A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2007. december 13.(*)
„44/2001/EK rendelet – Joghatóság biztosítási ügyekben – Felelősségbiztosítás – A károsult által a biztosító ellen indított közvetlen kereset – A felperes lakóhelye szerinti bíróság joghatóságára vonatkozó szabály”
A C‑463/06. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesgerichtshof (Németország) a Bírósághoz 2006. november 20‑án érkezett, 2006. szeptember 26‑i határozatával terjesztett elő az előtte
az FBTO Schadeverzekeringen NV
és
Jack Odenbreit
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J. Makarczyk, P. Kūris, J.‑C. Bonichot és C. Toader (előadó) bírák,
főtanácsnok: V. Trstenjak,
hivatalvezető: R. Grass,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– J. Odenbreit képviseletében N. Meier‑van Laak Rechtsanwältin,
– a német kormány képviseletében A. Dittrich és M. Lumma, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: W. Ferrante avvocato dello Stato,
– a lengyel kormány képviseletében E. Ośniecka‑Tamecka, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében W. Bogensberger és A.‑M. Rouchaud‑Joët, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.) 9. cikke (1) bekezdése b) pontjának és 11. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 Ezt a kérelmet a J. Odenbreit németországi lakos, egy Hollandiában történt autóbaleset áldozata és a balesetért felelős személy biztosítója, a hollandiai székhelyű FBTO Schadeverzekeringen NV korlátolt felelősségű társaság (a továbbiakban: FBTO) között folyamatban levő jogvitában terjesztették elő.
Jogi háttér
A 44/2001 rendelet
3 A 44/2001 rendelet tizenharmadik preambulumbekezdése értelmében „[a] biztosítási […] szerződésekkel kapcsolatban a gyengébb felet az érdekeinek megfelelő, az általános szabályoknál kedvezőbb joghatósági szabályokkal kell védelemben részesíteni”.
4 A biztosítási ügyekre vonatkozó joghatósági szabályokat a 44/2001 rendelet II. fejezetének a rendelet 8–14. cikkét magában foglaló 3. szakasza állapítja meg.
5 Az említett rendelet 9. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) Valamely tagállamban székhellyel rendelkező biztosító perelhető:
a) annak a tagállamnak a bíróságai előtt, ahol a székhelye található; vagy
b) más tagállamban a biztosítási kötvény jogosultja, a biztosított vagy a kedvezményezett által indított perek esetén, a felperes lakóhelyének bírósága előtt; […]”
6 Ugyanezen rendelet 11. cikke megállapítja:
„(1) Felelősségbiztosítás tekintetében a biztosító – amennyiben a bíróság joga lehetővé teszi – a károsult által a biztosított ellen indított eljárásban perbe vonható.
(2) A 8., 9. és 10. cikket kell alkalmazni a károsult által a biztosító ellen közvetlenül indított keresetre, amennyiben az ilyen közvetlen keresetindítás megengedett.
(3) Amennyiben a jog az ilyen közvetlen keresetindítás vonatkozásában lehetővé teszi a biztosítási kötvény jogosultja vagy a biztosított félként történő perbevonását, akkor rájuk nézve ugyanaz a bíróság rendelkezik joghatósággal.”
A 2000/26/EK irányelv
7 A 2005. május 11‑i 2005/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 149., 14. o.) módosított, a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről, valamint a Tanács 73/239/EGK és 88/357/EGK irányelveinek módosításáról szóló, 2000. május 16‑i 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 181., 65. o., magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 331. o., a továbbiakban: a 2000/26 irányelv) „Közvetlen kereseti jog” című 3. cikkében az alábbiak szerint rendelkezik:
„Valamennyi tagállam biztosítja, hogy az 1. cikkben említett, az azon rendelkezésben foglalt balesetekben károsult felek közvetlen kereseti jogot élveznek a felelős személy felelősségbiztosítását nyújtó biztosítóintézetével [helyesen: biztosítóintézettel] szemben.”
