (1) bekezdésének i) és ii) pontját, tehát a sugárzásra és az eredetihez képest más szervezet által végzett átvitelre vonatkozó rendelkezéseket ülteti át. Ezekben az esetekben különböző helyszínek és egy vezetékes vagy vezeték nélküli közvetítés jönnek tekintetbe.

134. A sugárzott mű hangszóró vagy egyéb, annak megfelelő jel‑, hang‑ vagy képközvetítő eszközzel történő – a Berni Uniós Egyezmény 11. bis cikke (1) bekezdésének iii) pontja értelmében vett – nyilvános átvitelére ezzel szemben tipikusan a közvetítés kiindulópontjául szolgáló helyszínen kerül sor. Közvetítés nem jön létre.

135. A 2001/29 irányelv (23) preambulumbekezdésének e korlátozó hatása a Tanácsban zajló tárgyalásoknak is tárgyát képezte, és így a jogalkotó előtt is ismert volt. A Tanács Elnöksége leszögezte, hogy az e preambulumbekezdésben említettektől eltérő cselekmények, különösen az internetes számítógépek internetkávézókban vagy könyvtárakban történő rendelkezésre bocsátása, nincsenek lefedve(42). Az olasz küldöttség ezzel összefüggésben még azt a kérdést is felvetette, hogy megfelelő‑e a Berni Uniós Egyezmény 11. bis cikke (1) bekezdése iii) pontjának a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdéséből történő kizárása(43).

136. A 2001/29 irányelv 3. cikke (1) bekezdése hatályának korlátozását igazolja, hogy különböző nemzetközi, európai és nemzeti szabályok azt a benyomást keltik, hogy a televíziós műsor a pubokban főszabály szerint a jogosult további hozzájárulása nélkül vetíthető.

137. Az uniós jog szintjén mindenekelőtt a 2006/115 irányelv 8. cikkének (3) bekezdését kell megemlíteni, amely a műsorsugárzó szervezet tiltakozási lehetőségét csak arra az esetre biztosítja, ha belépti díjat szednek. E szabályozás nem egyedi jellegű, hanem megfelel az előadóművészek, hangfelvétel-előállítók és műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló, 1961. október 26‑i Római Egyezmény 13. cikke d) pontjának. Az Unió ugyan nem részese ezen egyezménynek, amelyhez annak 24. cikke értelmében csak államok csatlakozhatnak, de ahhoz a tagállamoknak az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás(44) szellemi tulajdonról szóló 28. jegyzőkönyve 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében csatlakozniuk kell(45).

138. A Copyright, Designs and Patents Act 72. szakasza ennek megfelelően úgy rendelkezik, hogy az Egyesült Királyságban a televíziós műsor főszabály szerint vetíthető, ha nem szednek belépődíjat. Németországban ugyan hasonló szabályozás áll fenn a műsorsugárzó szervezetek jogai vonatkozásában,(46) a szerzők tekintetében azonban az Urheberrechtsgesetz 22. §‑a átülteti a Berni Uniós Egyezmény 11. bis cikke (1) bekezdésének iii) pontját(47).

139. Az uniós jogalkotó tehát eddig nem kívánta a Berni Uniós Egyezmény 11. bis cikke (1) bekezdésének iii) pontját és a TRIPs Megállapodás 14. cikkének (3) bekezdését az uniós jog részeként átültetni. E döntést különösen azért kell tiszteletben tartani, mert a 11. bis cikk (1) bekezdésének iii) pontjából fakadó szerzői jogok nem az állami szervek ellen irányulnak, hanem mások jogait korlátozzák szükségszerűen a magánjogi jogviszonyokban.

140. Az, hogy a Berni Uniós Egyezmény 11. bis cikke (1) bekezdésének iii) pontja vagy a TRIPs Megállapodás 14. cikkének (3) bekezdése közvetlenül alkalmazandó‑e, nem képezi az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát; egyébként a TRIPs Megállapodás rendelkezései nem olyan jellegűek, hogy a magánszemélyek számára olyan jogokat keletkeztetnének, amelyekre azok az uniós jog értelmében a bíróságok előtt közvetlenül hivatkozhatnak(48), és a Bíróság eddig a Berni Uniós Egyezménynek az uniós jog részeként történő közvetlen alkalmazását sem vette fontolóra(49).

141. A szállodaügyeket mindazonáltal a felek némelyike úgy értelmezi, hogy a Bíróság a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését mégis a Berni Uniós Egyezmény 11. bis cikke (1) bekezdése iii) pontja átültetésének tekinti. Az különösen a WIPO‑útmutató e ponthoz kapcsolódó megállapításait veszi alapul(50). Megállapítja továbbá, hogy a 2001/29 irányelv alkalmazandó minden oltalom alatt álló mű közvetítésére(51).

142. A 2001/29 irányelv (23) preambulumbekezdése mindazonáltal nem képezte a szállodaügyek tárgyát. E döntések azonban mindenekelőtt egy másik tényállásra vonatkoztak, mégpedig a Berni Uniós Egyezmény 11. bis cikke (1) bekezdésének ii) pontja értelmében vett, vagyis az eredetitől eltérő szervezet által végzett közvetítésre.(52) Az ilyen közvetítés természetszerűen olyan nyilvánosságot céloz meg, amely nincs jelen a közvetítés kiindulópontjául szolgáló helyszínen. A Bíróság ezen ügyekben következésképpen nem döntött arról, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése átülteti‑e a Berni Uniós Egyezmény 11. bis cikke (1) bekezdésének iii) pontját.

143. A 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését tehát annak (23) preambulumbekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy az csak a művek olyan nyilvánossághoz közvetítését fedi le, amikor a nyilvánosság nincs jelen a közvetítés kiindulópontjául szolgáló helyszínen.

A pubokban való műsorközvetítésre történő alkalmazásról

144. Ha a pubüzemeltető a vendégeinek a pubban lévő televízión a televíziós műsort vetíti, akkor cselekménye vonatkozásában főszabály szerint abból kell kiindulni, hogy a releváns nyilvánosság a közvetítés kiindulópontjául szolgáló helyszínen található. A közvetítés kiindulópontja a képernyő.

145. Jóllehet a kérdést előterjesztő bíróság a 6. kérdés b) pontjának iii) alpontjában azt kérdezi, hogy befolyásolja‑e a választ, hogy a televíziós műsorsugárzási jelet a televíziókészülék helye szerinti vagy azzal szomszédos épület tetején elhelyezett antennával vagy műholdas antennával fogják. Ez azonban nem lehet releváns. Gyakorlatilag a közvetítés minden formája ilyen jelek továbbítását igényli az antenna, a dekóder és a képernyő között, valamint e készülékek belsejében. Önkényes lenne a vezeték hosszának alapulvétele(53). A minden közvetítés feltételét képező efféle műszaki feltételeket ezért még az eredeti sugárzásnak kell betudni.

146. Alkalmasint másként alakulna a helyzet akkor, ha a jelet nem csupán egyetlen vevőkészüléken közvetítenék, hanem azt – miként a szállodaügyekben – különböző további vevőkészülékekre osztanák el. Az elosztókészüléket ebben az esetben e közvetítés kiindulópontjának lehetne tekinteni, és a vételre más helyszínen kerülne sor. Ez – a szállodaügyek szerinti esethez hasonlóan – vezetékes vagy vezeték nélküli továbbközvetítésnek minősülne, amelyet a jogalkotó éppen nem kívánt kizárni a 2001/29 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének hatálya alól.

147. A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 6. kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy nem minősül a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vezetékes vagy vezeték nélküli úton nyilvánossághoz közvetítettnek az a szerzői jogi védelem alatt álló mű, amelyet vendéglátó-ipari egységben (például bárban) műholdas közvetítés részeként fognak, és azt ezekben a létesítményekben a jelenlevő közönség számára képernyő és hangszórók segítségével térítésmentesen közvetítik, illetve mutatják be.

C –    A 93/83 irányelvről

148. A C‑403/08. sz. ügy 7. kérdésének első része úgy szól, hogy összeegyeztethető‑e a 93/83 irányelvvel az, hogy a nemzeti szerzői jogi szabályozás szerint, ha a mű műholdas adással közvetített ideiglenesen elérhető másolatai megjelennek a műholdas dekódoló egységben vagy televíziós képernyőn, akkor az adás vételének helye szerinti országban fennálló szerzői jogot sértik meg. A kérdést előterjesztő bíróság arra is választ vár, hogy kihatással van‑e a Bíróság álláspontjára az, hogy az adást olyan műholdas dekódoló kártyával dekódolták, amelyet a műholdas műsorsugárzási szolgáltatás nyújtója más tagállamban azzal a feltétellel bocsátott ki, hogy a kártya használata csak ez utóbbi tagállamban engedélyezett.

149. A 93/83 irányelv 2. cikke értelmében a tagállamok kizárólagos jogot biztosítanak a szerző számára szerzői jogi védelemben részesülő művei műholdas nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére.

150. A 93/83 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint a műholdas nyilvánossághoz közvetítésre csak abban a tagállamban kerül sor, ahol a műsorsugárzó szervezet ellenőrzése és felelőssége mellett a műsorhordozó jeleket a műhold felé, majd onnan a Föld felé vezető megszakítatlan közvetítési láncba juttatják.

151. Ez a jelen esetben Görögország lenne. Onnan küldik a jeleket a műholdra, és azok oda érkeznek vissza. Az arab dekódoló kártyák használata szempontjából a 93/83 irányelv ezzel szemben nem releváns.

152. Úgy tűnik, hogy e rendelkezések egyáltalán nem ejtenek szót a határokon átnyúló műholdas sugárzás – különösen a görög jelek egyesült királyságbeli pubok általi – vételéréről. A 93/83 irányelv (14) preambulumbekezdéséből mindazonáltal kiderül, hogy e szabályozás több nemzeti jog egyetlen műsorsugárzási cselekményre történő halmozott alkalmazását hivatott megakadályozni.

153. Miként azt ugyanis a 93/83 irányelv (7) preambulumbekezdése kifejti, az irányelv elfogadását megelőzően jogbizonytalanság állt fenn azzal kapcsolatban, hogy a műholdas sugárzás, amelynek jelei közvetlen vételre alkalmasak, csak a sugárzás kibocsátása szerinti országban érinti‑e a jogokat, vagy minden olyan országban is, amelyben a műsor fogható. A halmozódás nem csupán különböző jogrendszerek párhuzamos alkalmazását idézné elő. A műsorhoz fűződő jogok ezenfelül a különböző tagállamokban különböző jogosultakat illethetnének meg. A halmozódás ezért jelentős mértékben megnehezíthetné, vagy akár lehetetlenné tehetné a műholdas sugárzást.

