A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2008. szeptember 25.
F‑44/05. sz. ügy
Guido Strack
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Tisztviselők – Felvétel – Álláshirdetés – A pályázat elutasítása – Megsemmisítés iránti és kártérítési kereset – Elfogadhatóság – Az eljáráshoz fűződő érdek – Nyugdíj – Előválogatási bizottság – Összetétel – Új rendelkezések időbeli hatálya – Függetlenség – Pártatlanság – A határozat közlése”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben G. Strack lényegében az Európai Közösségek Kiadóhivatalának ezen Hivatal Ajánlati felhívás és szerződések egységének egységvezetői állására (A 5/A 4) a felperes által benyújtott pályázatot elutasító, és az említett állásra A‑t kinevező határozatának megsemmisítését, valamint a Bizottság kötelezését kéri a felperest állítólag ért nem vagyoni kár megtérítésére.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a Kiadóhivatal Ajánlati felhívás és szerződések egységének egységvezetői állására A‑t kinevező határozat megsemmisítése iránti kérelmet – mint elfogadhatatlant – elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felperesnek a Kiadóhivatal Ajánlati felhívás és szerződések egységének egységvezetői állására benyújtott pályázatát elutasító határozatot megsemmisíti. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi a Bizottságot, hogy fizessen meg a felperesnek 2000 euró kártérítést. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A felperes maga viseli saját költségeinek felét. Az Európai Közösségek Bizottsága maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a felperes költségeinek felét.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek
(Személyzeti szabályzat, 53. cikk, 78. cikk és 90. cikk; VIII. melléklet, 14. cikk)
2. Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – A függetlenség és a tisztesség követelménye
(Személyzeti szabályzat, 11a. cikk)
3. Tisztviselők – Álláshely-üresedés – A pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata
(Személyzeti szabályzat, 29. cikk)
4. Tisztviselők – Egyedi határozat – Késedelmes közlés – Joghatások
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés)
1. A felperesnek igazolnia kell a megtámadott aktus megsemmisítéséhez fűződő létrejött és fennálló érdekét, így ha az általa hivatkozott érdek jövőbeli jogi helyzetre vonatkozik, bizonyítania kell, hogy e helyzet sérelme már most bizonyos. Azon tisztviselőt illetően, akit tartós, teljesnek tekintett rokkantsága miatt azelőtt nyugdíjaztak, hogy az általa megpályázott álláshelyre másik tisztviselőt neveztek ki, a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 14. cikke értelmében vett visszahelyezés lehetősége csak olyan esetleges eseménynek minősül, amelynek jövőbeli megvalósulása bizonytalan, az abból eredő érdek csupán feltételes, ennélfogva elégtelen annak bizonyítására, hogy a megtámadott határozat megsemmisítésének elmaradása befolyásolná a tisztviselő jogi helyzetét. Következésképpen a felperesnek kell bizonyítania a megtámadott határozat megsemmisítéséhez fűződő személyes és fennálló érdeket igazoló különleges körülmény fennállását.
Ugyanakkor elfogadható a felperesnek a vitatott állásra benyújtott pályázatát elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelme, mivel a felperesnek – az e határozattal számára okozott esetleges kár megtérítése céljából – fennmarad a pályázatát elutasító határozat jogellenességének megállapításához fűződő érdeke.
(lásd a 70., 72., 74., 76. és 79. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 204/85. sz., Stroghili kontra Számvevőszék ügyben 1987. január 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1987., 389. o.) 11. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑82/91. sz., Latham kontra Bizottság ügyben 1994. február 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑15. o. és II‑61. o.) 25. pontja; T‑97/94. sz., N kontra Bizottság ügyben 1998. november 30‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑621. o. és II‑1879. o.) 26. és 27. pontja; T‑175/04. sz., Gordon kontra Bizottság ügyben 2007. február 7‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 33. és 35. pontja.
2. A személyzeti szabályzat 11a. cikke a függetlenség, a tisztesség és a pártatlanság alapvető célkitűzéseit fogalmazza meg. E cikk (2) bekezdése az érintett tisztviselő számára azon kötelezettséget írja elő, hogy megelőzési céllal tájékoztassa a kinevezésre jogosult hatóságot annak érdekében, hogy az az ügy körülményeitől függően megtehesse a megfelelő intézkedéseket, nem pedig azt, hogy eleve mondjon le az ügy intézéséről és megoldásáról, sem azt, hogy az ügy intézése vagy megoldása céljából elutasítsa azokat a bizonyítékokat, amelyek veszélyeztethetik az ő személyes érdekét. Ebből következően a személyzeti szabályzat 11a. cikkének hatálya széles: kiterjed az összes olyan körülményre, amelyről a tisztviselőnek az általa végzett feladatra és az ügy sajátos körülményeire tekintettel ésszerűen feltételeznie kell, hogy harmadik személyek szemében a függetlensége befolyásolásának lehetséges forrásának tűnhet.