8 Ezenkívül a 2000/26 irányelv (16a) preambulumkezdése így szól:
„A 44/2001 […] rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben lévő 11. cikkének (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a károsult fél a lakóhelye szerinti tagállamban keresetet indíthat a felelősségbiztosítást nyújtó biztosító ellen.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
9 2003. december 28‑án J. Odenbreit Hollandiában autóbalesetet szenvedett, amelynek másik érintettje az FBTO egy biztosítottja volt. Károsulti minőségében közvetlen keresetet indított a biztosító ellen az Amtsgericht Aachen, a lakóhelye szerinti bíróság előtt a 44/2001 rendelet 11. cikkének (2) bekezdése és 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján.
10 2005. április 27‑i ítéletével a fenti bíróság e keresetet mint elfogadhatatlant elutasította azzal az indokkal, hogy a német bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal a kereset elbírálására. J. Odenbreit ezen ítélet ellen fellebbezést nyújtott be az Oberlandesgericht Kölnhöz. 2005. szeptember 12‑i közbenső ítéletével a fellebbviteli bíróság, a 44/2001 rendelet ugyanezen rendelkezéseinek alapján, elismerte a német bíróságok joghatóságát a felelősség megállapítása iránti kereset elbírálására.
11 Az FBTO e közbenső ítélettel szemben „felülvizsgálati kérelmet” nyújtott be a Bundesgerichtshofhoz.
12 Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, a 44/2001 rendelet 11. cikke (2) bekezdésének és 9. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezése a károsult által a biztosító ellen indított közvetlen keresetekre vonatkozó joghatóság vonatkozásában vita tárgyát képezi a német jogirodalomban.
13 Így az uralkodó nézet szerint a közvetlen kereset nem minősül a 44/2001 rendelet 8. és azt követő cikkei értelmében vett biztosítási ügynek, mivel a közvetlen keresetet a német nemzetközi magánjogban olyan igényként értelmezik, amely a deliktumokra vonatkozó szabályozás, és nem a biztosítási szerződés hatálya alá tartozik. Ezen értelmezés szerint a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja csak a szűkebb értelemben vett biztosítási ügyekre vonatkozik, és az e rendelkezésben szereplő „kedvezményezett” fogalmába a károsult nem tartozik bele. E személy a 44/2001 rendelet 11. cikkének (2) bekezdése révén nem lehet felperes vagy alperes az eljárásban. Ezen jogirodalmi állásponttal ellentétes az a nézet, amely szerint a 44/2001 rendelet 11. cikkének (2) bekezdésében található, e rendelet 9. cikkére történő utalás alapján a károsult lakóhelye szerinti bíróság joghatósággal rendelkezik a károsult által a felelősségbiztosítást nyújtó biztosító ellen indított közvetlen keresetek elbírására.
14 A Bundesgerichtshof ez utóbbi értelmezést osztja. Álláspontja szerint nyomós okok támasztják alá azt, hogy a károsult a biztosító ellen közvetlen keresetet indíthasson a lakóhelye szerinti bíróság előtt.
15 Ugyanakkor, tekintettel a 44/2001 rendelet említett rendelkezéseinek értelmezésével kapcsolatban a jogirodalomban felmerült nézetkülönbségekre, a Bundesgerichtshof úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:
„Úgy kell‑e értelmezni a 44/2001 […] rendelet […] 11. cikkének (2) bekezdésében található, ugyanezen rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjára történő utalást, hogy a károsult abban a tagállamban, ahol lakóhellyel rendelkezik, lakóhelyének bírósága előtt közvetlenül keresetet indíthat a biztosító ellen, amennyiben az ilyen közvetlen keresetindítás megengedett, és a biztosító valamely tagállamban székhellyel rendelkezik?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
A Bírósághoz benyújtott észrevételek
16 Az alapeljárás alperese, a Bíróság elé észrevételt terjesztő valamennyi tagállam, valamint az Európai Közösségek Bizottsága úgy véli, hogy a 44/2001 rendelet 11. cikkének (2) bekezdésében található, ugyanezen rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjára történő utalást úgy kell értelmezni, hogy a károsult abban a tagállamban, ahol lakóhellyel rendelkezik, lakóhelyének bírósága előtt közvetlenül keresetet indíthat a biztosító ellen, amennyiben az ilyen közvetlen keresetindítás megengedett, és a biztosító valamely tagállamban székhellyel rendelkezik.