154. A 93/83 irányelv ezért annak (15) preambulumbekezdése értelmében biztosítja, hogy a sugárzási jogokat egyetlen tagállam, vagyis azon állam joga szerint ítéljék oda, amelyben a sugárzásra az 1. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében sor kerül. A származási ország ezen elvének ((18) preambulumbekezdés) eredményeként az ezen államot megillető sugárzási jog a műsor más tagállamokba történő sugárzásának jogát is magában foglalja.

155. Alapvetően helytálló viszont az FAPL véleménye, amely szerint a 93/83 irányelv nem teszi lehetővé a sugárzott műveken fennálló egyéb jogok megsértését. Az 5. cikk értelmében ugyanis a szerzői joggal szomszédos jogok ebben az irányelvben foglalt védelme nem érinti, és semmilyen módon nem befolyásolja a szerzői jogok védelmét(54).

156. A 93/83 irányelv különösen nem kérdőjelezi meg kifejezetten a műsor többszörözésén fennálló jogot. A kérdést előterjesztő bíróság és egyes felek ennek megfelelően azt az álláspontot képviselik, hogy a sugárzási jog még semmit sem árul el a műsor ideiglenesen elérhető másolatainak a műsor vétele és közvetítése során történő előállításához való jogról(55).

157. A 93/83 irányelv hatálya az 1. cikk (2) bekezdésének a) pontja értelmében mindazonáltal kifejezetten csak a nyilvánosság általi vételre szánt jelekre terjed ki. A műsor közvetítéséhez való hozzájárulásnak ezért az annak vételéhez szükséges többszörözési cselekményekhez való jogot is magában kell foglalnia.

158. Az FAPL ezzel szemben a 93/83 irányelv (16) preambulumbekezdésére hivatkozik, amelynek értelmében a szerződési szabadság elve, amelyen ez az irányelv is alapul, lehetővé teszi a sugárzási jogok hasznosításának további korlátozását, különösen, ami a közvetítések egyes műszaki eszközeit, vagy ami az egyes nyelvi változatokat illeti.

159. Az említett preambulumbekezdés azonban csak a szerződési korlátozásokat érinti, amelyek hatálya természetesen csak a szerződő felekre terjed ki. Ennek megfelelően példaként is csak a szerződő felek által meghozható intézkedéseket említ, mégpedig a közvetítés során alkalmazandó műszaki intézkedéseket – mint amilyen például a kódolás –, és a közvetítés nyelvi változatát. A közvetítések szerződés által nem kötelezett befogadóival szembeni jogok e preambulumbekezdésből nem vezethetők le.

160. A 93/83 irányelv (17) preambulumbekezdése alátámasztja értelmezésemet. Ennek értelmében a szerzett jogokért fizetendő összeg megállapításánál a feleknek figyelembe kell venniük a közvetítés minden aspektusát, mint például a tényleges és potenciális közönséget, valamint a nyelvi változatokat. A jogalkotó tehát abból indult ki, hogy a műsor műholdas sugárzásával annak vétele is együtt jár, és a fizetendő összegnek e hasznosítást is magában kell foglalnia. Ennek nyilvánvalóan a sugárzás helye szerinti államon kívüli vételt is le kell fednie, amely különösen a közvetítés nyelvi változata nyomán jövendölendő meg.

161. Ezért a 93/83 irányelv 2. cikke szerinti, a szerzői jogi védelemben részesülő művek műholdas közvetítéséhez való joggal együtt jár a befogadó e műsorok vételéhez és megtekintéséhez való joga.

162. Kérdéses, hogy az eddigi megfontolások a kódolt műholdas sugárzásra is vonatkoznak‑e. Mivel a kódolás feltételes hozzáférést tesz lehetővé, elképzelhető lehet, hogy a sugárzási jog a jogok jogosultja és a műsorsugárzó szervezet közötti megállapodás szerinti vételi területre korlátozódik. A 93/83 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja mindazonáltal úgy rendelkezik, hogy kódolt műsorok műholdas nyilvánossághoz közvetítése akkor valósul meg, ha a kód feloldásához szükséges eszközt a műsorsugárzó szervezet vagy annak hozzájárulásával más bocsátotta a nyilvánosság rendelkezésére. Ha e feltételek – miként a jelen esetben – adottak, akkor a kódolt műholdas sugárzás a nem kódolt műholdas sugárzással esik egy tekintet alá. A kódolás tehát mit sem változtat a vételt igazoló sugárzási jog hatályán.

163. A sugárzási jogot a dekódoló kártyák kiadásához kapcsolódó feltételek sem korlátozzák. Azok legfeljebb szerződési jellegű kötelező erővel bírhatnak, nem keletkeztethetnek azonban harmadik személyeket terhelő kötelezettségeket.

164. A 93/83 irányelv vonatkozásában tehát azt javasolom, hogy a C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 7. kérdésre a Bíróság úgy válaszoljon, hogy a 93/83 irányelv 2. cikke szerinti, a szerzői jogi védelemben részesülő művek műholdas közvetítéséhez való jog magában foglalja az e műsorok külföldi vételéhez és megtekintéséhez való jogot is.

D –    Az alapvető szabadságokról

165. Az alapvető szabadságoknak a görög dekódoló kártyák használata szempontjából tulajdonítandó jelentőséggel különösen a C‑429/08. sz. ügyben előterjesztett 6. és 7. kérdés, valamint a C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 7. és 8. b) és c) kérdés foglalkozik. A High Court arra vár választ, hogy ellentétes‑e az EK‑Szerződés 28., 30. és 49. cikkével az olyan nemzeti jogszabály, amely bűncselekménnyé, illetve szerzői jogi jogsértéssé nyilvánítja az Egyesült Királyságon belüli helyről nyújtott közvetítési szolgáltatásban foglalt műsor vételét, ha e cselekmény célja a műsor vételére meghatározott díj fizetésének elkerülése. A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben három – vagylagosan vagy kumulatívan fennálló – esetet azonosít a C‑429/08. sz. ügyben:

(i)      A feltételes hozzáférést biztosító eszközt egy szolgáltató vagy az ő hozzájárulásával más gyártotta, és az első szolgáltatásakor a készülék használatának jogát úgy korlátozták szerződésben, hogy a korlátozás értelmében csak az első tagállamban lehet egy védett szolgáltatáshoz hozzáférni. A készüléket viszont a második tagállamban (a jelen ügyben az Egyesült Királyságban) vett védett szolgáltatáshoz való hozzáférés érdekében használták (erre vonatkozik a C‑403/08. sz. ügyhöz kapcsolódó 8. b) kérdés is).

(ii)      A feltételes hozzáférést biztosító eszközt egy szolgáltató vagy az ő hozzájárulásával más gyártotta, és azt eredetileg hamis név és az első tagállamban található hamis tartózkodási cím megadásával szerezték be és/vagy hozták működésbe, ily módon kikerülve az ilyen eszközök kivitelére vonatkozó, területi jellegű szerződési korlátozásokat az első tagállamon kívüli használat érdekében.

(iii) A feltételes hozzáférést biztosító eszközt egy szolgáltató vagy az ő hozzájárulásával más gyártotta, és az első szolgáltatásakor a készülék használatának jogát úgy korlátozták szerződésben, hogy a korlátozás értelmében a készülék (a magasabb előfizetési díj ellenében igénybe vehető) kereskedelmi célra nem, hanem csak belföldi vagy magáncélra használható. A készüléket viszont kereskedelmi célra, nevezetesen labdarúgó‑mérkőzések élő közvetítésére használták egyesült királyságbeli pubban (erre vonatkozik a C‑403/08. sz. ügyhöz kapcsolódó 8. c) kérdés is).

166. Először az első esetet, majd azt vizsgálom meg, hogy a két további eset más eredményre vezet‑e.

a)      Az alkalmazandó alapvető szabadságról

167. Mivel a dekódoló kártyákat Görögországból az Egyesült Királyságba szállították, alkalmazható lehet az EUMSZ 34. cikk (a korábbi EK 28. cikk)(56) szerinti áruk szabad mozgása. E kártyák azonban gyakorlatilag valamely Görögországból sugárzott televíziós műsor egyesült királyságbeli hozzáférhetővé tételére szolgáló eszközök, egyfajta kódok. E műsor hozzáférhetővé tétele az EUMSZ 56. cikk (a korábbi EK 49. cikk) értelmében vett szolgáltatás(57).

168. Ha egy nemzeti intézkedés érinti mind a szolgáltatásnyújtás szabadságát, mind az áruk szabad mozgását, a Bíróság vizsgálatát főszabályként a két alapvető szabadság közül csupán az egyik vonatkozásában végzi el, amennyiben megállapítható, hogy az adott ügy körülményei között az egyik a másikhoz képest teljességgel másodlagos, és ahhoz kapcsolódik(58).

169. Jóllehet a Bíróság – miként arra a Bizottság helyesen hivatkozik – a kódolt műholdas televíziózásra szánt dekódoló készülékek terjesztésével összefüggésben már megállapította, hogy nem állapítható meg általánosságban, hogy az áruk szabad mozgásának vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságának szempontja hangsúlyosabb‑e(59). Ezen ügy tárgyát azonban olyan korlátozások képezték, amelyek kifejezetten a dekódoló készülék kereskedelmére irányultak, és ezáltal egyúttal közvetetten megnehezítették a műholdas televíziós szolgáltatáshoz való hozzáférést.

170. A jelen ügyekben ezzel szemben elsősorban nem a kártyák kereskedelme, hanem azoknak a kódolt műsorok egyesült királyságbeli hozzáférhetővé tételére szolgáló használata képezi a vita tárgyát. Egyébként a kártya anyagi értékét a műsorhoz való hozzáférésért kért árakkal összehasonlítva a kártya csupán másodlagos jelentőséggel bír. A kérdéseket következésképpen a szolgáltatásnyújtás szabadságának vonatkozásában kell megvizsgálni.

b)      A szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozásáról

171. A szolgáltatásnyújtás szabadsága megköveteli a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó valamennyi korlátozás megszüntetését akkor is, ha az adott korlátozás különbségtétel nélkül vonatkozik a nemzeti és az egyéb tagállamokból származó szolgáltatókra, amennyiben az akadályozza, zavarja vagy kevésbé vonzóvá teszi egy olyan másik tagállamban letelepedett szolgáltató szolgáltatásait, ahol az jogszerűen nyújt hasonló szolgáltatásokat. Egyébként a szolgáltatásnyújtás szabadsága mind a szolgáltatás nyújtóját, mind annak igénybevevőjét megilleti(60).

172. A jelen ügyekben nem merül fel annak a kérdése, hogy a televíziós műsorok szolgáltatói kötelesek‑e a más tagállamokból származó érdeklődőknek a belföldiekre vonatkozókkal összehasonlítható feltételek mellett hozzáférést biztosítani. Egy efféle kötelezettség a szolgáltatásnyújtás szabadságának harmadik személyekre gyakorolt közvetett hatályát feltételezné, amelyet a Bíróság – legalábbis ilyen formában(61) – eddig nem ismert el.