(lásd a 132. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑21/01. sz., Zavvos kontra Bizottság ügyben 2002. július 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑101. o. és II‑483. o.) 39. pontja; T‑89/01. sz., Willeme kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑153. o. és II‑803. o.) 47. pontja; T‑157/04. sz., De Bry kontra Bizottság ügyben 2005. július 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑199. o. és II‑901. o.) 33. pontja.
3. Annak a széles mérlegelési jogkörnek a gyakorlása, amellyel az adminisztráció a kinevezések és előléptetések területén rendelkezik, feltételezi, hogy az adminisztráció minden egyes pályázati anyag összes lényeges elemét gondosan és pártatlanul megvizsgálja, valamint lelkiismeretesen szem előtt tartsa az álláshirdetésben közölt követelményeket, olyannyira, hogy köteles minden olyan pályázót elutasítani, aki nem felel meg e követelményeknek. Az álláshirdetés ugyanis olyan jogszerűségi keretnek minősül, amelyet a kinevezésre jogosult hatóság saját magának ír elő, és amelyet szigorúan be kell tartania.
Ami a tisztviselő kiválasztása során esetleg elkövetett hiba értékelését illeti, az ilyen hibának nyilvánvalónak kell lennie, és meg kell haladnia azt a széles mérlegelési jogkört, amellyel a kinevezésre jogosult hatóság az álláshirdetésben meghatározott keretek között a pályázók érdemeinek összehasonlítása és a szolgálati érdek értékelése területén rendelkezik. Az Elsőfokú Bíróság által gyakorolt bírósági felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az említett hatóság – azokat a körülményeket tekintve, amelyekre értékelését alapította – ésszerű határok között maradt‑e, és mérlegelési jogkörét nem nyilvánvalóan helytelenül vagy az ezen jogkörrel való felruházásakor megállapítottaktól eltérő célokra használta‑e.
Az Elsőfokú Bíróság tehát a pályázók érdemeinek és képesítéseinek a kinevezésre jogosult hatóság általi értékelését nem helyettesítheti a saját értékelésével, hacsak a pályázati anyagból valamely támpont nem enged arra következtetni, hogy az említett hatóság az érdemek és képesítések értékelésekor nyilvánvaló hibát követett el.
(lásd a 155. és 156. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 188/73. sz., Grassi kontra Tanács ügyben 1974. október 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1974., 1099. o.) 26., 38. és 41. pontja; 111/83. sz., Picciolo kontra Parlament ügyben 1984. május 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1984., 2323. o.) 16. pontja; 324/85. sz., Bouteiller kontra Bizottság ügyben 1987. február 4‑én hozott ítéletének (EBHT 1987., 529. o.) 6. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑20/89. sz., Moritz kontra Bizottság ügyben 1990. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑769. o.) 29. pontja; T‑73/01. sz., Pappas kontra Régiók Bizottsága ügyben 2003. szeptember 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑207. o. és II‑1011. o.) 54. pontja; T‑116/03. sz., Montalto kontra Tanács ügyben 2004. november 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑339. o. és II‑1541. o.) 65. pontja; T‑30/04. sz., Sena kontra AESA ügyben 2005. május 4‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑113. o. és II‑519. o.) 80. és 81. pontja.
4. A személyzeti szabályzat 25. cikke második bekezdésének első mondata előírja, hogy minden egyedi határozatot írásban haladéktalanul közölni kell az érintett tisztviselővel. E közlés késedelmének megállapítása azonban önmagában nem minősülhet az említett rendelkezésnek a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését eredményező megsértésének.
(lásd a 195. és 198. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑178/95. sz., Picciolo és Caló kontra Régiók Bizottsága ügyben 1997. március 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑51. o. és II‑155. o.) 28. és 29. pontja; T‑131/97. sz., Gómez de Enterría y Sanchez kontra Parlament ügyben 1998. november 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑613. o. és II‑1855. o.) 69. pontja; T‑118/04. és T‑134/04. sz., Caló kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. február 7‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 79. pontja.