17 A 44/2001 rendelet e rendelkezéseinek szó szerinti értelmezése alapján a német kormány és a Bizottság arra hivatkozik, hogy mivel a 44/2001 rendelet 11. cikke (2) bekezdésében található utalás ugyanezen rendelet 9. cikkének teljes tartalmát alkalmazandóvá teszi a károsult által indított keresetekre, nem szükséges, hogy a károsult kifejezetten említést nyerjen abban a cikkben, amelyre az utalás történt, hiszen ellenkező esetben a 11. cikk (2) bekezdésében szereplő utalás felesleges lenne. Ugyanezen értelmezés alapján a lengyel kormány viszont úgy véli, hogy a károsultat a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján „kedvezményezettnek” kell tekinteni. A szerződés megkötésének idején ugyanis a potenciális sértett, aki számára majd a kártérítést nyújtani fogják azon esemény bekövetkeztekor, amelyre a szerződés kiterjed, nem ismert. Nem is jelölhető meg tehát kedvezményezettként a biztosítási szerződésben.
18 Az alapeljárás alperese, a Bíróság elé észrevételt terjesztő valamennyi tagállam, valamint a Bizottság azt állítja, hogy a 44/2001 rendelet biztosítási ügyekben fennálló joghatóságra vonatkozó rendelkezései a gazdaságilag gyengébb fél védelmének követelményén alapulnak, amely értelmezési elvet ugyanezen rendelet tizenharmadik preambulumbekezdése is kimondja, és a Bíróság ítélkezési gyakorlata is megerősíti (lásd a 201/82. sz., Gerling Konzern Speziale Kreditversicherung és társai ügyben 1983. július 14‑én hozott ítéletet [EBHT 1983., 2503. o.]; a C‑412/98. sz., Group Josi ügyben 2000. július 13‑án hozott ítélet [EBHT 2000., I‑5925. o.] 64. pontját és a C‑112/03. sz., Société financière et industrielle du Peloux ügyben 2005. május 12‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑3707. o.] 30. pontját). A rendelet 11. cikkének célkitűzése szerintük tehát pontosan az, hogy az ugyanezen rendelet 9. cikke (1) bekezdése b) pontjában a felperes javára biztosított szabályozást a károsultra is kiterjessze.
19 E tekintetben a német kormány és a Bizottság hangsúlyozza, hogy e rendelkezésnek a 44/2001 rendeletbe történő iktatása a közösségi jogalkotó azon szándékát fejezi ki, hogy – a Bizottság e rendelet elfogadására irányuló javaslatának értelmében – a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i brüsszeli egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o; a továbbiakban: brüsszeli egyezmény) által előírtnál kiterjedtebb védelmet biztosítson a biztosítási tárgyú jogvitákban gyengébb helyzetben lévő személyek számára.
20 Végezetül az alapeljárás alperese, a Bíróság elé észrevételt terjesztő valamennyi tagállam, valamint a Bizottság kiemeli, hogy a fenti értelmezést megerősíti a 2000/26 irányelv, különösen annak (16a) preambulumbekezdése. E preambulumbekezdésnek a 44/2001 rendelet elfogadását követő beiktatásával a közösségi jogalkotó nem a rendelet rendelkezéseinek kötelező erejű értelmezését írta elő, hanem nyomós érvvel támasztotta alá a károsult lakóhelye szerinti bíróság joghatóságának elismerését.
A Bíróság válasza
21 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 44/2001 rendelet II. fejezetének 8–14. cikkét magában foglaló 3. szakasza a biztosítási ügyekben fennálló joghatóság szabályairól rendelkezik, amelyekkel kiegészülnek a rendelet ugyanezen fejezetének 1. szakaszában foglalt általános rendelkezések által előírt szabályok.