173. Arról sincs szó, hogy a televíziós műsorok szolgáltatóinak lehetőségük van‑e arra, hogy a műsoraikhoz való hozzáférést szerződéses úton meghatározott területekre korlátozzák(62). Az efféle szerződéses rendelkezések hatálya csak a szerződő felekre terjedhet ki. A jelen ügyekben mindazonáltal a jogosultak nem állnak szerződéses kapcsolatban a dekódoló kártyák egyesült királyságbeli szolgáltatóival, illetve a pubüzemeltetőkkel.

174. A kérdés sokkal inkább az, hogy lehetővé teszi‑e a szolgáltatásnyújtás szabadsága a műholdas műsorokon fennálló jogok elismerését és érvényesítését, amelyek alapján e jogok jogosultjai a velük szerződéses kapcsolatban nem álló harmadik személyeket megakadályozhatják e műsoroknak a rendeltetési helytől eltérő tagállamokban történő megtekintésében és bemutatásában. Az efféle jogok megakadályoznák a szolgáltatások más tagállamokból történő igénybevételét, mégpedig a televíziós műsorokhoz való hozzáférést.

175. A szolgáltatásnyújtás szabadságának efféle korlátozása különösen intenzív, mivel a szóban forgó jogok a szolgáltatásnyújtás szabadságának igénybevételét nem csupán megnehezítik, hanem a belső piac egymástól elkülönült nemzeti piacokra történő felosztását idézik elő. Hasonló problémák állnak fenn az egyéb szolgáltatásokhoz való hozzáférés vonatkozásában, például a számítógépes programok, zeneszámok, elektronikus könyvek vagy filmek interneten történő terjesztése esetében.

176. Tehát a szolgáltatásnyújtás szabadságának súlyos korlátozása valósul meg.

c)      A korlátozás igazolásáról

177. Mivel a szolgáltatásnyújtás szabadsága az Unió egyik alapvető elvét képezi, e szabadság korlátozása csak akkor fogadható el, ha az a Szerződéssel összeegyeztethető legitim célt szolgál, és közérdeken alapuló kényszerítő indokok igazolják. A korlátozásnak továbbá – ha fennáll ez az eset – az elérni kívánt cél megvalósítására alkalmasnak kell lennie, és nem lépheti túl az ahhoz szükséges mértéket(63).

178. Az EUMSZ 62. cikk (a korábbi EK 55. cikk) értelmében a szolgáltatásnyújtás szabadságára alkalmazandó EUMSZ 52. cikk (1) bekezdése (a korábbi EK 46. cikk (1) bekezdése) elfogad bizonyos közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokkal igazolt korlátozásokat. Az ítélkezési gyakorlat ezenkívül megnevezett néhány közérdeken alapuló kényszerítő indokot, amelyek alkalmasak a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásainak igazolására(64).

Az ipari és kereskedelmi tulajdon védelméről

179. A jelen esetben mindenekelőtt az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme jön tekintetbe(65). Ez igazolja a szóban forgó védelmi jog sajátos tárgyának biztosításához szükséges korlátozásokat(66). Ezért meg kell vizsgálni, hogy a labdarúgó‑mérkőzések műholdas sugárzásához fűződnek‑e olyan jogok, amelyek sajátos tárgya a belső piac felosztását igényli.

180. Az áruk mozgása terén elsősorban a védelmi jogoknak a mű többszörözött példányainak értékesítése révén történő hasznosítása érintett. Ez a hasznosítás a mű többszörözésének és a többszörözött példányok forgalomba hozatalának kizárólagos jogán alapul. E kizárólagos jog kimerül, ha a terméket a jogosult vagy hozzájárulásával más a tagállamok valamelyikének piacán jogszerűen forgalomba hozza(67). A különleges tényállásoktól, mint az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogtól(68) eltekintve nem léteznek olyan jogok, amelyekkel ellentétes az efféle áruk belső piacon belüli(69) továbbterjesztése. A jogosult az érintett szellemi tulajdon gazdasági értékét sokkal inkább az eladással hasznosította(70).

181. Ezért a tagállamok valamelyikében jogszerűen forgalomba hozott hanglemezeken fennálló szerzői jogokkal nem állt ellentétben azok másik tagállambeli terjesztése(71). A QC Leisure és K. Murphy kereskedelmi gyakorlatuk igazolása érdekében erre az ítélkezési gyakorlatra hivatkoznak.

182. Az FAPL mindazonáltal úgy véli, hogy a szolgáltatásnyújtás terén nem létezik az áruk mozgása terén fennállóval összehasonlítható kimerülés.

183. Ez meglepő, mivel az alapvető szabadságok korlátozásait főszabály szerint azonos elvek mentén kell igazolni.

184. Néhány szolgáltatás elismerten különbözik az áruktól annyiban, amennyiben azok önmagukban tovább nem hasznosíthatók, gondoljunk csak például a fodrászok szolgáltatásaira. A teljesítésért adott ellenértékkel pénzzé válik a gazdasági érték, a szolgáltatás azonban önmagában nem adható tovább. Ilyen értelemben valóban nem következhet be a szolgáltatáshoz fűződő jog „kimerülése”.

185. Más szolgáltatások ezzel szemben nem különböznek jelentősen az áruktól. Az internetről letöltött számítógépes programok, zeneszámok, elektronikus könyvek, filmek stb. problémamentesen továbbadhatók elektronikus formában. Ez abban is tetten érhető, hogy a továbbadás megakadályozása a digitális jogkezelés kiegészítő intézkedéseit igényli. E területeken a két alapvető szabadság efféle szigorú elhatárolása önkényes lenne.

186. Az említett példák – zene, filmek vagy könyvek – ezenfelül rámutatnak arra, hogy a jelen kérdés az alapügyeken túlmutató kiemelkedő jelentőséggel bír a belső piac működése szempontjából. A piacoknak a szellemi tulajdonon fennálló jogokon alapuló elhatárolása a legkedvezőbb esetben is azt eredményezi, hogy az érintett javakhoz való hozzáférés eltérő feltételek mellett válik lehetővé, különösen az árak vagy a digitális jogkezelés tekintetében. Az effajta javakhoz való hozzáférés a piacok némelyikén gyakran azonban teljes mértékben kizárttá válik, akár mert bizonyos nyelvi változatokat csak bizonyos tagállamokból származó ügyfeleknek kínálnak, akár mert bizonyos tagállamokból származó ügyfelek a terméket egyáltalán nem szerezhetik meg. Így az egyesült királyságbeli kereskedők 2010 őszén bejelentették, hogy többé nem értékesíthetnek elektronikus könyveket az e tagállamon kívüli ügyfelek számára(72). Számos angol nyelvű könyv esetében nem létezik összehasonlítható kínálat más tagállamokban.

187. Ugyanakkor azon kínálat esetében, amely – mint az alapügyekben – feltételes hozzáférésen alapul, vagy csak az internetről tölthető le, egyértelműen hatékonyabban valósítható meg a piacok elhatárolása, mint az anyagi javak, például a könyvek vagy CD‑k esetében. Ez utóbbiak ugyanis a kimerülésre tekintettel a belső piaci kereskedelem tárgyát képezhetik. A fogyasztókat az efféle akadályok a megfelelő javak jogellenes, vagyis különösen a jogosult díjazása nélküli beszerzésére ösztönzik.

188. Ezért gondosan meg kell vizsgálni, hogy a kimerülés elve megfelelően alkalmazandó‑e a jelen esetben, vagyis hogy a szóban forgó jogok sajátos tárgya a belső piac felosztását igényli‑e.

189. Az FAPL minden egyes műsor vonatkozásában körülbelül 25 művön – köztük filmeken, művészeti alkotásokon, felvételeken és zenén – fennálló jogaira hivatkozik. E művek védelme részben az uniós, részben pedig a nemzeti jogból fakad.

190. Bár a műsorban összefűzött egyes műveken fennálló jogok a jelen eljárásban vita tárgyát képezik, azokkal ehelyütt nem szükséges tovább foglalkozni. A jelen vizsgálat szempontjából összefoglalóan a műsoron fennálló jogokról lehet beszélni. Egyrészt nem vitatott, hogy legalább néhány jog fennáll e műsoron, másrészt abból kell kiindulni, hogy a műsort valamennyi érintett jogosult hozzájárulásával sugározzák. E jogcsomag sajátos tárgya – mindenesetre a jelen esetben releváns szempontból – annak gazdasági hasznosításában mutatkozik meg(73).

191. A labdarúgó‑mérkőzések közvetítését a dekódoló kártyákért fizetendő díj útján hasznosítják. E hasznosítás a görög dekódoló kártyák használata révén nem szenved sérelmet, mivel e kártyákért díjat fizettek.

192. Bár e díjak nem olyan magasak, mint az Egyesült Királyságban fizetendők, nem áll fenn azonban a műért az egyes tagállamokban eltérő ár megfizettetéséhez való különleges jog. Ellenkezőleg, a belső piac logikája a különböző tagállamok közötti árkülönbségek kereskedelem útján történő kiegyenlítését diktálja(74). Az FAPL által követelt azon lehetőség, hogy a sugárzási jogokat a területi kizárólagosság alapján értékesíthesse, a belső piac kiiktatásából származó nyereség megszerzésére irányul. Az FAPL álláspontjával ellentétben a jelen ügyek ennyiben az árukon fennálló jogok kimerüléséhez fűződő ítélkezési gyakorlat hatálya alá tartoznak.

193. Az FAPL mindazonáltal úgy véli, hogy a Coditel I ügyben hozott ítélet(75) alapján az általa igénybe vett jogok összeegyeztethetők a szolgáltatásnyújtás szabadságával. A hivatkozott ügyben a német televíziónak a belga kábeltelevíziós hálózatba történő bekötéséről volt szó. E keretek között sor került különösen egy Németországban a jogosult hozzájárulásával sugárzott film bemutatására. Ezt kifogásolta az e film belga mozikban és belga televízióban történő vetítésén fennálló jogokat megszerző vállalkozás.

194. A Bíróság akkoriban kiemelte, hogy a szerzői jog jogosultját megillető azon lehetőség, hogy a mozifilm minden egyes vetítéséért díjat kérjen, a szerzői jog lényeges tartalmát képezi(76). E hasznosítás területi – esetleg akár a tagállamok határaihoz igazodó – felosztása főszabály szerint nem kifogásolható(77).

195. Ebből azonban még semmi olyasmi nem következik, ami a jelen ügyekben eddig kifejtetteket kétségbe vonhatná. A műsort ugyanis a jogosultak és a görög műsorsugárzó szervezet közötti megállapodásnak megfelelően sugározták. Egyébként pedig a műsorért járó díjat – még ha a görög díjszabás szerint is – minden vetítésért megfizették.