22 Az említett 3. szakasz a biztosító ellen indított keresetekre vonatkozó joghatósággal kapcsolatos több szabályt előír. Rendelkezik többek között arról, hogy a valamely tagállamban székhellyel rendelkező biztosító perelhető annak a tagállamnak a bíróságai előtt, ahol a székhelye található [9. cikk (1) bekezdés a) pont], vagy más tagállamban a biztosítási kötvény jogosultja, a biztosított vagy a kedvezményezett által indított perek esetén a felperes lakóhelyének bírósága előtt [9. cikk (1) bekezdés b) pont], végezetül pedig felelősség- vagy ingatlanbiztosítás tekintetében a biztosító perelhető továbbá a káresemény bekövetkezte helyének bírósága előtt is (10. cikk).
23 A felelősségbiztosítással kapcsolatban a 44/2001 rendelet 11. cikkének (2) bekezdése a károsult által a biztosító ellen közvetlenül indított keresetre vonatkozó, fenti joghatósági szabályokra utal.
24 Következésképpen a nemzeti bíróság által előterjesztett kérdés megválaszolása céljából meg kell határozni a 44/2001 rendelet 11. cikkének (2) bekezdésében található, ugyanezen rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjára történő utalás alkalmazási körét. Többek között azt kell meghatározni, hogy ezt az utalást akként kell‑e értelmezni, hogy kizárólag az ezen utóbbi rendelkezés által megjelölt bíróságok, tehát a jogosult, a biztosított vagy a kedvezményezett lakóhelye szerinti bíróságok számára ismeri el a joghatóságot, hogy a károsult által a biztosító ellen közvetlenül indított kereset ügyében döntsön, vagy ez az utalás lehetővé teszi, hogy az ilyen közvetlen kereset vonatkozásában a 44/2001 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt, a felperes lakóhelye szerinti joghatósági szabályt alkalmazzák.
25 E tekintetben meg kell állapítani, hogy e cikk nem korlátozódik arra, hogy az itt felsorolt személyek lakóhelye szerinti bíróságok számára joghatóságot biztosít, épp ellenkezőleg: kimondja a felperes lakóhelye szerinti joghatóság szabályát, ezáltal az említett személyek számára elismeri a jogot, hogy a saját lakóhelyük szerinti bíróság előtt indíthassanak keresetet a biztosítóval szemben.
26 Így a 44/2001 rendelet 11. cikke (2) bekezdésében található, ugyanezen rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjára történő utalás olyan értelmezése, mely szerint az a károsult számára kizárólag az utóbbi rendelkezés értelmében joghatósággal rendelkező bíróságok – azaz a jogosult, a biztosított vagy a kedvezményezett lakóhelye szerinti bíróságok – előtt teszi lehetővé kereset indítását, közvetlenül ellentmondana a 11. cikk szövegének. A fenti utalás e szabály alkalmazási körének kiterjesztéséhez vezet a biztosítóval szemben keresetet indító, a biztosítási szerződés jogosultjától, biztosítottjától vagy kedvezményezettjétől különböző felperesi kategóriákra. Így az említett utalás funkciója az, hogy a 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában foglalt felperesi listát kiegészítse a kárt szenvedett személyekkel.
27 E tekintetben ezen joghatósági szabály károsult által indított közvetlen keresetekre történő alkalmazása nem lehet annak a függvénye, hogy e személy a 44/2001 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében kedvezményezettnek minősül‑e, mivel az e rendelkezésre történő, a 11. cikk (2) bekezdésében található utalás lehetővé teszi a joghatósági szabály kiterjesztését a felperesnek a fenti rendelkezésben szereplő kategóriák egyikébe történő besorolásán túl.