196. A Coditel I ügy azonban nem közvetlenül a moziban történő jogosulatlan és megfizetetlen vetítést érintette, hanem egy jogszerű vetítés televíziós továbbközvetítését. A Bíróság e tekintetben abból indult ki, hogy a televíziós vetítés korlátozhatja a moziban történő vetítésen fennálló jogok hasznosítását, és ezért indokoltnak tűnik a televíziós vetítés csupán némi késéssel történő lehetővé tétele. Ehhez hozzátette, hogy az 1970‑es évek összefüggésében a televíziós vetítésekre már pusztán gyakorlati szempontból is csak nemzeti monopóliumok keretében volt lehetőség(78). Az akkori televíziós és mozipiac sajátos viszonyai alapján a Bíróság tehát arra a következtetésre jutott, hogy igazolt volt a televíziós jogok területi felosztása.

197. E tényállás nem hasonlítható össze a jelenlegivel. A belső piacnak az élő labdarúgó‑közvetítések tekintetében történő felosztása éppen nem a közvetített labdarúgó‑mérkőzés hasznosítása valamely más formájának védelmére irányul. Sokkal inkább közvetlenül ugyanazon mű különböző részpiacokon történő optimális hasznosításáról van szó a piacok felosztása révén.

198. Emellett tekintettel kell lenni az uniós jog időközben lezajlott fejlődésére is: a valamely tagállamban a műholdas sugárzás vonatkozásában fennálló jog a 93/83 irányelv alapján az adáskörzet más tagállamaiba történő sugárzást is magában foglalja, és azért ennek megfelelő mértékű díjat kell fizetni. Mivel pedig a műsorhoz való hozzáférés a jelen esetben dekódoló kártya beszerzését is feltételezi, minden egyes befogadó díjat fizet.

199. A Coditel I ügyben hozott ítélet további – hallgatólagos – szempontként végül a német televízióban sugárzott mozifilmnek a belga kábelhálózatban történő, díjfizetés nélküli felhasználását is tartalmazta. Ezt ma a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése(79) és a 2006/115 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz (történő tovább)közvetítésnek tekintenénk, amellyel szemben a jogosult tiltakozhat. A további műsorsugárzó szervezet általi közvetítésnek lenne relevanciája(80). Egyszerű közvetítés esetén mindazonáltal nincs szükség a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozására e nyilvánossághoz közvetítésen fennálló jog sajátos tárgyának védelméhez.

200. Összefoglalva megállapítható, hogy a belső piacnak a műholdas sugárzás vétele tekintetében történő felosztása nem szükséges az élő labdarúgó‑mérkőzéseken fennálló jogok sajátos tárgyának védelméhez.

201. E megközelítéssel szemben végezetül hivatkozni lehetne még arra, hogy az megnehezíthetné a közvetített labdarúgó‑mérkőzésekhez való hozzáférést. Ha az FAPL nem képes megakadályozni a más tagállamokból származó olcsóbb dekódoló kártyák használatát, nem zárható ki, hogy a sugárzási jogokat a jövőben csak az Európai Unió legjövedelmezőbb piacán, az Egyesült Királyságban fogja értékesíteni, vagy a szolgáltatást más piacokon az egyesült királyságbelihez hasonló árak alkalmazásának feltételéhez fogja kötni. Ebben az esetben nehezebbé válna a tagállamokban – például Görögországban – a közvetítésekhez való hozzáférés.

202. Ez mindazonáltal a jogok jogosultját megillető gazdasági döntés lenne. Az végső soron attól függ majd, hogy miként tudja jogait összességében a legjobb módon hasznosítani. E tekintetben alighanem különösen az is szerepet játszik, hogy kifejleszthetők‑e alternatív terjesztési modellek, miként azt a Bizottság kívánja, vagy hogy a kommentár bizonyos nyelvi változatokra történő szűkítése a piacok kellően hatékony gyakorlati elhatárolását idézi‑e elő ahhoz, hogy a különböző nemzeti piacokat továbbra is eltérő árakon szolgálhassák is.

A tilalmi időszakokról

203. Az FAPL kiegészítő jellegű igazoló okként, amely mindazonáltal nem képezi az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát, arra hivatkozik, hogy a labdarúgó‑szövetségek meghatározhatnak egy olyan két és fél órás időkeretet, amelyben nem sugározhatók labdarúgó‑mérkőzések. Ez az az időszak, amely alatt a szövetség legmagasabb ligái labdarúgó‑mérkőzéseinek túlnyomó többségét játsszák. Az időkeret országról országra változik, mivel az a mérkőzések időzítése tekintetében kialakult szokásoktól függ. A sugárzási jogok területi felosztása révén a szövetségek és a műsorsugárzó szervezetek képesek biztosítani, hogy a nemzeti időkeretet egyetlen közvetítés se sértse meg.

204. Az FAPL meggyőzően arra hivatkozik, hogy a dekódoló kártyák importja megnehezítené vagy akár lehetetlenné tenné e tilalmi időszak érvényesítését. A kártya származási országában ugyanis eltérő időkeretek részesülhetnek védelemben, mint ott, ahol a kártyát felhasználják, vagy akár az is előfordulhat, hogy nem létezik efféle védelem. Emellett a pubok közötti verseny is sérül. A belföldi dekódoló kártyákat használók nem vetíthetnek mérkőzéseket a tilalmi időszakok alatt, az importált kártyák használói ellenben igen. A verseny efféle torzulásának elkerülése szintén legitim érdek.

205. A tilalmi időszakok mindazonáltal csak akkor igazolhatják a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását, ha alkalmasak az elérni kívánt cél megvalósítására, és nem lépik túl az ahhoz szükséges mértéket(81). Az e politika megvalósítását szolgáló intézkedésekből következő előírások továbbá semmiképpen sem lehetnek aránytalanok az említett célhoz képest(82).

206. A tilalmi időszak annak megakadályozását szolgálja, hogy a labdarúgó‑szurkolókat az egyidejű televíziós közvetítés visszatartsa a lakóhelyükhöz közeli mérkőzések látogatásától és/vagy a nem hivatásos és ifjúsági mérkőzésekben történő közreműködéstől(83). A labdarúgás űzését és közvetlen nézősport jellegét nem befolyásolhatják a televíziós közvetítések.

207. A QC Leisure álláspontjával ellentétben ez nem különleges kereskedelmi érdek, hanem elsődleges sportérdek, amelyet az Unió jogában főszabály szerint el kell ismerni. Ezt már a Lisszaboni Szerződés által az ösztönzés vonatkozásában teremtett uniós sportpolitikai hatáskörök is jelzik (az EUMSZ 6. cikk e) pontja és az EUMSZ 165. cikk). Azok különösen a sport sajátos természetének és önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságainak figyelembevételére teremtenek kötelezettséget(84). Gazdasági szempontból minden bizonnyal vonzóbb lenne valamennyi mérkőzés élő közvetítésének lehetővé tétele.(85)

208. Az e célra a belső piac felosztásának igazolásaként történő legitim hivatkozást a jelen ügyekben mindazonáltal megkérdőjelezik a piac felosztása tekintetében párhuzamosan fennálló gazdasági érdekek. Jóllehet a labdarúgó‑szövetségek feladata, hogy megvizsgálják a tilalmi időszakok szükségességét, és e tekintetben főszabály szerint széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek. Azonban nem zárható ki eleve az, hogy az angol labdarúgó‑szövetség tilalmi időszak alkalmazására vonatkozó döntésének legalábbis az is alapját képezi, hogy biztosítsa a szövetség legfontosabb tagjainak a belső piac élő labdarúgó‑közvetítések tekintetében történő felosztásához fűződő gazdasági érdekeit. Ezért szigorú mércét kell felállítani a tilalmi időszakok szükségességének bemutatásával szemben.

209. Már az is kétséges, hogy a tilalmi időszakok alkalmasak‑e a mérkőzéslátogatás és a mérkőzéseken történő részvétel ösztönzésére. Ez a két tevékenység minőségileg teljesen eltér egy élő televíziós közvetítés követésétől. A Bíróság előtt nem bizonyították kielégítően azt, hogy a tilalmi időszakok ténylegesen ösztönzik a mérkőzéslátogatást és a mérkőzéseken történő részvételt. Ellenkezőleg, bizonyos jelek ezen állítás hamis voltára utalnak: így a Bizottság a tilalmi időszakok versenyjogi vizsgálata során megállapította, hogy 22‑ből csupán 10 szövetség határozott meg egyáltalán tilalmi időszakot. Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban, de Észak‑Írországban, vagyis az angol labdarúgás befolyási övezetében sem határoztak meg tilalmi időszakokat(86). Németországban emellett jelenleg a Bundesliga valamennyi mérkőzését nyilvánvalóan élőben közvetítik anélkül, hogy a két legfelsőbb liga mérkőzéseinek látogatottsága ezt megsínylené(87).

210. Ez nem zárja ki annak a High Court előtti eljárásban történő bizonyítását, hogy az angol labdarúgásra más feltételek vonatkoznak, amelyek szükségessé teszik a tilalmi időszakok általi védelmet. E bizonyítékoknak mindazonáltal be kellene mutatniuk azt, hogy az élő közvetítések súlyosan káros hatást gyakorolnak a mérkőzéslátogatásra és/vagy a labdarúgó‑mérkőzéseken történő részvételre, miáltal a tilalmi időszakok érvényesítése a belső piacra gyakorolt hátrányos befolyásnál nagyobb súllyal eshet latba.

Közbenső következtetés

211. Tehát sem a labdarúgó‑mérkőzések közvetítésén fennálló jogok sajátos tárgya, sem pedig – a Bíróság rendelkezésére álló információk alapján – az élő közvetítésekre vonatkozó tilalmi időszakok nem igazolják a belső piac felosztását.

d)      Az igazolásról a dekódoló kártyák beszerzése során történő hamis adatszolgáltatás esetében

212. A C‑429/08. sz. ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem felveti továbbá azt a kérdést, hogy változtat‑e valamit az eddig megállapítottakon az, ha a feltételes hozzáférést biztosító eszközt hamis név és az első tagállamban található hamis tartózkodási cím megadásával szerezték be és/vagy hozták működésbe, ily módon kikerülve az ilyen eszközök kivitelére vonatkozó, területi jellegű szerződési korlátozásokat az első tagállamon kívüli használat érdekében.

213. E körülmények nyilvánvalóan nem váltak kifejezetten a C‑403/08. sz. ügy alapjául szolgáló eljárás tárgyává(88). K. Murphy arra hivatkozik, hogy azokról nem volt tudomása.

214. Miként azt K. Murphy helyesen kifejti, e körülmények nem befolyásolhatják az alapvető szabadságoknak a dekódoló kártyák végfelhasználók tekintetében történő alkalmazását. Az egyes jogalanyok közötti megállapodások és az ezzel összefüggő körülmények nem korlátozhatják az alapvető szabadságok harmadik személyek általi gyakorlását; ezek máskülönben harmadik személyekre kötelezettséget rovó szerződéseknek minősülnének. Az utóbbiak emellett rendszerint nem tudhatják, hogy e kártyákat miként szerezték be, és nincs lehetőségük annak megítélésére, hogy hivatkozhatnának‑e az alapvető szabadságokra e megállapodások releváns volta esetén.

215. Az tehát, hogy a dekódoló kártyákat a másik tagállamban hamis név és hamis tartózkodási cím megadásával szerezték be és/vagy hozták működésbe, nem releváns.

e)      A belföldi vagy magáncélú használatra történő korlátozás hatásai

216. Végezetül mind a C‑429/08. sz. ügyben (a 6. (iii) kérdés), mind a C‑403/08. sz. ügyben (8. c) kérdés) felmerül azon szerződési korlátozás jelentőségének kérdése, amely szerint a dekódoló kártyák a származási országban csak belföldi vagy magáncélra használhatók, a magasabb előfizetési díj ellenében igénybe vehető kereskedelmi célra azonban nem.

217. E megállapodás hatálya szintén csak a szerződő felekre terjedhet ki.

218. Miként azt már kifejtettem, e tekintetben a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése sem kívánja meg harmadik személyekkel szemben érvényesíthető jogok biztosítását(89).

219. A kérdést előterjesztő bíróság a C‑403/08. sz. ügyben mindazonáltal lehetségesnek tartja, hogy a nemzeti jog szerint fennálljanak megfelelő jogok, különösen a Premier League‑nek a műsorokhoz kapcsolódóan játszott főcímzenéjén. Az Unió szerzői jogi rendelkezéseivel, különösen a 2001/29 irányelvvel nem lenne ellentétes egy efféle szabályozás, mivel azok a jogi keretek meghatározására szorítkoznak. Miként azt különösen az említett irányelv (7) preambulumbekezdése hangsúlyozza, a nemzeti szabályok között fennálló, a belső piac működését hátrányosan nem befolyásoló eltérések megszüntetése vagy akadályozása nem szükséges.

220. Ezért meg kell vizsgálni, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságával ellentétesek lennének‑e a megfelelő nemzeti jogok.

221. Ha a kártyák Görögországban csak belföldi vagy magáncélra használhatók, akkor a brit pubokban történő használat megakadályozása nem lenne hátrányosan megkülönböztető jellegű. Mindazonáltal a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása valósulna meg, mivel a pubok e szolgáltatást nem vehetnék igénybe.

222. E korlátozás igazolható lenne, ha a belső piacon elismernék azokat a jogokat, amelyek lehetővé teszik a televíziós műsorok vételéhez való hozzájárulásnak a belföldi vagy magáncélú vételre történő korlátozását. A szerzőknek főszabály szerint érdekük fűződik a műveik jövedelemszerzésre irányuló hasznosítása alapján elért nyereségben történő részesedéshez. Az Unió ugyan nem részesíti védelemben ezen érdeket, de azt legalábbis nemzetközi jogi szinten elismerte(90). Ha a nemzeti jogalkotó egy efféle hasznosítás vonatkozásában elismeri a szerző megfelelő sajátos tárggyal bíró jogát, akkor e jog igazolhatja a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását.

223. Az arra vonatkozó szerződési korlátozás tehát, hogy a dekódoló kártyák a származási államban csak belföldi vagy magáncélra használhatók, nem igazolhatja a szolgáltatásnyújtás szabadságának területi jellegű korlátozását, de az érintett tagállam főszabály szerint biztosíthat a szerzők számára a műveik pubokban való közvetítésével szembeni tiltakozást lehetővé tevő jogokat.

f)      A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 9. kérdésről

224. Az eddigi megfontolásokból következik a C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 9. kérdésre adandó válasz.

225. A High Court először azt kérdezi, hogy kizárja‑e a szolgáltatásnyújtás szabadsága azon nemzeti szerzői jogi rendelkezés alkalmazását, amely jogellenesnek minősíti a zenemű előadását vagy lejátszását akkor, amikor az védett szolgáltatás részét képezi, amelyhez nyilvánosan, műholdas dekódoló kártya által férnek hozzá, és azt ily módon játsszák le, ha a kártyát a műholdas műsorszolgáltató más tagállamban azzal a feltétellel bocsátotta ki, hogy annak használata csak ez utóbbi tagállamban engedélyezett.

226. E tekintetben a műsor egyéb részleteire vonatkozó megállapítások érvényesek: egyrészt ellentétes a szolgáltatásnyújtás szabadságával a belső piac efféle felosztása, másrészt a tagállamok szélesebb körű védelmet biztosíthatnak a jogosultnak a nyilvánossághoz közvetítés vonatkozásában, például a zeneművek tekintetében.

227. Ennél bonyolultabb e kérdés második része, mégpedig hogy van‑e jelentősége annak, hogy a zenemű jelentéktelen elemét képezi a védett szolgáltatás egészének, és hogy a szolgáltatás más elemeinek nyilvános bemutatását vagy lejátszását a nemzeti szerzői jogi szabályozás lehetővé teszi.

228. Az efféle jogok pusztán nemzeti jogi védelme az alapügyekben a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását idézi elő. E korlátozás akkor igazolható, ha az az érintett jogok védelmére tekintettel arányos(91).

229. A vétel megtiltása nyilvánvalóan indokolt lenne, ha a műsor egészén vagy lényeges részletein olyan jogok állnának fenn, amelyek lehetővé teszik a pubokban való közvetítésével szembeni tiltakozást.

230. Ellenben ha olyan másodlagos elemekről lenne szó, amelyek gazdasági értéke csupán a teljes műsor értékének rendkívül kis részét képezi, és amelyek a nézők szempontjából csupán rendkívül csekély jelentőséggel bírnak, vagy akár egyáltalán nem bírnak jelentőséggel, aránytalan lenne védelmük érdekében a műsor egészének vételét megtiltani(92). Ez nem zárja ki a megfelelő díjazás más módon történő biztosítását. Elképzelhető lehet például a televíziós műsort vetítő pubüzemeltetők által egy jogkezelő szervezet részére fizetendő átalánydíj(93).

231. Azt, hogy a két eset közül melyik releváns, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell eldöntenie.

232. A szolgáltatásnyújtás szabadságával tehát nem ellentétesek az olyan nemzeti szabályozások, amelyek a műsoron fennálló jogok jogosultja számára – például a TRIPs Megállapodás 14. cikkének (3) bekezdését átültetve – lehetővé teszik a műsor pubokban való közvetítésével szembeni tiltakozást, feltéve, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának az e jog gyakorlásából fakadó korlátozása nem aránytalan a műsoron fennálló védett jogok arányához képest.

g)      A C‑429/08. sz. ügyben előterjesztett 7. kérdésről

233. E kérdés az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés EUMSZ 18. cikk (a korábbi EK 12. cikk) szerinti tilalmát érinti. Egy efféle hátrányos megkülönböztetés abban nyilvánulhatna meg, hogy a K. Murphy‑vel szemben alkalmazott szankciót tartalmazó rendelkezés csak az Egyesült Királyságból sugárzott műsorokra vonatkozik, míg a más tagállamokból származó műsorok nem élveznek védelmet. Úgy tűnik, e nemzeti rendelkezés alkalmazása szempontjából nem a görög műsorsugárzóra, hanem arra kell tekintettel lenni, hogy a műsort eredetileg az Egyesült Királyságban gyártották.

234. E kérdés csak annyiban releváns, amennyiben a nemzeti szabályozás nem ellentétes már a szolgáltatásnyújtás szabadságával és a 93/83 irányelvvel is.

235. A Bizottság helyesen állapítja meg azt, hogy az EUMSZ 18. cikk a szolgáltatásnyújtás szabadsága mellett főszabály szerint nem bír önálló jelentőséggel(94). E kérdés ezért a szolgáltatásnyújtás szabadságának szempontjából vizsgálandó.

236. Az állítólagos hátrányos megkülönböztetés abból fakadhat, hogy az Egyesült Királyságból származó szolgáltatók védelemben részesülnek, a más tagállamokból származó szolgáltatók azonban nem. Az utóbbiaknak tartaniuk kell attól, hogy szolgáltatásaikat az Egyesült Királyságban díjfizetés nélkül veszik igénybe, vagy legalábbis díjaikat az Egyesült Királyságban a dekódoló kártyák más tagállamokból történő importja révén kikerülik. A külföldi szolgáltatók hátrányos megkülönböztetése nem tűnik igazolhatónak. A Bíróságnak ezzel mindazonáltal a jelen eljárásban nem kell tovább foglalkoznia.

237. Ugyanis nem a külföldi szolgáltatók jogairól, hanem arról van szó, hogy a belföldi szolgáltatók hivatkozhatnak‑e e védelmi rendelkezésekre. Még ha a védelem kialakítása hátrányos megkülönböztetéssel sújtaná is a külföldi szolgáltatókat, akkor sem lenne kizárható, hogy a belföldi szolgáltatók az őket a nemzeti jog alapján megillető védelmet igénybe veszik. A kérdésnek inkább annak kellene lennie, hogy a védelmet a külföldi szolgáltatókra is ki kell‑e terjeszteni(95).

238. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem szempontjából tehát nem releváns, hogy a nemzeti jogszabály a szolgáltatásnyújtás szabadságába ütközik‑e, mert az az Egyesült Királyságon belüli helyről nyújtott közvetítési szolgáltatásban foglalt műsorokra alkalmazandó, más tagállamok esetében viszont nem.

h)      A C‑429/08. sz. ügyben előterjesztett 6. és 7. kérdéshez, valamint a C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 7., 8. c) és 9. kérdéshez kapcsolódó következtetés

239. Közbenső következtetésként megállapítható, hogy az EUMSZ 56. cikk szerinti szolgáltatásnyújtás szabadságával ellentétesek az olyan szabályozások, amelyek a szellemi tulajdon védelme okán megtiltják a kódolt műholdas televíziózáshoz kapcsolódó, valamely másik tagállamban a műsoron fennálló jogok jogosultjának hozzájárulásával forgalomba hozott feltételes hozzáférést biztosító eszközöknek a tagállamok valamelyikében történő használatát. Nem releváns, hogy ezen eszközöket a másik tagállamban hamis név és hamis tartózkodási cím megadásával szerezték‑e be és/vagy hozták‑e működésbe. A dekódoló kártyák belföldi vagy magáncélú használatára vonatkozó, egyedi szerződésbe foglalt megállapodás sem igazolhatja a szolgáltatásnyújtás szabadságának területi jellegű korlátozását.

240. A szolgáltatásnyújtás szabadságával nem ellentétesek az olyan nemzeti szabályozások, amelyek a műsoron fennálló jogok jogosultja számára lehetővé teszik az annak pubokban való közvetítésével szembeni tiltakozást, feltéve, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának az e jog gyakorlásából fakadó korlátozása nem aránytalan a műsoron fennálló védett jogok arányához képest.

241. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem szempontjából nem releváns, hogy a nemzeti jogszabály a szolgáltatásnyújtás szabadságába ütközik‑e, mert az az Egyesült Királyságon belüli helyről nyújtott közvetítési szolgáltatásban foglalt műsorokra alkalmazandó, más tagállamok esetében viszont nem.

242. Végezetül utalni kell arra, hogy az FA Premier League kizárólagos közvetítési jogainak együttes értékesítésére vonatkozó bizottsági határozat(96) e következtetést nem vonja kétségbe. Még ha a határozatot úgy is kellene értelmezni, hogy a Bizottság a belső piac területi felosztását az engedélyezés egyik feltételének tekinti, a Bizottság akkor sem állapíthat meg a szolgáltatásnyújtás szabadsága vonatkozásában a Szerződéseken túlmutató korlátozásokat(97).

E –    A versenyjogról

243. A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 10. kérdés azonos a C‑429/08. sz. ügyben előterjesztett 8. kérdéssel. A kérdést előterjesztő bíróságok a versenyellenes magatartások EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése (a korábbi EK 81. cikk (1) bekezdése) szerinti tilalmának alkalmazása szempontjából arra várnak választ, hogy elegendő‑e, ha valamely műsor területileg korlátozott sugárzására vonatkozó felhasználási szerződés a verseny megakadályozására, korlátozására vagy torzítására irányul, vagy a verseny tényleges érintettségét kell‑e bizonyítani.

244. Az összehangolt magatartás az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében versenykorlátozó célra irányul, amennyiben a tartalma és célja folytán, valamint a hátterét képező jogi és gazdasági összefüggéseket figyelembe véve ténylegesen képes arra, hogy a közös piac keretében megakadályozza, korlátozza vagy torzítsa a versenyt. Nem szükséges, hogy a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása ténylegesen bekövetkezzék, sem pedig az, hogy közvetlen kapcsolat álljon fenn az összehangolt magatartás és a fogyasztói árak között(98). Nem szükséges tehát vizsgálni a megállapodás hatásait annak megállapítása céljából, hogy e megállapodás versenykorlátozó célra irányul‑e(99).

245. A jelen ügyekben tehát azt kell megvizsgálni, hogy a felhasználási szerződések versenyellenes célra irányulnak‑e, ha a műsortartalom‑szolgáltató egy vagy több tagállam területére nézve kizárólagos felhasználási engedélyeket ad, amelyek értelmében a műsorszolgáltató csak a műsortartalom adott területen belüli sugárzására jogosult (ideértve a műholdas műsorszórást is), és valamennyi engedély olyan szerződéses kötelezettséget tartalmaz, amelynek értelmében a műsorszolgáltatónak meg kell akadályoznia, hogy az engedély alá tartozó műsor vételét lehetővé tevő műholdas dekódoló kártyáját az engedély által lefedett területen kívül használják.

246. Valamely megállapodás versenykorlátozó jellegének mérlegelése során többek között e megállapodás rendelkezéseinek tartalmát és az általa elérni kívánt objektív célkitűzéseket, valamint azt a jogi és gazdasági környezetet kell figyelembe venni, amelybe e megállapodás illeszkedik(100).

247. A gyártó és az értékesítő közötti azon megállapodás, amely abba az irányba hat, hogy visszaállítsa a tagállamok közötti kereskedelem nemzeti korlátait, alkalmas arra, hogy gátolja a Szerződés azon célkitűzésének megvalósulását, hogy a nemzeti piacokat integrálja egy közös piac létrehozásával. Ezért a Bíróság a piacok nemzeti alapú részekre töredezését és a tagállami piacok összeépülésének megnehezítését – így többek között a párhuzamos export tiltását vagy korlátozását – célzó megállapodásokat több alkalommal olyan megállapodásoknak minősítette, amelyek tárgya az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett versenykorlátozás(101).

248. A sugárzási engedélyhez kapcsolódó szerződéses kötelezettség, amelynek értelmében a műsorszolgáltatónak meg kell akadályoznia, hogy az engedély alá tartozó műsor vételét lehetővé tevő műholdas dekódoló kártyáját az engedély által lefedett területen kívül használják, a párhuzamos export megakadályozására vagy korlátozására irányuló megállapodásokéval azonos hatással bír. Az abba az irányba hat, hogy az engedély által lefedett területek kölcsönös elszigetelése révén teljes mértékben kizárja a műsorsugárzó szervezetek közötti versenyt. Az abszolút területvédelmet biztosító efféle engedélyek összeegyeztethetetlenek a közös piaccal(102). Nem indokolt tehát az efféle megállapodásokat a párhuzamos kereskedelem ellen irányuló megállapodásoktól eltérő módon kezelni.

249. A szolgáltatásnyújtás szabadságának vizsgálata(103) alátámasztja e következtetést, mivel az alapvető szabadságok és a versenyjog között főszabály szerint nem merülhetnek fel értékelési ellentmondások(104).

250. Egyébként utalni kell arra, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett versenyellenes megállapodás e rendelkezés (3) bekezdése alapján igazolható lehet. Mindazonáltal az e rendelkezésre hivatkozó személynek meggyőző érvekkel és bizonyítékokkal kell alátámasztania, hogy a mentességben való részesüléshez szükséges feltételek teljesülnek(105). E tekintetben alighanem hasonló megfontolásokra kell támaszkodni, mint annak vizsgálata során, hogy igazolható‑e a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása.

251. A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 10. kérdésre és a C‑429/08. sz. ügyben előterjesztett 8. kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy, ha a műsortartalom‑szolgáltató egy vagy több tagállam területére nézve kizárólagos felhasználási engedélyeket ad, amelyek értelmében a műsorszolgáltató csak a műsortartalom adott területen belüli sugárzására jogosult (ideértve a műholdas műsorszórást is), és valamennyi engedély olyan szerződéses kötelezettséget tartalmaz, amelynek értelmében a műsorszolgáltatónak meg kell akadályoznia, hogy az engedély alá tartozó műsor vételét lehetővé tevő műholdas dekódoló kártyáját az engedély által lefedett területen kívül használják, e felhasználási szerződések alkalmasak a verseny megakadályozására, korlátozására vagy torzítására. Azok ezért összeegyeztethetetlenek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésével; e hatások tényleges bekövetkezését nem szükséges bizonyítani.

V –    Végkövetkeztetések

252. Következésképp javaslom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmekre a következőképpen válaszoljon:

1.      A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 1. kérdésről

A 98/84/EK irányelv 2. cikkének e) pontja értelmében vett „tervezésnek” vagy „kialakításnak” [helyesen: átalakításnak] valamely védett szolgáltatáshoz érthető formában történő, a szolgáltatást nyújtó engedélye nélküli hozzáférésre szolgáló berendezés gyártása vagy módosítása tekintendő. Ha tehát a feltételes hozzáférést biztosító eszközt a szolgáltató vagy annak hozzájárulásával más gyártja, és azt a védett szolgáltatáshoz való hozzáférést bizonyos körülmények fennállása esetén lehetővé tevő korlátozott engedélyhez kötve értékesítik, nem minősül a 98/84 irányelv 2. cikkének e) pontja értelmében vett „jogellenes eszköznek” az eszköz akkor, ha azt a védett szolgáltatáshoz az engedély által nem fedett helyen, módon vagy személy által való hozzáféréshez használják fel.

2.      A C‑429/08. sz. ügyben előterjesztett 3. kérdésről

Nem ellentétes a 98/84 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével, ha egy tagállam nemzeti joga tiltja a feltételes hozzáférést biztosító eszközök használatát a műsorok bizonyos tagállamokban való hozzáférhetőségére vonatkozó szerződéses megállapodások megsértése esetén, a hozzáférést biztosító eszköz beszerzése során hamis nevek és/vagy címek megadását, illetve a magán‑ vagy belföldi célú használatra szánt hozzáférést biztosító eszköz kereskedelmi célú használatát követően.

3.      A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 4. kérdésről

a)      Azt a kérdést, hogy a műveket részben vagy egészben többszörözték‑e, a 2001/29/EK irányelv 2. cikkének értelmezése útján kell megválaszolni.

b)      Többszörözésről van szó, ha a dekódoló egység memóriájában digitális kép‑ és hangfelvételek egymást követő részletei jelennek meg, mivel e részletek a műsor szerzője saját szellemi alkotásának részét képezik.

c)      Egy műsor képernyőn történő megjelenítése is többszörözésnek minősül.

4.      A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 5. kérdésről

A műnek a dekódoló egységhez kapcsolt televíziós képernyőn létrejövő ideiglenesen elérhető másolatai a 2001/29 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti önálló gazdasági jelentőséggel bírnak, a dekódoló egység memóriájában létrejövő ideiglenesen elérhető másolatok ellenben nem.

5.      A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 6. kérdésről

Nem minősül a 2001/29 irányelv 3. cikke értelmében vezetékes vagy vezeték nélküli úton nyilvánossághoz közvetítettnek az a szerzői jogi védelem alatt álló mű, amelyet vendéglátó-ipari egységben (például bárban) műholdas közvetítés részeként fognak, és azt ezekben a létesítményekben a jelenlevő közönség számára képernyő és hangszórók segítségével térítésmentesen közvetítik, illetve mutatják be.

6.      A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 7. kérdésről

A 93/83 irányelv 2. cikke szerinti, a szerzői jogi védelemben részesülő művek műholdas közvetítéséhez való jog magában foglalja az e műsorok külföldi vételéhez és megtekintéséhez való jogot.

7.      A C‑429/08. sz. ügyben előterjesztett 6. és 7. kérdésről, valamint a C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 7., 8. c) és 9. kérdésről

a)      Az EUMSZ 56. cikk (a korábbi EK 49. cikk) szerinti szolgáltatásnyújtás szabadságával ellentétesek az olyan szabályozások, amelyek a szellemi tulajdon védelme okán megtiltják a kódolt műholdas televíziózáshoz kapcsolódó, valamely másik tagállamban a műsoron fennálló jogok jogosultjának hozzájárulásával forgalomba hozott feltételes hozzáférést biztosító eszközöknek a tagállamok valamelyikében történő használatát. Nem releváns, hogy ezen eszközöket a másik tagállamban hamis név és hamis tartózkodási cím megadásával szerezték‑e be, és/vagy hozták‑e működésbe. A dekódoló kártyák belföldi vagy magáncélú használatára vonatkozó, egyedi szerződésbe foglalt megállapodás sem változtat ezen eredményen.

b)      A szolgáltatásnyújtás szabadságával nem ellentétesek az olyan nemzeti szabályozások, amelyek a műsoron fennálló jogok jogosultja számára lehetővé teszik az annak pubokban való közvetítésével szembeni tiltakozást, feltéve, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának az e jog gyakorlásából fakadó korlátozása nem aránytalan a műsoron fennálló védett jogok arányához képest.

c)      A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem szempontjából nem releváns, hogy a nemzeti jogszabály a szolgáltatásnyújtás szabadságába ütközik‑e, mert az az Egyesült Királyságon belüli helyről nyújtott közvetítési szolgáltatásban foglalt műsorokra alkalmazandó, más tagállamok esetében viszont nem.