28 Ezen okfejtés az alapügy tárgyát képező rendelkezések teleologikus értelmezésén is alapul. A 44/2001 tizenharmadik preambulumbekezdése értelmében ugyanis a rendelet a gyengébb fél érdekeinek megfelelő, az általános szabályoknál kedvezőbb joghatósági szabályokkal történő védelmének biztosítására irányul (e tekintetben lásd a fent hivatkozott Group Josi ügyben hozott ítélet 64. pontját és a fent hivatkozott Société financière et industrielle du Peloux ügyben hozott ítélet 40. pontját, valamint a C‑77/04. sz., GIE Réunion européenne és társai ügyben 2005. május 26‑án hozott ítélet [EBHT 2005., I‑4509. o.] 17. pontját). Ugyanis a károsult azon jogának megtagadása, hogy a saját lakóhelye szerinti bíróság előtt indítson keresetet, megfosztaná őt a rendelet által a biztosítási tárgyú jogviták többi gyenge felének nyújtottal azonos védelmétől, tehát ellentétes lenne a rendelet szellemével. Egyébiránt, amint azt a Bizottság helyesen megállapítja, a 44/2001 rendelet e védelmet a brüsszeli egyezmény alkalmazásából eredő védelemhez képest megerősítette.
29 Ezt az értelmezést megerősítik a 2005/14 irányelvvel a 44/2001 rendelet hatálybalépését követően módosított gépjárműfelelősségbiztosításról szóló 2000/26 irányelv szövegében foglaltak. Ezen irányelvben ugyanis a közösségi jogalkotó nemcsak azt írta elő a 3. cikkben, hogy a tagállamok jogrendjében biztosítani kell a károsult biztosítótársasággal szembeni közvetlen keresetindítási jogát, hanem (16a) preambulumbekezdésben kifejezetten hivatkozik a 44/2001 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjára és 11. cikkének (2) bekezdésére, hogy felidézze a károsultnak a biztosítóval szemben a saját lakóhelye szerinti bíróság előtti keresetindítási jogát.
30 Végezetül pedig, ami a károsult biztosító ellen indított közvetlen keresete minősítésének következményeit illeti, amely minősítés – amint az az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik – vita tárgyát képezi a német jogirodalomban, meg kell állapítani, hogy a 44/2001 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő joghatósági szabály alkalmazása ilyen keresetre nem kizárt annak folytán, hogy a nemzeti jog azt deliktuális felelősségi keresetnek minősíti, amely a szerződéses jellegű jogviszonyokon kívüli jogból ered. E rendelet rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából ugyanis semmiféle jelentősége nincs annak, hogy a nemzeti jogban e kereset milyen természetű, mivel az említett joghatósági rendelkezéseket egy olyan szakasz, a II. fejezet 3. szakasza foglalja magában, amely általában a biztosításra vonatkozik, és amely különbözik a szerződéses és deliktuális tárgyú különleges joghatóságra vonatkozó szakasztól, a II. fejezet 2. szakaszától. Az egyetlen olyan feltétel, amelyhez a 44/2001 rendelet 11. cikkének (2) bekezdése e joghatósági szabály alkalmazását köti, az, hogy a közvetlen keresetet a nemzeti jog lehetővé tegye.
31 A fenti megfontolások fényében azt a választ kell adni az előterjesztett kérdésre, hogy a 44/2001 rendelet 11. cikkének (2) bekezdésében található, a 44/2001 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjára történő utalást úgy kell értelmezni, hogy a károsult abban a tagállamban, ahol lakóhellyel rendelkezik, lakóhelyének bírósága előtt közvetlenül keresetet indíthat a biztosító ellen, amennyiben az ilyen közvetlen keresetindítás megengedett, és a biztosító valamely tagállamban székhellyel rendelkezik.
A költségekről
32 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 11. cikkének (2) bekezdésében található, az e rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjára történő utalást úgy kell értelmezni, hogy a károsult abban a tagállamban, ahol lakóhellyel rendelkezik, lakóhelyének bírósága előtt közvetlenül keresetet indíthat a biztosító ellen, amennyiben az ilyen közvetlen keresetindítás megengedett, és a biztosító valamely tagállamban székhellyel rendelkezik.
Aláírások