8.      A C‑403/08. sz. ügyben előterjesztett 10. kérdésről és a C‑429/08. sz. ügyben előterjesztett 8. kérdésről:

Ha a műsortartalom‑szolgáltató egy vagy több tagállam területére nézve kizárólagos felhasználási engedélyeket ad, amelyek értelmében a műsorszolgáltató csak a műsortartalom adott területen belüli sugárzására jogosult (ideértve a műholdas műsorszórást is), és valamennyi engedély olyan szerződéses kötelezettséget tartalmaz, amelynek értelmében a műsorszolgáltatónak meg kell akadályoznia, hogy az engedély alá tartozó műsor vételét lehetővé tevő műholdas dekódoló kártyáját az engedély által lefedett területen kívül használják, e felhasználási szerződések alkalmasak a verseny megakadályozására, korlátozására vagy torzítására. Azok ezért összeegyeztethetetlenek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésével; e hatások tényleges bekövetkezését nem szükséges bizonyítani.


1 – Eredeti nyelv: német.


2 – Az 1998. november 20‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv, HL L 320., 54. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 147. o.


3 – A 2001. május 22‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv, HL L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.


4 – Az 1993. szeptember 27‑i tanácsi irányelv, HL L 248., 15. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 134. o.


5 – HL L 336., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.


6 – HL L 89., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 33. kötet, 208. o.


7 – Az idézet forrása: Magyar Közlöny, 90. szám, 1998. október 2., 5757. o.


8 – HL 1994., L 1., 194. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.


9 – A bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 2006. december 12‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (kodifikált változat), HL 376., 28. o.


10 – HL L 346., 61. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 120. o.


11 –      A tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10‑i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 95., 1. o.) kodifikált, a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 1989. október 3‑i tanácsi irányelv (HL L 298., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 224. o.).


12 – Lásd az EUMSZ 6. és 165. cikket, valamint már az 1997. október 2‑án aláírt Amszterdami Szerződéssel foglalkozó kormányközi konferencia záróokmányában foglalt 29. nyilatkozatot (HL 1997., C 304., 136. o.) és „A sport sajátos természetéről és Európában betöltött társadalmi szerepéről szóló nyilatkozat[ot]”, az Európai Tanács 2000. december 7–9‑i, nizzai ülése, elnökségi következtetések (52. pont és IV. Melléklet, lásd különösen az 1., 7. és 17. pontban foglalt magyarázatot).


13 – A C‑49/07. sz. MOTOE‑ügyben 2008. július 1‑jén hozott ítélet (EBHT 2008., I‑4863. o.) 22. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


14 – A C‑308/06. sz., Intertanko és társai ügyben 2008. június 3‑án hozott ítélet (EBHT 2008., I‑4057. o.) 69. pontja.


15 – A 14. lábjegyzetben hivatkozott Intertanko és társai ügyben hozott ítélet 70. és azt követő pontja.


16 – A C‑5/08. sz. Infopaq International ügyben 2009. július 16‑án hozott ítélet (EBHT 2009., I‑6569. o.) 27. és azt követő pontjai, a 2001/29 irányelvvel összefüggésben lásd általánosságban a C‑467/08. sz. Padawan‑ügyben 2010. október 21‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 32. és 35. pontját is.


17 – A 16. lábjegyzetben hivatkozott Infopaq International ügyben hozott ítéletnek különösen a 37. és azt követő pontjai.


18 – A 16. lábjegyzetben hivatkozott Infopaq International ügyben hozott ítélet 45. pontja.


19 – A 16. lábjegyzetben hivatkozott Infopaq International ügyben hozott ítélet 55. pontja.


20 – A 16. lábjegyzetben hivatkozott Infopaq International ügyben hozott ítélet 64. pontja.


21 – A 16. lábjegyzetben hivatkozott Infopaq International ügyben hozott ítélet 56. és azt követő pontja.


22 – A 16. lábjegyzetben hivatkozott Infopaq International ügyben hozott ítélet 58. pontja.


23 – COM(97) 628, 5. cikk, 3. pont (a német változat 38. oldala).


24 – Lásd a lenti 105., 108. és azt követő pontokat.


25 – Lásd a fenti 68. és azt követő pontokat.


26 – A 152/84. sz. Marshall‑ügyben 1986. február 26‑án hozott ítélet (EBHT 1986., 723. o.) 48. pontja, a C‑91/92. sz. Faccini Dori‑ügyben 1994. július 14‑én hozott ítélet (EBHT 1994., I‑3325. o.) 20. pontja és a C‑555/07. sz. Kücükdeveci‑ügyben 2010. január 19‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 46. pontja.


27 – Lásd többek között a C‑415/93. sz. Bosman‑ügyben 2005. december 15‑én hozott ítélet (EBHT 1995., I-4921. o.) 59. pontját és a C‑295/04–C‑298/04. sz., Manfredi és társai egyesített ügyekben 2006. július 13‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑6619. o.) 26. pontját.


28 – A C‑105/03. sz. Pupino‑ügyben 2005. június 16‑án hozott ítélet (EBHT 2005., I‑5285. o.) 30. pontja, a C‑404/07. sz. Katz‑ügyben 2008. október 9‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑7607. o.) 31. pontja és a C‑82/09. sz. Dimos Agiou Nikolaou‑ügyben 2010. április 22‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 15. pontja.


29 – Lásd többek között a 27. lábjegyzetben hivatkozott Bosman‑ügyben hozott ítélet 61. pontját és a C‑344/04. sz., IATA és ELFAA ügyben 2006. január 10‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑403. o.) 24. pontját.


30 – COM(97) 628, 3. cikk, 2. és azt követő pont (a német változat 33. és azt követő oldala).


31 – COM(97) 628, 3. cikk, 3. pont (a német változat 34. oldala).


32 – A C‑306/05. sz. SGAE‑ügyben 2006. december 7‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑11519. o.) és a C‑136/09. sz. Organismos Sillogikis Diacheirisis Dimiourgon Theatrikon kai Optikoakoustikon Ergon ügyben 2010. március 18‑án hozott végzés (az EBHT‑ban még nem tették közzé).


33 – Lásd a 32. lábjegyzetben hivatkozott SGAE‑ügyben hozott ítélet 37. és azt követő pontjait.


34 – A 32. lábjegyzetben hivatkozott SGAE‑ügyben hozott ítélet 44. pontja.


35 – Guide to the Berne Convention (Genf, 1978.).


36 – WIPO‑útmutató, a 11. bis cikkhez fűzött 11. és azt követő megjegyzés.


37 – COM(97) 628, 3. cikk, 1. pont (a német változat 33. oldala).


38 – COM(97) 628, 3. cikk, 1. pont (a német változat 33. oldala).


39 – A4‑0026/99. sz. dokumentum, 13. módosítás (HL 1999., C 150., 171., 174. o.).


40 – Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslat, COM(1999) 250 végleges, HL 1999., C 180., 6. o., (16) preambulumbekezdés.


41 – Lásd az 1999. december 22‑i 14238/99 tanácsi dokumentum 5. oldalának 6. és 7. lábjegyzetét és a 2000. január 10‑i 5168/00 tanácsi dokumentum 4. oldalát, valamint az 1999. január 24‑i 5499/00 tanácsi dokumentum 2. és azt követő oldalát.


42 – 2000. január 10‑i 5168/00 tanácsi dokumentum, 4. o., 9. pont.


43 – 2000. január 10‑i 5168/00 tanácsi dokumentum, 4. o., 11. pont.


44 – HL 1994., L 1., 194. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.


45 – E jegyzőkönyv hatásához lásd La Pergola főtanácsnok C‑293/98. sz. Egeda‑ügyben 1999. szeptember 9‑én ismertetett indítványának (EBHT 2000., I‑629. o.) 17. pontját.


46 – Lásd a német Urheberrechtsgesetz (a szerzői jogról szóló törvény) 87. §‑a (1) bekezdésének 3. pontját, és ezzel összefüggésben Wandtke/Bullinger‑Erhard, Urheberrecht, 3. kiadás 2009., 23. pontját, és Diesbach/Bormann/Vollrath, „Public‑Viewing” als Problem des Urheber‑ und Wettbewerbsrechts, Zeitschrift für Urheber‑ und Medienrecht 2006., 265. (266. és azt követő) oldalait.


47 – Mindazonáltal az e szabályozásból fakadó kötelezettségek teljesítéséhez elegendőnek tűnik, ha a vendéglő viszonylag alacsony összegű jogdíjat fizet a közös jogkezelő szervezet részére; lásd a Gesellschaft für musikalische Aufführungs‑ und mechanische Vervielfältigungsrechte díjtáblázatát, http://www.gema.de/fileadmin/inhaltsdateien/musiknutzer/tarife/tarife_ad/tarifuebersicht_gaststaetten.pdf.


48 – Lásd legutóbb a C‑428/08. sz. Monsanto Technology ügyben 2010. július 6‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 71. pontját.


49 – Lásd a C‑293/98. sz. Egeda‑ügyben 2000. február 3‑án hozott ítéletet (EBHT 2000., I‑629. o.), összehasonlítva La Pergola főtanácsnok 45. lábjegyzetben hivatkozott indítványának 17. és azt követő pontjaival és a C‑28/04. sz., Tod’s és Tod’s Franciaország ügyben 2005. június 30‑án hozott ítélet (EBHT 2005., I‑5781. o.) 14. pontjával.


50 – A 32. lábjegyzetben hivatkozott SGAE‑ügyben hozott ítélet 41. pontja.


51 – A 32. lábjegyzetben hivatkozott SGAE‑ügyben hozott ítélet 30. pontja.


52 – A 32. lábjegyzetben hivatkozott SGAE‑ügyben hozott ítélet 40. pontja.


53 – Lásd Sharpston főtanácsnok C‑306/05. sz. SGAE‑ügyben 2006. július 13‑án ismertetett indítványának (EBHT 2006., I‑11519. o.) 63. pontját.


54 – A nyilvánossághoz közvetítés tekintetében a 93/83 irányelv szabályozási tartalmával összefüggésben lásd a 49. lábjegyzetben hivatkozott C‑293/98. sz. Egeda‑ügyben hozott ítélet 25. pontját és a 32. lábjegyzetben hivatkozott SGAE‑ügyben hozott ítélet 30. pontját.


55 – Lásd a fenti 82. és azt követő, valamint 95. és azt követő pontokat.


56 – A Lisszaboni Szerződés rendelkezéseinek alkalmazása kapcsán lásd a C‑379/09. sz. Casteels‑ügyben 2010. november 11‑én ismertetett indítványom (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 25. pontját.


57 – A C‑17/00. sz. De Coster‑ügyben 2001. november 29‑én hozott ítélet (EBHT 2001., I‑9445. o.) 28. pontja.


58 – A C‑36/02. sz. Omega‑ügyben 2004. október 14‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑9609. o.) 26. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


59 – A C‑390/99. sz. Canal Satélite Digital ügyben 2002. január 22‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑607. o.) 32. pontja.


60 – A C‑42/07. sz., Liga Portuguesa de Futebol Profissional és Bwin International ügyben 2009. szeptember 8‑án hozott ítélet (EBHT 2009., I‑7633. o.) 51. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint a C‑447/08. és C‑448/08. sz., Sjöberg egyesített ügyekben 2010. július 8‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 32. pontja.


61 – Lásd azonban Mengozzi főtanácsnok C‑341/05. sz. Laval un Partneri ügyben 2007. május 23‑án ismertetett indítványának (EBHT 2007., I‑11767. o.) 156. és azt követő pontjait, különösen a 159. pontot és a kollektív szabályozásokkal összefüggésben ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.


62 – Ez versenyjogi kérdés, amelyet a későbbiekben, a jelen indítvány 243. és azt követő pontjaiban vizsgálok meg.


63 – Lásd például a C‑341/05. sz. Laval un Partneri ügyben 2007. december 18‑án hozott ítélet (EBHT 2007., I‑11767. o.) 101. pontját és azt ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.


64 – A 60. lábjegyzetben hivatkozott Sjöberg egyesített ügyekben hozott ítélet 36. pontja.


65 – A 262/81. sz., Coditel és társai II ügyben 1982. október 6‑án hozott ítélet (EBHT 1982., 3381. o.) 13. pontja és a C‑255/97. sz. Pfeiffer‑ügyben 1999. május 11‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑2835. o.) 21. pontja.


66 – A 65. lábjegyzetben hivatkozott Pfeiffer‑ügyben hozott ítélet 22. pontja és az áruk szabad mozgásához kapcsolódóan a 16/74. sz. Centrafarm és de Peijper ügyben 1974. október 31‑én hozott ítélet (EBHT 1974., 1183. o.) 7. pontja, a C‑10/89. sz. HAG GF ügyben 1990. október 17‑én hozott ítélet (EBHT 1990., I‑3711. o.) 12. pontja, valamint a C‑115/02. sz. Rioglass és Transremar ügyben 2003. október 23‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑12705. o.) 23. pontja.


67 – A 119/75. sz. Terrapin (Overseas) ügyben 1976. június 22‑én hozott ítélet (EBHT 1976., 1039. o.) 6. pontja, az 55/80. és 57/80. sz., Musik‑Vertrieb membran és K‑tel International egyesített ügyekben 1981. január 20‑án hozott ítélet (EBHT 1981., 147. o.) 10. pontja és a C‑200/96. sz. Metronome Musik ügyben 1998. április 28‑án hozott ítélet (EBHT 1998., I‑1953. o.) 14. pontja.


68 – Az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló, 2001. szeptember 27‑i 2001/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 272., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 240. o.), lásd ezzel összefüggésben a C‑518/08. sz. Gala‑Salvador Dalí és Visual Entidad de Gestión de Artistas Plásticos ügyben 2010. április 15‑én hozott ítéletet (az EBHT‑ban még nem tették közzé).


69 – A belső piacon kívüli forgalomba hozatal révén történő nemzetközi kimerülést ellenben elvetette a Bíróság a C‑355/96. sz. Silhouette International Schmied ügyben 1998. július 16‑án hozott ítélet (EBHT 1998., I‑4799. o.) 22. pontjában és a C‑16/03. sz. Peak Holding ügyben 2004. november 30‑án hozott ítéletben (EBHT 2004., I‑11313. o.).


70 – A védjegyjoggal összefüggésben lásd a 69. lábjegyzetben hivatkozott Peak Holding ügyben hozott ítélet 40. pontját.


71 – A 67. lábjegyzetben hivatkozott Musik‑Vertrieb membran és K‑tel International egyesített ügyekben hozott ítélet 10. pontja.


72 – Gallagher, Waterstone’s halts overseas e‑book sales, 2010. október 26‑i jelentés, http://www.thebookseller.com/news/132290-waterstones-halts-overseas-e-book-sales.html, meglátogatva 2010. november 9‑én.


73 – Lásd a 67. lábjegyzetben hivatkozott Musik‑Vertrieb membran és K‑tel International egyesített ügyekben hozott ítélet 12. és azt követő pontját és a 158/86. sz. Warner Brothers és Metronome Video ügyben 1988. május 17‑én hozott ítélet (EBHT 1988., 2605. o.) 13. és azt követő pontjait.


74 – Lásd már a 67. lábjegyzetben hivatkozott Musik‑Vertrieb membran és K‑tel International egyesített ügyekben hozott ítélet 24. pontját az áruk mozgása szempontjából.


75 – A 62/79 sz., Coditel és társai I ügyben 1980. március 18‑án hozott ítélet (EBHT 1980., 881. o.).


76 – A 75. lábjegyzetben hivatkozott Coditel I ügyben hozott ítélet 14. pontja.


77 – A 75. lábjegyzetben hivatkozott Coditel I ügyben hozott ítélet 16. pontja, a bérleti jog vonatkozásában hasonló értelemben La Pergola főtanácsnok C‑61/97. sz. FDV‑ügyben 1998. május 26‑án ismertetett indítványának (EBHT 1998., I‑5171. o.) 15. pontja.


78 – A 75. lábjegyzetben hivatkozott Coditel I ügyben hozott ítélet 16. pontja.


79 – A jelen ügyek e rendelkezés nyomán történő értékelése kapcsán lásd a fenti 107. és azt követő pontokat.


80 – Ennek a Berni Uniós Egyezmény 11. bis cikke (1) bekezdésének ii) pontjában rögzített jognak az érvényesítésére irányult a Coditel I ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem, lásd a 75. lábjegyzetben hivatkozott ezen ítélethez kapcsolódó tárgyalásra készített jelentés 884. oldalát.


81 – Lásd például a C‑76/90. sz. Säger‑ügyben 1991. július 25‑én hozott ítélet (EBHT 1991., I‑4221. o.) 15. pontját, a C‑46/08. sz. Carmen Media Group ügyben 2010. szeptember 8‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 60. pontját és a C‑515/08. sz., Santos Palhota és társai ügyben 2010. október 7‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 45. pontját.


82 – A 81. lábjegyzetben hivatkozott Säger‑ügyben hozott ítélet 17. pontja, a C‑318/05. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2007. szeptember 11‑én hozott ítélet (EBHT 2007., I‑6957. o.) 133. és 136. pontja és a C‑250/06. sz., United Pan‑Europe Communications Belgium és társai ügyben 2007. december 13‑án hozott ítélet (EBHT 2007., I‑11135. o.) 44. pontja.


83 –      Ezzel összefüggésben lásd az EK‑Szerződés 81. cikke és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (37.576. sz. „UEFA‑közvetítésszabályozás”‑ügy) 2001. április 19‑én hozott bizottsági határozat (HL L 171., 12. o.) (10) preambulumbekezdését.


84 – Lásd az Amszterdami Szerződéshez kapcsolódó és az Európai Tanács által elfogadott – a 12. lábjegyzetben hivatkozott – nyilatkozatokat is.


85 – Ezt már különböző műsorsugárzó szervezetek panaszai is jelzik, amelyek a 83. lábjegyzetben hivatkozott bizottsági határozat elfogadását eredményezték.


86 – Lásd a 83. lábjegyzetben hivatkozott határozat (55) preambulumbekezdését és II. mellékletét.


87 – A látogatószámmal összefüggésben lásd DFL Deutsche Fußball Liga GmbH, Bundesliga 2010., Die wirtschaftliche Situation im Lizenzfußball, 20. és azt követő oldal.


88 – Lásd az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 66. pontját.


89 – Lásd a fenti 107. és azt követő pontokat.


90 – Lásd a fenti 121. és azt követő pontokat.


91 – Lásd a 82. lábjegyzet szerinti hivatkozásokat.


92 – Lásd a 302/86. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 1988. szeptember 20‑án hozott ítélet (EBHT 1988., 4607. o.) 21. pontját.


93 – Lásd a 16. lábjegyzetben hivatkozott Padawan‑ügyben hozott ítéletben vizsgált díjat.


94 – A C‑92/01. sz. Stylianakis‑ügyben 2003. február 6‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑1291. o.) 18. pontja, a C‑76/05. sz., Schwarz és Gootjes‑Schwarz ügyben 2007. szeptember 11‑én hozott ítélet (EBHT 2007., I‑6849. o.) 34. pontja és a C‑56/09. sz. Zanotti‑ügyben 2010. május 20‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 24. pontja.


95 – Lásd a C‑92/92. és C‑326/92. sz., Phil Collins és társai egyesített ügyekben 1993. október 20‑án hozott ítélet (EBHT 1993., I‑5145. o.) 34. és azt követő pontját.


96 – Az FAPL beadványának 23. melléklete, lásd a közleményt a HL 2004., C 115. 3. oldalán és az IP/06/356. sz. 2006. március 22‑i sajtóközleményt.


97 – A C‑97/09. sz. Schmelz‑ügyben 2010. október 26‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 50. pontja, szintén lásd az EUSZ 13. cikk (2) bekezdését és az EUSZ 17. cikk (1) bekezdésének második mondatát.


98 – A C‑8/08. sz., T‑Mobile Netherlands és társai ügyben 2009. június 4‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑4529. o.) 43. pontja.


99 – A 98. lábjegyzetben hivatkozott T‑Mobile Netherlands és társai ügyben hozott ítélet 30. pontja, a C‑534/07. P. sz., Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 3‑án hozott ítélet (EBHT 2009., I‑7415. o.) 81. pontja és a C‑501/06. P., C‑513/06. P., C‑515/06. P. és C‑519/06. P. sz., GlaxoSmithKline Services kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. október 6‑án hozott ítélet 55. pontja.


100 – A 99. lábjegyzetben hivatkozott GlaxoSmithKline Services kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 58. pontja.


101 – A C‑468/06–C‑478/06. sz., Sot. Lélos kai Sia egyesített ügyekben 2008. szeptember 16‑án hozott ítélet (EBHT 2008., I‑7139. o.) 65. pontja és azt ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint a 99. lábjegyzetben hivatkozott GlaxoSmithKline Services kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 59. és azt követő pontjai.


102 – A 258/78. sz., Nungesser és Eisele kontra Bizottság ügyben 1982. június 8‑án hozott ítélet (EBHT 1982., 2015. o.) 61. pontja.


103 – Lásd a fenti 177. és azt követő pontokat.


104 – Lásd ebben az értelemben a C‑169/08. sz. Presidente del Consiglio dei Ministri ügyben 2009. július 2‑án ismertetett indítványom (EBHT 2009., I‑10821. o.) 134. és azt követő pontját.


105 – A 99. lábjegyzetben hivatkozott GlaxoSmithKline Services kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 82. pontja.